[Küldetés] A kedves idegen!

by Vendég Szomb. Szept. 29 2012, 02:22

Résztvevők: Mikazuki Mizuki és Violeta del Sanchez

Aincrad virtuális világa nagyszerű reggelre ébred. A rendszer, amely irányítja ezt a hihetetlen helyet, úgy döntött, hogy ma egy kellemes, könnyed napunk lesz. Az enyhe meleg mellé tehát remek hideg szél társul. Élvezitek az időjárást, akár vadászat közben, vagy bármi más közben, amikor valahogy mind a ketten egy helyre kerültök. Amikor pedig ez megtörténik, közeletekben van egy harmadik személy is. Egy igazi úri hölgynek tűnik az ismeretlen, szépséges fehér kalapjában, úgy illeti magát, mint valami páva. Azonban egy óvatlan pillanatban kalapját elrepíti egy erősebb szellő.
A nő egy pillanat alatt körbenéz, s észrevesz titeket. Próbálkozhattok menekülni, azonban hiába rikító szavai így is elérnek titeket.
- HÖLGYEK! – Ti megálltok, vagy akár el is indultok felé, de végül eléritek azt a távolságot, ahol már nem kell a nőnek éktelenül magas hangján visítani. – Hölgyek, kérem, segítsenek! Látták, hogy az a galád szél elvitte az én drága kalapomat, amit a fiamtól kaptam! Látják maguk is, hogy én milyen védtelen, s törékeny teremtés vagyok! Ha egyedül mennék utána, talán még engem is elfújna a szél!- Vicét követően kacag egy jót, majd tovább folytatja a kérlelődést. – Ha segítenek, higgyék el, megjutalmazom önöket! – Ha beleegyeztetek, már pedig bele fogtok… akkor a következőt mondja még befejezésül a néni. – Remek, lányok, köszönöm! Akkor induljunk is! A felé az erdő felé ment az én kincsem! Gyorsan siessünk, amíg el nem szalasztja onnét is valamit! – majd pedig eddigi viselkedésének ellentmondva, elkezd loholni, úgy hogy ti is alig bírjátok tartani a tempót.

Határidő: 2 nap játékosonként
Sorrend: Ebben a körben alakul ki!

by **Hitodama** Vas. Szept. 30 2012, 18:05

//Úgy tűnik szokásomhoz híven én kezdek//

Mizuki jó szokása szerint korán ébredt több mint készen az aznapi kemény munkára, vagy a reménykedésre hogy akad tennivaló. Nem szeretett egy helyben tétlenkedni nem hogy ágyban feküdni (ami tulajdonképpen számára egyenlő volt az előbbivel), ezért is volt az hogy egy faágon aludt a város valamelyik zöldebbik szegletében, illetve az is hogy amit kinyíltak a szeme ő fel is pattant. Tele volt energiával efelől semmi kétséget nem lehetett benyújtani, még kardjával is hadonászott gyakorlásképpen, pedig egyedül inkább csak az esze és a költött pontok számítottak itt. De a kardsuhogtatás is több volt az üldögélésnél és a tettkedvét is igencsak megnövelte!
Aztán elindult kóvályogni a házak között, azt a távoli célt tartva szem előtt hogy rápillant majd a küldetések hirdetőtáblájára. De előbb volt még valami amit ellenőrizni akart: arra már rájött hogy a fogadókban olyan ételt kapott amit éppen megkívánt, de azóta eszébe jutott olyasféle ennivaló amit mindig is nagyon kívánt, de soha nem jutott hozzá. Így hát először egy étkezőhelyre lépett be, ahol a kiszolgáló már el is indult felé majd egy papírzacskónyi pockyt nyomott a kezébe, az aranyban mért árért. Pocky! Sok sok pockyka csak arra várva hogy mindet befalja egyenként, epres vaníliás, csokis, mandulás, fahéjas, KIIIIIIIIYYAH!
Így pusztítva a ropogós édességet sétálgatott az utcákon, kard nélkül és mohó majszolás közepette nem is volt tudatában, hogy ezúttal hamisítatlan kislányként viselkedett. Mert hát részben az is volt: egy édességre váró apró kis lányka egyedül a forgatagban, mindössze a rossz arcú idegenektől való félelemnek és könnyű rémiszthetőségnek híján. A legnagyobb kardforgató a világon, aki a mai naptól kezdve imádja a pockyt! Aztán hirtelen megállt, mert kalandkönyvek életre kelt alakja elevenedett fel a szeme előtt: egy tetőtől talpig puccos, magas körökben mozgó nőszemély. Nem hitt a szemének, éppen így képzelte el a nyugati fodrokat és csipkéket, nem lehetett más! Aztán egy pillanat és egy friss fuvallat messzire repítette a gyönyörű fehér kalapot, de kár is volt érte! Aztán a hölgy körbepillantott és rögtön kiszúrta őt, majd tekintete kicsit jobbra vándorolt és Mizuki azt követve egy idősebb és jóval magasabb lányt vett észre. Feléjük is kiáltott, miközben még "hölgynek" is hívta őket... Mizukinak hirtelen nem rémlett hogy valaha hölgynek szólították volna, mindenesetre pattant mert már elképzelése is volt az eseményekről. Fél perc sem telt belé és az el is magyarázta terveit, Mizukinak tetszett a dolog és most jobban végigmérte a másik kiválasztott lányt. Felcsillant a szeme, feltéve ha megpillanthatott egy sebhelyet mondjuk a nyakán vagy a kezén, egy igazi harcos lehetett a való világból!
- Számíthat rám! - kiáltotta a közelség ellenére - Kézre lesz kerítve az a szökevény sapka ezt én mondom, Hitodama!
Ösztönösen küldött egy hívást a másik lánynak mert ez már csak így ment ideát, de a felbérlőjük addigra kilőtt és inkább élenjáróvá emelkedve ki. Ez aztán a megbízó! Maga sem lustálkodik és ez Mizukinak nagyon is tetszett benne, most már csak a küldetésben részt vevő társra volt kíváncsi. De egyenlőre maga is nekieredt hogy a főnök nyomában maradhasson!

by **Viola** Vas. Szept. 30 2012, 18:26

Körülbelül három óra telhetett el azóta, hogy Tadayoshival elváltak útjaink. Vegyes érzelmek öntöttek el, ezért, ha most még nem is, később biztos hiányérzetem lesz miatta, hisz' mégis csak két hónapot töltöttünk együtt.
Miután a partynk feloszlott, irányomat gyorsan a legközelebbi város felé vettem, annak reményében, hogy egy küldetést, vagy többet is felveszek, hogy elkezdhessem a villámgyors fejlődésemet. Éjjel nappal dolgoznom kell rajta, mert kissé el vagyok maradva a többi játékostól, annak a két féleszű idiótának köszönhetően, akiket meg kellett ölnünk az erdőben. Remélem tényleg meghaltak... Tekintve hogy az erdőben csak pár farkas meg vaddisznó tanyázott, a tapasztalati pont szerzése nem volt se gyors, se elegendő és az eszközkészlet sem gyarapodott semmit. Még jó, hogy legalább disznót tudtunk sütni. Az finom volt.
Mögöttem az erdő, jobbra-balra mezőség foglal helyet, valamennyivel előttem balra még egy kis erdő is van, előttem pedig az út nyomán a horizontból egy város körvonalai rajzolódnak ki. Az biztos a Kezdetek városa. Az utóbbi két hónapban elég messze keveredtünk a várostól, nem is tudom Tadayoshi miért nem erre indult el. Biztos dolga akadt egy másik városban az erdő túloldalán.
Durván fél órába telik, mire megérkezem a városba, s azonnal elkezdem keresni a helyi quest boardok egyikét. Utcáról utcára masírozok, benézek minden kis zugba. Igen, inkább magam keresem meg, minthogy bárkitől útbaigazítást kérjek. Amilyen mocskok az emberek simán elküldenek a másik irányba. Én rajtam biztos nem fognak szórakozni...
Alig, hogy belépek egy utcába, annak a végén megpillantom a keresett táblát. De megtorpanok, mert egy nagy szellő megcsap. A majdnem mellettem álló vénasszonynak még a kalapját is leviszi és elrepíti jó messzire. A kalap után tekint, majd gyorsan körbenéz. "Biztos, hogy nem... Erre semmi időm... " Abban a pillanatban leesett, hogy mi fog történni, így arcomat a tábla felé fordítottam, s mentem tovább, mintha mi se történt volna, csak a mellettem elhaladó kislányt vettem szemügyre. Kis aranyos, vajon mit kereshet egy ilyen játékban? A szülei megengedik neki? Ahh, most már mindegy, mert itt van és ha nem vigyáz meg fog halni...
- HÖLGYEK! - Ó a francba, azt hiszem abba én is beletartozok. Hülye vén szatyor. Na üsse kő, leszek egy kicsit kedves...
Megfordulok és elindulok visszafelé. A kislány már ott van az öregasszonynál. Nemsokára én is odaérek és folytatni kezdi:
– Hölgyek, kérem, segítsenek! Látták, hogy az a galád szél elvitte az én drága kalapomat, amit a fiamtól kaptam! Látják maguk is, hogy én milyen védtelen, s törékeny teremtés vagyok! Ha egyedül mennék utána, talán még engem is elfújna a szél! - A jó isten áldjon meg, az! Ha olyan gyenge teremtés lennél, akkor nem sétálnál itt egymagad! Nekem erre nincs időm... Lépek is...
– Ha segítenek, higgyék el, megjutalmazom önöket! - Ó, ez már sokkal jobban hangzik. Új meglátásba helyezi a dolgokat. Ha fizet azért, hogy visszahozzam a kalapját, akkor rendben. Ennél gyorsabban úgy se juthatok pénzhez és csak sétálni kell hozzá...
- Jól van, ha eleget fizet, segítek... - mondom és a másik lány is igenlő választ ad.
– Remek, lányok, köszönöm! Akkor induljunk is! A felé az erdő felé ment az én kincsem! Gyorsan siessünk, amíg el nem szalasztja onnét is valami! - Kurjantja, majd el kezd rohanni a kalap repülési-irányába. Megindulok én is, de gyorsan szöget üt a fejemben a gyorsaság, amivel közlekedünk. Ahhoz képest, hogy mennyi pont van most a gyorsaságomon, a futásomat kissé meg kell erőltetnem, hogy lépést tudjak vele tartani. Nekem itt valami nem stimmel.
A leányzó valamivel előttem lohol, neki biztos több pont van rajta, mert nem látom, hogy különösebben megerőltetné magát. Hát ez az, nálam kábé most mindenki erősebb, és ha nem fejezem be gyorsan ezt a küldetést, akkor ez így is marad...

by Vendég Vas. Szept. 30 2012, 21:17

A meglepően gyors öregasszony mögött haladva, elgondolkodhattok azon, hogy mégis, hogy kerülhetett ő ide, de természetesen nem visz rá a lélek benneteket, hogy elkezdjétek faggatni. Az erdő széléhez érve azonban megáll, s előre enged titeket. Nyilván azért teszi ezt, hogy az aljasan elrejtőző veszélyforrásokkal ti küzdjetek meg, s ne ő, hisz épp ezért hívott segítségül, hogy neki ne essen baja. Felvethetitek, hogy jobb ötlet lenne szétválni és úgy gyorsan rátalálni az öreglány hiányzó ruhaneműjére. Erre ő azonban rávágja, hogy ő bizony nem fog egyedül bandukolni ebben a sötét, s megbízhatatlan erdőben. Ellent mondást nem tűrő tekintete meggyőz benneteket arról, hogy jobb ötlet nem vitába szállni a koros nőszeméllyel.
Körülbelül húsz-huszonöt perces kutatást követően meg is találjátok a kalapot egy terebélyes fa csúcsán. Körülnézhettek idegen lényeket keresve, hogy később ne támadhassanak rátok, de a terep látszólag tiszta. Ez után elkezdhettek tanakodni, hogy kimássza meg a termetes növényt, a választás pedig Mizukira esik, akinek akrobata jártassága van, így könnyebb számára ez a feladat. Rövid készülődés után Mikazuki is neki is lát a feladatának. Természetesen óvatosan haladsz, nem szeretnél leesni, s nem is sürget egyéb tényező, hacsak nem az, hogy a szél bármikor ismét erőre kaphat.
- Gyerünk már! Ennél még nagyanyám is gyorsabban mozgott, szegény megboldogult! Siessél már kedves, mert a végén még a hold fogja leszedni onnét az én szépségemet! – Türelmét vesztve próbál sürgetni az öregasszony, miközben egy fatönkre ülve relaxál.

A sorrend változatlan, ahogy a határidő is! A postok addig tartsanak, hogy Mizuki a fa feléig jut!

by **Hitodama** Vas. Szept. 30 2012, 22:29

Mizuki nem törte igazán a fejét az öregasszonnyal kapcsolatban, inkább élvezte a rohanást miközben sorra tolta magába a pockykat anélkül hogy akár egyet is elejtett vagy az egészet kiborította volna. Hogy mi mindenre nem volt még jó az akrobatika! Igazából nem is gondolkodott semmin, csak akkor kapta fel a fejét és fékezett le amikor majdnem belerobogott az előtte megálló hölgybe. Több sem kellett neki, ismét elindult megkerülve a hölgyet csak úgy az orra után
- Fegyvertelenek hátra! - jelentette ki eltéve a zacskónyi pockyt az itemjei közé, s véve kezébe a kardját - Lefogadom hogy elkapta valamelyik fa, de hogy ezt az egészet ismerem nem csodálkoznék ha valami szörnycsorda úgy döntene hogy körbeállják!
Kicsit unott volt a hangja, mert hogy az alapszörnyek lassan kezdtek kevésbé hasznosabbá válni, mint például az általuk hagyott XP mennyiség. Egyébként ezután egy ideig nem is szólt semmit, hacsak fel nem vetődött valamit terv. Például a szétválás elképzelése mely nem lett volna ellenére: ha tehát szóba került akkor vállalkozott is arra hogy ő megy egyedül, a külföldi lány pedig az öregasszonnyal. Persze végül mindenképpen együtt maradtak, amit részéről egy vállvonással le is tudott, talán így még az erősebb mobokat is jobban magukhoz vonzzák
Csak valamivel később jutottak bármire is a keresésben: a kalap egy fa ágai közé tűnt repülni, ebben pedig úgy tűnt hát hogy Mizukinak lett igaza, no meg annak aki esetleg egyetértett a kijelentésével korábban. Az energetikus kislány nem is vesztegette az időt a szükségesnél hosszabb nézelődésre
- Én megyek fel! - jelentette ki, nem igényelve semennyi noszogatást
Azzal már fel is ugrott, megragadva egy alsó ágat és húzva fel magát minimális erőkifejtéssel, igazán jól jöttek a erő bónuszai a felszereléséből az akrobatika mellé. Nem is fogyott ki a lendületből, mindig is forrófejű volt a játékban és vakmerően rohant be múltkor a koboldtáborba, majd a harcba annak ellenére hogy többen voltak ott mint elsőre tűnt. Akkor meg miért éppen egy fára mászástól ijedt volna meg? Csak kicsit feljebb akadt még is el egy rövidke időre, mert nem volt benne biztos hogy a fölötte levő száraznak tűnő ág el fogja e bírni. Ekkor valószínűleg kapott is fejmosást a főnöktől, mire összeszorította fogait és egy pillanat gondolkodás után ingerülten levakkantott
- Alá ne becsüljön, megmutatom én!
Meglehetősen dühös volt a gúnyolódás miatt, főleg hogy egyáltalán nem érezte úgy hogy bármennyire is rászolgált volna. Nem szerette ha csak úgy leszólták legyen az kicsi vagy éppen nagy, a legjobb akart lenni és megvoltak ideát erre az esélyei, ezért is estek rosszul az ócsárlások már amikor éppen nem tudta lerázni őket magáról. Egyszóval tehát már pattant is fel a felette levő ágra, folytatva útját felfelé a magas fa teteje felé. A második pihenőjét nagyjából a felénél tartotta, amikor kíváncsiságból előkapta kardját és megpiszkálta vele az egyik termését. Aztán indult is tovább

by **Viola** Hétf. Okt. 01 2012, 20:51

Lefékezünk, amikor elérjük az erdő szélét. Még hallom is a mögöttünk koppanó kavicsokat, amik még csak most értek le a földre a lábunkkal való találkozás után. Az öregasszony helyet cserélt velünk, most ő van mögöttünk. Persze ez érthető is, hisz' már itt az erdő és fene tudja milyen veszély leselkedhet ránk. Jól teszi, maradjon csak mögöttünk, hagy halljunk meg mi előbb, ha már ő az, aki fizet.
Elvetjük a szétválás ötletét, mivel az nem tetszik az öreg luvnyának és marad az, hogy hárman-párban keressük a kalapot, de így nagyobb eséllyel is élhetjük túl, ha esetleg egy mobbal találkoznánk. Úgy értem egy erősebbel, hisz' mégiscsak az első szinten vagyunk. Komolyan mondom, itt az ellenségek többnyire kinyírják magukat, mielőtt mi lecsapnánk rájuk.
Húsz perc keresgélés után ráleltünk a kalapra, ami egy nagy fa tetején csücsült, kémlelve a távolt. Onnan biztos jó a kilátás, a kalapnak jó dolga van. Milyen kár, hogy egy ilyen fura öregasszonyt kell szolgálnia...
Arra jutunk, hogy az, aki felmászik a fára, nem más mint a kislány. Gondolom van neki jó sok pontja, amivel ezt könnyedén meg bírja valósítani, sőt azt is elbírom képzelni,hogy már nem első szintű, elvileg már éppen elég idő telt el a játék kezdete óta, hogy akár egy kislány is felfejlődjön.
Én az öregasszony mellett megálltam, s elkezdtem kémlelni a közeli zugokat, nehogy lesből támadjanak ránk akár mobok, akár játékosölők.
A kislány seperc alatt fent volt a fán, de onnan úgy tűnt már lassabban halad.
- Nem kell a fesztivál, mindjárt lehozza... - nyögöm oda az öregasszonynak alig hallhatóan, mikor az magyarázni kezd az elakadt kislánynak, aki rövidesen folytatni is kezdi a mászást.
Komolyan mondom, még vagy két óra az öregasszonnyal, fogom, kinyírom és elveszem a pénzét, ha nekem is magyarázni kezd...

by Vendég Kedd Okt. 02 2012, 11:39

A köztetek lévő kissé feszült, ámde mégis barátságosnak mondható hangulat nyugodt csendet teremt köztetek. Mielőtt elérné a fa csúcsát, körülbelül három méterrel előtte ismét megáll. Egy körülbelül tíz centiméteres átmérőjű lyukat vesz észre a fában. Ám nem ez az, ami megállítja a mászó lányt, hanem az abból kiszűrődő cincogás. Néhány pillanatra megállsz, mire a jóval alattad egy faképződményen biztonságban üldögélő kalaptulajdonos ismét hangos kiáltással megró!
- Igyekezz már kicsi lány! Nem érek rá egész nap! Hozd le hamar a kalapot, aztán tűnjünk innét! – Az öregasszony mintha a rövid pihenése után teljesen megnyugodott, s egy bíztató mosollyal próbálta ösztönözni segítőjét. Érthetetlen, hogy egy ilyen korú nő, hogyan tud ilyen hamar lehiggadni.
Mikor azonban Mikazuki ismét megáll, ismét kiabálni kezd, azonban, kivételesen nem a kistermetű hölgy sürgetése érdekében.
- Az istenit! Mi a nyavalya lehet ez! Engedd el a farom te átkozott! – Azzal a hévvel, mellyel ezeket a szavakat kiejti, felugrik a kényelmes tönkről és elkezdi csapkodni a szebbik felét. Ahogy Sanchez rápillant, egy aprócska lényt vesz észre, ami teljesen úgy néz ki, mint egy ember, csupán méretéhez képest aránytalanul hatalmas fülekkel, s orral. Ruházata egy egyszerű ruhadarabból áll, amit keresztbe feszítve hord magán. nem rémisztő, ám apró termetével bármikor meglepő bír lenni, mikor aztán az öreg hölgy eltalálja a bosszantó támadót, az rögtön el is pusztul. Miközben, mind a ketten azzal az eggyel voltatok elfoglalva, hat hozzá hasonló vett kőrbe titeket.
Mindeközben a fán Mizukit egy a lenn tomboló lényekhez hasonló harapta lábon. Mikor észreveszed a fájdalom forrását, s lábadról elkezded lerázni a kis manót, egy idő után le is esik az, s szörnyet hal. Mikor azonban előbbre nézel, észreveszed, hogy három másik ellenlábasod is akadt. Mikor azonban távolabbra tekintesz a fehér „célpont” irányába, észreveszed, hogy azt egy ilyen mob már megragadta. Apró kezei éppen hogy elbírták a termetes kalapot, amit rögtön elkezdett csodálni. Sajnos azonban egy erősebb szél, a fogságából kiszabadított kalapot segítőjével együtt elfújta. Immár semmi okod továbbra is a fán maradnod, azonban a lefelé meneteledben akadályozni fognak a fa manók. Körülbelül huszonöt méter magasan vagy, veszélyes lenne ilyen magasról leugranod.

A fa manókról, ez egy körülbelül öt-tíz centis mob, amely a fákban él. Nem túl erős, sebzése egy, és már kezdő szinten is egy csapásba kerül a legyőzése. Azonban evvel szemben hihetetlenül gyorsak, értelemszerűen a fán, hazai előnyükkel már valóban
nehéz ellenfeleknek bizonyulnak.

Határidő, sorrend változatlan! Postotok addig tartson, hogy legyőzitek a manókat, s mindannyian a talajon vagytok!

by **Hitodama** Csüt. Okt. 04 2012, 12:45

Mizuki nem haladt éppen lassan annak ellenére hogy minél feljebb ért, annál jobban kellett vigyáznia hogy hova szökkent. Szóval egy idő után abbahagyta az ugrabugrálást és inkább a most már egyszerűbb mászást választotta. Fel is jutott majdnem a kalapig, de útközben megállt egy fura hangokat kiadó faodú előtt, de mivel a főnök ismét élt a sürgetés rezortjával így gyorsabbra véve ismét megindult. De nem jutott sokáig, éppen amikor az öregasszony feljajdult odalent úgy Mizuki azon kapta magát hogy valami a lábán volt és veszített egy életpontot. Laza mozdulattal rázta le azt a valamit, ami aztán feltehetően hangosan visítva vagy egyéb hangot kiadva leesett és összezúzta magát, eltűnve. Mivel egy nagyobb ágon volt éppen és egyensúlyozásra koncentrálni akrobatikájával tulajdonképpen szükségtelen volt, előkapta kardját és egy igencsak hosszó szellemvágással válaszolt a három másik izé megjelenésére. Azok el is tűntek nyomban feltéve ha jól számított, Mizuki pedig mászott már volna tovább, ám ekkor az egyik kis gyorsaságpont-riválisa a kalappal együtt tovaszállt a szélben. Nem is vesztegette tovább az időt
- BANZAI! - kiáltotta el magát és ugrott...
De mindössze a néhány méterrel alantabb levő ágra, kardját is igénybe véve ha egy olyan kis szerzet került volna útba. Az akrobatikának a leszakadó ágak okozta problémák kifasírozásán kívül az az előnye is meg volt, hogy "reptében" is tudott vagdalkozni, ami mellé még közepes hatótávú vágásai is nagy segítség voltak. Hiszen így levághatott néhány lényt mielőtt valamelyik szomszédos társuk fejére érkezett volna, valószínűleg szinte gondtalanul és hamar ereszkedve alá a fa tetejéről. Ez elképzelhetően megint csak azért nem jelenthetett problémát, mert gyorsaságára a szimulált gravitáció is tett egy lapáttal. Haladt tehát lefelé ágról-ágra pattogva... hacsak nem sikerült valaminek vagy valamiknek feltartóztatniuk. Ha pedig tényleg lejutott és odalent még maradtak mobok, akkor gondolkodás nélkül beavatkozott a harcba
- Van még valaki öngyilkos-jelölt?! - kiáltott fel, ha látszólag elfogytak a szörnyecskék - A pengém rátok vár ti netán tapsra?

by **Viola** Csüt. Okt. 04 2012, 13:30

A kislány egyre fentebb jutott a fán, de mikor egy kicsit is megállt, az öregasszony máris szóvá tette. Ez nem tetszett, de annak örültem, mikor a lány a fán megint megtorpant, s az öregasszony kiáltozva felugrott, de nem a kalapmegszerzés végett, hanem mert egy kis manó-izé beleharapott a hátsójába. Vagy csak belecsípett? Hmm, nekem aztán mindegy.
Úgy néz ki, a ruhájával, mint egy ősember, persze sokkal kisebb és visszataszítóbb. Manó-izé. De ahogy a nyanya rácsap, máris elpusztul, szóval eléggé gyenge, ebben biztosak lehetünk.
Ekkor megjelenik körülöttünk még hat ilyen kis vacak, s ez mind rám hárul, mert a kislány (nem néztem fel a fára de a hangokból ítélve, amik fentről jönnek), szintén háborúzik a fán lévőkkel.
Ha mind olyan gyorsan meghalnak, mint amelyik beleharapott az asszonyba, akkor eléggé izgalmas lesz a harc, vagyis inkább vérfürdő, mint tisztességes párbaj. Haha, nem is tudom miért, de jobban szeretem azokat...
Kiszúrom a legközelebbi kis manót és mögötte, a földre pillantok. Egy szemvillanás alatt mögé teleportálok, s egy egyszerű mozdulattal beleszúrom a feje hátuljába a késemet.
- Haha, mintha egy gyerektől venném el a cukorkát~! - kuncogom, aztán a következőt veszem célba. A képességem most töltődik, így csak a gyorsaságomra alapozva szúrom le a kis mitugrászt. Az is megsemmisül, majd még másik kettőt is kinyírok, ugyan így. Az ötödiket úgy vágom le, mintha kard lenne a kezemben, s egy nagy pixeles sebbel a mellkasán tűnik el.
Még egy van hátra, ami az öregasszonnyal hadakozik, de az csak hessegeti magától. Lejárt az idő, még egy teleport és már ott is vagyok mögötte, most mind a két fegyveremet használva megkéselem. Szétesik, mire leér a kislány is a fáról, ahogy látom mérgesen...

by Vendég Csüt. Okt. 04 2012, 19:26

Bár az apró ellenlábasaitokat könnyűszerrel legyőztétek, amiért egy kevés győzelmi mámor is áradhat belőletek, de diadalotok nem teljes, hiszen a szemtelen lények elintézték, hogy a kalap ismét messze kerüljön tőlettek. Ki tudja, talán még pacsiztok vagy megdicséritek egymást, akárhogy is megbízótok közbe szól.
- Ti meg mégis minek örültök? A kalapom még mindig sehol, én pedig már kezdek türelmetlenné válni! – Tör ki újból a nőszemély, majd pedig szúrós szemeivel Mizukira néz. – Remélem legalább azt láttad, hogy merre ment a drágám! – miután pedig Mikazuki megmutatta az irányt, rögtön útnak s indultatok. Figyeltétek a felétek magasod fákat, hátha ráakadt egy újabbra, de nem volt szerencsétek. Körülbelül negyed órát sétáltatok, eléritek az első szint dungeonját. Odabenn köztudott, hogy sok kobold van, akik már sokkal komolyabb kihívások, mint előző ellenfeleitek. Az öregasszony azonban nem törődik ezzel a ténnyel úgy hatol be, mintha csak a szomszédjához menne látogatóba.
Odabenn hamar megpillantjátok, amit kerestek, a probléma csak az, hogy három kobold gyűrűjében. Azok pedig nem hallgatnak a szép szóra nézhettek ki akármilyen csinosan. A dolgotok ugyanaz, mint egészen idáig szerezzétek meg a kalapot, Mizukinak kettő Violetának pedig egy kobold jut ellenfélül!

Postjaitok addig tartsanak, míg látszólag végeztek az összes ellenféllel! Részletes szép harci postokat szeretnék látni! Határidő és sorrend természetesen változatlan! Egyébként szeretném megdicsérni a csapatot, a gyors tempó miatt!

by **Hitodama** Pént. Okt. 05 2012, 23:00

Mizuki győzedelmesen tette el a fegyverét, igaz nem vágott éppen önelégült képet mivel nem volt éppen kihívás a kis kitérő. Már indult is volna a kalap után, de az egyre zavaróbbá váló főnök megint megszólalt... és nem sürgette őket? Mizuki kivonta a kardját és az öregasszonyra mutatott vele, persze nem volt közvetlen közel hozzá így csak egy bolond vette volna fenyegetésnek a mozdulatot. Na jó, talán egy normális ember is hiszen Mizuki nem volt éppen mindennapi, pláne hogy ha mutatni kellett valamit azt rendszerint a kardja hegyével tette
- Most már elég! - szólt rá emelt hangon, bár semennyivel nem tűnt ettől idősebbnek - Majd akkor örülök ha elvégeztem a feladatomat, de úgy nem tudok a kalap után menni ha pont akkor kritizál... OK NÉLKÜL! Utálom ha valaki ok nélkül ócsárol! Eddig profi módon dolgoztam, ehelyett állandóan csak sérteget és sérteget! Piszkáljon majd akkor ha valamit rosszul csinálok, én meg mostantól csak akkor tisztelem az idősebbeket ha nem beszélnek félre! - megrázta a fejét és váratlanul futásnak eredt, hátrakiabálva - Ha pedig még tovább fecsegünk - tisztelet a kivételnek - lemegy a nap és felkel, inkább megkeresem azt a kalapot!
Mizuki a fák között cikázott nem csak toronyiránt haladva, így a társa is valamennyire tudhatta vele a lépést tartani feltéve ha rájött Mizuki elsődleges futási irányára, aki egy idő után lassabbra fogta. Nem igazán talált ő maga semmit a fákon vagy a fák alatt, csupán kicsit később találta magát a nem is akármelyik Dungeon bejáratánál. Ő most nem törődött a többiekkel, mivel kitartása maradt köszönhetően annak hogy nem futott idáig, így most gondolkodás nélkül beloholhatott a kapun. Alig volt bent máris megpillantott három koboldot akik a kalapot foglalták le magántulajdonként. Mizuki jól ismerte a koboldokat és kivonva kardját feléjük indult
- Hitodama vagyok, ide a kalappal! - kiáltott rájuk, de azok nem kívánták harc nélkül adni - Már illene ismernetek a nevemet, de legyen! Mivel a utamba álltatok, EL LESZTEK TAPOSVA!
Azzal megsuhintotta a kardját és utána még egyszer, de ez a második már bizony a speciális képességével volt átitatva, ami így le is amortizálta az egyik neki rontó kobold életpontjainak nagy részét. Lendületével pedig átugrott a lények feje felett éppen amikor azok elérték volna, földre érve hátra fordult és egy határozott csapást mért az akkor megtorpanó sérült kobold fejére, aki el is tűnt. Gyorsan fogást váltott a fegyveren és egy alulról felfelé tartó átlós vágással a most előtte megforduló egyik maradék koboldot sebezte meg. Könnyedén szökkent félre annak válaszcsapásától, már igencsak megszokta a koboldok reakcióit és harcmodorát és ugyebár a szintje is kettes volt, nem kevés ponttal a gyorsaságon és kitartáson. Igaz hogy most elmaradt a kritikus találat, de kitérve és csapkodva elintézte a másodikat is. Ekkor ment volna rá a harmadikra, akit azonban mint ekkor kiderült... elintézte a társa. Mizuki nem bánkódott, csak koboldok voltak és legalább az idősebb lány sem szerepelt le, nem mintha arra számított volna
- Na, hol is volt az a kalap az előbb? - nézett körbe, mert a harc közben kicsit odébb sodródott

by **Viola** Vas. Okt. 07 2012, 19:32

~Nahát~ Rendesen meglepődöm, mikor a kislány úgy nekiront az öregasszonynak. Na persze meg is érdemelte, elég ordenáré módon csesztette eddig, pedig a leányzó mindent megtett annak érdekében, hogy visszakapja a nyamvadt kalapját. Lehet nekem is be kellett volna kapcsolódnom az oltásba, de mire erre ráeszmélek, a fruska már el is rohan.
- Ugh... - nyögök majd én is kirobbanok, mint egy puskagolyó és követem a kis rakétát, ahogy száguld az erdőn át. Nehéz követni így, hogy neki több a gyorsaság pontja. Az a baj, hogy én vagyok az árnyharcos, talán nekem kellene gyorsabbnak lennem, habár az eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy a legtöbben mind a gyorsaságra osztanak igen sok pontot. Hál' az égnek az én képességem kiváltja ezt a tulajdonságot. Valamennyire...
Egy kicsit berezeltem, mikor megláttam, hogy a dungeonba megyünk, de eszembe jutott, hogy ez még mindig csak az első szint, nincs mitől félnem. Ahogy korábban is észrevételeztem, ezen a szinten szinte magukat ölik meg a mobok.
Az öregasszony valahol mögöttünk lehet, de biztos látta, hogy hova tartunk, plusz elég gyors ám, simán utolér minket a nyanya.
Amint átrohanunk a kapun, a kislány irányt vált és nekimegy két koboldnak, akik a kalap körül sompolyognak. Nincs mese, meg kell ölni őket, sebaj legalább lesz sok ikszpém.
Én kiválasztom magamnak a harmadik mob és felé kanyarodok, még egy kicsit gyorsítok, aztán, mikor felém suhint, elhajolok a támadás elől, elfutok mellette, de közben kicsit megnyesem az oldalát. Sajnos az erőm nem a legnagyobb, így egy "erősebb" mob ellen többre is szükségem lesz, szóval lefékezem magam és megpördülök a tengelyem körül száznyolcvan fokkal.
Most, hogy szemtől szemben állok vele, nyilatkozhatok, miszerint elég bután néz ki szegény koboldizé. De legalább nem félelmetes. Szinte rossz belegondolni, hogy mi lesz a felsőbb szinteken. Tuti, hogy lesz szellem meg zombi és egyebek. Phuhh...
Megszorítom a késem és csak egy dologra tudok gondolni... Le kell cserélnem ezt a vackot, koboldot is alig lehet vele aprítani. Tiszta béna.
Az ellenfelem szalad felém, fegyverét pedig feje felett lobogtatja, s a programja által megadott időpontban lecsap rám, de akkor én kihasználva a különleges képességem, mögé kerülök és elkezdem mind a két kis bicskával szurkálni a hátát. Mire feleszmél, már szét is törik, mint az üveg.
Megvakarom a fejem. A technikám és a harcmodorom kissé el van laposodva. Egy normál karddal az ember csábosabb tud lenni, mint két kis bicskával. Valamit mindenképpen tennem kell a megjelenésem érdekében. Felsőbb szinteken már számítani fog, hogy ki kicsoda...
Szemem sarkából látom, hogy a kislány is elintézte a koboldjait, s a kalap után indul. Én is így teszek...

by Vendég Hétf. Okt. 08 2012, 17:49

A harc során nem került messze tőletek a kalap, mindössze néhány méterrel mászott arrébb, biztonsága érdekében. A bátor kis jószágot elkapva mindannyian megnyugodtok. alaposan körbenézitek, hogy akad-e rajta valamiféle sérülés, de nincs. Szerencsére sem a facsúcsán, sem pedig a goblinok karmai között nem ejtettek rajta sebet. Meggyőződve róla, hogy a feladatot, valóban profi módon perfektül teljesítettétek, a nénihez viszitek, aki egy hatalmas öleléssel kezd hálálkodni. A vénlány kezei olyan melegséget közvetítettek számotokra, amit játékotokba kerülésetek óta nem érezhettetek. Az asszony elengedve titeket könnyeket hullatott, ám szája mégis mosolyra görbült. Most először láthatjátok mosolyogni a megbízótok, ami diadalérzettel tölthet el benneteket.
- Nagyon szépen köszönöm a segítségeteket! - Miután ezeket kimondja, kitörli a szeméből a könnyeket, majd folytatja. – Tudjátok, rengeteget jelent nekem ez szépség! Sajnálom, hogy amíg nem volt meg annyira ingerlékeny voltam! – Néhány másodpercig csak mered rátok, majd a fejéhez csap és a következőket intézi nektek. – Igaz is, a jutalmatok! – Azzal int felétek, hogy kövessétek.

A postok addig tartsanak, hogy elindultok, s néhány kérdést tesztek fel az asszonynak! A kérdéseket privátban várom, a válaszok is abban fognak majd érkezni!

by **Hitodama** Hétf. Okt. 08 2012, 18:14

- Kezdőhöz képest érdekez kezdet! - jegyezte meg idősebb társának
Azzal odaszökkent a kalaphoz és felkapva a földről forgatni kezdte a kezében, hogy vajon nem e lyukadt át vagy valami hasonló. Bár nem úgy festett mint ami megsérült, mindenesetre Violetta kezébe nyomta
- Én ehhez annyira értek, hogy még egyben van! - adta át a kalappal együtt a vizsgálódás jogát, majd körbenézett hogy volt e ott vágnivaló
De nagy csalódására egyáltalán nem talált semmit, így hát most az öregasszonyt kereste meg hogy közölje vele a kalapot visszaszerezték. Az feltehetően kapott érte és rögtön maga is átvizsgálta szakértő szemeivel, aztán pedig hálálkodva összeölelgette őket. Mizuki teljesen lefagyott és hihetetlenül savanyú képet vágott a helyzethez, egyszerűen ez a "valami" annyira elfeledett és idegen volt számára, hogy nem tudta könnyedén venni
- Tökéletes feladat végrehajtás - egészítette ki az elhangzott szavakat, amikor egy pillanattal később összeszedte magát
Az öregasszony pedig jutalomról csapkodva homlokát elindult kifelé, Mizuki pedig még mindig kivont karddal szökkent melléje mert hogy még mindig a dungeonban voltak. Arra is készen állt hogy időben a kalap után kapjon ha esetleg megint el találná sodorni a szél. Egyébként most nem volt kimondottan lelkes hangulatban, valami rátelepedett a vállára és erősen húzta lefelé. Természetesen ez mindössze képletes értelemben történt, de a lényeg ettől függetlenül az volt hogy egy kicsit fásultnak érezte magát az események után. A kitartása is kezdett egyébként lecsusszanni, nem is nagy csoda figyelembe véve hogy mennyit futott, mászott és persze ugrabugrált. De ez volt az ő stílusa és nem igazán tervezte hogy valaha is komolyabban változtat majd rajta

by **Viola** Kedd Okt. 09 2012, 20:03

A kislány felkapja a kalapot és egyből szemügyre is veszi, hogy esetleg megsérült-e az utazásán, hisz' mégiscsak egy fára mászott fel, majd onnan le, s az erdőn keresztül egyenest a dungeonba. Szép kis kör volt, azt el kell ismernem. Amikor elindultam az erdőből, onnan is a barlangból ma reggel, sosem számítottam volna arra, hogy most itt leszek. De hál' az égnek nem is kellett a városig elmennem egy küldetésért és most már alig várom, hogy végre kifizessenek, s utána mindenki menjen a maga útjára, főleg, hogy nekem be kell majd vásárolnom a városban mindenféle dologból. Ahh, remélem a vénasszony sok pénzt fog adni...
A kalap végre visszakerül az asszonyhoz, aki "átváltozik" egy kedves nénivé, aki meleg öleléseket kezd ontani magában, melynek célközönsége én és a kislány lettünk, természetesen. A kardforgató arcán mintha a nemtetszés jeleit vélném felfedezni, de mire kitalálnám, hogy mire is gondolhat, én is kapok egy adag ölelést, ami persze jó, de inkább sietnék már, így inkább csak jó képet vágok a dologhoz, hogy a néni kedvében járjak, hátha még jobb kedvre derül, s megdobja a jutalmunkat.
Rácsap a homlokára, s szinte magát emlékezteti, hogy illene odaadni nekünk a jutalmunkat a fáradtságunkért. Nyomban int is, hogy kövessük, s nem is akadékoskodunk, máris a nyomában vagyunk. Csak valami nem stimmel... Ha ki akarna fizetni, itt is megtehetné, igaz a dungeonba vagyunk, de a veszély nem nagy. Áhh, biztos csak kombinálok... De hiába, emberből vagyok, s most inkább olyan, mint egy kisgyerek, aki várja az édességet, s nem bírom magamban tartani:
- Mennyi pénzt kapunk? - mire az asszony válaszul ennyit mond:
- Hidd el, hogy eleget! - s rám kacsint.

by Vendég Csüt. Okt. 11 2012, 13:55

Elindultok hát megbízótok vezetésével, egy ideig olyan határozottan lépdel előttetek, hogy úgy gondoljátok tudja a dolgát. S azonban mikor egyre lassít, s végül meg is áll, rákérdeztek, merre is tartotok. Ő pedig a következőt válaszolja.
- A fiamat keressük! - Majd megvakarja a fejét és hozzáteszi. - Azonban nem értek én ezekhez a mai kütyükhöz, segítenétek megtalálni, hogyan tudom megnézni a pálya melyik szegletében tartózkodik? - Miután megtaláljátok a megfelelő funkciót kiderül, hogy egészen eddig rossz irányba mentetek, ugyanis a kezdetek erdejében tartózkodik, ami pont az ellentétes irányban található. Kezdetben kissé nehezen megy a megfelelő irány megtalálása, így a normális időnél jóval több időbe telik elérni a helyet.
Ott néhány játékossal is összefuttok, akik rossz illemtudásról tanúbizonyságot téve szólítanak le titeket.
- Héj, szép lányok, nincs kedvetek játszani egy partit.
- Sajnálom, de nincs időnk az esztelen játékotokat játszani!
- Magának nem szót az ajánlat nyanya!
- Kikérem magamnak ezt a stílust! - a szóváltás eképpen veszi kezdetét, ami még rövid ideig elhúzódik, egészen addig, amíg tettlegességé nem fajul. Ellenfeleitek ketten vannak, mind a ketten kezdő szintűek! Képességüket nem használják ellenetek, addig harcoljatok, amíg sárgáig nem megy le az életük, azután elmenekülnek a zavaró urak.

A harc során Mikazuki egy életerőt, Violeta pedig hármatt veszít, ilyen módon írjátok le a harcot!

by **Hitodama** Csüt. Okt. 11 2012, 19:52

- Ezt az információt nem ártott volna korábban közölni - jegyezte meg helyzetre jellemző egyhangúsággal Mizuki
Ha Violeta nem előzte meg akkor előhozta a minitérképét és megpróbálta a nő számára is láthatóvá tenni, vagy az övét előhozatni már ha ez lehetséges volt. Végül valamilyen úton módon csak sikerült a dolog, mely rá is világított az útirányuk hibás mivoltára mely egy kissé zavarta. De nem mondott inkább semmit, vagy talán mégis...
- A legjobbak kerülővel is időben célhoz érnek!
A kerülő pedig végül annál is hosszabb lett mint amire eredetileg számított, hála a nagyi ténykedéseinek csak még egy jó adag kacskaringózást követően közelíthették meg a célt. De a nagymama ezúttal sem esett messze a májától, mert hogy két játékosba futottak kik leszólították őket és Mizuki "nagy meglepetésére" szájkaratéba kezdtek a főnökkel. Egy ideig csak nézte a kibontakozó eseményeket, majd odasétált a társa mellé és halkan megjegyezte neki
- Itt vitákból mindig harc keveredik
Ezúttal kicsit unott volt a hangja, nem tartotta mély kihívásnak hogy egyes szintűekkel való küzdelemre kerüljön sor. Ami egyébként meg is történt: az öregasszony egy keményebb visszaszólását követően fegyverek villantak a kézbe, s lendültek akcióba. Egy Mizuki termett az útjukban, hárítva egy kardcsapást míg egy harci pöröly vállba kólintotta, áttörve eddig is megfogyott páncélját és belemarva életpontjaiba
- Nem fog sokáig tartani - ugrott át a harcos felett
Mire az megfordult, Mizuki már ugrott is félre megvágva könnyedén ugyanazon mozdulaton belül. Nem volt nehéz kitérni az útjából mert az jellemzően az életpontjaira tette a legtöbbet, ami azt illeti még az erejét is hanyagolta, nem hogy a kitartását. Így az ellenfél végül lihegve totyogott el a helyszínről és Mizuki csak egy utolsó pillantásra méltatta, inkább Violeta harcának figyelésével kezdett el foglalkozni. Végül megoldotta a ráhagyott részt és a látvány sem volt rossz, elvégre két egyes szintű csapott össze

by **Viola** Pént. Okt. 12 2012, 14:10

Egy ideig megállíthatatlanul törtettünk, de ez idővel alább maradt. Nem, nem a fáradtság miatt, hanem az öregasszony bizonytalanná vált. Rájöttünk arra is, hogy fogalma sincs merre megyünk és arra is, hogy most nem fog fizetni, még a fiát is elő kell keríteni. Hát szuper, mit ne mondjak. Öregasszony persze mit értene a virtuális valósághoz? Egyáltalán miért van itt? Ha szeretne játszani, akkor biztos azt is tudná, hogy ilyen alap dolgokat hogy érjen el a játékban. Ez gyanús...
Végül is Mizukival behatároljuk, hogy merre található az állítólag fia. Valahol a kezdetek erdejében. Ami az ellenkező irányban van. Majd felrobbanok, de nem teszem szóvá, majd esetleg csak a fizetéskor, hogy többet érdemelnénk ennyi "fáradtságért". Persze csak akkor, ha az összeg nem fog tetszeni.
Utunkat az erdő felé vettük, ahol nemrég még Tadayoshival voltam. Érdekes lenne, ha találkoznék vele és el kellene mondanom, hogy mit műveltem eddig, amiért most megint vissza kell mennem. Ahh, de biztos nem fogunk találkozni.
Az úton alig szóltunk egymáshoz. Gondolom az öregasszony elszégyellte magát, a kislány meg szintén mérges volt, mondjuk ez nem biztos. Az erdő közelében aztán a nyanya leállt vitázni két suttyóval, akik eléggé nevetséges módon akartak minket felszedni.
- Itt vitákból mindig harc keveredik... - Súgta nekem oda a társam. Nem mondott hülyeséget, itt többnyire harcolni szoktak az emberek, kevesen ismerik a diplomáciát. De haha, még én beszélek... Ha kötekednek leverjük őket, el kell fogynia a gyengéknek...
- Igazad van. - erősítem meg a lány szavait és előveszem a fegyvereimet.
Az asszony kicsit régimódian akarta megközelíteni a vitát, de a két fiú nem akart sokáig szavakkal érvelni. Kardot rántottak, hogy a fene esne beléjük. Vagyis csak az egyik, a másiknál buzogány van. Mizuki kezelésbe vette azt, s a karddal hadonászó ellenfél maradt rám.
Suhintott felém párat, de sikerült mind elől kitérni, gyorsan a közelébe kerültem és meg akartam szúrni az oldalát, de gyorsabb volt nálam. Megragadta a kezem, miközben beledöftem volna a késemet, majd a másik kezében lévő karddal belém vágott. Egy nagy pirosas hasadás jelent meg rajtam a bal vállam tetejétől a mellem aljáig. Nem fájt és persze nem is vérzett, de áttörte a páncélomat és levette három életpontomat is. Vigyor ült ki a szájára, de ezt a pillanatot kihasználva, mielőtt újra lesújtott volna, a bal kezemben lévő késsel megszúrtam, egyenesen a mellkasa közepébe. Ez már nem tetszett neki annyira. Még egyszer belém akarta vágni a kardot, viszont most tudtam, hogy ki kell találnom valamit, vagy gyorsan elfogynak a pontjaim. A jobb kezemet még mindig szorította, így nem volt mit tenni, teleportáltam, de nem a háta mögé, hanem csak alig egy fél méterrel arrébb. Így nem estem ki a hatókörömből, s mivel a kezem is arrébb teleportált, így már nem volt a marka rabságában. Fegyvere nem messze a fejemtől süvített el. Felváltott kézzel szurkálni kezdtem, de visszatámadás helyett odakapott a "sebeihez". Gondolom reflexből, mert ugye fájdalmat nem érezhet ő sem...
Még két vágás és az élete beleesett a sárga zónába. Rögtön megváltozott a harci kedve, hátrálni kezdett. Amint meglátta, hogy társa is visszavonulóra fogta, ő is elfutott.
- Ha! Ezt jól megkapták! - mondom elégedetten, s a csípőmre támasztom a kezem. Jól esett ez a győzelem, még ha nem is jár érte semmi...

by Vendég Szomb. Okt. 13 2012, 00:16

Az ellenfeleitek elmenekülnek, nektek pedig illő lenne folytatni az utatokat. A térképet használva már-már látjátok a célt, amikor pediglen az asszony megillantja a férfit, észreveszi a kezében levő kristályt is. A kristály aktiválódik, s a férfi eltűnik.
- Hát ez meg? - Természetesen a ti feladatotok elmagyarázni, hogy mi történt most. használhatnátok a kristályaitokat, de egyrészt drága mulatság volna, másrészt pedig az asszonynak nincsen kristálya. Hogy elhagyta, eladta vagy elhasználta azt nem akarja elárulni. Ilyen módon pedig kénytelen kelletlen ismét sétáltok, egészen a Kezdetek Városáig. Ám amíg a tömegben megtaláljátok az ifjút hosszú-hosszú idő fog eltelni. Mikor megtaláljátok a keresett személyt annál már egy vadonatúj kard van. Egy kellemetlen beszélgetés után pedig kiderül, hogy ennek a srácnak már nem maradt pénze kifizetni benneteket.
- Ugyan lányok, a másik fiam biztos tud segíteni a problémánkon! - Mondja rá nem jellemző optimizmussal, s ismét elindul célirányosan!

by **Hitodama** Vas. Okt. 14 2012, 11:22

Habár más számára jelentéktelen lehetett egy ilyen válasz, Mizuki örült annak hogy valaki igazat is adott neki ebben a világban, szinte mindig kötekedésbe keveredett és nem az összes alkalommal saját hibájából, vagy saját célszerű harcra hergelési kísérleteiből. Általában ha valaki nem értett egyet vele, szóba jött a termete és törékeny alkata is, de hamar ki is derült hogy nem volt hülye a pontok elosztásához. Ez a küzdelemben is bebizonyosodott, de hiszen ők egyes szintűek is voltak és igazán nem tartoztak a 'ha szól szám, akkor sem fáj fejem kategóriába'. Az ő része tehát hamar meg is volt, társáét végignézve pedig szintúgy nem volt oka a panaszra. Persze egyes szintű volt és így bekapott némi sebzést ő is, azonban a képessége érdekfeszítő volt ami talán érdekes, legalább egyenrangú kihívást jelentett volna az akrobatikus Mizuki szellemcsapásai számára kettes szinten, ami azt illeti emellett a lány ki tudja milyen jártasságot venne meg akrobatika helyett, melyre nem igen lehetne szüksége. Csak egyetlen egyszer nyelt egy nagyot, s akkor is amiatt hogy ez a helyváltoztatás képesség kissé Kizashira emlékeztette... de a lány viselkedése egyébként nem, így az ügynek nem is kerített gondolaton túli vihart
- Jó harc volt - jelentette ki véleményét róla
A célba érés esete azonban egészen máshogy alakult, néhány fával odébb a keresett személy egyszerűen elteleportált míg a hölgy nem értette a dolgot. Tehát játékos volt ő is? A magyarázás lehetőségét átadta Violetanak, amikor pedig ő megértette a dolgot, Mizuki egészítette ki
- A térképet már ismeri tehát csak utána kell teleportálnunk, már ha mindannyiunk járt már ott - javasolta, de az öregasszonynak nem volt már meg a kristálya, amit kommentálnia kellett - felteszem egy fehér kalapra cserélte
Az irány szerencsére nem jelentett számukra ezúttal bonyodalmat, útjuk elvezetett egészen a Kezdetek Városának emberforgatagába. Ott bukkantak rá a fiúra, aki Mizuki kis meglepetésére nem rendelkezett elegendő pénzzel... tehát a pénz miatt keresték a fiát? De sebaj, van másik... indult is a hölgy toronyiránti eltökéltséggel egy másik fia keresésére
- Családi kötelékek... pénz... tartozás... - mondta kissé hallhatóan magának - itt valaki megint el lesz árulva...
Nem volt nehéz emlékezni annak az njknak az esetére, aki többre tartott egy aranygolyóbist a kishúgánál

by **Viola** Kedd Okt. 16 2012, 16:13

- Igen, rendesen élveztem ezt a küzdelmet, kár, hogy csak eddig tartott... - mondom, majd figyelmünk az öregasszonyra fordul, aki kiszúrt egy fiatal férfit nem messze tőlünk. Valószínűleg ő a fia, mert elindul feléje, s vele mi is, de akkor annak a kezében felragyog egy kristály.
Szinte biztos, hogy teleport, mert azonnal eltűnik. A legközelebbi város a kezdetek városa, így biztos, hogy oda ment. De vajon mit csinált itt? Persze ez nekünk teljesen mindegy, a lényeg, hogy most eltűnt és vele együtt a pénzünk is. Nagyszerű...
- Hát ez meg? - nyögi a nyanya hatalmas meglepődésében. Nem is vagyok meglepve, hogy nem ismeri ezt az utazási formát. Még a mapját se bírta előhozni, nem még majd teleportálgatni fog... Szerintem még csak a saját statisztikáját se vette elő. Neki tényleg szüksége lenne egy nagy oktatásra, hogy tudja mi mire való és hogyan lehet vele bánni... De persze az, aki ebbe bevezeti, nem én leszek, mert a társaságát kábé csak addig fogok eltűrni, amíg meg lesz a pénzem.
Összenézünk a kislánnyal és gyorsan megmagyarázom az asszonynak:
- Egy teleport kristályt használat, amivel bárki képes a legközelebbi városba nagyon gyorsan utazni. Magának is kell lennie legalább egynek. - de hogy azt hova tette nem tudja, vagy nem akarja elmondani. Lehet nem tudta mire jó, aztán csak eladta valahova. Fene tudja, nem értek én az öregasszony gondolkodáshoz...
Lekövettük a a fia utazásának helyét, mely tényleg a Kezdetek Városa, így fordulhattunk meg, hogy most pedig oda menjünk.
Rekord idő alatt értük el a helyet és az egész várost tűvé tettük utána. Végül egy fegyver kereskedésnél akadtunk rá, amint éppen egy vadonatúj kardot szorongat a kezében. Csak arra tudtam gondolna, hogy "Ugye nem..?!"
De igen, a pénzét elköltötte, így nem tudott segíteni a problémánkon, bér nélkül maradtunk. Hanem az asszony kitalálta, hogy ha ez nem, akkor majd a másik fia tud nekünk segíteni. Hát, én már csak reménykedni tudok benne...

by **Diabel** Szer. Okt. 24 2012, 17:03

Úgy tűnik, hogy rutinos gyaloglók lettetek ennek a küldetésnek az erejéig. Ezúttal sincs ez másként: a talpalávalót sarkaitok kopogása adja, ahogy kénytelen-kelletlen kimasíroztok a Kezdetek Városából. Az ok pedig igen egyszerű:
– Tudjátok, hölgyek, a másik fiam már kis családjával él. Az apjára ütött, kovács lett a szentem. És tudjátok... nektek elmondom: én mindig is rühelltem az apját. Csak hát a szemei! Istenem, olyan jégkék szemeket még nem láttam az életemben! – És mondja és csacsog, nem hagyja abba. – A világért sem akarlak untatni benneteket, de tudjátok, nekem az a véleményem, hogy egy igazi úrhölgy feladata, hogy sütit süssön. Bizony! – Bólogat, magyaráz, gesztikulál…
Úgy tűnik viszont, hogy letelt a három óra, és miközben egy réten vágtok át, a rendszer respawnol körétek néhány vaddisznót. Szép sorban érkeznek, abban a ritmusban, ahogy egy korábbi csoport átvágott rajtuk. Három óra: ennyi az az idő, amíg a rendszer újrakja megtisztítás után egy terület elleneit. Fél tucattal kell megküzdenetek.
– Öljétek meg őket, azonnal öljétek meg őket! - kezdett sipítozni mögöttetek a kalapos nőszemély.
Körülöttetek a fényjáték nem sikeres csapásaitok miatt robbanó tűzijátékok: újragenerálódnak a mobok. Egyelőre kívül estek azon a területen, hogy rátok támadjanak, de óvatosan a mozgolódással a harc során, mert könnyen magatokra vonhattok némi újabb figyelmet!

by **Hitodama** Csüt. Okt. 25 2012, 23:22

Mizuki már csak fél füllel hallgatta a hölgy meséit a családjáról, kezdett kételkedni a becsületes rokoni kapcsolataiban. Hát még amikor a férjéről beszélt, Mizukinak volt elegendő alkalma szép szem motívumokkal teli történeteket de mintha úgy rémlett volna, hogy nem csak azért szoktak az emberek házasodni. Ilyen alkalmakkor tűnődött el azon, hogy vajon átok vagy áldás az hogy nem sokat tud a világ dolgairól, mert része nem igen volt benne. Ha nem lett volna az a sok műszer és gyógyszer, és egyéb kezelés akkor azt sem nagyon tudta volna hogy melyik korban élt, persze enyhe túlzásként de mégis közelítve az igazsághoz. Nem is szólt volna hozzá ha végül nem üti meg fülét az a furcsa csavar, ami sehogy sem akarózott összeállni fejében a történetekből tanultakkal
- Hogy érti azt, hogy egy igazi úri hölgy sütit süssön? - kérdezett rá a kritikus pontra
Frusztráló küldetés volt hála korlátozott szociális empátiájának, inkább rágták bele magukat jellemébe a magányos hősök mint a normális dolgokra normálisan reagáló hétköznapi emberek. Azok a félelmet nem ismerő harcosok akik minden váratlan helyzetből képesek kiverekedni magukat, például egy rajtaütés gyűrűjéből. Eképpen tűnődött, mikor egy csapat vaddisznó materializálódott körülöttük. Mizuki nem állt meg, mindössze vállat vont és kardja ismét bal kezében ékeskedett, s mire pedig az öregasszony rájuk kiáltott, ő már le is kaszabolta az első útjába kerülőt. Nem volt éppen óvatos de ügyefogyott sem: egyszerűen belerugaszkodott a küzdelembe és rutinosan vagdosta a mobokat miközben kerülgette őket. csak nem lehetett nehéz dolga megtisztítani közvetlen környezetét. Nem félt a kihívásoktól, inkább szomjazott utánuk és a halál nem jelentett akadályt, erről szólt új és mostanra már megszokott élete

by **Viola** Vas. Okt. 28 2012, 21:57

Nem figyeltem az asszonyra, sokat magyaráz és én utálom az ilyen embereket. Nem tudják hol kell abbahagyni, csak lökik a szöveget, körítve a mondandójukat.
Mizukit gondolom zavarta ez az egész, vagy legalább amit meg is jegyzett. Hah, én inkább sütném a sütit odahaza, mint itt, ebben a játékban harcoljak sok idiótával az életben maradásért, meg mindenféle mobokat öljek, hogy több legyen az ixpém...
Egy réten vezet keresztül az utunk, ami már bőven kiesik a város békés hatóköréből és már jártam is erre, ezért furcsa, hogy nem látok egy lényt sem, pedig ez a hely tömve szokott lenni vaddisznóval, kivéve, ha letakarították őket...
Alig, hogy gondolatom megszületett, körülöttünk több helyen is szikrázni kezdett a levegő.
- Respawnoló vaddisznók... - mondom, s a fegyveremet előkapva a legközelebbi fényforrás felé szegezem azt. Mizuki is így tett, habár aligha van mitől félnünk. Így is, hogy én első szintű vagyok, nem hiszem, hogy sok kárt tudnak tenni bennem ezek a mobok, talán az is elég, ha egy helyben állok és hagyom, hogy nekem jöjjenek és aztán egy-két ütéssel leterítsem őket.
De én utálom, ha megvágnak. Ohh, milyen sok mindent is utálok én... Szörnyű egy nő vagyok, így a végén sose lesz férjem, haha. Nem is kell...
Megjelennek a mobok, a vénasszony ordít és mintha a játék egy OST-je is megszólalna valahol a háttérben. Villog a két bicska a kezemben, ahogy egymás után suhintok, meg döfölök velük. Unom már őket, kellene venni egy sarlót, vagy hasonlót, de egy sokkal izgalmasabb fegyvernek is örülnék. Ahh, olyan jó lenne már vásárolgatni, de ez a pénztelenség ilyen szemtelen, sokat nem enged...
Mizukival az öregasszony segítsége nélkül pikk-pakk leverjük a sertéshordát, s a talpukat feldobó csülkök eltűnnek, mintha ott sem lettek volna. A terület most újra három órán át mobmentes lesz.

by **Diabel** Vas. Okt. 28 2012, 22:22

Hát persze, hogy nektek a disznók nem jelentettek problémát. Nem hogy életpontotok, de páncélotok sem sérült. Violetának igaza volt: a disznók szép sorban érkeztek, így kellemesen írthatóak voltak különösebb helyváltoztatás nélkül is. Viszont nem csak ketten voltatok, hanem bizony az öregasszony is, aki nem volt láthatatlan a vadak számára. Egy csorda figyelme rá irányult. Életvonala már sárgában járt, ő pedig nem hogy blokkolt, vagy menekült volna, a sikítozáson kívül nem tett mást. Közbeléptek? A veszélyforrás az volt, hogy a nőt három disznó támadta egyszerre, életpontjai pedig folyamatosan csökkentek. Minden nagyon gyorsan történt, így egyáltalán nem biztos, hogy akár egyetlen támadásnál többet ki fog bírni, vagy hogy a kardotok elég gyors lehet, hogy sebzést okozzatok, majd a rendszer leszámolja az életpontokat, és a vadak el is tűnjenek, mielőtt újabb sebeket ejthetnek a küldetésadón.

Vigyázzatok, a rét továbbra sem üres, így megint újabb disznók figyelmét vonhatjátok magatokra. Nem csak a kődobálás, hanem a megközelítés is elég motivációs tényező nekik a támadásra!

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] A kedves idegen!

[Küldetés] A kedves idegen!

Re: [Küldetés] A kedves idegen!

Re: [Küldetés] A kedves idegen!

Re: [Küldetés] A kedves idegen!

Re: [Küldetés] A kedves idegen!

Re: [Küldetés] A kedves idegen!

Re: [Küldetés] A kedves idegen!

Re: [Küldetés] A kedves idegen!

Re: [Küldetés] A kedves idegen!

Re: [Küldetés] A kedves idegen!

Re: [Küldetés] A kedves idegen!

Re: [Küldetés] A kedves idegen!

Re: [Küldetés] A kedves idegen!

Re: [Küldetés] A kedves idegen!

Re: [Küldetés] A kedves idegen!

Re: [Küldetés] A kedves idegen!

Re: [Küldetés] A kedves idegen!

Re: [Küldetés] A kedves idegen!

Re: [Küldetés] A kedves idegen!

Re: [Küldetés] A kedves idegen!

Re: [Küldetés] A kedves idegen!

Re: [Küldetés] A kedves idegen!

Re: [Küldetés] A kedves idegen!

Re: [Küldetés] A kedves idegen!

Re: [Küldetés] A kedves idegen!

Re: [Küldetés] A kedves idegen!