[Játékos Küldetés] Idegen vizeken

Egy kellemes, napsütéses reggel, a város tele emberekkel mint ahogy az megszoktam. A küldetés tábla kiürítve, de néhányan még reményeket táplálnak, hogy hamarosan felvillan egy-egy új feladat. A gazdagabbak és a frontharcosok nagy része kocsmákban tengetik napjaikat, erőt gyűjtenek a következő boss harcra, vagy éppen hős történeteket zengenek. Én pedig, amióta felkelt a nap úton vagyok különféle lakberendezési tárgyak után kutatva. A céhház megépült, és már ki is választottam, melyik szoba lesz az én fennhatóságom alatt, de még nem költöztem be. Olcsó, de szép bútorok után kutatok, eddig eredménytelenül. Egy gyors reggeli egy kis étteremben, majd újra folytattuk utunkat Kau időközben elfáradt, de ma úgy döntöttem, nem igen szeretném cipelni, főleg mert egyre nagyobbra nő. Meg jobb lenne, ha nem lenne túl elkényeztetett. Végtére is mégis csak ő az én leghűségesebb társam és barátom is, amióta a játékba kerültem. Hamarosan elérkeztünk a város főterére, ahol megközelítettük a teleport kaput. Valójában még soha sem haladtam át rajta, mindig csak messziről néztem, néha rápillantottam és végignéztem, hogy néhány játékos keresztül halad rajta majd kimondja a választott városuk nevét. Most rajtunk a sor, bizonytalan lépéseket tettem a kapu felé, minden lépéskor legalább háromszor átgondoltam, hogy tényleg áthaladjak e rajta. Egy pillanatra megtorpantam, de végül erőt vettem magamon és kimondtam a szavakat.
- Teleport Mirage város - majd pixeljeire hullott minden és én pedig egy teljesen új helyre kerültem, új emberekkel körülvéve. A város nem tűnt olyan hatalmasnak és fényűzőnek mint a Kezdetek városa, sőt meglehetősen kicsi volt hozzá képest. Rögtön utunkra is indultunk, és egy kis városnézés után betértünk az első használt tárgyak üzletbe. Rengeteg érdekes tárgy volt, rengeteg bútor volt kiállítva, és néhány apróbb dísz is. A bolt tulaja egy idős bácsi aki ép az új portékákat rakta ki. Köztük egy palackozott hajót is. Nem telt bele sok időbe de máris közelebb sétáltam hozzá, hogy szemügyre vehessem. Árcédula még nem volt kihelyezve ezért nem tudtam megvásárolni. De az eladó megengedte, hogy felvegyem és jobban szemügyre vehessem. Kicsit poros volt, és az oldalára mintha lett volna valami írva. Felvettem a legközelebbi rongyot és gondosan áttöröltem, majd mikor végre látható volt a felirat felolvastam.
- Esthajnalcsillag? - Kicsit érdekes név ez egy hajónak. De mégis magával ragadó. Látszólag Kau-t egyáltalán nem érdekelte a modell, sokkal inkább annak örült, hogy végre lepihenhet még ha csak egy kicsit is.

Nem mindennap akad az ember kezébe egy ehhez hasonló valóságos csoda. Ez a makett minden tekintetben csodálatos, sosem tudtam, hogyan teszik bele a palackokba ezeket a kis hajókat. Tökéletesen mutatna az új lakásomban, árat nem találtam rajta, de talán az eladó tud némi információval szolgálni. Hátat fordítottam a hajónak közben Kau-ba botlott a lábam, elszundított a bolt padlóján pihengetve. Biztos rettentő fáradt lehetett szegény, felkaptam de mielőtt még tovább lépdelhettem volna a boltost szólongatva egy ablak ugrott fel előttem rajta vörös betűkkel szöveggel. Az ablak szerint lehetőséget kaptam egy bónusz küldetésre, amit a makett nevének elolvasásával indítottam be. Visszafordultam a hajó felé, úgy látszik mégsem eladó. Ezért nem volt rajta név. Majd mielőtt még bármit is tehettem volna az egész játéktér elsötétedett előttem. Miközben várakoztam a sötétségben, azon gondolkodtam, vajon miféle bónusz küldetésre lelhettem, és hogy hova is teleportálódom. Talán pont a makett belsejében fog játszódni. Kicsit kuncogtam mekkora butaságot is gondoltam, majd hirtelen a sötétség tova szállt és előttem a nagy kékség. Ámulatba ejtő csillogó végtelenbe nyúló tenger, vagy inkább óceán. Amerre a szem ellát mindenhol kristálytiszta víz ölelt körbe. Majd elkezdtem zuhanni a mélybe. Kis pánikroham tört rám, Kau-t szorongatva sikoltva zuhantam lefelé. Csak arra tudtam gondolni, hogy a vízbe való becsapódáskor darabjaimra hullok, vagy egy vízi szörny felfal. Egy pillanatra kinyitottam a szemem és megpillantottam további embereket. De nem igazán tudtam kivenni az alakjukat, és másodpercekkel később már a vízben találtam magam. Pár métert lesüllyedtem a becsapódás miatt, de szerencsére valamennyire tudok úszni és felküzdöttem magam a felszínre. Kau meg egyenesen élvezte a helyzetet, körbeúszkált, miközben próbáltam a hajam hátradobni, és kidörzsölni a szememből a vizet, hogy újra láthassak. Most így belegondolva, ez az első alkalom, hogy közösen úszunk Kau-val. Amint ismét láttam megpillantottam céhtársamat Askr-t és a kis társát illetve, egy másik régi ismerős is itt van Chitose-san. Vele nemrégiben volt küzdelmem a Nova keretein belül. Kicsit örültem, hogy viszont láthatom mindkettejüket, csak annak nem, hogy ilyen körülmények között. Sós vízben ázva, szárazföldtől távol. 
- Rég találkoztunk. - próbáltam üdvözölni őket, egy kisebb integetéssel. Bár valahogy a helyzettől eltekintve olyan megnyugtató a vízben. Egy a mai naphoz hasonló meleg nyári napon a legjobb a hűs vízben való lubickolás. A sirályok hangja pedig egyszerűen olyan érzetet kelt az emberben mintha semmi baj sem történhetne. 
- Askr-san nem nehéz a fejeden tartani Hati-t? - kérdeztem miközben az én társam körbeúszkált minket sokadszorra. Szerencsésnek éreztem magam amiért Kau mesterien tud úszni. Elég vicces látvány volt, ahogyan szegény állatka nyafog mint akit kínoznak, közben a gazdája fején trónol.

- Áh, ha valamit a fejébe vesz... - válaszoltam Fuukonak, egy nagy sóhajtás közepette. Hati rosszallóan nézett le rám, mikor kezdte kényelmetlennek érezni a helyzetet. A hátamra feküdtem, tagjaimat kinyújtottam. A démonfarkaskölyök ijedten ugrott a mellkasomra, miközben minden porcikájában remegett.
- Ennyire mégsem lehet rossz. - jegyeztem meg kissé türelmetlenül, mire Hati rettentő meglepődéssel nézett rám. Nagyokat pislogott, miközben tátott szájjal nézett a szemembe.
- Könnyű annak, aki tud úszni! - Hoppá, elszólta magát. Ijedten kapta volna mancsát a hatalmas szája elé, de nem tudta. Idegesen tekintett el, mintha ott se lenne. Igyekeztem a röhögést visszafogni, kisebb-nagyobb sikerrel. Nem azért nevettem, mert kiderült a "gyengéje", hanem az a meglepett és dühös arca, amit akkor vágott! Véletlenül felvertem a vizet, amely pont Hati orrát érintette. Neheztelő morgás közepette rázta meg fejét. Elmosolyodva kaptam a kezeim közé a dühös kis bolhazsákot, s messze eltartottam magamtól, na meg a víztől. Sejtelmesen morgolódott, hisz' megérezte szándékaimat, mégsem visszakozott, hiszen akkor elmerült volna, ami számára rosszabbik sors. Nem akartam megijeszteni, így hát lassabban buktam alá, mint általában. Csupán néhány métert mentem a mély felé, aztán vissza is tértem a felszínre, Hatival a kezemben. A vállamra vetette, megrázta magát, s várt. Nem mondott semmit sem, ami meglehetősen furcsa volt tőle, elvégre a kis méregzsák mindenről megjegyzett valamit, márha tudott. Ismét a hátamra feküdtem, ám ezúttal a farkaskoma nem menekült a víz közeléből. Egy picit feljebb mászott, majd rám feküdve, már-már szundítani akart. Már elkezdtem volna dúdolni a Ringat a vizet, nagy unalmamban, ha a sós víz bele nem csapott volna az arcomba. Idegesen dörzsöltem a szememet, de mérgem rögtön elillant, amikor egy hajó-orr bukkant elő a tengerből. Gyorsan odébb úsztam, bár nem volt rá szükség, hiszen pont nem sodort el. A mélyből előbukkanó hajó csodálattal töltött el. Annyira szerettem volna felmenni a fedélzetére, s legalább öt percig kormányozni... Tekintetem aztán egy korlát mögül felbukkanó idegenre szegeződött. Kifejezetten nem tetszett nekem, de üdvözlése eloszlatta kétségeimet:
- Hja, kedves vízben úszkálók! Hol hagytátok a hajótokat? Így aztán gyorsan a cápák eledelei lesztek, biza! - Szemüveg igazítás. -Éppen úgy adódott, hogy kincs után kutatok, de nincs legénységem, megriadtak a nyavalyás patkányok! - Nem hangzott túlságosan bizalom gerjesztőnek, de sejthető volt, mit akar az alak. - Ha csatlakoztok hozzám, felhúzlak benneteket, mielőtt a halak martalékai lennétek!
Gondolkodóan hümmögtem, miközben a petem orrával a nyakamat bökdöste, hogy figyelemre sarkalljon.
- Nem tetszik. - Bár igazat kellett adnom Hatinak, hiszen az alak egyáltalán nem tűnt barátságosnak, de a kalózok már csak ilyenek... márha tényleg kalóz. Oda-odapillantgattam a hajóra: túlságosan csábított.
- Szerintem mégis el kéne fogadni az ajánlatot, ha nem akarunk örök időkre a vízben ringatózni. Meg gondolom, ez is a küldetés része, vagy valami hasonló. - mondtam a lányoknak, s megvártam a véleményüket. Hati ennek hallatán nemtetszően morgott, de muszáj volt nem törődnöm vele.

Pár perc csend, a víz kellemes hullámzásának képe elkápráztat és annak is örülök, hogy régi társaimmal ismét találkozhatok. Még akkor is ha egy ilyen helyzetben. Az egyetlen akin igazán látszódott, hogy szenved az Hati volt. Szinte már remegett szegényke. Kicsit aggódtam is érte, de tehetetlenségemnek hála jobbnak láttam nem belebonyolódni az ügybe. Sőt most végre adódott alkalmam kicsit játszani Kau-val. Körbe körbe úszkált nem tudtam ellen állni, hogy ne fröcsköljek. Egy jókora adag vizet zúdítottam a mit sem sejtő állatka felé. Egy pillanatig elmerült a vízben kicsit kezdtem aggódni amikor buborékok törtek felszínre. De végül hatalmas erővel repült ki a vízből. Majd amilyen erővel fel ugyanúgy le is érkezett. Szerencsére nem engem talált el, hanem mellém esett így csak nagy hullámot keltett ami kicsit kibillentett az egyensúlyomból.
-Hé! - mosolyogtam felé, és már gyűjtöttem is vizet a következő támadáshoz de ő máris vetődött rám. Sikerült leharcolnia a víz alá. Még ép időben sikerült levegőt szednem, és megkezdődött a vízalatti kis birkózásunk. De a szórakozás egy pillanat alatt félbeszakadt, a vízben valami elkezdett felfelé törni hatalmas sebességgel. Nem láttam tisztán, de jobb ha szólok társaimnak is. Felúsztam a felszínre.
- Valami kö-közelít. - szinte abban a pillanatban amint ez kinyögtem valami mögöttem hatalmas hullámot vetett. Egy hajó. Meglepődve néztem, hogy egy elsüllyedt hajó, hogyan jöhetett fel a tenger mélyéről. Rejtély, sőt talán jobb ha nem értem hogy történt. De ami még inkább meglepett az a hajó kapitánya. Annak ellenére, hogy a víz alatt volt kitudja mennyi ideig mégsem fuldokol vagy kapkod a levegőért. A meglepődésemből a cápák említése zökkentett ki.
- Cápák? - kérdeztem vissza meglepődve. Majd felajánlotta, hogy vele tarthatunk kincsek után kutatni. Ha ez is a bónusz küldetés része akkor benne vagyok. Mindig is ki akartam próbálni milyen élesben. Egy igazi kalózhajó fedélzetén. Kérdőn pislogtam Kau-ra, majd a társaimra, Kau nem szívesen akarta itt hagyni a vizet. Szegénynek nem igazán van félelem érzete. Askr-san felvázolására beleegyezően bólintottam, teljesen egyetértettem vele. Már csak egykori ellenfelem Chitose-san válaszára várok, ha ő is belemegy akkor felmászok a hajóra. De ha nemet mondana akkor elutasítom az ajánlatot és vele maradok. Mégsem hagyhatom egyedül, cápák közt.

Már épp elég sokáig úszkáltunk a vízben ahhoz, hogy elkezdjek kétségbe esni. Mi van, ha rendszer mégsem ad nekünk kijutási lehetőséget ? Mi van, ha valamit elrontottunk ? Mi van, ha tényleg nem jutunk ki ebből a tengerből ?? Már mióta úszunk, és mégcsak nem is látszik semmilyen part... Ezen felül mindenki olyan nyugodtnak tűnik ! Magam mellé nézve láttam, hogy Askr épp vidáman a petjével beszélget, Fuuko pedig mintha a nyugodtság mintaképe volna, még játszik is vele ! Komolyan, senki sem aggódik a helyzetünk miatt ?! Itt vagyunk a tengeren segítség, vagy akár a remény legkisebb szikrája nélkül ! Gondoltam, majd lehajtottam a fejem, és felsóhajtottam. Ez még sem volt olyan jó ötlet, mert így egy gyengébb hullámmal egy kicsinyke tengervíz is került a számba. Azonnal kiköptem, mert szörnyen sós íze volt. Ezután azt vettem észre, hogy a gyengébb hullámokból nagyobbak lettek, és nem messze tőlünk kiemelkedett a vízből valami. Kiváncsisággal vegyes reménnyel nézem azt a valamit, mely egyre nagyobb méretet öltött, végül észre vettem, hogy ez egy hajóorr ! Kisvártatva a hajó többi része is kiemelkedett a vízből. Ez nagyszerű ! Akkor végre megmenekültünk ! Csak egy furcsaság zavart ezzel a hajóval kapcsolatban: mégpedig, hogy az orra az égnek állt ! Hát nem is tudom... sok különös dolgot tapasztaltam már én itt a SAO-ban, de egy a tengerre merőleges hajó látványa túltett mindegyiken. Ezután a hajó visszaereszkedett a vízre, az általa keltett hullámok pedig újabb adag tengervizet juttattak a szervezetembe. Kiköhögtem ezt is mint az előzőt, majd a hajót kezdtem el a szemeimmel vizsgálgatni, ahol kalózkapitánynak tűnő férfit fedeztem fel. Arca árnyékban volt, a Nap pedig a szemembe sütött, így nem láttam teljesen, de még így is feltűnt a férfi mosolygása. Valahogy kirázott tőle a hideg.
- Hja, kedves vízben úszkálók! Hol hagytátok a hajótokat? Így aztán gyorsan a cápák eledelei lesztek, biza! - kiabált le nekünk a katonaruhás idegen. Cápák ?! Te jó erre még nem is gondoltam ! - Éppen úgy adódott, hogy kincs után kutatok, de nincs legénységem, megriadtak a nyavalyás patkányok! - Vajón mitől riadhattak meg... ? Gondolkodtam el ezen egy cseppnyi aggodalommal, de aztán gyorsan kiment a fejemből. - Ha csatlakoztok hozzám, felhúzlak benneteket, mielőtt a halak martalékai lennétek! - tette meg az ajánlatát a férfi.
Lássuk csak... egy ilyen helyzetben, egy kis hajótéri munkáért csere ez nem is olyan rossz ajánlat ! Szinte rögtön el is döntöttem, hogy én bizony itt nem maradok, inkább leszek a "legénysége" ennek a fura fickónak egy pár napra, amíg partot nem érünk. Askr is hasonlóképp gondolta, mert igyekezett minket is meggyőzni efelöl. El is kezdtem úszni a hajó felé, de aztán valahogy hiányérzetem támadt. Hárman voltunk, és Fuuko most nem volt ott mellettem.
- Fuuko, gyere te is ! - intek neki egy bizalomgerjesztő mosollyal az arcomon. - Hidd el, még mindig jobb az ő hajóján lenni, mint itt, a cápák közt. - igyekeztem meggyőzni őt.
Ezután megvárom, míg Fuuko is eldönti, hogy csatlakozik hozzánk, és beér minket. Utána irány a hajó. Mert csak nem dönthet másképp !

/Bocsi a késésért./

Mindhárman egyetértve a kapitány végül köteleket dobott le. Először tényleg azt hittem, hogy blöfföl a cápákkal kapcsolatban, de aztán percek múlva a dögök ott úsztak alattunk. Hati visítozva mászott a fejemre, majd miután a két petnek egy lift szerepét betöltő deszkát engedett le, meglepően gyorsan ugrott rá. Vakkantásával a békát sürgette, miközben reszketve nézett le a tenger mélyén úszó árnyalakokra. Nyugtatóan néztem a kis bolhazsákra, mialatt igyekeztem gyorsan felmászni a kötélen, nehogy a lányoknak is baja essen. Meglehet, tapintatlanság nem előre engedni őket, jobb, de a kényszerű helyzetben muszáj félretenni az udvariasságot és olyan gyorsan feljutni a hajóra, amennyire csak lehetett. Mihelyst ez megvolt, Hatihoz hasonlóan ráztam ki magamból a vizet. Nyújtóztam, sóhajtottam egy nagyot, s miután mindnyájan a fedélzeten voltunk, a férfi alaposabban felmért bennünket. Hümmögése nem volt túl biztató előjel a számunkra. Összenéztem a farkasommal, aki ugyanolyan zavartnak tűnt a felméréstől. Hátsóján ülve farkát hevesen csóválta, de ez nem a boldogságtól volt. Mikor a kapitány csettintett, ijedten vettük fel vele a szemkontaktust. Megköszörültem a torkomat, s türelmesen vártam. Hati már nem annyira.
- Isten hozott titeket az Esthajnalcsillag fedélzetén! Én Baltha kapitány vagyok, a tenger rettegett kalóza, de ne aggódjatok, nektek nincs mitől félnetek. Legalábbis most már így nem, hogy csatlósaimmá váltatok! - Ahogy sejtettem, tényleg kalóz volt az illető. Ezért gondoltam már az elejétől fogva vészjóslónak, de milyen legyen egy kalóz, ha nem vészjósló? Zavarodottan vigyorogtam. Hati a példámat követte, s megmutatta a fogatlan műmosolyát.
- És most tudni szeretném kit tisztelhetek a legénységemben...
Tanácstalanul néztem végig a lányokon, hátha ők tudnak valami jobb megoldást. Mivel fontos a jó benyomás, hiszen mégis csak egy kalózzal álltunk szemben, nemigen tehettem mást.
- Én Askr vagyok, a társam pedig Hati, a démonfarkas. - mondtam határozott hangon, miután végül sikerült bátorságot öntenem magamba. Miután a lányok is végeztek ezzel, Baltha egy bólintás után elment a maga dolgára. Itt volt az idő, hogy körülnézhessek az Esthajnalcsillagon. Egy valódi álmom vált valóra: kalózhajón voltam! Mialatt én teljesen feldobódtam ettől a helyzettől, Hati remegve ugrott a karomba. Meg se szólalt, nem is hangoztatta, mennyire nem akar ezen a helyen lenni! Miközben csak simogattam, észre vettem, mennyi mindent meg kéne csinálni ezen a hajón. A padló felmosása, valamint a hajókorlát megjavítása. Az utóbbi kifejezetten érdekelt, mi történhetett. Elég bátorságot erőltettem magamra, hogy fölmenjek a kapitányhoz, aki éppen az iránytűjével volt elfoglalva, a kormánykerék mögött.
- Uram! - szólítottam meg. - Hibát észleltem a hajókorlátnál, ahol ugyanis néhány rész hiányzik. Nem tudja véletlenül, mi történt vele? - Tény, hogy nem feltétlen így kellett volna kezdenem a hajón tett "szolgálataimat", viszont kifejezetten érdekelt, mi történhetett vele. Remélem Baltha kapitány a megjelenése ellenére szívélyesen fog válaszolni a kérdésemre.

Miután már mindenki felmászott a kötélen, Kau-t felsegítettem a kis fatáblácskára, hogy a kapitány felhúzhassa. Majd én is fogtam magam és felmásztam a kiakasztott kötélen. Utoljára talán általános iskolában másztam kötelet, kicsit megterhelő és hosszadalmasra sikerült, de végül felértem a hajóra. Visszapillantottam a tengerbe, ahol nagytestű állatok árnyéka kezdett kirajzolódni, majd egy uszony aminek a látványától is kirázott a hideg. Ha egy perccel is később mászunk fel lehet már cápaeledelek lennénk. Egy meghajlással köszöntem meg a kapitánynak, hogy megmentett minket. A kapitány úr bemutatkozott, meglehetősen érdekes névvel. Majd Askr-san követte a sorban.
- É-én Fuuko vagyok. - húztam ki magam majd mutattam a kicsit elszontyolodott békára aki még mindig a tenger után vágyakozik. - Ő pe-pedig a társam..Kau. Örvendek a találkozásnak. - majd a bemutatkozás után kicsit körbefuttattam a tekintetem a hajón. Ahogy a kapitány mondta, legénység egy szál se, a hajó elégé romosan fest, az árboc megtépázott, a vitorlák lógnak, a fedélzet padlóján pedig szana-szét mindenhol kötelek, ládák, vödrök hevernek. Ahhoz képest, hogy milyen hatalmasnak tűnt a vízből a hajó innen fentről közel sem akkora. Kau unottan pattogott egy darabig, valószínűleg helyet keres magának ahol senki sem zavarhatja meg a nyugalmát. Askr-san pedig a kapitány után indult. Kicsit sétálgattam a fedélzeten, hamarosan rábukkantam egy kis beépített szekrény szerűségre ahol a takarító szereket tartják, mint a legtöbb hajón is. Kivettem egy felmosót, és egy vödröt amibe némi vizet kevertem össze szappannal. Ha mást nem is, de felmosni az tudok. Talán nem tudom vele meghálálni a kapitány jószívűségét, de a fedélzet tiszta lesz. Hozzá is láttam a munkához, és közben Kau is felbukkant és érdeklődve vizsgálta a vödör tartalmát, de kénytelen voltam rászólni és folytatni a munkát. Néhol egy egy deszka hiányzott a hajóból, itt-ott megrepedezve a korlát, vagy éppenséggel hatalmas darabban hiányzik. Kíváncsi vagyok, vajon mi történhetett a hajóval.

Egész könnyű felmosni a hajó padlózatát, néhány pontot eltekintve. Az egyik nehézkes rész a sarkok, a másik pedig az amikor egy lyukat vagy éppenséggel valamilyen tárgyat, például kötelet, vagy deszkát kell kikerülni. Amikor már nagyon eltávolodtam a vödörrel, Kau is feltápászkodott és közelebb pattogott, nagyobb biztonságban érzi magát ő is és én is ezen a kísértet hajón. A monoton hajó takaritás közben akaratlanul is dúdolgatni kezdtem egy régi dalocskát, különösebben nem emlékszem miről is szólt, vagy bármire a szövegéből. Inkább csak a dallama maradt meg, sok régi emlék köt hozzá, a szebbik fajtákból, kicsit megmosolyogtat, főleg akkor ha a saját szerencsétlenségeimre gondolok vissza. Elégedetten végeztem az önkéntes munkát, amikor hirtelen a kapitány hangját véltem felfedezni egyenesen a hátam mögül. Észre sem vettem, hogy mögém lépett kicsit megrémisztett. De rögtön felé is fordultam kihúztam magam, a felmosót magam mellé húzva.
- K-köszönöm uram. - sokkal jobb kedvel tudom végezni a munkám ezek után, most először dicsérte meg valaki a felmosási technikám. Elégedetten léptem tovább a vödrömmel amibe időközben Kau is próbálkozott belemászni, szerencsére sikertelenül. Tovább dudorászva a dalocskát lépdeltem arrébb a felmosóval próbáltam nem útban lenni Chitose-sannak aki az árboc felhúzással kísérletezett. Majd folytattam a munkát, azonban nem túl sokáig, ugyanis beakadt a két padlólap közé a felmosóm, lehajoltam, hogy kiszabadítsam anélkül, hogy elszakadna. Közben valami megcsillant a parketták között. Annyira furdalt a kíváncsiság, hogy belenyúltam, hogy kivehessem a csillámló tárgyat, majd egy szöveg dobozka ugrott fel előttem, miszerint húsz arannyal gazdagodtam. Az első szerencsepénzeim. Kíváncsivá lettem, vajon, hogy kerülhetett oda a pénz. A kapitány előző legénységének tagjai lehet oda rejtették a személyes vagyonukat. Más esetben azonnal visszaszolgáltatnám a tulajdonosnak, de most mégsem teszem. Két okból, az egyik mert nem hiszem, hogy valaha is megtalálnám, a másik pedig, hogy a hajón szolgáló legénység minden bizonnyal gépi karakterekből állhatott.

Felmosás közben fel-fel pillantgattam az égre, most először látok sirályt, nem csak a játékban, hanem tényleg ez a legelső alkalmam. Néhány még a hajó árbocán is megpihent mielőtt folytatnák az utukat. Egyre közelebb és közelebb mentem a hajó korlátjához, ott folytattam a munkám. Fentről a víz nem is tűnik olyan veszélyesnek és ijesztőnek. Nem is gondolná az ember, hogy cápák lakozhatnak odalent. A víz olyan nyugodt, alig pár hullám csapódik neki a hajó oldalának. A kapitányt még fél szemmel látom, Chitose-sannal beszélgetett valamiről, majd kinyitotta a hajó gyomrába vezető ajtót és bement rajta. Majd Askr-sant kerestem, hogy ő merre is lehet. Amióta a fedélzeten vagyunk nem láttam. Ha jól emlékszem a kapitány után ment mikor felszálltunk, de hogy most hol van rejtély. Folytattam a munkám, majd a hajót valami megrázta, hatalmas mennyiségű víz csapódott a fedélzet padlójára amivel rengeteget dolgoztam, hogy kristálytisztán ragyogjon. Majd az előzőnél sokkal erősebb hullám csapódott a hajónak ami még a lábamról is ledöntött. Mire feleszméltem mi is történt, egy hatalmas uszonyt véltem látni magam előtt. Akkora pikkelyek sorakoztak rajta mint a felmosó vödör, sőt talán még nagyobbak. Majd még egy uszony a hajúra dőlt ami maga felé kezdte húzni a hajónkat. A fedélzeten heverő könnyebb tárgyak, mint üres hordók, dobozok elkezdtek lefelé gurulni, épphogy nem estek le a fedélzetről, szerencsére a korlát megfogta őket. A kapitány is felbukkant, hatalmas lendülettel rohant fel, előrántja a kardját és ránk parancsol, hogy ne hagyjuk, neki felborítani a hajót. Igaza van, ha felborítja mind meghalunk, cápák martalékaként végezzük. Valahogy le kell választanunk, a hajóról. Én a pálcámmal nem fogom tudni, de talán Kaunak sikerülhet. Kau pedig pont a törmelékekkel csúszik lefelé nem túl nagy sebességgel a szörnyeteg felé. Mit sem törődve azzal, hogy mi fog történni. Túlságosan lusta ahhoz, hogy önálló döntést hozzon.
- Kau támadd az uszonyát! - kiáltottam felé, remélve, hogy meghallja és valami eredményt el is sikerül érnie. Amíg a kis béka próbálkozik legyűrni a hajóról a hatalma testet én egy hosszú fa vagy fém rúd után kezdek kutatni amit egy könnyed mozdulattal a szörny uszonya alá tolva leemelhetjük a hajóról.