[Küldetés] Kedves Naplóm

by **Egil** Kedd Május 27 2014, 20:24

Kedves Naplóm

A küldetések között van egy, melyet mind választotok. Hogy miért, azt nem tudom. Talán megfog titeket a rövid kiírás, vagy a segítségnyújtás szándéka hajt titeket. Talán a többi küldetés nem tetszik, nem jók, nem kínálnak annyi aranyat, mint amennyi nektek kéne. Milliónyi indok lehet, hogy miért ezt választjátok és az első körben talán ennek a kitalálásával lehet a legtöbb feladatotok.

Eltűnt a kedvesem. Keresem őt, s kérek tőletek hozzá segítséget, mert egyedül nem találom. Ha ő nincs, úgy nem vagyok én se... Bár jelen nem lehetek, de a naplóm pár oldala talán segíthet titeket. Remélem segít... Remélem, hogy észreveszitek, amit én nem láttam, talán megtaláljátok őt nekem, helyettem... vagy rájöttök a miértre, hogy miért tűnt el mellőlem, hogy miért nem szólt ő nekem.
Köszönöm.

Az írás csupán csak pár homályos mondat, de amint elfogadjátok a küldetést, úgy érkezik is egy - egy levél a számotokra ugyanazon tartalommal. A levél tartalmát a következő körben írom le, így a posztotok addig tartson, míg észreveszitek az üzenetet. Lehettek külön, de talán jobban örülnék, ha összefutnátok, ha nem is beszéd szinten, de tudjátok, hogy egy küldetést választottatok. Ha ehhez szükség van plusz egy körre, úgy jelezzétek nekem, s várok rátok.

Kellemes írást.

by **Kokoro** Kedd Május 27 2014, 20:56

Tegnap érdekes emberrel találkoztam. A fogadóban ült és énekelt. Mellette hangszeren kísérték. Nem tudom, mivel. Nagy volt, és szépen szólt. A férfi pedig énekelt. Nagyon szomorú volt a hangja. Megálltam és hallgattam. Sokáig. Mert néha elismételte a dalt. A fogadónak nem tetszett. Láttam, ahogy rá nézett. Nekem tetszett. Szomorú volt, de tetszett.
Odamentem hozzá. Ő rám nézett. Nem mentem hozzá közel. Jackal megijedt. Mögém bújt el. Éreztem, hogy fogai húzzák a szoknyám. Talán mert tudja. Hogy én félek a férfiaktól. Tőle viszont nem tudtam. Nem fog bántani. Éreztem.
Rám nézett. Mélyek voltak a szemei, és sötétek. Megkérdezte, mit akarok. Kinyitottam a szám. Az állát néztem végig. Megkértem, hogy tanítsa meg nekem. A szája megmozdult; elmosolyodott. Biztos örült neki. Intett, hogy üljek le. Megtanultam, hogy kell ezt felismerni. Én leültem egy székre. Énekelt, én pedig énekeltem vele. Nagyon-nagyon halkan.
-And who are you, the proud lord said, that I must bow so low? Only a cat of a different coat, that's all the truth I know.
Megkérdeztem, ez milyen nyelv. Azt mondta, angol. Le is fordította nekem. De már arra nem emlékszem. Meg akarok tanulni angolul. Hogy megértsem ismét. Tudom, hogy a dal szomorú. Hogy egy nagyúrról szól, aki egyedül marad.
-In a coat of gold or a coat of red, a lion still has claws. And mine are long and sharp, My Lord, as long and sharp as yours.
Nem sokan vannak az utcán. Minden olyan szürke. Ezért is énekelem. Halkocskán, nehogy hallják. Nem akarok miatta kikapni. De nagyon tetszik. Örülök neki. Tudok énekelni. Ismerek egy dalt. Megtanultam egyet. És meg akarok tanulni még sokat. Talán... talán örülni fognak neki. Kint, a nevelők. Igen, talán tetszeni fog nekik. És akkor nem fognak megbüntetni.
A főtérre fordulok. Jackal szorosan a nyomomban. A nagy táblához lépek. Mirika mondta, mit kell itt csinálni. Itt vannak küldetések. És ha teljesítem őket, jutalom jár. Pénz, meg felszerelés. És a felszerelés nagyon kell. A vörös hajú is mondta, hogy erősödnöm kell. Azt pedig felszereléssel is lehet. Először vagyok itt. Még sosem voltam. Nem tudom, mi is pontosan egy küldetés. Nézem őket, de nem igazán értem. Dúdolgatom a dalt közben. Újra és újra.
-And so he spoke, and so he spoke, that Lord of Castamere, but now the rains weep o'er his hall with no one there to hear.
"Eltűnt a kedvesem."
Elolvasom. Kedves. Mi lehet az a kedves? A naplót viszont ismerem. Nekem is van egy. Csak már régen írtam bele. Majd este fogok. Mikor már a Toronyban leszek. Megírom, hogy angyal lettem. Rápillantok a céhjelvényre. Elmosolyodom, forró lesz az arcom. Még soha semminek sem örültem ennyire.
Visszafordulok. Kinyújtom a kezem. Mirika szerint a kéket kell nyomni. Ha el akarok fogadni valamit. Ha pedig nem, akkor a pirosat. Nagyon sokat tanulok Mirikától. Rábökök a szövegre. Aztán a kék gombra is. Segítek neki. Hisz nekem is segítenek, és ez jó érzés. Nagyon örülök neki. Szeretném, ha ő is örülne. Aki kitette a szöveget.
-Yes, now the rains weep o'er his hall and not a soul to hear.

The rains of Castamere

by **Nio** Szer. Május 28 2014, 17:35

A mai napom valahogy nem olyan volt, mint a többi. Valamit tennem kellett, és nem csak azért mert üres volt az erszényem a sok süti evéstől, amit mostanában mentettem, hanem valami más is volt ma. Valami megfoghatatlan. Éreztem valamit csak azt nem tudom pontosan, hogy mit.
Egy ideig gondolataimba merülve baktattam a városban. Találgattam hogy mi is zavarhat. Az elmúlt hetekbe szinte semmivel sem foglalkoztam, se küldi, se párbaj, sem edzés... gyakorlatilag semmi. Valamit ma mégis csinálni kellene, ami visz valamennyire előre. Viszont kicsit tartok attól, hogy megint valami vérmes küldetés fogok ki és ismét depis leszek egy ideig.
Nagy sóhajok és némi rettegés kíséretében végül elindultam a hirdető tábla irányába, bár egy hosszabb utat választottam, bár a fejem totál üres volt, még annak ellenére is hogy úgy terveztem, hogy átgondolom milyen küldetést is fogadja el. Viszont talán csak az a lényeg hogy valami nyugodtabb legyen.
Mikor odaértem a táblához mosolyogva néztem, hogy más is aktívan játszik, és éppen válogat a felsorakozó küldetések küldetések között. Vajon talált valami érdekeset? Tettem fel magamban a kérdést, majd határozott léptekkel elindultam a táblához.
-Hello,- szólaltam meg széles mosollyal- van valami érdekes küldetés?- sóhajtottam szinte hangtalanul, majd fordultam is a táblához rögvest, hogy áttanulmányozzam a kínálatot.
Három vagy négy küldetést vetettem el mire megtaláltam a megfelelőt. Egy szinte semmitmondó felhívást, ami kissé olyan volt, mintha egy romantikus regényből idéztek volna. Alapjába véve szeretem az ilyesmit, ezért esett pont erre a választásom, bár nehéz feladat lehet megtalálni valakit,... de nem lehetetlen. Pontosan nem tudom kivenni, hogy merre kellene kezdeni a kutatást, hogy valami békés, vagy esetleg valami rettenetesen ocsmány helyen,... viszont megfogott. Bár nekem gondjaim vannak a szerelemmel... sajna még mindig elkerül... De nem ez a lényeg!
Fel is vettem a küldetést miután még egyszer átolvastam, ezt folytatás is követte. Bár gondolom csak az láthatta, aki felvette, mert új információk birtokába kerültem a küldetés elfogadása után.

by **Yue** Szer. Május 28 2014, 21:23

Reggel volt még. De úgy éreztem ha ma nem megyek valamerre akkor komolyan meghalok az unalomban mert már egy igen hosszú ideje nagy részben csak itthon vagyok. De annyira nincs is mit csinálni.
-Inu, megyünk sétálni!-mondtam a farkasomnak, Inu-nak.
-Ez fura. Általában ezt én szoktam mondani. De nekem oké.-mondta Inu.
Így akkor elmentünk sétálni. Egy ideig sétáltunk és sétáltunk de már régebbi sétáink során már nem egyszer voltam itt így már unalmas volt de másol is ez volt a helyzet.
-Kéne valamit csinálnunk Inu. Talán el kellene mennünk egy küldetésre.-mondtam.
-Aha, biztos.-mondta Inu akit annyira nem érdekelt a dolog.
-Akkor ez eldöntve!-mondtam végre egy kis élettel.
Odamentünk a küldetésekhez, mármint egy táblához küldetés papírok vannak. Nem igazán az arany mennyiséget néztem de egyik küldetés sem tetszett annyira nekem. De amikor már majdnem feladtam ott volt. A küldetés amire erőm és kedvem is volt. Elkezdtem olvasni, hogy mi van írva a papírra.

Eltűnt a kedvesem. Keresem őt, s kérek tőletek hozzá segítséget, mert egyedül nem találom. Ha ő nincs, úgy nem vagyok én se... Bár jelen nem lehetek, de a naplóm pár oldala talán segíthet titeket. Remélem segít... Remélem, hogy észreveszitek, amit én nem láttam, talán megtaláljátok őt nekem, helyettem... vagy rájöttök a miértre, hogy miért tűnt el mellőlem, hogy miért nem szólt ő nekem.
Köszönöm.

Ahogy olvastam a sorokat már tudtam, hogy ezt a küldetést el kell vállalnom. Felvettem a küldetést és reménykedtem, hogy megtaláljuk majd azt akit keresünk habár nem is tudjuk még, hogy ki az pontosan.

by **Egil** Hétf. Jún. 02 2014, 22:12

November 8.

Kedves Naplóm,

Két napja vagyunk ide bezárva, s félnek a többiek. Megértem, félek én is, de nem úgy mint ők, nem tudom leírni, hogy én miként is igazából, de nem úgy, mint a többiek. Egyesek reszketnek, sírnak. Én nem. Persze vannak kételyek bennem, de nem estem úgy kétségbe, mint ők. Csak egy játékos vagyok. Többet nem lehet tenni, mint küzdeni, s megállni fölösleges. Nem mondom, hogy megálltak, inkább el sem indultak még...
Ahogy sétáltam délután, úgy a kezdetek terén érdekes dolgot láttam. A téren még járkált pár értetlenkedő, de már közel sem annyi, mint a bejelentés napján. Rájöttek, hogy aludniuk is kellett valahol, s élni... Mindegy is, nem ez a lényeg. Egy szökőkút szélén ott ült egy lány. Nem mentem oda hozzá, túl szép volt ahhoz, hogy csak úgy megzavarjam. És énekelt. A haja színe halvány volt, fakó és rózsaszínes. Két élénk vörös szalag volt benne. A szemei mintha könnyeztek volna, szomorúnak látszott, de egyben volt gyönyörű is ő. A ruhája lenge, s eléggé szabad. Vörös volt az is. És a hangja. Nem, ez az a hang, mit nem lehetett semmihez sem hasonlítani. Sétáltam, siettem, de ekkor megálltam, s csak rá figyeltem. Nem volt hangszer nála, csak magában énekelt.
A dal csak pár sorára emlékszem.

Vadvirágok nyílnak
Kérlek, mondd el, hogy én is értsem
Miért harcolnak az emberek?
Úgy tesznek, mintha mindig igazuk lenne
Nem tudják, hogy ez nem élet.

Szomorú volt.

Emlékszem, hogy hátrálsz aztán
előttem reszketsz
mélyen belül sírva csendesen.

Nem tudtam, hogy milyen dal lehet. Szerelmes, háborús. Így behunyva a szemem, mintha egy szomorú asszony éneke lett volna. Talán. Lehet egy régi könyvből tanulta, s megtetszett neki. Talán, más miért minek énekelte volna.

Énekelni fogok az emlékeidben
az időről, amit velem töltöttél
elvesztettük a neved, de neked énekelek.

S ekkor rám tekintett...

Ahogy elolvassátok a levelet, úgy pár pillanat múlva különleges dolog történik. A járókelők, a többi játékos elhomályosul mellettetek. Látjátok őket, de áttetszővé válnak. Csak ti hárman tartjátok meg a színeteket, s egy lány a szökőkút szélén ülve. Felismeritek őt. Ő róla írt a fiú, s hallhatjátok meg az Énekét. A hangok is elhalkulnak, tisztán halljátok a hangját.
Az ének véget ér, majd a semmivé válik. A játékosok visszanyerik a színüket, ők nem hallották az éneket, nem látták a lányt. Csak ti.
Mit tesztek? Nem igazán adott semmi, csak egy név, a levél feladója: Kyle Xif

Kellemes írást.

by **Kokoro** Hétf. Jún. 02 2014, 23:33

Összerezzenek. Megszólítottak. Köszöntek, és kérdeztek. Hogy van-e valami érdekes a táblán. Ijedten néztem rá. De nem a vörös hajú volt. Csak egy lány. Már a táblát nézte, vizslatta. Én pedig őt. A csíkra néztem, a feje felett. Neki fehér rózsája van. A fehér rózsa az a White Rose. Barátságos céh. A lány barát.
Kicsit megnyugszom. Ő már észrevette. Ugyanarra bök rá. Elolvassa, elfogadja. Érdekesnek találja. Már nem is kell válaszoljak. Megtalálta, amit keresett. Én nem moccanok mellőle. Ő is segíteni akar az írónak. Akkor segítek neki, hogy segíthessen.
Egy másik lány is megállt mellettem. A másik oldalamon. Neki főnixe volt. Meg egy fehér kutyája a lábánál. Kölyökfarkasa. Jackal izgatottan méricskéli. Szagolgatja a levegőt. A farka boldogan jár ide-oda. Talán új barát, biztos ezt gondolja.
A lány nem igazán törődik velünk. Ő is elfogadja a küldetést. Már hárman vagyunk. Csak megtaláljuk a kedvest. Kinyitom a levelet, lassan olvasom végig. Hisz azt írta, mi talán találunk benne valamit. Én pedig keresek is. Elképzelem magam elé. A főtérre még emlékszem. Csak meg kell forduljak, és ott van. Meg is teszem, pördülök egyet. És ott a lány.
Elkerekedik a szemem. Hallom a dalt. Valóban hallom a fülemben. Kisöpri a Castamere-i Esőket. Haja sápadt rózsaszín. Ott vannak a szalagok. És úgy ül a kútnál, mint ahogy képzeltem. A napló életre kelt. Egy emlékképet látunk.
Megigézve nézem. Jackal is csendben marad. Leül a lábaimnál. Fejét kissé félredönti. Bizonyára tetszik neki. Én viszont nem feledek. Végigmérem a lányt. Jeleket keresek. Anomáliákat. De nem találok. A dal véget ér, visszatérünk. A lány eltűnik. A saját időnkbe kerülünk.
A levélre nézek. A lány neve nincs még rajta. A feladót pedig nem ismerem. A másik két lányra nézek, az ajkukra, az orrukra. A szemükbe nem, mert nem szabad. Halkan szólok.
-Ismeritek... esetleg? -mutatok a saját panelemre. A feladó nevére. Kyle Xif. Talán egyikük ismeri. Én nem, és ezt már ki is jelentettem. A kérdéssel együtt. Majd, miután megvártam válaszukat, elindulok. Odalépek a kúthoz. Oda, ahol a lány ült. És dúdolom a dalt. A fejembe ragadt. Csak nem tanultam meg a szöveget. Ami nagyon nagy hiba.

by **Yue** Kedd Jún. 03 2014, 17:12

Elfogadtam a küldetést. Ahogy láttam nem én voltam az egyetlen akinek ez a küldetés volt a szimpi. Ők is felvették a küldetést. Kinyitom a levelet és egy kicsit megdöbbenve olvasom azokat a sorokat. Olyan mintha egy naplónak egy vagy kettő oldalát olvasnám. Szinte már sírhatnékom volt a levéltől. Miután elolvastam a levelet mely nagyon hasonlított egy naplónak az egyik oldalára, kicsit kiegészítve pár pillanattal később furcsa dolog történik de nem lehet lekörözni azt, hogy a játékból nem lehet kijutni de azért furcsának furcsa volt. A járókelők és a többi játékos hirtelen elkezdtek elhomályosulni de mi akik elfogadták a küldetést, mi még látszunk kristálytisztán. De egy lány ül a szökőkút szélén aki mint mi, kristálytisztán látható és ugyan most először látjuk de felismerjük mert róla írtak a levélben. A lány énekét hallgatva minden más elhalkul így tisztán lehet a lány gyönyörű hangját hallani. Amikor az ének véget ér a lány is eltűnik, mintha nem is lett volna ott. A játékosok visszanyerik színüket. Viszont rajtunk kívül más nem látta és hallotta a lányt. Szóhoz sem tudtunk jutni kb egy percig. Olyan gyönyörűen és tisztán énekelt a lány és rajtunk kívül senki nem látta vagy hallotta. Még Inukami is ledöbbent pedig ő aztán nem szokott. De nem csak ezektől döbbent le, de nem tartott azért annyira sokáig a ledöbbenése. Megnéztem a levélnek a feladóját és csak a levélnek a feladója egy bizonyos Kyle Xif
volt. Válaszolva rózsaszínű lány kérdésére.
-Nem, én még sosem hallottam róla. Ugyan talán nem a legjobb alkalom de ha már úgy is benne vagyunk akkor mutatkozzunk be. Én Nanami Haruka vagyok, ő itt Inukami.-mondtam nem annyira nagy hangom hanem éppen, hogy hallhatóan.

/Remélem, hogy így jó lesz./

by **Nio** Hétf. Jún. 09 2014, 15:07

Miután elfogadtam a küldetés megjelenik még valaki, aki szintén egy küldetés keres magának. Nem voltam először biztos, hogy ők is azt választották, amit én, de mint kiderült… nemcsak nekem tetszett meg ez a feladat. A küldetés felvétele után megjelent előttem az egyetlen kiindulópont, ami nem is olyan egyértelmű, mint gondoltam. A napló-szerű bejegyzés tényleg egy romantikus bejegyzés, egy szerelmes fiú gondolatai, a dal, amiről pedig beszélt…
Ahogy végére értem két dolog is nyilvánvaló volt, de mégsem vitt előre. Ez egyik, hogy mind a hárman ugyan azt a küldit vettük fel, a másik, meg hogy nehezebb a feladat, mint gondolnánk. Mikor elolvastam minden elsötétült. Nem úgy mintha fejbe vertek volna, hanem mint valami emlék, mintha ennek a fiúmnak az emlékeiben lennénk. Illetve a hatás, hogy miden elszürkült csak mi maradtunk színesek… kicsit bizarr, így először. Mind ezt félretéve pont ott ahol a fiú írta ott ült a kútnál a lány és énekelt. Ugyanazokat a sorokat, mik le voltak írva.
Mikor vége lett a dalnak minden visszatért a régi kerékvágásba, minden színes lett és mindenhol élet volt, már amennyire az NJK-k életszerűek lehetnek. Újra átolvastam a bejegyzést. Kyle Xif… Ki az a Kyle Xif? Semmi konkrét dolog. És az a dátum… November 8. Azt sem tudom, pontosan most milyen nap van…
Gondolatmenetemből az egyik lány hangja hozott vissza, aki szintén ezt a küldetés választotta. Neki sem volt jobb ötlete. Ahogy nekem sem.
-Én Nio vagyok- fordultam feléjük, hogy mind a két lánnyal szemben álljak. Nem akartam eddig sem udvariatlan lenni, de valahogy így jött ki a lépésem.- Sajnos én sem tudom, hogy kiről van szó, de… esetleg a dátumból is kiindulhatnánk… más konkrétumon nem ír a bejegyzés, és egyikünk sem tudja, hogy ki ez a Kyle Xif...- fejeztem be kissé zavarba. Nemcsak azért, mert nem igen voltam tisztában a dátummal, és lövésem sincs hogy mit takarhat, még azért is mert egy kicsit nyakatekerten fogalmaztam.

by **Egil** Szomb. Jún. 21 2014, 19:45

Újabb üzenet érkezik nektek.

December 6.

Kedves Naplóm,

Ma van a napja, hogy egy hónapja vagyunk bent a játékban. Kint ünnepelnénk, de itt bent valahogy nincs hozzá most kedv. Senkinek sincs meg hozzá a hangulata. Közelednek az ünnepek, de valahogy mindenki máshol töltené ezeket a napokat. Nyilván, hisz hát ki akarja egy játék rabjaként a téli ünnepeket ünnepelni? Szerintem senki sem. Talán, de ő mindig mosolyog mellettem. Andrea valahogy mindig lelkes, vagy csak nem akarja megmutatni a szomorú oldalát, ugyanakkor a minap...
A minap valami furcsa dolog történt vele. Beszélgettünk a parkban. Kézen fogva sétáltunk, minden szép volt, azonban a beszélgetés elterelődött és úgy tűnt, hogy nem örült neki olyannyira. Lehet fájó téma volt, de nem nagyon tudtam eldönteni. Mint írtam, ilyen még nem nagyon történt vele. A haladásról beszéltünk, hogy mennyire lassan folytak is a történések, és arról hogy én is a frontharcosok között akartam lenni. Persze ő nem akarta ezt és ennek hangot is adott. Mintha borús felhők gyűltek volna a feje fölött. Megijedtem. Kiabálni kezdett, és ostobának nevezett. Bolondnak, mert én is a többiek mellett akartam harcolni.
Haza kísértem, majd haza jöttem én is. Most pedig Bobot várom, a twister billiárd klub egyik pultosát, hogy megbeszéljem vele ezt. Remélem, ő tud valami hasznosat is mondani, hogy miért is akadhatott ki Andrea ilyen apróságon.

Nos, miként tesztek? El tudtok indulni valamerre?

by **Kokoro** Szomb. Jún. 21 2014, 21:24

Nanami Haruka. Inukami. Nio. Bólintok, s megjegyzem. Majd meghajolok, enyhén bedőlve.
-Houseki no Kokoro. Ő pedig Jackal.
Jack kaffant egyet, mikor meghallja a nevét. Mert ő is bemutatkozott. Farkát csóválja, nyelve kilóg. Csillogó szemekkel nézi a farkast. Közelebb lép, a nyelve eltűnik a szájában. Szagolgatja a másikat. Ismerkedik, ismerkedni akar.
Én a szövegre pillantok. Újabb üzenet érkezik. Nio szerint figyeljük a dátumokat. Az előző két nappal a belépés után volt. A mostani egy hónappal később. Napra pontosan. Még írja is. Elolvasom. Valami csillan az agyamban. Hisz talán ez volt a baj. A frontharcosok azok, akik ott vannak a bossok előtt. Ők győzik le őket. És az nagyon veszélyes. Nagyon sokan meghaltak már benne. A front nehéz terep. Nem sokan akarják ott tudni a barátaikat. Én is mindig félek. Mert Mirika is ott van. De egy angyal nem halhat meg. Igaz?
-Bob. -suttogom, lágy szellőként. A kezem a név felé mozdul, ujjam megérinti. -Vajon még... ott van?
Nem vagyok benne biztos. De talán tudom, hol a klub. Fordulok, de mégsem tudom. A többiekre nézek, hát ha ők tisztában vannak vele. Majd Jackalra.
-Szerintem keressük meg. Kérdezzük meg.
Motyogok s pirulok. Ha elindulunk, indulok én is. Utánuk, mert én nem ismerem a helyet. Nem tudom, merre lehet. Hogy hol kell jobbra vagy balra fordulni hozzá. Csak követem őket. Gondolkodva, elmélyedve. Talán...
Gondolataim visszatérnek hozzá. A fronthoz, a harcosokhoz. Talán köze van hozzá. Andrea oda mehetett, azt hitte, ott van. De Kyle nem volt ott. Andrea besétált, bezárult mögötte a kapu. Vagy csapdába esett. Hallottam ilyen csapdákról. Ahonnan nem lehet kijutni. Nem működnek a kristályok. De azt mondják, ez nagyon ritka. Talán csak ő is eltévedt, mint én tenném egyedül.
Kyle vajon miért nem nézi meg a barátlistáján? S azon belül, hogy "Barát Helyzete"?

by **Yue** Szer. Jún. 25 2014, 02:53

Tehát a hosszú fekete hajú lánynak Nio a nve, a szintén hosszú de rózsaszín hajú lánynak meg Houseki no Kokoro a neve. Gondoltam, hogy mennyire tetszik Kokoro-nak a neve. Mint kiderült a társának a neve Jackal. Jackal kaffant egyet, gondolom ezzel köszönt mert nem tud beszélni. Ha ez a helyzet akkor emiatt nem lehet hibáztatni. Viszont gondolom, hogy gondolatban kommunikálnak egymással. Jackal a farkát csóválta és a nyelve kilógott de hamar be is húzta nyelvét és közeledett Inu-hoz. Szaglászni kezdte de csillogó szemekkel. Gondolom így ismerkedett Inu-val. Szóhoz nem jutok de Inu-t ismerve szóhoz fog jutni. Nos, én ezzel nem annyira foglalkoztam, ismerkedjenek ha akarnak. Már csak azért sem foglalkoztam ezzel mert újabb levél jött. Nio mondott egy okosat, azt mondta, hogy figyeljük a dátumokat. Tényleg jó ötlet volt. Most, hogy megnézem nagyon szép a ruhája, illik hozzá. Elolvasom a levelet. A lány akit énekelni láttunk az minden bizonnyal Andrea. Andrea nem akarta, hogy a frontharcosok között legyen barátja. Gondolom az nagyon veszélyes vagy nem kiabált volna Andrea. Kokoro suttogva de hallhatóan, legalább is én hallottam így gondolom Nio-is hallotta ahogy Kokoro mondta, hogy Bob. Felénk fordulva kérdezte, hogy vajon még mindig ott van e Bob. Kokoro mondta, hogy szerinte keressük meg és kérdezzük meg, de ezt kicsit pirulva mondta. Kicsit hülyének éreztem magamat mert rajtam kívül mindenki mondott valami okosat, pedig nem vagyok but vagy hülye.
-Ez remek ötlet Kokoro! Én szerintem tudom, hol van az a klub. Amikor Inu-val sétálni voltunk akkor nem egyszer láttam azt a helyet de bemenni nem mentünk be.-mondtam Nio-nak, és Kokoro-nak.
-Ugye, hogy volt haszna a rengeteg sétának.-mondta Inu kicsit önelégülten.
-Maradjunk annál, hogy kényszerítettél nem egyszer, hogy sétálni menjünk.-mondtam és Inu erre nem válaszolt.
-Akkor, menjünk abba klubba?-kérdeztem Nio-t és Kokoro-t.

by **Nio** Csüt. Jún. 26 2014, 19:34

Hamarosan jött még egy részlet a küldetéssel kapcsolatban. Szerencsére ebből már többet is megtudtunk, amin el is tudtunk vére indulni. Biliárd klub és valami Bob. Bár szerintem más is volt a levélben, Pontosabban hogy a lány, valami Andrea megharagudott erre Kyle Xif-re, mert féltette… gondolom. Ha lenne pasim bármennyire is ki akarnék jutni, mégis félteném, elvégre a fronton bármikor meg hallhat vagy képzeletbeli pasim, vagy én. Ezt valamennyire megértem, hacsak nem egy NJK-ba szeretett bele, akinek a játékon kívül nincs más élete. Mindenesetre ezt most még nem tudhatjuk. Előbb meg kell találni azt a klubot, és azt a Bobot.
-Rendben, felőlem mehetünk- helyeseltem én is egy kicsi szünet után. Sok szórakozásra alkalmas hely van a Kezdetek városában, bár még nem ismerek sokat közülük, de abban biztos vagyok, hogy akad egy-két hely. Márpedig ha cukrászda és onsen van, akkor elképzelhető, hogy akad itt valami biliárdozási lehetőség is. Elvégre szerencsére a tervezők mindenre gondoltak.- Ha az a Bob már nincs ott, amit nem hiszek, akkor is valakinek kell lennie aki, ismeri vagy Bobot, vagy Kyle Xifet. Olyan nincs, hogy senki ne tudna semmit. Illetve gondolom- vontam vállat.
Még szerencse, hogy kis csapatunkban valaki ismert olyan helyet, ami szóba jöhet ebben a témában, ha engem kellene követniük, akkor valószínűleg eltévednénk, mert többnyire mindig pontosan ugyan azon az úton járok minden áldott nap. Kicsit már unom, talán ideje lenne végre messzebb is elmennem nemcsak a küldetésekkor, hanem ha éppen unatkozom vagy lustálkodom. Komoylan el kellene kezdenem valami helyismeretet gyűjteni, mert ez így nem mehet tovább...

by **Rosalia** Hétf. Szept. 01 2014, 21:40

Egil engedélyével és inaktivitása miatt a küldetést kénytelen vagyok lezárni. Jutalmatok fejenként 25 exp és 50 arany, továbbá 5-5 nyersanyag, de ahogy látom csak Nionak van látása, 3-3 szinttel nő mindkét látásod a megírt körök száma alapján.

Nio: 1 Bronzérc 1 Halvány Rubin 1 Vasérc 1 Faeno Levél 1 Vörös Pitypang

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Kedves Naplóm

[Küldetés] Kedves Naplóm

Re: [Küldetés] Kedves Naplóm

Re: [Küldetés] Kedves Naplóm

Re: [Küldetés] Kedves Naplóm

Re: [Küldetés] Kedves Naplóm

Re: [Küldetés] Kedves Naplóm

Re: [Küldetés] Kedves Naplóm

Re: [Küldetés] Kedves Naplóm

Re: [Küldetés] Kedves Naplóm

Re: [Küldetés] Kedves Naplóm

Re: [Küldetés] Kedves Naplóm

Re: [Küldetés] Kedves Naplóm

Re: [Küldetés] Kedves Naplóm

Re: [Küldetés] Kedves Naplóm