[Küldetés] Vásári komédia

A szilveszteri bulit az én édes Tél Lovagommal, Snowy-val töltöttem.^^ A kis aranyos mindent megtesz, hogy boldog legye mellette, még akkor is, ha gyűlöli Villámlást.^^ Az említett petem éppen alszik, mert egész éjjel fent volt nézni a tűzijátékokat, és csak hajnali háromkor feküdt le aludni. Szerencsére tegnap kipihente magát, mert még részeg is volt egy csempészett italnak hála, és olyan szaltókat csinált, hogy majdnem szívinfarktust kaptam, mert féltettem őt az miatt, hogy akármelyik pillanatban összetöri magát. Szerencsére nem történt meg, és gyorsan le tudtam fektetni. Most egy sétát terveztem Arbus-ban, meg hogy Villámlás megszellőztesse a fejét. A kis városka most sokkal csendesebb, mint máskor, hisz biztosan pihenik ki a szilvesztert most is.
- Úgy látszik, mások többet ittak, mint én.O.o
- És nem szeretném, ha megint előfordulna, mert kis híján belerepültél egy szerelmeskedő párnak a szobájába, és akkor nem győztem volna elnézést kérni tőlük, mint attól a játékostól, akinek a parókáját vitted el, és tépted szét. – szegény fickó szerencsére nem haragudott meg, de mikor Villámlás elvitte a műhajat, döbbenten tapogatta a fejét, akkora sokként érte Villámlás „támadása”. Csak az NJK-k szorgoskodnak, ahogy programjukban bele van írva, de még nem indult el a piac. Hirtelen felverte a meghitt nyugalmat egy viseletével kirívó vásári komédiás. Nocsak, ez a makulátlan, csibész mosolyú úriember társulatot akar létrehozni az emberek szórakoztatásáért, és nagy fizetséget adna érte. Végül is üres lett a Céhnek a bankja egy fejlesztés miatt, így ezzel a melóval fel is töltöm a bankot arannyal.
- Biztos, hogy jó ötlet? Nem tetszik ez a hapsi.
- Nyugika, úriember nem ver át hölgyeket.^^
- A te világodban. – majdnem felképeltem ezért, de rájöttem, hogy mármint a valóságban. Miután lenyugodtam, odamentem az úriemberhez.
- Jó napot. Én is szeretnék jelentkezni ebbe a társulatba, csupán a részletekre lennék kíváncsi.^^

//Azt hiszem a legeleje ugyanaz lesz, amit egy másik küldinél leírtam ,csak kicsit átkonvertálva XD //

Miután szilvesztereztem egy igazán jót a haverokkal a Sword and Phoenixben, és milyen érdekes, hogy annyi sör, bor, pezsgő, rendes üdítők és sok-sok különböző nasik nem ütöttek ki! Nos, az tény, hogy délután egy kicsit bealudtam, de csak a hirtelen jött fáradtságtól, mivel több, mint huszonnégy órája fent vagyok.
Összeírtam az újévi elhatározásaimat (cicamosoly):

1. Szerzek új ismerősöket
2. Bepasizok
3, Belépek egy céhbe
4. Megverek egy vörös indikátorost, ha meglátom, hogy bánt valakit
5. Az idén sem szokom rá a dohányzásra
6. Küldetéseket ezerrel fogom nyomni
7. Fejlesztem a profokat.
8. Ha valaki bemárt nekem, úgy fogadjam, hogy a kölcsönt háromszorosan fogom neki visszaadni, és nem viccelek!

Úgy döntöttem, hogy kimegyek a kilencedik szintre megnézni ezt a híres neves Arbus piacot, ahol általában mindig nagy a tömet, ám most nem volt éppenséggel annyi szilveszter után alig egy-két nappal annyi ember, mint amennyinek általában kellene lennie napközben. Érthető is, hiszen mások éppen kiheverik a szilveszterezést és a másnaposságot. :3
Az első dolog, ami rögtön kiszúrta a szememet, egy igen huncut megjelenésű fickó volt, aki felbolygatta a most békés kis piacot megjelenésével és szándékával. Hallottam, hogy toboroz embereket valami társulathoz, ami állítólag komédiásos, humoros, viccelősgetős lesz, hogy megfogalmazzam kislányos nyelven. Közelebb furakodtam, hogy jobban lássam a pasit, aztán komótos látvánnyal laporoltam magamról a piszkot, lelapítottam a kócba állt hajamat, és megigazítottam a ruhámat. Nem is tudom, néha szoktam én is az első látványra gyanakodni, de ez a megnyerő stílus és úri viselkedés annyira meggyőzött, hogy nem tudtam mire gyanakodni rajta. Rögtön odamentem hozzá, lelkes tolakodással betoporogtam egy pofázó pettel társuló állatidomárcsajszi mellé.
- Üdvözletem, kedves jó uram! - köszöntöttem őt lelkesen. - Én is szeretnék jelentkezni a társulatba, mint énekes, zenész vagy színész. Nagyon jól értek ezekhez, úgyhogy ha kéri, be is mutatok egyet! Szóval tessék mondani, a hozzám hasonló aktorokat milyen módon szokás jutalmazni a társulatba? Hányan leszünk? Milyen stílusú komédiákat fogunk előadni? Mikorként lesznek a fellépések?
Annyi-annyi kérdésem lenne még, de egyelőre ennyit elég lesz feltenni, nem szabad, hogy a lelkesedésem ennyire elragadjon, pedig már így is fülig ért a szám, tolakodó meg nem szeretnék lenni. Aztán ránéztem az idomárcsajszira.
- Szervusz, leendő kolléganő, Tsubasa Norika vagyok, de szólíts csak Norikának vagy Norinak, Te mihez értesz a színházi világában? :3

Egy újabb év telt el és vele együtt egy újabb szilveszteri bulizás, ha persze lett volna. De sajna a mostani Szilvesztert idebent kell töltenem ebben az óriási adathalmazban, a többi szerencsétlenül járt játékostársammal együtt. Csak remélhetjük, hogy jövőre már kint bulizunk. De idén meg kellett elégednem egy kocsmával és egy kis itallal. És annak ellenére, hogy nem ihatnék alkoholt, most azért kipróbáltam. Nem volt jó ötlet. Éjfélkor, már kicsit ittasan felemeltem a poharamat és ezt kiáltottam: - Az új évre! Az új lehetőségekre!
Majd máshonnan is poharak emelkedtek, koccintottak és kiáltoztak. Már csak ez kellett. Majd mikor elcsendesedtek, az újévi fogadalmamon kezdtem gondolkodni. Mikor végre kitaláltam, felírtam egy papírra:

1. Közvetlenebb leszek a játékosokkal.
2. Több küldetést fogadok el.
3. Fejlesztem a gyorsaságom.
4. Segítőkész leszek mindenkivel.

Kis gondolkozás után eszembe jutott még egy:

5. Vigyázok a vörös játékosokkal.

Hát ennyi lenne.- gondoltam. Aztán elmentem aludni. Másnap mikor felkeltem, rájöttem hogy kicsit többet ittam a kelleténél, mert szörnyű fejfájásom volt.
- Oké, úgy tűnik 6. pont az lesz hogy az alkoholt hanyagolom. Majd kimentem a fogadóból, hogy kicsit kiszellőztessem a fejem és úgy döntöttem, hogy az új év alkalmából megnézem a többi szintet. Úgy is érdekelt mi van feljebb. Így elindultam a 2. szintre ott is az egyetlen városba: Arbusba. Amikor odaértem a főtérre, döbbenetemre egy csendes várost láttam meg, ahol szinte senki nem volt. Mentem is volna tovább, ha nem látok meg néhány gyülekező embert és egy fura kinézetű urat, aki társulatot hozna létre. Eddig 2 lányt szúrtam ki, egy harcművészt és egy állatidomárt. Eddig nagyon egyik kaszttal se találkoztam, így egy kicsit meglepődtem a kaszán és a beszélő állaton. Már ez érdekessé tette ezt a küldetést. Azonban amikor meghallottam, a nagy jutalom szót, egyből odamentem. Előbb a lányokhoz fordultam:
- Üdvözletem a kisasszonyoknak,- hajoltam meg- a nevem Atoru de szólítsatok úgy, ahogy szeretnétek. - mutatkoztam be, mint egy igazi gentleman, majd a komédiáshoz fordultam:
- Üdvözlet a komédiás úrnak is, én szívesen jelentkeznék a társulatába statisztának, művésznek, bűvésznek, vagy akármi másnak.

Hát mit ne mondjak elég… visszafogottan talált meg engem az újév. Ivótársam nem akadt, vagy már… jó régóta. Egy két üres üveg feküdt a földöm, melyet én ürítettem ki.. úgy egy fél órája. Azután csak unottan fekszek arccal előre az ágyon, és várom a csodát. Már 20 perce nem is mozdultam, mire végül megmoccanok… nem is kicsit. Össze visszaforgolódok, és kezeimmel kapálózok.
- Nem igaz, nem igaz, nem igaz! Unatkozom, unatkozom UNATKOZOOOOM!!! – kiabálom ingerülten.
Hát tényleg elég unott volt a hangulatom. Most szívesen beszéltem volna Asasel barátommal. Vele biztos sikerült volna ellenem egy ideig… kitudja még jól is érezhette volna velem magát, és nem unnám én sem az életemet. Nem tudom miért, de olyan vagyok, mint egy izgő-mozgó kolibri… ha nem mozog, állandóan a végén még belehal. Mindenestre felkelek ágyról, szinte kitépem az ajtót a kertjéből, mikro kinyitom, és hangos léptekkel lemegyek a lépcsőn a fogadóba érkezve. Szinte üres volt, és ezért ki is léptem, és megint csak egy üres utcát látok.
- Ez nem lehet igaz. – mérgelődök
Karba font kézzel, mérges arckifejezéssel járom az utcákat. Alig-alig találkoztam néhány emberkével, a végén még kiderül, hogy eljött a Zord Kaszás, Billyvel és Mandyvel, és mindenkit lemészároltak. De akkor engem miért hagytak volna ki? Olyan mókás lett volna párbajt vívni a kaszással. Max csak meghalok, viszont élveztem volna. Ekkor azonban egy férfi szavai ütötték meg a szavaimat. Elgondolkodó „hm”-öt engedek meg magamnak. még jó hogy ingyen van… Odasétálok én is a fickóhoz, akihez többen is közelebb gyűltek. Végre valami programnak tűnő dolog. Odasétálok, és hangosan mondom, hogy mindenki értse.
- Angelica Katharina, asszisztens szolgálatra jelentkezik. Vagy van egyéb tudásom is, de az kicsit előtt nem akarom kimondani. – mondom perverz mosollyal az arcomon kicsit halkabban.

Elégedett mosollyal az arcomon suhantam keresztül Arbus utcáin, elégedettséget éreztem mivel minimális feltűnéskeltéssel sikerült eltűnnöm az első szintről. Most már értem miért nem mer senki sem vörös indikátorral a feje fölött mutatkozni... A következő szintre lépéskor az első felirat amit megpillantottam "Arbus" volt, minden bizonnyal ez a város neve, ahova éppen kerültünk. Kisebb és békésebb mint a kezdők városkája, és valahogy barátságosabbnak is tűnik. Nem mintha érdekelne, úgysem fogok túl sok időt eltölteni itt sem. Viszont ahhoz a faluhoz képest ahol eltöltöttem a szilveszter éjszakám, egészen városias.
- Hogy is hívták azt a porfészket?
- Melyiket? - sóhajtozva kérdezett Kagamin, a lány hülye kérdésére, habár volt egy halvány sejtése mire is gondol.
- Horu...Horuka? Nem... Horunka. Igen ez lesz az, Horunka. - Fura helyeken fura emberek, legalábbis itteni tapasztalataim szerint ez így van.
- Csak nem hiányzik?
- Már mint micsoda? - kérdezett vissza a lány viszonylag gyorsan. - Oh, hogy a falu... Dehogy is, túl üres volt nekem, talán későbbiekben jó rejtekhely lehet.
- Nem hiszem... legalábbis addig amíg ott van az a fura lány. - Kagamin ismét egy nagy igazságot mondott, semmi esetre sem szabad figyelmetlennek lennem, az a lány is ugyanolyan veszélyforrás lehet mint bárki más, vagy éppenséggel egy törékeny játékszer. A két fogalom túlságosan is közel áll egymáshoz, egy pillanat alatt átlépheti a játékszer azt a vékonyka mezsgyét és átváltozhat potenciális ellenséggé. Már átszeltem kis elágazó utcákon keresztül majdnem az egész várost, kijárat után kutatva amikor is már elkerülhetetlenné vált, hogy ne keljek át a főtéren. Félve lestem ki a mellékutca falának tapadva, ugyan kevés ember van itt, és védett helyen vagyok, de azért nem árt az óvatosság.
- Légy hangtalan mint egy ninja, és észrevétlen. Nem kelthetsz túl nagy feltűnést... - parancsolgatott Kagamin, miközben léptem ki az utcából, egyenes háttal, magabiztosan, végül is a magabiztosság a kulcsa annak, hogy az embert ne nézzék egy gyilkosnak. Legalábbis én így gondolom. Akaratlanul is vonzotta a tekintetem egy különös ruhás bajszos alak. Végül már meg sem hallottam mit mondogat Kagamin, csak haladtam a kialakuló kisebb tömeg felé.
- Muh Muh - pattogott a lány mindkét kezét a magasba emelve - Én is! Én is! vagyis... mi is akarunk csatlakozni. - csillogó szemekkel ugrált a tömeg mögött.
- Mameko... fejezd be... mi az, hogy mi is akarunk?! - hallatszott a hangja a magasból
- Muh De Kagamin, végre találtam valami érdekeset. fufufu

Új év, új élmények, új remények. Legalábbis gondolom mindenki így kezd neki. Nos nekem csak egy újabb év kezdetét jelzi, és mutatja, hogy még mindig nem tettem a végső célomért semmit. Épp ezért döntöttem el ma reggel felkelve, hogy itt hagyom egy ideig ezt a Kezdetek Városát, és tovább megyek a szinteken. Hallottam, hogy mekkora zsongás szokott lenni a második szinten lévő Arbusban, ami nem vonzott, de mindenképpen át kellett haladnom rajta. Így hát elindultam. Beérve a városba, mely csengett a néma csendtől, megálltam meglepődni. Az amit hallottam a városról, és amit tapasztaltam, teljesen különbözött. Így hát teljes nyugalomban, komótosan sétálgattam a városban, míg ki nem értem a főtérre. Fülemet ekkora ütötte meg egy erélyes mégis jól csengő férfi hang. Közelebb érve egy porondon álló tarka-barka ruhákba, és kalapba felöltözött férfiút pillantok meg, aki nagy hangon keresett jelentkezőket valami színpadi játékra. Nem igazán érdekelt, de megnyerő modora, és az ismerősök, akiket a közelében megpillantottam, megváltoztatták döntésemet. Ooh igen, ugyanis a komédiás körül gyülekező lány sereglet között felismerem Angelica-t, akire elég sűrűn gondoltam az utóbbi pár napban. Köztük van még az Atoru nevű fiú is (már ha jól emlékszem így hívják), és ha jól láttam Nio is köztük volt. Így lassú léptekkel megindulok feléjük, és halkan Angelica mögé lépek. Nem lévő kalapomat megemelve hajolok meg a komédiás felé, és arcomon széles mosollyal szólok hozzá:
- Nos távol áll tőlem a komédiázás, de hát új év, új élmények is kellenek bele, tehát amennyiben van rá lehetőség, úgy jelentkeznék. Bármilyen játékot szívesen fogadok. - mondom, majd megjátszott meglepődéssel fordulok Angelica felé, és egy puszit adok az arcára.
- Óóó, örülök, hogy látlak. Rég volt már! - mondom neki mosolyogva. - Mi a helyzet? Remélem megoldódott a problémád Macsekkal...akarom mondani Snowcat-tel. - nevetek rá fesztelenül. Majd a többiek felé fordulok, köszönök először a már ismert játékosoknak, Nio-nak és Atorunak, majd a másik három hölgy felé fordulva köszönök nekik is.
- Sziasztok! Asasel vagyok, örülök hogy megismerhetlek titeket! Kit tisztelhetek bennetek? - kérdem, végigpillantva rajtuk. Legelőször egy méz szőke hajú lány kerül szemeim kereszttűzébe, akinek sötétszürke szeme és karcsú teste van. Csinos, és aranyos lánynak tűnik. A második leányzó hosszú, barna hajjal rendelkezik, és szép tengerkék szemekkel. Ruhája testhez illő, ezért nem sok teret hagy a  fantáziának. Nem tűnik veszélyesnek, de hivalkodónak annál inkább. a harmadik lánykára esik pillantásom, de mielőtt végigmérhetném őt is, indikátora oda nem illő színe üti meg a szemem. Ugyanis indikátora színe vérvörösen világított. Kezem ökölbe szorul, de semmi mással nem adom tudtára nem tetszésemet ittlétének. Visszafordulok Angelicához és várom a válaszát.

Fu... újabb nap amikor is nem sikerült megszabadulnom ettől a sok limlomtól. Miért van az, hogy akinek manapság T1-es ércre van szüksége nincs pénze, hogy ki is fizesse? Sőt egyáltalán nincs pénze... 6 col... Ennyit kértem volna egy sida kavicsért. És nem... Ezt azért még nekem is nehezemre esik elhinni. A jótékonykodást meg nem engedhetem meg magamnak. Sajnos... én se állok olyan jól anyagilag. A növény az még mindig nagy üzlet pillanatok alatt el is kapkodták jó áron. Az érceket viszont egyre olcsóbban adom, de még így se kell senkinek. Persze nem csoda... egy kezemen meg tudom számolni hány olyan kovács van aki nem a frontvonalt szolgálja ki. Mindenesetre ennél lejjebb nem adom. Nem adhatom... inkább meg várom, hogy ismét szükségesé váljanak a szolgálataim. Aztán örömmel passzolom majd le ezt a pár tonna ércet.
Az meg, hogy mennyire le vagyok égve borzasztó. Tartozásom is van... Ráadásul elértem azt a szintet, hogy itt az ideje erősebbre cserélni a felszerelésem. De nézegettem az T2-es felszereléseket és nem ép tárca kímélő. Ha nem szerzek valahonnan pénzt még a végén kénytelen leszek a egy bolt kirakatát betörni vas érccel meg dobálni a boltost sida kővel és amíg eszméletlen vinni ami vihető...

Persze nem tennék ilyet... ennyire még nem rossz a helyzet. De sürgősen pénzt kéne szereznem valahonnan. Aztán egy újabb túrára kéne indulnom értékes növényekért... Amihez őszintén most nem sok kedvem van. Én vagyok Aidor a "Kereső" de néha még velem is megesik, hogy nem akarok keresni. De akárhogy is nézem, a növényben van a nagy pénz manapság. Sajnos viszont... sok idő egy-egy nyaláb zöldséget keríteni így legfeljebb mellék jövedelemnek jó. A küldetések meg veszélyesek... a párbajok kényelmetlenek... mégis meg kell élni valamiből. De elkanyarodtam a témától...
Az üzlet amiért Urbusba jöttem ugrott. Indulhatok is vissza... indulhatnék de valami felkeltette a figyelmemet. Valamiféle vándor cirkusz... lehet és nem éppen egy hétköznapian öltözött figura... hát... Miért is ne... Talán ha csatlakozok hozzá egy rövid időre az majd helyre billent pénzügyileg. Végül is mi lehet egy kis előadásban?
Oda mentem...

-Adj isten, úgy halottam különböző postokra keresne embereket. Szeretnék csatlakozni a társulathoz.

Persze, hogy milyen postra... jó lenne valami kényelmes... de ezt semmi pénzért nem mondanám ki.

//Hát én nem tudok tovább várni :Dnem is tudom mit kezdek egy hétig xD//

Mielőtt Angelica válaszolhatna, a komédiás úgy ítéli, hogy elegendő lélekszám leledzik a közelében. Megköszörüli torkát, s ahogy körbetekintek, látom, hogy mindenki felé fordul, és elcsendesül. Neki áll szent beszédének. Miután bemutatkozik, Sir Christopher - saját poénom mellé 32foggal vigyorgok, remélem senki nem néz hülyének, ugyanis csak magamban neveztem el így - elmeséli életét, és álmait. Mint kiderül, ő maga is játékos. ~ Hát meg kell hagyni, nem a depressziós fajtából való. - Vigyorgok újfent, és már tuti, hogy több embernek is meg van a véleménye rólam. No de sebaj, majd rájönnek . Közben a muki folytatja a mondanivalóját, amiben közli, hogy mi vagyunk a pénztárcánk sorsának kovácsai, és csak rajtunk múlik mennyire hízik meg az. Kíváncsi leszek, mi lesz a mű, amit elő fogunk adni. Majd rátér a szerepekre, melyekre jelentkezhetünk. Mivelhogy hülyén néznék ki bűvésznek, de még gonosz boszorkánynak is, így ezeket a lehetőségeket hamar elvetem. Viszont amikor szóba hozza a "bölcs, öreg királyt" felcsillanak szemeim. Végre megcsillogtathatom tudásom! Bár, megeshet, hogy királynak alacsony vagyok... - Lombozom le hangulatom egy időre. ~ Á, ez nem veheti el kedvemet. Ma nem. Ma új dolgokkal próbálkozunk. - Miközben átfut ez az agyamon, kedvesen rámosolyodok Angelica-ra, és így szólok:
- Ahogy hallom, neked már lefixált szereped van. De mond csak, melyiket fogod választani? A bűvész elbűvölő segédjét, vagy pedig a gonosz kis boszorkány szolgáját? Nem tudom eldönteni, melyik állna jobban neked! - nevetek rá. Közben fél szemem a vörös indikátoros lánykát figyeli. ~ Azt hiszem még a lovag és az udvari bolond is szóba jöhet, bár a bolondot játssza más. Nem illik hozzám az ő szerepe. - morfondírozok tovább magamba. - Hóhóhóó...én meg az ének?! - nevetek fel. Többen rám emelik tekintetüket, melyben meglepődés, és értetlenség bújik meg. Nem foglalkozok a tekintetekkel. Miután Szőr Christopher végez a mondanivalójával, elhallgat, és várja a postokra való jelentkezéseinket. Kézbe véve az irányítást, előrébb lépek a tömegből, felnézek a komédiásra, és felszólok hozzá:
- Én magam azt hiszem, hogy a király szerepe illene hozzám, bár magasságom lehet akadályozna abban, hogy egy imádott, és megbecsült király képében tetszelegjek. De javamra legyen írva, értek a szavakhoz, és szeretek másokat irányítani. Ha esetleg nem rám esne eme szerep eljátszása, úgy szeretném a kevésbé daliás, de udvarias, becsületes lovag karakterét választani. - mondom, miközben arcomon mosoly húzódik, és szemeim is vígan csillognak.

- Én is, én is! - pattogott a lányka kezeit a magasba emelve, közben a egyre csak növő tömeg előre lökve egyre előrébb juttatta a lányt. Majd valahol a csoportosulás közepe felé abbahagyta a pattogást és felhagyott a kiáltozással. Felesleges is volt továbbra is azzal szenvednie, hogy felkeltse magára a figyelmet, ugyanis a tömeg zaja és hangja sokkal erősebbnek bizonyult. Felfújt arccal nézte ahogyan a bajszos fickó csendre inti a népet. Kíváncsian forgolódott a lány kiutat keresett a tömegből, vagy valami esélyt, hogy ne kelljen nyomorognia, viszont esélytelennek bizonyult utolsó próbálkozása is.
- muhu... ez kicsit már hiányzott... - fújta ki a levegőt amit korábban bent próbált tartani
- Micsoda? A tömegnyomor...?
- Persze, hogy nem... csak az emberek. Olyan mintha iskolában lennék és sorakoznék. - kuncogott közben a baba megrázta a fejét és inkább elcsendesült. - Nézz körbe mindenki izgatottan várja, hogy az "igazgató" elmondja az aznapi teendőket, mint ahogyan az iskolában is szokás. - ecsetelte izgatottan a lány s éppen amikor újabb példával akart előállni a baba meggyőzésére amikor is magát kezdte felismerni a férfi szavaiban. Vörös indikátor, boszorkány szerep... tökéletesen ráillett sötét színű ruhája alapján pedig biztosan már sokan képzelhettek róla hasonlóakat.
- Tessék? - kapta fel a fejét, arcán halovány pír szaladt végig, ugyanis fogalma sem volt, hogy miről is volt szó mivel a beszélgetett. - Oh persze! Leszek én a szépséges boszorkány akit a gonosz királynő minden gonoszság forrásának hisz. Tökéletesen rám illik a szerep. Nálam jobb személyt nem is találhatna erre... fufufu - nevetett fel, habár kicsit kínosnak kezdte érezni az egészet. Az iménti megnyilvánulása túlságosan gyermetegre sikerült, ami egy elegáns hölgyhöz és kísérőihez nem teljesen méltó. A továbbiakban már figyelmesebben hallgatja, hogy mit is mondd az úr, közben egyre jobban elszörnyed a tánc és egyéb mutatványok hallatán, egyre gyakrabban feltéve magának a kérdést, "Miről maradtam le? "

Mielőtt mondott volna bármit is a Griffes csajszi, már elkezdődött a "konferencia".
Hát ez a kis ribancszerűség hogy került ide? Éppenhogy beálltunk miu a tisztességesebbek jelentkezni, erre meg idejön egy buta kis csitri, aki mát a testét is kínálgatja, hogy majd ő lesz a jobbkéz meg minden. Cöh! Tudom, szeretek barátkozni, meg minden, de az ilyen kis... áh, inkább nem mondok megnevezéseket... a lényeg, hogy az ilyenek ne másszanak már másokra, főleg ne egy nagy tömeg előtt.
A fickó, aki igazából egy zöld indikátoros játékos, Christopherként mutatkozott be, és szeretne némi pénzt keresni azzal, hogy szórakoztatják a közönséget. Aztán elmondta, hogy kik kellenének igazából. Valami bölcs öreg király (én nem vagyok férfi, mondjuk bölcs királynő lehetnék, de ilyen szerep nem volt. Ennek szerepét bevállalta a jóképű srác, aki próbált a ribanccal beszélgetni.
- Bölcs választás, drágaság - kuncogtam.
Aztán kell egy boszorkány. Na annak a szerepében kíváló lenne az a nagyképű ribi, de Christophernek egy vörös indikátoros kislány kellett, aki nagyban vállalta a szerepet. Hát azért nem a világ szépe, de az biztos, hogy aranyos kislány. A szövegelésein még mosolyogtam is.
Aztán meg egy csendesebb típusú csaj jelentkezett bolondnak. Hát igazából jobban illene hozzá a csendes és visszahúzódó lány szerepe, minthogy bolondozzon. Nem mondom, hogy első ránézésre baj lenne vele, de ránézésre is olyasvalaki, aki rögtön összetörne.

Norika pózol:

Én azonban, rögtön átvettem a szót, mielőtt valaki lenyúlná a szabad helyet, rögtön egy csábos, modellhez illő pózzal elősétáltam, jobbra is és balra is megdöntöttem csípőmet, és sugárzó mosollyal színpadiasan hátrasimítom a hajam, és titokzatos szemekkel ránéztem a munkaadónkra.
- Én leszek akkor az önként jelentkező csinos segéd. Megvan a színpadi tehetségem és a leleményességem hozzá, hogy minél több közönséget vonzzak a kedves, jóképű bűvész úrnak, vagy Önnek, akármelyiküknek is fogok segédkezni, kedves jó uram. Imádom az ilyen kihívásokat. Emellett akrobatikázom, táncolok és tudok énekelni is, és mondjuk van bűvészkedés pontom, de csak gyakorlói szinten. Csak legyen mivel segédkeznem és elkápráztatnom a nézőközönséget.
Aztán bájosan megrebegtettem szempilláimat, és lágy, kecses mozdulattal meghajoltam Christopher úr előtt. Remélem ez a kis bemutató elég volt ahhoz, hogy engem válasszon csinos segédnek. :3

Egy idő után többen lettünk. Majd még többen. Majd annál is többen! Körbenéztem és eltátottam a számat. Legalább két tucat játékos gyűlt össze. Közben a küldetés adóra sandítottam, aki nagyon örülhetett, mert szerintem ennyire széles mosolya senkinek sincs. Bejelentette, hogy a társulat menedzsere és kiderült, hogy ő is játékos. Kiderült, hogy ez egy huzamosabb ideig fennmaradó társaságunk lesz, ami komédiázni fog. Eztán elmondta, hogy milyen posztokra vár jelentkezőket.  A király hízelgően hangzott, azonban Asasel lecsapott rá. Sebaj, gondoltam, majd leszek más. Utána egy vörös játékos jelentkezett, aki egy aranyos kislány volt. De cuki! És ahogy azokkal a bábokkal beszélget, egyszerűen imádnivaló. Szegénykém megkapta a gonosz boszi szerepét. :(Gondoltam felvidítom és jelentkezek mellé.
- Elnézést, -mondtam- ha lehet akkor a gonosz boszorkány segédje lennék. - majd rámosolyogtam a kis lányra. :)Ezután elgondolkodtam azon, hogy barátságot kötök vele. Hisz ilyen cuki kis lány csak nem ölt játékosokat az önszántából, biztos védekezett. Annak ellenére, hogy az egyik újévi fogadalmam az volt, hogy vigyázok a vörikkel.  Majd azon gondolkodtam, hogy az ilyen kislányokkal miről lehet beszélgetni? Mi régen a tesómmal sokat játszottunk a bogarakkal. A hangyák voltak a kedvenceim. Hisz olyan erősek voltak és teljesen lojálisak a királynőhöz. No, eljött a tettek ideje, megszólítottam.
- Szia kislány- mosolyogtam rá-  gondoltam megkérdezem tőled, hogy mit gondolsz a bogarakról és rövid életükről? Hisz körül-belül olyanok lehetnek, mint mi. Ők is egy hatalmas világban vannak és kivannak szolgáltatva a nagyobb lényeknek. A mi esetünkben ez Kayaba Akihiko lenne. Azonban vannak frontharcosaink, akik a hangya harcosokkal egyeznek meg és vannak kovácsok, kristályírók és  vannak főzet- és méregkészítők, akik a hangyáknál a dolgozóknak felel meg. Csak királynő nincs a társadalmunkban. –mosolyogtam rá. Azonban utólag rájöttem valamire. Ezt az egész társulat előtt mondtam! o.o Ezután vagy hülyének, vagy cukros bácsinak fognak nézni. T.T Ha megtörtént, hát megtörtént, mindenesetre kíváncsi vagyok, hogy mit gondol a kislány.

// Aki akarja kihallgathatja a beszélgetést. //

//bocsi, sok dolgom volt!//

Bemutatkozott egy lány, név szerint Tsubaka Norika, és kérdezte, hogy mihez értek a színház világában.
- Óh szia.^^ Az én nevem Enheriel, ez a kis rosszaság meg Villámlás.^^
- Üdv. - Ezúttal kedvesen köszönt a petem, ami dícséretes volt tőle.
- Nos, én igazából nem vagyok nagy tehetség a színház terén, bár szeretem a Musical-eket.^^ - Ekkor szólalt meg az úriember, pontosabban Christopher Razann, aki játékos szeretne egy társulatot kialakítani, rendszeres előadásokhoz és rendszeres pénzszerzéshez is, és mindent áll, amit kell, nekünk csak a tehetséget és az átélést kell. Most egy klasszikus történetet kell előadni komédiásan. A posztok pedig a következők voltak: Varázsló és hozzá csinos segéd, amire egyből jelentkeztek is, egy gonosz boszorkány és hozzá is egy segéd, és ezt a két posztot is más elfoglalták, egy király, és egy csendes, visszahúzódó leány, valamint a daliás lovag és az udvari bolond. Meg kar is, aki énekelne, de lehet majd akrobatikázni is. Lassan mindenki választott, legalábbis akik előttem voltak.
- Nos én… - itt kicsit elpirultam, majd folytattam. – Szeretném a csendes leányka szerepét játszani, és ha szeretné Mr. Razann, a petem szívesen mutatna be légi mutatványokat, ha kell.^///^
- Mi?!
- Ejnye, Villámlás, ne légy goromba!
- Na, jó, legyen… - Villámlásnak nem tetszett ez a gondolat, de hamar belenyugodott, mert biztos nézni kezdte a jó oldalát, miszerint legalább repülhet, így erősítve a szárnyait egy hosszabb légi út esetére. Láttam, hogy egy fiú épp beszélget a kislánnyal, de mikor véletlenül meghallottam, mit is mond neki, kicsit elképedtem, mert igen félreérthető volt.
- Jaj, nehogy baj legyen belőle! – suttogtam magamban, mert tényleg féltem attól, hogy valaki neki ugrik szegény srácnak félreértés miatt.

Végül is elég sok az érdeklődő... Nagyon sok... amivel nem is lenne sok probléma ha Christofer nem hívja fel a figyelmet arra, hogy van a köreinkbe egy Pk-s játékos is. Nem mintha védet területen belül sokat árthatna, de nem lelkesedek az ötlettől, hogy egy gyilkossal lófráljak. Persze van, hogy jó oka van az embernek, hogy öljön, de bevallom nem igen hiszek az ilyesmiben. Ha van is akkor is kicsi az esélye. Ha egy sárga játékost ölsz meg nem pirosodsz be. Így erős a gyanú, hogy ő volt aki először támadott. Egyéb esett meg annyira komplikált körülményeket jelentene amik aligha lehetségesek. Nem csoda, hogy van ez a felfogás, hogy a sárga játékosokat kerüljük a vörösöktől meg távol maradunk. Ez a legjobb amit tehetünk. Soha nem szabad egy Pk-st a hátad mögé engedned. Persze egyelőre még nincs probléma... Térjünk vissza a feladatra.

Hogy milyen postra lennék alkalmas? A felsoroltak közül? Kitudja... a színházat még sose próbáltam. A bűvészkedés jártasságom nagyon alacsony... Nincsen se súlyemelés se akrobatika jártasságom... Én kereső vagyok... egyike a legjobbaknak. Vagy legalábbis a legszorgalmasabbaknak... De a többinek sincs még sok híja. Az kétségtelen, hogy összességében népszerű vagyok... még ha az ércek eladásával gondjaim is vannak. Végül is... majdnem mindegy milyen szerepet töltök be...
-A lovag szerepére vállalkoznék. Mondtam. Még mindig ez a szerep tetszik a legjobban. Tekintve, hogy a szerepek legalább felére nem vagyok kellően alkalmas. A pénz viszont kell... azt majd meglátom mit tudok kihozni az egészből. Érdekes tapasztalat lesz annyi szent. Kíváncsi leszek az előadás iránt mekkora lesz majd az érdeklődés. Vagy, hogy hányan próbálkoznak majd jegy vétel nélkül bejutni... Na de ha másnak nem kidobó embernek még mindig jó leszek.

Míg szépen gyűlt a tömeg Asaselel is összehozott a sors. Hehe, jó rég volt már, azt meg kell hagyni, mikor utoljára találkoztunk. Nyomok egy puszit Asasel orcájára, válaszolva az ő üdvözlésére is.
- Hát igen. Vagy ezer éve… talán 1-2 hete. – mondom nevetve – Hát legszívesebben még mindig megszurkálnám Fullánkkal, de most nem érdekel különösebben.
Jó igazság szerint kissé blöfföltem… mi sem okozna nagyobb örömet, mint Snowcat fájdalmas kiáltásait hallani, miközben különböző valamely kínzógépre teszem. Az biztos, hogy legjobban egy Júdás- Bölcsőre tenném rá, de a Szöges hordó, vagy a Kínpad sem rossz megoldás. Igazság szerint mindegy, de üvöltsön. Az lenne zene a füleimnek… Bár sajna ebben a világban nincsen fájdalom. Hát igen mélyen belül, még szadista is vagyok, és ez perverzió mellé, nem jó párosítás, de hát…. mindegy. Mindenesetre ezek a furcsa élvezetek gondolatai sajnos túl sok időt vettek el a gondolkodásból, így mire választhattam volna a jobb dolgokat elhappolták előlem…. na, mindegy kit érdekel.
- Akkor én ha más nincs az énekkarba fogok lenni. – mondtam csalódottan, majd Asaselre nézek, és megveregetem a hátát – Egy öreg király nem éppen langaléta drága barátom. Ne félj egy földig érő szakáll, egy kis citrom, esetleg egy kis kitömés a hátba és jó leszel te öreg királynak. Csak ne szokj hozzá nagyon a hatalomhoz. – mondom viccelődve, és huncut nyelvkiöltéssel adom
Kissé mulatságosnak tartottam a gondolatát, de hát végül is miért ne? Mindenestre mindent bele kell majd adnom, hisz énekelni tudok, és szokásomhoz híven tökéletesen akarom csinálni, ha már csinálom. Bár szívesebben lettem volna bűvész segéd…

Kik ez a három nagyképű, brutyó alak? Mi okuk van rá, hogy letartóztassák Christophert?! Ahogy odajöttek ennyit benyögni majompofájukkal, hogy letartóztatták, már vitték is.
Erre aztán egy újabb döbbenet. A visszahúzódó típus csendes csaj erre se szó, se beszéd, fogta magát, és indult elfele. Én, Norika nem szokott dühös lenni, de az ilyesmi, mint az igazságtalanság és mások cserbenhagyása aztán igencsak fel tud háborítani. Mielőtt elment volna a csaj, utána szóltam.
- Önző gyáva alak vagy, hogy sorsára hagysz egy ártatlan embert, buta liba! Inkább segíthetnél Christopernek ahelyett, hogy kisegérként bújnál vissza a csigaházadba! - aztán komoly képpel a többiekhez fordultam, már akiknek volt annyi eszük, hogy nem lépnek le. - Srácok, nem engedhetjük, hogy indok nélkül elhurcolják! Tennünk kell valamit... sőt, én már teszek is! Mint a bűvész csinos segédje, ez lenne a legkisebb, amit tehetnék érte.
Azzal kemény elhatározással, megállíthatatlanul megindulok Christophert hurcoló fickók után. Nem állok az útjukba, mert láttam, ahogy lökdösik el az embereket, de végig tartottam a tempót egészem mellettük. Elszánt, mérges arcom most mosolygóssá és érdeklődővé vált.
- Üdv, jóurak! - köszöntöttem a három bengált illedelmes meghajlással, ahogy tudtam menet közben. - Nem akarok belekotnyeleskedni a dolgokba, de mivel én vagyok Christopher Razann úr szórakoztatóiparának csinos segédje, jogomban állna csak azért is tudnom, hogy mi okból tartóztattak le egy olyan jóembert, aki csak szeretné Aincrad nézőit bámulatos előadásokkal mulattatni? Mit vétett, hogy ilyen közbelépéssel kellett elhurcolni?
Akár válaszolnak, akár nem, akár lepattintanak, akár nem, akkor sem adom fel. Igyekszem tartani velük a frontot, továbbra is kellemes maradtam hozzájuk: - Uraim, uraim! Nem tudnánk ezt természetesen is megbeszélni? Esetleg tudnám valahogy bizonyítani ártatlanságát?
Ha esetleg nem tudnám őket úgy utolérni, addig követem őket távolból, amíg el nem jutok arra a helyre, ahová elhurcolták a társulatunk vezetőjét.

Lassan minden szerep elkel, Christopher kitörő örömére. Jaj de jó, alig várom már, hogy elkezdődjön a műsor!^^
- Enhi, kik ezek? - kérdezte meg a petem, s ekkor elhaladt mellettünk három nagydarab fickó, aki az Army nevű céh páncélját hordta magán, velünk nem igen tőrödve.
- Valami baj van uraim? - kérdeztem, de nem válaszolt.
- Hé te majom, kérdezett valamit a társam! - szólt Villámlás is felháborodottan, de meg sem hallotta a griffemet sem. Ugyanis azzal voltak elfoglalatoskodva a másik két társával, hogy letartóztassák és elcibálják, mindenkit félrelökve ezt az úriembert, aki csak szórakoztatni akart másokat, minden ok megadása nélkül, kis híján fellökve engemet! Nio, aki szintén itt volt meg erre elment.
- Nio, hova mész? Nio! - de nem hallotta már meg. Norika meg utána kiabált, hogy gyáva alak.
- Hagyjad Norika, majd beszélek vele, mint a vezetője, de előtte kiderítjük, hogy hova viszik Christopher-t. Hiszen ő nem követett el semmit, az indikátorán is látszik! - azonnal elindultam futva a három férfi után.
- URAIM, ÁLLJANAK MEG KÉREM! - kiabáltam utánuk. Amint sikerült elérnem őket, azonnal rémülten és aggódva beszéltem hozzájuk:
- Uraim kérem, mi ez az egész?! Maguk úgy tudom a bűnözők ellen vannak, s mégis egy zöld indikátorost visznek el?! Legalább azt mondják el kérem, hogy mit követett el!
- És tanuljatok etikettet is, mert nem úgy kell udvarolni a lányoknak, hogy csesztek válaszolni a kérdésükre és majdnem fellökitek őket! És még én vagyok az állat?! - Villámlás inkább felháborodott volt a viselkedésük miatt.
- Villámlás, csitt! - szóltam a petemre, majd újból a férfiakhoz fordultam. - Uraim kérem, hallgassanak legalább a hölgyre! Christopher ártatlan, ő csak egy társulatot akart létrehozni, hogy nevettesse az embereket!

A végére azért szépen elfogytak a szerepek. Látszott, hogy akik itt vannak, mindannyian részt akarnak venni ebben és kivenni a részüket a munkából. Hiába, ez a Christopher Razann úgy tűnik, érti a dolgát. Azonban egyszer csak hátulról valami zajra lettem figyelmes. Hátranéztem, de mire megláthattam volna valamit, valaki félrelökött, úgy, hogy elestem.
- Vigyázhatna jobban is!– mondtam a felöklelőmnek. Azonban amikor megláttam, hogy ki öklelt fel, megdermedtem. Egy Army-s volt az! ~Vajon mit, jobban mondva kit keres itt ez a céh? Csak nem azt a cuki kislány akarják elvinni, akinek segédnek jelentkeztem?~ Hogyha igen, akkor úgy tűnik, megint rosszul ismertem meg valakit. Hisz, ha az Army akárkit is elvisz, akkor azt nem csak úgy heccből teszik. Még mindig fekve, arra a férfira néztem, aki ellökött, azonban nem a lánykához ment, hanem egyenesen Razann úrhoz. ~Mi a fene? Vajon mit akarnak tőle?~ gondolkodtam, de nem tudtam kideríteni. Miután Razann úr nevét megtudták, egyszer csak megjelent még kettő Army páncélt viselő egyén. ~Ezek meg honnan nőttek ki? o.o~ Csodálkoztam. Aztán egyik percről a másikra felkapták az igazgató urat és indultak is a legrövidebb úton- a tömegen át. Úgy tűnik a küldetés adónk se értette a dolgot, hisz tiltakozásba kezdett és az értetlenséggel nem volt egyedül. ~Mégis miért viszik el? Mi rosszat tett? Ha akkora nagy gonosztevő, miért nem piros az indikátora? És akkor a piros kislányt miért nem viszik el?~ Kavarogtak a kérdések a fejemben. De mivel felém jöttem, így aztán gondoltam eléjük állok és megkérdezem tőlük. Úgy tűnik rossz ötlet volt, mivel, mint legutóbb, most is félrelöktek. ~Egy igazságszolgáltató céhtől nem ezt várnám –morogtam. Úgy tűnt nem csak én próbáltam megállítani őket, mások is megpróbálták, de őket is félrevitték az útból. Még a lányokat is! Valahol itt telt be, az a bizonyos pohár. Az oké, hogy a küldetésadót megfogták és elvitték –sőt, még ez is sok-, még azt is tolerálom, hogy ellöktek –kétszer is-,de azt, hogy lányokkal is így bánjanak, no ez már azért sok. Aztán észrevettem, hogy néhány játékos inkább felhagy ezzel és más elfoglaltság után néz. Valaki még le is szólta őket, hogy hogyan merik. Az én részemről viszont, ez néhány játékos esetében érthető. Mindig meg kell találnunk a határainkat és úgy tűnik, néhányunknak itt a határ. Azonban nekem nem. Mint a Phoenix Brotherhood újdonsült tagja, nem okozhatok csalódást azoknak, akik hisznek bennem. Így hát azt a néhány játékost követve, én is elindultam az Army-sok után, azonban néhányukkal ellentétben én nem próbálkoztam a társalgással. Ha elsőre nem hallgatnak meg, utána se fognak.