[Játékos Küldetés] Váltságdíj - Felderítők

||Visszatértem újra itt vagyok, sry srácok a kimaradásért||

Mikor leugrottam a fáról hangosan kiabáltam majd egy pattanást hallottam egy íj pattanását. Akkor az idő hihetetlenül belassult minden másodperc egy egész percnek éreztem és hallottam ahogy a vessző szép lassan a testem felé haladt. Akkor már nem tudtam kiugrani se elkerülni sem pedig még enyhíteni a sebzést. Egyenesen a testem központjába állt és még a levegőben a lendülete hátra dobott és testem az avarba zuhant. Életem szinte a nullával volt egyenlő és csak ott feküdtem az avarban. ~Megfogok halni? Itt vége mindennek? Ennyi volt a pályafutásom?~ Rengeteg dolog lezajlott a fejemben pedig csak néhány másodperc volt az egész. Rengeteg hangot hallottam, kiabálásokat amiket nem lehetett tisztán érteni minden nagyon homályos volt. Majd kicsit később mikor már feleszméltem, hogy nem haltam meg akkor arra eszméltem fel, hogy valaki a számba önt valami vörös folyadékot. ~Hp ital? Akkor 100% hogy alig-alig de még élek~ Kicsit aztán meg is nyugodtam majd vártam, hogy az ital megtegye a hatását.
-Nálatok minden fogattatás így megy?
Húztam a fogam de próbáltam kicsit viccesen felfogni a dolgot elvégre én voltam az aki hiányzott szóval egy szavam sem lehetne.
-Legközelebb valami puhábbat lőjetek rám! -majd behunytam a szemem és kicsit visszadőltem az avarba megpihenni. Majd mikor ismét kinyitottam a szemem és felültem már mindenki engem bámult.
-Köszönöm szépen az italt és a szíves fogadtatást.
Majd kitápászkodtam és arrébb mentem, hogy kapjak egy kis levegőt. Elővettem az inventorym-ból egy kis innivalót majd elkezdtem kortyolni. Még mindig nem nyugodtam le teljesen de már kezdtem azt érezni, hogy élek.
-Na! Akkor visszatértem, ne haragudjatok, hogy eddig nem voltam de ha érdekel titeket majd elmesélem, hogy történt az eset.

- Neked meg szerencséd van, mert ha én nem lennék, előbb lettél volna te előétel, mint én kutyakaja - vigyorogtam rajta, aztán többet nem is törődtem a piásunkkal.
Abban mindannyian egyetértettünk, hogy el kell tűnnünk innen. Reginát magamhoz hívtam, és mentünk is tovább. Szél és hó az erdőben... szuper! Imádom a telet és a fagyot! Csak kár, hogy olvadóban vannak ezek a pihécskék, áááááh...
Nya tessék, az a srác, aki jól lemaradt tegnap óta, csak most állított be, hogy a semmi ellen harcoljon! Így jár minden kanfajtárs, aki sokat piál. Nézzenek csak rám, én a valóságban egy bárban dolgoztam apám mellett, mégis sokkal józanabb vagyok, mint bárki más, aki nem piál vagy verne szét szegény njk-kat, akik csak azt teszik, amire beprogramozták őket.
Mivel hirtelen bukkant fel lepattanva egy fáról, Katherina kisasszony belelőtte íját, de hamar meg is bánta, mikor észrevette, kit támadott meg. Én nem bánnám, sőt! Nagyon rossz a képe ennek a tagnak, másfelől meg eddig tök jól megvoltunk nélküle is. ˇ^ˇ
Elsősegélynyújtás egy üveg hp-itóka mellett, és nyo, már jobban is lett a srác. Mielőtt elkezdené kimagyarázni magát, rögtön megszólaltam: - Csak mennünk kell tovább, mert sok még a dolgunk, és Katherina úrnő szerint a közelben vagyunk. De amúgy minek a közelében is, asszonyom? - néztem rá kérdőn a csapatkapitányunka, Regina ezalatt végigmérte a pórul járt újonnan befutónkat, aztán csak egy megvető fújással ismét visszatért eddigi dolgára: szúrós tekintettel figyelte környezetünket, hogy hála neki ne érjen minket újabb váratlan támadás. Nyo, erre valók az állatok ösztönei és más érzékszerve is!
Na de most mi is van? Megyünk, nem megyünk? Türelmesen vártam, ahogy a macskák szoktak az egérlyuknál, de azért jó lenne ha folytatnánk az utunkat, hogy befejezzük a munkát, amivel megbíztak mindannyiunkat.
- Szép kis csapat, ugye, papa? - kérdezte Regina halk sziszegő hangon.
- Fogjuk rá - legyintettem.

Bár felsegített és adott Health potiont de ez a minimum ha már lelőtt és miközben beszélek ez a nőszemély még kardot fog rám. Nem tudom mivel húztam fel de mind egy is pont nem érdekel mit gondol majd csinálok neki bajt ha kötekedik. Persze aztán levette a kést ~Nyilván tudja kivel van dolga~ a mellemről de még beszólogat.
-Ez nem babazsúr? Akkor rossz helyen járok -húztam tovább a nő agyát -tudom miért segítettél ne is mond!
Elnevettem magam és ő csak folytatta kritizálta az indikátoromat.
-Lehet, hogy egyeseknek vörös indikátora van de azok legalább emberek és nem olyan őrültek és nevetségesek, hogy jártassák a szájukat annak akik veszélyesek számukra. -majd akkor alig alig bírtam ki, hogy ne nevessek rajta -de vigyázz! Ha így folytatod valamelyik vörös még jobban bevörösödik ha a te fejedet veszik! -viszont ekkor már komolyra fordítottam a szót és nem is vártam meg míg válaszol csak elsétáltam és beépültem a csapatba. Katherina indulásra intette a csapatot és hamar a esős csapadék hó formájában zúdult az égből és nem akart alábbhagyni.
-Főnökasszony! -kiabáltam Katherina-nak -ez így nagyon nem lesz jó! A hó elfog minket temetni és mind itt fogunk meghalni. Ráadásul kezd sötétedni is hamarosan itt vannak a mobok is és gondolom nincs kedve megint lövöldözni meg farkasokkal küzdeni szóval talán valami tábort kéne vernünk.
Ám Katherina nem szólt semmit és ahogy ránéztem eléggé be volt még pöccenve. Tök mind egy majd megfagynak én majd megoldom de ezek... Sétáltunk tovább és megpillantottam egy kis kunyhót majd, bár tudtam, hogy Katherina ideges ismét szóltam neki elvégre itt megtudnánk magunkat húzni...
-Katherina ott a távolban szerintem egy kunyhó lesz... Nem lehet látni tisztán a sok hótól de valószínű, hogy az az. Talán megnézhetnénk és ott meghúzhatnánk magunkat míg eláll a hóvihar...

Majdnem mondtam valamit erre a nagyképű fazonkára, de úgy láttam, felesleges, hiszen Katherina úrnő már igyekezett helyretenni ezt a figurát. Erre meg mit kapott szegény? Újabb beszólást. Nyo, erre azért már mindenképpen lépnem kellett.
- Hé, vöröske, lehet, hogy talán igazad van, de te már így is túl vörös vagy ahhoz, hogy egy rendfenntartó banda vagy egy másik vöröske téged vadászon le busás pénzért sokkal előbb, mielőtt Katherina úrnőt kapnák el. Szóval csönd és induljunk tovább! Úrnő, parancsoljon előre.
Ezzel el is indultunk. Nem mondhatnám, hogy teljes volt a nyugalom a csapatban, nyo. Igaz, hogy már jó ideje messze jártunk a farkasfalkától, még így is feszültség volt a levegőben. Ott mentünk Reginával a két fél között... Itacsicska vs Katherina úrnő. Én az utóbbinak szurkolok. Remélem, a piás ezúttal a mi oldalunkon áll... és azt is, hogy végre kijózanodott. Ha netán alkohol-elvonási tünetek keletkeznének rajta, számomra inkább szórakoztató lenne. Legalább megtanulja a kurafi, hogy kell leszokni az alkoholizmusról.
Egyik pillanatról a másikra kemény csapatékváltozás hó és szélfújás kíséretében. Nagyon-nagyon imádnám ezt a környezetet, de nem tudom kiélvezni, ha egy ilyen feszült bandában kell caplatnom.
Újabb beszólás egyik féltől a másiknak a fejem felett, azaz Itacsicska járatta a pofáját, mintha ő lenne a csapat zsenije.
- Nem akarok megint beleszólni, de szerintem eléggé egyértelmű mindenki számára, hogy mi van itt, csak a kérdés, hogy hol találjunk szállást, Okostóni!
Katherina úrnő még így is elég ideges, és nem is csodálom miért. Az tutimix, hogy ő is tisztában volt azzal, amiről eddig feleslegesen okoskodott a másik fél. Regina mellettem már nagyon felborzolta a bundáját, hogy jobban megvédje magát a hóvihartól. Nyo, de jó neki ekkora bundával. Mit nem adnék érte, hogy nekem is ilyen szép vastag bundám legyen... ezért Reginát felkaptam a földről, és a nyakamra tettem, hogy legalább a nyakamat melegítse egy kicsit. Nem örült ennek, de aztán hosszútávon élvezte, hogy neki nem kellett császkálnia, míg nekünk igen.
Nyo, aztán hirtelen megpillantottunk nem messze egy kis viskócska... nya végre, csak találtunk egy helyett, ahol meghúzódhatunk!
- Igen, ez egy kunyhó! - erősítettem meg azt, amit Itacsicska látott. - Erre az észlelésem a tanú! Na megyek én, megnézem, hogy lakik-e benne valaki vagy nem, mert azért szó nélkül nem állíthatunk oda, ha netán valóban lakják-e!
Azzal előre, de óvatos lépésekkel siettünk Reginával, hogy felderítsük ezt a házat. Először csak óvatosan bekukkantottam az ablakba, hátha látok innen valamit vagy valakit odabent. Ha valamiért nem látok semmit az ablakon keresztül (vagy takarja valami, vagy olyan koszos), akkor bekopogok. Ha többszörös kopogásra sem reagál senki, akkor visszamegyek a csapathoz és szólok nekik, hogy jöjjenek, mert abban a házban senki sincs.

Kopogtam, semmi. Benéztem az ablakon, semmi. Csekkpojnyt. Üres a ház, és egy ellenségnek semmi nyoma, nyo. És jött is Katherina úrnő kinyitni az ajtót.
Azt nem mondanám, hogy jó meleg van itt, mint a legtöbb fogadókban, nyo, de ahhoz megfelel, hogy meghúzzuk magunkat éjszakára. Különben is én, még mielőtt a White Rose-hoz csatlakoztam volna, sokáig csöveztem az utcákban vagy sikerült valahogy kivennem egy-egy szobát hála az én bájomnak, amivel sikerült pár hölgyet akkor elbűvölnöm.
- Amondó vagyok, azért nem árt éjszakára őrséget állítanunk - javasoltam a kanfajtársaknak. - Nem tudni, hogy elég biztonságot fog-e nyújtani nekünk a fakunyhócska, nyo. Mi négyen felváltva fogunk őrködni két óránként. Katherina úrnő sokkal több dolgot tett a mai nap folyamán, mint mi négyen együtt, úgyhogy neki nem muszáj részt vennie az éjjeli őrségben. Vállalom, hogy én kezdjek, és majd utánam fog jönni egymás után a többi. Aztán majd eldől, hogy a következő éjszaka melyikünk lesz az a szerencsés, aki egy kemény nap után végigaludhatja az éjszakát. Jól gondoljátok meg, hiszen nem egy veszélytelen erdőben vagyunk, ahol sok a farkaskoma és talán Regina rokonai is még letehetik nálunk tiszteletüket az éjszaka folyamán.
Nya, természetes, hogy őrséget kell állnunk, hogy biztosítsuk egymás biztonságát. De ez azért is jöhet jól, mert így akkor ki is derülhet, hogy itt a csapatban ki lesz itt megbízható, és ki nyem. Katherina úrnő meg hadd aludjon, szegény elég sokat harcolt és idegeskedett a hülye Itacsicska miatt (is). Tőlem oké, ha netán ő is kivenné a részét az őrködésben, mégis talán jobb lenne, ha kiheveri inkább azt a sok feszültséget, nagyon ártana neki ez az éjszaka folyamán munka közben, és nem tudna arra koncentrálni, amire kéne. Mi viszont nem vagyunk túl frusztráltak, és ami azt illeti, bennem jobban megbízhat a küldetésadónk, mint ebben a másik háromban együttvéve! ˇ^ˇ
És valóban elkezdtem az őrködést minden ellenkezés ellenére (ha volt). Regina ott volt mellettem. Mivel ő éjszakai állat igazán, így ő akár az egész éjszakát is végig őrködné.
- Papa, akarod, hogy az utánad jövőkkel együtt őrködjek?
- Hát... nem is tudom. Végül is miért ne? Valakinek azért szemmel kell tartania ezt az Itacsicskát, mert ennek nemhogy a szeme, még a pofája se áll jól... a ruházatáról meg ne is beszéljünk. Nagyon nem méjsztrím a csávó.
- És a piás bunkó?
- Abból kinézném, hogy bealudna őrködés helyett! Ha jön, akkor egy percre se hagyd, hogy igyon és bealudjon, mert még rajta száradhat a nyugodt-nyugtalan éjszakánk! Sőt, abban se vagyok biztos, hogy hajlandóak lennének őrködni éjszaka, mert jobban szeretnének lustálkodni vagy elcsábítani szegény úrnőnket... szent kötelességed, hogy csapatmunkráa bírd őket! Értettem?
Regina tisztelegve emelte fel a farkát azt jelezvén, hogy ezúttal lelkesen vállalta a feladatot. Ahogy a két órás őrködésem lejárt, megyek felverni a következő szerencsétlent, aki őrködik utánam két órán át, amíg őt nem követi a következő. Regina egész éjjel rejtett leshelyéből segédkezett őrködésben, vagy közben figyelte árgus szemekkel a többieket.