Re: Erdőség

by **Shukaku** Szer. Márc. 26 2014, 08:31

Timidus ennél óvatosabb már nem is lehetett volna. Direkt figyelt arra, hogy a lovagot saját környezetének ébresztő kütyüjével, azaz egy csörgősóra hangjával keltse, de az még így is pánikolni kezdett. A sárkány egyszerűen nem tudta elképzelni, hogy az embereknek miképpen lehet ilyen vacak az időérzékük. Volt pár dolog, ami alátámasztotta Shu elméletét, miszerint ők tényleg egy másik világból jöttek, például ugye az, hogy mindegyik ember ezt szajkózta… de ez persze lehetett valami egységes, közös agymenésük is, amiben szeretnék magukat ringatni. Az azonban tényleg feltűnő volt, hogy az idomárlánynak órát kellett állítani, mert különben nem vette volna észre, hogy annyi az idő, hogy fel kell kelnie. Timidus persze mindig tudta, így egy idő után már ő keltette a barátját, akit egyébként is zavart az óra ketyegése, így azt visszavihette az eladónak. Elmondása szerint digitális órát kellene találniuk, de itt csak mechanikusok vannak… bár a sárkány nem nagyon értette a kettő közötti különbséget, azon kívül, hogy a másik nem ketyeg, örült, hogy segíthetett Shukakunak.
A lány már jó előre félre állt az útból, hiszen nem is remélte, hogy baj esetén az, hogy ő ott van, és esetleg elkapja őket segítene bármit is. Bízott Timidusban, és ez a bizalom nem is volt alaptalan. Amikor ugyanis a lovag sikeresen leforgolódott a sárkánnyal együtt az ágról, Timidus kitárta a szárnyait, és bár ahhoz nem volt elég nagy és erős –természetesen az ő olvasatában ez azt jelentette, hogy Kincaid volt túl nagy és kövér-, hogy fenntartsa az embert, annyival azért tompította a zuhanást, hogy egyikőjük se sérüljön meg. Amikor végre leértek, elengedte a fiút, felröppent, majd leszállt az idomár mellett.
-Ugye mondtam, hogy le fog esni? Még szerencse, hogy ott voltam. Nem kell megköszönni.
-Nem esett baja?
Kérdezte Shu aggódva a lovagot, bár csak egy lépést tett felé, mert félt, hogy esetleg magukra haragították ezzel az akcióval. Timidus persze a magázást úgy értelmezte, hogy a kérdés neki szólt, így hát válaszolt is.
-Most mondtam, hogy megmentettem, tehát nem esett baja. Figyelj már oda egy picit! Egyébként jó reggelt.
-I… igen. Jó reggelt!
Hebegte a lány is, mert többet jelenleg nem nagyon tudott tenni, minthogy továbbra is udvarias marad, és akkor hátha nem fog rájuk haragudni a lovag.

by **Kincaid** Csüt. Márc. 27 2014, 20:51

Nem voltam túl gyors gondolkodású, hogy Timidius fantáziája és vele a sárkány ragadott magával ébresztőként, de az vesse rám az első követ, aki ébredt már hasonló helyzetben, és nálam okosabban cselekedett. Megnyugodtam, amikor a mob kitárta a szárnyát, és így tompította zuhanásunk erejét. Megnyugodtam, már amennyire ezt a lehetőségek engedték: volt rá alig néhány másodpercem, és már a földön is voltam. Két lábbal, maximum páncélzattal, mozdulatlan életmutatóval, egyben. Ha támadásra számíthattam is volna, bizony meglepett volna – de nem történt támadás. Nem voltam veszélyben. Sőt ki merem jelenteni, hogy biztonságban voltam.
– Köszönöm – préseltem ki magamból, ahogy végre szólni tudtam. Hogyan tovább most? Bevallom: gondban voltam a választ illetően.

– Köszönöm, elengedhetsz – mondtam talán egy kicsit élesebben, mint kellett volna. Teret akartam magam körül, hogy minden biztonságos távolságban legyen tőlem. Nem voltam az a magamhoz közel engedős fajta.
Rá akartam kérdezni, hogy mennyi is az idő, ha már jó reggelt-el üdvözölnek, aztán úgy döntöttem, hogy ennek magam is utána tudok járni, és felesleges az illedelmeskedés, a barátságos segítség-kérés. Csak a menümre pislantottam.
– Szeretnék… – kezdtem bele, de aztán bennem ragadt a folytatás. Azt akartam mondani, hogy találkozunk majd még talán valamikor, és nekem most sürgős mob-ölési kényszerem támadt, miután túlságosan egy gyerekre bíztam magam. Nem néztem volna közben Shukakura, és a sárkányról se vettem volna tudomást. Minden további szó nélkül bevetettem volna magam a fák közé, és néhány percnyi rohanás után megenyhülve fújnám ki magam egy közeli tisztásra érve.
Helyette: önuralom.
– Kelpiet nem láttuk, igaz? Beszunyókáltam kicsit. – Mosolyt ezúttal nem sikerült az arcomra erőltetnem, de talán jobb is. Nagyon groteszk grimasz lett volna úgy belőle. Körbenéztem a tóparton, hátha valami változást veszek észre. Tényleg sokat aludtam.

by **Shukaku** Pént. Márc. 28 2014, 21:18

Bár Timidus mondta, hogy a lovagnak nem kell megköszönnie, hogy nem engedte lezuhanni, hiszen ez természetes volt, Kincaid mégis megköszönte. Timidus erre persze csak legyintett a farkával, hogy ez az egész semmiség, és ezt meg is mondta a védencének.
-Nagyon szívesen. Máskor is.
Majd amikor az már kicsit idegesebben köszönte meg újra a sárkány kedvességét, úgy döntött, hogy ezt a vágyát is teljesíti, és leszállt róla. Ma valahogy ilyen napja volt, hogy teljesítette a kéréseket. Kincaidnak nagy szerencséje volt, hogy egy ilyen napot fogott ki Timidus életében. Azt azonban a sárkány is észrevettem, hogy a lovag valamiért feszült, így hát igyekezett megnyugtatni. Az természetesen fel sem merült benne, hogy neki nem örül. Ki ne örülne Timidusnak? Ki ne lenne hálás egy sárkánynak, aki megmenti a zuhanástól, és ezzel talán az életét is megóvja. Tudniillik még mindig fogalmuk sem volt arról, hogy milyen szintű is a srác, és ha végig csak lódított a bossharcokról, akkor bele is hallhatott volna ebbe az esésbe, amennyiben Timidus nem gondolkodik előre, nem védi meg a saját óvatlanságától, és nincs jó helyen jó időben. Persze Timidus mindig ott volt, amikor a gyengébbeknek szükségük volt az ő oltalmazására, így hát ilyeneken nem is volt érdemes elgondolkodni. Azon azonban érdemes volt, hogy ha nem ezért, akkor miért is feszült a fiú. Persze a sárkány gyors észjárásával erre is gyorsan rájött, és már meg is kezdte a vigasztalást.
-Ne légy ideges, nem kell már félned. Ennél lejjebb nem eshetsz, és ha igen, majd megint megvédelek.
Shu azonban egész másra figyelt, történetesen a félbehagyott szavakra. Ő is látta, hogy Kincaid feszült valamiért, bár ő is azt gondolta, hogy annyit azért beláthat, hogy Timidusnak igaza volt… ha nem is a legelegánsabban oldotta meg a helyzetet. A lány természetesen nem kérdezett rá a miértekre, hiszen az udvariatlanság lett volna, inkább a kérdésre válaszolt.
-Nem, nem láttuk. De láttunk sok-sok más mobot. És… egy kicsit valóban el tetszett szunyókálni.
-Egy kicsit… és most? Mit szeretnél?
-Timidus!
Igen… sajnos amit Shu meghallott, azt általában a sárkány is meghallotta, ő pedig sokkal érdeklődőbb és kíváncsibb teremtés volt annál, mintsem hogy olyan dolgokkal törődjön, mint a tapintat, amennyiben egyrészt nem érzi ennek a helyét, másrészt pedig hátráltatja valamely ismeretanyag megszerzésében. A tudás hatalom, Timidus pedig utálta, ha nem tudott valamit.

by **Kincaid** Pént. Márc. 28 2014, 21:53

Így, hogy már nagyobb volt a távolság köztem és Timidius között, úgy éreztem, hogy megint kapok levegőt. Persze eddig is jutott bőven, itt ezzel csak arra akartam rávilágítani, hogy kicsit felszabadultam. Rendben van, hogy nem mob szorongatott, hanem egy pet, de akkor se vettem jó néven. Eléggé… Túl volt ez az én intim szférámon. Adathalmazt nem szívesen engedek magamhoz közel.
– Biztos voltam benne – biztosítottam a sárkányt támogatásomról. Költözött némi őszinte mosoly az arcomra. Komolyan, nem lehetett nem vigyorogni rajta!

A nagyobb távolságot szemkontaktussal jutalmaztam: végre Shukakura is visszanéztem. – Háát… – Tekintetem csak az erdő sűrűje felé tévedt. Nem reagáltam rá, de jobban felizgatott a lány néhány szava, hogy láttak egy-két különlegesebb mobot. Szívesen megnéztem volna őket a saját szememmel is. Próbáltam ezt az információt kicsit megforgatni, hogy tálalhatóbb legyen:
– Máskor majd próbálok fennmaradni. Engem is érdekelnek azok a… – Majdnem azt mondtam, hogy a mobokat”, de aztán időben észhez kaptam. – Azokat az állatokat – fejeztem be a korábbi gondolatot. Ez talán így jobban imponált a lánynak. És hátha ad valami információt arról, hogy merre is látta őket.

Elég kényelmetlen volt a szituáció. Nem akartam búcsúzkodni, de már rég messze akartam lenni. Nyomasztani kezdett a helyzet. Szemügyre vettem a közeli fákat, a tó felszínét. Mintha csak szuggerálni akarnám, hogy Kelpie most azonnal emelkedjen ki belőle. Nem mondom, az tényleg megoldaná átmeneti problémámat. Bár nagyon viszketne a tenyerem, de Shukakuval és az általa képviselt Young Justice-szal való jó viszonyom érdekében talán ellenálltam volnaa csábításnak, hogy próbára tegyem vele a szerencsém… Talán. Áh, nem, biztos voltam benne, hogy csak azért ilyen nagy a szám, mert Kelpie bizony nem emelkedett ki a vízből. Így elszakítottam a tekintetem a tóról, és fejem oldalra döntve a lányra néztem.
– Miért, ti mit szeretnétek? – fordítottam vissza a kérdést.

by **Shukaku** Szomb. Márc. 29 2014, 07:05

Timidus büszkén húzza ki magát. Begyűjtött egy újabb csodálót, megmentett egy újabb életet. Ez így már összesen… annyira sok, hogy meg se tudná számolni, ha nem jegyeztetné le az összes hőstettét az idomárral. Tudja, hogy kiváló munkát végez, és ha vannak értelmes sárkányok is ott fönt, mondjuk a fiókák, akik bizonyára már átvették az irányítást Draconiában, akkor ők most figyelik őt és nagyon büszkék rá. Persze Timidusnak nem kell kivívnia senki elismerését Shuén és Álomkelőén kívül, akiknek számít is a szava valamit számára, de a dicsérő szavak mindig jólesnek neki.
-Máskor?
Kérdez vissza érdeklődve a lány. Erre nem tudja nem felkapni a fejét, hiszen esze ágában sem volt még azt sem feltételezni, hogy a lovag esetleg jól érzi magát mellettük, hogy valóban érdeklik őt az állatok, nem csak az ő kedvében akar járni valami fura oknál fogva, az meg végképp nem, hogy esetleg meg akarja ismételni ezt a vadászlest valamikor. Erre rá kellett kérdeznie, mert ha tényleg így volt, akkor rengeteg elújságolni valója lesz Peternek.
-Szóval… akkor valamikor szeretne megint velem… mármint… de akkor gondolom máshol… rengeteg jó helyet tudok, ahol sok-sok állatot láthatunk… de…
~Na jó! Ez így ijesztő. Ennyire kedves minek lenne? Még Peternek is volt valami hátsó szándéka, hiszen azzal, hogy beléptem a céhbe, már nem kell attól félniük, hogy fel kell oszlatniuk. De ez a férfi mit akarhat tőlem? Miért akar velem lenni? Azért… a cukros bácsikhoz picit nagy vagyok már, és úgysem tudja elvenni a teleportkristályomat, tehát akkor menekülünk el, amikor akarunk. Nem… ennek semmi értelme.~
-Én… én csak azt szeretném…
Kezdett bele szemlesütve. Nagyon nem akarta megsérteni a lovagot, de ezt a kérdést fel kellett tennie, mert enélkül nagyon sokáig nyugtalankodhat, akárhányszor feltűnik ez az alak.
-Azt szeretném tudni, hogy maga mit szeretne tőlünk. Miért tart velünk?
-Yap! Én kérdeztem előbb.
Támogatja meg Timidus is a társát a lehető legjobb érvvel, ami csak létezik.

by **Kincaid** Szomb. Márc. 29 2014, 11:55

Valójában nem akartam többet, mint egy előzékeny gesztust tenni. Kis illem, barátságosság, ilyesmi. Reméltem, hogy az arcomon nem látszódik, mennyire megszeppentem a lány zavarát látva. Ha úgy vesszük, aranyos volt. Megbántani én meg aztán végképp nem akartam.
– Igen, persze, sze… – kezdtem bele a magyarázkodásba. Ez nem csak blama volt. Ha úgy vesszük, remekül szórakoztam. Érdekes páros volt ez a lány a sárkányával… vagy esetükben talán pontosabb, ha úgy mondom: ez a sárkány a lányával. Sajnáltam volna, ha nem találkozunk. Remekül aludtam mellettük, és kipihenten ébredtem. Ha úgy vesszük, nem volt rossz nap a mai. Főleg ahhoz képest, hogyan indult.
Összességében bele-belefért néhány ilyen pihenés. Viszont ezt nem tudtam végigmondani. Én vágtam volna a lány szavába, párhuzamosan vele beszéltem volna, de aztán a következő néhány szava félbe vágta az enyémet.

Hogyhogy miért tartok velük? Ezzel a kérdéssel még nem találkoztam. Megbotránkozva néztem a lányra. Nem mintha sátánimádó varázsigéket kántált volna hirtelen, mondjuk fél lábon ugrálva, de azért számomra volt egy ilyen felhangja annak, amit kérdezett.
– Hát… mert… – Mert miért ne? Fogalmam se volt hirtelen. Igazából nem választ akartam adni neki, hanem azt nem tudtam, hogy ő mit akar hallani. Nyilván nem vághattam rá, hogy mert szeretem a mobokat. Hiszen nyilvánvalóan kiderült, hogy ez nem így van. Nem mintha hinnék a Kelpie-féle legendás lényekben. Mert ez sem állta meg a helyét. Éreztem, hogy ezúttal nem tudnám elütni a dolog élét valami ilyesmivel, hogy mégis ki ne akarna minél többet együtt lenni Timidius-szal, vagy bármi hasonló. Meg voltam szorulva. Végül ami kibukott belőlem, az tűnt a legötletesebbnek.
– Biztos nálad is volt, hogy valamit nem értettél, csak érezted, hogy az úgy jó – mondtam. Miután a szavak elhagyták a számat, és bennem is tudatosult, hogy mit sikerült összehoznom, csak akkor szálltam kicsit magamba miatta: ez nem is állt annyira távol a valóságtól.
Nem akartam, hogy túl sokat gondolkozzon rajta. A végén még túl okos következtetéseket von le belőle:
– Jó válasz volt? Menjünk máskor is együtt legendás lényt lesni! – vetettem fel.

by **Shukaku** Szomb. Márc. 29 2014, 14:09

~Szereti?! Tényleg szereti?! Akkor… akkor…~
A szavak azonban csak úgy tódultak az ajkaira, és amit meg kellett kérdeznie, azt meg kellett kérdeznie. Az egy hatalmas nagy piros pontot jelentett a lovagnak, hogy igazán szereti az állatokat, ráadásul annyira, hogy még egy fára is hajlandó volt felmászni érte, képes elviselni Shu társaságát, ami láthatóan nincs nagyon az ízlésére… bár Timidusnak természetesen megint sikerült egy új barátot szereznie, legalább is az idomár úgy tapasztalta, hogy a fiú többet foglalkozik a sárkánnyal, mint vele, inkább a petnek kedveskedik, jobban érdekli a sárkány, és a figyelmét is Timidus felé irányítja inkább, rá néz szívesebben, minthogy Shukakuval tartaná a szemkontaktust. Ezt persze a lány teljes mértékig megértette, és nem is igazán zavarta, hiszen ő is érdekesebbnek tartotta a peteket az embereknél, mindössze furcsállta, hogy ha valaki ekkora érdeklődést mutat az állatok és az idomárok társai iránt, mint ez a lovag, akkor vajon miért nem lett ő maga is idomár. Ezt persze nem kérdezhette meg, hiszen biztosan jó oka volt rá a fiúnak, vagy csak egyszerűen nem gondolt bele a kasztválasztáskor, és úgy gondolta, hogy majd kreál magának egy másik karaktert… csak azután már erre sajnos nem nyílt lehetősége. Emiatt egy kicsit sajnálta is a fiút, de azután az is eszébe jutott, hogy az is megeshet, hogy Kincaid csak más petekkel és állatokkal szeret kedves lenni, és nem szeretne sajátot, mert nem érez elég felelősségtudatot magában, vagy esetleg ő szeret harcolni, de idomárként a szegény kis petet nem szerette volna csatába vinni… számos oka lehetett annak, hogy egy idomár személyiségű valaki végül is nem idomár lett, és mivel ez talán fájó pontja lehetett a fiúnak, Shu nem kérdezett rá. A válasz azonban még ennél is furcsább volt, és bár látszott a lovagon, hogy igyekszik kerülni annak kifejtését, Shu nem engedhette, hogy egy ilyen érdekes téma csak úgy eltűnjön a süllyesztőbe.
-Igen. Volt már úgy nekem is. Például a lelkiismeretem miatt.
-Mint Álomkelő?
-Álomkelő?
-Igen. Azt mondtad, hogy a lelkiismeret egy hang a fejetekben… és ÁK is úgy beszélget.
-Hát… majdnem ugyanaz. Csak a lelkiismeret általában mindig a helyes utat mutatja.
-Akkor értem. Olyan mint ÁK. Akkor ezért vált be az a trükk… ezt majd felírjuk Shu, jó?
-Majd… ha kifejted, hogy miről van szó, akkor igen, felírom neked.
-Miért nem most?
-Mert most Kincaiddal beszélgettünk. Ő kérdezett előbb.
-Oh… akkor jó.
-Szóval… jó válasz volt… de… azért az elég fura, hogy egy frontharcos velem akar tartani, amikor én egyáltalán nem akarok harcolni. Valami oka biztosan van rá, és nekem meg azt súgja a lelkiismeretem, hogy ez így fura.
~Meg azt, hogy legyek óvatos. Feltűnik a semmiből, mindenáron velünk akar tartani, kedves is, segítőkész is, egy csomó mindent tud, de rengeteg mást pedig nem… azt mondja, hogy érdeklik az állatok, de elalszik amikor figyeljük őket… és máskor is találkozni akar. Miért? Ez nagyon nagyon különös.~

by **Kincaid** Szomb. Márc. 29 2014, 20:27

Képzeld el, hogy csak egy százast dobsz az automatába, de nem választhatod ki, hogy milyen italt kérsz. Először kategorizálja, hogy tejes ital (kávé, forrócsoki, forralt tej), vagy szódás ital (coke, sprite, fanta), esetleg mentes (víz, citromos tea, fekete tea, gyümölcsös). Majd azok közül is randomizál egyet. Nincs kihatásod arra, hogy végül melyiket kapod. Miután az aktiváló érme benn van, a folyamat magától lefut, és alul Te már csak a végeredményt kapod. Alul szépen kidobja neked. Max némi aprót kapsz vissza. Szar lenne, igaz?
Részese akartam lenni a hármunk között lezajló beszélgetéseknek. Ez régi vágyam volt. Egyébként nem zavart, legalábbis eddig mindig szóvá tettem – legalább így, csak magamnak –, ha gondot okozott, de most, hogy úgy éreztem, fordulóponthoz érkeztünk, külön örömmel töltött volna el, ha befolyásolni tudom.
Bár egyébként is, miért érdekezel ez egyébként engem ennyire? A kérdés abszolút jogosnak hangzott. Hiszen ő, ahogy mondta is, nem egy frontharcos… És ezen a gondolatmeneten végigkocogva végül oda jutottam, hogy…
– Nézd – kezdtem bele. Nagyot sóhajtottam. Hogy is magyarázzam el? – Ha nem örülnél, hogy veled tartsak… – elgondolkodtam. – …veletek tartsak – javítottam ki magam. – Akkor mondd azt. Sokkal egyszerűbb, mint… – Nem fejeztem be a mondatot. Okos lány, egyedül is menni fog neki.
Vállat vontam. Értesz, kislány?

– Én nem… – kezdtem újabb ködös fejtegetésbe. – Nem is tudom… – Nem is tudom, hogy mit akarok mondani.
Zavartan lestem körbe, hátha találok valami röpke ihletforrást. Kapaszkodót, hogy mégis, most mit mondjak erre? Zavarba hozott ez a lány. És zavart az is, hogy ez megtörténhet. Kész zavar volt körülöttem a világ.
– Nem fogok itt tovább maradni! – jelentettem ki határozottan. Fejvesztettségem átcsapott haragba. Felbosszantott a kérdéseivel a lány. – Jól éreztem magam, és nem akartam, hogy ez ilyen véget érjen! – néztem a lányra. Vádlón? Igen, azt hiszem, így volt. – Ha lesz még ilyen kalandozásod, hívj, kérlek. Már ha hívni akarsz… A lelkiismereted szavának ellenére. – Le kell szögezni: ez így tényleg nagyon bénán hangzik.
Toporogtam. Lelépni se akartam, hogy csak úgy otthagyjam ezt a gyereket, másrészről maradni se akarództam.
– És akkor majd jövök. Rendben. – Általában kérdezni szoktam. Ez rossz szokásom. Egyáltalán nem vagyok az a másokra támaszkodós fajta, mégis ezek az állandó kérdések: igaz? Ugye? Hidd el, egyáltalán nem érdekel annyira a véleményed, mint gondolod.
Ezúttal viszont tényleg halható volt, hogy nem kérdőjel, hanem pont zárja a mondat végét. Pont.

by **Shukaku** Vas. Márc. 30 2014, 08:18

Mind az idomár, mind a sárkány csak pislogni tudott a fura válaszra. Timidus ellépett Shu mellől, két szárnycsapással eltávolodott tőlük úgy, hogy mindkettőre rálátása legyen, majd két hátsólábára ágaskodott, és jobb mancsát, amelyiken a karperec volt, egyszer a lány, másszor pedig a fiú képe fölé emelte, méregetve a köztük lévő különbséget. Shu sohasem tudta eldönteni, hogy Timidus jobbkezes-e, vagy csak azért használja azt a mancsát, mert ő maga jobbkezes, és eltanulta. A sárkány pedig bár azt mondta, hogy mindig azt a mancsát használja, amelyiket logikusabb, mégis láthatóan sokszor dominánsabb volt a jobb oldala. Most persze lényegtelen volt, hogy melyik mancsával végzi el a mutatványt, az idomár jól értette a célzást, hiszen erről már sokszor beszélgettek.
~Itt… egy felnőtt sincs ebben a játékban. A nagyobbak azt mondták, hogy a felnőttek nem is játszanak ilyen buta játékokkal. Persze… apuék is játszottak velem sokszor, de biztosan csak azért, mert a gyerekük voltam. De… itt tényleg nincsenek felnőttek. Peter sem viselkedik úgy, se Alex, se Anat, se senki. Egyedül Annabell felnőtt. De… most mit mondjak neki? Dadog… dadogni pedig én szoktam. És most meg bedurcizott, pedig akkor én is bedurcizhatnék azon, hogy ő leutánozza az én dadogásomat. Miért utánozza le, amikor én nem is szeretem?! Most csak csúfolódni akar? Komolyan mint egy óvodás. Délutáni alvás, fura visszakérdezések és durcidurcidurci. És én ne legyek gyerekes?! Ez volt a legnagyobb jó dolog a játékban, hogy a saját képünket mutatja, és így nem hazudhatjuk magunkat másnak. Erre körül vagyok véve felnőttnek tűnő gyerekekkel. Meg van! Akkor nem úgy beszélek hozzá mint egy felnőtthöz, és akkor talán ő is meg fogja érteni, hogy mire gondolok.~
-Szóval… izé…
No igen. Elhatározni sokkal könnyebb volt valamit, mint végrehajtani. Utahimével lehetett beszélgetni, de egy felnőttet letegezni… még Peternél is nehezen szokott hozzá.
-Gondolj bele, hogy te egy gyerek vagy, egyedül az erdőben, egy viszonylag ritka pet mellett. Egyszer csak feltűnik egy felnőtt, mindenhova követ, kedveskedik, érdeklődik mindenféléről, puhatolózik a szinted meg az ismerőseid után, majd újra találkozni akar veled. Nem tartanád ijesztőnek?
Kicsit gondolkodott, de azután még hozzátette.
-Nem akarom, hogy elmenj, csak mondd el, hogy miért szeretnél velünk maradni!

by **Kincaid** Vas. Márc. 30 2014, 13:38

– Nem – jelentettem ki határozottan. Hogy ez mire volt válasz? Mindenre! Nem akartam velük maradni. Nem akartam magyarázkodni neki. Nem akartam belegondolni. Nem akartam… Nem akartam semmit!
Magamba fojtottam a dühömet. Nem akartam ráereszteni. Nem akartam kiabálni vele. Nem akartam kiborulni, de fárasztó volt ébredés után ilyen beszélgetésmeneteket ledarálni. Kedvem sem volt hozzá. Türelmem sem. Energiám sem. És éppenséggel ahhoz se éreztem elég erőt magamban, hogy lekövessem most a lány gondolatmenetét. Nem akartam ilyesmivel vacakolni.

Érveket kerestem, amik mellettem szóltak. Nem azt akartam elmagyarázni a lánynak, hogy miért is töltöttük együtt a nap nagy részét, ha még korábban nem is találkoztunk, hanem fel akartam világosítani, hogy ez annyira nem nagy dolog. Az emberi ismertségek így indulnak, nem?
Fejben már megvolt, hogy mit kéne tennem, de a megvalósítás… Az még váratott magára.
– Ez annyira nem nehéz, Shukaku – mondtam. Bennem volt, hogy kicsit nehezítek a szavakon, és elmondom, hogy amilyen okos, ez nem jelenthetne gondot neki. Helyette: néhány lépés felé. Nem akartam már itt lenni, így komoly erőfeszítésembe került ez a pár lépés. Timidius-ra pillantottam, amikor fél térddel leguggoltam a lány elé. Még magasabb is volt így nálam az idomár.
– Az történt, hölgyem – néztem hol egyik, hol a másik szemébe. – Hogy ezek szerint magára ijesztettem. Az elnézését kérem miatta. De vegye tudomásul, már ha megenged nekem ilyesmit, hogy magácska nagyon érdekes személyiség. Így okvetlenül társasága akartam lenni. – Kicsit elbizonytalanodtam. Hogyan is tovább? Ígérjem meg, hogy máskor Timidius engedélyét kívánom kérni? Nem, talán Peter jobb lenne, rá jobban felnézhet a lány. Esetleg hangsúlyozzam ki, mennyire önálló, és kérjem ezt egyenesen tőle?
Nem igazán jutott eszembe használható ötlet.
– Megígérhetem, hogy hátsó szándékom nincs. És ha értesít még ilyen eseményekről, akkor talán a másodikon, talán csak a harmadikon… Tudja, nem vagyok én olyan, aki csak úgy odaadja magát bárkinek az első alkalommal… de el fogom mesélni, hogy mi is motivált. Menjünk többen, hívja Petert és a… és Hisamét is.

by **Shukaku** Vas. Márc. 30 2014, 14:18

-Nem? Ha nem…
Kezdett volna bele a mondatába, de akkor is elakadt volna benne, ha a lovag egyáltalán nem folytatja a szavait, hiszen fogalma sem volt, hogy mit fog mondani, ha az ellentmond neki. Ő nem kényszerítheti semmire, hiszen akármennyire is gyerekes, mégis csak egy felnőtt, ráadásul Shu még a nála kisebbeket meg az állatokat… egyszóval senkit sem kényszerített még nagyon semmire. Még arra sem, hogy válaszoljanak neki, pedig azért az igazán az illendőség alapkategóriájába tartozott. Azonban szerencsére semmit nem kellett mondania, mert Kincaid úgy döntött, hogy annak ellenére, hogy nem –bármire is vonatkozzon ez a nem-, talán igazából még is. Shu már az első mondatba belepirult.
~Most… most megint bedurcizik, és még meg is sértődik. De most már felnőttesen. Igen… nem annyira nehéz. Most jön a kioktatás, hogy én mennyire buta vagyok, meg pimasz, amiért így beszélek, meg… de… most…~
Egyszerre pillantottak a sárkány felé, a sárkány meg feléjük. Timidus úgy döntött, hogy a legegyszerűbb, ha mindkettejük felé ugyanazt a választ küldi, azaz a beleegyezést. Így hát bólintott. Azt nem tudta, hogy a lovag mit akar, de ha már volt olyan kedves, hogy az engedélyét kérte, akkor a sárkány volt olyan kegyes, hogy megadta neki. Legalább is addig, amíg nem megy túl közel és nem lép fel támadólag. Azt azonban nagyon jól tudta, hogy Shu megijedt, látta, hogy hátrébb is lépett egyet, és a pillantásával a segítségét kéri. Timidus most nem akart közbeavatkozni, de azért biztosította az idomárt arról, hogy ott van, és őrzi a biztonságát.
Azután a lovag beszélni kezdett, és talán a találkozásuk óta most először tényleg a saját kasztját játszotta, nem pedig idomárosdit. Nemes volt, szépen és fennkölten beszélt, mégsem fönnhéjázóan, és még magázta is a lányt. Shu persze azonnal tudta, hogy ez biztosan célzás arra, hogy ő meg letegezte a férfit, de ez ellen már nem sokat tehetett. A célját végül is elérte, hiszen megkapta a válaszait… már amennyit, és már amilyet, de mindenképpen válaszok voltak.
-Köszönöm szépen. És… sajnálom, hogy letegeztem. És… és akkor majd mindenképpen szólni fogok Önnek.
-Na végre!
Bökte oda a sárkány, hiszen természetesen az ő közbenjárásának –annak a bizonyos bólintásnak- az eredménye volt mindez, így hát ezzel egyúttal megdicsérte a két embert és természetesen önmagát is.
-És… és akkor majd nem sürgetem. De ha… majd ha esetleg van kedve… akkor elmondhatja, hogy mit tart bennem érdekesnek. És… és… én… köszönöm szépen!
~Ilyen se volt még… többször fogok ebbe az erdőbe jönni…~
Elköszönni ugyan nem köszönt, mert nem akarta ő lezárni ezt az egyre érdekesebb csevejt, de azt sem tudta, hogy mit mondjon, így hát csak ott állt tovább, leszegett tekintettel és piruló arccal.

by **Kincaid** Csüt. Ápr. 03 2014, 21:08

Mondtam már? Nem volt B-tervem. Bár talán pontosabb lenne úgy a megfogalmazás: nem volt a tarsolyomban még egy trükk. Kértem már szépen és kevésbé is. Volt már, hogy majdnem faképnél hagytam, most mégis inkább elé guggoltam. Nagyon vékony volt már a cérna, de örülök, hogy azért csak sikerült megtalálni a közös hangot. Így végre nem követelt miérteket, és az a lehetőség is megmaradt, hogy azért még találkozzunk. Bevallom: egyáltalán nem voltam már biztos benne, hogy erre mostanában fog sor kerülni. Ettől függetlenül jól esett, hogy lehetőségem lesz rá. Ez is valami.
Nem akartam látványosan megkönnyebbülni, hogy végre megtört a jég, de valamennyire biztos az arcomra volt írva, hogy én is boldog vagyok. Mondjuk mert mosolyogtam… Igen, az elég beszédes lehet.
– És Peternek is szólj akkor, légy szíves – bólintottam. Úgy éreztem, hogy a frontharcos sárkányidomár említése volt a korábbi beszélgetésben az a pont, ahol Timidius-szal megszavazták nekem a bizalmat. És ha már forró a vas, hát én ütöm.
– Mindenképpen – biztosítottam a lányt. Még kacsintottam is hozzá, mert én olyat is tudok! Ezt csinálja valaki utánam…
Már majdnem adtam neki két puszit, ha már ilyen közel volt az arca, és mert annyira otthon éreztem vele magam, mint a való világban, de aztán időben észhez kaptam. – Akkor szia – mondtam inkább helyette, és Timidiusnak is intettem… Majd jobban végiggondolva kicsit biccentettem felé is… Amiből aztán végül csak meghajlás lett, hadd érezze a tiszteletet a sárkány.
– És köszönöm ezt a… délutánt – mondtam. Újra le kellett ellenőriznem a pontos idő ehhez, mert alig akartam elhinni, hogy tényleg ilyen sokat aludtam. – Remélem, hogy Te sem érezted rosszul magad. – Csak most esett le, hogy visszaváltottam tegezésbe. Mindegy, reméltem, hogy nem veszi tőlem rossz néven. See you-t intettem neki, majd hamarosan azt hiszem, hogy el is nyelhette előle alakomat a sűrű bozótos.
Hát, nem mondanám, hogy amilyen gyorsan belecsöppentem ebbe az egészbe, olyan gyorsan távoztam is belőle, mert nem. De tény, hogy fürgén szedtem a lábam. Úgy éreztem, rohannom kell, hogy kiszellőztessem a fejem. Sok gondolat kavargott benne. Shukakuval, Peterrel, Judy-val, Alex-szel és céhekkel kapcsolatban.
Futnom kellett.
Vágtatni.
Tépni.

//Mondtam én előre, hogy veszett jó játék lesz ez. Nagyon köszönöm, iszonyatosan tetszett! Smile

//

by **Shukaku** Pént. Ápr. 04 2014, 19:11

A letérdelés volt a legfurább. Valahogy mégis annyira természetesnek tűnt, hiszen illett ebbe a furcsa, lovagos játékba, amit Kincaid elkezdett.
~Egy felnőtt nem térdel csak le úgy előttem. Ő… most vagy tényleg komolyan bocsánatot akar kérni, vagy nagyon nevetségessé akar tenni ezzel. De… nem. Nem akar. Nem értem.~
Bár valóban nem értette, a fiú annyit megérdemelt, hogy Shu mindent megígért neki, amit kért, hiszen teljesen jogosnak érezte a kérést. Kincaid vele töltött egy teljes napot. Ki tudja miért? Talán még ő sem tudja, és ezért is nem akarja elárulni. Az előbb azt mondta, hogy csak jónak érezte, azután pedig azt, hogy majd később elárulja, a harmadik, vagy negyedik közös vadászlesük után.
-Persze, Peternek is fogok szólni. És Hisamének is. Mindenképpen.
Szögezte le ezt is, és természetesen ő számba vette a sárkányt is. Persze… most kivételesen Peter nevét mondta előbb, és nem a petét. Bármennyire is szereti ugyan Kincaid az állatokat és a peteket, azért ő valószínűleg inkább Peterrel szeretne találkozni, mint Hisamével. Bár… könnyen találkozhatna vele bármikor, hiszen csak el kellene jönnie a céhházba… de Shukakunak most ezzel sem volt ideje foglalkozni, meg elgondolkodni sem, hiszen a srác azonnal cáfolta is a megfigyelését, amikor meghajolt a sárkány irányába. Természetesen Timidus is megrogyasztotta a mellsőit, és ő is biccentett.
-Akkor szia!
-Sayounara! És én is nagyon köszönöm.
Hajolt meg a lány is, és ő már befejezettnek tekintette a beszélgetést…
-Remélem jól aludtál.
-Timidus! Nem, nem éreztük rosszul magunkat. Egyáltalán nem.
~Fura volt… nagyon fura, de egyáltalán nem rossz. És… tényleg remélem, hogy legközelebb majd kipihenten jön vadászlesre.~
Kincaid eltűnt, és Shu még azt is hallotta, hogy futva távozik.
-Futva érkezett és…
-Olyan mint a bohóc.
-Bohóc?
-Anatole.
-Bohóc? Anatole?
-Aldo mondta.
-És te is így gondolod?
-Nem. De ő jobban ismeri. Szerintem aranyos.
-Csak azért mondod, mert kedvesen viselkedik veled.
-Tiszteletteljesen viselkedik.
-Akkor azért.
-Igen. Azért. Ez pont elég.
-Menjünk haza Timidus!
-Rendben...

/Én is nagyon szépen köszönöm. Érdekes játék volt, és várom a folytatást. ^^ /

by **Rosalia** Szomb. Ápr. 05 2014, 00:12

Shu: ~~Pajzs~~ Görbe Bot (+4 irányítás)
Kin: Tartós Specialitás Potion (három körig 5-tel növeli a spec. képesség pontjaid)

by **Shukaku** Pént. Jan. 02 2015, 20:02

Arata

-Nem kell hálásnak lenned, nem azért segítek. Meg… meg olyan helyre megyünk, ahol én is tudok szerezni teljesítményt… bár nekem már egy kicsit nehezebb, de azért bizti menni fog… Te pedig, ha nem nagyon vadásztál még soha, akkor gyorsan meg fogod tudni szerezni az első jelvényeket, szóval nem kell aggódnod, hamar meglesznek az itemek. Vagy… vagy vááárjunk csak! Értem már! Te nem vagy még elég szintű ahhoz, hogy beválts jelvényeket hármas tierű itemre, és azt szeretnéd, hogy én váltsam be neked. Enheriel mindenkinek elújságolta, hogy nekem sok jelvényem van, és most mindenki hozzám jön beváltózni?
Egy kis nevetés, ám egyáltalán nem neheztelő, vagy szurkálódós, csak szimplán a helyzeten mulatott, hogy míg mindenki butaságnak gondolta amit csinált, és felesleges időpocsékolásnak, és ők moboztak helyette, mert az Exp-t ad, most, hogy már érnek is valamit a jelvények, már mindenkinek az kellene.
-Hááát… egy jelvényt összeszedni is macerás már, főleg, hogy gondolom a szafari magasabb részeire nem jöhetsz, ahol már nekem vannak az érdekes állatkák, meg akiknek a megkeresését gyűjtögetnem kellene… de majd valamit kitalálunk. Hmm… egyezzünk meg abban, hogy ha segítesz nekem a tizenegyes szinten fogni egy csirkét a teljesítményhez, és ha az sikerül, akkor megelőlegezem neked a másik gyűrűt is.
-Honnan tudtad, hogy Shunak van elég szintje ahhoz, hogy T3-mas itemekre váltsa a jelvényeit?
-Téééényleg! Na ez viszont már engem is érdekel. Soha senkinek nem mondtuk el, hogy hányas szinten vagyunk, és azért ez már tényleg tényleg olyan dolog, ami nagyon érdekelne, hogy honnan tudod. Meg… meg egyébként is, mit tudsz te még rólunk?
Tette most már csípőre a kezét a kislány, és megtorpant a védett terület határától nem messze. A sárkány sem véletlenül itt tette fel a kérdést, mielőtt kiléptek volna a szafari területére.

by **Benedict Arata** Pént. Jan. 02 2015, 21:11

Shu

Mielőtt még bármibe is belekezdtünk volna, elvő is vettem a két fotókristályt amit az imént kaptam, és odaálltam melléjük.
-Mit szólnátok egy képhez, mint az elégedett vásárlós, ismeretségünknek?
Aztán, amint összekészültünk csinálok kettőt is, majd az egyiket átadom Shu-nak.
-Tessék, ez legyen a tiéd.
Mosolyogva hallgatom a beszédét, már valamennyire megszoktam, hogy bele tud lendülni a csacsogásba. A felénél meg kínosan elvigyorodom, és a halántékomat vakargatom, miközben kicsit váltok az állásomon.
-Hát, őszintén szólva igen, még csak viselni tudom a hármas tier-ű felszereléseket, kérni még nem. Viszont tényleg kezdő vagyok. Az első néhány dolgot sikerült elérnem eddig. Valamint a italkészítést kezdtem el gyakorolni. Abból viszont már tudok teát csinálni, habár lehet nem olyan finomat, mint te… Sőt biztos, mert kávét még nem tudok, és a szörppel sem vagyok annyira jóba. Ezért is gondoltam, hogy hozzád fordulok, mint tapasztalt vadászhoz.
Szerencsére megúsztam a kínosabb dolgokat, és nagyon nem is neheztelt rám, csak kifejtette, hogy már nem olyan sétagalopp ez neki. Persze szándékoztam is segíteni, meg kárpótolni is érte. Aztán a védett terület szélén megtorpanunk, és már megint az a kotnyeles sárkány. Hogy nem tudja befogni azt a lepénylesőjét. Fenének akadékoskodik folyamatosan, pedig még csak hátsó szándékom sem volt…
-Az teljesen egyszerű, hogy honnan tudtam azt, hogy ő tudna kérni 3mas tierű ékszert… Nem mondott kapásból nemet a kérésemre.
Kivártam a kis szüntet a tény és a válasz között. Természetesen csak a hatás kedvéért csináltam. Nem volt szándékomban gonoszkodni. Ami meg a további kérdést illeti.
-Nos, de nem akadsz ki rendben? … Először is, amiket már említettem, tudom, hogy jó vadász vagy, sok térképed van bejelölve rajta, hogy milyen állat merre van, aztán azt is tudom, hogy jól főzől, és remek kertész is. Jóba vagy Biankával, akinek van egy növényháza, és szoktál neki néha vinni virágot. Leo Professzorral is jóban vagy. Nem szeretsz feleslegesen vadászni, néha elmentek az arénába és figyelitek a harcokat, bár, van amikor csak olvasol. A játéksarokba is el szoktatok menni, de általában Timidus győz. Megtervezitek a napjaitokat, van amikor neked van amikor Timidusnak van külön napja. Hm, és azt hiszem hirtelen ennyi. Oh, és természetesen azt nem fogom elárulni, hogy ezt honnan tudom, mint ahogy azt említettem üzleti titok. Általában nem szoktam ilyet elmondani, még annak sem, akiről az adott dolgokat tudom, de veletek kivételt teszek, mert kedvesek vagytok, és segítetek nekem. Persze az már kérdés, ha másról szeretnétek tudni valamit, azért már keményen alkudoznotok kell majd.
Elég gyorsan ledaráltam a dolgokat nem hagyva időt rá, hogy kiakadjon, vagy beleszóljon. Lehajolok, és adok egy simogatást Timidusnak.
-Igazán jó kis védelmeződ van. Majd sakkozhatunk egyszer.
Említem meg a játékot, amire mondta, hogy szereti játszani Timidussal. Kicsit furcsán hathat, hogy mindezt kedves hangon mosolyogva tálaltam, mintha teljesen természetes lett volna a dolog. Nekem az volt, hisz ő maga mesélt ezekről, de neki erről fogalma sem lehetett. Aztán felegyenesedve megindultam a tizenegyedik szint felé, közben visszafordulva nyugtáztam a célját.
-Szóval akkor csirkét kellene vadászni a tizenegyedik szinten. Számíthatsz rám. Természetesen nem csak segítek, de szándékomban áll arannyal is kompenzálni a két gyűrűt. Ha nem akarod elfogadni, legalább egy keveset akkor is.

by **Shukaku** Pént. Jan. 02 2015, 21:55

A kép készítésére természetesen engedélyt kap, bár várni kell egy kicsit, amíg Shu arcáról eltűnik a pír, majd arra, hogy kiragassza a tabló legtetejére. Ezután már ugorhatunk is vissza a jelenbe. Very Happy

-Hát… izé… biztosan nem olyan finomat, mert nekem ki vannak maxolva a jártasságaim. Kivéve a bűvészkedés és a lovaglás. Valahogy… ezek még annyira nem érdekeltek. Mármint… mindig is imádtam a bűvészeket, nézni a tévében, meg élőben is, de azt csak párszor, és azért is nem szeretnék megtanulni bűvészkedni, mert akkor tudnám, hogy hogyan csinálják, és úgy eltűnne a varázslat. Sokkal jobb ez így, hogy nem tudom. És… és ha gondolod, az italkészítésben is szívesen segítek, hogy gyakorolj, de ha azért is pénzt akarsz adni, akkor most azonnal itt hagylak.
Öltötte ki a nyelvét a férfira, ám ezután Timidus gyanakvása rá is ráragadt, és mivel tudta jól, hogy ha valaki ennyit tud róla, akkor könnyedén lehet akár kém is, aki rá vadászik… bár akkor meg miért mondaná meg? Elég fura volt ez az egész. Azután a frappáns válasz picit megnyugtatta, de ez még mindig nem volt elég, úgyhogy szépen megvárta az egész történetet. Csak hallgatta és hallgatta a rendkívüli beszámolót, és úgy a felénél le is esett neki, hogy ezt mind Rehcra-nak újságolta el, és mivel Arata már előbb is említette, hogy ismeri is őt, így már minden teljesen világossá vált.
-Rehcra nagyon pletykás ám! Vagy őt küldted utánunk kémkedni? Egyáltalán… hmm… nem sokat mondott, amikor kérdezgettük, de akkor már értem, hogy miért. Nem akarta felfedni a megbízóját.
-A másik lehetőség, hogy te magad vagy Rehcra. Visszafelé íjász. Te magad mondtad.
-Jajj Timidus, hogyan lehetne ő? Hiszen ő itteni, és tudod jól, hogy a kinézetkristállyal nem tűnik el az indikátor.
-De Suzunak eltűnik madár alakban. Ez is egy lehetőség.
-Na várj, megkérdezzük.
Fordul vissza a férfihoz, majd széles mosollyal az arcán fel is teszi a kérdéseit.
-Két kérdés. Az egyik, hogy te vagy e Rehcra. A másik, hogy miért kémkedsz utánunk.
-A harmadik kérdés pedig az, hogy mennyiért árulod az információkat, és mennyibe kerül, hogy a rólunk szerzetteket ne add ki senkinek.
-Timiduuuus...

by **Benedict Arata** Pént. Jan. 02 2015, 22:31

Shu

-Köszönöm Shu-chan, majd lehet egyszer felkeresleg, hogy kicsit segítségedet kérjem. Aztán majd iszunk meg eszünk rá egyet.
Viszonylag jól sikerült a kis beszámoló, az npc-k utáni érdeklődését direkt nem mondtam, a fene akart belemenni olyan bonyolult, meg annyi kérdésbe. Aztán nem sokkal később egymás után váltották magukat a mondatok, hol Shu, hol Timidus, hol pedig én vágtam közbe egy-egy mondattal.
-Rehcra nem mondott nekem semmit, én előttetek találkoztam vele. Meg utánatok sem küldtem, ő egy npc, nem csak korlátokon belül lehet befolyásolni a cselekedeteit különböző válaszadási opciókkal.
Még is hogy lennék én Rehcra? Akár hogy is nézem eléggé hadilábon álló egy megállapítás. Különben sem kémkedek utánatok, ha azt tenném használhatóbb, és részletesebb infóim lennének, ezek meg csak úgy jöttek bónuszként.
Az változó, ki akarja az infót, kiről, és mit. Rólatok meg miért adnék ki ilyesmiket? Kötve hiszem, hogy lenne valaki, aki megfizetné akár más információval akár arannyal, vagy mással, hogy rólatok akár ilyesmiket is kiadjak.
Noh, irány a vadászmezők… Shu-chan mutatod az utat?
Mosolyogtam rá kicsit kínosan, miután nagy lendülettel megindultam. Lelkiismeret furdalásom, nah az nincs. Egyrészt csak abban füllentettem, hogy én vagyok-e Rehcra. Másfelől meg valóban csak úgy jöttek ezek az infók, hisz nem vallattam őket, meg minek kereskednék ilyesmikkel. Igazából senki olyat nem érdekelne, aki fizetőképes, vagy rossz szándékú. Azonban kicsit meglepett a feltételezés. Nem tudtam, hogy más is mászkál ilyesmi képességgel, óvatosabbnak kell majd lennem. Suzu… majd később utánanézek ennek a valakinek. Vígan dudorászva lépdesek mögöttük nem sokkal lemaradva, s a szint erdejéhez érve jobban elkezdek figyelni, hogy azért tényleges segítség legyek a vadászatnál. Eszem ágában sincs lopakodni, csak egy bónusz gyanút keltenék magamnak. Helyette inkább a Rubint íjamat vettem elő. Talán ez is másképp fog hatni, hisz egyértelműen messze volt a kezdőíj kategóriájától, amit Rehcra-val használtam.

by **Shukaku** Pént. Jan. 02 2015, 23:39

Természetesen Shu, mint már találkozásuk óta többször, ismételten biztosította Aratát arról, hogy szívesen segít neki. És bár Shu erősen, tényleg nagyon erősen próbált gondolkodni, és megérteni, hogy hogyan is lehetséges az, amit a fiú mondott, ez sehogy sem sikerült neki.
-Ennek semmi értelme nincsen. Amiket az előbb elmondtál, azt csak Rechranek mondtam el, senki másnak. Na most vagy kémkedsz utánunk, és akkor Timidusnak lesz igaza, és a következő vásárlásnál tényleg észlelést fogunk venni… de azt mondtad, hogy nem kémkedsz utánunk, azaz nem voltál ott lopakodva, amikor a falusival beszélgettünk… mert ha ott lettél volna, az ugye kémkedés lenne, és azt mondtad, hogy nem kémkedsz. De ha meg előttünk találkoztál vele, akkor tényleg honnan tudhatod? Vaaaagy… megvan! Rechra hazament, megmutatta a sok vadat otthon, amit szerzett, és ugye tudták, hogy ennyit nem foghatott, mert ugye először küldték vadászni, mert ezt is mondta, és akkor meg megkérdezték, hogy honnan és hogyan szerzett ennyi mindent, és akkor elmesélte otthon, hogy velünk találkozott, meg a többit is, mindent amit mondtunk, és te meg találkoztál valamelyik rokonával, és ő mondott el neked mindent, és akkor onnan tudod. Igazam van?
-Shu… ennek nagyon kevés az esélye.
-Akkor meg Rechra maga Arata rokona. Olyat lehet? Vagy nem?
-Nem tudom.
-Hát… nekem ez még mindig nem tiszta, Arata. Azt köszönjük szépen, hogy nem mondasz el rólunk semmit senkinek, de még mindig csak azt mondtad meg, hogy mit nem csináltál, és azt, hogy honnan nem tudsz dolgokat rólunk, de azt nem, hogy honnan tudod, pedig engem is, meg Timidust is ez érdekelne igazán.
És addig egy tapodtat sem léptek, amíg ez ki nem derült. Szerencsére azonban Shu idomári kisugárzása elég volt ahhoz, hogy egy mókuskát viszont becsaljon a védett területre, így hát a kislány kapva kapott az alkalmon, és egy kis eleséggel magához csalogatta az állatkák, majd tenyerében tartva Arata elé emelte.
-És most már Frici is tudni szeretné az igazat, szóval mondd el szépen! És... ugye azt a hegyes vackot nem akarod a szegény állatkák felé lődözni?

(mókus)

by **Benedict Arata** Vas. Jan. 04 2015, 04:43

Shu

Ahogy hallgattam az eszmefuttatását rá kellett jönnöm, hogy kicsit elmértem a dolgot. Shu-chan még tényleg gyerek, és úgy tűnik, hogy nagyon szeret kombinálni, meg különféle elméleteket is gyártani. Ami alapvetően nem gond, de most hirtelen kezd sok lenni még nekem is. Talán jobb lenne, ha végre vadásznánk, arról talán hasznosabb dologgal is tömheti a fejem, mint különféle csacsogással arról, hogy mit-hogy-miért tudok. Aztán hagytam had beszélje meg a sárkányával is a dolgot, úgy tűnt ad a szavára, és talán végre lezárja ezt a témát. Kicsit csalódnom kellett, de még nem volt menthetetlen a dolog. Nagyot sóhajtottam a dologra, de amint felkapta a mókust változott a helyzet. Nevetni nem volt időm, így csak hirtelen felkacagtam, s ekkor vettem észre egy Vadmacskát, ami kergette a mókust. Vállamra vetettem az íjam, s én pedig őt kaptam fel, majd fordítottam szembe Shu-channal.
-Ő pedig azt mondja, hogy az ott az ő ebédje!
Várok pár pillanatot, majd szembefordítom magammal az állatot.
-Meglehetősen önző egy állat vagy ugye tudsz róla? Kicsit talán kisegíthetn…
Befejezni már nem tudtam, mert egy nyolc kombós arcszaggatót kaptam egyenesen a képembe, minek hatására tele lettem piros csíkokkal, és tágra nyílt szemmel pislogtam. Visszafordítottam, majd magyarázó hangnemben kezdtem bele az ügy elsimításába, hogy végre mehessünk vadászni, mert nagyon bebetonozta magát ide.
-Shu-chan… Először is, Timidus rábólintott már a legelején a dologra. „Üzleti titok.” Szóval nem kell így felborzolni a kedélyeket, ha nem végzünk, akkor az este majd a hűvös megteszi a szőrünkkel, épp elég lesz az. Másfelől pedig, persze sokféleképp elmondtam, hogy nem szereztem, meg mit nem, és miért nem. Azonban ezzel is többet mondtam, mint amennyit eredetileg szándékoztam. Ahogy te sem szeretnéd, hogy más tudjon rólad, mások sem szeretnék ugyanezt, illetve a saját kis praktikáimat megtartom magamnak. Természetesen attól függetlenül, hogy Rehcra-nak köze volt-e hozzá vagy sem. Az is lehet, hogy több ember mesél rólad, aki látott épp Biankánál, vagy aki a Prof-hoz szokott menni, és már látott barátságosan beszélni vele, esetleg másnak meséltél boldogan a térképekről, és a vadász kalandokról, vagy napjaidról, amit aztán másnak is elmeséltek, hogy milyen boldogan töltöd a napjaidat, és így tovább… ha azon szeretnél gondolkodni, hogy hogyan tudok mit, akkor rászánhatod a következő két évet a dologra, mert nagyon sok lehetőség van, és még többet lehet összekombinálni. Mit gondolsz, kielégítő volt a válaszom? Ami meg az íjat illeti csak olyanra, aminek a húsát később fel tudnám használni főzéshez, vagy másnak tudnám adni, hogy ételt csináljon belőle, mint például a csirke, amit meg szeretnél fogni, de annak nem épp ez az otthonos környezete, így inkább keresgélnünk kellene. Szóval, csak utánad.
Mosolygok rá, hisz valóban lehetséges lenne ez is, az is. Valamint nem ártott figyelmeztetni a célunkra, hisz a végén még belefeledkezik a játékos vagdalózásba.
~Nem annak tűnt? Nekem nagyon is az, ami nem játékos vagdalózásnak minősül pl az, amit időről időre szoktam csinálni, bár én meglehetősen élvezem azt is, amikor másokat zsarolok meg. Ahogy izzadságcseppek jelennek meg a homlokukon, és egyre jobban rettegnek attól, hogy mit tudhat még, vagy kinek a fülébe juthat a dolog, esetleg mire használhatom fel, aahh… Nah, azt nevezem én igazi élvezetnek, de ez is jó kikapcsolódás időről-időre. Azért nem árt embernek maradni… Részben… Főleg a felszínen… Meg változatosan szedni az élvezeteket, nehogy befásuljon. Haha~ jó lesz ez.~

by **Shukaku** Vas. Jan. 04 2015, 07:47

Szegény kislány pedig csak végre magyarázatot próbált találni a dolgok mikéntjére, hogy elindulhassanak szafarizni. Azóta a sok rossz esemény óta, ami vele történt, sokkal óvatosabbnak kellett lennie hiszen nagyon nem akart meghalni. A macska elkapása persze egy kicsit visszalendítette, és bár nagyon igyekezett, hogy benntartsa a nevetést, az azért csak kitört belőle, a fiú összeszabdalt arcát látva.
-És így akarsz menni vadászni?! VADmacska. Még a házit sem tartjuk az arcunk elé, mert ő sem szelíd, nemhogy a vad.
A hosszú beszámoló alatt azért a nevetés is csitult, és a végére már egészen úgy volt vele, hogy ez az ember biztosan nem akar nekik ártani, és végülis az információi nem voltak annyira eget rengetőek, talán tényleg ő maga mesélte el valakinek, akitől hallhatta, csak már nem emlékszik rá olyan jól. Rápillantott a sárkányra, aki pár másodperces gondolkodás után bólintott.
-Egyelőre a jelenlegi megítélésem szerint a védett területről való kilépés veszélyességi fokozata csak csekély mértékben haladja meg az átlagosat. Arata szavai igazak, ezekre az információkra sok helyen szert tehetett kémkedés nélkül is, valamint helyes következtetéssel is megtudhatta. Azt azonban megkövetelem, hogy fogadj el csapatfelkérést, hogy amennyiben lopakodás jártasságot aktiválnál, észlelhessük a jelenlétedet továbbra is a térképen. Te pedig Shu, folyamatosan tartsd kézben a Hazatérés Kristályt. Figyelmeztetlek Arata, hogy ha megszakítod a csoporttagságodat, azzal a szafarink azonnal befejeződik, és abbeli ígéretünk is semmissé válik, hogy megadnánk neked a kért itemeket. Amiképpen te véded a hírforrásaidat üzleti titokként, úgy az én feladatom az idomár megóvása, és ennek a feladatomnak eleget fogok tenni. Amennyiben bármelyik feltétel számodra nem megfelelő, azt kérlek jelezd most, védett területen belül.
-Izé… pontosan. De most már tényleg, mert én is szeretnék vadászni, de Timidus addig nem fog mozdulni, amíg ezek meg nem vannak, én meg Timidus nélkül nem megyek sehova.
És valóban, amíg Arata nem fogadta el az elküldött csoportfelkérést, tényleg nem mentek sehova, ám amint ez megoldódott, Shu azonnal aktiválta a nyomkeresés jártasságát, és elkezdte követni az egyik csapást.
-Melyik jelvényeid vannak már meg egyébként? Csak azért, hogy tudjuk, hogy neked milyen állatkát kell kutatnunk.

by **Benedict Arata** Vas. Jan. 04 2015, 14:22

Shu

Azért a nevetésnél már kezdtem megnyugodni, hogy kicsit fellazult a hangulat. Talán, de tényleg csak talán megérte ez a kis mutatvány, annak ellenére, hogy nem pont ezzel próbáltam megtörni a jeget. Anat macskája valahogy kezesebbnek tűnt. A lényeg azonban máshol fekszik. A kis oktatás megnyerőnek tűnt, és még az akadékoskodó házisárkány is bólogatott. Aztán… A monológ, amit letolt, hát a pofám leszakad. Láttam én már sok mindent, de azért durva mit meg nem enged magának. Lehet valamit az ilyenek ellen kellene keresnem, és kihúznom skill-nek legközelebb. Amolyan „SHÁDDÁP” (shut up-kuss legyen). A monológ felénél félrebillentem a fejem, valami új jött. Szóval partiban meg tudják mondani merre vagyok akkor is, ha lopakodok. Kíváncsi vagyok ez vajon akkor is működik-e, ha a térképopcióknál le van tiltva a pontos helyzetem, mert ugyebár a szintet nem tudom elrejteni, de azon belüli elhelyezkedést igen.
-Láttam én már olyat, hogy a pet dirigált az idomárnak, de azért te sem vagy gyenge Timidus, mármint elég erősen túlléped a hatáskörödet… Nekem aztán nyolc. Akkor is mutatja, ha be van kapcsolva az opció, hogy elrejtse a szinten belüli tartózkodásom? Mert azt ugye meg én nem fogom kikapcsolni. Amúgy meg nagyon goromba a sárkányodtól, hogy ennyire vádaskodóan néz rám. Egyrészt, jóval alacsonyabb szintű vagyok, ha tényleg megvan nektek a feltétel, hogy t3mas itemet kérjetek, másfelől meg miért ártanék nektek, messze áll tőlem a pk. Amúgy is kötve hiszem, hogy elég jól tudnék lopakodni.
Itt a végén mutatok a meglehetősen kirívó öltözékemre, mintha nem tudnám, hogy ez aligha számít a rendszernek megfelelő terepen. Aztán a felugró csapat ablakot elfogadom, majd egy visszakezes mozdulattal küldök egy barátfelkérést.
-Akkor, akár már te is elfogadhatod ezt jó szándékom jeléül. Ami meg az eddigi teljesítményeimet illeti… Nem tudom nem akarom publikussá tenni, de tessék:

Nehogy elfelejtsem...
"csinálj egy gyűjteményt"
Jutalom: 10 arany

Én fogtam!
"fogd ki az első vadad/halad"
Jutalom: 10 arany + 1 Szafari jelvény

Nem mindenki lehet szerencsés
"fogj ki egy bakancsot vagy vadássz le egy szőrös manót"
Jutalom: 5 exp + 1 Szafari jelvény

2-es szinti lesvadász
"vadássz le valamit a kettes szinten, egy bokorból"
Jutalom: 10 arany + 1 Szafari jelvény

Ez már majdnem RT!
"vadássz vagy halássz háromszor 24 óra leforgása alatt"
Jutalom: 100 arany + 1 Szafari jelvény

Gazdaságos befektetés
"használd fel egy szafari jelvényed és vásárolj valamit"
Jutalom: 10 arany

Mutattam meg nekik egy ablakot megnyitva. Miután elégedettek lesznek, és elindulhatunk végre nagyot sóhajtok, majd a egy lépéssel lemaradva megyek utánuk.

by **Shukaku** Vas. Jan. 04 2015, 17:00

A félrebillentett fejen Shu halkan kuncogott. Már csak azért is, mert a fiú és a sárkány nagyon hasonlóképpen fejezték ki az értetlenkedésüket vagy a csodálkozásukat, éppenséggel Timidus ilyen esetekben a bal fülét szokta félrebiggyeszteni, és ezt a párhuzamot a kis idomár rendkívül viccesnek és aranyosnak találta. A mondandójára azonban már hevesen rázni kezdte a fejét, és a sárkány buksijára tette a kezét megnyugtatásképpen… nem mintha Timit annyira nyugtatni kellett volna, ez inkább csak egy ilyen jelzés volt, hogy most hagyja az idomárt beszélni, és Timidus hagyta is.
-Igazából egyáltalán nem lépi át a hatáskörét. Még az elején megegyeztünk arról, hogy ő dönt az ilyen védelmi meg hadi izékben, és rám hagyja a hétköznapokat. Például a harmadlagos jártasságokat, meg a szoba berendezését, meg a szafarinak a dolgait, meg ilyeneket. Azt mind én csinálom, és én is szervezem meg. De mivel Timidus idevalósi, meg ugye ő harci pet, én meg egyáltalán nem értek az ilyen taktikai bigyuszokhoz, azt a részét teljesen rá bíztam. És… te is mondtad, hogy segítőkészek vagyunk, és ezt mások is tudják… csak nem mindenkinek tetszik. Sokan egyáltalán nem örülnek annak, hogy mi ellátjuk jó tanácsokkal meg felszereléssel a kicsiket, mert akkor ők nem tudják kihasználni őket, meg fenyegetni, meg komoly pénzeket meg szívességet leakasztani róluk. És… akadtak már páran, akiknek emiatt az útjába voltunk, mert megvédtük a piciket. Szóval… sohasem lehetünk elég óvatosak, mert nem tudhatjuk, hogy ki akar rajtunk bosszút állni.
Egy párt másodpercet matatott a menüjében, megvette gyorsan az észlelés harmadik szintjét, ezután pedig elfogadta a barátfelkérést is. Arról igazából fogalma sem volt, hogy a fiú látszik-e, ha bekapcsolja azt a beállítást, de nagyon remélte, hogy igen. Mindenesetre most majd kiderül, de hármasnál magasabb lopakodása úgysem lehet… legalább is olyat még Shu nem látott, akinek lenne négyes szintű jártassága.
-Nézd… én elhiszem neked, hogy nem akarsz minket bántani. Ha nem hinném el, akkor kristályt sem kaptál volna. És… kezdőhöz képest pár teljesítményed már van, az nagyon jó. Szerintem most a „Választékos étrend”teljesítményt próbáld megszerezni, vagy Manócskát fogni.

by **Benedict Arata** Hétf. Jan. 05 2015, 02:41

Shu

Aranyos kislány volt, és értelmes is. Ahogy magyarázott én magamban nyugtáztam a dolgokat, és át is gondoltam pár dolgot.
~Szóval ilyen szinten közös életmódot folytat a pettel, ez érdekes, és hasznos tudnivaló is. Az meg, ami a segítőkészségre vonatkozik valóban igaz, s így azért akad értelme is annak amit művelnek. Tehát van pár ember, akik emiatt neheztelnek rájuk. Kötve hiszem, hogy akár egyikük is tényleges veszélyt jelentene rájuk, tehát marad az, hogy csoportosan vonulnak ellene. Ostoba férgek. Félreértés ne történjék, Shu-chan pontosan leírta a kedvenc tevékenységeimet, amivel igazán jól tudok szórakozni, tehát a zsarolás-adósságba hajszolás, és szívességek felhalmozása, bár a káoszkeltést, és megalázást kihagyta. Azonban én azokkal a harmadrangú senkikkel ellentétben nem neheztelek Shu-chanra, hisz ez az egész csak érdekesebbé teszi a dolgot. Azonban ez a tiszta gondolkodás, elővigyázatosság, segítőkészség, és elsőrangú player kombináció meglehetősen veszélyes. Óvatlan voltam, amikor egy NPC szerepben megkörnyékeztem, és ez veszélybe is sodorta egyik legféltettebb képességem. HAHAHA~a. Remek, mondhatni csodálatos fejlemények! … Mondjuk a másik fele a dolognak, hogy én nem annyira szállok rá olyan alacsony rangú játékosokra, akiket valószínűleg pesztrál. Sokkal élvezetesebb olyanokkal játszadozni, mint például Anatole, Mirika, vagy épp Ren. Legutóbb ez a három név egyazon helyen és alkalommal merült fel! Istenem, alig várom mi lesz Rennel, ez olyan, mintha egy regényt olvasna az ember, vagy filmet nézne. Noh, de vissza a jelenbe…~
Nagyon vigyorogtam gondolataim közben és játékosan el-elkuncogtam magam, ami kinézetre szöges ellentétének hathatott amúgy meglehetősen romlott gondolataimnak. Boldogan bólogattam, amikor kiírta a rendszer, hogy elfogadta a barátkérésemet. Ezt Mirikánál bebuktam, de hát van ez így. Ezzel a lendülettel csekkolom is, hogy látom-e a térképen a helyzetét, ez igencsak fontos kérdés. A következő két mondatára monoton bólintok, valahol a tudatom sarkában valamennyire fel is fogtam, majd legördítem a teljesítményeket, hogy megkeressem ezt a választékos dolgot. Felcsillan a szemem, és mosolyogva válaszolok neki.
-Jé! Ez a választékos meg is van! Biztos most lett meg. Manót meg fogtam egyszer, még a második szinten, de majd megpróbálhatom. Most viszont igazán fellelkesedtem, mert nagyon jó hangulatba kerültem, hihi~ Menjünk menjünk!

by **Shukaku** Hétf. Jan. 05 2015, 09:06

Shu vígan csacsogott, mesélt, és mivel Arata meg bólogatott, így a kislánynak eszébe sem jutott, hogy igazából mennyire figyel rá. Már miért ne figyelne, ha egyszer ő maga tette fel a kérdést. Azt meg aztán végképp nem gondolta volna, hogy olyan dolgokon gondolkodik, amiken éppen gondolkodott. Mirikával és Anattal nagyon jóban volt, vagyis a hölgyeménnyel csak jóban akart lenni, lévén a céhvezére párocskája volt, de magával az Artes vezérével már tényleg el lehetett mondani, hogy nagyon egy húron pendültek közösek voltak a terveik, közösek a céljaik, tulajdonképpen talán csak Timidus megítélésében érzett egy pici zavart az erőben, de hát Jun is megmondta, hogy csak idő kérdése, hogy megismerjék a sárkányt, és akkor majd mindenki megszereti, és Shu is teljesen ezen a véleményen volt, hiszen nála jobban senki sem ismerte Timidust, és ő imádta is, méghozzá nagyon. Az mondjuk egy kicsit sem zavarta volna, ha Rent móresre tanítja valaki végre Timiduson kívül. Amikor pedig kiderült, hogy még a választékos étrend is megvan a fiúnak, akkor ugyan egy picit megtorpant, ám ez a megtorpanás amúgy is kellett, hogy picit megragadva az íjász karját, maradásra késztesse, mielőtt Timidus nyomja le a földre.
-Cssss! Nyugalom! Nem rohanunk sehova. Örülök, hogy jó hangulatod van, de ha már ennyi teljesítményt megszereztél, akkor nem kéne elrontani azzal, hogy felvered az egész erdőt a hangoskodással. Ezek a dolgok nem úgy működnek, hogy csak úgy előrerohansz és elkapdosod a vadakat. Ha T3 itemet tudsz használni, akkor elég magas szintű vagy már, de akkor sem akarok feleslegesen verekedni.
Lassan leguggolt, és ha a fiú nem volt hajlandó rejtőzni, akkor megpróbálta magával rántani.
-Ez nem a szafari, ne felejtsd el! Az sem védett terület, de azért ott kevesebb esélyed van támadó mobokra bukkanni.
Folytatta suttogva, és mutatott az egyik irányba.
-És már a tizenegyes szinten vagyunk, az meg ott, nem messze egy Sötét Elf. Csak őrjáratozik, és még kívül vagyunk a támadási zónájából, nem kell aggódnod. De ilyenekre is figyelj oda, mert ha egy Ezüst farkas hordába futsz bele, akkor teleportálhatsz haza, és sétálhatsz vissza megint. Milyen jártasságaid vannak? Talán egy kis látás, hallgatózás vagy észlelés jól jönne… mármint ha bekapcsolnád valamelyiket.
És nem elég, hogy Shunak a fiúra kellett figyelnie, még egy borzot is maga mellé kellett ölelnie, hogy nehogy felfedje a motozásával a búvóhelyüket. Nem mintha zavarta volna a kis állatka, de lassan elfogyott a szabad keze...

(borz)

by Ajánlott tartalom