Fekete és Fehér - Kurokoto vs. Aurora

by **Aurora Rainfell** Pént. Szept. 20 2013, 19:47

Csendes, szinte udvariasan csendes délelőtt volt. Hűvös szél fújt, ami kimondottan őszies hangulatot kellett bennem. Nem tudom, hogy vannak-e évszakváltakozások ebben a világban, ám ez a nap kifejezetten az őszre emlékeztetett. A szomorúság évszaka. Azaz ezzel az érzéssel lehetne asszociálni az őszt. Szerettem az aranysárga színben játszó, ágakról lehulló leveleket, ahogyan a földön egy halomban összegyűlnek. Mindig belefeküdtem vagy elrejtőztem, amikor a papával vagy a mamával játszottam. Vagy a menhelyi kutyusokkal. Kíváncsi voltam, hogy vannak, de ha meg akartam tudni, ahhoz ki kell jutnom ebből a játékból. Vártak rám. Mégis úgy éreztem, mintha Aincrad már részben az otthonom lenne. Itt kezdtem el rátalálni az igazi valómra. Barátokat szereztem - függetlenül attól, hogy ember-e az illető vagy pet. Az utóbbiakra is érző lényekként gondoltam, semmint egy adathalmaznak. Először Bimbócska, aztán Griever. Az előbbi jóval több időt volt velem, és bár az elején nem bíztam benne, de megmentette az életemet. Sosem várt köszönetet, sőt, ő sajnálta, hogy az önhibájából bevörösödtem. Igazán nem akart rosszat, csupán megoltalmazni. Többnyire nem is szólt egy szót sem, élte a maga kis világát, ahogyan én is.
Így haladtunk az első szinten található Horunkában. Szerettem ezt a helyet, mert nem volt annyira zsúfolt. Épp annyira, hogy jól érezzem magamat. Gondolkodtam, vajon mit lehetne tenni egy ilyen szép napon. Miközben ezen elmélkedtem, Griever egy trillázással jelzett nekem. Csőrével megragadta a ruhám ujját, és megkért, hogy kövessem. Nem kérdeztem, miért, azt tettem, amit akart. Egy ívet tettünk, mire a sárkánymadár a földre szállt. Csodálkozva láttam, hogy egy emberi méretekkel rendelkező sakkbábukkal ellátott táblát állítottak oda, a falu kellős közepére. De vajon miféle céllal? Kíváncsiskodva mértem fel a terepet, és egytől egyig a bábukat. Meglehetősen nehézkesen ment a mozdításuk, bár biztosan azért, mert nem rendelkeztem a súlyemelés jártassággal. Grieverrel együtt viszont már annál jobban: a sárkány elegáns rúgásával rásegített a fehér huszár megmozdítására. A tesztelés után viszont közös erővel visszatoltuk a bábut a helyére. Jókedvűen hümmögtem.
- Mit szeretnél? - kérdezte kíváncsian a pet.
- Játszani.

by **Kurokoto** Hétf. Szept. 30 2013, 19:00

Az utolsó korty után huszonnyolc nappal később. Már egy ideje jártam az utcákat. Pvp hangulatban voltam, és sorra lövöldöztem nyilaimmal az arra járókat. Északi negyed hangos volt a káromkodásoktól és persze a szűnni nem akar a lila villogástól. Mélységesen untam, hogy a legtöbb játékos még csak annyit sem kiált, hogy segítség, vagy valami. Mi a fenéért csatlakoztak ezek egyáltalán, hisz más sem lényeg ezen a helyen, mint pvp-zni. Leüvöltöttem egy közel velem egyidős fejéről a hajat, de még akkor is csak sikkantva menekült utamból, ahelyett, hogy kiállt volna ellenem egy csatára.
- Szánalmas nyámnyila banda.. - szakadjatok meg. Tettem hozzá gondolatban, úgyis csak kisípolná ez az istenverte rendszer. Két éve a legzűrösebb kocsmában tanultam a legdurvább kifejezéseket, haláluk előtt maximum annyi ment, hogy takarodjál vissza egyes. Már még az sem ugyanis, ha ezt veszem alapnak, akkor egy szót nem tudnék szólni, hisz végig folyna a káromkodás hullám. Inkább visszasétáltam a főtérre és új utat keresem magamnak.
Egy óra múltán már Torubana utcáin próbálgattam az embereket, hasztalan. Végül még a reggeli időt nem túlzottan elhagyva, Keiko ilyenkor készített reggelit a gyerekeknek és egy puszival indította őket útjukra. Na és persze engem sem engedett könnyen az egyetemre. Megráztam a fejem, realitás, meghaltak. Ennyi. Mérgesen vettem be magam Horunka falujába. Körbejártam a falut és elpazaroltam húsz nyílvesszőt mire beértem a falu közepébe és ott volt egy előre felállított hatalmas sakkbábu készlet. Rendesen felállítva partira. Na, ez király! És volt ott egy lány, meg valami izé. Az biztos, hogy szárnyai voltak, de csúf egy lény volt. Megeresztettem feléjük egy-egy nyilat hátha reagálnak valamire. Lepattantak a védőmezőről a nyilak. - Pff szánalmas, még itt is védve vannak - majd közelebb sétáltam nem törődve holmi beszéddel, amit esetleg nekem szántak - egy pvp-t? - kérdeztem holmi egyszerűséggel. Unott képet vágtam és kicsit bennem volt még a korábbi, hogy feleslegesen lőttem el.. nyitottam meg a menüm - százharminc! **** meg! - nyilat. Hogy vigye el őket a rosseb.

by **Aurora Rainfell** Szer. Okt. 02 2013, 20:54

Utáltam a káromkodást. És lám, egy olyan személlyel hozott össze a sors, aki ok nélkül ránk támadt. Kissé morcos lettem tőle, de Griever inkább csodálkozott a férfi ostobaságán. Leszállt, megrázta magát, és mandulavágású szemeivel az övéibe nézett.
- Ezt meg mégis mi lelte? - nézett rám tanácstalanul a petem.
- Fogalmam sincs. Talán nem volt gyerekszobája... - közömbösen néztem el, aztán amint feltett nekem egy egyszerű kérdést, nem tudtam máshova nézni, csak az idegen szemébe. Nem szóltam egy szót sem, csupán bólintottam. Nem vetettem meg a káromkodás miatt, csak nekem egyáltalán nem volt szimpatikus. Túlságosan alpári, közönséges. Arról nem is beszélve, hogy ha rajta múlt volna, komolyan megsebezne a nyilaival. És a számon se csodálkoztam: aki százharminc nyilat arra fecsérel, hogy másokat a kihívásával molesztáljon, ne is lepődjön meg ezen a tényen. De nem is fontos, mert én megszerzem neki ezt az örömöt. Ha nem nyerek, akkor is elvehetem a kedvét ettől a rosszalkodástól. Mint egy nagyra nőtt gyerek, akinek mintha tényleg nem volt szobája. Nem ismertem az érzést, de erre gyanakodtam. A felkérés elküldése után a visszaszámláló lassan, komótosan járt le. Mind én, mind Griever felkészültünk a megmérettetésre - az első éles harcom. Hogy izgultam-e? Nem különösebben. A célom egyszerű volt: megleckéztetni egy gyerekes hajlamú emberkét. Azaz hogy inkább a társamra bíztam, és mindketten tudtuk, hogy a sakktábla nem feltétlen a szabályszerű játékra van kitalálva. Féloldalasan mosolyogtam: össze kell zúzni, hogy nyerhessek. Vagy tényleg komolyan játszunk. Vagy csak bújócskázunk. Lényegtelen, csak fel lehet használni a küzdelemhez. Minden esetre a sárkány máris rohamot indított: karmait az íjász felé nyújtotta, annak érdekében, hogy megsebesíthesse.

by **Kurokoto** Vas. Okt. 06 2013, 19:24

Végre örömöme lelhetem a harcban, csak megérte kilőni azt a rengeteg nyilat. Ha ez a nyamvadt számláló nem lenne itt, nem is tudnám, hogy mennyit pazaroltam el egy bólintásra. Fiatalnak tűnt a lány, de szemében én sem lehetek sokkal több nála, azonban velem van a kor és rengeteg tapasztalat, az ostobák taníttatása terén. - Ezzaz! Köszönöm! - kiáltottam el magam, mint egy győzelmi mámorként, hogy végre harcba bocsájtkozhatom. Küldött is egy felkérést, amire iziben ráis nyomtam hogy igen, ki akarlak csinálni kislány. Tűpárnát a madaradból vagy az arcodból! Ritkán érzett bizsergés járta át végtagjaim és egy nyilat máris felajzottam. Bújkálni készült a bábuk között. A sárkánya nyílegyenesen szánkázott felé. Csiga módjára jött, de kíváncsi voltam a sebzésére. Ez ad egy támpontot, hogy mennyi ideje van hátra életéből. A franc! - Hogy aza a bolha ugrassza ki! - ejtettem el egy szitkot a repülő valami támadása előtt. Nem néztem mire nyomtam igent. Teljes életes vagy féléletes.. a fene vigye el! Nem törődtem a lény támadásával, ami rendesen belekarmolt páncélpontjaimba, a susugó szárnyai alatt átkiáltottam a lány felé. - Milyen felkérést küldtél, teljes életest vagy fél életest? Remélem előbbit! - vártam egy kcisit válaszára. Ha féléletest válaszolt úgy azon nyomban a repkedő légyjószágra céloztam és igyekeztem homlokon lőni, persze ha van homloka. Ha teljes életest válaszolt, annak nagyon megörültem és megkerülve a légyjószágot átugrottam a B2 ponta és az ott lévő gyalog bábut átrúgtam a B3-ra. Gyalog egyet előre. Takarásából kerestem a célt, és ha megláttam csinos kitekingető pofikáját, úgy elengedtem az ideget és orrhegyre/homloklebenyre céloztam. Bármelyik támadásom is indult útjára, a madárcsicsergést bezavarta a süvítő nyilaim zaja és "lomhán" az eredeti nyíl mögött száguldott az illúzió nyílvessző lilás zöldes derengésében. Csak találj, és segítsetek nekem sakk bábuk. Remélem partner és szétzúzhatom ebben a bugyuta játékban kétszeresen is a légyjószáglovast.

Életerő: 25/25
Páncél: 2/8
Sebzésem nekem is 6 találatonként. Ha ez a nyílvessző talál következő körben 2-t támadok.

by **Aurora Rainfell** Pént. Okt. 11 2013, 21:56

Hogy egyes férfiak mindig csak az öklözéses módszert választják... Rosszallóan csóváltam meg fejemet, amikor Grievernek sikerült megtámadnia a nem túl szerencsésnek mondható áldozatát. Ha azt hitte, hogy könnyű dolga lesz velem, hát jól ráfázott. Csúfondáros mosolyt engedtem meg magamnak, mire a fülemig jutott a kérdés. Keresztbe öltött karral álltam a térfelemen, és egy pillanatnyi hatásszünetet tartottam.
- Eh, a jelenlegi szintemen nem lenne mókás a fél életes harc. - kuncogtam egy sort, aztán alaposan szemügyre vettem, mit forgat a fejében. A fekete gyalogot áttessékelte a B2 pontból a B3-ra. Államat végigsimítottam, elvégre egy sakkpartit játszottunk, miközben párbajoztunk. A sárkánymadaram fejét megforgatva akár az izompacsirták, úgy melegítette be magát a harc hevébe.
- Ezt ne csináld. - mondtam neki komolyan, mire ő hitetlenkedve nézett rám, vállát megvonva. Már ha volt neki válla.
- De miért? - meglepődve kérdezett vissza.
- Mert... nem áll jól és kész. - Még én magam sem tudtam, mit is kéne mondanom. Csak. Mert nekem nem tetszett, amit csinált, és erre abba is hagyta. Szót fogadott, engedelmeskedett, tudomásul vette, hogy ilyet nem kéne játszania. És a ledorongolásom okozta vesztemet - a nyíl bár homlokon talált, mégsem éreztem fájdalmat. Hogy milyen érzéketlen ember ez a Kayaba... már a fájdalmat is elvette tőlünk, habár egy fejre mért ütés eleve fájhatott, nemhogy egy nyílvessző. Megráztam fejemet, aztán onnantól kezdve a harcra összpontosítva álltam ott. A férfiúra mutattam, miből Griever már tudta, mit kell tennie. Egy emlék Bimbócskáról, úgy a sárkány ugyanazt tudta, mint a démonkutya. Összehúzta magát, míg lábait vörös pixeláradat lepte el. Egy frusztrált sziszegés közepette röppent az íjászférfi felé, és lábaival egy erőteljes, jól irányzott rúgással akarta eltalálni, méghozzá ott, ahol csak tudta. Kissé felhúzta magát azon az aprócska tényen, hogy az idegen bántott. Látszólag vérszemet vetett az első ellenfelünkre, bár engem nem zavart a fejbe lövés, csupán a fájdalom hiánya. Mindegy is, miközben a madaram megpróbálta a képességét a férfin érvényesíteni, a G8-on található huszárt erőlködve megmozdítottam, s a két fehér gyalog között áttoltam a H6-ra.

Élet: 30/30; Pet: 15/15;
Páncél: 3/9;
Sikeres találat esetén nem csak 6-al sebeződsz, de három körig a saját sebzésed fele rajtad fog érvényesülni.

by **Kurokoto** Vas. Okt. 13 2013, 13:50

// A sárkányt lőtte meg a tanár úr :roll:Nem tudom miért, csak úgy hirtelen jött neki. //

Szavai egyértelműek voltak, rendben, akkor van időm és lehetőségem lefárasztani és kiradírozni. Nagyszerű! Még egy kurjantást is elengedtem, hogy nyíltan lássa örömöm. Erre csapott le az az ádáz teremtmény és jön is újra, ezúttal viszont már más a helyzet, mind a két nyilam belefúródott, pixelhalmazába, és míg a lány a huszárt akarja beáldozni, egyszerű kecsességgel elfutottam a támadás elől. A légyjószág üres mancsa a B3-on lévő paraszt pixeleibe mélyedt majd egy egyszerű baráti üzenettel közölte vele, hogy "sebezhetetlen tárgy". Az A2 paraszt és a B3 paraszt takarásából kifutottam az A3-ra így ráláttam a macskafülűhöz hasonlatos lányra. Kitolta a huszárt előre, nem túl tiszta célpontot nyújtott, és persze ez a repkedő ocsmányság is útjába térhet, de a jobb felső sarokban jelzett két nyílvesszőm sebtében megindítottam az áldozatom felé. Remélhetőleg túljutottam a légyjószágon és a nyílvesszők mögött szépen ott kullogtak az illúzió társai is. Jó ez így nagyszerű lesz. Hamarosan összeszakad, és aztán ököllel szétüthetem. Bár ez a lány nem azzal indított, hogy megakar gyógyítani, harcolni akar. Ő is mókát keres a harcban, vajon? - Szeretsz pvp-zni? - kiáltom át, miközben már kezeim között tartom a B1 huszárt és csúsztatom előre egészen C3-ra. Három lépés sakk, öt lépés és matt. Ha nem jön be, akkor úgy járok, mint Akira ellen. Öt évesen már megvert sakkban, a kis csajszi. Nagykoponya lehetett volna belőle. Csóváltam meg a fejem. Szemeim összeszűkítettem és a közelben ólálkodó szárnyas fenevadra sandítottam. Nagyon örültem neki, hogy ez nem olyan harc, mint a kardforgató ellen, hogy állandóan menekülni kell. És ott is, amikor már egy csiga volt, valahogy bevitt egy támadást, pedig már temettem. Bármi is lesz, történelmi jelentősége lesz ennek a csatának. A harc heve máris átjár, pedig még csak három nyílvessző hagyta el az ideget. Fene jobb lett volna, ha a szokásos fps játékba logolok be és ölöm a nerdeket.

Életerő: 25/25
Páncél: 2/8
Sebzésem nekem is 6 találatonként. Ha mind a kettő nyílvessző talál következő körben 9-et támadok, ha csak az egyik 4-et támadok.