Kurokoto vs Aidor

Újabb harc, ez a legjobb módja, hogy csiszoljak képességeimen. Persze most se egyből a küzdőtérre loholtam, inkább pihenésképpen helyett foglaltam a nézőtéren. Sorban néztem a küzdelmeket, remélve, hogy látok valami ötleteset.
Nem sokára mögöttem is helyett foglalt valaki, na, nem mintha érdekelt volna. Levegőnek néztem, elvégre nem volt miért törődnöm vele.
-Pogó! Kiáltottak fel mögöttem, mire egy kisebb kategóriás lökdösődés vette kezdetét. A hátsó sorban. Nem különösebben érdekel, amíg engem kihagynak. Gondoltam. De nem is tartott sokáig, úgy fest mindenki talált magának helyett, nagyszerű. De a béke most sem tartott soká...
- Ezt inkább az ágyban csináljátok!
Erre akaratlanul is felkacagtam. Valaki nagyon nincs megelégedve a kínálattal. Na, mindegy. Mindegy volt... amíg a jókedvemet meg nem szakította egy az égből érkező jókora adag azonosítatlan anyag. Csak sejtéseim voltak afelől, hogy mi akart ez lenni, de kétségem nem volt afelől honnan származik. Ugrottam fel a padról. Élethű ez a játék, még a hányást is remekül animálják... Bár igazán kihagyhatták volna a gyomorrontást... na se baj... kínos, de hamarosan úgyis eltűnik. Milyen kényelmes, hogy nem kell mosni.
- Kukának néztelek Hangzott a bocsánatkérésnek nem mondható mondat. Persze ez is több a semminél, vigyorodtam el. Több... de elég is... elég is, egy halálra ítéléshez. Így nem csoda, hogy a tőr hamar kikerült a helyéről. Hirtelen megfordultam és szúrtam. Na persze mivel nem volt párbaj kihívás és mivel védett terület az életerő pontjai semmivel sem csökkentek, de pusztán a csapás erejének elégnek kell lennie, hogy a szomszéd padsorban találja magát.
Bocs, megcsúszott a kezem. Nem tudtam, hogy manapság a kérődző állatokat is felengedik a nézőtérre. Mondtam fennhangon, mire páran elnevették magukat. Nyilván, azok, akik első kézből érintettek voltak a lökdösődésben. A többiek odébb húzódtak és "biztos" távolságból figyelték, hátha lesz, valami a lentinél érdekesebb műsor.

Vendégem vagy egy verésre. Vetem oda neki. És indulok az arénába, a jól megszokott útvonalon. Hm... Akkor ezek szerint két nyilat képes ki lőni egyszerre és ebből egy illúzió mivel eltűnt. De vajon milyen időközönként tudja használni a képességét? Ez a legnagyobb kérdés. Úgy fest egy íjász, ami jó, mert van tapasztalatom íjászok ellen. Ha bár akkor elég csúnyán kikaptam, de nem tehetek róla.
Első párbaj, egy minden kétséget kizáróan több szinttel, nagyobb ellenféllel. Nem baj. De tanultam belőle és ez a fontos. Jobb lesz elkerülni a nyilait.
Lefelé haladtam, majd eljutottam a váró helyiségig és végül fény. Kiléptem az arénába, ahol ellenfelem már láthatólag tülkön ült, hogy láthasson. Nem sokára meg is kaptam a párbaj kihívást. Teljes élet, nem kis pályázik.
Ezek szerint ma valakinek meg kell halnia. De vajon ki lesz az? Szégyen helyett halál, mondják a törvények a hadseregben. Halál helyett, szégyen mondja a tudatom. Persze ha rosszra fordul, a helyzet bármikor elmenekülhetek. Ha elhagyom a párbaj területét az véget ér. Viszont ez most éles harc, penge éles, nem a szórakoztató kis párbajok vagy az ellentétek lerendezésére szolgáló erőfitogtatások. De nem fogok meg futamodni a kihívás elől. Megleckéztetem ezt az állatot, ha addig élek is. Ez pedig többszörösen igaz.
Elfogadom a kihívást, vagy pontosabb azt mondani, hogy leszámolást. A páncélzata kezdő ruházat, ez az a jellegzetes páncél, amit bárki felismer. És láthatólag még az íját se cserélte le így feltételezhetően nem sokat szorgoskodott még. Így nézve előnyben vagyok. De vajon tényleg? A számláló pörgött, én meg helyet foglaltam a szokványos 4-5 méteres közelségben az ellenfelemhez. A nézőtér lassan megtelt, ez várható is volt. Biztos elterjedt a híre az egész életes leszámolásnak. Ilyet meg nem minden nap látni. Távolsági harcos, csak úgy győzhetek, ha közel maradok. Szerencsére az íjászok közelharcban olyan gyámoltalanok, mint a ma született bárány. Csak nem szabad el engednem. A számláló tovább pergett, majd eljutott a kettőhöz. Nem vártam tovább, a késem ellenfelem felé hajítottam, ami egyenesen elszáguldott mellette. 1-re már ott voltam mögötte a képességem jótékony hatásánál fogva. Nulla, a párbaj kezdődik én meg már támadhattam a másik késemmel.

//a profilom még nem lett frissítve, az aláírásomban szereplő adatokat figyeld//

Te meg mi a fenéről beszélsz? Kérdeztem miközben a tőröm ép a hátában pihentettem. Mondják, hogy idősebbnek nézek ki a tényleges koromnál, de még sose néztek végzősnél idősebbnek... Akkor meg, hogy a fenébe dolgoznék reptéren? És egyáltalán, hogy jön ez ide? Megfájdul ettől a fazontól a fejem. Valami nagyon nincs rendben a fejével. Gondoltam.
Ezek után egy teljesen szokványos ám jól bevált módszerrel könyököléssel próbálkozott. Régi emlékeket idéz fel, igen, mivel mindig is elég "hegyes" volt a könyököm én is gyakran csináltam hasonlóakat. A megfelelő pillanatban elsütve életmentő lehet, ez viszont nem az volt... Egyszerűen hátrébb léptem. De mi volt ez a beszólás? Na, mindig voltak, vannak és lesznek is csodabogarak. Ellenfelem előre lendül... kíváncsi voltam mit forgat a fejében, menekül? Nem. Elvetődik! Bukfencezni akar és úgy felhúzni az íját? Lehetséges? Az baj, védtelen vagyok. De nem, nem is... orra esik!!!!! Orra esett... :duh:ez hogy is mondjam.... erre nem számítottam. Valami tényleg nem stimmel vele...
Ööö... minden rendben? Kérdezem, még mindig sokkolva az imént látottak után. De hamar összeszedtem magam és inkább közelebb mentem miközben a háta mögé oldalaztam, majd abban a pillanatban támadok mind a két késemmel, amikor megkísérel felállni.
Komolyan... Ennek valami komoly baja van... jobban belegondolva már jó ideje érzem ezt a hátható szagot, csak nem figyeltem rá. Alkohol lenne? Ez a csóka, holt részeg! :affraid:Kiáltok fel magamban. Van, amire már nem lehet mit mondani... és ez is egy ilyen dolog...
A nézőtéren terjed a röhögő görcs, egyre többen fordulnak, le a padokról vagy épp kiabálnak be. Na, nem azért jöttek, hogy csata bohócokat nézzenek, de gondolom, nem különösebben izgatja őket, hogy élethalál harc helyett egy részeg küzdelmeit szemlélik.
Van itt műsor... Motyogom.

Visszakérdezett, támadása után ez így már biztos találat, hisz oda sem figyel. Popeye könyékkel hasba váglak most, te, itten! A könyököm a levegőt szeli. Majd hátra esek a belefektetett egységnyi erőtől.
- A fene vigyen el! - kiáltottam ahogy kitért ettől a támadástól. Jobb lett volna ha rúgok, mint a ló. De az a puska tus annyira hiányzik, miért nincs ebben a játékban. Inkább a szokásos fps-re kellett volna felmenjek, ölni a kockákat..
Azzal az esésem követően, még nem támadott, egészségi állapotom iránt érdeklődött. Mi fene. Úgysem fáj, akkor meg nem mindegy. Lélegzetnyi időt hagyott és a táv is jó. Azonmab nyomban ugrott is miközben tápázkodtam fel. Gyors volt, hihetetlen gyors
Miközben tápászkodtam fel, hogy leporoljam a nem létező portól a ruhám és ugorjak hátra még kettőt, már ott is volt az ifjonc. Miközben halad el mellettem kiraktam lábam, az ital hatott és megint nem tudtam irányítani testem. Ez esetben talán jól jön ki és acél sodrony mozgással átesik rajta, vagy könnyed ugrással jön és szúr. Ha utóbbi történt, némi ügyességet latba vetve, átpördültem velem szembe és alkarommal próbáltam elsöpörni a két támadást. Sikerült, mindkét támadást hatástalanítottam. Egyszerűen nem értettem hisz a meglepetés támadásból működnie kellett volna. Ennek ellenére a taszítástól csak a levegőt szúrta. Azonban a fáradtság kezdett úrrá lenni rajtam.
Magam felé húztam, és minden erőmet beleadva próbáltam megfejelni. Gondolataim csak egyfelé jártak mégpedig ezt bizony be kell kapnod. Ha ez elől is elhajol, esélytelen a küzdelem. Be kell ismerjem amit eddig láttam tőle, nem a súlycsoportom. És amúgy is olyan fáradság van már végtagjaimon. Nem bírom tovább kiköpöm tüdőm.. maradék erőm annyira elég volt, hogy hátra szökkenjek és kihívón tartsam ökleim. Egy kis boxolás még talán belefér.

Edit: Kockadobással támadásaid kivédve.
Élet: 18(17.5)
Páncél: 0

Lábát ki tette, de megoldom valahogy. Részeg... Részegen harcolni... ez még mindig az évszázad viccének felel meg. Én meg azt hittem egy egyszerű sziopata... Fel akartam neki ajánlani, hogy térjünk vissza erre ha kijózanodott, de láthatólag túl harcias kedvében van. *sóhaj* Vajon én is ilyen lennék részegen? Már jó ideje foglalkoztatott a kérdés, hogy a játékban lelehet-e részegedni. Úgy tűnik igen, vagy már akkor részeg volt mikor belépett és ez még annak a hatása? Talán a fekvés miatt az alkohol lassabban űrül ki a szervezetből? Vagy ép az, hogy a játékban ragadtunk hozta ki belőle az alkoholizmust? Vagy már alapból alkoholista volt, jó kérdések. De lényegtelen is.
A lábát átugortam, azzal nem lehet gond. A probléma ott kezdődött mikor egy kamikaze akcióval, a kezével sodorta félre a tőreimet. Túl sok ebben a játékban a kamikaze. És meglepetésemre ez a fazon még részegen is tudja használni a fejét, ugyanis kaptam egy kék púpot a fejemre, illetve kaptam volna... de a játékba ez nem lett be programozva, ezért csak a páncélom esett. Nem vészes ugyanakkor nem is kellemes. Ezek után az ellenfelem hagyományos kocsmai bunyós pózt vett fel. Igen, ez kb illik a helyzethez. Habár én nem vagyok és nem is voltam soha sem túl lovagias, ha csak nincs valami, ami miatt megtenném. Ezért nem állszándékomban eltenni a tőreimet, hogy ökölharcot vívjak. Ezért inkább, felrúgtam egy kis port, majd hirtelen leguggolva indítottam egymás után két szúrást ellenfelem felé. Ha nem válik be, max bunyózunk még egy kicsit, de nem szeretnék alul maradni. Főleg, hogy pillanatnyilag alul vagyok…


//lásuk csak, 1 az erőd, akkor, ha jól sejtem egyet sebzel//
Élet: 25
Páncél: 3/4

// Így van a sebzésem 1 volt. Kockadobásban első késed célt vét (találathoz 4 vagy a fölötti dobás érvényes. 3,6-ot dobtam 1K6-al //

Nem is kellett több, miután sikerült kissé messzebb érnem tőle, íjammal akartam rálőni. De a porfelhő ebben megzavart, nem tiszta célpontra meg vétek lenne pazarolni a lőszert, vagyis nyilat.
- Az átkozott ménykű csapjon beléd! - harsantam egy ritka átkom. Azzal már nem tudom mit akart kezdeni, azzal hogy alulról támadott, de a legjobb ötletem beletiporni a talajba a kis átkozottat. Szúrt, még meg nem is akárhogy, egy lépéssel hátrébb léptem így csak a levegőt szelte szúrása. Azonban bal lábam, talán élceskedett velem, ott ragadt, így ide viszont betalált a szúrás. Egy apró piros folt jelent meg, ahogy visszahúzta tőrét. Több sem kellett. Nincs sok esélyem még hátrébb leni tőle, hogy használhassam íjam. Eldobtam tőlem pár méterre, közben a lábam újra megrogyott. Még mindig volt bennem némi ital, de már egyre kevesebb. Így talán még nyerhetek is Azzal mindkét öklöm egyszerre vágtam a guggoló felé. Hacsak nem táncos lábú ezt ki nem védi gondoltam, miközben további szidalmak tódították el elmém.
Na eszt neked anyámasszony katonája. Azzal dülöngélő futásnak eredtem és felkaptam íjam. Többre nem volt lehetőségem, hiszen biztosan ugrani fog újra. Így ahogy hozzáértem a fegyverhez végig szántotta maradék agysejtem barázdáit, egy terv. Nem tudtam mire vélni, honnan jött, de tudtam használnom kell az íjam bármi áron. Csak lenne nálam pia. Erre tudtam gondolni. Ki vagyok száradva, amúgy is képembe rúgta a port nem tehetek róla. Bármennyire pixel izék azok, az íze mégis csak rettentően hasonlít az igazi porra. Mikor Akirával és Bakinnal játszottunk a játszótéren, szavai hirtelen eszembe jutottak. 'Apa, elestem, és borzalmas íze van a földnek.' Az a komoly arc, amit hozzá vágott, erre én magam is felkaptam egy kicsit a kezembe és megkóstoltam, ' ennek tényleg szörnyű íze van' nevettünk hosszasan, majd egy nyalókával mostuk le azt a szörnyű ízt. Már most pont ez az íz volt a számban. És egy suhanc úgy használja, mintha csak ettől függne az élete. Szánalmas, kis senkiházi!

Életerő: 13
Páncél: 0

//Késve de törve nem//

Két ököllel egyszerre, semmi védelem, ha csak üt akkor nincs mitől félnem, a páncélom még tart, inkább kihasználom a helyzetet az ellentámadásra. Két tőrömmel előre szúrtam, megkísérelve a testébe mélyeszteni őket, miközben a két öklöt hagytam betalálni. [-2 páncél] Nem figyeltem, hogy mekkora sikerességgel talál be, ellenfelem futásnak eredt csak erre figyeltem. Tőrömet utána hajítottam, majd képességemet aktiválva kerültem elé. Nem tudom mennyi értelme volt annak, hogy eldobta az íját, de ha már így alakult, akkor nem hagyhatom, hogy megszerezze. Gondoltam. Az viszont tisztán látszik, hogy az ellenfelem tényleg egy kocsmai bunyós, így verekedni csak azok tudnak és ez nem dicséret. Ahol a sebek száma a mérce és nem a győzelmek száma... Nem szeretem a kamikázékat... túl sok van belőlük a SAO-ban. De inkább legyen belőlük sok, mint belőlem, ha találkoznék, saját magammal valószínűleg megőrjíteném magamat. Aztán kinyírnám... Persze na, az egy más kérdés, hogy melyik magam nyírná ki a másikat. Még szerencse, hogy ilyen nem történhet meg, ha bár ott vannak azok a babonák a Dopelgangerekről. Mindig is érdekelt, hogy van-e benne valami. Ellenfelem láthatólag igen szeret káromkodni és az íját dobófegyver ként használni, persze a rossz irányba dobja... Nem lenne jó, ha hirtelen megtanulná a helyes használatát. Meg nem ártana egy kis illemre is rá szoktatni. Gondoltam és álltam meg úgy, mint akit egy tornádó se tudna odébb penderíteni késeim hegyét ellenfelem felé tartva, hátha ittasan belerohan... Bár néha nehéz eldönteni, hogy mennyire van magánál és mennyire nem, legalábbis nem úgy tűnik, mint aki mindjárt kidőlne, majd hangosan horkolna az aréna közepén. Pedig elég szívesen venném... De tapasztalatból tudom, hogy nincs akkora szerencsém, bár az is benne van a pakliban, hogy az egy a millióhoz esélyek 10-ből 9-szer beválnak. Csak azt sajnálom, hogy erre legfeljebb egy a százhoz esélyt adok. Arra viszont fogadni mernék, hogy amint vége a párbajnak ki fog dőlni... pedig nem szándékozom megölni, de lefogadom, hogy hangosan fog horkolni... de csak akkor, ha nekem már mindegy lesz. Mert ilyen a szerencsém.

Élet: 25
Páncél: 1/4

// Semmi probléma, azonban -1 páncél, hiába két ököllel ütöttem, egy támadásnak számít. Így viszont vissza szúrásaid semmisnek veszem //

Ahogy rohantam az íjam felé, hirtelen megint ott termett, és már szúrt is. Azt hiszem jobb lesz erre figyelni, egyfajta teleportációja van, tudtommal ez varázslat kategória, de ha megengedi a játék motorja, ez van.
- Fene vigyen el, sose tudsz lekopni, még kis időre sem? - az életerőm viszont bőven sárgába került ezzel a mozdulatával. Igaz még nem vészes és ki is fogok bírni még egy-két csapását, de annyi utána végem. Ami dühítő, az ő életereje meg sem mozdul. Mi a francos krumpli van itt. Vajon lehet mér értelme püfölni ezt a kölyköt, be kell valljam ezt a csatamezőt, bizony csúnyán elbuktam. Jóval magasabb szinten lehet, és meglátszik mozgási sebességén és magabiztosabb fegyvertartásán is. Az a kés dobálós trükk nem rossz ugyan. De elhanyagolhatónak lehetne nevezni. Azonban el kell érjem az íjam! Tőre végigszántotta testem, nem tudom megállítani. Bajban lennék, ha mérgezett kései lennének. Még ennél is nagyobb kutyaszorítóban.
- Most figyelj! - két lépéssel ott voltam az íjamnál, felkaptam, nyíl behelyez.. mennyivel praktikusabb egy automata géppityu és a puskatus. Elég vacak játék ez. Azzal az ideget megengedve már repül is a nyílvessző, nincs messze a cél alig kell repülnie másfél métert a nyílvesszőnek. - Ezt kerüld ki, csíra! - azzal az arcomra kiülő vigyor kezdett deformálódni.
Már-már felnevetni készültem, de hirtelen jött rosszul létre kétrét görnyedve bámultam a földet, majd jött ki gyomrom nem túl kívánatos tartalma. Még földet sem ért máris pixeleződött el. Közel a teljes józanodás és a másnaposság. Fúj még rágondolni is rossz. Fájdalom nélküli világ. Azt hiszem ez megnyerte a szívem, SAO és Aincrad. Legalább az a lüke Aladár programozó és fő fejlesztő mérnök egyvalamit jól kitalált! hogy vigye el a rosseb!

A trükk bevált de ellenfelem mégis csak eljutott a fegyveréig és sajnálatos módon ez úttal nem áll szándékában elhajítani... vagy legalább is nem mutatja.
Egy gyors lövés és kész a baj. Két nyílvessző repült úgy, mint eddig. Egy illúzió és egy valódi. De melyik, melyik? Ez a nagy kérdés. Az ecipecire nem maradt idő, ezért találomra kerültem ki az egyiket. Az el is száguldott mellettem majd nem sokára ködé is vált. Persze én már hamarabb rájöttem, hogy rosszul választottam. Kár, hogy az időt nem lehet vissza forgatni, akkor a másik irányba léptem volna. De már mindegy. Ellenfelem láthatólag nagyon boldog... illetve lehetne, ha ép nem a ki űrölő gyomor tartalmával lenne lefoglalva. Ez mindenesetre jó alkalom, amit kihasználok. Ezért egy gyors rohamtámadással próbálkozok. Gyors? Az... de mégis mintha kicsit lassabban mozognék. Biztos csak képzelődöm... Pár pillanat és már ott is voltam, tőreimet újabb döfésre emelve.
Bár ez a részegség nekem még mindig magas. Minek itta le magát, ha utána harcolni akart. Vagy azért akar harcolni, mert részeg? Vagy már azt sem tudom, mit beszélek? Talán hanyagolnom kéne ezt a témát. Csak a fejem fájdítanám meg vele. Én még sosem voltam részeg, így egy kicsit nehéz elképzelnem, hogy miként tud leromlani az ítélő képesség. Ezért jobb, ha nem is foglalkozom tovább vele. Hm... Talán a harc után el kéne mennem a cukrászdába. Jobban belegondolva még nem nagyon tettem tiszteletem arra fele. Elvégre valamikor én is megengedhetek magamnak egy kis pihenést. Jobban belegondolva tényleg kéne… vajon akad Aincradban egy masszőr? Mostanában elég merev vagyok.

//ha jól rémlik az íjász sebzése= a fegyver kezelésével//
Élet: 23
Páncél: 0/4

Ahogy repült a két nyílvessző, csodálatos volt. A fa nyílvessző mögött nemsokkal elmaradva repült, az illúziója, zöldes lilás derengés erős kontúrral, így könnyedén kivehető, szándéka és alakja a nyílvesszőnek. A srác szó szerint beleugrott a támadásomba, vagy talán valami mást látott és azért állt bele a sebző nyilamba. Sebaj az illúzió nyílvessző ezek után eltűnt testében, és hátából nem furakodott ki. Megindult végre képességem, de ezt csak én tudhatom. Viszont nem szabad eltalálnia, vagy vész minden. Azonban felfordult a gyomrom, és ez most mindennél előrébb került és bizony ki is használta gyorsaságát és pillanatnyi esetlenségem. Nem ismeri az ivócimborák becsületét, látszik! Ahogy ott termett, ez a furcsa kölyök egyből belém vágta a kését, a másikat viszont elvétette, mert megcsúsztam a hányáson. Valami rettentő véletlen lehetett ez.
- Aljas és gonosz vagy! Ez tetszik - azzal gonosz vigyorra húztam szám szélét, nagy szemem beszűkítettem, és elfordulva futottam két lépést el tőle. Még egy, közben újabb nyílvesszőt tettem az idegre. Felhúztam, és megfordultam. Csak most meg ne csússzak, sikerült, kizártam a tömeget, ami hol röhögött, hol hüledezett egy egy cselekményünkön. Fognak még azért könyörögni, hogy ne kampeljem őket. Jött egy jóleső belső sugallat igen így lesz, azzal elengedtem a nyílvesszőt és megjelent mögötte az illúzió. Repült, gyors volt, az ellenfelem, az előbbinél távolabb volt ugyan, de még van rá jó esélyem, hogy nem kerüli ki. Életerőm a sárga zóna alja felé közelített erősen. Míg az övé alig mozdult meg. Alig hiszek a szememnek, hogy lehet ez.. Ez már biztos, hogy a felszerelése jobb az enyémnél, vagy a szintje nagyobb. És egy másik dolog is biztos, innom kell. Hisz már lassan teljesen kimegy belőlem a pia, és pocsékoltam is már kétszer. A pocséklás meg nem megengedett még itt sem. Keiko legalább ez megmaradt utánad, ha más nem is. Azzal erősebbre fogtam az íjam, és belevesztem a hátam mögött dúló hangzavar, a repülő nyílvessző és egy elképzelt piás üveg társaságában.

Életerő: 8(7.5)
Páncél: 0

// igen találat esetén 4-es sebzés//

Nem csak részeges, pokoli mázlista is a fazon. Vagy igaz, hogy a részegeknek van szerencséjük? Vagy a mondás nem is így van? Mindegy, még így is félsiker. De nem szabad feledni, hogy majdnem kanál nem kanál. Tehát félsikert lehet-e sikernek nevezni? Talán, de én inkább biztosra megyek és igyekszem bepótolni amit elhalasztottam. Ennek jele volt az is, hogy nem csak álltam mint  a facövek, vagy mint a részeg mikor áthajt rajta az úthenger. Miközben kihúzrtam magamból azt a túlméretezett fogpiszkálót, ellenfelem megint egy kicsivel hátrébb került és felvette a szokásos tüzelő állását, ezúttal hányás nélkül... Milyen szokatlan. Ismét repítette a két vesszőt, amit nem állt szándékomban elkapni. Szóval ne siessük el annyira a célkereszt felfestését. Még mozgok...még... de ha túl soká hagyom szórakozni tűpárna ként végzem és még nem áll szándékomban csatlakozni a SÜNS-höz.[Sündisznó Ügyeleti Nemzet Szövetség.]
Szóval oldalra vetődtem és közben elhajítottam a tőröm ellenfelem irányába. A pontosság rovására ment az akciót de megúsztam sérülés nélkül mikor oda teleportáltam. Kb, más félméteres távolságra álltam az ellenfelem mellet amit egy nagy ugrással egy pillanat alatt meg is tettem. Tőreimmel két oldalról támadtam. Közben nem állok meg, hátha sikerül fellöknöm. Ha sikerül hozzá juthatok egy kis helyzeti előnyhöz és ha minden jól megy gyorsan végezhetünk. Ha nem... max kicsit még elszórakozunk, de most már tényleg szeretnék látni valami komolyabb haladást. Például egy piros zónába lépő életerő pont, pont ilyen lenne és az remélhetőleg nem az enyém lesz.

Két tigris bukfenc és már a nyakamon is volt. Miből van ez a gyerek, sose ivott még, vigye el a fene. Azonban az ürülő pia, a napfény és a közönség értelmetlensége közepette, sikerült a porban megcsúsznom és a villódzva közelítő gyerek, mert mi mást csinált volna, ha még csak eltalálni se tudok egy tiszta célpontot, ugrik, varázsol, ugrik. És már jönnek is a kések. Árnyharcos trükk. Lehet itt bent a játékban bűvész vagy valami egyéb baromság. tovább időm agyalni nem volt, ugyanis a lábam megindult az égnek, így oldalam tiszta támadható felületet nyújtott a rögtönzött ugró makinak és első pengeszúrás hatására életerőm tovább csordogált lefelé. Sárga zónában volt továbbra is, elég siralmas a helyzet, nem csak, hogy gyors, sebezhetetlen, de még van sebzése is. Nem túl fer dolog és ez rettentően idegesít. Nem tudom lepvpzni, milyen ócska lom játék már ez. Inkább a CoD12 onlineba ragadtam volna be, ott legalább szétlőhetném a fejét egy shotival és kész, minden probléma megoldva. Hátamra estem. Fölöttem a levegőt szelte a második kés.
Nem volt idő gondolkozni, csak gépiesen cselekedtem, Balkezemmel próbáltam rámarkolni felsőjére, hogy ne tudjon ficánkolni és jobb öklömmel megcéloztam állát. Minden lehetséges erőmet latba véve, igyekeztem úgy képen gyűrni, a szurkálódóst, hogy csak na!
- Ilyet egyél, ne mást! - küzdöttem utolsó "vérig". Azzal átlibben agyamon, hogy mégis csak hol lehet az íjam, egyik kezembe sincs, de ezt a gondolat mentem, kezdte elönteni a hányinger. Azonban ezt könnyen visszatudtam már tartani. Ha újra telibe hánynám akkor, talán.. Egy pisis ellen nem fogok ilyen cselhez folyamodni, megint.


Életerő: 3
Páncél: 0

Újból fél siker. De vajon ez olyan siker, amire vágytam?
"Még egy ilyen győzelem és nem marad egy katonánk sem." Ezt mondta egyszer egy hadvezér. Nem tudom ki volt, de biztos igaza volt. Ugyanis ellenfelem, megragadta a bőrruhám a nyakam alatt és azzal a lendülettel együtt jól állba is vágott. Ha nem tartott volna talán hanyatt is vágódtam volna ettől, vagy legalábbis megtántorított volna. De legalább most közel van... Így az alkalmat kihasználva megpróbálom szembe köpni, majd két tőrömet megszorítva megkísérlem kétoldalúról torkon szúrni, vagy ahol érem... De komolyan, ez már kezd fárasztóvá válni... mennyi ideje is tart már a harc... egy órája... talán régebben? Talán csak pár perce? Nem tudom, de végtelennek tűnik így visszagondolva. Ilyen lenne egy, teljes életes harc? Mintha nem is csak a duplája lenne a fél életesnek, hanem sokszorosa. De ha minden jól megy, most véget érhet ez a kis perpatvar és a közönség is elégedetten mehet a dolgára, vagy várhatja a következő küzdelmet. Kinek mi tetszik. De nekem most egy menő befejezés tetszene. Nem hinném, hogy tartogatna még bármi meglepetést, de kitudja. Talán megbánom, hogy alábecsülöm. Igyekszem az ellenfeleimet soha sem alábecsülni, ugyanakkor túlbecsülni sem. Ennek a vége pedig rendszerint az, hogy vagy alá, vagy túl becsülöm őket. Egy nap még meg fogom járni ezért, ha nem én majd más. Valószínűleg az, akit túlbecsülök. De valahol van egy határ, amit meg kéne találni és én meg találom, ha belepusztulok is. Ami elég valószínű, ha nem vigyázok, pórul járok… így azt hiszem még mindig jobb, ha túlbecsülöm az ellenfelem. Még ha nem is olyan energiatakarékos megoldás….

Igen szinte éreztem azt a gyönyört ahogy reped a bőr az ököl csapásom alatt. Egy hajszál ér elpattan, és már vérzik is. Azonban ez csak álom, ahogy az is hogy a tízedik hányásom és a negyedik nap ivás már fájdalmas volna. Ugyan a bőre megmozdul öklöm alatt, de nem hogy megrepedne, semmi. Az ég egy adta világon semmi. Dühítő és szánalmas. Francba ezzel az egésszel. Azt sem érdemli meg, hogy ledobjam a poros földre és lehányjam. Ki is használta a helyzetet. Azonban több mint egy éve járok kocsmába, ezen a helyen, odakint még többet voltam. A köpet csak úgy repült a levegőben és szállt. De talán a poros földet érhette valahol a hátam mögött. Így is túl sokáig néztem, az amorf szerkezetű anyagot. Ami többször alakot váltva sodródott a levegőben tehetetlenségéből. Furcsa, rettentően utálom az F épületben a tanári kart, annyi sületlenséget hordanak össze. Amit nem lehet kiásni az nincs, ennyi, szóval érjék be ezzel, ne a sok elcseszett elméletükkel. Mint most ez is. Szurkálódik, életerőm lecsökkent és megjelent előtte a felkínált ablak. Befejezi, vagy életben hagy. Remélem, előbbit választja, annál hamarabb találkozok Keikoval és gyerekeimmel. Nekem apámmal és anyámmal, akik büszkék lehetnek, hogy egymagam milyen sokra vittem nélkülük. És végre behúzhatok apámnak egyet, amiért megölte anyám és sajátmagát.
- Nyertél - jelentettem ki színtelen hangon - ölj meg, vagy gyerünk dolgunkra. Nekem még innom kell, mert már majdnem kijózanodtam. Megalázkodni nem fogok előtte, azzal semleges arcal néztem egy kicsit, majd a közönséggel is törődve, csak feléjük pillantottam. Egynap, mind megöllek benneteket, szánalmas semmire kellők. Ezt a gyereket kár volna, sebezhetetlen. És még varázsolni is tud. Később viszont elverem, érzem ereimben. Egy nap olyan vér fog csordogálni benne, ami nem alkohol és nem szánalmas. Mint ez.. Bár legszívesebben újra lehánynám, de gyomrom üres szervezetem kiapadt. Remélem meg öl, nem akarok kijózanodni!


//Köszi a harcot!//

Találat... illetve majdnem, az idő lelassult. Szinte megállt halottam már erről. Azelőtt történik, mielőtt megölnél valakit. Így van időd végig gondolni a dolgot. Még sosem láttam korábban, de örülök, hogy győztesen láthatom, és nem nekem kell várnom az ellenfél ítéletére. Ellenfelem úgy fest egyáltalán nem zavartatja magát a dolgon. Nem mutat félelmet. Bár részeg... Talán fel se fogta milyen helyzetben van. Durva gondolat, most megölhetem. Büntetlenül... nem lenne belőle baj, talán még jót is tennék vele a világnak. Megöljem? Váljak gyilkossá? Bár az utóbbi szinte elkerülhetetlennek tűnik. Sok a beteg játékos... messze még a vége. Valószínűleg egy nap elkerülhetetlen lesz, hogy megöljek valakit. Mutassa kegyelmet és gyarapítsam ellenségeim táborát? Öljem meg és többet nem lesz vele problémám? Nehéz kérdés. Könnyű válasz, csak az a kérdés hajlandó vagy-e feltenni a kérdést. Én feltettem és ekkor eldőlt. Nem ölöm meg, ezúttal nem, talán elgondolkodtatja a vereség. Talán nem... de egy valamit biztosan tudtam, legközelebb végzek vele. Nem hagyhatok életben senkit, aki az ellenségemé akar válni és keresztbe tenni. Azt viszont, hogy vele mi lesz, csak az idő adhat tanúbizonyságot. Így várok és figyelek. Egy nap megtudom a döntését, és ha úgy adódik... megölöm.
Késemet még a döntőcsapás beadása előtt megállítottam. A rendszer gyorsan kapcsolt, lezárta a párbajt. Fejem fölött világított a párbaj győztes felirat. A tömeg egy része hangosan kifütyült, a másik fele éljenzett. Egy részük biztos gyávának gondol, másik fele "hősnek". Azt hiszem jobb, ha rájuk hagyom a döntést. Valahogy mind a két felét meg tudom érteni.
-Többet ne állj az utamba. Mondom, majd hátat fordítva neki ott hagytam saját szégyenében és részegségében. Bár lehet nincs is tisztában ezekkel...

/köszönöm a harcot/