Re: Erdőség #2

by **Atoru** Hétf. Jún. 15 2015, 20:48

Timidus megjegyzésén elmosolyodtam.
- Hát igen, mi már csak ilyen anyagiasak vagyunk. Nem szeretjük a tartozásokat. - próbálom viccesebbre venni a figurát... Feltehetőleg rossz személynél. De ezt a helyzetkomikumot nem hagyhattam ki.
Shu elmesélésének hallatán megnyugodtam, és néhány helyen fel is kacagtam.
- Nem csodálom, hogy jobban értettél hozzá. Én nem tudok olyan dologhoz, amiről nem te, vagy Timidus tudnátok a legtöbbet... És ne aggódj, megtartom a titkot. Egyébként sem tudom hogyan néz ki ez a Kazuma, és ha elárulnám neki ezt a titkot... Akkor lehet, hogy pórul járnék. - vakartam meg zavartan a tarkómat. Meghalni még nem szeretnék, ha lehet róla szó. Azt hiszem ezt a titkot is el kell zárnom a Hét Pecsétesek közé. Lassan teli lesz a raktáram.

A csikizés jól sikerült, és Shu... Akarom mondani az Öszvér egyhamar legyőzetett. És ezt nem tudta megoldani az Első Alapítvány...
- Hm... Tehát csak félig vagy Öszvér. - vakartam meg az államat, eljátszva a bizalmatlant. De a hamiskás mosoly így is megjelent az arcomon. - Szerencsésnek mondhatom magam, hogy rám nem hat erőd, nem igaz? - nyújtom ki a nyelvemet játékosan a kicsi idomárlányra. Shuval jókat lehet viccelődni, és ezt élvezem is, minden alkalommal.
A robotok hallatán összevontam a szemöldököm.
- R. Daneel-ról már olvastam. Eléggé szimpatikus személynek tűnt nekem és nekem is egyből Timidus ugrott be, amikor olvastam a könyveket. - mondtam, de aztán eszembe jutott, hogy milyen hibát is vétettem. - Akarom mondani te jutottál eszembe, Timidus. - javítom ki magamat. Hiába, az ilyenekre is figyelni kell. - Giskard-ról viszont nem olvastam. - rázom meg a fejemet. - Ő lenne Daneel utódja? - a kérdés teljesen vak volt, mindössze a felsorolás alapján próbáltam következtetni... Talán sikerül.
Shu bossos bigyuszán csak elmosolyodom.
- Én erre szoktam mondani, hogy a gyakorlat jobb tanár, mint az elmélet. És azt is, hogy a kíváncsiság nagyúr. Nekem hiába mesélik el, hogy milyen íze van egy nyúlragunak. Én inkább szeretem a saját bőrömön megtapasztalni a dolgokat. - magyarázom, de az utolsó mondatokra a szemöldököm újból összegyűrődött. - Loot szabályváltozás? Erről nem hallottam. A last hittel járó jutalommal van kapcsolatban? - kérdezem kíváncsian, mert a szavaiból mintha ezt szűrném ki... De ez is csak egy felvetés.
És hogyha már szó volt az ételekről! Azt hiszem van valamim Shu számára, aminek én nem olyan sok hasznát veszem...
- Apropó, valamit szeretnék átadni neked. - mondom a lánynak, és már keresem is a megfelelő tárgyat. Amint megtaláltam, már küldtem is a lánynak. A tárgy nem volt más, mint a következő: >>Ragunyúl hús<< - Az én jártasságszintemmel csak elpocsékolnám... A te főzésjártasságod pedig tudtommal maxolva van, így nyugodt szívvel nyújtom át. - mondom a lánynak. Tudom, hogy a ragunyúl húsát sokan keresik... De inkább adom egy jó barátnak, mint egy idegennek.

by **Shukaku** Kedd Jún. 16 2015, 06:34

Valóban nem a megfelelő személynél, hiszen bár Shu elmosolyodott… amit elég nehéz volt észrevenni, hiszen Atoru mellett végig mosolygott, Timidus viszont teljesen komolyan vette a mondandót, sőt, ő is pontosan így gondolta. Az emberek általában szeretnek tartozni egymásnak és egymáshoz, kötelességüknek érzik ezt, és rendkívül anyagiasak. Nincs ezen mit szépíteni.
-Óh, azért nem kell ám ennyire túldicsérni egyikőnket sem!
Pirult bele kissé Shu újra, de határozottan megrázta a fejét.
-Bűvészkedésen például egyetlen pontocskám sincsen, mert nem akarom megtanulni. Szeretem a varázslatot varázslatnak hinni, és ha tudnám, hogy hogyan működik, oda lenne a csoda. Timidus pedig például a csapatos bigyuszokhoz nem ért annyira, mert ugye nagyon ritkán megyünk kazizni vagy TCS-zni, általában egy az egy… vagyis hát egy a kettő, vagy idomár ellen kettő a kettő ellen szoktunk párbajozni. Kazuma pedig maszkban járkál mindenhova. Gondoltam, hogy egyszer elcsenem tőle, mert kíváncsi vagyok, hogy mit rejteget alatta…
A félig öszvérre felkacagott, elengedte a madarat az öléből, majd teljes testével Atoru felé fordult.
-Az Öszvér már eleve félig ló, félig szamár… egy fél öszvér pedig… vagy te a csacsi!
Nyújtotta nyevét ismételten a srácra, és újra nevetésben tört ki.
-Azt pedig meglátjuk, hogy hat-e rád a képességem.
És valóban megpróbálta aktiválni a képességét, a jedi mozdulatot ezúttal Atoru orra előtt megtéve. Vicces lett volna, ha kiderül, hogy Atoru igazából a világ egyik mobja, játékosnak álcázva. Giskardra csak bólintott. Hosszadalmas lenne most elmesélni az egész életművet, amit Asimov letett az asztalra, majd egy újabb bólintás érkezett a last hitre is.
-Igen, az. A közösenlegyőzzükazellenségetmiegycsapatvagyunkésakijutásértküzdünk nagy komoly frontharcosok képesek voltak összeverekedni az utolsó ütés miatt, és Kayabának kellett rendet tennie köztük. Komolyan, mint az oviban! Nevetséges! Egyébként pedig ha nem akarunk kijutni, márpedig nekem te ezt mondtad, akkor semmi keresnivalónk nincs ott. Hadd lássák csak, hogy egyre kevesebben akarnak az ő értelmetlen harcukba beszállni, és akkor talán hamarabb véget ér ez a nyűglődés. Egy csomószor sajnálom már őket, mert szegények még mindig elhiszik, hogy kijuthatnak…
Egy kicsit keserűre sikeredett a mondandó vége, ám jött is a fenséges lakoma, ami majd elveszi a rossz szájízt. Shu egy ideig forgatta a kezében a húsit, majd felállt, tett hátra pár lépést, és ledobta közéjük az instant tábortüzet.
-Csak nem gondolod, hogy nélküled kóstolom meg, amikor az előbb mondtad, hogy szeretnéd megkóstolni? De…honnan szerezted?

by **Atoru** Pént. Jún. 19 2015, 11:28

- Shu, én sohasem dicséret miatt mondom, amit mondok. Egyszerűen így gondolom. - magyarázom. Most ideírhatnám, hogy mosolyogva, de... Amikor Shu-val vagyok, akkor általában a mosoly is ott leledzik az arcomon, így lassan feleslegessé válik kiemelni.
Az idomár mindenképpen be akarta bizonyítani, hogy nem ők a legjobbak... Én pedig nem hittem nekik.
- Ha én azt mondtam, hogy ti vagytok, akkor ti vagytok. ˇ^ˇ - kötöttem az ebet a karóhoz. - Ilyen lárifári badarságokról pedig hallani sem akarok. Ha ilyenekre gondoltam volna, akkor megemlítem azt is, hogy nem ti tudtok a legjobban taoko-n, vagy koto-n játszani. - csóválom meg a fejemet, moso... Tudjátok. - Ha pedig Timidus annyira nem értene a csapatos bigyuszokhoz, akkor kettőtök csapatmunkája sem lenne a legjobb. Itt mindössze annyiról van szó, hogy kis létszámban, de maximálisan tudja irányítani a csapatot. - felelem. Ha én a fejembe veszek valamit, akkor makacsul kitartok mellette.
Úgy látszik Shu-nak feltűnt, hogy mire is gondoltam valójában a félöszvér alatt. Sebaj! Legalább nem vette rossz néven, aminek örülök.
Nem tudtam, hogy jelzi-e nála valami, ha besülne a képessége... De próbáltam úgy tenni, mintha sikerülne.
- Úrnőm. - ereszkedtem féltrédre a kislány előtt. - A szolgálatára állok. - próbáltam úgy kimondani a szavakat, hogy nehogy elnevessem magam, így a komoly arckifejezésem is egy torz fintorba fordult a nagy erőlködéstől. Még szerencse, hogy az arcom a föld felé néz.
De nem bírtam sokáig, talán már Shu első utasításának teljesítése közben elnevettem magam. Túlságosan is komolytalan vagyok, úgy látszik.

- Elnézést Shu, - lihegtem. - de nem bírtam tovább. - majd elterültem a pázsiton. Reméltem, hogy nem fog bedurcázni, amiért csőbe húztam... Ha ugyan a képesség besülését nem jelezte nála valami.
Shu frontharcosokról alkotott képén csóváltam a fejem. Igen, mosolyogva.
- Ezt nem hallottam. De erről jó tudni... És ki mondta, hogy ezután mindig oda fogok járni? Mint mondtam: én inkább megkóstolom a nyúlragut és utána döntök, hogy ízlik-e, vagy sem. Esetleg kinézed belőlem, hogy megszegem az ígéretemet? - a kérdést viccnek szántam, de lehet, hogy túllőttem vele a célon. Mindenesetre nem volt szándékom. - Az embereket pedig sose sajnáld, Shu. - paskoltam meg a fejét. - Kell nekünk a hit, bármiben is higgyünk. Legyen az a kijutás, az ellenkezője, vagy éppen az, hogy játékosokat ölünk... Az embereknek szükség van hitre, hogy kibírják. - kezdtem bele mélyebb gondolatokba, de észbe kaptam. - Ah, bocsi. Csak hangosan gondolkodtam.
A kis idomár kérdésére a válasz nem váratott sokáig.
- Egy küldetésnek a végén kaptuk. Valamilyen rendszer béta tesztelői voltunk, azt hiszem. - mondom bizonytalanul. Ha sHu-t érdeklik a részletek, akkor elárulom... A lakoma közben.
Addig is figyelem, hogy mit is hoz össze a mesterszakács.

by **Shukaku** Pént. Jún. 19 2015, 12:04

Nos, a mesterszakácskodás úgy kezdődik, hogy egy mesterszakács sem tud csodát tenni megfelelő felszerelések nélkül. Hála a jártasság kimaxolásának, a kések és a felszerelés bármikor elővarázsolható volt, akárcsak a tábortűz, ám a hozzávalókkal már egy kicsit gondban lett volna, ha nincs Chizu. De szerencsére Chizu van, úgyhogy egy rövid levélváltás és receptegyeztetés után már meg is érkeztek Shuhoz a hozzávalók, amiket szépen ki is pakolt egy nagy lapos kőre.
-Most ez lesz a konyhapult jobb híján. Ugye itt van a husi, egy fej vöröshagyma, két paradicsom, kell bele fokhagyma, de azt majd csak a tiédbe teszek, kell egy deci bor… ha…
Itt egy kicsit elgondolkodott, de nagyon remélte, hogy Atoru nem akar bébicsőszködni felette az alkohol miatt, és ez egyébként is elengedhetetlen az ételhez… szóval nyugodtan kipakolta a kis flaskát is.
-Egy kis víz is kellene. Van itt a közelben egy forrás. Hozol nekem addig, amíg előkészítem a többit? Ha már úgyis csak a parancsaimat lesed.
Nyomott a srác kezébe egy kulacsot, majd folytatta.
-Mazsola, sárgabaracklekvár, citrom, olívaolaj, fahéj, római kömény, gyömbér, pirospaprika, só és bors. És akkor meg is leszünk. Kuszkusszal vagy rizzsel kéred?
Remélhetőleg Atoru visszaért, mire összekészülődött, tehát a hagymát azonnal a kezébe nyomhatta, amíg ő a paradicsommal bíbelődött. És ha megtörtént a választás, akkor nemsokára el is készült a finom ebéd. A valóságban 3-4 órát igényelt volna az összefőzés, itt azonban Shu egy kicsit csalt, és igénybe vette a rendszer segítségét, meggyorsítva a folyamatot. Persze annyi időt azért hagyott, hogy főzőcskézés közben válaszolni tudjon.
-Hát… ha mindig azt mondod, amit gondolsz, akkor ebben hasonlítasz Timire. Viszont… ebben a csapatos izében igazad lehet, de akkor sem vagyunk mi a legjobbak, mert nem elég, hogy nem tudok játszani taokon, de azt sem tudom, hogy mi az…
Ráadásul még a Google is azt mondja, hogy az inkább taiko… Mindenesetre a képesség besülését nem jelezte semmi Shunak, csak a sikert szokta jelezni az adott mob indikátorának megremegése és színváltása, ám mivel Atoru indikátora még mindig zöld volt, nem pedig sárga, mint a peteké, így valahonnan lehetett sejteni, hogy valami turpisság van a dologban. Mindenesetre most már kellett hoznia vizet, ez alól nem bújhatott ki, és nem is heverészhetett a fűben tovább. A mondandóján viszont elgondolkodott az idomár, és halkan sóhajtott egyet.
-Sokkal könnyebb lenne nekik, ha valóságos dolgokban hinnének. Viszont… erről a béta-tesztelésről igazán mesélhetnél ebéd közben…
Igen, közben, hiszen ebben a pillanatban már szolgálta is fel a finomságot. Sajnos gyertyafény meg zene nem volt, és asztalként is csak a lapos követ lehetett körbeülni, de az étel ízéért és látványáért azért mindent megtett…

by **Atoru** Csüt. Jún. 25 2015, 20:27

Csak ámultam, miközben Shu előkészítette a hozzávalókat. Én ehhez a főzés micsodához sosem fogok érteni. Ez maradjon meg a többieknek, én pedig majd kertészkedem. Az úgyis izgalmasabb.
Mikor Shu elgondolkodva rám nézett a bor miatt, védekezően magam elé emeltem a karjaim.
- Lelkem rajta, azt teszel bele amit szeretnél. - a bor amúgy sem olyan súlyos. Bezzeg a szaké... Abból a kevés is sok. - Viszont... Hogyhogy csak az enyémbe kerül fokhagyma? Talán nem szereted? - érdeklődtem. Ha nem szereti, akkor előkerítek egy karót valahonnan a biztonság kedvéért.
És Shu meg is adta a kitűnő lehetőséget: vízhordás.
- Értettem. - szalutáltam, és indultam is volna, amikor jött a kérdés. - Ööö... Kuszkusszal. - vágtam rá gyorsan, és már úton is voltam. Először csak a patakot találtam meg, de végül a forrást is megleltem, és teli töltöttem a kulacsot, távolba révedő tekintettel. Jól esett ez a kis piknik Shuval - mivel ez már piknik volt. Feledtette velem azt a gondolatot, hogy Anatole meghalt, és hogy Miri milyen reményvesztett lehet. És talán ennek a találkozásnak köszönhetően tudok kitartani amellett, hogy a céhvezéremmel találkozzak. Már túl sok dolog...
A kulacs megtelt, én pedig szaladtam is vissza a vízzel. A következő utasításra már várni sem kellett, egyértelmű volt: hagymaszeletelés. Csak azt nem tudtam, hogy Shunak jó lesz gerezdenként, vagy teljesen aprítsam össze, ezért ezt meg is kérdeztem tőle.
Ezután a választól függően aprítom fel a hagymát, és várom a további teendőket, ha van. Ha nincs, akkor próbálok nem láb alatt lenni. ninja

És folytatni a beszélgetést. Talán egy kicsit belepirultam abba, hogy Timidus-hoz hasonlított, de kislányos zavaromat megzavarta egy szó, ezért furcsán néztem az idomárra.
- Taoko? - pislogtam néhányat. - Én ilyenről nem is hallottam. Taiko-ról beszéltem. Ez egy régi, hagyományos dobfajta. Régebben csatákban ezzel adták meg a ritmust, és a parancsokat is könnyebb volt így közvetíteni... Csodálom, hogy még nem hallottál róla. - nézek továbbra is furcsán a lányra. Hiszen Shukaku elég művelt leányzó, így nem hinném, hogy kultúrában elmaradott lenne. Lehet, hogy csak azért nem értette, mert félrehallotta, amit mondtam.
- Shu, minden valóságos. Az is lehet, hogy egy rinocérosz fog elgaloppozni előttünk. Csak kicsi rá az esély. - nézek rá komiszul. - A béta-tesztelésről pedig... Nem sokat tudok mondani. - összekulcsolom a kezeim, és komolyabb arcszerkezetet öltök magamra. - Annyi biztos, hogy egy kényszerített teleportálással kezdődött, gondolom véletlen folytán választottak pont minket. Ez... Lényegében olyan volt, mintha egy újfajta küldetéssorozatot szeretne valamelyik staff tag indítani. A SAO keretein belül, de mindig más helyszínen találtuk magunkat. Ó, és a helyek nem voltak a térképen. Mivel mindegyik egy-egy anime helyszínei voltak. - ha Shu hangot adna a csodálkozásának, akkor várok és csak azután folytatom. - Egyik sem volt mai darab, mindegyik legalább tízéves, vagy annál is régibb. Ennek ellenére élveztük. Minden élethű volt, a környezettől kezdve a karakterek viselkedéséig minden. És... Igazából csak teleportáltak minket, majd végül a játéktér megalkotója elmagyarázta, hogy hol is vagyunk. Lényegében ennyi. - fejezem be mondandómat, miközben eszegetek a raguból. Nekem valamiért van egy olyan rossz szokásom, hogy ameddig eszem, addig nem szólalok meg magamtól. Ez a rossz szokás most is jelen van, és miután elmeséltem a történteket csak csendben falatozom. Hacsak nem áll elő egy témával Shu.

by **Shukaku** Pént. Jún. 26 2015, 05:39

Ejj, mi ez a kishitűség? Az összes jártasságot fel lehet ám fejleszteni, ha van elég szabadideje, na meg persze türelme és akaratereje az embernek! Ki ne akarna mesterszakács lenni? Jó, persze a fiúknak biztosan kényelmesebb, hogy a lányok majd eléjük raknak mindenféle finomságot… lehet, hogy ez a szokás tényleg annyira mélyen gyökeredzik, hogy egy új világ sem fogja tudni megváltoztatni. Anat sem főzött jól, és ezek szerint Atoru sem. Talán így van jól, hiszen Shu szívesen sürgölődött körülöttük, és szívesen etette is őket. Razz

A lelke rajta szövegen egy kicsit kuncogott, mert bár ő szerette ezt a kifejezést, ritkán hallotta másoktól. Belelöttyintett az ételbe egy kis szőlőlevet, majd válaszképpen a fokhagymára, fintorgott egyet.
-U-TÁ-LOM! Nem is nagyon tartok otthon, meg dolgozni sem szeretek vele… büdi, meg olyan… de ha te szereted, akkor a tiédbe teszek.
És tett is, bár végig grimaszolt, amikor dolgozott vele, és itt látszott, hogy a rendszer minden gyorsító lehetőségét kihasználja, hogy minél kevesebb időt kelljen töltenie a növényke társaságában. Megérkezett minden hozzávaló, a hagyma picike kockákra szeletelődött, és remélhetőleg Timinek még gyógyítania sem kellett Atorun valamilyen baleset következtében. Több dolog nem nagyon volt, mindössze kevergetni kellett, na meg persze kuncogni az árnyharcos zavarán, és fejet rázni, amikor kijavítódott a félreértés.
-Jaaa! Úgy már hallottam… vagyis tanultuk töriből ezeket a bigyuszokat… de soha nem doboltam. A rinocéroszra pedig…
-Hetvennégy százalék, kerekítve. Szoktak erre járni, ha nem zavarja meg semmi az útjukat. Ők is a vízhez mennek.
A lány mosolyogva bólintott, majd minden figyelmét a fiúra és a történetére szegezte.
-Oooooh! Akkor ti is találkoztatok már stafftagokkal. Milyen volt? Hogy nézett ki? És milyen animékben voltatok? Én… nem nagyon néztem ilyesmiket, inkább olvastam… de néhányat láttam. Mondjuk hasonló küldin én is voltam, de ott sokkal régebbi mesékbe kerültünk Timivel. A Játékmesterek nagyon kedvesek, és gondolom figyeltek arra, hogy én nem igazán vagyok annyira Japán, mint a többiek, szóval nekem ilyen nyugati meséket adott. Mondjuk… picit vicces ez az egész. Ha belegondolsz, a mi életünk is olyan, mintha csak egy mese szereplői lennénk. Ismerek olyanokat, akik teljesen úgy is viselkednek, meg néznek ki, mintha csak egy animéből ugrottak volna elő…
És mintha csak Atoru kérésére érkezett volna, az egyik bokorból a forrás felé tartva lassan elbattyogott előttük egy orrszarvú. Shu szemei csak úgy csillogtak, és halkan hálát rebegett Kayabának. Biztosan figyeli a beszélgetésüket, és jelzésként küldte nekik.
-Annyira... szépek! Ő egy nyugat-afrikai fekete orrszarvú. Kint már pár éve kihalt. Csak... csak gondolj bele! A kihalt állatokról mindig a dínók jutnak eszünkbe, de ő... ő csak úgy tizenöt éve halt ki...
Sóhajtott egyet, majd picit szomorúan ingatta a fejét. Egy újabb dolog, amiben ez a világ megint csak jobb, mint a kinti.

(orrszarvú)

by Ajánlott tartalom