Erdőség #2

Shukakuval kellemesebbre bizonyult a beszélgetésünk mint amire számítottam. Azt hittem undinak és visszataszítónak fog gondolni legalábbis az alapján amit láthatott. Igen, tulajdonképp én is arra gondoltam volna… a helyében így nem hibáztathatom semmiért. Ugyanakkor amikor szóba került az egész incidens meglepetésemre hitt nekem, sőt még saját példákat is elő tudott hozni. oO Meglepődtem, nem azért mert nem néztem volna ki belőle… nah jó.. nem néztem volna ki belőle. Kora ellenére igencsak érettnek tűnik, ami hát nem tudom hogy ténylegesen jó tulajdonság-e. Mert a koraérettség hasznos ugyan, de a gyerekkor hiányát, vagy csak csekély gond nélküli életet jelent. Egy pillanatra szomorúan elgondolkozva néztem a lányra, majd feleszméltem. Nem fogok neki ilyesmit mutatni, sőt azon leszek hogy mindinkább közel kerülhessek hozzá és megismerhessem. A lány kapcsolata Timidussal lenyűgözö, azt hiszem egyszer láttam csupán ilyen gond nélküli szoros kapcsolatot mégpedig Hisame és Peter részéről. Szophie, és a fakraskája valamint Ren és Regi, szintén a másik két véglet. Tulajdonképp szórakoztatóak, és hiszem hogy minden idomárnak szoros a kapcsolata a petjével, nézzük akárhogy is, egymás kezében van az életük. Furcsa és félelmetes nekem mindez egyben… én azt hiszem nem tudnék idomár lenni. A kardom az fém és azcél, a pajzsom szintén… nincsennek érzelmei és nincs értelme sem. Nem fáj neki ha bántok vele valakit, ugyanakkor testével óvhatom magam ha szükséges. Nem szeretnék élőlényt látni miként értem harcol… túl szomorú lenne, hisz én vagyok az aki képes hárítani és felválalni a sebzéseket, nem bírnám ki ha egy pet tenné meg ezt helyettem. Ugyanakkor a kapcsolat és a törődés, az hogy mindig van valaki melletted nagyszerű ámbár.., sokszor talán zavaró is lehet. Elvégre a randira ezért is nem hozta Peter Hisamét.

Mikor megkérdem Shu-nyan-tól hogy mégis hány éves lenne, megrökönyödve fogadom a választ. A folytatást meg még inkább. Szörnyű érzés fogott el hogy egy ilyen kis tereméts is képes fegyvert fogni és a fronton harcolni. Felelőséget éreztem iránta… és a tudat iránt… hogy ilyen is megeshet. Tudtam hogy vannak gyerekek Aincardban, Jin számtalanszor kijárt hozzájuk hogy némi ételt és törődés osszon… és erre itt találkozok eggyel. Igaz nem hittem volna hogy ilyen fiatal… azt hittem hogy csak alacsony növésű és gyermekded külsővel megáldott játékos, de mint kiderült nem. Tizenkét évesen jutott be…  még az öcsémnél is fiatalabb… Amint kimondta ezt kényszert éreztem, hogy megöleljem, és keblemre szorongassam őt. Meg is tettem ha engedte, mikor a tekintetem a háta mögé ért az arcom ugyan szomorúságot tükrözött, de mire véget ért ismét mosolyogtam. Úgy éreztem vigyáznom kell rá. Bár mondataival vágta az enyémeket. És még ki is jelentette hogy Ő bizony már nem gyerek, erre nekem is volt egy válaszom.
- Hidd el én még szeretnék gyerek lenni. – Mondtam, és ugyan viselkedésem is igazolja az állításomat. Hisz az én agyi szintem vetekszik az ő bekerülési korával, ha nem kevesebbel. Majd mikor kiderült hogy ott hagyta Szophie-t gyengéden megdorgáltam hogy egyedül ne kóboroljon, vagyis inkább figyelmeztettem hogy ez veszélyes. A lány elmagyarázta miként vélekedik, és ugyan volt abban valami amit mondott, de nem volt teljesen igaza.
- Shukaku… ez nem a valóság, a petek és mobok programozva vannak. Éezelmekre és értelemre is ugyan… de van olyan is ami pont ennek az ellenkezőjére. Tizes szintű vagy, mint ahogy mondtad, és mindezt küldetések és harcos sorával érted el, szóval már tudnod kell hogy vannak olyan mobok amik kiszámíthatatlanok és hiába beszélsz hozzájuk nem válaszolnak. Van igazság abban amit mondtál, ezt nem vitatom, és az elképzelésed miként kifigyeled az útvonalukat is ügyes… de vannak szörnyű gyilkolásra termett állatok is, a szinted jeleni hogy nem voltál még boss harcon… és az állításod is… nem szabad ilyen könnyelműnek lenned. – Mikor befejeztem Timidus is kijelentette hogy nincs egyedül Shukaku hisz Ő is vele van.
- Ez való igaz, és védd is meg mindig. – Mosolyodtam el. És Shu is megerősítette ezt, ugyanakkor élt még egy véleményével.
- Igen, ez tény, itt tényleg csak a szint és a pontelosztás és a felszerelt itemek számítanak. De van itt még egy dolog amire nem gondoltál. – Nézek rá, vajon kitalálja-e, ha nem elmosolyodok és folytatom.
- A lélek. – Kíváncsi vagyok érti-e hogy mire is gondolok, de azért folytatom.
- Fiatalként nem kéne még szörnyűségeket látnod és tapasztalnod. Addig maradj makulátlan az ilyen dolgoktól ameddig csak lehet. Nem kell bizonyítanod, csakis élned. – Huhh, jómagam is megleptek a szavaim összetetsége, mikor tanultam én ilyet? Hát igen… valószínű valahol idebent. Jót akarok a lánynak és nem erről a helyről van szó, hisz az én szintemmel szinte gyerekjáték itt minden, de neki talán kevésbé. Vissza szeretném tartani a fronttól, elvégre az a mi feladatunk, magam sem tudom hogy miként kezdhetett el így fejlődni… egyszer pedig… kitartással és kemény munkával. Talán keményebbel mint mi. Ugyanakkor érzem rajta hogy nem tántoríthatom el, sőt konkrétan jogom sincs ilyesmikhez… mégis… mégis szeretném ezt megtenni. Hiába mondta hogy Ő bizony már nem gyerek, és ebben valahol igaz is lehet, ugyanakkor csak egy gyerek tiltakozik ennyire az ellen hogy ő bizony már nem egy kis kölyök. Igaz kora ellenére ügyes és igencsak okos… de ez még mindig nem indok arra hogy kikerüljön a frontra… szeretném őt ettől megvédeni. Ugyanakkor egy gyerek mégis milyen? Kíváncsi és megállíthatatlan, erős benne a bizonyítási vágy az idősebbekkel szemben. Huhh, nehezebb dió ez mint gondoltam. Elmélkedésem az üzenetjelzőm prittyegése zavarta meg, Szophie volt az, azt írta hogy távol tartja tőlem a gonosz Danee bácsit. És először ugyan elmosolyodtam… de mikor tudatosult bennem hogy egyedül van azzal a perverz kéjenccel, bűntudatom támadt. Igen a céhtagok fedezik egymást, egyszóval én sem várhatom el hogy így azt amit tenni készül. Hisz talán veszélyben van, bár ha hülyeséget csinálta Tachi talán kicsinálná. Hehee, hosszú kínhalál. Vagyis nem hisz olyan itt nincs, de biztos nem hagyná annyiban a dolgot. Gondolom… remélem…>< Ahogy agyalok arra jutok hogy ez mégsem volt okos döntés a részemről, valamit ki kell találnom. Ugyanakkor Shukaku sem szeretné látni a fiút, gondolom… de akkor sem hagyhatom Szophiet magára. Shu is biztos látni szeretné hogy tényleg megnyugodjon hogy nincs gond köztük, bár ő is kapott valami üzenetet, de azt nem láttam hogy kitől is mit. Nagyot sóhajtottam majd, felpattantam ültő helyemből, és idegesen jártam előre meg hátra.,.. meg körbe és körbe… és már srégan is, szinte kitaposva a talpam alatt lévő füvet, majd elhatározásra jutottam. >< Én ugyan nem akarok vele találkozni és Shukaku sem. Hmm…>< De én tudok vele úgy találkozni hogy álcázom magam, bár nem tudom hogy az idomárlányka miként vélekedik a dologról.
- Csalni fogok! – Jelentem ki. És már igazi haditervvel álltam elő. Az inventoryból előhalásztam pár férfi ruhát. Ne kérdezzétek,,, volt olyanom.>< Jin egyik csíkos inge és egy farmerja. Plusz egy palást. Igen csekély szintje volt a köpenynek, de a célnak megfelelt. Már csak a hajamon kellett igazítanom. A Hiaritól kapott csatok pont jókor jöttek, így hátul feltűztem hogy egész rövidnek és csapzottnak hasson, ugyanakkor elől hagytam ki pár tincset hogy az arcomba lógjon, nehogy túl felismerhető legyen. Az egyik oldalt kicsit több hajzuhatag maradt ki és még borult is hozzá pár tincs így azzal kezdenem kellett valamit. Hiába tűztem hátra mindig kicsúsztak, így más megoldást kerestem. Elővettem még pár hajcsatot, és úgy tűztem össze elől őket, ahogy az egyik j-pop stárnak láttam régen a tévében. Szétnéztem még mi használható van a rakimban, és találtam egy bőr nyakszíjat, ami pont kiegészítette már-már egész fiús küllemem. Muszály minnél több csalit bevetnem hogy a kis apróságok is eltereljék a figyelét a fiúnak, hogy vajon ki is lehetek. A palást elnyomta a dekoltázsom így az sem okozhatott gondott. A pajzsom a palást alá rejtettem, oldalra, a kardom a másik oldalra. Terebélyes ruhaanyag kellően eltakarta, és csak mikor lépkedtem néha-néha dudorodott ki hol az egyik hol a másik. Még nem végeztem, elővettem a tükröt amit anno KA nekünk ajándékozott, és amennyire csak tudtam végig mértem magam, de még mindig nem tetszett teljesen amit látok. A arcom elég felismerhető maradt, így erre is ki találtam valamit. A jó smink sokat segít igen ám, kissé bekentem alapozóval és púderral az arccsont alatti részt, így az oda kerülő árnyék kicsit nyújtotta azt. Majd sütét szemceruzával kihútam a szemem hogy nagy szemeimet valamelyes keskenyítse és szélesítse. Nah így már jó lesz. Mosoly ült ki az arcomra. Majd Shukakura pillantottam.
- Nah, milyen? – Kérdeztem meg lányos hanngal és jóval fiúsabb külsővel. Majd kapcsoltam.
- Uh, ez így nem jó. Na milyen? – A mondat második részét valamelyest mélyítettem, de még mindig nem volt az igazi.
- Áhh, ezt még gyakorolnom kell!. – Majd szinpadias mozgásba kezdtem, és meghajoltam a lány előt majd kezemet nyújtottam felé.
- Szép kis hölgy a nevem mostantól AiRen és remélem megtisztel a társaságával a Szohpie mentő körutamon. – És végre lassan-lassan ráérzek, a se nem túl mély se nem túl magas, hanem egy kellemes kettő közötti selymes ugyanakkor picit azért kétes hangra. De még mindig meg kellett köszörülnöm a torkom a végén, mert egy picit kapart az ilyen erőltetett de már már kellően fiús hang kiejtése.
- Igen, meg akarom keresni Szophiet, nem szeretném egyedül hagyni Danee-val. Úgymond én leszek a hős lovag aki majd megmenti a lányt. o/ - Éltem bele talán kicsit túlzottan is magam a szerepembe.
- És még valami, legyen ez csak a mi kis titkunk, legalábbis egyenlőre. - Kacsintottam a lányra.  Majd útnak indultunk ha a lány és a sárkánykája is jónak látta.

Fiús Ai - A Szophie mentő lovag:

/Gome guys ördööög o/ /

Szörnyűnek találtam hogy ilyen fiatalon frontra tör… hisz ha tagadjuk ha nem mindez olyan mint egy háború… katonákkal és ellenségekkel. Igaz fájdalmat nem érzünk és nagy valószínűséggel csakis ezért veszik olyan könnyen az emberek… ez becsapós… de akkor is, egy ilyen fiatal kislánynak nincs helye a fronton… bár látszik rajta hogy makacs azon felül az elért sikerei is alátámaszhatják önmagában hogy jó az amit csinál… nem sajnáltam emiatt, de nem tartom helyesnek mindezt. A monológomat végig hallgatta, nem mondott semmit csupán a mimikája és a gesztusai jelenti hogy nem tetszik neki az hogy nekem nem tetszik mindez. Az ölelésem megakadájozta amint közeledtem felé, én pedig nem akarok neki rosszat szóval ha kellemetlenül érinti akkor nem fogom megtenni.
- Bocsánat. – Kérek bocsánatot, igazán nem akartam behatolni az intim szférájába, tudom sokan nem szeretik ezt. Így nem lehetek mindenkivel olyan közvetlen miként szeretnék, de ha valaki ezt nem szereti akkor önmagamból kell visszavennem és ezt tudom jól.
- Bocsi, de akkor is bosszantónak tartom hogy egy ilyen fiatal lány tőr frontvonalra… hisz nektek még másképp kéne hogy legyen. És a biztonság a legfontosabb. – Magyarázom ezt pont én… de tény hogy így érzem. Azt hiszem felelőséget éreztem azért hogy ez megtörnéhet… hisz már rég ki kellett volna jutnunk innen erre még csak… még a negyedénél is alig járunk a játéknak, és máris eltelt két év. És mindezalatt rengetegen haltak már meg, és sokan adták fel… sokaknak már most ártott a játék, szeretteik elvesztésével, és akad aki nem is mer igazán megkedvelni másokat mert fél hogy elveszítheti… szomorú, és nem kéne mindezt gyermekként megtapasztalnia… bár ahogy nézem…
mindezalatt a mondatomra ismét egy válasszal szolgált, amire kicsit bosszankodtam ugyan, de ezt nem mutattam….>< Nem hiszem el… gondolkodok és válaszokat keresek hogy igazaljam a saját állításom… de úgy nézem megfogot…>< grr már egy tizennégy éves lányka is okosabb mint én?..>< Valószínű így élhette túl eddig is. Az agykerekeim kattognak de nem jut eszembe semmi amivel cáfolhatnám… és igen… úgy néz ki leginkább bedugnám egy szobába hogy ne bánthassa semmi, de ha ilyet tennék valószínű szintén csak ártanék neki, de ha… hagyom hogy a frontra törjön… azzal sem tudnék kibékülni. Majd megértettem.
- Jól van, ezt nem tudom megcáfolni. – Mosolyodtam el, és pillantottam félre.
- De akkor is féltelek, mondjuk valójában azt hiszem én mindenkit féltek… izé… - Magyarázkodok, és tény, ez így van. Talán ezért is vannak supporter skilljeim. Hallottam már arról hogy a képességeink a személyiségünktől is függ… bár nekem ez még mindig furcsa. A sárkányka mondja hogy nem is mondták hogy tízes szintűek lennének, és igen, valóban így van.
- Azért mondtam hogy tizes szintűek mivel az a minimum szint hogy be tudjatok lépni. – Mondtam, és Shu mondta hogy ténylegesen nem voltak még boss harcon.
- Szerencsés vagy. – Öltöttem ki rá a nyelvét, és tényleg így gondoltam. Hisz már láttam bosszcsodával visszahozott embereket, azaz már halt meg valaki… és az is kellemetlen volt mikor Yuichi báttyusnak ki kellett teleportálnia a burokkal… ezen kívül a szörnyek… hogy is fogalmazzak… szörnyűek…><
Shu mikor magyarázkodtam a „tiszta és –gyermeki amit nem tettem ugyan hozzá- lélekről, elvonult a menüje burkába. Összeráncoltam a szemöldököm, nem értettem… de úgy látszik, olyan területre tévedtem amerre talán nem kellett volna. Szophietól kapott üzenetem zavarta meg a csendet. Elolvastam, majd lelkiismeret furdalásom lett… nem akartam hogy Szophie magára maradjon Danee-val. De látni sem akartam… sőt biztos vagyok benne hogy Shukaku sem. >< De némi gondolkodás után bevillant. Hisz csak én nem akarom látni, vagyis szemtől szembe nem szeretnék vele találkozni, akkor viszont nincs gond ha nem velem találkozik eheee. Szóval elkezdtem átalakítani magam, a legfiúsabb alakomba amennyire csak tudtam. Igaz még bele kellett jöjjek, mivel a hangom és a színészkedésem hagyott némi kívánni valót magam után, de úgy nézem Shukaku legalább kibújt a képernyője rejtekéből és hangos nevetésben tört ki. Én is elnevettem magam, örültem hogy így is láthatom őt hisz eddig olyan komoly és szomorú volt. Bemutatkoztam és felsegítettem közben is gyakorolva a színészkedésem. És Shuu kerek perec kijelentette hogy kizárt hogy beveszik és hogy talán nem is kéne így rájuk törni.
- Talán tényleg nem, de ez nem fog megakadályozni, nem szószerint elrabolni szeretném, mintsem inkább csatlakozni hozzájuk és megmutatni Danee-nak hogy, hogy is kell bánni a lányokkal. – Majd meg is indultunk. Hosszabb lesz az út mint gondoltam, de minél hamarabb elindulunk annál kevesebb időt veszítünk. Shu mondandójában hogy lebukunk ha együtt vagyunk hát… van benne valami, de a csapattársam nem szeretném ha háttérbe szorulna.
- Értelek…és jogos is, ugyanakkor mint már mondtam nem akarom azt hogy a háttérben maradj. Te is fontos tagja vagy a csapatnak! – Magyarázom.
- Szóval már ki is találtam hogy RenAi lelépett… Ő most nincs itt, és egy fa tövében talált rád, és ha jobban bele gondolsz nem is akkora füllentés mint elsőnek hangzik. És én mint hős lovag nem hagyhatok magára egy ifjú hölgyet. – Magyarázom, majd amint eldől miként vélekedik rajta, lassan már hallom is őket. Legalábbis Danee hangját, ugyan ők még nem látnak minket, én még egy nagyot sóhajtok az egyik fa tövének rejtekében, majd eléjük lépek és köszöntöm őket.
- Örvendek, nem gondoltam volna hogy összefuthatok erre bárkivel is. A nevem AiRen, és szeretnék csatlakozni önökhöz ha megengedik.– Mélyítettem el a hangom, amennyire csak tudtam, úgy hogy ne legyen feltűnően erőltetett.
- Szép vadászatra szánt időnk van ma. – Próbálok feldobni egy általános témát, majd közelebb lépek Szophie-sanhoz.
- Szép hölgyem… engedje meg hogy vadásszak önnek valami szépségéhez illő gyönyörűséget. – Majd ha megengedte, az inventorymból előhalásztam valamit, amit a többiek nem nagyon láthattak, csakis ha közelebb jöttek hozzám. Már kiszúrtam egy nyúlüreget, így sejtettem, hogy a közelben is lehet pár, így csendesen óvatos és szelíd léptekkel közelítettem az üreg felé, ahova letettem pár répa karikát közvetlen a közelébe, de még attól maradt a kezemben is. A kis nyuszmusz először csak a fülecskéjét dugta ki, majd a kobakját is, kíváncsian ugyanakkor félve pislogott rám, de amit egy mosollyal viszonoztam de a testem attól még merev maradt, nehogy megijesszem. Óvatosan elcsente az elsőt majd a másodikat is, és kezdett felbátorodni, legalábbis úgy éreztem, amint letettem a harmadik karikát rögtön visszább vonult, de nem menekült el. Óvatosan vettem a földről, majd oda tartottam neki, türelmesen vártam, és nem hiába, pár másodperc után felbátorodott és közelembe jött, a kaja elvétele után a kezemet kezdte szaglászni, majd végre eljött az a pont amit eddig vártam. A kezembe vettem, és oda sétáltam vele Szophie-hoz.
- Egy hó nyuszi, tessék, simogasd csak meg. – Nyújtottam neki át, remélve hogy szereti a szőrös állatkákat.
- Magam sem értem miért nevezik ezeket a kis teremtéseket gyáva nyulaknak, hisz bátorságra utal hogy így megmarad a karjainkban. – Mosolyogtam a nyuszikát nézegetve miközben szaglászott a kis nózijával.

Nyuszi

Tehát nem akar a frontra törni… örültem a hírnek. Nem szerettem volna ha gyerekek… elnézést fiatal korúak szaladgálnának és bosst gyaknának…Bár így is elkerülhetetlen hogy kazamatákba vagy épp túlélő csarnoka menjen… nem jó ez így sehogy. Azt hiszem az lenne a legjobb ha nem harcolna senki sem, nem támadna senki senkit, se mob ember se ember mobot… se senki senkit… a harc nem jó. Régen szerettem harcolni… tanulni, mégis manapság valamiért elvesztették ezek a dolgok az élvezetüket… a kihívásukat… inkább futamodok meg gyáván… nem tudom mi van velem, talán tényleg nem vagyok már önmagam. Talán felfogtam a benti létünk súlyát… mégsem szeretnék… megtorpanni… furcsa ez… egyszerre vált minden oly nehézzé… de nem fogok magamba roskadni, nem! *megrázza a fejét*
- Ennek örülök. – Mosolyodtam el őszíntén.
- De ha egyszer meggondolod magad csakis olyannal menj akiben megbízol, és kétes helyzetben képes a feladásra… - Magyaráztam, és komolyan is gondoltam.
- Gaooo>< De ne beszéljünk ilyen dolgokról. >< - Ráztam meg magam.
- A túl komoly dolgoktól hamar megöregszünk, és mi még fiatalok vagyunk. Legfontosabb feladatunk hogy vidámak legyünk. o/ - Lelkesítettem fel magam, és reméltem hogy némi vidámság ragad majd a lánykára is. Hisz… igaz csupán pár perce ismerem… de még nem láttam nevetni… >< Így hát ideje valamit tennem. Szophie üzenetének örültem, de nem akartam rá hagyni a dolgoka nehezét, hisz ez a helyzet az én felelősségem is… nagyban hozzá járultam hogy a dolgok ilyen izé… szabadon alakuljanak…>< Kellett némi idő, de kitaláltam valamit… merész ötlet de nem én lennék ha nem válallnám be… hisz Daneera ugyan megharagudtam, de ha fiú vagyok biztos nem akar majd velem disznóságokat csinálni, hehee zseni vagyok. *-* Pár perc alatt új külsőt is öltöttem magamra, és végre Shukaku most az egyszer nevetett. Felvidultam látván a vigyorát melyet a menüje mögül pillantottottam meg. Nah, már ezért is megérte. Igaz útköben mondta hogy nem fog részt venni benne, és azért megkérdeztem még egyszer, de döntése határozott volt. Mondott pár érdekességet, és mint selytettem kora ellenére igencsak felnőttes gondolkodással bír. Nem szeretem azt amikor valaki már kicsinek koraéret… hisz ez azt sugalja hogy sok rossz dolgon mehetett keresztül, láthatott, tapasztalhatott… bár lehet csupán én kombinálom túl, ki tudja. Igazat adtam neki abban amit mondott, amit egy bólogatással helyeseltem is.
- Én is így gondolom, de tény hogy ez nem jó se neki… és másoknak sem feltétlen, főleg az olyanoknak mint én, akik nem tudják ügyesen kezelni a dolgokat. - *Nagyot sóhat*
- Azt hiszem segíteni szeretnék neki valahogy… ugyanakkor nem akarom Szophiere hagyni a dolgokat… Danee megállíthatatlan, én végig szadiztam és azt hiszem még élvezte is valahol…>< - vagy ki tudja. Ocsmányul viselkedett már vele, velem, és nem szeretném ha ezt vele is eljátszaná.
- Esélyt?... Kapott, nem egyett, sőt egyszer még bocsánatot is kért… kedves volt, aranyos és hittem neki… de azt hiszem csak hazugság volt tőle… - Kicsit elszomorodtam, hisz tényleg öröltem a fiú pozitív hozzáállásának amit hamar romba is döntött. Hiába kérdeztem, azt hiszem Shukaku már eldöntötte, úgy néz ki ő csupán néző marad, magam sem tudom miért de azt hiszem ő jár a legjobban eme döntésével. Hamarosan megkérgezünk Szophie és Danee hangját már messziről meghallottuk, így Shukaku félre is vonult egy bokor mögé, viszonylag látótávolságon belül… vagyis gondolom, elvégre azt hiszem nyomon akarja követni a fejeleményeket. Most már csupán ügyesen kell színészkednem. Igaz, én sem gondolom komolyan hogy beveszik, vagy hogy huzamosabb tudom magam tartani egy ilyen összecsapott karaktert. Sőt konkrétan nem is tudom hogy mit is akarok belpőle kihozni…. Amit tudok, hogy akarok is találkozni Danee-val meg nem is, nem akarom hogy Szophie vigye el helyettem a balhét… azt hiszem meg akarom menteni Szophiet, bár nem féltem de akkor is…>< Danee megállíthatatlan…>.> vagy mi >< És tudom hogy ez a fiúnak sem jó… ismerem már annyira, tudom hogy eléggé önérzetes… ugyanakkor ez így nem jó se neki, se másnak… mármint lányoknak.. huhh vajon milyen lenne ez a fiú ha csakis fiúk léteznének a világon? oO *megrázom a fejem, mielőtt elkalandoznék ><* most erre nincs idő.. sem pedig lehetőségem sem, mivel a bokor mögül érkezve megilyesztettem Szophiet, aki popóra ült. >< Ha tudtam még az elesését megelőzően megpróbáltam elkapni, ösztönösen nyúltam a keze után még mielőtt elesett volna, ha viszont nem tudtam akkor a kezem nyújtottam hogy felsegítsem, elvégre miattam ült popóra.>< Nem jó nyitás.>< Vagy ki tudja hehee =P
- Ohh, ne haragudj, nem akartalak megijeszteni… - Tartottam némi szünetet.
- Felsegíthetlek?- Kérdeztem meg tőle illedelmesen. Majd az időjárás dicsérése következett…>< Izé… második baki >< Bár tény hogy most is tanultam, belül viszont fortyogtam hogy nem tudtam eredeti lenni, de mindegy Szophieből csak úgy ömlött a szó, szóval nagyon nem lőhettem bakot…
- Hm… Ezt nem is tudtam, tényleg igaz hogy az ember minden nap tanul valami újjat. Mondjuk ahogy nézem jóval tapasztaltabb lehet a mapok-terén, bár fehér erdőbe… de legalább nem szoknyában vagy, ami már dicséretes. – Feleltem bemutatkozásom után…És igen…. felettébb gyanús…>< Hisz mikor találkoztunk akkor még szoknya volt rajta, most meg már nadrág….>< Úgy néz ki máris bepróbálkozott…>< De nyugalmat és békét erőltettem az arcomra, csupán egy észrevehetetetlen sóhaj jelezte nem tetszésemet…>< Mit is kéne csinálnom? Áhh, folytatom a szerepem, amire a bokrokban meghúzódó nyuszi segítségemre is lett.o/ A nyuszmusz tudja hogy hol legyen és mikor, megkíséreltem magamhoz csalogatni, ami sikerült is. Majd mivel mi lányok szeretjük a nyuszikat megosztottam ezt az örömöm a lánnyal is. Majd Danee is megszólalt, bár ő nem mutatkozott be, sőt kifejezetten illetlen volt… modortalan, bár ha jobban bele gondolunk a pasik a pasikkal sokszor viselkednek így. Ki tudja talán kakaskodás, talán csak mert féltik izé… a „területüket”… nem tudom, de ideje kitapasztalnom hogy milyen is lehet a pasi élet. Danee máris Shu felől érdeklődött ami nem lepet meg ugyan. de nem kapcsoltam elég gyorsan.
-Shu’~… - csuklott el a hangom, de azon nyomban folytattam a mondatom.
- Shu’~kaku... hmm ismerős nekem ez a név, ugyanakkor mint te is láthatod egyedül érkeztem ide. – És tény, mivel Shu lemaradt és elbújt valamerre. De Danee nem adta fel, a lány nevét kezdte el kiabálni, de nem aggódtam, a lány szavaiból tisztán éreztem hogy nem szándékozik mindebben részt venni, legszívesebben elvigyorodtam volna, tervem tökéletességén… izé jah, tökéletességén… >.>
- De hogyha az a bizonyos Shukaku veletek volt és eltévedt, akkor szívesen segédkezem a megkeresésében. – Mély hangom egyre tisztább lett, azt hiszem kezdek bele jönni, bár Danee nem igen akar részt venni a játékomban, Szophie-ről… nem tudom hogy rá jött-e már, de nincs is vele gond, ha rájött akkor benne van a dologban. Most pedig játszuuunk o/ A mondatom közben aggódó szemmel tekintettem hol a lányra hol a fiúra. Igaz Shukaku miatt nincs miért aggódni mivel valamerre erre ólálkodik, és csak remélem hogy nem fog megint őzikét vadászni..>< Bár ezért vagyunk itt vadásszunk! A dolgok folytatásától függően alkalmazkodtam hozzájuk… ha meg akarták keresni, akkor velük tartottam, ha nem akkor továbbra is produkáltam magam. Oda léptem Danee-hoz, és egy erős jobbost nyújtottam neki, mint férfi a férfinak, igyekeztem megszorítani a kezét, nehogy a női kézfogásom elárulhasson, és végig a fiú szemébe néztem és tőlem telhető legkedvesebben mosolyogtam rá.
- A nevem AiRen. - Mutatkoztam be is az újdonsült név variációmon.
- És a tiéd? - Kérdeztem vissza, és néztem rá kíváncsian, neki is illene bemutatkoznia, elvégre addig nem tudom miként szólítsam. Heheee, meg mertem mindezt tenni mert egy fiú ugyan nem tapizna le egy fiút így teljesen védve voltam tőle… cha… vajon tudja hogy ténylegesen az ellenkezőjét válltja ki a lányomkból mint amit szeretne?... Nem tudom, bár valószínűleg sejtheti… Nem is tudom mit érzek a fiú iránt, haragszom rá, és normális ember kerülné és pont magasról tenne rá hogy mi van vele, én valahogy mégsem tudok csak úgy elmenni mellette. A látszat ellenére nem bántani akarom… nem, pont ellenkezőleg, segíteni neki. Megmutatni hogy miként kell bánni a lányokkal… nem azt hiszem ezt akartam eleinte, most csupán ráébreszteni hogy nem jó az amit csinál… bár mint Shu mondta valószínű tisztában van vele, de neki megfelel, én mégsem tudom ezt elhinni. Azt szeretném ha elég negatív példával tudnék neki állni. Először ténylegesen le akartam Szophiet venni a lábáról… de azt hiszem Tachi megölne…>< Nah jó azt talááán, nem, erős talánnal de nah. >< Az hogy a lányon szoknya helyett nadrág van erős aggodalmat keltett bennem…>< Hmm… hogyan is folytassam? Ha továbra is a lányra nyomulok akkor eléggé megalázhatom vele Danee-t, amit nem szeretnék, de ha úgy állna hozzá akkor megmutathanám neki mint nő mit is szeretne egy másik nő…>< Izé.. ez elég kusza… sőt már több mint kusza…>< És még a lány előtt is leégethetem magam.>< A másik verzió az hogy…>< levetem az öltözékem és az álcám…>< bár lehet megvárom inkább míg lebukok, kihúzni addig csak mókásabb, hehee.

Shukakuval útközben hosszasan beszélgettünk… vagyis én beszéltem, Ő néha-néha reagált valamit. Csendes kölyök, de roppant okos a korához képest. Örültem annak hogy az átalakulós produkcióm megnevettette, mert így legalább gyermeknek láthattam ha csupán pár pillanatig is. Nem úgy mint eddig… idő kellett hozzá azt hiszem de végül csak rájöttem mi is zavar benne. Persze nem úgy zavar inkább csak nem tetszik, nem értem… és ez bosszant. Gyermeki testbe felnőtt gondolkodással és éret válaszokkal… igen, olyanokkal amik nekem jóval idősebb létemre nincsennek. Talán irígykedem?...oO Nem tudom pontosan. Amikor vissza kérdezett hogy örülök.. talán kicsit meglepetten. De én vidáman bólintottam rá. Majd folytatta… azt hiszem még nem hallottam tőle ilyen összetett és hosszú mondatot. Amit bár nem értettem és azt hiszem félre ért néhány dolgot. A „kell” szócskán akadtam meg igazán.
- Boss-ra nem kell menni. Nincs olyan hogy kell. Oda magától megy az ember, mert akar. Önmagáért, a pontokért, a tárgyakért… de legtöbb esetben a céh társaiért és a barátaiért megy az ember. - Igen, supporter léttem végett ami netán a végzetem is lett egyben, de én az utóbbi kategóriába tartozom.
- Komoly harcok folynak ott… nem csak ügyesnek és gyorsnak kell lennünk, de össze is kell dolgoznunk ami minél többen vagyunk annál nehezebb azt hiszem. – Folytattam, elmélkedve. Majd rájöttem hogy megint túl sokat gondolkodok uhh>< és az nem jó.. >< olyan ez mint amikor valaki főzne de nem tud… hehe és utána még egye is meg… nyah ebből elég, úgy döntöttem vidámabb leszek, és ezt meg is akartam osztani Shuval aki… azt hiszem lelkesen, de ebben nem vagyok biztos, osztozott velem a vidámságban. o/ Majd szóba került a csapatunk egyszem férfi tagja is. Panaszkodtam picit.. vagyis inkább tanácskoztunk, megpróbáltunk rájönni hogy mégis mit miért… vagy mi. Mármint én láttam egyféleképpen a srácot, és neki is megvolt a véleménye róla… és ahogy nézem tapasztaltabb volt mint én. Majd elpanaszoltam neki hogy bocsánatot kért, de nem hiszem hogy őszinte volt… majd Shu válaszolt rá egy érdekeset… mármint amennyire meg tudtam érteni a szavait… @.@ Hallgattam pár pillanatig majd megszólaltam.
- Szeretném azt hinni amit mondasz… még akkor is ha az azt jelentené hogy tévedtem. – Csendesedtem el és mélyedtem magamba… ugyanakkor tévedett a lány, mivel manipuláció végett kérhet az ember bocsánatot... érdektelenül… nem komolyan… de nem szeretnék rosszat gondolni a fiúról, bár eddig sok olyat tett hogy legyen okom és jogom rá. A közös utunk végéhez értünk, Shukaku csendesen ellopózott egy bokor mögé Timidussal, én viszont követtem a hangokat.

Amikor Szophiet kiilyesztettem a bokorból.. vagy micsoda.. illedelmesen felsegítettem, örültem hogy megengedi, majd fecsegtem zöldségeket… uuuuh >< kezdek belekavarodni a saját szerepembe… mármint nyooh >< még nem buktam le… de sok butaságot csináltam. Azt hiszem a színészkedés nehezebb meló mintsem gondoltam. Amint lett némi szabad pillanatom sóhajtottam egyet észrevétlen… ezzel kifújtam magamból az eddigi hibákat és új teret engedtem a többi lehetőségeimnek. Jó és ügyes pasi akarok lenni…. de várjunkcsak>< a pasik nem akarnak jók és ügyesek lenni…>< vagyis nem tudom hogy a pasik mik akarnak lenni… kéne keresem egy képet… egy pasi jellemet.. és azt megpróbálni hozni… de ahhoz már talán elkéstem. Nem gondoltam át hogy mit is fogok csinálni, miféle helyzetekbe kerülhetek és uhh@,@ ez az eredménye. Lecsillapodtam… elfelejtettem az időjárás hülyeséget… és a furcsa dumát is… de a nyuszi az marad >< azt jól csináltam. Elvégre mi lányok szeretjük a szőrős puha ölelni való állatkákat :3 Danee csapdájának majdnem beugrottam >< de valamennyire hárítottam a helyzetet yeah o/ bár itt Szophie azért sokat segített. :3 Igen, hisz Ő is úgy tudja hogy Shu velem van… mármint nem velem hanem a lány velem guuu>< De mindezek után sem adtam fel ám :3 Oda léptem a sráchoz és egy férfias jobbost nyújtottam neki… már amennyire férfiassá tudtam azt tenni >< Megszorítottam a kezét, és bemutatkoztam neki. Még mindig nem volt kedves velem, hűvös és kimért. *-* Uhh ezt szeretem mert azt jelenti hogy pasinak néz. :3 Gihii,de gonosz vagyok. :3 Majd Szophie kérdésére figyeltem, és igyekeztem valami frappáns választ kitalálni….>< Pasi vagyok>< Pasisnak kell lennie….>..>

”Ai képzeletbeli világa:
Oda lép a lányhoz, szorosan megfogja és maga elé emeli Szophie mind két kezét. Áhitatosan mélyen a lány szemeibe néz… elmereng benne majd:
- Én csupán egy olyan szépségre vadászok aki így már puszta pillantásával mélyen megsebzi szívem, szoros gúzsbakötés és nem tudok tovább nélküle élni…-”

*Pipacs vörös lesz az arcom…* Magam sem gondoltam hogy ezt hogy gondoltam…. ><” Megköszörülöm a torkom majd válaszolok.
- Köhöm… én is csak vadászom mint ti. – Felelem nemes egyszerűséggel. És bumm>< Ismét hibáztam… rossz pasi vagyok >< Vagyis csupán rossz hazudozó…QQ De nem török meg, szemrebbenés nélkül folytatom a dolgokat.
- Megengeditek hogy csatlakozzak hozzátok? – Kérdem bár Danee-ra pillantottam, látni akartam a szemében mit is érez… gondol. Igen, így megvédhetem Szophiet is, elvégre férfi társaságába csak nem csinál vele disznóságot. És engem sem bánthat… hacsaaak… de nem>< Vagyiiis…NEM!... – Zárom le magamban a témát mielőtt tudatosulna benne mire is gondoltam komolyabban.

Shukakuval beszélgettünk útközben, de túl sokra nem jutottunk. Biztosított arról hogy nem akar frontra menni és nekem ez pont elég is volt. Kérdezett a bossharcokról és mondtam neki pár dolgot róla, azt hitte hogy kötelező, de felvilágosítottam hogy oda az jár aki akar, a legkülönfélébb okokból. A lány elhalhatott Timidus viszont csipogott valamit, igaz füleltem de nem értem mit mondhatott, bár az is lehet hogy nem beszélt hanem csipogott mint ahogyan a madarak énekelnek, bár ő egy sárkány… nem?... Egy pillanatra furcsán néztem rá, értetlenül… ugyanakkor reméltem hogy nem fog beállni az a tipikus kínos csend... Nos beált…>< A beszélgetésünk az utunk elején kezdődött de alig tettünk meg még csupán pár száz métert, és még sok volt előttünk ahhoz hogy némán haladjunk előre mint valami gyászmenet. Azt nem szerettem volna, odalra sandítgattam és mindeközben próbáltam kitalálni pár dolgot, hogy vajon mit szerethet, azaz igyekeztem közös témát találni. Ahogy elnézegettem, szeret olvasni és rajzolni. Bár azt nem láttam mit olvasgatott pár perce, de azt láttam hogy egy szarvaskát rajzolt, korához képest igencsak ügyesen, amiből gondolom hogy gyakran csinálja. Hmm… tehát rajzolás, és talán az állatok, bár csupán egy rajzát láttam eddig… mondjuk állatodimár, szóval biztos hogy szereti az állatokat. Bár ha láthatnám a rajzait…ugyanakkor amilyen visszahúzódó félek egy olyan idegennek mint én nem is mutatná meg. Furcsa… azt hiszem eddig még nem történt velem ilyen… mármint, eddig olyan gördülékenyen csacsogtam, és ismerkedtem, Shu viszont olyan visszafogott. Ami ugye nem hiba, csupán tapasztalatlan vagyok hogy mit is kéne tennem…
- Izé… ahogy látom szereted a fehéret. – Gondoltam a pólója véett ugyanakkor próbáltam feléleszteni a beszédünket, nem épp a legügyesebben…
- Uh.. Ne haragudj, ez ostoba kérdés volt… Tudod, tök fura, eddig mindenkivel könnyedén beszélgettem bármiről, de eddig csupán annyit selythetek rólad hogy szereted az állatokat és hogy tök szépen rajzolsz. – Folytattam. Szerettem volna megismerni, ugyanakkor ezt mégis hogy mondhatnám neki…>< Furcsa ez az egész nekem, valahogy akaratlan is komolyabb lettem mellette…>< Izé… komolyabb.. fiú jelmezben…>.>

A srácokhoz érve hamar beszélgetni is kezdtünk, Shu gondosan elbújt Timidussal eggyüt, bár Danee megpróbálta kicsalni őket onnan, de szinte tudtam hogy nem fog neki menni, így magabiztosan próbáltam a szerepemnél maradni. Időközben ismét neki álltunk a vadászatnak, és ebben Szophie jeleskedett leginkább. Fogott is egy siklót, amit hozzám vágott és nekem komoly lélekjelenlét kellett ahhoz hogy hagyjam hogy lepottyanjon rólam, és lélegzetvisszafojtva igyekeztem visszatartani hogy el ne sikítsam magam. Ez a múltkor nem sikerült mikor egy halom trutyi és némi csúszómászó nevükön hívva, csótány másszon le rólam. De most sikerült. Becsuktam a szemem, éreztem miként a lendület hozzám csapja, majd eltűnik a semmibe. Láttam hogy mire készül a lány, talán ennek köszönhetem azt hogy mindezt sikeresen végig vittem. A lány félre vonult, mivel üzenetet kapott, nem akartam megzavarni, és azt sem akartam hogy azt higgye meg akarom lesni az írományt, így én a helyemen maradtam. Mindaddig amíg értetlen fejet vágva fel nem pillant a menüje fölül, és be nem zárja. Oda lépek hozzá.
- Valami gond van? – Kérdem mélyebb hangon. Bár nem számítok rá hogy bármit is mondana nekem, így csak valamiféle reakciót várok. Avar csörrenést hallok a hátam mögül, a fiú tér vissza… és igen… egy siklóval…>< Talán szándékosan csinálja mivel látta hogy Szopihe fél tőle, és ezzel akar viccelődni… de ennek köszönhetően mikor már közel volt a kígyóval:
- Kya~ - Kiáltok fel, de számra tapasztottam a kezem, és igyekeztem elhallgattatni magam. Váratlanul ért… bár legalább van esze és gyorsan eldobja… egyenest Shuék irányába… Kicsit megszeppenve, nyakamat nyújtogatva nézem mikor ugrik ki onnan a lány, vagy kiált fel… de semmi… Lehet azóta közelebb vagy távolabb húzódtak… oO
- Danee-san, ha kérhetlek ne viccelődj ilyen ostobaságokkal. Nem vagy már kisgyerek, viselkedj férfiként! – Húztam ki magam. Nem azért mert férfi volnék vagy mi, de egy fiú álltalában riválisa a másiknak… így most nekem kell jobb féfinek vállnom nála… És úgy néz ki, veszi is a lapot, végre illedelmesen próbál viselkedni, egy kendővel és némi vízzel. Némileg büszkén tekintek a fiúra, hogy lám ilyet is tud… és csak remélem hogy nincs turpisság vagy egy újabb tréfa mögötte... Majd Szophie egy kulcsot kér tőle… Nem kicsit ledöbbenve állok az események előtt, sőt el is vörösödtem mire hátat fordítottam nekik…>< Kulcs…>< Danee és egy lány…>< Bár szophieből nem nézném ki hogy olyat hord…>< De… sőt még Tachiból sem hogy ő kérte volna meg…>< Bár tény hogy elég perverz a tag… Némi levegőgyakorlat után vissza fordultam hozzájuk…. majd mikor megint az eszembe jutott hogy talán erényöve van… ismételten pipacsvörös lettem. Megfeledkeztem magamról… sőt a szerepemről is, mindenről..>< Danee és a céhtársam közé álltam…
- Neeem!>< - Kiáltottam el magam az igazi Ais hangomon…><
- Nem hagyom…>< - Folytattam majd a lányhoz fordultam.
- Szophie, ugye nem mondod komolyan… hisz… hisz neked ott van Tachi nem? És szeretitek egymást nem? – Vonom kérdőre a lányt… majd bevillant hogy hoppá…>< Most szépen lebuktattam saját magam…>< Számolni kellett volna a másodperceket…>< Rájuk tekintettem kissé megszeppenve, ugyanakkor némileg durcásan is..>< Igyekeztem megfejteni hogy tényleg lebuktam-e… bár ha ezek után nem jönnek rá, akkor butaságban túlszárnyaltak…>< Ebben a pillanatban egyszerre volt bennem azaz érzés hogy el tudtam volna szaladni, jól leégettem magam, bár tény hogy magamnak csináltam a bajt, így büszkén is fogom viselni.
- Tadaaaam. – Tettem szét a kezem, és némileg meghajoltam… mint ahogy egy előadás után szoktak. Majd ezzel a mozdulattal Szophie háta mögé osontam és a válla felett kikukucskálva adtam ki furcsa morgásra emlékeztető hangokat.

Shukaku:
Akárhogy próbáltam valahogy nem tudtam Sukakuval jobban szóba elegyedni… Túl csendes és visszahúzódó volt, ami számomra valahol szokatlan. Eddig mindenkivel könnyedén fecsegtem, bár volt akivel összevesztem… de az is legalább egy eredmény. Ez a lány itt mellettem, viszont csak tőmondatokkal pásztázott, és nehéz volt igazán megfejtenem miért, hisz a kommunikáció az alapja hogy megismerjük a másikat… bár talán ebből adódik hogy Ő nem is szeretne engem megismerni igazán, és nem szeretné azt hogy tudjam Ő milyen is valójában… pedig nem tűnik rossz kislánynak… olyannak aki ártana másoknak… ugyanakkor amit levágtam első körben hogy szorgalmas és okos… és mégis… talán nem tart elég okosnak magához, mármint hogy szóba elegyedjen velem… és igaz a végére kissé zavart is hogy nem sikerül, ami meg is látszódott rajtam és ezzel persze szintén csak rontottam az esélyeim… de nem vagyok én olyan aki könnyedén felad bármit is, és lemond a győzelméről, de nem ám. Azt hiszem valami okos dolgot kéne mondanom neki, amivel felkelthetem az érdeklődését… de mi legyen az? oO Sablon dolgok jutottak az eszembe csupán, időjárás… a környezet ami körbevesz minket… hmmm…>< okos dolog…>< Sütiiii *-* Nem az nem okos dolog…><” Csendben haladtam a lány mellett hosszasan tűnődve azon miféle téma is érdekelhetné őt… Persze egyszerű lenne megkérdezni őt csupán erről, de…  nem hiszem hogy szívesen megosztaná velem… vagy pedig csak valami sablonnal szúrná ki a szemem… Arról nem is beszélve hogy nekem kell rájönnöm hogy mi is érdekelheti igazán, mivel ebből szűrheti le hogy ténylegesen érdeklődök…
Őzikét rajzolt, tehát szeret rajzolni… vagy szereti az őzikéket? oO Kétesélyes….>< Akkor állatidomár, tehát szereti az állatokat >< Hmm…>< Fiúk. Ebben a korban már azért érdeklődnek irányukban… bár Shu hogy ilyen csendes… félő hogy nehezebben is kommunikál velük…>< Hmm…>< A ruhákkal vakvágányra jutottam… olyan sablonokat hogy hogy is jutott be… talán még nem kéne meg kérdeznem… Lehajtom a fejem… nem hiszem hogy tényleg nem jut semmi értelmes sem az eszembe… majd rájöttem hogy valószínű csak én akarok vele beszélgetni ennyire… talán nem is kéne firktatni ha ennyire nincs kedve hozzá… ugyanakkor valamiért mégis látok benne valamit, amit nem igen tudok megmagyarázni… de valamiért fel szeretném őt karolni…
- Leszünk… barátok? – Jött ki hirtelen belőlem, még magam sem tudom hogy hogy… nem értettem és meg is lepődtem hogy így ilyen hirtelen ilyen kérdést szegezek a lány felé… akit alig ismerek…

Danee, Szophie:

Az a nyomi kígyó lebuktatott…>< Amikor Szophie hozzám vágta akkor még nem történt semmi, nem lepődtem meg vagy hasonló…>< Túl gyorsan történt ahoz hogy fel tudtam volna fogni… de mikor Danee a lány orra elé dugta és ott volt az enyém is… nos az kihozta belőlem a magas c-t..>< Ideges is lettem, de ha már így alakult akkor felesleges tovább játszanom, így bevallottam hogy én vagyok az… Danee megfogta a vállam mire én megilyedtem… azt hittem fel fog pofozni, ellökni, behúzni vagy hasonló… ugyanakkor azon is meglepődtem hogy hozzám ért… biztos védelemnek gondoltam a fiú öltözéket ellene… Szophie először valami manórol hadovált… majd leszidott hogy átvertem őket… de nem akartam rosszat… tényleg nem, főleg neki nem… Elvörösödtem és elszégyeltem magam, ugyanakkor nem értik miért is csináltam… egyikük sem… Danee megkérdezte… és bár nem tudtam hogy elmondjam-e de… ezek után azt hiszem tartozom a válasszal, mindkettőjüknek.
- Előszöris… hogy ne bánts! – Mondtam Daneenak…
- Másodszor… hogy ne hárítsam rád Daneet… válalni akartam a felelőséget… csak épp nem mertem… - Magyaráztam Szophienak…
- Harmadszor…. Amúgy… Szophie…. >.> Azért tőled kicsit többet vártam mint JL-es tag…>< Hogy nem érted az Ai-logikát…>< AiRen… - RenAi…. Olyan egyértelmű…>< Ha tényleg fiúnak akartam volna magam kiadni, mindenféle rejtjelezés nélkül akkor valami más nevet mondok mint például… Touma… vagy Mossu vagy…vagy NoName1848CVG vagy ilyesmi….>< Azért te igazán kitalálhattad volnaaaa QQ De már mindegy… bocsánat hogy így becsaptalak titeket….>< De nem tudtam mit találhatnék ki… -  Majd mikor Szophie a kulcsvadászat után válaszolt a kérdésemre hogy mi a helyzet vele és Tachival, meglepődtem milyen... kawaiiii*-* Valahogy nem gondoltam volna hogy nehéz neki ilyen szavakat kiejteni, de ebből is látszik hogy nem ismerem igazán...>< De nem bírtam magammal, tetszett amit láttam, imádtam a lány vallomását és ezt jutalmaztam is. Keblemre öleltem majd:
- Szophie-san... kawaiiiii~ *-* - Mondtam közben, tényleg édesnek gondoltam. Majd hátra fordultam s a szememmel a területet kezdte el pásztázni…
- Hát… ezek jól elbújtak…. >< - Kutattam Shu és Timidus után. Nem tudtam hogy kiabáljak-e neki vagy sem… bár remélem nem kezdett el megint szarvasfutamot rendezni><
- Most már előjöhettek, lebuktam! – Kiabálok bele a szélbe, remélve hogy meghallják, bár fogalmam sincs hogy van-e egyáltalán kedvük idejönni. Majd Daneera pillantottam…
- Ne bántsd kérlek, légy vele természetes és kedves de ne bántsd! – Motyogom neki gyorsan oda.