Erdőség #2

Shu és Timidus felbukkanása és az a mondhat hogy „kapjam el!” egyértelművé tette nálam azt hogy Danee sátnikál valamiben. Eddig mindig művelt valami disznóságot amikor csak megtehette, így tuti hogy most is megtette. Timidus kérésére gyorsan el is fogtam, mármint elkaptam el ne szaladjon, de jobb ötletem támadt. >< Mielőtt még kitépné kezemből a kezét, ellöktem és rá nehezedve akadályoztam meg az elmenekülésben. Gwiihiii >< Micsoda zseni vagyok o/ … gondoltam ezt mindaddig amíg… ő ahhelyett hogy ellökött volna magától, rászorított a derekamra és magához húzott. Pár pillanatig se köpni se nyelni nem tudtam… de olyan méreg fogott el, főleg miután Jint is szóvá tette…>< Már ténylegesen nem bírtam magammal, mérges lettem, baromi mérges… így kezemmel hadonászni kezdtem és ott ütöttem, karmoltam a srác arcát ahol csak értem. >< A végén csurom pixelcsíkos karmolásnyom mutatta irdatlan macsda támadásom helyét…>< Az idnikátorom besárgult… életemben először… és egy ilyen barom miatt… az amit tett az már mindennek a teteje volt, és azt hiszem soha nem bocsájtom meg hogy a szájára vette most a párom nevét… minthogy azt sem hogy milyen helyzetbe hozott másvalaki előtt. Most már hivatalosan is haragszom rá, eddig még csak-csak elviseltem a hülyeségeit, persze nem büntetés nélkül. De ez a mai… túl szárnyalt mindent. Legszívesebben itthagytam volna a fenébe… játszon magába… ha már nem képes csapatban játszani mások irritálása nélkül. De azt hiszem az fájt a legjobban hogy elhittem azt hogy a bocsánatkérése őszínte volt… én naív hülye… remegtem az idegességtől. Miközben egy határozott mozdulattal lehámoztam magamról a fiú újjait, és leszálltam róla. Van akivel nem lehet bohóckodni… mert nem tudják hol a határ… ezt most megtanultam. Danee és a sárga indikátorom megtanította. Shu is félre értette a helyzetett… amit igaz magamnak generáltam, de soha nem gondoltam volna hogy ilyen húzással vág vissza… azt hittem nenekül majd vagy mit tudom én. Csalódtam… magamban és bene is. Mérges voltam, szinte remegtem a méregől. Mikor a lány már el is szaladt, úgy éreztem meg kell magyarázzam a helyzetet.. bár nem tudom jó dolog-e a magyarázkodás ilyenkor… mindegy is… azt hiszem azért csináltam leginkább hogy elszabaduljak Danee közeléből, ha már így megalázott…

A kis testmozgás jótt tett, legalább lecsillapodtam egy pindurkát. A lányt már nem láttam a magas cserjék között, így a letaposott avar és tördelt faágakat követve reméltem hogy őrá bukkanok a végén, persze néha-néha a Timidus a kékség is felbukkant így leginkább az ő nyomait követte találtam rá végül.
- Szia… - Köszöntem neki oda csendesen, pedig ma már köszöntem neki, de egyszerűen nem tudtam mit is mondjak neki hirtelen.
- Fahánccsal eteted a petedet? – Kérdeztem mosolyogva, igyekeztem takarni hogy nem érzem magam valami jól, így lepleztem, mosolyogtam… ez az én védjegyem. Nem hagyom lássák rajtam ha valami nem stimmel… Per pillanat nem érdekelt Danee, és reméltem hogy nem is hozzák majd szóba… meg akartam még a gondolatától is szabadulni…

Mahh…>< ez a mai nap úgy néz ki borzalmasan alakul…De nem fogok sem letörni sem elcsüggedni… mivel az nem jó dolog így nem engedem meg azt magamnak mahh…>< Az incidens után a lány után eredtem, nem kifejezetten azért hogy magyarázkodjak mivel nincs szükség olyanra mivel nem is történt meg semmi, de mérges voltam Danee-ra, igaz a második pofonnál már láttam hogy baj van… és többet nem is adtam neki, inkább csak leszállni készültem mire lelökött magáról… nem tudom mégis mit várt és mit képzelt… nem tudok eligazodni rajta… és elérte azt hogy ne is akarjak… eddig csupán szórakozott velem miközben játszotta a hülyét… de most túllépett egy bizonyos határt, ezzel a mozzanatával megalázott… és nem csupán magunk előtt, de Shukaku és Timidus előtt is… szégyeltem magam, mivel bizonyos szempontból magamnak is generáltam a dolgot, de azért ezt nem vártam tőle… de legalább a tanulópénzem az megvolt…

… gyorsan feltápászkodtam és a lány után igyekeztem… ott hagyva a fiút, immáron másodjára… Hamar rábukkantam, és kissé ugyan zavartan, de megpróbáltam vele kommunikálni. De máris félre értés történt, vagy valami olyasmi.
- Ohh, hát akkor bocsáss meg, nem is rosszból fejeztem így ki magam. És aranyos hogy ilyen szoros a kapcsolatotok. – Mosolyodtam el rájuk pillantva, meg Timidust hallgatva, ami aztán szép lassan az arcomra fagyott, majd arcom is vörösödni kezdett, a méregtől…><
- Daneee…grrr>< - Morogtam mérgesen, majd karba fonott kézzel huppantam le a lány mellé a fához.
- Amúgy meg nem kell magyarázkodnom, és amúgy sem történ semmi olyami amire ti gondoltok… ha maradtatok volna ti is tudnátok… bár valószínű én így is úgy is leléptem volna… - Mondtam, némi mérgesen ugyanakkor némi szomorúsággal a hangomba… sosem gondoltam volna hogy egyszer majd ilyen helyzetbe kerülök… és pont Danee volt az aki miatt szégyenbe kerültem. A lábaimat felhúztam majd átkaroltam, az arcomat a térdembe fúrtam… azt hiszem kellett így pár pillanat… sírni ugyan nem fogok.. de egyre inkább kezd megtelni bennem is az a bizonyos pohár… majd nagyot súhajtottam, és felegyenesedtem.
- Akkor kezdjük elölről, a nevem RenAi, és kérlek ne gondolj olyan lánynak… amit láttatok az félre értés volt csupán… Danee fura srác… nem tudom hova tenni, és nem tudok vele kijönni sem… jelenleg látni sem akarom… azt hiszem az lenne a legjobb ha megkeresnénk Szophiet… és nem tudom mi legyen a fiúval, nem akarok most egy csapatban lenni vele…- magyaráztam. Bemutatkoztam neki megint… hogy miért… azért hogy ne az a könnyűvérű fruska RenAit lása bennem ami kialakulhattam a szemében. Szomorú és zaklatott vagyok mégis mosolygok… nem fogom a saját terhem másra hárítani… a lényeg hogy hibáztam én is és ő is… a legjobb szerintem ha egyenlőre nem találkozunk… persze ha összefutunk nincs mit tenni… de én nem fogok többet hozzá szólni… hittem a szavainak…és fájt amit cserébe kaptam… azt hiszem erre mondják hogy kutyából nem lesz szalonna..

Úgy látszik valami van a levegőben, eddig azt hittem tudom kezelni az embereket és hogy ki tudok jönni velük erre Danee bebizonyítja hogy bizony teljes kudarc ez a kép amit magamról alkottam. Pedig igyekeztem, tényleg igyekeztem, ha rossz volt és felmérgelt akkor ugyan megbüntettem, de mindig kapott tőlem egy újjabb és újabb esélyt, sőt egyszer még bocsánatot is kért a tetteiért, amit én elfogadtam és megbocsájtottam neki, hittem a szavainak és reméltem hogy én tévedtem a dolgokat illetőleg… szerettem volna hinni hogy a bennem tomboló naivitás jó dolog, és a közvetlenségem arra sarkalja a fiút hogy elmókázzuk a dolgokat. Egyszercsak megjelent Shukaku és a petje Timidus, aki megkért hogy kapjam el… nos azt hogy mit vagy kit arról fogalmam sem volt, de körbenézve csakis Danee volt a közelembe, és az első dolog ami az eszembe jutott hogy biztos valami disznóságot követett el amíg távol volt… mert ugye egy ideig nem láttam… így nem is sejthettem mit csinált és hol… de okot adott már a gyanakodásra. Shukaku önmagát nem kímélve rohant a nála valamivel gyorsabbnak tűnő peje után. Én pedig hirtelen ötlettől vezérelve löktem el a fiút és ültem rá nehogy megpattanjon… persze amint Shukaku közelebb ért… látszódott hogy félre érti a helyzetet… amire a fiú még rá is tett egy lapáttal… egy jóóó naagy lapáttal ><… bemérgesedtem, és össze karmoltam az arcát… nem láttam a méregtől amit akkor gerjesztett bennem mikor szóba hozta Jint… a szerelmemet… sosem gondoltam hogy ennyire pofátlan lenne… megalázva éreztem magam… bár sajnos tény hogy én is részese voltam az eseményeknek, de baromira nem gondoltam hogy így kiforgatja és ellenem használja fel azokat… felpattantam majd Shukaku után eredtem… nem.. nem azért hogy magyarázkodjak… mintsem inkább nem akartam Daneeval lenni, plusz egy kislány ne szaladgáljon egyedül az erdőben, és… azt hiszem én sem akartam egyedül maradni… igaz tombolni tudtam volna, de mégis lenyugodtam és mosolyt késztettem az arcomra… nem szeretem ha valaki zaklatotnak vagy szomorúnak lát, hisz azt mondják az a jó bennem hogy vidám vagyok… bár mostanában igencsak kesze-kuszának éreztem magam… és mindent ami körülöttem zajlik.

A lány után érve köszöntem nekik, majd meglepődtem mikor Timidust láttam miként hegyezi Shukaku ceruzáját amit meg is jegyeztem mivel mókásnak véltem. Persze a kis tollassárkányt le-peteztem, amit Shuu ki is javított, így gyorsan elnézést kértem tőle… ámbár tény hogy felettébb aranyosnak véltem a hozzáállását, igaz sok állatidomárral még nem találkoztam… vagyis inkább nem ismerkedtem meg velük közelebről, Szophiékról is csak annyit tudok hogy állandóan incselkednek egymásnak, mégis szorosnak vélem a kapcsolatukat… érdekes… A lány elsőnek visszahúzódónak és csendesnek tűnt, nem hallgatagnak… hanem inkább csak olyannak aki akkor beszél ha szükséges, vagy épp annak érzi, se többször se kevesebbszer. Timidus édesnek tűnik… legalábbis annak tűnt míg fel nem hozta az esetet mahh…>< Bár nem hibáztathatom érte… szerettem volna ugyan a szőnyeg alá söpörni az egészet, és elfelejtkezni még a fiú létezéséről is… legalábbis egy időre.. de így nem tehettem. Majd elkezdtem magyarázkodni… pedig megígértem magamnak hogy nem fogok.., elvégre nincs is miért… és mégis… Shukaku érdeklődve figyelt, legalábbis úgy tűnt, ámbár nem kérdezősködött… faggatózott… mintha tudta volna hogy felesleges, vagyis inkább lehet sejthetett már valamit, elvégre a fiú előtte is bemutatkozott bugyival a fején… ><” és úgy néztem nem rajonghattak egymásért, legalábbis úgy tűnt, ugyanakkor Danee a nevén szólította tehát ismerte… de nem akarok jobban bele bonyolódni a dolgokba… egyenlőre ez is sok volt picit. Leülök a fa tövébe Shukaku mellé, akinek a kezében lévő rajztömbön az Őz alakja még kirajzoltabb, kidolgozottabb, szebb lett. Egy pillanatra megakadt rajta a szemem, de nem szóltam, ugyan tetszett. Össze húztam a lábam és bele temettem a fejem a térdembe… szünetet akartam… manapság elromlanak a dolgok körülöttem… így jól esett volna egy pause gomb, amit megnyomva megállna körülöttem az élet, és kicsit fellélegezhetnék, persze sok vicces dolgot is csinálnék ha ezt megtehetném, hehee… Kifesteném az emberek arcát, vagy levágnám a hajukat.. mondjuk azt makszimum Ren-nek aki kisebbnek érezteti magam mellette vagy perpill Danee-nak, esetleg még Hermintek is, hehh… plusz olyat is csinálnék hogy két ellenséget egymás karjába dugnék, hehee… szép lenne az ébredés. És még talán ki is békülnének, ki tudja, fő az optimizmus. o/ De úgy nézem Shu okosabb lehet mint hittem. A mondatán meglepődtem… és pár pillanatra csak kómásan emeltem fel a fejem és meredtem rá… az „is” szócska csengett vissza és vissza a fülemben.
- Whaaa!!! Hány éves vagy te? – Kérdezek vissza elképedve... remélve hogy csak fiatalnak tűnik…>< A történetét hallgatva megakadtam két szó mellett: kedves és segítőkész…>< velem is kedves és segítőkész volt eleinte, utána nyomult a partyn >< és utána meg Ő durcázott be… akárcsak most.. vagyis gondolom azt teszi, hátra sem néztem.. hülyeséget csak nem csinál? oO
- Chööö… - Hallattam a hangot miként kiderült hogy a fiú settenkedett utána >< Egyre mérgesebb leszek rá, minnél többet hallok róla.. Majd a szavai nagyon jól estek és őszíntén el is mosolyodtam rajtuk.
- Köszönöm… és hát igen.. a fura szó az jó jelző rá… >< - Fogalmaztuk meg szépen a fiú jellemét. Majd már el is kezdett pötyögni valamit majd el is mondta hogy mit. Egy üzit Szophie-nak. És mint kiderült azért kerültek külön mert Shukaku elszaladt… nem egy félős lány úgy látom… de talán azért illene megdorgálni a könnyelműsége miatt hogy egyedül bóklászott az erdőben.
- És nem féltél? Így egyedül egy erdőben gonosz mobok között… akik netán bármikor rád támadnak? – Kérdeztem vissza remélve hogy feleszmélt hogy butaságot csinált.
- Nem véletlen bomlottunk csapatokra… izé… majd szét a szélrózsa minden riányába mahh ><- Bosszús voltam… nem is kicsit >< Majd megállt és elmondta hogy meg kellene írnom a lánynak miként kaptunk is össze Danee-val, hogy ha találkozik a fiúval tudjon róla… mahh >< nem volt kedvem dicsekedni az egésszel, mintsem inkább el akartam felejteni, de azért előhívtam az üzenetlistát és kikerestem belőle a céh-társam nevét.

Szophienak:

és katt, üzenet elküldve. Majd felpattantam és neszelés hallottam a mellettünk lévő bokroból... >< fogalmam sem volt mi lehetett és csak remélem hogy nem valami magától támadó mob >< ugyanakkor reméltem hogy valami zsákmányra lelek így ugortam és meg is fogtam egy... egy vörös fülecskét, bozontos farkincát, ravasz tekintettel ami ahogy nézem nem nézte jó szemmel miként Őt tapogatom. oO Gyorsan el is emeltem a kezem, és vissza vonultam, hehe de attól a pont még a miénk.^^

Shukakuval kellemesebbre bizonyult a beszélgetésünk mint amire számítottam. Azt hittem undinak és visszataszítónak fog gondolni legalábbis az alapján amit láthatott. Igen, tulajdonképp én is arra gondoltam volna… a helyében így nem hibáztathatom semmiért. Ugyanakkor amikor szóba került az egész incidens meglepetésemre hitt nekem, sőt még saját példákat is elő tudott hozni. oO Meglepődtem, nem azért mert nem néztem volna ki belőle… nah jó.. nem néztem volna ki belőle. Kora ellenére igencsak érettnek tűnik, ami hát nem tudom hogy ténylegesen jó tulajdonság-e. Mert a koraérettség hasznos ugyan, de a gyerekkor hiányát, vagy csak csekély gond nélküli életet jelent. Egy pillanatra szomorúan elgondolkozva néztem a lányra, majd feleszméltem. Nem fogok neki ilyesmit mutatni, sőt azon leszek hogy mindinkább közel kerülhessek hozzá és megismerhessem. A lány kapcsolata Timidussal lenyűgözö, azt hiszem egyszer láttam csupán ilyen gond nélküli szoros kapcsolatot mégpedig Hisame és Peter részéről. Szophie, és a fakraskája valamint Ren és Regi, szintén a másik két véglet. Tulajdonképp szórakoztatóak, és hiszem hogy minden idomárnak szoros a kapcsolata a petjével, nézzük akárhogy is, egymás kezében van az életük. Furcsa és félelmetes nekem mindez egyben… én azt hiszem nem tudnék idomár lenni. A kardom az fém és azcél, a pajzsom szintén… nincsennek érzelmei és nincs értelme sem. Nem fáj neki ha bántok vele valakit, ugyanakkor testével óvhatom magam ha szükséges. Nem szeretnék élőlényt látni miként értem harcol… túl szomorú lenne, hisz én vagyok az aki képes hárítani és felválalni a sebzéseket, nem bírnám ki ha egy pet tenné meg ezt helyettem. Ugyanakkor a kapcsolat és a törődés, az hogy mindig van valaki melletted nagyszerű ámbár.., sokszor talán zavaró is lehet. Elvégre a randira ezért is nem hozta Peter Hisamét.

Mikor megkérdem Shu-nyan-tól hogy mégis hány éves lenne, megrökönyödve fogadom a választ. A folytatást meg még inkább. Szörnyű érzés fogott el hogy egy ilyen kis tereméts is képes fegyvert fogni és a fronton harcolni. Felelőséget éreztem iránta… és a tudat iránt… hogy ilyen is megeshet. Tudtam hogy vannak gyerekek Aincardban, Jin számtalanszor kijárt hozzájuk hogy némi ételt és törődés osszon… és erre itt találkozok eggyel. Igaz nem hittem volna hogy ilyen fiatal… azt hittem hogy csak alacsony növésű és gyermekded külsővel megáldott játékos, de mint kiderült nem. Tizenkét évesen jutott be…  még az öcsémnél is fiatalabb… Amint kimondta ezt kényszert éreztem, hogy megöleljem, és keblemre szorongassam őt. Meg is tettem ha engedte, mikor a tekintetem a háta mögé ért az arcom ugyan szomorúságot tükrözött, de mire véget ért ismét mosolyogtam. Úgy éreztem vigyáznom kell rá. Bár mondataival vágta az enyémeket. És még ki is jelentette hogy Ő bizony már nem gyerek, erre nekem is volt egy válaszom.
- Hidd el én még szeretnék gyerek lenni. – Mondtam, és ugyan viselkedésem is igazolja az állításomat. Hisz az én agyi szintem vetekszik az ő bekerülési korával, ha nem kevesebbel. Majd mikor kiderült hogy ott hagyta Szophie-t gyengéden megdorgáltam hogy egyedül ne kóboroljon, vagyis inkább figyelmeztettem hogy ez veszélyes. A lány elmagyarázta miként vélekedik, és ugyan volt abban valami amit mondott, de nem volt teljesen igaza.
- Shukaku… ez nem a valóság, a petek és mobok programozva vannak. Éezelmekre és értelemre is ugyan… de van olyan is ami pont ennek az ellenkezőjére. Tizes szintű vagy, mint ahogy mondtad, és mindezt küldetések és harcos sorával érted el, szóval már tudnod kell hogy vannak olyan mobok amik kiszámíthatatlanok és hiába beszélsz hozzájuk nem válaszolnak. Van igazság abban amit mondtál, ezt nem vitatom, és az elképzelésed miként kifigyeled az útvonalukat is ügyes… de vannak szörnyű gyilkolásra termett állatok is, a szinted jeleni hogy nem voltál még boss harcon… és az állításod is… nem szabad ilyen könnyelműnek lenned. – Mikor befejeztem Timidus is kijelentette hogy nincs egyedül Shukaku hisz Ő is vele van.
- Ez való igaz, és védd is meg mindig. – Mosolyodtam el. És Shu is megerősítette ezt, ugyanakkor élt még egy véleményével.
- Igen, ez tény, itt tényleg csak a szint és a pontelosztás és a felszerelt itemek számítanak. De van itt még egy dolog amire nem gondoltál. – Nézek rá, vajon kitalálja-e, ha nem elmosolyodok és folytatom.
- A lélek. – Kíváncsi vagyok érti-e hogy mire is gondolok, de azért folytatom.
- Fiatalként nem kéne még szörnyűségeket látnod és tapasztalnod. Addig maradj makulátlan az ilyen dolgoktól ameddig csak lehet. Nem kell bizonyítanod, csakis élned. – Huhh, jómagam is megleptek a szavaim összetetsége, mikor tanultam én ilyet? Hát igen… valószínű valahol idebent. Jót akarok a lánynak és nem erről a helyről van szó, hisz az én szintemmel szinte gyerekjáték itt minden, de neki talán kevésbé. Vissza szeretném tartani a fronttól, elvégre az a mi feladatunk, magam sem tudom hogy miként kezdhetett el így fejlődni… egyszer pedig… kitartással és kemény munkával. Talán keményebbel mint mi. Ugyanakkor érzem rajta hogy nem tántoríthatom el, sőt konkrétan jogom sincs ilyesmikhez… mégis… mégis szeretném ezt megtenni. Hiába mondta hogy Ő bizony már nem gyerek, és ebben valahol igaz is lehet, ugyanakkor csak egy gyerek tiltakozik ennyire az ellen hogy ő bizony már nem egy kis kölyök. Igaz kora ellenére ügyes és igencsak okos… de ez még mindig nem indok arra hogy kikerüljön a frontra… szeretném őt ettől megvédeni. Ugyanakkor egy gyerek mégis milyen? Kíváncsi és megállíthatatlan, erős benne a bizonyítási vágy az idősebbekkel szemben. Huhh, nehezebb dió ez mint gondoltam. Elmélkedésem az üzenetjelzőm prittyegése zavarta meg, Szophie volt az, azt írta hogy távol tartja tőlem a gonosz Danee bácsit. És először ugyan elmosolyodtam… de mikor tudatosult bennem hogy egyedül van azzal a perverz kéjenccel, bűntudatom támadt. Igen a céhtagok fedezik egymást, egyszóval én sem várhatom el hogy így azt amit tenni készül. Hisz talán veszélyben van, bár ha hülyeséget csinálta Tachi talán kicsinálná. Hehee, hosszú kínhalál. Vagyis nem hisz olyan itt nincs, de biztos nem hagyná annyiban a dolgot. Gondolom… remélem…>< Ahogy agyalok arra jutok hogy ez mégsem volt okos döntés a részemről, valamit ki kell találnom. Ugyanakkor Shukaku sem szeretné látni a fiút, gondolom… de akkor sem hagyhatom Szophiet magára. Shu is biztos látni szeretné hogy tényleg megnyugodjon hogy nincs gond köztük, bár ő is kapott valami üzenetet, de azt nem láttam hogy kitől is mit. Nagyot sóhajtottam majd, felpattantam ültő helyemből, és idegesen jártam előre meg hátra.,.. meg körbe és körbe… és már srégan is, szinte kitaposva a talpam alatt lévő füvet, majd elhatározásra jutottam. >< Én ugyan nem akarok vele találkozni és Shukaku sem. Hmm…>< De én tudok vele úgy találkozni hogy álcázom magam, bár nem tudom hogy az idomárlányka miként vélekedik a dologról.
- Csalni fogok! – Jelentem ki. És már igazi haditervvel álltam elő. Az inventoryból előhalásztam pár férfi ruhát. Ne kérdezzétek,,, volt olyanom.>< Jin egyik csíkos inge és egy farmerja. Plusz egy palást. Igen csekély szintje volt a köpenynek, de a célnak megfelelt. Már csak a hajamon kellett igazítanom. A Hiaritól kapott csatok pont jókor jöttek, így hátul feltűztem hogy egész rövidnek és csapzottnak hasson, ugyanakkor elől hagytam ki pár tincset hogy az arcomba lógjon, nehogy túl felismerhető legyen. Az egyik oldalt kicsit több hajzuhatag maradt ki és még borult is hozzá pár tincs így azzal kezdenem kellett valamit. Hiába tűztem hátra mindig kicsúsztak, így más megoldást kerestem. Elővettem még pár hajcsatot, és úgy tűztem össze elől őket, ahogy az egyik j-pop stárnak láttam régen a tévében. Szétnéztem még mi használható van a rakimban, és találtam egy bőr nyakszíjat, ami pont kiegészítette már-már egész fiús küllemem. Muszály minnél több csalit bevetnem hogy a kis apróságok is eltereljék a figyelét a fiúnak, hogy vajon ki is lehetek. A palást elnyomta a dekoltázsom így az sem okozhatott gondott. A pajzsom a palást alá rejtettem, oldalra, a kardom a másik oldalra. Terebélyes ruhaanyag kellően eltakarta, és csak mikor lépkedtem néha-néha dudorodott ki hol az egyik hol a másik. Még nem végeztem, elővettem a tükröt amit anno KA nekünk ajándékozott, és amennyire csak tudtam végig mértem magam, de még mindig nem tetszett teljesen amit látok. A arcom elég felismerhető maradt, így erre is ki találtam valamit. A jó smink sokat segít igen ám, kissé bekentem alapozóval és púderral az arccsont alatti részt, így az oda kerülő árnyék kicsit nyújtotta azt. Majd sütét szemceruzával kihútam a szemem hogy nagy szemeimet valamelyes keskenyítse és szélesítse. Nah így már jó lesz. Mosoly ült ki az arcomra. Majd Shukakura pillantottam.
- Nah, milyen? – Kérdeztem meg lányos hanngal és jóval fiúsabb külsővel. Majd kapcsoltam.
- Uh, ez így nem jó. Na milyen? – A mondat második részét valamelyest mélyítettem, de még mindig nem volt az igazi.
- Áhh, ezt még gyakorolnom kell!. – Majd szinpadias mozgásba kezdtem, és meghajoltam a lány előt majd kezemet nyújtottam felé.
- Szép kis hölgy a nevem mostantól AiRen és remélem megtisztel a társaságával a Szohpie mentő körutamon. – És végre lassan-lassan ráérzek, a se nem túl mély se nem túl magas, hanem egy kellemes kettő közötti selymes ugyanakkor picit azért kétes hangra. De még mindig meg kellett köszörülnöm a torkom a végén, mert egy picit kapart az ilyen erőltetett de már már kellően fiús hang kiejtése.
- Igen, meg akarom keresni Szophiet, nem szeretném egyedül hagyni Danee-val. Úgymond én leszek a hős lovag aki majd megmenti a lányt. o/ - Éltem bele talán kicsit túlzottan is magam a szerepembe.
- És még valami, legyen ez csak a mi kis titkunk, legalábbis egyenlőre. - Kacsintottam a lányra.  Majd útnak indultunk ha a lány és a sárkánykája is jónak látta.

Fiús Ai - A Szophie mentő lovag:

/Gome guys ördööög o/ /

Szörnyűnek találtam hogy ilyen fiatalon frontra tör… hisz ha tagadjuk ha nem mindez olyan mint egy háború… katonákkal és ellenségekkel. Igaz fájdalmat nem érzünk és nagy valószínűséggel csakis ezért veszik olyan könnyen az emberek… ez becsapós… de akkor is, egy ilyen fiatal kislánynak nincs helye a fronton… bár látszik rajta hogy makacs azon felül az elért sikerei is alátámaszhatják önmagában hogy jó az amit csinál… nem sajnáltam emiatt, de nem tartom helyesnek mindezt. A monológomat végig hallgatta, nem mondott semmit csupán a mimikája és a gesztusai jelenti hogy nem tetszik neki az hogy nekem nem tetszik mindez. Az ölelésem megakadájozta amint közeledtem felé, én pedig nem akarok neki rosszat szóval ha kellemetlenül érinti akkor nem fogom megtenni.
- Bocsánat. – Kérek bocsánatot, igazán nem akartam behatolni az intim szférájába, tudom sokan nem szeretik ezt. Így nem lehetek mindenkivel olyan közvetlen miként szeretnék, de ha valaki ezt nem szereti akkor önmagamból kell visszavennem és ezt tudom jól.
- Bocsi, de akkor is bosszantónak tartom hogy egy ilyen fiatal lány tőr frontvonalra… hisz nektek még másképp kéne hogy legyen. És a biztonság a legfontosabb. – Magyarázom ezt pont én… de tény hogy így érzem. Azt hiszem felelőséget éreztem azért hogy ez megtörnéhet… hisz már rég ki kellett volna jutnunk innen erre még csak… még a negyedénél is alig járunk a játéknak, és máris eltelt két év. És mindezalatt rengetegen haltak már meg, és sokan adták fel… sokaknak már most ártott a játék, szeretteik elvesztésével, és akad aki nem is mer igazán megkedvelni másokat mert fél hogy elveszítheti… szomorú, és nem kéne mindezt gyermekként megtapasztalnia… bár ahogy nézem…
mindezalatt a mondatomra ismét egy válasszal szolgált, amire kicsit bosszankodtam ugyan, de ezt nem mutattam….>< Nem hiszem el… gondolkodok és válaszokat keresek hogy igazaljam a saját állításom… de úgy nézem megfogot…>< grr már egy tizennégy éves lányka is okosabb mint én?..>< Valószínű így élhette túl eddig is. Az agykerekeim kattognak de nem jut eszembe semmi amivel cáfolhatnám… és igen… úgy néz ki leginkább bedugnám egy szobába hogy ne bánthassa semmi, de ha ilyet tennék valószínű szintén csak ártanék neki, de ha… hagyom hogy a frontra törjön… azzal sem tudnék kibékülni. Majd megértettem.
- Jól van, ezt nem tudom megcáfolni. – Mosolyodtam el, és pillantottam félre.
- De akkor is féltelek, mondjuk valójában azt hiszem én mindenkit féltek… izé… - Magyarázkodok, és tény, ez így van. Talán ezért is vannak supporter skilljeim. Hallottam már arról hogy a képességeink a személyiségünktől is függ… bár nekem ez még mindig furcsa. A sárkányka mondja hogy nem is mondták hogy tízes szintűek lennének, és igen, valóban így van.
- Azért mondtam hogy tizes szintűek mivel az a minimum szint hogy be tudjatok lépni. – Mondtam, és Shu mondta hogy ténylegesen nem voltak még boss harcon.
- Szerencsés vagy. – Öltöttem ki rá a nyelvét, és tényleg így gondoltam. Hisz már láttam bosszcsodával visszahozott embereket, azaz már halt meg valaki… és az is kellemetlen volt mikor Yuichi báttyusnak ki kellett teleportálnia a burokkal… ezen kívül a szörnyek… hogy is fogalmazzak… szörnyűek…><
Shu mikor magyarázkodtam a „tiszta és –gyermeki amit nem tettem ugyan hozzá- lélekről, elvonult a menüje burkába. Összeráncoltam a szemöldököm, nem értettem… de úgy látszik, olyan területre tévedtem amerre talán nem kellett volna. Szophietól kapott üzenetem zavarta meg a csendet. Elolvastam, majd lelkiismeret furdalásom lett… nem akartam hogy Szophie magára maradjon Danee-val. De látni sem akartam… sőt biztos vagyok benne hogy Shukaku sem. >< De némi gondolkodás után bevillant. Hisz csak én nem akarom látni, vagyis szemtől szembe nem szeretnék vele találkozni, akkor viszont nincs gond ha nem velem találkozik eheee. Szóval elkezdtem átalakítani magam, a legfiúsabb alakomba amennyire csak tudtam. Igaz még bele kellett jöjjek, mivel a hangom és a színészkedésem hagyott némi kívánni valót magam után, de úgy nézem Shukaku legalább kibújt a képernyője rejtekéből és hangos nevetésben tört ki. Én is elnevettem magam, örültem hogy így is láthatom őt hisz eddig olyan komoly és szomorú volt. Bemutatkoztam és felsegítettem közben is gyakorolva a színészkedésem. És Shuu kerek perec kijelentette hogy kizárt hogy beveszik és hogy talán nem is kéne így rájuk törni.
- Talán tényleg nem, de ez nem fog megakadályozni, nem szószerint elrabolni szeretném, mintsem inkább csatlakozni hozzájuk és megmutatni Danee-nak hogy, hogy is kell bánni a lányokkal. – Majd meg is indultunk. Hosszabb lesz az út mint gondoltam, de minél hamarabb elindulunk annál kevesebb időt veszítünk. Shu mondandójában hogy lebukunk ha együtt vagyunk hát… van benne valami, de a csapattársam nem szeretném ha háttérbe szorulna.
- Értelek…és jogos is, ugyanakkor mint már mondtam nem akarom azt hogy a háttérben maradj. Te is fontos tagja vagy a csapatnak! – Magyarázom.
- Szóval már ki is találtam hogy RenAi lelépett… Ő most nincs itt, és egy fa tövében talált rád, és ha jobban bele gondolsz nem is akkora füllentés mint elsőnek hangzik. És én mint hős lovag nem hagyhatok magára egy ifjú hölgyet. – Magyarázom, majd amint eldől miként vélekedik rajta, lassan már hallom is őket. Legalábbis Danee hangját, ugyan ők még nem látnak minket, én még egy nagyot sóhajtok az egyik fa tövének rejtekében, majd eléjük lépek és köszöntöm őket.
- Örvendek, nem gondoltam volna hogy összefuthatok erre bárkivel is. A nevem AiRen, és szeretnék csatlakozni önökhöz ha megengedik.– Mélyítettem el a hangom, amennyire csak tudtam, úgy hogy ne legyen feltűnően erőltetett.
- Szép vadászatra szánt időnk van ma. – Próbálok feldobni egy általános témát, majd közelebb lépek Szophie-sanhoz.
- Szép hölgyem… engedje meg hogy vadásszak önnek valami szépségéhez illő gyönyörűséget. – Majd ha megengedte, az inventorymból előhalásztam valamit, amit a többiek nem nagyon láthattak, csakis ha közelebb jöttek hozzám. Már kiszúrtam egy nyúlüreget, így sejtettem, hogy a közelben is lehet pár, így csendesen óvatos és szelíd léptekkel közelítettem az üreg felé, ahova letettem pár répa karikát közvetlen a közelébe, de még attól maradt a kezemben is. A kis nyuszmusz először csak a fülecskéjét dugta ki, majd a kobakját is, kíváncsian ugyanakkor félve pislogott rám, de amit egy mosollyal viszonoztam de a testem attól még merev maradt, nehogy megijesszem. Óvatosan elcsente az elsőt majd a másodikat is, és kezdett felbátorodni, legalábbis úgy éreztem, amint letettem a harmadik karikát rögtön visszább vonult, de nem menekült el. Óvatosan vettem a földről, majd oda tartottam neki, türelmesen vártam, és nem hiába, pár másodperc után felbátorodott és közelembe jött, a kaja elvétele után a kezemet kezdte szaglászni, majd végre eljött az a pont amit eddig vártam. A kezembe vettem, és oda sétáltam vele Szophie-hoz.
- Egy hó nyuszi, tessék, simogasd csak meg. – Nyújtottam neki át, remélve hogy szereti a szőrös állatkákat.
- Magam sem értem miért nevezik ezeket a kis teremtéseket gyáva nyulaknak, hisz bátorságra utal hogy így megmarad a karjainkban. – Mosolyogtam a nyuszikát nézegetve miközben szaglászott a kis nózijával.

Nyuszi

Tehát nem akar a frontra törni… örültem a hírnek. Nem szerettem volna ha gyerekek… elnézést fiatal korúak szaladgálnának és bosst gyaknának…Bár így is elkerülhetetlen hogy kazamatákba vagy épp túlélő csarnoka menjen… nem jó ez így sehogy. Azt hiszem az lenne a legjobb ha nem harcolna senki sem, nem támadna senki senkit, se mob ember se ember mobot… se senki senkit… a harc nem jó. Régen szerettem harcolni… tanulni, mégis manapság valamiért elvesztették ezek a dolgok az élvezetüket… a kihívásukat… inkább futamodok meg gyáván… nem tudom mi van velem, talán tényleg nem vagyok már önmagam. Talán felfogtam a benti létünk súlyát… mégsem szeretnék… megtorpanni… furcsa ez… egyszerre vált minden oly nehézzé… de nem fogok magamba roskadni, nem! *megrázza a fejét*
- Ennek örülök. – Mosolyodtam el őszíntén.
- De ha egyszer meggondolod magad csakis olyannal menj akiben megbízol, és kétes helyzetben képes a feladásra… - Magyaráztam, és komolyan is gondoltam.
- Gaooo>< De ne beszéljünk ilyen dolgokról. >< - Ráztam meg magam.
- A túl komoly dolgoktól hamar megöregszünk, és mi még fiatalok vagyunk. Legfontosabb feladatunk hogy vidámak legyünk. o/ - Lelkesítettem fel magam, és reméltem hogy némi vidámság ragad majd a lánykára is. Hisz… igaz csupán pár perce ismerem… de még nem láttam nevetni… >< Így hát ideje valamit tennem. Szophie üzenetének örültem, de nem akartam rá hagyni a dolgoka nehezét, hisz ez a helyzet az én felelősségem is… nagyban hozzá járultam hogy a dolgok ilyen izé… szabadon alakuljanak…>< Kellett némi idő, de kitaláltam valamit… merész ötlet de nem én lennék ha nem válallnám be… hisz Daneera ugyan megharagudtam, de ha fiú vagyok biztos nem akar majd velem disznóságokat csinálni, hehee zseni vagyok. *-* Pár perc alatt új külsőt is öltöttem magamra, és végre Shukaku most az egyszer nevetett. Felvidultam látván a vigyorát melyet a menüje mögül pillantottottam meg. Nah, már ezért is megérte. Igaz útköben mondta hogy nem fog részt venni benne, és azért megkérdeztem még egyszer, de döntése határozott volt. Mondott pár érdekességet, és mint selytettem kora ellenére igencsak felnőttes gondolkodással bír. Nem szeretem azt amikor valaki már kicsinek koraéret… hisz ez azt sugalja hogy sok rossz dolgon mehetett keresztül, láthatott, tapasztalhatott… bár lehet csupán én kombinálom túl, ki tudja. Igazat adtam neki abban amit mondott, amit egy bólogatással helyeseltem is.
- Én is így gondolom, de tény hogy ez nem jó se neki… és másoknak sem feltétlen, főleg az olyanoknak mint én, akik nem tudják ügyesen kezelni a dolgokat. - *Nagyot sóhat*
- Azt hiszem segíteni szeretnék neki valahogy… ugyanakkor nem akarom Szophiere hagyni a dolgokat… Danee megállíthatatlan, én végig szadiztam és azt hiszem még élvezte is valahol…>< - vagy ki tudja. Ocsmányul viselkedett már vele, velem, és nem szeretném ha ezt vele is eljátszaná.
- Esélyt?... Kapott, nem egyett, sőt egyszer még bocsánatot is kért… kedves volt, aranyos és hittem neki… de azt hiszem csak hazugság volt tőle… - Kicsit elszomorodtam, hisz tényleg öröltem a fiú pozitív hozzáállásának amit hamar romba is döntött. Hiába kérdeztem, azt hiszem Shukaku már eldöntötte, úgy néz ki ő csupán néző marad, magam sem tudom miért de azt hiszem ő jár a legjobban eme döntésével. Hamarosan megkérgezünk Szophie és Danee hangját már messziről meghallottuk, így Shukaku félre is vonult egy bokor mögé, viszonylag látótávolságon belül… vagyis gondolom, elvégre azt hiszem nyomon akarja követni a fejeleményeket. Most már csupán ügyesen kell színészkednem. Igaz, én sem gondolom komolyan hogy beveszik, vagy hogy huzamosabb tudom magam tartani egy ilyen összecsapott karaktert. Sőt konkrétan nem is tudom hogy mit is akarok belpőle kihozni…. Amit tudok, hogy akarok is találkozni Danee-val meg nem is, nem akarom hogy Szophie vigye el helyettem a balhét… azt hiszem meg akarom menteni Szophiet, bár nem féltem de akkor is…>< Danee megállíthatatlan…>.> vagy mi >< És tudom hogy ez a fiúnak sem jó… ismerem már annyira, tudom hogy eléggé önérzetes… ugyanakkor ez így nem jó se neki, se másnak… mármint lányoknak.. huhh vajon milyen lenne ez a fiú ha csakis fiúk léteznének a világon? oO *megrázom a fejem, mielőtt elkalandoznék ><* most erre nincs idő.. sem pedig lehetőségem sem, mivel a bokor mögül érkezve megilyesztettem Szophiet, aki popóra ült. >< Ha tudtam még az elesését megelőzően megpróbáltam elkapni, ösztönösen nyúltam a keze után még mielőtt elesett volna, ha viszont nem tudtam akkor a kezem nyújtottam hogy felsegítsem, elvégre miattam ült popóra.>< Nem jó nyitás.>< Vagy ki tudja hehee =P
- Ohh, ne haragudj, nem akartalak megijeszteni… - Tartottam némi szünetet.
- Felsegíthetlek?- Kérdeztem meg tőle illedelmesen. Majd az időjárás dicsérése következett…>< Izé… második baki >< Bár tény hogy most is tanultam, belül viszont fortyogtam hogy nem tudtam eredeti lenni, de mindegy Szophieből csak úgy ömlött a szó, szóval nagyon nem lőhettem bakot…
- Hm… Ezt nem is tudtam, tényleg igaz hogy az ember minden nap tanul valami újjat. Mondjuk ahogy nézem jóval tapasztaltabb lehet a mapok-terén, bár fehér erdőbe… de legalább nem szoknyában vagy, ami már dicséretes. – Feleltem bemutatkozásom után…És igen…. felettébb gyanús…>< Hisz mikor találkoztunk akkor még szoknya volt rajta, most meg már nadrág….>< Úgy néz ki máris bepróbálkozott…>< De nyugalmat és békét erőltettem az arcomra, csupán egy észrevehetetetlen sóhaj jelezte nem tetszésemet…>< Mit is kéne csinálnom? Áhh, folytatom a szerepem, amire a bokrokban meghúzódó nyuszi segítségemre is lett.o/ A nyuszmusz tudja hogy hol legyen és mikor, megkíséreltem magamhoz csalogatni, ami sikerült is. Majd mivel mi lányok szeretjük a nyuszikat megosztottam ezt az örömöm a lánnyal is. Majd Danee is megszólalt, bár ő nem mutatkozott be, sőt kifejezetten illetlen volt… modortalan, bár ha jobban bele gondolunk a pasik a pasikkal sokszor viselkednek így. Ki tudja talán kakaskodás, talán csak mert féltik izé… a „területüket”… nem tudom, de ideje kitapasztalnom hogy milyen is lehet a pasi élet. Danee máris Shu felől érdeklődött ami nem lepet meg ugyan. de nem kapcsoltam elég gyorsan.
-Shu’~… - csuklott el a hangom, de azon nyomban folytattam a mondatom.
- Shu’~kaku... hmm ismerős nekem ez a név, ugyanakkor mint te is láthatod egyedül érkeztem ide. – És tény, mivel Shu lemaradt és elbújt valamerre. De Danee nem adta fel, a lány nevét kezdte el kiabálni, de nem aggódtam, a lány szavaiból tisztán éreztem hogy nem szándékozik mindebben részt venni, legszívesebben elvigyorodtam volna, tervem tökéletességén… izé jah, tökéletességén… >.>
- De hogyha az a bizonyos Shukaku veletek volt és eltévedt, akkor szívesen segédkezem a megkeresésében. – Mély hangom egyre tisztább lett, azt hiszem kezdek bele jönni, bár Danee nem igen akar részt venni a játékomban, Szophie-ről… nem tudom hogy rá jött-e már, de nincs is vele gond, ha rájött akkor benne van a dologban. Most pedig játszuuunk o/ A mondatom közben aggódó szemmel tekintettem hol a lányra hol a fiúra. Igaz Shukaku miatt nincs miért aggódni mivel valamerre erre ólálkodik, és csak remélem hogy nem fog megint őzikét vadászni..>< Bár ezért vagyunk itt vadásszunk! A dolgok folytatásától függően alkalmazkodtam hozzájuk… ha meg akarták keresni, akkor velük tartottam, ha nem akkor továbbra is produkáltam magam. Oda léptem Danee-hoz, és egy erős jobbost nyújtottam neki, mint férfi a férfinak, igyekeztem megszorítani a kezét, nehogy a női kézfogásom elárulhasson, és végig a fiú szemébe néztem és tőlem telhető legkedvesebben mosolyogtam rá.
- A nevem AiRen. - Mutatkoztam be is az újdonsült név variációmon.
- És a tiéd? - Kérdeztem vissza, és néztem rá kíváncsian, neki is illene bemutatkoznia, elvégre addig nem tudom miként szólítsam. Heheee, meg mertem mindezt tenni mert egy fiú ugyan nem tapizna le egy fiút így teljesen védve voltam tőle… cha… vajon tudja hogy ténylegesen az ellenkezőjét válltja ki a lányomkból mint amit szeretne?... Nem tudom, bár valószínűleg sejtheti… Nem is tudom mit érzek a fiú iránt, haragszom rá, és normális ember kerülné és pont magasról tenne rá hogy mi van vele, én valahogy mégsem tudok csak úgy elmenni mellette. A látszat ellenére nem bántani akarom… nem, pont ellenkezőleg, segíteni neki. Megmutatni hogy miként kell bánni a lányokkal… nem azt hiszem ezt akartam eleinte, most csupán ráébreszteni hogy nem jó az amit csinál… bár mint Shu mondta valószínű tisztában van vele, de neki megfelel, én mégsem tudom ezt elhinni. Azt szeretném ha elég negatív példával tudnék neki állni. Először ténylegesen le akartam Szophiet venni a lábáról… de azt hiszem Tachi megölne…>< Nah jó azt talááán, nem, erős talánnal de nah. >< Az hogy a lányon szoknya helyett nadrág van erős aggodalmat keltett bennem…>< Hmm… hogyan is folytassam? Ha továbra is a lányra nyomulok akkor eléggé megalázhatom vele Danee-t, amit nem szeretnék, de ha úgy állna hozzá akkor megmutathanám neki mint nő mit is szeretne egy másik nő…>< Izé.. ez elég kusza… sőt már több mint kusza…>< És még a lány előtt is leégethetem magam.>< A másik verzió az hogy…>< levetem az öltözékem és az álcám…>< bár lehet megvárom inkább míg lebukok, kihúzni addig csak mókásabb, hehee.