Re: Erdőség #2

by **Asuka** Szer. Aug. 26 2015, 20:52

Ha szendének és ártatlannak tűnsz, az általában jól működik. Holott valós veszély esetén egy pillanatomba kerülne csak lekapni a hátamra aggasztott Hentest, hogy megvédjem magam. Az ember sohasem lehet elég óvatos, én azonban ahhoz vagyok szokva, hogy a lehető legtöbb dolgot a szavak útján nyerjek meg. Nagyon, de nagyon sok felesleges harcot lehet elkerülni azzal, ha egyszerűen csak jól forgatod a szavaidat. Mint Saul Goodman, aki a halálbüntetést lealkudta próbaidőre. Zseniális ügyvéd volt, pedig ő csak egy kitalált személy. Mintáját pedig én is szívesen követem. Egyszer például rábeszéltem egy kifejezetten gonosz és vérszomjas NPC-t, hogy ahelyett, hogy engem ölne meg, és belőlem táplálkozzon, inkább legyen a szövetségesem, cserébe szállítok neki játékos eledelt. Az meg is érkezett, néhány erős játékos képében, akik ellen már nem tudott nagyon mit kezdeni.
Na de, az elkalandozás helyett inkább koncentrálj a jelenre, Asu, koncentrálj! >.< A válasz, amit kapok kérdésemre, mosolyt csal az arcomra. Aki képes Piroskát meg Farkast idézve játszani, az nem akarhat nekem komolyan ártani. Így aztán nincs miért tartanom, azt hiszem. :3
- Neeee, csak a nagy, gonosz farkast ne! - drámakirálynősködésem cseppet sem komoly. Mert az egészen máshogy hangzana, és oldalakat írnék róla tele, hogy mi az, hogy így meg úgy meg amúgy neveznek. A kilépő alak felé fordulok, az arcomon lévő, barátságos "szavazz rám" mosolyból pedig nyilvánvaló, hogy nem akarom megenni. Különben is, én csak a Piroska vagyok.
- Valóban, helyes meglátás, elég nagy az erdő. És különben is, én voltam itt hamarabb. >.< Ó, egy pitypang! *-* - azokból úgyis mindig hiány van. Pont Kemabat lába előtt. Jaj, remélem, nem fog rálépni. o.o Rohanok oda hozzá, abban a reményben, hogy észreveszi, mi az, ami pont taposásközelben van a lábához képest. A jófiúk nem taposnak csak úgy cuki virágokat. Főleg, ha az még nehezen beszerezhető is ráadásul.

by **Kemabat** Csüt. Aug. 27 2015, 12:44

Válaszára cseppet sem meggyőző reakciót kapott, ami mégis egy kicsit megnyugtatta. Nem sok mindent tudott a lányról, de abban biztos volt, hogy csapnivaló színész lehet, kivéve, ha azt játszotta, hogy nem tud színészkedni. Abban az esetben a zseniális jelzővel illetné, és egy hatalmas csokor virágot küldene az öltözőjébe elismerésének jeléül.
Kemabat kíváncsi lett, vajon kihez tartozhat a tehetségtelenség? A kukucskálást már hanyagolta, előbbi használatánál sem tudott meg semmit, így határozottan, kristállyal a kezében előlépett átmeneti rejtekhelyéből. A látvány meglepte, nem tűnt vérengző szörnyetegnek a lány, persze tudta, nem szabad a kinézett alapján megítélni a dolgokat. Meg persze a személyeket sem. Asuka egyébként egy mosolygós, kedves és vonzó nőnek tűnt, rózsaszín hajjal, és magassarkúval? Ki vesz fel szafarira magassarkút? Hogy tud benne egyáltalán menni? Íjászunk nem értette, de igazából nem is igazán akarta megérteni. A nők bonyolultak, és sok fejfájástól megkímélhetjük magunkat, ha nem próbáljuk megfejteni őket. Bár a Sao világában nincs fájdalomérzet, lehet, hogy mégis meg kellene próbálnia, kihasználva a kedvező alkalmat.
A szeme segítségével gyűjtött információkat beleégette az agyába, a listáját nem merte elővenni, gondolta, majd később felviszi őt is a többi közé. Lassan, óvatosan mozgott, le sem véve a tekintetét a harcosról, közben hallgatta, mit mesél. A hirtelen megiramodására ösztönösen hátralépett néhányat, és a menekülést jelentő kristályt átölelő ujjai is megfeszültek. Újdonsült társasága nem nyúlt a fegyveréhez, de Kem feltételezte, hogy puszta kézzel is képes lenne kibeleznie, vagyis nem, de pixeleső könnyedén lehet belőle. Szerencsére Asu nem az íjász fejét akarta, hanem a pitypangot, ami a lába előtt helyezkedett el. Mély levegővel nyugtatta magát, majd kissé remegő hangon megszólalt.
- Ilyenekre vadászol? Arra több van belőle! – mutatott abba az irányba, ahonnan érkezett, ahol kevésbé volt sűrű az aljnövényzet.

by **Joey Chrome** Vas. Feb. 07 2016, 13:26

//~~Yachi~~Katja és Noxy//

Eiji úgy határozott, hogy elvisz engem piálni az erdőben. Végül is mi lenne ott az állatokon, növényeken, mert a lehetséges pszichopata gyilkosokon kívül, he? Hát a nem pszichopata gyilkosok! Nem ám, csak viccelek, nem szokott a szafariba gyilkos lenni… kivéve a félszemű tejfölivadékot, persze… De azzal se találkoztam mostanában. Remélem nem is fogok! Eiji hozott vodkát, sört, bort, pálinkát… mindent, amiben van alkohol, még Cherry Queen-t is! Na jó, attól nem csiccsentünk be, de a többitől már egy kicsit. >.> Na szóval, ittunk annyit bőven, hogy egy kicsit be csiccsentsünk, majd Eiji, félig részeges állapotában valamit kitalált, mert elkezdte sorba rakni a különböző méretű üvegeket, majd előkapart egy rakás vasból készült kisgolyót, ami csak piros és zöld színű volt.
- Hé, Joey HUKK! – kezdte el egy csuklás kíséretében – Játszunk célba dobóst! Te leszel a zöld, én a piros… HUKK! Az nyer egyértelműen, aki több pontot szerez… HUKK!
- Jól van HIKK! - na, kicsit én is berúgtam – De… melyik mennyi pontot ér?
- A nagyok 5 pontot, a közepesek 10 pontot, de a kicsik ha egyből eltöröd, 20 pontot… HUKK! S csak egyet dobunk, még ha mellé is megy… HUKK! - nyögte ki a pontozást és a szabályt, majd jelezte, kezdjek én. Kicsit megszédelegtem, úgyhogy inkább egy közepes, whisky-s üveget dobtam ki. Majd Eiji jött, de ő olyan állapotban volt már, hogy mellé dobott.
- Höh, túl sok folyt a garatodra cimbi? HIKK!
- Höh, nagyon vicces vagy! HUKK! - hála a jó Istennek részegen annyira nem agresszív, bár akkor állandóan le kéne itatni, ami nem tesz jót az egészségének… Hé, az ott mi? Mi az a pikkelyes, meg szőrös… úristen, egy kígyóember meg egy egérember! D8 S Eiji-t akarják elvinni! D8
- Mentek az anyátokba, HIKK! Hagyjátok békén a cimbimet! - rántottam elő a kardomat, s verekedni kezdtem velük. Azt viszont nem láttam, hogy nem is vannak ott, így Eiji értetlenül leste, miért kapálozok a kardommal a levegőben.
- Azt hiszem neki csak light-os piát szabad adnom… O.O

by **Noxy** Hétf. Feb. 08 2016, 19:36

//Joey és Yachi

Nagyszerű, pompás idő köszöntött ahhoz, hogy elmenjek vadászni egyet ide a tizedik szintre. Nagyjából oda, ahol találkoztam Yuival. Azóta a karácsony már elmúlt, és annyi hó sincs. Ideje terepszínűre váltani a fehérből... habár én sötét cuccokban járok.
Szeretek társaságban vadászni, de van, amikor egyedül jobban szeretek, mert sokkal könnyebb koncentrálni bármire is. Most olyan hangulatom volt, hogy falkában kéne lecsapni áldozatainkra, mint a farkasok.
Valahogyan elkapott engem egy fura érzés mikor egy szarvas mobot üldöztem az erdő mélyébe... talán csak mert eszembe jutott Hunor és Magyar legendája.
Na mindegy... ott a szarvas!
A kecses, fenséges állat, aki olyan szépen mutatna a trófeáim között, olyan gyorsan szökdécselt, amennyire engedte a program. Én meg úgy futottam utána, ahogy a gyorsaságpontom engedte. Végül a szarvas egy patakpartnál le tudott rázni egy sunyi kőről-kőre ugráló módszerrel.
- A fenébe! - bosszankodtam halkan. Na igen, a kudarc az kudarc, és van, amikor az ember letargiába esik. Én viszont nem, mert túl sok kudarcom volt már életemben ahhoz, hogy megtanuljam őket elfogadni. És ami a vadászatot illeti, ez csak egy semmiség. Majd találok egy másik igazán pofás és ízletes vadat, amit elejthetnék.
Bár ez a víz nem olyan, mint a valóságban, de szerencsére arra be van programozva, hogy a játékosok tudjanak is inni belőle. Hogy hogyan csinálták, hogy a víznek víz íze legyen egy játékban, az igen nehéz kérdés. HA KA nem lett volna ilyen őrült, hogy bezárjon egy több, mint tízezer játékost és ha nem is magától, de "megölessen néhányat" belőlük, simán kiérdemelte volna társaival együtt a Nobel-díjat.
Az ívás után visszamentem vadászni, de ezúttal sem sikerült elkapnom egy hasznos zsákmányt. Érdekes módon... egy bokorban lapult, és folyamatosan zörgött, és észre se vette, hogy szép csendben odaosontam hozzá, és... Nem lett meg a jó fogás pont hu! Elszökött a mocskos kis szőrös manó szőrös lábain!
Éppen indultam volna egy újabb vadászatra, amikor a közeli tisztáson hangokat hallottam. Hallás jártasságom nincs, de túl tisztán lehetett hallani ahhoz, hogy megjegyezzem: tivornyás pofázások és üvegtörés.
Nagyszerű, gondoltam. El kéne kergetni innen ezeket a részegeket. Igaz, hogy szeretek piálni és időnként be szoktam rúgni, de ezek így képesek és elronthatják nekem az amúgy eddig is sikertelen vadászatomat. Fogtam magam, és odamentem a pároshoz.
- Hé, ti! Jobban teszitek, ha most szépen elhúztok innen a részeg feletekkel, amíg... - Ekkor ismertem fel a pityókás jó öreg Pörölyfejet és Szöszit. - Hát ti meg? Erre nem számítottam... mi a fenét csináltok itt olyan részegen, hogy még a Lajhár is józanabb nálatok?! Elijesztitek a vadakat!

by **Joey Chrome** Szomb. Ápr. 16 2016, 11:19

//csak ketten leszünk//

- Ki az a Lajhár? HIKK! ^^ - fordultam meg a hangra – Jééé, szia Noxy, HIKK! ^^
- Egyet mondok… HUKK! - nem ez volt az, amit mondani akart – ne szólj be! - hanem ez. Majd nemes egyszerűséggel kidőlt, szóval én folytattam, mi a helyzet:
- Csak piálni jöttünk ide HIKK! ^^ S versenyeztünk, ki éri el a legtöbb pontot üvegdobásban, de közben jött egy kígyóember meg egy egérember, s el akarták vinni Eiji-t! HIKK! - Bár különös, hogy hirtelen eltűntek… lehet, túl erős voltam nekik? Very Happy

- S te mit csinálsz HIKK? ^^ - Talán ő is idejött inni? ^^ Várjunk, azt mondta, hogy elijesztjük a vadakat… Akkor horrofilmet csinál! \o/ Ja várjunk, csak vadászik, bocsi… ^^”
- Nem kérsz inni HIKK? ^^ - ajánlottam egy kis whisky-t, ami érintetlenül maradt, későbbi alkalomra. Tényleg, itt is lehet s**gérszegség miatt vadász baleset? Vagy olyan, hogy másnap méáshol vagyunk, s nem tudjuk, hol vagyunk, s hogy kerültünk oda? Biztosan, csak itt könnyebb hazajutni, mert ot a teleportkristály… A valóságban miért nem tudnak ilyent csinálni eltévedés esetén? Milyen jó lenne, mert akkor kevesebb lenne az eltűnések száma! Bár úgy semmit nem ér, ha viszont elveszik az áldozattól a rablók… Vagy lenne rajta lopásgátló? Lehet majd kifejlesztem, ha kijutunk a játékból, hmmm… Akkor lehet rohadt gazdag lennék vele. Very Happy

Vaaagy a kormánytagok elvennék tőlem valami izéság miatt, s a saját találmányuként adnák el, hogy ők gazdagodjanak meg. -.- Vagy Japánban ez nem úgy működik? De azért le fogom védetni, ha sikerülni fog, nehogy valaki aztán feljelentgessen, hogy elloptam az ötletét.

by **Shukaku** Szer. Júl. 20 2016, 16:37

A szerveződés újra elkezdődött, Rogan pedig elkezdte felvenni a kapcsolatot a céh tagjaival, melynek hatására úgy tűnik ismét egy értékes taggal fog bővülni a kicsiny csapat. Shu amellett, hogy már nagyon szeretett volna elmenni valakivel szafarizni azok után, hogy kedvenc társa Asu lelépett, Cearsot pedig pont a harcos lelépése miatt nem hívhatta meg, még emiatt megfelelő alkalmat is talált arra, hogy újra találkozzon az idomárral és a kissárkánnyal. Igen, ez is nagyon fontos volt, hogy párosról beszélhetünk, hiszen ez a fajta összeállítás is jócskán megcsappant mint ismeretségi kör, az elmúlt hónapokban. Na meg persze ezen felül azt is számításba kellett venni, hogy Shu eldicsekedhet Timivel, Yenával, akit ugye a kesztyűnek hála részben tőlük is kapott, nem csak Kayabától... szóval volt mesélni való bőven. Ja igen, és ezen felül még azt is meg kellett beszélni, hogy a leendő újonc milyen feladatokat vállaljon majd a céh berkein belül. De ezt mind-mind meglepetés jellegűre tervezték, szóval az üzenetben mindössze ennyi állt:

Shu & Timi írta:
Kedves Nachum és Rogan!

Várunk titeket a szafari Északi részén, az erdőségben. Küldünk koordinátákat, szóval reméljük meg fogtok minket találni. Reméljük még mindig szerettek szafarizni, mert most nem viszünk kaját, azt esszük, amit fogunk.

Üdvözlettel: Shu & Timi

Ez a fajta levélaláírás maradt meg még mindig, annak ellenére is, hogy Yena is velük volt, de mivel ő nem követelte meg magának se a megszólítást, se a levél végi odapöttyintést, csak a tényleges személyes találkozáskor való üdvözlést, így ezzel nem kellett törődni. A felszerelés mindig náluk volt, ezután már csak türelmesen várni kellett.

by **Rogan Hartnett** Csüt. Júl. 21 2016, 14:22

A pénz egyre csak fogyott, úgy tűnt elég lesz egy időre, de be kellett látnom, hogy néhány ezer arany nekem egy pillanatot jelent csak. Fájó szívvel lapozgattam a személyes könyvelésem és fájlalva sóhajtok fel. Mégis mire költöttem én el azt a rengeteg pénzt? Az elengedhetetlen luxuscikkeim kivételével mindenre odafigyeltünk, nem adakoztunk, nem hagytuk magunkat kísértésbe ejteni amikor egy utcán lakó egyén megközelített minket, hogy "Isten áldásával" ruházzon fel bennünket csupán néhány aranyérméért cserébe. Sosem értettem, hogy "Isten" miért pont nekik ad ilyen "hatalmat". És ha már nekik ott van az áldás akkor mégis miért kell nekik a pénz? Természetesen azért mert mindenkinek mindig a másé kell... Na de ott tartottam, hogy gyanútlanul olvasgattam a könyvelést, miközben Nachum békésen pihent a pocakomon összegömbölyödve, néha elidőztem azon, hogy figyeltem ahogyan levegőt vesz és ilyenkor mindig picit megemelkedik a háta. A maga módján ő is tud aranyos lenni, főleg amikor alszik. Éppen egy ilyen bambulós pillanatomban kaptam meg a levelet. Nachum pedig már fel is kapta a fejét. Ő az a fajta aki nem szeret semmiről sem lemaradni amiről én tudok.
- Mit kaptál?
- Levelet..
- Mi áll benne?
- Semmi extra, tényleg. - vállat vonok és bezárom a levelet, közben ő felmászik a hasamon, és egészen a nyakamig jut, mindvégig gonosz pillantásokat vet rám - Jó talán azért mégsem, semmit. Tessék... - pár pöttyintés és már olvashatta is a levelem, szemeit végigfuttatta azon a pár soron, majd miután elolvasta visszapillantott rám.
- Ez tényleg nem semmi. Szafarira hívtak, te pedig itt lazsálsz amikor jelenleg minden pont számít.
- Olyan meleg van odakint...
- Van még kifogásod? Ha nem akarod a jelvényeket, és nem akarod, hogy legyen mérged amivel tovább tudunk lépni akkor nem kell elmenni... - első szíven szúrás megtörtént... Igaza volt, valamennyire vágytam is mások társaságára, és azok a fránya jelvények is kellenek...
- Egye fene...

Rogan írta:
Kedves Shukaku és Timidus!
Köszönjük a meghívást, igyekszünk mihamarabb odaérni hozzátok.

Aláírni én nem írtam alá, nem tudom megmagyarázni miért.. egyszerűen nem csak nem akartam.. Lassan összekészültünk, ami néhány percig tartott csupán. Nachum várt, én pedig tollászkodtam egy picit, nem mintha sokat számítana itt a zuhany meg a hajmosás amikor a rendszer nem engedi, hogy mocskosak legyünk, de a tanult szokásokat nehéz elhagyni. A lányka üzenetétől számítva talán olyan fél órába került mire megérkeztünk mi is a koordinátákra. Vagyis a térkép szerint valahol erre kell lenniük... Nachum a levegőből kereste őket, amíg én ráérősen sétáltam, és ha valamelyikünk megpillantja őket már köszönti is a párost.

by **Shukaku** Csüt. Júl. 21 2016, 15:15

Nekik is szükségük volt azért pár percre, hogy eljussanak a területre, amelyet találkapontnak jelöltek meg, így a fél órás utatok nem jelentett fél óra várakozást, maximum tizenöt percet, amit viszont olvasgatással, és ha már a szafari területén voltak, akkor vadászgatással ügyesen el lehetett ütni. Ugyan nem ejtették el a vadat, csak megfogták, hiszen akkor a meghívó evésre vonatkozó része nem lett volna fair veletek szemben, hiszen ők előbb kezdték a dolgot. Még Yenának is el kellett magyarázni, hogy miből is áll pontosan ez a szafari dolog, meg azt is el kellett tervezni, hogy ezen az alacsony szinte, ahol még ti is biztosan vadászhattok, ők mit akarjanak fogni. Mondjuk ez akár lehet az első próba is, hogy mennyire vagytok tisztában a szafari dolgaival. Na persze a legeslegeslegelső kérdés az volt, hogy miként fogtok megbarátkozni Yenával. Nem mondhatnánk, hogy Timidust, vagy akér csak Shut is ismeritek, mert azért az ismeretséghez az a kis idő kevés volt, de az, hogy Yenát nem ismeritek, az teljesen bizonyos. Ahogyan az is, hogy az égből észrevenni valakit könnyebb, mint a földről, így feltehetőleg ő veszi észre előbb a triót. Ha ez így van, és le is száll közéjük, akkor Yena lesz az első, aki megrohamozza a csöppséget. Nem kell tőle félni, harapni nem fog, és nem is valami nagy darab, de azzal mindenképpen megpróbálkozik, hogy lebirkózza és összenyálazza a kissárkányt. Említettem már, hogy a hiéna képessége is a szájszagával van összefüggésben? Szóval nem kellemes. Timi és Shu azonban csak akkor foglalkozik velük, ha esetleg Nachum túlságosan rossz néven veszi a dolgot, különben inkább a te üdvözléseddel vannak elfoglalva.
-Halihó! Örülök, hogy eljöttél!
Timi részéről csak egy biccentést kapsz, ám Shu igyekszik meglepni, és nekifutásból a nyakadba ugrani...

by **Rogan Hartnett** Csüt. Júl. 21 2016, 16:05

A szafari egy hatalmas hely, szerencse, hogy kaptunk koordinátákat így rövidesen meg is találjuk őket. Nachum az égből figyeli a környezetet, majd amikor ereszkedni látom biztossá válik számomra is, hogy megtalálta a célpontjainkat.
- Üdv! Rogan is jön, csak neki kicsit lassabban megy a meleg miatt. - nem száll le, elsősorban az őt megrohamozó kis állat miatt, akire unott arccal pillant le, és igyekszik elég magasan maradni ahhoz, hogy a hiéna ne érhesse el őt. Eközben én kicsit gyorsabbra veszem a tempót, már én is látom a kis csapatot, és mire odaérek addigra észreveszem, hogy eggyel többen vagyunk mint amire számítottam.
- Helló! Oh úgy látom akadt egy rajongód Nachum. - pillantok szerencsétlen sárkányra, közben pedig elkapom a váratlanul nekem ugró lányt, megpörgetem a levegőben és magam mellé rakom. Ennyihez még nem kell súlyemelés sem, elvégre csak forogtam vele. Nachum végül kénytelen volt az én vállamon letelepedni, hogy lepihenhessen. - Rogan Hartnett, - mutatkozok be a kis lénynek, elvégre nem ellenség, szóval csakis velük lehetett.
- Én örülök a meghívásodnak. Ami azt illeti már éppen azon tűnődtünk, hogy mi hívunk el titeket valahova a közeljövőben.
- Felmerült a gondolata annak, hogy ti talán segíthettek a projektben amin dolgozunk. - teszi hozzá Nachum, közben végig a hiénára figyel aki mintha kicsit túlbuzgó is lenne.
- Na mesélj. Mik a tervek. Vadászunk valamit amit meg tudunk enni, vagy esetleg táborozunk is? Az utóbbi időben sok a szabadidőm, ezért nekem bármi megfelel.

by **Shukaku** Pént. Júl. 22 2016, 06:20

Shu még mindig nem ruházott be ugrás jártasságra, és nem is nagyon fog vélhetően a közeljövőben. Soha nem tervezett házak tetejéről szökdécselni, és mivel Timi mindig mellette van, valamint mind a boltot, mind a szobát úgy alakította ki, hogy méreteinek megfelelő legyen, így soha nem volt még azzal gondja, hogy nem ért el valamit. Ennek a jártasságnak a hiánya most viszont Yenának sok bosszúságot okoz. Valami ilyesmit láthat Nachum, miközben őt figyeli, és a hiéna percek után sem mond le arról, hogy őt elkapja, bár vélhetően ez nem fog neki sikerülni. A nagy meleg miatt Shu is nyári, lenge ruhában jelenik meg, és a szafarinak hála a masni is egy sokkal kisebbre van cserélve a hajában. Az integetés mellett azért egy rövid, érdeklődő kérdést is feltesz.
-Tényleg elég meleg van. Ha ideér kaphat üdítőt, készítettem egy új italt, kivis-bodzás, talán ízleni fog.
De először a lerohanás jön, amire jól reagálsz, átmész a teszten. Ezzel azonban nincs vége, hiszen hála annak, hogy Nachum a válladra szállt, most Yena következik, aki karmaival megpróbál felkaptatni a lábaidon, hogy elérhesse az érdekes kis lényt. Nem, Shu még ekkor sem szól rá, és nemsokára azt is megtudod, hogy miért.
-Ő pedig Yena. Bántani nem fog, ne aggódjatok, de játszani azt nagyon szeret.
Az éppen most akartunk mi is keresni titeket szöveg nagyon átlátszó, de mivel Nachum is megerősíti, legalább is részben, így Shu ha nem is teljesen, de elfogadja, ám a tervekről egészen más elképzelései vannak, mint nektek.
-A tervek? Pont most mondta Nachum, hogy mi fogunk segíteni nektek. Szóval hallgatjuk a tervet.
Igen, ez a teszt harmadik része. A második az, hogy mit kezdesz Yenával, a harmadik pedig, hogy mit kezdesz akkor, ha neked kell kitalálni valamit. Azt tudják jól, hogy fantáziád az van, szóval az idomár valami nagyon érdekesben reménykedik.

by **Rogan Hartnett** Csüt. Júl. 28 2016, 16:02

Nachum érdeklődve figyeli a kis állatka próbálkozásait, aki azonban nem jár sikerrel mivel a sárkány túlságosan is fürge hozzá, és repülni is tud. Szóval amíg Yena nem növeszt szárnyakat addig Nachum előnyben marad vele szemben. Egy picit még én is nézegetem az ismeretlen arcot, majd miután kicsipkelődtem magam Nachumon a lány felé pillantok.
- Szóval Yena. - és már érkezett is az első karmolászás, harapdálás, ugrabugra meg minden amit egy ilyen kis lény tud csinálni csak azért, hogy elérhesse amit akar. Egy pillanatra meglepődtem, majd leeresztettem hozzá a kezem, hogy inkább azzal játszadozzon, a gyémánt kesztyűm csak nem fogja szétrágcsálni... - Kéne a sárkány ugye Yena? Vele tényleg egy súlycsoportban vagy. - gondolok itt persze arra, hogy Nachum is egy pöttöm dolog, és Timidus valószínűleg még ennyire sem hagyja magát bosszantani mint Nachum.
- Szóval szeret játszani, mit szoktatok csinálni, ha szeretnétek, hogy egy kicsit... nyugtotok legyen tőle? Van valami játéka, vagy valami amit szeret csinálni azon kívül, hogy felmászik az embereken és ugrál? - kíváncsiskodtam, ami azt illeti kezdtem kicsit kényelmetlenül érezni magam a kis pöttöm miatt, nem voltam hozzászokva, hogy ennyire körülrajong egy állat még akkor is, ha valójában nem én voltam az érdeklődésének célpontja.
- Igen. Tervek. - válaszolt
- Nem szeretnélek ilyesmivel fárasztani. Mi csak Nachummal beszélgettünk pár dologról és megfordult a fejünkben, hogy talán te is segíthetnél nekünk a világuralmi törekvéseinkben. De még nem igazán akartam felhozni, mert...
- Mert?
- Ez a mert amolyan drámaian végetér a befejezetlen mondat féle mert volt... Már beszéltünk erről. Ilyenkor kell hagyni, hogy legyen egy kis csend, és olyan misztikusak lesznek tőle a szavaink. - legyintek a kezemmel. Már annyira nem számított, ezt még gyakorolni kell.
- Megfordult a fejünkben, hogy mivel Ti ismeritek a szafari minden részét, ezért talán segíthettek nekünk a jelvény gyűjtögetésben is.
- Nagyszabású terveink vannak, és kellene hozzá rengeteg jelvény.. De egyedül nem szeretünk kimozdulni. Jobb társaságban. Na akkor most halljuk a ti terveiteket.

by **Shukaku** Pént. Júl. 29 2016, 17:01

Szétrágcsálni nem fogja, és arra is ügyelt eddig is, vagy ő, vagy a rendszer, hogy ne okozzon sebzést, a játékot ne kezelje támadásnak, még védett területen kívül sem. Szóval ha fogni nem is fog a foga a gyémánt kesztyűn, próbálkozni azért próbálkozik, de csak addig, amíg meg nem érzi a kemény anyagot a fogai között. Akkor viszont sértődötten felmordul és magatokra is hagy, visszatér a gazdáihoz, majd Shu lábai mögül leselkedve acsarkodik rátok. Ez persze nem akadályozza Shut meg abban, hogy válaszoljon, és mivel tudja jól, hogy Yena emiatt nem fog sokáig haragudni, így a közjátékra csak nevetve legyint.
-Még csak nemrég csatlakozott hozzánk, eszünk ágában sincs elzavarni, vagy olyasmire gondolni, hogy nyugtunk legyen tőle. Bántani nem bánt senkit, akit mi sem akarunk bántani, és ha látja, hogy valóban elfoglaltak vagyunk, nem érünk rá, akkor magától olyan okos, hogy ne zavarjon minket. Most azonban itt vagyunk a szabadban, egy kis játék pedig senkinek nem árt.
-Még a szafari vadakat sem zavarta el soha, nyugodtan figyelte, hogy mi hogyan csináljuk, majd megpróbálta leutánozni. Általában ezt csinálja. Utánoz.
Játékot még nem nagyon szereztek neki, először Shu szeretné kitapasztalni, hogy mit is kedvel a hiéna, utána fog elkezdeni költekezni. Addig teljesen feleslegesnek és kidobott pénznek véli. Ugyanolyan felesleges, mint ahogy a sárkányoknak magyarázni a hatásszünetet, vagy arra számítani, hogy holmi visszakérdezéssel megtörheted a páros remek tervét. Mindenre megvan a válaszuk.
-Az nagyon jó, mert a mi tervünk pedig pont az volt, hogy nektek segítünk jelvényeket szerezni, meg uralni a fél világot. Csak a felét, mert Tachinak is hasonló tervei vannak, és neki is segítünk, de nem akarjuk, hogy összevesszetek. Szóval várjuk az utasításokat.

by **Rogan Hartnett** Szomb. Júl. 30 2016, 00:13

Valamiért mindig magára vonzotta a tekintetem ez a kis állat. Ahogyan a kesztyűmmel próbálkozott szinte már megszakadt érte a szívem, de sikerült uralkodnom magamon, és végül nem simogattam meg bármennyire is meg akartam érinteni a bundáját.
- Oh értem már. Így már tényleg más a dolog. Csak furcsa volt, hogy mennyire eleven és mennyire örül a hozzánk hasonló idegeneknek is.
- Nem feltétlenül örült, inkább csak játszani akart, meg kíváncsi volt.
- Végül is igen.. Szóval utánoz? Szívesen megnézném ahogyan elkezd levadászni egy hiúzt. - a puszta gondolata is vicces, hogy ez a kis pöttöm nekiugrik egy nála jóval nagyobb ragadozónak majd nemes egyszerűséggel bokán harapja.
- Ha jól gondolom akkor ő nem beszél. De a hallottak alapján megérti, ha mondotok neki valamit és hallgat rátok ugye? - érdeklődtem picit. Érdekelt ez a kis hiéna. Vagyis nem konkrétan ez a hiéna sokkal inkább úgy lenne igaz a dolog, hogy maguk a hiénák. A természet szemetesei, elpusztítják a biohulladékot. Kíváncsi vagyok mi veszi rá őket arra, hogy dögöket egyenek..
- Hol találtátok? Mármint én nem igen láttam még hiénákat errefelé.. - valószínűleg ennek az az oka, hogy soha sem maradtam huzamosabb ideig azokon a szinteken amelyek nem voltak elég népesek. Biztos egy olyanról származik a drága..
- Tökéletes.
- Tökéletesebb nem is lehetne! Habár talán de.. Ha segítesz nekünk is és neki is akkor gyakorlatilag tiéd az egész világ és mi leszünk a jobb és a bal kezeid.. Agyafúrt terv de átlátok a szitán.
- Köszönjük a segítséget a jelvényekkel kapcsolatban. Néhány könnyebb teljesítményt már sikerült teljesítenünk. Vadászatba is belekezdtünk már, több sikerrel mint amit a horgászattal értünk el. - ecseteli a dolgokat Nachum, kis unott hangocskáján, időről időre még mindig Yenára pillant, azonban most, hogy a hiéna távolságtartóbb lett így az ő figyelmét is elvesztette.
- A fehér hollós teljesítményt is sikerült összeszednünk. Gondolod, hogy megpróbálhatnánk elkapni egy hiúzt? Ha jól rémlik az kell..

by **Shukaku** Vas. Júl. 31 2016, 06:40

-Nem vagytok idegenek. Az állatok megérzik, hogy mi kivel vagyunk jóban, és kivel nem, és mivel látta, hogy nem aggódunk amikor megjelentek, így azt is tudta, hogy odamehet hozzátok. Kicsit szeleburdi, és féltem is emiatt, hogy ne támadjon meg valami olyasmit, amit nem kellene, de eddig jól viselkedett. Ugye Yena?
Yena ugyan felpillantott az idomárra, ám ő nem bólintott a kérdésre úgy, mint Timidus, és nem is foglalkozott sokáig vele. Mással volt elfoglalva, méghozzá azzal, hogy az egyik bokorban lévő zörgést figyelje, halkan morogjon rá, és miután lassan, óvatosan odalopódzott, ami kis méreteivel nem volt nehéz, majd leállta a járatot...
-Egy hiúzt? Nem tudom... meg tudná fogni, de szeretném, ha olyan nagyvadaknak nem ugrana neki. Meg az sem lenne baj, ha kedvelné a macskákat, már csak Álom miatt is.
Mivel a leállás nem volt elegendő ahhoz, hogy Shu figyelmét felkeltse, Timi pedig úgy volt vele, hogy fogja meg ő, ha már megtalálta a vadat, így a kis hiéna morogni kezdett, aminek hatására a sárkány már megbökte Shu oldalát, hogy figyeljen oda is. Az idomár figyelt is, a pet mellé settenkedett, majd félrehajtotta a bokrot, és megrázta a fejét.
-Pocoklyukak. Nyugi Yena, ők nem vadászható szafariállatok. Nem kell velük foglalkoznod.
Yena azonban foglalkozott, továbbra is morgott, majd elkezdte kaparni a bejáratot, és megpróbálta beledugni a pofáját, Shu pedig újra felétek fordult.
-Hát... nem beszél, és a megértés is ahogy láttam nagyjából annyi, mint egy jól nevelt kutyusnál. Nem lehet vele úgy beszélgetni, mint Timivel, és látod, néha nem hallgat rám.
-Okkal.
Tette hozzá Timidus, hiszen ekkor már látta, hogy a járatból nem pocok, hanem menyét dugja ki a fejét, Yena pedig el is kezdte kicibálni onnan, és a vad pár másodperc alatt pixelekké változott, hiába próbált meg közbeavatkozni az idomár, Yena addigra már elégedetten nyalogatta a száját.
-Hmm! Vadászból lesz a vad. Biztosan a menyét is pockot akart fogni, csak Yena fogta meg őt. Ja igen... és még ezt sem tanulta meg teljesen, hogy csak elkapjuk őket. És... Aincrad élővilága hatalmas. Mi azokkal az állatokkal is foglalkozunk, akik nem mobok és nem szafarivadak. A többieket általában nem érdeklik, mert nem dobnak lootot, és nem érnek Exp-t. Itt a szafarin találtuk, hála ennek.
Emelte fel a Nevelés Kesztyűjét, majd rád mutatott vele, hogy értsd, nem csak a kesztyűé a hála, hanem a tiéd is, hiszen tőled kapta. A világuralmi tervekre már nem reagáltak, ám mire Yena visszaért a vadászatból, Shu már aktiválta is a jártasságait.
-Hiúzt?
-Nagy lépésekben akartok haladni.
-A ritka vad az... ritka. Egyszerűbb úgy megfogni őket, hogy a kisebb teljesítmények elvégzése közben folyamatosan figyelsz, hátha felbukkan. Ha már segítség, akkor nekem ez a tapasztalatom.

(menyét)

by **Rogan Hartnett** Kedd Aug. 02 2016, 23:26

Tetszett a lány felfogása, ez volt az egyik dolog ami miatt kedveltem, és szerettem időt eltölteni vele. Valahogyan ő másképpen látta a világot mint a legtöbb lány. Ezekben a kis lényekben nem a programot, hanem az életet kereste, és valahogyan meg is látta. Be kell vallanom, nekem ez még nem sikerült teljesen. Idomár ártalom talán, hogy Nachumot emberként kezelem, holott ő egy sárkány, ráadásul egy program, viszont a szafari élőlényeit mégsem tudtam Nachumhoz hasonlítani. Ő egy értelmes, intelligens program volt, rengeteg egyediséggel, amíg az a menyét nem volt több mint egy szerencsétlen kis áldozat, akit a kis hiéna egy pillanat alatt nyakon csípett.
- Majd ha felnő szófogadóbb lesz szerintem. Gyermekként minden új és izgalmas, de majd megtanulja, hogy mit ne egyen, mibe ne dugja az orrát, és mitől kell távolságot tartani. Habár Timidus oldalán lehet bátrabban kísérletezik majd nem? Mármint érzi, hogy védelmet élvez mellette gondolom. - persze csupán csak találgattam, nem voltam biztos abban amit mondtam, hiszen nem értettem hozzá. A bizonytalanságomat ők is láthatták, ha elég figyelmesek voltak.
- Egy álom miatt? Miféle álom? Gondolom nem titok, ha már felemlegetted. - érdeklődtem, kicsit bolondosan is rájátszottam, közelebb kúsztam, hátha megsúgja nekem szíve vágyának meséjét. Ha úgy éreztem, hogy nem mesél akkor eltávolodtam, és hagytam a fenébe.
- A pockok tökéletes csalik a ragadozóknak. - okoskodott a törpesárkány, én csak legyintgettem, nem foglalkoztam vele, inkább csak ráhagytam
- Az is lehet, hogy Yena csak érzi a pockok szagát, ezért játszik arrafelé. és pár pillanattal később a menyét is előkerült.
- Néha megrémít, hogy mikre gondolsz, egyébként.. - fordulok Nachum felé, majd utána a lány felé, hogy szolgáljak némi magyarázattal - Amikor közösen vadászunk gyakran előfordul, hogy Nachum a magasból keresi a prédát, ezért sokszor nem is látom honnan szedi elő a vadakat.
- Csupán szemfülesnek kell lenni, nem nagy tudomány. Legalábbis akkor, ha tudod mit csinálsz.
- Nem nagy tudomány, ha ennyire nagy iramban növekednek a pontjaink. heh. - vállat vontam. Közben Nachum felfigyelt a menyétes bokor közeléből valamilyen zajra. Ezt abból állapíthatta meg bárki is, hogy a sárkány hirtelen abba az irányba kapta a fejét. Mozgást látott, vagy mocorgást hallott a drága. Majd már előre is vetült, bele a magas fűbe, ahonnan pillanatokkal később egy fácán ugrott ki. Természetesen a lény életben maradt, Nachum szájában 1-2 tollacska akadt.
- Oh, szóval jó hasznát veszitek mi? Örülök, hogy jó gazdát találtam neki. Azóta sem volt ilyen sikeres árverésem. Ha bármikor túladnál rajta esetleg, szívesen segítek jó áron elpasszolni, röpke tíz százalék részesedésért cserébe. - megigazítom az ingem, mintha valami tehetős üzletember lennék, ami persze nem így van.
-A hiúz a célunk jelenleg a jelvények mellett. A nagy célok hoznak nagy
eredményeket. Legalábbis én így gondolom. Egyébként köszönöm a tanácsot. Ehhez fogjuk magunkat tartani ezután is. - vállon veregettem a lányt. - A fácán meglógott, szóval mást keresünk vacsorára.

Fácán

by **Shukaku** Szer. Aug. 03 2016, 09:21

Shu pedig egyszerűen annak látta a dolgokat és a lényeket amik, mert nem folyamatosan a kinti világgal hasonlítgatta össze, hiszen azt szerette volna elfelejteni. Számára az ember ember volt, az állat állat, az értelemmel bíró lény pedig szintén önmaga. Jó, persze nem tudta elfeledni a kinti világot, de az olyan szavak, mint például az NPC nem szívesen jöttek a szájára, ahogyan a játék vagy az igazi világ kifejezések sem... de ezeket úgyis mind tudod. Az pedig amit ecseteltél, arra késztette Timidust, hogy vessen egy pillantást az idomár felé, mármint a társa felé, aki pedig egy nyelvöltéssel viszonozza ezt a célzást. Ők ketten ugyan már tudták, hogy mire is gondol a másik, de Timi azért elmondta, nehogy félreértés legyen.
-Erre igyekeztem ügyelni Shu védelme során is, és hagyni, hogy olyankor, amikor ez nem jár túl nagy kockázattal, a döntései miatt veszélybe sodorja magát, észlelje a döntéseinek a következményeit, és megtanuljon saját maga is kimászni ezekből.
-De látod, felnőttem, és nem lettem szófogadóbb.
Ellenkezett Shu gyorsan és persze egyáltalán nem komolyan a saját idomításának eredményessége ellen, ám Timinek természetesen erre is megvolt a válasza.
-Nem vagy se felnőtt, se pedig szófogadó, de megfelelőbben figyelsz a szavamra, mint amikor elkezdtem a folyamatot.
Ami azt jelentette, hogy Shu önállóbbá vált, és már néha a harci izékben is van saját akarata, ami erősebbé tette, ám Timit nem tette nélkülözhetővé. Ez volt Timi terve, és tökéletesen működött, és Shu is egyetértett vele, még ha kicsit sértette is az önbecsülését, de élvezte az anyáskodást önmaga felett.
A közel hajolás és a sugdolózás felesleges volt, Shu pedig egyben válaszolt és botránkozott meg két kérdéseden és felajánlásodon is, ha már ilyen szépen követték egymást.
-Álom igazából Álomkelő. Egy cica pet, Chan társa. Ő volt az, aki még sokat licitált az aukción. Végül együtt vettük meg a legit, és együtt is használjuk, egy küldetésen náluk van, egyen pedig nálunk, szóval ha akarnánk sem adhatnám el az ő beleegyezése nélkül, de nem is akarjuk. Egyrészt Yena emiatt van mellettünk, másrészt a pénz alig ér valamit Aincradban. Ugyanúgy csak hozzánk van vágva, mint a pontok, és csak gyűlik és gyűlik, és nem nagyon tudunk vele mit kezdeni. Ezzel szemben ez Kayaba különleges és egyedi ajándéka. Egyértelmű, hogy melyik ér többet.
És ha már szó volt az utánzásról, Yena ámulattal figyelte, hogyan fogja meg Nachum a fácánt, majd szinte ugyanúgy ugrott be egy bokorba, és egy másik menyéttel tért vissza, akit azonban most nem tépett szét, ám nem is engedte el. A vad majdnem akkor volt, mint ő maga, és hangosan visított, de azért nagy nehezen odavonszolta a sárkány elé, majd tartotta neki, Shu pedig szinte elolvadt a látványtól...

(menyét)

by **Rogan Hartnett** Csüt. Aug. 04 2016, 11:28

Figyeltem a párost, aranyos kis jelenet kezdett kibontakozni. Ami azt illeti egy szép mesébe illő jelenet, talán, ha egyszer írásnak adnám a fejem akkor ők ketten lennének az egyik novellám főszereplői. De mivel eszem ágában sincs ilyesmivel foglalkozni jelenleg az elemzésük helyett inkább én is közbeszólok.
- Szóval a ti kapcsolatotok olyannyira különleges, hogy Timidus "idomította" Shukakut? Érdekes - persze az elmaradhatatlan idézőjeleket erősen gesztikuláltam, nehogy félreértelmezzék és sértődés legyen belőle. Egyáltalán nem voltam rosszindulatú, inkább csak bolondoztam. - Még szerencse, hogy a mi kapcsolatunkban mindketten tökéletesek vagyunk, és mindenben egyetértünk mindig nem? - pillantok Nachumra aki lassan felém fordítja picinyke fejét és nemes egyszerűen csak annyit mond.
- Oh, hát persze. - és ennyiből le is zárta a dolgot.
- Igen-igen. Emlékszem most már. A nevét ugyan nem tudtam, de igyekszem észben tartani.
- Nem, nem fogod. Én fogom. - helyesbít Nachum.
- Rendes tőled, hogy megosztod vele a legendásod. Nem is hallottam korábban ilyesmiről. De tényleg, őszintén becsülöm ezt benned. - nem tagadtam a meglepődötségem, és nem is lepleztem a dolgot. Nekem meg sem fordult volna a fejemben soha sem, hogy bárkivel megosszak bármi olyat ami ennyire ritka, és értékes. Talán nincs elég bizalmam az emberekben. A pénzes mondatodra egy pillanatig összenéztünk Nachummal, de csak egy röpke pillanatig.
- A pénz nem boldogít. Ha szeretnéd mi szívesen megszabadítunk tőle bármikor. Tudod, így barátok között, szerintem nem baj, ha fogod és csak úgy szó nélkül hozzám vágod... Nem sértődök meg, és ígérem szó nélkül elfogadom. - a szívemre tettem a kezem, mintha eskütételre készülnék. Igazán megható, Nachum eközben persze végig a szeleburdi kis Yenát figyelte, árgus szemekkel, hiszen ő még új volt neki, és nem is tudta igazán hova tenni, elvégre Yena mondhatni eléggé kiszámíthatatlan volt. A fácán elkapása után is végig követte legalább fél szemmel, és amikor egy menyéttel tért vissza a kis lény a szájában..
- Nekem adod? Köszönöm.. - az arcán ugyan semmi változás nem látszott, de kinyújtotta érte a nyakát, és megpróbálta átvenni a menyétet a kis lénytől, feltéve, ha az hagyja neki. Ha hagyta akkor óvatosan a szájában tartja, majd nemes egyszerűséggel maga mellé teszi, mintha későbbre tartogatná..

by **Shukaku** Csüt. Aug. 04 2016, 12:44

Ezzel aztán soha nem tudtad volna őket megsérteni őket, még akkor sem, ha mindkettejüket valamely rossz pillanatukban kapod el. Timi egyébként sem volt a sértődős fajta, bár a lány iránti elkötelezettségét még senki nem kérdőjelezte meg, de egy ilyen kijelentés hallatán valószínűsíthetően mindössze hülyének nézné azt, aki mondja. Shu pedig szintén nem fog azért megsértődni, mert megkérdőjelezed a sokak által biztosnak vett alá-fölé rendelt idomár-pet viszonyt. Ez nem azt jelenti, hogy nem fog kijavítani, vagy legalább kiegészíteni a mondatot, de megsértődni azt biztosan nem fog. Egy fejrázást azért kapsz a válasz előtt.
-A mi kapcsolatunk csak azért különleges, mert különlegessé tettük. Bárki elérhetné szerintem ezt a szintet, ha szeretné. Az idomítás pedig oda-vissza megy. Valamire én tanítom Timit, valamire ő tanít engem, és így egymást idomítjuk. Yenával még... nps ő maximum nagyobb türelemre tanít mindkettőnket, meg azzal, hogy szembe kell néznünk a problémákkal, meg szeretni kell akkor is, ha rosszat csinál, meg ilyenek.
A végén már nevetett, és ő is felemelte a kezeit, jelezve, hogy azért ennyire nem rossz a helyzet, és bőven akadnak boldog pillanatok is, de egy kölyökállat tanítgatása azért az elején jócskán csak és kizárólag nehézségekkel és törődéssel jár. A legi megosztására büszkén kihúzta magát, és bólintott. Itt igazából két érzés kavargott benne. Egyrészt büszke volt magára, mert ő ezt megtette, és neki ez természetes volt, másrészt sajnálta, hogy másoknak ez ekkora megrökönyödést okoz, ha elmondja, és ezt az érzését fel is fedte a páros előtt.
-Nekem ez az egész irigység óvodás dolog az elejétől kezdve fura volt. Aincradban minden játékból több van, kivéve ebből, és ha más is játszani szeretne vele, akkor miért ne osztanánk meg?
-Főleg, hogy nem küldizünk éjjel-nappal, és még jobban is fejlődik, ha Chanék olyankor is használják, amikor mi nem.
-Pontosan! Bár... nem emiatt adtuk oda nekik. Egyszerűen csak miért önzőzzünk, amikor teljesen felesleges?
A pénz dologra Timi felkapta a fejét, és Shura nézett, jelezvén, hogy azért fontolja meg, hogy mit mond, de a lányt sem jetették a fejére, és kaptál egy szemforgatást.
-Osztogatjuk is rendesen, de nem egyszerre egyvalakinek az egészet. Te úgyis nemrég kaptál egy csomó pénzt, mire tudtad azt elkölteni? Olyanoknak adunk, akinek szüksége van rá, és ti nem úgy néztek ki, mint akiknek van. Ráadásul még a céhbe is meg lettetek hívva, szóval egy szavatok nem lehet. De... ha tényleg szükségetek van pénzre, és elmondjátok, hogy mire szórtátok el azt a rengeteg aranyat, akkor szívesen segítünk...
Tette még hozzá a végére, mert nem bírta ki, hogy ne ajánlja fel, de eléggé nehezen hitte el, hogy az a rengeteg pénz értelmesen elkölthető, és Timi is közelebb lépett, hogy ezt ő is ellenőrizhesse. Ha ő nem lett volna, Shu már az egész kasszáját elszórta volna, pedig azért valamennyi pénzre nekik is szükségük van. Ezalatt Yena hatalmas lihegő mosollyal, kiöltött nyelvvel engedte át az ajándékát a sárkánynak, és boldogan csóválta a farkát, miközben kaffogott egyet. A menyét azonban csak arra várt, hogy ne rá legyen figyelve, és amint Nachum letette maga mellé, megpróbált elsunnyogni...

by **Rogan Hartnett** Vas. Aug. 07 2016, 19:13

Elképesztő, hogy micsoda életfelfogása van. Volt benne valami varázslatos, és nem tudtam betelni vele. Vágytam rá, hogy hallgassam, de nem akartam, hogy furán érezze magát, ezért inkább csak várakoztam, hátha ismét hallhatok valamit az ő eszméiből.
- Szóval azt mondod, ritka, hogy egy idomár becsüli a társát, és ez visszafelé is így van? - érdeklődtem, hogy ő mit tapasztalt. Nem mintha én szemkendővel sétálnék az utcákon, de több szem többet lát..
Az osztozkodásra elmosolyodtam. Pont erre gondoltam, hogy én nem lennék erre képes, és tessék, ő ki is mondta, hogy sokan nem. Engem ez persze legkevésbé sem lep meg. Magamból kiindulva legalábbis..
- Szerintem itt nem feltétlenül az irigységről van szó, sokkal inkább arról, hogy nincs meg a bizalom a játékostársakkal szemben. Na meg arról, hogy ha egy valakinek odaadod, akkor a másiknak mért nem? Az emberek nem tudják jól kezelni a blamálást, ezért inkább kerülik a konfliktusokat. Ez a legendás dolog pedig pont konfliktust és féltékenykedést szül. De ez csak az én nézőpontom.
- Én, nem értek egyet veled. Miért adja oda másnak, ha neki is szüksége van rá? Bármikor jól jöhet, és ez a fegyver nem csak arról szól, hogy fejlesztve legyen, hanem arról is, hogy meg tudja magát védeni vele, ha arra kerül a sor. - picit ugyan paranoid, de amolyan Nachum féle hangsúllyal. Ha egyet értettem volna vele teljesen akkor azzal saját magam is meghazudtolom, elvégre mi pont továbbadtunk a kesztyűn. Sejtettem, hogy nem ma lesz a napja, hogy a jelenlegi pénzem megduplázom, de egy próbát megért.
- Kérlek szépen, az a csomó pénz nem pénz akkor, ha grandiózus terveket akarsz megvalósítani. - büszkén kihúztam magam - Rengeteg nagyszerű világot megváltoztató tervünk van, amihez azonban nagy tőkére van szükség. Mi egyelőre kis lépésekben tudunk csak haladni, mert a pénz mellett még az alapanyagokban is hiányt szenvedünk..
- Erről is szerettünk volna beszélni veletek.- szól közbe Nachum, azonban én nem zavartatom magam és folytatom ott ahol félbeszakított..
- Mindemellett eddig csak egy céhtaggal sikerült felvennünk a kapcsolatot..
- Tiszteletbeli céhtaggal.
- Igen, szóval elkezdtünk ismerkedni, viszont ebben is szeretnénk inkább a segítségeteket kérni, mert hiába settenkedünk a céhház közelében..
- Eddig csak egyszer fordult elő, és hamar fel is adta. Rogan szégyellős.
- Nem vagyok szégyellős, és megtennéd, hogy nem beszélsz velem párhuzamosan, hanem mondjuk megvárod, hogy befejezzem a tök jól megírt szövegem elszavalását?! - picit fentebb emelem a hangom, persze csupán a játék kedvéért.. Valójában már hozzászoktam, hogy Nachum mindig ilyen, és ő is tudja, hogy nem bántom.
- Csak kijavítom, illetve kiegészítem a történeted ott ahol kell. - közben a menyétről is elterelődött Nachum figyelme, a kis állatka, már félve pislogott egy ideje, de most megtette az első lépéseket is..
- Akkor tessék. Kérlek folytasd. - látványosan átadom neki a "színpadot". Arrébb is lépek, hogy helyet adjak neki.
- Nem akarom elvenni a lehetőséged, szóval kérlek folytasd csak. Azt hiszem valahol ott tartottál, hogy elmeséled nekik, hogy növényekre lenne szükséged..

by **Shukaku** Hétf. Aug. 08 2016, 06:02

Shu nem ezt mondta, így meg is rázta a fejét válaszképpen.
-Nem. Az nem hiszem, hogy ritka de sokan nevelik úgy a petet, hogy ő egy pet, és alatta van az embernek. Eleve a kijutás pártiak oldalán egy pet feláldozza magát azért, hogy a társa kijusson. Olyat láttam már ugyan, hogy valaki kiesett, és visszajött, olyat azonban nem, hogy kijutott, és visszajött volna. A kijutás a petnek a véget jelenti, szóval... érted.
A mosolyra és az értetlenkedésre csak ő is mosolyog, majd megvonja a vállát.
-A bizalmatlanságban igazad lehet, bár elég szomorú. Elvileg sokan az életüket teszik kockára, vagy áldozzák fel másokért, és annyira megbíznak egymásban, hogy bemennek együtt a Boss terembe, ahol szükségük van egymásra, erre egy játék kölcsönadásához meg nincs elég bizalmuk. Nekem ez elég fura. Ugyanolyan fura, mint amikor szekálják a Sayot, hogy egyébként megbízhatatlanok, de Pánik Kristály nem hiszem, hogy sokaknál van a Burok mellé, ha esetleg az nem működne. Vagy képmutatás folyik, vagy pedig igazából tudják, hogy a Burok működni fog, csak valakit szekálni kell ahelyett, hogy hálásak lennének neki. A többi viszont...
Itt elgondolkodott egy pillanatra, majd úgy döntött, hogy ennek a párosnak elmondhatnak dolgokat, és nem fognak megsértődni, ha megtudják, hogy nem teljesen úgy gondolkodnak, ahogyan ők.
-A többi viszont szerintem butaság. Ahhoz, hogy meg kelljen védeni magunkat, először bajba kellene kerülnünk, és még soha nem kerültünk olyan bajba, ahol ne lett volna más út, csak az, hogy fegyverrel védjük meg magunkat. Sokan túlértékelik a pontokat meg a szinteket. Ez itt...
Mutat a kobakjára, és kocogtatja meg azt, majd Timi felé fordul a keze.
-Na meg persze sokkal inkább Timi esze, ezerszer nagyobb védelem, mint bármilyen fegyver.
-Ezen kívül jelenleg van közel olyan erős fegyverünk, mint amilyen a kesztyű, hiszen a régit sem dobtuk el, és mindez igaz Chan és Álomkelő párosára is, így őket sem keverjük ezzel bajba. Az pedig, hogy örömet okozunk nekik, ezzel pedig erősítjük a köztünk lévő szövetséget, sokkal nagyobb haszon, mint az a pár pont, amelyet veszítünk akkor, amikor nem a Nevelés Kesztyűje van nálunk.
Az a mód, ahogyan beszéltetek, egymást kiegészítve a párosnak kifejezetten tetszett, mert ők ebben az összeszokottságot látták, még akkor is, ha téged viszont zavart kissé, ám csöndben végighallgatták a kis vitát is, és csak utána válaszoltak.
-Akkor jó helyen jártok, mert növényeket legkönnyebben jelvénnyel meg a virágmezőn lehet szerezni.
-A céhtagokkal viszont nem segíthetünk annál többet, minthogy beengedünk a céhházba. Anatole sem segített nekünk ismerkedni, és ezt a hagyomány megmaradt. A miénk egy közösség, és legalább az első lépést magatoktól kell meglépnetek a belépés felé.

by **Rogan Hartnett** Csüt. Aug. 11 2016, 18:03

Végighallgattam a lányt, és érdekes volt amit mondott. El is gondolkodtatott, mi lehet az oka, majd rövidesen ki is fejtem mire jutottam.
- Szerintem itt inkább arról lehet szó, hogy a legtöbben akik játszanak a peteket az állatokkal hasonlítják, éppen ezért a hierarchiában magasabb állónak érzik magukat tőlük, elvégre ők etetik, és gondoskodnak róluk, emiatt többnek tűnhetnek tőlük. A pet tevékenységét, hogy megvéd, segít ha baj van, támogat pedig magától értetődőnek érzik, kötelességnek, amit akkor is meg kellene tenniük, ha egyáltalán nem kapnak érte viszont szeretetet. De lehet megint nincs igazam. Csak egy gyors eszmefuttatás volt az egész.. - Nachum persze végig fülelt, és figyelt a dologra, de nem szólt közbe. Legalábbis eddig, amint visszakanyarodik a beszélgetés a kesztyűs bizalmas témához, ő is aktívan részt vesz a beszélgetésben.
- Nem feltétlenül kell bizalom, ha közben ott van a zsebedben a pánik burok, és a kristály.
- Van különbség a kettő között? Mármint a kristály és a burok között.. Gondolom az ára is hasonló a kettőnek, de a funkciója én úgy hallottam ugyanaz a kettőnek. - Úgy érzem mintha lemaradtam volna valami fontosról.
- Akkor minket nem fogtok szeretni.
- Miért mondasz ilyet? - horkanok fel, és fordulok a sárkány felé aki mintha valahol máshol járna, és csak néha-néha csatlakozna be a témába.
- Mert előszeretettel csinálsz olyan dolgokat amik másoknak nem tetszik... De, ha most megbocsájtotok.. - ekkor pedig Nachum felemelkedik, sebesen repül a bozótosba, fákat kerülget, és rövidesen eltűnik, magunkra hagyva minket.
- Ez butaság. Nekem csak mások az elképzeléseim, mint a többi embernek, és szeretem, ha kicsit izgalmasabbak a hétköznapok. Szórakoztatok, ha úgy tetszik. De szerintem a pontok és a szintek valóban értékesek. Ha magas a szinted, és jók a pontjaid akkor hatalmad van, és a hatalmaddal tekintélyt is szerezhetsz. Nekünk még egyik sincs, meg és nem is vágyom hatalomra, viszont arra igen, hogy nevem legyen. - osztom meg eme kis titkom a két újdonsült "barátommal". Timidusnak csak helyeseltem, sejtettem, hogy így csinálják, butaság lett volna rögtön a győzelmük után megszabadulni az aktuális fegyverüktől, még akkor is, ha a nevelés kesztyűjét maguk használnák csak. Egy tartalék mindig jó, ha van.
- Nagyszerű! Virágmezőre el szoktunk járni, de ebben a melegben nem sok kedvem van ott mászkálni. Már egy ideje gondolkodtam, hogy be kellene szereznem egy szalmakalapot, de valahogyan sosincs rá időm. Szeretem az ilyesmit. Elvileg jól is áll a hozzám hasonlóaknak. - ekkor egy hiúz ront ki a susnyásból, mögötte Nachum, az állat hevesen ráüvölt a sárkányra aki éppen, hogy el tud repülni annak mancsától amely lecsapni készül. Még két támadást kikerül mire végül ő is lecsap, és a hiúz a listámban végzi. Az állat ugyan meghal a harc során, de Nachum egyetlen karcolás nélkül kerül ki győztesen. Szinte hihetetlen, de úgy tűnik ennyit jelent errefelé, ha valaki tud repülni, és elég aprócska és fürge ahhoz, hogy kikerülje a nagyobb vadak támadásait.
- Köszönöm a tanácsot. Tényleg csak jobban oda kellett figyelni. - reppen oda közénk, kicsit kifáradva foglalja el helyét a vállamon, farkát átrakva a másik vállamra, akár egy sálat. Nekem nem volt hozzáfűzni valóm a jelenethez, végigsimítok a sárkány farkán elismerősen megpaskolom neki, majd folytatom a beszélgetést mintha mi sem történt volna.
- Akkor, ha dobok egy pü-t akkor beengedtek a céhházba?

Hiúz

by **Shukaku** Pént. Aug. 12 2016, 06:07

-Hát ez elég nagy butaság. Nem is mindegyik petet kell etetni, még kiskorában sem, hiszen tudnak vadászni. Ha olyan mobot kapnak el, ami dob húst, azt ők nyersen is meg tudják enni, és semmi szükségük ebben ránk. Ráadásul mi sorolunk az ő védelmükre, amikor felnőnek, akkor meg pláne, szóval ha ez a gondolkodásmód helyes lenne, olyankor szépen helyet kellene cserélniük a rangsorban, de én ezt eddig nem nagyon láttam. És... pont azért nincs igazad, mert ez szerencsére nincs így.
-A pet elég sokáig tűri a nemtörődést, sőt, a rossz bánásmódot is, lojális a társához, de nem a végletekig.
-Persze nem buta, Yena sem hagy el minket azért, mert nem szereti a fogmosást vagy a fésülködést, de ha rosszul bánsz a társaddal, akkor a pet és idomár közötti kapcsolat tönkremehet. Kayaba nem azért alkotta ezt a kasztot, hogy állatkínzóknak adjon terepet a szörnyűségeikhez.
Magyarázott felváltva Shu és Timi, miközben a hiénára is ránéztek, ha már ismét szóba került. Yena nyugodtan ült, egészen addig, amíg Nachum be nem röppent a fák közé. Először mozdult, hogy kövesse, majd visszanézett kettejükre, és úgy döntött, hogy marad. Ettől függetlenül látszott rajta, hogy izgatott, és várja vissza a sárkányt. Mellső lábaival ugrándozott, felváltva tapodta a földet, és csöppnyi farkával is seperte azt, miközben halkan vinnyogott.
-Nyugi Yena, visszajön, nem hagyott itt. Ne aggódj. De okos vagy, hogy nem rohantál utána.
Ezzel a kijelentéssel egyetemben viszont te kaptál egy kis pillantást, miszerint neked viszont utána kellett volna rohannod, de addigra a sárkány már vissza is ért. Shu kissé aggódva nézte a csatát, de mivel Timi nem mozdult, így tudta, hogy a kis sárkány fog győzni. Yena viszont ugrott, hogy segítsen, ám mivel a harc gyorsan lezajlott, már csak a pixelfelhőbe tudott beleugrani, de azért boldog vakkantásokkal dicsérte meg Nachumot. Shu pedig miután meggyőződött arról, hogy minden rendben van, válaszolt is a kérdésre.
-Igazából semmi különbség nincs. Az ára között persze van, mert a Burkot ötszáz aranyért lehet megvenni Yoshitól, a kristály pedig ingyen lenne, csak azért dolgozni kellene. Növényt gyűjtögetni, meg ilyenek. Szóval a lusta népség inkább nem dolgozik, megveszi a Burkot, és dohog azon, hogy miért kerül ennyibe. Érted, ötszáz aranyat sokallanak az életükért, mert ugye ők elhiszik ezt a meghalós izébizét elvileg. Nem is értem őket, katyvasz az egész érvelésük, de nem is szeretnék róluk beszélni. Csak felhúznak.
Így inkább rá is tértek a másik témára. Shu gyorsan megrázta a fejét, hogy jelezze, nem kell ilyet gondolni, hogy ne szeretné őket, főleg pedig ilyen butaság miatt nem.
-Szerinted az előbbiekből kiindulva mi úgy gondolkodunk, mint a többség? Nem. Bár nem is úgy, ahogy ti.
-A pontok akkor fontosak, ha pontok ellen harcolsz, az pedig ritka úgy, hogy ne akarnád.
-Hatalom és tekintély pedig... minek? Elég, ha csak kiállsz mellettünk, és hidd el, rögtön tudni fogják a nevedet azok, akik számítanak, ha ez a leghőbb vágyad.
Mondta kissé keserűen Shu, majd újra a hiéna felé pislantott, aki mocorgást fedezett fel a közelében. Egy nagy szarvas lépett ki a fák közül, és már előre is szegezte az agancsait az acsargó kölyök felé, aki viszont nem tántorított, és ugyanúgy előreszegett fejjel indult rohamra, mint a szarvas. Itt már Timidus is közbelépett, ám csak megzavarta a vadat, így az kisebbet taszajtott Yenán, mielőtt visszaszaladt volna az erdőbe, feltéve ha ti nem szándékoztok megállítani. Shu csak ide-oda kapkodta a fejét, majd tekintete megállapodott a sárkányon, aki válaszolt is a fel nem tett kérdésre.
-Az öklelés nem sebez, nem támadó mob. A repülés mértékét csökkentettem, hogy ne kapjon zuhanás sebzést. Meg kell tanulnia, hogy ne menjen neki mindennek, vagy legalább is ne így.
Úgy tűnik azonban, hogy bár ezt Shu elfogadta, Yenát még sokszor fogja érni hasonló megrázkódtatás, ugyanis hamar összeszedte magát, és elégedetten vonyított fel, hiszen végül is hozzáért a vadhoz, így elkapta azt, még akkor is, ha azután pár méterre tőle landolt. Timidus viszont ekkor már nem vele foglalkozott, hanem elismerően bólintott fajtársa felé, illetve gyorsan hozzáfűzte az ő kis részletét Shu engedékenységéhez.
-Abban az esetben, ha van ott valaki, vagy mi is ott vagyunk, vagy a céhtaggal megbeszélitek a találkozót előtte PM-ben.

(szarvas)

by **Rogan Hartnett** Pént. Aug. 12 2016, 16:46

- Szerencsére. - ismételtem el a lány szavait. Rá kellett ébrednem, hogy én talán egy kicsit elkényeztettem Nachumot, visszagondolva arra, hogy én nem nagyon hagytam neki, hogy nyersen nekiessen a húsnak, hanem inkább eladtam azt, és cserébe vettem neki normális ételt... Vagyis számomra normálisnak tartottat, hogy azt egye... Lehet túlaggódtam.. Természetesen ezen kívül nem kaptam sok újdonságot. Csak bólogattam azokra amiket mondtak. Egy pillanatra összetalálkozott a tekintetem az én társaméval, és büszkén rámosolyogtam.
- Sosem bántam rosszul Rogannel, mégis kezelhetetlen, makacs, és mindig a saját feje után megy. Valamit biztosan elrontottam.
- Eh? Mégis miről beszélsz? Nem makacs vagyok, hanem eltökélt, és céltudatos. És nem megyek a saját fejem után, hanem vannak terveim amiket meg akarok valósítani.. Nem ismered a szavakat..
- Te pedig nem ismered a kritikát. - szúrós szemmel néztem rá, majd a beszívott levegőm egy kicsit bent tartom mielőtt egybe kifújnám, akár egy bika. Sikerült megnyugodnom, és inkább úgy tenni mintha meg sem hallottam volna amit mond. Miközben Nachum távol volt, és jókat szórakozott az erdőben figyeltem a kis hiéna mozdulatait is.
- Nem fél az ismeretlentől mi? - közben Nachum is visszatért az ő prédájával, és büszkén néztem végig a harcot. A kis lila lány fura tekintete rögtön elárulta nekem, hogy mi a problémája. - Jaj, mi mindig így csináljuk. Nachum jobban szereti egyedül csinálni, mert szerinte elijesztem a vadakat, szóval a nagyobbakat ráhagyom, a kisebbekkel pedig én foglalkozom. - igyekeztem gyorsan megmagyarázni neki, miért nem sietek a sárkány segítségére aki éppen kivégzett egy nagy kifejlett hiúzt.
- Értem. Csak persze a kristályhoz kell valaki aki el is készíti. Persze, hogy kényelmesebb belibbenni az öreg Yoshiagahoz, hogy adjon egy burkot. Bevallom én is kicsit sokalltam az árát, de nem kell olyan gyakran vásárolnom, hogy gondot okozzon kifizetni azt a pár száz aranyat. - vonok vállat, ami azt illeti nem is járok annyira bossozni, még. A katyvasz szó hallatára egyébként elmosolyodom, és Nachummal össze is nézünk. Majd végül amint befejezet a mondókád, megrázom a fejem.
- Jaj dehogy. Kedvellek egyébként. Tetszik, hogy másképp látod a világot, és az, hogy nem félsz kimondani dolgokat.
- Minden pontokból áll. Pontok sétálnak az utcákon, és pontok bújnak meg a fák között. Ezért kell, hogy te több pont legyél mint azok akik veszélyt jelenthetnek rád.
- Nachum ezt úgy érti, hogy mi inkább próbálunk elővigyázatosabbak lenni, ezért picit paranoiásabbak vagyunk. Bármi megtörténhet. - zavartan nevetek, majd legyintek a dologra, mintha semmi komoly nem lenne az egészben... A lány mondatának hallatán szintén nevettem, és vállon veregettem.
- Ugyan már. Nekünk ennél kicsit több kell. Nem másokon keresztül fogunk felkapaszkodni, hanem önerőből. Ha sikerül a tervünk akkor alapjaiban fogjuk megváltoztatni a játékosok mentalitását a világunkhoz. - osztok meg egy pici apróságot, de semmi többet a grandiózus terveimből. Jobb ha nem tud többet, nem akarom bajba keverni. Az erdőből kivágódó szarvas láttán nem lepődtem meg, talán Nachumot követhette korábban, csak a sárkány gyorsabb volt nála, ezért lehagyta. Yena viszont máris érdeklődve veti neki magát. Nachum nem reagál az egészre, én viszont reflexszerűen már vetem is előre magam, és talán még éppen időben sikerül megfognom a kis szőrcsimbókot a grabancánál fogva, és elrántani a szarvas útjából. Persze ez nem jelenti azt, hogy a hiénának ne sikerült volna így is megérintenie a vadat, viszont ezzel megmenthetem a fájdalmas landolástól. Egy tízes szintű vad mit nekem, a harmincötödik szintemen. Azt, hogy miért tettem, magam sem tudom. Talán csak nem hagyhattam, hogy egy kis állat egy hatszor nagyobbal viaskodjon..
//illetve csak megpróbálja Rogan megmenteni, ha nem jön neki össze eltaknyol a fűben//

by **Shukaku** Szomb. Aug. 13 2016, 06:33

Nem mintha Shu nem készített volna Timinek mindenféle pástétomokat, vagy nem ettek volna ők is egy asztalnál hasonló dolgokat, mint ahogyan az a cukrászdában is történt. De Shu valóban engedte a sárkányt vadászni, és kiskorában Timinek szokása is volt még a mobok után felszálló pixelhalmokat is elpusztítani. Míg az idomár csak mosolygott a párbeszéden, a sárkány inkább az erdőt fürkészte fajtársa és Yena után, aki türelmetlenül várta a Nachum visszaérkezését, így a kérdésre is csak Shu adott nemleges választ egy fejrázással.
-Nem, nem fél, csak igyekeztünk neki megtanítani, hogy azért maradjon mellettünk. A peteknek nincs olyan sok élete, és míg Timi fel tud reppenni egy esetleges gonosztevő elől, Yena naiv, és odamenne a rosszakhoz is, ha engednénk elkóborolni. És rosszak alatt megint nem a mobokat értem. Nem egyszer találkoztunk már olyanokkal, akik szórakozásból bántották a peteket, mert Kayabát látták bennük.
-Az emberek furák. Ha igazak a történeteitek, nektek sokkal több közötök van hozzá, mint nekünk.
Úgy tűnik viszont abba, hogy te elengeded a kis sárkányt ennek a válasznak a hallatára mindketten belenyugodtak, és nem feszegették tovább a témát. Még azon sem lepődött meg egyikük sem, hogy sokallod valaminek az árát, hiszen nálad túl sokszor került elő a pénz, és mindketten úgy vélték, hogy mindennek az árát sokallod, amire költeni kell. A kedvelésre ugyan mindketten hálásan bólintottak, ám az ellenkezésre ismét Timidus vette fel a kesztyűt, miközben Shu már rád hagyta volna, és inkább a következő vadat fürkészte a tekintetével. Úgy tűnik ma el sem kell mozdulniuk erről a tisztásról a jó fogáshoz.
-Pontok vannak mindenütt, de nem feltétlenül a pontok ellen kell harcolnod, mert ezeknek a pontoknak vannak más tulajdonságaik is azon kívül, hogy pontok.
-Timinél pedig még nem nagyon találkoztam elővigyázatosabb valakivel, bár Nachum valóban versenyezhetne vele. Egyébként pedig...
Itt elgondolkodott, és míg Timit egyszerűen már a szarvas kötötte le, ő maga csak illemből nem akart reagálni a nagy tervekre, meghagyva ezzel neked a hőn áhított titokzatosságot. Egyébként sem vette komolyan az ilyen mondataidat. A mentőakcióból viszont úgy vélem tanyálás lesz, hiszen Timi ragaszkodik az előbb leírtakhoz, és mivel gyorsabb is, így nem csak a szarvason, de rajtad is taszajt egy keveset, hogy ne legyél útban, persze nem támadóan, és a „küzdelem” végén ki is egészíti a magyarázatát.
-Ahogy Nachumot nem kell mindentől megvédened, úgy Yenát sem. Még ha a szarvas teljes erejével ökleli is fel, nem fogynak jelentősen a pontjai, arra azonban figyelek, hogy egyelőre megóvjam a sérülésektől, hogy ne vegyem el a lelkesedését. Engedd tanulni és tapasztalni.
Shu ezidő alatt már összeszedte a gondolatait, és mivel a téma ezen részét lezártnak tekintette Timi által, melléd lépett, a kezét nyújtotta, hogy felsegítsen, és feltette azt a kérdést, ami már régóta nyomasztotta.
-Hogy van az, hogy szerintünk már igen magas szintűek lehettek, Nachum mégis ilyen picike? És ami még inkább érdekel, ha világra törő terveid vannak, és ripacskodni is szeretsz, ahogy látjuk, hogy bújhattál el előlünk ennyi éven keresztül?
Ez mindig is érdekelte. Silver, aki lovagias volt, nem tűnt fel megmentőként éveken át, pedig tudhatta, hogy szükség lenne rá. Az Ébredőkre van magyarázat, azokra az emberekre viszont, akik a frontosok szintjével kerülnek elő a semmiből, még mindig nem talált, a meséjük pedig néha egyáltalán nem klappolt a személyiségükhöz, és ez zavarta.

by **Rogan Hartnett** Pént. Aug. 26 2016, 17:04

- Rossz emberek mindenhol vannak. Ezért kell a változás. Nekem sem tetszik, ami itt megy, de ne aggódj! Eljön az idő, hogy mindent meg fogok változtatni Aincradban, és fel fogom nyitni az emberek szemét egy-két dologra. Például, hogy nem biztos, hogy a mobokban keresendő az ellenség. - kis kézropogtatást is sikerült beiktatnom a mondatom végére, nem mintha ezzel meg akarnék valakit ijeszteni, sokkal inkább a sejtelmes, gonosz kisugárzásomon akartam vele dobni. Gondoljon amire csak akar, hamar úgyis letörlöm a komoly ábrázatom és elmosolyodom. Nem volnék én gonosz, csupán gonosz dolgokkal érhetem el azt, hogy jó dolgok szülessenek.
- Természetesen. Nem véletlen, hogy ekkora kristály és bájital repertoár áll rendelkezésünkre Kayaba által. Ha csak a pontok és a képességek számítanának akkor senki sem mozdulna ki a városon kívülre. - A lány mondatára pedig elvigyorodom, büszkének érzem magam, dicséretnek vettem azt amit mondott.
- Tőlem tanulta. Kezdetben mi inkább a kezdő küldetések hívei voltunk, és ameddig csak lehetett a városban maradtunk, illetve ritkán kimerészkedtünk a környező mezőkre. Ez később persze megváltozott, mert rájöttünk, hogy ezt a játékot is játszani kell. - vállat vontam, és persze következett a mentőakcióm. Akár egy gazella úgy szökelltem a kiszemeltem felé, fejben tök jól nézett ki a jelenet. Elképzeltem, hogy milyen hálás arcot vág majd a lila lány és a sárkánya amikor sértetlenül elé viszem a hiénát. Azonban a valóságban még csak meg sem érinthettem a kis állatot, ugyanis Timidus gyorsabb volt, és még fel is lökött. Arccal a porba érkeztem, és mire felkaptam a fejem Nachum már fölöttem állt, lesajnáló tekintettel az arcán rázta a fejét. Timidus szövegelése alatt elfogadtam a lány segítő kezét, hátamra fordultam, és felhúzattam magam. Persze azért a szabad kezemmel segítettem is magamnak felegyenesedni, úgy hogy ellököm magamtól a földet. Leporolom ruháim, és közben válaszolok.
- Igen, de vannak dolgok amiket nehéz megszokni.
- Én már csak ráhagyom az ilyesmit. Amúgy is szereti a figyelmet, és az ilyenekkel mindig megkapja amire vágyik. Láttad, hogy Shukaku is odament hozzá segíteni.
- Ez nem igaz! - hevesen reagálok - Vagyis, de mert tényleg segített. De nem vagyok olyan amilyennek leírtál! Segítőkészségnek hívják azt amit csináltam, és teljesen önzetlenül, semmilyen hátsószándék nem volt a dologban. - füllentettem, és ezt Nachum is tudta az arckifejezéséből ítélve. Ismét fejét rázza majd felreppen a földről, és a vállamon köt ki.
- Fogalmam sincs.
- Nem sietünk sehova sem. Vagyis ez Rogan mottója.

- Nos, ez igaz, de nem hinném, hogy emiatt nem leszel nagyobb. Habár Nachum már amikor kikelt a tojásból is nagyon apró volt. Az első néhány hónapban semennyit sem nőtt. Hülyeséget mondok. A szarvai kinőttek. - mutatok rá a fején a két kis szarvszerű dologra - Illetve talán a farka lett hosszabb. A teste szintén nagyon lassan nőtt.. És most itt tartunk. - mutatok végig a jobb vállamon ücsörgő sárkányra aki gyengéden beleharap a fülembe.
- Ne beszélj úgy mintha a te érdemed lenne.
- Bocsánat.. A lényeg, hogy nem találtunk rá magyarázatot, de én nem bánom, hogy ilyen aprócska. Fürgébb, és befér kis helyekre is, ugyanakkor nem okoz neki problémát az sem, hogy a lombok között repkedjen. - a kérdés második felére picit el kellett gondolkodnom, igazából én nem találtam furcsának, hogy még nem találkoztunk ennyi idő alatt, hiszen tömérdek játékos él Aincradban, ezért talán nem is olyan furcsa, hogy nem ismer mindenki mindenkit, de azért igyekeztem valami frappáns választ kitalálni.
- Talán még nem álltunk készen rá, hogy találkozzunk. - kacsintok a lányra, majd megdörzsölöm a borostám - Igazából nem tudom. Régen voltak előadásaim a Kopott Kancsóban, meg néha szerveztünk amatőr előadásokat a kőszínházba is, de mivel nem eventről volt szó, ezért sosem érdekelte igazán a népeket a mi kis költségvetésű darabunk. Szóval rejtély, hogy hogy nem találkoztunk.
- Lehet, hogy találkoztunk, csak elmentünk úgy egymás mellett az utcán, hogy nem foglalkoztunk a másikkal.

by Ajánlott tartalom