Re: Mezőség #3

by **RenAi** Pént. Júl. 24 2015, 10:10

A feje tetején volt a kezem, vártam mikor ér valami negatív hatás, ehelyett a lány hangját hallhattam. Megnyugodtam volna… nem igen… ennyitől még biztos nem. Elszaladt előttem egy nyúl, de nem fogdostam meg nem volt alakomhoz adható. De csendben végig hallgattam a lányt… tehát azt szeretné hogy hallgassak. Rendben, ennyit megér a béke… úgy érzi ellenkezem, én is az irányáról, de ezt úgy is megmagyarázná, mint ahogy most is megtette a kijavítós dologgal… Nem szóltam semmit, tetszett ahogy Hinariról és Peterről beszélt elsőnek, elmosolyodtam hisz jó emléknek hittem. Rákérdezhettem volna hogy miért van összeveszve Hinarival, de most nem azért vagyok itt.
- Kiket kedvelsz a JL-ből? – Érdekelt kikkel van jóban, bár kijavította hogy nem JL-esek, így még inkább kíváncsi lettem rá… Tényleg érdekelt. Ha tippelnem kellett vona, talán Silverre, Szophiera gondolhat, de nem lehettem ebben biztos. Én is kedvelem őket, mindegyiküknek megtapasztaltam már a jobbik oldalukat. Voltaképpen mind kedvesek, és Shu is az… nem értem ezt az ellentétek, hogy akkor mégis miért áll fenn ez a helyzet…
- Rendben nem foglak, de akkor te se velem. Mert én is ezt érzem, még azelőtt elveted a gondolataimat mielőtt bővebben kifejthetném, és agresszívan le is szólod őket…- Magyarázom… Agresszív? Nem egészen így akartam fogalmazni, de hirtelen nem is tudtam hogy tehettem volna másképp? Ellentmondást nem tűrően? Talán, ez jobb kifejezés lett volna, de már késő. Utólag már nem akartam javítgatni… mondjuk ez nekem úgy tűnt mintha arra kért volna hogy ne mondjam el a véleményem... Kezdetnek megteszi, ennyi még belefér.

Nem éreztem magam mármint azt hogy a helyzet javult volna, ez a csend, ez a béke törékeny. Én sem akartam veszekedni, sőt eddig a idebent, egyedül Ren érte el hogy felemeljem a hangom, és Danee hogy felemeljem a kezem… Nem igaz… egyszer Ritával is csúnyán összevesztem… és utána tűnt el… gyűlölöm magam ezért, gyűlölöm. De még van esélyem. Még van lehetőségem! Még él…

by **Shukaku** Pént. Júl. 24 2015, 10:24

-Sok jó ember van a Justice League tagjai között. Ott van… ott van például…
Egy pillanatra elakadt, elmosolyodott, majd elengedte a koalamacit, és csak figyelte, ahogy távolodik tőlük.
-Ott van RenAi. Mindenkivel megpróbál kedves lenni, mindenkihez van egy jó szava, még akkor is, ha lehet, hogy őket is, meg magát is csak álltatja ezekkel. Ő is fura, mert nem tudom, hogy miért jó neki, hogy ezzel szemben pedig a legrosszabb dologról a legrosszabbat gondolja… de ez az ő dolga. Viszont szereti a világot, nem gyűlöli úgy, mint egyesek, és lehet vele beszélgetni, ha éppen nem másokat akar megvédeni. Olyankor nagyon nehéz…
Igen, Shu most már teljesen biztos volt abban, hogy RenAi azért ellenkezik vele állandóan, mert nem is a saját véleményét képviseli, hanem úgy általában a frontosokét, mert úgy érzi, hogy őket kell védenie.
-Ugye… ugye ott van Szophie. Vele is jókat játszottunk, ő is mindig játszani akar… de fura, hogy pont ellene megy annak, amit elvileg a céhe képviselne. Szerintem már ő sem hiszi el, hogy meghalnának az emberek, hiszen akkor nem lökte volna be Anthonyt sem a Bosskapun… de nagyon nem gondolom jónak, amit ott csinált, szóval most egy picit haragszom rá.
Újabb szünet, még ő is elgondolkodott a saját szavain.
-Silver nagyon kedves, és Timivel is nagyon sportszerű volt. Az egyik kedvenc mérkőzése máig Timinek az, amelyiken ellene küzdött. Ráadásul még vicces is, ahogy angolul próbál beszélni. Szerintem direkt csinálja, hogy felvidítsa a közönségét. Nagyon kedves. És Ozirisz… Ozirisz pedig szerintem a legokosabb valaki, akivel valaha találkoztam. Rengeteget tud a világról, mindent nagyon jól észrevesz. Azt hiszem… azt hiszem ennyi. Azután ott van Yuuki... hát ő majdnem olyan mint Jun, csak... nem, ő egészen olyan mint Jun. Imádok vele kalandozni! Tudom, hogy még van egy íjász lány, talán Shizu… vele csak kétszer találkoztam. Ő nagyon… szeleburdi, és kapkod… de ő is kedves. És… és miért nem szeretnél válaszolni a kérdésemre?
Halk kérdés, félénk tekintet. Talán azért nem, mert ezzel elrontana valamit? De akkor miért hozta fel?
-Vagy... vagy akkor mondd meg, hogy nem akarsz válaszolni...

by **RenAi** Pént. Júl. 24 2015, 11:44

Belekezdett a válaszba, én pedig hallgattam. Majd meglepődtem, amikor velem kezdte. o_o
- A legrosszabb dologról a legrosszabbat gondolom? – Kérdeztem vissza meglepetten. Mókás volt hallgatni, amiket rólam mond. Nagyjából egyet is értettem vele.
- És persze, fontos hogy megvédjem őket, és érdekes hogy sokszor pont egymástól kell megvédeni őket… vagy épp a saját hülyeségeiktől… - Fogom a fejem, és beszélek úgy mintha úgy mindig átlátnám a dolgokat amik körülöttem zajlanak.
- És amúgy is, azért vagyok hogy megvédjek másokat. – Mutattam rá lovagi mivoltomra. Majd Szophie jött, igen, bírom azt a lányt nagyon. Ő már volt is nálam ebédelni, látta a házacskámat, és Kyubeial is összefutott már és ügyesen kezelte őt, ami ritkaság, bár lehet csak nekem. .___. Akkor sem értem miért pont engem választott, valószínűleg csak jó helyen voltam jó időben.
- Igen… kérdeztem is tőle. Azt mondta hogy beszélt vele előtte… de… sajnáltam azt a fiút… - Nem is jött a következőre… Sad

- Szeretnék még vele találkozni pedig… - Magyaráztam. Majd a második várt tag következett. Elmosolyodtam.
- Silver is hasonlít Kem. – Vigyorodtam el, magam sem tudom miért… kicsit zavarban voltam a helyzettől, de végre nyugodtan beszélgettünk. Majd Ozirisz következett, benne nem voltam biztos, de a leírás stimmelt.
- Igen, Ozi meglepően kedves amúgy, csak a kocsmáról kéne leszoktatni, nem hiszem hogy jót tesz neki. – Majd fáradtan leejtettem a fejem a mondat végére. A következő Yuuki, felcsillant a szemem.
- Yuuki nagyon rendes! Aranyos kedves és törődik másokkal, bár kicsit elvarázsolt vagy nem is tudom minek nevezzem. De ő volt az egyetlen aki már a belépés előtt is rengeteget tudott a céhről, képzeld még Rita nevére is emlékezett és arra is hogy harcoltunk a viadalon. – Kezdtem elengedni magam, és fellelkesülni. És igen Shizuka.
- Shizu is rendes, összefutottam vele párszor, tudod nem a céhben lakom, hanem külön, így nem találkozom velük annyit amennyit kellene. – Magyarázom. Majd én következtem.
- Válaszolnék én… - Kezdtem bele bizonytalanul.
- De magam sem tudom, mint ahogy azt sem hogy miért érzem úgy, hogy hasonlítunk valamiben. – Magyarázkodok kissé megszeppenve.
- De ha rájövök, elmondom. – Mosolygok rá kissé zavartan, de igyekeztem kedves, biztató mosolyt küldeni a lánynak.

by **Shukaku** Pént. Júl. 24 2015, 12:01

-Hát te?
Nézett Shu a melléjük lépdelő kis állatkára, akit még egy sziklás területen el lehetett képzelni, de itt! Hát itt felettébb furcsa volt. Őt kivételesen nem ölelte magához, kapott egy kis eleséget, majd elhajtotta a jószágot.
-Hmmm…
Ai számára csak ennyi hallatszódott, ám Shu elkezdett bőszen azon gondolkodni, hogy majd Maxweld professzorral együtt ki kéne találni valami ökoszisztémát, mert úgy tűnik Kayabának tényleg nagyon nem megy, hogy az állatkákat legalább valamelyest a természetes élőhelyükhöz kösse. Persze Shu nem először segített már az Adminnak, szóval most is fel volt készülve. Ám most nem engedhette meg, hogy elkalandozzanak a gondolatai, hiszen a lovagra kellett figyelnie.
-Igen. Amit mondtam is. Valamiért nektek nagyon jól esik azt hinni, hogy tényleg meghaltok, véglegesen. Pedig ugye minden bizonyíték az ellenkezőjét mutatja. És…
A saját maguk megvédésénél egy pillanatra elkomolyodott, majd halkan kuncogott. Ez nem egyedi eset, mindenhol előfordulnak ilyen problémák, és jót tesz a céhnek, hogy van egy RenAi benne. A kaszt fontosságára is rábólintott, és Szophienál már elhúzta a száját.
-Akkor hazudott. Akkor látta először, és én beszéltem vele utána. Nem hiszem, hogy valaha látni fogjátok még, és főleg nem a Bosson. Egy életre elvettétek a kedvét…
Hála az égnek! Ezt persze nem mondta ki. Ozi kocsmázásán meglepődött, hiszen ő még soha nem látta őt részegen, és nem is tűnt egy bunkó piásnak. Sőt, az egyik legokosabb ember volt, akivel valaha találkozott. Talán Ai egy picit túloz.
-Yuuki… hát talán neked elvarázsolt… szerintem csak élénk a fantáziája, és mindössze máshogy lát dolgokat, mint mi. Az is lehet, hogy neki van igaza. Sokkal jobb is lenne, ha neki lenne igaza…

(kecske)

by **RenAi** Vas. Júl. 26 2015, 17:36

Meglepetten pillantottam Shukakura, nekem fel sem tűnt a kecske. .___. Pedig az nem kis állatka, így meg is szeppentem mikor oldalra fordítottam a fejem, és szembe találtam magam a jószággal.
- "Hmm?" – Kérdeztem vissza, leutánozva a lány izémizéjét, hangját? Majd rákérdeztem arra, amit nem értettem.
- Nem esik jól azt hinni… hidd el. – Vágtam közbe, majd a folytatásban.
- Vannak bizonyítékok? – Csillant fel a szemem, és lelkesen pillantottam hol a lányra hol a petre pillantgatva, majd Kyubei is előbukkant gyorsan iszkolt felém, majd a távolabbi bokorból egy róka is előkerült, ami acsargó fogakkal üldözte zsákmányát. Kyubeit a kezembe vettem, majd a lányt is. Timi ugye tud repülni, és a közelben lévő fához szaladtam velük, súlyemelésemnek és akrobatikámnak köszönhetően megtehettem, viszont ártani nem akartam a rókának. Így a fán egy vastagabb ágon ahol elfértünk kényelmesen telepedtem meg. Persze csak akkor ha nem állít le Shu, gyorsan kapcsolva. Ha mégsem, akkor a róka szépen felélte a pléden lévő maradékot, majd jollakottan letelepedett a fa alá. Vélhetően úgy gondolhatta hogy csak lejövünk valamikor, így viszont…
- Ehm, pácban vagyunk. – Pillantottam Kyubeira.
- Nem értem miért elég lenne csak megölnöd. ˇ^ˇ- Mondta fellengzősen.
- Jahh, persze hogy még azt sem tudod… >.> Kezdesz egyre haszontalanabb lenni… - Hangjából kivehető volt a gúny, de nem foglalkoztam vele.
- Nem csak az… nem is szeretném bántani…-Magyarázom.
- Ostoba vagy, akkor már inkább megkérhetnéd a kis barátnődet hogy használja a képességét.. – A „kis barátnőt” megnyomta, és erőteljesen hangsúlyozta valamiért amit nem értettem benne…
- Képesség? – Pillantottam meglepetten a lányra.

by **Shukaku** Vas. Júl. 26 2015, 18:01

-Semmi, semmi! Csak a kecskén gondolkodtam el. És…
~Na hurrá! Most megint elkezdhetünk szenvedni és veszekedni a meghalós izén. Inkább rá kellene hagynom mindent, meg a többiekre is, és akkor kevésbé kerülnék bajba. Miért van az, hogy Jun bezzeg meg tudja érteni, hogy semmi meghalósdi nincs ebben, és ő nem fakad sírva minden egyes kieső játékos után. Miért jobb az embereknek szomorúnak lenni?~
-Hát… igen, vannak. Biztosan te is hallottál róla. Először az egyik küldetésemen találkoztunk ezzel. Hisame véletlenül megölt egy fiút… one hitelte, igen, így mondta Timi. Bevörösödött az indikátora Peternek, Ken pedig elpixeleződött. Persze utána minden rendbe jött, Kent feltámasztotta egy idős varázsló, Peter pedig visszakapta a zöld indikátorát. Ugyanez történt, amikor az ellen a céh ellen harcoltunk, aki fogva tartotta magát a varázslót is. Ott egy idomár halt meg véletlenül, de a varázsló őt is felélesztette. Azután ugye hallottam arról a Bossról, aki megölt valakit, de azután úgy döntött, hogy kedvességből újraéleszti, mert akkor még a játék elején voltak, és nem szerette volna, hogy szegény ilyen hamar kiessen. Ugye ott van Rita, akiről te meséltél, meg ott vannak azok a játékosok, akiknek nincs kihúzva a nevük a Black Ironban, csak nyomuk veszik. Plusz azóta már a vörös indikátor is visszazöldíthető, szóval biztos nem annyira komoly dolog, mint eddig hittétek. És ez csak az, amiről én tudok. Ehhez járul még ugye hozzá, hogy mindig minden küldetést túlél az, aki nem teljesen idióta, és nem akar direkt meghalni. A küldik úgy vannak tervezve, hogy sikerüljenek, és ha el is bukjuk, Kayaba nem olyan gonosz, hogy megöljön bárkit is. Ez egyértelmű.
Ahogy RenAi megtámadta, Timidus is ugrott, ám ő is Shura, azaz a lábát kapta el, nehogy a lány reflexből megrúgva a lovagot, sárga indikátort szerezzen. Utána feltehetőleg észrevéve az ellenállást RenAi letett az elhurcolási szándékáról, Shu pedig már a földön csücsülve bólogathatott Kyubei szavaira.
-Igaza van. Nem kell bántanunk, egyszerűen csak meg kell szelídítenünk, és meg kell kérnünk, hogy picit más irányba vadásszon.
Elmosolyodott, lassan felállt, és egy darab húst varázsolt elő az invetoryjából.
-A nagyok semmit sem értenek meg maguktól, a gyerekek pedig belefáradnak, hogy örökös-örökké magyarázgassanak nekik…
Óvatosan lépkedett a róka felé, újra megtette a mozdulatsort, és pár másodperc múlva az állat már a tenyeréből evett.
-Látod? Nem bánt, csak éhes volt egy picit.
Újra a róka felé fordult, megsimizte, majd útjára engedte, majd várakozóan a fa felé pislantott.

by **RenAi** Hétf. Júl. 27 2015, 13:27

- A kecskén? – Kérdeztem vissza meglepetten, fel nem tudtam fogni mit lehet rajta elgondolkodni. .__. Majd egy sokkal érdekesebb téma kerül terítékre. Tudni akartam róla mindent! Mindent! Mindent! Tehát figyelmesen végighallgattam Shu érveit, és voltak is rá kérdéseim. Bár gondoltam hogy feltegyem-e hisz a kérésekkel is véleményt nyilvánítok ki, és nem akartam megingatni a hitében, viszont… nekem tudnom kellett mindent!
- Hmm, tehát ez a visszahozó dolog ez képesség volt? NPC vagy játékos? – Első kérdés.
- Amúgy… Rita esetét Maci magyarázza, ő is használt valamiféle képességet amivel bezárta Ritát aki épp Maci életét akarta megmenteni, de túl sok volt az ellenfél… - Adtam tudomására cserébe ezt az infót, bár sokra nem megy vele, viszont ez is képesség alapú… Mint ahogy Yuuki képessége is… Bár én pont ezt a képességet tartom a legcsodálatosabbnak és a legveszélyesebbek is…
- Arról nem is beszélve hogy a pirosoknál szerintem veszélyesebbek akik zöld indikátorral ölnek… - És vannak ilyenek, nem is kell hozzá sok mindent tenniük, én ő tőlük félek a leginkább… Hisz ők tényleg kiszámíthatatlanok, és ők azok akikben könnyebben megbízunk. Igen, ezt is Rita tanította, bár Rita elítélt minden pirosat, én nem… Ebben is különböztünk… Most viszont vissza, mert elkalandoztam…
- Amúgy… szerinted tényleg igaz lehet?- Kérdezek vissza.
- Szeretnék benne hinni, de ha kiesnék vagy ilyesmi biztos valahogy visszajönnék közölni a többiekkel hogy ne aggódjanak… - Pillantok a lányra kicsit zavarodottan.
- Amúgy nem is tudom melyik lenne a jobb, hinni ebben és terjeszteni, hogy megnyugodjanak a többiek, vagy pedig hallgatni róla, mert vérszemet kapnak a gonoszok, és könnyedén ráfoghatják mint nemes ügy… vagy könnyebben lesznek az emberek öngyilkosok, abban a reményben hogy kijutnak… ami nem is lenne rossz… de… - Nem folytattam tovább nem volt mivel, főleg hogy beszélgetésünket egy Róka meg is zavarta… Hirtelen nem is tudtam miként reagáljak rá, így Kyubeit felkaptam, aki hagyta magát, viszont Shu már nem, majd Kyub szavai keltették fel a figyelmem. Shu válaszolt és már csinálta is a képességes bigyuszt… amin meglepődtem, és most állt össze a kép hogy miről is beszélt pontosan az előbb…
- Ezt.. a képid használtad a Kutas küldin is? – Pillantottam a lányra.

by **Shukaku** Hétf. Júl. 27 2015, 15:08

-Mhmm…
Bólintott Shu a kecskés kérdésre, és lényegében nem is hazudott, hiszen tényleg a kecske indította el a gondolatmenetet, csak éppen azt nem fejtette ki pontosabban, hogy az hova is kalandozott el útközben.
-A varázsló azt mondta, hogy képesség, és volt indikátora is, neki is, meg ugye a feltámasztottaknak is, úgyhogy majdnem biztos, hogy játékos volt. Persze az is lehet, hogy egy félisten volt, és így akarta megtanítani a gonoszoknak, hogy nem érdemes kihasználni meg elrabolni az embereket, de az is lehet, hogy hibrid volt. Fogalmam sincs.
Ezután ugye közbeszólt a róka, Shu pedig még egy ideig csak ült a fűben, és gondolkodott a lány szavain.
~Ő vajon miért nem tesz fel kérdéseket? Neki miért nem? hogyan tudnak csak úgy mindenre rábólintani?~
Egy kis mosoly után feltette a teljesen egyértelmű kérdéseket.
-És miért nem szerez Maci még olyan kristályt? És ha Ritának túl sok volt az ellenfél, akkor Maci hogyan tudott elmenekülni? És ha azt a kristályt volt ideje használni Macinak, akkor miért nem használtak inkább egy Hazatérés Kristályt? És… mi az, hogy igaz lehet? Ott voltunk, mindannyian láttuk. ott volt Peter is, Hisame is, Saya is, Chan is, Álom is, Jay is. Megkérdezheted tőlük is, ők is látták. Persze utána már nem tudtuk megtalálni, eltűntek. Ezért gondolom, hogy hibridek voltak. És nem tudnál visszajönni, ha kiesnél, mert ugyanabba a sztázisba kerülnél vissza, mint amiben azok vannak, akiket nem engedett még be a rendszer. Kayabának nem jönne jól, ha kilépegetnének az emberek. Ezért is örül annak, hogy ti inkább elhiszitek a meghalós maszlagot, és játszotok. Ő is azt szeretné, hogy játszatok a világában. Azért teremtette.
A képi kérdésére is bólintott.
-Igen, ezt. Nagyon szeretem, mert Kayaba ezzel dicsért meg, amiért jó idomár vagyok.

by **RenAi** Szer. Aug. 12 2015, 21:28

- Hmmm. – Kérdeztem vissza viszont nem kaptam konkrét választ. Nem is faggatóztam a gondolatai ha nem akarja megosztani, maradjanak csak az övéé. Most viszont ismét témát válltottunk, valami érdekesebbre. Vagy inkább hasznosabbra, felcsillant a szemem ugyan mégis kétkedve fogadtam a lány szavait. És ugyan nem hibákat kerestem benne mégis akadt pár kérdő szavam hozzá. A válaszán meglepődtem.
- Varázsló? - Pislogtam nagyokat, mondjuk egy varázslóval én is találkoztam de ő csupán egy npc- volt, és még haszontalan is. Viszont varázsló mint játékos… oO Gondolom a szokatlan képességre gondolhat, hisz például vegyuk azt a szemét Suzumet… neki is rendhagyó képessége volt, már már undorító a számomra, de ez csupán én vagyok. Valójában cool-volt, és talán le is nyűgözhetett volna ha… >.> Nem olyan lenne amilyen. .____. De most nem róla van szó, majd Shu még szokatlanabb kifejezéseket használt mint félisten, és hibrid… Na jó, most kezdtem kiakadni, mivel már azt sem tudtam konkrétan miről volt szó, én nem erre kérdeztem rá, vagyis erre de akkor is. Mondjuk a választ ő sem tudta pontosan, hisz kijelentette hogy nem tudja, kicsit csalódott voltam… Majd jött egy róka, ez megakadájozta hogy kérdezzek, hisz a figyelmem elterelte az állat, és persze a társaság. Hirtelen nem tudtam mit kezdjek, így gondolkodás nélkül cselekedtem, majd… Shu megrúgott volna ha nem rántja el Timi…. Mégis miféle reakció ez mikor segíteni akartam, elképedve figyeltem, majd még letolást is kaptam, mind Kyubei részéről, kezdtem magam ismét rosszul érezni… Haza akartam menni, főleg hogy Shu csak arra válaszol amire szeretne, nem is foglalkozik minden kérdésemmel, kijelentésemmel. Nem az igazat és nem is cáfol, nem értettem… Majd Maci és Rita került ismét terítékre…. csak pislogtam a kérdésein, és éreztem hogy vér fut az agyamba, vagy legalábbis virtuális értelemben.
- Maci Ritából csinált kristályt! – Hültem meg a kérdésén….
- Ő maga mondta… és Rita legyőzött párat, ami segíthetett Macinak… és nem voltam ott. Gondolom nem tudtak kristályt használni vagy nem lehetett…. Most viszont hagyjuk ezt a témát. – Nem szerettem fitoktatni, és beszélni sem erről. Több okból, de úgy látom ezt ő nem vette észre…. Majd témát váltottunk. Kezdtem fáradni, de végre valami amiben egyetértünk.
- Igen ezt én is így gondolom, Kayaba nem gonosz, csak nem merte nyilvánosan meghirdetni hogy itt is lehet élni. – Naiv válasz tudom, de így van, vagy legalábbis így gondolom.

by **Shukaku** Csüt. Aug. 13 2015, 04:37

-Hát mi más? Hogy hívod máshogy az olyan embereket, akik a világ alapvető szabályai fölött állnak? Jó, persze Timi mondta, hogy cheaterek, még Béta-tesztelők, hogy a többiek ezeket a szavakat használják, de szerintem nem csalók, mert a csaló az olyan gonosz szó, ők pedig egyáltalán nem gonoszak, hanem nekünk segítenek. Rengeteg varázslóval találkoztam már. Nekik sokkal több mindent enged meg a rendszer, mint nekünk. Például lezárhatnak épületeket, amik nem is az övék, vagy indíthatnak küldiket, amiért nem a saját pénzükkel kell fizetniük, valaki pedig ki tud menni a lezárt szintekre, pedig ugye a játékszabályok szerint ez egyértelműen tilos. Vagy kijátszani a SAO lényegét, és nem meghalni, ha itt kiesel. Ez volt Kayaba nagy bejelentése, az egész húúú de nagyon gyilkos világ mizéria, amitől Alex úgy retteg... és azután bumm! Pánik Burok! Maxweld professzor pedig például fura gépeket épít. Na őróla például tudom is, hogy tesztelő volt, mert mondta. Kicsit... kicsit irigy is voltam, hogy Kayaba engem nem választott ki, nem kért fel, hogy én is ilyen félisten lehessek... de nekem biztosan más feladatom van, és... és egy ideje már tudom is, szóval már nem haragszom rá.
A kiakadáson egy kicsit megrettent, és elgondolkodott azon, hogy vajon mondjon-e valamit.
~Persze... Ritából csinált. Rita frontharcos volt, ha jól tudom, és nem hiszem, hogy Maci csak úgy előkerül a semmiből, és erősebb egy frontharcosnál. Találkoztam vele, ha nem is sokat, és nem tűnt úgy, mintha egy nagyon erős harcos lenne, és te is nagyon jól tudod, hogy a gyorsaságpontok nem így működnek. Ha Macinak volt ideje Ritán ilyen képit használni, akkor Ritának is lett volna ideje kristályt. És akkor miért nem használta azóta soha? Miért csak a szeretett Ritán használta? Ha meg nem lehetett kristályt használni, az pláne az én igazamat támasztja alá! Olyan mint az a Bossos felélesztős dolog. Ijesztgetik az embereket azzal, hogy meghalnak, de ha tényleg, akkor mindig jön valami ilyen csoda, és mégsem. Persze! Hagyjuk a témát, mert tudod, hogy igazam van... annyira utálom az ilyet! Miért nem lehet csak egyszer, csak egy picit elismerni, hogy igazam van?! Miért nem!!~
Sóhajtott egyet, majd Timire pillantott, aki éppen egy méhészborzot cserkészett be.
-Hát... most már meg van hirdetve. És... van egy kérdésem. Ha... ha valaki esetleg megkérne, hogy mondd ezt el nagyobb tömeg előtt is, mint amit az előbb nekem... akkor megtennéd?

(méhészborz)

by **RenAi** Hétf. Aug. 24 2015, 10:53

- Ehm… heckerek, beaterek, tesztelők.. bár a bétások inkább csak ismeretekkel rendelkezhetnek, a rendszerbe nem hiszem hogy bele tudnának nyúlni… Vagy nem tudom… - Kezdek bele.
- Én még egy varázslóval sem találkoztam, amolyan igazival, olyannal amiről te beszélsz, csak Macival. Ő amúgy is szokatlan játékos, de képtelen lenne ő is ártani bárkinek, vagy bárminek… - Majd csak értelmetlen arckifejezéssel kapkodom a fejem… Honnan jött ez a lány, és hogy miket beszél… Kezdtem picit összezavarodni, sőt még az is megfordult a fejemben hogy a hülyét járatja velem… Hisz én még hasonlókkal sem találkoztam, majd végre valami amihez hozzá tudtam szólni…
- Én nem gondolom gyilkos játéknak. – Jelentettem ki.
- Viszont megértem ha valaki fél… most gondolj bele a kasztomba, az életpontjaimba, a képességeimbe. Mi ez ha nem önvédelem? Úgy hogy eleinte még kardforgatóként lett magas életem, és egyéb hasznos skiljeim, azért váltottam kasztott mert hiába az első döntésem, sorra jöttek olyan helyzetek és események ami miatt így jobban megérte. – Felelem. Majd kérdezek.
- Szerinted…. mi a sao lényege? – Tettem fel, mert érdekelt miként gondolja, bár erre nekem is meg van a magam véleménye. Majd fújtam egyett, lehet kicsit rosszúl eshetett a lánynak, de tényleg meglepődtem, főleg hogy elvileg ő volna az okosabb…
- Hogy választhatott volna ki téged, amikor csak játékosként csatlakoztál? A professzor már elért valamit odakint, azért választotta ki őt… - Csóváltam a fejem, kissé. Félisten, anyám… Ezek a nagyravágyó emberek…
- Amúgy… én jól érzem magam így ahogy vagyok, így mint egy sima, egyszerű kis játékos… Ha fel is ajánlanának nekem valami hatalmasabbat nem kéne… Nem szeretnék más lenni. – Félek hogy megváltoztatna… De ezt már nem tettem hozzá. Majd az utolsó kérdését hirtelen nem tudtam hova tenni, túl sok dolog történt.
- Most melyikre gondolsz? De amúgy szerintem igen… én tartom a véleményem. – Jelentettem ki úgy, hogy nem igen tudtam mire is gondol.
- De… amúgy mit szeretnél te tömegek előtt? – Értetlenkedtem… Nem tudtam mit szeretne elérni.

by **Shukaku** Hétf. Aug. 24 2015, 11:17

-Hát pedig ezek szerint mégis csak beletudnak. Én nem tudok hatalmas léghajókat építeni, de még a városlakók sem. Tudod, a házunkat rendesen ácsokkal meg kőművesekkel építettük meg, hogy adjunk nekik munkát, meg elbeszélgessünk velük, meg ilyenek. Valami küldetés lehetett anno az is, hogy szerezz ilyen-olyan alapanyagokat, de ezen a magas szinten nekünk már nem adott jutalmat, de nem is azért csináltuk. Szóval ez nem csak ismeret. Sokkal több mindent tehetnek meg mint mi, és ez egyébként jól is van így. Elég uncsi lenne nélkülük az élet, meg sokkal veszélyesebb is. Na igen, meg ott van Maci! Újabb bizonyíték.
Felemelte az egyik kezét, majd kacsacsőrt mutatva ki-be csukogatta, miközben kissé gúnyos hangon beszélt.
-Mindenki visszakapja az eredeti alakját és arcát, amit a NerveGear lemásolt...
Itt abbahagyta a mutogatást, és csak felnevetett.
-Persze-persze! Ugyanolyan vicceskedés volt ez is, mint a halálos dolog. Biztos vagyok benne, hogy senki nem néz ki úgy, mint Maci odakint. És...
Lehunyta a szemeit, és egy ideig csöndben maradt.
-Nem kell félni. A szintek, a mobok, a küldik... minden úgy van megcsinálva, hogy végigvihetőek legyenek komoly baj nélkül. Csak annak eshet baja, aki direkt akarja, hogy baja essen, túl merész, vagy öngyilkos akar lenni, vagy olyan mint Shakan. De még rájuk is vigyáznak a Játékmesterek.
Ezután azonban már csak fogta a fejét, és facepalm, amit Alextől tanult... hihetetlen.
-Ugyanazon a véleményen vagyok, mint te szerintem. Azért van, hogy itt is lehessen élni. Ez egy jobb világ, mint a kinti, és Kayaba azt szeretné, hogy ezt észrevegyük, és végre az emberek békében éljenek. És igen, igazad van... nem is gondoltam komolyan, csak mivel én is rengeteget segítek, ezért gondoltam majd valamikor... de akkor ezek szerint még nem értem el eleget, és még keményebben kell dolgoznunk. De én elvállalnám... akkor még többet segíthetnénk. És... hát ezt, amit mondtál. Hogy nem gonosz világ, és itt is lehet élni. A tömeg pedig... az majd meglepi lesz. De akkor eljössz? Kihívhatlak majd a színpadra? Nagyon örülnénk Timivel...

by **RenAi** Szomb. Szept. 19 2015, 16:12

Pár pillanatig nem tudtam mit is gondoljak. De most komolyan?... Nem értettem ezt a lányt, jó lett volna hinni neki de túl sokan állítják az ellenkezőjét annak amit ő állít. És túl sok név van áthúzva a kastélyban ahhoz Nem könnyű vele, valamiért… Vagy legalábbis nekem nem. Igyekszem megérteni és elfogadni, nem is volna nehéz ha nem állt volna szemben mindazokkal amiket képviseltem… Vagy nem is tudjam mit csináltam, vallottam… követtem… Nem, egyik sem jó szó rá… Viszont mindez már a múlt, valami amiben elbizonytalanodtam és ezt részben ki is jelentettem neki… Bár teljesen nem mertem, túl sokszor változott a véleményem, és az értékrendem, míg régebben el tudtam magam kötelezni… mára ez kicsit nehezebben ment.
- Maci… maci szerintem nem játékos, csak úgy néz ki… elvégre nem emlékszik semmire. – Felelem, bár nem voltam ebben sem biztos teljesen.
- Shakan? – Csendült fel egy név amit nem ismertem, így nem tudtam hova tenni őt a mondatban, úgymond képtelen voltam értelmezni azt miként és miért foglalta őt abba a mondatba. Majd kaptam a lánytól egy faceplam-ot. Nem igen értettem miért is pontosan és kezdtem kicsit összezavarodva érezve magam.
- Hmm… nem értem pontosan? Mit is szeretnél elérni? – Kérdezek rá…
- És persze elmondhatom a véleményemet… akkor is. – Szeppentem meg kissé, fogalmam sem volt mire is kisülhetet, de ez még nem tűnt veszélyesnek így álltam elébe, sőt jó volt látni a lány lelkesedését.
- Még egy sütit? – Kínáltam meg, viszont nekem hamarosan indulnom kellett volna, de még húzom egy picit az időt. Még ráérek.

by **Shukaku** Szomb. Szept. 19 2015, 20:40

„De böjt s jámborság néked mint a pélva, mert vétkesek közt cinkos aki néma.” Na jó, természetesen nem így fogalmazódott meg ez az egész Shu fejében, de azért egy kis fájdalmat érzett. Tudta, hogy sokan vannak. Ismerte is őket. Jó néhányukat ismerte személy szerint, és azt is tudta, hogy ott vannak a frontosok között is... de hallgatnak. Hallgatnak, mert azt hiszik, hogy ezzel szolgálják az úgynevezett közjót. Ezt a szót használta RenAi is. Ő a hangjuk. Ő azoknak a hangja, akik maradni akarnak. És kik vannak a falon? A gyávák és ostobák. Az elején estek ki rengetegen, akik azonnal levetették magukat a szint széléről, mondván, hogy ilyet úgy sem tesz senki... vagy éppen elkeseredettségükben. Ők persze bekerültek a sztázisba, és azóta is ott várakoznak. Majd lassan kiestek az ostobák. A Hősködők, a felesleges önfeláldozóak, és azok, akik gyilkosok kezére kerültek.És persze Shakan.
-Sokan vannak, akik nem emlékeznek semmire. Csak helyből öt-tíz ilyen embert fel tudnék neked sorolni, és ők csak azok, akiket én ismerek. Elvileg a shock ilyen hatással tud lenni... nekem is ezt mondták a... szóval tudom. Shakan pedig egy kicsit butus lány, aki mindig bajba keveri magát, eltéved, meg ilyenek. De például Chizu is ilyen. Őt is egy minibosstól hoztuk ki Timivel.
A mit szeretnél elérni kérdésre mosolygott, és kicsit elmélázott.
-Reményt adni az embereknek. Meg békét. De főleg reményt. A frontosok három éve hitegetik őket a kijutással, és alig mentek valamire. Ezt már unják az emberek. Nem hisznek benne. Ezért próbálom felvidítani őket. Megkeresni és megmutatni a világ szépségeit, hogy ne mindig azon agyaljanak, hogy húú nekik itt milyen rossz. Persze úgy nehéz, ha közben elkönyvelnek idiótának néhányan, de ezt tudtam az elején is. Én legalább azonnali jókedvet adok az ébredőknek mondjuk egy szendviccsel, vagy egy meleg szobával, nem csak azt mondom, hogy maaaaajd valamikor kijuttatom őket. Szerintem ez jó dolog.
Ránézett a lovagra, és őszinte hála volt a tekintetében.
-Rendben, akkor majd küldök meghívót neked is. Köszönöm szépen! Sütit pedig... nem. Tele vagyok. Te, Timi?
Fordult a sárkány felé, aki viszont bólintott. Benne még volt hely a süteményre.

by **RenAi** Szomb. Szept. 26 2015, 15:39

A végére úgy nézett ki hasznos volt ez a kis beszélgetés Shukakual, és megérte rászánni az időt és türelmet. Kellett ugyan hisz a lány temperamentuma voltaképp szokatlan volt a számomra, de az eltöltött idő rámutatott miként is viselkedjek vele. Ahogy beszélgettünk egyre közelebb kerültünk egymáshoz, legalábbis én így éreztem. Kezdtem megérteni a lány viselkedésest és szándékát, legalábbis reméltem, hogy az emberismerőkém nem fog cserben hagyni. Kicsit féltem a lánytól, ugyanakkor felfedeztem benne azt a tipikus „meg nem értettséget”, ami miatt furcsának hiszi magát.
- Igen… gondolom… - Ámbár én hibának is fel tudnám fogni, hisz minden adatra van bontva, így szerintem az emlékeink is… de ezt az elméletet nem említettem meg neki, hisz eddig bármit mondtam mindent kijavított vagy továbbfűzött, de ez a jobbik eset. A kérdésemre némi mélázás után válaszolt. Kifejezetten tetszett a válasza, ámbár tudtam volna mit hozzáfűzni.
- Én is úgy gondolom hogy mindez jó dolog. -
~Ugyanakkor vannak akik tényleg ki akarnak jutni, a gyerekeihez, szüleihez, vagy épp testvéreihez. ~ De mindezt hiába sorolnám fel neki, nem értené meg. Ugyanakkor nem bánthatom ezért, nem tudhatja milyen is ez. Talán majd késöbb, bár ő ha megtapasztalja a család fogalmát, azt idebent fogja megtapasztalni, így neki ez lesz az otthon… Olyan szomorú…ez így…
- De a fejlődésre akkor is szükség van, mint ahogy ti… mindenki haladni akar, megismerni a világot és a bossolással juthatunk csak tovább. Ámbár KA azt mondta hogy kijuthatunk, én nem gondolom hogy ez igaz, de ezzel nem akarok senkit sem megijeszteni, így ezt csak neked említettem meg, de ezt nem fogom még egyszer megismételni senkinek. Viszont engem Hinari hív, így mennem kell. Majd még megismételhetnénk ezt a talit. – Álltam fel és biztatóan mosolyogtam a lányra.
- Rendben, várni fogom. – Azzal felpattantam, elkezdtem elpakolgatni.
- Ha godnolod hagyok nektek néhány sütit itt. Nálunk úgy sem fogy úgy. -
~Főleg hogy Jin megint nincs itthon egy jó ideje… ~
- Szóval… sziasztok és köszi. - Azzal ha utamra engedtek, elteleportáltam.

by **Shukaku** Szomb. Szept. 26 2015, 16:02

Hidd el, Shu is úgy érezte. Mostanában... vagyis hát nem mostanában, hiszen most jut eszembe, hogy az tteni jelen az a múlt. Ez esetben te adtad meg a kezdő lökést ehhez, szóval köszönjük szépen. Szóval ott tartottam, hogy a jelen jelenben Hinarin kívül mindenkivel úgy érezte, hogy javult a kapcsolata. Még Alexel is. Enhivel is. Channal nem is volt rossz, de úgy is javult. Mindenkivel, kivéve Hinarival, aki úgy tűnt, elzárkózott. Talán jobb is így. Na de térjünk vissza az akkori jelenbe. Shu mosolyog, hálás a lánynak, hogy végre végighallgatta, és talán nem is lenne mit mondania, ha nem hoz fel a lovag egy újabb elméletet. Illetve először én válaszolok. Shu tudja jól milyen a család. Azt is tudja, milyen elveszíteni. Pont ezért ragaszkodik ehhez a világhoz annyira. Ti, illetve azok, akik ki akarnak jutni, csak egyszer veszítettek el mindenkit. Az egyszer elveszítést túl lehet élni. Az idomár másodszorra élné meg ezt, és tudja, hogy akkor mindennek vége lenne. Ő visszakapta amit elveszített, és minden erejével ragaszkodni fog hozzá. Timidushoz, aki meghalna, ha vége lenne a világnak. Akira-sanhoz, akivel odakint soha nem találkozhatna többé. Megvan idebent a családja, és ugyanúgy nem akarja elveszíteni, ahogy a kijutni vágyók sem a saját családjukat.
-Fejlődésre? Megismerni a világot? Nem, RenAi. Nem akarják megismerni a világot. Kevesen vannak, akik akár csak megismerhetnék a világot. A Kiképzőtiszt felengedi őket a húszas szintig, a frontosok viszont már a huszonkettediknél járnak. Két szint, ahol a frontosokon kívül azon kevesek lézengenek, akiknek megvan a szintjük, és nem segítenek. Csak átrohanunk a szinteken a következő kapuig. Ez így nincs rendjén... rengeteg mindent hagynak ki, amivel pont fejlődhetnének... de én már nem vitatkozom. Amit pedig mondtál... jó lenne... akkor nem a frontosok hibája lenne. És végre nem akarnának küzdeni. Én is szeretném úgy gondolni, ahogyan te... és szerintem Kayaba azért nem mondja meg, mert azt szeretné, ha maguktól látnák meg, hogy mikor kell abbahagyni az örökös harcot. A békét kéne végre egyszer megtanulni...
Hálásan bólintott, majd Timire sandított, na és persze Chizu, meg az iskola gyerekei jártak a fejében, akik örülni fognak a sütinek. Neki valahogy nem volt már étvágya. Felkavaró volt ez a beszélgetés. Szükséges, pozitív, de felkavaró. Intett a lánynak, a sárkány is meghajolt, majd miután RenAi elteleportált, elkezdtek ők is összepakolni.

by Ajánlott tartalom