Re: Mezőség #3

by **Szophie** Csüt. Jan. 29 2015, 17:46

Elmosolyodtam. Egyszerűen annyira aranyos volt, ahogy előadta az egészet, hogy semmi kedvem nem volt beleszólni, egyáltalán az érveit megcáfolni, vagy akármi. Igazából talán nekem is jót tenne, ha hinnék, hihetnék ilyesmiben. Mert az egy csodálatos világ lenne. De már magamból is kiindulva... Nem, az emberek nem változnak meg a világ miatt. Jó, persze, azért én is változtam, ezt nem tagadhatom. De alapvető emberi tulajdonságaim, mint az önzőség, megmaradtak. Mégis.. Lehet, tényleg el fog tűnni belőlem is idővel.. Bár azért nekem kellene tenni. Neutral

Mintha szeretnék.. De mégis.. ez olyan.. szép. Habár akkor is lesznek majd szintek, lesznek majd gazdagabbak, erősebbek, nagyobbak.. Szóval nem. Még itt sem..
Csendesen felsóhajtottam, és elkezdtem sétálni a tó felé, ha már idevetett minket a sors.. Végül is miért ne horgászhatnák?
- Van pecabotod? - kérdeztem, elterelve a témát. - Egyébként tetszik, hogy ilyesmiről beszélgetünk. És az is tetszik, hogy sokat beszélsz. Legalább megismerem a gondolataid által a személyiségedet is kicsit. - mosolyogtam továbbra is kedvesen, habár még mindig nem igazán felszabadultan, vagy jókedvűen. A sápadtság sem tűnt el.. Hogyan is tűnt volna? Közben elfogyott a mézem is, és a kezem is jó ragacsos lett, így a tóhoz érve azt is megmostam, majd kipakoltam a horgász felszerelésem. Vezér vadászik, én pedig horgászom. Tökéletes elfoglaltság. És közben beszélgetni is lehet.. Vagy csak ücsörögni szép csendben, az élet dolgain elmélkedve. Ilyen témák után jól jön az is.. Habár azért a beszélgetésnek jobban örülök. >< A gondolataimat most el kellene terelni minél jobban..
Majd kivetettem a hálóm - azzal sokkal jobb horgászni, nem akad fenn a halacska, hanem ficánkol tovább a hálóm rabjaként. Nyohh.. És vártam.
Vezér közben elveszett valamerre a fűben, vad szimatolásba kezdve..

by **Shukaku** Csüt. Jan. 29 2015, 18:40

-Pecabotom? Hogy… ja igen, persze, hogy van!
Először nem értette, hogy Szophie miért akar a vadászás helyett halászni, hiszen az állatkák sokkal érdekesebbek voltak mint a halak, de most nagyon a kedvében akart járni, így hát elővette a pecabotját, felszerelte, majd már be is lógatta a vízbe az úszót. A lehető legkomolyabb felszerelést szerezte meg ehhez a szinthez, és bár biztosan sokan mondanák azt, hogy pénzkidobás, mert az olcsóbb felszereléssel is ugyanazt ki lehet fogni, de Shu nem hitt nekik. Tudta jól, hogy az itteni árusok nagy része becsületes, és biztos nem adnák drágábban a dolgokat, ha nem érnének valóban többet. Na meg persze ott volt az item leírása is, amit sokan el sem olvastak, mondván, hogy horgászbot, horgászbot. A legfontosabb persze az volt, hogy Szophie mosolygott, és végre ő kezdeményezett… na meg az, hogy vajon a halak tátogását is érti-e.
-Szerinted a halakkal is tudsz majd beszélni? Egyszer fogtunk egy békát Sayával… Utahime meg is csókolta, de nem változott át királyfivá. Talán te kifoghatod az aranyhalat, és akkor érteni is fogod, hogy mit mond. Bár… hálóval még nem nagyon halásztam, szóval nem tudom, hogy úgy is működik-e.
A lány gondolataiba természetesen nem látott bele, de ha belelátott volna, akkor is csak egyetlen ellenérve lett volna rá. Ő maga. Sohasem küzdött a szintekért, nem farmolt, mint mások, nem minibossozott, nem bossozott, küldetésekre is csak olyanokra ment, ahol nem kellett másokat bántani, meg viccesen hangzottak… és mégis az elsők között találta magát, és ami a legfontosabb, sohasem kérkedett ezzel. Na jó, aki kötekedett vele, annak azért visszaszúrt, de ő maga nem hozta fel. Ebben a világban nagyon könnyű volt fejlődni, és meg sem kellett erőltetni magad miatta, és ami a legfontosabb, nem volt olyan, hogy valakinek a lehetőség se adassék meg a fejlődésre. De, ami talán még ennél is legfontosabb, hogy az is jól elvolt, aki nem volt a top akárhanyadik játékos. Persze Shu nem ezen merengett el, hanem azon a kérdésen, amit az idomártársa ki is mondott. Lassan megcsóválta a fejét.
-Nem tudom… Jun kedves velem még úgy is, hogy elég sok mindent tud rólam. Vicces, hogy mostanában mindenki meg akar ismerni, meg jóban akar lenni velem…és egyáltalán nem értem, hogy miért… de örülök neki… csak jó lenne, ha így is maradna. Nem szeretek barátkozni. Akikkel én barátkozom, utána mindig bajba kerülnek, vagy…
Nem fejezte be a mondatot. Timidus sem volt mellette, hogy bátorítsa. A sárkány csöndes léptekkel lopakodott a farkas közelében, bár az nem volt egyértelmű, hogy a vadakat, vagy a másik petet lesi-e.

by **Szophie** Kedd Feb. 10 2015, 16:22

- Hümm.. Jó kérdés. - néztem a víz felé. - Ha kifogok egyet, majd megpróbálom. - döntöttem el. Érdekes lehet halakkal beszélni. Habár eleve a mezei mobok megértése is igazán csodálatos adottság. De miért is ne érteném a halakat, amikor azok is csak ugyanolyan mobok, mint az összes többi? Ha már képesség, terjedjen ki mindenre. Tényleg.. Bossokra, minibossokra is vonatkozik vajon?
- Izé.. Nem hiszem, hogy a háló és a pecabot között sok különbség van-e a képességem tekintetében. - pislogtam rá értetlenül. - Ha tudok beszélni velük, vagy nem tudok, szerintem nem számít, mivel fogtam ki őket. - tekintetem végigfuttattam a vízen. Igazán szép, tiszta. Odakint már biztosan összeszennyezték volna a mocsok emberek.
-Igen, velem is mindenki ismerkedik egy ideje. - nyitottam tágra szemem. - Jó, persze, én is.. Mert.. mert odakint nem nagyon törődtem az emberekkel. Amióta a játékban vagyok viszont, azzal ütöm el sokszor az időmet, hogy ismerkedek. Viszont egyet kell veled értenem. Én sem szeretek barátkozni. Csak megismerni az embereket. Tudod, beszélgetni velük. Meghallgatom a gondolataikat, hátha jó érveik vannak.. És ezzel az én fejemben kialakított világ is formálódik. - tekintetem most a vízről az ég felé fordítottam.
- Szegényes az ismeretem a világról.. Mármint a koromhoz képest. Persze tudok nagyon sok mindent, amit mások nem, de.. alapvető dolgokkal nem vagyok tisztában. - csóváltam meg a fejem. - Ezért is kezdtem el emberek közé járni. - és tessék, meghozta az árát: újra szenvedsz. Igen, tudtam én is jól, nincs hasznomra az, amit teszek. Védekeznem kéne ellene, de már egyre kevésbé vagyok képes elszakadni. Egyszerűen képtelenné lettem arra, hogy eltávolodjak a barátaimtól, hiába ér bántás részükről, vagy más részéről. Mert igen, lettek barátaim. És szerelmem. És éppen ez miatt fáj megint itt bent, megfoghatatlanul. Rám nehezedik valamifajta súly, és folyamatosan nyom össze. Irányítja a mozdulataimat, kitölti a gondolataimat, betömi a gyomrom. Mély levegőt vettem, hátha ezzel legalább a tüdőmből kitisztíthatom egy kicsit.
- Egyébként.. az általad elképzelt világba hogyan illenek bele a vörösök? Egyáltalán hogy vélekedsz az indikátorokról? - dobtam fel egy témát, amely érdekelt, és amivel kicsit talán elkergethetem a gondolataimból legalább a fájdalmat. Habár nem mondhatnám, hogy nem kapcsolódott még ez is Hozzá.

by **Shukaku** Kedd Feb. 10 2015, 17:57

Shu megrázta a fejét. Szophie félreértette. Persze ez most nem volt egy nagyon nagy félreértés, de ennek sem szabadott fennmaradnia.
-Jajj nem, nem arra gondoltam! Nem arra, hogy tudsz-e beszélni velük, ha hálóval fogod ki őket, hanem arra, hogy hogyan fogódnak ki a hálóval. Tudod, a pecabotnál is van olyan mozdulat, amivel rögtön húsként kerül be az inventoryba. Úgy, mintha a fegyveredet aktiválnád. De simán csak ki is ránthatod, és akkor még visszadobhatod a tóba. Mint az aranyhalat. Viszont azt nem tudom, hogy a hálónál hogyan működik. Bár… mintha láttam volna ittenieket, és nekik benne maradt a hálóban a hal, de lehet, hogy a mi itemjeink másképpen működnek. Mióta horgászol hálóval? Még soha senkit nem láttam, aki ilyesmit használna a falusiakon kívül…
Na meg persze ha látott volna, akkor sem használta volna. Ő az apjától tanult horgászni, szóval horgászik… szép emlék.
-Én pedig… nekem mindenki azt mondja, hogy koraérett vagyok. Mert nem tiniregényeket olvasok, hanem jobb könyveket. Utána meg legyerekeznek… Danee meg Ren. Furák. De… mik azok a dolgok amiket nem tudsz? Mire gondolsz? Mert… én nem vettem észre, hogy nagyon ne tudnál valamit. Mármint… érted… szerintem nem vagy buta… és ha bárki ilyesmit mondott, és emiatt vagy szomorú…
Na de ezután jött csak a feketeleves, úgyhogy talán jobb is volt, hogy nem tudta befejezni a mondatát, mert így úgy tűnhetett, mintha annak a végén gondolkodna. A lány kapcsolata Tachibanával nem volt titok… és az sem, hogy most emiatt érdeklődik Shunál. Itt lehet ám nagyot koppani…
-Hát… szerintem ez olyan, mint az embereknél általában. Vannak jó emberek meg rossz emberek. Meg… jó vörösök meg rossz vörösök. Tudom, hogy vannak akik csak véletlenül vörösültek be… nem szándékosan öltek… de az én világomban nem lennének vörösök… a gonoszokat eleve kizárnám, vagy betenném egy szigetre, és ha megjavulnak, akkor visszajöhetnek… valami ilyesmi… de ez hogy jutott most eszedbe?

by **Szophie** Szomb. Feb. 14 2015, 22:38

- Hát.. Igazából ezt sokkal jobb dolognak tartom, mint a sima pecabotot. Az valahogy nem vonzott. Még nem igazán próbálkoztam vele, viszont ezzel egyáltalán nem lehet húsként megfogni a halat. - magyaráztam, lenézve a vízre. - Viszont az eladó azt mondta, hogy egyébként ugyanolyan hatékony. És ebbe is ugyanúgy beleakadhat mindenféle, mint a zokni, meg a bakancs.. Ami egyébként szerinte jó dolog. Én nem tudom megérteni, miért, de ha ő mondja, akkor biztos úgy is van.
- Szóval ezért döntöttem e mellett. Sokkal egyszerűbbnek is tartom, ha ezzel horgászom, és biztosan nem bántom őket még annyira sem. - megráztam a fejem.
- Vannak olyan dolgok, amiket én is jobban tudok, elvileg.. Mármint.. Nem hiszem, hogy akármelyikük is értene egy vállalkozás elvezetéséhez. Viszont olyasmiben vagyok tapasztalatlan, mint például... Például az érzések. Meg az emberi kapcsolatok. Nem nagyon tudom értelmezni a többi embert. És nem tudom, hogyan is kellene állnom hozzájuk. Van, amikor nem akarok rosszat, és megbántok valakit, pedig direkt próbálok kedves lenni. Vagy megesik, hogy téves gesztusokat közlök feléjük.. És nem értem a saját érzéseimet sem igazán. Meg sok esetben nem tudom, hogyan is kellene viselkednem. Kivel közvetlenül, kivel visszafogottabban. Tudod, Anatoletól is féltem, és kiderült, hogy nem is kellene. Meg Mirikától is. Viszont van, akiről meg azt hiszem, hogy micsoda jófej, és kiderül róla, hogy mégsem. A szerelmi életem is.. Másfél év után sikerült végül kimondanom azt a nyavalyás szót, hogy szeretlek. Addigra sikerült egyáltalán teljesen biztosan rájönnöm, hogy nem kevesem össze semmi mással az érzést. És mire erre rájöttem, már elrontottam mindent. - szám széle az eddiginél is lejjebb görbült, ahogy beszéltem. Nem volt jó ötlet, hogy pont a lánynak és sárkányának mondtam ilyesmit el, de mégis már úgy éreztem, képtelenség lenne nem elmondani.
- Tönkretettem a kapcsolatot, és alkalmatlanná váltam arra, hogy viszontszeressenek. És fogalmam sincs, ezt hogyan kellene megoldanom.. - lassan szipogásba kezdtem, de még visszatartottam a könnyeimet nagy nehezen.
- Vagy egyáltalán hozzáállnom a dolgokhoz.. De megint.. annyira.. fáj.
- Ohh, Shu, bárcsak soha nem álltam volna szóba vele. Vagy senki mással. De már ezt nem tudom visszacsinálni. De túlságosan közel áll hozzám, és fájdalmat okoz. Miért..? Hogyan..? - kezemet az arcomba temettem, és nem sírtam ugyan, de a közelében voltam. Egyáltalán nem akartam, hogy ez a lány így lásson. De abban a pillanatban tényleg nem tudtam mást csinálni. És egyre közeleg az óra. Pontosan hétkor..
Végül témát váltottam, és nagy nehezen sikerült is erre koncentrálnom, habár még mindig nem néztem fel tenyeremből.
- Tudod.. A világodról. Azt mondtad, mindenki belátja majd, hogy nekik ez jó, és akkor mind megjavulnak. Azt hittem, ez alatt a vörösöket is érted.. Ők is ugyanúgy megjavulhatnak.. Nem kell ehhez sziget. Vagy akkor mindenki másnak is. - próbáltam értelmezni a hallottakat. - Viszont.. szerintem is. Én félek a vörösöktől. Alapjában véve mindegyikre gyanakszom, és ellenségesen tekintek a legtöbbre. Kivéve kettőt. Szerintem ismered is őket..
Közben éreztem, hogy a hálómat valami elkezdte húzni, így hát jobb híján kiemeltem azt. Vezér pedig még mindig szimatolt valami után..

Bohóchal ["Némó?"]

by **Shukaku** Vas. Feb. 15 2015, 06:33

-Igazából… a horgászbottal is lehet úgy pecázni, hogy ne bántsd őket. Csak nemrég jöttem rá, de lehet.
Itt ismételten komoly dilemmák merültek fel. Sok időbe telt ugyan, hogy kimaxolja a horgászat jártasságát is, de ezzel szerencsére már profi módon lehetett rossz horgász. Igen, annak is van ám művészete, de mindjárt megmagyarázom. Ugye Shu a kinti világban azt utálta a legjobban a horgászatban, amikor ki kellett operálni szegény halacska szájából a horgot. Ezt a rendszer szerencsére itt megoldotta, hiszen azzal a bizonyos mozdulattal a hús azonnal az eszköztárba került. Na de ha Shu nem akarta ténylegesen megfogni a halat, arra is volt módszer. Ezt azok a horgászok ugyan utálták, akik fogni is akartak valamit, de Shu olyan ügyesen tudott ügyetlenkedni, hogy ha akarta, akkor a hal magától leakadt a horogról, ám annyira azért meg volt fogva, hogy a rendszer megfogottnak érzékelje. Persze nem voltak tévképzetei, tudta, hogy ő hajtja végre a mozdulatot, amivel megöli a mobocskát, de azért csak másmilyen volt így láthatatlanul, meg a hálóból kiemelni az élő, ficánkoló állatot és úgy megölni. Shu inkább maradt a pecabotnál, amit most be is rántott, és el is mosolyodott.
-Amikor legutóbb sünhalat fogtam, még nem volt meg a megfelelő főzés jártasságom hozzá. Vagyis… nem mertem elkészíteni. Most fogtam egy gömbhalat. Még soha nem ettem fugut… kíváncsi lennél rá? Tudod, az a mérgező bigyusz, amit a gazdagok annyira szeretnek…
Na igen, Kayaba Akihiko nem csak ilyen különlegességet adott a lánynak, hanem magabiztosságot is, ami sokkal többet ért. Ezzel a magabiztossággal válaszolt most Szo kérdésére is.
-Azért jó, mert kitisztítjuk a tavakat meg a folyókat, és még jelvényt is lehet kapni értük. Izé… nem dicsekedni akarok… tényleg nem… csak… hátha érdekel… szeretnéd látni a jelvényeimet? Már majdnem száz darab van.
A monológot bíztató mosollyal, majd együtt érző tekintettel hallgatta végig. Ja igen, ha esetleg elfeledkezne közben róla az olvasó, akkor megjegyzem, Timidus még mindig ott van. Csöndben ül barátja mellett. Érzelmekről van szó, és a sárkány ebbe nem szól bele. Nincs mit mondania.
~Egy vállalatot vezetni? Hány éved lehet Szophie? Már… már annyira öreg, hogy vezethet vállalatot? Pedig soha nem gondoltam volna húsznál többnek.~
Erről azonban nem beszélt. Most nem volt fontos. Ami fontos, azt pedig a végére tartogatta.
-Igen… mindenki belátja majd… de senkit nem kényszerítenék arra, hogy belássa. Mármint… hogy így agymosni az embereket, mint a filmekben. Az nem lenne jó. Kayaba bácsi sem véletlenül így csinálta, ahogy. Azt szeretné, hogy magunktól jöjjünk rá a dolgokra. Csak… csak én azért a gyilkosokat akkor is távol tartanám, hogy ne tudják tönkretenni más játékát. A kettő pedig… Tachibana… és… és Miu? És… és nem tudom, hogy szabad-e… de elmondod, hogy mi történt Tachibanával? Csak… csak ha szeretnéd…
És ő vajon elmondja, hogy Anat miket tud Tachiról? Vagy azt, hogy ő mit látott még a minibossnál? Nehéz… túl nehéz…

(gömbhal)

by **Szophie** Vas. Feb. 15 2015, 13:28

Néztem, ahogy kifogja a halat. Tényleg meg tudja csinálni azt, hogy ne bántsuk vele? Tudni akarom, hogyan lehet!
- Igen, tudom. - bólintottam. - Mármint, hallottam már róla. De sosem vitt rá a lélek, hogy kipróbáljam. Szeretek a megszokott étkezési szokásaimnál maradni. Viszont ha te meg akarod kóstolni, segíthetek az elkészítésében. Maximumon van a főzés jártasságom. - igen, itt tudok főzni. Az már más dolog, hogy odakint nem, és soha nem is fogok megtanulni. Hisz akkor minek tartanám a szakácsot? Egyébként is, ott macerás a dolog, sok időt vesz igénybe, és még meg is sérülhetek tőle. Köszönöm, de ebből nem kérek. De itt sokkal egyszerűbb mindez!
- Húhaa.. - ragyogott fel a szemem. - Az szép kis gyűjtemény. Nyugodtan dicsekedhetsz vele! - dicsértem meg a lányt, tényleg elhűlve rajta. Szorgalmas kis gyűjtögető lehet, bizony.
- Nekem csak tizennégy van, de arra is büszke vagyok. - vallottam be. - Jó mulatság a vadak kergetése. De te aztán tényleg sok időt tölthetsz ezzel! Szívesen megnézném, igen. - még egy csöppnyit el is mosolyodtam, amennyire erőmből és kedvemből tellett.
- Ez szépnek hangzik. - néztem a távolba, próbálva elképzelni azt, amit a lány mond.
- És ha így van, akkor Kayaba egészen érdekes ember lehet. - bár eddig is annak gondoltam. Mondjuk egy szörnyű zseni, aki meg akarja teremteni a maga tökéletes világát.. Nem feltétlenül jó. Talán Hitler is csak ilyesmit szeretett volna. Aztán mi is lett belőle.. Más szóval, ennek is megvan a maga agymosó árnyoldala. De persze semmi kedvem a Paradicsomról dédelgetett képzeteit elrontani, sőt, nagyon hinni akarok benne, hogy tényleg egy szép és jó hellyé válhat Aincrad. Abban viszont igaza van, hogy vannak emberek, akik nem valóak ide. És nem feltétlenül a pirosak ezek. Én is csak megbolygatnám azt a szép világot, úgy érzem. Már így is túl jónak tartom magamhoz. Voltaképp nem is tudom, hogy a világot akarom-e itt hagyni, vagy csak magamat odakint. Ez a hely nekem túl igazságos, túl túlvilági, túl tiszta. Képtelen vagyok benne érvényesülni, ez látszik is.
- Miut nem ismerem. - ráztam meg a fejem. Akkor mégsem olyan köztény a kapcsolatom Kazumával.
- Csak.. csak nem vagyok elég jó. - megráztam a fejem. - Ő meg én.. Csak.. talán.. nem illünk össze. - nehéz volt szavakba öntenem a gondolataimat. Fogalmam sem volt róla, mégis hogyan tudnám ezt a legjobban kifejezni.
- Tényleg fogalmam sincs róla, mi a baj, mert én.. nagyon igyekeztem. - arcomat újra mélyen a kezembe temettem. - Hiába mondja azt, hogy nem, valamit mégis elrontottam, mert máskülönben.. nem csinálná.. azt. - nyöszörögtem, majdhogynem összefüggéstelenül.

by **Shukaku** Vas. Feb. 15 2015, 13:54

-Óóóóh, pedig mindig jó egy kis újdonságot kipróbálni. Nem nagyon eltérő dolgokat, csak egy picit. Lehet, hogy megízlik, és akkor amiért ragaszkodtál a régihez, amiatt elszalasztasz valami nagyon finomat.
A főzés jártasság említésére felszaladt a mosoly az arcára.
-Neked is? Nekem is! Anélkül mondjuk nem is merném elkezdeni. Már régóta sejtem, hogy te különbözöl a frontharcosoktól, és nem csak mindig a harcon jár az eszed, hanem például főzni is tudsz, meg horgászni, meg vadászni is, meg… biztos még nagyon sok mindenhez értesz. Ja igen, még vállalatot is vezetni! Erről mesélned kellene, mert… ne haragudj… de… mennyi idős vagy te, hogy ilyenekkel kellett foglalkoznod?
Közben elővette a nagy dobozkát, amelyben a jelvényeket tárolta. Szépen sorban voltak felvarrva a szalagokra, amelyet ugye ugyanúgy lehetett hordani, ahogyan a kiscserkészek is hordták őket a külvilágban. Az persze már régen lehetetlen volt, hogy Shu mindet magára aggassa, de akkor is felvarrogatta vagy tűzögette őket, ha már egyszer elkezdte.
-A különböző színű pántok jelölik, hogy melyik területen volt, és azt, hogy könnyű, közepes, nehéz, meg ilyesmi. A szalagra belül fel is van hímezve, de egyébként is sorba van rakva. De… nyugodtan vedd ki, majd elrendezem megint, csak vigyázz rályuk. Kayaba pedig…
Na itt kellett okosnak lenni… a pirulás azonban már meg is előzte az okosságot, úgyhogy gyorsan témát váltott.
-Nem Miu? Akkor kicsoda?
-Kazuma.
Szólalt meg a sárkány elég régóta először.
-Oh…
Shu csak ennyit tudott mondani. Kazuval már találkozott, Anat szerint pedig valamiféle szövetség van közte és a céh között. De… Szonak valami fura perverziója lenne a vörösökre? Erre igazán nem tudott mit mondani…

by **Szophie** Csüt. Feb. 26 2015, 20:42

- Igazad van, lehetséges. - bólintottam. - Talán.. elkészítjük, és ha neked ízlik, akkor.. Lehet, megkóstolom én is. - adtam be a derekamat félig meddig. Ha egyszer megkóstoltam a cukros babot meg a ketchupos húsos izét is. Rolling Eyes

Végül is csak nyolc éve lakom Japánban, lassan csak meg kell ismernem gasztronómiailag is.
- Igen, anélkül bizonyára veszélyes lenne. - bólintottam én is, habár nem nagyon tudtam hová tenni a boldog mosolyt az arcán. Ennyire furcsa lenne, hogy ilyesmiket tudok? Azt hittem, ez olyan.. általános dolog. De ha örül, akkor végül is nem probléma, csak hát.. Nem annyira értem.
Cseppnyit, nem túl hangosan még kuncogtam is magamban.
- Igen, értek ilyesmikhez. De szerintem ezekhez majdnem minden frontharcos ért. - gondolkodtam el.. Habár Hinariról nem tudom, hogy szafarizott-e valaha is, vagy hogy milyen szinten űzi mindezt. De el tudom képzelni. Persze neki sok a dolga, így talán nem is jut ideje mindenre.. Ejnye, hát ez lenne az oka, hogy a frontharcosok nem törődnek ilyesmivel?
- Egyébként.. - kezdtem bele óvatosan. - Te akkor ugye.. nem annyira kedveled a frontharcosokat? - kérdeztem végül. - Mármint.. ezt nem annyira értem. Meg hogy miért ne tudhatnának ők is ilyesmit, ahogy én. - vakargattam meg a fejem.
- Öhhmm.. hát, amikor a játékba kerültem, 16 éves voltam. Szóval ez a test előtted annyi. Amúgy 18 éves múltam. A vállalkozást pedig a szüleimtől örököltem, ezért.. - vallottam be, aprócska sóhajjal, összezárt fogaim közt kiengedve a levegőt lassan. - Persze az elején segítettek felnőttek, de aztán.. Igazából többet ártottak, mint amennyit használtak. - magyaráztam. - Egyébként játékokat és édességet gyártunk. - csöppnyit elmosolyodtam. Igen, ehhez egy hétköznapi üzleti ember, aki kopaszodó vén felnőtt, nem annyira érthet. Meg nekem ez a véremben van. És apu is mindig erre nevelt. Persze, hogy egyedül is képes voltam vinni az egészet.. Persze csak.. Később. Igazából még most jött volna a java, ha a játék nem teszi velem azt, amit tett.
- Persze.. Le is mondhattam volna róla. - tettem azért még hozzá. De persze, hogy nem számoltam fel az egészet. Az örökségem. Nem, ezt nem tehettem. Ahogy másnak sem adhattam át. És kedveltem a munkámat, szóval egyáltalán nem okozott soha problémát.
- Azta! Nagyon ügyes! - dicsértem meg a lányt. - Esetleg.. Lehet, én is csinálnék ilyet, habár nekem csak kevés jelvényem van. De nagyon szépen mutat, és olyan kis rendezett! - álmélkodtam. - A hímzés.. Az is gyönyörű! Bár tudnék én is ilyesmit készíteni.. Annyira ügyes vagy! - tényleg odáig voltam a jelvényeitől. Joggal lehet büszke rájuk. Mondjuk egy picit talán el is ragadtattam magam, de csak egy icike picikét. Viszont.. ez újra csak egy kis kilengést jelentett komor állapotomból, szóval piros pont a lánykának.
- Igen. - bólintottam a sárkány felé. Zu és Tachibana az én kegyeltjeim, ha úgy tetszik. Különös, hogy mennyire közel sikerült kerülniük. És most mégis ennek iszom a levét.. Felsóhajtottam. Mennyi probléma van az emberekkel.

by **Shukaku** Pént. Feb. 27 2015, 07:08

Shu ismét felkacagott, és oldalba bökte Szophiet.
-Ja persze! Értem én! Nem bízol a főzés képességemben, így megvárod, hogy nekem villog-e a mérgezés-jelző a menümben. Csak nehogy te is úgy járj, mint abban a mesében.
Öltötte rá a nyelvét a lányra, és ha Szophie nem ismerte a történetet, akkor elmesélte neki.
-Volt egyszer három pökhendi és gonosz ember, akik szintén fugut készítettek. Mivel nem voltak biztosak abban, hogy nem mérgező, először egy koldusnak adtak belőle, és amikor látták, hogy életben marad, akkor ők is ettek. Amikor végeztek, a koldus elővette a ruhája alól a falatokat, mert tudta, hogy nem jószívűségből adnak neki enni, és oda dugdosta el, és szépen megköszönte a három gonosznak, hogy előkóstolták neki az ételt, majd jóízűen elfogyasztotta a halakat.
Persze Shu csak viccelt, ahogy a mese is inkább vicc kategória volt a tanulság mellett, de a párhuzamot lehetett látni. A frontharcos monológra viszont megrázta a fejét.
-Nem hiszem, hogy értenének. Én elég sokat szafarizom, és nem sok frontharcossal találkoztam még itt rajtad kívül. Ide azok járnak, akiknek vagy nincs pénzük saját maguknak megvenni az ételt a boltokban, és van elég jártasságuk elkészíteni is… vagy csak szeretnek szafarizni. És nem. Anat sem tud például főzni. Mirikáról tudom, hogy jól vadászik, de azonnal azt vágta rá, amikor elhívtam, úgyhogy szerintem a horgászathoz ő sem ért. Hinari pedig… hát őt nem tudom, de amikor vele sétáltam az erdőben, akkor nagyon elveszettnek tűnt, és semmit nem tudott az állatokról. Nem hiszem, hogy sokat szafarizna. De… ez nem azt jelenti, hogy én nem kedvelném őket. Nem mintha ők kedvelnének engem, mert én vagyok a gonosz Shu, aki már nagyon magas szintű, és mégsem segít nekik a bossok ellen… de én inkább csak sajnálom őket. Itt van ez a gyönyörű világ, ők meg alig látnak belőle többet mint a bossok termeit. Nagyon uncsi lehet az életük.
A mesét csillogó szemekkel hallgatta végig, és már itt elhatározta, hogy rá fog kérdezni legközelebb. Most talán még túl gyors lett volna… de ha ők egy hatalmas cég, és játékokat készítenek, és Kayaba Akihiko is játékokat készít, mármint NerveGiert meg SAO-t, akkor talán még látták is egymást. Talán üzleti kapcsolatban is vannak.
-Húúú! Akkor te olyan vagy, mint a Mikulás játékgyára! Biztos nagyon jó lehetett, hogy te vagy felelős rengeteg-rengeteg gyerek öröméért! Én csak kis dolgokat szoktam vinni az árvaházba… de ott is mindig nagyon örülnek nekem. De… de ha szeretted, akkor miért nem foglalkozol itt is ilyesmivel? Ott van például a Játékos sarok a Kezdetek városában. Bizti nagyon örülnének egy ilyen szakértőnek, mint te vagy!
Egy picit talán valóban elragadtatta magát, és ez a lelkesedés Shura és átragadt, szóval nem kellett sok, hogy előkerüljön egy kék kendő, és a tű meg a cérna, és már kezdjen is dolgozni. Igaz picit hideg volt, de szerencsére itt nem gémberedtek el az ujjai, a fagysebzéshez azért pedig ez nem volt elég.
-Hímezni igazán nem nehéz! Annyi a lényeg, hogy mindig magad felé tartod a fonalat, látod, így! És akkor a tövébe, és vissza, és akár hurkolhatod is, és megint vissza, és… és a végén fonákon és elvarrod, és tádááám! Ennyire egyszerű!
Nyújtotta át pár perc ügyeskedés után a művet, egy ég kék kendőt, amelybe tengerkék fonállal volt belehímezve Szophie és Vezér neve.
-Ehhez sajna nincs jártasság, de a boltban lehet venni ilyeneket, és van egy könyvem is az alap hímzésekkel. Majd átküldöm neked levélben, ha hazaértem… ha szeretnéd…

by **Szophie** Kedd Márc. 03 2015, 18:17

- Ha a tiédben nem, akkor a sajátoméban sem. - ráztam meg a fejem. - Az pedig butaság lenne. A kettőnké együtt már nem hagyhat maga mögött hibát.. Ha egyszer maximumon van. Az még oké, ha véletlen figyelmetlenségből egy lépést máshogy csinálsz, de akkor meg itt vagyok én, hogy ezt kijavítsam. Szerintem kettőnknek együtt már nagyon kevés az esélye arra, hogy elrontsuk. - tekintetem az említett állatra emeltem. Tényleg csak abban nem voltam biztos, hogy szeretném-e. Persze ennek az evés a próbája, szóval.. Ha tényleg ki akarom deríteni, akkor mg kell kóstolnom. De mégis.. Nem is tudom. Majd ha látom, hogy Shukaku jó ízűen eszi, akkor biztosan meghozza a kedvem nekem is. Vagy ha nem, akkor nem. Én csak erre gondoltam, amikor ezt mondtam a lánynak.
Viszont a mesét nem ismertem, így megkértem Shukakut, hogy mondja el. És még én is megmosolyogtam a végét, noha a tanulság az tanulság, mégsem gondolom, hogy számottevően ilyen esetek előfordulnának, még ha a gazdagok így is cselekednének.
- Lehetséges. - bólintottam. Habár tény, hogy én sem találkoztam még más frontharcosokkal, sosem gondoltam bele, hogy ők nem járnak ide ki. Pedig megeshet, hogy így van. Viszont én is jóval kevesebbet járok, mint Shukaku, így természetesnek tartom, ha nem találkozok mindenkivel. Noha tény, hogy a lány a legtöbb alkalommal feltűnt itt-ott, bár a mostani alkalommal például én voltam az, aki elhívta.
Viszont a feltételezésén majdnem elmosolyodtam. Azért csak majdnem, mert végül úgy éreztem, az biztosan rosszul esne neki, így inkább magamba fojtottam, és rezzenéstelen arccal ültem előtte.
- Ugyen-ugyen. - legyintettem. - Ez butaság. Szerintem ugyanúgy kedvelnének téged, ahogy engem, vagy ahogy én téged. És őket sem csak a bossok kötik le. Például Mirikával játszottam is párszor. Hinarival is rendszeresen szoktam beszélgetni, habár ő egy kicsit sajátos eset, szigorú és nagyon célratörő, egyébként ő is csak egy ember. Egy olyan ember, akit nehéz kizökkenteni a komfortzónájából, de ha megteszed, ugyanúgy játszik ő is. És az életünk nagyon kis részét teszi ki csak a boss.. Mármint, te jó ég, több hónap telik el sokszor egy-egy között, akkor is egy délelőtt alatt letudjuk, rosszabb esetben délután is rámegy. De a többi nap mindenki élvezi ugyanúgy Aincradot. - Persze a végére még odatettem, hogy "szerintem", ugyanis ez teljesen a saját véleményemen alapult, meg a többiekről kialakított képből. És én is tévedhetek.
- Annak már megvan a saját rendszere. Viszont most az édesség iparba akarok majd betörni. Legalábbis ezt tervezzük Anatolelal. Habár odakint sem közvetlen én gyártottam a játékokat, ahogy arról sem én gondoskodtam, hogy a gyerekek megkapják, így igazából ilyen örömet nem okozott nekem soha..
A hímzés téma viszont megragadta a figyelmemet. Árgus szemekkel figyeltem, ahogy a lány ügyködött, és hamarosan egy kész szalagot adott át nekem.
- Igen, nagyon szeretném! - vágtam rá egyből ragyogó szemmel. Valahogy tetszett, hogy ilyesmit saját kezűleg ügyködött. És én is készíteni akartam ilyen szépet magam. De a rögtönzött bemutató után is aligha sikerült volna jól a próbálkozásom. Habár az első úgysem lesz tökéletes.
Közben Vezér vetődött, és elkapott újra egy hangyászt. Úgy tűnik, ez egy ilyen nap. Vagy ezen a helyen lehet a lakhelyük.

by **Shukaku** Kedd Márc. 03 2015, 18:57

Úgy tűnik Szophie rendkívül óvatos étel terén. Shu ugyan nem értette, hogy miért kell ennyire vigyázni, de elfogadta, hogy akkor csinálják együtt. Az egész úgyis csak annál murisabb lesz, és legalább szervez valami közös programot is a lánnyal, abban meg aztán tényleg nincs semmi rossz. Szívesen megismerte volna jobban Szophiet, és már nem csak azért, mert a lány tudhatott dolgokat Kayaba Akihikoról, de még csak nem is azért, mert Vezér ott volt mellette. Arra már Shu is régóta rájött, hogy a farkaska tényleg csak csendestársként van jelen, mert ahogy Timidus sem szólt hozzá az őt nem érintő témákhoz, úgy ezt a másik pet sem tette, Vezér azonban még akkor sem szólalt fel, amikor a sárkány már rég szót kért volna… és ez mondjuk egy kicsit feszélyezte Shut, de mivel látta, hogy nem Szophie nyomja el szegényt, hanem ez a farkas akarata… hát ha neki így jó, akkor nem szól bele… nagyon. Mindenesetre akkor is fura volt, hogy Szophie ennyire félt a mérgezéstől.
-Nem értelek én téged. De… te akkor ennyire nagyon gazdag voltál, hogy ilyen előkóstolód volt meg minden? Mármint… oké, hogy a kinti világban én sem kóstolnám meg a fugut, de idebent, ha védett területen belül csináljuk meg, akkor hiába villog a mérgezés jelző, úgysem sérülhetünk. Maximum ilyen émelygős hatása lesz… vagy nem tudom. De nem kell félned.
Az idomár szavaira a frontharcosokról csak bólogatott. Persze, minden lehetséges, csak éppenséggel kevéssé valószínű… de hát minek vegye el a kedvét? Nem akarja ő ellenük hangolni Szophiet, meg ha tényleg ilyenek a frontharcosok… akkor talán tényleg benne van a hiba. Vagy csak állandóan rossz téma kerül elő, amikor egy frontharcos közelében van. Mindig a kijutással meg ilyesmivel szenvednek, és Szo az első, aki semleges témát hoz fel.
-Hát… nem tudom, hogy mennyire élvezik Aincradot. Tudod… amikor Peterrel mentem küldetésre, még a kis szinteken is rengeteg mindent tudtam neki mutatni, és ő mondta, hogy a frontharcosok csak átrohannak a szinteken. És ez volt Hinarival is, amikor szafariztunk. Meg… meg Anatnak is egy csomó újdonságot tudtam mutogatni. És…
Kicsit elgondolkodott, és egy biztató mosolyt küldött a lány felé.
-Szerintem igen is örülhetsz, ha bármilyen részed volt abban, hogy a gyerekek játékokat kapjanak. És az édességezéshez is sok sikert kívánok.
Annak pedig csak örülni lehetett, hogy talált valami új hobbit Szophienak. A hímzés tényleg nem volt nehéz, és csudaszép dolgokat lehetett vele készíteni. Ekkor érkezett meg Timidus, méghozzá nem is akármilyen módon. Úgy, mint egy filmben, ahol a gonosz sárkány elrabolja a falusiak állatait... csak itt éppenséggel a méretarány volt csak meg, hiszen Timidus egy kecskegidát terelgetett Shuék felé.
-Ezeknek nem a faluban kellene lenniük? Ilyet eddig csak ott láttam.
-Óóóh! Timidus, megtaláltad a…
Megnyitotta a menüjét, majd kis kuncogásba kezdett.
-Nem Timi, ezek nem olyan kecskék. Ők vadon élnek. Viszont... Szo… ha téged ennyire szeretnek a hangyászok, megtennéd nekem, hogy beszélsz velük, hogy hozzám is küldjenek egy követet? Már csak egyedül egy hangyász hiányzik a Legendás Vad jelvényemhez…

(kecske)

by **Szophie** Kedd Márc. 03 2015, 22:11

- Nem-nem. - ráztam meg a fejem. - Azt hiszem, itt félreértés van egy kicsit. Nem azt mondtam, hogy a méregtől félek. Azt csak te mondtad, amire mondtam én, hogy ha ketten készítjük el, arra kevés az esély. De én izéé.. Csak azt szeretném, hogy te kóstold meg először, és ha neked ízlik, akkor talán én is megkóstolom. Mármint.. Érted. Az biztatna egy picit, hogy ha másnak ízlik, akkor talán nekem is fog. Én csak az íztől félek. - próbáltam megmagyarázni, hogy hogyan is értettem én a csevegésünket.
- Tudod, az embereknek szokása, hogy figyelmetlenek. Ez nem Aincrad vagy a front hibája. Mindenhol így van. És lehet, hogy valamit te teljesen logikusnak tartasz, míg mások nem. Én sem gondoltam bele, hogy a 20-as szint talán valami hasonlóan jó dolgot tartogat a számunkra. Nem figyelhetek mindig mindenre. Lehet, hogy én meg mást vette mészre.. Például.. például végig jártam az összes ismert cukrászdát már, és pár olyat is, ami hivatalosan nincs is felfedezve. - elővettem a Nagy Aincradi Süteményeskönyvemet, és felmutattam a lánynak. Innen-onnan a széleinél papírdarabok álltak ki belőle, amin rajta voltak cukrászdák helyei, elérhetőségei és áraik. Illetve még pár saját recepttel is kiegészítettem a könyvet, meg az általam már megismert nem hivatalos receptekkel.
- Én például szabad időmben ezzel foglalatoskodom. Mindig körbejárom az újonnan megnyílt városokat, amennyire csak lehetőségem és időm van rá, és külön hangsúlyt fektetek a cukrászdákra.- mutattam fel büszkén. - Te meg a szafarival foglalkozom, ahogy a jelvényeidet elnézem. Neked ez a hobbid, ha fogalmazhatok így. Lehet, hogy tudok olyasmit a cukrászdákról, amibe te bele sem gondolnál, pedig tök egyértelmű, ahogy ez visszafelé is ugyanígy van. Természetes, hogy tudsz dolgokat, amiket mások nem. Ők meg tudhatnak dolgokat, amiket te nem. Ez az egész nem feltétlenül jelenti azt, hogy a többiek tudatlanok lennének a világgal kapcsolatban, csak talán más érdekli őket. Persze, biztosan van, aki tényleg tudatlan. Mármint.. az emberek tényleg nagyon buták néha. - felsóhajtottam. - De én is az vagyok mondjuk egy atomfizikushoz képest. És ha az állatokról van szó, hozzád képest is. De ez nem azt jelenti, hogy nem próbálok meg odafigyelni, csak talán más dolgokat veszek észre.
- Ekkor szakított félbe Timidus megjelenése, miközben nekem csipogott a jelzőm, hogy fogtam egy újabb hangyászt. Remek.
- Hát.. Én nem tudom, de szerintem Vezérnek ehhez jó orra van. Biztos segít találni egyet. Már ha nem üldöztük véletlenül el már az egész családot innét.. - megvakargattam a tarkómat, végignézve a mezőn.

by **Shukaku** Szer. Márc. 04 2015, 08:31

-Oh! Így… így sokkal érthetőbb…
Nem. Egyáltalán nem volt érthetőbb. Hogyan lehet félni valaminek az ízétől? Addig oké, hogy olyan gusztustalan izékhez, mint például az agy, vagy a szem, vagy a velő, amit sok állatból megesznek, de akkor is undi… szóval az rendben van, hogy az ilyen blöe dolgokhoz rossz ízt társítunk, de ez színtiszta halhús volt, és azért ha Szophie Japánban élt, nehezen volt hihető, hogy ne szokja meg a halat. Bár… ha tényleg ennyire nagyon gazdagok voltak, akkor simán elképzelhető volt, hogy hozatott magának külön szakácsot meg külön mindent, és nem is a Japán konyha ízei szerint főztek rá. A gazdagok szoktak ilyen hóbortos fura dolgokat csinálni. Persze Shu ezt nem fogja felróni neki.
-Hát… hát akkor ha félsz az ízétől, akkor majd eszünk belőle előbb mi Timidussal, meg mondjuk Vezér is, és ha mindannyiunknak ízlik, akkor te is megkóstolod.
Persze Shu ezzel nem állított fel nagy kritériumot, hiszen tudta jól, hogy Timidus mindenevő, és még nem nagyon talált olyan halat, amit ne jóízűen fogyasztott volna, és emellett a farkasokat sem válogatós fajtának ismerte. A szavalatra azért Shu is elgondolkodott egy picit, hiszen volt benne egy kis igazság… bár meggyőzni nem teljesen győzte meg. Azután amikor előkerült a süteményes könyv, csak egy nagy, széles mosoly futott fel az arcára, ami még igyekezett elámuló tekintet mellé is társulni. Most mondja el Szophienak, hogy neki is van egy hasonló hála annak, hogy Valentin-napra a legfinomabb tortát akarta megcsinálni Kayaba Bácsinak? Na jó, nem pontosan ilyen, hiszen ő a nem felfedezett helyeket valóban nem kereste meg, és az árakat meg ilyesmit nem gyűjtötte ki, hanem rögtön a főszakács meg főcukrász NPC-ket kereste meg, és személyesen tőlük kérte el a recepteket. Szóval neki nem csak süteményes könyve volt, hanem vadhúsos, meg szárnyasos, meg halas, meg mindenféle… szóval hasonló, de a gyűjtőszenvedély tekintetében mégis más. Mindenesetre nem akarta elkedvteleníteni a lányt, szóval igyekezett nagyon csodálkozni… bár ehhez annyira nem kellett sokat füllenteni.
-Húúú Szophie! Ebbe aztán nagyon sok munkád benne lehet! Majd… majd a rejtett helyeket elkérhetem? Mármint… nem tudom, hogy kiadod-e ezeket…
A hangyászok ha üldöződni nem is üldöződtek, de valószínűleg továbbálltak, hiszen Vezérnek nem hangzott fel újabb jelzése, hogy fogott volna valamit, és Timidus is elröppent új zsákmányt keresni. Ám Shu pecabotja még mindig a vízben volt, és meg is rándult, jelezvén, hogy kapás van. Méghozzá milyen kapás! Shu először megpróbálkozott a hagyományos módon, mármint a neki hagyományos módon azzal a mozdulattal, amire a rendszer rásegített, ám egy rendszerüzenetet kapott, hogy ez most nem működik. Egy pillanatra elcsodálkozott, de már rántotta is ki a botot, mert nagyon kíváncsi volt, hogy mi a fene is történt pontosan. A látvány szinte leírhatatlan, de azért megpróbálkozom vele. Egy csúnya fogas szörnyetegben akadt bele a horog, aki éppen egy kis bohóchalat ejtett zsákmányul, akinek a pixeleiből éppen egy pióca táplálkozott. Shu csak csodálkozva bámulta a jelenetet, és ha ez nem lett volna elég, akkor Timidus eközben a távolban nemcsak, hogy megtalálta a kecskegida szüleit, és nemcsak, hogy megvédte őket egy vadkutyától, elkergetve azt, hanem megtalálta az annyira nagyon keresett hangyászt is. Shu lassan letette maga mellé a botot, kezébe vette a három gyönyörűséges jelvényt, és csillogó szemekkel bámulta őket. Na jó, a piócás nem volt olyan gyönyörűséges... de végre nekiállhat a Legendás Vad nyomára bukkanni.

(jelvénnyel: bohóchal, horgászhal, pióca, dingó, kecske, hangyász)

by **Szophie** Szomb. Márc. 14 2015, 00:23

Nem igazán volt meggyőző a hanghordozás, amit Shukaku felvett, miközben közölte, hogy így már érthető, amit próbáltam elmagyarázni neki. Nem tudtam eldönteni, hogy ezen kuncogjak, vagy felsóhajtsak. Mindenesetre aranyos volt tőle, hogy igyekezett elhitetni velem, hogy érti. Gondolom, unhatja a témát. Vagy csak totálisan máshogy gondolja, de nem akar megbántani. Mindenesetre én sem feszegettem tovább a dolgot, hiszen fölösleges lenne ilyen apróságokon fennakadni. Viszont megjegyeztem azért a történteket. Kegyes hazugság. Aranyos dolog.
Csak bólintottam, elfogadva az ajánlatot. Viszont nem tudtam eldönteni, hogy most azonnal álljunk-e neki a hal elkészítésének, vagy még várjunk vele, és horgászgassunk tovább. Shukakura meredtem, ám ő nem igazán mozdult, így pedig ezzel el lett döntve, hogyan is folytatódjon tovább a program.
Ám a horgászásnak megvan az a hátránya, hogy rettenet gondolkodós sportág. Még társaságban is túlságosan sok ideje marad az embernek gondolkodni. Nekem pedig pont az a célom, hogy ez ne történjen meg.
- Ha megszeretnéd nézni őket, szívesen megmutatom, persze. - mosolyogtam a lányra, tényleg örülve annak, hogy ilyen lelkes a gyűjteményemmel kapcsolatban. Én nagyon büszke voltam az elért eredményeimre, hisz tényleg én jártam végig mindent, sok-sok időt belefektetve a dologba. És azt hittem, hogy én vagyok az egyetlen, aki mindezt megcsinálta. Teljesen meg voltam győződve róla. Hisz még senkit nem láttam magamon kívül, aki ennyire is buzgó lenne a cukrászdák felkutatásában. És persze nem tudhattam azt sem, hogy tévedek, és a kislány is ugyanilyen tájékozott. Na persze túlságosan is elvoltam telve magamtól ahhoz, hogy mindezt észrevegyem.
Viszont aztán történt valami. Egy különös kapása lett Shukakunak. Miközben Timidus is hozott egy pár teremtést. Ennyi vadat nem is láttam még azelőtt egy helyen. Kissé kikerekedett szemmel figyeltem. Meg azt is, hogy még egy jelvényt megszereztek. Csodálatos, nagyon ügyes.
- Nos, ennek örömére talán neki is állhatnánk az ételt elkészíteni. - csaptam össze a tenyerem, és szedelőzködtem össze felkelve a helyemről. Habár a hálót azért bent hagytam, ki tudja, mi gabalyodik bele.. Majd pár percenként ránézek. Aztán ha szerencsém van, benne is marad, ha nincs szerencsém, akkor elúszik.
Elővettem pár alapvető eszközt, ami a hal elkészítéséhez szükséges lehet. Mindig tartottam ilyesmit az invertorymban, habár még nem igazán volt szükség vadászat vagy mobolás esetleg küldetés közben arra, hogy főzzek. Mindig elég volt az az étel mennyiség, amit előre bekészítettem. De az ember soha nem lehet elég elővigyázatos ugye.. És ti láttatok már éhes farkast?
És ha már itt tartunk.. Láttátok egyáltalán a farkast, ki eltűnt a fűcsomó mélyén, és hirtelen kaparni kezdte a földet egy tölgyfa gyökereinél?

by **Shukaku** Szomb. Márc. 14 2015, 07:25

Szophie ugyan egyáltalán nem beszélt sokat, sőt, mondhatni alig beszélt, de legalább már biztosra mondható volt, hogy kijött abból a letargiás hangulatból, amivel Shu akkor találkozott, amikor megérkeztek. Legalább ennyi haszna biztosan volt a mai napnak, és a kis idomár ezt biztosan nem akarta elrontani. Ezért is használta ezt a kegyes hazugságot, bár Szophieval ellentétben egyáltalán nem tartotta aranyos dolognak. Oké, egy egyáltalán nem vagy kövér drágám, meg egy te vagy a legerősebb a világon… szóval még a romantikus filmekben lévő párkapcsolatoknál is elment az ilyesmi, de ilyenkor mindketten tudták, hogy a másik hazudik, csak éppen kedveskedik, és így a dolog nem is volt igazán hazugság, csak kölcsönös egyetértés arról, hogy nem beszélünk az igazságról. Itt azonban Shu nem tudta, hogy Szophie tudja, hogy ő hazudott. Nem mintha olyan meggyőzően jó színésznőnek vagy hazudozónak tartotta volna magát… de akkor sem lehetett benne biztos… viszont még mindig jobb volt egy megtévesztett Szophie mint egy szomorú Szophie. Ami pedig sokkal érdekesebb volt, hogy úgy tűnik Vezér ebben is Timidusra hasonlított. Védte a társát utolsó életpontjáig, de az érzelmek felismerése, a vigasztalás már nem ment olyan könnyen. Most is, hogy teljesen emberi csacsogás volt terítéken, gyűjtőszenvedéllyel és rajongással, mindketten szótlanok voltak. Shu már elő is kapta a jegyzetfüzetét, ahogy Szophie megengedte, hogy belekukkantson a könyvébe, és már a ceruzát is előkészítette.
-Melyik a kedvenc sütid? Annyi sok recepted van, biztosan nehéz kedvencet találni…
Jó, meg kell hagyni picit izgatott volt, hiszen ő is imádta a finom dolgokat, és szeretett is főzőcskézni, ám a szabadban való fugukészítéstől azért ő is megtorpant.
-Hogy… itt? Hát… én úgy gondoltam, hogy a céhház konyhájában készítenénk el, ahol minden felszerelés megvan. Ez egy nagyon különleges étel, nem tábortűz fölött sütném meg… azt hiszem…

by **Szophie** Pént. Márc. 20 2015, 22:19

Elfordítottam a fejem, és a lábfejemet kezdtem el vizslatni.
- Igazából a sima teasütemény a kedvencem. Nincs semmi cicoma benne. De a gyerekkoromra emlékeztet az íze.. - vallottam be a kislánynak, ezzel egy újabb szeletkét feltárva előtte magamból. Nem túl nagy információ, de számomra nagy dolog az ilyesmit bevallani. Főleg neki. Persze nem arról volt szó, hogy nem kedveltem, sőt, kifejezetten jó volt a társaságában. De nem éreztem olyannak a kapcsolatunkat, mint mondjuk Hinarival. Ismétlem, egyáltalán nem volt nagy dolog, hogy ennyit elárultam, senki másnak nem tűnhetett annak. De számomra fontos volt. Egy lépés. Ez azt jelentette, hogy már egy kicsivel tágabb körben is képes vagyok magamról beszélni. Fogalmam sincs, mennyire jó ez egy olyan viszonylatban, amikor éppen el próbálok határolódni egy kicsit újra. Ez a nyíltság félelmetes rettenetesen. És én meg akarok próbálni jobban elhatárolódni. Ehelyett viszont csak közelebb kerülök.. Milyen érdekes.
Kinyitottam a könyvet a leggyűröttebb lapoknál. Többféle teasütemény volt felsorolva, a legelnyűttebb közülük is az volt, amelyik teljesen egyszerű, hétköznapi, mézes, semmi mással nem volt megbolondítva. Egyszerű teázáshoz szokták felszolgálni. Néha némi vajjal. Tényleg nem volt nagy dolog, ahogy a tömeges elkészítése sem.
- De persze gondolom nem az ilyen egyszerűekre vágysz. Van egy pár különlegesség is.. Azok érdekesebbek lehetnek. Persze, gondolom erre gondoltál. - és már lapoztam is tovább a torták felé. Bár még megálltam a gesztenyepürénél, egy finom kis megjegyzést ejtve, hogy ez a második kedvencem. Aztán elidőztem picit az amanattonál is szomorú mosollyal.
Végül kiderült, hogy félreértettem a szándékait.
- Ohh, hát persze.. Odabent. Hehehh.. - nevetgéltem kínosan, és elkezdtem összeszedelőzködni.
- Akkor.. nincs kedved most elkészíteni? Vagy még maradjunk? - kérdeztem a lányt.
Közben Vezér végzett, és habár ritkán, vagy igazán soha nem látni ilyesmit, a kotorékban egy dingó gubbasztott. Hirtelen húzott el a farkas mellett, de annak még volt ideje megérinteni az állatot, aki talán most szabadul csak. Lehet, véletlen bebújt oda valami elől, majd ráömlött a föld, és elzárta a külvilágtól. Noha a dingónk is kiáshatta volna magát..

by **Shukaku** Szomb. Márc. 21 2015, 19:24

Shu azonnal közbeavatkozott ahogyan Szophie megpróbálta volna ellapozni a könyvet. Nem volt semmi agresszív vagy ilyesmi a mozdulatban, csak finoman rátette a kezét a lapokra, jelezve, hogy ő egyáltalán nem akar továbbmenni, és jó lesz neki itt is.
-A kedvenc sütid érdekel, és ha neked a cicoma nélküli teasütemény a kedvenced, akkor az érdekel. Leírhatom a receptet? Megengeded?
És ha megengedte, akkor gyorsan bele is kezdett a jegyzetelésbe, méghozzá gyöngybetűkkel írta fel a receptet.
-Egyébként… akkor te egyáltalán nem is vagy japán? Mármint… hogy a Szophie az nem valami japán név, és akkor gondolom te se nicknevet választottál, hanem ez a rendes neved is. Vagy valami ilyesmi… mint nekem is… nem? Meg a teasütemény nem valami nagyon japános, mármint az ilyen teasütemény, hanem angolos, és akkor gondolom te onnan is jöttél? Jól gondolom? Bár ha tényleg annyira nagyon gazdagok vagytok kint, mint ahogy mondod, akkor nem volt nehéz megszerezni a sisakot, szóval biztos megoldottátok. Tééényleg… akkor te már régóta élsz japánban? Vagy hogyan oldottátok meg? Vagy… vagy ha a gyerekkorodról szeretnél inkább mesélni, ha már úgyis felhoztad… gondolom azért hoztad fel… vagy nem? De ha nem, akkor nem kell mesélni róla, nem akarlak semmire sem kényszeríteni.
És mindezt úgy mesélte, hogy közben fel sem pillantott Szophie, és a saját füzetéből, hanem végig jegyzetelt. Talán ezért is folyt olyan gördülékenyül és csapongóan a beszéd, hiszen nem arra figyelt, nem aggódta túl. A választás kérdésére viszont már figyelnie kellett.
-Hát… még bedobom a botot, ha valami nem szépet fogok, és te is menni szeretnél, akkor indulhatunk.
És így is tett, majd pár másodpercre rá a bot végén egy muréna ficánkolt. Persze Shu gyorsan elintézte hogy leakadjon a horogról, majd nevetve a másik lányra nézett.
-Nya? Szerinted a muréna elég szép, vagy nem?

(muréna)

by **Szophie** Szomb. Márc. 21 2015, 21:15

Pislogtam egy picit, aztán bólintottam, ám mivel a lány a lapot nézte, így hangosan is ki kellett mondanom.
- Megengedem, persze. De ez tényleg nem egy különleges recept. - tettem azért még hozzá az utolsó mondatot, kicsit szégyellve, hogy a sok csilli-villi, meg tényleg különleges és csodálatos recept közül pont ezt mutatom meg a lánynak. És persze az is kérdés volt, hogy miért pont az én kedvencemre kíváncsi. Mármint, aligha lehet, hogy ugyanez az ízlik neki is a legjobban, hisz két különböző ember vagyunk. Tehát még azért sem.. Mármint ha logikusan gondolkodom, én biztosan a különleges recepteket kértem volna el, nem azt, amit bármelyik utcasarki cukrászdában be lehet szerezni olcsón, csak mert ez a mellettem ülő lány kedvence.
Óvatosan felsóhajtottam a kérdések hallatán, és válaszolgatni kezdtem, úgy, hogy az még ne legyen nekem kényelmetlen. Na igen. Talán épp ezért nem szoktam ilyesmiről beszélni.. Mert utána véletlenül is belekérdezhetnek részletekbe. Persze vannak dolgok, amiket egyáltalán nincs okom tagadni, és amikről nem nehéz társalogni.
- Igen, ez a rendes nevem is. Csak kicsit máshogy írják.. Eredetileg nincs benne z betű. De jobb szeretem már így. Szophie. Szophie Iryana. A kiejtése végtére ugyanaz. - mutatkoztam be Shukakunak rendesen, és közben elraktároztam az információt, hogy neki is ez a valódi neve.
- Londonban születtem, tíz éves korom után költöztem Japánba, de nem igazán ismerkedtem meg az ottani kultúrával, hiába éltem ott hat évig.. A játékba kerülés előttig. A sisakot a bátyám vette nekem... ajándékba. A gyerekkorom meg.. hát.. nagyon boldog volt. - hangom picit elhalkult az utolsó szavakra, arcom pedig egy pillanatra grimaszba torzult, ahogy végigfutottak rajtam az érzelmek.
- Sajátos volt.. de nagyon jó.. - felsóhajtottam, és a vízen végigfuttattam tekintetem. Hét csoda, ha ennyire megszenvedtem a változást, a hiányát?
- Hát.. - a halra néztem, végigmértem, nézegettem. - Neked minden állat szép, nem? De szerintem eléggé... ronda. Viszont a minta szép az oldalán. Most akkor mit tegyünk? - kérdeztem meg, csöppnyit el is mosolyodva, hisz eleve az ötlet, hogy a fogás szépségétől függjenek a továbbiak, egészen mulattató volt.

by **Shukaku** Vas. Márc. 22 2015, 07:10

-Jajj ezt már elmondtad, és hallottam elsőre is, nem vagyok süket.
Kuncogott egy picit, és kiöltötte a lányra a nyelvét.
-Nekem nem különleges recept kell, hanem a te kedvenc recepted, a kedvenc süteményed. Most gondolj bele… ha mondjuk azon gondolkodnék, hogy szerveznék egy nagy bulit november hatodikára, az évfordulóra, és meghívnék mindenkit, aki egy kicsit is szereti ezt a világot, szeret itt lenni, és tud örülni annak, hogy itt vagyunk, akkor a kedvencedet akarnám sütni, nem pedig csak úgy valami nagyon különlegeset, amit egyébként lehet, hogy nem is szeretsz. De ez persze csak egy feltevés, egy példa, és egyáltalán nem biztos. Meg titok is. Nagy titok, ahogy az is titok lenne, hogy ki vesz részt rajta, nehogy véletlenül megszólják a többiek. Mondjuk egy álarcos bál, mint a Haloween estén. Már ha valaki fél attól, hogy bántanák azért, mert vállalja, hogy szeret itt lenni. Persze biztosan nem lenne senki ilyen…
És az utolsó mondatból csak úgy sütött az irónia, szinte égetően. Persze a helyzet sokkalta bonyolultabb volt ennél, hiszen nyíltan kevesen merték bántani, de azért a fülébe jutottak dolgok, meg ő sem volt vak. A nevet is jól megjegyezte magának. Iryana. Nem tűnt angol névnek, és talán Szophie maga sem tudta, hogy a családneve valahonnan keletről származhat. Visnu hetedik avatarja, és a zene. Szépen összecsengett a görög eredetű Sophie-val, ami bölcsességet jelentett… de azt, hogy hogyan kerültek egybe, már csak egy családfakutató tudta volna megállapítani.
-Ne aggódj, nem kerültél nagy hátrányba. Itt sem ismerik ám sokan még a saját kultúrájukat sem. Simán betrappolnak cipőben meg kapucniban a dojoba, és még ők vannak megsértődve, amikor megkérjük őket, hogy legyenek tekintettel a másikra.
Ezek után egy újabb kacaj, majd gyors fejcsóválás.
-Az, hogy szeretem az állatokat nem jelenti azt, hogy mindegyiket szépnek tartom. Vannak kifejezetten csúnya állatok, de nekik nem is kell szépnek lenniük, és a muréna sem a szépségéről híres. Szóóóóval… maradni szeretnétek még, vagy halat sütni?

by **Szophie** Hétf. Márc. 23 2015, 10:31

Bólintottam. Értem.. Hát igen, gondoltam, hogy valami ilyesmi állhat inkább a hátterében. De ez akkor is furcsa. Főleg, hogy amúgy majdnem minden süteményt megeszek. Már pusztán az édesség ténye felvillanyoz.
Kuncogtam mindeközben, ez pedig azt jelenti, hogy Shukaku valamit nagyon jól csinált. Majdhogynem jó kedvem lett, ami az elmúlt napokat elnézve meglepő dolog. És arra gondolva, hogy pár óra múlva mi elé nézek, még meglepőbb. Persze ekkor még nem tudtam, hogy pár óra múlva sem lesz olyan vészes az egész, sőt, addigra feleség leszek.
Visszatérve a jelenbe, aranyos dolog volt tőle az egész ötlet. Tényleg ilyesmit szervez? És engem is meghívna?
- Ha úgy felvetésből tényleg lenne egy ilyen. És tényleg megtörténne, hogy meghívsz.. Akkor szívesen igent mondanék és még meg is köszönném. Persze ez az egész nem történik meg.. De biztosan ezt csinálnám. Na persze ez titok.
- Viszont szerintem csak a rendezvényt magát kellene titokban tartani. Ha odaértünk, oda biztosan olyan embereket hívnál, akik szeretnek itt lenni. Tehát egymás elől nem lenne semmi oka, hogy takargassuk magunkat. Egymást nem szóljuk le, ha ugyanaz a véleményünk..
- De persze ez csak feltételezés. - ránéztem, és még egy picit el is mosolyodtam. Vicces volt így beszélni. És valahol mélyen szinte kedvet kaptam, hogy tényleg csináljunk egy ilyet és tényleg legyek már ott. Valahol mélyen a problémák és gondok alatt.
- Hát.. én szoknyában trappolnék be.. Ez változtat a helyzeten? - kérdeztem, de persze nem volt komoly kérdés.
- Egy másfél - két éve megfogadtam, hogy igyekszem többet megtudni a kultúráról és a szokásokról. Meg a gasztronómiáról. És ha már itt tartunk.. Talán tényleg megkóstolom majd azt a fugut. Szerintem.. menjünk, főzzük meg! Még van egy.. pár órám. - néztem a szemem sarkában lévő órára, és mélyen felsóhajtottam. Már csak ennyi.

by **Shukaku** Hétf. Márc. 23 2015, 11:05

Shu csak mosolygott, és Szophie szavaival, illetve pontosabban gondolataival élve ő is felvillanyozódott. persze azért kis bökkenők voltak abban, ahogyan a másik lány kezelte ezt a helyzetet, mert ahogy ő is mondta, nem nagyon mozgott még az emberek körében, így nem nagyon ismerhette, hogy mennyire is gonoszak tudnak lenni egyesek. Persze ezt szerencsére el lehetett mondani, így fel lehetett világosítani őt, és ha már itt voltak, akkor Shu meg is tette.
-Hááát… ha csak úgy feltételezésből tényleg lenne ilyen, és tényleg ilyet szerveznék, akkor természetesen meg lennél hívva. Persze csak akkor, ha addig nem derül ki valami, nem veszünk össze nagyon, vagy ilyesmi. De nem hiszem, hogy ilyen megtörténne, szóval csak feltételezés. Meg titok.
Kicsit fura volt a gyerekesség ezen szintje, amit itt ketten megütöttek, de hát jól érezték magukat… és ilyen felhőtlen felelőtlenség csak Junnal volt már nagyon régóta, szóval ki kellett használni az alkalmat.
-De… az a baj, hogy nem lenne jó, ha a rendezvényt magát titokban tartanánk, és csak ilyen elit meghívott lista lenne. Én is ismerek rengeteg olyan embert, aki igazából szereti ezt a világot, sőt, nem is akar kijutni, de nem meri elmondani senkinek, mert fél, hogy mit szólnának hozzá a többiek. Most gondolj bele, ha csak én ismerek minden céhből ilyet, akkor hányan lehetnek olyanok, akik nem merik elmondani senkinek, és velem sem találkoztak? Úgy szeretnék ilyet csinálni, persze csak feltételezés, hogy mindenki eljöhessen, aki szeretne, és senkinek ne kelljen félnie.
Kicsit komolyra vált a hangsúly, de a szoknya szerencsére visszazökkentette.
-És… hát… attól függ, hogy milyen szoknya. De… nem hiszem, hogy te valami nagyon nem odaillőt vennél fel, szóval nyugodtan megjelenhetnél szoknyában. És… akkor már indulhatunk is. És... mi lesz a programod utána? Nem szeretnélek feltartani, szóval ha fontos, akkor mondd nyugodtan, és megőrzöm a húst holnapig. Addig még eláll.
És valóban, pár másodpercbe tellett a szedelőzködés, és készen is álltak az indulásra.

by **Szophie** Hétf. Márc. 23 2015, 19:14

- Még van idő rá, hogy ez megtörténjen.. De biztatóan hangzik, hogy szerinted nem lesz ilyen. - bólintottam. - Bár ki tudja, nem-e változok át vérfarkassá, és kezdek el embereket mészárolni.. - próbáltam elviccelni picit a helyzetet. Egyébként engem egyáltalán nem zavart, hogy így beszélgetünk a dologról, sőt, rettenetesen tetszett. Mindig kapható vagyok ilyesmire, és jó dolognak tartottam, hogy Shukaku is. Egyébként sosem csináltam titkot abból, hogy kedvelem a gyerekes dolgokat. Velem járt ez az egész. Mondhatni, ez volt az, amitől vidám tudtam lenni egy picit. Ez volt az, amiért az emberek vidámnak láttak. Alapvetően nem jellemző rám ez a hangulat.. Na jó, ez így azért hazugság lenne. Mondjuk úgy, nem volt jellemző rám, és sokszor van még, hogy olyan helyzetek alakulnak ki, mint a mostani. persze máskor nem ennyire súlyos, de azért vannak máskor is rosszabb napok. De már vannak olyan alkalmak is, amikor tényleg képes vagyok vidám és mosolygós lenni. Bár az elmúlt három nap után úgy érzem, ez kezd újra eltávolodni tőlem. Egyszerűen kikészültem, hiába volt még jó társaságom is. Shukaku, Silver, Arata.. Mind nagyon kedvesek voltak.
- Értem.. - bólintottam. Igazán logikus volt így nézve már. Nagyobb partit szervezni.
- De ha feltételezzük, hogy lesz egy ilyen, és mondjuk én elítélem azokat, akik szeretnek bent lenni.. És ha tudnám, hogy ilyen rendezvény lesz, akkor.. Akkor odamennék, és jelenetet rendeznék. Aminek álarcban sem örülne senki. Van előnye és hátulütője is a nyilvánosságnak. - sóhajtottam mélyet.
- Olyan, amilyeneket hordani szoktam. - mosolyogtam. - Én sem szeretek kihívóan öltözködni, nem az én stílusom.. Azzal nem lenne gond.
- Fontos.. De csak hétkor lesz. Időben szeretnék odaérni, de... De nem szeretném, hogy túl sok időm legyen gondolkodni rajta. - komorodtam el újra, ahogy eszembe jutott a vészesen közeledő időpont. Önző kérés, hogy addig velem foglalkozzon a lány, de... Nincs de. Önző és kész. Még ebben is önző vagyok.
Vezér mindeközben még valamit előhúzott a kotorékból. Egy.. különös állatot, amilyet még sosem láttam, és amilyenről még sosem hallottam. Érdekes volt. De úgy tűnik, Vezér már ismerte.
Odamentem a farkashoz, és megsimogattam, majd az állatot is, amit a fogai között tartott. Végül megkértem, engedje el. Majd így szépen el is indulhattunk a céhház felé, ha Shukakunak nem volt ellenére. Habár nekem különös volt. Még sosem jártam az Artesben, és egyáltalán a gondolat, hogy betegyem oda a lábam... De hisz Anatolelal, Shukakuval és még Esutellel, sőt Ravennel is jóban vagyok. És Jun is aranyos. Csak nem lehetnek olyan megátalkodottak.. És csak nem lehet olyan furcsa hely.

Wyvern ["A sárkány közeli rokona"]

by **Shukaku** Kedd Márc. 24 2015, 08:19

Nem változok-e át. Fura volt, hogy pont Szophie, az üzletasszony, akinek nagyon szépen kellett volna tudnia beszélni az ilyen tárgyalásos bigyuszok miatt, pont ő vétett egy ilyen gyakori hibát, de Shu ennek felettébb örült. Ez azt jelentette, hogy a lány nem figyel a szavaira, nem foglalkozik azzal, hogy mit és hogyan mondjon, tehát feloldódott a társaságában, ami rendkívül jó előjel a későbbi kapcsolatuk szempontjából. A viccelődései bár szerfelett furán voltak, valahogy illettek is hozzá, és magukkal is rántották Shut, hogy ugyanúgy folytassa.
-Nem hiszem, hogy vérfarkassá változnál. Most két darab péntek tizenhárom is volt egymás után, és nem hallottam ilyen küldiről. Talán majd ha megint eljön a halloween, akkor valamelyik Játékmester próbálkozik ilyennel, de akkor is csak valami fogócskát tudok elképzelni, vagy olyan játékot, mint amilyen az a kiesős volt, csak farkasokkal és falusiakkal. Az vicces lenne, csak akkor figyelni kéne, hogy szóljunk az elején Alexnak, hogy nem szabad felfedni magunkat.
Még mindig halkan kuncognia kellett, ha visszagondolt arra a játékra. Macit és őket ejtették ki elsőnek, mint a legfélelmetesebb ellenfeleket. Mindenesetre a szervezésen volt mit gondolkodni, szóval meg is volt a következő lépés.
-De bizti ügyesebb vagy az ilyen rendezvényszervezésben, mint én. Nekem a szülinapi partijaimon sem volt soha olyan nagyon nagy tömeg, bár soha nem is akartam. Szóóóval… megkérhetlek, hogy majd segíts nekem? És akkor együtt szervezhetnénk meg. Cserébe kapsz tőlem egy…
Szerencsére Vezér még mással törődött, konkrétan egy sárkánnyal, amiből sikerült egy nagyon fiatal, nagyon pici példányt fognia. Timidus ugyan szemrevételezte a lényt, hiszen szegről-végről rokona volt, ám ennél többet nem törődött vele. Míg Szo pátyolgatta a petet és a mobot, addig pörgött az orsó, majd vissza, és Shu már a kezében is tartott egy bohóchalat.
-Van otthon akváriumod? A menüdnek van egy olyan része, amibe élő állatot is eltehetsz, és nem változik hússá. Ha szeretnéd, odaadom neked Némót. Majd bizti szerencsét hoz a valamihez, amire most készülsz.
Egy biztató mosoly, és ha Szo szerette volna, akkor ő kapta meg, ha nem, akkor a folyó kapta vissza a halacskát, és most már tényleg elindultak főzőcskézni. Azt gondolom nem kell megemlítenem, hogy két mesterszakács mennyire tökéletesen el tudta készíteni… azt pedig már Szophiera bízom, hogy végül ízlett-e neki.

Köszönöm szépen a játékot! ^^

by **RenAi** Szer. Május 20 2015, 21:46

Rég láttam, és legutóbb a boss volt az a helyzet amikor beszélhettem volna vele, de nem tettem… Miért?... Nem tudom olyan sok dolog történt, és olyan sokmindenki volt ott, egyszerűen nem tudtam volna mit mondani neki… Pedig ő várta… azt hiszem várta, hogy valaki oda menyjen hozzá és bíztassa kicsit. Én úgy érzem nem akar rosszat, bár Yuichivel is összeveszett és Hinarival is rosszban vannak és ez nem tetszett. Nem akartam kibékíteni őket vagy ilyesmi… épp csak rosszul esett ez a helyzet, ez az egész… Szophie karolta fel, legalábbis ahogy elnéztem, meg a rózsaszín hajú másik lány. Nem ismertem őt. Szophieről viszont tudom hogy rögtönzött embermentő az a lány. Olyanokat karol fel akinek szükségük van rá. Ilyen yaru és szerintem Tachi is. Bár sokan bántják és tényleg ott a piros jelző a feje felet… mégis… nem tudnám kinézni belőle hogy ártana másoknak. Ren élt egy példával… és… és szerintem nem hazudott… vagyis nem tudom… hisz nem csípik egymást ezt mindenki látja… A boss felkavart, főleg az ami azzal a fiúval történt… És Szophie csukta volna rá az ajtót… Ezt is nehezemre esne elhinni, ha nem a saját szavaival monodta volna hogy már beszélt vele. Azt mondanám megnyugodtam… de ahogy láttam azt a szerencsétlent kijönni onnan… a szívem meghasadt, és meg is zavart ez az eset hisz… az a hiba amit ott vétettem… megengedhetetlen. Megint elbizonytalanodtam hogy tényleg járnom kell-e, de nem tudom. Viszont most egész más dolog járt a fejemben. Ígértem valakinek valamit, igaz még régebben, de akkor nem úgy alakult ahogy szerettem volna, most viszont ha lesz rá lehetőségem bepótolom. Félek kicsit harapós lesz miatta, vagy nem tudom. A múltkori beszélgetés és a küzdelmünk is olyan furcsán ért véget… Valamit tenni akartam. Így egy már előre gondosan elrendezett kosárka, egy nagyobb pléd és a kezeim máris az üzenetpanelen mocorogtak.

RenAi írta:Szia Shu és Timi.
Ígértem egy vacsit annak idején, de az sajnos nem jött össze, viszont ha szeretnétek, igényt keríthetnénk rá. Lehet akár nálam, vagy valamelyik fogadóba, esetleg egy kis piknikben is benne vagyok ha gondoljátok. Mondjátok meg hol találkozzunk és mikor. És yupp, lehet jön Kyubei is, de ez még nem biztos.

Majd el is küldtem és vártam a választ. Miközben lepillantottam a macskanyuszira. Sosem tudtam mit akar épp, és pont így el is kalandoztam, Shun elgondolkodva, biztos vagyok benne hogy ő inkább piknikezik, mintsem beüljön valahova, és ezt meg is tudom érteni, főleg ilyen jó időben mint a mai.

by Ajánlott tartalom