Re: Mezőség #3

by **Shukaku** Csüt. Ápr. 09 2015, 17:45

-Oké, oké, tényleg nem kell duzzogni. Mi hívtunk, és csak bocsánatot akartunk kérni, nagyon sajnáljuk. Ha esetleg nem élvezed a társaságunkat, vagy nem szeretnél itt lenni, akkor senki nem kényszerít maradásra. Sajnáltatni magadat pedig igazán buta dolog. Neked az emlékeiddel van baj, nekem megölték a szüleimet a szemem előtt.
Megvonta a vállát, szinte már érzéketlen beletörődéssel, vagy nemtörődömséggel.
-Nem kell felemlegetni. Én sem emlegetem fel, és még azt is igyekszem elkerülni, hogy szóba kerüljön, mert nem akarom, hogy sajnáljanak. El akarok érni dolgokat a saját erőmből, meg Timi segítségével, meg mások segítségével, mert az számít. Hidd el, ez nagyon biztos dolog.
Egy ideig igyekezett komoly arcot vágni, majd elhúzta a száját, utána pedig nevetni kezdett.
-Én már csak tudom. Tizenhat éves vagyok. Szóval ne te duzzogj, mert nekem van most a lázadó kamaszkorom. Megmondta abban a küldiben is az a lány. Nem tudom, hogy miért vagy feszült, de vagy elmondod, vagy nem rajtunk töltöd ki.
Kiöltötte a fiúra a nyelvét, majd csöndesen hallgatta a további beszámolót. Semmi új nem volt benne, de még az sem volt új, hogy Cear ezeket a dolgokat felfedezte. Shu okos fiúnak gondolta az íjászt, és úgy hitte, hogy ezeket már eddig is tudta, csak most valakinek el akarta mondani. Jó volt, hogy pont nekik mondta el.
-Van értelme annak, amit csinálok. Kint, az árvaházban én voltam a legjobb tanuló. A legeslegjobb. Mégis semmi esélyem nem volt egyetemre kerülni. Az állapotom miatt. Meg ilyen dolgok miatt. Azt mondták, hogy nem vagyok alkalmas, pedig a gimis papírt is meg akartam írni. Azt mondták, hogy ott lesz nekem a legjobb.
Kicsit hátradőlt, az eget kémlelete, majd folytatta.
-Itt negyvenes szintű idomár vagyok. Talán a legerősebb idomár, de talán a legerősebb is mindenki között. És felfedező és szafaritudós, és az aréna bajnoka, és egy professzor segédje. Mintha már állásom is lenne, Cear.
Ekkor vette észre, hogy nem is igazán a kérdésre válaszolt, szóval gyorsan visszatért a témához.
-Az egyik első küldetésünkre mentünk Peterrel. Vagy húsz szinttel volt magasabb, mint én, és mégis mutattam neki új dolgokat a mezőn. Mert ő csak átrohant rajta. Csak a front, a front, a front. Tudom, hogy miről beszélsz, bár én nem akarok kijutni, de… ha teljesen megállnak, talán segítek kinyitni pár szintet, hogy legyenek újabb dolgok, amiket felfedezhetek. De egyelőre nem fogyott még el a nyitott szinteken sem.

by **Cearso** Pént. Ápr. 10 2015, 17:34

-Ne értsétek félre. Egy szóval sem mondtam, hogy nem élvezem a társaságotokat. Csak hát.. Az elmúlt napokban sikerült mindenkivel összevesznem, és Alexet is hiába próbáltam eddig megkeresni, hogy megtudakoljam, mi is a baja velem, hogy a felgyűlt feszültség miatt, nem érzem úgy, hogy akár egy falat is lemenne a torkomon. És az előbb Timidus is felhúzott egy kicsit.
Ez csak részben tükrözte vissza a mostani viselt dolgaimat, de remélem ez is meggyőzi a lányt, hogy tényleg nem (csak) velük van bajom.
-És nem is duzzogtam.
Fontam össze a két karom, és olyan csúnyán néztem Shu-ra, ahogy csak egy kisgyerek tud egy felnőttre.
De nem tudtam sokáig tartani a látszat-duzzogást, mikor Shu elkezdett nevetni, belőlem is kitört a kacagás.
-De ahhoz, hogy mindezeket elérd, Timidusra volt szükséged. Nem úgy értem, hogy egy petre, hanem inkább egy társra, akire mindig támaszkodhatsz. Én egészen eddig szinte teljesen egyedül vettem az akadályokat, és néha olyan idegtépő tud lenni, hogy nincs olyan, akinek elmondjam a panaszaimat. És most hogy keresem a helyem a világban, egyből el vagyok utasítva, mert valaki nem ismer, és arra sem hajlandó, hogy megpróbáljon megismerni.
Ez a legrosszabb az egészben.
-Nem hiszem, hogy a frontosok bármikor is megállnának. Ez náluk olyan presztízskérdésnek számító dolog lehet, mint nálatok a helyezés az arénában. Ezért is ismeri szinte mindenki a neveteket. Na meg azért, mert olyan sokat segítetek mindenkinek. Én jobban szeretek a háttérben dolgozni, ezért nem is baj annyira, hogy nem ismert a nevem, de amit Alex csinált, az nagyon rosszul esett.

by **Shukaku** Pént. Ápr. 10 2015, 17:52

Shu csak csóválta a fejét, és a fiú vállára tette a kezét.
-Alexet mi is hiába próbáljuk megkeresni. Persze tudjuk, hogy hol van, látszik a térképen, és rá is törhetnénk az ajtót… de ő most visszavonulót fújt, meg a mézesheteket tölti Hinarival… vagy mi. Jun szerint nem olyan srác, aki… és most, hogy talált valakit… de ti fiúk ezt biztos jobban értitek.
A pirulás mellé, ami egy ideje nem volt olyan mély, mint amilyen eddig, egy kis gonoszkás, huncut mosoly is társult.
-Én is rengeteg mindenkivel veszek össze, de enni kell. És legtöbbször nem a te hibád, ha összeveszel valakivel. Timidussal meg pláne nem, mert két külön faj vagytok. Türelmesnek kell lenni vele, és hagyni, hadd fejtse ki, amit mondani szeretne, mert általában nem azt, aminek először hallatszik. Vagy kérj meg engem, hogy fordítsak. Ha meg engem ki akartok zárni, és ketten susmusolni, akkor legyetek türelmesek egymással.
Öltötte a nyelvét a fiúra is, a sárkányra is, megpróbálván elviccelni a dolgot, és szerencsére a duzzogós résznél Cearnak is megjött a kedve a nevetéshez, legalább csak egy kis időre.
-Tudom, hogy milyen vacak érzés egyedül lenni. Kint sokáig én is egyedül voltam. Szerintem gyere nyugodtan a céhbe. Alex már úgyis majdnem teljesen Hinarinál lakik, Esut és Ravent sohasem látjuk, ahogy eddig sem, nem is igazán céhtagok, Junnal lenni pedig egy élmény és boldogság. Ott nem kell egyedül lenned.
Alexre csak fújt egyet, majd ismét nevetni kezdett, és olyan szavak jöttek az ajkaira, amit ő sem gondolt volna.
-Alexel meg ne foglalkozz. Ő be van zárkózva a saját világába, és nem érdekli azon kívül senki. Ha valaki nem illik abba a képbe, amit kialakított magának, azzal meg gonoszkodik. Néha nagyon idióta tud lenni. Timit azért utálja, mert egy pet, engem azért, mert nem akarok kijutni, téged azért, mert újoncként szerettél volna hozzáfűzni valamit. Az nem is neked szólt, csak az ő duzzogásának, hogy csodálkozik, hogy ha soha nincs Anat mellett, akkor már nem ő a jobbkeze, hanem mi meg Jun. Na ő aztán tényleg gyerekes, és tényleg duzzogós. Kezeld úgy, mint egy ovist, és hagyd, hogy kitombolja magát.

by **Cearso** Szomb. Ápr. 18 2015, 12:18

-Nem szeretek rosszban lenni az emberekkel. Ennyi az egész. Ami meg az evést illeti...
Felállok a teríték mellöl.
-Nem bánnátok, ha inkább szednék néhány gyümit, és azokból lakmároznék? Tudjátok Árnyék eltűnése óta, indig van egy nagyon rossz érzésem, mikor hus kerül a közelembe.
Elmondtam, végre elmondtam valakinek, és most már azt se értem, hogy ezt miért titkoltam idáig.
Odamegyek az egyik fához. Azt hiszem, almafa. Leveszem magamról a köpenyemet, és elrakom az inventorymba. Praktikus egy felszerelés, de famászáshoz nem igazán ideális, főleg a hossza miatt.
-Én általában türelmes vagyok, és a legtöbbször egyet is értek a sárkincával, de most olyan témával hozakodott fel, áááá, hagyjuk, nem olyan fontos, min húztam fel magam.
Felkapaszkodom a fa legalsó ágára, ami az akrobatikám miatt nem is megy olyan nehezen, és onnan válaszolok vissza a lánynak.
-Rendben, beszélek Anattal, hogy a többieket nem tudtam elérni. Szerinted ez elég lesz neki? Ha nem, akkor meg legfeljebb szolosként kovácsolgatok az Artesnek.
Nem volt szerencsém a fával. Nem találtam egyetlen termést se. Most vagy én vagyok vak, vagy ez a fa nem ilyenkor hoz termést... Valahogy ki kéne vágnom magam, hogy ne legyen feltünő a tudatlanságom.

-Öööö, nem tudjátok, hogy miért másztam fel ide? Egy kicsit zavaros most a fejem.

by **Shukaku** Szomb. Ápr. 18 2015, 12:40

-Senki sem szeret, de ha egyszer vannak olyan emberek, akikkel egyszerűen nem lehet jóban lenni, mert kibírhatatlanok, akkor igazán nincs mit tenni, és egyáltalán nem a te hibád, ha nem vagy velük jóba. Én ilyenkor azt csinálom, hogy egy ideig próbálkozom kibékülni vele, megérteni, hogy miért olyan, amilyen, de ha nem megy, akkor meg elkerülöm. Békén hagyjuk egymást, és akkor egyikünk sem idegesíti fel a másikat. Vagy mondjuk, ha csak egy bizonyos témában nem értünk egyet, de nagyon, akkor kerüljük azt a témát, vagy csak nem hozzuk fel. Nézd meg, csomó olyan emberrel jóban vagyok, akik hisznek a kijutásban, meg ki akarnak jutni, és nem haragszom rájuk ezért, még akkor sem, ha butaságnak gondolom, és ők sem haragszanak rám ezért. Egyszerűen nem foglalkozunk vele, mert változtatni úgysem tudunk rajta, meg nem is akarunk. Nem olyan bonyolult dolgok ezek.
Árnyék újboni feltűnése kicsit elbizonytalanította Shut, ám csak egyetértően bólintott. Mondjuk érteni soha nem értette a vegetáriánusokat, de most konkrétan Cearsot sem. Talán emlékszik valamire, vannak emlékképek, és így akarja büntetni magát? Nem lehet tudni, mindenesetre nincs oka ezzel vitatkozni, így csak figyeli, ahogyan Cear felügyeskedik a fára, és még a Timidusos részre sem mond semmit. Ha hagyjuk, akkor hagyjuk. Arra a részre viszont, amikor Cearso újfent visszakérdezett, már nem tudott nem mosolyogni, és bár kicsit szégyellte magát, nem próbálta elrejteni, mert azzal csak még feltűnőbb lett volna.
-Azért másztál fel, mert onnan jobb a kilátás, és könnyebben látsz meg valami gyümölcsfát. De ha gondolod, lejöhetsz, és adok lekváros kenyeret. Ezt még tegnap tettem el, és gondoltam valami frissel leplek meg, de a lekvárban garantáltan nincs hús.

by **Cearso** Kedd Ápr. 21 2015, 15:35

-A kijutásról én sem szívesen beszélek. Nem kell annyira előrerohanni. Majd minden ki fog alakulni idővel. És ha eddig nem siettek annyira kifele az emberek, akkor én minek siettessem őket?
Olyan jó érzés néha azt látni, hogy a hozzáállásom mekorra mosolyt tud csalni mások arcára. A legszebb az egészben, hogy még olyankor is tudok tenni rá egy lapáttal, mikor már egyáltalán nem számitanak rá:
-Miért? Ez talán nem gyümölcsfa? Vagy csak én keverem a fákat?
Feljebb mászok az ágakon, hátha tényleg találok egy olyan gyümifát, ami hoz most termést. Semmi. Lehet hogy csak nincs szerencsém.
A lekváros kenyér az már tényleg más lapra tartozott, mint a sült hús.
-Igen, a lekváros kenyér is jól hangzik.
Leugrok a fa azon részéről, ahol épp tartozkodtam. Az akrobatikámnak köszönhetően, na meg azért, mert kevés páncélt hordok magamon alapesetben, nem ért semmilyen károsodás.
Mielőtt elindulnék Shu-ék felé, még előveszem az inventorymból a köpenyemet, és a nyakamhoz csatolom. Már annyira hozzá szoktam, hogy mindig rajtam, hogy a fán töltött időt kényelmetlennek és védtelennek éreztem miatta. Vagyis inkább nélküle.

by **Shukaku** Kedd Ápr. 21 2015, 15:52

Na ez kész! Cearsonak újra sikerült megnevettetnie Shut, de annyira, hogy félre is nyelt, és Timidusnak kellett pár finom ütlegeléssel a hátára tappancsolnia ahhoz, hogy a falat ne akadjon a torkán. Ez az evés dolog is nagyon furcsa, és Shu bármennyire próbálkozott kideríteni, hogy hogyan is működik, még nem sikerült neki. Bár elmélete az volt. Például arról, hogy ebben a világban mindent amit megesznek, azt a szervezetük teljesen hasznosítani tud, hiszen a gyomrukban elpixeleződik, és a saját pixeleikbe olvadnak bele az ételek. Ezt a viadalon később csak még inkább bizonyítani fogja, hogy az ételekkel lehet töltögetni az életet. Viszont ugye azt is tudjuk, hogy nem azonnal pixeleződik el az étel, hiszen azt a részeges íjászt Shu látta már hányni. Arra azért még ő sem volt képes, még a tudomány kedvéért sem, hogy próbálgassa, hogy mennyi idő után örül ki teljesen a gyomra az étel elfogyasztását követően… de azért valami rendszer sejthető volt mögötte. Ezen persze azért kezdett el gondolkodni, mert még mindig a nagy hal járt az eszében. Ennek örömére újra belógatta a vízbe a pecabotot, és várta a kapásokat, amik meg is érkeztek sorra, ahogyan Cearsot hallgatta. Ja igen, Shu a kijutással kapcsolatos dolgon nevetett. Azon, hogy Cear is meglátta, hogy mennyire nem igyekeznek kifele a frontharcosok ahhoz képest, hogy miket mondanak. De közben válaszolni is kellett, tehát Shu válaszolt is.
-Gyümölcs, méghozzá almafa, de az nem mostanában fog neked teremni.
Majd meg is kapta Cear a lekváros kenyeret, méghozzá áfonyásat, és közben Shu feltette a kérdést, ami már régóta foglalkoztatta.
-Anno, amikor még a másik céhet tervezgettük Utával, arra gondoltunk, hogy kéne mindenkinek valami postot adni, hogy ne érezze magát nélkülözhetőnek, viszont ne is legyen olyan kivételezés, mint amit Alex csinált a Dojoban, hogy ő akart lenni a fontos, meg Anat jobbkeze meg nem tudom. Szerinted miket kellene kiosztani? És ha te bekerülnél a céhbe, akkor milyen pozíciót töltenél be szívesen?

(hód, leveteknős, szivacs, tengeri sün)

by **Cearso** Csüt. Ápr. 23 2015, 15:21

Olyan felemelő érzés tud lenni, mikor valaki öszintén nevet azon, amit mondtál. [és nem azért, mert az egész egy nagy humbukk]. Öszintén mosolyogtam, ahogy lemásztam/ugrottam a fáról. Ugrás közben beakad a kezem egy madárba. De mikor visszanézek, hogy lecsekoljam, hogy mi volt az, semmit se látok a fa lombkoronájában. Majd el is fogadtam a kenyeret a kislánytól.
-Akkor mit mondasz, milyen fán lenne mostanság érdemes kutakodnom?
Kérdeztem a lányt, ahogy néztem, hogy fogja ki egymás a vizből a dolgokat.
-Tényleg nagyon sajnálom, hogy nem tudok enni a főztödből, de már attol rosszul vagyok, ha elém van tálalva a hus. Tényleg nagyon, de nagyon sajnálom.
És elkezdtem majszolni a finom kenyeret. Ez nem is olyan rossz *.* Tényleg nem akarom megsérteni a lányt, de azt se szeretném, ha azt hinné, hogy most durcis vagyok, ezért erre a kérdésére most öszintén válaszolok [még ha nem is azt hallja, amit hallani szeretne tölem]:

-Én mindig is szívessebben szerettem szürke kisegér lenni, és ha nem jön valami nagyon komoly változás, akkor szeretnék ennél is maradni. Amig úgy járhatok kelhetek, hogy nem hívom fel magamra a figyelmet, addig nem is kérnék magamnak semmilyen rangot. Hogy milyen póziciókat osztanék ki én? Erre most nem tudok semmit se válaszolni.
[fehér hollo]

by **Shukaku** Csüt. Ápr. 23 2015, 15:45

-Milyen fán? Hát… ötös voltam ebből is, de ezt annyira nem jegyeztem meg. De sokat segítettem anno apunak az erdőben mindenféle dolgot keresni, de szerintem nem fákat néztünk akkor, hanem bokrokat. Például… például szamócát. málnát, ribizlit… azt hiszem ezek teremhetnek ilyenkor. De igazából nem tudom, mert ugye vannak olyan szintek, amik nem is ahhoz az évszakhoz alkalmazkodnak, ami éppen van. Meg biztos vagyok abban, hogy később is lesz ilyen. Például képzelj el egy teljesen jeges, vagy egy teljesen sivatagos szintet. Szerintem biztos rengeteg dolgot kitalált még Kayaba Akihiko, és csak arra vár, hogy mi felfedezzük az egészet. Mondjuk úgy az ötvenes szintig. Ezen elgondolkodtál már?
Nos Shu elgondolkodott, és teljesen biztossá vált abban, hogy Kayaba Akihiko azért teremtette ezt a világot, hogy az emberek itt akarjanak majd élni. Távol minden szörnyűségtől. Eljuthatnak mondjuk az ötvenes szintig, de egészen odáig, amíg meg nem tisztul a lelkük a gonoszságtól, nem mehetnek tovább. Utána pedig, ha el is jutnak a százas szintig, már nem akarnak majd kijutni. Persze ezt csak magában gondolta, ám a végét már hangosan, kuncogás mellett ejtette ki.
-Nagyon vicces lenne, ha valóban így működne…
A sajnálatra pedig együttérzően bólogatott, majd megrázta a fejét.
-Jajj ne aggódj emiatt, semmi baj nincsen. Sőt, akkor majd ezentúl figyelni fogok, hogy ne tálaljak eléd húst akkor sem, ha mondjuk együtt ennénk. Vagy olyankor majd én sem eszek húst.
A komoly változás szele már ekkor is előrelátható volt, ám azt még Shu sem tudta, hogy mekkora horderejű lesz.
-Értem… akkor neked nem lenne rangod… de a pozíciókon igazán elgondolkodhatnál. Timi szerint jó stratéga vagy, vagy micsoda… igazán segíthetnél.
Á propos Timi, a sárkány éppen a távolban röpködött ekkor, és lecsapott egy bagolyra. Csak, hogy tudjuk, hogy miért nem szólal meg.

(bagoly)

by **Cearso** Vas. Aug. 09 2015, 19:53

[pár hónappal késöbb]

Nem hiszem el, hogy ennyire brutálisnak kellett lenniük....
Már egy ideje véget ért a koboldok támadásának első hulláma, de még mindig majd megörülök, mikor arra a küzdelemre gondolok. Mért kellett lerombolni egy egész várost, ahhoz hogy néhány koboldot legyőzzenek?
Csak egyre idegesebb leszek, ahogy ezen gondolkozok, és már nem bírom ki anélkül, hogy ne gyújtanék rá.
Elő is veszek egy cigarettát, majd egy gyufát, és rá is gyújtok, és próbálom másfele terelni a figyelmemet. Tényleg. Azt sem tudom, hogy miként teljesített a céh miután otthagytam őket a szivi kedvéért.
Még a szivit se tudtam megmenteni.
Dűhösen boxolok bele egy mit sem sejtő fa kérgébe. Szerencsére volt valaki, aki burokkal ajándékozta meg azokat, akik abban az időben még nem rendelkeztek vele. Én is csak a küzdelem után vettem észre, és már majdnem kiakadtam, hogy örökre elvesztek valakit, néhány idétlen szórakozása miatt.
Éreztem, ahogy az Artemis próbál megnyugtatni, hiába volt jelenleg az inventorymban.
Szívok egy mélyet a bagóból, és próbálok válaszolni.
Igazad van, erősebbé kell válnom. Erősebbé kell válnunk. De ehhez segítség kell.
Végigpörgetem magam azoknak a listáján, akiktől most segítséget fogadnék el.
A lista élén egy halott játékos ül. Anat az egyetlen, akire mint mentor nézek fel. Aki ellen soha nem küzdenék meg.
Maradt Shu, Marluna és Asu.
Nem kockáztatok, csak Shu-nak és Marlunának küldöm el a jelenlegi koordinátákat.
A második cigibe kezdek bele, mikor megjelenik Marluna. Furcsa mód, nem a szokásos talpig vörös felszerelésben van.
-Igazán nem kellett volna rászoknod.
-Még mindig jobb annál a módszernél, amit te használsz. Még várunk valakit. Ha eljön.

by **Shukaku** Vas. Aug. 09 2015, 20:19

Fura egy üzenet. Miért akar Cearso annyira nagyon a céhen kívül találkozni, amikor ha bizalmas infókat akarna közölni, akkor Shu szobájánál biztonságosabb helyet keresve sem találhatna. Anat hibájából tanulva Timidus már nem holmi számzárral csukta a lány ajtaját, hanem egyrészt a program segítségével, ami a céhháznál is működött, tehát Shu ajtaja csak Shunak és Timidusnak, na meg persze Junnak nyílik ki, másrészt még betűkódot is raktak a bent lévő értékesebb dobozkákra. Számokból csak tíz darab kerülhet egy helyre, de már csak a legegyszerűbb kjóiku kandzsikból is ezerhat darab van. Ha öt ilyet kell felrajzolni a zár kinyitásához, az pontosan egybilliárd-harmincbillió-háromszázhatvankétmilliárd-százhatvanhatmillió-négyszáznyolcvanhétezer-hétszázhetvenhat lehetőség. EZ még Timidusnak is elég volt. Minden esetre azonnal küldtek Cearnak egy válasz üzit, miszerint vegye úgy, hogy már ott is vannak, és hála a Hazatérés Kristálynak, valóban nemsokára ott is voltak. A kellemes meglepetés Marluna személyében jelentkezett, akit Shu mély meghajlással üdvözölt.
-Jó napot kívánok, Miss Red. Hogyhogy most nem Miss Rednek tetszik lenni?
Utalt ő is azonnal a stílusváltásra, bár mivel nem volt ellenére, sőt, kifejezetten taszította az a sok vörös, mert a bikaviadalokra emlékeztette, így azonnal meg is dicsérte az új fazont.
-Nagyon jól áll.
Ekkor ütötte meg azonban az orrát az a bűz, amit Cearso adott ki magából. Azonnal elfintorodott, és egy gyors füttyentéssel maga mögé küldte Timidust. Emlékezett arra, hogy volt már egy delikvens, aki rossz hatással volt a petre, és nem akarta, hogy ez ismétlődjék.
-Izé... megtennéd? Persze csak akkor, ha tényleg szeretnél velünk beszélgetni... nagyon zavar, és nem szeretnék ilyen távolról kiabálni. Bizti nem azért hívtál külön, hogy mindenki hallja amit beszélgetünk...

by **Cearso** Vas. Aug. 09 2015, 20:58

-Szervusz. Csak a Kaszinóban vagyok Miss Red. Általában ott is csak a játékaim alatt. Köszönöm szépen.
Majd Marluna felém fordult.
-Látod, hogy nem volt jó ötlet rászoknod?.
-Rendben, rendben. Csak kellett valami, ami megnyugtat. Még mindig ideges leszek, ha arra a küzdelemre gondolok. Küzdelem? Totális fejetlenség volt az egész. Kilencven százalékban biztos vagyok benne, hogy frontharcosokba futottam bele, akik a fejük helyett a szintjükkel harcolnak.
Ezzel elnyomtam a maradékot a kézfejemen.
-Ha ennyire zavar titeket, akkor nem fogok most rágyújtani. Mi történt végül a tizennegyedik szinten? Nagyon zavaró volt, hogy elmentem?
-Engem mért hívtál, ha az ő meséje érdekel?
-Majd rátérek arra is. Köze van a kettőnek egymáshoz. És ha már úgyis a szafariban vagyunk, akár vadászhatnánk is. És még van valami, amiről neked nem beszéltem, de szinte biztos, hogy eljutott hozzá a híre.
Előhívom az inventorymat. Majd kiveszem a legendás fegyvert a helyéről.
-Ez az, amire gondolok?
-Szinte biztosan.
-Szabad?
Majd félreérthetetlen mozdulattal az Artemis felé nyúl.
Egy pillanatig elgondolkozok a dolgon. És érzem, hogy az Artemis-nek nem tetszik, hogy egy vörös indikátoros érdeklödik iránta.
Közelebb hajolok a fegyverhez, és csak ennyit suttogok felette, alig hallhatóan:
-Barát.
Majd a következő pillanatban Marluna kezébe kerül az íj.
-Nem hiszem, hogy túl sok íjászt ismernél.
Marluna elkezdi közelebbről szemügyre venni a fegyvert. Én meg szeretném minél hamarabb ismét a kezemben tudni.
-Ha arra célzol, hogy nem tudnám eladni, akkor igazad van. De nem azért mert nem találnék rá vevőt. A kaszinóban rengeteg embernek van pénze olyan dolgokra, amit sohasem használnának. De gondolom nem ok nélkül mutattad meg nekem.
-Talált, de előbb hallgassuk meg Shuékat.
Miközben visszaveszem Marlunától Az Artemisz-t.

by **Shukaku** Vas. Aug. 09 2015, 21:14

Shu bólint, hogy szívesen, majd nagy egyetértő bólintásokkal és szúrós tekintettel fogja pártját Marlunának annak érdekében, hogy Ceart minél előbb leszoktassák a dohányzásról.
-Ha meg akarsz nyugodni, akkor menj el Chanékhoz, és kérd meg, hogy simogathasd Álomkelőt. A macskák dorombolása megnyugtat, és még nem is büdös.
Azt nem tudja, hogy milyen küzdelemről beszél az íjász, de a frontharcos dolgokkal egyetért. Nem egyszer látott már ilyen csatározásokat, Asuka mesélt neki a fronton történt eseményekről, és miközben az Aréna lelátóján üldögélnek, Timidus folyamatosan magyarázza neki, hogy mit hagytak ki a lent üldögélők. Nem véletlenül mondták már neki páran, hogy érdemes lenne ésszel, avagy itemekkel harcolni, és nem erővel, és ezért is lepődtek meg páran, amikor Timi elkezdte használni az itemeket... majd persze meg is változtatták, hogy ne tudja olyan jól használni. A sárkánynak igaza van, folyamatos harcban állnak a kiskapuk keresésében és bezárásában. És erre is jön a legjobb példa, amit elmesélhet.
-Hát... egy céh vagyunk, jó lett volna, ha ott vagy, de így is megoldottuk. pár kobold sajnos elesett, de utána találtunk békés megoldást, és már meg is volt a koronázás, meg minden. Most nemsokára majd összeülünk megint, csak Yorick megvárja, hogy melyik szintet akarják felszabadítani az elesettek közül a többiek, meg ilyesmi. Nem értem, hogy miért várnak mondjuk ennyit... de hát frontharcosok, biztos rengeteg más dolguk van.
Szinte süt a gúny a hangjából, ám azonnal veszít az éléből, amikor figyelheti azt a gyermeki rajongást, amit ezek ketten a játékukért mutatnak. Egy kis bárgyú mosoly, majd ha befejezték, akkor már ő is kérdez.
-De... most mi van megint a frontosokkal? Min idegesítetted fel magad?

by **Cearso** Vas. Aug. 09 2015, 21:50

-Jó ez nekem így. És nem szeretnék zavarni senkit se ilyenekkel.

Majd figyelmesen hallgatom Shu-t a történtekről.
-Yorick? Így hívják az ottani vezért? És ő még él, de szabad a bejárás a 14. szintre? Van egy szint, ahol egymás mellett tudnak élni a koboldok és a játékosok? Akkor a tizenharmadik szint szétszórt koboldjait át lehetne terelni arra a szintre, hogy ne Solvik körül randalírozzanak? Mert erre persze a többiek nem gondoltak... Nekik bőven elég volt a vezér megölniük, aztán mentek amerre láttak... Velük talán pótolni lehetne az elesett koboldokat. Bár nem tudom mennyire örülnének egy új vezérnek, de nekik minden esetre jobb egy békés szinten élni, mint néhány elszánt fanatikus által levadászódni.
A kérdésre egy kis késéssel válaszolok:
-A szemem előtt tűnt el valaki, akiről egészen addig nem is voltam biztos benne, hogy kedvelem. Tudjátok, aki miatt a másik szintre mentem. És ők meg csak nézték, mintha a világ egyik legtermészetesebb dolga lenne. Pedig csak annyit kellett volna tenniük, hogy a harc helyett segítenek neki.
Egy újabb boxolás a szerencsétlen fába. Ami felvert egy baglyot, és ezért nekem repült.
-Én meg ott leblokkoltam. És a küzdelem további részében teljesen hasznavehetetlen voltam. Csak akkor könnyebbültem meg egy kicsit, mikor megtudtam, hogy megvédte valamilyen Pánik Burkolat.
Pánik Burok.
-Akkor az. De a küzdelem alatt nem tudtam, hogy az megvéd. És folyton arra gondoltam, hogy ilyet többet nem akarok átélni.
Egy kis levegővételnyi szünet.
-Majd gondolkoztam.

by **Shukaku** Vas. Aug. 09 2015, 22:16

Shu Cear helyett is felszisszen, amikor a fiú a kezén nyomja el a cigarettát, és azonnal el is kapja a karját, majd nemes egyszerűséggel Timidus szájába nyomja, aki azon nyomban el is látja, visszatöltve azt a kevés életcsíkit, amit a tűzsebzés levett az íjász életsávjából.
-Védett területen kívül vagyunk, ne légy már ennyire... izé... fejezd be a duzzogást! És Chant nem zavarnád, meséltem már neki rólad, és biztosan nagyon örülne, ha megismerhetne.
A hosszan elsorolt kérdésekre folyamatosan bólint, majd újra bólint, majd egy idő után elfárad a nyaka, és csak az igeneket ismételgeti, kivéve persze az utolsó résznél.
-Igen, ezt mondta Yorick is, de amíg nem fejeződnek be teljesen a harcok, és nem dől el, hogy melyik szint kié lesz, szóval ez a... izé...
-Az erőviszonyokat.
-Azt! Szóval azt fel kell mérni, és majd utána tartunk megbeszélést.
A következő részre egy picit elszontyolodik, és immár egy fának támaszkodva hallgatja végig az íjász történetét. Az persze egy kis mosolyt csal az arcára, hogy megtudja, hogy a fiú szerelmes, mert az ilyen cuki dolgok rengeteget segíthetnek majd rajta, de azt furcsállja, hogy nem tudott a Burokról.
-Izé... Yoshiaga Professzor minden harcolónak adott Pánik Burkot. Senki nem volt veszélyben, csak a koboldok. És... azon nem tudom, hogy miért csodálkozol, hogy nem tettek semmit. A legtöbbjüknek csak a harc van a szemük előtt olyankor, meg az, hogy kit csapkodhatnak... és valamelyik ezt még büszkén is vállalja.
Kicsit dühösebben a kelleténél, de int a bagoly felé, aki engedelmesen a karjára ereszkedik.
-Ő pedig egy Nézd, mit fogtunk! jelvény neked, ha még nem lenne meg.
-Min gondolkodtál?

(Bagoly)

by **Cearso** Vas. Aug. 09 2015, 23:17

-Kutyaharapást szörivel. Annyit nem sebez, hogy aggódnom kéne. És ha ránk támadna valaki, ti biztosan megvédtek. Nincs igazam?
Marluna csak forgat egyet a szemén.

-Azzal nincs baj. Mi már úgy ahogy ismerjük egymást. Egyszer elég sokáig horgásztunk együtt. És Shakan-nak is nagyon jó céhvezére. De olyan gyakran nem akarom zavarni őket, ahányszor csak rám jön a dühroham.
Legalább az egyik szinten jól alakultak a dolgok.
-Rendben, a tizenharmadik szint koboldjait rám bízhatjátok. A túlélők többsége látott Solvik-ban küzdeni. Akarom mondani, látták, ahogyan nem küzdök. És majd Yorick-kal, elnézést, Yorick királlyal is szeretnék találkozni, ha lehetséges.

-Köszi, nagyon kedves vagy, de már megvan.
Majd Timi kérdésére válaszolok.
-Két dolgon is: Egy: erősebbnek kell lennem, hogy ilyen többé ne fordulhasson elő.
-Rám ne nézz. Én már jó néhány hónapja nem harcolok, csak önvédelemből.
-Majd visszatérek rá. Kettő: a frontosok túlságosan elbízták magukat, és ezért nem tudnak tiszta fejjel gondolkozni egy normális harc alatt. És ennek egy nagy oka van: Ez a burkolat, amit az a fickó csinál. Én nem tudtam, hogy ez megvéd, ezért minden húzásomat átgondoltam, amennyire tudtam. Ha el lehetne nála valahogy érni, hogy abbahagyja a gyártását, vagy legalább nehezebb legyen beszerezni ezt a csodával szinte egyenértékű dolgot. Akkor legalább minden második frontos elgondolkozna azon, hogy mit csinál. Lehet, hogy most életeket ment meg, de ezzel együtt vadakat is csinál az emberekből.

by **Shukaku** Hétf. Aug. 10 2015, 06:21

-Nincs, és mondtam, hogy fejezd be a duzzogást!
Ripakodik most már Shu Cearsora picit erőteljesebben, és, hogy kifejezze Marlunával való együttérzését, fizikailag is mellé áll, és szembe helyezkedik az íjásszal, immár nem csak a rossz szokások ellen folytatott harcban.
-Chan most ennyire belejött a horgászásba? Furi, nekem úgy jött le, hogy eléggé unja... de ÁK meg imádja a halat, szóval meg is értem, hogy mindig frisset szeretne adni neki, és nem a piacról szerzi be...
Kalandozik el kissé, majd megrázza a fejét, és újra Cearsora tekint, jelezve, hogy ismét közöttük és a témánál van.
-Ilyen gyakran vannak dührohamaid? Szólhattál volna előbb is, hátha tudunk segíteni... azt hittük, hogy most annyira elvagy Artemissel, hogy nem akartunk nagyon zavarni...
Az ötletre lelkesen bólogat, ám a végére egy picit felvonja a szemöldökét.
-Az előbb mondtam, hogy lesz megbeszélés, ahova az egész Vigo hivatalos. Szerencsére Alex már nem, szerintem ő tönkretenne mindent. Lenézi a mobokat, mert neki csak az emberek húú... nem gondoltam volna, hogy ennyire rasszista... izé... megint elkalandoztam, bocsi...
Úgy tűnik, ez egy ilyen nap. Timidus kérdésére adott válasz viszont ismét arra készteti a sárkányt, hogy megszólaljon.
-Amennyiben ez a célod, és nem a fronton való harc, és garantálod, hogy nem is fogod felhasználni arra, akkor elindíthatunk egy intenzív edzésprogramot veled. Amennyiben továbbra is frontharcolni kívánsz, úgy a megerősödésed, lévén jó taktikus vagy, és olyan dolgokat fedezel fel, amiket mások nem, ellenkeznek az idomár érdekeivel, így nem segíthetünk.
-A frontosok pedig... igen, ezt már beszéltük Asuval is. Á propos, eléggé hiányol. Ja igen... szóval Mirika azt mondta, hogy nem, és ő talán tényleg nem, és én úgy mondtam neki, hogy csak másoktól hallottam, és igazából tényleg van pletyka, de én is rájöttem... szóval szerintünk azért is halad ennyire lassan a front, mert a frontosoknak jó az, hogy hatalmuk van, meg ők az ünnepelt frontosok, és már nem is akarnak kijutni. Erre pedig nem hiszem, hogy rá tudnád venni Yoshit, ha csak nem... ha csak nem úgy, hogy kifizeted egy Bossharcnyi Burok árát, és akkor egy frontharcra talán nem ad nekik. De a frontosok már így is azon nyavalyognak, hogy milyen drága, miközben tudom, hogy a kereskedő céhek bankja tele van pénzzel. Szerencsére a hülye Bossölő alapítványuk úgy tűnik befuccsolt... hihetetlen, hogy még azt a pénzt is a kicsiktől akarták kikunyizni... izé... túl sokat beszélek?

by **Cearso** Hétf. Aug. 10 2015, 08:59

-Nem tudom. Elég rég volt már az a horgászat.
-Mindig, mikor arra a küzdelemre gondolok. És eddig próbáltam senkit se bevonni a dologba. Az Artemis csak nagyon ritkán segít ezen a dolgon.

-Nem. nem a gyűlés keretein belül szeretnék vele találkozni. Persze a gyűlésre is elmennék, ha szívesen láttok.
Timidus reakciójára csak ennyi mondok:
-Ígérem, hogyha elmegyek a frontra, a tőletek szerzett tudást csak arra használom fel, hogy kimenekítsem azokat, akik saját erejükből nem képesek rá. Aztán meg jól a fejükhöz kell vágni, hogy ne dobják el csak úgy az életüket. Amíg nem tudnak összedolgozni, addig amúgy se figyelnének rám, ha meg már sikerül nekik, akkor nélkülem is megtalálják, amire szükségük van. De ezt még a távoli jövőben sem tudom elképzelni azok után, amit Solvikban csináltak.
Kimondva jól hangzik, de megcsinálni nehezebb lesz.
-Nem arra gondoltam, hogy odamegyek hozzá, és megkérem, hogy csináljon valamit az eladással. Ezzel biztos Anat is próbálkozott, amíg Sayonarás volt. Egy bossharcnyi pénz meg nem hiszem, hogy elég lenne. De van egy harmadik megoldás.
Marluna pár másodperc alatt vette a lapot.
-Azt ne mond...
De csendre intettem, kíváncsi vagyok Shuék is megértik, mire célzok.
-Nem beszélsz sokat. És egyébként is szeretem hallgatni a véleményedet, még akkor is, ha vannak dolgok, amikben néha nem értünk egyet.

by **Shukaku** Hétf. Aug. 10 2015, 09:16

-Na akkor meg tényleg ideje lenne taliznod vele, ha elég rég volt! Vagy mész magadtól, vagy elhívom őt a Vigo céhházba, hogy nézzen körbe egy picit, és akkor majd véletlenül találkozni fogtok.
~Miért mindent nekem kell csinálni?!~
-Az Artemis? Segíteni? Izé... Cear... már eddig is meg akartam kérdezni, csak nem volt rá idő. Oké, hogy legendás fegyver, meg tudom, hogy Hinari is nagyon ragaszkodik a hülye kardjához... de nem gondolod, hogy picit túljátszod a dolgot? Én... izé...
Kicsit elbátortalanodik, majd nyel egy nagyot, és kihúzza magát.
-Nem szeretnélek megsérteni, tudom, hogy sokan irigyek az idomárokra, amiért ők egy élő, érző lényt kaptak maguk mellé, ti meg csak tárgyakat, de ha nagyon magányos vagy, akkor szívesen segítek neked idomítani valami állatkát, akármilyen állatkát, vagy... vagy akiről meséltél, hogy szereted... az előbb... talán beszélned kéne vele. Ugye Marluna?
Néz segélykérően a lány felé, valamifajta bátorítást remélve. Nagyon nem lesz jó, ha Cear ennyire elmagányosodik.
-A királlyal pedig... hát kérj találkozót, de az kikötés, hogy nekünk és Junnak is ott kell lennünk minimum. Mi hoztuk össze az egészet, Jun pedig a vezér. Eleve ő koronázta meg Yorickot.
Timidus azonban csak a fejét csóválja, és mivel a végszóra Shu szava elakad, arra is ő fogalmazza meg a választ.
-A szintet és az erőt mindenképpen használnád, amit megszerzel. Ha a frontra akarsz menni, akkor nem segíthetlek annál jobban, mint amennyit eddig segítettem. Néhány frontharcos pedig nem annyira hülye...
-Timidus!
-Nem annyira ostoba, mint amilyennek láttatni akarja magát. Tanulnak tőlünk is, és tőled is tanulhatnak. Ezt nem kockáztatom meg. A Sayonara tagjává válnod pedig jelenleg lehetetlen. Megküzdöttünk az egyik vezér aspiránssal. Ameddig pedig fennáll az a szabály, hogy a bukott tagokat megölik, nem javaslom, hogy tag legyél. Nagyon hamar akadna jelentkező a helyedre, és egyedül amúgy sem érhetnél el ilyen nagy változásokat.

by **Cearso** Hétf. Aug. 10 2015, 10:24

-Ezt egy kicsit fura elmagyarázni. Lehet, hogy csak képzelem az egészet, de amióta megkaptam az Artemist, néha volt egy olyan érzésem, hogy bizonyos döntéseket nem egyedül hozok meg. Lehet, hogy egy kicsit túlmisztifikálom a dolgokat. Ráadásul néha tényleg úgy érzem, mintha érezne bizonyos dolgokat. Tudom, hogy nem él, meg csak egy tárgy, de akkor is furcsa.
-A legtöbb állattal, amúgy is jóban vagyok.
Válaszoltam, miközben egy koalát édesítettem magamhoz.

-Az a baj, hogy a kedvesemmel nem tudok beszélni. Ő odakint maradt.
-Ennyi erővel a gyűlés alatt is elmondhatnám, amit szeretnék, de még a következő hullám előtt szeretnék tőle kihallgatást kérni. És esetleg ajánlhatna olyan kobold vezéreket, akik szintén hallgatnak a szép szóra.

-Rendben, akkor nem erőltetem a dolgot.

-Erről a szabályról eddig nem tudtam.

-Egyedül persze, hogy nem. Mit gondolsz, miért hívtalak pont titeket. Azon kívül, hogy tudni akartam, hogy mi történt a ti küzdelmetek alatt. Rólatok tudom, hogy esetleg támogatnátok.
Shu-ra mutatok.
-Idő. Ha kevesebb burok készülne, akkor biztos, hogy lassabban győznék le a bossokat a frontosok. Minden esetre, jobban odafigyelnének a dolgokra. Talán még addig is eljutunk, hogy nem lesz, aki ki akar jutni, ekkora veszélyek mellett.
Majd Marluna jön.
-Információ. Ha tudod, hogy nagyjából mikortól lehet majd számítani a burkok drasztikus értéknövekedésére, mert az biztos, hogy nem máról holnapra fog történni, akkor néhány burok felvásárlásával elég szép kis összeget forgathatsz majd vissza. És nekem is szükségem lesz a kapcsolataidra, ha véletlen túl hamar jutnék be a parancsnokok közé. Néhány amis infó sosem jön rosszul.

-Harmadszor egy engedélyt kérnék. Lehet, hogy Jun-tól kéne, de szeretném,ha minél kevesebben tudnának a dologról. Szeretnék megküzdeni Anat egykori parancsnokaival. Természetesen ezt még nem azért, hogy bekerüljek a Sayonarába. És szeretném a céhházat küzdőtérnek használni, hogyha ők is beleegyeznek.

by **Shukaku** Hétf. Aug. 10 2015, 10:41

-Dupla „Nézd, mit fogtunk!” medál? Hmm? Vicces, hogy ez most csak így ilyen egyszerűen meglenne...
Kuncogott Shu, miután sikeresen elkapott egy, a fáról lepottyanó másik koalát, és az ölében tartva simogatni kezdte.
-Hát... Esu nem említette, hogy az íj babrálna az agyával, meg szerintem se Aisu, se Álomkelő nem örülne annak, ha kiderülne, hogy egy tárgy is tud gondolatátvitelezni, mint ők. Deee... talán mégis! Tényleg el kéne menned Chanhoz, mert ÁK képességével lehet, hogy ki tudod deríteni, hogy tényleg beszél-e hozzád az Artemis... mármint... Artemis, vagy csak keveset alszol mostanában. Még az is lehet, hogy igazad van, és azért legendás tárgy, mert valami szellem költözött bele. Vagy valami ilyesmi. És...
Cearso kezébe nyomja a másik koalát is, majd hátrébb lép, hogy jól megnézhesse őket.
-Szerintem összeilletek. No? Koala? Jó lenne háziállatkának? Vagy másvalakit szeretnél? Jun tuti nagyon örülne neki. A kedvesed pedig... hát... Cearso, három év eltelt. Ennyi idő alatt... de... nem tudom... ebbe nem szeretnék beleszólni... csak talán neked is jobb lenne, ha...
Megrázza a fejét, és még egyet hátrébb lép.
-Szerintem beszéld meg Junnal, és felőlem bármikor indulhatunk, csak szóljatok előtte egy nappal, hogy tudjak szólni Chizunak, meg elintézhessem a boltos dolgokat meg ilyeneket előtte. És...
Az ötleten újra kuncog, és ismételten csak csóválja a fejét.
-Mi is próbálkoztunk már ezzel, de Yoshi nem ment bele. Nekik is kell a pénz, és ezért mondtam, hogy azzal kellene meggyőznöd. És a frontosok egy idő után úgyis otthagyják a frontot, vagy kiesnek. Számolj csak utána, hogy kik vannak még meg abból, akik kezdték, és hányan akarnak olyan nagyon csatlakozni hozzájuk. Nem nehéz elérni a front szintjét, mégis a több ezer játékosból alig tudnak összeszedni egy csapatot... nemhogy egy rendes csapatot. Soha nem lesz ebből kijutás, ha rajtuk múlik. Ha pedig nem a belépésért küzdesz, akkor szerintem Jun simán megengedi, hogy ott harcoljatok... de ezt tényleg tőle kell megkérdezni.

(koala)

by **Cearso** Hétf. Aug. 10 2015, 11:30

-Mondtam, hogy nem olyan egyszerű elmagyarázni. Nem gondolatokat hallok. Vagy ha igen, a legtöbbször úgy érzem, mintha az a saját gondolatom lenne. Igazából csak az érzéseket érzem tisztán az Artemisztől. Mint például félelmet, dűhöt vagy tettvágyat. És ezek néha rám is átragadnak, ha az érzés nagyon intenzív. Talán ezért is vagyok annyira dühös, ahányszor arra a küzdelemre gondolok. Biztos nem szellem. Inkább az előző tulajdonosainak az érzései. Ha ez egyáltalán lehetséges.

-Nem hiszem, hogy koalás lennék. Inkább egy kutya, és az vigyázhatna a céhre is, de nem hiszem, hogy szükségem lenne rá.
És vissza is engedem a koalákat a fára.
-A kedvesem... Nem szeretném ilyen könnyen feladni. És félek, hogyha elvesztem az egyetlen halvány reménysugarat, akkor egyszerűen feladnék mindent. Persze tudnám idebent pótolni, de az már teljesen más lenne.
Felőlem akár holnap is indulhatunk. Nekem semmi fontosabb dolgom nincs jelenleg.

-Akkor beszélni fogok Jun-nal. Titeket érdekelnek majd azok a küzdelmek? Vagy esetleg nektek is lenne hozzájuk kérdésetek? Mert akkor úgy hívom el kettejüket.
-Azt hiszem én itt végeztem, a céhes dolgaitokba már nem szólok bele. Még utána járok, mit tehetek az érdekedben, de nem ígérek semmit.
Majd egy kristály villan és Marluna el is tűnt.

by **Shukaku** Hétf. Aug. 10 2015, 11:46

-De...
Azonban a Hazatérés Kristály már felvillant, és a pixelek csillogó felhőjében el is tűnt a vörös indikátoros leányzó. Shunak még a mutató ujja is felemelve maradt, a szája meg nyitva, ahogyan megakasztotta a szavát a jelenet, majd lassan leengedte a kezét és összezárta az ajkait.
-Mindig rohan valahova. Még akartam tőle kérdezni Tachiról meg a vörösségről... de akkor majd megkeresem a kaszinóban. Gondolom nem ugyanabban a szobában lesz, mint múltkor... de legalább használja a Hazatérés Kristályt, amit adtam neki...
És egy büszke kis elégedett mosoly suhan át az arcán, ahogy visszaemlékszik az egyik első találkozásukra, és az önzetlen jó cselekedetére.
-Az Artemis pedig... hát... volt már a kezemben, volt már az inventorymban is. Szerintem meg kellett volna ijednie, amikor megvicceltem Esut azzal, hogy nem adom neki vissza, de semmi ilyesmit nem mondott. Bár... akkor lehet, hogy azért, mert jobban érezte volna magát nálam, mint nála, csak nem akarta őt ezzel megbántani. Esu előtt pedig... hú... hát azt nem tudom, hogy kinél volt...
-Tatsuki Ranmaru.
-Igen, ő! Szóval hallottunk róla, de fogalmam sincs, hogy milyen érzései lehettek. Nem is tudom kit kéne megkérdezned, aki még ismerhette őt...
Egy ideig elmélázva figyeli a koalákat, követi a tekintetével őket, majd újra Cearsora figyel.
-Akkor egy kutyus rendel az ünnepségre. Milyen fajtára gondoltál? Picike ölbe való, vagy valami nagy örző kutya? És...
Ekkor közelebb lép, és átöleli a fiút. Valahogy most ezt érzi megfelelő lépésnek.
-Feladni dolgokat... én is feladtam a kinti életemet... és azt látom, hogy az olyanoknak sokkal jobb... talán neked is ezt kéne. Persze... nem elfelejteni... de neki is jobb lenne... gondolj bele, ott ülni az ágyad mellett, és várni... évekig...
A nagy idillt Timi szakítja meg a válaszával, miközben már új állatkák után kutat.
-Érdekelnek. Ha szeretnéd információt is szerezhetünk, ha mondasz neveket.

by **Cearso** Hétf. Aug. 10 2015, 12:42

-Kezdés után pár nappal lett vörös. A barátját szúrta le, hogy ne legyen több kapcsolata a kinti világgal. Nem hiszem, hogy Tachit személyesen ismerné. Mellettem mindig olyan, mintha szándékosan kerülné a többi vörös játékost. Mintha félne tőlük. A kaszinóban is csak azért dolgozik, mert szerinte ott a legkönnyebb pénzhez jutni anélkül, hogy félnie kellene attól, hogy felismerik.
-Nem ilyen egyszerű. Ezeket az érzéseket akkor is érzem, mikor nem az én kezemben van az Artemis. Láttad az előbb, ahogy Marluna vizsgálta az íjat? Tudtam, hogy Marluna nem fog vele tenni semmi rosszat, de mintha az Artemis félt volna, hogy hirtelen elviszik a tulajdonosa közeléből. Talán a tulajdonos nem is a legjobb szó arra, amit éreztem.
-Én eddig azt se tudtam, hogy ezelőtt kinél volt az Artemis. Asu az egyik küzdelemre azért hívott el, hogy elmondja: megveszi nekem az Artemis-t, hogyha megengedem neki. És láttátok, most már nálam van egy ideje.

-Egy farkasra. Egy farkaskölyökre, akit még hozzá lehet szoktatni az emberekhez. De egyáltalán nem szükséges a kedvemben járnod.

Shu akciója egy kicsit meglepett. Ösztönösen visszaölelem a kislányt.
-És hogy tudassam vele, hogy ne várjon rám? Ha olyan kitartó, mint én, akkor csak az tántoríthatná el, hogyha...
Elcsendesedek, és becsukom a szemem. Néhány könnycsepp gördül végig az arcomon.
-Nem akarom kimondani, de biztos tudjátok mire gondolok. Miatta is ki akarom bírni.
Timidus ajánlatára nyitom ki a szemem, majd az egyik kezemmel letörölgetem a nedveséget az arcomról.
-Nekem bőven elég, amit ők ketten mondanak nekem.

by **Shukaku** Hétf. Aug. 10 2015, 13:28

Shu pislogott párat a srác történetére, majd elhúzta a száját.
-Na pont ezt akartam kérdezni tőle, de akkor úgy látom, hogy nem lesz semmi értelme. Pont azt akartam megkérdezni, hogy miért akarnak a vörik ennyire titokzatosnak meg gonosznak tűnni. Te komolyan elhiszed ezt a mesét? Marluna biztosan valami maffia tag, és minden kapcsolatot megszakított a külvilággal, és most itt üzérkedik. Komolyan? Cear! Hahó! A SAO egy játék, emlékszel? Gyerekek vannak itt, meg néhány kocka felnőtt. Nem bérgyilkosok meg a Jakuza. Most komolyan! Jön ide egy keresett menekülő valaki, aki hűűű de nagyon gonosz, és a fejére húz kint egy sisakot, ami lebénítja, és akárki akármit tehet vele. Igen... a legjobb ötlet ever! De az is lehet, hogy Marluna valami celeb, aki a rajongók elől menekült ide. Bizti olyan híres, mint Ren. Jajj Cear, ne légy már ilyen hiszékeny! Marluna szerintem simán nem tudta, hogy „igaziból is öl”...
Nyuszifülek mutatva a kézzel is, hogy egyértelmű legyen az idomár véleménye.
-...vagy egyszerűen véletlenül volt, vagy önvédelem, vagy ilyesmi. De valamiért a vörösök, vagyis néhány vörös rájátszik erre, és ilyen alvilági izéket talál ki. Szerintem azért, hogy féljenek tőlük, és ha félnek tőlük, akkor az önjelölt igazságosztók nem merik majd megtámadni őket. Hidd el, láttam már ilyet.
A farkaskölyköt jól megjegyzi magának, ám a szerelmi részre már nem tud mit mondani. A Burkosra azonban annál inkább.
-Hasonlót beszéltünk Asuval nemrég! nem is értem, hogy ez eddig miért nem jutott az eszembe! Várj, idehívom őt is, és akkor megbeszéljük a részleteket. Nagyon muris lesz!

by Ajánlott tartalom