Mezőség #2

- Nem mintha nagyon érdekelne - vontam vállat, azért hálásan pillantva rá. Ritkán engedik meg, hogy úgy érezzem, van értelme annak, amit csinálok, így minden alkalomnak örülök.
Egész jóleső érzés volt a medvét becserkészni, aztán együtt nevetni az ökörködésen, amire, bár szándékomban nem állt, nem tudtam megállni rákontrázás nélkül. Vajon tud róla, hogy azóta mégegyszer jártam a Palotában?
- Ne is mond. Furcsán néznének, ha besétálna egy medve a szobámhoz - kezdem ijedt arccal - Nálatok mondjuk egy medve már nem igazán okozna nagy meglepetést, ha megjelenne a többi pet között - gondolkodom el kicsit, kuncogva. Már majdnem megfelelő játszótárs lenne Nestornak egy medve.
Végül Takadára terelődött a szó, és kicsit komolyabb, bár egyáltalán nem nyomasztóan komoly hangon folyt tovább a beszélgetés.
Mosolyogtam, bár ahogy a tapasztalatát említette... aggodalom költözött az arcomra. Éppen emiatt örültem, hogy közénk keveredett, és valamelyest szemmel tarthattam Takadát. A kinti tapasztalat egy dolog... de sajnos idebent sokszor nem működik... Nem árt óvatosnak lenni, főleg eleinte.
Végül megértő mosollyal dőltem hátra.
- Oh, igen... Kevés hozzá hasonló nagyapa-figura akad a játékban - merengtem el, bár nem teljesen Takadára értettem a nagyapát. Eszembe jutott a hasonló élményem Ditto apóval. És kicsit elgondolkodtam mi lehet vele, de a barátlistámon nem volt fekete a neve, így volt okom reménykedni, hogy visszavonult egy biztonságos helyre, és ott éldegél, ameddig kijutunk.
A kérdésre mosolyogva ültem fel.
- Azóta csatlakozott is hozzánk. Tolbanában volt egy közös küldetésünk, ahol láttam, hogy helyén van a szíve. Úgyhogy nem volt semmi ellenvetésem, mikor megkeresett. A konyhánk viszont azt hiszem azóta az ő felségterülete - nevettem el magam a szemem előtt megjelenő emlékképre a kötényt viselő úrról.

Kuncogva figyeltem, ahogy számolgatta a Palotában élő állatokat.
- Ti aztán nem unatkoztok- mosolyogtam a lányra, miközben a szemem előtt lebegett, ahogy Nestor azt a fehér nyuszit üldözi.. Valószínűleg az ehhez hasonló mindennapos jelenet a Palota falai között, így jobban megijedtem, mint kellett volna.
Azt hiszem a nagyapa képe nem csak bennem idézett fel keserédes emlékeket, de nem úgy láttam Hinarin, hogy nagyon mélyen érintené a dolog, így inkább az öröm dominált ebben a pillanatban közöttünk, és nem is szándékoztam megváltoztatni ezt.
Inkább elmeséltem, hogy a céhünk tagjai között tudhatom Takadát, aki a konyhánk felett átvette az irányítást.
- Én nagyjából ismerem a ligásokat... de azt  hiszem tényleg jó lenne a többi céhtagnak is megismerni egymást.  Jó lenne segíteni egymást, ha kell - bólintottam a felvetésre, nem teljesen boldogan. - Sajnos kevesen keresik most a céheket. Egy-két érdeklődő azért van, de még nem céhtagok - magyaráztam meg , miért keserű kicsit a szám íze.
Ezután viszont a hallásom jelzése elterelte a figyelmemet. Furcsa zaj hallatszott valamelyik közeli vadászkunyhó felől. Szárnycsapások hangja, de valamivel sűrűbb, mint a madarak verdesése..
Az Artemist megfeszítve fordultam a hang felé ami éppen felénk közeledett, és kicsit várva akkor engedtem el a nyilat, amikor a fejünk fölé ért. Nem volt kedvem felkelni, és elmenni az állatért a kellemes hangulatú beszélgetés közben.
- Ilyet sem láttam még, hogy a préda házhoz jön - jegyeztem meg, megnézve az ölembe hulló, pixeleket árasztó denevért. Nem sokáig tehettem, mert hamar  teljesen elpixeleződött. - De legalább nem véres munka - nevettem fel, begondolva, hogy odakint csupa vér lenne mosta ruhám. Aincrad egyik előnye.
// Denevér \o/

Tenyeremet végighúztam az őszhez képest is zöldellő, hosszú fűszálak tetején.
- Lehet, hogy te igen, de a többiek nem biztos - ráncoltam össze a homlokom, mert pont nem arra akartam kihegyezni ezt, hogy Chakna kit ismer, hanem a többi Artesesre - Nálunk is viszonylag régóta ugyanaz a csapat működik, az utolsók Eru és Afton voltak - gondolkodtam el és bólintottam rá félig-meddig a kelletlenségének okára - De szerintem ez nem feltétlen baj. Mármint, hogy nem keresik a céheket. Egyre kevesebb az újonnan belogoló játékos, akik meg itt vannak, azok már valószínű találtak otthont maguknak. Vagy eleve szólóban gondolkoznak - vontam meg a vállam, mert én ezt egyáltalán nem tartottam problémának. Nyolc év után mégis mire számítson az ember? A Takadához vagy éppen Kasumihoz hasonló játékosok csupán kivételek.
Még éppen időben észrevettem, hogy Chakna máshova figyel, így abbahagytam a beszédet és érdeklődőn néztem végig a vadászatot, ami igazából... csak egy lövés volt, nagyjából semennyi belefektetett munkával. Vidáman bólintottam, amikor a denevér pont Chakna ölébe esett és egy sóhajjal mozgattam meg kicsit a vállam, mielőtt válaszolnék.
- Íjjal könnyű - mosolyogtam rá, a vérrel kapcsolatos megjegyzésére pedig csak biccentettem. És ha már a munka nélküli vadászatról beszélünk... Észlelésem hamarosan jelezte, hogy két lény is közeledik, amiből az egyik Nestor volt, a másik pedig egyáltalán nem kívánt úgy amúgy közeledni. Nem mintha lett volna választása; a tűzsárkány kíméletlenül hurcolta ki a medvét a tisztásra és én egy pillanatig elhűlve néztem a csatározást és a hatalmas vad éles karmait, majd egy szempillantás alatt felpattantam és még azelőtt elpixeleztem az állatot, hogy az fogait belemélyessze Nes oldalába.
- Legközelebb szólj azért - simogattam meg a sárkányt, aki ezután odamasírozott Chaknához és sejtvén, hogy én is oda fogok visszaülni, leheveredett a szikla mellé, hogy elkezdje nyalogatni a hasát. Ajkaim újabb sóhaj hagyta el, amint elhelyezkedtem a meleg sárkány mellett; tekintetem az előttünk elterülő vizet fürkészte.
- Talán tényleg azt a részt találtuk meg, ami a medvék szomjoltó helye - ráncoltam a homlokom és örültem, hogy ebben a virtuális világban nem kell attól tartanunk, hogy az erdő közepén hirtelen megtámad és megöl minket egy ilyesmi nagyvad.

Medve

Bólintottam. Igen. Nem is tudhatom, hogy kikkel vannak jó viszonyban vagy ismerettségben a céhtagok. Nem is érezném tisztességes dolognak ilyesmiről beszámoltatni őket. A két céh jó kapcsolata viszont határozottan mindenkinek hasznos lehet.
Afton nevének enyhítésére átfutott az arcomon a kíváncsiság, és bár észre nem vettem, enyhe pír is. Nem hallottam róla azóta... Bár arról nem volt kétségem, hogy nem esett baja.
- Igazad van... de szomorú látni, hogy fogyunk - húztam el kicsit a számat arra gondolva, hogy gyakorlatilag senki nincs már velünk azok közül, akik céhtagok voltak, mikor beléptem... Sok kedves barát, és értékes csapattárs...
De nem akartam erre gondolni, és éppen kapóra jött a denevér megjelenése. Valami tényleg megriaszthatta, hogy nem elkerült minket, bár az is igaz, hogy ha nem íj van nálam, akkor tökéletesen biztonságban lett volna.
- Igen, a vadászat könnyebb íjjal - bólintottam mosolyogva, de közben megvonva a vállamat. A Hinarihoz hasonló ellenfelekkel szemben... gyakorlatilag védtelen vagyok az íjammal... Nem mintha nem az én választásom lett volna annó, ha nem is értettem, mit vállalok a játékba való belépéssel... Még mindig jobban, mint akik az induláskor egyből beléptek... Vajon a szőke céhvezér is közéjük tartozik?
A kérdést nem volt idő feltenni, mert én is észleltem, hogy Nestor és zsákmánya közelednek. Egy újabb medve...  Hinari közbelépéséig én is aggódva figyeltem a fejleményeket... Tényleg megfelelő méretű játszótárs egy medve Nestornak, de... Csak akkor ha meg van szelídítve... így vadon komoly sérülést okozhat a sárkánynak...
Ha Nestor hagyta, megsimogattam-paskoltam a nyakát, amikor letelepedett mellénk, és bólintottam a visszaérkező Hinari szavaira.
- Nagyon úgy tűnik. Eddig még nem láttam összesen sem ennyi medvét, mint most mióta itt vagyunk... - jegyeztem meg, aztán tűnődve néztem a lányra
- Sokfelé szoktatok vadászni? Miket láttatok? - kérdeztem kíváncsian. Nekem még nem vált szokássá a vadászat, de ki tudja... lehet a szafari közelsége adta lehetőséget érdemes lenne kihasználom jobban felfedezni az élővilágot.

Örömmel nyugtáztam , félig sem tudatosan, hogy elnapolhattuk a témát, mielőtt egész konkrét képek sorakoztak volna a szemem elé a veszteségekről. Regisztráltam ugyan, hogy Hinari épp olyan elkeseredett és feszült a dolog miatt, mint én, de... ne álltam még készen, hogy forszírozva a témát ezt szóvá tegyem, és mindkettőnknek lehetőséget teremtsek kibeszélni a fájdalmat.
A pajkos mosoly... az viszont szúrta a szemem, amit kérdő pillantásom el is árult a társnőmnek. Némi hitetlenséggel, és csalódottsággal fűszerezve. Úgy tudtam, az ő párja az a szőke srác, akivel bizarr körülmények között ismerkedtem meg a saját avataromon kívül. Nem lehet, hogy Aftonnal is van köztük valami, vagy mégis?
Kicsit, alig észrevehetően megráztam a fejem. Ugyan mi közöm van hozzá? Igazából nem is érdekel, hogy kivel tölti az idejét, csak... meglepne a dolog.
Szerencsére Nestor és a medve megjelenése elterelte a figyelmemet a témakörről, és felvetődhetett az újabb.
Kicsit meghökkentett, hogy Hinari sem látott még olyan sok medvét, de csak pár pillanatra, mert belegondolva... messze nem a vadászat a központi tevékenysége.
Így végük megértően, és egyetértve bólintottam. Nem árt jelölni az ilyen helyeket, ha olyan küldetésbe botlik az ember, ahol nagyobb mennyiségű medvebőrt kell szereznie, vagy rövid idő alatt.
Vele együtt nevetek én is a vadászatuk megszokott forgatókönyvén. Egész valósághűen programozták egy ekkora ragadozó ösztöneit.
- Nem lehet neki könnyű értelmezni, mikor fontos, hogy te kapj el egy állatot - jegyzem meg kuncogva, meleg tekintettel figyelve a párost. Mindig úgy gondoltam, hogy nem idomárként a petnek sem lenne jó, ha velem lenne, és nem lenne képes érdemben megvédeni magát... Az ilyen pillanatokat látva viszont egyértelműnek tűnik, hogy annyira nem rossz ez a fajta kapcsolat sem.

Gondolom, hogy legtöbbször kifejezetten Nestor kedvéért vadásznak. Furcsa, és igazán bele sem gondolok, hogy egy programozott világban, a programozott állatok tartása is komoly felelősséggel jár... érdekes, hogy ilyen részletekre is figyeltek, amikor összerakták a játékot.
- Igazad van, izgalmas feladatnak hangzik - nevettem, ahogy megpróbáltam elképzelni Nestort óvatoskodni, és a vadászat hevében vigyázni a zsákmány életére... Egy kérdés azért szöget ütött a fejembe.
- És ha nincs időd, hogy foglalja el magát? - néztem Hinarira kíváncsian. Pontosan tudom, mit jelent céhvezérnek lenni, és... valamiért nem is kérdésként merül fel bennem, hogy elég gyakran előfordul az az eset, hogy nincsen elèg ideje...
Figyeltem, hogy mit csinál a sárkány, és pár pillanattal később már az észlelésen is jelezte a vadakat, akiket Nestor kicsivel előbb hallott meg.
Nem akarva túl hangos lenni, és esetleg ezzel elijeszteni az utolsó prédáinkat, csak bólintással egyeztem bele a logikus tervbe. Ez a csapat munka akár komolyabb helyzetben is hasznos lehet. Mondjuk egy kazamatában.
Megfeszítve Artemist figyeltem az erdő felől előbukkanó vadakat. Nem akartam sokáig húzni a dolgot, úgyhogy az első mozgásra, amit észleltem tiszta terepen a lövéshez, elengedtem a nyilat.
A figyelmem ezután Hinariék felé fordítottam. Nem mintha kételkedtem volna, de bennem volt a reflex, hogy ellenőrizzem, társam sikerrel járt-e.
Látva, hogy nem akadt gondjuk, odaléptem az éppen pixelekre omló mosómedvéhez. Aranyos állat... ha sok kárt is tud okozni.
- Tényleg medvés hely - nevettem fel. - A mosó fajtából is akad itt. - vigyorogtam Hinarira.
Lassan viszont tényleg eljött a búcsúzás ideje, ahogy a virtuális nap közeledett a horizont felé.
- Köszönöm, hogy eljöttél... A segítséged nélkül nem tudtam volna megnyugodni. - fejeztem ki hálámat mély fejhajtással is. Elképzelni sem tudom meddig tartott volna túllépni a kétségen, ha nem beszélünk... Így viszont sikerült.

//Mosómedve

Chakna nevetésére vidáman csillogó szemekkl bólintottam: igen, valóban nem könnyű feladat, de talán pont ez teszi érdekessé.
- A céhkertben van és vagy valamilyen magaslatról figyeli az eseményeket és napozik, vagy Nyúlurat üldözi - feleltem és most rajtam volt a nevetés sora - Mióta a chocobok hajkurászásáról úgy ahogy leszoktattam, a többi pet köti le... de szokott manőverezést gyakorolni a céhkert fái között is, gyakorol az éles helyzetekre - tettem hozzá mosolyogva és azt szándékosan hagytam ki, hogy ezen felül előszeretettel csócsálja Leo nadrágjait is. Az említett sárkány egyébként egyáltalán nem foglalkozott vele, hogy róla van szó: figyelmét a zörgő bokor kötötte le és amíg ő felrepült, hogy hátulról-felülről csapjon le a vadakra, én oldalról közelítettem úgy, hogy lehetőleg a kis tisztás felé vágjanak ki az állatok, amerre Chakna is vár. Az első hamar elszökött, így azt rábíztam Chaknára, mögötte viszont egy apró test suhant keresztül a kiálló gyökereken és igyekezett pont az ellentétes irányba, az erdő mélye felé. Nestor azonnal utánavetette magát, megkerülte a fatörzset majd elévágott az állatnak, aki megtorpant a hatalmas sárkány látványától - ez pedig pont elég volt rá, hogy Lopakodással egyetlen, pontos vágással elpixelezzem az állatot.
- Ügyes voltál, Nes - simogattam meg és közben vissza is sétáltunk Chaknához, hogy megnézzük, sikerrel járt-e. Látva a mosómedvét én is a lánnyal együtt nevettem és pár szóban a cickányt is említettem neki, akinek valószínű a mosómedve portékáira fájt a foga. Vagy pont fordítva?
- Ugyan, semmiség - mosolyogtam rá melegen - Bármikor írhatsz - bólintottam én is és tekintetem, követve Chakna pillantását a lenyugvó napon állapodott meg. Lassan árnyék borult a tisztásra, ideje volt hát indulni.
- Elvigyünk a céhházatokig, van lovaglás jártasságod? - ültem fel Nestor hátára és ha Chak beleeggyezett, a kezemet nyújtottam felé, hogy felsegítsem: naplemente után, virtuális világ ide vagy oda, félelmetes lehet a sötét erdőben sétálni... persze csak akkor, ha nem választod inkább a teleportkristályt. Végül így vagy úgy, de elköszöntünk a lánytól és még tettünk egy kört a felhők között, mielőtt én magam is visszateleportáltam volna az első szintre, hogy hazaérjünk még a teljes sötétedés előtt.

Cickány