Kis patak

Judy & Nio

Ez a nap nem kezdődött túl jól, legalábbis úgy láttam, hogy az emberek én körülöttem nagyon furcsán kezdenek viselkedni. Talán történik, vagyis történt itt valami nagyon furcsa vagy rossz dolog. Jómagam is aggódni kezdtem, sőt, már-már attól féltem, hogy talán az én céhem is belekeveredik valamibe, amiből talán nagy nehezen tudnánk kimászni. Még csak alakulóban vagyunk, és már a céhházunk is megvan egy csinos és takaros erdőszéli területen, attól függetlenül is van egy sejtésem, hogy nagy kavarások fognak kezdődni igazán. Nem szeretném, ha az alattam álló alig maroknyi létszámú testvéreimmel történne valami. Ha megtörténne a legrosszabb, csak is magamat okolnám érte.
Szerintem köze van a Crazy Cementeryhez, amiről még Árny C.-től hallottam először. A kémeim jelentették, hogy állítólag Darkness is csatlakozott hozzájuk talán abból a célból, hogy felerősödhessen és bosszút álljon rajtam "sok lúd disznót győz" jelleggel. Enyhe vigasz, hogy újabb titkos információk szerint nincsenenek túl sokan annél a titokzatos vörös céhnél, aminek a vezérének kilétéről még így sem tudunk semmit. Ki lehetsz te, CC vezér? Hol jársz? Mit teszel most? És miért teszed? Más vörösök jutalomért való meggyilkolása is bűn. És az is bűnös, aki lefizeti a gyilkost.
Azt hiszem, most a legjobb lesz kikapcsolódnom. Vadászat és halászt. Az kell most nekem. Egyedül könnyebb, de sokkal nyugtatóbb lenne, ha valakinek a társaságával tenném, hogy kiépíthessem a kapcsolataimat. Eszembe jutott egy ember, akivel párszor már együtt voltunk küldetéseken, de még így sem ismertem igazán egy-két rossz szokását leszámítva. Szeretném őt jobban megismerni egy átlagos, baráti szafarizás mellett olyan szinten, ahol még a kezdők is próbára tehetik tudásukat. Ha nem jönne, akkor egyedül leszek kénytelen elindulni a vadászatra.

Kedves Nio!
Ha van kedved, akkor a mai nap folyamán találkozzunk a tízes szint szafarijában patakparton egy közös baráti vadászatra.
Judy

Ahogy ezzel a rövidke üzenettel kész voltam, elküldtem Nionak, aztán elmentem a megbeszélt találkahelyre. Ha netán úgy döntene, hogy nem jön, akkor egyedül leszek kénytelen elindulni. Ha jön, addig elkezdek horgászni egyet, hátha kifogok valami szépet.

Judy & Nio

Kifogtam egy szép kis korallt. Jól fog mutatni a gyűjteményben, az biztos. Úgyis kellett már valami szép tárgy is megannyi "közönséges" trófea mellé (tiszteletem a kivételnek, azaz a hiúznak, amit még Yuichival folytatott vadászat idején befogtam). Nem volt egy hosszú horgászat, hamar jött ez a zsákmány. Mégis eltettem végül a horgászfelszerelésemet, mert már bármikor megérkezhet Nio, ha jön. Lassan letelik ez a kis várakozási idő. Ha nem jön, hát nem jön, akkor egyedül fogok elmenni további zsákmányokat gyűjtögetni.
Végül Nio csak megérkezett. Szokásos megjelenéssel. Ami azt illeti, ez nagyon nem az a típikus vadászos-halászos öltözék a páncélviselet alatt. Egy erdőbe készülünk, ahol rejtőzködéssel kell elkapnunk a vadakat vagy a halakat, főleg úgy, hogy nekem nincs rejtőzködés jártasságom, és már a Beolvadásra se számíthatok, amióta Fehér Főnixé váltam. Kis meglepetés, hogy ezek szerint Nio nem éppenséggel rendelkezik valami nagy vadászati vagy halászati jártassággal, de mivel úgyis sok a tapasztaaltlan mostanság, így egyáltalán nem zavart. Úgyis csináljuk ezt, és majd belejön szépen a mesterségbe.
- Szervusz, Nio! - köszöntöttem. - Hát... végül is egy jó ideje, de nem baj igazából, addig fejleszthettem a horgászásomon.
Ismét végignéztem Nion, és úgy gondoltam, nem ártana először tisztázni néhány dolgot a vadászattal vagy a horgászattal kapcsolatban, hogy ne érhessen minket baj.
- Ha jól sejtem, nincs nagy tapasztalatod a vadászatban, a horgászás csak mellékes, azt mindenki tudja. Nos, tulajdonképpen nem egy nagy ördöngösség, olyan, mint amikor egy küldetésen harcolsz, csak könnyebb... és nehezebb, de az is attól függ, hogy milyen mobbal állsz szemben. Azért érdemes vadászni, mert így nemcsak az ellenség becserkészését gyakorlod, hanem még ingyen juthatsz kisebb nagyobb mennyiségű ételhez, mint a városban, ahol sokat kell fizetned kicsi adagokért. De pont azért is jó, hogy a vadászat mellé fejlődjön a horgászat és a főzés is. Van valami kérdésed ezzel kapcsolatban, mielőtt elmondanám, hogy gondoltam a közös programot és miből állna a vadászat?

Judy & Nio

- Akkor ideje, hogy fejleszd, jól jön majd neked - mondtam a lánynak. - Erre is muszáj építeni, mert a SAO-s élet nem csak gyakorlásból és kisgyermekeknek való könnyű küldetésekből áll, ami körül forogsz mindig. Nem csak a tízes szinten lehet vadászni, még a kezdetek erdejében is simán űzheted a jártasságot, de akár a főtéren is horgászhatsz. Én egyszer csináltam azt, és egészen jól éreztem magam, csak kár, hogy nagy volt ott a zsivaj... végül is megérte.
Mikor mondta Nio, hogy menjünk, intettem az ösvény felé, ami az erdőbe vezetett, bár párhuzamban állt végig a patakkal. Hát igen, nincs ennél megfelelőbb hely arra, hogy vadásszunk és halásszunk is egyszerre. Elindultunk befelé az erdőbe, és Nio rögtön megkérdezte, hogy hol kezdjük. Ejj, ez egy buta kérdés volt. Természetesen itt az erdőben csináljuk. Ja igen... most jut eszembe, hogy talán más értelemben is kérdezte, úgyhogy jó, hogy eszembe jutott ez a lehetőség, mielőtt mondtam volna neki egy nagy butaságot.
- Horgászni majd estefelé fogunk, akkor jönnek elő a nagyobb és finomabb halak, bár ekkor jönnek a nagyobb vadak is, bár most nekünk elég a nappali állatkák is, nem leszünk tovább másfél napnál az erdőben. A vadászat általában pár napot vesz igénybe, de mivel nagyon sokáig nem tudok ráérni, így csak egy kis bemelegítőt kaphatsz abból, amiben én szoktam járni, mikor trófeákat megyek gyűjteni. Ha vadászni mész, akkor érdemes használnod az ilyen jártasságokat is, mint az észlelés, látás vagy a hallás. Ez a három leghasznosabb képesség ehhez a tevékenységhez, hogy megkönnyítsd a velük az esélyeidet egy vad elejtéséhez. Az én lopakodásommal és észlelésemmel, könnyű dolgom volt mindig is, bár azokat ideje lesz fejlesztenem egy kicsit... ja igen, tényleg! - fordulok meg Nio felé. - Mondd csak, milyen elsődleges jártasságaid vannak? Tudnom kell, mert akkor így könnyebben kitervelhetjük a vad becserkészésének módszerét.

Judy & Nio

- Ez a beszéd, Nio - bólintottam elégedetten. - Hát akkor menjünk is, vár ránk egy csomó préda az erdőben és a vízben.
Azzal el is indultam. Illetve indultunk, csak Nio tartsa velem a lépést, mielőtt megint lemarad, mint szokása egy jó párszor. Első pár méternél semmilyen lény nem volt a közelben, így csak komótos séta vette kezdetét.
Nem is tudom, hogy azok után miről kéne csak úgy most beszélgetnem Nioval, hogy alig két küldetésen voltunk együtt, és ráadásul egy közös kötött össze minket igazán: Yuichi. Eddig alig volt köztünk valami téma ezeket mind leszámítva.  Na de hol kezdjem? Mutatkozzak be rendesen? Már tudjuk egymás "felhasználói" nevét. Igazi nevemmel meg nem mutatkozom meg. Akkor kérdezzem meg, hol lakik?
Az idő alatt megvakartam a fejemet nem egyszer. Először csak nagy ritkán volt. Majd időnként. Aztán egyre inkább folyamatosan jött az átkozott viszketés. Mi a fenéért viszket így a hajam? Te jó ég, korpás lett a hajam, lassan meg kell mosnom a hajam... na ne... várjunk csak egy kicsit. Hiszen itt a SAO világában nem lehet korpás a hajunk, mert azt szerencsére nem állították be.
Na de azért valami miatt csak viszket a fejem. Csak nem... ó egek, tetves a hajam? De nem... ez sem lehet logikus egy virtuális valóságban, hacsak nem tették be a tetveket is mobokként. Valamit tennem kell a viszketés ellen, de nem akarom lejáratni magam Nio előtt, úgyhogy gondosan elő kell készítenem a valódi mesterkedésem álcázását. Még szerencse, hogy pont patak mellett sétálunk.
Odamentem a patak széli kövekhez, hogy ráállva felmérjem a terepet. Nos, ez valóban igaz volt, de ezzel így eltusolom a gyanút. Közben megvakartam a fejem.
Aztán egy megtetetett elcsúszás, és placcs, bele a patakba!
- Jajj! - lubickoltam a vízben. - Hoppá...! Elcsúsztam!
Valóban tetvek voltak a hajamban. Ahogy a vízbe vetettem magam, ezek az aprónyi kis férgek sikítva sodródtak ki a hajzuhatagomból, és ahogy vitte őket az ár, elpixeleződtek. Ám de ahogy beleestem a vízbe, véletlenül a kezeim közé kaptam a víz alatt első közös zsákmányunkat, ami egy... halszálka.

/Fogtam egy halszálkát/

/Mivel közös vadászat, a kifogott halszálka a te zsákmányod is. :)Csinálj majd egy gyűjteményes topicot magadnak, és oda majd feljegyzetelsz minden kifogott vagy levadászott példányt. /

Judy & Nio

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, kedves követői a történetemnek, de mintha Nio nagyon azt figyelte volna, mit csinálok. Pedig nagyon jól álcáztam az igazi szándékomat. De legalább a tetvek eltűntek a hajamból, és már nem is viszket a fejem.
Kiszálltam a vízből és addigra lepergett rólam pixelekbe az összes vízcsepp, ami még rólam csöpögött. Nagy szerencse, hogy itt az MMORPG játékban nem maradunk nagyon ázottak, rögtön megszáradunk, ahogy kijövünk a vízből. Milyen érdekes, hogy a World of Warcraftban a karakterek sose áznak el. Ámbátor a SAO egy nagyon élethű játék, csak vér, fájdalomérzet és ázottság nélkül.
Legalább az első zsákmány megvan. Kivettem az inventorymból és megmutattam Nionak.
- Első zsákmányunk... bár nem túl sok - mondtam, aztán eltettem a halszálkát. - A te inventorydban is ott van már a szálka, hiszen együtt vadászunk jelenleg, szóval közös zsákmány. Szerintem mégis jobb ötlet, ha előbb horgászunk. Végül is estefelé jönnek velő a nagyobb vadak az erdőben. Azokkal meg bizony kell ám vigyázni. Ja, még nem is mondtam... a vadászatnál és halászatnál itt úgy van, hogy elég csak megérinteni a prédát, és máris megvan. De azért mi a tapasztaltabb vadászok jobban szeretjük a kihívásokat, és inkább valós küzdelmet csinálunk belőlük. Így vadásztunk Yuichival is például...
Itt rögtön elharaptam a mondatot. Nem kellett volna megemlítenem a hűtlen embert, aki már csak a barátom lehet, semmi több. Rögtön a jelenlegi témára váltottam, mielőtt bekövetkezne valami kellemetlenség a név hallatán és megemlítésén.
- No, akkor horgásszunk!
Azzal elővettem a horgászbotomat, mégsem kezdtem el rögtön horgászni. Ránéztem először a horgászbotomra, majd ránéztem Niora. Ha a lány meg szeretne tanulni vadászni vagy horgászni mindenképpen, akkor sokkal nagyobb segítségre szorulhat, mint most. Én meg úgyis itt vagyok, hogy élvezzem kedvenc hobbimat és segítsek másoknak, amiben lehetséges (hehe, igen, igen, ez az én céhes kötelességem).
- Horgásztál már a valóságban is? Szívesen megmutathatom neked, hogy kell, ha nem tudsz.

Nio elmondta, hogy régebben kötelező horgászatokra járt a családjával, így valamennyire ért is hozzá, csak azt nem tudja, hogy a játékba ez hogy működik. Megjegyzésére, hogy nem szeretnék-e puszta kézzel halászni a halakra, elmosolyodtam.
- Néha elég hasznos kézzel is, vagy akár egy szépen kiélezett bottal, ahogy az ősemberek csinálták korábban. A játékbeli horgászás nem különbözik a valóstól. Itt is csak leülsz a horgászbottal, várakozol, aztán majd lesz kapás. Ccsak annyiban különbözik a valóstól, hogy itt akár véletlenül tényleg kifoghatsz egy bálnát akár egy szem horgászbottal is.
Elővettem a horgászbotomat, majd egy lendülettel bedobtam a csalit a patakba. Aztán leültem a kibukkanó sziklára. Amíg nincs kapás, addig elővettem egy kis elemózsiát az inventorymból. Burgonyaszirom volt, de legalább nagy adag arra az esetre, ha nem sikerülne elég kaját fogni. Megkínáltam belőle Niot is, és ha kért, addig tartottam felé a zacskót, amíg vett valamennyit, majd letettem mellém.
- Majd talán előbb vagy utóbb jönni fog valami kapás a csalira. Elméletileg van nálam egy másik horgászbot, ha nálad nincsen. Az enyém mellé kaptam ajándékba egyet fizet kettő kap akcióval a piacon. Tartaléknak jó, de annak van rá nagyobb szüksége, akinek nincsen horgászbotja.
Ha Nionak nincs még horgászbotja, akkor előkerítem az inventorym mélyéről a másik horgászbotot és neki adom azzal a mondattal, hogy nekem úgysem kell, mikor nekem itt a másik, ami eddig sem okozott nekem egyetlen csalódást sem. Elkezdtem azon gondolkozni, hogy milyen kérdést tegyek fel, vagy hozzak fel valami érdekes témát, csakhogy a horgászat ne legyen annyira unalmas. Egy dolog, ha egyedül horgászik valaki csendben, de ha baráti társaságban teszi, sokkal jobban telne a halra várakozási idő.
- Mondd csak! Nem igazán látszik rajtad, de hány éves vagy, ha szabad kérdeznem?

/Pecázás Atoruval/

/Pecatúra Shukakuval és Timidus-szal/

Érdeklődve indultam el a tízes szint felé. Kezemben egy jó kis pecabot, hiszen azért is megyek, hogy kicsit horgásszak. És hogy miért? Ennek két oka is van. Az első, hogy szeretném fejleszteni a képességem, mert akkor majd a végén nagyobb halakat is majd kifoghatok, amikből fincsi ételt tudok majd készíteni. :9 A másik pedig az, hogy Chifu elküldött… De ez most mellékes, az a fő, hogy elmegyek, fogok valami nagyobbacska példányt - már ha fogok – és meg tudom enni. Persze nem nyersen fogom, hanem főzök majd, hiszen azt is fejlesztenem kell még… Több időt kéne az ilyesmikre fordítanom, mint az állandó farmolásra, és a küldikre. De majd most, most fejleszteni fogom őket ezerrel. Csak addig a szintig azért nem akarok elmenni, hogy egész nap ezt csináljam, meg ahhoz türelmem sem lenne, még akkor sem, ha Chifu kéri… Khm, szóval már a tízedik szinten voltam, és indultam is a patak felé, mikor egy ismerősnek tűnő valamit véltem felfedezni az égen. Egy madár? Egy repülő? Nem, ez egy sárkány! És csak egy idomárt ismertem, akinek sárkánya volt. Habár lehetett több is, de bíztam a szerencsémben. Mikor odaértem a patak partjára, rájöttem, hogy jól gondoltam. Shukaku ült ott, és ő is pecázott.
- Szia Shukaku! – üdvözöltem. – És szia Timidus! – integettem a sárkánynak. - Nem baj, hogyha én is csatlakozok? - Kérdeztem, és letelepedtem mellé. Már a Téglás játék óta nem láttam a kicsi lányt. Persze nem sokat változott, de történhettek vele dolgok. Közben bedobtam a pecámat, és vártam, hogy majd jöjjön a kapás. Majd eszembe jutott valami.
- Mondd, Shukaku, te sokat szoktál pecázni? – kérdezem. Kíváncsi voltam néhány dologra ezzel kapcsolatban. De azt remélem visszakérdezni nem fog, mert akkor kicsit kínosan fogom érezni magam, viszont még az se lenne nagy gond. A fő, hogy ismerőssel találkoztam, és hogy ezt az ismerőst talán jobban is megismerhetem most. A Téglásban már bizonyította, hogy nagyon okos, és már sok könyvet olvasott, és most talán más oldaláról is megismerem.

Timidus egyből letámadott a kérdéseivel. o.o Erre azért nem számítottam. Viszont a beszédében volt egy kicsi, hogy is mondjam… furcsaság. Persze, lehet, hogy csak nekem tűnik annak, hiszen petekkel nem túl sokat beszélgetek, vagy ha beszélek is, kell mellé egy tolmács, aki lefordítaná. Azonban ez, amint látom Timidus-nak nem akadály, és előszeretettel használja is a száját… vagy a csőrét… vagy ami a sárkányoknak van.>.< Azonban, Shu kimentett, és válaszolt is a sárkánynak.
- Igaza van Timidus. Ez afféle… hagyomány, vagy hogy is mondjam… Minden ember betartja, legalábbis, aki úgy viszonyul a másikhoz, mivel ez az etikett része is. – mondom a sárkánynak. Shukaku mellett kicsit nehéz okosat mondani. >.< Közben a kicsi lány megadta a választ is a kérdésemre.
- Öhm… Igazából arra lettem volna kíváncsi, hogy az ételeidet bolti élelmiszerből, vagy a saját magad által szerzett összetevőkből készíted. - mondtam, és éreztem, hogy egy árnyalattal vörösebb lett a fejem. Ez az egész kicsit olyan… kínos. Ilyeneket nem szoktam kérdezgetni senkitől, főleg nem olyanoktól, akiket nem rég ismertem meg. Azonban kíváncsi voltam, hogy ez adja-e a finomságát. Vagy pedig csak Shu ugyanúgy fejlesztgeti azt is, mint ahogy szombatonként megy pecázni. Még sokat kell tanulnom, mire beérem ezt a kislányt. Majd még egy kicsit visszafordultam Timidus felé.
- Nem értem, hogy ez miért furaság. :oTe is szoktál sokat beszélni, nem igaz? – mondtam a sárkánynak, egy kicsit viccelődve. – Azonban az is igaz, hogy az emberek néha teljesen felesleges dolgokról is el tudnak beszélgetni, akár órákat is. Azonban, mi lenne, hogyha mindenki csak azt mondaná el, ami lényeges? Akkor egy kicsivel kevesebb lenne ez a világ, hiszen csendesebb is lenne, és nehezebben tudnánk megismerni másokat… De igazad van, ez egy kicsit tényleg furcsává tesz minket. – mosolyodok el. Shu remekül tanítja Timidus-t, hiszen gondolom az emberi nyelvet sem magától tanulta meg. Remek tanítási képességei vannak. Pedig mennyi lehet? Tizenkettő? Vagy még talán annyi se. A korokat sosem tudtam jól behatárolni, és ez talán most talán látszik is. Viszont akkor rákérdezek.
- Shukaku, ha nem veszed tolakodásnak… Meg tudod mondani, hogy hol tanultál ennyi mindent?

/kagyló/

Shu végül válaszolt is, és ezzel valamennyire bebizonyosodott az, amire gondoltam.
- Rendben, köszönöm a válaszod! ^^ - mosolyogtam a lányra. Gondolom Uta egy ismerőse lehet, és akkor ezek szerint már boltjuk is van. És így azt is megtudtam, hogy Shukaku bizony figyelemmel van az evilági dolgokra is, és tényleg csak annyit, és azt fog, amit szükséges. Ezt becsültem benne.  
Ezután érdeklődve figyeltem Timidus érvelését.
- Ebben igazad is van, azonban, tegyük fel, hogy megemlítesz egy olyan dolgot, ami lehet, hogy máshogy nem is kerülne szóba, akkor máris többet tudsz a másikról. Például... Vegyük azt, hogy mi elkezdünk beszélgetni. Te is bemutatkozol, én is bemutatkozok, majd folytatódik a beszélgetés. Aztán egyszer csak felhozok egy teljesen oda nem illő témát, amiről kiderül, hogy téged is érdekel. Így úgymond feleslegesen jártattam a számat, de olyan dolgot is megtudtam, amit egyébként nem tudtam volna meg, hogyha a beszélgetés témáját nem változtatjuk, vagy nem "szólom el" magam, úgymond. De a te következtetésed is helyénvaló. – mondtam, de aztán még az eszembe jutott egy kérdés - És még valami… tehát, most a bemutatkozást tartod furcsának? :oVagy csak összességében az embereket? – kérdeztem a sárkánytól. Az utolsó mondatát nem igazán értettem, de remélem, hogy majd választ kapok. Közben titkon reméltem, hogy az én érvelésem is hatni fog rá. Ezalatt Shu-nál megmozdult a bot, és már jött is az első kapása. Nekem pedig még mindig nem jött semmi sem. De majd csak jön, nem szabad az elején feladni. Nem sokára pedig az utolsó kérdésemre is választ kaptam, habár a válasz egy kicsit meghökkentett. Timidus-on látszott, hogy kissé elmélázott, és még így is egyből rávágta, hogy tőle.    Viszont Shu is ezt mondta, tehát nem kételkedtem benne… annyira.
- Igazából magára erre a gondolkodási szintre. A Téglásban is teljesen logikusan következtettél, és hibátlanul. És mellette még az a tény is, hogy elolvastad a Lord of Flies-t. Én ezt alig a játékba kerülés előtt néhány hónappal olvastam el. És bizony ez is meglepő kicsit. Hiszen nekem ennyi idősen nem hinném, hogy lett volna akkora értelmi szintem, ami ahhoz a könyvhöz kell. De akkor az is lehet, hogy én vagyok butább az átlagnál. - mosolyogtam a kislányra.

Timidusnál már beadtam a derekamat.
- Oké-oké, legyőztél. – emelem fel megadóan a kezeimet. – Ha később kiderül, hogy mégsem olyan felesleges, az, amit felhoz valaki, akkor tényleg nem számít már annak.  – mondom. Eh… Ezzel a sárkánnyal nehéz vitába szállni. És olyan indokokat felhozni, amivel meggyőzni, hogy nincs igaza… ez talán lehetetlen is. Közben nekem is jött a kapás. Húztam a botomat, tekertem az orsót, mint ahogy a valóságban is csináltam, már kitudja hány éve. És meg is lett a végeredménye, egy szép kis hal, aminek a nevénél ez áll: >>Tonhal<<. Ez az első kapásom a játékban! \o/ Örömömben akár még ugráltam is volna, de aztán rájöttem, hogy társaságban vagyok, így csak egy nagyobbacska mosollyal fejeztem ki a vidámságomat.  Majd támadt egy ötletem.
- Kéred, Timidus? – nyújtottam feléje a halat. Ha elfogadja, akkor odaadom neki, hogyha nem, akkor nem. Gondoltam egy kis kedveskedés nem árt a sárkányoknak sem, nem igaz?
Majd Shukakuhoz fordultam, aki kissé idegesnek, vagy még inkább zavartnak tűnt. Sajnos nem értek a lányokhoz.  
- Nem, nem, félreértesz. – mondtam. – Nem mondtam, hogy ez furcsa lenne… Legalábbis nem rossz értelemben furcsa. Ez jóféle furcsaság. Ezért hívnám inkább… Különlegességnek. Te különleges vagy, Shukaku. És ezt nem kell szégyellni. – mondom neki. Ennek a kislánynak eléggé kevés az önbizalma, szemben a sárkányával.
- Az olvasás pedig jó dolog. Bárcsak én is több időt fordítanék rá. – mondom, és sóhajtok egyet. Idebent még nem találtam nagyon könyveket, és lehet, hogy azért, mert nem is kerestem őket. Vagy csak nem tudtam, hogy hol és minél kezdjem a kutatást.
- Shukaku, mindenki maga dönti el, hogy mennyire becsüli magát. Ezt csak te tudhatod. – mosolygok rá. Minél jobban megismerem ezt a kislányt, annál kíváncsibb vagyok. Habár, igazából nem is tudom, hogy mire. Talán igaza volt Timidus-nak, az emberek tényleg furcsák. De talán ez a furcsaság is vehető jó furcsaságnak. Ki tudja.

Nos… Egy kicsit talán tényleg helytelen szavakkal mondtam ki. De hát ki hitte volna, hogy nem érti a kifejezést? Vagy jobban mondva, hogy én fogom helytelenül fogalmazni.
- Igen, a meggyőzés tényleg jobb szó. Azonban Timidus, nem csak fizikai harcban lehet alul maradni. Hanem mondjuk, hogyha valakik ütköztetik a nézeteiket, tehát vitáznak. Ilyenkor általában a szavai a fegyverei a résztvevőknek. És erre a legjobb szó a szellemi harc, szerintem. Habár ez is csak a hozzáállástól függ. – mondom a sárkánynak. Elég nehéz megtalálni a megfelelő kifejezéseket. Viszont most már remélem, hogy menni fog. A fogásért kaptam egy kis dicséretet is.
- Ugyan-ugyan, kezdők szerencséje. – mentegetőztem. Nem tudom, hogy a rendszer hogyan sorsolja ki a fogásokat, de mindegy is.  A halamat Timidus kedvesen fogadta, én pedig oda is dobtam neki.
- Jó étvágyat! – mondom a sárkánynak. Legalább nem veszik kárba ez a hal. Ha főzésre használnám, biztos, hogy csak odaégetném, azt pedig nem szeretném. Habár így a főzés jártasság sem fog fejlődni. Ez bizony komplikált. >.< De majd kibogozom valahogy… egyszer. De nem most. Most Shukakuval ismerkedem, és horgászom. Aztán azt vettem észre, hogy Shu lehajtja a fejét.
- Mondd, jól vagy? – kérdeztem a lánytól. Nem tudom, hogy mi lehet a baja, de remélem, hogy nem vészes.
- Nem mondtam, hogy nincs még ilyen ember. A világ teli van ilyen emberekkel, és másmilyenekkel is. Minden ember más, és más. És éppen ez tesz minket különlegessé. – mondom a kislánynak. Habár… ami az igazat illeti, még magam sem tudom, hogy mi a különleges bennem. DE nem sokára talán megtudom, hiszen időm, mint a tenger, még egy egész élet áll előttem.
- És nyugalom, Shukaku, ráérsz eldönteni. Még én sem döntöttem el, hogy mégis mennyit érhetek akár saját magamnak, akár a társadalomnak. De majd úgyis kiderül, nem igaz? – küldök egy bíztató mosolyt a lány felé. Kíváncsi lennék, hogy mindig ilyen szokott-e lenni. Közben eszembe jutott, hogy Timidus-t talán megbánthattam, hiszen a petekről nem mondtam semmit.
- Persze nehogy magadra vedd, Timidus. – fordultam a sárkány felé. – Az idebent élő állatok is különlegesek. Sehol máshol nincsenek olyan lények, mint itt a SAO-ban. Így ti is különlegesek vagytok. – mondom a sárkánynak. Remélem nem értette félre a mondandómat, és még azelőtt mondtam ezt, mielőtt felkapná a vizet. Hiszen ő is egy elég ritka teremtmény, meg kell hagyni.

Timidus csendesen hallgatott végig, de végül azért kijavított.
- Ebben is igazad van Timidus. - mondtam a sárkánynak. - A hallal kapcsolatban azonban nem tudom... Még nem igazán ismerem a játéknak ezt a részét. De gondolom úgy működik, mint a valóságban. Néha van kapás, néha nincs. Ezen nem tudunk változtatni. - mondtam neki. Egy kicsit megint furcsának éreztem azt, ahogy a sárkány beszélt, de nem tudtam megmagyarázni, hogy mi lehet az, ami zavart. A halra csak csipogott egyet, amit Shu le is fordított.
- Szívesen. És rendben van, Shukaku. Majd rájössz, ne félj. - mosolyogtam rá. Egy kissé megnyugodtam, hogy nincs semmi baja, akkor viszont a viselkedését nem értem. Ez a lány maga a titokzatosság. Viszont az is kiderült, hogy mégis elkél a tolmács, még Timidus mellé is. Persze ezzel nem arra gondolok, hogy Timidus mellett csak azért van ott Shu, mivel kell. Nem. Ők jó barátok, talán a legjobbak, akiket eddig láttam a SAO-ban. És tökéletesen kiegészítik egymást. Ezért talán irigylem is őket kissé. Habár az irigység nem megfelelő szó. Inkább úgy mondanám, hogy örülök annak, hogy ez a kislány ilyen társat kapott. És kissé csalódott is vagyok, mivel nekem nincs ilyen társam. De Timidus is örülhet, hogy ilyen gazdája van. Habár szerintem ők nem így fogják fel kettejük kapcsolatát. Én úgy gondolom, hogy egyenjogú partnerek. Lehet, hogy csak én találkoztam kevés idomárral, de nem hinném, hogy sok ilyen kapcsolat létezik. Timidus szavai viszont kizökkentettek a gondolkodásomból.
- Milyen állításra gondolsz? Kifejtenéd, kérlek? - kérem meg a sárkányt. Már megint hallom azt a furcsa hangnemet. Vagy lehet, hogy csak én látok - ebben az esetben hallok - rémeket? Mindegy is. Amíg Shukakut nem zavarja, addig semmi baj. Viszont arra az állítására is kíváncsi lennék a világunkkal kapcsolatban.