Re: [Küldetés] M – Fekete Játék

by **Drake Haru** Szer. Jan. 22 2014, 16:51

/Tudtam, hogy én jövööök.>.< Csak..csak.. elkerülnek a gyilkos gondolatok._. /

Egy rosszalló morgás volt minden reakció, amelyet céh"társaim" ki tudtak szedni belőlem. Eldöntöttem, hogy nem ingerlem fel magam feleslegesen. Ők nem felszabadítandók, ha fogalmazhatok így. Inkább a kapott dolgokkal foglalkoztam. Nem volt semmi érdemleges, kivéve talán a kristály. Elő is vettem, hogy lejátsszam a felvételt, ám erre már nem került sor, mivel figyelmem immár a felvillanó fényre, és ajtóra összpontosult. Meg a pasasra, aki kijött mögüle. A fekete öltönyre, a jellegtelen kinézetre, és a közönyére irányunkba. Mi vagyok én, szellem? Ennyire azért nem kell észre venni.>.> Talán ő M? Vagy..?
- Héé.. - kiáltottam utána, amikor ellépdelt mellettem. Nem tudtam, ezzel most mit kezdjek. A férfi elsétált mellettem, és nem voltam biztos benne, hogy kövessem-e. Vagy az ajtóra összpontosítsak inkább? Voltaképp nem egyedül vagyok.. Az ajtó felé fordultam. Talán meg kéne nézni, mi van mögötte. És talán ha ők is úgy látják jónak, követik az embert. De ha nem teszik, az sem igazán érdekel. Ha a férfinak szüksége lenne ránk, már közölte volna velünk. Ha pedig mégis ő kell nekünk, majd megkeressük. Megindultam az ajtó felé, ám ekkor megéreztem a kezemben nyugvó kristályt. Kíváncsian emeltem újra magam elé, és megnyomtam a lejátszás gombot. Érdekelt, mi van rajta, na.. Még ha egy ocsmány ének is, tudnom kell! Maximum nevetek rajta egyet. Persze csak magamban. Nem igazán szoktam rendesen felnevetni.. Valahogy nem illene hozzám.
Végül újra az ajtót figyeltem. Nem hiszem, hogy valami jelentősége lenne a vas keretnek, ha csak nem annyi, hogy a hely hangulatát tükrözze. Biztonság képpen elő hagytam a fegyverem - nem feltétlenül az ellenséges személyek felbukkanásának esélye miatt. Minek ellenség, ha van társad. Rolling Eyes

Majd óvatosan megközelítettem az ajtót. Aztán megtorpantam.
- Ha van valakinek észlelése, hallgatózása, egyéb hasznos jártassága.. - hajoltam meg, jelezve, hogy mehetnek nyugodtan előttem. Nekem ugyanis ilyenem nem volt. És hasznos dolog nem felkészületlenül belépni egy ajtón.

Statok:

by **Tachibana Makoto** Szomb. Jan. 25 2014, 14:06

Nahát, semmi vérmes reakció, csupán egy közönséges morgás? Egyből kedvem támadt még egyet szúrni a kislány hátába, ám ellenálltam a kísértésnek, és a páncél maradványaként szolgáló pixeleket leráztam a kardom pengéjéről, mielőtt visszahelyeztem volna azt tokjába. Míg Haru-tan a menüjében kutakodott, talán a zsákmányt keresgélve, jómagam végül Aphroditém felé fordultam, kit immár fényáradat vett körbe, és nem takarták szépségét a félhomály sejtelmes árnyai.
- Mióta vagy ilyen vérszomjas, cicám? :] - húztam vékony ajkaimat cinkos félmosolyra, és máris újabb kísértéssel kellett megküzdenem. Türelemre intettem magam, a szórakozás ráér. Előbb a kíváncsiságunkat kell kielégíteni. Az ajtón kilépő férfi a legkevésbé sem foglalkoztatott, hiszen ő sem hederített ránk. Noha talán lehetett volna információforrás is, elvette volna az izgalmat egy-egy ostoba kérdés, és akkor bizony elmúlt volna az egyetlen varázs, mely visszatartott a lenyűgöző bájakkal megáldott hölgyemény kényeztetésétől.
- Mondd, te minden közönséges járókelőt megszólítasz? - róttam meg "vezérünket" a furcsa reakciója miatt. Semmi értelme nem volt megszólítani a férfit, helyette inkább odasétáltam az ajtóhoz. Röviden végigmértem a vaskeretes nyílászárót, felemeltem a kezem, öklömet összecsuktam és három, határozott mozdulattal bekopogtam, ahogy illik :] Jártasságok? Ugyan, minek az, egyébként sem hallanék át egy ajtón, ahhoz magasabb szintre van szükség.
- Mi van a kristályon? - fordultam hátra várakozás közben, közönyös hangon érdeklődve a szerzeménye tartalmáról. Ha már ilyen kíváncsi, legalább én is értesüljek a kölyök magánszférájának ezen szeletéről :] Viszont azt hiszem, ha a kopogásomra nem fog felelet érkezni, akkor kénytelen leszek udvariatlanul benyitni és esetleges pajzsként szolgálni hölgytársaságom javára, ha valamilyen kellemetlen meglepetés vár minket a túloldalon.

É: 100 HP | F: 40 | E: 32 | K: 11 | Gy: 16 | S: 16 | P: 82

by **Hürrem** Hétf. Jan. 27 2014, 21:06

/Ez most tőlem sem lesz Hürremes, de nem akarlak váratni titeket Rolling Eyes

/

-Oh? Miért, az lennék?
Úgy teszek, mint aki nem érti, Adonisz miről is beszélhet, mi járhat a fejében. Ártatlan tekintetem és mosolyom mögött derülök az események alakulásán, figyelem, ahogy a férfi szemei szinte elsötétednek egy pillanatra, bár efölött igen hamar vissza is veszi az irányítást. Ravasz félmosollyal adom szinte a tudtára: "Majd később".
Kisvártatva Alice és bandája újabb eseménybe ütköznek. Feltehető célunktól nem messze újabb járókelőbe botlunk, az iménti, immár felszabadított kisfiú teljes ellentétébe. Összehúzott, gyanús tekintettel mérem végig a férfit, ahogy elhalad mellettünk, ajkaim viszont nem nyílnak szóra. Úgy érzem, értelmetlen lenne, és a női előérzetek még ha furcsák is néha, de olykor igencsak megbízhatónak bizonyulnak.
Haru kissé másképp gondolja, de egyebet nem tesz, azon kívül, hogy kis idő után elővarázsolja a kristályt. Adonisz figyelme szintén emlegetett vezérünkre esik, én pedig, mint holmi lekoptatott ara, állok mögöttük karba font kézzel. Mindössze a férfi ajtóval való interakciója csalja elő belőlem a dicsérő kuncogás hangjait. Tekintve, hogy más nem igazán érdekel, érdeklődve figyelem az eseményeket; miszerint érkezik-e válasza kopogásra, avagy hogy Haru kristálya szolgál-e bármi érdemi információval, amit ugyan igencsak kétlek. Az a kölyök buta volt, talán halvány lila gőze sem lehetett M-ről vagy a meghívásunkról. Egy egyszerű mezei patkány volt csupán, aki rosszkor keveredett rossz helyre. Vajon hova kerülhetett? Talán haza, avagy egy jobb helyre. Bár mit törődök én ezzel? A lényeg, hogy ami történt, megtörtént...
Ha van bármi a kristályon, érdeklődve hallgatom végig, de hogy jutok-e bármi következtetésre a tartalmát illetően, azt majd a jövő megjósolja.

Spoiler:

by **Strea** Hétf. Feb. 03 2014, 16:05

Ha aktiváljátok a kristályt, abból egy mélyebb férfihang szólal meg, komoran és parancsolóan, a szöveg a következő: Nem akármiért kaptad ezt a kristályt, feladatod lesz vele, de a tartalma nem rád tartozik, kölyök! Figyelünk ám, ha tovább hallgatod, végzünk veled! – itt egy nagyjából félperces csönd következik, majd újra megszólal a hang, ezúttal csak a komolyság marad meg, a fenyegető hangsúlynak semmi nyoma – Elnézést az előzőekért, de nem akartam idő előtt végezni a fiúval. *köhögés* Egyszóval, ha jelszót kérnek, úgy mondjátok azt, fekete macska hófehér karma. Első próba teljesítve. Kristály deaktiválás. – ezzel vége is van a felvételnek.

Ha beléptek, félhomály fogad titeket, három fáklya világítja meg a kör alakú termet, melynek szemközti falában egy ajtó nyílik, előtte két, az előző fickóhoz hasonló öltözetű játékossal. Mindkettő narancs indikátoros, ám nem szólnak hozzátok, és nem is mozdulnak el a helyükről.
- Késtetek! – halljátok föntről, ha odakapjátok a fejeteket, a magasban a teremre néző erkélyen, székben ül valaki, arcát nem látjátok – Tizenkét perc. Mit gondoltok, mennyi időm van nekem? – csattan fel a hangja, majd folytatja – Tizenkét perc – sóhajt, majd int egyet, a semmiből pedig tizenkét óriáspók tűnik fel, és indulnak meg felétek – Tekintsétek figyelmeztetésnek – mondja még, majd feláll, és otthagy titeket.

Szerintem most van mire reagálni, így még marad első körben a 250-es limit.

Haru (Sebzés: 30, Minden 6. körben pihen, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Haru
Óriáspókok
Tachi (Sebzés: 32, Minden 6. körben pihen, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia.)
Tachi
Óriáspókok
Hürrem (Sebzés: 4, Minden 4. körben pihen, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Óriáspókok

Óriáspók #1: full élet
Óriáspók #2: full élet
Óriáspók #3: full élet
Óriáspók #4: full élet
Óriáspók #5: full élet
Óriáspók #6: full élet
Óriáspók #7: full élet
Óriáspók #8: full élet
Óriáspók #9: full élet
Óriáspók #10: full élet
Óriáspók #11: full élet
Óriáspók #12: full élet

Haru: 100+0
Tachi: 100+82
Hürrem: 25

by **Drake Haru** Csüt. Feb. 06 2014, 16:44

2x 33-at sebzek /a harcosoknak járó plusz miatt van a +3./ Ezzel megölöm óriáspók 1-et és 2-t.

Hümmmm.. Akkor csak szerintem volt különös, ahogy ez a férfi csak úgy sétálgatott itt, és hagyta, hogy mi is itt legyünk? Egy rejtett alagútban voltunk épp, könyörgöm. Rolling Eyes

Azt hiszem, az ilyen helyeken nem jár-kel csak úgy akárki. Legalább annyit elvártam volna, hogy rám nézzen.>.> De úgy tűnik, másoknak semmi érdekes nincs holmi sétálgató fickókban. Legyen. Annyira tényleg nem különös. Inkább meg akartam hallgatni, mi is lehet a kristályomon. Na az viszont mindenkit érdekelt.O.o Ez a két ember igen furcsa.>.> Egy sétálgató ember nem, de egy random kristály akármikor felkelti az érdeklődésüket. És ezt az itemet még csak nem is valami furcsa, nagy, veszélyes ellenféltől vettem el! Egy egyszerű gyerek volt, akivel egy csapással végeztem._. Persze benne volt a dologban, hogy valami különös üzenetet hordozzon magával, mint ahogy ez így is történt, de.. Mégsem értem, mire volt ez a különös érdeklődés tőlük.>.> A fenyegető hangot hallva szinte teljesen nyilvánvaló volt, hogy okkal került hozzánk a kristály, mint ahogy a szerencsétlen kölyök sem véletlen került utunkba, és valószínűleg minden tevékenységünket nyomon követik. Ha a fiút követték legalábbis.. Tudják, hogy itt vagyunk, és szerintem már azt is, hogy meghallgattuk az üzenetet. Megjegyeztem az idióta jelszót - fekete macska hófehér karma? Mintha csak egy gyerekmondókát hallanék.. - mivel nem akartam újra visszahallgatni késöbb a kristályt, majd eltettem invertorymba azt.

Régen nem volt olyan, hogy kopogással mentem volna be valahova. Ez az apró kis hétköznapi mozdulat olyan távol állt tőlem, mintha csak meg kéne ölelnem valakit. Viszont helyettem megtette más.. Rolling Eyes

Kicsit értetlen fejjel figyeltem a mozdulatsort, majd megvontam a vállam, és követtem a többieket az ajtón túlra a kopogás után. Suspect

Két férfi, félhomály. Hasonlóra számítani lehetett. Habár elég egy türelmetlen alak fogadott minket, ejj-ejj. Tizenkét perc.
- Cöhh.. - véleményeztem egy enyhe kis gesztussal az egész türelmetlenkedést. Engem csak senki se siettessen! És még pókokat is rám küldött. Ehrrmm.. Az van, hogy mobokat nagyon régen nem volt alkalmam kinyiffantani. Még amikor kisebb szintű voltam, a fejlődés érdekében rászántam magam efféle tevékenységekre, de miután hamar rájöttem, hogy ez unalmas, teljesen le álltam vele. Meg is látszik a szintemen, de ez van.. Szóval érdekességként álltam a pókokhoz, habár egyáltalán nem éreztem sem izgalmat, sem kihívást, semmit. Mint az étkezés, vagy alvás. Szükség volt erre, mert idegesítettek a pókok, de ha tehetném, kihagynám.

by **Strea** Pént. Feb. 07 2014, 00:00

Talált, Óriáspók #1 és #2 elpusztítva.

Az óriáspókok 30-at sebeznek Haruba.

Tachi jön.

sorrend:

Óriáspók #3: full élet
Óriáspók #4: full élet
Óriáspók #5: full élet
Óriáspók #6: full élet
Óriáspók #7: full élet
Óriáspók #8: full élet
Óriáspók #9: full élet
Óriáspók #10: full élet
Óriáspók #11: full élet
Óriáspók #12: full élet

Haru: 70
Tachi: 100+82
Hürrem: 25

by **Tachibana Makoto** Szomb. Feb. 08 2014, 14:34

A kristály tartalma igazából érdekesnek nem volt mondható, csupán azt mutatta meg, hogy bárkinek is van terve velünk, igen alaposan felkészült. Több lépéssel előre gondolkodik, és minden egyes részletet aprólékosan megtervezett. Bár arcom nem mutatta, képzeletbeli fejemen torz fintor jelent meg. Nem szerettem, ha úgy éreztem, drótokon rángatnak, márpedig eddig pontosan úgy viselkedtünk, ahogy arra M számított. Mármint ők, ami engem illet, én nem bántottam volna a kölyköt, és konzekvensen elbuktam volna ezt a bizonyos első próbát. Ugyanakkor felébredt bennem egy másfajta érzés is, aminek köszönhetően állandósult a halvány, gonosz vigyor az arcomon. Felébredt bennem a vágy, hogy keresztbe tegyek a titokzatos megkeresőnknek, aki egyre inkább úgy tűnt, szórakozni kíván velünk csupán. Annak pedig, főleg a többieket ismerve, drága ára van.
A kopogásra nem felelt senki, így jobb híján bátor avagy botor módon lenyomtam a kilincset, és az ajtó ki is nyílt, engedelmeskedve az akaratomnak. Nem zavart az ismeretlen ténye, óvatoskodás nélkül léptem beljebb, nem úgy, mint más tenné. Csupán az időt húznám, ha lassú mozdulatokkal, félelemmel telve merészkednék be, a sorsomat úgysem kerülhetem el :] S lám, nem történt semmi, legalábbis addig, míg maga M meg nem szólított minket.
- Yare-yare... azt hiszem gondoskodnunk kell róla, hogy a világ minden ideje az övé legyen - sóhajtottam fel a gőgös panasztétel hallatán, és bár nem voltam kényszerítve rá, hogy harcoljak, a lehetőség adott volt egy kis szórakozásra a körülményeket felmérve. Lustán suhintottam két pók felé, fél szemmel Haru-chant figyelve :]

// #4-es és #9-es póknak vége //

by **Strea** Szomb. Feb. 08 2014, 14:54

Talált, Óriáspók #4 és #9 elpusztítva.

Az óriáspókok szétszélednek, 12-12 sebzés Harura és Tachira.

Hürrem jön.

sorrend:

Óriáspók #3: full élet
Óriáspók #5: full élet
Óriáspók #6: full élet
Óriáspók #7: full élet
Óriáspók #8: full élet
Óriáspók #10: full élet
Óriáspók #11: full élet
Óriáspók #12: full élet

Haru: 58
Tachi: 100+70
Hürrem: 25

by **Hürrem** Szomb. Feb. 08 2014, 15:06

Figyelek, de még mennyire. Igaz, az egész olyannyire unalmas, hogy ennél rosszabb már nem is lehet. Elnyomok egy ásítást valahola félperces csönd alatt, a jelszó hallatán pedig eltöprengek, nem késett-e el ez a kristály tőlünk? Oh, nem, hisz konkrétan még senki nem kért jelszót tőlünk...
Kezdem egyre jobban unni ezt az egész hajcihőt. Szívesen megfordulnék és mennék haza, a kényelmes szobába, hogy a kis céhvezér és ha szeretne, Adonisz is nyugalmasabban nyomozgathassanak. Nem vagyok én Sherlock Holmes, hogy érdekeljen az ilyen titokzatoskodás.
Míg a férfi kopogtat, majd belép valahova, még eszembe is jut, hogy most megtehetném. Végülis, nem érdekem végigszenvedni ezt az egész dögunalmas akármit, a kislánytól meg egy odavetett, rothadt "kösszt" sem lehet elvárni.
Valami végül mégis arra késztet, hogy kövessem őket. Karba tett kézzel, mogorva arccal, lehetőleg leghátul maradva lépek be a terembe, s szememet se rebbentve hallgatom a felharsanó hangot. És aztán? Egy hölgy mindig késsen a randevújáról, ez alapszabály ˇ^ˇ

És mit gondol, mi vagyok én, ha nem hölgy? Sőt, nagyon szigorú szabályok szerint még a kis Haruról is ezt lehet elmondani...
Míg töprengek, hogy igazam van-e a vezért illetően, drága meghívónk ismét egy hölgyek felé nem méltó gesztussal tisztel meg minket. A pókok garmadája úgy vonul felénk, mint pár éhes, vad kutyafalka, két társam pedig nem rest rögvest nekik is ugrani és aprítani őket, ahogy érik. Leghátul maradva szerencsémre nem vonzottam magamra a dögök figyelmét, és hogy őszinte legyek, a legmélyebb szánalommal tölt el, hogy ehhez hasonló gyenge ksi vakarcsokat küldenek ki ellenünk. Jelen pillanatban semmi kedvem éles harcba keveredni, de a jelek szerint nincs más választásom. Már-már mondanám, hogy körömet átadom Adonisznak, de a férfi éles pillantása azt sugallja, ne tegyem. Eh... egyszer akarok kimaradni valamiből, és akkor sem hagynak békén. >.>
Ámde ráérek, nem igaz? Szép lassan hívom elő hűséges, éles és fényes kaszámat, majd megindulok a hozzám legközelebbi pókica felé. Sajnálom, pajtás, én nem akartalak most bántani, de nem tehetek mást.

//Támadás Pók 3-ra.//

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Feb. 08 2014, 15:06

The member 'Hürrem' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[Küldetés] M – Fekete Játék - Page 2 4766612103_86ee832108_s

by **Strea** Szomb. Feb. 08 2014, 15:36

Támadás sikertelen.

Harura és Tachira 9-9 sebzés, Hürremre 6.

Haru jön.

Innentől nincs 250es szólimit, persze ha megírjátok, úgy teljes körnek veszem.

Haru (Sebzés: 30, Minden 6. körben pihen, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Haru
Óriáspókok
Tachi (Sebzés: 32, Minden 6. körben pihen, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia.)
Tachi
Óriáspókok
Hürrem (Sebzés: 4, Minden 4. körben pihen, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Óriáspókok

Óriáspók #3: full élet
Óriáspók #5: full élet
Óriáspók #6: full élet
Óriáspók #7: full élet
Óriáspók #8: full élet
Óriáspók #10: full élet
Óriáspók #11: full élet
Óriáspók #12: full élet

Haru: 49
Tachi: 100+74(előző körben nem néztem képit)-3x3+3= 100+68
Hürrem: 19

by **Drake Haru** Vas. Feb. 09 2014, 19:29

Pókok. Mobok. Fene essen beléjük, meg a sebzésükbe. Még két kör. Szerintem nem lesz baj a sebzésük. Túlélem.
Nem nyúltam potihoz.

/Sebzésem 36-ra nő, óriáspók 3-at és 5-öt támadom./

by **Strea** Vas. Feb. 09 2014, 19:42

Támadás sikeres, Óriáspók #3 és #5 leütve.

A pókok szétszélednek. Mindenkire 6 sebzés.

Tachi jön.

sorrend:

Óriáspók #6: full élet (Tachi)
Óriáspók #7: full élet (Tachi)
Óriáspók #8: full élet (Haru)
Óriáspók #10: full élet (Haru)
Óriáspók #11: full élet (Hürrem)
Óriáspók #12: full élet (Hürrem)

Haru: 43
Tachi: 100+68-6+2= 100+64
Hürrem: 13

by **Tachibana Makoto** Csüt. Feb. 13 2014, 14:37

Nos, nem pont úgy sült el ez a harcocska, ahogy terveztem, hiszen az édes kis nyolcszeműeket nem kifejezetten érdekelte, hogy Haru-chan tankot szeretett volna játszani, és mind engem, mind Aphroditémet megrohamozták. Számomra még csak különösebben zavaróak sem voltak a rágójuk helyén pengéket csattogtató ízeltlábúak, körülbelül annyit jelentettek számomra, mintha egy vaskos kősziklát csapkodtak volna karddal a szépreményű, szemüveges és vézna kockanépek. Felsóhajtottam és egy 'yare-yare" kíséretében fejem lassú ingatásába kezdtem. Így nem volt semmi érdekfeszítő ebben a szituációban, a rengeteg alacsony szintű lény ugyanis nem volt veszélyes "vezetőnkre", és ami engem illet, nos rólam is csupán elenyésző mennyiségű páncélt törtek le, mintha csupán apró kavicsok hullottak volna le a kőtömbről. Az egyedüli probléma csupán Istennőm relatíve gyorsan fogyatkozó életcsíkja volt, ami azért egy minimális érdeklődést előcsalt belőlem a harc iránt, de ez is kimerült annyiban, hogy két laza mozdulattal rája suhintottam az engem abajgató pókokra, hogy a fehéresen csillogó pixeleket konkáv és konvex alakzatuk alapján szortírozzam elmémben. Ismertem olyat, aki egy pillantásra meg tudta volna számolni az összeset, azonban az én intelligenciám másan rejlett. Például abban, hogy láttam a megsebzett vadon, hogy nem fűlik a foga a kaszával való csapkodáshoz.
- Switch Hürrem :] - szólaltam meg, és hogy nyomatékosítsam szándékomat, az ölembe kaptam a lányt, majd a szájába varázsoltam egy apró üveget - Ezt idd meg, szépségem :] A harcot pedig bízzuk a legkisebbre - mosolyodtam el, és részemről befejezettnek tekintettem a küzdelmet. Ölemben a szexi partneremmel komótos léptekkel indultam el a következő ajtó felé, melyet a két sárga indikátoros őrzött.
- El sem tudom mondani, mennyire vonzónak talállak így, kiszolgáltatottan :] - jegyeztem meg pajkosan közben, majd fél szememet Harura vetettem, hogy boldogul a pókokkal.

// 6-os és 7-es pók elpusztítva, Hürremnek átadtam egy mini potit (+5 HP) s switcheltem róla a mobokat //

by **Strea** Csüt. Feb. 13 2014, 23:18

Támadás sikeres, Óriáspók #6 és #7 leütve.

Switch sikeres. 3-3 sebződés pókonként.

Hürrem jön.

Haru (Sebzés: 30, Minden 6. körben pihen, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Haru
Óriáspókok
Tachi (Sebzés: 32, Minden 6. körben pihen, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia.)
Tachi
Óriáspókok
Hürrem (Sebzés: 4, Minden 4. körben pihen, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Óriáspókok

Óriáspók #8: full élet (Haru)
Óriáspók #10: full élet (Haru)
Óriáspók #11: full élet (Tachi)
Óriáspók #12: full élet (Tachi)

Haru: 37
Tachi: 100+60
Hürrem: 13

by **Hürrem** Csüt. Feb. 13 2014, 23:35

Eredeti tervemnek, miszerint hátulról támogatom úgy-ahogy társaimat, rögvest véget is vetettek a pókok digitális mivoltukra egyáltalán nem jellemző viselkedése. Mivel szerény személyem a páncélhasználatot igen ritka alkalmakra tartogatja, ezúttal egy dekát sem hoztam belőle - mentségemre legyen mondva, harcról nekem senki se beszélt.
Zavarom talán csapásom erejében is megnyilvánulhatott, hisz a pók úgy suhant félre, mint a gondolat. Fintorogva vettem tudomásul, hogy közel sem vagyok egy harcos alkat, na nem mintha valaha is szerettem volna az lenni. Egy játékban a pvp a lényeg, még ha kissé komolyabb is a dolog, mint máshol.
Gondolataimból s keserűségemből ismét Adonisz ment meg. Hanyadszorra is? Valljuk be, nem akarom számolgatni... most legalábbis semmiképp.
-Köszönöm :] -lehelem halkan, majd megízlelem a kapott potiont. Csupán azért, mert a 13-as szám, ami jelenlegi életpontjaimat mutatja, szerencsétlen szám, és nem akarok pont én a baj okozója lenni :] Vagy de?
Mon dieu. Adonisz mosolya fertőző.
-Oh, próbálj ki. -válaszolom egy aprócska kuncogás kíséretében, majd szemet forgatva próbálok egy pillantást vetni harmadik társunkra. -Ami, hogy is működik ez a switch-rendszer, haa... hmm... -úgy teszek, mint aki nagyon mélyen elgondolkodik. Persze ez nem igaz, nagyon is jól tudom, hogy zajlanak itt a dolgok, de szeretem most húzni egy kicsit vezérként idegeit, már ha egyáltalán foglalkozik az üggyel. Végül felcsillan a szemem s győzedelmesen mondom ki: -Switch Haru!
Persze nem a pókokat akarom magamra vonzani, hanem saját egyke kis kaszacsapásom adom át neki. Én most túl elfoglalt vagyok :]

//Köröm átadva Harunak, plusz támadásért :3//

by **Drake Haru** Kedd Feb. 18 2014, 21:41

Gondolkodom. Csendesen, magamban.
Arra gondolok, mit tennék, ha az idegesítő alakok valami varázslat folytán bogárrá változnának egy percre. Először is megfognám őket, úgy gondolom. Aztán egyenként kitépném a szárnyaikat. Aztán egyenként kitépném a lábaikat is. Még több lenne a szenvedés, kettő helyett hatszoros. Aztán beledobnám őket egy pók hálójába, és végignézném, ahogy a pók megeszi mind. És közben mosolyognék.
És most itt vannak a pókok. De nem kaptam bogarakat...
Hallom a nevemet. Most vajon... mit kell tennem? Nem tudom, sosem harcoltam még közösen senkivel. Értetlenség ült ki arcomra.
Póklábak dobogását hallom, felém közelednek. Én nem vagyok bogár, nem lettem azzá, és az idegesítőek sem. Támadok. Fegyverem suhog a levegőben. A 8. pókra célzok.

/Támadom a 8-as pókot/

by **Strea** Szer. Feb. 19 2014, 17:54

Támadás sikeres, Óriáspók #8 leütve.

3-3 sebződés pókonként.

Haru jön.

Haru (Sebzés: 30, Minden 6. körben pihen, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Haru
Óriáspókok
Tachi (Sebzés: 32, Minden 6. körben pihen, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia.)
Tachi
Óriáspókok
Hürrem (Sebzés: 4, Minden 4. körben pihen, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Óriáspókok

Óriáspók #10: full élet (Haru)
Óriáspók #11: full élet (Tachi)
Óriáspók #12: full élet (Tachi)

Haru: 34
Tachi: 100+56
Hürrem: 18

by **Drake Haru** Csüt. Feb. 20 2014, 16:10

Már megint én?! Nofene. Semmi kedvem a mobokhoz. Nem vagyok hozzájuk szokva.>.> Ebben nincs semmi élvezet. Jobb lett volna ma ki sem kelni az ágyból. Amúgy.. vajon hány óra lehet? Este tízre jöttünk. Mennyi idő telhetett el? ... Jó kérdés. Ohh.. És támadni sem ártana.

/10-es, 11-es pókot támadom./

by **Strea** Pént. Feb. 21 2014, 15:56

Támadás sikeres, Óriáspók #10 és 11 leütve.

A maradék 1 pók 3-at sebez Tachiba.

Tachi jön, aki le is üti a #12-es pókot remélhetőleg (ameddig nem üti le, nem tudtok továbbmenni).

Haru: 34
Tachi: 100+54
Hürrem: 18

Miután az utolsó mobtól is megszabadultatok, a két feketeruhás alak eláll a továbbvezető ajtóból, nem néznek rátok, ha kérdeztek tőlük, sem szólnak egy szót sem, csak intenek, hogy menjetek tovább. Egy újabb terem, ezúttal kör alakú, öt oszloppal a szélein, s azokon két-két fáklyával. Vendéglátótok, egy magas termetű, markáns vonásokkal megáldott férfi, immáron állva köszönt titeket, majd beljebb invitál. Nemsokára megérkezik egy másik alak, valamit a vezér fülébe súg, majd elmegy.
- Az én nevem M, vagy Maszat, ahogy tetszik – kezd bele a csevejbe a férfi nyugodtan, majd végignéz rajtatok, s megvakarja az állát – Hmmm, azt hittem többen lesztek… de sebaj. Így talán egyszerűbb is lesz. Egy kislány, aki gyilkolásra termett, – mosolyog rá Harura – egy törékeny nádszál, elbűvölő teremtés, kit még én is szívesen magam mellett tudnék – hajol meg szolidan Hürrem előtt – és egy lovag, aki vigyáz rá – fejezi be, tekintetével még sokáig elidőzve Tachin – Nagyszerű! – csapja össze a tenyerét, mire az oszlopok mögül árnyak jelennek meg – Ne okozzatok csalódást – mondja még, ám mire reagálni tudnátok, embereinek kezében kések villannak, s egy pillanat alatt megkarcolnak titeket: sebződést alig okoznak (2-2hp), ám mindannyian felfigyelhettek a sárga, villámot formázó ikonra az életcsíkotok mellett, nem sokkal ezután pedig a szemeteket is bekötik. Nem telik bele öt-tíz másodperc, és csönd borul a helyiségre. Egyedül maradtatok… vagy mégsem?

A pók miatt most Tachi kezdje a kört, mesélés majd csak a három reag után érkezik. Reagminimum újra van, Harunak egy 50-essel kevesebb, mivel ő egy harci poszttal többet írt, mint a többiek. A paralízis hatása még ne múljon el, a reagjaitok végén se.

by **Drake Haru** Hétf. Feb. 24 2014, 19:30

Újabb switch. Tesznek róla, hogy megtanuljam, hogyan is kell csapatban harcolni, mobok ellen. Micsoda rendes ~~lusta~~ társak. De hát az önkéntesek már csak ilyenek. A felszabadítók pedig ténylegesen önkéntesek. Hisz senki sem kért, hogy tegyük azt, amit teszünk. És mennyi mindent feláldozunk szegény emberek sorsáért. Hogy micsoda jótét lelkek vagyunk mi. Rolling Eyes

Nem is tudom, mit keresek egy ilyen helyen... Ja, de. Van egy egészen jó kifogásom arra, miért is gyilkolok. Bár az elmélet tudatában, miszerint nem is halnak meg, egyre kevésbé szeretem megölni az embereket. Ez olyan, mintha jót tennék velük. Pedig én tényleg nem akarok senkivel sem ilyesmit tenni. Ejnye, a végén még érző ember leszek.__. Mármint.. Most képzeljétek el, ahogy adományokat osztok a rászorulóknak. A felszabadítás is vehető ilyen kegyes izének.. öhhmm.. segítségnyújtásnak.
Ahhrrww.. Szóval segítség.. nyúj.. tás.. Most megint ezt tegyem? Komolyan? Öljem meg azt a nyomorult pókot, amikor még egy kicsit élvezhetném, ahogy társamat sebzi?
És igen, megtettem. Ha már egyszer ennyire jó vagyok. Rolling Eyes

Na jó, fontosabb indokom volt, hogy meguntam az egészet, és mozgolódni kezdtek az őrök. És tényleg, amint végeztem pókicával, elléptek az ajtó elől. Szabad az út! Menjenek a többiek előre, ha már lustálkodtak. Én kifújom inkább magam.
Végül beléptem társaim után a terembe. Nem tudtam, hogyan is köszönjek, és amúgy sem vagyok beszédes, így inkább csak csendben maradtam, egy apró kis biccentésre azért futotta. És ismert minket. A nevünket, meg minden. Persze nem hiszem, hogy a semmiért küldött pont nekem üzenetet. Elmosolyodtam azon, ahogy nevezett engem.
Következő percben nem várt támadás áldozata lettem. Számítottam volna arra, hogy ő maga közli, mit is akar tőlünk. De érdekesebbé tette a játékot ennél. Remek. Méreg lehetett, azt hiszem ezt jelenti az ikon, melyet még futólag elkaptam pillantásommal. Sötét és csönd. Most vajon.. mit tegyek? Kitapogattam fegyveremet hátamon - nem volt nehéz egy olyan hatalmas micsodát - és kezembe vettem, magam elé tartva. Most.. mi következik?

by **Tachibana Makoto** Hétf. Feb. 24 2014, 20:22

Komótos léptekkel közelítettem az őrök és a mögöttük leledző ajtó felé, karjaimban a fehér hajú szépséggel. A nővel, akinek erotikus kisugárzása megbabonázott, akinek képtelenség ellenállni, és most... és most mégis ezt tettem :] Szinte majd felfaltam tekintetemmel a törékenynek ható, ám domborulataiban rendkívül erős hölgyeményt, küzdve a percről-percre erősödő kísértéssel, hogy hagyjuk itt ezt a kellemetlen helyet és töltsük kettesben az este további részét. Életem egyik legnagyobb kihívásának bizonyult figyelmen kívül hagyni a csábos pillantását, az édes kuncogását... Mily' nehéz egy férfi élete... :]
- A legnagyobb örömmel fogom megtenni :] - ígértem istennőmnek sejtelmes vigyorral, és szomorúan vettem tudomásul, hogy a lelki szemeim előtt megjelenő képekre még várnom kell, és talán sokat is.
- Switch Haru - ismételtem meg szépséges Aphroditém szavait, rátestálva az utolsó pókocska megölésének feladatát is vezetőnkre. A kis nyavalyás makacsul sündörgött utánam, megilletve a szúnyogcsípéseivel, de ez nem zavart meg a sétában. És mire az ajtóhoz értünk, addigra az őrök is félreálltak.
- Szép munka, Haru-chan :] - dicsértem meg a legkisebb csapattagunkat, félig felé fordítva a tekintetem. Jó alaposan kiharcolhatta magát, még szerencse, hogy itt volt, így nem kellett a szükségesnél több energiát elpazarolnom ezekre a rettentő gyenge, veszélytelen lényekre. Vállammal löktem be az ajtót, majd miután beléptünk az újabb terembe, finoman letettem Hürremet, hadd álljon meg ő is a két lábán. Nem azért, mert ne bírtam volna el habkönnyű testét, hanem mert számára is megalázó lehet bizonyos szempontból, ha végig a karjaimban cipelem. Erős, önálló nő volt, nem az a típus, akit babusgatni kell éjjel-nappal.
- Amilyen ostoba neved van, nem csodálom, hogy egyetlen betűre rövidíted :] - jelent meg egy halvány vigyor az arcomon a férfira reagálva, aki immár teljes életnagyságban köszöntött minket. Mimikája alapján hasonló habitusú ember lehetett, mint amilyen én is voltam, ami nem tette éppen unalmassá ezt a talákozást... bár még mindig szívesebben lettem volna kettesben az oldalamon lévő nagylánnyal. Egyelőre nem éreztem szükségesnek kérdezni, különben is mindenki más ezt tenné, leszámítva a csendes gyilkosokat, mint amilyen Haru-chan is volt. Viszont alkalmunk se nagyon adódott, hiszen az oszlopok mögül előlépő emberei túl gyorsak voltak. A paralízis hatására megszűnt az öntámogató képességem, így tehetetlenül összeestem. Most bántam meg, hogy nincs Aphrodité a karjaimban, remélem nem üti meg magát.
- Nahát, honnan tudta, hogy szeretem a sötétet? :] - szúrtam oda a magam módján még egyet, és türelmesen vártam, mire készül ez a bizonyos Maszat. Mintha egy kutya neve lenne. Yare-yare...

by **Hürrem** Pént. Feb. 28 2014, 16:45

Hát, a harc alatt jó érzés volt kissé elterelni a figyelmem és nem aggódni a marcona pókicák miatt. Eljátszottam a gondolattal, hogy elkapom egyiküket és egyenként tépem ki apró, izgő-mozgó lábait, ám végül Haru-chan meghiúsítja még csak megszületőben lévő terveimet. Magam sem tudom, mi száll rám ezek után, furcsa érzések kerítenek hatalmukba. Talán a fáradtság teheti, avagy magam sem tudom, de kezdem már olyannyira elunni magam ebben az érthetetlen katyvaszban, hogy legszívesebben elaludnék. Lassan már nem is értem, miért indultam meg ennek a kalandnak. Talán a jutalom reményében, avagy hogy jobban megismerjem a társaimat?
Mon dieu, milyen füvet szívhattam én itt közben, hogy ilyesmik járnak az eszemben?
Miután a terembe lépünk, Adonisz pedig végül leteszi terhét, kissé megigazítom ruhámat és hajamat, hogy azért na-na, nézzek ki valamiféle módon. Tán jól is tettem, hisz kisvártatva társaságunk akad, aki mindenféle unalmas bókolással próbál a kedvünkben járni. A neve hallatán mondjuk, bevallom, elmosolyodom, és kuncogásomat az ujjaim mögé rejtem inkább, hisz azért az illem mégis csak illem. Na de hogy Maszat... Bocsánatot kérek, de ez röhejes :]
Adonisz ki is mondja gondolataimat, mire lehunyt szemmel próbálok uralkodni a mégtúláradóbb jókedvemen - ha ez így megy tovább sokáig, már nem is fogom akarni, hogy ne lehessen rajtam látni a vidulást. Maszat a jelek szerint viszont nem igazán reagál, folytatja a szócséplést egy ideig, majd felgyorsulnak az események. Paralizálnak, majd sötétségbe burkolóznak, hogy végül csendben találjuk magunkat. Avagy én magamat biztos, és ez tutifix.
A paralízis viszont kegyetlen ellenfél. Mozdulni sem tudok, akárhogy is próbálkozom. Fülelek és hallgatózom, hogy hallom-e társaim hangját.

by **Strea** Szomb. Márc. 15 2014, 16:35

Tachi:

Lassan magadhoz térsz, már a végtagjaidat is tudod mozgatni, így semmi és senki sem akadályoz meg benne, hogy újra körülnézz. Ugyanott vagy, ám a fáklyák mind kialudtak, a teremben félhomály uralkodik. És csönd. Mielőtt elindulhatnál, üzeneted érkezik:

M írta:Az egyik lány nálunk van, a másikat elengedtük.

Egyedül vagy, a visszafele vezető ajtó résnyire nyitva, az előrefelé vezető pedig csukva van, ám könnyedén, kilinccsel nyitható.

Haru:

Lassan magadhoz térsz, már a végtagjaidat is tudod mozgatni, így semmi és senki sem akadályoz meg benne, hogy újra körülnézz. Ugyanott vagy, ám a fáklyák mind kialudtak, a teremben félhomály uralkodik. És csönd. Mielőtt elindulhatnál, üzeneted érkezik:

M írta:A társaiddal még dolgunk van, őket elvittük. Az előző teremben Óriáspókok helyett a legjobb embereim vannak. Ha ki akarsz jutni, csak rajtuk keresztül.

Egyedül vagy, a visszafele vezető ajtó résnyire nyitva, az előrefelé vezető pedig csukva van, ám könnyedén, kilinccsel nyitható.

Hürrem:

Lassan magadhoz térsz, már a végtagjaidat is tudod mozgatni, így semmi és senki sem akadályoz meg benne, hogy újra körülnézz. Ugyanott vagy, ám a fáklyák mind kialudtak, a teremben félhomály uralkodik. És csönd. Mielőtt elindulhatnál, üzeneted érkezik:

M írta:Visszafele nem fog kelleni harcolnod. Kimehetsz, de csak a társaid nélkül.

Egyedül vagy, a visszafele vezető ajtó résnyire nyitva, az előrefelé vezető pedig csukva van, ám könnyedén, kilinccsel nyitható.

by **Hürrem** Csüt. Márc. 20 2014, 17:47

Valószínűleg a szemeinket valamilyen Isteni csoda, Jézusi beavatkozás szabadíthatta ki, hisz mikor ismét magamhoz térek, nem hogy Maszatot, a bohókás küldetésadót, de a többieket sem látom. Nem mintha Haru-chan hiányozna, Adonisz eltűnésén viszont kissé meglepődöm. Nem kell ugyan tudósnak lenni ahhoz, hogy akármelyikünk is kitalálja, mi történt, a kétségek mégis azért ott bújkálnak a fejemben, s talán a többiekében is.
Törökülésbe helyezkedve nézek körbe, majd olvasom el az üzenetet. Tehát szabadon elmehetek, szigorúan nélkülük. Szemöldököm is feljebb emelkedik ezek olvasatán, majd lecsukom az üzenetet és karba tett kézzel figyelem a mennyezetet. Szemem se rebben, csupán ülök, mintha várnék valamire, bár ezt csak egy külső szemlélő gondolhatná így.
Magamban azon töprengek, névadóm, Hürrem szultána vajon mit tenne a helyemben.
Eszes nő volt, legjobb ismereteim szerint, egy valóságos kígyó, aki ha nem is tökéletesen, de ügyesen és kitartóan szorongatta az ellenfeleit. Valószínűleg most sem tenne másképp, a kérdés viszont az, hogy lenne-e belőle előnye. A szultánért és a szerelemért bizonyára, de egy vörös, titkos keretek között működő céh tagjaiért vajon...
... Csak ha Adonisz lenne a szultán. A gond az, hogy ő nekem nem az.
Egy félmosollyal végül felkelek a padlóról, eligazítom a ruhám már-már fájó ráéréssel, a hajamat végigsimítom két kezemmel, majd megfordulok és fájdalmasan lassú léptekkel indulok a résnyire nyitott ajtó felé. Mikor odaérek, megtorpanok, egyik kezem felemelkedik, mintha éppen eszembe jutott volna még valami, és inkább a másik, csukott ajtó felé indulok. Ráteszem kezem a kilincsre, majd elengedem, és mégis a résnyire nyitottat célzom meg.

És így megyek ide-oda. Mentségemre legyen, nem tehetek róla: a nők kiszámíthatatlanok :]

by Ajánlott tartalom