[Küldetés] M – Fekete Játék

by **Strea** Pént. Aug. 23 2013, 18:21

M – Fekete Játék

Rátok bízom, hol és hogyan, de Haru hívja össze a bandát, és beszéljétek meg a neki írt pm-em tartalmát úgy, ahogyan azt a céhvezér jónak látja. Nem muszáj egy kör alatt lerendezni, amennyiben több körre van szükségetek, szóljatok! Wink

Határidő: 10 nap/kör
Sorrend: nincs, de elsőnek mindig Haru írjon!

by **Drake Haru** Hétf. Aug. 26 2013, 16:17

Nap közbeni szunyókálásom egy üzenet csipogása szakította félbe. Nem nagyon foglalkoztam vele, gondoltam úgy sem lehet annyira érdekes, hogy az miatt fényes nappal kimerészkedjek az én kis vackomból. Megfordultam, és aludtam tovább. Hisz a nappalok szörnyű zsongását csak így lehetett kibírni.
Estére majdnem ki is ment a fejemből a különös üzenet. Végül eszemhez kaptam, és megnyitottam. Hogy mi állt benne? Hát nem sok.. Ismeretlentől kaptam. Nem ez volt az eső eset, és úgy tűnik, talán nem is az utolsó. Kezdett idegesíteni ez a sok kéretlen levél. Aláírásnak nem állt más: M
Egy feladata lenne számunkra? A "barátaid" kifejezéssel gondolom a céhem többi tagjára utalt. Ettől függetlenül.. Ki garantálja azt, hogy olyan feladatot kapunk, mely nekem is tetszik? A kezdetek városa mellett "garázdálkodni" az éj leple alatt a lehető legjobb szórakozásnak bizonyult minden esetben. Ugyanakkor.. Néha szükség van egy kis változatosságra is. Talán nem árt megtudakolni, mit is akarhat ez a bizonyos Anonim M.
Küldtem a céh többi tagjának egy üzenetet, melyben megadom a koordinátákat, melyeket nekem küldtek, illetve annyit írok mellé, hogy egy bizonyos feladattal kapcsolatban kéne összegyűlnünk. Aztán aki akar eljön, aki akar, nem. Mindenesetre én felszerelkeztem, összekészülődtem, és méretes fegyveremet átvetve a vállamon elindultam a felszínre. Ott sem volt világosabb, mint a templom alatt ásott lakó részeken. A nap már rág nyugovóra tért, mint ahogy a játékosok többsége is befelé tartott a szállására. Nekem csak akkor kezdődött el a nap.. Tisztelettel meghajoltam a templomunk előtt, mintegy hívőt játszva, majd elindultam, hogy időben - pontosan tíz órakor - megérkezzek a Kezdetek Városának szélén fekvő kis sörözőbe. Kiválasztottam egy nagyobb asztalt, hogy ha esetleg valaki eljön az üzenetem miatt, az is odaférjen, és vártam. Vártam a valakit - vagy valamit - azt a bizonyos M-et.

by **Hürrem** Kedd Aug. 27 2013, 15:12

A templomban még senki se volt rajtam kívül. Magányosan, mégis békében ültem az első padban és mereven bámultam a díszítéseket, az oltárt, a gyertyákat. A szó szoros értelmében nem gondoltam semmire, nem éreztem semmit, csak a nyugalmat.
Nem volt harag, nem volt bánat, és nem volt megbánás sem. Lehunytam a szemem és mély levegőt vettem.
Ez a céh még mindig túlzottan új a számomra. Egy évnyi egyedüllét után furcsa érzés, ha az ember egy társasághoz csatlakozik. Egyedül Adonisz jelenléte nyugtatta meg a szívem, hogy jól döntöttem, és nincs mit megbánnom.
Egy sóhajjal állok fel a padról, keresztet vetek magam előtt, majd elindulok a főbejárat felé és kilépek a holdfénybe. Ideje útnak indulni.
Miközben gyors léptekkel átvágok a Kezdetek Városán, a gondolataim ismét visszatérnek a gyorsvonatok sebességéhez, miután a templomi nyugalom elhagyta a lelkem. Ebben a céhben csak egy dolgot tartok felháborítónak: hogy egy ördögi kislány lett a vezérünk. Elismerem, hogy elég csak rá nézni, látni a szeméből, hogy lelkiismeretfurdalás nélkül megölne bárkit a cél érdekében, de pont ez az az elmélet, amivel sosem értettem egyet. Ha a többieknek igaza van és a halál csak egy alternatív logout a játékból, az még nem jelenti azt, hogy egyesek, mint én, nem szeretnének feljutni a százas szintre és legyőzni a vezért. Elvégre, azok közül, akik "meghaltak", még egy se tért vissza, és senki se garantálja, hogy valaki egyszer majd megteszi, hogy szembeszálljon a főmuftival, akire én nagyon kíváncsi vagyok.
Amíg én dühöngök magamban, elérem a sörözőt. Mély levegőt véve nyugalmat erőltetek magamra, hisz sejtem, hogy ha már idehívott minket, akkor a drágalátos kislányka is itt lesz már. Mikor úgy érzem, készen állok, benyitok az ajtón.
Természetesen, hát persze, már itt van és vár, teljes felszereléssel. Én csak a szokásos, lenge, hosszú fehér ruhámat vettem fel, és éjszaka lévén semmi kedvem a páncélomat is magamra venni, de a kaszám csak egy mozdulat lenne, hogy a kezemben teremjen.
Nem nézek se jobbra, se balra, határozottan a céhvezérke asztalához lépek és kérdezés nélkül leülök az egyik székre. Én már itt vagyok. Feltételezem, előbb a többieket is megvárjuk, mielőtt beavatna mi is lenne az a feladat, amivel készül.

by **Tachibana Makoto** Szer. Szept. 04 2013, 23:43

Piros. Ezúttal nem az indikátoromról volt szó, hanem egy életcsíkról, illetve a körülöttem repkedő vörös pixeldarabkákról. Előttem egy húszas éveiben járó férfi küszködött a légszomjával, kardján támaszkodva nézett fel rám. Szemében lobogott a harci vágy, párbajunk a végéhez közeledett. Megsínylettem jómagam is a harcot, a szemem sarkába pillantva a 38-as szám fogadott sárga alapon. Ha még háromszor eltalál, legyőzött. Azonban hiába volt nálam gyorsabb, ami nem volt nagy mutatvány, eltalálni már nehezebben tudott. Küzdelmünk hosszúra nyúlt, ám ami engem illet, befejeztem a szórakozást: rohamom végén könnyedén kardom végére tűztem szerencsétlent.
- Szép volt! Alábecsültem a fegyverkezelés erejét. Ezután több pontot fogok ráosztani! - fújt egy nagyot és kihúzta magát. Előttem még lebegett egy panel, mely az életéről volt hivatott dönteni, lévén a fickó volt olyan ostoba, hogy teljes életes párbajra hívott ki, miután félreértette egy gesztusomat egy lány felé. A harc alatt aztán nyoma veszett a lovagias hősnek, és barátságos rivalizálássá alakult a csata. Csakhogy viselkedésem nem volt teljesen őszinte. Tulajdonképpen becsaptam, elaltattam a figyelmét. Egyszerű párbajba nem mennék bele, ám ő ezt nem tudhatta. Valóban, ítélkeztem felette, és jutalma a játékból való kiszabadulás lehetősége lett.
- Ne gyere vissza, pajtás - tanácsoltam neki unott fejjel, majd egy hanyag mozdulattal a kék gombra nyomtam és a férfira pillantottam. Még elcsíptem a döbbent, halálra sápadt arcát, aztán pixelekre hullott. Felsóhajtottam, majd a vállaimat megropogtatva útnak indultam, mögöttem lobogó köpennyel. Mintha valamiféle antihős lettem volna, úgy festett a kép a körülöttem csillogó poligondarabkákkal. Csak ekkor vettem észre, hogy boríték ikonja villog a "képernyőmön", úgy tűnik párbaj alatt nem zaklat ilyesmikkel a rendszer. Nahát...
- Tízkor? Yare-yare, késni fogok... - húztam el a számat, majd sietősebbre fogtam a lépteimet. Szűkre szabott időm gyorsan le is telt, így cirka öt perccel a kihirdetett időpont után léptem át a söröző küszöbét. Noha Haru-tan üzenete homályos volt, nem volt miért nemet mondanom rá. Meglepetésemre látszólag elég sokan találtak rá okot, hogy figyelmen kívül hagyják a kislány felhívását.
- Nos, legalább a legtüneményesebb és a legkegyetlenebb istennő leereszkedett köreinkbe :] Jó estét, hölgyeim! - köszöntöttem a lányokat egy színpadias meghajlással, majd jómagam is helyet foglaltam az asztalnál Aphrodité mellett, és míg várakoztunk, az asztallapon való dobolással ütöttem el az időt.

by **Niels Groven** Pént. Szept. 06 2013, 00:05

Nem telt el sok idő az első találkozó óta, és máris megérkezett az első felhívás az újdonsült céhemtől. Egyelőre nem érintkezem velük napi szinten, de ez minden bizonnyal változni fog, ha megvettük a főhadiszállásunk, és kicsit megerősödünk, hogy elkezdhessük kiengedni a világból azokat, akik félnek. Egy hosszú alvás egészen biztos jobb sors az olyanok számára, akik félnek. Ami engem illet, én magam nem akarok kiszabadulni, a meggyőződések csak a maradék bűntudatomat oszlatták el azzal kapcsolatban, hogy megöltem azt a srácot. Eleve nem volt túl sok, elvégre, nem vagyok hibás benne. Bevittem az utolsó találatot, mert roleplayerkedni akartam, és a karakteremhez nem illene, hogy életben hagy egy legyőzött ellenfelet.
Miután megejtettem a szokásos úszásomat, vadászatomat, illetve megvacsoráztam a Karmazsinban, elindultam a találkahelyre. Ma sokan összegyűlünk azon a környéken, egészen biztos, hogy minden játékos keres magának más nyughelyet, magára zárja az ajtót a környéken, az pedig egészen biztos, hogy senki nem fogja a lábát sem kitenni a város határán. Túl sokan láthatták az összegyűlő vörös indikátorosokat ahhoz, hogy ez egy tervezett, játékosok ellen végrehajtott támadás legyen, sőt, talán éppen az a célunk, hogy ők távol maradjanak tőlünk. Vagy, hogy idecsaljunk néhányat azok közül, akik önjelölt módon játszanak rendfenntartót. A vezérünk biztosan tudja, hogy mit csinál.
Ahogy belépek, látom, hogy páran már megérkeztek, igaz, ez a töredéke annak, ahányan vagyunk. Persze, biztos jönnek még, valószínű vannak olyanok, akik késnek, ha gyorsan elhagytam volna a kezdő területet, én se nagyon ismerném itt ki magam. Meg persze biztosan vannak, akiknek más dolguk van, de azért kicsit keveslem a létszámot.
- A többiek nem jönnek?- leülök az asztalhoz, és ezután szó nélkül végighallgatom, mit akar a céhmesterünk. Elképzelhető, hogy ez csak valami szervező beszélgetés lesz.

by **Strea** Pént. Szept. 06 2013, 12:03

Hmmm, ennyien vagytok? Nézzük a listát:

01. - Drake Haru - írt
02. - Tachibana Makoto - írt
03. - Niels Groven - írt
04. - Hürrem - írt
05. - Hasarii Fumiaki - ???
06. - Kamijou Ryner - nem aktív (?)
07. - Tsu - ???
08. - Asuka - ???
09. - Henzon - nem aktív

Tehát még három emberre várunk elviekben, ők a következő körben 500 szavas reaggal pótolhatnak, ha részt akarnak venni a küldetésen. Addigis haladunk tovább, sorrend továbbra sincsen, csak Haru írjon elsőnek, hogy a többieknek legyen mire reagálniuk. Wink

Összegyűltetek, akik késnek, azok még talán megérkeznek addigra, amíg Haru elmondja a részleteket. Ez a kör még megbeszélősdi lesz, nyugodtan beszélgessetek, kérdezzetek, kommunikáljatok egymással. A sörözőről csak annyit, hogy bőven találkoztok narancs és egy-két piros indikátoros fazonnal is, ám láthatólag senkinek sincs baja a másikkal, megy az italozgatás és a kornyikálás is, az egyik sarokban egy háromtagú élőzenekar szolgáltatja a háttérzenét. A pultos viszont végig titeket figyel, furcsa szemmel méregeti a társaságot, majd int az egyik pincérnek, aki egy bólintás után odasétál az asztalotokhoz, és megkérdezi, akartok-e rendelni valamit.

by **Drake Haru** Szer. Szept. 18 2013, 17:05

Úgy voltam vele, hogy aki akar, az eljön, aki nem akar, az nem. Nekem sem lenne általánosan kedvem feladatokat teljesíteni, de most valahogy mégis felkeltette az érdeklődésemet ez a bizonyos M. Mindenesetre nem nagyon akartam, hogy idegesítő alakokkal legyek körbevéve, így nem éppen figyelemfelkeltő üzenetet küldtem a többieknek. Persze azért egykét "barát" el kell, akikre úgymond hagyatkozhatok alkalomadtán. Végül hárman is eljöttek. Nem számítottam ilyen tömegre.. Az ember azt gondolná, hogy az estélyüket a felszabadítás eszméjének gyakorlatba ültetésével töltik. Egy-egy biccentéssel köszöntöttem azokat, akik megérkeztek.
- Igen, ennyien. - válaszoltam tömören Nielsnek. Mégis miért baj ez? Még több is, mint elég. Amúgy sem rajongok a tömegért, egy ember még elviselhető, kettő már idegesít.
- Térjünk a tárgyra. - sóhajtottam. - Kaptam egy üzenetet, hogy lenne egy bizonyos M-nek egy feladata a számunkra. Direkt úgy fogalmazott, hogy tudjam, ez a feladat valami olyasmi lesz, ami a céhünkhöz mért, mondhatni személyre szabott a dolog. Mindenesetre azt is írta, hogy többen kellünk. És itt jöttök a képbe ti. Gondolom hamarosan feltűnik a küldetés adónk is, addig tegyetek, amit akartok, csak ezt a helyet ne hagyjátok el. - ezzel nem kívántam többet beszélni, már így is több volt ez, mint elég. Tekintetemet az előttem levő pohárba mélyesztettem, és merengve vizslattam a benne fodrozódó italt. Vajon mi a feladat? Miért pont nekem küldte az üzenetet? Ki is lehet az a bizonyos M? Mennyit kell még várnunk? Gondolataimból egy pincér zökkentett ki. Én személy szerint semmit nem kértem, így kérdőn pillantottam a többiekre.. Ha akarnak, rendelnek, ha nem akarnak, hát nem.. Nem is figyeltem tovább rájuk, inkább a zenekarra összpontosítottam. Értékelhetetlenül rosszak voltak. Talán egy fejbe vert macskáéhoz tudnám hasonlítani a hangjukat.

by **Tachibana Makoto** Kedd Szept. 24 2013, 23:42

Még egy, összesen négy. Egyelőre. Nem sok, de éppen elég. Sosem tartozott a céh a szoros baráti társaságok közé, akik folyton együtt lógnak, ami azt illeti, jómagam nem is különösebben közösködtem a többiekkel korábban. Sem Kirokuval, sem azzal a jégszoborral, sem pedig az íjász kölyökkel. Még a majmócával úgy ahogy, de ő, ki tudja miért, letért arról az útról, amelyet kijelölt magának, és melyben én is hittem. A mostani társaságból is csupán egyvalaki érdekelt, rajta kívül talán még egy vagy két olyan fazon volt ott legutóbb, akire felfigyeltem. Lényeg a lényeg, egy ilyen felhívásnál botorság lett volna arra számítani, hogy tömegek kerülnek elő. Csupán azok, akiknek épp semmi jobb dolguk nincs, mint például amilyen én is vagyok.
Biccentettem a férfinak, aki utoljára érkezett, és amíg Haru-chan előhozakodott a témájával, addig körbenéztem a kocsmában. Irritáló zene, hangoskodó bolondok, itt-ott színes indikátoros söpredék múlatta az időt ebben a lebujban. Elhúztam a számat, de valahol meg tudtam érteni, sok helyre még csak be se engednének minket. Tekintetem Aphroditéra és persze a figyelemreméltó bájaira tévedt, és bár nem tudtam, hogy ő élvezi-e ezt a környezetet, mégis méltatlannak éreztem hozzá.
- Nos, én nem bánom, ha fejvadásznak vagy zsoldosnak fogadnak fel, de csak ha kellőképpen megfizetik a fáradozásaimat. Persze ezzel ki nincs így? - tettem egy hanyag kézmozdulatot, majd felsóhajtottam. Remélem nem valami ostobaság, habár a megbízónak jár egy jó pont, amiért ilyen rejtélyes néven üzent, és még egy azért, mert ismerős az alvilági körökben. Elvégre kicsiny csoportosulásunk nem hivatalos céh, és nem is közismert. Sosem voltunk annyira szem előtt, mint más vörös céhek, az nem a mi stílusunk. Csupán az arra méltóak érdemlik meg a felszabadítást.
- Ha nem leszek megelégedve, akkor viszont más programot fogok magamnak teremteni. A társaság adott hozzá :] - húztam pajkos mosolyra a számat istennőmre pillantva - Kérsz valamit? Szívesen meghívnálak valamire - ajánlottam fel a pincér érkezését látva, jómagam pedig ezután egy egyszerű és közönséges ásványvizet rendeltem jó szokásomhoz híven. Talán legutoljára akkor ittam alkoholt, amikor Esutel-channal beszélgettem, az sem ma volt.
- Egy kevés türelmet kérek... :] - tápászkodtam fel végül, amíg a rendelésre vártunk, és odasomfordáltam a pultoshoz. Észrevettem, hogy feltűnően bámul minket, így hát kihasználtam az alkalmat, ha már annyira kommunikálni kíván velünk.
- Üdv, pajtás. Mondd csak, hallottál már egy M nevezetű figuráról? - szegeztem neki a kérdést halkan, de ellentmondást nem tűrően, és a pultra támaszkodtam. Fél szemmel persze a környezetet figyeltem, időnként rápillantva az asztaltársaságomra is. Ha véletlenül közben megérkezne M, nem is baj, ha nincs együtt az egész csapat.

by **Hürrem** Szer. Szept. 25 2013, 00:15

Halovány mosoly terem arcomon, mikor meghallom Adonisz hangját. -Természetesen. Egy istennő dolga, hogy mindenhol ott legyen. -felelem halkan búgva, majd tekintetem végigméri a következő érkezőt, aki szintén a lovagi eszmék ősi képviselőjeként jelenik meg. Két lovag, a Sakál és a Sötét Kislány. Érdekes felállás, annyi szent.
Vezérkénk bele is kezd a lényeg elmagyarázásba, mintha pisis ovisok lennénk. "Ne menjünk el, ne szaladgáljunk, ne verjük ki egymás fogát". Kis párnákat nem akar hozni, hogy sziesztázzunk, esetleg egy mesekönyvet? Továbbra sem értem, hogy lehet pont egy kislány, avagy kislánynak tűnő szörnyeget a vezérünk, felszabadítási elvek ide vagy oda. Adoniszt sokkal inkább el tudnám képzelni a szerepre, avagy ismeretlen lovag urunkat az asztalnál ülve, de egy kislányt... van bárki, aki komolyan veszi vajon őt?
A pincértől halkan csak egy kis csokilikőrt kértem, már amennyiben van az itallapjukon ilyesmi. Nemrég kóstoltatta meg velem egy udvarlóm, s azóta rabja vagyok az édes nedűnek, ami olyan, mint az istenek eledele. Igazi női alkohol, ha engem kérdeznek. Adonisz ravasz megjegyzésében viszont ismét nem csalódtam, s torubanai emlékeim szökőkútként a felszínre tőrnek hirtelen. Sokat mondó pillantással hálálom meg neki a mondatot, szám ravasz mosolyra gyúlik és kóstolgatom ajkaimat egy kissé, mielőtt felelnél. -Örömest elfogadom a felkérést. Mind a kettőt, akár.
A továbbiakban nem volt kedvem többet szólani, főleg, miután Adonisz is eltávozott közülünk egy időre, de ritka jókedvemnek hála ha valaki beszélgetést kezdeményezne velem, nem küldöm el a sárga vidékre. Kivételesen, szóval érdemes megbecsülniük a jó szándékom, legyen szó akár a kislányról, akár az ismeretlen lovagról. Keresztbe vetett lábaimat nem takargatom, rakoncátlan hajam pedig újból és újból az arcomba hullik, így muszáj egy-egy kecses mozdulattal a helyére parancsolnom. Mit tehetek én erről? Rakoncátlan és kész, no :3
Hmm, vajon milyen lehet ez az M? És mikor érkezik vajon? Remélem később, mint a csokilikőröm.

by **Strea** Hétf. Szept. 30 2013, 22:25

A zenének titulált kornyikálás erősödik és halkul, miközben játékosok nyüzsögnek a fogadóban, s pincérek rohangálnak mindenütt. Szépen lassan megtelik a hely, a változás észrevehető, ám nem bír befolyásoló erővel. A hozzátok küldött pincér csöndben felveszi a rendeléseket, majd még végignéz rajtatok, mielőtt továbbállna. Aki esetleg figyelemmel követi a mozgását, láthatja, hogy a pultoshoz lép, aki éppen Tachival diskurál, ám egy szót sem szól, a két njk-nak csupán a tekintete találkozik. Ezek után a pincér hátramegy, és pár percen belül elő is kerül, mindenki elé letéve azt, amit rendelt.
- Ha egyszer elkezdik, egész este ez a borzalom megy… nem váltanak, ezt sohasem… – mormogja maga elé, nem is figyelve rátok. Biccent felétek, majd távozik, mentében még hallhatjátok, amint nem hagyja abba a zúgolódást. És valóban, eddig az együttes többfélét zengett, azonban már egy ideje csak ugyanazt a pár sort énekli, megállás nélkül:

Nyújtsd a kezed!
Egy sör kell neked!
S ha már eleget ittál,
Téged egy szűk kis hely vár,
Megtalálod ha akarod,
A falon a Maszatod!

Tachi, amint odamész a fickóhoz és elkezdesz kérdezősködni, amaz előbb befejezi az egyik pohár eltörlését: nem zavartatja magát, hogy megvárat, ám végül mégiscsak odafordul hozzád, és a zenészek felé int.
- Jól nyomják a srácok, mi? Egy tag bérelte fel őket – mondja nevetve, s folytatja munkáját, ha tovább kérdezősködnél, csak ugyanazt ismételgetné, más szavakkal. Úgy tűnik, belőle már nem tudsz kiszedni semmit. A rejtélyes M se tűnik fel, sem pedig akárki más. Mihez kezdtek most?

Sorrend: nincs (innentől Harunak sem kell elsőnek írnia)
Határidő: október 10. éjfél
Pótlási lehetőségek: Niels 500 szóval pótolhat, akik eddig nem írtak, ha részt akarnak venni a küldetésen, írjanak nekem egy pm-et, és 750 szóval még becsatlakozhatnak, ám csak a céhküldire való tekintettel!

by **Tachibana Makoto** Szomb. Okt. 05 2013, 13:13

Csokilikőr. Kétségtelenül hozzáillő ital volt, talán jellegzetesebb választást nem is tudtam volna elképzelni. Édes és bódító, sokat ígérő köntösben, észrevétlenül megrészegítve az embert zamatával. Vajon Szophie is kedvelné? Minden bizonnyal, noha hozzá mégsem illik úgy. Ennél az analógiánál maradva ő inkább a forró csokoládé, az alkohol mámorító hatása helyett inkább perzsel. Leginkább a szívemet, de ugyanolyan függővé tesz, mint a likőr. Képtelenség abbahagyni, és míg a likőrt kedvtelésből isszuk, a forrócsokit már szeretetből. S hogy én mi vagyok? Hát nem a tiszta ásványvíz, az egyszer biztos :]
Aphroditém válaszára sejtelmes vigyor húzódott az arcomra, kedvemre való felelet volt. Kis híján az elhatározásomat is megmásította, de a kislányra pillantva eltántorodtam az ötlettől, hogy mégis inkább a szórakozásnak éljek. Valamikor "dolgozni" is kell, a lehetőség pedig adott volt titokzatos megbízónk személyében. Nem kívántam megszegni a szavam, ha érdekel a megbízása, akkor azt végre is hajtom, elvégre nem vagyok hedonista, akit csupán az élvezet motivál. Ennek szellemében döntöttem úgy, hogy a pultos kihívására felelek, hátha megered a nyelve.
- Fuyukai da... - sóhajtottam fel az egyre nagyobb zsúfoltságot látva, és rövidesen az is feltűnt, hogy a zenekar már hosszú-hosszú percek óta beakadt lemezként funkcionált, ugyanazt a refrént játszva el újra és újra. Halk hümmögést csalt ki belőlem az atmoszféra, valahogy kezdett érdekfeszítővé válni ez a csehó. Volt időm minderre, hiszen a csapos, hozzám hasonlóan nem sietett el semmit.
- Kitérő válasz... yare-yare... :] - mondtam inkább magamnak, és a riposztot követően nem kellett kétszer mondani, mit kíván kifejezni a fickó. Egy biccentéssel köszöntem meg az infót, majd a zenekar irányába pillantottam, és pár másodpercnyi merengés után tértem vissza az asztalomhoz, ahol már várt az italom. Ráérős mozdulatokkal foglaltam helyet, újra és újra meghallgatva közben a refrént, hogy a zsivajban biztosan ne tévesszem el a mondanivalóját. Egyszerűnek tűnt.
- A megbízónk nem fog idejönni, nekünk kell rátalálnunk - közöltem az asztaltársasággal flegmán, majd felemeltem a kezemet, ujjaimmal V alakot formáltam, és közrefogtam a mutatóujjam - Két úton akadhatunk a nyomára, úgy látom. A zenekart ő bérelte fel, ez az egyik - fogásom átvándorolt a középső ujjamra - ..vagy pedig játszunk az ő szabályai szerint és követjük a refrén által kijelölt utat a "szűk kis helyre" - osztottam meg a megfigyelésemet, majd leeresztettem a kezem, mely végül a poharamra fonódott. Nem foglaltam állást, ezt rájuk hagytam. Elég intelligensnek gondoltam őket ahhoz, hogy ne kelljen a szájukba rágnom, hová irányít minket a rejtélyes M. Amíg megszületett a döntés, addig legalább békében megihattam a vizem :]

by **Hürrem** Csüt. Okt. 10 2013, 18:39

Az asztallapon ritmikusan kopognak körmeim hegyei, miközben az italomat várom egyre nagyobb türelmetlenséggel, mit mondjuk csak lelkem legmélyebb tudói láthatnak. Tekintetem a csaposról a zenekarra, majd onnan az asztalra téved, elmereng, gondolkodik. Figyelmem végül megszakítja a pincér hőbörgése, mit csodálkozva hallgatok. Mégis micsoda dolog az, hogy egy vendéglátó a vendégek füle hallatán szidjon akármit is?
Illedelmes köszönöm hagyja el a számat, majd egy apró korttyal megnedvesítem a torkom. A likőr jellegzetessége azonnal tüzet és jeget ad mindenre a számban, a csoki édessége pedig megmosolyogtat. Ezért érdemes volt várni. Lassan kortyolgatva, az ital minden csepp ízét kiélvezve hallgatom a zenekar egyre ismétlődő taktusát, melyben első hallatra felismerem a rejtett üzenet egy részletét.
M mint Maszat. Lehetséges lenne?
Nem túl sokáig pergő gondolataimból Adonisz ébreszt fel, miután visszatér közénk az asztalhoz. Poharam alja ismét találkozót beszél meg az asztal lapjával egy időre, amíg nincs újból szükségem egyedi és megunhatatlan nedüjének ízére. Végighallgatom a férfi felvetéseit, majd körmeimet piszkálva, hümmögve reagálok neki.
-Kétlem, hogy a zenekar akármit is mondana. Véleményem szerint épp eleget segítenek nekünk. Az üzenet alapján pedig én, személy szerint, két további eshetőséget gondoltam ki. -s őt utánozva, kaján mosollyal, felmutatom ujjaimat.
-Egy: valamennyire le kell részegednünk, s csak akkor enged be a "szűk kis helyre". Kettő: valamit keresnünk kell a falon. Mondjuk egy M betűt, ami megmutatja, hol van a célunk.
Majd kortyoltam egy aprót a likőrből, hogy hozzátehessek még valamit: -Avagy mindkettő szükséges a feladathoz.
Bevallom, lerészegedni semmi kedvem, soha nem tettem, s ezek után sem szándékozom, így tekintetem, egyenlőre az asztalnál ülve, a falat kezdi szemlélni ráérősen, s alaposan, amennyire a távolság megengedi.

by **Strea** Pént. Okt. 25 2013, 15:20

Hmm, legyen mégegy beszélgetős megoldós kör, ugyanis nem interaktoltatok semmivel egymáson kívül (már ami a továbbhaladást illeti), és Haru sem írt. Azt azonban elárulom, hogy az ital, a lerészegedés nem segít rátalálni a megoldásra. Egyébként a zenekar továbbra is ugyanazt a nótát fújja, a pultos pedig párszor rátok pillant, a fejét csóválva, mintha egy kicsit szomorú lenne, hogy még mindig ott ültök. Lehet aggódik értetek, vagy csak az asztalt szeretné üresen látni végre?

by **Drake Haru** Pént. Nov. 08 2013, 20:34

/Hát akkor írok én.. amúgy is Harus hangulatom lett viadalon./

Nem érdekeltek. Olyan szinten untatott a társaságuk, mint ahogy átlagos embereké. Mert azok is voltak. Hiába volt meg bennük a különlegesség, hogy már öltek, nem éltek annak szellemében, nem érezték annak gyönyörűségét. Vagy ha igen, akkor sem szellemültek át eléggé. Ahhoz túl felszínes érzelmeknek hódolnak. Az én egyetlen szerelmem a halál, míg láthatom, mag művészetét űzhetem, boldog vagyok. És ha meg kell tagadnom, akkor saját valómat űzöm el. De többé már nem teszem. Képtelen lennék.. A gyönyör örök sötét rózsái között fogom hivatásomat terjeszteni. A kegyetlenség édes karmai körülfonnak, és szárnyakká vállnak. Igen, én így vagyok teljes, önmagam. Ha szárnyalhatok.. Oly édes, oly felemelő érzés. És meg van ennek a maga morbid boldogsága. Én, úgy tartom, a világ legboldogabb embere vagyok, mert nem értek fájdalmat, ha valaki eltávozik. Nem érzek semmit, talán csak egyszerű irigységet, hogy ő már átélhette az utolsó csókot, mely az életet hivatott kiszipolyozni. Persze én sokszor segítek felgyorsítani ennek a csóknak az eljövetelét. Ez az igazi szerelem, ez az igazi szenvedély. Az egyetlen, és utolsó lehelet érzése semmi máshoz nem fogható. Gyönyörűséges.
Nagyot sóhajtva hátra dőltem a székben. Nincs kedvem a társalgáshoz.
És amúgy is furaságokat beszélnek. Lerészegedni bizonyosan nem kell, mivel az "eleget ittál" kifejezés inkább arra enged következtetni, hogy többé nem vagyok szomjas. Nem mondta, hogy alkoholt igyak, és azt sem, hogy annyit, hogy részeg legyek. Nekem az elég lehet egy korty is.
A zenekart hagyjuk békén. Ha ő bérelte fel őket, valószínűleg gondoskodott arról is, hogy hallgassanak. Nem fognak kínzásra semmit sem elmondani, és ők csak üzenet közlők, így nem kell figyelembe vennünk őket. Inkább a maszatot kellenes keresni a falon, illetve azt a bizonyos szűk kis helyet. M, mint maszat..
Egy szó nélkül felálltam, és a falhoz sétáltam, piszkot, és lyukat keresve. A falon kell lennie az M-nek, mint maszatnak. Ott kell valami nem odaillőt keresnem. Kicsit sem zavartatva magam kezdtem nézelődni, kutakodni, megtapogattam dolgokat, kapcsolókat kerestem, meg ilyesmik.. Aztán ha nem volt ilyen, körbenéztem, hogy wc után kutassak.. Az elég szűk hely, nem? Közben gondolataim visszatértek ügyfeleimhez, kiket a temető csendes megnyugvásába küldök. Mily felemelő feladat.. Egyszer egy wc-ben fojtottam meg áldozatomat. Nos, az ő halála nem volt túl kellemes, sem valami álom eltávozás.. De legalább már egy jobb helyen van. Megjegyzem, én is jobban szeretem a szépséges eltávozást, a hosszú kínzásokat, a vért, kitépett szerveket, és a szép lassú elmúlást.. De heccből egyszer ki kellett próbálnom ezt is. Na meg sikerült felidegesítenie a dumájával Istenről, meg hogy én milyen rossz ember vagyok. Rossz a fene, az. Én a halál földi képviselője vagyok, az ő kedvében játszok - persze ez az én boldogságomat is elősegíti - és az ő parancsait, és akaratát követem. Tehát ölök. Mikor így, mikor úgy.. Csak azok részesülnek kínzásban, akik kellően megérdemlik. Csak azok kapnak szép halált, akik maguk is szerették a drága sötétséget. Nem fogom holmi Istenfélőnek megadni a lehetőséget, hogy érezze utolsó pillanatainak fájdalmát, hogy még él. Nekem magasztos feladat jutott, eldönthetem, ki hogy hal meg a kezeim között. Ez épp elég élet cél, és hivatás, ez az én hitem, és foglalkozásom, művészetem. Ez vagyok én..
Talán könyvet kéne írnom. Talán akkor közelebb kerülnének az emberek nézeteimhez. Talán akkor megértenének..

by **Tachibana Makoto** Hétf. Nov. 18 2013, 21:31

Szó nélkül. Így távozott az asztaltól Haru-chan, gondolatait megtartotta magának, javaslatot, utasítást nem adott. Nem mintha hallgattam volna rá, a céhvezér posztja csak egy jelkép a mi csoportosulásunkban, valójában semmit sem jelent üres jogoknál. Nem volt semmi a menürendszerben, ami arra utalt volna, hogy valahová tartozunk, csupán egy apró tetoválás egy kellően rejtett helyen. A közös eszme, vagy éppen a közös cél hozott össze minket, ám ez nem jelentette azt, hogy vakon engedelmeskedünk egy fantomposzttal megáldott vérszomjas kislány utasításainak. Legalábbis rám ez mindenképpen vonatkozott :] Felemeltem a poharam, hátradőltem a székemen és egyetlen nagy korttyal leöblítettem a torkomat az ásványvízzel, majd fél szemmel az édesen kortyolgató szépségre sandítottam.
- Yare-yare... Úgy tűnik kettesben hagyott minket - szólaltam meg unottan, és közben leraktam poharamat, ujjaimmal valamivel közelebb pöccintve azt az asztal közepéhez - Én nem élek alkohollal, szükségem van a józan gondolkodásomra. Szóval ha a zenekar kegyed szerint nem csicsereg, nem marad más, mint a keresés. Szívem szakad meg, de attól tartok, el kell válnunk néhány minutumra emiatt :] - döntöttem kissé oldalra a fejemet, majd az asztalra támaszkodva talpra löktem magam, és előbb tekintetemmel, majd lábaim segítségével is körbe szándékoztam járni a lebujt, a megfelelő ajtót keresve. A tömeg nem tette egyszerűvé, de igyekeztem szemmel tartani Aphroditémet, hátha valamiféle veszély leselkedik rá, és közbe kell lépnem. Nem szívesen hagytam egyedül a tüneményes szirént, azonban mint tudjuk, vannak olyan helyek, ahová a királyok is egyedül járnak. Még akkor is, ha a hercegnőkre ez nem jellemző :]

by **Hürrem** Kedd Nov. 19 2013, 19:39

Are-are. Drágalátos vezetőnk egy szót sem hajlandó szólni, csak ingatja a fejét s szinte lerí róla, hogy bolondnak tart. Mosolyogva figyelem az arcvonásait, majd aprócska mozdulatait, ahogy felkel, és elkezdi a falat vizslatni, a gondolataiba mélyedve. A próba nem sikerült, és ezzel az én szememben még tovább csökkent a tisztelet iránta.
-Ch... -szalad ki ajkaim közül egy óvatlan pillanatban, majd úgy döntök, nem foglalkozom tovább Haru-channal, csakis abban az esetben, ha rátalálna a jelre.
-Én örülök neki. Kettesben még a likőr is ízletesebb. -mosolyodom el, mikor Adonisz megszólal. Haru tökéletes ellentéte a számomra, ő felpörget, izgalomba hoz, felkelti az érdeklődésem. -De előbb a munka. Induljunk mihamarabb, ki tudja, utána mi mindenre lehet még időnk az éjszaka :] -kacsintok felé sokat sejtetően, majd a mennyei likőr utolsó cseppjei is eltűnnek az ajkaim között. Egy csepp még kalandútra is indul az orcámon, de hamar az ujjaimon köt ki, hogy onnan csatlakozzon társaihoz a nyelvemen. Ez az ital túl jóízű ahhoz, hogy akármennyit is el akarjak pazarolni belőle.
Hozzá hasonlóan én is magára hagyom árválkodó poharainkat, és a másik irányba indulok, ahol egyikünk sem keresgéli a maszatot a falon. Nem túl feltűnően, de nem is titkolva nézem a falat, tekintetem ide-oda jár minden centiméteren, keres és kutat, alaposan megvizsgál minden gyanús elemet. Figyelmemet csak az egyik JK zökkenti ki egy pillanatra, akibe óhatatlanul is beleszaladtam.
-Oh, elnézést. -suttogom gyorsan, majd ismét a fal felé fordulok, ám nem sokáig. Megnyalom az ajkam, hajamat a fülem mögé simítom, majd mosolyogva nézek vissza rá. -Ha már így egymásba botlottunk, mond, van kedved segíteni nekem? Keresek valamit :]

by **Strea** Szer. Nov. 20 2013, 00:40

A Hürrem által megszólított, mogorva fickó csak grimaszol egyet, morog valami olyasmit, hogy „elege van már ezekből”, s arrébb vonul. A fogadó falain semmi jelre vagy egyéb nyomra nem bukkantok, ám ahogy bementek a mosdóba, úgy több minden is a szemetek elé tárulhat: legelőször is, hogy nincsen női vagy férfi jelzés az ajtók falán, akárki eljuthat a mosdócsészék fölötti hatalmas tükrökhöz, melyek a szemközti falra néznek. Fehér, összekoszolódott csempesor, melynek egyik szélén vörös kéznyomok találhatóak, ha pedig közelebb mentek, a csempébe, melyen rajta van a jel, apró szöveget véstek:

A pontosság a kulcs, és az ismeret.

A szavak végén pedig egy lefelé mutató nyíl jelzi az alatta lévő három csempét, melyek egy árnyalatnyival fehérebbek, tisztábbak, mint a többi: mintha csak ezeket törölgették volna le állandóan, a másikakat nem. Érdekesség lehet még, hogy az egyik mosdó szélén apró tégely van, tele mind színében, mind pedig állagában vérre hasonlító folyadékkal: nem nehéz rájönni, hogy ezt használták a kéznyomokhoz is. Hogyan tovább?

by **Hürrem** Szer. Nov. 20 2013, 22:52

-Oh, hát akkor további jót, gentleman. -fintorgok jómagam is, majd karba tett kézzel a falnak vetem a hátam. Meguntam a keresgélést, főleg így, hogy az eljöttek közül sokan már le is léptek, a másik két tag meg olyan inaktív, hogy hozzájuk képest a téli álmot alvó medve egy hiperaktív kisgyerkőc.
Már most látom, hogy ez a céh jóformán semmire sem jó. Túlságosan is szét vagyunk szóródva, nincs semmilyen rendszer, vagy akármi, ami azt mutatná, hogy egy a célunk. Tény, hogy a szabadság formája nekem is tetszik, de zavar ez a nagy semmittevés és tudatlanság, ahogy a munkájukat végzik. Kell az összetartás, ha hatékonyan akarjuk felszabadítani mindazokat, akik nem méltóak a játék végigvitelére.

[Küldetés] M – Fekete Játék Nya_www.kepfeltoltes.hu_

A kislány végül a mosdóra menetelt, ami gyanússá vált a szememben. Miért menne wc-re, mikor az inger maximálisan hiányzik a játékból? Elvégre, még az éjszakai kalandokhoz is igen kacifántos úton juthattunk csak hozzá, már akik vették a fáradtságot, hogy a rendszerükben kikapcsolják a cenzúrát. Ugyanez az ürítésre a legjobb tudomásom szerint sem vonatkozik. Tán épp ezért ellöktem magam a faltól és határozott léptekkel a mosdók felé vettem az irányt, majd belöktem az ajtót az aprócska...
(!)
...helyiségbe.
-Na mi van? Csak nem talált végül valamit a nagy fővezér? -vigyorgok gúnyosan, miközben tekintetem végigméri a helyiséget. Az agyam közben vitustáncot kezd lejteni...
"Sörivás"... mert utána az embernek általában vizelnie kell... tehát ha még elég józan hozzá, a wc felé veszi az irányt.
"Falon a Maszat"... csak nem ezekre a kéznyomokra gondoltak? Az mindenesetre tény, hogy itt, benn már értelmet nyer a versike. Kihajolok az ajtón, tekintetem azonnal megtalálja Adoniszt, és mosolyogva, integetve kiáltok át neki.
-Gyere ide! Úgy tűnik, megtaláltuk!
Közelebb lépek a csempékhez, alaposan végignézve a feliraton. Gyanússá válik, hogy két betű, a p és az m kicsit világosabb, elmosódottabb, mint a többi. Lehet csupán véletlen, de lehet ugyanolyan rejtvény is, mint az eddigiek. Sacre Bleu, ha valamit utálok, akkor azok a rejtvények.
-Pontosság, ismeret... PM... -fintorgok egy kicsit. Úgy érzem, még nem szabad nyúlnunk a tégelybe, vagy akármit is csinálni vele, előbb tisztába kell lennünk a felirat jelentésével. Ezt viszont már inkább a társaimra bízom. Én rámutatok a világosabb, kiálló betűkre, de másban nem segítek. Majd talán ha rájövök valamire.

by **Drake Haru** Szomb. Dec. 07 2013, 13:44

Unottan lépkedtem, kicsit sem zavartatva magam, miközben arra gondoltam, hogy a wc-k valószínűleg pont az ehhez hasonló küldetések miatt lettek megtervezve. Mert hogy szükség nem volt rájuk, az biztos. Nem volt külön női vagy férfi helyiség kialakítva. Nem mintha szükséges lenne, mert nem nagyon nyithatsz rá a másikra pisilés közben. De azért ez mégis furcsa volt.
Beléptem. Koszos csempék, mint általában az ilyen kocsmákban. Vörös kéznyomok. Ez már érdekesebb lenne, de mivel ebben a nyomorult világban még vér sincs, ezért annyira mégsem volt érdekes. Viszont mégis közelebb mentem, mert nyom viszont lehet. PM. Remek. Most mutassam meg a többieknek? És már itt is van az első vakarék. Hófehér hajú csajszi elég flegma. Talán ez az egyetlen jó tulajdonsága.
- Nem vagyok vezér. - sóhajtom halkan. A fene sem kérte az állást. Egyszerűen nem volt más balek, aki végezze a banki feladatokat. Vagy nem akarták csinálni, vagy nem is tudnak számolni. Én meg két gyilkolás között úgy döntöttem unalomból, hogy rendszerezem azt a porfészket. Ennyi volt, mi miatt most vezérnek nevezhetnek. Cöhh.. Meg találtam egy jó kis helyet a templom alatt, ahol meghúzhatjuk magunkat. Semmiség. És az, hogy a kilépett tagokat megöletem velük? Csupán szórakozásból mondtam, hogy menjünk, nem adtam én parancsba. És ha a kis hófehérke így folytatja, neki is ez lesz a sorsa. Megölöm.^^ Izéé.. Felszabadítom. Ne rontsa már el az én kis játékomat. Unottan forgattam a szemem. Végül amikor mindenki megérkezett, lenyitottam a menüm, és megmutattam a PM-et. Had örüljenek. A többit már rájuk hagyom. Én megtaláltam a helyet, hagyjanak már békán a feladványokkal a továbbiakban.
Van számodra egy feladatom, hozd a „barátaidat” is. M.
Ennyi volt a levél tartalma, amit anno kaptam. Nem hiszem, hogy sok minden kiderül belőle, de agytekervények, hajrá!

by **Tachibana Makoto** Vas. Dec. 15 2013, 00:27

Ha nem tartom rajta fél szememet a lányon, bizony nem vettem volna észre, hogy emelt hangon megszólít, olyan szinten elnyomta a tömeg zaja a hangját. Az intése azonban felkeltette a figyelmem és szájról olvasni is tudok többé-kevésbé, így Aphrodité hangján formálódtak értelmes szavakká a képek a fejemben. Ezek szerint voltam olyan peches, hogy rossz irányba indultam el, ők pedig jó felé :] Fáradt sóhajjal vettem tudomásul, hogy bizony erőfeszítéseim nem voltak kellőképpen gyümölcsözőek, azaz pontosabban szólva elpazaroltam az energiámat arra, hogy ezen a kellemetlen csürhén keresztültörjek a semmiért. Kelletlenül fordultam vissza és irányítottam lépteimet az imént eltűnt hófehér kobak irányába, végig szemmel tartva az ajtót, melyet kerestünk, és melyre a hölgyek jobban ráéreztek. Csak tudnám, miért :]
- Nos akkor beszemtelenkedek ide is... - léptem be ezzel a mondattal a helyiségbe, melynek ajtaján persze semmi jel nem volt. Vagy leszedték, vagy feleslegesnek tartották. Amúgy is legfeljebb dísz volt, hiszen senkinek sem lehetett rá szüksége. Körbepillantottam, és bár elsőre is kiverte a szemem a falon lévő kézlenyomat, azért alaposabban is szemrevételeztem a többi pontját is ennek az illemhelyiségnek.
- Hmmm-hm... - nekem csupán ennyi volt a véleményem elsőre, közben pedig ujjamat végighúztam a felirat alatti csempéken, melyek látványosan fehérebbek voltak a környező burkolatnál. Pontosság és ismeret... Mivel a lányok nem nagyon tudtak mit kezdeni a helyzettel, így magamra vettem a rébusz megoldásának feladatát jobb híján, és a tégelyt a kezembe véve belemártottam az ujjaimat a piros festékbe. Az egyértelműek tűnt, hogy bármi is legyen a megoldás, oda kell írni, viszont az még az én agytekervényeimet is megdolgoztatta, hogy mi is az a három jel, amivel kielégíthetjük a feladványadót és teljesítsük a próbáját. A kulcsot, csak hogy stílszerű legyek, Haru-chan adta meg azzal, hogy megmutatta az üzenetet, amit kapott. Pontosság, mint a levélben szereplő időpont, pontban 10 óra, és ennek megfelelően már kanyarítottam is az egyest és a nullát a falra, viszont a harmadik már nem volt ilyen egyértelmű. Ha a tízesre volt utalás, akkor azt kizártam, hogy az ismeret szó kiemelt betűjének pozíciója lenne a pont az i-n, a koordináták pedig túl hosszúak voltak. Több számunk nem volt hát. És betűnk? Az volt egy: az M. Vetettem egy pillantást a hölgykoszorúra és felvéstem a tippemet is, majd hátraléptem. Elégedetlen voltam, de az ilyen feladványok fejtegetése nem is volt az én asztalom. Biztos voltam benne, hogy Ő ezt negyedannyi idő alatt megoldotta volna, de nem volt itt, hogy a számára természetes összefüggést a tudtunkra adja.

by **Strea** Hétf. Dec. 16 2013, 12:39

Ahogy Tachi odaírja a csempékre a megfelelő számokat, a falon megjelenik egy eddig láthatatlan körvonal, nagyjából ajtóméretű. Ha közelebb mentek, könnyen rájöhettek, hogy immáron, bár védett övezeten belül vagytok, már nem védi lila fal, mindannyian kényelmesen befértek rajta. Ha bementek sem záródik be utánatok, előttetek hosszú folyosó, gyér megvilágítással, döngölt földdel a talpatok alatt. Semmi különleges, a végéig még Látással sem láttok el, ám ha elindultok, pár perc séta után egy hangra lehettek figyelmesek, ami mögületek jön, a mosdó irányából. Egy zöld indikátoros kölyök az, lelkesen szalad utánatok, arcán önfeledt vigyor, nem is nézi az indikátorotokat, annyira el van foglalva a folyosóval.
- Hűű, halljátok, ez tök jó! Biztos egy plusz küldetés – örvendezik, Harut, mint látszólag korabelit próbálva magával ráncigálni előre – Játsszunk felfedezősdit, jó? Én leszek a kapitány, ti meg a csapatom! – fordul Hürrem és Tachi felé, majd már szalad is előre, ám hamar megtorpan: egy piros vonal, átszeli a járatot, fölötte erős fényű lámpa, hogy biztosan ne kerülje el senki figyelmét. De minek van az ott? A srác lenyitja a térképét, ti is megtehetitek akár, persze nem kötelező, ám a minimapon tisztán látható, hogy a város határán vagytok. Mégegy lépés, és védett zónán kívülre kerültök. A kölyök is hamar levágja a helyzetet, a világosban már a vörös indikátorotok is feltűnik neki, így kényszeredetten felnevet, és megpróbál átfurakodni köztetek, hogy visszasiessen a fogadóba – Azt hiszem én inkább visszalépek, keresek társakat, és visszajövünk – mondja, igyekszik leplezni a riadtságát – Ha megbocsájtotok – teszi hozzá, és már vágna is át köztetek.

A jk-val nincsenek további terveim. Értsétek: azt csináltok vele, amit akartok. Lv2-es szintű, 30 hp-val, kezdő felszerelésben van.

by **Drake Haru** Kedd Dec. 17 2013, 19:23

PM megmutatás, falra festés, fura ajtó. Teljesen hétköznapi dolgok ezek Aincrad utcáin. Hjaj, hogy mit kell ógy mimdent itt túlbonyolítani. Felesleges dolgokat ránkerőltetnek. Persze a titkos ajtók azok titkos ajtók, nem a semmiért. Azért remélem, elég kárpótlást kapunk majd jutalmul fáradozásainkért. Mert ez az egész kínlódás, én mondom. Pláne, hogy társaságban kell csinálnom. Semmit sem rühellek jobban, mint ha ismerősök vesznek körül. Ilyenkor eléggé feszengek, sajna. Ebből pedig természetesen semmi jó nem származhat. Igen, emlékszem.. történt egyszer, mégg kis koromban, a háború idején; az egyik sráccal, aki ugyanazon a búvóhelyen élt, mint én, találtunk egy alagutat. Teljesen hétköznapi dolog volt ez, hisz azon a helyen sok ilyem fordult elő. El akartam indulni, felfedezni, ám ő is jött. Mögöttem. Hallottam léptei zaját a hátam mögül. Idegesítet. És kopp-kopp, és idegesít-idegesít. Így hát kegyes mosollyal megfordultam, és egy mozdulattal elvágtam a nyakát. Senkinek nem tűnt fel. Senkinek nem hiányzott. És én is megnyugodhattam.
És most újra, kopp-kopp. És mögöttem sétálnak. Idegesít. Nagyon, nagyon. Csak a fegyverem kell lehívni, és.. de nem! Ezt nem tehetem. De kell! Akarom!
Ekkor egy hang törte meg a csendet, és a lépések ütemét. Egy hang, egy kiáltás, mely talán még idegesítőbb, mint a pések mögöttem. Aztán egy kar ragadott meg, és húzott, ráncigált mags után. És az idegeimet is egy csapásal széttépte. Sőt, egy nyikkanás is elég volt tőle. Mély levegőt vettem, és a menüm lenyitásával foglalatoskodtam. Teljesen nyugodtan elővettem fegyverem, és kedélyes mosolyt varázsoltsm arcomra, míg ő vidáman pörgött mellettem. Idegesít, idegesít, idegesít...! Itt az alkalom, Meghal.
- Nyugi, kölyök. - mosolygok rá, miközben megragadom a vállát. - Itt maradsz. - mosolygok tovább, majd taszítok egyet rajta, hogy a vonalon kívülre kerüljön. Meglendítem fegyverem, és egy csapást intézek felé, függőlegesen végig a feje mentén, miközben megkönnyebbülten felnevettem. Aztán még egy csapás a nyakán, mintha csak le akarnám fejezni. Közben már pixelek szálhattak fel belőle. Idegességem levezetése érdekében még azokat is megcsapkodtam. Azzal szórakoztam, hogy a piros kis darabkákat próbáltam eltalálni.
- Huhh.. - sóhajtottam, mélyet lélegezve . Megkönnyebbültem. Persze ez nem azt jelenti, hogy ez a jó kedély sokáig ki fog tartani. Mindenesetre egyenlőre a halál csodás utolsó pillanata járt a fejemben, az áldozat túlvilági tekintete. És ez egyenlőre elég volt, hogy boldog legyek.
Egy szót sem szolva indultam tovább, immár elégedett mosollyal arcomon.

by **Hürrem** Vas. Dec. 22 2013, 22:33

Karba tett kézzel figyeltem, ahogy a rejtvény végül megoldásra lel és Csodaországba illő módon megjelenik egy ajtóra emlékeztető akármi. Most akkor mi legyek? Alice? Vagy a fehér nyúl?
A részemről szótlanul telik az út, amit megteszünk, hisz az agyam most túlzottan is azon pörög, vajon mi állhat előttünk. Ki lehet ez az M, és mit akarhat Harutól? Tán az irigység, tán az unalom beszél belőlem, nem tudom megkülönböztetni a két egyébként merőben más érzést. Lopva egy sanda pillantást vetek a lánykára, aki szemmel láthatólag kezd egyre idegesebb lenni. Csak nem titkol valamit?
A kaszám kellő távolságban van, ha támadni merészelne... vörös céh vagyunk. Még a saját társainkban sem bízhatunk, Haruban pedig különösképp nem bízom.
Léptek zaja zökkent ki mélázásomból, és kérdő tekintettel nézek hátra. Satnya fiúcska közelít felénk boldogan, én pedig már most tudom, mi fog következni. Elvigyorodom.
-Hát persze. -szólalok meg halkan. -Egy izgalmas új küldetés...
Csilingel a menü, ahogy leeresztem. Kezemben megjelenik a kasza, éhesen csillog a gyatra fényben. A srác közben rájön a turpisságra és menekülni szeretne.
-Ugyan már. Játszunk egy kicsit.
Haru viszont gyorsabb, és mire kiélvezhetném a dolgot, már végzett is a kölyökkel. Jobb híján egy piros pixelt szúrok ki a kasza hegyével, majd annak nyelére támaszkodva kérdőn nézek a kislányra.
-A csokit is ilyen hévvel falod fel? -mosolygok. Csupán azért bocsájtok meg neki, mert láthatólag lecsillapodott kissé, ami számomra is jó hír, hisz egy nyugodt gyilkos az ember mellett kevesebb kockázatot jelent. És bizony nekem sincs kedvem itt hagyni a fogam csak azért, mert egy pillanatra figyelmetlen vagyok.
Elteszem a fegyvert, hisz szükségét ismét elvesztette, és folytatom az utam a többiekkel át a folyosón. Egyre kíváncsibb vagyok erre az M-re...

Hmm... még a végén megkedvelem ezt a szánalmas kis céhvezért? Hisz meg kell hagyni... ez nem volt semmi, amit levágott az imént.

by **Tachibana Makoto** Szomb. Dec. 28 2013, 20:13

Titkos ajtó nyílt, és rejtélyes, sötét járatba kerülhettünk mindhárman. Kezemről még leöblítettem a vörös masszát és a sorban utolsónak bújtam be az ajtón, kényelmes, de hosszú léptekkel felzárkózva. Látásom ahhoz éppen elég volt, hogy Aphroditém formás popsijának ringását elmélázó tekintettel vizsgálhassam, és ami azt illeti, nagyjából ennyiben merült ki a folyosó szórakoztató jellege. Hogy hová vezet, az a legkevésbé sem érdekelt addig, amíg a titokzatosság aurája körbe nem lengi. Márpedig egy szimpla betű nem elegendő ahhoz, hogy kíváncsiságomat kellőképpen felkeltse. Indításnak jó, de amennyi időt eltöltöttünk már itt, joggal várná a magamfajta kalandor, hogy egy-egy újabb darabka kerüljön elő, amely fenntartja az érdeklődésem.
Már-már azon töprengtem, hogy Hürremmel kettesben mennyivel izgalmasabb is lenne egy helyben maradni, a kislány meg menjen, ahová csak szeretne, ám ekkor szapora léptek visszhangja és dobogása ütötte meg a fülemet. Hanyagul hátravetettem tekintetemet, és egy fiatal kölyök került a látóterembe. Követett minket. Rossz ötlet volt. Annyira kézenfekvő volt, hogy ebben a pillanatban értünk el a város határához, mintha a sültgalamb reppent volna a szánkba. Csapda? Vagy esetleg egy próba, amit a titokzatos M állít elénk. A kínálkozó lehetőség a fülünkbe ordibált, ám én voltam az egyedüli, akinek az egyik fülén be, a másikon ki. Semmi érdekem nem fűződött hozzá, hogy bántsam a fiút, ilyen szempontból még félelmetesnek is hatott, hogy a két lány gondolkodás nélkül ugrott.
- Hm-hm... - hümmögtem tűnődve, összesen ennyi kommentet lehetett belőlem kisajtolni, miközben Haru-chan pixelekké robbantotta a szerencsétlent. Aphrodité megjegyzése azonban bevallom, kissé meglepett. Talán mégsem olyan ártatlan lány, mint amilyennek én gondolom, és nem csak azért tagja ennek a szedett-vedett bandának, mert személyem varázsa idevonzotta. Yare-yare... nem csak hogy felszabadította volna a kölyköt, de még játszadozott is volna vele. Ijesztő.
- Hopp, csak nem lemaradtam egy kicsit? :] - kérdeztem tettetett meglepődéssel. Kezemben már ott csillogott a kardom, melynek pengéje Haru-chan hátában ült. Felvontam a szemöldököm, mintha a már elpixeleződött kölyökre számítottam volna, mint a fegyverem útjába kerülő akadály, majd visszahúztam a kardot.
- Hozzám képest gyorsvonat vagy :] - került egy apró mosoly a szám szegletébe, Hürrem számára bizonyosan egyértelmű volt, hogy teljesen szándékos volt tettem, nem pedig holmi... véletlen indukálta.

by **Strea** Hétf. Dec. 30 2013, 21:36

Ahogy Haru végez a kölyökkel, egy felugró panelban - ahogy az lenni szokott - megkapja annak összes itemét, egy Kezdő Lándzsát, egy Kezdő Ruhát és egy Hangrögzítő Kristályt, utóbbi mögött ott a kis jel, hogy már aktiválták, tehát hangfelvevésre többé nem használható.
Már mindannyian a vonalon túl vagytok, így Tachi pengéje bizony sebzi Harut, ám mielőtt bármit is kezdhetnétek a szituációval, a folyosó eddigi, homályba vesző lámpái is felgyulladnak, kivilágítva az utat, mely egy nagyjából tíz méter után, egy vaskeretes ajtóban végződik. A kapu kinyílik, egy fekete öltönyben lévő, közönséges férfi lép ki rajta, megigazítja a csokornyakkendőjét, látszólag észre se véve titeket, majd becsukja maga után az ajtót, és elegánsan továbbhalad, egyenesen felétek. Nem néz rátok, rezzenéstelen arccal halad el mellettetek, amennyiben bármelyikőtök is megtámadná, úgy rátok villantja a szemét, és számotokra követhetetlen sebességgel kerülne elő a két kése, még pislogni se tudnátok azidő alatt, amíg kivédi a próbálkozásotokat. Mindet.
- A helyetekben nem tenném - közli veletek érzelemmentes hangon, majd folytatja útját, átlépve a vonalon, ki a fogadó felé. Ha követni akarnátok, hamar lehagyna titeket, esélyetek se lenne utolérni, bár gondolom erre már rájöhettetek, ha bepróbálkoztatok vele. (Ha nem támadtok rá, egyszerűen elsétál mellettetek, nem történik semmi egyéb.) Nos, előtettek az ajtó, hogyan tovább?

Statokat kérek, lehet mindenkinek a mostanit! \o/

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] M – Fekete Játék

[Küldetés] M – Fekete Játék

Re: [Küldetés] M – Fekete Játék

Re: [Küldetés] M – Fekete Játék

Re: [Küldetés] M – Fekete Játék

Re: [Küldetés] M – Fekete Játék

Re: [Küldetés] M – Fekete Játék

Re: [Küldetés] M – Fekete Játék

Re: [Küldetés] M – Fekete Játék

Re: [Küldetés] M – Fekete Játék

Re: [Küldetés] M – Fekete Játék

Re: [Küldetés] M – Fekete Játék

Re: [Küldetés] M – Fekete Játék

Re: [Küldetés] M – Fekete Játék

Re: [Küldetés] M – Fekete Játék

Re: [Küldetés] M – Fekete Játék

Re: [Küldetés] M – Fekete Játék

Re: [Küldetés] M – Fekete Játék

Re: [Küldetés] M – Fekete Játék

Re: [Küldetés] M – Fekete Játék

Re: [Küldetés] M – Fekete Játék

Re: [Küldetés] M – Fekete Játék

Re: [Küldetés] M – Fekete Játék

Re: [Küldetés] M – Fekete Játék

Re: [Küldetés] M – Fekete Játék

Re: [Küldetés] M – Fekete Játék

Re: [Küldetés] M – Fekete Játék