[Event] Tükörkép

Roppantul megörül felfedezésére. Legalább háromszor végigjárja a sírokat a biztonság kedvéért, de nem találja köztük a Zephyr nevet. Mindez elég, éppen elég ahhoz, hogy máris úgy érezze, érdemes volt ebbe a vidámparkba eljönnie. Holott nem kenyere a vidámság – elég csak szinte állandóan mogorva, morcos arcára nézni, örömtelen ábrázata pedig egyáltalán nem az a fej, amit szívesen látna bárki a reggeli müzlihez járó tej dobozán. Reklámszereplései alatt pedig nem a fejét, hanem a mozgását vették fel. Pedig tulajdonképpen még akár jóképűnek is mondható. Csak tanulna meg végre mosolyogni. Akkor talán nem tűnne mindig kifejezetten feszültnek ábrázata.
Ritka esemény az, ha valaki örömmel indul kifelé egy temetőből. Már majdnem mosolyra készteti őt az örömhír. Testvére még életben van valahol, éppen csak azt nem tudja, hol. A keresést pedig így nem kell abbahagynia. Így még több kedvvel veti bele magát a vidámpark többi örömébe. Példának okáért kizsákmányol egy hotdog árust, aki minden bizonnyal az ő pénzéből gazdagodna meg, ha nem lenne NJK. Hirtelen az étvágya is megjött, pedig csak azelőtt kapott be pár falatot, hogy a temetőbe belépett volna. Aztán pedig a vidámpark többi programja felé nézelődik.
Feltűnik neki a sok plakát, ami a koncertet hirdeti. Holott messziről nem veszi ki a dolgot pontosan, az egyikhez – közvetlenül a hotdog standos mellett lévőhöz – oda is slattyog, hogy szemrevételezze és elolvassa. Hallotta már ennek a celebnek a nevét, és jól tudja azt is, hogy jelenleg ő a top 1 a játékban. Az efféle hírekről minden játékos könnyedén informálódhat, hála annak az újságnak, amit ténylegesen bárki újságként kaphat a kezéhez, aki veszi a fáradtságot, hogy az inventoryjába juttattassa a legfrissebb számokat. Ő fontosnak érzi, hogy kövesse Aincrad világában a történő eseményeket, már csak azért, hogy megtudja, a frontharcosok mikor éppen melyik szintet pucolták ki. Végtére is a legtöbb játékos ha nem is tud róla, de nekik köszönheti életét. Ő pedig el akarja érni azt a szintet, hogy akár ő is részt vehessen ezekben a harcokban. Persze idővel. Először testvére megtalálása számára akkor is a legfontosabb.
Rövid sétát tesz a parkban, s kipróbálja a kisebb standok szórakozási kínálatát. Az egyiknél például a céllövöldéhez hasonlóan tehette próbára pontosságát, csupán puska helyett nyílpuskát kap a kezébe. Azon nem lepődött meg, hogy az első, amit kipróbált, félrehord, harmadikra viszont az NJK árus kicserélte azt neki egy másikra, amivel bezzeg azonnal célt talált. Mindettől függetlenül is bezsebelte ajándékát, s inventoryjába rakta a felesleges kacatot, valamilyen mobnak a szőrös, learanyosított makettjét. Majd odaadja valakinek. Akkor nem tartják majd cikinek, hogy ilyesmit tárol az inventoryjában.
Sétája közben a játékosok üzleteinek kikészített standját is meglátogatja. Ideje lenne felmérnie, milyen felszerelést hol a legérdemesebb beszereznie. Pillantja meg a Főnixkönny üzletláncot, melyhez oda is lép, hogy megnézze, mit tudnak. Mikor elolvassa nevét, akaratlanul is prüszköl egyet. Hiszen az ő játékbeli neve a Phoenix. Még hogy főnixkönny! Ő nem szokott sírni, kikéri magának.
Néha akaratlanul is meghallja mások beszélgetését. Meglepi őt, hogy mennyi pletyka kerint az első tíz személyéről. Szánalmas... Nincs ezeknek jobb dolguk? Eleve logikátlannak tartja, hogy egy játékos analfabéta legyen egy ilyen játékban, máskülönben a menüjét se tudná megnyitni. A többiről meg nem is beszélve. Már-már majdnem felidegesítik őt, hogy szinte bármerre megy, erről beszél mindenki. Inkább ideje félrehúzódni valamerre. Meg is pillant egy fedett területet, valamilyen épületet, ahol már talán nyugta lesz ezektől a szitkozódásoktól.
Érdekesnek hangzik számára a Ki vagyok én? fantázianévre hallgató helyiség, így nem is habozik sokat, különösen, mikor jutalom tárgyakkal is kecsegtetik őt. Ráadásul ritka tárgyakat írnak. Még nem rendelkezett sohasem effélével. Mindez pedig azért, hogy végigmenjen egy alagúton? Szerinte kiváló üzletnek néz elébe.
Megkezdi túráját, de csupán egy egyszerű tükör az, amivel elsőként találkozik. Nem talál benne semmi érdekeset. Még most is ugyanolyan morcos harcos képe van, mint amilyen eddig volt neki. Megvonja vállait, s tovább indul, ahogyan viszont innen látja, ez az egész mesterséges ponyva alagút alagút tükrökkel van kirakva.
Csak szeme sarkából látja következő tükörképét, hiszen úgy hiszi, hogy az egészben semmi érdekes, s legjobb lenne egyszerűen a ritka item megszerzésére koncentrálnia. Szeme sarkából azonban valami furcsát észlel. Megtorpanása után vissza is fordul a tükörhöz, hogy szembesüljön azzal, mire is vállalkozott egészen pontosan. Döbbenetes számára a látvány, hiszen egyáltalán nem emlékszik, mikor változott ő nővé. Bár legalább a haja rövid, s sportosnak is elég sportos, na de hogy még csak jó mellei sincsenek? >.> Ácsorog egy darabig a tükör előtt, s vakargatja meg tarkóját. Tükörképe furcsa módon éppen ugyanígy tesz, csupán nem saját magát, hanem női mását látja benne. Ami azonban a leginkább feltűnik neki, hogy egészen olyan, mintha a nővérét látná. Ugyanaz az alkat, csupán az ő tükörképe laposabb, s valamivel talán nyúlánkabb, magasabb, valamint a haja is rövidre nyírt. Arcának vonásai azonban megdöbbentően hasonlítanak Soráéira. Hiába. Régebben sose hitte volna, hogy ez megtörténik, de hiányzik neki a testvére.
A következő tükörnél kifejezetten jót szórakozik. Mindig is imádta a király dolgokat, de ezt mind közül a legmenőbbnek gondolja. Külseje nem változik a tükörképben, s sokáig nem is fedezte fel, mi olyan különleges benne. Némi mozgáspróba után viszont észreveszi a különbséget. Hiszen ő, az eredeti sokkal gyorsabb, mint a tükörképe. Néhány parkourkodásból megtanult mozdulattal is elszórakoztatja magát, s miután befejezi őket, élvezettel nézi végig, ahogyan a tükörképe még mindig azokat csinálja. Csupán néhány másodperc a késés egy-egy mozdulat befejezésében, de akkor is élvezi a dolgot. Ezután pár karate mozgást is megcsinál, többnyire ütéseket, rúgásokat, és bepózolásokat. Ez nagyon mulattató így.
A leginkább a Beast és a Boss tükrök tetszenek neki a Slow Motion mellett, de akad még néhány, amin legalább ennyire jól szórakozik, például hogyan nézne ki más kasztúként. Sokkoló élmény viszont számára a nekomimi, animal és chibi tükrök, amikben nem is gyönyörködik sokáig. Nem akar rémeket álmodni. Jut el végig az utolsó tükörhöz, ami a The Real One nevet viseli. Eszébe jut a tükörterem neve. Igen, talán erre a tükörre volt a legkíváncsibb.
Öltözködése sokkal kifinomultabb, mint a jelenlegi. Az utcai öltözetet hagyományos, japán kimono helyettesíti. Arcának vonásai pedig mintha sokkal puhábbak, lágyabbak lennének. Pedig a külseje nem igazán változik. De mégis olyan kipihentebbnek, sokkal kevésbé feszengőnek tűnne. Ennyit jelentene az ajkának szegletében húzódó, békés mosoly?
- Éppen ideje volt, hogy eljuss ide. Már régóta itt várakoztam. Persze nem akarok nagyon türelmetlennek tűnni, semmi ilyesmi, csak kíváncsi voltam rád. – szólal meg a tükörkép, Roku legnagyobb döbbenetére. Hangja is ugyanaz, mint az övé, csupán valahogy hanglejtése más. Sokkal kellemesebb. Nem olyan érces, mint amilyen neki alapból van. De a legfeltűnőbb talán, hogy sokat beszél.
- Na és mire voltál ennyire kíváncsi? – vonja össze gyanakodóan sűrű szemöldökét. Mintha a békés önmagát látná. Aki talán nem olyan szociálisan analfabéta, mint ő. - Még hogy The Real One... Cöhh...
A tükörkép csupán elmosolyodik Rokurou elégedetlenkedésére. Zsebéből egy míves pipát vesz elő, megtömi némi dohánnyal és rágyújt. Látszólag szabad mozgása van, Rokutól függetlenül is.
- Miért nem hiszed, hogy lehetnél te is olyan, mint én? Engem sokkal többen kedvelnének. Én nem félek az emberektől. – mosolyog rá Rokura, majd szabályos füstkarikákat ereget felfelé. - Persze, jól ismerlek, hát hogyne ismernélek? De te tényleg azt hiszed, az emberek észreveszik majd, ha teszel értük bármit is? Tényleg azt hiszed, egy magadfajta, szociális társalgásra teljességgel alkalmatlan mozgássérült társaságát bárki is kívánná? Egyáltalán nem értelek. Én a helyedben inkább magam köré gyűjteném őket, hogy aztán... – mondatát nem fejezi be végül, ehelyett egy újat slukkol a dohányból. Miféle csúfos játék ez? Morog rá az eredeti Rokurou tükörképére, kezdi egyre jobban idegesíteni őt a dolog. Nem tudná, hogy kárt tenne más tulajdonában, már lehet, rég beverte volna a tükör képét. Nincs szüksége efféle kioktatásokra. Ebből ő köszöni, nem kér.

Szuper dolog ám ez a vidámpark, még én is vidámabb vagyok ám a szokásosnál, hol búgócsiga módjára pörgök, hol pedig egy autogramosztáson várakozó Justin Bieber rajongó izgága izgatottságával vetem bele magam minden jóba, melyet szemem, vagy éppen a pocimocim megkíván. *.* Sütkérezek Napocska ragyogásában, hisz annál jobb aztán nincsen, vidámpark akkor sem képes nekem nagyobb örömet nyújtani napfénynél, ha mariskás gázkamrába kényszerítenének.
Gázkamra ugyan itt nincsen, helyette annyi extrém hinta, hogy muszáj vagyok kipróbálni néhányat! *.* Temetőzés nem nekem való, a szobrok pedig döguncsik, így hát marad a szellemvasút, mert az jó, és mindig muris, egyszerűen mindig megnevettetnek, ahogyan ijesztegetni próbálnak. Na jó, kicsiként volt, hogy egyszer tényleg megijedtem a hirtelen elém támadó óriás műanyag póktól, mert hát fúj már, azok ocsmányak, sikolyom pedig olyan tökéletes volt, hogy a többi vasúton utazó mind elhitte bizony, hogy mindez a műsor része. *.* Olyan murisak voltak, ahogyan agyondicsérték ezt a reális hangeffektet! *.* Nem is tudták bizony, hogy az egész valóság volt, s én tettem mindezt. Csúnya dolog lenne viszont a poént elárulni nekik, nem akarom elrontani mások szórakozását. Legalábbis nem mindig. Hadd maradjanak meg hitükben. >.< Emlékszem ám, micsoda lelki terror volt, mikor kiderült számomra, se a Mikulás, se a Fogtündér, de még a Húsvéti Nyuszimuszi sem létezik! Skandalum! Gondoltam mindezt akkor, s hogy mennyire totálisan lehetetlen, hogy az élet efféle kegyetlen tréfát űzzön velem! Pont velem! TT_TT Aztán persze karácsony napján, Szenteste oda is dugtam szüleim orra alá tanulmányom a dologról, mellyel végérvényesen bebizonyítottam ám, hogy az egész csak kitaláció. Nem gondoltam volna akkor, hogy életem hátralévő részében teljesen megnyomorítom önmagam számára ezt az ünnepet. Soha többé nem kaptam karácsonyi ajándékot! Nem is beszélve a húsvétról... pedig én imádom a kis bolyhos nyuszikákat! T^T
Élve a nosztalgiának szellemvasúton haladok pár kört, majd végül úgy döntök, hogy az enyém lesz a legcukibb, leghatalmasabb és legpinkiminkibb vattacukor az egész vidámparkban. *o* A legjobb az egészben, hogy itt nem támadnak a darazsak, belőlük elég volt, amikor a Darázskirálynőt mentünk megmurdálni, aztán az egészből annyi lett, hogy végigücsörögtük és switcheltük az eseményt Kaguval, mert egyszerűen nem volt mit tenni, túl erősek voltak, mi meg túl iciri piciri micikék, mint a miki egér. >_> Gigászi vattapamacsra még tágabb szemeket meresztek, főleg az NJK árus, amikor közlöm vele a tényállást: én tripla adagot kérek. Jó, jó, tetszik, nem tetszik, a vendég akarata mindig kell, hogy nyerjen, így aztán nyilvánvaló egészen, hogy enyém a Sword Art Online vattacukor guiness rekordja. Soha senkinek sem lesz ilyen jója, mint amilyen nekem van! *_* Részletkérdés, hogy ötször nagyobb a fejemnél, és hogy alig látok az orrom elé, ahogyan a ragacsos édességet falatozgatom, pedig éppen azért masírozok végig az árusok és portékások közt, hogy megnézhessem kínálatukat. *.* Mivel viszont előre nem látok, csak egy rózsaszín masszát, így legfeljebb oldalvást pillantok ide-oda, s szemelem ki ekképpen a koncertet hirdető plakátot. De jóóóó! *_* Sikoltok fel izgatottan, hiszen imádom a koncerteket! Ráadásul az egész ingyen, tehát hű maradok céhem szellemiségéhez. A héber pozitívság nevében legálisan partyzhatok. Kell ennél jobb? Na ugye, hogy nem.
Árusokon sikeresen végigmasírozok, s nem bírom ki, hogy be ne gyűjtsem a létező legfeleslegesebb kacatokat. Pandás meg nyuszikás meg kiskacsás plüss, az utóbbi még hápog is, ha megnyomizod a pocijánál, ezen kívül töménytelen mennyiségű édesség, Kayabás woodoo baba, meg olyan woodoo baba is, amiről te döntöd el, kinek az arcát viselje, sminkkészlet, hajcsavaró, meg szép, csicsás üvegcsék, homokóra, fejvakaró, aztán pedig még több édesség, nem beszélve azokról a gyönyörű festményekről sem, amit mind beszereztem! *_* Tisztában vagyok vele, hogy egy hét múlva az összeset megunom majd, legfeljebb a lecukisított mobmintás párna lesz az, amit tartósan majd használok is, de egyszerűen móóó, nem lehet mindennek ellenállni! T-T
Fél füllel hallom pletykákat, én pedig igazi nő vagyok, azonnal felfigyelek rájuk. Nem igazán zavar, kik azok, akik ezeket elindítják, és még csak az sem érdekel, hogy igaz-e, vagy sem. Komolyan? Tényleg? Na és hallottad, hogy ráadásul a múlt héten még ez és ez is történt? *_* Csatlakoztok be para nélkül a pletykahadjáratba, s ha lehet, még én is rásegítek arra, hogy mindenki, tényleg mindenki megtudja őket. Még akkor is, ha igazából valószínűleg egyik sem igaz. Az teljesen mindegy! *.*
Transzparens hirdeti, hogy megmutatja a valódi énem, mindemellé pedig iggggazi tárgyjutalmat is ajánlanak, ráadásul nem is akármilyet, ritkát! *_* Csillannak fel szemeim, s már surranok is a helyre, nem gondolkozom sokat azon, hogy bemenjek-e. Még én is kíváncsi vagyok rá, milyen is vagyok valójában! *_* Ezt az emberek általában nem szokták tudni ám, mert nem elég figyelmesek, hogy ténylegesen azzal törődjenek, ami a látszat mögött bújik meg.
Első tükörhöz lépve megállapítom, hogy a szél egy kicsit elfújta a hajamat, s berögzült dolgom ismét előjön. Hiába a magasító tűsarkú, szerintem akkor is csúnya dolog ám Kayabától, hogy az avatáros izébizéje nem másolta le tökéletesen a fenekemet. Nem emlékszem rá, hogy ilyen nagy volna. T-T lattyogok tovább lehorgasztott fejjel a következő tükörhöz, hiszen biztosan ez is egy olyan tükörház, amilyet a hazai vidámparkokban is látunk. Torzítanak, hol kövérít, hol anorexiást csinál belőled, meg ilyenek. Gondolnám, s kiderül, nem is tévedek, mikor is szembesülök vele, hogy itt bizony sokkal többről van ám szó. Ezek a tükrök aztán sokkal, de sokkal királyabbak! *_*
A tükörtől egészen férfiassá válok. *.* Na persze, a férfias, az talán túlzás lenne, minden esetre férfinak azt hiszem, mégis csak férfi vagyok. Vonásaim mégis feminimek maradnak, férfi énemnek pedig ráadásul szőke loknijai, valamint szemüvege is van. Egészen elképesztő egyébként. Éppen olyan arckifejezéseket vág, mint én. *.*
Járom végig a tükröket, s még annál is jókedvűen sok időt töltök el, ami megalázó módon kövérnek mutat be. Azonban számomra az egész csak játék. Malkávkodok egy sort a duci énem előtt, hogy aztán tovább álljak az állatias megfelelőm, a kaméleon felé. Bizonyára azért, mert igencsak random vagyok. *.* Éppen ezért bármikor bármi lehetek. Igaz, a kaméleonokkal csak egy baj van ám, nem elég izgágák. :/ Na de majd én! *.* Kedvencem viszont a Hófehérke volt (Tükröm, tükröm, mondd meg szépen... megmutatja a belső értékeidet ám. csak nekem nem sok olyat talált T^T), valamint Edevis tükre volt (mint a herripotterben *-* én azt láttam benne, hogy belenéztem a tükörbe... ez az egész egy picit paradoxon így T.T).
Végül szórakozásom befejeztével az utolsó tükörhöz érek. Nem értem, mi olyan nehéz ebben az egészben. :/ Nézem meg magam a The Real One feliratnál. Nem igazán különbözök... talán csak egy sima tükör, éppen, mint a legelső. Furcsállom azonban, hogy a szám egyáltalán nem ér fülig. Pedig annyi mókát végigpróbáltam ma már! *.*
- Menj innen... nem bízhatok benned. – szólal meg, s távolodik egy lépést. Hűűűűűűűűűű! *_* Még sohasem beszélgettem a saját tükörképemmel úgy, hogy az válaszolt is volna. De izgi! Így még úgy se próbáltam soha.
- De hiszen te visszabeszélsz! *.* Nyuuuuu! Hazaviszlek. Nem kell az a ritka tárgy. Nekem te kellesz. >.< Kicseréllek a fürdőszobában a tükörre! *-* Még sohasem volt olyan tükörképem, aki válaszolt volna nekem... pedig, tudod, mindegyik tükörképem mindig olyan őrültnek tűnik legalább, mint én! *_* – örömködök meg pattogok izgatottan, majd közelebb hajolok a tükrömhöz, hogy alaposan végigmérjem a másik Asukát. Van benne valami, ami hiányzik, ami aggaszt. Valahogy nem tűnik épp olyannak, mint én. Fura. Pedig a külsejét teljes mértékben tőlem örökölte. De mégis miért nem mosolyog? Pedig tudnivaló, a jó emberek mosolyognak. Én is mindig mosolygok. Akkor miért is nem bízik bennem? Nem értem. :/
- Hmmm... Azt hiszem, te elromlottál. Csak egy baj van veled. Túl normálisnak tűnsz. – morfondírozok félhangosan. A leginkább az zavar, hogy gyakorlatilag alig beszél. Szinte semmit. Hát micsoda dolog ez, kérem szépen? Mindezt úgy, hogy nekem általában mindig eléggé nehezemre esik ám befogni a lepénylesőmet. T^T
- No nem baj, majd hazaviszlek és megjavítalak. *.* – állok le feszegetni a tükröt, hátha le tudom szedni onnan. Mondom, hogy kell nekem! >.< Nem érdekel, ha nem tudom belerakni az inventorymba. Akkor is hazaviszem. >w>
- Ne haragudj, de... abbahagynád? ^^” Anou... nem igazán szeretnék veled menni... Tudod, ismerlek. Előttem nem kell ám megjátszanod magad... – hangja egészen elvékonyodik mondata végére, tekintetével viszont megpróbál határozott maradni. Van valamiféle megmagyarázhatatlan ellenérzése irántam. Talán a kulcs éppen ebben rejlik. Túl jól ismer már. A tükröm nem szereti a romlott embereket. Nem, nem is romlott. Egyszerűen csak gonosz. Mindezt pedig egészen másként, mint ahogyan az emberek azta fogalomhoz társítják.
- Hmmm, pedig én igazán nem játszom ám meg magam! *.* – hazudok bele tükörképének képébe szemrebbenés nélkül, csillogó szemekkel. – Én tényleg csak egy valamit szeretnék tőled. Legyünk barátok! *.* – próbálom meggyőzni tükörképem, s megszállott tekintettel meredek rá. Akarom, kell nekem. Régen éreztem utoljára effélét.
- Hát... izé... de hiszen te nem is nagyon tudod, mi az a barátság... Nagyon szívesen lennék a barátod, de tudod... te nem vagy az az ember, aki képes mély, érzelmi kötelékeket kialakítani... pedig egyszer kipróbálhatnád. – válaszol számomra tükörképem. Látszik rajta, kissé hezitál válaszadásában. Pedig annyi, annyi jó dolgot csinálhatnánk együtt! *_*