[Játékos Küldetés] Holtak Nyugalma

The member 'Niels Groven' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

MESÉLŐI POST

Résztvevők:
Elysion, Kurokoto, Zakuro(Zana), Niels Groven(Nioven), Rokurou Amateratsu(Phoenix)

Nioven:

A kriptaőrt nemes egyszerűséggel a falnak szegezed a kardoddal, a koponyáját átfúrva. A szürke koponya recsegve reped szét a szúrás mentén, majd az egész csontváz-test pixelekké robban.
Arcodon égető érzés fut végig, a pajzsod szélét pedig vörhenyes folyadék futja körbe, s az alján összegyűl egy pontba, a padlóra cseppen pár csepp a mély vörös folyadékból. A pajzsod tükörsima belső oldalán látod visszatükröződni az arcod, amin az égető érzés átfutott, ott most vörös harcifestés-szerű csíkok barázdálják keresztbe a bal halántékodtól kiindulva, az orrodon át az állkapcsod jobb feléig az arcod.

Nioven: 3/4 páncél, 19/20 életpont

Mire odajuttok, hogy a szörnyek újra támadásba lendülnek, már a fele pixellé porladt és eltűnt a kazamata levegőjében, a hathatós csapatmunkátok eredményeképpen.

A mozgolódás hatására, ahogy egymás segítségére siettetek, Nioven bal oldalt maradt, de közelebb húzódott a csapat közepét alkotó Kurokotohoz, és a mögé kerülő Elysionhoz, Phoenix, mialatt az íjjász segítségére sietett átkerült a jobb oldalra, Zakuro pedig egyszál magában elől maradt.

Az  eddig hozzátok se férő hatodik csontvázharcos most pár lépéssel, morogva Niovennek ront, kétkezes kardját a feje felett megforgatva, nagy lendületet vesz és így csap le a feje fölé emelt karddal Niovenre (első kocka értéke vonatkozik ide)
A frissen visszaszerzett páncél-pont a másik kettővel együtt tűnik el, ahogy a pajzsoddal blokkolod az iszonyatos erejű támadást.
Nioven: 0/4 páncél, 19/20 életpont

A túlsó oldalon Phoenix ellenfele mozdul, csontváz koponyája értetlenül fordul hol egyik, hol másik képmás felé, végül választ és lesújt a vele szemköztire (római számos kocka, és második sima kocka vonatkozik ide)
Az összezavart ellenfeled a valódi Phoenix helyett az egyik másolatodra suhint rá, amit a kard keltette huzat egy mozdulattal vág ketté, és fúj tova. Alig, hogy leütött a hamis képmásodat, a többi 4 másolat is szerte foszlik a levegőben.

Ezzel egy időben, Elysion ellenfele, az idomárt szemelől tévesztve új áldozatra veti rá magát, Zakurot  támadja, nekifutásból, a feje fölött, a háta mögé lódított széles penge minden súlyát, és a mozdulat minden erejét felhasználva sújt le a tinilányra. (utolsó sima kocka vonatkozik ide)
A támadás oldalról érkezik, és teljesen készületlenül talál, hatalmas mázlid, hogy a többieket keresve hátra lépsz, s a kard az orrod előtt suhan el, helyetted, csak a padló kövével találkozik, nagyot csattanva.

A sorrend változik a kitartásotok miatt:
Phoenix az első, 2 támadási lehetősséggel, Nioven a második, 1 támadással (amíg kettejük támadnak, addig a többiek kényszerpihenőn vannak a sebesüléseik, fáradtságuk miatt, amit részletezniük is kell)
Majd Kurokoto és Zakuro jönnek egyszerre 2-2 támadással, végül Elysion 1 támadással rukkolhat elő. => Hatályon kívül helyezve, lásd lejjebb

The member 'Danee' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#2 'Római stílusos 6-os' :

Az eseményeket követően egy pillanatot sem habozok és azonnal ki is adom a parancsot Anika-nak.
-Csavart spirál az előzőre! Határozott hangomra rögtön reagál kis kedvencem aki ekkorra visszatért mellém. Szemében magabiztos határozottság lángja éget, szívemben pedig büszkeség ezt látva. Villámsebesen megindul testét saját tengelye körül pörgetve miközben koncentrikus kőr alakban szál egyenesen ellenfele fedetlen testének. Csak úgy suhan a levegőben ellenfelét némileg megzavarva mivel az nem tudja eldönteni, honnan is fog érkezni a a következő támadás mely valoszinüleg az életébe kerül majd.
Én eközben megpróbálom gyors pillantásokkal felmérni a terepet és tervezgetni a következő lépésemet. Pillanatnyilag úgy veszem észre, hogy nincs nagy gond bár elég kellemetlenül ért mindenkit ez a kis rajtaütés, melyet nem sikerült senkinek sem megúsznia teljesen.
Fújok egy nagyot, belegondolva abba, mennyire nem tudok semmit sem tenni önmagamban a körülményekből adódolga, majd egy hirtelen jött ötlettől elmosolyodom. Már tudom is pontosan, hogy mit teszek mindjárt. Ám mielőtt belekezdenék tervembe megvárom, hogy Anika végezzen a rá kiszabott feladattal, hogy míg apuci merész bolondot játszik mindjárt, addig ő se unatkozzon egy új általam adott hadmozdulat kivitelezése által. Végül kicsit megmozgatom a testem szökkenve kettőt lábujjhegyemen majd futó állásba állok felkészülve arra amire.

The member 'Elysion' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

MESÉLŐI POST

Résztvevők:
Elysion, Kurokoto, Zakuro(Zana), Niels Groven(Nioven), Rokurou Amateratsu(Phoenix)

Elysium:

Ahogy Anika a korábbi ellenfeletek fölé repül, majd körözni kezd, a katakomba élholt harcosa, fejét csavarva zavartan lépked kőrbe körbe, hogy szemmel tartsa a sárkánybébit.
De aztán Anika végül megunja a spirálban ereszkedést és nagy lendülettel neki repül a csontváz mellkasának, ami ettől darabokra hullik, majd pixelekre esik.

The member 'Rokurou Amateratsu' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

MESÉLŐI POST

Résztvevők:
Elysion, Kurokoto, Zakuro(Zana), Niels Groven(Nioven), Rokurou Amateratsu(Phoenix)

Phoenix:
Az egyetlen közelben maradt szörnynek szaladsz neki, pengéd sikoltva siklik át a bordákon, összetörve párat, majd egy újabb vágással megtoldva, elintézed, hogy többé ne jelentsen veszélyt az életetekre, hanem múló pixel-felhővé változzon.

Szörnyek:
Egyetlen érintetlenül hagyott élőholt harcos maradt

Boldogan pillantok fel. Sikerült megölnöm egyet, ezzel bosszút állva, a vállamért. Büszkén pillantok körbe, majd kivívó mosolyt villantok. A nagy pixel felhőtől így sem látok sokat, de a boldogság most melegséggel tölti meg a szívemet.
 Ekkor a semmiből ugrik elő, egy újabb ellenfél, és pillanatok alatt lesújt rám. Szerencsére nem súlyos a sérülés, de ezért bosszú jár. Persze kényszer-pihenő jön, legalábbis számomra. Nem igazán értem ezt a dolgot, de nem is olyan fontos.
 Pihenés közben, húgomra, Kanade-ra gondolok. Milyen boldog lehet odakinn, és én milyen boldog lennék, ha vele tarthatnék. De valamikor csak kijutok, és akkor örökre együtt. De most, hogy belegondolok, teljességgel lehetetlen, hogy sikerüljön kijutnom. Nem elég a képességem hozzá. A testem odakint van, és amíg itt vagyok, kint nem ehetek, tehát elég valószínű, hogy kórházban ülök, vagy fekszek.
 Ha belegondolok, ez a dolog olyan, mintha kómában lennék, és én már voltam kómában, sőt annál rosszabb helyzetben. Eltudom képzelni, ahogy ott fekszem, a szemem csukva. Húgom ott ül mellettem, és meséli, hogy mi történt vele. Virágot tesz a vázába, liliom és rózsa. A két kedvencem, bár én minden virágot szeretek.
 Ekkor villant be előttem, hogy ezt nem képzelem, tényleg látom a testvérem. Valószínű, hogy ezt is a különleges kapcsolatunkra foghatjuk rá. Ikertestvérekként mindig tudtuk, a másik mit érez és hogy hol van, a gondolatait. Tehát mindent.

 Gyorsan felkelek, majd körbenézek. Sikerült még néhány szörnyet elpixelni. Már csak egy maradt, ha jól látom. Kardom újra megcsillan a kezemen. Nekifutok a szörnyek, majd gyors kardtáncba kezdünk. Gyorsan a háta mögé kerülök, majd le is sújtok rá.

The member 'Zakuro' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#2 '6-os dobókocka' :

MESÉLŐI POST

Résztvevők:
Elysion, Kurokoto, Zakuro(Zana), Niels Groven(Nioven), Rokurou Amateratsu(Phoenix)

Zakuro:
Neki futsz ugyan a szörnynek, de az még lassítás nélkül se tudja követni a pengéid útját, legalább is egyetlen vágással kettészeled a mellvértjét, olyannyira, hogy még az életcsíkját is a háromnegyedéig csökkented, azonban amikor a háta mögé kerülsz, elveszted az egyensúlyodat, és a levegőt kaszálod el a csontváz harcos helyett.

Szörnyek:
Utolsó szörny, vért nélkül, 3/4 zöld életcsíkkal

A lábam önmagától mozgott, mintha, a megadott helyen lenne. Pedig ez rohadtul nem is hasonlít egy kocsmára. Védelem alatt állok, és csak úgy porladnak a csontik. Míg kifújom magam, könnyen átláthatom a csatateret. Hogy is volt, az késes roham, azt hiszem, ez lenne a legjobb most. De ez nem az a játék, amúgy is az a nyamvadék csonti pont egy szükségletem kielégítése közben támadott meg, ez a pofátlanság netovábbja. Mihaszna korcs biológia szertár kellékek semmi több. Azzal íjam felhúztam és a Zakuro által megvágott csontváz felé szándékomban állt két nyilat elengednem. Rövidtáv, biztos találat, már csak a hely kell és igen meg is van. Egyik szem, másik szem. Feldíszítelek te gaz csontváz. Azzal arcom mosolyra rándult, míg gyomrom össze. Megint hánynom kell.. Ne, pont rosszkor jön ez is. Kell valami piaaaa. Azzal az íj pendült és nyomban újra pendült a második nyílvesszővel. Útjukat nem tudtam követni. Mivel a veszély elmúlóban volt kitörtem és megcéloztam ismét az egyik oszlopot. A töve rövid ideig nedves maradt, de gyorsan pixeleződött el a nem oda illő anyag. Jaj ne máris érzem, józanodok. Hogy fájna most a fejem, hála ennek a tetves programnak legalább ettől megkímél. Még mindig rosszul vagyok, de azért némi érdeklődést sikerült kipréselnem számon.
- Találtak a nyilak? - Ahogy gyomrom markolásztam, hátha sikerül a maradékot is kitennem vártam némi válaszra. Ha jött, ha nem sikerült elérnem célom és még egy újabb lökettel bombáztam meg a szobor talpazatot. Most már végre jó lesz. Ha a kiscsaj meg kérdezi, azt mondom neki megfáztam. Úgyis beveszi, nem kell tudni milyen vacak inni.


//egy pihenés és kettő nyílvessző, ha jól számoltam ez belefér //

The member 'Kurokoto' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

MESÉLŐI POST

Résztvevők:
Elysion, Kurokoto, Zakuro(Zana), Niels Groven(Nioven), Rokurou Amateratsu(Phoenix)

Kurokoto ijja gyors egymásutánban kétszer is pendül, s a kiröppenő nyilak egyike telibekapja az élőholt szürke koponyáját. A másik vessző mentén bíbor figyelmeztető üzenet villan fel egy hatszög belsejében, a szemközti falon:



Eközben az utolsó ellen is elpixeleződik.



A tovább vezető kapu, amit Phoenix már egyszer kinyitott, most hangosan kattanva résnyire nyílik.
A fáklyák lángja egyszerre lobban egyet és mindről kialszik a tűz.
Halovány kékes fény kezd el imbolyogni a lángok helyén, s olyan sötét támad, hogy egymás körvonalait is csak épp hogy láthatjátok a halvány derengésben. A kapu két szárnya ekkor nyikorogva, recsegve önmagától szélesre tárul. A sötétség miatt csak annyit tudtok kivenni, hogy egy szűk, méter széles folyosóra láttok rá, abból is jó, ha egy méternyit láttok be. Dohos levegő áramlik be a folyosóról, amit valami orrfacsaró rothadás szag kísér. Majd csöpögő víz hangja csapja meg a fületek.

Mindenki regenerálódik 1  életpontot:
Phoenix: 2/4 páncél, 15/15 életpont
Nioven: 0/4 páncél, 20/20 életpont
Zakuro: 1/2 páncél, 19/20 életpont
Elysion: 1/2 páncél, 19/20 életpont
Kurokoto: 0/0 páncél, 13/15 életpont

Ha még nem lenne egyértelmű: szabad kör(ök) jön(nek)!

A első küzdelemnek vége, de valószínűleg nem az utolsónak. Vissza nem tudunk már fordulni, nem mint ha bárki is tervezné, így már csak egyenesen előre mehetünk az egyetlen úton melyen rögtön meg is indulunk. Senkit nem ért komolyabban ez a kis meglepetés, de mindenkit igencsak meglepett. mindenki dicsérő szavakkal fordul a másikhoz, vagy éppen kijelent valami egyértelműt, én pedig csak csöndben haladok Anika-val a vállamon. Megsimogatom kis kedvencem buksiát és dicsérő szavakat duruzsolok neki, hogy nyugodtan dagadjon csak a melle a büszkeségtől, még akkor is ha nem őn ált vagy bukott az életünk. Zakuro előttem halad és mintha kissé a gondolataiba merülne. Nem szokásom mást megzavarni a gondolatmenetében, hisz én is utálom ha így tesznek velem, de egy hang a belsőmből azt súgja ne hagyjam neki, hogy elmerüljön képzelete vagy emlékezete tengerében.
-Zakuro elégé megleptél. Nem gondoltam, hogy nem tudsz bánni a pengével, de azt se, hogy tudsz ennyire. Talán a kinti világban is volt szerencsét tanulnod a használatát vagy csak ez olyan véremben van dolog? Már persze ha megkérdezhetem? Mondom érdeklődés és csodálat teli hangon, némi rájátszással, mert sokkal nagyobb mértékűnek hat mind kettő mint amennyire valójában érzem ezeket. Várván válaszát elő veszek három sütit és az egyiket Anika-nak adom a másikat a számba teszem a harmadikat a válasz adójának nyújtom előre, miközben haladunk előre.

Megtörlöm a homlokom, s néhány izzadság csepp elpixelődik. Mosolyom újra kiül az arcomra. Imádok mosolyogni, nevetni még inkább, s ez nekem nagyon jól is esik. Nagy álmom, hogy a világon mindenki boldog legyen... vagy legalábbis tegyek valamit ezért. De sajnos az álmom szinte a lehetetlenséggel egyenlő, mégsem adom föl a dogot; Amit én megtudok tenni meg is teszem.
Kicsit zavarban voltam. De, hamar elmúlt. Amíg harcoltam (És én igenis imádok karddal harcolni.) addig nem is figyeltem annyira társaimra. Gondolataimba mélyedve sétálok tovább; Nem kell aggódnom, hogy valaminek nekimegyek (bár megesik velem), az automatikus reflexeim a valóságban is mindig tökéletesek voltak, akkor itt miért lenne másképp.
Általában amikor harcolok, nem figyelek testi épségemre. Vagyis... Ha felületesen harcolok, azzal is könnyen nyerek, mert ilyenkor magamra vigyázok (mindig vigyázok magamra, ez beleivódott a tudat alattimba) és a harcra és minden egyes mozdulatra nagyon figyelek, ezt kihasználva küzdök.
Van viszont olyan, amikor teljesen elmélyülök benne. Ilyenkor a tudatalattim vigyáz rám, míg teljesen elveszek a harcban. S akár, foggal, körömmel (akár szó szerint) is harcolok az életért.
Gondolat menetemet állatidomár társam, Elysion zavarta meg.
Megrázkódtam. Válaszomnál kedvesen elmosolyodok.
- Minden meg lehet kérdezni, de válaszban sosem lehetünk biztosak. -mosolygok az állatidomárra. - "Aki a múltat tagadja, az életet tagadja, s aki a múltat átírja, a jövőt lopja meg." - idéztem egyik kedvenc könyvemből, a Csodaidőkből. - Sok tapasztalatom van a valóságban is a kardforgatásból. - fogadom el a süteményt. - Van egy hosszabb története, és abban a lényeg az, hogy megkedveltem a harcművészeteket. -magyarázom Elysionnak. - A kardforgatást nagyon sokat tanultam, és íjászkodni is. De kardozásban jobbnak bizonyultam. -nézek rá társamra, ezt a mondatot nem dicsekvésből mondtam.
- Szeretek idézni másoktól. -teszem még hozzá beszédemhez.

MESÉLŐI POST

Résztvevők:
Elysion, Kurokoto, Zakuro(Zana), Niels Groven(Nioven), Rokurou Amateratsu(Phoenix)

Phoenixszel és Niovennel az élen átsétáltok a kapun, be a sötét teremből, a még sötétebb folyosóra, Kurokoto meglehetősen elgyötörve, mégis mindenre elszántan nyomul Phoenix után, a sort pedig a süteményező páros, Elysion és Zana zárják.
Az eddigi nyavalyák sora, ami a folyosóról szag és hang formájában ért titeket, most tovább gazdagodik:
Cipőtök valami vékony ragadós rétegbe cuppan bele a folyosó padlójára lépve, de csak egy leheletnyivel több erővel kell emelnetek a lábatokat, oda nem ragadtok a padlóhoz. Sercegés hallatszik és fura füstszag jut az orrotokba, a mennyezeti boltívekről víz csöpög a fejtekre, vállatokra.

Zakuro:
Leghátul haladsz, Elysionnal a bal oldaladon. Víz csöpög a hátadra, majd valami nehezebb folyik le a vállaidról, a ruhád nyakán keresztül pedig a mellkasodra, zöldes-kéken fluoreszkál, és alig valamivel melegebb a vízcseppeknél, amik eddig értek. Amint a bőrödhöz ér, zselés-géles anyagúnak tűnik.

Kurokoto:
Nem sokat látsz, Phoenix és Nioven alakját a közelségük miatt még ki tudod venni a halvány kékes derengésben, aztán egyszer csak valami felülről beereszkedik az arcod elé. A jobb lábad alatt roppan valami más, míg a balhoz egy szőrős valami ér hozzá

Phoenix, Nioven:
Alig jutottatok 5 métert a folyosón, amikor két oldalt kékes-zöld paca folyik le a falakról. Lüktetve fénylik fel és hunnyik ki, zöldből kékbe és vissza váltva a színét

Elysion:
A falakon, és Zana vállára csorogva veszel észre valami zselé-szerű anyagot, ami kék és zöld között váltakozva, lüktetve bocsájt ki fényt, majd alszik ki.

//Még mindig szabad kör van, írhattok! 3 nap a határidő, de nem baj ha hamarabb írtok! =]

- Elysion. Megkérdezhetem, miért is lettél állatidomár?- kérdezem, majd a sor végét zárva indulunk el. Gyorsan előveszek egy üveget, melynek tartalma, finom baracktea.
- Megkínálhatlak? -kérdezem- Van másik fajta tea is, mert igazából nagyon szeretem a teákat.... -mondom mosolyogva.
Eszembe jutott, ahogy hugommal együtt teáztunk. Versenyt fűztünk, majd ittuk meg. Persze annyit ittunk, hogy éjszaka aludni nem tudtunk, ugyanis ötpercenként kijártunk a mosdóba. Nem voltam valami nagy főzés művész, inkább csak sütit tudtam sütni. Kanade viszont istenien főzött, de a süti nem volt az erőssége, így nagyon jó párost alkottunk.
Zsebpénz érdekében, sokszor árultunk sütit és innivalót. Valamint egy kicsi boltban, ami cukrászda szerűen működött, felszolgáltunk. Az étterem ahol dolgoztunk, az egyik ismerősünké volt. Egy idő után, már nem kellett sokat felszolgálnunk, helyette a konyhán dolgoztunk.
Vízcseppek esnek a hátamra. De a következő pillanatban, valami zselés, világító és meleg anyag csordul a hátamra. Undorodva állok meg, és mutató ujjammal belenyúlok az anyagba.
- Egy pillanat! - kiáltom halkan. - Asszem, ez a valami... nyál. - állapítom meg remegve, majd halkan folytatom. - Vagyis valami hasonló. Szerintem szembe találtuk magunkat a következő feladattal. - mondom már kicsit határozottabban. De nem állok meg, hanem megyek tovább. A nyál dologban egészen biztos vagyok, mert természettudományi szakon tanultam a gimiben.

MESÉLŐI POSZT:

Zakuro:

Alig hogy előrébb lépsz, a mennyezett recsegni, ropogni kezd, majd egy hangos cuppanást lehet hallani: a rád folyt anyagból hirtelen egyszerre mázsányi súlyú mennyiség zuhan a válladra és a hátadra. A hirtelen ért lökés a földre taszít, négykézlábra. Érzed, ahogy a langyos anyag belepi a hátadat fejedtől a fenekedik. Ott nyúlik, csorog lassan a nyakad körül, a fejed tetején, az arcodba került hajadon, meg a csupasz combodon.
A derekadon, mellkasodon és a felkarodon érzed hogy rohamosan hűlni kezd a kék anyag, majd lilára és vörösre vált, egyúttal langyosra majd szinte elviselhetetlenül melegre változik. Így lüktet rajtad színben és hőváltozással minden tized percben.

Zakuro egy igen jó kérdést tett fel, melyre nem válaszoltam azonnal inkább egy picit formáltam a gondolatokat a fejemben egy szép kis monológgá, amolyan sokat mondó ám még sem túl sokat mondóvá.
-Tudod szeretem ha van állandó társaságom. Kis koromban is volt mindig kivel legyek és tettem róla, hogy mindig legyen. Egyszerűen nem bírom a magányt igényem van a törődés adására. Egyrészt mondhatni lényemből adódóan, másrészt mondhatni megszokásból. Simogatni kezdem Anika-t.
-Valahogy ez kell a lelki egyensúlyomnak. Ezért választottam az állatidomárságot. Egy kis csöndet követőn egy kérdés érkezik melyre imigyen felelek:
-Természetese. Elveszem és megszagolom.
-Barack tea. Finom az illata. Szépen lassan megiszogatom.
-S az íze is az. Aki szereti a jóféle teákat az nem csak jó ízlésű ám általában nincs híján némi kifinomultságnak. Te sem vagy ez alól kivétel ha jól gondolom. Míg iszogattam valószínűleg gondolkozhatott a drága pára, de válaszolni nem tudott, mert valami elvonta a figyelmét mely felkeltette az enyémet is.
-Könnyen megeshet. Fejezem kiegyetértésemet Zakuro szavai és megállapítása iránt. Rám is csöppent pár csepp és és hasonló ként gondoltam az állagából. Ez a valami szervesnek tűnik, ám sokkal rosszabb is lehet, mint nyál szerény véleményem szerint. Egy jó nagy adagot kap a nyakába a szegény lány a kétes anyagból szegény lány, mely a kis híján teljesen a földre fekteti. Megpróbálom felsegíteni. Őszintén nem érdekel ha rám is kerül bőségesen ebből az anyagból. Legyen akár nyál, méreg, emésztőnedv, vagy valami gyúlékony. Végül is úgysem fogja megúszni a benne való "megázást" senki. Anika még mindig a vállamon van és éppen erősen szaglászik valami után. Ha van itt valami és észleli hamarosan jelezni fogja, ha messzebb van és hozzánk csak lecsorog az ami, akkor viszont biztos kiszagolja merre van ha lehetséges.