[Játékos Küldetés] Holtak Nyugalma

by **Danee** Hétf. Júl. 22 2013, 23:53

Résztvevők:
Elysion, Kurokoto, Zakuro, Niels Groven, Rokurou Amateratsu

Határidő: Nincs, de mivel nem szeretném ha bárki miatt is nagyon lassulnánk, vagy GM/Admin idő előtt lezárná a küldetést, azért kérem, hogy minimum 3 naponként írjatok!

Sorrend: Harcon kívül nem igénylem hogy mindenkit megvárjatok, lehet folyamatosan társalogni stb, ha a 250 szó limit megvan hozzá.
Értelemszerűen ne írjatok a másik helyett, ne adjatok a másik szájába szavakat, ne csináltassatok egyáltalán semmit a másikkal, amihez a másik is kellene, hogy megtörténjen, egymásra vagytok utalva, ez párbeszéd, kommunikáció, ahhoz pedig minimum 2 fél kell.

Harci sorrend: a sebességetek alapján fogom megszabni/számolni, meg fogom jeleníteni, hogy ti is lássátok ki mikor és ki után jön.

Pár hasznos idézet fórum szabályzatból ollózva:

Egy karakter egyszerre 3 küldetésben, 2 küzdőtéri harcban és korlátlan számú eseményben és ismerkedős játékban vehet részt.
Az oldal minimum szókövetelménye 250 szó (ez alól kivételt képez az általános részleg, a különböző adatlapok, az OFF és ahol a mesélő külön jelzi, hogy nem kell 250 szó). Természetesen kevesebbet és többet is írhatsz, de ha látszatra sem üti meg a minimumot, figyelmeztetésben fogsz részesülni.
A küldetést az abban a küldetésben lévő mesélő irányítja. Az ő szavai törvények, ha azt írja, hogy nektek ugrik egy teknős és leveszi a fél életed (persze valószínűleg nem lesz ilyen), akkor nektek ugrik egy teknős és leveszi a fél életed.
Ha lemaradtál egy küldetés indulásáról, a mesélővel egyeztetve kerülhetsz csak be. Ha az első kör után akármelyik körben kerülsz be, akkor az addigi történéseket le kell írnod, mintha ott lettél volna, természetesen minden kör történéseit legalább a minimális szószámmal, 250 szóval. (Pl.: Ha a 3. körbe kerülnél be a reagodba (egy posztolás) le kell írnod az első kört (250+), a második kört (250+) és a harmadik kört is, így összesen 750 szó mennyiségben.)
A mesélő dönti el, hogy meddig húzogatja a határokat, ha pedig a mesélő sem halad a küldetéssel, akkor az egyik admin, Kayaba Akihiko szab határt a küldetés hátráltatójának.
Játékos nem oszthat jutalmat, a küldetés végén mindenképpen egy Staff tagot kell megkérni, hogy az osszon.
Egy karakter nem csak a fegyverével sebezhet. Ha valaki pusztakézzel sebez, akkor a sebzése az erejével egyenlő, kihagyva a fegyver sebzésmódosítását. Mivel az íjásznak nincsen erő pontozása, ezért az ő közelharci sebzései minden esetben egyet sebeznek.
Egy karakter akár el is hajíthat/dobhat dolgokat. Az elhajított dolgok/tárgyak minden esetben egyet sebeznek, kivéve, ha valaki rendelkezik súlyemelés jártassággal vagy a fegyverét dobta el és az az élével vágott az ellenfélbe.

Továbbá, ami biztos jól jön: Harcrendszer
Amit még tudnotok kell: Aktív skillek esetében 3 körös lehűlési időt fogok számolni, akkor is ha ezt nem tüntettétek fel az adatlapotokon: Suicide defense, Flash,
Természetesen passzív képességekre nem számolok lehűlési időt.

Jutalom boostok:
Kurokoto - Szóló Játékosok Menedéke:
Egy általad választott küldetés befejezésekor 20%-al több aranyat kapsz.

Rokurou Amateratsu - Szóló Játékosok Menedéke:
Egy általad választott küldetés befejezésekor 20%-al több expet és aranyat kapsz.

	Elysion	Kurokoto	Zakuro	Nioven	Phoenix
Élet	4	3	4	4	3
Fegyverkezelés	2	1	2	2	3
Erő	0	2	4	4	3
Irányítás	5	2	0	0	0
Kitartás	1	1	1	4	2
Gyorsaság	1	3	3	0	2
Speciális	2	4	2	2	3
Páncél	2	2	2	4	4

*Ijász sebzés: Irányítás + 1/2 Erő

by **Danee** Kedd Júl. 23 2013, 01:27

[Játékos Küldetés] Holtak Nyugalma ___saint_bavo_cathedral____by_erhansasmaz-d4eqodt

A hatalmas templom, a Kezdetek Városának egyik legmonumentálisabb épülete, rögtön a kör alakú Főtér és az Black Iron Castle után.
Ami kintről tiszteletet parancsolónak tűnik, az belépve oly grandiózus, oly hatalmas, hogy szinte elvész benne az ember.

Éjfél fele jár, amikor a rémálomban látottaktól vezérelve beléptek a templomba, ki-ki a maga idejében, de még épp időben. Hosszú, vörös kárpit szőnyegbe öltöztetett út vezet a két padsor között egészen az oltárig. A falakon ördögöket, sárkányokat és más fajzatokat legyőző angyalok szobrai, a mennyezeten freskói láthatóak, a mindenfelé hatalmas gyertyáktól roskadozó csillárok és gyertyatartók világítják be a tágas templom belsőt, némiképp megmutatva az oldalhajókban ásítozó sokszínű rózsaablakokat, mely, mind egy-egy szent ténykedését mutatja be.

Az oltárhoz érkezvén, ötöd-magatokban, pillantotok meg még három alakot: két csuhást, és egy pápaszemes köpcös alakot. Az utóbbi alak egy embermagasságú aranyozott botot szorongat, láthatóan kissé feszengve fogja, valahogy sehogyan sem illik a kezébe. A bot felső vége spirál formában tekeredik fel.

Az egyik csuhás, feje felett nagy vörös felkiáltójellel, közelebb lép az egymást sem ismerő társasághoz:
- Bátor fiai és lányai a Városnak! Köszönöm, hogy e késői órában szívetektől vezérelve elénk járultatok, hogy a fejünk felett leselkedő veszedelemtől megszabadítsátok a várost és gyarló lakóit! Jómagam Ferenc barát vagyok, aki most néktek útmutatást fog adni!
- Halott bíborosunk, (isten nyugosztalja) pásztorbotját, amit mindannyian az álomban láttunk, valóban elrabolták tegnap éjjel. A rabló nem tudhatta, hogy ezzel a kriptánkban nyugvó halottaink álmát zavarja fel, és hogy a bíboros és kísérete mindezért az egész városon fog bosszút állni.
- Amíg csak vissza nem kerül a pásztorbot földi maradványainak kezei közé, a sírboltba! - teszi hozzá a másik csuhás
- Egyet se aggódjatok, a rabló hamar rájött, hogy zsákmányát sehol se fogadják szívesen, így végül potom összegért szabadult meg tőle, egyik jóravaló ezermesterünk műhelyében - folytatja Ferenc barát
- S a mester most az álomtól vezetve, elhozta nektek a botot, hogy azt ti visszahelyezhessétek az azt megillető helyre! - mutat a köpcös alakra, aki felétek nyújtja a botot
- Vegyétek és vigyétek ezt az átok sújtotta holmit! - recsegi dühösen, feldúlva az ezermester
- A kriptába vezető lépcsősor az oltár mögött nyílik, legyetek óvatosak, a bíboros kísérete, még a halálon túl sem kegyelmez a betolakodóknak, azonban a botnak el kell jutni a helyére, a kripta legmélyére! - inti titeket a másik csuhás
- A város nem marad hálátlan nemes tettetek nyomán, és méltó jutalomban fogtok részesülni, ha sikerrel jártok! - zárja mondandóját Ferenc barát

Kis társaságotokat egy szem leány és négy férfiú alkotja, egyik férfi vállán ráadásul egy sárkánybébi egyensúlyozik

//A kaland ezennel kezdetét veszi, lehet írni! Kis hangulatteremtő zene még!//

by **Zakuro** Kedd Júl. 23 2013, 12:00

Egy sötét városban járkálok. Az árnyak, a hangok mind ismeretlenek. Egyszer csak egy magas fekete árny, piros, dühösen izzó szemmel ront rám. Ijedten felkiáltanék, de csak suttogni tudok. A következő pillanatban elvágja a torkomat, és a félelmetes sötétségbe zuhanok, miközben a húgom hangját hallom messziről, valamit mondani akar de nem értem...---
Megrázkódva ugrok fel a tetőről. Ez csak egy álom volt, de már mennyiszer álmodtam ugyanazt... Felnézek az égre. A hold még nincs pontosan az ég közepén. Még van időm éjfélig. És már indulok is. Egy pillanatra előhívom a kardomat:
- Na mit szólsz? Első küldetés- Indul!-kiáltom el magam, és magabiztos léptekkel menetelek a Főtér felé.
.....
A templom már messziről jól látszik. Szaladok, hiába indulok hamarabb, mindenhonnan elkések, akár a játékban, akár a valóságban. Néhányan már ott állnak a kapujában, de túl sötét van ahoz, hogy kivegyem az alakjukat a sötétből. Talán 3-4 ember lehet, ott.
- Bocsánat a késésért!-mondom sajnálkozva.
....
Amint a két csuhás befejezi mondandóját, rápillantok ismeretlen társaimra. Még sosem vettem részt ilyesmiben... Kicsit kérdezősködtem egy-két embertől, így tudok néhány dolgot, már csak abban reménykedek, hogy ennyi elég is lesz.
Holtak... Hmmm... Végül is a feladat neve árulkodó lehetett volna. Egy kicsit rémisztő. Késő éjjel, éjfél. A szellemek, és a holtak órája.
Mondjuk kirabolni mások sírját, s ezzel megszencségteleníteni elég otrombaság, az én részemről. Társaimra pillantok.
Egy magas, szakállas férfi (valahonnan ismerős), vállán egy furcsa, de aranyos valamivel.Talán sárkány, de... mégsem tollas sárkány?- Valószínűleg idomár.
Mellette egy magas fekete hajú (haja a sötétbe vész, innen sejtem) férfi áll, furcsa öltözetben, vállán a a tegez, töltve nyilakkal. Ő valószínűleg íjász.
Következő: Egy sötét ruházatú férfi, olyan 180 cm magas férfi, szőke haja és kék szeme van. Sose láttam még.
Következő: Magas és sportos férfi. Elég mogorvának tűnik...
-Hát...-szólalok meg bizonytalanul, társaim felé pillantva. - Nem tudom ti mit gondoltok, de szerintem akkor a legjobb a csapatmunka, ha valamennyire tisztában vagyunk azzal, kikből is áll pontosan a csapat. Majd a kripta felé indulunk.

by **Rokurou Amateratsu** Kedd Júl. 23 2013, 15:15

Szokatlan még számára, hogy ez a virtuális test is igényel alvást. Nem mintha egyébként sokat használná az agyát, hiszen tanulónak sem volt sohasem jó, csupán sporteredményeiben bizakodott a felvételije során is, igaz, álmai már réges régen összedőltek, azonban talán hülyének még nem hülye annyira.
Nem szokott álmodni. Legalábbis ő maga mindig is úgy gondolta, hogy sohasem álmodik. Most mégis zilálva veszi a levegőt, ahogyan felkel annak a fogadónak a szobájában, amit a Kezdetek Városában kibérelt önmagának. Felül az ágyon, fejét pedig kezébe temetve liheg egy darabig. Álmából ugyan nem sokra emlékszik, csak abban biztos, hogy valami nagyon felzaklatta, s ez a nyomasztó érzés pedig valamiért még mindig úrrá van rajta.
Megrázza fejét, s visszafekszik ágyába, hátha sikerül visszaaludni, de az a kevés dolog, ami megmaradt számára az álomból, csökönyösebb még nála is, s ragaszkodik hozzá, hogy sehogyan se tudhasson újra elszenderedni. Dönt végül úgy, hogy ezúttal az éjszaka nyert felette, pedig az alvás a kedvenc tevékenysége a táplálkozás mellett. Hiszen így legalább anélkül telik az idő, hogy ő azt megérezné. Menüjét megnyitva gyorsan felöltözik, s úgy dönt, inkább útnak indul.
Léptei mintha helyette irányítanák. Mintha ösztönösen tudná, hova kell érkeznie. Nem számít arra, hogy társasága lesz, ő tényleg csupán némi békés sétára vágyott, hogy kitisztíthassa fejét. Mostanra viszont már egyáltalán nem érzi magát álmosnak. Élvezi az éjszakát, s a város sejtelmes hangulatát ebben a sötétségben, melyet alig néhány pislákoló fényforrás világít meg. A legjelentősebb talán éppen ebből a katedrálisból származik, ahova elérkezett. Így, hogy egyedül van, s senki nem láthatja, még azokat a régi mozdulatokat is elvégzi, melyekben régen jeleskedett. Ugyan azt már tudja, ha hivatását rendesen szeretné végezni, akrobatikát kell majd vásárolnia, de néhány egyszerűbb breakelős mozdulat nem igényel ilyet. Szó, mi szó, elfoglalja magát, pusztán csak azért, mert megteheti. S mert elméletileg senki sem láthatja őt.
Éppen egy hason pörgős mozdulatot fejez be, mire felocsúdik arra, hogy mások is éppen annyira szenvednek inszomniától, mint ő maga. Pillanatra megzavarodik, végül úgy dönt, ha nem vesz tudomást arról, hogy mások tudomást vettek róla, akkor nem fog senki sem egy rossz szót szólni. Természetesen kel fel a földről, s porolja le magát, mintha mi sem történt volna, s éppen csak biccent a jelen lévő többi játékosnak. Majd a kapuhoz érve hátradől annak, s a magasan járó Holdat kezdi el szemlélni. Nem túl beszédes egyszerűen.
Mint arra fény derül, talán még sem a véletlen sodorta őt erre. Úgy dönt, a csapattal tart, kikhez utoljára egy fiatal lány csatlakozik. A csapatmunka szóra kis híján felhorkant, ehelyett azonban csak egy apró fintor keletkezik arcán. Ahhoz emberekkel kéne beszélni, az meg nem igazán megy neki. Dölyfösen húzza ki magát, s továbbra is éppen ennyire hallgatagon indul előre, hogy belépjenek a templomba. Sosem szerette ezeket a helyeket, ő shinto neveltetést kapott. Túl giccsesnek tartja ezt a helyet. Bár egészen furcsállja a mitikus lények képeit.
Mikor a csuhás alak elkezdi monológját, ismételten alig bírja ki, hogy ne legyen valami sértő megjegyzése. Nem tartja önmagát bátornak, ő csupán az XP-ért és a lootért jött, mikor a kapunál végre felfedezte azt is, hogy küldetésfelhívást kapott. Bár nem igazán érti, egy kislány miféle segítség lehet nekik. Egy íjász hasznát még megérti, és talán az állatidomárra is szükségük lehet, annak ellenére is, hogy gyávaságnak tartja, hogy egy pet védelme mögé kerüljön. Bár úgy sejti, hogy közülük mindenki csupán kezdő, tehát mégis csak kénytelenek lesznek ténylegesen vigyázni egymásra. Szavak helyett viszont egyszerűen csak party meghívást küld mindenkinek, mielőtt elindulnának a küldetés érdemi részét teljesíteni. Hiszen ő teljesen felfogta, mi a lényeg. El kell vinni a botot valami kriptába.
- Mi az, amire a kazamatákban számíthatunk? - monoton hangon kérdezi meg a küldetést adó, csuhás NJK-tól a lényeget, s átveszi tőlük a botot is, amit az inventoryba tesz. Hangja meglepően érdes, kicsit talán kellemetlen az emberi fül számára. De lehet, talán csak az általános flegmasága és hanglejtése miatt tűnik ilyennek.
Bemutatkozást szavakkal ugyan nem intézett, a party meghívás alapján mindenki elolvashatja a nevét. Bár még szokatlan neki, hogy ebben a világban a regisztrált nevén, Phoenix-ként szólítják őt, nem pedig saját keresztnevén. Mindig is furcsállotta az MMO-k világát.

by **Kurokoto** Szer. Júl. 24 2013, 15:14

Egy lich és tömérdek zombi, és egyéb foszló katona. Egy szánalmas monológ és némi, borzongás.. keltem fel a nyálas padozatról. Mellettem egyetlen üres üveg sincsen. Vagy elpixeleződtek, vagy elvitte a pincér újra tölteni. Eszem .... megáll. Gondoltam. Azzal pár óra alatt ágyamba értem és súlyosan ittas állapotban lefeküdtem. Nem értettem, mi volt az az álom, de hogy a gyomrom most biztosan fájna az tuti. Furán kellemes érzés vett hatalmába, a nem létező zsibbadás, és az alváskényszer. Délután kettőkor felkeltem, és menüm megnyitásával, az órámat először eltakarta egy boríték. Majd a levél tartalma. Fogalmam sincs, hogy nyithattam ki, de a következő üzenet állt benne.

" írta:Küldetés neve: Holtak Nyugalma
Szint követelmény: 1-2. szint
Küldetés kezdő helye: a katedrális oltára
Küldetés kezdete: éjfélkor

Katedrális, itt is van olyan, vajon milyen stílusban építették. Remélem 13. századi építészetet választott hozzá Kayaba, azok annyira szépek. Bizonyára másnaposságtól szenvednék most és a fájdalmaktól, de mit sem számít. Ágyam, párnám itt van és találomra rábökök az elfogad gombra. Nyálas párnámról kikecmergek, és csak ülök ott az ágyszélén. Bele is telt néhány órába, míg eljutottam az ajtóig és úgy egyáltalán meg tudtam mozdulni. Tovább az ajtón kívülre. Azonban ez nem hátráltatott abban, hogy lent kérjek egy italt, csak úgy erősítőnek. Mogorván, semmilyen kedvességet sem tükrözve, ahogy szoktam. Izibe megkaptam italom a remegő csapostól és sikerült először valaminek lekötnie itt. Mégis miért villant fel előttem ez az üzenet, és mi célt szolgálhat, azaz álom, vagy képzelgés. Biztos van összefüggés, hiszen a küldetés címe nagyban megegyezik az álom tartalmával. Megittam italom.. italaim. Ráförmedtem a csaposra, hogy mennyi az idő, erre ő arcátlan módon mondta, hogy közel éjfél. Az hogy lehet néztem értetlen, hova lettek az órák csak úgy. Ellopta, ez a mocsok alak. Ennek kellett történnie, vagy csak belefeledkeztem az italozásba. Következő kérdésemre meghökkentő választ adott. Megint sokat ittam, de nem is érzem még becsiccsentve se magam. Szánalom, gyengül a pia.
- Adj valami erőset, fizetek és húzok innen, te semmirekellő! – hamar adta is a csapos elém tette a számlát, de nem érdekelt a szám, amit látok rajta. Tudtam ebből az aranyból erősíthetném magam és beleélhetném magam ostobán a játékba, de aznap rossz játékhoz csatlakoztam. Csak lövöldözni akartam kicsit íjjal. Viszont semmi, ezt mindet adta a játék azóta. Ez a pia már hatott, volt ára is, de üsse kavics. Azzal megindultam a Katedrálishoz. Még időbe odaértem és így is szinte elsők között voltam. Betértünk a megadott helyre ahol három másik várt minket. Egy csuhás és valószínűleg testőrei. A Katedrális más stílusban épült, mint amit szerettem volna látni így csuklások közepette megjegyeztem, hogy szánalmas és tovább időt és pillantást sem pazarolva, nem érdekelt hol vagyok.
Ferenc barát részletesen taglalta, hogy vissza kell juttatni a botot a kriptába. A pia kezdett hatni és ennek örültem, legalább azt az idegesítő tényezőt ki tudtam zárni, hogy egy tetves babazsúrra futottam be.
- Te figyelj, Ferenc barát, akkor miért nem magad viszed le? – kérdeztem nem kicsit felháborodva, hogy miért velünk akarja megcsináltatni ezt. Fele embernek itt már pizsamában lenne a helye ilyenkor. Egy csuklás kiszaladt a számon, közben és tekintetemből sem túl sok jót olvashatott le a bíboros, pap vagy mifene. – Barát, ja – azzal be is fogtam. Nem igazán érdekelt tovább az öreg hangja. Hamar csapatba hívott egy Phoenix nevű alak. Miután fogadtam a meghívást már benn volt egy kislány is a csapatban. A másik kettő még nem fogadta. Végignéztem rajtuk és tényleg babazsúrra kerültem. Lemondóan inkább az oltár mögötti részt kerestem és vártam az indulást. Hisz ez a barát úgyse fog válaszolni kérdésemre. Haditerv lehet nem ártana, de ha már itt vagyunk egy üveg pia sem, hisz hogyan fogom őket kibírni. Remélem, hamar meglesz ez a bot visszarakás a helyére.
- Egyvalamit leszögezek, íjász vagyok és nem fogok holmi botot cipelni. Én lövöldözök messziről és ennyi. Szavaim azonban visszatartottam, ugyanis gyomrom már megmozdult. Ez de rút, ittam, be se vagyok rúgva és már ki akar jönni belőlem..

by **Elysion** Szer. Júl. 24 2013, 15:38

Az álmok néha kőnyűen krémesek máskor rettentő rémesek. Ma este egy rémeset láttam. Ha azt kérdeznéd miért volt rémes a válaszom az lenne, mert olyan volt mint egy ZS kategóriás horrorfilm. Hatásvadásznak szánt momentumok, béna és egyszerű vagyis buta szövegek, ha nem tolnak semmiből egy rothadt zombifejet az arcomba fel se riadtam volna. Olcsó és primitív ijesztés mód, de működőt. Ezt követően egy küldetés felkérés fogadott, melyet el is fogadtam.
Ezt követően szépen és gyengéden s nem különben elég sokáig Anika-ba leheltem egy kis életet ugyanis békésen szunyókált, mikor felkelt kissé morcosan fújt egyet majd mikor adtam neki egy kis sütit rögtön felvidult és energiával telve repkedni kezdett. Egy pillanatot sem vesztegetem ez után, pontosan oda mentem ahova mennem kellet. A templom előtt kezdetben én álltam majd még érkeztek páran. Az utolsó érkező pont csiszre ért ide. Ez a játékos történetesen egy leányzó volt aki úgy tünt egyedül képviseli e küldetésen a női nemet. Ezen elmosolyogtam, mert eszembe jutott a személyes szférámban híres mondat vagyis a "Mindig kell egy Girl a csapatba..." és a mondat lehetséges folytatásai.
Mikor mind együtt voltunk az NPC-k elmondták mi is a dörgés és az egyik srác elveszi a botot. Ős szabályok szerint ezzel övé lenne a felelősség és ő neki kéne minket vezetni, de szerintem ő ezzel nincsen tisztában úgyhogy meg próbálok némi szervezettséget varázsolni miután mindenki elfogadja a party felkérést.
- Figyelem jó emberek mindenkinek ezernyi kérdése, de első a csapat taktika! a leglogikusabb az lenne ha a két lovag lenne legelöl és köztük a kardforgató hölgyemény így a tank és a melle dps helye is megvan aztán pedig... bocs srácok ezen egy óriási lyuk lenne. Elkezdem előröl a legjobb csapatforma az lenne ha elől lenne egy bevállalós lovag a mi kis kardforgatónkkal, mögöttük egy íjász aztán egy íjász aki hátrafelé figyel és egy lovag aki védi a formásabb felünket. Én középen lennék ahonnan kitudok segíteni és figyelni mint két oldalt. Így nem tudnának sehonnan meglepni. Ez elsősorban javaslat volt nem parancs. Mosolyodok el.
-Ha valaki tud jobbat mondja nyugodtan. Eközben Anika a vállamról sasolt.
-Induljunk is! Kérdez felelekre ráérünk küldi közben is. Fejezem be és indulok meg a kripta bejárata
felé várva, hogy a többiek is jöjjenek.

by **Niels Groven** Szer. Júl. 24 2013, 22:14

Az éjszaka rendkívül különös rémálommal ajándékozott meg, amiben egy főpapi ruhát viselő, oszló hulla fenyegetőzött a város elpusztításával, ezután pedig zombik árasztották el az utcákat, és téptek darabokra mindenkit. Szokatlanul valósághű álom, ami azért is különös, mert már nem volt rémálmom legalább négy vagy öt éve.
Ébredés után meglepetésként ért, hogy van egy új küldetésem, pedig egészen biztos, hogy nem csináltam előző nap semmit, ami különbözött volna bármiben a korábbiaktól. Eddig nem igazán kerestem a fejlődést, úgyhogy biztos, hogy nem vettem fel ezt a küldetést, bár jobban belegondolva, ideje lassan továbbállni.
Ez a hely kezd egy kicsit unalmassá válni, állítólag minden szint teljesen más, és ha már belecsöppentem egy fantasyba, elég nagy pocsékolás lenne egy város utcáin, ócska kocsmai kaján élni örökké. Talán még tíz vagy húsz évig itt leszek, mire valahogy felébredek, és elég gáz lenne azt mondanom, amikor mesélnem kéne a játékbéli élményeimről, hogy egy level 1-es városban töltöttem a teljes időmet. A veszélyesebb helyeket elkerülöm ezután is, de az átlagos küldetések nem árthatnak meg, ha odafigyelek. Különben is, néha kockáztatni kell.
Mivel nem nagyon tudom, hogy az idő hogy működik itt, és nem tudom mérni, miután a Nap teljesen eltűnt, elindulok oda, ahol a küldetés kezdetét fogja venni. Útközben azért nyugtázom, hogy miket kell tudnom a képességeimről. Az a másik játékost, akit végül sikerült megölnöm véletlenül, segített nekem gyakorolni a harcot, de mobok ellen máshogy kell harcolni, főleg csapatban.
A lovagok elvileg tanknak jók, ami így, hogy életre-halálra megy a játék, talán a leghálátlanabb szerep a játékban, főleg, hogy gyógyítók se nagyon vannak, csak abban lehet bízni, hogy a támadó képességekkel jobban felszerelt karakterek leszedik az ellenfeleket, mielőtt azok szednek le minket. Másfelől persze, az erősebb páncél miatt mi éljük túl a legtovább.
Egy kisebb csapat már gyülekezett az ajtónál, akikhez csatlakoztam, de szótlan maradtam. Nyilván van nálam tapasztaltabb játékos itt, majd ő levezényli az üdvözlő köröket, meg majd a taktikát is, az én, más játékokból áthozott taktikáim nem biztos, hogy jó véget érnének itt. Azokban nem olyan gáz, ha egy ember kivételével mindenki meghal, csak az ellenség haljon meg a végén, aztán fel lehet támasztani az elesett társakat. Persze, a vörös indikátorom miatt valószínű kinéznek ilyen taktikát belőlem is, de nem kezdem rögtön a bizonyítványom magyarázni. Ha valakit érdekel a sztorim, elmondom.
Miután a csapat kiegészül az utolsó taggal, az egyetlen lánnyal, bemegyünk a templomba. A kezem a kardom markolatára teszem, miközben a beljebb álló trió felé lépkedünk a szokatlanul díszített templomban. Én legalábbis, még nem láttam ilyen mértékű agressziót festményen ábrázolva templom belsejében, igaz, csak azt a templomot ismerem, amibe anyával jártunk, és ahol végül levezényelték a temetését is, de ott nem emlékszem egyetlen olyan ábrázolásra sem, ahol démonok szerepeltek volna.
Mint kiderült, a három npc t nem ellenség, hanem ők adják a küldetést. A sztori körítés annyira nem köt le, amire figyelek, az inkább az, hogy mi kellhet a túléléshez. Ami azt illeti, reális esélye van, hogy elég odavinni a botot, és nem is kell harcolni, csak egy kis utat csinálni, bár ez túlzottan egyszerű lenne. Az MMO-kban ritka az olyan küldetés, amit meg lehet csinálni anélkül, hogy harcolnál valakivel.
Szomorúan állapítom meg, hogy ha van is közöttünk tapasztaltabb játékos, nem áll szándékában átvenni a vezetést, legalábbis, senki nem mutatta meg, hogy mekkora karizmája, vagy ami fontosabb, taktikai érzéke van. Az egyetlen javaslat , amit az állatidomárunk dobott a közösbe formáció kapcsán, legalábbis egyáltalán nem nyeri el a tetszésemet. Ha nekem kéne vezetni a csapatot, magam és a másik lovagot küldeném előre, meg persze az állatidomár petjét, ami pótolható a játékosokkal ellentétben, a közelharci dps-ünk menne azokra, akiket megállítunk a pajzsunkkal, az íjász meg próbálna nem meghalni, de remélem, hogy valamelyik csendesebb társam intézi a taktikát. Mert ez nem nevezhető taktikának, ez egyszerű logikával felépített terv, ami nem veszi figyelembe a játék általam nem ismert részeit.
Egy szó nélkül fogadom el a partyba hívást, és mivel így feleslegessé válik a bemutatkozás, elkezdem párosítgatni a neveket az arcokkal. A cserélgetéshez meg kell jegyezni a neveket, meg mégis jobb, ha például Zakuro-t mondok „hé, kardforgató” helyett. Igaz, nálam ez a módszer is működne, azoknak fontosabb a memorizálás, akik nem lovagok, én például biztos nem fogok a „lovag 2” megnevezésre reagálni, mert miért kéne azt gondolnom, hogy én vagyok a kettes? Vagy, hogy én vagyok az egyes?
Akinek eddig nem tűnt fel, a csapatban biztos feltűnt már, hogy vörös indikátorom van, úgyhogy várom a felháborodást, keménykedést, meg ami ilyenkor jönni szokott, amire nekem magyarázatot kell adni. Persze, megértem, én sem mászkálnék szívesen valakivel együtt, akinek a homlokára van írva, hogy gyilkos, amellett, hogy veszélyes, nem túl jó a megbecsülésnek. Még szerencse, hogy az én megbecsülésemnek már mindegy, nem kell válogatósnak lennem csapattársak terén.

by **Danee** Csüt. Júl. 25 2013, 00:03

MESÉLŐI POST

Résztvevők:
Elysion, Kurokoto, Zakuro, Niels Groven, Rokurou Amateratsu

Öt fős társaságotok az NJK-ák színe elé járult a templom belsőben, az oltár előtt, még éjfél előtt, ezzel mindenkinek elfogadottá vált a küldetés felvétele.
A kardforgató tinédzser lány, akiről később a többiek megtudják, hogy Zakuro a neve, ér oda nem sokkal a többiek előtt, hangját felerősítve visszhangozzák a katedrális falai:
"- Bocsánat a késésért!"
Mögötte aztán pillanatokkal később egyenként megjelennek a többiek:
Phoenix, a lovag, Kurokoto az íjász, Elysion az idomár, és végül Niels Groven, a vörös lovag. Zakuro hangja csendül fel újra:
"-Hát... nem tudom ti mit gondoltok, de szerintem akkor a legjobb a csapatmunka, ha valamennyire tisztában vagyunk azzal, kikből is áll pontosan a csapat."
Majd mindannyian elfogadják Phoenix parti meghívását, ezzel játéktechnikailag ő lett a parti vezére. Egymás neveivel is ekkor találkoznak, ahogy egymást méregetik.
Niels csendben marad, bár a tekintetén látszik, hogy lenne mit mondania, míg a többiektől az alábbiak hangzanak el:
- Mi az, amire a kazamatákban számíthatunk? - hangzik el Phoenix szájából az NJK-knak szánt kérdés, de olybá tűnik, hogy az NJK-knak nem programoztak be erre vonatkozólag semmit se, mert nem is méltatják figyelemre a kérdést, azonban Kurokoto kérdésére, ami így hangzik:
"- Te figyelj, Ferenc barát, akkor miért nem magad viszed le?"
...mégiscsak érkezik válasz Ferenc baráttól:
- Sajnos a lent leselkedő veszedelmekhez ami harctudásunk olyan csekély, hogy biztosan odavesznénk, ti azonban jól felkészültetek, ahogy látom, bármilyen veszély fenyegessen is! - bólintgat meggyőzésképpen
Újabb megjegyzés is elhangzik Kurokototól:
"- Egyvalamit leszögezek, íjász vagyok és nem fogok holmi botot cipelni. Én lövöldözök messziről és ennyi" - azonban mire a mondandója végére ér, Phoenix magához ragadja a pásztorbotot és elsuvasztja az inventoryjába.
Záráskép a sárkányidomár Elysion szólal fel, hogy kicsit rendet tegyen a fejekben és a sorok között:
"- Figyelem jó emberek mindenkinek ezernyi kérdése, de első a csapat taktika! a leglogikusabb az lenne ha a két lovag lenne legelöl és köztük a kardforgató hölgyemény így a tank és a melle dps helye is megvan aztán pedig... bocs srácok ezen egy óriási lyuk lenne.
- A legjobb csapatforma az lenne ha elől lenne egy bevállalós lovag a mi kis kardforgatónkkal, mögöttük egy íjász aztán egy íjász aki hátrafelé figyel és egy lovag aki védi a formásabb felünket. Én középen lennék ahonnan kitudok segíteni és figyelni mint két oldalt. Így nem tudnának sehonnan meglepni. Ez elsősorban javaslat volt nem parancs.
-Ha valaki tud jobbat mondja nyugodtan.
-Induljunk is!"
Ferenc barát útmutatása szerint az oltár mögé sétáltok, ahol egy negyedkörívben összeszűkülő és egyben lefele vezető lépcsősort találtok.
A lépcsők egy nem túl nagy, talán 5 méter átmérőjű kör alakú helységbe vezetnek le.
A lépcsővel szemben a túloldalon öreg, pókháló fedte vaskos fakapuzattal vezet tovább az út, nincs zár rajta, csupán egy-egy kopogtató karika lóg a két szárnyán a kapunak.
Két oldalt három-három pókháló-lepte kőszobor áll, a falak bemélyedéseiben.
A szobrok a feltemplomi angyalokhoz hasonlóan kétkezes pallosokat szorongatnak, a szobrász azonban bő ujjú szerzetesi köpenyt varázsolt rájuk kőből, mely a fejüket is betakarja, s egészen a szemükbe hull.
Az egyszerű márványból készült padlót finom szürke por fedi, a boltozat dísztelen, kormos, a falakon, a szobrok beugrói között fáklyák pislákolnak kettő-kettő, jól láthatóan bevilágítva a termet.
Apró pókok iszkolnak el a lábatok elől, ahogy a terembe leérve, a gondos munkával szőtt hálóik a fejetekre, majd a védelmezőleg magatok elé emelt kezetekre tapadt, s a muslica-vadász nyolclábúak megrettenve rohannak a falak tövébe, de rajtuk kívül egy teremtett lélek sincs a kapun innen.

by **Zakuro** Csüt. Júl. 25 2013, 10:19

Egy árva lélek sincs itt. Biztos van valami ami miatt előjönnek. Persze nem ilyen öltözetben kellet volna jönnöm, nem küldetéshez való.
-Bocsássanak meg!-mondom zavartan-Elszaladnék átöltözni, ha nem baj! Ez nem küldetésre való...-majd választ sem várva elszaladok. Gyorsan megnyitom a menüt, majd kiválasztom, a kissé testhez simuló, szilvaszínű garbómat, melynek a kar részén kivágások vannak, felveszem a fekete rövidnadrágom, és szürke színű topánkát. Már harcoltam ebben az öltözetben, és tökéletes volt. Remélem nem gondolják a társaim rólam, hogy valami beképzelt csaj vagyok, akinek csak a ruha a lényeg.
2 perc múlva már ott is álltam a társaim előtt:
-Nos ha nem baj, én valami körforgó szerű felálláshoz gondoltam. Arra gondoltam, hogy lehetne egy belső pont, amit Elyson úr a petjével, és Kurokoto-sama az íjász tehetségével alkotna.- beszéd közben a kezemmel a levegőbe rajzolom, pontosan mire is gondolok.- Lenne egy belső kör, melyet az egyik lovagunk alkothatna. Aztán lenne egy külső kör, melyet egy másik lovag alkotna és én.-majd társaimra pillantva még hozzá teszem- Még soha nem voltam ilyesmiben, úgy hogy ha nem tetszik nem haragszom meg.

A vörös indikátor nem zavar. Nekem sosem, az a hogy kik voltunk, hanem, hogy kik vagyok, és hogy kivé akarunk válni. Igaz, a gyilkosság bűn, de senki sem tökéletes, és mindenkinek megvan a maga élete, amibe senkinek sincs joga beleszólni.
Most veszem észre, hogy csapatunk nagy része, nem valami mosolygós. Elszomorodok. A mosolygás csodás dolog, és megesik, hogy egy igazi, bátorító mosoly, többet ér, mint egy barát. A mosoly sokféle, és szeretném, ha mindenki boldog lenne.
Elmosolyodok.
- Lehet, hogy most nincs itt semmi, és teljesen üresnek látszik a hely, de biztos van itt valami trükk.-mondom mosolyogva társaimnak. -Például ha beljebb lépünk becsapódik az ajtó. Vagy ezek a szobrok mozdulnak el, és támadnak ránk.-most már elkomolyodok.- Csak arra szeretnélek titeket megkérni, hogy ne nézetek egy mihaszna kislánynak. Nem félek a sötétben, mert tudom, hogy nincs miért. A haláltól sem félek, mert tudom, hogy csak megnyugvást hozna. Lehet, hogy amit itt most mondok, mind csak ostobaság, de ez az élet.

by **Elysion** Hétf. Júl. 29 2013, 13:46

Zakuro az egyetlen hölgyemény csapatunkban elment átöltözni és mi megvártuk. Láthatólag sokkal kényelmesebb ruhában tért vissza ami a harcban nem hátrányos tényező. Láthatólag kissé rosszul érezte magát és talán az miatt is, mert ő ért ide utoljára. Megindulunk és hozzászólok.
-Nyugi Zakuro. Látom, hogy zavar valami. Nem kérdem meg mi az, de megkérnélek ne gondolj rá. Ne marcangolja semmi lelked,mert az abba kerülhet, hogy majd valami marcangolja lelked. Mosolygok a lányra, és eközben Anika a vállamról figyel továbbra is.
Egy újabb tervezet hangzik el a csapat kardforgatójának szájából.
Teljesen egyetértek. Ez egy jó csapat formáció lenne. Az én taktikám sajna itt használhatatlan. Fújok egyet.
-Azt hittem szűkebb téren leszünk. Némi csalódottság a hangomban.
A következő szavait halva levonom magamnak a következtetést, hogy eme hölgyemény valószínűleg az egyetlen értelmes beszélgető partner bár kicsit még bizonytalannak érzem a világ dolgaival szemben őt.
-Az egyetlen dolog amitől félni kell az a félelem maga. Mosolyodok el.
-Zakuro mond csak, ha végeztünk ezzel a küldetéssel nem volna kedved meginni velem egy kávét vagy enni valamit? Meghívnálak. Mondom kis szelíd mosollyal arcomon.

by **Kurokoto** Hétf. Júl. 29 2013, 22:10

A helyzet egyszerű volt, itt vagyok, ez a bizonyos Ferenc barát és másik hat bohóc, vagy pisis társaságában. Hova kerültem én, lehet kevesebbet kellene innom.. vagy többet. A megbízatásba belementem, ahogyan a srác meghívását is fogadtam, de hogy minek. Ez a templom kicsit sem vonzott, de a történetben volt pár momentum, amit mint szakértő könnyedén érdekelne, akár újítás is lehet, ebbe a valamiben. Kitaláció így kétlem, de a kisördög bennem van, és az is hogy szétrúgjam egy két taknyos hátsófelét, ha elkezd sír bakolni. Ha nem is kezdett el sírni, de a kislány már elfutott szélre, hamarosan visszatért de már más ruhában.
- Kislány igyekezz, mert elárasztanak minket a zombik és egyéb gonosz lények. Le ne maradj! - te nem is tudom, hogy hívjalak.. mindegy amúgy sem érdekes.
- Szóval Ferenc barát azt hiszed, hogy ezek a tejfölös szájúak elegek lesznek ahhoz, hogy végig vigyük "a botot a helyére" című küldetést? - szegeztem kérdésem és tekintetem a bárgyú papnak. Válaszát megvártam és utána indultam én is lefelé a lépcsőn. Ez a hely idegesített, a freskók, a rózsaüvegek, a mozgolódó gyertyafények játéka a falakon. A mennyezetet nem is taglalva, egyenesen visszataszító. Ez a valami, a valóság megszégyenítése.
- Tuti megöllek Kayaba, visítani fogsz, mielőtt meghalsz, te korcs. Káromkodtam egyet és adtam ki magamból a dühöt, hogy merészeli megcsúfolni a korábbi századokat ez a szemérmetlen fajankó! Létrehoz egy ilyen helyet, ami inkább egy kupac moslék, amit a korok megrágtak és vegyesen köptek vissza a kezdetleges ürítőbe és létrehozták ezt az épületet egy virtuális környezetben. Fúj, többet rá sem akartam nézni. A tömeg szépen megindult lefelé, ahol bevártak engem középre. Nocsak, tudják hol a helyük.
Lépcső,... lépcsőőőő?! Azzal előre buktam és meglöktem az előttem lévőt, szerencsémre megtartott így nem borultunk le mindannyian. Ha most Keiko élne biztosan mindenkit magammal rántok, mióta nincs hiányzik rólam az a huszonöt kiló, amit úgy lehetne nevezni, jólét. Vézna lettem, jóképű, fiatalos még mindig ugyan, de ennek a maszknak csak szavaim adhatnak erőt, hogy bizony nem vagyok ártatlan. És már bizony nem érdekel igazán semmi. Leérünk a lépcső aljára, de a végén úgy érzem magam, mintha egy hullámvasútról léptem volna le. Ez pont elég volt a gyomromnak és a kisebb embergyűrűből kilépve lehánytam a jobb oldali első szobrot. Szerencsére ezzel forgó gyomrom is visszanyerte nyugalmát. És már éreztem, hogy gyorsan párolog belőlem a szesz.
A terem egyszerű volt hat szobor, négy fáklya és szemben ajtó. Csapda egyértelmű, a hülye és észreveszi. Azonban a szobrok idegesítettek. Valahonnan ismerősek voltak, de nagyon.
- Megvan! Egy régi kalandban olvastam, ami ugyan kitaláció, de lehet itt megvalósították. Azoknak a szobrok, ahogy majd elhaladunk mellettük, ránk fognak nézni, vagy támadni. Készüljetek fel pisisek, kemény menet lesz! Azzal már íjam biztosítottam ki és vártam az egyik közelharcosra, hogy próbálja meg kinyitni az ajtót, vagy vizsgálja meg a szobrok egyikét. Az tuti, hogy én nem fogom, de ha látok valamit le pvpzem.

by **Rokurou Amateratsu** Kedd Júl. 30 2013, 11:33

Szemöldökét összeráncolja az íjász ostoba kérdését hallgatván. Számára egészen egyértelmű a válasz, hogy miért nem Ferenc barát az, aki maga indul el a kazamatákba. Mert ő egy quest giver NJK, ők maguk pedig a JK-k. Ennyi, ez ilyen egyszerű. Nem is érti, hogy nem jutott mindez az íjász eszébe.
Biccent egyet a szakállas taktikai javaslatára. Talán mégis csak lesz köztük olyan, aki hasznosat tesz hozzá a küldetéshez. Persze ő maga szeret csapatban dolgozni, mindig is kedvelte a csapatjátékokat, mint a foci, vagy a kosárlabda, de valamiért jobban szeret önmaga érvényesülni. Mert egyszerűen utál segítséget elfogadni másoktól.
Úgy dönt végül, hogy részben elfogadva, részben megváltoztatva a szakállas állatidomár javaslatát önmaga marad elöl, balján a másik lovaggal. Valamiért biztonságosabban is érzi így a csapatot - semmiképpen sem engedne hátra egy piros indikátoros szennyet. Egyáltalán nem érti, hogy volt mersze idetolni a képét. Azt még csak-csak megérti, hogy amatőr kislányok idekerülnek egy csapatba - akiről úgy érzi, hogy sokszor kell majd megvédelmezni, hiszen ő nem szeretne egyetlen embernyi veszteséget sem a küldetés alatt - , de ha ő piros indikátoros lenne, akkor nem is lenne mersze emberek elé kerülni. Mindezt pedig kezdőként... nem, nem bízik Nielsben. Nem hiszi el, hogy azonos szinten van velük valaki, aki máris piros indikátoros.
Középen, egymás mellett az állatidomár és a lány halad, leghátul pedig az íjászt tartják. Feszélyezi őt, hogy mögötte máris randevú meghívásokról és süteményekről van szó, de továbbra sem szól semmit. Leszámítva egy kérdését, és a csapatformáció végleges megadását tulajdonképpen még mindig nem beszélt semmit. Inkább céltudatosan a küldetésre koncentrál. Legalább ő figyeljen a csapat életére, még a többiek helyett is. Kívülállóként valószínűleg elég beképzeltnek tűnhet, bár az igazság nem is áll ettől távol. Tartása egyenes, dölyfösen menetel előre, s mintha már azt is megtiszteltetésként tartaná számon, ha valakire egyáltalán hajlandó ránézni.
Nem jutnak messzire a lépcsősoron. Miután hanyag mozdulattal eltávolítja a fejére hulló, ragadós pókhálót, éppen csak egy pillantásra méltatja a szobrokat, melyekről az íjász máris összeállítja konteóját. Bár tekintve, egy játékban vannak, még az sem kizárt, hogy tényleg igaza van. Mindenesetre amíg nem tapasztalnak ártó szándékot felőlük, addig nem érzi úgy, hogy érdemes foglalkozni velük. Inkább céltudatosan menetel tovább az ajtóig. Nem szöszöl vele sokat, kinyitja, hogy tovább haladhassanak.

by **Niels Groven** Kedd Júl. 30 2013, 19:35

Nem tudom, hogy lesz-e még valami közöm a többi játékoshoz, ha lezavartuk ezt a küldetést, de ártani nem árt, ha levonok pár következtetést a társaimról.
Az íjászunkról elsőre nincs túl pozitív véleményem, össze-vissza beszél, talán produkálni akarja magát, talán mindig így viselkedik, nem tudom, de kicsit sokat beszél, és nem olyan stílusban, amit elvárnék. Máskor nem érdekelne, de most elég bomlasztó hatása van a csapatra nézve.
A másik lovagról nem igazán tudok meg mást a nevén kívül, szinte semmit nem beszél, emiatt talán ő tűnik a legmegbízhatóbb harcosnak a csapatban, ami persze el is várható egy tank karaktertől. Aztán persze ki tudja, aki keveset mutat magából, az okozhatja a legnagyobb meglepetéseket.
A kardforgató lány az, akinek számomra ellentmondásosnak tűnő személyiségjegyei vannak. Egyrészt, nem tudom elképzelni róla, hogy élet-halál harcot akarna vívni, másrészt viszont jónak tűnő harci alakzattal rukkolt elő, ami valamilyen tapasztalatot feltételez. Vagy csak simán intelligens, nem tapasztalt.
Az állatidomárunkra talán abból lehet következtetni, hogy nyugtatgatja a csajt, vagy talán még flörtöl is vele, ami annyiban hasznos, hogy nem azon szorong, hogy az életünk múlik ezen a csatán, és nem fog pánikba esni. Mondjuk, ő nem a saját bőrét viszi vásárra, hanem egy egyszerű, cserélhető, programozott állatét, úgyhogy talán ő van a legbiztonságosabb pozícióban. Az íjászt elég simán elintézik közelről, ő meg azért tud valamennyire védekezni.
Miután az NPC kinyitotta nekünk az ajtót, lefelé indultunk, én pedig a sor elejére kerültem, mellettem a másik lovaggal. Mivel nem valószínű, hogy hátulról, a város felől jönne valami ellenség, ezért talán ez a legoptimálisabb felállás, így akár még nagy túlerővel szemben is tudjuk tartani a folyosót.
A mögöttem haladó íjász egyszer csak elesett, egyenesen nekem, és csak a szerencsén múlt, hogy éppen úgy léptem, hogy ne essek vele együtt, és miután megtámasztottam magam, egy egyszerű vállrándítással leráztam őt magamról. Mielőtt megjegyezhettem volna, hogy túl közeli az ismeretség, kiderült, hogy be van rúgva, méghozzá elég durván, ha még hánynia is kellett. Nem értem, minek kell innia annak, aki nem tud, főleg, ha tudja, hogy küldetésre jön az este, és elvileg pontosságot igénylő fegyvert használ. Remek lesz, már látom, nem csak előre kell figyelni, hanem arra is, hogy ne kapjak nyilat a hátamba.
A pókhálós terembe érve megállapítom, hogy Kayaba vagy nem tud semmit az európai építészetről, vagy megreformálta egy kicsit- én legalábbis még nem hallottam olyanról, hogy egy pincében helyeztek volna el angyal szobrokat, ahol senki nem látja őket. Ettől még előfordulhattak, a kereszténység annyira nem érdekelt soha, hogy művtöris szinten tanulmányozzam az alkotásaikat. Sajnos tényleg valószínű, hogy nem csak esztétikai funkciójuk van, és ha akkor támadnak, amikor a terem közepén állunk, akkor könnyen itt hagyhatjuk a fogunk.
Előhúzom a kardom, miközben a szobrokat figyelem, várva, hogy tesznek-e bármit, amikor a másik lovag megérinti az ajtót. Mivel ezt a küldetést ennyi emberre találták ki, ezek még nem lesznek olyan ellenfelek, akik nehézséget okozhatnának nekünk, az majd valószínű a főpap lesz. Az MMO-k ritkán tartogatnak csavarokat, bármilyen jól összerakottak legyenek.
- Ez még a küldetés eleje, nem kell még izgulni, majd csak a végén fogtok meghalni néhányan- egy mosollyal jelzem, hogy ez valami vicc féle akart lenni, miközben hátranéztem a trióra, de lehet, hogy rosszul vette ki magát, és esetleg valami rosszindulatot látnak mögötte. Na, mindegy, a csapatmorált ennél jobban elrontani úgysem lehet, csak nyerhetünk ezen.

by **Danee** Kedd Júl. 30 2013, 23:13

MESÉLŐI POST

Résztvevők:
Elysion, Kurokoto, Zakuro, Niels Groven, Rokurou Amateratsu

Zakuro megelőzve mindenkit lép be a katedrális oltárhajója alatti terembe, némi rácsodálkozás és körbetekintés után kimenti magát és bár a terem félkör alakú, a lépcső pedig, ami szintén körcikként vezet le, egyenest a félkör átlójánál fogy el odalent, így sok lehetőség nem marad a zavartalan átöltözésre, mint az egyik sarok a kettő közül.
A siető átöltözés eredményét a szakállas idomár, Elysion csodálhatja meg elsőként, aki némiképp belelátva Zakuro lelkébe rögtön nyugtatni kezdi a kishölgyet.
Kurokoto eközben leáll vitatkozni Ferenc baráttal, aki azonban, azt leszámítva, hogy figyelmesen felé fordul, nem méltatja válaszra, csak áll bambán szemben az íjásszal, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. És persze faarca egy-egy pillanatra bárgyú mosolyra vált.
A két lovag szinte egyszerre indul lefelé, Phoenix azonban egy lépéssel előrébb jár, még épp szemtanúja az előtte haladó kettő közt lejátszódó kis jelenetnek.
Nioven ér le negyedikként, a Kurokoto a lépcsőn megszédülve vagy megcsúszva az előtte haladó lovagra zuhan. Nioven állva a sarat, megmenti mindkettőjüket egy nem várt bukfenctől.
Ez azonban nem tesz túl jót Kurokoto amúgy is forgó gyomrának, és nem rég elfogyasztott itala újra a felszínre kerül, az egyik szobron landolva.
Pár pillanatnyi mozgolódás, alakzat felvételt követően Phoenix a szemközti ajtónak veselkedik.
A többiek talán nem értik, ő azonban nagyon is érzi, hogy a kaput iszonyú nehéz megmozdítani, mintha egyedül akarná felhúzni egy várkapu rostélyát.
De a kapu kitárul, rozsdálló kapupántok és odvas fa recsegése kíséretében. Áporodott kriptaszag csapja meg az orrotok, ahogy a bentről kitörő fuvallat összekavarodik a terem még egész elviselhető levegőjével.
Ami ezután következett, pillanatok műve volt: Vaskos fémlánc megfeszülése, csörgése, fogaskerekek gyorsuló kattogása hallatszik a falak mögül, a mögöttetek lévő lépcső fokai egy könnyű faág visszacsapódó erejével szöknek a magasba, ellopva, eltakarva a katedrálisból beszűrődő gyertyafény-áradatot. A lépcsőfokok egészen a terem plafonjáig kúsznak, és nagy döndüléssel zárják el a visszavezető utat, hermetikusan.
Egy másodpercnyi csend támad.
A nyitott kapuszárnyak visszavágódnak, mint egy felajzott visszacsapóíj végei.
Újabb pillanat telik el az elhaló zajok kíséretében, amikor a fáklyafénytől alig megvilágított terem poros márványpadlója halványan derengeni kezd.
A porszemcsék elemelkednek a hófehér márványtól, miközben amaz a másodpercekkel korábbi opálos derengésből éles fehér fényre vált. A padló pora a levegőbe szökken, nem kímélve titeket, orrokon, szájakon bejutva, szemet irritálva jut be mindenhová. A márvány vakító fehérsége eközben elönti a termet, elhomályosítja a fáklyák fényét, a fehérbe vonva mindent és mindenkit. Egy nagy villanással teljesedve ki.
Fehérség, minden fehér, bántó éles, lüktető fénymassza. És a nyálkahártyát irritáló por.
Recsegések. Repedő kő hangja. Mázsás lábak döndülése a padlón. Túlvilági sóhajok szakadnak fel a teremben. Pengék karcolta kő sikítása, csontok játékos kattogása, szélben lebegő darócruha hangjai.

Phoenix: A fehér vakságba egy fémesen derengő hatalmas penge zuhan alá, csupán tehetetlen szemtanúja vagy, ahogy a kard éle - mert más nem lehetett, csak is egy súlyos kétkezes kardé - belerongyol a mellkasodba, majd vízszintes nyomot hagyva maga után rajtad.

Nioven: A vakító fehérséget megtörve, balról, a látómeződ széléről egy széles és hosszú penge repül neked, nagy szerencsédre épp a pajzsod állja útját, azonban a robusztus fegyvernek ez sem jelent nagy akadályt: a pajzs fémje sikítva engedi át a kard csúcsát, hogy aztán a penge az oldaladban álljon meg.

Zakuro: Bántó vakságodat egy hatalmas kard pengéje töri meg. A magasból zúdulva alá, az arcod, füled mellett csapódik a válladba, a kulcscsontodba.

Elysion: a levegőben vergődő tollassárkányod sokáig az egyetlen ami elég közel van hozzád, hogy legalább a halvány kontúrját el tud választani a mindent betöltő fehérségtől, egészen addig, míg ebből a tejszerű masszából a hasfaladba nem csapódik egy széles penge, egy kétkezes kard csúcsos vége.

Kurokoto: Szenvedéseid kataklizmájának közepén, amikor már azt hinnéd, hogy a forgó gyomor, a friss okádék íze a szádban, az orrba, szembe, szájba betüremkedő porszemcsék irritáló jelenléte, és a vakká alázott szemeid a nagy fehérségben már minden ami pokol lehet, egy fémes érzés hatol át a mellkasodon, lepillantva még látod, ahogy egy kard hegye bukik ki a saját testedből, majd húzódik vissza.

A fehér fény ezek után két-három lélegzetvételnyi idő alatt visszahúzódik, újra átadva a helyét a színeknek, a kövek szürkéjének, a fáklyák sárga fényének, a ruházatotok, hajatok színkavalkádjának. A porszemcsék, megszűnnek lebegni, a gravitációtól sújtva ólomnehézséggel hullnak alá.
Ami utánuk marad, az hat fegyveres alak körülöttetek. A szobroknak hűlt helyük. Minden kétkezes kard markolatán csontujjak kulcsolódnak túlvilági erővel a fegyveren, barna darócruhájuk csuklyája alól kékes derengésű szemüregek tátongnak rátok, az üres csontbordákon fél-páncélvért lemezei nyugszanak, a semmibe vezető állkapcsok gépiesen csattogva mozdulnak.
A kardok visszaegyenesednek gazdáik mellkasa elé, majd újra mozgásba lendülnek...

Mindenki vesztett összesen 3 pontot Páncélból és ÉP-ből együttvéve:
Phoenix: 2/4 páncél, 14/15 életpont
Nioven: 2/4 páncél, 19/20 életpont
Zakuro: 1/2 páncél, 18/20 életpont
Elysion: 1/2 páncél, 18/20 életpont
Kurokoto: 0/0 páncél, 12/15 életpont

A következő sorrend szerint kerültök sorra innentől kezdve, amíg a harci helyzet fenn áll. Gyorsaság alapján (átszerkesztettem a korábbi megoldást) hozzászólás sorrendet ilyenképp kérem:
- Zakuro és Kurokoto 3-3 támadást vihet be,
- őket követheti Phoenix 2 támadási lehetőséggel,
- majd Elysion,
- végül Nioven.
A mobok csak ezt követően fognak tudni újra lendületet venni egy újabb csapáshoz

Kitartás:
Elysionnak, Kurokotonak, Zakuronak minden 4. körben pihennie kell
Phoenixnek minden 6. körben kell pihennie
Niovennek csupán minden 10. körben kell pihennie

by **Zakuro** Szer. Júl. 31 2013, 16:47

Belépünk. Szörnyű szag csapta meg az orrom, és ez most nem Phoenix műve miatt. Hirtelen becsapódik mögöttünk az ajtó. Tudtam! Csapda, de még mennyire! Jó is az, hogy olvastam és láttam ilyesmiről, most már bizonyára valami támadás jön. Ekkor por száll föl, és már rám is jött az allergiám. Elkezdtem eszeveszettül tüsszögni. Szemem könnybe lábad, s kicsit szédülni is kezdtem. Ekkor minden fehért fény öntött el, és rá kellet jönnöm, ez egy olyan dolog, ami miatt a legtöbb harcoló játékos nem tud a harcra koncentrálni. Gyorsan megtöröltem a szemem, és előhívtam kedves kis kardomat. Legjobb barátom a veszélyben.
Előző életemben, pontosabban a kettő között, amikor a húgommal együtt a túlvilágon éltünk, jól emlékszem, hogy ez a kard volt az ami megvédett a pisztolyok ellen. Eszembe jutott, hogy milyen nehéz volt, hiszen akkoriban Kanade nyaklánca adott nekem otthont, és csak ritkán tudtam teljesen kiteljesedni benne, és irányítani a testét. Ő pedig teljes szeretetből megengedte, hogy kicsit használjam a testét, édes kis húgomnak, érezhessem kicsit az ételek ízét, érezzem az illatokat, lássam tisztán a színeket. Szaladhassak, zenélhessek és csak simán, élvezni a csöppnyi, épp megadandó "életet".
Amikor pedig eljött az idő, visszatértem a nyakláncba, és ott éltem tovább. Így csak Kanade gondolatait hallottam, de így is tudtunk beszélgetni. Ő szórakoztatott engem. Ám amikor rá támadtak azok a lázadók, én nagyon feldühödtem, és elhatalmasodtam testvéremen és védtem. Végül testvérkém elfogadta a sorsát. És együtt újra megszülettünk. Most már élek, és nem fogom engedni, hogy csak úgy elvegyék tőlem ezt az ajándékot. Most jöttem csak rá, hogy a kardom azért van itt velem, mert akár az életben is használhatnám ezt az erőt, a Sonic erőt. És most, hogy idejutottam, édes testvérkém elküldte támogatását, és képessé tett arra, hogy használjam a Sonicot. Ő velem van, úgy mint akkor régen!
Csikorgás, kardok hangja és csontok zörgése vetett véget gondolat menetemnek. Ekkor egy csonti, a kulcscsontomra sújt le, én pedig dühösen ugrok hátra. De hiába így is veszítettem pontokat. Szemem egy pillanatra vörösen felizzik. De nem hagyhatom, hogy a düh uralkodjon rajtam, mert akkor testem uralmát elveszítem. De így is talpon vagyok. Kardom már ki is nőtt az alkaromból. A csonti felé rohanok, kardomat magam mögött tartom, és amikor a csontváz elé érek, félig guggolásból felugrok, majd kard-táncba kezdünk ellenséges-párommal.
A következő pillanatban kardjával felém csap, de én épp kitérek előle, és mivel a keze előttem csapott be így, én kihasználom a helyzetet, és lesújtok a kezére. Mármint, ha nevezhetjük kéznek.
Újabb kard-tánc. Sajnos egy csapással, a csontinak sikerült megkarcolnia az oldalam, de én pedig a mellkasára vágok válaszul.

by **Kayaba Akihiko** Szer. Júl. 31 2013, 16:47

The member 'Zakuro' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[Játékos Küldetés] Holtak Nyugalma 4767251444_0f76bf2817_s

by **Zakuro** Szer. Júl. 31 2013, 22:13

Kayaba A írta:The member 'Zakuro' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

by **Kayaba Akihiko** Szer. Júl. 31 2013, 22:13

The member 'Zakuro' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :
[Játékos Küldetés] Holtak Nyugalma 4766612103_86ee832108_s

--------------------------------

#2 '6-os dobókocka' :
[Játékos Küldetés] Holtak Nyugalma 4767250438_224285ea8b_s

by **Kurokoto** Csüt. Aug. 01 2013, 13:59

Nem volt a legszebb látvány a szobor talpazata. De alig tartott pár pillanatig, ugyanis máris pixeleződött el gyomrom tartalma. Szép csillogó párafelhő képződött, majd nyomban el is tűnt. A madárnevű tag, bevállalta a hősi lovag szerepét, hogy kinyissa az ajtót. Látszik, nem néz filmeket és nem szeretne sokáig élni. Pedig ha már lekerültünk egy ilyen helyre első célnak nem volna rossz kikecmeregni. Nem is gondoltam volna, de ez a hely most adrenalinnal áraszt el és felélesztette bennem a túlélés vágyat. A kölykök meg remélem, megússzák és nem holmi kirándulásnak fogják tekinteni, ahol a jóképű és fiatal tanár bácsi kimenti a nyamvadt kis seggüket a zűrből. Nem bennem rossz emberre találtak.
Az az idióta viszont beindította a csapdát.
- Baro.. ! Nem jutottam mondatom végére, ugyanis a por fullasztott. Majd egy erős vakító fény követte, amitől nem láttam tisztán. Beletelt egy kis időbe, míg végre láttam keveset és a szobor tiszta talpazata volt az első, amit megláttam. A következő a testemből kikandikáló pengevége. Mi a franc, talán a piros indikátoros lovag rájött ez a megfelelő idő és lecsapott?
Nem! Ahogy eltűnt a penge belőlem, felpattantam és egy csonti volt, ami hátba támadott. Egy csontvázharcos, nevesebben homo sapiens lelet. Ahogy markolászta a kardja végét úgy nézett ki, mint egy szánalmas varangy, aki képtelen legyet fogni. Mivel képtelen lennék rajta használni íjam, így hátamat fordítottam neki és a Phoenixet támadó csontira láttam rá legjobban.
- Lassulj, drágalátos, dög. Azzal megeresztettem kettő nyílvesszőt felé és bepróbálkoztam még egy nyíllal a másik lovag támadójára.
Ez egy kicsit veszélyesebb, de vállalom a kockázatot, balszerencsével eltalálhatom a tollas sárkányt, csak remélhetem, hogy nem mozdul bele a támadásba.
Azzal a három nyílvessző és három illúzió röppályán. Csak találjanak és akkor nem lesz baj.

// első kettő kocka Phoenixet támadó csonti, második önmagában lévő kocka a Niels-et támadó csontira megy
Mind a kettő csontváz elszenved -1 gyorsaság debuffot (ha megütik az íjászt leesik róluk a jelző) //

by **Kayaba Akihiko** Csüt. Aug. 01 2013, 13:59

The member 'Kurokoto' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :
[Játékos Küldetés] Holtak Nyugalma 4767250438_224285ea8b_s

--------------------------------

#2 '6-os dobókocka' :
[Játékos Küldetés] Holtak Nyugalma 4767249862_5877ffd2ef_s

by **Rokurou Amateratsu** Csüt. Aug. 01 2013, 18:12

Kicsivel tapasztaltabb lenne játékok terén, tudná jól, hogy mindig az szív a legjobban, aki az efféle kazamatákban kinyitja az ajtót. Azonban sohasem értett az RPG-khez, hiszen ő inkább az utca embere volt, ahogyan az összes horrorfilmet is csupán ostobaságnak véli. Nem fér a fejébe, azok a tinédzserek hogyan is képesek ennyire rosszul menekülni. Gyakran pedig azt sem érti, mi értelme menekülni, hiszen egy jól irányzott ütés fa testápolónak kinevezett baseball ütővel is megtenné a hatását. Egyedül az akciófilmeket bírja igazán. Az ő képességeivel akár kaszkadőr is lehetett volna.
Csapda vagy sem, felesleges ezen morfondírozni. Nyilvánvaló, hogy csapda, hiszen ők a SAO játékosai, akik már eleve egy kelepcében vannak - hiszen képtelenek kiszabadulni ebből a virtualitásból.
Nincs súlyemelés jártassága, bár nem feltétlen lenne rá szüksége ahhoz, hogy a nehéz ajtót mozgásra bírja. Nekidől a míves ajtónak, ami csak második lélegzetvételnyi próbája után kezd el kinyílni. Igen, biztos benne, hogy jó ötlet lett volna súlyemelés jártasságra beruházni. Jegyzi meg magának, ha túléli a küldetést, minden bizonnyal azonnal rendelkezik a dolog felett, míg az ajtót erőfeszítéseinek hála kinyitja. Fülledt, dohos, áporodott szag csapja meg orrát, s érzi azt is, ahogyan a vastag porréteg felkavarodik a levegőben, aminek hosszú nyugalmát most megzavarta. Azért valahol még mindig elképesztő, a játék fejlesztője mennyire odafigyelt még ezen részletekre is.
Amint betérnek, hangos csattanás tesz róla, mindannyiuk szíve ki akarjon ugrani a helyéről. Őszintén reméli, epilepsziások nem próbálták ki a játékot, hiszen már attól instant fragelte őket az Admin, hogy bejelentette számukra, valóban az életük a tét a játékban. Hiszen jól emlékszik még arra a nevetséges parádéra, amit akkor kaptak tőle.
Mindez nem lenne elég, harcra felkészülni sincs elég idejük. Réteges por emelkedik a magasba, azonban láthatóan nem azért, mert természetes módon felkavarná azt a lég mozgása. Majd pillanatokig meglehetetlenítik, hogy bármelyikük is harcképes legyen. Irritáló, ahogyan a por bejut fejükön szinte minden testnyílásba, mintha egyszerre akarnák megfojtani és megvakítani őket, ráadásul márvány ragyogása sem kelt Rokuban gyönyörérzetet, hiszen ez méginkább megnehezíti számukra, hogy támadásra felkészülhessenek. Egyszerűen inkább zavaró, mint amikor zseblámpával villognak bele az ember szemébe.
Másodpercek múltán is csak a fény inverzét látja maga előtt minden egyes pislogás után. A támadást magát egyáltalán nem érzékelte, hiszen a játékban nincs fájdalom. Csak akkor veszi észre, hogy mekkora para van, mikor érzékeli, hogy páncélja máris a felére csökkent - ráadásul a támadója valamiért, valahogyan a páncél alá is ütött!
Megszabadul a mellkasából kikandikáló pengétől, s inkább sajátját készíti elő. Csupán az alap fegyverével rendelkezik, de bízik benne, hogy ez is elég lesz tudásához. Az őt támadó csontváz felé két nyíl is elreppen - s remélhetőleg az egyik el is találja a csontharcost. Hátrafordulva biccent egyet az íjásznak köszönetképpen. Annyira nem is vészes a fickó annak ellenére sem, hogy pár perccel ezelőtt még gyomortartalmát ürítette valamelyik szobor talapzatára.
- Körbevettek minket! Az íjász és az állatidomár kerüljön középre. Többiek és a pet fedezzük őket. - adja ki érdes hangján az utasítást. Úgy hiszi, az íjásznak és az idomárnak nem lehet túl nagy élete, s szükség lehet erre a formációra ahhoz, hogy meg tudják védeni a csapatot. Nem beszélve arról, hogy mire a csontvázak újra támadnak, addigra lehet olyan szerencséjük, hogy sikerülhet elintézniük közülük párat. Minden esetre nem bízza a véletlenre. Ha az a csontváz, aki őt támadta, még él és mozog, akkor elsőként őt támadja, ha viszont nem, akkor a legközelebbit próbálja egy szúró mozdulattal elintézni. Mivel két támadása van, ezért kihasználja a másodikat is, ezúttal viszont azt a csontvázat próbálja eltalálni, aki az íjászt sebezte meg az imént. Végül pedig speciális képességét is használja, hogy arra az időre összezavarhassa támadóit, amíg ezzel próbálkoznának. Próbálja mindezt úgy kivitelezni, hogy mindeközben az íjász és az idomár nagyjából fedezékben maradhasson. Így remélhetőleg őket sehogyan sem tudnák megtámadni az ellenfelek, hiszen csak négyőjük közül választhatnának.

//Első támadás: Ha az engem támadó csontinak van még élete, akkor őt. Ha nem, az ahhoz legközelebbit támadom.
Második támadás: Kurokoto-t támadó csontit támadom, miközben formációba lépek.
Római kocka: Speciális képességet használok. Következő körben az engem támadók csak akkor találnak el, ha szintén ugyanazt dobják római kockával, mint én.//

by **Kayaba Akihiko** Csüt. Aug. 01 2013, 18:12

The member 'Rokurou Amateratsu' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :
[Játékos Küldetés] Holtak Nyugalma 4767249862_5877ffd2ef_s

--------------------------------

#2 'Római stílusos 6-os' :
[Játékos Küldetés] Holtak Nyugalma 4767244252_11aeb0c585_s

by **Elysion** Csüt. Aug. 01 2013, 20:04

Csapda, meglepetés némi borzongás és pár élőhalott. Na így kezdődik az érdemi része eme kis kalamajkának. Kicsit sablonos, de egyenlőre megteszi, bár jobban belegondolva így még szerencsésebb is. A támadás mely engem ért azonnali szinte reflexszerű válaszreakciót idéz elő nálam. Enyhén hátrapattanok és stabil rabló állásba megállok ellenfelemmel szemben. A váll szélesnél kissé szélesebb terpesz és a kihúzót késem melynek hegye ellenfelemre mutat, rögtön eszembe juttat pár szép történetet, de most nincs itt a mese ideje. Szememmel ellenfelem minden mozdulatára figyelek készülve újabb támadása elkerülésére. E közben Anika támadólagosan helyezkedett el a levegőben támadómat célba véve. Egy pillanatra szemem sarkából megpillantom Zakuro-t mire odaszólok kis kedvencemnek határozott hangon melyre azonnal reagál.
-Jobbra... lány előtt... félhold... zweihänder ryu pull! Mire Anika azonnal meg is indul hogy oldalról egy körívvel ellenfele kezének menjen és saját pengéjét tolja önmagába a csontváznak. Majd még utána ordítom.
-If... bumm... U my! Ez által közölve neki hogy egy U alakú repüléssel támadja meg támadom abban az esetben ha esetleg általam megjelölt ellenfele semmivé foszlana mielőtt támadni tudna.
Majd ezt követően bízva Anika-ban szemem már csak a csontváz harcosra figyel miközben hátraugrok beállásomat tartva a lovagok védő gyűrűjébe. Hihetetlenül utálom, hogy ha fegyverem nem védekezésre akkor semmire használhatom egyedül, mivel se sebzése se egyéb statja és erőm nulla tehát sebzésképtelen vagyok önmagamban. Ebben a pillanatban feszülten várom az ellenfelek következő lépését és azt, hogy Anika vissza szálljon látómezőmbe mert épp csak egy picivel, de kívül van azon.

by **Kayaba Akihiko** Csüt. Aug. 01 2013, 20:04

The member 'Elysion' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[Játékos Küldetés] Holtak Nyugalma 4766609959_af0c0eb7c7_s

by **Danee** Pént. Aug. 02 2013, 18:42

MESÉLŐI POST

Résztvevők:
Elysion, Kurokoto, Zakuro(Zana), Niels Groven(Nioven), Rokurou Amateratsu(Phoenix)

Kurokoto solo játékos menedék boost:
11 - Egy általad választott küldetés befejezésekor 20%-al több aranyat kapsz.

Zakuro:
Ahogy a por elül, és a fény alábbhagy, a rosszulléted is enyhül, bár a szemedbe, orrodba, szádba került por még mindig tüsszögésig irritál, könnyeid mossák az arcod, de a testvéred gondolata, és az előtörő düh, amit még épp időben elfojtasz, segít újra a túlélésre koncentrálni.
A kétkezes kard pengéje, a könnybe lábadt szemed láttára emelkedik ki a pixel-sebedből, s alig ér vissza, függőlegesbe, a gazdája orra elé, amikor pengéd halvány vibrálással jelenik meg, s egy elrugaszkodással a máris támadód előtt teremsz, bőven a hatalmas fegyverének pengetávján belül, csukló alatt szeled le a két-két hosszú csontból álló karokat, melyek a fegyvert tartják,
a lemetszett végtagok pixelekké esnek szét, a nehéz kard csörömpölve zuhan a földre. Az immáron lefegyverzett ellenfeled vértes mellkasába vágsz a pengéddel gyors egymásutánban kétszer is. Előbb a vért válik apró szürke pixelek felhőjévé, s a túlvilági lény életcsíkja a felére csökken, sárgára vált. Majd, a harmadik csapásod mentén a szörny életcsíkja a vörös tartományba olvad, és szilánkokra törő üveg hangjával robban pixelek felhőjévé.
(1-es szörny)

Kurokoto:
Nyálkahártyát irritáló por, a halványodó fény miatti látás zavarod, és a még mindig tartó émelygést az adrenalin pumpa mossa el, szemed az alkohol és a káprázást okozta zavaró tényezőket szinte már fájó koncentrációval próbálja kiegyenlíteni.
Két egymást követő vessző pendül az íjad húrján, mindkettő szül maga mellé az illúzió fátylából egy másodikat, így csapódnak a Phoenixet támadó csontváz mellébe és koponyájába. A szörny mozgása, ahogy maga elé húzza a hatalmas kardot, lassulni látszik, az első nyílvessző hatására a csontváz vértje pixelekké esik szét, s ahogy a második is a szörnybe fúródik, élet csíkja a negyedére csökken, és a vörös tartományba zuhan.
A harmadikként kilőtt nyilad a Niovennel farkasszemet néző szörny mellvértjébe csapódik, fantom másával egyetemben, a szörny megrázkódni látszik, a vérten, a becsapódás helyén vörös lyuk támad, mely pókhálóként fut végig a fémen, majd szilánkokká robban. Keze lelassul, életcsíkja azonban mit sem változik.
Phoenix köszönetképp egy pillanatra hátrafordulva biccent feléd, aztán ő is a szörnynek esik...
(2-es és 3-as szörnyek)

Phoenix:
A fehér fénymassza okozta káprázatból erőltetett pislogás hatására viszonylag hamar magadhoz térsz. Melletted röppen el két nyílvessző is, és a szemközt lévő szörnybe, ami az imént sebzett meg, s csapódik bele: az első a vértjétől szabadítja meg, a második a vörös tartományba üti az életcsíkját. Miután hálád jeléül biccentettél Kurokotonak, az íjásznak, a már alig álló szörnyhöz lépsz és egyetlen vágással kivégzed.
A pixelek még el sem oszlottak, amikor te már futva az íjászt fenyegető szörnyhöz érsz, kardod suhintására a bordáit takaró vért recsegve-ropogva adja meg magát, és válik semmivé.
Még el se tűnt a vért róla, amikor te neki iramodsz, s körbe futod a csontváz harcost, olyan gyorsan hogy majd' tucatnyi utókép jelenik meg utánad: immáron 6 Phoenix állja körül a vértje vesztett szörnyet.

Elysion:
A fény, a por, nálad csak addig válik zavaró tényezővé, amíg fel nem nyársal egy élőhalott a hatalmas kardjával, a beléd fúródott penge mindennél jobban zavar, már-már mondhatni sokkol. Kitáncolsz a penge távjából, és egy stabil védekező állást veszel fel, előre szegezett késeddel készen, hogy hárítsd a következő csapást.
Anikát utasítod, hogy a leányzót torolja meg, de mire a sárkányod meghallja az utasításod, és alábukik, a csontváz már pixelekké esik szét.
Újabb parancsodat követve, a tollas sárkányod újra a magasba szökken, és a kinyújtott körmeivel lecsap a támadódra: lehántja róla a darócruhát, csuklyástul, vértestül, gerincénél fogva végigmarja a lecsupaszított csontvázat, akinek az életcsíkja ezzel egy ütemben a felére esik, és sárgára vált.
Amint a szemed le tudod venni Anikáról, a többieket keresed, egy jól védett helyet a közelükben. Zakurora és Niovenre egyelőre nem számíthatsz, ők még a saját maguk harcát vívják, alakzatra figyelni nem maradt idejük, de a taktikusan mozgó Phoenix-Kurokoto páros mögött viszonylagos menedékre lelsz a következő csapások elől. Phoenixből ráadásul rögtön 5 másik jelenik meg, ahogy körbefutja az egyik szörnyet.

Szörnyek:
Zakuro levágott egyet, Kurokoto és Phoenix egy másikat együttes erővel, a maradék:
- egyik vért nélkül, vörös életcsíkkal
- másik szintén vért nélkül, teljes életcsíkkal
- harmadik vért nélkül, sárga életcsíkkal
- negyedik, érintetlen

Továbbiak: Nioven reakciójára még várok, utána megírom a szörnyek körét, és majd csak az után jösztök újra ti, ugyanilyen sorrendben.

by Ajánlott tartalom

[Játékos Küldetés] Holtak Nyugalma

[Játékos Küldetés] Holtak Nyugalma

Re: [Játékos Küldetés] Holtak Nyugalma

Re: [Játékos Küldetés] Holtak Nyugalma

Re: [Játékos Küldetés] Holtak Nyugalma

Re: [Játékos Küldetés] Holtak Nyugalma

Re: [Játékos Küldetés] Holtak Nyugalma

Re: [Játékos Küldetés] Holtak Nyugalma

MESÉLŐI POST

Re: [Játékos Küldetés] Holtak Nyugalma

Re: [Játékos Küldetés] Holtak Nyugalma

Re: [Játékos Küldetés] Holtak Nyugalma

Re: [Játékos Küldetés] Holtak Nyugalma

Re: [Játékos Küldetés] Holtak Nyugalma

Re: [Játékos Küldetés] Holtak Nyugalma

Re: [Játékos Küldetés] Holtak Nyugalma

Re: [Játékos Küldetés] Holtak Nyugalma

Re: [Játékos Küldetés] Holtak Nyugalma

Re: [Játékos Küldetés] Holtak Nyugalma

Re: [Játékos Küldetés] Holtak Nyugalma

Re: [Játékos Küldetés] Holtak Nyugalma

Re: [Játékos Küldetés] Holtak Nyugalma

Re: [Játékos Küldetés] Holtak Nyugalma

Re: [Játékos Küldetés] Holtak Nyugalma

Re: [Játékos Küldetés] Holtak Nyugalma

Re: [Játékos Küldetés] Holtak Nyugalma

Re: [Játékos Küldetés] Holtak Nyugalma