[Küldetés] Értékes kacatok

Szép megérkezésesemet követően a madarak csak úgy hullajtották a tollazatukat. Elmosolyodok, ahogy az utolsó madarat is last hiteltem. Mosolyogva lehuppanok a kupacokra, majd fújok egyet. Összeszedem magamat, és miután Jasmin elaludt Shuékhoz fordulok.
- Bocsi, hogy eddig távol voltam. Egy csapdába léptem vagy mibe, mert egy földalatti csúszda levitt a mélybe. Tűzrózsát is össze kellett kaparnom, mert ő másutt ért földet. Mikor végre a szemétkupacot eligazgattam magam körül, és újra felértem, hallottam meg mi folyik itt. Azonban egy barna kígyó és két Óriás Pók megállított egy röpke kis percre. De nem okoztak túl sok fejfájást. És itt mi volt a helyzet, míg… távol voltam.
Ha valamelyikük mérges volna rám a hirtelen eltűnésemért, kicsit rosszul érzem magamat, de hát nem az én hibám volt, hogy csapdába léptem… vagyis az enyém, mert én sétáltam bele, de…mindegy. Kiyora pillantok, aki kissé idegesnek tűnik. Intek neki fejemmel, hogy aludjon le, majd Shu felé nézek.
- Szeretnél elsőnek őrködni, vagy őrködjek én? – kérdezem tőle mosolygást erőltetve.
Kissé fáradt voltam, mert alig pihentem a csúszda óta, és jól esett volna egy-két óra pihenés mielőtt őrködnöm kéne. Ha azt mondta inkább pihenne kénytelen kelletlen elmentem őrködni, ám rögvest kihasználom a lehetőséget a váltásra, ha őrködésem ideje lejárt. Ám ha Shu vállalja az őrködést hálásan bólintok, és Tűzrózsa mellé lépek, és fejemet a hasára fektetve elalszok. Végül természetesen felkelek, ha eljön az idő, de nem sietem el a dolgokat, de végül én is nekilátok az őrködésnek. Azonban a napsugarak első sugaraira felkelek, ha éppen nem én őrködök, ha meg én, akkor keltem Jasmint, ha senki sem tette volna.

-Megoldottuk nélküled is.
~Illetve én oldottam meg egyedül, de azért a többiek is segítettek. Egy kicsit. Lefoglalták a madarakat, hogy ne tudjanak összefogni és a legerősebbet támadni. Nem is értem, hogy miért nem volt ennyi eszük. Ha összefogtak volna ellenem, meg vagy sokszor ennyien lettek volna, akkor a többieket már simán le tudták volna győzni. Nagyon buták ezek a madarak, de hát ez a mi szerencsénk.~
-Remélem nem lett semmi bajotok. Láttuk, hogy valami világít a távolban, de itt kellett maradnunk, hogy…
-Hogy megvédjük a fiút. Mondd ki nyugodtan, nem fog megsértődni.
-Szóval lefoglaltak minket a madarak. És… egy barna csörgőkígyó volt? Tényleg? Őt mi láttuk először, mi fedeztük fel. Tényleg nem okoztak túl sok fejfájást?
Idegesen megvakarta a tarkóját, amikor vissza emlékezett arra, hogy ők mennyit küzdöttek a kígyóval. Persze akkor még Timidus sokkal gyengébb és kisebb volt, és most már biztosan nekik is könnyebben menne, de az, hogy a két pók és a kígyó sem jelentett nagy akadályt a lánynak, kis nyugalommal töltötte el Shut, Timidus pedig elismerően bólogatott, hogy végre van mellette valaki, aki még segíthet is neki a harcban. Ezután Shu kicsit elfáradva, elszontyolodva ült le Ayani és Kiyo mellé.
-Csak két mini potionom van.
Tette ki maga elé a két üveget.
-Kiyo, neked van potionod? Ha gondolod Timidus megpróbálhat gyógyítani rajtad.
-Persze. Még tartsam is életben. Na jó…
Röppent oda Timidus, és várta a fiú válaszát. Ha az elfogadta a segítséget, akkor Shu megfogta a kezét, és a sárkány elé tartotta, aki egy picit beleharapott.
-Elég lett volna megnyalnod is.
-Tudom.
Vigyorodott el a sárkány.
-Szerinted használjuk el a potinkat Ayani?
Ha mindent megbeszéltek, akkor felajánlotta az első őrködést, majd amikor Ayani váltotta ő is lefeküdt. Kezdte felfogni, hogy mégsem olyan könnyű a helyzetük, mint elsőre hitte, de még mindig bízott abban, hogy nappal majd minden jobbra fordul.


Mivel nincs harc, csak arra dobok, hogy milyen potiont ad Timidus. Halál az Mini Potion, Korona az kis potion. Ha Kiyo nem fogadja el, akkor Jasmint gyógyítja, ha ő sem, akkor Shukakut.

The member 'Shukaku' has done the following action : Kockadobás

'2 oldal halál/korona' :

// Strea engedélyével Timidus még reggel gyógyít egyet Shukakun a képijével. A módszer ugyanaz, mint az előbb. :3 //

The member 'Shukaku' has done the following action : Kockadobás

'2 oldal halál/korona' :

// ejj Kiyo pedig utolsónak akartam írni //

Az éjszaka csöndesre sikerült. Most nem futottam bele semmilyen csapdába sem, és még csak nem is támadt ránk semmilyen mob. Bár az itteni lényeket biztosan sikerülne pár csapásból megölni, ahogy a Pókokkal és a Kígyóval tettük Tűzrózsával. Néha kicsit bánom, hogy Tűzrózsa nem tud beszélni emberi nyelven, mint sok pet, de azért így képesek vagyunk egymást megérteni… olybá tűnik Aincradban töltött idő sokkal alkalmazkodóvá tett, és még jobban összeforrasztotta petemmel való társas kapcsolatunkat. Az én csodás tűzparipa kancám lágy tüze, lágyan körbeölelt, ahogy nekidőlve aludtam. Szerencsére ilyen formában a tűz nem sért meg, csak ha képességet aktiválok, és ilyenkor nagyon kellemes a lágy tűzsugarak érintése. Végül a pirkadat eljött, és én lustán, komótosan felkelek. Én az a hétalvó típus vagyok, így szememet dörzsölgetve ébredezek Tűzrózsának dőlve, aki még mindig feküdt, bár még ébren volt, és a tájat kémlelte némán. Shu és Timidus máris elkezdték darálni a dolgaikat, mire végeztek már a fejem is sajgott.
- Shukaku nyugalooom… hogy a fenébe van nektek ilyen krán ennyi energiátok? Wee… Még félig alszom, én nem vagyok Tűzrózsa, aki egyről a kettőre felkel… vagyis nem mindig vagyok az… most például nem… Aműgy nekem 2 ötletem is van, a 2.-ra inkább csak akkor próbálkozzunk, ha már semmi sincs hátra.. jó van még 1 is de azt eléggé… hülyeségnek tartom. Mellesleg Shu az idomár és a pet között különleges kapcsolat van. A rendszer egynek érzékeli őket, így ha az idomár meghal vele hal a petje is. Meg a rendszer jelöli melyik petnek a gazdája kicsoda, szóval… bár egy próbát megér az ötleted, előbb próbáljuk ki. Jasmin kérlek, mutasd, az utat hol van a legközelebbi „torlasz”. Ha elértünk oda kezemet megpróbálom átnyújtani, így ha sikerült az azt jelenti, hogy én ki tudok menni, bár lehet messzire nem fogok tudni menni, mert nem tudom mennyre lehet eltávolodni a saját petedtől. Ha nem működik, és nem vagyok, képes áthatolni a pajzson jön az én tervem.
- Az első gondolatom, hogy többes erővel lehet, ki tudnánk törni. Ehhez az kéne, hogy mind a 6-an egy időben minél kisseb helyre fókuszáljuk a csapásunkat, és a sebző képességeket is aktiválva.
Ha rábólintanak, felkészülök, és ha a többiek is készen vannak, megadom a jelet, és a Lángoló Unikornist bekapcsolva petem mellett szaladok, és egymástól nagyon közel támadjuk a pajzsot. Ha a pajzson látszik sérülés szólok a többieknek, hogy újra, ám ha nem sikerült abbahagyjuk.
- Előbb a plusz egyet.. – mondom a 2. tervemet, még hátráltatva, lopva Jasminra pillantva.
Aktiválom a 2. képességemet, és felszárnyalok a levegőbe. Az akadályt fogva repülök feljebb, és feljebb míg bírok, és tudok, kezemmel a falat érintve hátha csak bizonyos magasságig van. HA kudarcot vallok, lihegve visszaszállok le.
- Esetleg lyukat áshatnánk alá és a föld alól kikerüljük… - mondom, és látszik rajtam, hogy nem füllik a fogam hozzá, amit akartam 2.-al.
Ha ez sem működik, elkérem Jasmintól a nyakláncot és megpróbálok előhívni egy menüt, ahogy a Nevelés Kesztyűjén is szoktam tenni. Ha ez sem működik, akkor legalább a medál nevét próbálom lekérdezni. Van Kovácsolás jártasságom, így elméletben meg kéne tudnom a nevét, ha még ez sem jó Lelankad a hangulatom, és visszaadom a nyakláncot, és hosszú szünet után szólalok meg ismét.
- Nem akartam…. nem akartam, hogy ez legyen… de Jasmin. Ha más nincs… el kell, pusztítsuk a nyakláncot. Ha tényleg az csinálja, a falat pusztulnia kell. Azonban nem most… rád bízom, mikor állsz készen egy próbára. Lehet a rendszer nem is fogja engedni, elpusztíttatni… viszont egy lehetőség van még… Voltam egy olyan küldetésen, ami átformálta a testünket, és csak azután változhattunk vissza, ha legyőztünk az ottani bosst. Mivel jobb ötletem nincs, járjunk körbe itt, és keressünk egy terület főnököt, hátha… Jasmin itt léted alatt láttál valami építményt, barlangot? Esetleg valami szentélyt, vagy föld alá vezető járatot?

Kudarc, kudarc és kudarc egymás hegyén hátán... Nem igaz, hogy miért esik kútba minden egyes tervem amibe csak belekezdek... Már-már kezd borzasztóan idegesítő lenni, hogy egyszerűen alig-alig van siker érzésem. Szerencsére úgy tűnik a többiek is jó sokat gondolkodnak a dolgokon... vagyis jó részt csak Shukaku dolgozik, meg a petje, Kiyo nem nagyon erőltette meg magát olyannyira, de hát most nem kérhetem számon, ha nem az a gondolkodó fajta. Végre azonban volt valami, ami fényt biztosít az alagút végén, még ha oly kis mértékűt, mint a gyertyaláng, de hé.... aki a kicsit nem becsüli... Mindenesetre nekem nem sokat tudott segíteni a gondolat menetembe... hiába is engedi át a fal a mobot, ha minket nem enged át... Pedig úgy emlékszem a fal nem engedi át a mobokat, ezt mégis átengedi, vagyis a mobot JK stattal, minket pedig mob stattal ruházott fel a medál. Egy hangos hm...-öt követően viszont elgondolkozok. Nappalonként a mobokat megöli a fény, vagy legalábbis eltünteti innen. Mi van akkor, ha csak elteleportálja? Shukaku ötlete emiatt tetszik, így egy próbát megér, de azért hozzáteszek én is valamit, hisz nem akarok én is csöndbe maradni... megint....
- Öhm.. Jasmin... próbáltad már egyszerűen leszerelni a medált? Mert ha elöl van akkor fel van szerelve, és ha jól emlékszem a dolgok csak akkor adják meg a dolgokat, ha elöl vannak. A legendások kivételével semelyik nem reagál a leltárban. És a legendás is csak fejlődik az inventoriba, statot nem ad... meg próbáltál átmenni az akadályon éjszaka? Esetleg a Hold fényét magadra vetítve átlépni?
El-el gondolkodtam mert kicsit logikusnak tűnt a mondani valóm, de annyira nem, hogy 100%-osan biztos is legyek benne, mindenesetre ha igazam van, akkor nagyon gyorsan ki is juthatunk innen, ha nem akkor csak itt tölthetjük az időnk nagy részét, míg nem jön segítség... A veszély szerencsére most nem annyira nagy, mint éjszaka, amikor nem láttunk semmit, ráadásul mobok sem támadtak ránk, azon kívül, amikre mi támadtunk. Bár nem szeretek negatív érzelmeket küldözgetni, most egy kicsit nehéz optimistának lenni, de szerencsére healer képességeim mindig meglesznek, ha nagy bajba leszünk... kivétel ha ellenségnek túl magas a Speciális Képesség szintje, mert akkor sajna képi ügyben bukta van... de ilyen kis szinten talán nincsenek ilyen szörnyek, vagy legalábbis nagyon remélem. Kissé elgondolkozva az égre nézek. Jó lenne ár tudni mi lehet a baj a mostani időkben... de végül eszembe jut valami...
- Figyeljetek... mi lenne, ha megennénk valamit. Tudom, hogy a helyzet most nem nagyon kívánná, de egy kis meleg étel a hasunkban, és a kedvünk jobb lesz egy kevéskét. Még ha a rendszer nem is éheztet minket mégis csak jobban fog esni.
Ha bólintanak, a többiek az ötletemre előhozom a menümből pár gyújtós fát, egy bográcsot, és a főzéshez szükséges eszközöket. Mester szintű főzésemmel szinte bármit el tudtam készíteni helyben, de csak 1 ételhez volt elegendő élelmiszer az inventorimban. Hamarosan fortyogva fő egy kis jó vaddisznó pörkölt rizzsel a bográcsban. Kellően megfűszereztem, és fatálakba mertem az ételt mindegyiküknek, aki kért. Bár elég rossz kifejezés rá, de szerencse, hogy volt dolgunk jó pár vaddisznóval, mert lett egy időre elég vaddisznó húsom. Halkan kanalazom a pörköltet, majd figyelek a többiekre, hátha van valami jó ötletük.

Mit vártam volna? Hogy valamelyik ötletem beválik, és mehetünk is haza? Sajnos az élet nem ilyen kegyes az olyan egyszerű emberekkel, mint én, vagy Shu vagy Kiyo, vagy szegény Jasmin. A sors mindig azzal kegyes, aki nem érdemli meg, vagy legalábbis a legtöbbször… legalábbis én ezt tapasztaltam. Bárhogy legyen is már csak 1 esetleg 2 dolog marad hátra, és ha ezek sem működnek komolyan el kell gondolkozni, hogy már csak 1 megoldás lehet. Mégpedig hogy elpusztítsuk a medált, amit valljuk, be nem szeretnék, se senki más az én véleményem szerint. Bár kitudja, lehet Timidus megtenné, ha nagyon felbosszantaná a medál, bár nem tudok semmit sem mondani, hisz a sárkánt és a gazdáját kevésbé ismerem, mint Kiyot, pedig hát a fiúról is alig-alig tudok valamicskét, arról a rövidke harctól eltekintve, amelyből megállíthattam már ott is, hogy Kiyot messziről elkerüli Fortuna „csókja”. Nem vagyok benne biztos, de szerintem a múltkori hollókkal is meggyűlhetett a baj. Miközben eszek azzal, aki kért csendesen, együtt érzően nézek Jasminra, akinek mindez a teher, mely a mi vállunkra is esett mennyire elveszettnek tűnik. Biztosan szomorúnak tűnik, amiért mindegyikük itt ragadt, de remélem, megérti, hogy mi nem vagyunk mérgesek rá, sőt ez szerintem egy jel, hogy hosszú szenvedésének hamarosan vége lesz, és kijuthatunk erről az átkozott csapdából, ha már ebből a világból nem tudunk. Elhúzom a számat, ahogy arra gondolok, hogy sokan mennyire vágynak a kijutásra. Én csak a kedvese miatt lennék hajlandó kimenni, viszont biztos nem tudnék nyugodtan aludni Tűzrózsa nélkül, még ha Yui ott lenne mellettem is. Veszek egy mély levegőt. Megsimogatom Tűzrózsa fejét, hátát, majd aki kért és végzet visszakértem az üres tányért, hogy visszarakhassam az inventorimba és otthon el tudjam majd mosogatni… mert nem hittem el, hogy nincs kiút. Egy-két könnycsepp kigördült a szememből, mikor nekiállunk az utolsó próbáknak, de sikerül éppen elfordulnom, hogy letöröljem szememből a könnyeket feltűnés nélkül. Jasmin mikor sorra megkért minket egy-egy apróságra mosolyt erőltetek az arcomra, majd meglepően nyugodt hangon mondom neki.
- Ne aggódj Jasmin nem lesz semmi baj. Sikerülni fog. Érzem. Szóval csak fel a fejjel, és ne aggódj. – mondom, majd megölelem a lányt.
Nem voltam annyira magabiztos, mint akartam elhitetni a többiekkel, de ha ezzel sikerült lelket öntenem Jasminba akkor már megérte. Kiyora nézek, aki jó ideig némán áll, és nem csinál semmit. Tűzrózsa meglengeti farkszőrét, mely igéző lángfüggönyként lengett ide-oda, de tudom, hogy ezel türelmetlenségét akarja kimutatni. Tűzrózsa nem beszél, mint a legtöbb pet, legyen idősebb vagy fiatal, de néha többet tudok megérteni belőle, mint bármelyik másik petből, ami képes elmondani saját maga is a gondjaikat. Megvakarom a füle alatt, és halkan suttogom.
- Köszönöm Tűzrózsa, hogy mindig itt vagy mellettem. Nélküled azt hiszem még a föld alól sem tudtam volna kijönni. Csak bírd ki még egy kicsit, és ígérem, otthon pihenhetsz egy jót. Biztosan nagyon fáradt vagy.
Nem nagyon akaródzott Tűzrózsának, de egy bólintás félét hoz össze, amitől kicsit elmosolyodok, de mindjárt elkomolyodok, mert Kiyo még mindig áll. Szerencsétlen Jasmin meg várja, hogy mi fog történni. Ekkor a kis tollas sárkány fogja magát és elveszi a medált, és megteszi amire Kiyo nem volt képes. Végre kiderült, hogy nem kell tartanunk semmitől. A mócer bevált a „küldetésnek” immár vége, és mindannyian mehettünk haza. Szó nélkül megölelek mindenkit, majd elbúcsúzok mindenkitől. Csak azután indulok el, mikor már csak egyedül maradtam.
- Gyerünk haza Tűzrózsa, Yui már biztosan vár.
Bár pacim forgatta szemét, azért elindult velem a teleport kapu felé.

// köszönöm a küldit bocsi hogy ennyit kellett várni rám, de a legtöbbször alig volt hangulatom, és időm írni >.> //