Re: [Küldetés] Értékes kacatok

by **Shukaku** Pént. Nov. 15 2013, 17:02

-Nem, nem megyünk guberálni Timidus.
~De SÜTÍÍÍÍ!~
*Vinnyogta követelőzően a sárkány, és tovább bökdöste az orrával a lányt.*
-Süti? Honnan veszed, hogy pont sütit találnánk ott?
~Mert süti. Sütit szeretnék!~
*Timidus dacosan szegte fel a fejét, és már a száját is nyalogatni kezdte a rengeteg finom falánkság gondolatára.*
-Ha volt is ott süti, akkor már biztosan elvitték az összeset. Különben is, ki mondta neked, hogy ott sütit találsz?
*A sárkány nem válaszolt, és még meg is rázta a fejét, jelezvén, hogy nem hajlandó felfedni az informátorait. Igaz, nem volt nehéz hallania a második szint mezőségein szanaszét heverő kacatokról, de Shu el sem tudta képzelni, hogy ki tömte tele a fejét ilyen butaságokkal. A sárkány szomorúan ingatta a fejét, és halkan vinnyogott, amiért lemaradtak egy ilyen jó kis lehetőségről, de azért nem adta fel, és tovább győzködte a lányt. Felemelte a mancsát, és orrával megbökte a rajta fénylő kis karperecet, mire a lány újra csak megcsóválta a fejét.*
-Úgy hallottam, hogy csak értéktelen kacatok vannak szétdobálva. Biztosan nem találunk ott ilyeneket.
*Timidus erre megrázta a fejét, bebújt a takaró alá, és igyekezve nyaka köré tekerni picit a lepedőt, úgy próbált mutatni valamit Shukakunak, majd még a lány ruháját is megcibálta kissé, hogy az biztosan értse, hogy mire akar célozni a sárkány.*
-Hmmm… talán valami olyasmit még találhatunk is. Azt ugye tudod, hogy a peteknek nincsen páncéljuk? Tehát ha fogunk is szerezni valamit, akkor abból semmi pontot nem fogsz kapni.
~Nem érdekel!~
*Rázta meg a fejét gyorsan Timidus, aki már érezte, hogy újra csak sikerült addig nyaggatnia a lányt, hogy az megadta magát az ő akaratának. Felágaskodott a hátsó lábaira, és magamutogató módon kezdett el pipiskedni, mire Shukaku csak halkan kuncogott.*
-Jól van. Meggyőztél. Keresünk neked valami szépet, és majd megpróbálom úgy összerakni, hogy rád férjen. Ha meg nem sikerül, akkor keresünk valaki hozzáértőt. Egy ilyen kis sárkánynak, mint amilyen te vagy, biztosan nem kerül sokba egy ruha.
*Bár Timidus még dünnyögve kikérte magának, hogy kicsinek nevezte, de nem nagyon vitatkozott, csak odabújt a lányhoz köszönetképpen.*
-Akkor… ezek szerint meg van a holnapi program.
*Sóhajtott egyet, majd még hozzátette.*
-De azt jegyezd meg, hogy nem harcolni megyünk. Úgy tudom, hogy vannak ott mobok, a kacatok körül. Ha odaérünk, akkor már a többi játékos elintézi őket, de ha túlságosan veszélyes az odaút. akkor visszafordulunk vagy hazateleportálunk. A játékosokkal pedig főleg nem verekszünk. Ha találunk valamit, és az esetleg másoknak is kellene, akkor azt odaadjuk. Így is szeretnél jönni?
*A sárkány bőszen bólogatott, és mégjobban a lányhoz simult, aki elkezdte vakargatni a hasát.*
~Remélem minden rendben lesz.~
*Ha az út problémamentesen zajlik, akkor először körbenéznek ismerősök után, ha nem találnak, akkor Shukaku óvatosan elkezd keresgélni, Timidus azonban, ha talál valami nagyobb kacathalmot, akkor abba veti bele magát.*

by **Kusumi Ayani** Pént. Nov. 15 2013, 21:04

Fogalmam sincs mi vezetett ide, de 2. emeleten járok. Kissé érdekesnek tűnt, hogy az apróbb szinteken szívesebben járkálok, mint a nagyobb szinteken… de lehet, hogy csak az anyai ösztön, mely a kis szintű játékosok jelenlétében bekapcsol. Hát igen, legyenek bármilyen idősek az emberek itt kis szinten igen gyámoltalanok, így biztosan örülnének egy magas szintű frontharcos segítségére… még ha a 14. szint nem is olyan magas, és egyáltalán nem tartom magamat jó frontharcosnak, de a lényeg ugyanaz. A fülembe jutott a hír, hogy sok-sok kacat van ezen az emeleten. Az árusi énem bekapcsolódott, amely szerint érdemes megnézni mit találok, hátha rábukkanok valami ritkaságra, amiből jó pénzt csikarhatok ki. Főleg most, hogy már 2 személyre kell figyelnem. Tűzrózsára eddig nem kellett költenem túl sokat, de azért szeretem kényeztetni néhány kis élelemmel. A másik pedig Yuichi… a férfi, aki elrabolta a szívem. Elhatároztam, hogy minden találkozási alkalmunkra megpróbálok valami kedveskedéssel szolgálni neki. Mikor a kacatokhoz érkeztünk rögtön megpillantok valakit. Elmosolyodok, és fütyülök egy hangosat. Ha a fiú idenéz, integetek neki széles mosollyal.
- Kiyoshiro. Milyen régen láttalak. Remélem szereztél múltkori találkozásunk óta egy-két jó felszerelést, ahogy én tettem. – kuncogtam, és megböktem Sólyomgondozók Sisakját – De mi előtt azt hiszed, hogy csak agyat húzni jöttem…
Tűzrózsára felpattanva oda galoppolok a fiúhoz, és mosolyogva kezet nyújtok neki. Ő is azok közé tartozott, akikkel egyszer bossososdit játszottunk, egy 4 v 2 felállásba. Fumi sajna hamar lelépett, Kiyo is gyorsan kilépett, és két kis szintű játékos maradt csak harcososdit „játszani”. Ha a fiú nem mérges rá megkérdezem.
- Mi a fene van itt? Tudsz róla valamit?
De ekkor tűnt fel, hogy csak egy szemétkupac volt az. Hát igen... már képzelődik is az ember, ha 2 napig nem alszik... de nem vagyok mérges arra, aki miatt ébren maradtam. Ahogy visszagondoltam rögtön elpirultam, és elhessegettem a dolgokat.

by **Strea** Pént. Nov. 15 2013, 23:18

Az úton semmi különleges vagy veszélyes nem történik, emberek járkálnak a város felé, kik megunták a keresgélést, vagy éppen másfelé van dolguk. Néha meghallhattok egy-egy szót egy bizonyos küldetésről, amiért páran mégiscsak kitartanak, sokat azonban nem tudtok meg, s lehet, hogy nem is figyeltek fel az elejtett szavakra, melyek nem igazán bírnak nagy jelentőséggel. Amint odaértek, Timidus talál kedvére valót, egy pár méterrel odébb felhalmoztak pár tárgyat a többiek, amit már átkutattak, és nem kellett senkinek: biztosan nem ezeket keresték. Van ott item bőven, félig törött pohártól elkezdve koszos cipőig minden, egy fényes lánc is, melybe valahogy beleakad a sárkány. Ayani pedig éppen ekkor ér oda, ismerősnek nézve az ismeretlen petet, megszólítva őt, mintha csak egy régi barátjával beszélgetne.

Tehát találkoztok, talán össze is ismerkedtek, ám nemsokára egy csoportosulás halad felétek, ügyet sem vetve rátok, haladnak tovább, egyetlen lányt kivéve. Ő megáll, bátortalanul néz végig rajtatok, s amikor meglátja Timidust, szeme felcsillan, s kezével remegve közelít feléje:
- Sza… szabad? Megsimogatni… őket – süti le a szemét, várakozóan szorongatva az íját. Ha megengeditek, arca felderül, s óvatosan ér hozzá mindkét pethez, mosolyogva simítva végig a kezét, ügyelve rá, hogy még véletlenül se essen rosszul az állatoknak az érintése. Mielőtt azonban megkérdezhetnétek, hogyan hívják őt, az íjászlány ráeszmél, hogy bizony lemaradt, így hamarjában meghajol:
- Arigatou – és már fut is elfele, nyomában apró porfelhő száll.

by **Shukaku** Szomb. Nov. 16 2013, 11:58

*A lány folyamatosan csóválja a fejét az úton, és egy-egy elhaladó után jelentőségteljesen néz a sárkányra.*
-Látod, nincs itt semmi. Mindenki megy haza.
*Timidus azonban eltökélt, és biztos abban, hogy ha más nem is, ő meg fogja találni az értéket az itemek között, hiszen sokkal ügyesebb a keresgélésben mint mások. A nasit is mindig megtalálja, amit Shukaku megpróbál elrejteni előle. Amikor a sárkány beveti magát a halomba, a lány végig igyekszik figyelni, bár ez elég nehéz úgy, hogy Timidus folyamatosan el-eltűnik a kacatok között.*
-Remélem semmi veszélyes vagy mérgező nincs azok között a vackok között. Nem szeretném, ha megsebesítené magát. Biztosan szét is törtek dolgokat ezek a vandálok a nagy keresgélés közben.
*Amikor meglátja a paripán vágtatva közeledő lányt, és egyszerre azt is, hogy Timidus beleakadt valamibe, azonnal rohanni kezdett feléjük.*
~Csak ne akarja bántani! Szegény Timidus, most nem tuja megvédeni magát!~
*Szerencsére a lány megáll, és beszélni kezd, bár az izgatottságtól, a rohanás miatt fellépő zihálástól és a fülében zúgó vér miatt nem hall belőle semmit, de odaér Timidushoz. A sárkány egyáltalán nincs kétségbe esve, de kérlelően néz a lányra.*
~Segíts kérlek!~
-Szóltam, hogy vigyázz! Mondtam, hogy be fogsz akadni valamibe!
*A sárkány megrázza a fejét, és sértetten néz a lányra.*
~Nem beakadtam, csak nem tudom kihúzni. Segíts már!~
*Mire sikerül lefejtenie Timidusról a láncot, és a sárkány most már kiszabadulva örvend a megszerzett kincsnek, vizsgálgatja , szagolgatja, és azon gondolkodik, hogy a derekán vagy a nyakán lenne-e jobb helye, addigra a lány is odaér. Shu illedelmesen köszön, de ennél többet csak akkor tesz, ha a lány kérdezgetni kezdi, és akkor is csak röviden, lényegre törően válaszolgat, de az látszik rajta, hogy örül annak, hogy az idegen nem hadakozni jött. A lány mellett lévő pet azonban felkelti az érdeklődését, és inkább róla kezdi el kérdezgetni, ha a lány szívesen válaszol. Timidus először igyekszik elrejteni a szerzeményét, majd amikor látja, hogy a jövevény nem érdeklődik a frissen talált tulajdona iránt, akkor tovább folytatja a keresést, a láncot pedig Shukaku kezébe adja, hogy vigyázzon rá.*
-Hát… igazad volt. Ezek szerint mégis csak megérte kijönni.
*Rámosolyog a sárkányra, és nagyon örül annak, hogy Timidusnak nem egy üllő tetszett meg, hiszen súlyemelés jártasság nélkül azt itt kellene hagyniuk, és akkor sokáig hallgathatná a sárkány szemrehányásait. Timidus már éppen újra belefúrná magát a halomba, amikor egy közeledő tömeget vesznek észre, így inkább úgy dönt, hogy védelmezőn Shu vállára száll, és mindketten beljebb húzódnak, hogy ne legyenek útban. A csoportosulás el is halad mellettük, egy lány azonban kivállik a tömegből, és a petek iránt érdeklődik.*
-Izé… persze.
*Bólint Shukaku, de Timidus nem nagyon várja meg az engedélyét, azonnal a lány elé lebeg, és már emeli is a fejét, hogy a lány megvakargathassa az állát, majd a füle mögött, majd a… Amikor a lány a másik petet is simogatni kezdi, a sárkány nem irigykedik, nyugodtan várja, hogy újra sorra kerüljön, de csalódott lesz amikor a lány elrohan. Bánata persze nem tart sokáig, mert újra csak a kupac felé kezd nézelődni. Ő sem a lánnyal, sem a paripával nem törődik. Tudja, hogy Shukakut nagyon érdeklik az új petek és a mobok, így nem akarja zavarni a lányt, és neki amúgy is fontosabb dolga van.*

by **Kusumi Ayani** Vas. Nov. 17 2013, 18:15

A Kiyonak vélt kupacból hirtelen mozgást vélek ki, kis híján felsikoltok rémületemben, mikor észreveszem, hogy valami él a kupacban. Ám rögtön megnyugszok valamennyire, mikor feltűnik a petet jelző indikátor. Egy kis tollas sárkány bújt elő, és fújok egyet a feszültségem kiengedésének jeléül. Hamarosan a pet idomárját is elérem. Mosolyogva intek neki, és kezemet nyújtom, mikor közelebb ért hozzánk.
- Üdv Kusumi Ayani. Idomár, mint láthatod. Bocsi, ha esetleg rád ijesztette. Már több napja nem aludtam. Azt hiszem már hallucinálni is kezdtem. Amúgy nagyon aranyos a peted. Ha nem veszed sértésnek megkérdezhetem a nevét? Persze mivel kérdeztem válaszolok is. Az én pete meg lángparipa kanca, akinek Tűzrózsa a neve. Egy szeretetreméltó pet.. kinek túlságosan nagy az anyáskodó jelleme.. Szegény barátomat is alig akarja közel engedni hozzám… Hm.. de szerintem most kissé… többet mondtam, mit szerettem volna… Öhm.. Megtudhatom légyszi a nevét. – mondom a fejemet vakarászva zavarodottan.
Végül csak egy kisebb társaság közeledett felénk, és egy lány vált ki közöljük, és simogatni akarta petjeinket. Én sem utasítottam vissza a lányt, és karjaimmal petem felé intek. A kis sárkányocska élvezte a simogatást, így leguggolok, és tenyeremmel felé nyúlok.
- Ugye számomra se Tabu? Mindig imádtam sárkányokat. – hallom mögülem petem dühös nyerítését, így hozzá teszem – Kedvelem a tűz szülötte lényeket.. Bár egy bizonyos főnixre és főképp a gazdájára mérges vagyok. Hm.. már megint túl sokat beszélek. Eh.. Legközelebb inkább alszok… bár.. Mindegy.
Kezdem úgy érezni nem vagyok ura gondolataimnak, majd ha a gazdája engedte megsimogatom a petet a buksiját, és a hasát, majd felülök petemre, majd a csoport után vágtatok, ha még látom/hallom őket, de előbb odaszólok az idomárhoz.
- Vigyázz magadra, ha találok valami infót szólok neked is, ha érdemes dolgot találok.
Majd ha utolérem őket az élen haladóhoz ügetek, majd megkérdezem tőle.
- Tudnátok segíteni? Mi olyan érdekes itt, hogy ennyien keresitek? – szólok hozzájuk.

by **Strea** Vas. Nov. 17 2013, 18:38

Beszélgethettek, egy ideig ugyanis nem történik semmi érdekes, mindenki látszólag nyugodtan keresgél. Amikor Ayani beéri a csoportot, egy nagyhangú fickó felel neki, kihúzva magát, kezeit csípőre téve:
- Valami úrnőcske elvesztett itt valamit, azt keressük éppen. Persze nem mondta meg, pontosan mit, de lehet kihívásnak szánta, hehe – nevet fel, és már megy is tovább, ám ha eközben egy kicsit is figyeltek az íjászlányra, láthatjátok, ahogy elpirul egy kissé, és zavarodottan fordítja el a fejét. Ekkor azonban valaki váratlanul felkiált, odacsődítve maga köré a tömeget, egy műanyagból készült, ezüstözött koronát tartva a magasba:
- Megtaláltam, megtaláltam! – kiáltja, ám az íjászlány csak csalódottan ingatja a fejét, és fordít hátat mind nektek, mind a csoportosulásnak. Úgy tűnik, elege lett a többiekből, így magányosan indul el valamerre, alakját hamarosan eltakarják a játékosok, akik az imént talált kacaton veszekednek.

Valami viszont megváltozott, s ahogyan a felhők mögül előbújik a nap, ezt ti is megtapasztalhatjátok, először a peteken, majd önmagatokon is: hirtelen mindannyiótokat furcsa érzés kerít a hatalmába, egy pillanatra a fejetek is megfájdul és az avatarotok alakja is megrezzen. Hiába tűnt úgy, hogy valamiféle bug áldozatává váltatok, mindeneteket lecsekkolhatjátok, se a statpontokban, se a felszerelésekben nem történt változás. De vajon mi okozhatta mindezt? A levegő veszély illatával van tele, s közeledő patadobogással…

by **Shukaku** Vas. Nov. 17 2013, 19:46

*A lány köszöntésére már reagálna is meghajlással, de természetesen megfogja a feléje nyújtott kezet, bár se nem szorítja meg, se nem rázza meg azt. Csak úgy, ahogyan anyja tanította neki, ahogy egy hölgynek illik.*
~Talán nem japán? Pedig a neve alapján… ~
*Kuncog egy picit, amikor a saját helyzete jut eszébe.*
~Hát igen. Hogy mik vannak…~
*A lány szavai csak úgy zúdulnak rá, mindössze bólintással és fejrázással van ideje válaszolni, miszerint nem ijesztette meg –túlságosan, legalább is most már nem- nem veszi sértésnek, igen megtudhatja… már kicsit bele is szédül, mire a lány feleszmél, és hagyja őt is szóhoz jutni. Természetesen először a bemutatkozással kezdi, és mivel nem tudja, hogy a lány csak a kialvatlansága miatt köszönt-e úgy az előbb, így azért a tisztelet jeléül és az illem kedvéért meghajol, biztos ami biztos.*
-Shukaku vagyok, ő pedig itt Timidus, aki…
*Még sohasem kellett ilyen részletesen bemutatnia a sárkányt, és nem szeretne elmaradni a másik mögött. Természetesen nem amiatt van most gondban, hogy ne tudna mit mondani a társáról, csak a rengeteg információ közül túl gyorsan kellene kiválogatnia azokat, amiket meg szeretne osztani, és még arra is ügyelnie kell, hogy ne hozza zavarba szegény Timidust. Tart egy másodpercnyi szünetet, majd úgy dönt, hogy megpróbálja a lány mondatát felidézve sorba tenni a saját szavait.*
-… aki a társam, és nőstény tollas sárkány…
~Vajon van külön nevük a nőstény és hím sárkányoknak? Timidust nem zavarja, hogy nem kislánynak hívom… legalább is eddig nem panaszkodott miatta.~
-…nagyon ragaszkodó és okos és bátor, és remek stratéga, és ő szeret közel engedni magához mindenkit… talán néha picit óvatlan is.
*Újra bólint a simogatásra, bár Timidus ezúttal sem várja meg, és engedi a lánynak, hogy vakargassa.*
-Persze. De azt nem tudom, hogy tűz szülötte-e, viszont ismerek egy jégsárkányt, aki biztosan nem az, mégis nagyon kedves. Timidus eddig sem felgyújtani, sem lefagyasztani nem akart semmit.
*Mosolygós szemekkel tekintett a lányra, és most, hogy rendezte a válaszokkal való tartozását, gyorsan még hozzáteszi.*
-Izé… egyáltalán nem beszéltél túl sokat. Szeretem hallgatni az idomárokat, amikor a petekről beszélnek.
*Egy kis szünetet tart, és előveszi az eszköztárjából a legújabb szerzeményét, egy különleges kis lila füzetet, és egy ceruzát.*
-És ha megengeded, akkor még jegyzetelnék is.
*Ekkor azonban a lány úgy dönt, hogy inkább a tömeg után ered, de biztosítja Shut arról, hogy majd visszatér.*
-Hát… rendben. Sok sikert. Köszönöm.
*Elteszi az eszközöket, majd türelmesen vár. Ezúttal Timidus sem repül vissza azonnal a kupacba, hiszen ha a lány visszajön, akkor biztos benne, hogy nem fog tudni neki ellenállni, és további simagatást kaphat még. Egy ideig várnak, de várakozásukat valami furcsa dolog szakítja meg. Shu a fejéhez kap, Timidus pedig összeszorítja a szemét, úgy nyöszörög egy pillanatra. Amikor mindketten újra hunyorogva szétnéznek, látszólag semmi sem változott, de Shu hirtelen felkapja a fejét, és parancsoló hangon szól Timidushoz.*
-Indulunk!
„A kincs?”
-Nálam van.
*Csap rá a zsebére, amiben megcsörren a lánc, de már ezt is úgy közli, hogy már el is indult.*
"A lány?"
-Lovon van, és tömeggel.
~Remélem nem lesz bajuk.~
-Vonulás van.
*Timidus összerezzen a szó hallatán. Amikor az erdőben voltak, sokszor kellett neki őrködnie, és a vaddisznók csordája még ott, az első szinten is ijesztő volt, amikor átcsörtettek az erdőn. Ott viszont volt lehetőségük felmászni egy fára, ami immortal object lévén mindig megvédte őket. Itt azonban sík terepen voltak.*
-Ne aggódj. A második szinten vagyunk, tehát vagy Vaddisznó, vagy Bika lesz… vagy valami ismeretlen. Reménykedjünk, hogy az első.
*Most még ő sem vágyott arra, hogy felfedezzen egy új fajt. Egy ismeretlen csorda ellen semmi esélyük nem lett volna védekezni.*
-Elfutni nem tudunk, és apu szerint butaság ilyenkor futni. Kövess!
*A hang irányába tekintett, majd a domb ellentétes oldalára mentek. Ha találtak valamit, ami alá bebújhattak, akkor még ezt az óvintézkedést is megtették.*
-A disznók szeretnek az avarban csörtetni, és biztosan nem lesz kedvük megmászni ezt a dombot, tehát ki fogják kerülni, így minket is.
~Nagyon remélem, és azt is, hogy átgázolni sem fognak rajta. Az erdőben nem mentek neki a fáknak.~
*A domb sajnos nem volt elég nagy ahhoz, hogy Shu biztos legyen a dolgában, de nem akarta megijeszteni Timidust. Annak semmi értelme nem lett volna. Ha egy menekülő vadállatokból álló csorda átgázol rajtuk, akkor úgyis mindegy. Természetesen mint mindig, most is a legrosszabb forgatókönyvet vázolta fel magának, és szerette volna, hogy Timidus ne félve töltse el az utolsó perceit. A teleport kristályt a kezében szorongatva várta, hogy mi történik. Az volt az utolsó esélyük, így csak akkor akarta elhasználni, amikor meghallja, hogy a vadak mégis át akarnak törni a kis fedezékükön.*

by **Kusumi Ayani** Hétf. Nov. 18 2013, 17:11

- Üdv Shukaku. – köszönök a lánynak, miután bemutatkozok.
Kicsit érdekesnek találtam, hogy ilyen nyögve-nyelősen sikerült csak kiböknie ilyen leírás szerűt a petjéről, de végül is lényegtelen. Mosolyogva nézem petjét, aki nagy mókamakinak tűnik. Miután a lány megengedte legugolok a kicsihez, és közben odasúgom a lánynak.
- Tűzrózsa miatt mondtam csak a tüzet, de végül is ez a kedvenc elemem. Mindenféle sárkányt szeretek, legyen tollas, pikkelyes, tűzet lehelő, vagy fagyasztó, futó, vagy szárnyas. Csúcsragadozó, vagy gyámoltalan. Lábas, vagy lábatlant. Kék színű, vörös, lila, vagy hófehér. Nekem mindegy. Mindegyiket szeretem. Ez is nagyon cukorfalat.
Miután végezetül megvakarom az állát, és búcsút intek nekik, és még viszontlátás reményében elindulok. A csapatot hamarosan közelebbről is megpillanthatom, majd sikerül velük szóba elegyedni. Megtudok pár dolgot, és azt veszem észre, hogy az íjász lányt zavarja valami. Ám mikor hozzá szeretnék szólni, valami megváltozik. Fejem lüktetni kezd, és avatarom körvonalai megzavarodnak. Körbenézek a csoporton, hátha nekik is hasonló rohamuk van. Ez az érzés nagyon hasonlított arra, amit az egyik animeban láttam (Bleach). Mikor egy hatalmas erejű lény közeledik, az ereje megzavarja a másikat, és sokszor le is taglózza. Rögtön 2 személy jutott eszembe. Shu és az íjászlány.
- Tűzrózsa! Tudod a dolgod! Találd meg Shuékat, védd meg őket, és hozd ide hozzám!
Elengedem petemet, majd legördítem a privát üzeneteket, mikor előbb barátfelkérést küldök a lánynak, hogy lássa, hol vagyok. Majd írok neki, hogy elküldtem hozzá petemet, aki vigyáz rá, és keressen meg engem mihamarabb. Én eközben szedem a lábam, és az íjász lány felé szaladok, vagy legalábbis abba az irányba, amerre elszaladt.
- Várj! – kiáltok utána, ah esetleg megtalálnám, de elfutna – Segíteni jöttem! – majd ha megállt folytatom - Te vesztetted el a tárgyat igaz? Vagy valami hozzátartozód? Nem tudom, mi folyik itt, de bajt érzek. Kérlek, maradj mellettem. A barátaid, akik előbb együttvoltak nagy veszélynek vannak kitéve, ha rossz érzésem nyomós. A 14. szinten járok fejlődés ügyben. Frontharcos, és healer vagyok. Maradj mellettem, és nem lesz gond. Érted? – kérdezem.
Ha beleegyezik, kezemet nyújtom, és megpróbálom a csoport felé indítani. Ekkor hallom meg a patadobogást, és jól tudtam, hogy ez nem petem volt az. ha sikerült ismét a csoportba tudnom a lányt aktiválom a 2. képességemet, amivel szárnyakat növesztek, és az ég felé szállok. Persze Tűzrózsa is valahol aranygömbbé változik, de így próbálja mutatni a lánynak az utat, ha követ. Felrepülve próbálom megnézni mi adja ki a hangot.

by **Strea** Hétf. Nov. 18 2013, 18:22

Ayani, Shukaku:

Nos, mint írtam, az íjászlány még bőven a vaddisznók előtt eltűnik, így Ayani, hiába is keresnéd utána, egyszerűen nyoma vész. Nem teleportál el, ellentétben a csoportosulással: az eddig keresgélő játékosok a zajra abbahagyják teendőiket, mindenfelé ijedt kiáltásokat hallotok, valamint több különböző városnevet is, ami a teleport kristály aktiválásához kell. Hamarosan meg is érkeznek a mobok, túl sokan vannak, Ayanit a levegőben ugyan nem érik el, de a magasból remekül látszik, amint Shunak és Timidusnak bizony akadnak gondjaik velük: Tűzrózsával együtt lecsaphatnak párat, akár tizet vagy többet is, azonban a létszámfölény győz, s a vaddisznók bizony sebeznek is. Ha viszont menekülni próbálnátok, hamar kiderül, hogy a kristályotok nem működik, a város és a védett övezet pedig túl messze van.

Kiyo (majd a többiek is):

A lányka fáradtan bólint, rád támaszkodik, ám egy pár pillanat múltán komolyan néz el a másik irányba:
- Sietnünk kell, mások is bajban vannak.
Feláll, erősen szorítja markában a medált, s tesz pár lépést egy közeli domb felé, majd felgyorsítja lépteit, a végén már szinte rohan, jelezve azért, hogy menj te is utána. Nemsokára egy másik mobcsapatot vesztek észre, ami lassacskán elsodor egy kislányt a sárkányával, ám az íjászlány határozottan szalad oda hozzájuk, majd a magasba tartja a medált, s a nap felé fordítja, annak fényét az állatokra tükrözve: amelyik mobra rávetül a fény, az nyomban eltűnik, mintha ott sem lett volna. Nem telik bele pár másodperc, már egyetlen állat sincs körülöttetek a peteken kívül: úgy tűnik, megmenekültetek.

by **Shukaku** Hétf. Nov. 18 2013, 23:21

*Semmi nem volt, ami alá bebújhattak volna, az összes tárgy túl pici volt, így csak kapartak egy kis bemélyedést, és abba fészkelték bele magukat, és vártak. A dobogás egyre hangosabbá és hangosabbá vállt, már a föld is remegett, ahogy pár perce a levegő, és ők maguk is megrezdültek, ezúttal azonban biztosan tudni lehetett az okát. Még száz méter, még ötven méter, még húsz méter…*
~Nem fogják kikerülni! Miért nem kerülik ki?!~
*Shunak csak arra maradt ideje, hogy aktiválja a kristályt, az azonban nem működött. A lány csak meredt a kezében lévő eszközre, és lélekben már elfogadta a sorsukat. Túl sokáig várt, már elköszönni sem tudott Timidustól. Hallotta, ahogy a kupac másik végébe belefúródik az egyik vad. Mindketten felsikítottak, de valamiért a disznó nem jelent meg az ő oldalukon, illetve nem úgy ahogyan azt várták. Mindössze pár pixeldarab jutott át az összehalmozott itemek között lévő réseken. Mindketten egyszerre ugrottak. valami nagyobb volt ott, ami a disznóknál is veszélyesebbnek bizonyult. Shu tudta, hogy semmi értelme nincs menekülniük, de azért feladni sem akarta ilyen könnyen, ha már nem tarolták el őket. A következő másodpercben azonban kissé megkönnyebbültek, mert egy bődületes nyerítés ütötte meg a fülüket, ahogyan Ayani paripája ünnepelte győzelmét a mob fölött. Azonban most nem volt idő hosszú ünneplésre.*
-Köszönjük Tűzrózsa!
*Azonnal odarohantak a kancához, és Timidus parancsára Shuval megpróbáltak valami védelmi formációt felvenni. Eddig mindig a sárkány vette játéknak a harcokat, most azonban, hogy a lány látta, hogy ő is fél, valami eltört benne. Már azt sem tudta feldolgozni, hogy olyan közel volt Timidus elvesztéséhez, hogy ő már feladta, hogy ostobasága miatt nem tudott volna elköszönni a sárkánytól. Kuncogott egyet, és ezúttal ő volt az, aki megpróbálta elviccelni a reménytelen helyzetet.*
-Oké Timidus… enyém a jobboldali száz, tiéd a baloldali. Minden rendben lesz.
*A sárkány is felnevet, oldalba böki a lányt, és egy halkat pittyen. Ez a pittyegés egy lágy, szinte doromboló hang volt, amit általában Timidus elnyújtva ejetett, most azonban erre nem volt ideje. Majd ezt egy másik, hasonlóan egyszerű hang követett.*
„Szeretlek. Köszönöm.”
-Én is.
*Inkább csak a védekezésre koncentráltak, mint a támadásra. Nem kellett a célpont kijelölésével fáradozniuk, hiszen mindig akadt ellenfél, így egyszerűbb volt csak válaszcsapásokat szolgáltatni. Ezután már nem szóltak egymáshoz. A legfontosabbat már úgyis elmondták. Még a harcuk is halk volt, sem csatakiáltás nem hangzott el, és még Timidus sem ünnepeltette magát egy-egy vaddisznó szétpixeleződése után. Egy hangot sem adtak ki. Mindketten úgy döntöttek, hogy bár értelmetlen a harcuk, de nem fogják feladni. Shukaku Timidus miatt, Timidus pedig Shu miatt nem. Egyedül a paripát sajnálták, aki talán vágtatva könnyen elmenekülhetett volna a mobok elől. Halk, beletörődő harcukat, mely akár egy haláltusával is felért volna Timidus hangja szakította meg, aki felfigyelt a közeledő alakra. Nem torpantak meg, tovább harcoltak, azonban amikor a lány odaért, és belekezdett a mutatványába, mindketten csodálkozva figyelték, és egyszerre szakadt fel egy hatalmas sóhaly az ajkaikról. Shukaku fáradtan rogyott a földre, Timidus azonban újult erővel vetette bele magát a harcba, de csak azokat a mobokat támadta, ami felé a fény éppen tartott, hogy esélyük se legyen visszatámadni, és a biztonság kedvéért a levegőbe is felemelkedett a csapások után. Most már nem kellett Shukakut védenie. Ezúttal minden egyes szétpixeleződést hangos hurrá követett a sárkány részéről, és hűen régi szokásához, minden egyes pixelhalom között átrepült még egyszer, szétkergetve azokat, a biztonság kedvéért. Mikor az összes disznó eltűnt, visszarepült társához, és boldogan közölte vele a jó hírt.*
„Elfogytak. Igazad volt.”
*Ezután mindketten a különös idegenre néztek, és egyszerre, szinte egymással versenyezve mondtak köszönetet.*
-Köszönjük, hogy megmentettél minket.
*Shu felállt, és mélyen meghajolt, Timidus azonban elégnek tartott egy köszönömöt, és utána rögtön a csillogó medált kezdte figyelni, vizsgálgatni, persze csak kellő távolságból, és vigyázva arra, hogy ne tükröződjön rá a fénye.*
-Ugye… az a… valami nem bántja a peteket?
*Kérdezte rögtön aggódva Shu, de a sárkánynak már eközben teljesen máson járt az esze. Visszaröppent a lányhoz, fejét belefúrta Shu ruhájának a zsebébe, kihalászta belőle a frissen megszerzett kincsét, a kis ezüstláncot, majd a magasba röppenve ő is a Nap felé fordította, és utánozni kezdte a szétpixeleződő mobok hangját. Mintha máris elfelejtette volna az életveszélyt. Vége volt a harcnak, és minden újra csak játék volt, és természetesen minden az ő játéka.*
-Mégegyszer nagyon köszönöm.
*Hajolt meg újra Shu.*
-Megmentetted az életünket. Mindhármunkét.Végtelenül hálás vagyok.
*Hajolt meg harmadszorra is.*
-A nevem Shukaku, ő pedig Timidus.
*Mutatott a levegőben még mindig lövöldöző sárkányra.*
-Ő pedig Tűzrózsa. Timidus velem van, a paripa pedig egy másik idomáré… remélem neki is sikerült megmenekülnie. Ha te nem jössz…
*Ha a lány nem akadályozta meg, akkor újra hálálkodni kezdett.*

by **Kusumi Ayani** Kedd Nov. 19 2013, 18:20

Az íjászlánynak nyoma sincs, és a csoporton is pánik vihara zúdult át, majd több város nevét is hallottam, és a játékosoknak szépen lassan nyoma veszett. Talán a magas szintem miatt voltam ilyen magabiztos, hogy nem aktiváltam én is a kristályomat, vagy nem is tudom. Lehet, hogy valahol belül érdekelt Shukaku sorsa, de mit is várhatnék magamtól, ha ilyen kis szinten járok. Magasra repülök, és Tűzrózsa gömbje is hamarosan harcba szállt Shuék mellett, ugyanis sikerült megtalálnia őket, mint a Vaddisznóknak is. Alig pillantom meg a lányt meg a petjét, máris rengeteg pont került Tűzrózsa tartájába, amit rögtön szétosztok a többiek között… vagyis Shu és Timidist. Tűzrózsa elég jól boldogult, de ez a forma igencsak megnehezítette számára a harcot. Képije nélkül csak egyesével szedhette a disznókat, míg képijével elég lett volna futkosnia, és hagyni a disznóknak, hogy támadják, hisz a támadója is sebződik…. de nem tudott. Mindegy a lényeg, hogy csak healgetek, és ha a lány és a petje veszélybe kerül én is csatlakozok, és fogom a sebzéseket. Végül már azt hittem nem tudom megvédeni őket, és magamat sem. Ám egyszer csak az egyik mob elpixeleződött, majd még egy, majd még egy stb, stb… Végül szörnyek nélkül maradtunk, és ismét négyesbe voltunk. Vagyis pontosabban hatosba, mert 2-en csatlakoztak hozzánk. Lihegve kapcsolódik ki képességem, majd ekkor tűnik fel, hogy elfelejtettem földre szállni. Így történt, hogy kis zuhanás után végül a földön heverek.
- Üdv Kiyo… - mondom még egyszer is, ám most biztosan jónak mondom ezt, mert előbb ellenőrzöm – Épp jókor.. azt ennyit nem healeltem még ilyen sokszor… azt hiszem, ki vagyok purcanva…. Egy kicsit hagyjatok…
Pihenek, hogy összeszedjem az erőm, de még figyelek, ha esetleg beszélgetnek.

by **Aida Atsumori** Szer. Nov. 20 2013, 19:58

Az íjász lány úgy láttam már kezd jobban lenni, és kérdésemre is bólintott. Fejemben még mindig keringtek a gondolatok: vajon ki ő?
- Sietnünk kell, mások is bajban vannak. – szólalt meg, még kicsit gyenge hangon.
- Igen, igazad van, siessünk! – segítettem fel.
Először tett pár lépést a domb felé, próbáltam még segíteni neki, aztán felgyorsította a lépteit, futni, majd szabályosan rohanni kezdett, természetesen nem bírtam visszatartani, így inkább követtem. Kis idő elteltével, egy másik mobkupacot pillantottunk meg, kezdtem csodálkozni, honnan keveredett ide ennyi malac. ”Lehet disznóvágás volt Kayabáéknál, aztán valahogy kiszöktek az állatok. Nem! Ez most nem vicc, vagy játék, ez komoly dolog, életek forognak kockán” Ismételten fogta a medált, felemelte a nap felé, majd ahogy rávetült a fény az ellenséges mobokra, nyomban pixelekre bomlottak. Két lány állt előttünk, egyik sárkányt tartott kezében, másik mellett paripa állt. Megköszönték az íjásznak amit tett, majd a sárkányos leányzó megkérdezte, hogy az az izé bántja-e a PET-eket. Nem akartam, hogy ezzel fáradozzon a hős megmentőnk, láttam ahogy egy másik PET-re rávetültek a napsugarai, viszont nem lett semmi baja…azt hiszem.
- Szerintem csak az ellenséges MOB-okra van hatással, ezért nem kell félnetek, hogy valami baja esik a társaitoknak. – mosolyogtam a két lányra, aztán rájöttem az egyik Ayani, aki még anno bossharc gyakorlást hirdetett.
- Jé! Ayani! De rég látt--- - vettem észre hogy nincs túl jól.
- Jól van, pihenjetek, én addig körülnézek odébb, lehet még maradtak vaddisznók, aztán, nem lenne érdemes kockáztatni. Szólok ha találtam valami érdekeset. – indultam el körülnézni, először lassú, majd egyre hevesebb léptekkel.

by **Strea** Pént. Nov. 22 2013, 14:19

Az íjászlány Shu szavaira csak fáradtan mosolygott, látszott rajta, hogy a kitartása igencsak alacsony lehetett, vagy csak sok ideje harcolt megállás nélkül? Mindenesetre ő is leült Ayani mellé, és fújt egyet, majd felétek fordul:
- Igazán semmiség, igyekszem megtenni, amit tudok – bólintott ő is – Jasmin vagyok, és bocsánat az eddigiekért – hajtotta le a fejét, majd feltápászkodott, a környező tájat kémlelve – Itt nem biztonságos, kijutni viszont nem fogunk tudni. Gyertek, keressünk egy jobb helyet – nézett rátok várakozón, és ha beleegyeztetek, úgy elindult egy közeli domb felé. Annak a tetején állt meg végül, láthatjátok, hogy egy ponton össze van hordva egy adag faág, és a fű is ki van taposva körülötte. A lány pár gombnyomással lehívott egypár takarót, és felétek nyújtotta, majd elhelyezkedett. Összeráncolt homlokkal nézett fel az égre, ami lassan kezdett narancsosba fordulni, továbbra is a medált szorongatva, majd sóhajtott egyet, arcán gondterheltséget fedezhettek fel. Végül, pár percnyi csönd után megszólalt:
- Mint mondtam, lehetetlenség innen elmennünk, se a teleport kristály nem működik, s ha át akarnánk lépni a mező határát, láthatatlan falba ütköznénk. A medál miatt van – mutatta Kiyo felé a tárgyat – viszont eleddig fogalmam sem volt róla, hogy nem csak közvetlen, hanem közvetett érintkezéssel is átadható ez a bug, mint például a simogatás – nézett Timidusra és Tűzrózsára bocsánatkérőn, majd elrakta a tárgyat a zsebébe – A társaidnak szerencséjük volt – fordult a fiú felé, utalva Cliora és Juu-ra – mi azonban úgy tűnik itt ragadtunk.
Többet egyelőre nem szólt, helyette lehívott egy üveg vizet, kiszáradt torkát leöblítve, majd miután végzett, két kezét maga mögé tette, azokon támaszkodva járatta körbe a szemét. Nem tudta, hogyan is folytassa, így jobb híján a kérdéseitekre várt, ha voltak nektek.

by **Shukaku** Pént. Nov. 22 2013, 18:02

*Mivel a lány leintette, így nem köszönte meg többet a segítségét, de azért továbbra is hálával csillogó szemekkel tekintett rá. Azt nem nagyon értette, hogy a lány miért kért bocsánatot, így inkább ezen kezdett el gondolkodni, minthogy a többiek mellé üljön pihenni. Pihenni gondolkodás közben is lehetett, sőt állás közben is, így ő inkább állva is maradt.*
~Talán ő ijesztette volna meg a malacokat, és azok azért futottak felénk? Lehet. Biztosan csak vadászott, és nem tudta, hogy egy ilyen erős fegyver elriaszthatja az egész csordát. Nagyon fáradtnak tűnik. Talán egész idáig futott a disznók után, hogy segíteni tudjon a többieknek. Ez nagyon rendes dolog tőle, ha tényleg ő indította el őket. Szerencsére senkinek nem esett baja, és biztosan nem így szerette volna, de már úgy is mindegy, és szerencsére senki nem sérült meg.~
*A szöveg második felére csak bólintott, és rámosolygott a lányra.*
-Igazad van.
*Mondta, és rögtön követte, amint elindult a domb felé.*
~Ha ilyen okos, hogy nem indul el este a város felé, és tudja, hogy a malacok a mezőn is az alacsonyabb területeken maradnak, akkor biztosan nem ő riasztotta meg őket. Bizti nem táborozik olyan ügyesen, mint ahogy apu csinálta, de látszik rajta, hogy nem először van a szabadban. Remélem örülni fog annak, hogy nem kell velem vessződnie, mert én gyakorlott táborozó vagyok.~
*Szépen megköszönte a takarót, és már el is kezdte elsöpörni a leterítendő területről a faágakat, amiket szépen odahordott a többihez, lelapítgatta a füvet, majd szépen ráhajtotta úgy a takarót, hogy az egy hálózsákot alkosson, és bele tudjon bújni, így alulról és felülről is melegen tartsa őket.*
~Sajnos sátorhoz nem elég a takaró, de így is jó lesz. Apuval mindig erdőben táboroztunk, de biztosan tudok neki itt is segíteni. Valahogy meg kell hálálnom, hogy megmentett minket.~
*Miközben Shu a hálóhely elkészítésével foglalatoskodott, Timidus aggódva és érdeklődve figyelte a mementője arcát. Amikor a lány belekezdett a beszédébe, Shukakunak egy pillanatra megmerevedtek az ujjai, és az egész teste picit megrázkódott a szörnyű gondolatra. Felegyenesedett, majd lassan odasétált a lányhoz, és mivel az ült, -életében igen kevés alkalom adódott, amikor egy nála nagyobbal így beszélhetett- aggódó tekintettel nézett le a lányra.*

kacatok - [Küldetés] Értékes kacatok - Page 2 Cirno.240.1537854

*Egy ideig csak figyelte, de egy szót sem szólt, majd egyszercsak megrándult az arca, majd hangos nevetésben tört ki.*
-Buta vagy Jasmin! A rémtörténeteket csak sötétedés után szokták elkezdeni a táborozásnál, és még a tűz sem ég. De nagyon ügyes vagy, mert már majdnem el is hittem.
*Shu nem akarta elhinni amit a lány mondott. Azután, hogy megmenekültek a biztos halál elől, ez túl sok lett volna neki. Timidus azonban a háta mögött lehajtott fejét csóválta, és halkan vinnyogott, amit azonban társa nem hallhatott a hangos kacagása miatt.*

by **Kusumi Ayani** Vas. Nov. 24 2013, 00:41

Alig fekszem le hallom, hogy valaki közelít felém, majd mikor odapillantok, az íjászra leszek figyelmes, aki szintén nekiállt pihenni. Halkan szuszogok, miközben pihenek. A lány bemutatkozik.
- Szép neved van. És semmi harag. – motyogom.
Szinte majdnem elaludtam, így nyöszörögve vettem tudomásul, hogy rajtam kívül mindenki indulni akar. Hát morogva én is talpra állok, és egy ásítást követően elindulok. Hát kissé dülöngélek, de miután felmásztam Tűzrózsára már nem volt ezzel gondom. Elfeküdtem hátán, és behunytam a szememet. Ilyen állapotban Tűzrózsa lángjai nem sebeznek, csak képi mellett. Viszont hőt bocsájtott ki. Lépései, és testének melege még jobban elálmosított, míg elaludtam. Álmaimban ismét Yuichi mellett feküdtem meztelenül. Ő rajta sem volt ruha, csak a takaró fedett el minket. Nyugodtan éreztem magamat. Az ablakon át zöldelő mezők látszottak, és a nap meleg sugarai nyugodtan sütöttek be. Egypár halk léptek zaja után kinyílik az ajtó, és 2 kisgyerek, maximum 4-5 évesek. Fülig érő szájjal rohantak oda hozzám.
- Anyu, anyu! – kiabálják.
- Annabeth, Michael. Hagyjátok anyátokat. Ki van merülve. – hallom Yuichi hangját.
Fejem kavargott, próbáltam felülni, ám mikor lehullt rólam a takaró kikerekedtek szemeim. Hasam hatalmos volt, mintha 30 kilót híztam volna.
- Mi folyik itt? Hol vagyok? – kérdeztem rémülten, ám hasamba fájdalom jött.
- Nyugalom…. ugye nem akarod, hogy drága gyermekünknek baja essen? Megígértem nem? Megajándékoztalak gyermekekkel, most hogy a SAOnak vége.
Szinte reméltem, hogy igaz lehet e álom, ám ekkor hirtelen megváltozott az egész. Vérvörössé váltak a falak, és vér is folyt belőle. Yui és a gyermekek csontosodni kezdek, majd élő csontvázakká váltak, és úgy nyúltak felém. Hasam fala megrepedt, és fekete lé kíséretében egy árny bújt elő, mely sikolyt követve a nyakamnak ugrott. Ekkor ébredtem felé. A minket megmentő íjász lány éppen beszélt. Éber voltam. A fáradság kiszállt belőlem, de ezzel együtt ziháltam, és remegtem is. Leszállok petemről, majd Shura nézek, aki felnevetett a hallottakon. Bár most ébredtem fel, hallottam az elejétől mit mondott… azt hiszem.
- Shu.. szerintem nem viccelt. – mondtam komoran, majd a másik lányhoz fordulok – Pihenjetek le. Holnap kitaláljuk, mi legyen. Én úgy gondolom, nem fekszek vissza. Amelyikőrök fázna bújón petem mellé. Aludjatok, hogy visszaszerezzétek az erőtöket. Én őrködöm pirkadatig. – mondom ellenvetést nem tűrő hangon.
Ezután elindulok, hogy járőrözzek egyet.

by **Aida Atsumori** Csüt. Nov. 28 2013, 20:56

Végül mégsem mentem el körülnézni, úgy gondoltam jobb lenne ha inkább együtt maradna a csoport. És nem is gondoltam rosszul, mivel az íjász lány elmondta: nem tudunk elmenni. Erre a harmadik leányzó nevetni kezdett és egyszerű viccnek vette, és igazából én is csak annak bírtam felfogni.
- Igen…ez csak vicc lehet…biztosan az… - mondtam bizonytalanul, a sárkány gazdájára nézve.
”Nem létezhet ilyen bug…miért létezne? Vagy Kayaba még ezzel is rontani akarja ezt a világot? Nem elég az, hogy a csodálatos világot megszennyezte és több ezer embert megölt, még ezt is megtette volna, az a féreg!? Nem…ez biztosan nem történhet meg….” Hitetlenkedve néztem Jasminra, viszont az arckifejezése kicsit sem azt sugallta, hogy viccelt.
Ayani zihálva ébredt álmából, azonnal odarohantam hozzá, nem volt túl bíztató ahogy kinézett, körülbelül olyan volt, mintha abban a pillanatban jött volna vissza a halálból.
- Ayani! Jól vagy!?
Mintha misem történt volna, bekapcsolódott a beszélgetésbe és azt mondta: Jasmin valószínűleg igazat mond. Nem bírtam felfogni a dolgot, mi az hogy itt ragadtunk!? Ekkor Ayani már odébb volt, elindult őrködni és azt mondta pihenjünk. ”Pihenni!? Mégis hogy tudnánk pihenni, mikor úgy kell lehajtanunk a fejünk, hogy be vagyunk zárva!?” Mély levegőt vettem, majd kifújtam.
- Értem. És van valami mód arra hogy megszüntessük ezt a „falat” vagy lyukat üssünk bele, vagy valahogy máshogy kijussunk? – ültem le, majd elővettem az édességraktáromat. – Vegyetek nyugodtan, amennyit szeretnétek… - - kínáltam őket, majd elvettem én is egy fánkot.

by **Strea** Csüt. Nov. 28 2013, 21:41

Jasmin lesüti a szemét, és órákig tűnő másodpercekig mered maga elé.
- Két napja vagyok itt.
Többet nem szól, de a hangjából kiérezhető fájdalom és kétségbeesés titeket is meggyőzhet róla, hogy a lány bizony igazat mond. Sóhajt, majd felemeli tekintetét, zsebéből újra előveszi a medált, és a lenyugvó nap felé tartja.
- De mostmár újra megvan a medál, és ez a legfontosabb. Tudjátok… megijedtem. Olyannyira, hogy eldobtam, messzire, bele a kacatok közepébe… de nélküle nem tudtam kijutni, s az se biztos, hogy most sikerülni fog. De minden potionom elfogyott, és közeledik az éjszaka. Éjjel nem véd meg a medál az általa generált moboktól, mik számunkra valósak csak – arca megrándul, s kezeit hátrateszi a fűbe, majd magára húzza a saját takaróját – Figyeljetek oda, mert hirtelen jönnek, és sokan. Holnap pedig utánajárunk ennek az egésznek… ha túléljük az éjszakát – teszi még hozzá, majd lefekszik, és egyenletes szuszogásából hallani, hogy máris elaludt: valószínűleg egy percre sem hunyta le a szemét az előző napokban, kitartásának jelenlegi állása pedig a nullát súrolja. Kezei viszont görcsösen szorítják a tárgyat, úgy, mintha az élete függne tőle. S ez talán így is van.

Ebben a körben kérlek a posztotok végére írjátok oda a jelenlegi statjaitokat. Ayani, neked pedig azt is, mennyi életed maradt a többiek meggyógyítása után. Köszi!

by **Shukaku** Pént. Nov. 29 2013, 08:54

-Nem?
*Sem Ayani rémálmai, sem az elmeséltek nem tudják kizökkenteni… valahogy ma nem. Azután, hogy felkészült arra, hogy meghalhat, a mai napját semmi sem ronthatja el. Elvesz egy süteményt, megköszöni, majd ketté töri, és a nagyobb darabot Timidusnak adja.*
-Akkor viszont ma már úgysem tudunk semmit csinálni.
*Ő is befészkeli magát a takaró alá, és elfordul a többiektől, hogy senki ne láthassa, azért mégis elgondolkodik a történteken, és erősen magához szorítja Timidust.*
-Tudod…
*Újra felül, és mivel a lány már elaludt, a fiú szemébe néz.*
-Jó ötlet volt, hogy mégsem csináltunk tábortüzet. Az idevonzhatja az állatokat. Viszont… majd ki kellene próbálni, hogy a medál nem működik-e más fénnyel is. Végül is van egy világító paripa is mellettünk.
*Visszafekszik, majd még hátraszól.*
-És a süteményt se hagyd elől, és ha esetleg Timidus azt mondaná, hogy majd ő őrködik, akkor azért legyen mellette valaki, mert nagyon könnyen elalszik. Na!
*Az utolsó szó már a sárkánynak szólt, aki ellenkező csipogással bökte oldalba a lányt.*
-Jól van na… de akkor is. És ha te alszol, akkor a többiek is biztosan alszanak, tehát az is lehet, hogy nem kell éjszaka vonulásra számítanunk.
*Újra elfordul, és még elalvás előtt átgondolja ezt az egészet.*
~Ha csak Timidust simogatta volna meg a lány, akkor biztosan azt akarná, hogy én menjek vissza, és ő meg itt maradna. Még szerencse, hogy kezet is fogtam vele. Vajon Tűzrózsának ez mikor fog eszébe jutni? Timidus biztosan föláldozná magát értem, de én ezt úgysem engedném neki.~
*Arca elé tartotta a kezét, és vizsgálgatta.*
~Ha ez igaz, akkor most már én is fertőző vagyok? Kayaba bácsi biztosan nem engedné, hogy ilyesmi történjen. Ha bezár minket ide, akkor sohasem láthatjuk, hogy milyen szép dolgokat épített a többi szinten. Pedig biztosan szeretné, hogy mindenki lássa, hiszen nekünk alkotta ezt az egészet. Ez tuti megint csak valami küldetés, amit meg kellene oldanunk. Na de majd holnap kiokoskodjuk. Utánajárunk, ahogy Jasmin is mondta.~
*Lehunyja a szemét, és már alszik is. Nem sokkal később Timidus is hasonlóan tesz, bár ő sokkal idegesebb, mint a lány, és jó párszor felkel este, hogy körbekémleljen, megvizsgálja, hogy mindig álljon őrt valaki. Shukakut is nagyon megviselték a történtek, de most valahogy képes pozitívan látni a dolgokat. A lány, aki eleinte senkiben nem bízott, aki mindenkiről a legrosszabbat feltételezte, most biztos abban, hogy innen is lehet kiút. Persze ennek csak az az oka, hogy most nem a társaiban kell megbíznia, hanem Kayaba Akihikóban, aki ezt az egész medálosdi-falasdi játékot kitalálta, és aki biztosan tervezett nekik egérutat is. Máskülönben semmi értelme nem lenne. Álmában újra a céhházban jár, és az összes idomár az ő céhükben van, és Hisame éppen jégszobrot készít, és Timidus és Peter és ő segítenek neki, és még az a szőke fiú is boldogan játszik a kajmánjával, és valahogy ő is idomár lett, és persze így sokkal boldogabb, és sokkal kevésbé goromba…*

Statok:

by **Aida Atsumori** Vas. Dec. 01 2013, 11:25

Minden másodperc óráknak tűnt, még mindig nem fogtam fel igazán, mi is a helyzet. ”Tehát…itt ragadtunk volna….?”
Jasmin mesélni kezdett, elmondta már két napja itt van, s hogy éjjel sok MOB fog jönni, hirtelen. Hangjában fájdalom és kétségbeesés csengett, tisztán meggyőzött mindenkit, hogy igazat mond. Lehunyta a szemét, s a következő pillanatban, már mély álomban volt. Gondoltam lefekszem kicsit én is, megpróbálok pihenni, amíg Ayanit le nem kell válltanom, de igazából tudtam: nem leszek képes alvásra, sőt még megnyugodni se fogok tudni. A másik lány elvett egy süteményt, amit kettétört és az egyik darabot kis barátjának adta. Kicsit csodálkoztam, hogy milyen szeretettel fordult a sárkány felé, aki igazából csak egy program volt. ”Hihetetlen a kapcsolat kettejük között. Bár biztos sok izgalmas dolgot átélt vele és minden PET személyisége különböző, úgy érezhetjük emberiek mind…de nem azok. Emlékszem én is ilyen voltam régen. Az óvodában volt egy plüssöm, mindig azt játszottam vele, hogy él, viszont ő sajnos nem élt. Csak egy játék volt. Egy élettelen dolog. És az a sárkány is hasonló. Mondjuk. Kitudja? Kitudja, hogy azok nem igazi állatok, akik bekapcsolódtak a NerveGearral?” – mosolyodtam el az ötleten. ”Lehet hogy így van, szóval igazából nem is baj, ha élőlényekként tekintünk a PETekre.” – hunytam le a szemem.
- Igen. Ha a Tűzrózsa lángjaitól keltett fényt tükröznénk a medállal és annak ugyanolyan hatása lenne, mint a napfénye, akkor éjjelenként se kéne aggódnunk.
A lány megjegyezte, nem kéne elől hagyni a süteményt, és ha Timidus őrködni szeretne, akkor érdemes vele maradni, mivel könnyen elalszik. ”Timidus? Biztos a sárkány.”
- Jó éjt…
Amint elaludt a lány, felkeltem, és ráterítettem Jasminra a takaróm. ”Ha már megmentettél minket, megérdemled.”
Tudtam, hogy nem leszek képes elaludni, inkább nem is pazaroltam rá az időm, helyette őrködtem. Agyam folyamatosan járt, jó és rossz gondolatok egyaránt cikáztak fejemben, végül egy mondattal zártam le az ott zajló témát: ”Igen..majd reggel kitalálunk valamit...”

Spoiler:

by **Kusumi Ayani** Hétf. Dec. 02 2013, 18:39

Shukakura pillantok. Úgy tűnik, nem nagyon akarja elfogadni a helyzetet, vagy legalábbis reménykedik. Kiyorűl úgy vélem elég talpraesett, hogy ne vessze el a fejét, és higgadt maradjon. Tűzrózsa, mint mindig megint közönyösen fogadta a másik pet közelségét, ám azért láttam, hogy néha mérges pillantásokat vet rá. Önkéntelenül is elmosolyodok, ám rögvest eltűnik ez, mikor Kiyo édességgel kínál minket. Savanyú arccal visszautasítom, majd elfordulok, és a tájat kémlelem. Szépen lassan mind a négyen elaludtak, vagy legalábbis lefeküdtek. A naplemente felé nézek szomorkásan. Anyám altató dala jutott eszembe, mely minden elalvásnál énekelt. Egy könnycsepp jött ki a szememből, és halk, tiszta hangon belekezdek a [url=https://www.youtube.com/watch?v=pB4s6b4wBK8
]dalba[/url]. Nem éneklek túl hangosan, így a többiek nem kellhetnének fel tőlük, ha mélyen alusznak, aki meg ébren van, lehet, hogy a dal álomba ringatja, int engem régen. Mély levegővel befejeztem a dalt, majd az ég felé nézek. A könnyeim végigcsordultak arcomon, és le-lepottyantak a földre. Yuichi arca jelent meg képzeletemben az égen, amitől szívem összeszorult. Nem lehetek elég hálás a fiúnak. Ökölbe szorítom a kezemet, majd lesütöm szemeimet.
- Kerüljön el minden baj kicsim… maradj nyugodt, míg vissza nem érek. – mondom gyenge hanggal.
Tűzrózsa eközben felállt, és odadörgölődik meleg orrával a kezeimhez. Megsimogatom fejét.
- Drága Tűzrózsa. Te vagy a legjobb barátom, és a legjobb társ. Mindig ott voltál mellettem, ha szükséged lett volna rám. Most arra kérlek vigyázz rájuk, ha én nem leszek képes rá. – mondom halk hangon, miközben a tájat fürkészem – Most viszont menj. Melegítsed Jasmint szüksége van egy kis nyugalomra szegény pórul járt leánynak.
Míg petem odafeküdt a lány mellé, én továbbra is fürkészek Hallgatózásommal.

stat:

by **Strea** Hétf. Dec. 02 2013, 18:56

Éjjeli csönd. Felváltva őrködtök, a hold fénye alig világít, s csupán Tűzrózsa lángjai miatt láthattok tovább egy-két méternél. Minden nyugodt, mi álmosító lehet, ám amikor Ayani van soron, alig hallható mozgolódást hallhat a közelből, s ha odamegy megnézni, láthatja, hogy csupán a szél mozgat egy drótot, nekisúrolva azt az egyik fémdarabnak, mindig, amikor egy-egy nagyobb széllökés érkezik. Sehol senki, ám ekkor hirtelen beszakad Ayani alatt a kacatokkal teli föld. Nem zuhan sokat, ezt is hangtalanul teszi, egy mélyedés, s betemetik őt a rázuhanó tárgyak, 10 hp veszteséget okozva. Igen ám, de hogy kijusson, bizony kell a lángoló paripa segítsége is, s hamar kiderül, hogy amint a hely közelébe lép, ahol gazdája eltűnt, őrá is ugyanez a sors vár.

Ayani:

Szerencsére a landolás viszonylag könnyedén megy, fájdalomérzet nélkül persze nem is mehetne másképpen. Ám a csúszda bizony kanyarodott, s ahhoz, hogy feljuss, el kell pakolnod az útból a sok értéktelen dolgot, mi akadályoz a kijutásban. Igen ám, de eközben Tűzrózsa hangját hallod egy lentebbi járatból, de vajon hogyan segíthetsz neki? Sehol nem találsz kötelet, a hely pedig túl szűk, hogy szárnyakat bonts. Talán rendezni kéne a holmikat, hátha a nyomára bukkansz…

/ Chaten user direkt külön kért egy nehéz puzzle-t, így nem akartam csalódást okozni neki :3 /

Shu, Kiyo:

Nem lenne jó ötlet a hely közelébe menni, ahol társatok eltűnt, ám ha akarnátok sem lenne rá időtök: úgy tűnik, a nagy robaj megijeszthetett pár, a térségben tartózkodó mobot, így azok rátok támadnak. Öt madárka érkezik, felettük a „Holló” felirat jelenik meg. Fölöttetek repkednek, néha le-lecsapva rátok.

Kiyo (Sebzés: 13, Minden 4. körben pihen, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Hollók
Timidus (Sebzés: 17, Minden 5. körben pihen, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia.)
Shukaku (Sebzés: 5, Minden 5. körben pihen, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia.)
Hollók

életek:

by **Kusumi Ayani** Kedd Dec. 03 2013, 07:33

Őrködésem kezdete viszonylag eseménytelenül zajlottak. Bár úgy véltem nem fogok aludni szemem akaratlanul is le-lecsukódott. Hosszú napoknak tűnő órák után végül nem bírom tovább. Odacammogok Kiyohoz, és gyengéden megbököm a vállát. Ha erre nem ébredt fel megismételem, ám ha még mindig durmol, elkezdem rázni, és a nevén szólítani. Abban az esetben, ha még mindig aludna az isten szerelmére… kifújom a levegőt, és egy hatalmasat rúgok belé.
- Eddig bírtam most te jössz. – mondom ásítva, ha végre felkelt – Shunak mond meg, hogy engem keltsen, ha végzett. Jasmin had pihenjen. – ha esetleg jóéjszakát kívánna, elmosolyodok – Hát az igencsak el kéne. De azért köszönöm.
Odasétálok petemhez, és lefekszek mellé. Lassan ezután légzésem lassul, majd egyenletessé válik, és rövidesen már alszom is. Egy sötét helyen ébredtem, melybe semmi fény nem volt, csak petem fénye ragyogott. Egy, kettő, három… egyre több árny bukkant elő, és mindegyik felém közeledett. Mindegyik nyögött, mintha fájdalom gyötörné őket. Pedig Aincradba vagyunk… nem felejtettem el, hol vagyunk, de igenis zavartak a hangok. Mikor megpillantom a felém csoszogó árnyat felsikoltok (csak álmomban, kívülről csak forgolódok). Bátyám volt az. A fiú, ki vér szerint is hozzám tartozott. Zhelt aztán szüleim követték, majd a nagyi, majd egyre többen, még élő, holt emberek felváltva, mindannyiuknak fekete szemürege volt, és zöldülő bőre, és hörögve szólongattak.. Mirika, Kotarou, Hokushin, Ranmaru, Peter, Szophie, Kazuma, a harcos srác a koboldkirályról (Fumiaki), és egyre többen közeledtek hozzám. Karjaik csuklómra, bokámra, vállamra, mindenemre fonódtak, és elkezdtek rángatni jobbra, balra, előre hátra. Majd petem lángra lobbanva világosság szűrődik a sötétbe, és most tényleg kinyitom a szememet. Shut pillantom meg, aki éppen őrködik. Petem arcomat böködte meleg orrával. Megnyugodok, majd felállok. Shu vállára teszem a kezem, és a többiek felé intek, hogy feküdjön, le megint én jövök. Lassan ismét váltásra járt volna az idő, mikor zajt hallok meg. Az eddigi feszültség kipattan a szememből, majd hang irányába indulok lassan. Azonban csak a kacatok okozták a zajt. Már készültem visszatérni, mikor beszakad felettem a föld, még látom, ahogy petem hangos nyerítéssel felém szalad, de sikolyon kívül nem tudok másra koncentrálni. Hamarosan a földön fekve térek magamhoz, és petem hangjára leszek figyelmes.
- Tűzrózsa!
Életem még mindig maxon, de páncélomból alig maradt valami. Feltápászkodok, és szörnyülködve pillantom meg az alattam lévő petemet. Sajnos túl szűk a hely a szárnyaláshoz, és már csak annyi maradt, hogy kötelet keressek a kacatok között. Össze-vissza forgattam mindent, míg az egyik matracot felhasítva találtam is egyet. Keresek magamnak egy szilárd helyet, melyre rákötöm az egyik felét a kötélnek. A másik felét petem felé dobom, majd leereszkedek rajta. A kötelet petem köré kötöm, majd visszamászok. Mivel megerőltetet a mászás várok egy kicsit, majd elkezdem szépen lassan felhúzni petemet. Minden erőm elfogyott, ha sikerült felhúzni, de nem engedtem el semmi miatt. Ezután a csúszda felé intek.
- Törj ki innen a Lángoló Unikornissal! De óvatosan nehogy megcsússz!

// 125 HP 3 P (chaten megbeszélt 20 össz sebzés disznóktól, és most 10 sebzéses, így 30 sebzés a 33 páncélomra Very Happy

//[/color][/color]

by **Aida Atsumori** Vas. Dec. 08 2013, 18:49

Csend volt. A hold alig világított, még Tűzrózsa is több fényt keltett, mint az a nyamvadt digitális fehérgombóc az égen. Felváltva kellett volna őrködnünk, viszont én nem bírtam aludni, meg se próbáltam, helyette egész éjjel talpon voltam. Minden másodperc óráknak tűnt, olyan voltam, mint egy kisgyerek karácsony éjszakáján, aki várja a Jézuskát, csak én éppen a reggelt vártam.
Tikk-takk. Tikk-takk.
Nem akart csak azért se telni az idő, sőt, ahelyett hogy gyorsabban peregtek volna a másodpercek, úgy tűnt, mintha még lassabban mennének el. Ayani odébb vonult. Kezdtem fáradni, leültem, nyújtóztam egyet, aztán fejem lábamra hajtva, lehunytam a szemem, remélve, hogy ez csak egy rémálom, s felébredek. De igazából tudtam, hogy ez nem fog bekövetkezni, túl valóságos volt, s közel sem olyan mint egy álom. Voltak miértek, voltak hogyok, voltak okok, nem úgy, mint az álmokban. Nem tudtam aludni. Ayani felől valami furcsa zaj jött, valami zörgés, vagy csattanás, vagy tudja az isten mi. Az alvás minden reményét elvesztve álltam fel újra, közbe ásítottam egy jó nagyot. Újabb zaj jött Ayanitól, viszont akkor nem folyamatos volt, hanem egyszeri és sokkal hangosabb. Gyorsan, futólépésekben indultam el felé, hogy megnézem mi történt, viszont a semmiből jött egy pár hülye madár és károgva ránk támadt. Lándzsámat gyorsan előkaptam és vártam hogy valamelyik idióta közelebb szálljon és megtudjam sebezni.
- El kéne egy kis segítség! – ordítottam oda a többieknek.
Ügyesen csinálták azok a nyamvadt hollók, hiába hadonásztam, még véletlenül se találtam el egyiket se. Hát, mit mondjak, eléggé fel húztak, megfogtam a lándzsám a rúd végénél, aztán megpróbáltam hozzávágni az egyikhez, annyira elegem lett már belőlük.

(tudom hogy gyatra post lett nem kell mondani)

by **Kayaba Akihiko** Vas. Dec. 08 2013, 18:49

The member 'Nagoyaka Kiyoshi' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
kacatok - [Küldetés] Értékes kacatok - Page 2 4766612103_86ee832108_s

kacatok - [Küldetés] Értékes kacatok - Page 2 4766612103_86ee832108_s

by **Strea** Vas. Dec. 08 2013, 19:25

Nem talált.

A Hollók 10-et sebeznek Kiyora.

Shukaku (és Timidus) jön.

Kiyo (Sebzés: 13, Minden 4. körben pihen, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Hollók
Timidus (Sebzés: 17, Minden 5. körben pihen, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia.)
Shukaku (Sebzés: 5, Minden 5. körben pihen, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia.)
Hollók

Kiyo: 30 hp
Shukaku: 35 hp
Jasmin: zöld életsáv

Holló #1: full élet
Holló #2: full élet
Holló #3: full élet
Holló #4: full élet
Holló #5: full élet

by Ajánlott tartalom

	Pontok	Felszerelés
Élet	7
Fegyverkezelés	7	+1
Erő/Irányítás	0/10	+5/+7
Kitartás	5
Gyorsaság	5	+2
Speciális képesség	6	+1
Páncél		+2