Re: [Küldetés] Kapocs

by **Saya** Szer. Szept. 04 2013, 22:57

A vörös hajú monológja meglep kicsit, és érdeklődve hallgatom végig. Hugi elégedetten morog, mintha teljesen egyetértene vele, és én is mintha meglegyintettem volna egy csengettyűt.
-Az idomárok azok látják a térképen a petjüket? -kérdezem félredöntött fejjel, néha a vörös hajú Himére nézve, néha a két sárkányosra. Nem ismerem az idomár kasztot, szóval nem tudom O.o A Hadaró válasza viszont érdekes, mert elkezd mindenféle ráncokról meg ilyesmikről beszélve, és erre még én is elhúzom a szám szélét.
-Ken bácsi, ha kérdeznek valamit, arra illik ám válaszolni Razz

-nyújtom ki ismét a nyelvem, majd megindulok a többiek után az ösvényen, akár volt válasz, akár nem.
Néha ugrálva haladok lefelé, mert lejt az út, és olyankor a legjobb ugrálni, mert azt az érzést kelti, hogy gyorsabban halad az ember. A fenti kis vitát szinte el is felejtettem már picikét, kivéve, ha még mindig tart.
A kis ligetre érve szinte azonnal a kőrakásokhoz szaladok, de nem mászok fel rájuk, mert a Hugi rám szól, hogy ne. Csak nézegetem a köveket, hogy találok-e ott valamit ^^ Közben figyelek, hogy a kígyónyomokra se tapossak rá, mert észrevettem ám azokat a furákat is bizony, de azt nem tudtam, hogy kígyósak.
-Talán a kövek alatt rejtőznek? Hahhóóó, csippcsipp, gyertek ki, kígyócskák ^^ Gyere ki... izé... hogy is hívják? O.o -fordulok a Hadaró felé, mert teljesen elfelejtettem, hogy hívják a kígyóját T_T -Én a Saya vagyok, gyere ki szépen ^^
~Szánalmas vagy.~
Miért, neked van jobb ötleted?
~Hát, leszedhetitek a köveket egyesével, körbevéve a rakást, hogy ne meneküljenek ki hátul, meg ilyesmi.~
Oké, ha senki másnak ez nem jut eszébe, majd én felemlítem, mintha az én ötletem lenne, rendben?

by **Shukaku** Csüt. Szept. 05 2013, 08:18

-Én nem akartam…
*Suttogta halkan, majd elharapta a mondatot.*
~…megölni a pókot csak megrémiszteni, elijeszteni, hogy ne álljon az utunkba. Timiduson viszont látszik, hogy örül a győzelmének és nagyon büszke magára. Egy ütésből leterítette azt a hatalmas pókot. Talán nekem is büszkének kellene lennem rá, de nem akarom, hogy élvezze a harcot. Nem akarom, hogy vérszomjas legyen. Meg kell tanítanom neki, hogy csak akkor kell harcolni, ha nincs más út. Jobb ésszel, mint erővel. Apu is mindig ezt mondta, tehát nekem is ezt kell tanítanom Timidusnak.~
*Odalépdelt a kis sárkányhoz, aki még a pók széthulló pixeleit keresve szaglászta a levegőt, és vicces hangokat kiadva prüszkölt, mintha bántanák az orrát a kis darabok, majd félig ugrándozva, félig repülve mutatta be győzelmi táncát.*
-Nagyon ügyes voltál pici Timidus.
*Megpaskolta majd megölelte a sárkányát, közben végigtapogatva és ellenőrizve, hogy nem esett-e semmi baja.*
-Örülök, hogy meg tudod magadat védeni. Büszke vagyok rád.
*Ezután végignézett a társain és halkan sóhajtott.*
~Nem lehet igaz, hogy nekem kell megtanítanom nekik azt, hogy mi az a csapatjáték. Sohasem voltam csapatjátékos, de nekem soha nem is volt rá szükségem. Én legalább nem gőgből nem vagyok másokkal, hanem mert…~
*Itt kicsit elakadt, mert talán még magának sem akart vagy tudott választ adni erre a kérdésére, így gyorsan témát váltott saját gondolatai között.*
~A kék hajú lány ugyanúgy nem tesz semmit, mint az idomár fiú. Talán neki van igaza, hiszen minek dolgozzon azért, aki ő maga sem hajlandó tenni semmit.~
*Odalépett Ekiguchi Ran elé, a szemébe nézett és hideg, jellemtelen hangján szólalt meg de úgy, hogy a többiek is hallják.*
-Igazad van. Ha nem egy ártatlan kígyócskáról lenne szó, hanem a fiú lenne bajban, én sem segítenék.
~A lovag lánynak is igaza van. Miért keressük a kígyót, ha a gazdáját nem is érdekli?~
*Odalépett a lányhoz, aki a felindulása után kissé hátrébb húzódott, és hozzá is ugyanazzal a hangnemmel, ugyanúgy a többiek számára is hallhatóan szólt.*
-Neked is igazad van.
~A céhvezér talán csak azért van itt, mert kötelességének érzi, hogy rám vigyázzon. Kedves tőle, de remélem nem akar a végtelenségig anyáskodni felettem. Nem vagyok már gyerek.~
*Peter felé egy köszönöm-mosolyt intézett, szavakat nem nagyon tudott volna megfogalmazni. Remélte, hogy Timidust sohasem fogja látni mobokat gyilkolni, de ő is tudta, hogy ebben a játékban ez hiú ábránd lett volna. Végül is még mindig jobb, mintha saját kedvére öldökölne, és ennyivel mégiscsak tartozik Peternek. Utoljára hagyta volna a legfurábbat, a Saya nevűt, de az amilyen szeles volt, máris a tisztás felé kezdett loholni, de még az ő szavaiban is volt igazság, de ezt már nem vele akarta közölni, hanem a delikvenssel. Odaállt Ken elé, és a hangjából eltűnt a semlegesség, és csak a szánalom, a sajnálat és a gyűlölet hallatszott.*
-Az utolsónak is igaza van.
*Bökött fejével a lány felé. Bár jéghideg szemei a fiú mimikáját fürkészték, fél szemmel figyelt az elcsatangolt lányra is. Remélte, hogy Peternek is van annyi esze, hogy figyeli, ha a lány már így kiszaladt egy olyan területre, ahol nyilvánvalóan könnyű célpont.*
~Ha a vezér nem is, Hisame biztosan. Talán ő itt a legokosabb.~
-Ha kérdeznek valamit, arra illik válaszolni. Mindenkinek igaza van itt, csak neked nincsen.
~ …és ahogy igazad nincsen, úgy talán a szavaidban sincsen igazság.~
-Miért akarod megtalálni Koburát?
*Ő természetesen még emlékezett a kígyó nevére.*
-Úgy látom nem érdekel se a kígyód, se az irány, se azok, akik segíteni akartak neked.
*Kissé megnyomta az akartak szó végét, hogy jól hallható legyen a múltidő.*
-Mire jó ez az egész?
*Nem állt el a fiú útjából, és csak remélte, hogy a többiek segítenek válaszra bírni a gőgös fiút. Arra nem gondolt, hogy neki segítenének, kizárólag abban reménykedett, hogy a saját dühük elég lesz ahhoz, hogy mellé álljanak és végre normális irányba vezessék a történetet, és vége lehessen ennek az egésznek.*
~Ha a harc nem fogta össze őket, talán a közös ellenség igen. Nem akarok közéjük tartozni, de azt rossz nézni, hogy senki nem tud csapatként működni. Nem akarom, hogy olyanok legyenek, mint én. Nem jó olyannak lenni mint én.~

by **Ekiguchi Ran** Vas. Szept. 08 2013, 10:22

Ő most sem igazán figyelt a lassan maga mögött maradó tárgyalkodásra, amit a hangokból ítélve, most a vöröshajú vett irányítása alá. Heh, mikor veszik vajon észre, hogy ezt a tagot akkor sem fogja érdekelni, milyen nap van az égen, ha térden állva kezdenek könyörögni előtte? Nem jutott el azonban kifejezetten messzire, ugyanis egyszer csak a sárkányos kislány toppant be az útjába: átmenni nem lehetett rajta, megkerülni pedig miért ő kerülte volna? Szenvtelenül nézett le rá, hacsak azt a milliméternyi szemöldök megemelést nem számítjuk hozzá, de tőle úgyis valami hasonlót kapott vissza, szemkontaktussal egyetemben. Csodák csodájára megszólalt és ezúttal hozzá beszélt, az életben először... na, ehhez vajon mit kellett csinálnia, hogy most hirtelen észre is vegye? Először nem akart válaszolni neki, de a pillanat leteltekor átgondolta ezzel kapcsolatos álláspontját, s inkább amellett tette le az egyszemélyes voksát, hogy akkor tesz egy próbát. Amolyan 'válaszol, hátha kap rá választ' próbát. Próbát.
- Jó tudni, - mondta hidegen, tovább indulva az út felszabadulása következtében - hogy nem vagyok kísértet és csak egy agymenő láthat.
Ennyi bőven elég volt, ebben a hajcihőben teljesen megfeledkezett arról, hogy miért is jött ide. Kieresztett ajkai között egy kicsiny sóhajt, s ezzel meg is nyugodott, a cél számított inkább. Ott volt az elveszett kigyó, akivel olyan idiótán bánhatott ez a Ken, hogy vagy lelépett, vagy olyan lett mint ő és most valami rossz dolgot agyaltak ki egy mit sem sejtő csapat ellen. De így legalább volt valaki, akiről tudta, hogy bármi kijöhetett ebből a mentőakció-féle napból. A többiek fejébe nem látott bele. Itt elől sem volt egyedül, a zöld hajú lány ugyanis egyszer csak elviharzott mellette és az eléjük terülő tisztás végében heverő kőhalom felé sietett. Lassan odasétált mellé és lenézett, mivel a lány nem vett róla tudomást, így ő sem foglalkozott vele. Voltak valamiféle tekervény nyomok a földön, de ő nem igazán tudott mit kivenni belőlük, így hát kardja végével a köveket kezdte bökdösni, hátha egyszer csak összeállnak valami kőgólemmé.
- Mi lehet ez... alvó kőgólem? - mondta halkan magának.

by **Hime** Hétf. Szept. 09 2013, 15:40

Még mindig teljesen le voltam sokkolva attól, hogy ez a srác tényleg semmire nem figyel oda. Ekkora tuskó hogy lehet idomár. Nem is értem. Nem csodálkozok, hogy volt aki inkább itt hagyta ezt a tuskót, és valami mást csinál jelenleg, minthogy ezt a pojácát kísérgesse, és ennek védje a hátsóját. Aztán végül is megindult jobbra. Ám kérdésemre továbbra se volt hajlandó válaszolni. Viszont sértegetni azt aztán tud. Már nyitottam volna válaszra a számat, de aztán úgy gondoltam, hogy felesleges energiapazarlás lenne, így inkább csendben maradtam. Ahogy a régi bölcs mondás is tartja: Hallgatni arany. Vagy: Ne szólj szám, nem fáj fejem. Így a sor végén maradva mentem a többiek után kissé egyhangúan, néha hátra pillantva, hátha valahonnan még egy mob bukkan fel elénk. Szerencsére azonban épségben elértünk egy füves területre, ahol szabad szemmel is jól láthatóan két kígyó nyomát lehetett felfedezni. Egy kisebbét, és egy sokkal nagyobbét. Ismét kirázott a hideg. Nem hiszem el, hogy nekem muszáj egy ilyen szituba keverednem már megint. Kicsit aggasztott a dolog, hisz a pókokkal is kicsit nehezebben bántunk el, mi lesz, ha most még kígyóval is harcolnunk kell. De túl sok mindent jelen esetben nem tehettem. Ki tudja, mit hoz a jövő, és hogy honnan bukkan majd elő, és micsoda. Egyenlőre csendben álldogáltam a többiektől kissé távolabb, de még hallótávolságon belül, ezzel is jelezve, hogy segíteni segítek, de Ken teljesen hidegen hagy, és jelenleg nagyjából minden más is. Kíváncsi voltam azért, hogy mi fog ebből kisülni, mert biztos voltam benne, hogy sok jó nem.

by **Peter Worker** Hétf. Szept. 09 2013, 21:00

Jó mókának tűnt, de mégis, mintha valamit elrontottam volna. Nem vettem túl komolyan, és minthogy mindenki más igen, úgy én lehettem a hibás. Pedig nem tűnt ez olyan komoly munkának első ránézésre, de mégis másoknak sokak számított ez. Shuhaku hamar a fiú elé állt, a többiek pedig útnak indultak. Egyesek dúlva, mások fúlva, nem volt jó.
Nagyot sóhajtottam, majd intettem a lányomnak, hogy álljon mellém. Komolyra kellett venni a figurát, függetlenül attól, hogy túl sok volt a komoly szó már így is. A sárkány szarvába kapaszkodtam és gyengéden húztam magamhoz, hogy a fülébe súgjak, miközben méregetően figyeltem mindenkit.
- Hisame, tiéd lesz Shu. Vigyázz rá, óvd. Én asszem, hogy a többiek mellett leszek.
- Miért?
- Hát úgy tűnik, hogy ők komolyabban gondolják az itt létet, a munkát, mint mi. Nekünk is fel kell venni az ő ritmusukat.
- Csudába. – csóválta a fejét.
- Jah, én is hasonlóképp vagyok, de hirtelen rossz előérzetem támadt, szóval kérlek vigyázz Shukakura és Timudusra, rossz lenne, ha bajuk esne. – sokáig engesztelhetném a kislányt.
- Mh. Rendben. – nézett a lány felé - Shu, az enyém.
- És ne menj el mellőle bármi is történik.
- Értettem, Főnök… Vezér… Apa. – és ügetett a lány mellé.
Én félő tekintettel néztem a lányok felé, majd nyújtózkodtam.
- Hát hajrá Peter, túl fogod élni. – bíztattam magam, majd léptem hozzájuk.
Kígyónyomok, kövek, semmi érdekesség, legalábbis mindaddig, míg rá nem jöttem, hogy egy kígyót kerestünk épp. Kiabálni nem kiabáltam, de figyeltem a lányok lépése után.

Hisame Shukaku mellé állt, lelkesen baktatott. Teljesen természetellenes viselkedése már - már zavaró lehetett, majd váratlan a lány gallérját fogta és dobta fel a hátára a két szárnya közé.
- Rajtam utazol. – jah, tipikus Hisame féle felfogás, bár talán valamennyire igaza is volt.

by **Strea** Kedd Szept. 10 2013, 01:19

- Miért ne akarnám megtalálni? – vakarta meg Ken a tarkóját unottan – Hiszen nem bóklászhat egyedül, még valami baja lesz… S miért hiszed, hogy annyira igazad van? Túl nagy feszültséget csináltok ti mindenből, így eltelik az életetek nevetés és vidámság nélkül – tette hozzá, láthatólag egyáltalán nem értette, mire fel a nagy felháborodás. Közben ő is a kőhalmok felé sétált, ám érdeklődve tekintett felfelé, ahonnan pár majom rikoltozva nézte az eseményeket. Az egyik le is ugrott a földre, s kezébe vett egy követ, majd elkezdett dobálózni, egyenesen a legnagyobb célpontot, Hisamét vette célba, s ahogy az első kő eltalálta vagy sem a sárkányt, az ágakon csücsülő mobok fellelkesedtek, ugrándozásuk viszont nem várt következménnyel járt: a vaskos ág leszakadt, egyenesen a jégsárkány szárnyára. A szeplős fiú azonban az ellenkező irányba mutatott, hátrálva pár lépést, amikor meghallotta a kőhalom alól a jellegzetes csörgést – Ez… ő nem Kobura – mondta, összeráncolva a homlokát, majd hirtelen megfogta Saya kezét, és elhúzta a kövektől, ami alól hamarosan egy kígyó csusszant elő.

Ha jobban megnézitek, a piros indikátora fölött a <<Barna Csörgőkígyó>> felirat jelenik meg. Ahogy meglátja a majmot, dühösen feléje mar, gyorsaságából máris észrevehetitek, hogy nem lesz egyszerű harc, érdemes lenne addig potizni, amíg még lehet. A majmok már sehol sincsenek, mind megijedt az új ellenségtől, ami most veletek néz farkasszemet.

barna csörgőkígyó:

- A kézikönyvben sincs még benne – jelenti ki Ken, s csukja be az előzőleg lehívott bestáriumot. Bár továbbra sem tűnik olyan idegesnek, azért már korántsem vigyorog olyan vidáman, mint eddig. Végignéz rajtatok, majd a kígyó felé int – Ezúttal én is segítek.

életek:

sorrend:

by **Peter Worker** Kedd Szept. 10 2013, 17:14

A fiú válaszolt, ezt várták tőle, azt hiszem, majd csakhamar érkezett is a baj. Kedvtelenül néztem az elénk ugró felé és próbáltam megérteni, hogy mit is akart az tőlünk. Ugrált, ugrált és továbbra is csak ugrált, majd egy követ ragadott és Hisame felé dobta azt. Szidtam némán a majom majd mindegyik rokonát, hisz a kő talált és a fán levő társai alól is a faág a lányom szárnyára zuhant.
- Nyavajások. – ám cselekedtek helyettem. Egy kígyó, pikkelyes és csörgő kúszott elő és üldözte a majmokat. Féltem, hogy több felé kellett figyelni, de lehet azzal jártunk volna jobban, hisz ez a több is menekült ez egy ellen. Tudhattak valamit, amit mi nem.
- Barna Csörgőkígyó. – olvastam hangosan a nevét, majd érkezett is a válasz. Egy eddig nem látott állat, sok ismeretlennel. Sosem szerettem a kígyókat és most is a hideg rázott tőle, azonban a kezdő késem vettem elő és szorítottam rá a nyelére. A penge erősen állt az ujjaim közt, nem szabadott meginognia, hisz csak az volt nekem. Láttam, hogy a kígyó miként ugrott korábban a majomnak, féltem a gyorsaságát.
Nem kiabáltam, fölöslegesnek éreztem, csupán csak az állat elé álltam, kiegyenesedtem, a karomat tártam, hogy én legyek a kiszemeltje. Hátra tekintettem még, Hisame nem szabadult az ág súlya alól, egyedül maradtam. Mély levegőt vettem, talpammal egy masszívabb követ kerestem a sikeres elrugaszkodás érdekében, majd megindultam. Nem szerettem a kígyókat, nem tudtam róluk szinte semmit sem. Nem kerestem gyenge pontot rajta, fölöslegesnek éreztem, csupán csak kerülni kellett a fogait, legalábbis reméltem. A késemmel a testét akartam hasítani, reméltem csak hogy nem ér sérülés, vagy ha az igen, az állat mérge távol marad tőlem.

Támadok kétszer.

by **Strea** Kedd Szept. 10 2013, 23:42

Talált! 2x8 sebzés. Érintkezéskor a játékosba kerülő méreg miatt Peter 1 (teljes) körre lebénul. Az eleddig lilásan izzó gyűrűk ezután veszítenek színükből.

A Barna Csörgőkígyó Petert támadja, 2 sebzés.

életek:

sorrend:

by **Shukaku** Szer. Szept. 11 2013, 08:25

*Annyi minden történt és olyan gyorsan. Az ág leszakadása őt is meglepte, és gyorsan megnézte, hogy Hisamenek vagy Timidusnak nem történt-e semmi baja. Azonban a fiú szavai is meglepték, hiszen most egyáltalán nem volt felelőtlen, és még a csatába is beállt melléjük.*
~ A kézikönyvben sincs még benne.~
*Csengettek vissza folyamatosan az idomár szavai Shukaku fejében.*
~Tehát egy teljesen új faj, akit mi fedeztünk fel. Akiről még a többiek semmit nem tudnak. Húúúú! Nem hittem volna, hogy ilyen hamar felfedezhetek valamit és még tanulmányozni is tudom. Úgy volt, hogy csak Timidus és Hisame lesz nekem egy jó ideig. A kisállatok!~
-Timidus! Hisame!
*Újra végignézett a körülötte lévőkön és egyre idegesebbé és idegesebbé vált.*
~Nem tudok semmit a kígyóról, de segíteni akarok a többieknek. Peter azt mondta, hogy ne én támadjak, hanem Timidus. Így is lesz, de nem én fogok elsőnek támadni. Ha a kígyó túl erős, akkor nem küldöm oda Timidust. Nem tudok róla még semmit.~
*Ekkor kezdett bele Peter a támadásba, és ahogy Shukaku figyelte az akciót, elgondolkodott azon, hogy nem csak a harcból lehet tudást szerezni, hanem a harc megfigyeléséből is. Tehát nagyon figyelt arra, ami történt.*
~ Az erejét ugye azonnal látom a támadás után. Amennyiben eljutunk addig, hogy valamelyikünk pihenjen, abból a kitartást is meg tudom saccolni. A páncélt is talán megállapíthatom, ha tudjuk, hogy mennyit támadunk, és mikor kezd el az életéből veszíteni. A gyorsaságot is viszonylag egyszerű, ha tudom mennyit támad ő és én. Ha a többiek is elmondják a statjaikat, akkor még pontosabbak lesznek az adatok.~
*Figyelte a kígyót és Petert és bőszen számolt.*
~Vagy Peter támadása nagyon magas, és azonnal átütötte a páncélt, vagy a kígyónak nincsen páncélja. Meg kell tudnom, hogy mennyi Peter ereje. A kígyó ereje nem sok, hiszen alig csökkent Peter élete. A mérge… Méreg! Timidus!~
*Újra hezitálni kezdett, hiszen nem akarta, hogy Timidus megmérgeződjön, amíg nem tudja, hogy milyen méregről van szó. Azt azonban látta, hogy a támadást követően Peter nem sebződik tovább, viszont nem is mozdul, így arra következtetett, hogy bénító mérget használhat a kígyó.*
~De vajon meddig bénít? A harc végéig? Talán tovább? Segítenem kell a többieknek, és főleg Hisamének, aki eddig mindig nekem akart segíteni.~
*Ekkor ötlött a fejébe egy új gondolat.*
~Bár Peter azt mondta, hogy a kisállatok meghalnak, ha az idomár meghal, talán hazudott, vagy rosszul tudta.~
*Adta meg az ártatlanság vélelmét Peternek. Nem akart arra gondolni, hogy Peter máris hazudott neki. Nem szerette a kegyes hazugság kifejezést.*
~Talán csak rá akart venni arra, hogy Timidust használjam a támadásra. Úgy olvastam valahol, hogy ha az idomár meghal, akkor a pet nem hal meg, csak egyedül marad és ellenséges mobbá válik. És mi van abban az esetben, ha a kisállat elhagyja az idomárt? A kisállat számára az ugyanolyan, mintha az idomár halott lenne, hiszen nem védi meg többet senki. Talán a kis kígyó, Kobura is ellenséges mobbá változott, és most ő áll előttünk, és mérges, mert velünk van az is, aki gonosz volt vele. Meg kell próbálnom.~
*A kígyó szemébe nézett és elkiáltotta magát.*
-Kobura! Ha itt vagy valahol, akkor tudd, hogy Ken nagyon sajnálja, és szüksége van rád!
*Figyelte a kígyó reakcióit, de ha még mindig ellenségesen viselkedett, akkor nem tehetett mást. Gyorsan döntenie kellett, hiszen neki is támadnia kell. Nem volt más választás.*
~A sebzése nem öli meg jó ideig Timidust sem, de a kígyó úgyis Petert támadja, ha valaki nem switcheli, és még van egy potionom. A méreg valószínűleg Timidusra hat majd, így ha mégis odáig jutunk, akkor én ki tudom teleportálni.~
*Ránézett Timidusra, és lehajolt hozzá.*
-Segíteni fogunk nekik.
*Megpaskolta társa hátát, majd halkabbra vette a hangját.*
-Timidus, te támadsz, amíg én megpróbálom kiszabadítani Hisamét. A kígyó mérgező, bénító mérge van. Ha félsz, akkor nem kell menned, de ne íjedj meg, ha nem tudsz mozogni. Megígérem, hogy meggyógyítunk ha ennek vége. Csak olyan ügyesen, mint a pókoknál. Hajrá!
*Timidus is hezitált, hiszen nagyon picinek tűnik a hatalmas kígyóval szemben, de ahogy Shukaku is, ő is meg akarja védeni a társait.*

Timidus támad.
Nem tudom, hogy ez számíthat-e mellékcselekvésnek, de Shu közben megpróbálja kiszabadítani Hisamét.

by **Shukaku** Szer. Szept. 11 2013, 08:27

(Hopsz ez lemaradt. Bocsi! ^^" )

by **Kayaba Akihiko** Szer. Szept. 11 2013, 08:27

The member 'Parvulus' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[Küldetés] Kapocs - Page 3 4767249862_5877ffd2ef_s

by **Strea** Szer. Szept. 11 2013, 13:29

Nem talált. A kígyó farkán a gyűrűk újra izzásba kezdenek.

A Barna Csörgőkígyó Petert támadja, 2x2 sebzés.

Saya következik.

életek:

sorrend:

by **Saya** Vas. Szept. 15 2013, 00:57

~Amondó vagyok, hogy húzz már el innen a...~
Hugi, ne káromkodj. És miért? >.>
Válaszolni már nem válaszol, csak az érzelmeit küldi felém, hogy fussak, vagy minimum csináljak valami mást, aminek nincs köze a kőrakás vizslatásához. A többiek közben elvannak mögöttem, vitatkoznak tovább, de legalább végre megjegyezhetem a kígyó nevét, ami... mi is? Koburo. Vagy ilyesmi. Mindegy, a lényeg, hogy már tudom nagyjából.
-Kobu, Kobu, gyere ki szépen. -szólongatom tovább a nyom végén üldögélő kőárnyékot, hát ha kibukkan belőle a Hadaró kígyója.
Hugi közben egyre inkább pánikol, már egyenesen úgy érzem, retteg valamitől. Még sosem volt ilyen ezelőtt, hogy szívesebben vonult volna vissza a csapathoz, mint hogy távol maradjon tőlük. Én magam csak a zajra figyelek fel, meg a majmokra, mire elfintorodom.
-Fúj. Én nem szeretem a majmokat. -jegyzem meg, öklömet rázva feléjük, majd felemelek egy követ és feléjük vágom. A Hugi közben már üvölt a fejemben, hogy lóduljak már.
Meg sem kérdezhetem tőle, hogy miért rikoltozik ennyire, a Hadaró megragad és hátrébb visz.
-Naaa, mi van már? -kérdezem durcásan, miközben megigazítom a ruhámat, de legalább a Hugi kicsit elhallgatott és mintha mindenáron oldalra, a kövek felé akarná fordítani a fejem. Én viszont inkább a nagy sárkányt akarom nézni, mert szegényt megtámadták, de a kislány már siet is a segítségére, miközben az ő sárkánya...
Oh, hoppá. De ez nem a hadaró kígyója?
~Nem, te sükebóka! Ez egy ellenséges mob.~
Jaa, oké, akkor rendben. Miért nem mondtad már ezt az elején?
~Mert én sem tudtam, csak azt, hogy el kéne onnan húznod a s*gged...~
Az ilyesmit lehet kedvesebben is kérni ám! Na, majd én megtanítalak.
~Felőlem oké, de előbb talán be kéne segíteni nekik. Ahogy látom, ez nem lesz olyan könnyű, mint a két pók.~
Miért, azok könnyűek voltak? O.o
Vállat vonok, és előveszem a két kést. Kivételesen nem érdekel, hogy én vagy a Hugi harcolunk-e, mert túlzottan is mérges vagyok amiatt, hogy elráncigáltak onnan, meg az a pár majom bántotta a gyönyörű sárkányt. Jól megszorítom a késeket, hogy érezzem őket, meg a Hugi is rendre ezt szokta csinálni, aztán ellököm magam a földtől és megtámadom a kígyót. Csak két gyors vágás és már ugrok is vissza a többiek közé, nem nagy ördöngősség.
~Jó, az addig oké, de minek izzik a farka?~
Miért, izzik a farka?
~... ... ... Vaksi.~

by **Kayaba Akihiko** Vas. Szept. 15 2013, 00:57

The member 'Saya' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[Küldetés] Kapocs - Page 3 4766610511_dda12706fc_s

[Küldetés] Kapocs - Page 3 4766612103_86ee832108_s

by **Strea** Kedd Szept. 17 2013, 16:31

Egyik kés talált. 3 sebzés. Érintkezéskor a játékosba kerülő méreg miatt Saya 1 (teljes) körre lebénul. Az eleddig lilásan izzó gyűrűk ezután veszítenek színükből.

Hopp ez lemaradt az előző körből: Parvulus, súlyemelés jártasság híján nem tudja megemelni a nehéz faágakat, így Hisame továbbra is mozgásképtelen.

A Barna Csörgőkígyó Petert támadja, 2x2 sebzés.

Hime következik.

életek:

sorrend:

by **Strea** Hétf. Szept. 30 2013, 22:37

Ken támad (pusztakézzel), de nem talált. A kígyó farkán a gyűrűk újra izzásba kezdenek.

A Barna Csörgőkígyó Petert támadja, 2x2 sebzés.

Eki Ran jönne, de nem támad (kimarad a körből, kövi körben még pótolhat, nem kell az 500 szó, mivel kockázós /a hétvégét direkt megvártam, hátha/)

A Barna Csörgőkígyó Petert támadja, 4x2 sebzés.

Peter (vagy Hime, ha tud) következik.

életek:

sorrend:

by **Kayaba Akihiko** Hétf. Szept. 30 2013, 22:37

The member 'Strea' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[Küldetés] Kapocs - Page 3 4766612103_86ee832108_s

by **Hime** Pént. Okt. 04 2013, 12:56

Először pókok, most meg egy ismeretlen fajtájú kígyó. Ránézésre, és tanulmányaimra hagyatkozva csörgőkígyónak gondoltam. Ilyen az én formám... Mindig az jön, aminek nem kéne. De hát ez van, ezt kell szeretni. Na de hogy Ken is segít. Azon jót mosolyogtam magamban. majd meglátjuk. Úgy döntöttem, hogy most jött el az én időm. Bár csak egy ellenféllel álltunk szemben, viszont két bénult emberünk volt. Ami nem túl jó arány. Így hát abban reménykedve, hogy tervem sikerrel jár.
Nem hallottam mást, csak a csörgőkígyó zaját. minden mást kizártam magamból. Megpróbáltam kissé hipnotizálni a kígyót kezem mozgatásával, majd egy szót suttogtam bele a némaságba.
-Hollow. - Reménykedtem benne, hogy tervem sikerül, és meg tudom idézni a klónjaimat.

/OFF: sorry, h csak ennyi, de még 39 fokos lázzal küzdök./

by **Kayaba Akihiko** Pént. Okt. 04 2013, 12:56

The member 'Hime' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :
[Küldetés] Kapocs - Page 3 4767249862_5877ffd2ef_s

--------------------------------

#2 '6-os dobókocka' :
[Küldetés] Kapocs - Page 3 4767249862_5877ffd2ef_s

by **Strea** Pént. Okt. 04 2013, 23:09

Talált! 6 sebzés a kígyócskának. Érintkezéskor a játékosba kerülő méreg miatt Hime 1 (teljes) körre lebénul. Az eleddig lilásan izzó gyűrűk ezután veszítenek színükből.
Képesség sikeres, két klón jelenik meg (igaz kidobósban dobtam a kígyó támadását illetőleg, de aztán eszembe jutott, hogy nem is rajtad van, hanem Peteren… a méreg pedig ugye a te támadásodkor hat). (Kérlek írd majd meg ha van valami egyéb hatása is a képidnek.)

/Amíg van képi, minden 5. körben pihensz és utánad a kígyó 3x támad 2 helyett./

A Barna Csörgőkígyó Petert támadja, 3x2 sebzés.

Peter következik.

életek:

sorrend:

by **Peter Worker** Vas. Okt. 06 2013, 18:34

Nem tudtam mozogni. Egy állat, egy fenevad volt az ellenfelünk, azonban nem tudtam mit tenni ellene. Támadott folyamatosan és nem tudtam kitérni előle. Nem, mert ügyetlen voltam, hanem mert mozdulni sem tudtam. Kha'renre emlékeztet, a szörnyharcra, hol szinte csak engem támadott a bestia a csápjaival, míg Taidana helyet nem cserélt velem akkor. Tanknak neveztek, sok élettel rendelkeztem, azonban nem volt jó egy bábúnak lenni, kit csak ütni lehetett. Most sem sebzett sokat a kígyó, miért is tett volna így? Lassan ölt, épp hogy csak a páncélom pontjai váltak semmivé, azonban kellemetlen volt érezni a támadásait, miként a fogai belém és belém martak. Kha’ren után is sokáig rosszakat álmodtam és most sem gondoltam, hogy az éjszakám más lesz. Életpontilag mondhatni épp voltam, azonban mentálisan senkinek sem tett volna jót ez és e téren nem különböztem a tömegtől, nekem sem tett jót… sokat kaptam már.
Mart és mart, szinte körbenézni sem tudtam, nem tudtam, hogy mit kellett volna tennem. Hisame nem tudott szabadulni, rá nem számíthattam most. Shukakut inkább távol akartam látni az állattól, mintsem hogy a piciny sebzésével mellettünk szaladgált volna.
- Timudus! Segíts, kérlek! – bénult voltam, nem tudtam, hogy szólni tudtam e, de akartam. Nem akartam parancsba adni a kissárkánynak, távol álljon tőlem, hisz nem én voltam az idomárja, azonban sajnos most csak ő volt használható a számunkra. Kértem, mert mást nem tudtam és reméltem, mert mást nem tehettem. Szégyelltem magam. A legerősebb lehettem, most mégis másra kellett támaszkodnom. Csapatmunka, igen, talán, azonban nem akartam gyengének tűnni Shukaku és a többiek előtt sem.

Kimarad a támadás, bénult vagyok.

by **Strea** Vas. Okt. 06 2013, 19:08

A kígyó farkán a gyűrűk újra izzásba kezdenek.

A Barna Csörgőkígyó Petert támadja, 2 sebzés.

Parvulus következik.

életek:

sorrend:

by **Shukaku** Hétf. Okt. 07 2013, 09:26

~Petert is legyőzte a kígyó és még a lovagot is, a többiek pedig ugyanúgy nem tudják megsebezni mint Timidus, és ha Timidus nem tudja, akkor én sem fogom tudni. És akkor…~
*Ökölbe szorította a kezeit és belenézett Hisame szemeibe, majd Timidusra pillantott.*
~És Hisamét sem tudom kiszabadítani és Timidust sem tudom megvédeni, és Hisame azért nem tudja megvédeni Timidust, mert én nem tudom őt kiszabadítani.~
*A tehetetlenség érzése végigfutott a testén, görcsbe rántotta a gyomrát és torkában már ott dobogott a szíve, és az a bizonyos gombóc, ami a sírás előjele.*
~Tehetetlen vagyok és haszontalan. Megint.~
*Összeszorította a fogait és behunyta a szemét. Le tudta nyelni a sírást, de ezzel a feje még egyáltalán nem tisztult ki. Haragudott mindenkire.*
~Senki nem tud tenni semmit. Mindenki ugyanolyan tehetetlen volt mint én, és megint csak senki nem véd meg, pedig megígérték, és nekem kell megvédenem a többieket, pedig én nem is tudom.~
*A teljes reménytelenségből Timidus érintése ébresztette fel. A kis sárkány feszülten figyelte az ellenséget, készen állt arra, hogy újra támadjon, mindössze arra várt, hogy barátjának nincs-e valami jobb ötlete. Érdekes módon cseppet sem lankasztotta le a harci kedvét az, hogy az előző körben nem sikerült a támadása, és ez a magabiztosság lehetett az, ami felébresztette Shukakuban is a küzdeni akarást. Úgy nézett Timidus szemébe, mintha a kis sárkánytól várná a választ.*
-Használhatnék váltást, hogy ne Petert támadja a szörny. Akkor ő tudna harcolni, és sokkal többet tud sebezni, mint én vagy te.
*Timidus azonnal a lány elé állt, és azon a hangján mordult a lányra, amit Shu még sohasem hallott tőle, legalább is nem úgy, hogy felé intézte volna. Egyszerre volt ellenkező és parancsoló. A lány nem szólt semmit, csak bólintott.*
~Timidus erősebb mint én a harcban. Hasznosabb is. Biztosan többet is tud róla.~
-Utánozhatnám a mongúz hangját… a kígyók félnek a mongúztól…
*Próbált ellenkezni, hiszen nem akarta Timidust visszaküldeni, amikor az előbb sem sikerült sebeznie. A sárkány azonban ellentmondást nem tűrően nézett továbbra is a szörny felé, és látszott rajta, hogy ha sokat tétovázik a lány, úgy akkor is támadni fog, ha Shu erre nem utasítja, így mást kellett kitalálnia, és gyorsan. Mivel az összes ismert szörny adatait bemagolta a Bestiáriumból, így nem esett nehezére meghatározni a szintjét. Tudta, hogy eddig mennyi sebzést kapott, így biztos volt abban, hogy a kígyó minimum a Tébolyult Vízitündér erejével lehet egy szinten, legalább is ha az életét veszi számításba, de az is lehet, hogy még erősebb is.*
-Az egy nyolcas szintig lévő szörny. Én pedig csak kettes vagyok.
*Mielőtt újra hatalmába kerítette volna a tehetetlenség érzése, Timidus megrángatta a ruháját és türelmetlen hangján morogva intett fejével a kígyó felé.*
-Rendben.
*Újra bólintott.*
-Menj Timidus!
~Remélem azért tudok neked segíteni.~
*Minden dühét a kígyó felé irányította, minden segíteni akarását pedig Timidus felé. Még sohasem próbálkozott a speciális képességgel, de remélte, hogy a kezdők szerencséje miatt elsőre sikerülhet neki.*
-Ki vermet ás másnak, maga esik belé.
*Összeszorított fogakkal és ököllel suttogta, szinte csak kipréselte magából a szavakat, majd elkeseredésében rákiáltott a kígyóra.*
-Ne merd bántani Timidust!
*Megpróbálta aktiválni a speciális képességét. Ha ő tehetetlen is, de Timidus nem az, és valahogyan segítenie kellett neki.*

Timidus támad.
Megpróbálkozom a speciális képességgel.

by **Kayaba Akihiko** Hétf. Okt. 07 2013, 09:26

The member 'Parvulus' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :
[Küldetés] Kapocs - Page 3 4766610511_dda12706fc_s

--------------------------------

#2 'Római stílusos 6-os' :
[Küldetés] Kapocs - Page 3 4766604805_c1598fabbe_s

by **Strea** Hétf. Okt. 07 2013, 10:42

Talált! 6 sebzés. A kígyó elpusztult. (Hehe, utsó pillanatban.) Speciális képesség sikertelen.

A barna Csörgőkígyó még egy utolsót felszisszen, mielőtt végleg elpixeleződne Timidus támadása nyomán. Amint az utolsó darabkája is eltűnik a szélben, mindenki, aki eddig bénult volt, újra képes a mozgásra, úgy tűnik a méreg csak az állat jelenlétében fejtette ki hatását. Ken sóhajt, majd nyújtózkodik egyet, arcán újra lehet látni a jókedvű vigyort, mellyel végigmér titeket.
- Szép volt! Látjátok, mégiscsak jó volt, hogy velem jöttetek – kacsint, majd a kőhalom felé veszi útját. Ha egyszerre többen próbáljátok, akár súlyemelés jártasság nélkül is ki tudjátok szabadítani Hisamét, egyedül azonban aligha járhattok sikerrel.

Még fejezzük be a kört, tehát a következő mesélés Saya, Hime és Eki Ran után következik, sorrend nincs! Reagáljátok le az eddig történteket, egy kicsikét tovább is vittem a cselekményt, hogy egyszerűbb legyen. Határidő továbbra is 3nap/fő.

by Ajánlott tartalom