[Küldetés] Kapocs 02 - A gyűrűk titka
+3
Chancery
Peter Worker
Strea
7 posters
1 / 5 oldal
1 / 5 oldal • 1, 2, 3, 4, 5
[Küldetés] Kapocs 02 - A gyűrűk titka
Egy lány kopogtat a céhház hatalmas ajtaján, kezét ökölbe szorítva, arcán felszáradt könnyek, vállán egy apró termetű, narancs színű kígyó sziszeg. Egyik lábáról a másikra áll, várja, hogy bejusson, türelmetlen ugyan, de illedelmes, tagjai néha megremegnek, ahogy igyekszik visszafojtani kétségbeesését. Majd megtalálja a csöngőt is, azt nyomja, s hátrébb lép, tekintetét végigvezetve az ablakokon, hátha mozgást vagy fényt lát az egyik mögül.
De vajon mit keres ő itt, ennyi idő után? Mit szeretne, amit a múltkor nem, s vajon azóta mi változott? Vagy lehet éppen az a gond, hogy semmi?
Résztvevők: YJ céh tagjai
Sorrend: mindegy, de lehetőleg olyasvalaki nyissa ki neki az ajtót, aki ismeri. Viszont nem muszáj az első körben mindenkinek beszállni, amennyiben in-game furán jönne ki, hogy egy idegen ismerősnek rögtön az egész céh összegyűlik.
Határidő: 3 nap/fő
De vajon mit keres ő itt, ennyi idő után? Mit szeretne, amit a múltkor nem, s vajon azóta mi változott? Vagy lehet éppen az a gond, hogy semmi?
Résztvevők: YJ céh tagjai
Sorrend: mindegy, de lehetőleg olyasvalaki nyissa ki neki az ajtót, aki ismeri. Viszont nem muszáj az első körben mindenkinek beszállni, amennyiben in-game furán jönne ki, hogy egy idegen ismerősnek rögtön az egész céh összegyűlik.
Határidő: 3 nap/fő
Strea- Admin
- Hozzászólások száma : 2459
Join date : 2013. May. 18.
Karakterlap
Szint: ?
Indikátor: -
Céh: -
Re: [Küldetés] Kapocs 02 - A gyűrűk titka
Aincrad szélén álltam és a korlátnak támaszkodtam. Egy elrugaszkodás, egy könnyed lépés elég lett volna, de nem akartam levetni magam. Nem tagadom, hogy egy-két napja foglalkoztatott a gondolat, de túlságosan is féltem én ahhoz a halált. Milliónyi magamnak feltett kérdésre kerestem a választ, de mindhiába. Ha szólnék, úgy lenne valaki, ki eljönne lebeszélni erről? Megállítani? Lefogni? Lenne valaki, ki egyáltalán le tudna beszélni? Akarna valaki? Meggyőzhető vagyok? Érek ennyit? Vagyok én ilyen fontos barátja valakinek is?
Persze, ha hallották volna a kérdéseimet, úgy valószínű hatalmas pofonokat kaptam volna egyesektől, mások magasság híján a bokámat rúgták volna, és megint mások keresztbe nyeltek volna le engem. Ezeknek a jelentése egyértelmű lett volna. Ébredj fel, Peter!
Nem akartam borús hangulatot magamnak, de időnként nehéz volt elkerülni ezt. Próbáltam némi önbizalommal megtölteni a gondolataimat, de ha esett az eső, úgy nehéz volt a sötét felhők között a fényes Napot látni.
- Menjünk innen, Apa. Nem szeretek itt lenni. – igen, Hisame is itt volt mellettem és talán ő miatta sem tettem fel hangosan ezeket a kérdéseket. Nem értette volna.
- Rendben. Valóban, kicsit nyomasztó. – rugaszkodtam el a korláttól és fordultam el a gyönyörű és oly közeli felhőktől.
Program volt szervezve a céh számára, így hazafele tucatnyi kristályért kellett még befordulni, de időben elértünk a céhházhoz. Egy kristály nem volt elég, minimum három képet szerettem volna és jól tudtam, hogy ezek megalkotására egy-egy fotó kristály nem volt elég. Nem rég Lea gúnyosan jegyezte meg, hogy üresek és komorak az épület falai és legalább az előtérbe kéne némi díszítés. Részemről így született meg a grandiózus ötlet, hogy csoportkép szülessen rólunk. Persze jól tudtam, hogy valószínű egyenként nem szívesen álltak volna modellt a képekhez, talán én is kihagytam volna, de hogy csoportos program volt, úgy reméltem, hogy valamelyest több öröm látszik majd arcukon.
Csengettek. Meglepődve fordultam az ajtó irányába, hisz személy szerint nem vártam egy vendéget sem. Hisame lelkesen kiabált, hogy hallják a többiek, itt az idő, de leintettem, kértem némi szünetet tőle, míg ajtót nyitottam. Jó napokat látott a sárkány, valamiért a legapróbb szavamat is figyelemmel követte, és ha a mondataim végére illesztettem a kérő szót, úgy nem kellett ismételnem magam többször mostanában. Egyben volt ez jó, szokatlan és úgy ijesztő is.
A névtelen lány állt az ajtóban. Meglepődtem kicsit és a néma számolást kihagyva adtam hangot a nyers véleményemnek.
- Pocsékul nézel ki. – fölösleges is volt tagadni és nem éreztem úgy, hogy a szavaimat gondosabban csomagolt külsővel kellett volna tálalnom. Persze én ártottam neki, nem feledtem, naponta az eszembe jutott ez, de én is ültem ott Shuval és együtt vártuk, hogy visszatérjen ő. Segíteni akartunk, de úgy tűnt, hogy akkor nem akart belőlünk többet.
- Gyere beljebb. – ha nem is lelkesen, de illendően invitáltam beljebb – De jól jegyezd meg, mielőtt szólsz, úgy előtte egy igencsak hosszú mesével tartozol nekünk. – nem kérés volt, de parancsnak is túlzás lett volna nevezni. Csupán csak megjegyeztem, hogy korábban elfelejtett valamit.
Persze, ha hallották volna a kérdéseimet, úgy valószínű hatalmas pofonokat kaptam volna egyesektől, mások magasság híján a bokámat rúgták volna, és megint mások keresztbe nyeltek volna le engem. Ezeknek a jelentése egyértelmű lett volna. Ébredj fel, Peter!
Nem akartam borús hangulatot magamnak, de időnként nehéz volt elkerülni ezt. Próbáltam némi önbizalommal megtölteni a gondolataimat, de ha esett az eső, úgy nehéz volt a sötét felhők között a fényes Napot látni.
- Menjünk innen, Apa. Nem szeretek itt lenni. – igen, Hisame is itt volt mellettem és talán ő miatta sem tettem fel hangosan ezeket a kérdéseket. Nem értette volna.
- Rendben. Valóban, kicsit nyomasztó. – rugaszkodtam el a korláttól és fordultam el a gyönyörű és oly közeli felhőktől.
Program volt szervezve a céh számára, így hazafele tucatnyi kristályért kellett még befordulni, de időben elértünk a céhházhoz. Egy kristály nem volt elég, minimum három képet szerettem volna és jól tudtam, hogy ezek megalkotására egy-egy fotó kristály nem volt elég. Nem rég Lea gúnyosan jegyezte meg, hogy üresek és komorak az épület falai és legalább az előtérbe kéne némi díszítés. Részemről így született meg a grandiózus ötlet, hogy csoportkép szülessen rólunk. Persze jól tudtam, hogy valószínű egyenként nem szívesen álltak volna modellt a képekhez, talán én is kihagytam volna, de hogy csoportos program volt, úgy reméltem, hogy valamelyest több öröm látszik majd arcukon.
Csengettek. Meglepődve fordultam az ajtó irányába, hisz személy szerint nem vártam egy vendéget sem. Hisame lelkesen kiabált, hogy hallják a többiek, itt az idő, de leintettem, kértem némi szünetet tőle, míg ajtót nyitottam. Jó napokat látott a sárkány, valamiért a legapróbb szavamat is figyelemmel követte, és ha a mondataim végére illesztettem a kérő szót, úgy nem kellett ismételnem magam többször mostanában. Egyben volt ez jó, szokatlan és úgy ijesztő is.
A névtelen lány állt az ajtóban. Meglepődtem kicsit és a néma számolást kihagyva adtam hangot a nyers véleményemnek.
- Pocsékul nézel ki. – fölösleges is volt tagadni és nem éreztem úgy, hogy a szavaimat gondosabban csomagolt külsővel kellett volna tálalnom. Persze én ártottam neki, nem feledtem, naponta az eszembe jutott ez, de én is ültem ott Shuval és együtt vártuk, hogy visszatérjen ő. Segíteni akartunk, de úgy tűnt, hogy akkor nem akart belőlünk többet.
- Gyere beljebb. – ha nem is lelkesen, de illendően invitáltam beljebb – De jól jegyezd meg, mielőtt szólsz, úgy előtte egy igencsak hosszú mesével tartozol nekünk. – nem kérés volt, de parancsnak is túlzás lett volna nevezni. Csupán csak megjegyeztem, hogy korábban elfelejtett valamit.
_________________
Élet: 41; Fegyverkezelés: 52; Erő: 14; Irányítás: 21; Kitartás: 45; Gyorsaság: 37; Speciális képesség: 12; Páncél: 60
Keresés: 1; Akrobatika: 1 Súlyemelés: 1 Nyomkövetés: 3
Kertészkedés: Gyakorló szint; Lovaglás: Mester szint; Bűvészkedés: Haladó szint; Vadászat: Gyakorló szint
Peter Worker- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 32
Karakterlap
Szint: 26
Indikátor: Zöld
Céh: Young Justice
Re: [Küldetés] Kapocs 02 - A gyűrűk titka
Fénykép...
Már megint az istenverte fotózkodás...
Remegve állok a fürdőszobai tükör előtt és bámulom a benne megjelenő pofázmányt. Néha ciccegve ingatom a fejem, behunyom a szemem, majd ismét kinyitom, remélve, hogy szépült valamit a látvány, de ez csak ábránd, nem több. Az, hogy állok és reménykedem még nem fogja átszabni az egész berendezésem és varázsol a csúnyából szépet...
Végül abban a reményben, hogy KayaBá az egyes tárgyak általános hőfokát is digitalizálta, a tükör felületének nyomom a homlokom, hát ha a hideg segít gondolkodni, és némi önbizalmat önt belém.
Amióta felvetődött az ötlet, hogy csináljunk csoportképet, azóta görcsben van a gyomrom és mindenféle ürügyet dolgoztam már ki magamban arra, hogy miféle fontos programom is legyen aznapra, amivel kibújhatok a dolog alól. Teljesen tisztába vagyok azzal, hogy nem vagyok fotogén, 22 év alatt sosem készült rólam olyan kép, amin jól is néznék ki, amin nem szembetűnő a csálé fogam, valami csúnyább pattanás vagy egyszerűen csak az egész pofám. Hátrahajlok, hogy ismét szembenézhessek magammal...
Rossz érzés lesz, hogy én nem lehetek rajta a képen. Ismét valahányszor ránézek, az fog majd eszembe jutni, hogy nem hiányzom senkinek és nem vagyok igazából a társaság tagja. Nem mintha ezzel általánosságban ne lennék tisztában, de még él bennem a remény, hogy tévedek, csak túl bolond vagyok ahhoz, hogy elhiggyem. Vagy csak az a baj, hogy Jaytől sosem fogom teljesen elhinni, hogy nem vagyok egy senki - elvégre ő a párom, és jóformán kötelessége ezt mondani Viszont senki más nem mondja ezt nekem...
Kivéve Yuichi. Legalábbis rémlik, hogy a legutóbb, mikor részegen csatangoltam Nysterben, mondott valami ilyesmit.
Meg talán Peter, a maga visszafogott módján...
A tükörképem enyhén elmosolyodik, de a szeme szomorú marad. Félredöntött fejjel veszem számba mindazt, ami eddig történt velem ebben a gyilkos játékban.
A tükörlány mereven néz vissza rám. Túl gyerekes az arca, túl kerek a pofája, túl nagy a szája... és még sorolhatnám. Tényleg ráférnék én egyáltalán arra a képre?
És amúgy is, mit izgulok én ennyire egy egyszerű fotón...????
Mintha csak az Isten válaszolna igenlőn a kérdésemre, hallom, hogy megcsörren odakint valami. Valaki van a kapuban és bebocsájtást kér. Hmm, remélem, valami küldetés. Jó lenne már szintet lépni :3
Repülök lefelé a lépcsőkön, de a legeslegutolsón végül mégis megállok. Ki lehet az vajon? Kikukucskálok a sarok mögül, de nem ismerős a lány, sem a kígyója. Eszembe jut Mao és Enigma, akik már rég itt hagytak minket, még mielőtt megismerhettem volna bármelyiküket is...
Ki lehet ez? Mit akarhat? Ezernyi kérdés tolul a fejembe, de mégse bújok elő a rejtekemből egyenlőre. Sosem tettem otthon se, ha vendég érkezett, mindig elbújtam a szobámban és vártam, hogy elmenjen... de 22 évesen erről már illik leszoknom, nem igaz?
Már megint az istenverte fotózkodás...
Remegve állok a fürdőszobai tükör előtt és bámulom a benne megjelenő pofázmányt. Néha ciccegve ingatom a fejem, behunyom a szemem, majd ismét kinyitom, remélve, hogy szépült valamit a látvány, de ez csak ábránd, nem több. Az, hogy állok és reménykedem még nem fogja átszabni az egész berendezésem és varázsol a csúnyából szépet...
Végül abban a reményben, hogy KayaBá az egyes tárgyak általános hőfokát is digitalizálta, a tükör felületének nyomom a homlokom, hát ha a hideg segít gondolkodni, és némi önbizalmat önt belém.
Amióta felvetődött az ötlet, hogy csináljunk csoportképet, azóta görcsben van a gyomrom és mindenféle ürügyet dolgoztam már ki magamban arra, hogy miféle fontos programom is legyen aznapra, amivel kibújhatok a dolog alól. Teljesen tisztába vagyok azzal, hogy nem vagyok fotogén, 22 év alatt sosem készült rólam olyan kép, amin jól is néznék ki, amin nem szembetűnő a csálé fogam, valami csúnyább pattanás vagy egyszerűen csak az egész pofám. Hátrahajlok, hogy ismét szembenézhessek magammal...
Rossz érzés lesz, hogy én nem lehetek rajta a képen. Ismét valahányszor ránézek, az fog majd eszembe jutni, hogy nem hiányzom senkinek és nem vagyok igazából a társaság tagja. Nem mintha ezzel általánosságban ne lennék tisztában, de még él bennem a remény, hogy tévedek, csak túl bolond vagyok ahhoz, hogy elhiggyem. Vagy csak az a baj, hogy Jaytől sosem fogom teljesen elhinni, hogy nem vagyok egy senki - elvégre ő a párom, és jóformán kötelessége ezt mondani Viszont senki más nem mondja ezt nekem...
Kivéve Yuichi. Legalábbis rémlik, hogy a legutóbb, mikor részegen csatangoltam Nysterben, mondott valami ilyesmit.
Meg talán Peter, a maga visszafogott módján...
A tükörképem enyhén elmosolyodik, de a szeme szomorú marad. Félredöntött fejjel veszem számba mindazt, ami eddig történt velem ebben a gyilkos játékban.
A tükörlány mereven néz vissza rám. Túl gyerekes az arca, túl kerek a pofája, túl nagy a szája... és még sorolhatnám. Tényleg ráférnék én egyáltalán arra a képre?
És amúgy is, mit izgulok én ennyire egy egyszerű fotón...????
Mintha csak az Isten válaszolna igenlőn a kérdésemre, hallom, hogy megcsörren odakint valami. Valaki van a kapuban és bebocsájtást kér. Hmm, remélem, valami küldetés. Jó lenne már szintet lépni :3
Repülök lefelé a lépcsőkön, de a legeslegutolsón végül mégis megállok. Ki lehet az vajon? Kikukucskálok a sarok mögül, de nem ismerős a lány, sem a kígyója. Eszembe jut Mao és Enigma, akik már rég itt hagytak minket, még mielőtt megismerhettem volna bármelyiküket is...
Ki lehet ez? Mit akarhat? Ezernyi kérdés tolul a fejembe, de mégse bújok elő a rejtekemből egyenlőre. Sosem tettem otthon se, ha vendég érkezett, mindig elbújtam a szobámban és vártam, hogy elmenjen... de 22 évesen erről már illik leszoknom, nem igaz?
Chancery- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 3005
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 33
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban
Karakterlap
Szint: 27
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: [Küldetés] Kapocs 02 - A gyűrűk titka
~Kettő vagy három nap lehetett? Vagy talán csak egy? Vagy csak órák? Miért nem ébresztettél fel Timidus?~
*Körülbelül egy hét telt el azóta, hogy Shukaku megmakacsolva magát leült annak a bizonyos bokornak a tövébe, és kijelentette, hogy addig fog ott várni, amíg vissza nem tér a lány. Nem emlékszik arra, hogy mennyi időt tölthetett ott, de Peter is mellette volt. Végig mellette.*
~Mennyire érzi kötelességének, hogy vigyázzon rám? Annyira… kedves. Én pedig olyan csúnyán viselkedtem vele.~
*Shu az első küldetése után akármennyire is úgy érezte, hogy az a helyes, ha megvárja a lányt, nem tudott sokáig ébren maradni. Akárhogy igyekezett, mindig lecsukódtak a szemei, és Timidustól is hiába kérte, hogy ébressze fel, a sárkány még előbb elaludt mint ő.*
~De Peter… emlékszem, hogy párszor ő is felébresztett. Talán elájultam volna? Emlékszem, hogy volt ilyen, amikor nem mertem elaludni a rémálmoktól, pár nap után nem tudtam tovább ébren maradni, és Adachi néni a padlóról szedett össze… legalább is ezt mondta. Persze én nem vettem be a hülye pirulákat, hanem mindig eldugtam és lehúztam a vécén. Nem is értem, hogy hogyan nem vették észre. De akkor sem kellett volna hazahoznia! Nem kértem, hogy hozzon haza!~
*Shu amikor az ágyában ébredt, nagyon dühös lett mindenkire. Peterre, aki képes volt elhozni onnan, és még Hisamére és Timidusra is, akik pedig hagyták ezt. Újra bezárkózott a szobájába, és csak akkor ment ki, amikor minden napkeltekor, délben és napnyugtakor visszalátogatott arra a helyre. A lány persze sohasem volt ott. Shu biztos volt abban, hogy akkor próbált meg visszatérni, amikor ő aludt az ágyában, és ez mind Peterék hibája volt. Ez a szótlanság és harag persze nem tartott sokáig, de ezalatt a két-három nap alatt egyáltalán nem szólt senkihez.*
~Persze… talán tényleg nem az ő hibája volt. Ezután sem jött vissza. Talán tényleg nem is akart visszajönni.~
*Az enyhülést az hozta meg, hogy Peter magával vitte egy másik küldetésre, ahol olyan dolgok estek meg vele, amelyeket azóta sem tudott még megfelelően megfogalmazni és rendbetenni magában. Mindenesetre nagyon hálás volt érte a fiúnak, és mindent megbocsájtott neki.*
~És most már annyira céhtag vagyok, hogy a képen is szeretné, hogy rajta legyek. Azt a ruhát fogom viselni, amit vele választottunk ki. És majd Timidus tollait is szépen megfésülgetem és magamat is, és nagyon szép lesz. vajon hogy fog beleférni Hisame is a képbe? És hogyan fogunk majd állni? Peternek kell persze elől, hiszen ő a céhvezér. Biztos megengedi majd, hogy mellettük álljunk.~
*Az első küldetés után szerzett növényekkel még nem nagyon tudta, hogy mit kezdjen. Peter szerint kristályírásra lehet majd használni, de Shu még nem nagyon tudta, hogy mennyire fogja majd beleásni magát a dologba. Mindenesetre ha már növényei voltak, akkor beszerzett egy virágcserepet, és megpróbálkozott egy kis növény felnevelésével. Szerencsére talált egy szép lila virágot, s nagyon remélte, hogy a jártassága elég lesz ahhoz, hogy ne pusztuljon el a nőszirom. Ennek következményeként, mivel a virágnak fény kellett, Shu ablaka ezentúl nem volt már elfüggönyözve, csak este. Mivel továbbra is kijárt a főtérre, várni a lányt, mindig magával tudott vinni egy könyvet vagy a növényekről, vagy a kristályírásról. Szerencsére Chan még mindig nagyon segítőkész volt, és ilyen könyveket is talált neki a könyvtárban. Amikor éppen a céhházban volt, akkor is végig a lányra várt. Minden egyes vendég érkezésénél, vagy amikor éppen az egyik céhtag érkezett haza, lerohant a lépcsőn, hogy hátha Kobura és a társa érkezett meg. Bár elég sokszor kellett csalódnia, nem telt még el annyi idő, hogy lankadjon a lelkesedése, így a mostani csengetés után is azonnal kivágódott az ajtaja, és a lépcsőn majdnem felborította az annak utolsó fokán álló Chant. Gyorsan bocsánatot kért, és már rohant is tovább. Arcára hatalmas öröm ült ki, amikor végre igaza lett.*
-Úgy tudtam! Annyira tudtam!
*Peter szavainak csak a végét kapta el, de ez is elég volt ahhoz, hogy kicsit leteremtse a fiút, persze csak úgy halkan.*
-Biztosan mesélni fog, hiszen azért jött ide, mert tudta, hogy mi segítünk. Ugye Peter?
*Meg sem várja a választ, és már ki is húz egy széket a lánynak és lesegíti a kabátját.*
-Egy vendéggel szépen illik bánni, főleg, ha segítséget kér. Türelmesen megvárjuk, amíg összeszedi magát, megmelegszik egy picit, és majd ha úgy gondolja, akkor elmondja, hogy miért érkezett. Gyere Chan te is kérlek! Segítenél egy kis teát csinálni? Én addig hozok Koburának egy kis nasit… ugye nem haragszol Timidus?
*Nagyon izgatott volt, és igyekezett mindenben a lány kedvére tenni, bár azért a végén még csak kikérte az engedélyt a céhvezértől.*
-Ugye… szabad?
*Ha megkapta az engedélyt, akkor felrohant a lépcsőn, és egy kis tasak pet-eledellel tért vissza, azzal a jobbik fajtával, amit a második szint piacáról szerzett, amikor azzal a goromba fiúval találkozott.*
Shukaku- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: Jumpy Vigor
Re: [Küldetés] Kapocs 02 - A gyűrűk titka
Bár nem vagyok túl régóta itt a céhben és magában a céhépületében, az a szoba, amit berendezett nekem Chan, nap mint nap magához vonz. Ez a "kis" elzárt helység van, hogy órákon keresztül magába zár, és van, észre sem veszem, már a nap is nyugovóra tér. Most is, már ki tudja hány órája lehetek bennt, gyakorolva egyik kinti kedvenc zongorajátékomat.
Bár így, hogy semmi segítségem nincs, elég nehéz, de próbálok legalább az alapdallamokra visszaemlékezni. Kottát olvasni sosem tudtam, és még ha KayaBá be is tett volna a játékba ilyesmit, akkor se lenne javamra.
Már-már megint eufórikusan játszottam a dalokat, amikre emlékeztem, mikor annyit hallok, hogy párom kimegy az ajtón a másik szobából. Hmm...ennyire rosszul játszanék, hogy elüldözöm? :S
Sebaj, lassan felállok, lecsukom drága zongorámat és élindulok én is az ajtó felé, hogy kinyújtóztassam tagjaimat. Esetleg a piacra is lenézek, valami finomságért. De nagyon úgy tűnik, hogy nem megyek sehova, ugyanis a lépcső alján kisebb karambolt észleltem: szívemnek nekiment Shukaku, céhünk másik tagja. Bár sokat nem beszéltem vele, a nevét már legalább megjegyeztem.
Felsegítettem Chant, merthogy orvul karambolózó társunk ezt már elfelejtette megtenni.
-Jól vagy?- kérdezem, bár ez itt felesleges, maximum az ijedtség lehet az, ami itt jelen van. Illetve még valaki jelen van, akit még sosem láttam, de Peter is és Shukaku is csak úgy körbe"rohangálják".
-Hát az meg ki lehet?- kérdeztem szívemtől, hátha ő ismeri. Egy biztos: a lány sírt és hogy idegei a szakadék szélén állnak, annyira remeg és ideges szegény. Vajon mi lelte, mi zaklathatta fel ennyire? Egyébiránt úgy tűnik, Peter nagyon jól ismeri a számomra ismeretlen jövevényt...
- ___:
Bár így, hogy semmi segítségem nincs, elég nehéz, de próbálok legalább az alapdallamokra visszaemlékezni. Kottát olvasni sosem tudtam, és még ha KayaBá be is tett volna a játékba ilyesmit, akkor se lenne javamra.
Már-már megint eufórikusan játszottam a dalokat, amikre emlékeztem, mikor annyit hallok, hogy párom kimegy az ajtón a másik szobából. Hmm...ennyire rosszul játszanék, hogy elüldözöm? :S
Sebaj, lassan felállok, lecsukom drága zongorámat és élindulok én is az ajtó felé, hogy kinyújtóztassam tagjaimat. Esetleg a piacra is lenézek, valami finomságért. De nagyon úgy tűnik, hogy nem megyek sehova, ugyanis a lépcső alján kisebb karambolt észleltem: szívemnek nekiment Shukaku, céhünk másik tagja. Bár sokat nem beszéltem vele, a nevét már legalább megjegyeztem.
Felsegítettem Chant, merthogy orvul karambolózó társunk ezt már elfelejtette megtenni.
-Jól vagy?- kérdezem, bár ez itt felesleges, maximum az ijedtség lehet az, ami itt jelen van. Illetve még valaki jelen van, akit még sosem láttam, de Peter is és Shukaku is csak úgy körbe"rohangálják".
-Hát az meg ki lehet?- kérdeztem szívemtől, hátha ő ismeri. Egy biztos: a lány sírt és hogy idegei a szakadék szélén állnak, annyira remeg és ideges szegény. Vajon mi lelte, mi zaklathatta fel ennyire? Egyébiránt úgy tűnik, Peter nagyon jól ismeri a számomra ismeretlen jövevényt...
Jay- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 280
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 33
Tartózkodási hely : Valahol északon
Karakterlap
Szint: 18
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: [Küldetés] Kapocs 02 - A gyűrűk titka
A lány ignorálja Peter megjegyzését, és noha felderült az arca, amikor a fiú nyitott neki ajtót, az érzés el is tűnik róla nyomban, s nemtetszését is csupán onnan láthatjátok, hogy gyengéden simogatja meg a petjét, ügyet sem vetve Peterre. Ám ami meglepi, az Shu hozzáállása, száját szólásra nyitja, mégse mond semmit, csodálkozva és egy kicsit megilletődötten figyeli a lány lelkes ténykedését, majd ül le a felkínált székre. Kobura továbbra is a lány vállán marad, érdeklődve figyeli a számára ismeretlen játékosokat, semmi ellenségeskedést nem lehet felfedezni rajta, csupán a céhvezérre sziszeg a kelleténél kicsit erősebben, ha a fiú közelíteni akarna hozzájuk. A lány végül nagy levegőt vesz, nyugtatóan öleli a kígyócskát, úgy kezd el beszélni:
- Inkább szerencsésnek kellene érezned magad, hogy nem sikerült bevörösödnöd – hangjában indulat hallatszódik, ám félre is teszi ezt, lágyabban folytatva, innentől inkább Shukakunak és a többieknek címezve a mondandója további részét – Elnézést az ottaniakért, de nem szabadott senki kívülállót beavatni. Ami azt illeti, most nem kéne – halkítja le a hangját – de nem tehetek mást. Azóta nem találom Kent, a friend listájáról is törölt.
Sóhajt, s lehajtja fejét, kell neki egy pár másodperc, mire újra összeszedi magát. Végignéz rajtatok, Petert tüntetőleg kihagyva:
– A nevem Shana, ő pedig Kobura, aki nem ismerné. Örülök a találkozásnak – mosolyog rá Chanre és Jayre, majd elbizonytalanodik – Bár ahogy elnézem, nem látnak szívesen – pillant Peterre oldalvást – Bocsánat a zavarásért – s már állna is fel, kezeit összekulcsolja maga előtt, a sírását tartva vissza.
- Inkább szerencsésnek kellene érezned magad, hogy nem sikerült bevörösödnöd – hangjában indulat hallatszódik, ám félre is teszi ezt, lágyabban folytatva, innentől inkább Shukakunak és a többieknek címezve a mondandója további részét – Elnézést az ottaniakért, de nem szabadott senki kívülállót beavatni. Ami azt illeti, most nem kéne – halkítja le a hangját – de nem tehetek mást. Azóta nem találom Kent, a friend listájáról is törölt.
Sóhajt, s lehajtja fejét, kell neki egy pár másodperc, mire újra összeszedi magát. Végignéz rajtatok, Petert tüntetőleg kihagyva:
– A nevem Shana, ő pedig Kobura, aki nem ismerné. Örülök a találkozásnak – mosolyog rá Chanre és Jayre, majd elbizonytalanodik – Bár ahogy elnézem, nem látnak szívesen – pillant Peterre oldalvást – Bocsánat a zavarásért – s már állna is fel, kezeit összekulcsolja maga előtt, a sírását tartva vissza.
Strea- Admin
- Hozzászólások száma : 2459
Join date : 2013. May. 18.
Karakterlap
Szint: ?
Indikátor: -
Céh: -
Re: [Küldetés] Kapocs 02 - A gyűrűk titka
Igen, fogadhattam volna másképp is, de továbbra sem éreztem úgy, hogy olyan nagy bűnt követtem volna el az imént. Kobura és a hozzám állása nem változott semmit sem, mit igazából nem is csodáltam. Akkor nem tettem semmi szépet sem és most is… láthatóan megsértődött rám az idomárja. Milyen szerencse, hogy volt egy már ijesztően lelkes Shunk is, ki sokszor kihúzott már a csávából és hűen ehhez most sem tett másképp.
A lány szavai végén Hisame lendült akcióba. Nem akartam, hogy akcióba lendüljön… Fütyült, fütyült a sárkány! Egy sárkány! Fütyült! Nem tudom, hogy miből gondolta, hogy nem lesz feltűnő, de fütyült. Már a fejemet fogtam. Miként hozzánk ért, úgy pedig látványosan tüsszentett, a hűs leheletét mondhatni a padlóra köpve marasztalta a lábainkat oda, ahol épp voltak.
- Bocsánat. Megfáztam. – a szájába mintha egy izzó fénylett volna, úgy világított a mosolya a betegség holmi jelét sem mutatva.
- Jégsárkány vagy, Hisame.
- Igen, és?
- Meg betegség… hagyjuk inkább. – csóváltam a fejem és fordultam a vendégünk felé – Szóval, ha nem gond, úgy marasztalunk még egy kicsit, Shana. Szép neved van egyébként, kár, hogy csak most tudjuk meg. – jegyeztem meg, jelezve, hogy a legutóbb ezt is kihagyta. Voltak kérdéseim, de elég gyengének tűnt most érzelmileg ő és bár lehet nem úgy lett mutatva, de nem akartam tovább rontani a helyzetén. A többiek felé fordultam, kérdően pillantottam rájuk és úgy téve, mintha tudnék tekintetről olvasni, fordultam vissza Shana felé – Szerintem segítünk. Shu azt hiszem le is fejezne engem, ha nem, de több információra van szükségünk, remélem, hogy tudod.
A lány szavai végén Hisame lendült akcióba. Nem akartam, hogy akcióba lendüljön… Fütyült, fütyült a sárkány! Egy sárkány! Fütyült! Nem tudom, hogy miből gondolta, hogy nem lesz feltűnő, de fütyült. Már a fejemet fogtam. Miként hozzánk ért, úgy pedig látványosan tüsszentett, a hűs leheletét mondhatni a padlóra köpve marasztalta a lábainkat oda, ahol épp voltak.
- Bocsánat. Megfáztam. – a szájába mintha egy izzó fénylett volna, úgy világított a mosolya a betegség holmi jelét sem mutatva.
- Jégsárkány vagy, Hisame.
- Igen, és?
- Meg betegség… hagyjuk inkább. – csóváltam a fejem és fordultam a vendégünk felé – Szóval, ha nem gond, úgy marasztalunk még egy kicsit, Shana. Szép neved van egyébként, kár, hogy csak most tudjuk meg. – jegyeztem meg, jelezve, hogy a legutóbb ezt is kihagyta. Voltak kérdéseim, de elég gyengének tűnt most érzelmileg ő és bár lehet nem úgy lett mutatva, de nem akartam tovább rontani a helyzetén. A többiek felé fordultam, kérdően pillantottam rájuk és úgy téve, mintha tudnék tekintetről olvasni, fordultam vissza Shana felé – Szerintem segítünk. Shu azt hiszem le is fejezne engem, ha nem, de több információra van szükségünk, remélem, hogy tudod.
_________________
Élet: 41; Fegyverkezelés: 52; Erő: 14; Irányítás: 21; Kitartás: 45; Gyorsaság: 37; Speciális képesség: 12; Páncél: 60
Keresés: 1; Akrobatika: 1 Súlyemelés: 1 Nyomkövetés: 3
Kertészkedés: Gyakorló szint; Lovaglás: Mester szint; Bűvészkedés: Haladó szint; Vadászat: Gyakorló szint
Peter Worker- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 32
Karakterlap
Szint: 26
Indikátor: Zöld
Céh: Young Justice
Re: [Küldetés] Kapocs 02 - A gyűrűk titka
Nem igazán tudom, Jay mit hajolgat, mikor senki nem gázolt el ( ), elvégre nem vagyok olyan béna, és nem hiába dobtam ki olyan sok aranyat az Akrobatikára. Shukaku viselkedése viszont mosolyt csal az arcomra. Szokatlan ilyen vidámnak és segítőkésznek látni őt, lerí az arcáról, hogy valami olyasmi történik most, amire nagyon várt, és ami örömmel tölti el.
-Persze, megvagyok. -sutyorgom páromnak válaszul, de a szememet nem tudom levenni a kislányról. Mintha teljesen kicserélték volna, és már fordulnék meg, hogy ne zavarjam a társaságot - elvégre szemmel láthatólag már ismerik egymást, mikor Shu beinvitál, segítséget kér. Az ajkamba harapok és bólintok. Rendben, ha nem fognak rám üvölteni, hogy biztos mérgezem a teát, addig rendben...
-Nem tudom. -felelem ismét, majd lelépek a lépcsőkről. Most már egy szinten vagyok mindenkivel, legalábbis fizikálisan. Gyors léptekkel rögvest elsietek, hogy elkészítsem a teát, ha már rám bízták ezt a feladatot, és legalább addig is úrrá tudok lenni magamon.
Fél füllel (najó, mindkettővel) hallgatom a lány magyarázkodását. Valamiről igencsak lemaradhattam, mert nem igazán értem, miről beszél. Valószínűleg Peter és Shu találkozhatott vele meg ezzel a Kennel, akiről beszél, és akkoriban történhetett valami. Nem igazán tudom, mi, de a kíváncsiságom szokás szerint felkelti a dolog - főleg, mikor a vörös szín kérdése is szóba vetődik. Csupán illemtől nem kezdek el kérdezősködni... no meg azért, mert úgysincs értelme.
Az ajkamba harapok, miközben várom, hogy a tea elkészülését jelző csík töltődjön már. Mikor ez megvan, öt kis csészébe öntöm, majd egy tálcán egyensúlyozva visszatérek a kis társasághoz. Alig pár másodperc, de ennyi idő elég volt ahhoz, hogy lecsillapodjak kissé. Ismét mosolygok, de próbálok nem nézni senkire, nehogy meginogjak és összeomoljak ismét.
-Én is. -ám a lányra mégis rá kell nézzek, mikor bemutatkozik, és a mosoly lehervad az arcomról, mikor egyenesen kimondja, hogy ő most inkább elmegy. Megijedek...
És ebben a szent minutumban Álomkelő fogja magát és felugrik az asztalra, pont a lány elé. Nem csinál semmit, csak néz, a kígyóval fikarcnyit sem törődik. Ahogy látom, jóformán elővette a legkiscicább cicaszemeit, mintha könyörögne, hogy "Neee, még maradj és simizz :3".
A látványtól kuncognom kell, a szám elé teszem a kezem, hogy ne lássák rajtam a derűt. Nem tehetek róla. Néha édes tud lenni ez az átok dög, pont, mint az igazi macskám. Hisame, mintha csak összebeszéltek volna, igen hangosan és hallhatólag hamisan eltüsszenti magát - aminek mondjuk az az eredménye, hogy a macska cicamosolyából nem marad semmi, helyette utálkozva visszahuppan a földre és próbál minél messzebb kerülni a tócsától, amit a sárkány okozott.
-Egészségedre, Hi. -mosolygok a sárkányra, majd ismét Shana felé pillantok. -Szerintem maradj, nem zavarsz senkit, akit meg mégis, az befoghatja. -legyintek végül. -És had ne menjen kárba a teám ^^
-Persze, megvagyok. -sutyorgom páromnak válaszul, de a szememet nem tudom levenni a kislányról. Mintha teljesen kicserélték volna, és már fordulnék meg, hogy ne zavarjam a társaságot - elvégre szemmel láthatólag már ismerik egymást, mikor Shu beinvitál, segítséget kér. Az ajkamba harapok és bólintok. Rendben, ha nem fognak rám üvölteni, hogy biztos mérgezem a teát, addig rendben...
-Nem tudom. -felelem ismét, majd lelépek a lépcsőkről. Most már egy szinten vagyok mindenkivel, legalábbis fizikálisan. Gyors léptekkel rögvest elsietek, hogy elkészítsem a teát, ha már rám bízták ezt a feladatot, és legalább addig is úrrá tudok lenni magamon.
Fél füllel (najó, mindkettővel) hallgatom a lány magyarázkodását. Valamiről igencsak lemaradhattam, mert nem igazán értem, miről beszél. Valószínűleg Peter és Shu találkozhatott vele meg ezzel a Kennel, akiről beszél, és akkoriban történhetett valami. Nem igazán tudom, mi, de a kíváncsiságom szokás szerint felkelti a dolog - főleg, mikor a vörös szín kérdése is szóba vetődik. Csupán illemtől nem kezdek el kérdezősködni... no meg azért, mert úgysincs értelme.
Az ajkamba harapok, miközben várom, hogy a tea elkészülését jelző csík töltődjön már. Mikor ez megvan, öt kis csészébe öntöm, majd egy tálcán egyensúlyozva visszatérek a kis társasághoz. Alig pár másodperc, de ennyi idő elég volt ahhoz, hogy lecsillapodjak kissé. Ismét mosolygok, de próbálok nem nézni senkire, nehogy meginogjak és összeomoljak ismét.
-Én is. -ám a lányra mégis rá kell nézzek, mikor bemutatkozik, és a mosoly lehervad az arcomról, mikor egyenesen kimondja, hogy ő most inkább elmegy. Megijedek...
És ebben a szent minutumban Álomkelő fogja magát és felugrik az asztalra, pont a lány elé. Nem csinál semmit, csak néz, a kígyóval fikarcnyit sem törődik. Ahogy látom, jóformán elővette a legkiscicább cicaszemeit, mintha könyörögne, hogy "Neee, még maradj és simizz :3".
A látványtól kuncognom kell, a szám elé teszem a kezem, hogy ne lássák rajtam a derűt. Nem tehetek róla. Néha édes tud lenni ez az átok dög, pont, mint az igazi macskám. Hisame, mintha csak összebeszéltek volna, igen hangosan és hallhatólag hamisan eltüsszenti magát - aminek mondjuk az az eredménye, hogy a macska cicamosolyából nem marad semmi, helyette utálkozva visszahuppan a földre és próbál minél messzebb kerülni a tócsától, amit a sárkány okozott.
-Egészségedre, Hi. -mosolygok a sárkányra, majd ismét Shana felé pillantok. -Szerintem maradj, nem zavarsz senkit, akit meg mégis, az befoghatja. -legyintek végül. -És had ne menjen kárba a teám ^^
Chancery- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 3005
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 33
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban
Karakterlap
Szint: 27
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: [Küldetés] Kapocs 02 - A gyűrűk titka
Shu már vissza is tért az eledellel, és amíg ők teáztak, Timidusnak és Koburának azt ajánlotta fel, és még a megérkező álomkelőnek is tett egy keveset egy tálkára.
~Ezaz! Velem vannak!~
Kuncogott magában Shu, ahogy rögvest hárman is a segítségére siettek. Hisame egy színlelt megfázással próbálta marasztalni a lányt, Álomkelő is akcióba lendült, és Chan szó szerint szembeszegült Peterrel.
~Remélem azért nem sértődik meg, és nem veszi zokon… Nem akarom, hogy azt higgye, hogy nem ő a főnök… vagy céhvezér. Ha céhvezér, akkor főnök is? Még sohasem parancsolgatott, de mindig felnézünk rá. Még Timidus is. Majd meg kell kérdeznem Chant, hogy ez miként működik. Még sohasem dolgoztam csapatban. És Álomkelő is azt szeretné, hogy maradjon? Biztos nem Chan utasítására csinálja, hiszen egy cica. Még senkit sem láttam, aki egy macskát utasítani tudott volna. Talán érzi, hogy fontos. Talán tud is valamit, amit mi nem? És Chan… beszélhet így Peterrel? Ha nem is lenne főnök, akkor sem szabad így beszélni senkivel… Miért ilyen goromba Chan?~
-Egészségedre Hisame!
Ő is rámosolygott a sárkányra.
-Úgy látszik járvány van, úgyhogy ha akarnád sem hagyhatnád el a karantén területét, amíg meg nem iszod Chan csodálatos gyógyító teáját. Köszönjük szépen Chan!
Elkezdte szürcsölni a teát, majd Timidus könyörgő pillantását látva adott még egy kis eledelt neki, és rálöttyintett egy kevés teát, de közben azért megcsóválta a fejét mind a saját befolyásolhatóságát látva, mind pedig amiatt, hogy Timidus ennyire el lett kényeztetve.
-Köszönöm szépen Peter, hogy megengeded, hogy maradjon. Biztosan mindent el fog mondani, és én nem is tudom leharapni a fejed, meg nem is akarom.
Nem tudta, hogy mennyire nem látja szívesen Peter a lányt, de abban biztos volt, hogy szívesség volt a részéről ez az engedély, és ezért mindenképpen köszönetet érdemelt.
Shukaku- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: Jumpy Vigor
Re: [Küldetés] Kapocs 02 - A gyűrűk titka
(Na ja, ezt egy kicsit elnéztem).
Mindenki jobbra-balra rohangál az új jövevényt illetően, nagyon itt akarják marasztalni. Mondjuk nem csodálom, lerí róla egyszerűen, hogy segítségre van szüksége, bár a modora.. olyn mintha egyszerűen utálna vagy megvetne minket azért, mert a céhben vagyunk. Ha ez akkora baj, akkor miért nem mondja?
Ha már mindenki elment valamiért, én sem leszek rest...vagyis de. Merthogy már mindenki meghozta azt, amit ilyenkor adni lehet. Egy kis tea, nasi..mi kell még? Chan teája pedig híresen finom (), szóval jobb, ha itt marad ez a...Shana, mint bemutatkozott. Kígyója csak úgy tekeredik a kezében. Hm. Sosem rajongtam értük, de hát mindenkinek az van, ami neki tetszik.
Álomkelő édibédicukimuki szemein nagyot néztem. Tud ő ilyen is lenni? Azta. Hisame tüsszentésén meg méginkább nagyot néztem. Sosem láttam még sárkányt tüsszenteni XD
Azt hittem, több idő fog eltelni, de már köszön is el, amint bemutatta magát. Ez egyértelműen a pánik és a menekülés jele, ilyenkor nem szabad elengedni senkit, mert nagyon rossz dolgok is megtörténhetnek, azt meg ugye senki nem akarja.
-Nanananana, tessék csak megnyugodni- mondtam. - Peter, szerintem menjünk egy kicsit beljebb, ne itt álldogáljunk. És akkor ott Shana elmondhatja, hogyan tudnánk segíteni, plusz a részleteket. Szerintem ebbe mindenki beleegyezik. - mosolyogtam a lányra, majd körbenéztem. Mindenki azt akarja, hogy maradjon, akkor én miért ellenkezzek?
- Rendben van ez így, Peter?- kérdezem. Bár valóban nem vagyok rég a céh tagja, de megpróbálok mindenkinek segíteni, ha régi, ha új, ha csak volt tag, vagy barát..
Kíváncsi vagyok, pontosan mi is történhetett, mi van a háttérben. Vajon meg is kapom rá a választ?
Mindenki jobbra-balra rohangál az új jövevényt illetően, nagyon itt akarják marasztalni. Mondjuk nem csodálom, lerí róla egyszerűen, hogy segítségre van szüksége, bár a modora.. olyn mintha egyszerűen utálna vagy megvetne minket azért, mert a céhben vagyunk. Ha ez akkora baj, akkor miért nem mondja?
Ha már mindenki elment valamiért, én sem leszek rest...vagyis de. Merthogy már mindenki meghozta azt, amit ilyenkor adni lehet. Egy kis tea, nasi..mi kell még? Chan teája pedig híresen finom (), szóval jobb, ha itt marad ez a...Shana, mint bemutatkozott. Kígyója csak úgy tekeredik a kezében. Hm. Sosem rajongtam értük, de hát mindenkinek az van, ami neki tetszik.
Álomkelő édibédicukimuki szemein nagyot néztem. Tud ő ilyen is lenni? Azta. Hisame tüsszentésén meg méginkább nagyot néztem. Sosem láttam még sárkányt tüsszenteni XD
Azt hittem, több idő fog eltelni, de már köszön is el, amint bemutatta magát. Ez egyértelműen a pánik és a menekülés jele, ilyenkor nem szabad elengedni senkit, mert nagyon rossz dolgok is megtörténhetnek, azt meg ugye senki nem akarja.
-Nanananana, tessék csak megnyugodni- mondtam. - Peter, szerintem menjünk egy kicsit beljebb, ne itt álldogáljunk. És akkor ott Shana elmondhatja, hogyan tudnánk segíteni, plusz a részleteket. Szerintem ebbe mindenki beleegyezik. - mosolyogtam a lányra, majd körbenéztem. Mindenki azt akarja, hogy maradjon, akkor én miért ellenkezzek?
- Rendben van ez így, Peter?- kérdezem. Bár valóban nem vagyok rég a céh tagja, de megpróbálok mindenkinek segíteni, ha régi, ha új, ha csak volt tag, vagy barát..
Kíváncsi vagyok, pontosan mi is történhetett, mi van a háttérben. Vajon meg is kapom rá a választ?
Jay- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 280
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 33
Tartózkodási hely : Valahol északon
Karakterlap
Szint: 18
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: [Küldetés] Kapocs 02 - A gyűrűk titka
Látszik, hogy Shana először meglepődik, hogy mindannyian, még Peter is maradásra ösztönzi, arcán egy mosoly fut át, ahogyan ÁK ránéz.
- Sza… szabad? – kérdezi, majd ha Chan bólint vagy a cica nem húzódik el tőle, úgy megsimogatja az állatot. Kobura óvatosan csusszan a macska mellé, irigykedve nézi, ám vele egyszerre igyekszik elmenni a közelből, Hisame tüsszentésekor. A lány ijedten kapja az ölébe petjét, és rémülten néz a jégsárkányra, hátralépve egyet: fél tőle, és nem a termete miatt. A teát és a süteményt illedelmesen megköszöni, s bár még nem oldódik fel teljesen, már jobban érzi magát, remegése is alábbhagy.
- Köszönöm – ejti ki a szót lassan, hálásan nézve végig rajtatok, ám amikor tekintete Jayel és Channal találkozik, eszébe jut, hogy ők valószínűleg nem tudják a történteket, így elsősorban feléjük intézi a mondandóját – Tudjátok, elvesztettem Koburát, én voltam a hibás, én mondtam neki, hogy meneküljön. Azt hittem, ezzel elkerülöm a bajt, a vitákat és a versengést. Ők hozták vissza nekem, ám egy fiú is volt velük, Ken. Ismerős, mondjuk rá. Viszont… - itt szünetet tart, Pete felé nézve – Hát, majd ő folytatja – süti le a szemét, a céhvezér felé intve. Nem igazán könnyíti meg a dolgokat, türelmesen várja, hogy a fiú elmondja, mit gondol, s csak ezek után szólal meg újra.
- Volt egy küldetésünk. Kennel közösen. Könnyű volt, túl könnyű, nagy jutalommal – kortyol bele a teába, majd hív le két tárgyat, s a tenyerében tartva mutatja őket. A két Tünemény Gyűrű fényesen csillog a fényben, Kobura viszont nemtetszőn sziszeg a látványukra. Shana el is teszi az itemeket, s felsóhajt – Kennek akartam adni mindkettőt. Nekünk nem volt szükségünk rá, hiszen egy sokkal értékesebbet birtokoltunk. Ám ez a küldetésadónknak nem tetszett. Ken visszaszólt neki. Megijedtem, minden olyan hirtelen történt – itt már a sírás határán van, s kell neki egy pár perc, mire újra összeszedi magát. A fejét rázza, teljesen el van bizonytalanodva, mindenfelé tekintget, látszik rajta, hogy nem szívesen beszél erről. Szemeit rátok emeli, fürkészőn, vajon bízhat-e bennetek?
- Sza… szabad? – kérdezi, majd ha Chan bólint vagy a cica nem húzódik el tőle, úgy megsimogatja az állatot. Kobura óvatosan csusszan a macska mellé, irigykedve nézi, ám vele egyszerre igyekszik elmenni a közelből, Hisame tüsszentésekor. A lány ijedten kapja az ölébe petjét, és rémülten néz a jégsárkányra, hátralépve egyet: fél tőle, és nem a termete miatt. A teát és a süteményt illedelmesen megköszöni, s bár még nem oldódik fel teljesen, már jobban érzi magát, remegése is alábbhagy.
- Köszönöm – ejti ki a szót lassan, hálásan nézve végig rajtatok, ám amikor tekintete Jayel és Channal találkozik, eszébe jut, hogy ők valószínűleg nem tudják a történteket, így elsősorban feléjük intézi a mondandóját – Tudjátok, elvesztettem Koburát, én voltam a hibás, én mondtam neki, hogy meneküljön. Azt hittem, ezzel elkerülöm a bajt, a vitákat és a versengést. Ők hozták vissza nekem, ám egy fiú is volt velük, Ken. Ismerős, mondjuk rá. Viszont… - itt szünetet tart, Pete felé nézve – Hát, majd ő folytatja – süti le a szemét, a céhvezér felé intve. Nem igazán könnyíti meg a dolgokat, türelmesen várja, hogy a fiú elmondja, mit gondol, s csak ezek után szólal meg újra.
- Volt egy küldetésünk. Kennel közösen. Könnyű volt, túl könnyű, nagy jutalommal – kortyol bele a teába, majd hív le két tárgyat, s a tenyerében tartva mutatja őket. A két Tünemény Gyűrű fényesen csillog a fényben, Kobura viszont nemtetszőn sziszeg a látványukra. Shana el is teszi az itemeket, s felsóhajt – Kennek akartam adni mindkettőt. Nekünk nem volt szükségünk rá, hiszen egy sokkal értékesebbet birtokoltunk. Ám ez a küldetésadónknak nem tetszett. Ken visszaszólt neki. Megijedtem, minden olyan hirtelen történt – itt már a sírás határán van, s kell neki egy pár perc, mire újra összeszedi magát. A fejét rázza, teljesen el van bizonytalanodva, mindenfelé tekintget, látszik rajta, hogy nem szívesen beszél erről. Szemeit rátok emeli, fürkészőn, vajon bízhat-e bennetek?
Strea- Admin
- Hozzászólások száma : 2459
Join date : 2013. May. 18.
Karakterlap
Szint: ?
Indikátor: -
Céh: -
Re: [Küldetés] Kapocs 02 - A gyűrűk titka
–Hát, majd ő folytatja. – nem nézett, csak mutatott rám és nem szólt addig, míg nem szóltam én. Nem akartam erről beszélni, kellemetlen volt, azonban végül nagyot sóhajtva kezdtem el mesélni. Felületesen, nem akartam oly nagyon belemenni a részletekbe.
- Egy egyszerű segítséget kért tőlünk ez a fiú. Koburát kellett megkeresnünk, azonban Ken viselkedése és stílusa hagyott némi kívánni valót maga után. – próbáltam felidézni - Segítséget kért, de inkább volt akadály a számunkra, segítséget kért, de inkább bosszantott minket. Nem akarom úgy beállítani, hogy az ő hibája volt, de tény, hogy ő sem segítette az akkori helyzet alakulását. Szó, mi szó, idegesített minket.
- Engem. – szólt közbe Hisame.
- Mikor a sziklák alatt megtaláltuk Koburát, akkor külső szemmel úgy tűnt, hogy ártani akart neki, erőszakos volt és hogy távozni akartunk a kígyóval tőle, úgy folytatta tovább, mit ez előtt is csinált. Hisame csupán csak sebezni akarta őt. Ha hasonlítanom kéne valamihez, akkor úgy mondanám, hogy egy nevelő szándékú pofont akart adni neki, ha egy pofon lehet egyáltalán nevelő szándékú. Mindegy is. – tekintettem a többiekre, tekintettem Shanára – Hisame egy ütésével is sokat sebzett, túl sokat. Ken hozzánk hasonlóan igencsak meggondolatlan volt, s így történt, hogy nélküle tértünk vissza. Szívem szerint mondanám véletlennek, de nem tudom, hogy lehet e ezt annak nevezni.
Úgy gondoltam, hogy mindent elmondtam. Folytatta tovább a lány és mutatta meg a szerzett gyűrűket. Ezek voltak akkor is Kobura farkán.
- Gondolod, hogy a megbízótoknak köze van a fiú eltűnéséhez? – valamiért befejezetlennek tűnt az ő történetük – Tudsz róla mesélni esetleg?
Igen, a segítségnyújtás szándéka kezdett jobban éledni bennem.
- Egy egyszerű segítséget kért tőlünk ez a fiú. Koburát kellett megkeresnünk, azonban Ken viselkedése és stílusa hagyott némi kívánni valót maga után. – próbáltam felidézni - Segítséget kért, de inkább volt akadály a számunkra, segítséget kért, de inkább bosszantott minket. Nem akarom úgy beállítani, hogy az ő hibája volt, de tény, hogy ő sem segítette az akkori helyzet alakulását. Szó, mi szó, idegesített minket.
- Engem. – szólt közbe Hisame.
- Mikor a sziklák alatt megtaláltuk Koburát, akkor külső szemmel úgy tűnt, hogy ártani akart neki, erőszakos volt és hogy távozni akartunk a kígyóval tőle, úgy folytatta tovább, mit ez előtt is csinált. Hisame csupán csak sebezni akarta őt. Ha hasonlítanom kéne valamihez, akkor úgy mondanám, hogy egy nevelő szándékú pofont akart adni neki, ha egy pofon lehet egyáltalán nevelő szándékú. Mindegy is. – tekintettem a többiekre, tekintettem Shanára – Hisame egy ütésével is sokat sebzett, túl sokat. Ken hozzánk hasonlóan igencsak meggondolatlan volt, s így történt, hogy nélküle tértünk vissza. Szívem szerint mondanám véletlennek, de nem tudom, hogy lehet e ezt annak nevezni.
Úgy gondoltam, hogy mindent elmondtam. Folytatta tovább a lány és mutatta meg a szerzett gyűrűket. Ezek voltak akkor is Kobura farkán.
- Gondolod, hogy a megbízótoknak köze van a fiú eltűnéséhez? – valamiért befejezetlennek tűnt az ő történetük – Tudsz róla mesélni esetleg?
Igen, a segítségnyújtás szándéka kezdett jobban éledni bennem.
Bocsánat a késésért.
_________________
Élet: 41; Fegyverkezelés: 52; Erő: 14; Irányítás: 21; Kitartás: 45; Gyorsaság: 37; Speciális képesség: 12; Páncél: 60
Keresés: 1; Akrobatika: 1 Súlyemelés: 1 Nyomkövetés: 3
Kertészkedés: Gyakorló szint; Lovaglás: Mester szint; Bűvészkedés: Haladó szint; Vadászat: Gyakorló szint
Peter Worker- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 32
Karakterlap
Szint: 26
Indikátor: Zöld
Céh: Young Justice
Re: [Küldetés] Kapocs 02 - A gyűrűk titka
Shu igyekezett kimaradni a mesélésből, még véletlenül sem akarta, hogy esetleg tőle is kérdezzenek valamit, hogy az ő szemszögéből kelljen elmondania, hogy miként élte meg ezt az egészet. Egyrészt nem tartotta a szerepét annyira fontosnak a küldetés folyamán, hogy most beszélnie kelljen, másrészről pedig ha volt is neki saját nézőpontja, azt általában nem szerette hangoztatni, hiszen az csak rá tartozott. Mindössze egyetlen egyszer szólt közbe, amikor Peter azt latolgatta, hogy lehet-e véletlennek nevezni a történteket.
-Véletlen volt. Hisame is megmondta…
Ez a közbeszólás is inkább csak egy maga elé lehelt halk reménykedés volt, és inkább önmagának szólt, mintsem a többieknek, és az is lehetett, hogy észre sem vették, hogy ő is megszólalt. A gyűrűket látva azonban újra úgy figyelt, hogy a többiek is észrevegyék, hogy ő is jelen van ha ránéznek.
~A Tünemény Gyűrű, ami kettővel növeli az életpontokat, és öttel a speciális képesség pontokat. Egy ritka tárgy, és nekik rögtön kettőt adtak belőle, és azt mondja, hogy neki még ennél is értékesebb tárgya van. Vajon mi lehet az? Talán egy Kapcsolat Pálca? Timidus biztosan örülne neki, ha már fegyvere is lehetne a karperec mellé. Egyszer szereznem kell neki egy olyat. Ki lehetett a megbízó, ha ennyire fél tőle, hogy csak egy egész céhet mer megkérni, és csak minket még nem tartott elegendőnek hozzá? ~
A sárkányra pillantott, aki ugyanúgy figyelte az eseményeket, ahogy ő, azonban Timiduson látszott, hogy kevesli amit a lány mond, és csak azért nem kezdi el sürgetni, mert nem akarja, hogy megijedjen és elszaladjon. Ide-oda ficergett, hol Shanára, hol Koburára tekintve. A sárkányt nagyon zavarta, ha valamit nem értett, és mivel ezen az ügyön kaptak össze picit Shukakuval is, így most már méginkább meg akarta tudni, hogy mi van a háttérben. A lány látva, hogy a sárkány egyre feszültebb, inkább mellé lépett és nyugtatólag ráhelyezte a kezét a fejére, és halkan fütyült neki pár szót úgy, hogy a többieket ne zavarja, ami a szokásos altató szerű ének volt, ami mindig le tudta csitítani a sárkányt.
~Múltkor elviharzott és nem kért a segítségünkből. Shu nagyon rosszul viselte. És Hisame is rosszul meg Peter is rosszul. Senkinek nem tett jót ami ott történt. Remélem most már engedni fogja, hogy segítsünk, és elmond mindent.~
Amikor a lány már a sírás határán van, Shu lassan mellé lép és a vállára teszi a kezét. Nem szólt egy szót sem, feleslegesnek gondolta a szavakat, mert amit akart, már elmondták, és csak remélte, hogy a lány elhitte nekik, hogy segíteni akarnak.
Shukaku- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: Jumpy Vigor
Re: [Küldetés] Kapocs 02 - A gyűrűk titka
Érdeklődve, figyelmesen hallgatom végig a történetet, Shana és Peter meséjét alaposan összegyúrva, következtetéseket vonva le belőle. Belső istennőm máris magára ölti a döntőbírói palástot és sokat sejtető mosollyal foglal helyet a piedesztálon.
Kissé felszisszenek, mikor rájövök, meghallom, hogy Hisame ölt, hisz másra nem is tudok gondolni, mikor azt mondják, "nélküle tértünk vissza". A Ken, akárki is legyen ő, ezek szerint már nincs többé.... de várjunk csak egy pillanatot...
Érdeklődve siklik a tekintetem Peterre, majd kevéssel a feje fölé. Nem stimmel.
-Ken meghalt egyáltalán? -kérdezem. Olyan furcsa, hogy a halál egyik szavát ilyen nyugodtan és érdeklődve tudom most kimondani. Ez a gyilkos játék talán túlságosan is megbarátkoztatott a gondolattal. -Hisz máskülönben annak ott most pirosan kéne világítania... -mutatok végül a fiú indikátorára.
Emlékszem, volt némi zűr még a Pet Ovi után, ahol az egyik griff megsebzett egy játékost, és a gazdájának az indikátora egyből sárgává vált. Ha jól rémlik, egy szőke lányé. El is csodálkoztunk, de azt már nem tudom, mi lehetett a dolog végkimenetele, csak abban vagyok biztos, hogy mostanra visszaváltozhatott zölddé. Ha Hisame megsebezte a fiút, akkor sejtem, hogy Peter sárgasága is elveszhetett, de ha ölt... a piros az sosem múlik el.
-Én speciel benne vagyok a segítségnyújtásban. -mosolyodom el végül. Hogyisne segítenék? Egy csapat vagyunk, és bár ez az ő történetük elsősorban, talán én is bele tudok csempészni valamit, akármit, amivel segíthetek nekik. Sosem lehet tudni. Nincs semmi jó tulajdonságom, vagy bármi, amiben kiemelkednék a tömegből, de mégis úgy érzem, most nem tudnék egyszerűen hátat fordítani és nemet mondani. Belső istennőm is gúnyosan kinyújtja a nyelvét rám.
Bátorítóan Jayre pillantok. Na, mondj te is valamit. ^^
Kissé felszisszenek, mikor rájövök, meghallom, hogy Hisame ölt, hisz másra nem is tudok gondolni, mikor azt mondják, "nélküle tértünk vissza". A Ken, akárki is legyen ő, ezek szerint már nincs többé.... de várjunk csak egy pillanatot...
Érdeklődve siklik a tekintetem Peterre, majd kevéssel a feje fölé. Nem stimmel.
-Ken meghalt egyáltalán? -kérdezem. Olyan furcsa, hogy a halál egyik szavát ilyen nyugodtan és érdeklődve tudom most kimondani. Ez a gyilkos játék talán túlságosan is megbarátkoztatott a gondolattal. -Hisz máskülönben annak ott most pirosan kéne világítania... -mutatok végül a fiú indikátorára.
Emlékszem, volt némi zűr még a Pet Ovi után, ahol az egyik griff megsebzett egy játékost, és a gazdájának az indikátora egyből sárgává vált. Ha jól rémlik, egy szőke lányé. El is csodálkoztunk, de azt már nem tudom, mi lehetett a dolog végkimenetele, csak abban vagyok biztos, hogy mostanra visszaváltozhatott zölddé. Ha Hisame megsebezte a fiút, akkor sejtem, hogy Peter sárgasága is elveszhetett, de ha ölt... a piros az sosem múlik el.
-Én speciel benne vagyok a segítségnyújtásban. -mosolyodom el végül. Hogyisne segítenék? Egy csapat vagyunk, és bár ez az ő történetük elsősorban, talán én is bele tudok csempészni valamit, akármit, amivel segíthetek nekik. Sosem lehet tudni. Nincs semmi jó tulajdonságom, vagy bármi, amiben kiemelkednék a tömegből, de mégis úgy érzem, most nem tudnék egyszerűen hátat fordítani és nemet mondani. Belső istennőm is gúnyosan kinyújtja a nyelvét rám.
Bátorítóan Jayre pillantok. Na, mondj te is valamit. ^^
Chancery- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 3005
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 33
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban
Karakterlap
Szint: 27
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: [Küldetés] Kapocs 02 - A gyűrűk titka
Csak bámultam és bámultam a történeten, amit Peter és Shaa hozott együtt össze..Tehát Peter sárkánya megölt egy másik játékost? Vagyis nem, mert véletlenül sebzett rajta akkorát... meg a gyűrű. Egy sima küldetésért ilyen erős gyűrűt adni...bár lehet, nem is erős. De kinézetre akkor is jófélének tűnik. Meg a kígyójának se nagyon tetszett, biztosan rossz emlékei vannak róla. A körülöttem levők izegtek-mozogtak, pontosítva kellemetlennek éreztem a helyzetet. Nagyon rossz, hogy így, ennyire nem tudok semmit se a társaimról és a céhről. Kezdem egyre inkább azt érezni, hogy nem vagyok én ide való. Megpróbáltam elhessegetni ezeket a gondolatokat a fejemből, de nem ment. Csak álltam ott, néztem, ahogy a lány is tekintett mindannyiunkra.
Chan érvelésére, hogy Peternek vörös indikátorosnak kellene lennie, elgondolkodtam. Ha a peted öl meg egy játékost és nem magad, akkor is megkapod a piros indikátort? Bár szerintem biztosan. Nem ismerem az állatidomárokat, mégha a párom az is. Hiába, erről keveset beszélgetünk, hogy kinek milyen speciális dolgai vannak, vagy hogy mennyire van hozzá fűződve a dologhoz. ÁK-nak saját gondolkodása, majdhogynem saját lelke van, mintha egy valódi élőlény lenne. Lehet, hogy az is, csupán itt ebben a virtuális világban így jelenik meg. Ki tudja ~.~
Chan rám néz, én meg csak nézek körbe, mint valami óvodás, aki nem tudja, miért is áll itt.
- Persze, ha tudunk segítünk, rajtam ez ne múljon, meg amúgy is- simogatom ekkor meg párom hátát - ha valaki segítséget kér, akkor azt meg is kapja. Legalábbis tőlem biztosan. -majd eleresztek egy bíztató mosolyt is. ~Persze, ha megérdemli. Mert olyan embernek, aki csak kárt okozott eddig az életemben, biztos nem segítek. De Shana nekem semmi rosszat nem okozott, akkor meg miért ne segítenénk?~
Chan érvelésére, hogy Peternek vörös indikátorosnak kellene lennie, elgondolkodtam. Ha a peted öl meg egy játékost és nem magad, akkor is megkapod a piros indikátort? Bár szerintem biztosan. Nem ismerem az állatidomárokat, mégha a párom az is. Hiába, erről keveset beszélgetünk, hogy kinek milyen speciális dolgai vannak, vagy hogy mennyire van hozzá fűződve a dologhoz. ÁK-nak saját gondolkodása, majdhogynem saját lelke van, mintha egy valódi élőlény lenne. Lehet, hogy az is, csupán itt ebben a virtuális világban így jelenik meg. Ki tudja ~.~
Chan rám néz, én meg csak nézek körbe, mint valami óvodás, aki nem tudja, miért is áll itt.
- Persze, ha tudunk segítünk, rajtam ez ne múljon, meg amúgy is- simogatom ekkor meg párom hátát - ha valaki segítséget kér, akkor azt meg is kapja. Legalábbis tőlem biztosan. -majd eleresztek egy bíztató mosolyt is. ~Persze, ha megérdemli. Mert olyan embernek, aki csak kárt okozott eddig az életemben, biztos nem segítek. De Shana nekem semmi rosszat nem okozott, akkor meg miért ne segítenénk?~
Jay- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 280
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 33
Tartózkodási hely : Valahol északon
Karakterlap
Szint: 18
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: [Küldetés] Kapocs 02 - A gyűrűk titka
Miközben Peter beszél, Shana is érdeklődve figyeli, hisz még ő se hallotta a történetet – ő csupán a végkifejletet látta.
- Nem, nem halt meg, viszont tudom, hol van – felel Channak szomorúan, majd kis szünet után folytatja – Nem mondta a nevét. Aki adta a küldetést. Arcát csuklya takarta, pocakos, középkorú férfi, már amennyit láttam belőle. De sokan voltak vele. Mindenki nevetett, amikor azt mondtam, Kennek adom a nyereményt. Egyiküknek olyan volt az indikátora, mint Peternek azon az estén. Pirosból fordult narancsba. Nem… nem tudom miért. De Ken velük van, velük kell lennie.
Látszik rajta, hogy bizonytalan, hogy csak reméli, hogy igazak a következtetései. Arcán könnycseppek potyognak, Kobura dörgölőzik hozzá, próbálja nyugtatni. A lány hálásan simogatja a kígyócskát, majd újfent felétek fordul:
- Viszont egyedül nem merek menni, hogy megnézzem. Nem… nem engedtek el minket. Azt mondták, harcolnunk kell a gyűrűkért. Egymás ellen. Párbaj nélkül – az utolsó mondatot már alig hallhatóan ejti ki. Vesz egy süteményt, de alig bírja lenyelni, így inkább nem is próbálkozik, az ölébe hullajtja, s fejét lehajtva mesél tovább – Ken szembeszállt velük. Hangos volt, s amíg rá figyeltek, én rátettem a Koburára a két itemet, s mondtam neki, szaladjon. Mondtam, hogy találkozzunk a téren a bokroknál. Az emberek nem tudták elkapni őt, de dühösek lettek. Minket elengedtek, azt mondták, figyelni fognak, és hogy csak haladékot kapunk és… és hogy le kell játszanunk a meccset.
Megállíthatatlan zokogás tör rá, két kezével öleli magát, vörös tincsei az arcába hullanak. Hirtelen hagyja abba, megtörölgetve a szemeit. Végignéz rajtatok, tekintete különös, de nem beletörődő.
- Elnézést – szipogja még – Ha… ha meg tudnátok menteni őt, talán nem kéne félnünk tőlük… Itt… itt találkoztam velük utoljára – nyitja le a menüjét és küldi át mindenkinek a koordinátákat – És köszönöm – teszi még hozzá, arcán hálás mosollyal.
- Nem, nem halt meg, viszont tudom, hol van – felel Channak szomorúan, majd kis szünet után folytatja – Nem mondta a nevét. Aki adta a küldetést. Arcát csuklya takarta, pocakos, középkorú férfi, már amennyit láttam belőle. De sokan voltak vele. Mindenki nevetett, amikor azt mondtam, Kennek adom a nyereményt. Egyiküknek olyan volt az indikátora, mint Peternek azon az estén. Pirosból fordult narancsba. Nem… nem tudom miért. De Ken velük van, velük kell lennie.
Látszik rajta, hogy bizonytalan, hogy csak reméli, hogy igazak a következtetései. Arcán könnycseppek potyognak, Kobura dörgölőzik hozzá, próbálja nyugtatni. A lány hálásan simogatja a kígyócskát, majd újfent felétek fordul:
- Viszont egyedül nem merek menni, hogy megnézzem. Nem… nem engedtek el minket. Azt mondták, harcolnunk kell a gyűrűkért. Egymás ellen. Párbaj nélkül – az utolsó mondatot már alig hallhatóan ejti ki. Vesz egy süteményt, de alig bírja lenyelni, így inkább nem is próbálkozik, az ölébe hullajtja, s fejét lehajtva mesél tovább – Ken szembeszállt velük. Hangos volt, s amíg rá figyeltek, én rátettem a Koburára a két itemet, s mondtam neki, szaladjon. Mondtam, hogy találkozzunk a téren a bokroknál. Az emberek nem tudták elkapni őt, de dühösek lettek. Minket elengedtek, azt mondták, figyelni fognak, és hogy csak haladékot kapunk és… és hogy le kell játszanunk a meccset.
Megállíthatatlan zokogás tör rá, két kezével öleli magát, vörös tincsei az arcába hullanak. Hirtelen hagyja abba, megtörölgetve a szemeit. Végignéz rajtatok, tekintete különös, de nem beletörődő.
- Elnézést – szipogja még – Ha… ha meg tudnátok menteni őt, talán nem kéne félnünk tőlük… Itt… itt találkoztam velük utoljára – nyitja le a menüjét és küldi át mindenkinek a koordinátákat – És köszönöm – teszi még hozzá, arcán hálás mosollyal.
Strea- Admin
- Hozzászólások száma : 2459
Join date : 2013. May. 18.
Karakterlap
Szint: ?
Indikátor: -
Céh: -
Re: [Küldetés] Kapocs 02 - A gyűrűk titka
~Chan okos. Azt hittem, hogy Álomkelő irányít náluk is, de úgy látszik a lány is képes gyorsan a lényegre térni, és feltenni a fontos kérdéseket. Meg persze a lényegteleneket is… oké… meg kell kérdezni, hogy a Nemsegítővel végül is mi lett, mert ha mégis meghalt, valami különös oknál fogva, az persze rossz… de ha meghalt volna, akkor a lány nem biztos, hogy itt lenne, és Peter indikátora is valóban piros lenne…~
Miközben a sárkány levezette az okfejtését, társa is hasonlókon gondolkodott, bár egy kicsit hevesebben.
~Tudtam! Annyira tudtam! Hisame nem ölhette meg, mert Hisame sohasem bántana olyasvalakit, aki nem érdemli meg. És a rendszer sem engedné a véletleneket. Kayaba bácsi pontos játékszabályok szerint építette a világot, tehát nem lehetnek véletlenek. Oka volt annak, hogy nem piros az az indikátor.~
Miközben a lány beszél, Shu egyre biztosabb abban, hogy sikeresen meg tudják menteni mindkettejüket, ha könnyűnek nem is ígérkezik a feladat.
~Ha velük van, akkor legalább már tudunk valamit, és odamegyünk és nyomkövetünk és kiszabadítjuk. Már meg is van a terv, csak kellett valami, amire tervezhetek. Nem olyan nehéz ez.~
-Harcolni párbaj nélkül?
Suttogta maga elé a lány, és elszörnyedt a hallottaktól. Még a párbaj funkcióval sem szívesen harcolt, de tudta, hogy ha anélkül kellene küzdenie, akkor valószínűleg nem tudná megsebezni a másikat, a legyőzése pedig még eszébe sem jutna…
~Figyelnek titeket? Akkor legalább nem kell őket keresgélnünk. Ők jönnek el hozzánk. Ennél jobb már nem is lehetne. Ha akkor is figyeltek minket, amikor Hisame megmutatta az erejét, akkor úgysem mernek majd szembeszállni velünk.~
-Mennyi volt a haladék?
Shu a sárkány felé fordítja a tekintetét, és a kérdő csipogó hangot hallatva tudakolja, hogy mit szeretne.
-Haladék. Idő. Idő… az időt azt tudod, mert mindig betartatod. Tikk-takk.
A sárkány kattogva-ketyegve utánozza az óra hangját, mire a lány rájön, hogy mit szeretne. Először rápillant a térképre, majd Shanára, és ha már jobb állapotban van, akkor teszi fel a kérdést.
-Mennyi időt adtak arra, hogy megküzdjetek egymással? Mikor fognak keresni?
Mivel ezelőtt mind Chan, mint Jay kifejezte szándékát az iránt, hogy csatlakozik a segítőkhöz, Shu sem maradhatott el, és miután végigmondta a lány a mondandóját, ő is bólintott.
-Természetesen nem kell sehova sem egyedül menned, és segítünk is neked…
-Hisame… barát… Shu…
-Viszont… meg kell bíznod bennünk. Mindannyiunkban. Hisamében is. És neked is Kobura. Elhiszed nekünk, hogy segíteni szeretnénk?
Ezt a fontos kritériumot már régen megtanulta Timidustól. Sokszor kellett úgy dönteniük az erdőben töltött napok alatt, hogy csak csinálták azt, amit a másik mondott, gondolkodás nélkül. Ez párszor megmentette már őket, és a sárkány most sem volt hajlandó lemondani erről a pontról. Viszont Shukakunak is volt egy fontos pont, amiről viszont ő nem tudott megfeledkezni.
-És értesítenünk kell azt a lányt is, aki még velünk volt. Sayának hívták… ugye Peter? Szólnunk kell neki is, mert biztosan segíteni szeretne ő is, és akkor már többen lennénk.
Neki nem sokszor voltak taktikai szempontból jó ötletei, így most, amikor még Timidus is elismerően bólintott a javaslatra, nagyon okosnak érezte magát.
Shukaku- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: Jumpy Vigor
Re: [Küldetés] Kapocs 02 - A gyűrűk titka
Érdeklődve hallgatom végig a lány történetét, néhol felszisszenve, néhol előrébb hajolva. Úgy érzem, minden egyes szóra oda kell figyeljek, mert fontos lehet, bár az eszem leragad az indikátor-témánál. Nem bírom felfogni, hogy létezhet ilyesmi, avagy a pirosból ismét zöldre váltanak. Hürrem, az a fehér hajú had-ne-mondjam-ki-micsoda alaposan elmagyarázta, mikor rákérdeztem, mitől piroslik az a valami a feje felett.
Ha az egyértelműen önvédelemből adódó pirosság el is múlna idővel, akkor Hürremnek is már rég zöldnek kéne ismét lennie, mégsem az. Ez két dolgot jelenthet: hazudott, vagy ilyesmi nincs is. Elvégre, csak spekulálok, ötletelgetek, mint mindig ilyenkor. Csupán azért nem teszem hangosan, mert úgy érzem, nem ez a feladat legfontosabb része.
Hisz ott a másik: a párbaj nélküli harc, ami egyet jelenthet csak, és azt minden épelméjű ember el akarja kerülni. Elvégre, az erdőben is folyamatos veszélyben voltam pont emiatt...
Szerencsémre, a gondolataimat nem kell hangosan kimondanom; Shukaku megteszi helyettem is. Feltesz egy fontos kérdést, ezen kívül megpróbálja tovább nyugtatgatni a lányt, aki a jelek szerint már belátta, hogy őszintén beszélünk. Timidus szokásos csipogása pedig mosolyra fakaszt ismét, majd egy nagyot kortyolok a teámból. Rendben, egész finomra sikeredett ezúttal is.
Mindössze Saya nevének említésére húzom fel a szemöldököm.
-Saya... ő nem az Artes tagja? -töprengek, inkább csak magamban, félhangosan. Mintha találkoztam volna már egy ugyanilyen nevű kislánnyal a sárkányeregetésen, de nem vagyok benne biztos. Aznap olyannyira elfogott a búbánat, hogy alig emlékszem valamire, és azok is inkább homályosak, még akkor is, ha sikerült a végére kicsit jobb kedvre derülnöm. Azt mindenesetre aláírom, hogy Shukaku ötlete valóban jó. -Talán meg is tudott azóta valami újat az üggyel kapcsolatban. Sosem lehet tudni. -vonok vállat és ismét kortyolok a teából, mást nem tudván csinálni.
//Saya két küldiben és egy minibossban van benne, meg szerintem Anatnak vannak tervei Ha Kayabá és Strea szeretnék-beleegyeznek, akkor jöhet ő is, max mint NJK besegít, és jutalmat nem kér //
Ha az egyértelműen önvédelemből adódó pirosság el is múlna idővel, akkor Hürremnek is már rég zöldnek kéne ismét lennie, mégsem az. Ez két dolgot jelenthet: hazudott, vagy ilyesmi nincs is. Elvégre, csak spekulálok, ötletelgetek, mint mindig ilyenkor. Csupán azért nem teszem hangosan, mert úgy érzem, nem ez a feladat legfontosabb része.
Hisz ott a másik: a párbaj nélküli harc, ami egyet jelenthet csak, és azt minden épelméjű ember el akarja kerülni. Elvégre, az erdőben is folyamatos veszélyben voltam pont emiatt...
Szerencsémre, a gondolataimat nem kell hangosan kimondanom; Shukaku megteszi helyettem is. Feltesz egy fontos kérdést, ezen kívül megpróbálja tovább nyugtatgatni a lányt, aki a jelek szerint már belátta, hogy őszintén beszélünk. Timidus szokásos csipogása pedig mosolyra fakaszt ismét, majd egy nagyot kortyolok a teámból. Rendben, egész finomra sikeredett ezúttal is.
Mindössze Saya nevének említésére húzom fel a szemöldököm.
-Saya... ő nem az Artes tagja? -töprengek, inkább csak magamban, félhangosan. Mintha találkoztam volna már egy ugyanilyen nevű kislánnyal a sárkányeregetésen, de nem vagyok benne biztos. Aznap olyannyira elfogott a búbánat, hogy alig emlékszem valamire, és azok is inkább homályosak, még akkor is, ha sikerült a végére kicsit jobb kedvre derülnöm. Azt mindenesetre aláírom, hogy Shukaku ötlete valóban jó. -Talán meg is tudott azóta valami újat az üggyel kapcsolatban. Sosem lehet tudni. -vonok vállat és ismét kortyolok a teából, mást nem tudván csinálni.
//Saya két küldiben és egy minibossban van benne, meg szerintem Anatnak vannak tervei Ha Kayabá és Strea szeretnék-beleegyeznek, akkor jöhet ő is, max mint NJK besegít, és jutalmat nem kér //
Chancery- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 3005
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 33
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban
Karakterlap
Szint: 27
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: [Küldetés] Kapocs 02 - A gyűrűk titka
Párbaj nélkül harcolni. Ismételtem magamban és csak arra tudtam gondolni, hogy kivégzést kértek tőlük. A lány, Shana törékeny volt, gyengének látszott és esetlennek. Ken más volt, mint ő, de ilyet kérni tőlük, azt egyszerűen túlzásnak éreztem.
Shu ötletére kinyíltak a szemeim. Sayát is kérdezni erről? Sayát is meghívni erre? Ez veszélyes. Igazából hirtelen Shut és Timudust is tiltottam volna ettől, de azt már megtanultam, hogy ezt nem tehettem meg velük. Akkor elalvásig várt ott, egyszerűen képtelenség lett volna most távol tartani őt.
- Igen, Arteses tag lett ő is, Anat a pártfogása alá vette. – erősítettem meg Chan szavait – Hát írhatunk neki egy üzenetet, de nem fogom erőltetni. Veszélyesnek hangzik ez.
Shana, Shu, Saya. Már féltem egy kicsit. Egyáltalán nem tartottam jó ötletnek a lányokkal megindulni, de nem lehetett azt mondani nekik, hogy ne segítsenek.
Shana megmutatta a koordinátákat, így már legalább valamerre el lehetett indulni.
- Próbáljuk meg akkor. – álltam fel lassan – Menjünk ide, aztán majd kiderül a folytatás. Lányok és Jay, ti akkor útközben írjatok Sayának, hogy ha akar és ráér, úgy segíthet. Shana, - fordultam felé – a gyűrűket elkérhetem? Legyenek nálam. Valamiért úgy érzem, hogy még lesz szerepük itt.
Nem akartam, hogy a gyűrűk miatt ő kerüljön ismét bajba. A meséje szerint akkor azok kellettek nekik, így csupán csak reméltem, hogy elkerül róla a figyelem, ha a két gyűrű nálam és Hisaménél lesz. Ha nem is értünk többet a lánytól és a kígyótól, de a gondolat vadul tört utat magának, hogy inkább nekünk ártsanak, sem mint újra nekik. Talán ennyit megtehettünk értük a történtek után.
Shu ötletére kinyíltak a szemeim. Sayát is kérdezni erről? Sayát is meghívni erre? Ez veszélyes. Igazából hirtelen Shut és Timudust is tiltottam volna ettől, de azt már megtanultam, hogy ezt nem tehettem meg velük. Akkor elalvásig várt ott, egyszerűen képtelenség lett volna most távol tartani őt.
- Igen, Arteses tag lett ő is, Anat a pártfogása alá vette. – erősítettem meg Chan szavait – Hát írhatunk neki egy üzenetet, de nem fogom erőltetni. Veszélyesnek hangzik ez.
Shana, Shu, Saya. Már féltem egy kicsit. Egyáltalán nem tartottam jó ötletnek a lányokkal megindulni, de nem lehetett azt mondani nekik, hogy ne segítsenek.
Shana megmutatta a koordinátákat, így már legalább valamerre el lehetett indulni.
- Próbáljuk meg akkor. – álltam fel lassan – Menjünk ide, aztán majd kiderül a folytatás. Lányok és Jay, ti akkor útközben írjatok Sayának, hogy ha akar és ráér, úgy segíthet. Shana, - fordultam felé – a gyűrűket elkérhetem? Legyenek nálam. Valamiért úgy érzem, hogy még lesz szerepük itt.
Nem akartam, hogy a gyűrűk miatt ő kerüljön ismét bajba. A meséje szerint akkor azok kellettek nekik, így csupán csak reméltem, hogy elkerül róla a figyelem, ha a két gyűrű nálam és Hisaménél lesz. Ha nem is értünk többet a lánytól és a kígyótól, de a gondolat vadul tört utat magának, hogy inkább nekünk ártsanak, sem mint újra nekik. Talán ennyit megtehettünk értük a történtek után.
_________________
Élet: 41; Fegyverkezelés: 52; Erő: 14; Irányítás: 21; Kitartás: 45; Gyorsaság: 37; Speciális képesség: 12; Páncél: 60
Keresés: 1; Akrobatika: 1 Súlyemelés: 1 Nyomkövetés: 3
Kertészkedés: Gyakorló szint; Lovaglás: Mester szint; Bűvészkedés: Haladó szint; Vadászat: Gyakorló szint
Peter Worker- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 32
Karakterlap
Szint: 26
Indikátor: Zöld
Céh: Young Justice
Re: [Küldetés] Kapocs 02 - A gyűrűk titka
Ismét csak hallgattam és bámultam nagyokat. Jó tudni, hogy az a Ken még él, azt viszont nem, hogy Shana-t késztetik arra, hogy harcoljon vele párbaj nélkül.
-Na azt már nem! Nem fogom hagyni, hogy valami haláltusát járassanak el veletek, csak azért, mert nekik ahhoz van kedvük..játsszák csak el maguk között, de titeket hagyjanak békén!- mondom idegesen, miközben átkarolom és megszorítom kicsit Chant, hogy érezze, ott vagyok.
Milyen undorító dolog már ilyenre kényszeríteni a másikat? Még párbajra kényszeríteni sem szép, de ez egyszerűen idegtépő.
- Még szép hogy segítünk, ha kell, harcolunk is ellenük. De igazad van Shukaku: meg kell bíznunk egymásban. Mindenki mindenkiben.
Egyre idegesebb és idegesebb leszek, elönt a gyűlölet és a harag, minél több részletet tudok meg a dolgokról.
Most komolyan, ki élvezi ezt? Ennyire egy elvetemült embereket... egyre jobban korcsosodik ez a világ, még idebent is.. kíváncsi lennék, odakint milyen az élet, hogy fejlődött minden..
Mikor Shana elkezd zokogni, nem tudom, mit csináljak. Előkapok az inventorymból pár zsebkendőt, majd átnyújtom a lánynak.
Ment tovább a beszélgetés, én meg meghallottam a Saya nevet.
-Saya..? Ő nem az a hosszú, zöld hajú kislány fehér ruhában? Összetalálkoztam vele már egyszer az utcán, nagyjából ismerem is, benne van a barátlistámban. Őt bízzátok rám, hogyha a segítségét kérjük ki.
Ha elfogadják Saya segítségét, akkor előkeresem rövidke listámból, és megírom neki a következő levelet:
-Szia Saya! Ne haragudj, hogy zavarlak, de lenne pár kérdésem. Szeretném élőben feltenni őket, ha lehetséges, és velem lenne egy pár barátom! Nyugi, nem pedofilok és nem is bántanak.
U.I.: van nálam kindertojás!
Elküldöm a levelet és várok a többiekre, hogy akkor merre is indulunk pontosan.
-Na azt már nem! Nem fogom hagyni, hogy valami haláltusát járassanak el veletek, csak azért, mert nekik ahhoz van kedvük..játsszák csak el maguk között, de titeket hagyjanak békén!- mondom idegesen, miközben átkarolom és megszorítom kicsit Chant, hogy érezze, ott vagyok.
Milyen undorító dolog már ilyenre kényszeríteni a másikat? Még párbajra kényszeríteni sem szép, de ez egyszerűen idegtépő.
- Még szép hogy segítünk, ha kell, harcolunk is ellenük. De igazad van Shukaku: meg kell bíznunk egymásban. Mindenki mindenkiben.
Egyre idegesebb és idegesebb leszek, elönt a gyűlölet és a harag, minél több részletet tudok meg a dolgokról.
Most komolyan, ki élvezi ezt? Ennyire egy elvetemült embereket... egyre jobban korcsosodik ez a világ, még idebent is.. kíváncsi lennék, odakint milyen az élet, hogy fejlődött minden..
Mikor Shana elkezd zokogni, nem tudom, mit csináljak. Előkapok az inventorymból pár zsebkendőt, majd átnyújtom a lánynak.
Ment tovább a beszélgetés, én meg meghallottam a Saya nevet.
-Saya..? Ő nem az a hosszú, zöld hajú kislány fehér ruhában? Összetalálkoztam vele már egyszer az utcán, nagyjából ismerem is, benne van a barátlistámban. Őt bízzátok rám, hogyha a segítségét kérjük ki.
Ha elfogadják Saya segítségét, akkor előkeresem rövidke listámból, és megírom neki a következő levelet:
-Szia Saya! Ne haragudj, hogy zavarlak, de lenne pár kérdésem. Szeretném élőben feltenni őket, ha lehetséges, és velem lenne egy pár barátom! Nyugi, nem pedofilok és nem is bántanak.
U.I.: van nálam kindertojás!
Elküldöm a levelet és várok a többiekre, hogy akkor merre is indulunk pontosan.
Jay- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 280
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 33
Tartózkodási hely : Valahol északon
Karakterlap
Szint: 18
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: [Küldetés] Kapocs 02 - A gyűrűk titka
- Ma jár le. A… azért jöttem ma. Azt hittem, talán Ken feltűnik és valami lesz – hajtja le a fejét, de nem sír, többé nem. Látszik rajta, hogy sikerült megnyugtatnotok kicsit, ám Shu kérésénél rögtön Hisamére néz, hosszan, nyel egy nagyot, majd bólint – Igen, azt hiszem igazad van. Bízni kell egymásban – kérdőn néz Koburára, aki eddig úgy helyezkedett, hogy a lehető legtávolabb legyen a jégsárkánytól, ám egy kicsit most mégis közelebb férkőzik, jelezve, hogy szerinte is rendben van. Idomárja nyugtatón megsimogatja, majd végignéz rajtatok, az előzőnél határozottabban bólint, majd ő is föláll. Peternek tétován bár, de odaadja a gyűrűket, egy halk „rendben” után, igyekszik a fiú szemébe nézni, ám ha Hisame megmozdul, önkéntelenül is megrezzen. Jay-re hálásan pillant, majd magára veszi a kabátját, és Peter után indul ő is, vállán Koburával.
A koordináták a harmadik szintre vezetnek, jóval a védett övezet határán túl, utatok mezőn halad keresztül, a horizonton a Ködbeveszett erdővel, majd annak szélénél ér véget, egy természetes, vagy száz méter átmérőjű mélyedésnél, melyet bokáig érő, lágy fű borít. Kiváló hely bizonyos nem feltűnőre tervezett események lebonyolításához, és a rejteket nyújtó erdő is közel van, melyben olyan sűrűn állnak a vastag törzsű fák, hogy a Látással nem rendelkezők nem látnak tovább egy-két méternél.
A mélyedés közepén ül Ken, törökülésben, maga előtt összefont karral, életsávja fullon van. Shana megjelenésére a fejét ingatja csak, ám amikor meglátja a többieket – főleg Petert és Hisamét – felpattan:
- Hát ezeket meg miért hoztad magaddal? – kérdezi, a társaságra bökve, majd fúj egyet, és sértődötten hátat fordít nektek – Ha leszúrni jöttetek, jobb ha bele sem kezdtek – mondja, rátok se nézve, majd egy fokkal komolyabban folytatja – Úgyse lenne rá időtök. Csak titeket vártunk.
Sayáról kérdeztem Kleint, ha Chan posztjaiban njk-ként szerepel (vagy szólimit nélkül Chan posztjainak végén zölddel), jutalom nélkül, úgy megoldható hogy ő is jelen legyen. Ebben a körben mindenkitől kérem a statjait, a mostanit, ha úgy döntötök, hogy Saya jön, akkor az övét is. Határidő marad, mivel céhküldi úgyse terveztem hosszúra, de azért haladjunk, mostmár én is tudok írni.
A koordináták a harmadik szintre vezetnek, jóval a védett övezet határán túl, utatok mezőn halad keresztül, a horizonton a Ködbeveszett erdővel, majd annak szélénél ér véget, egy természetes, vagy száz méter átmérőjű mélyedésnél, melyet bokáig érő, lágy fű borít. Kiváló hely bizonyos nem feltűnőre tervezett események lebonyolításához, és a rejteket nyújtó erdő is közel van, melyben olyan sűrűn állnak a vastag törzsű fák, hogy a Látással nem rendelkezők nem látnak tovább egy-két méternél.
A mélyedés közepén ül Ken, törökülésben, maga előtt összefont karral, életsávja fullon van. Shana megjelenésére a fejét ingatja csak, ám amikor meglátja a többieket – főleg Petert és Hisamét – felpattan:
- Hát ezeket meg miért hoztad magaddal? – kérdezi, a társaságra bökve, majd fúj egyet, és sértődötten hátat fordít nektek – Ha leszúrni jöttetek, jobb ha bele sem kezdtek – mondja, rátok se nézve, majd egy fokkal komolyabban folytatja – Úgyse lenne rá időtök. Csak titeket vártunk.
Sayáról kérdeztem Kleint, ha Chan posztjaiban njk-ként szerepel (vagy szólimit nélkül Chan posztjainak végén zölddel), jutalom nélkül, úgy megoldható hogy ő is jelen legyen. Ebben a körben mindenkitől kérem a statjait, a mostanit, ha úgy döntötök, hogy Saya jön, akkor az övét is. Határidő marad, mivel céhküldi úgyse terveztem hosszúra, de azért haladjunk, mostmár én is tudok írni.
Strea- Admin
- Hozzászólások száma : 2459
Join date : 2013. May. 18.
Karakterlap
Szint: ?
Indikátor: -
Céh: -
Re: [Küldetés] Kapocs 02 - A gyűrűk titka
-Az Artes céh…
~Igen, Saya is az Artesben van. Én is úgy tudom, mert Anatole legutóbb mondta a nevét, tehát biztosan ott van. Talán akkor nem csak az ő segítségét kérhetnénk, hanem az egész céh segítségét is. Szerintem szívesen jönnének segíteni, és ha olyan sokan lennénk, akkor már biztosan nem mernének velünk szembeszállni. De… talán Shana megijedne, ha olyan sok ember venné körül…~
Merengett el a lány, és kérdőn nézett a sárkányára, akinek bár ez nem mindig sikerült, most a lány szeméből könnyen ki tudta olvasni a félelmet és a kis pislákoló reményt, és amikor Peter szavaira, mely megerősítette Chan feltevését már fel is kapta a fejét, hogy szólásra nyissa a száját, már azt is megértette, hogy mit szeretne, és egy halk csipogás után lassan megcsóválta a fejét.
~Ha túl sokan megyünk, akkor csak elijesztjük őket. Ha elszaaldnak, és esetleg tényleg fogva tartják azt a fiút, azzal csak azt fogjuk elérni, hogy nem fognak bízni Shana szavában, és esetleg a párbaj nélkül is végeznek vele, utána pedig Shanával is, hiszen nem lehetünk mellette állandóan. Nem indulhatunk egy hadsereggel kiszabadítani a királykisasszonyt.~
-Veszélyesnek?
Shu körbenézett a csapaton, és nem nagyon tudta elképzelni, hogy Hisamével és Álomkelővel az oldalán, na meg persze Timidus mellett bármi is egy kicsi veszélyt jelenthetett volna, de azért bízva Peter értékítéletében, kicsit összébb húzta magát, de mivel mindenki lelkesen bátorította a lányt arról, hogy segíteni fog, és az is látszott, hogy Shana már nem aggódik annyira, sőt, még Hisamével is megbékélhet majd egyszer, és Peternek is átadta a gyűrűket, Shu nem nagyon tudta elképzelni, hogy egy ilyen csapattal bármi baj történhetne. Jól esett neki, hogy többen is igazat adtak annak, amit mondott, és bár ő személyesen kereste volna föl Sayát, a maga régimódi szokásaival, de szívesen hagyta azt is, hogy Jay intézze el helyette a meghívást.
-Ma?!
Rökönyödött meg a sárkány, és azonnal felpattant az asztalról, persze arra ügyelve, hogy ezt ne a lány vagy a kígyócska irányába tegye.
~Nem igaz, hogy ilyen amatőrökkel vagyok körülvéve. Egy mentőakció kiterveléséhez a legjobb tábornokoknak is napok kellenek… de még nekem is órák. Most meg indulhatunk máris menteni mindenfajta terv nélkül? Hát ez csodás! Na jó… nem kapkodni, nem vagyok Hisame… nyugalom… majd útközben kitalálunk valamit, de most hála Shanának, nincs vesztegetni való időnk.~
Idegesen fújt egyet, majd kelletlenül követte Petert, Shukakuval az oldalán.
-A harmadik szint? Itt már elég sokszor voltunk. A csontvázon kívül mindegyik mobbal találkozhatunk itt, az első tíz szinten lévők közül.
Sorolta azt amit tudott inkább csak saját magának.
-Persze… mindenhol, kivéve az erdőben, mert oda nem akartál bemenni. És mi mellett vagyunk most? Na minek a közelébe? Jellemző!
A sárkány egyre morcosabb lett, és amikor meglátta a mélyedést, ami egyértelműen aréna szerű csatatérként szolgált, benne a fiúval, csak még idegesebb lett, hiszen az úgy ült ott, mint egy kihelyezett csali, aki csak rájuk vár.
-Mindenki megáll!
Adta ki a parancsot, majd védekezőn Shu elé röppent, hogy ha a többiek nem is figyeltek rá, a lány biztosan ne mehessen közelebb. Azonban mivel Shu értette a szavait, és még bólintott is rá, gyorsan Hisaméhez fordult.
-Figyelj a lányra! Nem szabad, hogy oda szaladjon. Ez egyértelműen csapda.
Ekkor viszont megérkezett az a csodás kiegészítő, ami nélkül Timidus sokkal jobban érezte volna magát, és nagyon nem hiányolta, ez pedig a fiú hangja volt, amivel ismételten csak őket méltatta.
-Vártunk? Hisame! Körbe! Figyeljetek! Shu! Kör!
Csak remélni tudta, hogy a sárkány is elolvasott legalább egy könyvet, vagy egy kis képeskönyvet a hadászatról, és fogja érteni, amit mondani akart. A többesszám már egyértelművé tette számára, hogy ez csapda, és a legjobb megoldás ebben az esetben az volt, ha kört alkotva, egymásnak háttal állva minden oldalt figyelnek, minden irányból felkészülve a támadásra. Természetesen Shukakuval is megvolt erre az alakzatra a kódszavuk, bár ezt eddig csak egymásnak háttal állva gyakorolták, de ha Hisame nem értette volna, akkor a biztonság kedvéért a lánynak is kiadta az utasítást.
-Timidus azt szeretné, hogy…
-Shu! Kör!
-Álljunk körbe, egymásnak háttal, hogy mindent láthassunk!
A sárkány folyamatosan vizsgálta a környéket, miközben nagyon remélte, hogy a többieknek van annyi eszük, hogy Shanát a kör közepére teszik, mint megvédendő valakit.
-Te! Gyere ide! Szépen, lassan!
Szemei a háttal álló fiút figyelték, és egy olyan hívó füttyöt hallatott, amit még talán ő is megérthetett, ha valaha is hallott már bárkit is állatot magához csalogatni.
- Statok:
Pontok Felszerelés Élet 8 +2 Fegyverkezelés 14 +1 Erő/Irányítás 0/10 +5/+8 Kitartás 6 Gyorsaság 6 +2 Speciális képesség 6 +1 Páncél +8
Shukaku- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: Jumpy Vigor
Re: [Küldetés] Kapocs 02 - A gyűrűk titka
- Statok:
- Élet: 17+1 (90)
Fegyverkezelés: 12
Erő: 6+4
Irányítás: 9+22
Kitartás: 10+2
Gyorsaság: 15+10
Speciális: 9+3
Páncél: +30
Keresés 2, Akrobatika 2, Nyomkövetés 1, Látás 2
Saya:
Élet: 10+2 (60)
Fegyverkezelés: 12+13
Erő: 8+7
Irányítás: 10+10
Kitartás: 12
Gyorsaság: 10+12
Speciális képesség: 8+8
Páncél: +24
Hallgatózás 1, Lopakodás 1, Súlyemelés 1, Akrobatika 1
Döntés születik, mire Álomkelő már pattan is le az ölemből és elindul az ajtó felé. Félúton megáll és hátranéz ránk, a tipikus "Na mi van má'" arckifejezésével. Egy legyintéssel próbálom türelemre inteni, de tudom, hogy nála aztán sikereket aligha fogok elérni, parancsokhoz viszont nem akarok folyamodni.
Mikor mindenki elrendezte a saját kis dolgát, jómagam is felkelek, hogy útnak indulhassunk. Persze Álom elsőnek surran kifelé, mikor nyílik az ajtó, én viszont jobb szeretnék utolsó lenni, még ha ez nem is lehetséges - Jay úgysem hagyná, így jobb híján utolsó előttinek hagyom el a kastélyt, azon töprengve, vajon most mit fogok otthon hagyni?
Jay nem adott meg helyszínt a kislánynak, de ő szerencsére a Főtéren fogadott már minket, azzal a tipikus, széles mosollyal az arcán. Még csak most találkozom vele másodszorra, de ismét végigfut a hátamon a hideg, mikor ránézek, magam sem tudom, miért. Talán pont ezért én nem is igazán szólok hozzá, hagyom, hogy majd a fiúk elmeséljék gyorsan a helyzet lényegét, főleg, hogy Álomkelő már a teleportkapu előtt topog türelmetlenül.
~Megalszik a számban a tej. Gyertek már.~
-Jól van, jól van. -mosolyodom el végül és megyek a csapat után engedelmesen.
Szorosan Jay mellett maradok végig. A kezét mondjuk csak olykor-olykor fogom meg - valahogy sosem voltam az a típus, aki szeret kézen fogva sétálni. Mikor még frissek voltunk, a mennyekben jártam tőle, de aztán... nem is tudom. Sosem gondolkodtam el ezen, mert úgysem tudom a választ, ha pedig egy nap mégis kiderül, akkor majd tudni fogjuk. Nekem mindenesetre elég örömet okoz a tudat, hogy mellettem van, együtt tartunk valahova, s lehajtott fejjel, mosolyogva figyelem a földet, hogy hova lépek.
Mikor elértük a célpontot, végre megláthattam azt a Ken-t, akit elméletileg Peterék megöltek - holott épen és egészségesen üldögélt középen. Timidus csippanását hallva viszont megrezdülök, Álomkelő pedig rögvest megtorpan az élen, és kérdőn néz vissza a sárkányra.
-Mi...?
~Azt mondta, álljunk meg.~
Ez az a pont, mint rögvest kinyúlok és megragadom Jay karját. Ken feláll és vitatkozni kezd velünk, szemmel láthatólag nem tetszik neki az ittlétünk, de én csak szánakozva figyelem mozdulatait. Timidus tovább csipog, Álomkelő pedig kivételesen fordít, Shukaku-val egyidőben, majd odaáll a kislány mellé. Én pedig követem a példájukat, ám a botomat egyenlőre nem idézem elő. Ha bármi hirtelen támadás érne minket, Álomkelő majd megvéd.
Tekintetem végül megállapodik a fákon, figyelem, akad-e bármilyen mozgás közöttük. Meglátjuk, fejlesztett Látásom vajon a segítségünkre lesz-e.
Kindertojás! \o/
~Oh my...~
De azért szóltam ám az Anatnak, hogy ne aggódjon, csak a Jay az, akinek hiszek, hogy tényleg nem rosszak, meg amúgy is kindertojás \o/ A felét majd neki adom. Persze a lelkemre kötötte hogy nagyon-nagyon vigyázzak magamra, és ahogy ismerem,a Ravennek is akart szólni, hogy legalább ő kísérjen el, de én dobbantottam egy nagyot, hogy nem, mert majd a Jay megvéd, meg szerintem ott lesz a Chan is, akinek meg van egy éleskarmos cicája, és szerintem az Anat erre már engedett, lehet, még ismeri is a cicát \o/
Gyorsan szaladtam a Főtérre, mert ugyan nem írta, hova kéne menjek, de feltételeztem, hogy oda, mert általában ott futok össze mindenkivel. Kicsit vártam, és meg is jelentek, méghozzá elég sokan, mert ott volt a Peter meg a Hisame is \o/ Meg valami kicsi lány, olyasféle, mint én, neki is sárkánya volt, ami csipogott, meg az a kígyós lány, akivel már szintén találkoztam egyszer *.*
-Éééés mi történt? *.* -kérdezem őket, és ha mesélnek, akkor hallgatom. Meg persze segítek is \o/
A Hugi már morgott erre, de nem törődtem vele
Chancery- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 3005
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 33
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban
Karakterlap
Szint: 27
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: [Küldetés] Kapocs 02 - A gyűrűk titka
- STATOK:
- 6-ös szint, felszerelésekkel:
Élet: 12
Fegyverkezelés: 5
Erő: 11
Kitartás: 6
Gyorsaság: 18
Spec: 3
Páncél: 26
Miután elküldtem az üzenetet, konstantáltam, hogy biza nem írtam, hogy hol találkozzunk...de gondoltam, úgyis teleportálni kell, hátha ott lesz a főtéren. Ott is volt, de előbb...
Felidegeskedtem azon, amit Shana mondott: bezony, ma van az ítélet napja. Timidus reakcióján nem lepődök meg, sőt mi több, hasonlóként érzek: még hogy aznap szólni! Az eszem megáll... értem én, hogy ideges, meg aggódik, meg nem volt mersze szólni, de az istenit, a saját élete forog kockán :S
A megadott koordináták szerint a harmadik szint volt. Nem jártam sokat ott, talán össz-vissz egyszer...asszem.
Ahogy szép lassan elindult mindenki, kinyitottam az ajtót, ÁK azonnal kipattant rajta, én meg mosolyogtam mindenkinek, hogy csak hajrá
Úton-útfélen Chan a kezemet fogta, amit nagyon szeretek, bár többször elengedte. Sebaj, már megszoktam, ez nem jelent semmi rosszat.
Amint elértünk a főtérre, már Saya várt is minket. Elő is vettem az inventorymból a Kindertogyit, amit oda is adtam neki
Időközben elmeséltem neki mindent, hogy mi a helyzet Shana-val és Kennel. A gyűrűkről mondjuk nem tettem említést, hogy Peternél vannak, csak azt, hogy milyenek.
Szép lassan be is értünk az erdőbe, és el is értünk Kenhez, aki már láthatólag várt ránk. Viszont nem csak ő. Ahogy Ken kifakadt, és Chan megszorította a karomat, úgy hatolt belém a felismerés: biztosan közéjük állt.
-Mindenki figyeljen maga köré! Shana középre!
Shu utasítására azonnal kört alkottam, háttal hátat mindenkinek, Chant szorosan mellém, előrántottam a kardom, alapállásba álltam, még nem kezdett el kéken villogni, de egy mozdulat és már világítana is. Csak vártam a lehetséges támadásokat és mozdulatokat, miközben odasúgtam Saya-nak:
-Lehet, hogy érdemes lenne előkapnod a harciasabb énedet, már ha érted mire gondolok.
Ken, te sunyi dög, nagyon ajánlom, hogy ne haljunk meg miattad, mert ha meghalunk, én esküszöm, hogy kinyírlak!!!
_________________
12.Szint, plusz a felszerelések:
Élet: 14 (+6) ------------->20 (100)
Fegyverkezelés: 13 (+7) --->20
Erő: 12 (+16)-------------->28
Kitartás: 8 (+6)----------->14
Gyorsaság: 16 (+13)-------->29
Spec. képesség: 10 (+4)----->14
Páncél: 38
Jay- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 280
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 33
Tartózkodási hely : Valahol északon
Karakterlap
Szint: 18
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: [Küldetés] Kapocs 02 - A gyűrűk titka
Shana átadta a gyűrűket, mit egy kedves mosollyal próbáltam meg neki megköszöni és időközben Jay is intézkedett, mi a kicsi Sayat illette. Saya. Csak reméltem, hogy nem történik majd vele semmi veszélyes sem, hisz félő úgy legközelebb nem örült volna nekem az Anat. Nem tetszett ez a felállás, egyáltalán nem, de nem volt mit tenni, így kellett segíteni valahogy most a lánynak.
A főtérhez érve várt ránk a jobb szerivel mellkasig érő, ám mégis hatalmas segítség. A csatlakozó lányt Jay tájékoztatta is út közben a helyzetről, miközben elértünk lassan a megadott koordinátákhoz.
A harmadik szint talán önmagában nem is volt olyan nagy kihívás, azonban most nem szabadott, hogy lankadjon bármelyikünk figyelme is. Hisame időnként megemelte a fejét, hogy beleszagoljon a levegőbe, de azt sem tudtam, hogy mit kellett volna egyáltalán éreznie, vagy épp mit nem.
Az erdő utáni kisebb mélyedéshez érve megálltunk és félve tekintettem körbe. Nehéz volt járni a fák között minden hasznosabb jártasság hiányában és most sem éreztem jobban magam, hogy egy nem várt mélyedéshez értünk. A jobb szó híján számomra kráternek titulált természeti mélyedés közepén azonban ott ült Ken. Mást vártam. Talán bilincset és láncokat, de mégsem éreztem úgy, hogy nagyon meglepődtem volna ezen. Akkor megtanultam, hogy a fiú különleges volt, vagy inkább érdekes és inkább már nem pazaroltam olyan dolgokra az energiámat, hogy meglepődés, ha ő róla volt szó. Ugyanakkor a szavai… a szavai zavaróak voltak.
Timudus, Jay, Shu, Chan, szinte mindenki rögtön eszmélt. Csapdába kerültünk.
~ Hehe… hehe… hehe…e…e…
Nem örültem mindennek, bár azt hiszem, hogy ez így is volt természetes. Shana elé álltam, a kezem ösztönösen elé tartottam, ha esetleg a fiúhoz rohant volna. Hisame pedig a keletkezett általunk alkotta kört pótolta ki a testével. Nyolc pár szem tekintett körbe, mely miatt halványan még talán mosolyogtam is. Úgy tűnt, hogy a piciny társaságunk csak a számomra volt kicsit szokatlan, hisz ők, mint egy készült csapat cselekedtek hirtelen egyként. Lebecsültem őket, ez nyilvánvaló volt.
- Hejhó, Ken. Asszem megmenteni jöttünk, bár úgy tűnik, hogy lemaradtunk valahol. – egy pillanatra Shanára tekintettem, de nem éreztem úgy, hogy ő is közrejátszott volna ebben. A gyűrűk nálam voltak, emiatt nem is aggódtam, viszont a helyszín nem kis kényelmetlenséget okozott. Középen álltunk, gond nélkül körbevehettek.
- Kicsit mintha kényelmetlen lenne a helyzet.
- Szerintem inkább izgalmas, ámbár szerintem befogom fagyasztani Ken seggét.
- Drukkolok. - kedvelnünk szerencsére nem kellett a fiút.
A főtérhez érve várt ránk a jobb szerivel mellkasig érő, ám mégis hatalmas segítség. A csatlakozó lányt Jay tájékoztatta is út közben a helyzetről, miközben elértünk lassan a megadott koordinátákhoz.
A harmadik szint talán önmagában nem is volt olyan nagy kihívás, azonban most nem szabadott, hogy lankadjon bármelyikünk figyelme is. Hisame időnként megemelte a fejét, hogy beleszagoljon a levegőbe, de azt sem tudtam, hogy mit kellett volna egyáltalán éreznie, vagy épp mit nem.
Az erdő utáni kisebb mélyedéshez érve megálltunk és félve tekintettem körbe. Nehéz volt járni a fák között minden hasznosabb jártasság hiányában és most sem éreztem jobban magam, hogy egy nem várt mélyedéshez értünk. A jobb szó híján számomra kráternek titulált természeti mélyedés közepén azonban ott ült Ken. Mást vártam. Talán bilincset és láncokat, de mégsem éreztem úgy, hogy nagyon meglepődtem volna ezen. Akkor megtanultam, hogy a fiú különleges volt, vagy inkább érdekes és inkább már nem pazaroltam olyan dolgokra az energiámat, hogy meglepődés, ha ő róla volt szó. Ugyanakkor a szavai… a szavai zavaróak voltak.
Timudus, Jay, Shu, Chan, szinte mindenki rögtön eszmélt. Csapdába kerültünk.
~ Hehe… hehe… hehe…e…e…
Nem örültem mindennek, bár azt hiszem, hogy ez így is volt természetes. Shana elé álltam, a kezem ösztönösen elé tartottam, ha esetleg a fiúhoz rohant volna. Hisame pedig a keletkezett általunk alkotta kört pótolta ki a testével. Nyolc pár szem tekintett körbe, mely miatt halványan még talán mosolyogtam is. Úgy tűnt, hogy a piciny társaságunk csak a számomra volt kicsit szokatlan, hisz ők, mint egy készült csapat cselekedtek hirtelen egyként. Lebecsültem őket, ez nyilvánvaló volt.
- Hejhó, Ken. Asszem megmenteni jöttünk, bár úgy tűnik, hogy lemaradtunk valahol. – egy pillanatra Shanára tekintettem, de nem éreztem úgy, hogy ő is közrejátszott volna ebben. A gyűrűk nálam voltak, emiatt nem is aggódtam, viszont a helyszín nem kis kényelmetlenséget okozott. Középen álltunk, gond nélkül körbevehettek.
- Kicsit mintha kényelmetlen lenne a helyzet.
- Szerintem inkább izgalmas, ámbár szerintem befogom fagyasztani Ken seggét.
- Drukkolok. - kedvelnünk szerencsére nem kellett a fiút.
- Pontok:
Élet: 39
Fegyverkezelés: 46
Erő: 16
Irányítás: 21
Kitartás: 30
Gyorsaság: 35
Speciális képesség: 12
Páncél: 40
_________________
Élet: 41; Fegyverkezelés: 52; Erő: 14; Irányítás: 21; Kitartás: 45; Gyorsaság: 37; Speciális képesség: 12; Páncél: 60
Keresés: 1; Akrobatika: 1 Súlyemelés: 1 Nyomkövetés: 3
Kertészkedés: Gyakorló szint; Lovaglás: Mester szint; Bűvészkedés: Haladó szint; Vadászat: Gyakorló szint
Peter Worker- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 32
Karakterlap
Szint: 26
Indikátor: Zöld
Céh: Young Justice
1 / 5 oldal • 1, 2, 3, 4, 5
Similar topics
» [Küldetés] Kapocs
» A börtön titka
» [Küldetés] A fiatalság forrása
» [Küldetés] ???
» [Küldetés] ??? #2
» A börtön titka
» [Küldetés] A fiatalság forrása
» [Küldetés] ???
» [Küldetés] ??? #2
1 / 5 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.