[Küldetés] Sütemény válság

by **Kirigaya Suguha** Kedd Május 28 2013, 19:54

Határidő: 3 nap/fő
Résztvevők:
Mirika, Aidor, Rita Hanami, Fuuko Shinatsu, Tetsuko Jin, RenAi

Egy hatalmas katasztrófa előtt áll a SAO világa. Azt tapasztalhatjátok, hogy sorra zárnak be a cukrászdák. Bár ez elsőre talán fel sem tűnik nektek, főleg azoknak nem, akik nem is szoktak ilyen helyekre járni, de egy idő után ti is észreveszitek. Mindenki erről pusmog titokban, minden egyes étteremből, fogadóból szépen lassan eltűnik az összes édes finomság. Elsőre senkinek nincs nagy hiánya, hisz az emberek többsége jól elvan a szokásos ételeken is, és csak egy-egy édesszájú tér ki a hitéből a nagy katasztrófa miatt. Viszont ahogy telik az idő, egyre többen lesznek azok, akik megkívánnak egy kis édességet, csak egy apró desszertet, vagy legalább egy kockacukrot. Viszont ilyennel senki nem tud szolgálni. Az utolsó darabok is elkeltek, természetesen borsos áron.
Legyetek akár édesség bolondok, akár azok, akik ezzel mit sem foglalkoznak, végül nektek is nagy ingeretek lesz édes finomságot enni. Hiszen kinek ne lenne? Egyszer mindenkiben fel fog támadni a vágy, de nincs mit tenni, bejárhatjátok a létező összes helyet, sehol nem kaphattok nyalánkságot.
Már egy hónapja tart ez a válságos állapot. Az emberek szépen lassan kezdenek megőrülni, és bármi áron szerezni akarnak maguknak desszertet. A cukrászdákat szépen lassan feltörik, de semmit sem találnak, tüntetéseket szerveznek, de attól még semmi nem változik, végül sokan indulnak útnak, hogy megoldást keressenek erre a problémára, de nem találnak. Akik cukornád, vagy ehhez hasonlók után indulnak, mind üres kézzel térnek vissza.
Ekkor történik, hogy résztvevőként, vagy éppen csak odakeveredve, de végül egy cukrászda elleni támadásba keveredtek. A tömeg magukkal titeket, és ti is ott találjátok magatokat a konyhában, de szintén semmit nem találni ott.
Végül amint körülszaglásztok, lemaradva egy kicsit, hirtelen megnyílik alattatok a föld, és egyenesen egy megszeppent kis kukta mellé estek. Gyorsan csendre int titeket, szemében félelem tükröződik, majd szorongva kikukkant a kis lyukon, ahol beestetek, és homlokát törölgetve nyugtázza, hogy senki nem vette észre eséseteket.
- Kérlek most ne hangoskodjatok. - nyöszörgi. - Talán tudok nektek segíteni, de nem vagyok benne biztos. Kérlek tartsátok titokban, amit most mondok, és ne is adjátok tovább a többieknek. - ünnepélyesen végigtekintett rajtatok, miközben arra várt, hogy mindannyian nyugtázzátok a titoktartást.
- Igazból nem tudunk többé sütit készíteni. Azt hiszem, ez a jártasság tejesen kiveszett a játékból, és az alapanyag is eltűnt. - szorongatta kalapját. - Egyik Jk, és NJK sem tud többé édességet készíteni. Eddig nagyon egyszerűen ment, ha meg volt a hozzá való megfelelő alapanyag, de ez többé nem megy. Terjed köztünk egy legenda viszont, hogy ez az egész nem a játékkészítők műve, és nem is egyszerű hiba. Ezt állítólag egy NJK okozta, és sokan úgy vélik, ez egy különleges küldetés része, melynek végén a legnagyobb cukrászok megtalálhatják a legkülönlegesebb, és legfinomabb receptet, amely az ambrózia nevet viseli, és egy barlangban található a kezdetek erdejében.- idegesen várt a további kérdéseitekre, majd ha az nem volt, segített kimászni, majd kitessékelt titeket.

by **Aidor** Szer. Május 29 2013, 13:42

//Sütemény válság//

Erre mennék, vigyáztam. Héj, vigyáz már! Idióta! Héj, héj, HÉJ!!! Próbálkoztam kikeveredni valahogyan a tömeg nyomorából. Nem sikerült... Ép a cukrászda előtt terveztem elhaladni mikor a tömeg elkapott. Hirtelen érkeztek és mire észbe kaptam már se egyik se másik irányba nem tudtam haladni, illetve egybe igen... az árral együtt. Így történt, hogy akaratom ellenére is a cukrászda konyhájába találtam magam. Szívesen elgondolkodnék azon, hogy mi a fenéért kell megostromolni egy cukrászdát néhány vacak sütiért??? De ép mással vagyok elfoglalva... Halottam róla, hogy rejtélyes úton sorban tűnek el a sütemények és egyéb nyalánkságok... Már mint nem ellopják őket, hanem egyszerűen nem készítenek többet... Mikor ezt halottam kiröhögtem... már, hogy a fenébe nem készülne több sütemény? A rendszerből kivenni egy ilyen programot teljesen logikátlan főleg egy olyan ember számára aki a világát úgymond minél "tökéletesebbre" tervezte, hisz ez olyan mintha maga ellen dolgozna. [Gondolok ezzel Kayabára] Rendszer hiba? Na-ne... és megint csak az előbbi az érvelésem. Na meg mióta a játék foglya vagyok azóta sem találtam semmiféle hibát a játékban, pedig többnyire észere szoktam az ilyeneket venni, aztán jót szórakozok vele... viszont a SAO úgy tűnik hibátlanul működik. Egyelőre...
Viszont hamar kétségtelenné vált, hogy valami van, tüntetések kezdődtek, az egész város forrong. És mire ész bekaptam én is egynek a kellős közepén találtam magam... Persze nem mondom, a sütemény hiány rossz dolog... [mivel én magam is édesszájú vagyok] de egy ideig még nem terveztem élvezni ezt a luxust... legfeljebb ha szintet léptem. Végül nem maradt más választásom behódolni a tömeg akarata előtt és így kerültem a konyhába. Sehol senki, se cukrász... se süti... persze hülye is lett volna bevárni a tömeget... Éppen, hogy végig futott rajtam a gondolat sor, a talaj megnyílt a lábam alatt. Hát itt a világ vége?
-Ho... De nem az volt amire számítottam, a végeláthatatlan zuhanás helyett egyszerűen a fenekemre estem. Láthatólag nem én voltam az egyetlen aki így járt és ki volt még itt? Hát a kukta. Arcát törölgetve nézet körül és:
- Kérlek most ne hangoskodjatok. Talán tudok nektek segíteni, de nem vagyok benne biztos. Kérlek tartsátok titokban, amit most mondok, és ne is adjátok tovább a többieknek...
Hát jó, tehát nem tudnak sütit készíteni és ez egy küldetés lenne? Érdekes, elvállalom. Szó nélkül bólintottam, de az már későn jutott eszembe, hogy megérdeklődjem előtte a fizetséget...
A kukta segített kimászni, majd szépen kitessékelt minket a bejáraton.

by **Fuuko Shinatsu** Szer. Május 29 2013, 14:52

Már egy hét telt el amióta nem tudom élvezni a reggeli teámat, ugyanis nincs mivel édesítenem. Először nem foglalkoztam a hirtelen áremelésekkel, amiket a környező cukrászdákban tapasztalni lehetett, de az utóbbi időben már nem hogy megfizethetetlenek, hanem egyenesen legendává váltak az édességek. A legtöbb cukrászda zárva, és néhány úgy tűnik végleg bezárt. A játékosok, köztük én is nyál csorgatva emlékeznek vissza azokra a napokra amikor alig pár aranyért vásárolhattak tortákat. Régi, szép idők. Az utcán sétálgattam, ép a szokásos reggeli városnézésen voltam. Amikor magam sem tudom hogyan de sikeresen egy hatalmas tömeg része lettem, kikeveredni nem tudtam belőle, lépni sem nagyon tudtam csak vitt magával az ár. Tehetetlenül sodródtam, majd egy hatalmas reccsenésre és egy puffanásra lettem figyelmes. Kérdeztem, mi volt az a hang. De a válasz másodpercekkel később megmutatkozott. Egy cukrászdában találtam magam, a játékosok, és még néhány NJK is szétszéledt a kihalt üzletben, mindent áttúrt. S amikor megbizonyosodtak róla, hogy tényleg nincs édesség továbbálltak. Az egész jelenetet meglepetten néztem végig, miért süllyednek az emberek ilyen mélyre, hogy képesek tönkretenni épületeket, csak az édesség kedvéért? Mindegy is, egy asztalnál ülve vártam meg amíg mindenki elhagyja az épületet. Majd amikor megbizonyosodtam róla, hogy már nincsenek sokan, úgy döntöttem körülnézek. Mindig is érdekelt milyen lehet, a játékban a konyha. Az utam rögtön oda is vezetett, majd tágra nyílt szemekkel néztem végig a jól felszerelt, azonban az utóbbi támadástól kicsit megviselt konyhán. Minden volt ami a valóságban is, tűzhely, kanalak, mély tányér, sőt még a földön néhány üres zsák is amiben valószínűleg a lisztet tartották. Kicsit sajnáltam, hogy így tönkretették a helyet. Egy ideig szemezgettem, a tűzhellyel, majd végül közelebb léptem fakanalat ragadtam, fejemre felcsaptam egy kuktasapkát. Olyan érzés fogott el mintha, én lennék a szakács.
- Na hogy festek? - Pislogtam Kau-ra, majd magamban kacarásztam tovább, amikor hirtelen kinyílt alattam a talaj. Nem tudom elhinni, hogy lehetek ilyen szerencsétlen, egy konyhában is csapdát találok. Sikoltva csúsztam végig a járaton, majd kivételesen puhára estem. Kau a fejemen landolt, aminek nem örültem már annyira. Nem a legkellemesebb érzés. Szépen feltápászkodtam, majd leporoltam a ruhámat, megigazítottam a kuktasapkát. Mit sem törődve a körülöttem történő dolgokkal. Úgy tűnik, hogy egy konyhában landoltam, egy jól felszerelt titkos konyha. Ámuldozva néztem amikor valaki mögöttem megszólalt. Majd amikor megfordultam egy kukta és pár játékos állt a teremben. Meghajoltam, és elnézést kértem a felfordulásért amit az érzésemmel okoztam. A sok ismeretlen arc között megpillantottam ismerőst is. De az illem úgy diktálja, hogy mutatkozzak be.
- Izé... Sziasztok, Fuuko vagyok - hajoltam meg mélyen. - ö pedig a társam Kau - közben mutattam az óriásbékára a lábam mellett. Majd meghallgattuk a kis kukta történetét.
- Kukta-san, nekem lenne egy kérdésem... szóval.. azt szeretnéd ha elhoznánk neked azt a receptet? - értetlenül mosolyogtam rá, valójában nem is igazán értettem a dolgokat.

by **Mirika** Szomb. Jún. 01 2013, 21:31

Gyanútlanul álldogáltam az utca közepén és a menümben pötyögtem. Mondjuk választhattam volna jobb helyet is a felesleges kacatok kiszórására ennél, szóval már meg sem kellett volna lepődnöm azon, hogy a vehemens tömeg, mely feltűnt az egyik sarok mögül, kicsit elsodort magával. Mondjuk, na és? Én ettől még folytathattam a műveletet, csak kicsit botladoztam menet közben, meg ráléptem egy-két lábra, de azzal vigasztaltam magam, hogy megérdemelték. Sőt, még én morrantam rá egy-két szerencsétlenre Rolling Eyes

Végül egy cukrászdában kötöttünk ki, aminek semmi értelme nem volt. Hetek óta be volt zárva az összes, de legalább így nem töm minden srác folyton valami édességgel. Az egyetlen izé az volt benne, hogy kénytelen volt zöldteára szorítkozni reggelente, meg olyan kajákra, amikbe nem kellett édesítőszer. Cukornak azért nem nevezném, amivel itt gazdálkodtunk -_- A tömeg úgy mellesleg sütire vágyott, én viszont nemigen osztottam ezt a kívánságukat, szóval félrehúzódtam és megtámaszkodtam a pultnál. Mostanában amúgy sem volt sok kedvem szocializálódni, meg nonszensz volt az is, amit ezek a barmok műveltek.
Na igen, csakhogy nem maradhattam nyugton, mert hirtelen kicsit eltűnt alólam a padló, én meg nagy pislogva észleltem, hogy heló, zuhanok. Megijedni se volt időm, máris valami pinceszerűségben találtam magam pár másik játékossal. Szétnézve felfedeztem néhány ismerőst, szóval feltápászkodtam, leporoltam a hátsómat és közelebb somfordáltam hozzájuk.
- Jin-chan, Ai-chan, halihó :3 Hát ti? - vontam őket kérdőre. Tök fura volt véletlenül találkozni a sráccal, Ai-chan meg azon ritka JL-esek egyike volt, akit értékelhető játékosnak véltem azután a párbaj után. Szóval tiszta jó volt, hogy összefutottunk. Rita mellett szó nélkül ellibbentem, csupán egy morcos pillantást vetve feléje, majd megálltam végül Fuuko előtt is, legalábbis ha jól rémlik, ez volt a neve.
- Hehe, hali. Egészen furcsának hatsz cicafülek nélkül :3 - piszkáltam kicsit idegesen az egyik tincsemet, halvány lila gőzöm se volt, hogy fog viszonyulni a lány hozzám... azok után. Mondjuk semmi rosszt nem tettem, végső soron ^^"
- Hát ez szuper, bár gondolom úgyse tudnám elkészíteni a szintemmel. Mit keressünk? És ugye nincsenek pókok? Gondolom minket bíznál meg a feladattal - intettem Fuuko felé, megerősítve a kérdését, aki amúgy egy békát cigölt magával. Weird. Mindegy, a kalandnak nem voltam ellene, elvégre az édesítőszer az kellett elég sok mindenhez, és azért nem ártana visszaállítani a világbékét, mielőtt kitör a forradalom ._.

by **RenAi** Vas. Jún. 02 2013, 18:33

~Régi szép idők… régi szép idők…~ Sosem gondoltam volna hogy ez valaha is bekövetkezhet. A világ édesség nélkül olyan mint a nap a fénye nélkül, elképzelhetetlen. A sok finom muffin, puding, torták, sütik és csokik… mind mind… már a régi szép idők részei. Már csak az emlékeimben élnek, és ha rá gondolok már az émelyítő ízüket is alig érzem a számban, ezt nem tudom elhinni. Olyan mint valami rossz állom. …Slaaap… csattant az arcomon egy jó kora pofon. Maoo… ez nem állom. És most.. tüntetések garmada, és bezárt cukrászdák sora áll előttünk. Végig jártam az összes szintet ahol a van jogosultságom, de mindenhol ugyan ez a helyzet. Ez valami borzalom, nem tudom így elképzelni tovább az életet. Nem is tudom mi van benne, szomorúság… félelem… kétségbe esés. Nyan de ez ellen tennem kell valamit. Azzal hogy beállok a tömegbe és én is tüntető táblát szorongatnék a kezembe, sokat nem érnék el vele. Így csakis egy megoldás maradt. Fel kell keresnem Ritát hogy együtt megoldhassuk ezt a csúnya helyzetet. Amint elhatározásra is került, küldtem is neki üzenetet hogy találkozzunk az első szint cukrászdájánál, a Sweet Dreams előtt, sok emlék fűz oda, és igencsak a kedvenceim közé tartozott az árai ellenére is. Ott készültek a legminőségibb nyalánkságok, ráadásul csábított már ide pár srác így közkedvelt hellyé vált nálam. Sőt Jinel is itt volt meg az első randi is ami csókkal is végződött, sőt a közelben dőlt el az is hogy mi járni fogunk. Bár jobban bele gondolva mostanában hanyagol kissé, nem keresi a társaságom, bár igaz én sem futok utána, lehet küldök neki is egy üzit… már elkezdtem pötyögni mire a cukrászda elé értem, és pár pillanat alatt le is meredtem. Megközelíthetetlenné vált szinte a hely. Félelmetes emberek léteznek ezen a világon, gondolom magamba. Tüntetésekkel nem mennek semmire, arra nem is gondolva hogy biztos nem szándékosan járatják be és teszik tönkre a forgalmukat a cukrászdák, így a probléma nem itt kezdődik. Ez csak egy nyom lesz amin elindulhatunk. Legalábbis remélem. Nem messze tőlem megpillantotta Ritát is, Remélem nem esik nagyon nehezére segítenie a ebben a vészhelyzetben, tudom róla hogy Ő pont az a személy akit az ilyen nem érdekel, de mivel megkértem rá és itt van, ez is bizonyítja hogy igazi barát. Amint megpillantottam, magasra emeltem a kezem és integetni kezdtem felé.
- Ritaaaa-chaaaan! （●´∀｀）ノ♡ - Igazán örülten neki hogy mégiscsak eljött. Megpróbáltam megközelíteni, és ha elég közel értem hozzá akkor megköszöntem neki a segítséget, majd elindultunk befelé. Araszolgattam az emberek között már amennyire csak sikerült, próbáltam kikerülni őket és nem felbukni. Valahogy nagy nehezen sikerült is, sőt teljesen be is jutottunk az épületbe. ~Mindjárt meglesz!~ Gondoltam magamba, mikor egyre csak bentebb fúrtam magam.
- A hajaaam! – Kiáltottam le az egyik gyereket, akibe valahogy bele gabalyodott és visszább rántott. Nem fájt, de nem volt kellemes érzés sem, főleg hogy majdnem el is vesztettem az egyensúlyom. Amint egyre közelebb értem meg is pillantottam még valakit. a szívem nagyot dobbant. Nem hittem hogy Ő is itt lesz.
- Jiiin! – Kiáltottam fel, de valami furcsa történt, a talaj kiveszett a lábam alól, azt hittem hogy elestem de a zuhanás kissé nagyobb volt mint egy szimpla esés.
- Kyaaaaa! – Kiáltottam, megijedtem, nem tudtam hogy mégis mi történik most. Majd puff… ha nem kapott el senki, vagy épp nem estem más valakire akkor bizony padlót fogott a fenekem.
- Auch… - Kiáltottam fel, és kezdtem el dörzsölgetni a fenekem, tudtam hogy nem fáj, de ez az évek során beivódott és ösztönös mozdulattá vált bennem.
- Jiiin! Tudtam hogy nem hagyod cserben a sütiket! – Ugrottam a nyakába és kapott tőlem egy nagy-nagy ölelést. Teljesen megfeledkeztem a többiéről, majd amint észbe kaptam rögtön körbe is néztem. Rita chan meg van. Miri-chan oO csodálkoztam, ugyanakkor örültem hogy őt is itt látom, és még két olyan játékos akit nem ismerek. Plusz egy kuktánk. A lány be is mutatkozott, így én is követtem a példáját.
- Én pedig Ai-chan vagyok azok számára akik még nem ismernek. Ő pedig Rita-chan ^^ Szigorúnak tűnik, de vajból van a szíve. :3 Ő pedig Jin, a legcukibb srác a világon. (｡♥‿♥｡) Ő pedig Mirika-chan a híres Voice céhvezére. :3Mutattam be a többieknek, mielőtt Ők megtehette volna. A kis kuktánk igencsak idegesnek tűnt. Nem is csodálom, a helyében én már rég szétcsaptam volna a tömegben, és elköltöztem volna innen. Ismertette a részleteket, majd én minden egyes kiakadásom hangos sikoltással és kiakadással jeleztem.
- Igazból nem tudunk többé sütit készíteni. Azt hiszem, ez a jártasság tejesen kiveszett a játékból, és az alapanyag is eltűnt. -
- Whaaaa, ez lehetetlen! - Kiáltottam fel ismét.
- Egyik Jk, és NJK sem tud többé édességet készíteni. -
- Ez borzasztó!.. Nem hiszem el hogy ilyen megtörténhet! -
Eddig nagyon egyszerűen ment, ha meg volt a hozzá való megfelelő alapanyag, de ez többé nem megy. Terjed köztünk egy legenda viszont, hogy ez az egész nem a játékkészítők műve, és nem is egyszerű hiba. Ezt állítólag egy NJK okozta, és sokan úgy vélik, ez egy különleges küldetés része, melynek végén a legnagyobb cukrászok megtalálhatják a legkülönlegesebb, és legfinomabb receptet, amely az ambrózia nevet viseli, és egy barlangban található a kezdetek erdejében. -
- Hmmm…. értem, akkor tehát az ambrózia receptje kell. Rendben elhozzuk neked kerüljön bármibe is! – Ígértem meg neki, majd neki is veselkedtem magam hogy a kezdetek erdejébe eljussunk. Amint kiértünk a vendéglőből… el is indultam… az ellenekéző irányba. ^^”

by **Rita Hanami** Vas. Jún. 02 2013, 22:22

Sütemény válság, süti hiány, édesség tilalom desszert bug. Az utóbbi napokban egyre gyakrabban hallom ezt a témát. A saoból egyszerűen eltűnt minden nemű édesség, desszert, cukor ami csak eddig létezett. A palace of justice egyik legnagyobb látványossága a csoki szökőkút kiapadt a sok édesszájú pedig őrjöng. A részemről én ezt könnyedén elfogadtam, időnként leülök sütizgetni de ha nincs nem vágom fel az ereimet de azért ez az egész akkor is elég fura. Mikor Ai-chan először rontott rám azzal a felkiáltással, hogy „NINCS SÜTÍM!” nem igen törődtem a dologgal sőt mondhatni, hogy a teljes érdektelenség fogott el az ügy kapcsán. Még mindig padlón voltam a viadal utáni csúfos vereség nyomán és a szabad időmet annak teljes kielemzése és a hibáim kiküszöbölése volt a fő cél. Igyekeztem nem csak a pontokkal növelni a fegyverkezelésem de ténylegesen is csiszoltam a kardforgatási technikáimon. Egy ilyen edzés alkalmával érkezet meg hozzám Ai üzenete is amiben segítséget kér tőlem de azt már elfelejtette megemlíteni, hogy miért is van rám szüksége. Amikor megérkeztem a megbeszélt találkozó helyre elég szokatlan látvány fogadott. Tüntetés… a cukorért… nem is igazán értettem a dolgot. Hamarosan meghallottam Ai hangját aki a távolból integetett majd megköszönte a segítséget bár még mindig nem tudtam mit is akar.
- Mi történik itt? – Kérdezem de a lány eltűnt a tömegben. Elindultam utána de mire megmozdulhattam volna már a sűrű tűntetők garmadája gyorsan körbeölelt és mozdulni se tudtam .
- Hé… elnézést… vigyázz… Uh! –Próbáltam átverekedni magam a dühödt népességen de ehelyett először valaki a könyökével gyomorszájon vágott a nagy lökdösődésben majd aztán egy másik személy ugyan ezzel a testrészével orron csapott. Itt már elpattant a cérna, löktem egy nagyot az előttem lévő férfin, hogy legalább egy szusszanásnyi helyet szorítsak magamnak.
- Elég volt ebből az őrületből! NIRGAL! – Kiáltottam fel dühösen mire az óriás tigris fentről úgy csapódott be a kinti tömegbe akár egy meteor majd kiengedve mély hangját kérte fel a polgárokat a távozásra. Ez a megmozdulás csak félig volt sikeres mert a csoport egy része már a cukrászdában volt és nem is nagyon foglalkoztak a történtekkel de legalább a kinti tömeg egy nagy része megijedt és elvonult vagy épp elszállt mint a győzelmi zászló Nirgal előbbi akciója nyomán. Így már könnyebben tudtam mozogni a tömegben és közben a tigris is „elpárolgott” én pedig Ai után mentem a konyhába. Amint, hogy beteszem a lábam a talaj szépen meg is nyílik alattam és egy pinceszerűségben találom magam még néhány emberrel köztük Ai-al aki már kezdte is a bemutatkozást. Nem is igazán volt időm szétnézni, de a lány szavai hallatán hamar megtudhattam ki van még idelent. Közülük egyedül Mirika volt az akire felkaptam a fejem és aki látszólag még mindig neheztelt rám. Csupán a szememmel követtem a mozgását ahogy elhalad mellettem.
- Csak nem Miri-himécske is megunta, hogy reggelente az asztalkáján nincs sütike? – Teszek egy epés megjegyzést majd egyszerűen oda sétálok a kuktához és végig hallgatom amit mond. Na igen nem csak Mirika volt az aki még neheztelt a negyedik bossban történtek miatt. A kukta elmondta, amire szükségünk van és Ai már rögtön nyugtázta is, hogy számíthat a segítségünkre.
- Elég nevetséges és gyerekes egy feladat! – Sóhajtok egy nagyot miközben Ai-ra vetek egy kósza pillantást. Megígértem neki, hogy segítek így nem szeghetem meg a szavam. – De az efféle megmozdulásokat nem hagyhatom figyelmen kívül. Ha az emberek képtelenek süti nélkül maradni akkor muszáj lesz újra elérhetővé tenni a számukra! – Éreztem némi párhuzamot a mostani helyzet és a húszas-harmincas évek alatt zajló szesztilalom között bár ott a sütikkel ellentétben az alkohol gyártás nem csökkent szinte semmit.

by **Tetsuko Jin** Szomb. Jún. 08 2013, 12:28

Egész Aincrad lázban ég, mert egyre kevesebb édesség kapható nem csak a környéken, hanem az összes szinten egyaránt. Ez egyeseket nagyon megvisel, főleg a nőket és fiatalabb gyermekeket, kik itt ragadtak bent. Engem is zavar valamilyen szinten, az édesség, mint étel, desszert fontos szerepet játszik, vagyis most már csak játszott mindennapjaimban. Ráadásul nem csak az enyémben. Ai-chan hihetetlenül édesszájú, őt rendkívül megviselheti a dolog, sajnálom szegénykét. Sajnos nem tudtam mostanában találkozni vele, mert küldetéseken voltam, hogy minél többet tudjak fejlődni, erősödni, mert ez elengedhetetlen. Egész jól haladok azóta, hogy az Angelic Voice tagja vagyok, bár a tagokat még mindig nem ismerem, egyedül Mirika-sannal beszélgettem még annak idején, de a többiekről semmit sem tudok, még csak a kinézetüket sem ismerem. Ez egy kissé szomorú, de talán hamarosan lesz lehetőségünk megismerkedni rendesen, mivel megépült a mi céhházunk is. Tehát együtt fogunk lakni, élni ezért valamilyen szinten muszáj lesz megismernünk egymást. Meglátogatom, itt az ideje, előtte azonban körülnézek a városban, hátha kapok valami édességet, amit ajándékként odaadhatok Ai-channak. Elhagyom az ideiglenes szállásom, hogy körüljárjam a cukrászdákat. Egyiket a másik után azokat, amelyikeket ismerek. Felesleges, mindegyikben azt mondják, hogy nincs készleten semmi, sem alapanyag, más szóval nincs édesség. Kicsit elszomorodom, mert nem lephetem meg kedvesem azzal, amit annyira nagyon szeret…. Nem tudok mit tenni sajnos. elindulok felé, mikor felfigyelek egy nagyobb tömegre, ami egy cukrászda előtt van. Lehetséges, hogy ott van sütemény? Ezt ki kell derítenem, és ha igen, akkor szereznem kell egyet. Odasietek tüstént, nem pocsékolhatom a drága időt.
- Ano… sumimasen – próbálok érdeklődni, de az emberek nem is foglalkoznak velem, csak tolonganak. Tovább próbálkozom mosolyogva….. semmi. Egyszer csak beszippant a tömeg és azt sem tudom, hogy hol vagyok, sodródok az árral, módfelett kellemetlen élmény ilyen kiszolgáltatottnak lenni. A tömeg forgat, rángat ide oda, már kezdek szédülni, mikor meghallom Ai-chan hangját. Felé fordulok, de hírtelen eltűnik a lábam alól a talaj és zuhanni kezdek. Nem érzek fájdalmat a földet éréskor, itt ez normális. Felkelek és a barátnőm máris a nyakamba ugrik és megölel. Természetesen visszaölelek én magam is, jó erősen, mert már hiányzott.
- Ez csak természetes – felelem mosolyogva, csak nem tudom, hogy mit is tehetnék én a sütik, édességek kedvéért.
- Fuuko-san, Mirika-san örülök, hogy újra találkozunk, és sziasztok – ezzel én is köszönök mindenkinek, aki itt van még.
- Hízelgő ezt hallani, a legcukibb lánytól a világon - Nem teljesen értem a helyzetet, vagyis az tiszta, csak az nem, hogy hogyan is kerültünk ide. Mindegy, ez nem a valóság, ezért nem foglalkozom tovább ezzel a problémával. Végighallgatok mindenkit, nekem nincs hozzáfűzni valóm. Ai-chan megy, ezért én is vele tartok, erről ennyit.

by **Kirigaya Suguha** Vas. Jún. 09 2013, 11:49

Határidő: 3 nap/fő
Résztvevők:
Mirika, Aidor, Rita Hanami, Fuuko Shinatsu, Tetsuko Jin, RenAi

- Nem! Bár igazán nagy tisztesség lenne az, ha képes lennék elkészíteni azt a csodálatos édességet, mégsem akarom, hogy elhozzátok nekem. Egyszerűen csak szeretnék újra élni a nekem legkedvesebb dolognak, a sütemény készítésének. Azt akarom, hogy a játékosok újra érezhessék az édesség lágy illatát, mesés ízét. Nem bízlak meg titeket semmivel, mert nem tudok érte fizetni, egyszerűen csak szeretném, ah megoldódna ez az egész, azért mondtam el nektek. Ha valaki megszerzi a receptet, akkor újra lesz alapanyag, és akkor már minden rendben lesz. Viszont nem tudom, ki lenne arra képes, hogy ezt megtegye. Akár ti magatok mentek érte, akár mást küldötök, kérlek oldjátok meg a dolgot! Ha többet nem készíthetek.. - Az utolsó szavaknál már teljesen elérzékenyült. A sütemény örök eltűnésének gondolatára teljesen összetört. Nem tudott több szót kipréselni magából, csak intett nektek, hogy menjetek. És hogyan tovább? Senki nem tud semmit arról, hogy hol kezdjétek el a keresést, ha egyáltalán el akartok indulni. Egy barlangban a kezdetek erdejében.. Vajon valamelyikőtök járt már ilyenben? Esetleg csak úgy véletlenül arra tévedve, vagy egy küldetés alkalmával? Egyáltalán hihettek egy egyszerű, a cukrászok között terjengő pletykának? És ha van igazság benne, akkor a helyszín vajon valódi, vagy pont az a kitalált?
Mégis hogyan kezd neki egy valamirevaló ember a keresésnek, ha csak egy legenda van a kezében? Utánanéz! És azt hogy is teszi? Felkeres egy könyvtárat! Ti is tegyetek így, mivel egy könyvtárban bizony sok nyomra lelhettek. Szerencsétekre Aincradban semmiből sincs hiány, még a könyvbolondok is kielégíthetik vágyaikat. Egy hatalmas épület, tele földtől plafonig könyvekkel rendelkezésetekre áll. Keresgélésre fel!

by **Aidor** Kedd Jún. 11 2013, 19:02

//

ez többet mond minden szónál//

Szóval nem kell neki a sütemény recept, csak sütit akar csinálni. Ez
meglepett. Ezt a szenvedélyt... gondoltam miközben furcsa görcsbe rándult a gyomrom.
Azt hiszem az efféle gondolatok nekem túl idegenek... Nem nekem való... Viszont abban biztos vagyok ha valaki "méltó" erre a bizonyos receptre akkor az ez a fazon. Na nem mintha érdekelne, főleg, hogy fizetni sem tud... Mindenesetre a sütemény hiány az én problémám is és ha sikerül megoldanom az ügyet ha mást nem néhány ingyen süteményt biztos kicsikarok tőle. Mert valaki, valahogy fizetni fog ez biztos!!! Ezekkel a gondolatokkal indultam el akár csak a többiek. Vajon hol kéne hozzá látnom a kereséshez, neki állhatok a szerencsémben bízva kazamaták után kutatva, de gyanítom, ha találok is egyet vajmi kevés az esélyem az ügy megoldására. Ráadásul a tettes elvileg egy NJK, mi a garancia arra, hogy ugyan ott van ahol ez az "ambrosia".
Ambrosia? Halottam már ezt a szót ha jól emlékszem a görög istenek eledele... ínycsiklandóan hangzik... Kicsit elbizonytalanodtam mikor eszembe jutott Szinbád egyik meséje melyben azok akik ambrosiát ettek többet más ételt nem kívántak... Na persze csak egy mese... és lehet, hogy rosszul emlékszem és más növény volt, és ez-az az növény volt ez süti... azért jó lenne megkóstolni.
Egy kis tanakodás után arra jutottam, hogy jobb lenne egy könyvtárba kezdeni a keresést, fárasztó nap lesz a mai...
Nagy magabiztossággal indultam el a Kezdetek városának könyvtára felé, szerencsére járatos vagyok könyvtárakban való keresésben, néhány óra alatt meg lesz az infó ha létezik vagy egy egész nap alatt de meglesz. Még nem jártam az itteni könyvtárban de állítólag hatalmas, kíváncsi leszek.
Viszont alig haladtam pár métert mikor nem is tudom miben de megbotlottam és szépen orra is estem. oda a rekordom... nyögtem, nem törődve azzal, hogy a jobb kezem valami nyálkásat érintett.
Mi a... Néztem fel és véletlenül ép egy... pislogtam... majd meg dörgöltem a szemem.... de még mindig ott van... ez nem hallucináció, ez egy óriás béka. De ez tényleg jóval nagyobb az átlagnál... utálom a békákat. És mit keres egy szörny a városban? Néztem fel és akkor láttam csak meg a feltehetően idomárját, egy lány. Szóval egy pet... imádni való petek léteznek kerek-e világon. Egy pillanatra elfogott a hányinger de büszkén vissza tartottam, utálom a békákat... Eközben sűrű bocsánat kérések közepette álltam fel, illetve álltam volna fel de valahogy félúton akadt egy kis technikai probléma. Ugyanis képtelen voltam a kezem levenni a békáról, húztam, próbáltam leszedni de az meg se moccant. Máskor biztos a röhögőgörcs kerülgetne, ha nem velem történt volna meg... persze most is az kerülget még így is, vagy az csak a hányinger?
Bocsánat kisasszony, az ön... békája igencsak... [itt már nem tudtam mit mondani, de egy kis gondolkodás után kinyögtem valami olyat ami a helyzethez illik még akkor is ha a megállapításom egyáltalán vagy csak részben fedi a valóságot.] ...bájos, olyan annyira, hogy egyszerűen képtelen vagyok ellenállni a csábításnak, hogy egy kicsit... mintegy... úgy mond ragaszkodom a békájához. Mondtam a rám jellemző cinizmussal a hangomban, de utólag meggondolva igencsak félreérthető volt a helyzet és a mondat még inkább azzá tette, persze utólag könnyű okosnak lenni. [// itt hagyok neked egy kis időt, hogy cselekedj amit akarsz, csak a poén kedvéért//]
-Párdon, úgy értettem, hogy a kezem oda ragadt a békához, esetleg segítene leszedni? Csak reménykedni tudok, hogy el is hiszi. Tekintve a helyzet félreérthetőségére amit az imént megpróbáltam kimagyarázni. Vajon a békáknál ez gyakran előfordul?

by **Fuuko Shinatsu** Kedd Jún. 11 2013, 19:33

Egész szép kis csapat gyűlt össze a titkos konyhában, köztük ismerős és ismeretlen is. De volt egy lány akit nem tudtam hova rakni egészen addig amíg meg nem szólalt. Felvillant megannyi kép a múltból, talán nem is olyan távoli de felejthetetlen emlék. Az első csókom elvesztése...kicsit elvörösödtem főleg amikor a lányra pillantottam. Mindig, újra és újra eszembe jut. Majd hirtelen magam előtt láttam. Az arcom vörösebb lett.
- K-kanyan? - kérdeztem kicsit félve, nem voltam biztos hogy a nevében főleg azok után amikor a többieket hallva más néven szólították meg.
- A cicafülek, a majom műve volt, n-nem szoktam ilyesmit hordani. - próbáltam kimagyarázni a történteket, közben hangom fokozatosan halkult és beszédem kezdett dadogóssá válni. Szerencsémre az idegeneket bemutatta nekünk az egyik lány így szinte mindenkinek tudtam a nevét. A kis kukta meséje igazán szomorú volt, és nem is érdekelt igazán a jutalom. Az sokkal fontosabb, hogy a városban újra lehessen süteményeket enni. Ha a süteményekre gondolok máris összefut a nyál a számban, de előtte meg kéne oldani a sütemény problémát. A többiekre néztem kérdő pillantással hátha valaki tud valamit. Majd végül a kukta felé fordultam közelebb léptem és a keze felé nyúltam.
- N-ne aggódj, minden tőlem...telhetőt megteszek a sütireceptért. - mondtam kicsit elérzékenyülve. De valójában még sosem hallottam erről az ambrózia nevű ételről. Szükség lehet némi információra mielőtt még bármit is cselekedünk. Sőt azt is jó lenne tudni, hogy nézhet ki egyáltalán az étel. Kau-t kezemben tartva indultam a többiek után, mellettem sétált egy srác, ő azok közé tartozott akiknek nem tudom a nevét. Hirtelen a keze valami oknál fogva a békámhoz ért. Először úgy tűnt mintha simogatná, ami elég különös mivel egy átlag szemlélőnek nem a legaranyosabb állat egy béka. De mindig lehetnek kivételek, és nincs is miért aggódnom, Kau szerez új barátot magának.
-"Bocsánat kisasszony, az ön... békája igencsak..." - figyeltem fel amikor a fiú megszólalt mellettem, majd felé fordítottam arcom. Végtére is hozzám beszél. -.".bájos, olyan annyira, hogy egyszerűen képtelen vagyok ellenállni a csábításnak, hogy egy kicsit... mintegy... úgy mond ragaszkodom a békájához." - kicsit elpirultam, ugyanis ez az első alkalom, hogy Kau-t ilyen dicséretekkel illetik. Majd hirtelen bevillantak a gyermekmesék, amikor a királylány megcsókolja a békát és herceggé változik. Itt a helyzet fordított ugyanis Kau feltehetőleg lány, és a herceg akarja megcsókolni, hogy hercegnővé válhasson. Arcom rákvörössé kezdett válni.
- H-ha szeretnéd... megcs...cs.. - akármennyire is próbáltam nem tudtam kimondani annyira zavarba ejtő. Majd végül ismét megszólalt, és a vörösségem most már sokkal inkább a kellemetlenségnek volt köszönhető. El sem tudom képzelni, hogy ragadhatott valaki hozzá Kau-hoz. Egész nap pocsolyákban és szökőkutakban van, nem lehet ragacsos. De a továbbiakban megpróbáltam segíteni lehámozni Kau-ról. Majd megkérdeztem a nevét, ugyanis az övét nem halottam. Amint a könyvtárba értünk első dolgom a receptkönyvek felkeresése, nem árt tudni némi információt erről a bizonyos ambróziáról.

by **Mirika** Csüt. Jún. 20 2013, 18:56

Csudálatos kis csapat jött össze, bárhogy is nyílt meg a padló alattunk. Nem azért, de örültem pár ismerős arcnak, viszont egyvalaki volt olyan ügyes, hogy ezt a harmonikus, idilli pillanatot elcseszte a jelenlétével. Nem különösebben érdekelt a csaj, és legszívesebben levegőnek néztem volna, de Rita tett róla, hogy ne tudjam ignorálni. Szavai hallatán egyből felment bennem a pumpa, és ingerülten fordultam feléje, de igyekeztem türtőztetni magam. Elvégre semmi értelme nem lenne nekimenni, bár mennyire is szívesen téptem volna ki a hajacskáját és karmoltam volna össze a pofikáját.
- Csodálom, hogy még mindig zöld az indikátorod... Hány ember élete szárad a lelkeden, felelőtlen fruska, hm? - sziszegtem a fogaim között dühösen, majd egy gőgös mozdulattal elfordultam tőle, és a válaszát meg sem várva léptem tova, mert perpillanat jobban izgatott Fuu-nyan jelenléte. Speciel ennél a nőszemélynél bárkinek a jelenléte jobban izgatna, ha rajtam múlt volna, bedobom két tucat óriáspók közé egyedül, aztán boldoguljon csapattársak nélkül, ha már ennyire nem érdekli a csapatmunka.
- Hehe, igen :3 Amúgy Mirika vagyok "hivatalosan", örvendek. Izé... remélem nem viselt meg az aaa... szóval az incidens. Mindenesetre cicafüllel vagy anélkül, azt tartom, hogy cuki vagy :3 - próbáltam némi beszélgetésbe elegyedni, már csak azért is, hogy eltereljem a figyelmem arról a libáról, meg különben is, kicsit aggódtam amiatt, hogy mi újság van a csajjal. Olyan kis félénknek tűnt most, a hangját is alig lehetett hallani. Tök másmilyen volt akkor, meg rajtam is eluralkodtak az ösztönök... vagy mi. Mindegy ._.
- Naaa, mi folyik itt? - pillantottam Aira és Jinre szemöldököm rángatva, elég sokat mondó volt, ahogy egymásra pillantottak. Meg is lepett, nem vágom, hogy lehet elviselni mondjuk azt a... azt az őszinteséget, ami a srácból süt, engem tuti idegesítene hosszútávon. Így, hogy azért nem láttuk még egymást sokszor, tök elviselhető volt, csak izé... vigyáznom kellett mit mondok, vagy teszek.
Közben az is kiderült, hogy mi van a cukrásszal, és amit hallottam, az minden volt, csak kielégítő nem. Megvakartam a fejem, méghozzá tanácstalanul. So oldjuk meg a szitut afféle máltai szeretetszolgálat-style, csak mert megkért rá minket a két szép szemével? Pfff... Ha legalább tudnánk, hol kéne keresni, de azért a Kezdetek Erdeje nem két fából áll, és van benne pár barlang, főleg a hegyek felé vezető kijáratánál. Mint az a pókos bigyó, amit kitisztítottunk annak idején. Meh... asszem részemről kivárok, hogy mit mondanak a többiek. Nekem lenne jobb dolgom is, de nem én leszek az egyetlen, aki azt mondja, hogy kösszépen, felejtsd el, szóval ha a többiek mennek, akkor... akkor velük tartok.

by **Rita Hanami** Csüt. Jún. 20 2013, 20:15

A megjegyzésem Mirika irányába teljesen betalált és felettébb dühösen fordult felé és vágott vissza ami bennem is tovább növelte a már így is szikrázó feszültséget amit a pusztán egymás jelenléte okozott.

-Maximum csak egyetlen nőszemély élete fog a lelkemen száradni. – Jegyzem meg egy rideg pillantással amit Mirika felé intézek, és amit valószínűleg nem láthatott mert addigra már háttal állt nekem. Nem tudtam, hogy felismeri-e a célzást de ha visszafordul vagy megindul felém fenyegetően sőt, inkább kihívóan ragadom meg a szabdaló markolatát. Őszintén szólva reménykedtem benne, hogy megtámad, ez alkalommal semmi okom sin, hogy finomkodjak vele szemben, Ha rám támad össze zúzom. Gondolataim idővel elterelődnek arról a nőszemélyről és a kis kukta meséjére koncentráltam. Jutalom nincs, bár nem is ezért vállaltam a küldetés. Az emberek rekciója a süti válságra nagy gondot okozhat amit meg kell oldani, elvégre ez lenne a JL dolga, vagy valami ilyesmi. Információ híján viszont nehéz lesz megtalálni a tettest. Egy pillanatra Mirikára nézek, talán ő tudhat valamit hiszen úgy halottam ő benne volt a bétában de már puszta büszkeségből sem fogom az ő segítségét kérni és az arckifejezése is arra utalt, hogy ő sem tud többet, ennyit erről. Időközben az egyik fiú már tovább is állt, talán megunta vagy talán tud valamit. A részemről nem is igazán foglalkoztatott a dolog. Odahúzódtam Ai-hoz aki… nos el volt foglalva azzal a fiúval. Kissé zavarba hozott a látvány, nem is értem miért és nem is igazán tudtam miként hívjam fel a figyelmet magamra így megmaradtam a jól bevált torokköszörülésnél.

- Talán jobb lenne ha egy könyvtárban vagy valami effélében kezdenénk a keresést. – Fordulok Ai-chan felé majd egy pillanatra a fiúra olyan arckifejezéssel mintha abban a pillanatban szétakarnám tépni. Ez a pillantás nem is kifejezetten neki szólt, sokkal inkább a céhének, gyorsan le is vettem a tekintetem róla és Ai-chan felé fordítottam a figyelmem még mielőtt még kellemetlenebb lenne az egész. – A kezdetek erdeje túl nagy és rengeteg barlang van benne amit rendszerint laknak is, ha pusztán csak elkezdenénk kitakarítani őket hamar kimerülnénk. A kukta azt mondta, hogy egy njk tehet róla talán találunk róla némi feljegyzést. – Ai döntésétől függetlenül én a kezdetek városának könyvtárába ahol az árnyharcos és az állatidomár is feltűnt. Érdekes, a csapatból már csak egy íjász és egy harcos hiányzott és az összes kaszt képviselhette volna magát.

- Szerintem váljunk szét és úgy keressünk. – Vetem fel az ötletet látva a könyvtár méretét. Én magam olyan könyveket kezdtem el keresni amiben különféle lények és szörnyek leírása szerepel, talán valami süti szörny tehet erről az egészről… remélem nem így van. Egyrészt már komolytalannak tartottam és másrészről a szezám utca aranyos szörnye ugrott be ettől a gondolat menettől.

by **RenAi** Pént. Jún. 21 2013, 17:12

-Hajráááá! Mentsük meg a sütikeet! – Kiálltok fel, eldöntve hogy történjen bármi vagy épp álljon az utunkba bárki, én bizony megoldom ezt a rejtélyt. Pontot teszek az ügy végére és újra falatozni fogok a kedvenceimből. Ri-chan és Miri-chan között igen csak feszült a hangulat, aminek eredményeképp meg is ijedtem. Főleg hogy ha jobban bele is gondolunk az ilyen viták csak megnehezítik a küldetés végkifejletét.
- Elég legyen mindketten! – Emeltem fel a hangom én is.
- Most a süti a lényeg és az illyes fajta hozzá állás csak megnehezíti az együttműködést, ha nem tudtok össze dolgozni akkor csak ignoráljátok egymást, és majd a küldi végén majd mindketten agyonüthetitek a másikat. – Mérgelődtem, de a mondat másik felét inkább csak félelmetesen kedvesen mondtam, nem akartam még inkább szítani az ellentéteket. Miri-cha mikor meglátott Jin-el együtt igencsak megijesztett a reakciója. Olyannyira hogy Jin karjaiba is ugortam… szinte.
- Öhmm.. hogy mit is… - Pillantottam Jin-re. Abba bele sem gondoltam hogy majd egyszer egyfajta romeo és julia szituba fogok kerülni. Ez a két céh mint két ellenséges család, és Jin mint a szerelmes Romeo és én mint Julia?.... A helyzet és a felállás igencsak úgy néz ki mint eme csodás dráma… ~ De én nem vagyok Júliaaaa! ~ És tényleg nem, Ai-chan vagyok aki nem fogja hagyni hogy a története úgy alakuljon mint a színdarab színésznőjéé. Én mindinkább önmagam vagyok aki igenis irányítása alá tudja venni az életét.
- Úgy hiányoztál már! – Öleltem meg, mikor végig fut a fejemben hogy ez a történet mihez is hasonlíthat leginkább. Bár ha ez a két céh ellenezni is fogja a kapcsolatunk, akkor inkább kiválok és vele együtt alkotok egy sajátot… *Megrázom a fejem* …Kissé elragadtattam magam és előre is szaladtam a gondolataimmal. Nem szabad, most a süti a lényeg. Meghallgatva Rita tervét, kaptam is az alkalmon. Megragadtam Jin karját ha engedte, és megszólaltam.
- Mi erre megyüüünk! – Majd szökellve eltűntünk a szekrények állványok és polcok között. ^^

by **Tetsuko Jin** Szer. Jún. 26 2013, 17:35

A dolgok kezdenek összekuszálódni. Elképzelhető, hogy csak számomra nem valami tiszta ez az egész. Forgatom a fejem, tekintetem mindig afelé, aki éppen mond valami érdemlegeset. Mirka-san és egy másik lány összeszólalkozik egy pár pillanatra. Nagyokat pislogok, nem értem a helyzetet, jobban teszem, ha csendben maradok, mielőtt még rontok az egészen. Végül megosztják velünk, hogy miért vagyunk itt. Egy szívességet szeretnének tőlünk kérni, miszerint meg kellene keresnünk egy ambrózia nevű receptet. Ez önmagában nem hangzik igazán veszélyesnek, módfelett egyszerű, veszélyektől mentes feladatnak ígérkezik. Elméletileg, ha megszerezzük az imént említett receptet, a süteményválság is egy csapásra megszűnik. Önmagában már ezért is megéri teljesíteni eme nemes feladatot.
Ai-chan a kezébe szeretné venni az irányítást és próbálja megnyugtatni a kedélyeket. Nem lenne helyénvaló egy úgynevezett cicaharc a két játékos között. Mind egy cipőben evezünk, szükségtelen egymás torkának ugrani. Továbbra sem folyok bele az ő dolgukba, addig nem, míg ne kérik ki a véleményem, és jelen pillanatomban nem tudnám megmondani, hogy mi érdemlegeset tudnék hozzátenni a kettejük közötti viszonyhoz. Csak állok, mosolygok, és persze figyelek mindenre, főleg Ai-chanra, aki valamiért hozzám bújik Mirika-san érdeklődő szavait meghallva.
- Mire célzol Mirika-san? Kifejtenéd bővebben, hogy arra tudjak válaszolni, amire kellene? – Tényleg túl sok válaszlehetőség van erre a kérdésre. Ha csak a szavakat nézem, akkor a válaszom az lenne, hogy nem folyik semmi sem ebben a pillanatban, itt ahol vagyunk, de nyilván nem erre gondolt, majd kifejti, ha szándékában áll, csak akkor tudok neki kielégítő válasszal szolgálni úgy hiszem. A felém érkező hűvös tekintetekre csak egy mosoly a válaszom, nem kívánok kötekedni senkivel sem, az nem én lennék.
Egy hírtelen jött ölelés újra megmosolyogtat. Átölelem kedvesem szorosan, csak úgy, mint ő engem.
- Te is nekem – rövid és egyszerű válasz, mégis elegendő a jelenlegi helyzethez. Örülök, hogy itt van velem ő is.
Mikor mindenki a könyvtárban van, jönnek az ötlet, míg amellett döntünk, hogy különválunk. Ez valóban célravezető eljárás, mikor könyvtárban kell kutakodni. Ai-chan magához ragadja a kezdeményezést, és finoman magával rángat…. természetesen nincs ellenemre a dolog, számomra is ez a legmegfelelőbb csapatelosztás. Látom, jó kedvében van, biztosan felvillanyozza a tudat, hogy hamarosan megtömheti magát a szokásos, nem kevés mennyiségű édesség adagjával. Rá bízom az irányt, viszont mikor a térképek felé járunk, meg kell álljak, hogy azokat átvizsgáljam, hátha van bennük pár hasznos információ, konkrétan a barlangról.
- Ai-chan… nem visel meg nagyon ez a sütemény válság? – érdeklődöm aggódva… jól tudom, hogy mennyire szereti a lány a nyalánkságokat.

by **Kirigaya Suguha** Szer. Jún. 26 2013, 23:25

Határidő: 3 nap/fő
Résztvevők:
Mirika, Aidor, Rita Hanami, Fuuko Shinatsu, Tetsuko Jin, RenAi

Ahogyan a könyvtárban különválva kutakodtok, egyszerre egy lány jelenik meg előttetek, szépen sorban mindenkinél.
- Irasshaimase! - köszön, egy bájos mosoly kíséretében. - Elnézésüket kérem, de hallottam a cukrászdában a beszélgetésüket, és én igazság szerint nagyon szeretem a sütikét. - billegett előttetek, miközben szégyenlősen lehajtotta a fejecskéjét. - És jól ismerem a könyvtárat, és tudok egy-két dolgot, ami talán segíthet. - folytatja szégyenlősen, majd kezeitekbe nyom egy könyvet. - Ezt nézd meg! - mondja, majd el sem köszönve tovább lépked.
Aidor, Fuuko Shinatsu
Ti ketten éppen egy polcsorban voltatok, és ti bizony a Harry Potter és a bölcsek köve című könyvet kapjátok.
Mirika, Rita Hanami
Véletlenül egy sorba tévedtek, pont amikor a lány feltűnik, így ti is ketten kaptok egy könyvet. Aldiana Mirika kezébe nyomja a Star Wars könyv verzióját. (Igen, ilyen is létezik..)
Tetsuko Jin, RenAi
Ti ne, Shakespearet kaptok, pedig mennyire illene hozzátok, ám a lány végül A gyűrűk ura című könyvet adja oda Jinnek.

De ez mégis hogyan segíthet nektek? Egy-egy regényben milyen választ találhattok a sütemények el rablójával kapcsolatban? Mindannyian kinyitjátok a könyveiteket, ám nem a szokásos betűk nincsenek bennük. Teljesen üresek az oldalak, ám nem ez a legszembetűnőbb, ugyanis mindegyik könyvből madárcsicsergés hallatszik, és lágy szellő lengeti meg hajatokat. Amint valamelyikőtök hozzá nyúl a lapokhoz, hatalmas örvény keletkezik, mely megpróbál beszippantani benneteket. És csak szív, és szív, és lehetetlen neki ellenállni.

by **Aidor** Csüt. Jún. 27 2013, 10:24

Valamiért a lány arca elvörösödött és miket hordasz itt össze? Gondoltam.
Meg se kérdezem mégis mire gondoltál. Gondoltam, hogy félreérthető de, hogy ennyire...
Azt, hogy minek tűnhetett ez a kis közjáték nem tudom. Nem néztem körül de éreztem, hogy figyelnek. Persze, kötél... illetve békahúzás az út közepén. Nem mindennapi látvány. De azért csak sikerült. A béka nagyot cuppanva válik le a kezemről. Én pedig kis híján a fenekemre esem. De hála sok éves tapasztalatnak, egy jól sikerült a manővernek és megúszom esés nélkül.
Hu... köszönöm szépen. Hálás vagyok. Már kezdtem aggódni, hogy ott marad. Kezet nyújtottam és ha elfogadja bemutatkozom. Felismerem, ő is ott volt a kuktánál. Végül is, állítólag, elég nagy az a könyvtár jól jöhet a segítség.
Figyelj ha van kedved jöhetnél velem a könyvtárba. Úgy gondolom ezt a küldetést előzetes információ szerzés alapján lenne a legkönnyebb teljesíteni. Állítólag hatalmas a könyvtár. Ketten nagyobb eséllyel találhatjuk meg azt amit keresünk. Mit szólsz hozzá?
Ha elfogadja együtt ha nem egyedül indulok útnak a könyvtár felé.
Mikor megérkezek lenyűgöz a könyvtár gigantikus méreteivel. Könyv, könyv hátán. Végtelen sorok, az egész egy nagy labirintus. Elismerésem jeleként egy nagyot füttyentettem, aztán valaki rám pisszentet, nem mintha érdekelt volna... Inkább azzal foglalkoztam, hogy, hogy fogunk itt megtalálni bármit is? És elméláztam azon, hogy vajon, hogy érünk hamarabb célt. Megyünk az erdőbe és egyesével nézzük át a kazamatákat? Vagy itt keresünk egy könyvet amiről azt se tudjuk, hogy néz ki? Sőt tudjuk egyáltalán mit keresünk? Nem, csak ködös feltevések és elképzelések. Lehetetlen vállalkozásnak tűnik. De mit is szoktam mondani erre? "Nem tudtam, hogy lehetetlen ezért megcsináltam." Ezt valahol le kell kopognom. De hol? Na majd utólag lekopogom. Nekiláttam át futni a polcokat, emeltről emeletre, sorol sorra. Nem könnyű munka ez. Aztán egy lány lépett oda hozzám/hozzánk.
- Irasshaimase!Elnézésüket kérem, de hallottam a cukrászdában a beszélgetésüket, és én igazság szerint nagyon szeretem a sütikét. És jól ismerem a könyvtárat, és tudok egy-két dolgot, ami talán segíthet. Ezt nézd meg! Nyújtott oda nekem egy könyvet. Harry Potter? Bölcsek köve? Olvasni sose olvastam csak a filmet láttam. És miben segíti ez a nyomozást? Biztos nem hallott félre semmit ez a lány? Információ kell nem olvasmány! Ugyanakkor elképesztő mi minden van ebben a világban. És egész könyvek, regények találhatóak meg itt? Ez nem szerzői jog sértés? De, bár azt hiszem Kayaba ennél nagyobb bűnöket is követett már el. Példának okáért a mi bebörtönzésünk. Vajon most mik lehetnek a vádak ellene? Ember rablás? Gyilkosság? Egy jogász valószínűleg helyből százat fel tudna sorolni. Én sajnos ennyire vagyok képes. De még mindig nem értem, hogy segíthetne ez a kutatásban. Talán valami rejtvény vagy kód? Gyors elemzés a címben: Talán valami kavics lenne a hogy is hívják? Ambrosia, igen ez-az. Vagy egy kővel kéne azt az NJK-t fejbe vágni, hogy kipurcanjon és visszatérjenek a sütemények a világba? De akkor már jó ez a könyv is. Kő-kő, csak nézőpont kérdése, hogy milyen nézetből kő.
Automatikusan kinyitottam a könyvet. De mintha valami hiányozna. Gyorsan vissza is csuktam. Ennyit a szerzői jogsértésről... sóhajtok.
Újra kinyitottam, betűk nuku, helyette madár csicsergés.
Hangos könyv? Nem rémlik, hogy madárcsicsergéssel kezdődne a Harry Potter. Inkább üvöltések... meg halál sikolyok... baba bőgés rémlik.
Mindenesetre fura. Ahogy megérintem az egyik lapot örvény keletkezik ami megpróbál magába szippantani.
Mi a manó? Kiáltok fel.
Elejtem a könyvet, de az örvénylés nem hagy alább. Megkisérlek megkapaszkodni valamiben de a polcok túl messze voltak. Már a földön voltam, aztán eszembe jutott hogy a tőrömet kell használnom. De késő... A könyv magába szippantott. De előtte még volt egy gondolatom aminek hangot is adtam:
Aj, ez nagyon Harry Potter-es.

by **Fuuko Shinatsu** Csüt. Jún. 27 2013, 10:51

Az ember minden nap tanul valamit, a békák valami oknál fogva hozzáragadnak a kiszemelt áldozatukhoz. Lehet ez valami titkos képessége lenne Kau-nak. Vagy jövőbeli képessége. Illetve megtudhattam Kanyan igazi nevét Mirika, úgy tűnik állatrészek nélkül is jól kijövünk egymással, ennek örülök.
- K-köszi - zavaromban a hajam igazgatásába kezdtem, rossz szokás, de az utóbbi időben rászoktam és nem tudok felhagyni vele. - Te is nagyon a-aranyos vagy. - jegyeztem meg neki. Szó mi szó, nagyon jól nézett ki a páncélja a köpenye és úgy az egész viselete. Biztos rengeteg pénzébe kerülhetett mire megvásárolta, vagy esetleg ö maga készítette és szabta személyre. Hamarosan a könyvtárba vettük az irányt, ahol bemutatkozott a fiú akihez hozzátapadt Kau.
- Ö-örülök, hogy megismerhetlek. Én Fuuko vagyok. - nyújtottam felé a kezem mosolyogva, kissé kipirult arccal. Talán illene bocsánatot kérnem tőle Kau utóbbi viselkedése miatt, de nem szeretném felemlegetni neki, mert talán neki is kellemetlen lenne. A helyzetre tekintve, Kau-t egyáltalán nem zavarja a dolog, elvan a kis világában ahogy szokott, egész úton végig szökdécselt egy pillangót üldözve. Ami hozzá képest nagy fejlődés, mivel nem nagyon szeret a saját lábán közlekedni. Aidor-sannal közösen kezdtünk el a könyvek birodalmában információkat gyűjteni, a többiek eltűntek, Jin-sant láttam, ahogyan a lovaglányka magával ráncigálta. De Mirika-chant és a másik lányt nem vettem észre merre is kószált el. Valójában nem is lenne fontos számon tartanom, ki mikor merre ment, de valamiért megnyugtat a tudat, hogy itt vannak. Egymás után vettem le a polcról a könyveket, először valami szakácskönyv féleség akadt a kezembe, mint ahogy eredetileg is a terveimben szerepelt. Kicsit lapozgattam, a tartalom jegyzékben nem szerepelt az ambrózia majd visszatettem a polcra, és nyúltam is a következőért. Egészen addig amíg egy aranyos lány meg nem jelent.
- Szia, köszönjük a segítséget. H-ha valamivel megháláltjuk...ne ha-habozz szólni. - mosolyogtam rá, majd figyelmem a könyvre terelődött amit Aidor-san kezébe nyomott.
A borítón Harry Potter cím szerepelt, az első kötet. Régen olvastam, de már nem igazán emlékszem mi is volt benne, és azt végképp nem értem miért segítene nekünk bármiben is ez a könyv. A társam kinyitotta egy pillanatra majd be is csukta, kis hatásszünet majd ismételten felnyitotta, a könyv lapjai üresek, egy árva betű sem volt rajta. Különös, majd halk madárcsicsergés hallatszott a könyvből. Furcsa egy könyv az biztos, a madárcsicsergés hirtelen örvénybe ment át, hatalmas erővel szívott maga felé, az eredeti példányban is szerepelt valami ilyesmi? Nem emlékszem, de az biztos, hogy be kell csukni mielőtt még beszippant. Nyúltam felé, és próbáltam becsukni.

by **Mirika** Vas. Júl. 07 2013, 20:22

Sokkal szívesebben foglalkoztam volna Fuu-nyannal, minthogy Rita társaságában legyek, de egyszerűen nem hagyhattam figyelmen kívül a fenyegetőzését. Baromira felhúzott az egész lénye, egy arrogáns kis felelőtlen liba volt, semmi több >.> Szikrázó tekintettel illettem, ha pillantással ölni lehetett volna, már csak egy füstölgő porkupac maradt volna a csajból... Megfojtom, egyszer tuti komolyan megfojtom!
- Ai, ez az ötlet zseniális. Ha végeztünk ezzel, hivatalos vagy egy párbajra ellenem, kisanyám - néztem rá haragosan Ritára, majd ismét elfordultam, és lám, így hogy nem láttam, mindjárt normál hőfokra állt be az agyvizem, meg a vérnyomásom is normalizálódott. Sőt, még képes voltam Fuukora rá is mosolyogni, úgy őszintén, ahogy meghallottam a bókját. Nem mintha nem tudnám magamról, hogy aranyos vagyok, ez tökre magától értetődő volt Cool

Csak a vak meg az irigy képtelen beismerni ezt a tényt, mely világos, mint a nap. Még csak nem is arról van szó, hogy a legaranyosabb lennék, például Fuuko speciel szerintem cukibb nálam, de ha mondjuk Ritáról állítanák ugyanezt, az nettó hülyeség lenne.
- Arra, Jin-chan, hogy mikor jöttetek össze? hentai

- kérdezgettem tovább a srácot meg Ai-chant is, már csak azért is, mert kiváló figyelemelterelés volt arról a fruskáról. Kotnyeles voltam, de kit érdekel? Érdekes párosításnak tűntek, bár a lányt szinte egyáltalán nem ismertem. Nem mintha Jinnel így lettem volna Rolling Eyes

Fránya bajok, ha nem lenne ennyi gondom-bajom, több időm lenne a céhtagokra is. Rint is már vagy mióta nem láttam...
Felsóhajtottam, és lévén a többiek használhatónak tartották a könyvtáras ötletet, sodródtam egyet az árral és én is arrafelé tájolódtam. Nem fogok itt most különcködni, amúgy se volt semmi ötletem, hogy mit kéne kezdeni ezzel a szituval. Nem jött szembe semmi ilyen jellegű quest eddig. Na igen, csak halvány lilám sincs, hogy a rákba keveredtem Rita mellé, ahogy szétváltunk. Sokkal szívesebben tartottam volna Fuu-nyannal, abban a pacákban amúgy is volt valami izé... fura, akivel szóba elegyedett. Vagy akár Jinnel is, de asszem ő inkább Ait választotta volna, mint engem, és ez így is van jól.
- Mit jössz utánam, valami kiskutyának képzeled magad? - tettem szóvá Ritának a rejtélyes négyszemközt maradásunk tárgyát. Mondjuk nem sokat kutathattunk, mert megjelent egy lányka előttünk, és kezembe nyomott egy nem túl vastag könyvet azzal a dumával, hogy tud segíteni. Classic könyvmoly, a hangját is alig lehetett hallani. Pápaszem hiányzott mondjuk róla.
- Bakker, ez a sztori van vagy 50 éves o.O - rökönyödtem meg a könyvre nézve, ez az az irtó gagyi történet volt azzal a lézerkarddal hadonászó csávóval meg az apjával, aki egy fekete vödörrel a fején szaladgált. Hogy a fenébe segíthetne nekünk ez a könyv? Klassz lett volna, ha ismerem a sztorit legalább, valami utalás van benne? Ennek semmi értelme :/
- Nesze, most légy okos - nyomtam Rita kezébe a könyvet, hadd lapozgassa, én meg kerestem volna tovább. Igen ám, de a csajszi csinált valamit, és erre valami baromi erős szél kezdett el húzni, és nem sokba került kideríteni, hogy a könyv akart minket beszippantani. Nem tudtam már megkapaszkodni...

by **Rita Hanami** Hétf. Júl. 08 2013, 16:56

Ai-cham igyekezett némileg oldani a feszültséget ami többé kevésbé sikerült is és a vége az lett, hogy Mirika egy párbajra hívott ki a küldetés után.
-Feltörölni a nyuszisimogató banda cuki-muki vezetőcskéjével a padlót mindenki szeme láttára? tényleg nagyszerű ötlet! – Gúnyolódtam tovább egy picit Mirikán. ~Kíváncsi vagyok meddig bírja majd cérnával és esik nekem… megint… a csajnak nem ártana némi önkontrollt tanulnia.~ Gondolataim és szavaim mellé egy gúnyos és lenéző vigyor telepedett a szám szélére majd nemes egyszerűséggel elfordultam a lánytól. ~Sokkal fontosabb dolgom is van annál mint, hogy egy ilyen harmadrangú senkivel vitatkozzak mint ez a fruska. ~ Végül inkább csatlakoztam Ai-chanhoz és az ő szerelméhez. ~Neki is pont egy Voicossal kell összejönni, komolyan az egész céh tele van idiótákkal, csodálom, hogy még meg van.~ Egy utolsó rosszálló pillantás vetettem az ifjú párra, nem mintha bármi közöm is lett volna hozzájuk és a tervet követve a könyvtár felé vettem az irányt.

Ai és a srác gyorsan külön váltak én pedig magányba burkolózva kezdtem el kutakodni a könyvek között de valahogy sikerült pont abba a sorba jutni ahol Mirika is lábatlankodott. Idegesen fujtattam egyet és a könyvekbe mélyedtem mintha ott se lett volna de ezt ő nem hagyta.
-Chö… Ha jól emlékszem az én ötletem volt az, hogy kutakodjunk a könyvtárba nyomok után még te csak bambán tátogtál tehetetlenül, na nem mintha bármi nemű segítséget is lehetne elvárni tőled, törpicsek. – Reagáltam a lány megjegyzésére anélkül, hogy akár csak egy pillantást is vetettem volna rá. Hamarosan azonban egy furcsa lány jelent meg azzal hitegetve, hogy talán ő tud segíteni és végül egy könyvet nyom Mirika kezébe.
- Jónak adod oda. – Horkantottam fel, de addigra lány már köddé is vált. Bár csak fél szemmel de Mirika felé pislogtam, vagyis egész pontosan a kezében levő könyvet fürkésztem kíváncsi szemeimmel de nem kellet sok, hogy a lány odadobja nekem egy feltétlen szükséges komment kíséretében.
- Megint sikerült hoznod a formád! – Jegyeztem meg lenézően. – Nyilván van valami a könyvben ami tesz valami utalást az itt történtekre csupán meg kell találni. – Kinyitottam a könyvet és belelapoztam viszont csodálkozva néztem az üres lapokat. – Üres? – Bukott ki belőlem a kérdés viszont a könyvből furcsa mód gyenge szellő lengedezett és madarak csicseregtek benne. Az ujjaimmal megérintettem a könyvet de amint, hogy hozzá értem a könyv elkezdett magába szippantani ami ellen hiába próbáltam csupán még inkább elkezdett befele húzni…

by **RenAi** Szomb. Júl. 13 2013, 22:24

Rii-nyan találkozott egy régi riválisával, tudom miért is nem csípik egymást. Ott voltam.. a két szememmel néztem végig az eseményt. Rii-chan egyik végzetes tévedése miatt Kota-kun meghalt a bossban, igaz a végén visszatért, de akkor is végig néztem a halálát. Bírom a srácot, nagyon kedves volt velem és borzasztó volt látni, ahogy a teste pixelekre hullik szét, ugyanakkor azt is megdöbbentő volt végignézni ahogy Kana üveges szemekkel rogy térdre… majd a gyásztól és méregtől feltüzelve támadt rá Rii-chanra, én meg nem tettem semmit. Csak álltam, mint valami hülye és próbáltam felfogni az eseményeket. Itt gyökeredzik minden problémája a két lánynak. Valahol meg tudom érteni az ellenszenvüket de a végén minden jól alakult és még mindig meg tudnák fojtani egymást akár egy pohár vízben. Most is össze szólalkoztak, és megpróbáltam enyhíteni a helyzetet és csillapítani a feszültséget, hát hogy is fogalmazzak igencsak ügyetlenül. Az eredménye az lett hogy a küldi végén párbajozni fognak… bár talán ha ki adják a feszültséget egymáson akkor le tudnak picit nyugodni… de ki tudja. Jó lenne őket két barátnőnek látni, nem pedig ellenségként. Én szeretem Rii-chant, és eddig aranyosnak tartom Kana-chant is. Meglepett mikor azt mondta hogy szólítsuk csak simán Kana-nak. Csupán a keresztnevén, hisz olyat csak az igazi barátnők mondanak egymásnak. Még Rita-chan sem mondta hogy pusztán a keresztnevén szólítsam pedig már egy jó ideje ismerem.

- Nem..nem egészen… így maahhh… - vakartam meg a fejem idegesen, mivel láttam hogy Kana-chan igencsak hajthatatlan lett. Sőt még Rii-chan is vissza vágott.
- Nyuszi.. simogató?... – Gondolkodtam el a hallottakon, nem értettem hogy mégis miért de annyira nem is érdekelt, az első dolog ami az eszembe jutott:
- Szeretem a nyuszikat! – Jelentettem ki és virultam ki teljesen. Utána jött, Kana kérdése. Kicsit hirtelen ért, nem is tudtam rá mit mondani, így Jin-re hárítottam a dolgot, aki szintén csak terelt… ~ Szép pár vagyunk mondhatom Razz

~ De a lány csak nem hagyta annyiban.
- Jin-chan… Miért chan?... Hisz Jin fiú. – Nézek rájuk értetlenül. Sőt Jin sem válaszolt közvetlen, talán nem is akart, vagy épp nem csípné a vezér lánykát. Nem látok a fiú fejébe, legalábbis még. Razz

- Már egy jó ideje, képzeld egy fáról pottyantam egyenest a karjaiba, utána meg csináltunk mindent, volt mob vadász verseny, virággyűjtés, süti evő verseny, és utána elmentünk randizni egy tök szupi helyre… - és csak mondtam és mondtam és mondtam, Rita vérengző pillantása fogta csak be a számat, meg is ijedtem. Fogalmam sem volt hogy most mégis mi rosszat csináltam vagy épp mondtam. Félve oda bújtam Jinhez, a karjába kapaszkodtam és a háta mögé húzódtam majd megszólaltam halkan.
- Most mondtam valami.. rosszat? - *Néztem bűnbánóan a srácra.*
- Nem akartam rosszat tenni. – *Nagy kerek szemek.*

Majd Rii-chan tanácsára csoportokra váltunk egy könyvtárban. Mi ketten maradtunk Jin-el. Rita és Miri-chan külön mentek. A két számomra ismeretlen játékos meg szintén ketten próbáltak szerencsét. Nem is kellett sokat mennünk egy idegen lányka szólít meg minket és ad a kezünkbe egy könyvet. Furcsállottam a dolgot.
- Gyűrűk ura… - Olvastam fel hangosan és néztem értetlenül a jelenlévőkre.
- Bocsi..de mi más témájú könyvet keresünk. – Nyújtottam vissza az NPC-nek, de megbotlottam és elejtettem ami ki is nyílt. Furcsa volt, nem voltak benne betűk, majd amint közel hajoltam hozzá hogy felvegyem és vissza adjam a tulajdonosának egy kis szellő csapta meg a kezem ami egyre csak erősödött. Megijedtem, gyorsan be akartam zárni, de nem tudtam a könyv magába szippantott. Fogalmam sem volt mit kéne tennem és hogy a többiekkel mi történt, Jint akartam, így kétségbeesetten kutatni kezdtem a tekintetemmel.

by **Tetsuko Jin** Vas. Júl. 21 2013, 12:04

- Hát….- kezdenék bele a mondanivalómba, de Ai-chan megelőz, és nagyjából elmondja a lényeget, azt, amire Mirika-san kíváncsi, meg még pár egyéb dolgot, ami az ismerkedésünkön történt, na meg a randinkon. Rita-san továbbra sem néz rám kedvesebben, nem tudok ellene mit tenni, csupán mosollyal fogadom gyilkos pillantásait, szólni nem szólok, még lehet félreérteni békítő szavaimat is, azt meg nem szeretném. Még szegény Ai-chant is megijeszti, aki szorosan öleli karomat, és a hátam mögött keres magának menedéket. Ez igazán nem szép a lánytól, hiszen mi nem tettünk semmi rosszat, tudtommal nem ártottam még nekik, igazából senkinek sem. Szándékosan biztosan nem.
- Dehogy… te nem tettél semmi rosszat, csak megpróbáltál segíteni – tényleg nem szokásom nekem ilyen helyzetekben megszólalni, és esetleg ezzel a tettemmel a feszültséget generálni, de most nem tudom megállni, ki kell mondanom valamit.
- Rita-san én nem tudom, hogy mi van közted és Mirika-san között, hogy miért nézel így rám, de Ai-chan nem tett semmi rosszat, nem kellene ilyennek lenned vele. Fogd vissza magad egy kicsit…. kérlek – a végére egy nem túl őszinte mosoly is kerül. Magam is meglepődöm tettemen, de nem bánom, ki kellett mondanom és kész. Azután elindulunk külön, külön én Ai-channal alkotok egy csapatot és megyünk. Megfogom a kezét, nehogy eltévedjen, mert a tájékozódó képességén van még mit csiszolni, ez nem vitás.
- Ai-chan! Holnap lenne kedved csinálni valamit? Velem? – kérdezem mosolyogva, de félbeszakít minket egy lány, aki egy könyvet ad nekünk. Ismerem is, Tolkien szerzeménye, volt hozzá szerencsém, elég érdekesnek mondható, bár nem teljesen az én világom. Nekünk nem ez a könyv kell, ezt tudatja vele a barátnőm, de elejti. Igen, egy kicsit ügyetlen, de pont emiatt olyan aranyos az én Ai-chanom *-* Mikor megpróbálja felvenni, hírtelen beszippant minket valamilyen szélörvény féleség. Meglepettségemet nem tudom palástolni, csak pislogok párat ép szememmel. Ilyen fura élményben még nem volt részem. Mi más értelemben használjuk azt a mondást, hogy szinte magába szippantotta a könyv. Próbálom fogni erősen a lány kezét, nem tudom mi vár most ránk…

by **Kirigaya Suguha** Pént. Júl. 26 2013, 20:20

Határidő: 1 hét/kör
Résztvevők:
Mirika, Aidor, Rita Hanami, Fuuko Shinatsu, Tetsuko Jin, RenAi

/Nahh akkor most szépen elhagyjuk a sorrendet, mivel sok a macera az egymásra várással, illetve itt az ideje, hogy szépen mindenki betartsa a határidőket./

Végül mindenkit beszippantott a saját könyve. Fény vakít el mindnyájatokat, majd mikor sikerül újból feleszmélnetek egy autóban találjátok magatokat. Auto? Aincradban? Akárhogy is, lassan megáll a jármű, és kinyílik az ajtó. Hatalmas zaj, és vaku villogás fogad titeket, ahogyan kisegít egy ember a járműből. Egyenesen egy vörös szőnyeg vezet egy magas, fényűző épületig, és körülöttetek mindenki értetek rajong.
Feladat: Élvezzétek a helyzetet, fürödjetek a dicsőségben, írjátok le, mit tesztek a rajongókkal, majd sétáljatok be az épületbe..

by **Rita Hanami** Pént. Aug. 02 2013, 11:28

A kavarodó örvénynek egyszerűen képtelen voltam ellen állni és mint egy porszívó egy aprócska pókot, úgy szippantott magába a könyv. Lelki szemeim előtt szinte már láttam Mirika arckifejezését, ahogy egy epés megjegyzéssel kommentálja az eseményeket és persze igyekszik rám hárítani a felelősséget. Komolyan a lány puszta gondolata is teljesen felnyomja bennem a pumpát. Ha ennek vége tényleg le kell zavarnunk egy párbajt. Hirtelen vakító fehérség szakítja meg Mirika képzeletbeli megagyalását majd a következő pillanatban a valóságos Mirika lábát érzem a vesémben ahogy elterülve egy bőrkanapén fekszünk.
- Útban vagy! – Lököm félre a lány lábát lehetőség szerint úgy, hogy leessen a kanapéról majd megpróbálok felállni de egy hatalmas koppanás jelzi, hogy a méreteim jóval nagyobbak mint a szoba ahol voltunk. Kissé alaposabban körbenéztem mire rájöttem, hogy ez nem egy szoba és nem egy kanapén ülök. Ez egy autó! Autó? Mégis ű, hogy kerültem egy kocsiba vagy egyáltalán mit keres itt? Egy kérdő pillantást vetek Mirikára magam se értem miért, talán csak egy rossz reflex mozdulat mivel ő volt az egyetlen a társaságomban. A kocsi ajtaja kinyílt mire éktelen ricsaj, kiabálás és fényképezőgépek kattogása fogadott majd amint feleszmélhettem volna egy idegen megragadja a kezem és kisegít a járműből és egy meseszép épület felé irányít.
- Vörös szőnyeg? Mi ez a sok ember? – Nézek körbe a rajongó tömegen értetlenül. Lemaradtam volna valamiről? Lassan elindulok a jelzett irányba közben az emberek sikítozva, füttyögve fogadnak, karjaikkal megpróbálnak felém nyúlni egyesek kis füzetecskéket lóbálnak autogram reményében.

by **Fuuko Shinatsu** Pént. Aug. 02 2013, 12:49

Már majdnem megvan, még egy kicsi és elbuktam. Nem sikerült becsuknom a könyvet, és mindkettőnket, akarom mondani hármunkat magába szippantott. Magam sem tudom mennyi ideje szunyókálhattam, Kau ébresztett fel, azzal, hogy a fejemen mászkált. Amikor kinyitottam a szemem eszméltem fel, hogy nem az ágyamban fekszem, hanem egy autó bőrülésén. Meglepetten forgattam a fejem, egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy hogy kerülök egy kocsiba. A játékban vagyok még egyáltalán vagy az egész csak egy álom lett volna? Ki tudja, megtörölgettem a szemeim, nem éreztem fáradtságot, egy forró kávé jól esne, de ettől eltekintve is éber vagyok. A kocsi lassan megáll, a sötétített ablakon keresztül látni, hogy egy hotel szerűség előtt parkoltunk le, vagy valami hasonló épület lehetett. Olyan magas, hogy az ablakon keresztül nem is látni a tetején. Annyira fürkésztem, hogy észre sem vettem, hogy az ajtó kinyílt. A sofőr volt az aki udvariasságból nyitotta, arra persze nem számított, hogy van olyan buta ember, hogy teljesen elcsodálkozik a tájban és az ajtóba ült. Szerencsére nem estem ki, meg tudtam kapaszkodni, illetve fél kézzel megtartott az úr amit meg is köszöntem neki. Kau utánam ugrott ki a kocsiból. Az utat egy vörös szőnyeg mutatta nekünk, ami egyenesen az épületbe vezetett. Más utat nem is választhattunk, ugyanis több ezer ember van a korlátok és biztonságiakon túl, papírokkal és tollakkal, fényképező eszközökkel felszerelve. Pontosan úgy viselkednek mintha valami sztár lennék. Kicsit elpirultam, felkaptam Kaut és az arcom közelébe emeltem, de mégis mit csinálok. Visszapillantottam a kocsiba, Aidor-san után nézve, egy kicsit vártam rá, de nem bírtam sokáig az embereket, éreztem a szúró pillantásokat, a sikoltozó tömeget. Az arcom természetes színe rákvörösbe ment át. Majd keresztülrohantam a szőnyegen, egyenesen az épület felé tartva. Mégis mi folyik itt?

by **Kirigaya Suguha** Szomb. Aug. 03 2013, 11:02

2.... ennyi ember volt képes írni, ezenkívül 1 írt hiányzásokba, és 1 szólt chaten, hogy hagyjam ki a körből nyugodtan, majd legközelebb ír 500 szavasat.. Nekem nem gond, levezetem a küldetést 1 emberrel is akár, sőt zárhatom is érdeklődés hiányában..

Határidő: 1 hét/kör
Résztvevők:
Mirika (500 szavasat kell írnia)
Aidor (500 szavasat kell írnia)
Rita Hanami
Fuuko Shinatsu
Tetsuko Jin (500 szavasat kell írnia)
RenAi (500 szavasat kell írnia)

Ahogy beléptek az épületbe, egy hatalmas tágas tér tárul szemeitek elé, melyben számtalan kiöltözött ember társalog. Középen egy hatalmas asztal helyezkedik el, tele mindenféle finomsággal, épp csak egy dolog hiányzik. Cukor. És az azokból készíthető ételek. Sokan mosolyogva köszöntenek titeket, kezet fognak veletek, majd nemsokára megszólalt egy kong. Erre mindenki egy ajtó felé kezd el özönleni, mely egy hatalmas csarnokba vezet, tele kényelmes székekkel, középen lent pedig egy hatalmas kivetítő.
Éppen hogy csak elfoglaljátok helyeiteket, elindul a műsor, és a kivetítőn a szereplők listájánál a saját neveiteket láthatjátok.
Fuuko Shinatsu - Minerva McGalagony
Aidor - Argus Frics

Mirika - C-3PO
Rita Hanami - Darth Maul

Tetsuko Jin - Boromir
RenAi - Galadriel

Majd levetül a film, melyben tényleg viszontláthatjátok magatokat a szereplők bőrében.
(jó lenne, ha leírnátok a filmek egy-egy kis részletét, amiben ti is "részt vesztek" , hogy milyennek látjátok viszont magatokat, stb.)

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Sütemény válság

[Küldetés] Sütemény válság

Re: [Küldetés] Sütemény válság

Re: [Küldetés] Sütemény válság

Re: [Küldetés] Sütemény válság

Re: [Küldetés] Sütemény válság

Re: [Küldetés] Sütemény válság

Re: [Küldetés] Sütemény válság

Re: [Küldetés] Sütemény válság

Re: [Küldetés] Sütemény válság

Re: [Küldetés] Sütemény válság

Re: [Küldetés] Sütemény válság

Re: [Küldetés] Sütemény válság

Re: [Küldetés] Sütemény válság

Re: [Küldetés] Sütemény válság

Re: [Küldetés] Sütemény válság

Re: [Küldetés] Sütemény válság

Re: [Küldetés] Sütemény válság

Re: [Küldetés] Sütemény válság

Re: [Küldetés] Sütemény válság

Re: [Küldetés] Sütemény válság

Re: [Küldetés] Sütemény válság

Re: [Küldetés] Sütemény válság

Re: [Küldetés] Sütemény válság

Re: [Küldetés] Sütemény válság

Re: [Küldetés] Sütemény válság

Re: [Küldetés] Sütemény válság