[Küldetés]Ezüstróka Vadászat

Most komolyan... mire fel ez a nagy ingerlékenység. Veti oda a főtéren összegyűlt csőcselék egyik...feldúlt... tagjának. De nem ő volt az egyetlen, bárkit is kérdez jelentés tartalmilag ugyan az a válasz...

Ép a városban nézelődtem hátha látok valami érdekeset többek között ezt az érdekeséket küldetés táblára feltűzött küldetésként vártam ezért elégé meglepett mikor egy seregnyi fegyveres indikátor nélküli vén fószer állta az utam. Szerencsére akaratlanul, sajnos a szerencsémet ismerve meg sem lepődtem volna ha valamilyen érthetetlen okból kifolyólag elkezdtek volna kergetni. Bár így sem volt egyszerű a haladás, ha kérdeztem, elhajtottak, és odébb sem igen akartak állni, ahogy átakartam vágni a téren.
Jól van engem nem érdekel. Mondtam ,de valójában nagyon is érdekelt. De miután hosszú próbálkozások sora után sem sikerült eredményre jutnom feladtam. Akkor is csak a vállam vonogattam mikor délben kivonultak a városból és bevették magukat az erdő sűrűjébe.
-Egyenek meg benneteket a farkasok. Mondtam és visszatértem az eredeti célomhoz, küldetés... igen küldetés... lehetőleg valami jól fizető mert így nem lesz belőlem milliomos.
-Ez nem tűnik rossznak, de... Feltűnt egy össze vissza rohangászó kislány aki minden arra járónál meg áll valamit beszél aztán fut tovább más merre, nyilván azért mert nem találta meg akit keres, vagy csak elhajtották. Bár egy ilyen öltözettel...[enyhe rekeszizom összehúzódás]... talán én se tennék más kép.
-Együtt érzek veled. Mondtam, majd egy félmosollyal vissza fordultam a táblához, láthatólag nem én vagyok az egyetlen akit érdekelnek az új küldetések, gyorsan elkel döntenem mit akarok, mert lenyúlják a jó melókat.
Aztán mint a villám csapás ért a felkiáltás:
-A-ano… Ano… kérlek… segíííííí…
Azzal elvágódott a kövön, ez biztos fájt... aztán eszembe jut, hogy itt nincs fájdalom.
-Ö... jól vagy? Nyögtem ki végül, és a kezemet nyújtottam neki, természetesen mosolyogva.
- Ano… kérlek, segítsetek nekem… kérlek…
-N...ööö persze... talán elvesztetted a szüleid? Segítek megkeresni csak ne sírj! Mit mondhatna az ember egy síró gyereknek... nyilván sok mindent ami ennél hatásosabb, de most improvizáltam, sok helyzetet képzeltem már el, sokat átéltem... de egyszer sem gondoltam arra, hogy egy síró gyerekkel hoz össze a sors...

Hugi nem érzi magát elemében, de semmi gond, már úgyis fent van a nap és így csendben marad, mitn egy tuja. Úgy szeretem a tujákat, mert sűrűek és el lehet bennük bújni.
Régóta vagyok már a világomban - mi másként is gondolhatnék Aincradra, a Paradicsomra? -, de eddig csak Hugi volt az egyedüli tanácsadóm, aki viszont csak éjszakai állat. Én meg szeretnék már kihívást is találni, mert nagyon unom az emberek ijesztgetését. És hopp, mintha csak az Isten hallgatott volna meg, esemény van a téren, ahol épp jártam. Hihi, mi lehet az, mi lehet az?? Nem mentem ugyan közelebb, de azért izgatottam lestem, ahogy pár bolondot elhajtanak a közelükből. A nézgelődést már pont kezdtem volna unni, mikor delet ütött az óra meg a hasam, és a felnőttek elindultak az erdőbe. Jaj, de szeretek ott is vadászni, főleg az ottlakókat, de ők aztán rövid időn belül el szoktak takarodni a helyükről és már nem lehet velük játszani.
Elüldögéltem még egy darabig, hátha visszajönnek, de nem tették a szemetek. Végül, mivel Hugi úgyse figyel, elindulok a tábla felé, miután láttam, hogy még ketten ólálkodnak a környéken. Az egyikük nagyon szimpin nézett ki, olyan horrorfilmbe illő kislány, a másik meg egy jóképű férfi. Hmmm, ínycsiklandóak.
A lánykára csak akkor figyeltem fel, mikor már elesett. Jóképű Desszert máris ment oda segíteni neki, én viszont nem mertem, csak néztem aggódón a jelenetet. A fura cicalány viszont engem is kiszemelt láthatólag, szóval csak tekerem a szemem, de magamban vigyorgok. Izgiiii!
-És mit kéne segíteni? -kérdezem kedvesen, fejem kissé félrebillentve, kezeim a hátam mögött. Vajon mennyire ijedne meg, ha megmutatnám neki a kedvenc trükkömet? Ha Jóképű Desszertet vagy a kislányt érinteném meg most, vajon ők hogy reagálnának? Áh, nem, most inkább nem. Majd később. Oké, Hugi?

Úgy fest el találtam... ha bár ezt kérdeztem de magam se gondoltam volna, hogy valóban az anyukáját keresi. Na mindegy... nem számít. Viszont van némi probléma, úgy fest ez az anyuka az erdőben tűnt el és, hogy nagyon "ijesztő". Persze, vannak ijesztő anyukák, mosolyogtam magamban. Ráadásul úgy fest meg is fizeti, sz'al nem lesz idő pazarlás, magamban még szélesebb vigyort vágtam. Két legyet egy csapásra, meglesz az évi jó cselekedetem és még fizetnek is, tökéletes, bár ez az "értékes" jutalom kicsit gyanúsan csendül... Valahogy nehéz elhinni, hogy egy ilyen lánynak mint ez van bármi értéke, bár tapasztalt MMO-s ként, és mivel a SAO egy efféle játék akar lenni, a kincsek gyakran a legfurább helyeken vannak és erre a kis lányra a "fura" minden jelzője rá illik.
Persze menjünk! mondom, de ekkor valami fura csapja meg a fülem: "mert azok a gonosz bácsik is őt keresik" Gonosz bácsik? Csak nem a főtéren lévő tömeg? Nem, nem... az lehetetlen... ennyire azért egy anyuka sem lehet "ijesztő"... De jobban belegondolva... azok is az erdőbe mentek... meghűlt az ereimbe a vér.
Mond csak... az... anyukád, hogy néz ki? Könnyebb lesz megtalálni egy pontos személy leírás segítségével és mikor azt mondod gonosz bácsik... kikre gondolsz? Valamint tudnom kéne hol láttad utoljára... Tettem fel az engem legjobban izgató kérdéseket. De megragadta a karom és már húzott is maga után. Nem jutottunk sokáig... pár lépéssel később már mindketten a földön hevertünk.
Talán... nem kéne ennyire sietnünk... [mondtam még a hasamon fekve] Miközben feltápászkodtam sóhajtottam: Hosszú nap lesz a mai...
Kezem nyújtottam a kislánynak...

- Tudjátok *szipog* az anyukám abban az erdőben van valahol, de sehol sem találom… nagyon nagy és ijesztő ezért akartam megkérni valakit, hogy segítsen… de senki nem akart… de ti akkor tényleg segítetek ugye?-Hát persze. -vigyorgok. Olyan édes, egyemmeg, zabálnivaló. És NJK. az NJK-k is szétesnek, ha nagyon megharapja őket az ember? Vajon kipróbálhatom majd valamikor? Talán, majd még meggondolom, így is olyan fura színe van az indikátoromnak, és nem akarom, hogy másmilyen legyen, amúgy sem tudom, miért lett ilyen. Majd megbeszélem Hugival, mikor este felébred, hogy mit tegyek, de most ez a kislány az első.
Jóképű Desszert máris kérdésekkel bombázza, én meg csak állok, hátam mögött összekulcsolt kézzel és várok. Mikor elindulnak, pont szaladnék utánuk, de mindketten taknyolnak egy nagyot a földön. Nahát, de béénaa! Ha nem ilyen bő ruhákat hordana, nem esne ám el ennyit ><. Remélem, nem lesz ilyen végig, idegesítő, és akkor meg fogom harapni. Az majd fájni fog neki, garantálom.
Miközben felkelnek a földről, a kislány fölé hajolok, nem törődve Jóképű Desszerttel és mosolygok, amilyen kedvesen és nyugtatóan csak tudok. -Hogy hívnak?
Kiváncsi vagyok a nevére. Egy japán kollégám mindig mesélt a mitológiájukról, ahol a rókák meg a tanukik átváltoztak, és becsapták az embereket. Mesétl sok ilyet, és rendre olyan neveik voltak, ami utalt rá, hogy micsodák, és talán ebből rájövök, mert hogy anyuci nem ember, az már biztos. De ezt a többieknek is megmondhatom vajon? Talán majd azután, hogy már elárulta a nevét, meg persze kivi vagyok, miket válaszol Desszert kérdéseire is.

Jól van, van két füle, magas, ezzel nem megyek sokra... világos szürke? A füle lenne szürke? Mégis kinek lehet szürke füle? Hosszú haja van és csak néha?
Ez úgy zavaros ahogy van... Asebi deshu-nak hívják? Furcsa egy név... hangzásra meg inkább férfi mintsem női. Ezek szerint ha tényként kezeljük amiket mondott akkor feltételezhetjük, hogy az anyja nem ember... de akkor meg mi a fene... adhatott volna pontosabb leírást is... de van egy olyan érzésem, hogy hiába erőlködnék azzal, ha tovább faggatnám, ezért beletörődtem, hogy bizony semmi hasznosat nem szedek ki belőle. Miután nem jött több kérdés elindultunk az úton.
Komolyan... hogy a fenébe képes mindenféle szégyenérzet nélkül repülőzni? Mondtam, olyan hangerővel, hogy a mellettem lévő két... akárki, piroska és narancska még meghallja de a kislány azért ne. [sóhajtottam] Így mozog nem csoda, hogy állandóan elesik... Mindenesetre figyelnem kell erre a kettőre is, mindketten fiatalnak látszanak... talán nálam is fiatalabbak. A kisebbik indikátora sárga színben, a nagyobbé pirosban pompázott. Ez intő jel, jobb lesz szemmel tartanom őket. Talán együtt lennének? Az gond, túlerő. De lehet, hogy csak véletlen...
Az út további részén félszememmel a tájat, féllel azt a kettőt figyeltem, kezem alig észrevehetően a fegyverem közelében tartottam.
- Mooo~ most merre menjünk? Kérdezi a lány, leguggoltam meg vizsgálni a nyomokat de azonfelül ami egyébként is nyilván való volt nem tudtam meg semmi újat, a nyomok 3 irányba ágaznak és képtelenség megállapítani, hogy azok az idióták merre mentek. Az egyik út az erdőbe vezet, hát végül is azt mondta... az erdőben van és nem találja. Ez két dolgot jelenthet: 1. Ott van de nem találja, 2. azért nem találja mert már nincs ott. Legalábbis az anya helyébe biztos égen földön keresném a kölyköt. Végül is vállat vontam és elindultam az erdő felé.
-Én erre megyek, aki akar kövesen. Fordultam hátra. Na nem t'om melyik a jobb, ha követnek könnyebben elbánunk bármilyen veszedelemmel, viszont végig amiatt aggódhatok, hogy rám támadnak.
Ha viszont nem követnek amiatt, hogy szembe találom magam a dühös tömeggel és ezúttal tényleg végig kergetnek az erdőn át. Vajon melyik a jobb? Ezen gondolatokkal vágtam neki az előttem álló útnak.

Miközben a lányka elmond mindent az anyukájáról, én is utánzom. Ilyen magas, emelem fejem fölé a kezem, ilyen fülei vannak, a két tenyeremmel utánzom az állatfüleket. Defuri. Léteznek mesék és tanuki vagy róka tényleg át tud változni? YaY, kell nekem egy róka, ha hazaérek, biztos muris lehet néha beszélgetni vele úgy, hogy édi fülei meg farkincája is van.
Mikor a nevét mondja, egy kicsit fogalmam sincs, hogy mit is mondott, aztán csak-csak rájövök. Hihi, majdnem asobi, ami játékot jelent, de hogy asebi, azt nem tudom. Végül elindulunk.
Komolyan... hogy a fenébe képes mindenféle szégyenérzet nélkül repülőzni?
-Nem tudom, de had csinálja. -vonok vállat, mert erre tényleg nem lehet mit mondani, furi de cuki. Én mondjuk nem repülőzök, de sasszézok, mert most jól érzem magam.
Az erdő szélére érve én is elfintorodom. Három út, és hárman vagyunk, tehát ki-ki átnézhet egyet, de én nem akarok elszakadni Jóképű Desszerttől. Ő olyan erősnek néz ki és megvédene és árnyharcos meg minden, ez a Piroska meg amúgy se tetszik nekem, a pofázmánya is olyan furi, tőle szívesen mondanék búcsút. Puszit se adnék neki. Amúgy is Piroska, és az olyan rosszat jelent, nem? Én még a saját sárgaságomtól is félek, nem hogy tőle.
Várjunk csak! Buta vagyok, mert négyen vagyunk, hihi.
-Szerintem váljunk ketté. Ketten ezt nézzük... -mutatok arra, amerre Jóképű Desszert már elindult. -...ketten valamelyik másikat, és ha senki nem talál semmit, jöjjünk vissza és együtt a harmadikat! Oké?^^ De csak ha benne vagytok, egyébként legyünk együtt.
Bár a választ már nem igazán várom meg. Elindulok Jóképű után. Lecsapom azt a kompániát, ami a legszimpibb, bibibíí ^^ Mondjuka kislányt sajnálom, hogy Drakeval maradt, de ha mégis követ a Piroska minket a lánykával, én maradok szorosan Jóképű mellett. Védjen meg T_T

Nem nyerte el a tetszésem a ketté válás ötlete, mennyi időbe fog telni egy-egy terület átvizsgálása? És honnan foglyuk tudni, hogy nincs-e ott vagy csak elkerültük egymást? Egyértelmű... sehonnan. Nekem nincsenek ennek a küldetésnek végrehajtásához megfelelő képességeim, így igazából csak a szerencsében bízhatok. De legalább már nem kell tartanom a piros indikátorostól. Úgy fest a sárga velem tart, egy kislány... talán nem kell tartanom tőle, de sose lehet tudni. Nem nyugtatott meg, hogy a másik a pirossal ment de úgy gondolom, nem kell féltenem a lányt. Mivel ez egy küldetés nem állhat érdekében bántani. Ha bár nem irigylem... legalább nem nekem kell arra az ovisra vigyáznom, viszont van itt nekem egy másik... Persze mivelhogy JK és láthatólag kimert lépni a városból, talán nem kell úgy félteni mint azt a két lábon járó istencsapást. Meg ha már sárga indikátoros az-azt is jelenti, hogy már támadt meg más zöld indikátorost és még él... a látszat szóval néha csal. Egyidejű már szótlanul haladunk egymás mellet végül megtöröm a csendet.
Hogy hívnak? Kérdeztem nyersen, eközben a szememmel a környéket pásztáztam. Hirtelen furcsa hangot hallottam és az ideiglenes "partneremre" néztem és láttam, hogy ő is ugyan olyan tisztán hallotta. Tehát nem csak a fantáziám volt...
- Vigyázzatok! Vigyázatok! Veszély! Mondta a hang, rá nem sokkal megpillantottam a hangforrását is, egy fehér bundájú... valami. Heuréka! Magamban kiáltottam és gyors lépésekkel futottam utána. Most nem kéne elszúrni, a jutalom mindössze méterekre van, de kilométerekre lesz ha hagyjuk eliszkolni. És hagytuk...
Zajt halottam a hátam mögül és mikor megálltam megnézni mi történt. Mit láttam? Sárgácska barátom bele esett egy gödörbe... ami azt illeti igencsak lenyűgöző gödör volt [állapítottam meg a szélére guggolva]... vajon mennyi ideig tartott kiásni? Őszinte csodálattal néztem ezt a mesékbe illő csapdát, már már etnikumnak mondható csapdát. Ebből ugyan ki nem mászik... Rá érek... a drága anyucinak ha tényleg ő volt már bottal üthetjük a nyomát...
Meg vártam amíg a kislány összeszedi magát aztán látva, hogy ebből a sima falú gödörből ki nem mászik egy könnyen lekiáltottam:
Héj! Mennyi ideig akarsz még szórakozni? A célpontnak lába kélt! [ha továbbra se tud kimászni lekiáltom] Használd a késed, a késed! Az ötlet egyszerű, a kis lánynak nyilván nincs túl nagy súlya így ha a talaj elég szilárd a késit a verem falába szúrva felmászhat, az erőnléte miatt nem aggódok, a SAO pontos, szintlépős rendszere gondoskodik arról, hogy a pontjainak megfelelő ereje legyen, kitudja talán még nálam is erősebb... Ezek után megvárom ha kimászik, ha ki tud, egyéb esetben más alternatívákkal próbálkozok. Ha az egyes terv nem jön be, akkor ha nem túl széles a lyuk lemegyek hozzá és megpróbálom a, a nyakamba venni és úgy kiemelni [utána én könnyen kiteleportálok] b, egymás hátának feszülve a verem két ellentétes falának feszülve "kisétálni". Ha semelyik nem lehetséges vagy nem sikerül, a környéken nézek szét valami használható dolog után [képességemnél fogva magamat képes vagyok kiteleportálni]. Ha ez sem sikerül és neki sincs ötlete, azt javaslom, hogy használja a teleportáló kristályt és nélküle folytatom az utat...

Piroska másfelé indul, látom hátrafordulva. Jajdejó! Féltem a közelében, utáltam, fújj, nem akarok vele lenni. Olyan furi szemei vannak meg furi aurája vagy mi. Jóképű Desszert sokkal barátságosabbnak tűnik, meg értelmesebbnek, meg cukibbnak. Igaz, azt a barátságos jelzőt ki is húzhatom, amilyen ronda hangnemben kérdezi a nevemet.
-Saya -válaszolok egykedvűen, pedig kicsit azért elszomorított, hogy nem olyan kedves velem, mint a furi lánykával még a főtéren.
-Vigyázzatok! Vigyázatok! Veszély!
-Hallottad? -kérdezem Jóképűt, és körbenézek, de mikor megmoccan a bokor, egy kis sikkantással inkább a pasi háta mögé bújok. Jaj, ugye nem valami vadállat? Védtelen vagyok ellenük, hagyjanak békén! Viszont akármi is legyen ott, elugrik előlünk, csak a bundája villan meg a fényben.
Jéé, ezüstszínű? -Ez nem a kiscsaj anyukája lesz? -bombázom megint egy kérdéssel szegény Jóképűt, majd már szaladok is a bunda gazdájának nyomában. Ha ő anyuci, akkor el kell kapni, és akkor megelőzzük Piroskát, akit majd enni fog a pulykaméreg és az tökjó lesz ^^
Viszont hirtelen felfordul a világ. Naaa, mi történik? Aucs, megütöttem a hátam! He?
Körülöttem földfal, felettem egy lyuk, azon túl az erdőlombok. Nyaa, nem kellett volna előre szaladnom. Talpra kecmergek és próbálok felfelé ugrálva kimászni, de nem megy. Jóképű is olyan szigorú velem, nem látja, hogy nem megy? Már pont mondanám neki, hogy menjen csak nyugodtan az anyuci után, mikor elkezd a tippjével bombázni. A késeimet? Ja, tényleg, nekem olyanjaim is vannak. Csak folyton Hugi használja őket, én alig-alig, meg is feledkezem folyton róluk. Előveszem őket, és belevágom az egyiket a falba kevéssel a fejem felett. Kicsit megmozgatom, ha biztonságosan tart, erősen elrugaszkodom a földről és beszúrom a következőt, majd így tovább, felfelé, mint valami picike pókica ^^ Elég hamar elfáradok viszont, szóval remélem, hogy ha elég közel érek, akkor Jóképű kiemel a gödördől a szigorúsága ellenére. T_T

Mit ne mondjak, a gödör fala túl laza. Szerencs, hogy bele kalkuláltam, még nagyobb szerencse, hogy a vadászokat is. Kár, hogy a negyvenes éveiben járó öreg yetit sajnos nem, várjunk csak, ez nem is yeti, akkor jó. Már megijedtem. Persze lehetett rá számítani, hogy ha a csapda itt van a vadászok is. Bár azért reménykedtem benne, hogy majd csak későbbre tervezik a visszatérést a csapdához, de ezek láthatólag nem bízzák a szerencséjükre a dolgot. Az öreg vadász erőteljes rohamot indított. Tőrjeimet... illetve csirkecombjaimat???? Mellkasomhoz emeltem és hagytam, hogy a kések egyszerűen lepattanjanak róluk, eközben hagytam, hogy a lendület magával ragadjon és így egy nagy ugrással párméterrel eltávolodtam tőle. Mi ez Tesco-ós csirke vagy mi? Hogy ilyen kemény? De várjunk csak egyáltalán mit keres egy-egy csirkecomb az egy-egy tőröm helyén??? Láthatólag nem csak engem döbbentett meg a váratlan fejlemény, ellenfelem úgy bámul mint aki eddig azt hitte mindent látott és most kiderült, hogy tévedett.Együtt érzek veled pajtás. Hát igen... gondolom nem fut össze az ember minden sarkon olyan ellenféllel aki egy pár túlsütött csirkével állít meg egy földrengető rohamot. Mindenesetre abból ítélve, hogy karcolás sem esett a csirkéken a minőségük még mindig ugyan olyan jó mint... frissen? Mindenesetre  még így is veszélyes ellenfélnek tűnik, talán meg kéne próbálnom kiegyezni vele... egy döntetlenben? Az talán még menne, de az ügyemet nem segítené, itt magasabbra kell tennem a lécet, próba szerencse, állítólag amúgy is jók a meggyőző képességeim.
Héj, héj, nyugi van, nem vagyunk mi vadak. Csak egyszerű vadászok, egy ezüst rókára vadászunk. Egy pillanatra sikerült is megpillantanunk de a társam bele esett a verembe, gondolom ez a ti csapdátok... Elképesztő verem, ha ebbe az a fenevad esik bele biztos, hogy már zsebetekben lenne az összes dicsőség, és szárító kötélen a préme. Hány éve vagy vadász? Érdeklődtem de mielőtt folytathattam volna a mesét egy tőr száguldott el mellettem. Nem dobva, hanem egyszerűen rám támadt... Így próbáljon az ember barátságos lenni. Nos... legalább egyértelművé vált, hogy nincs közös témánk ezen a nyelven. Sebaj, a fegyverek amúgy is jobb beszélgető partnerek. Kiéhezett ragadozók módjára estünk egymásnak. Kések-kések ellen, erő-erő ellen. A kések összekapaszkodtak az első összecsapás múlva. Mindketten próbáltuk a másikat lenyomni. De végül ismét szétváltak, egymást kerülgettük közben a fegyverek újra meg, újra összecsaptak. A kések szikrákat vetetek egymáson, mindketten próbáltunk a másik mögé kerülni. A madarak felrebbentek a fák közül a fegyver csörgésre. Mi meg vicsorogva küzdöttünk.
Végül ellenfelem volt az aki megtörte a nemes egyhangúságot és egy váratlan mozdulattal odébb "bökte" szó szerint a késemet és már támadt is. És már egy szép pixelező heg is keletkezett az arcomon a nyomán.[-1 páncél] De még nincs vége most én jövök. Oldalra kiléptem és ellenfelem arcába rúgtam egy nagy adag port a porhanyós földből. A csel bevált, ellenfelem egy pillanatra a szeméhez kapott, én meg ezt kihasználva mögé kerültem ahol, beleszúrtam a két késemet [-3 élet]. Utána ellenfelem hamar reagált, megfordult és azzal a lendülettel még mindig poros szemmel vágott egyszerre mindkét fegyverével. A támadás meg lepett, de még ép elég gyors voltam ahhoz, hogy ép elkerüljem a pengéket. De sok időm nem volt örülni, ugyanis megint nekem ugrott. Ellenfelem meglepően ügyes és kíméletlen, mindent bele kell adnom. Így késemet feldobtam és pár pillanattal később a levegőben voltam ellenfelemet meglepte a fordulat, különösen akkor mikor fegyverekkel előre csapódtam a testébe. [-3 élet] De ellenfelem megint gyors volt, mielőtt a földhöz szorítottam volna sikeresen kifordult alólam és mire felálltam már a nyakamon volt. Védeni nem tudtam, annak örültem, hogy az egyensúlyom még megtudtam tartani. [-1 páncél és -1 ép] De ellenfelem, nem állt le. Újabb támadást indított. Még nem szedtem össze magam, így egy hirtelen védekező mozdulatot produkáltam ami a csodával határos módon sikerült és az egyik támadását hárítottam. A másik egyenes úton haladt be a hasamba. [-1 ép] Ekkor váratlan ötletem támadt és ellenfelem megkíséreltem a gödör felé szorítani. De mintha rájött volna és minden erejével azon fáradozott, hogy valahogy helyet változtathasson. Amit én nem engedtem. akár hol próbált meg odébb állni én ott voltam, és a fegyverek ismét összecsaptak. A gödör megállíthatatlanul közeledett. Közben újabb sebeket szenvedtem ellenfelem újabb csele nyomán, mivel párszor kénytelen voltam a saját testemmel meg akadályoznia szabadulását. [-2 ép] De legalább nem szabadult el tőlem, végül mikor a gödör már elég közel volt kamikaze módjára rontottam rá ellenfelemre beledöftem két késemet és a gödör felé toltam. Ő is belém döfte késeit, de elvesztette az egyensúlyát. [-3 ép neki, -2 nekem] Majd, hogy nagyobb repülésre ösztönözzem körbe fordultam a saját tengelyem körül és egy nyíl egyenes rúgással hagytam a mélybe esni. [-1 ép] Ezek után ha az esésben hatására nem vesztette el a maradék kis életét a gödör szélére megyek és azt mondom: Jól van most válaszolsz pár kérdésemre.
Kik vagytok? Mit akartok? Hol van a társam?

Ha nem működik együtt fenyegetően megemelem a késem és ha az se hat, egyszerűen belé vágom távolról és végzek vele. Természetesen mielőtt elmennék még lemennék érte. Szerencsére úgy fest, hogy a hiba is orvosolva lett és a "csirke combjaim" ismét úgy néztek ki mint ahogy késekhez illik. Valószínűleg valamikor a harc alatt történ hetet. Ezek után körülnézek és ha még ott van a kötél amin Saya felmászott akkor ha lehetséges magammal viszem.
Azt hiszem ideje lenne meg keresnem... Mondtam és indultam el abba az irányba amerre eltűntek.


Aidor
1. szint
Élet: 3 [15] -1 -1 -2 -2 -2 = -8 lép, marad 7
Fegyverkezelés: 2
Erő: 2 +1
Kitartás: 2
Gyorsaság: 4
Speciális képesség: 2
Páncél: +2, -1 -1

Vadász
Élet: 3 – 15Hp -3, -3, -3 -1,5 -3 -1= -14,5, marad 0,5 élete
Fegyverkezelés: 3
Erő: 2
Kitartás: 3
Gyorsaság: 3
Spec. képesség: -

Hát igen a vadászt hidegen hagyja a bájcsevejed, ő inkább cselekszik, nem a száját jártatja. Kiélezett és akció dús harcotok után a férfi a gödörben ugyan nem akar válaszolni a kérdéseidre. Megszólal ugyan, de nem a kérdésedre válaszolva.
- Hogy hol? Hah… Az ne érdekeljen *köhög* Inkább takarodj az erdőből, ha nem akarsz te is prédává válni… Az a róka… a mi zsákmányunk… – mondandója végén a vadász Hp-ja végleg lenullázódik így annak teste pixel darabokra hullik. És ezzel egy győzelem már meg is született.

Nos, persze ez idő tájt a lányok szeme előtt is kezd valami érdekes kibontakozni. A vadászok a nagy diskurálás közepette ugyan is felpattannak a tűz elől. Fegyvert ragadnak miközben jól láthatóan hallgatózni kezdenek. Mintha hallanának valamit a közelben. Ha füleltek ti is meghallhatjátok a halk lépteket a közeli bozótosban. Majd hirtelen ezek a léptek egyszerre válnak hangosabbá és közelibbé. A következő pillanatba pedig vakító fényesség árasztja el a tábort megakadályozva minden ott lévőt a látásban. Csak a vadászok kiálltását hallani.
- Itt van!
- De nem látok!
- Az a dög… megölöm. – és még ehhez hasonlók hallatszanak el a vadat űzőktől.
A fény kezd szerte foszlani és végre kezditek visszanyerni a látásotokat. Ekkor azonban érdekes dolgot pillanthattok meg. Saya ketrece előtt, alig egy karnyújtásnyira a fűben egy kulcscsomó fekszik mellette pedig egy tőr. Gondolom, nem kell mondanom hogy ezek mind szükségesek ahhoz hogy kiszabaduljatok, így jobb ha neki leselkedtek még mielőtt a vadászok észre vennének titeket.

Aidor te az erdőben bóklászva keresed a nyomokat ám végül, nem lelsz sokra mindaddig, míg nem veszed, észre a fehér fényt, mely fentebb szerepel. Ez egyértelmű jel számodra, hogy arra kell keresned a társadat, sőt emellé még társul újra a suttogó női hang is melyet nemrég már halhattál.
- Siess! Segíts… Segíts nekik!

Pontok:

/Bocsi a késésért./

*Füttyent*
-Fogalmam sincs, mit csinálnak ezek, de ez igazi turista látványosság. Tekintetem a vakító fehér fény felé fordítva. Nem tudom, hogy Saya, a piroska, a vadászok, vagy a róka esetleg valami más csinálja-e. Egy a biztos. Nekem arra kell mennem. Már sok idő eltelt mire elvesztettem a nyomokat. Na, nem mintha találtam volna. Ezért végig egyenesen haladtam abba az irányba amerre még a vadászt láttam eltűnni. Bár a fény az nem szembe volt. Ezért kénytelen voltam irányt változtatni, de jobb ötletem amúgy se volt. Nem siettem, miért is tettem volna? Egészen addig, amíg egy igen csak ismerős hang szólalt meg a fejemben.
- Siess! Segíts… Segíts nekik!
Felszisszentem, szóval mégsem tűzijáték volt, tényleg balhé van.
Azt nem tudom vajon mennyire kell azokat a lányokat félteni a csatamezőn. De... Valahogy aggódok értük.
És ha nem sietnék most bevágtam volna a legközelebbi fába a fejem, hogy magamra kényszerítsem az efféle gondolatok áramlásának meg gátolását. Egyáltalán nem tesz jót... Aggódás, csak a nyűg van vele. Ha nem aggódok, eggyel kevesebb dolog miatt kell fájnia a fejemnek.
Kár, hogy pillanatnyilag azzal vagyok elfoglalva, hogy minél gyorsabban megtegyem a távot. Gyorsan haladtam, de nem mertem teljes sebességgel haladni. Nem szerettem volna egy csapdába esni ezért, folyamatosan figyeltem a környéket. Avarkupacokat átugrottam, a friss ásásnak tűnő földet kikerültem, nehogy meg ismétlődjön az előző incidens. Meg persze arra is gondolnom kellet, lehet még harcolnom is kell...
Így eltartott egy darabig, még úgyis, hogy nem voltak túl messze, de végül csak odaértem. A kiáltásokat viszont már távolról halottam. Mikor oda értem megbújtam az egyik bokorban és felmértem a helyzetet.
Lányok? Kalitkában. Mind... Jól ellátták a bajukat.
Vadászok, 3 még kicsit elfoglaltak, de... meddig?
Kulcs? Mintha... igen ott. Saya közelében.
Talán eléri. De nem veszik, észre mire kiszabadítaná a többieket? Ha csak fele olyan jó harcosok, mint az előző már elég, hogy együtt megszorongassanak. Így nem lenne bölcs dolog egyedül megküzdeni velük.
Azonban... *sóhaj*
Ezért még sokkal fogtok jönni. Mondtam és hangos csatakiáltással a vadászok közé vetettem magam. Meg kíséreltem magamra vonni a figyelmüket, amíg kiszabadulnak. A legközelebb állóba meg próbáltam belé szúrni a késeimet. Majd akár sikerül, akár nem. Hátra ugrok egy kihívó védekező állásba. A lényeg, hogy másfele figyeljenek. Meg azért gyorsan bemutattam pár trükköt a késekkel, csak, hogy megmutassam, nem olyan ellenfél vagyok, aki félvállról kell venni.
Haverotok üdvözletét küldi. Mondom, majd várom, mit reagálnak. Ha egyszerre támadnak, rám felhúzom a nyúlcipőt, de ügyelek arra, hogy folyamatosan rám figyeljenek. Tehát meg állás nélkül tovább produkálom őket. Ha valamelyiknek viszont más ötlete támadna, mint rám figyelni, akkor azonnal célpontommá válik, és ha kell a képességem használatával, de minden kép elérem, hogy rám figyeljen.

/Bocsi, hogy sokáig tartott, csak nem voltam itthon./

Ahogy lógtam lefelé, kezdett zsibbadni az összes végtagom. Nem tetszett nekem ez a helyzet. Fájdalom nincs, de a zsibbadtság majdnem ugyanolyan. Mégis tetszett az érzés. Csak ne nekem kelljen átélnem. Áldozataimat mostantól felkötöm valamire, hogy haláluk előtt legalább ezt érezzék. Ahogy lassacskán húzza le a gravitáció ernyedt végtagjaikat.. Élethű. Majdhogynem mesés. De azért mégsem az igazi. Lógásom közben nincs mit tennem, a férfiakat nézem, ahogyan nagy lassan, csendesen beszélgetnek, és esznek, meg ücsörögnek a tűz körül. Csinálhatnának valami értelmesebbet is, én mondom.. Ekkor hirtelen valamire figyelmesek lesznek a bokorból, majd fényesség vakított el mindent. Nem láttam semmit, csak hallani hallottam szitkaikat. Valami olyan támadott rájuk, amiről ők tudják, hogy mi, ezt szavaikból jól ki tudom venni. Ismerik az ellenségüket. Csak éppen nem feltétlen tudják legyőzni. Végül alábbhagyott a fény, bár é még erősen pislogtam, mert nem volt épp kellemes élmény, hogy kiégetik a retinám. Szívesen meg is törölgettem volna a szemem, de erre nem volt lehetőségem, mivel meg voltam kötözve.
Hirtelen egy árny kúszott bele a képbe, és én ijedten kapálózni kezdtem, ám égül rájöhettem, hogy csak az a zöld hajú lány az, aki szintén a kislánynak akart segíteni. És éppen a kiszabadításomon fáradozott. Kedves tőle. Mindenesetre nem fogom visszafizetni, ne is várja.. Csak olyan lassú! Lehet, hogy mindjárt visszajönnek a vadászok! Lehet, hogy mindjárt visszajön az izé, ami megtámadta őket! Lehet, hogy... valami! Gyorsan csináld! Szabadíts ki!
Közben leszontyolodva láttam, hogy az idegesítő kislány is velünk van még, sőt ő is ki lett szabadítva. Én tuti ott hagytam volna. Mondjuk én csak magamat mentettem volna. De ennek a lánynak mi oka megmenteni engem? Várjunk csak.. Fogadjunk, hogy ő is ilyen igazság bajnok, aki mindenit meg ment, meg ki akar juttatni. Vagy nem.. Nem tűnik olyannak. De mégis.. Mi az oka?