[Vadászat - Béta] Saomon! (Krokodil)

by **Eugeo** Pént. Okt. 12 2018, 14:49

[Vadászat - Béta] Saomon! (Krokodil)

Nem gondoltátok volna, hogy így végzitek, mi? Pedig az a rengeteg pletyka, mely elsőre tán hamisnak tűnhetett, igazat szólt. Az a sok kitűzött felhívás mind felhívták a figyelmeteket a veszélyre. Különösen a jelenlegi legfelsőbb, megnyitott szintekről beszélnek úgy, mint a "ragadozók melegágyáról". A kihalt, jeges szintek pusztaságaiban, mély szakadékaiban és rejtélyes barlangjaiban portyázó szörnyetegek az utóbbi időben több frontra törekedő játékosok életét ontották. Kaland- vagy nyereségvágy, vagy az ilyen esetek redukálásának okából indultok el erre az útra. Csoportosan vagy egyénileg, ez a ti saratok. A körülményektől függetlenül összetalálkoztok (rátok bízom, hogyan). A legtöbb mobtámadás ezen a szinten történt meg, legalábbis amennyit bíztatok a szóbeszédekben és a kiírásokban. A hely ártatlannak tűnik – már amennyire a hóval fedett buckákból kinézhettétek. Déli napsütés, szélcsend. Nem vágott a körülményekhez, ugye? Ki tudja, talán a pletykák is hamis szavakat suttogtak… nem?
A látszat csalóka volt, és belesétáltatok annak a csapdájába. Először azt vettétek észre, hogy a kellemetesnek ígérkező időjárás hirtelen megváltozott. A napot felhők takarták, a szél felkerekedett. Túl váratlan volt, hogy holmi frontnak elkönyvelhessétek. A nagy, mozdíthatatlannak látszó hóbuckák is olybá úgy tűntek, mintha féregmozgásban is elindultak volna valamerre. Az első, amire reagálhattok volna, az egy hatalmas kézre hasonlító szárny – legalábbis elsőre annak tűnt. Nehéz volt kivenni mekkora lehetett, mettől meddig tarthatott. Ebből az ismeretlen teremtményből nem is láthattok többet: igazi alakját nem mutatta meg, fehér kézszárnya is majdhogynem egybeolvadt a hóval. Amennyit leszűrhettetek belőle, hogy a teremtmény neve helyett „???” szerepelt, indikátora pedig lila volt. Ennyi, semmi több. Ahogyan a szárny mozgott, a hóbuckák egymás alá sodródtak. Futóhó csapdájába estetek. Hiába küzdöttetek, végül az a valami a mélybe rántott titeket. Amire emlékezhettek, az az ismeretlen teremtménynek a jellegzetes rikoltása. Egy biztos: nem ilyen napra számítottatok...

Ozirisz & Eiki

Egymás társaságában tértek magatokhoz. A szokottakhoz képest sokkal nagyobb sötétség vesz körül benneteket. Az egyetlen fényforrás fentről érkezik. Ahogyan felébredtek láthatjátok is, a kinti fény mennyire nehezen szűrődik be arra a helyre, ahova érkeztetek. Ahova néztek, mindenütt gigantikus jégcsapokat láthattok: fent is, lent is. A szűk tér ellenére az idegen hely nem tűnt barlangnak. A kupolás boltozat miatt jobbára fészeknek tűnhetett… de hogy mié, az nagyon jó kérdés. A rengeteg jégcsap okán nem is nagyon láthattátok, mettől meddig tarthatott. A fészek elrendeződés miatt tűnt nagyobbnak.
Ennek a fészeknek az egyik sarkában ébredtetek fel. Nem szenvedtetek sebződést, de enyhe szédelgésről tesztek panaszt. Egy kis időbe tellett, mire összeszeditek magatokat, viszont nem nyugodhattok meg. A résen át hideg szél futott végig a fészken, ami fura mód, de dallamra bírta a jégcsap oszlopokat. Mintha szélcsengő lett volna, csak a falak jóval tovább vitték a hangokat. Felcsendülésnél türkizkék és lágy rózsaszín színt ontottak magukból. Ha a körülmények nem lettek volna ennyire zordak, akár élvezhettétek is. Viszont a hang az egyik közelebbi oszlopon elapadt. A színjáték valahol megakadt. A szélcsengő-hanghoz jégcsikorgás hangja párosult. De vajon mi okozhatta ezt a kellemetlen zajt?

Rinne & Danee

Ti tágasabb térben tértek észhez, szintúgy egymás társaságában. Persze az nem nyugtat meg, hogy már felüléskor sem kényelmesedhettek el: szinte majdnem kiszúrja a szemeteket az a sok jégtövis, ami a sziklákat fedte. Egy szikladzsungel kellős közepén ébredtek, melyet teljesen jég ötvözött. Gyönyörű türkizkék és – különös okból kifolyólag – lágy pink fényt bocsátottak ki magukból. Ahonnan kő magasodott ki, azt tüskés jégdarab fedte. Ha hozzáértetek, rögtön szúrt sebzést okoz (érintésenként 2-es sebzést). Ennek a végtelennek tűnő, érintésre veszélyes helyen találjátok magatokat. Miközben enyhe szédelgéssel keltek fel, láthatjátok, hogy a zuhanásból nem szenvedtetek el sebződést. Azonban emiatt szétválasztódtatok a másik kettőtől. Hideg szél futkos végig a hideg sziklák között, gyűlnek a viharfelhők. Aztán ott volt az az acsargó morgás is. Egyelőre nem tudtátok behatárolni, honnan és mitől származott, de egyre közelebbről hallhattátok. Mégis mire kell számítanotok?

A feladat adott. Erre a körre 1 hétnyi határidőt adok, tehát 10. 19-ig várnék posztokat. Onnantól kezdve egyezkedek veletek, milyen határidő lenne számotokra az ideális. Reagotok alján tüntessétek fel vagy pm-ben küldjétek el aktuális pontozásotokat, jártasságaitok szintjével együtt. Jó írogatást!

by **Danee** Szomb. Okt. 13 2018, 22:06

Abban mindenki egyetértett, hogy a kialakult helyzettel kellene valamit kezdeni. Leginkább elhárítani az új szörnyek jelentette veszélyt. Ha már az utánpótlást jelentő, frontharcra edzők legjobbjai közül is ragadtak el magukkal, akkor nem lehet félvárról venni, és azzal elhárítani, hogy ez engem nem fenyeget.
Persze, amikor a cselekvésre kerülne a sor, hirtelen hogy megfogyatkozik a tábor...

Hó volt, fagy volt, és bármennyire is rühellem, már kezdetem hozzászokni. Jó lehet, nagy reményekkel vártam a 30. szint fölötti területeket, melyekről az a mende-monda járta, hogy nyoma sem lesz a hidegnek, éppenséggel hogy sivatagos vidékek fogadnak majd minket. De mégsem ez melengetett, hanem a medvebunda, ami a vértezet fölé volt szíjazva.
A megbeszélt helyen vártam a többi tettre kész társamra, s várakozással ellentétben az idő még így is jónak volt mondható: se szél, se hóesés, sőt, még a nap is mért ránk valamennyit az áldásából.

Aztán valami megváltozott, érezni lehetett már a levegőben is, és nem telt bele sok, vihar támadt a semmiből. De nem volt ebben semmi normális, ahogy csak akkor döbbentem rá, hogy a keresett szörny talált ránk, ahelyett, hogy fordítva történt volna, amikor egy groteszk, hatalmas, hártyás kéz úgy kavarta fel a havat, mintha legalábbis egy óceánon hánykolódnánk, nem a pedig a szárazon. Aztán elnyelt minket a hó ...

Egyben voltam, és most csak ez számított. Nem tudom, mennyit zuhantunk, de úgy tűnt, valami hólepte hegy gyomrában kötöttem ki. És a másik lovag is, az a leányzó.
Feltápászkodtam, s ahogy az egy szem társamhoz léptem, szemügyre vettem a barlangot: kellően varászos volt a maga nemében, azokkal a színekkel, szikla- és jégképződményekkel.
Kíváncsiságból meg is tapintottam az egyik ilyet, de arra nem számítottam, hogy tüske módjára felsérti az ujjam.
- Jól vagy? Nem esett bajod a zuhanástól? - nyújtottam a kezem, aztán vagy elfogadja, vagy nem. Láttam már példát, erre is, arra is.
- Azt hiszem, magunkra maradtunk, a többieket nem látom a közelben, talán másik kürtőbe zuhantak, és van itt valami helyettük, talán éppen az a szörny, amit kerestünk!
Bekapcsolom a Látás 3-ast, Nyomkövetés 2-est, ha már az észlelés fogott valamit.
- Még nem ismerjük egymást szerintem, Danee vagyok, Unity tag. Megtudhatom a neved?

Danee (40) - HP:200 | F:60 | E:95 | K:60 | GY:81 | S:60 | P:210:

by **Rinne** Kedd Okt. 16 2018, 15:29

Ha új szörnyek, akkor új kihívás. Mindig lelkesen vetettem bele magam az új szintek vagy a frissen felfedezett kazamaták meghódításába, különösen, ha azt mondták, veszélyes. Nem a veszélyt kerestem, elvégre igazság szerint meg se tudnám magyarázni, mi az, csak próbára akartam tenni magam. Ilyenkor mindig kerestem magamnak egy csapatot, és védtem őket, de csak ritkán jött szembe olyan lény, ami a határaimat feszegette. Talán majd most, de az sem baj, ha ez is csak vaklárma. Én mindennel elégedett voltam, ha azt láttam, hogy a jelenlétem segít a csapattársaknak.
Négyen gyűltünk össze, én és még három fiú. Tetőtől-talpig be voltam bugyolálva, sajnos a hideg és én nem voltunk barátok. Meleg klímán éltem le életem első felét, olyan helyen, ahol télen is strandolni lehetett. Mióta Japánba élek, minden télen megfagytam kábé, és erre emlékeztetett ez a szint is a végtelen hómezőivel. Igaz, a hó ennyi év után is szórakoztató, és szeretem, ahogy ropog a talpam alatt. Ha a homok is így ropogna, végleg a tengerpartra költöznék, az fix! Csak hát a napsütés valamiért hamar elmúlt, megjelent a metsző szél is, és pislogva vettem tudomásul, hogy mintha valami mozogna. Először azt hittem, csak a szemem káprázik, de aztán megjelent egy hatalmas lény lapát tenyerekkel és nagyon cuki, borzongató rikoltással. Furcsa, elmeháborodott mosoly került az arcomra, ahogy felkészültem lelkiekben a harcra, ám a várva-várt összecsapás helyett csak a hó nyelt el engem is, meg a többieket is. Zuhantunk egy kicsit...
...aztán valamiért elveszítettem az éberségem, úgyhogy fel kellett kelnem. Különös érzés kerített hatalmába, amit nem tudtam megmagyarázni, de mintha kicsit jobban fáztam volna a kelleténél. A figyelmem viszont hamar elterelték a ragyogó fényben derengő sziklák. Mintha csak káprázott volna a szemem, egészen megbabonázott a jelenség. Óvatosan hozzáértem a mellettem magasodó kőhöz, de a rajta lévő jégréteg nem csak hideg volt, de még meg is szúrt. Heh, akkor nem viszem haza, ha ilyen gonosz velem Rolling Eyes

- Ja, persze! - riadtam fel a kábulatomból a kérdésre. Felnéztem a fiúra, közben szemem sarkába vándorolt a tekintetem, de csak egy nagyon pici hiányzott a páncélomból. Megfogtam a kezét, és a segítségével talpra húztam magam, majd leporoltam a kabátom.
- Én Rinne, örvendek. Nem japán vagy, honnan jöttél? - mosolyogtam rá kíváncsian. A japánokkal ellentétben én tisztában voltam vele, hogy Amerikán kívül is létezik nyugati világ, bár azt még nagyjából tudják, az én hazám hol van, de szerintem csak azért, mert közel van Japánhoz. Relatíve.
- Kettesben vagyunk? Milyen rómaitikus ^^ - kuncogtam kicsit - De az is lehet, hogy hármasban, az annyira már nem. Nem vagy éhes, ugye? - kezdtem fülelni, a mutatóujjam pedig az ajkaimra tettem. Valami morgást hallottam, és biztos nem a gyomrom volt.

Rinne (43) - HP:350 | F:67 | E:60 | K:43 | GY:100 | S:60 | P:345
Észlelés 3, Nyomkövetés 2, Látás 2, Lopakodás 3, Akrobatika 4, Ugrás 1, Súlyemelés 3, Teherbírás 2

by **Ozirisz** Szer. Okt. 17 2018, 21:51

Eredetileg nem volt különösebb, konkrét tervem a mai napra. Szokás szerint a legfelső elérhető fagyos szinten időztem délelőtt, avagy egy kis fejlődés nem árt, meg egyúttal feltérképezem egy újabb részét a szintnek, és hátha valami nyomra bukkanok. Semmi említésre méltó nem történt a délelőtt folyamán, majd végül Ronbaru városa felé vettem az irányt, egy kiadós ebéd és egy kis szieszta gyanánt. Szerettem ezeket a fagyos szinteket, nincs tömeg, nincs nagy nyüzsgés, szóval ideális hely, ha az ember egy kicsit maga szeretne lenni épp, vagy zavartalanul merülne a gondolataiba. Azonban ahogy a kovácsműhelyben rendbeszedettem a felszerelésem, furcsa pletykát hallottam az NPC-től. Állítólag egyre inkább elszaporodtak a veszélyes szörnyek, ragadozók ezeken a szinteken, és azt beszélik, már több játékos is odaveszett az utóbbi időben. Ez utóbbit nem tudtam leellenőrizni, viszont a szörnyek létét nagyon is. Igaz, semmi okuk a helyi NPC-knek arra, hogy hazudjanak, de valahogy hitetlenkedve hallgattam a pletykákat. Elég sűrűn járok ezeken a szinteken, fejlődni, bosstermet keresgélni, és hasonlók. A legkomolyabb szörny errefele a csonttitán volt, ami egy üres ládát őrzött, és az is rég volt. A legtöbb szörny meg néhány jól irányzott kardcsapástól elburul. Szóval furcsállom egy kicsit, hogy még nem futottam bele egy ilyen veszélyes fenevadba.

Mindenesetre ebéd után a huszonhatos szintre vezetett az utam, ahol az öreg kovács szerint legutóbb láttak valami fenevadat. Nem igazán hittem, hogy valamit is fogok találni, de a legkevesebb, hogy kivizsgálom a dolgot. Csak sétáltam a havas pusztákon, el-elgondolkozva a dolgokon, amik épp amúgyis nyomasztottak. Egyik hófödte domb után a másik, aztán a harmadik, de mindössze egy-két farkas jött, még a teleportkaputól nem messze, vagy egy órája. Gyanús volt a csönd és a mozdulatlanság. Máskor még a mobok is többen voltak. És különben sem jellemző a farkasokra, hogy kis létszámban járják a vidéket. Falkaszámra szoktak előfordulni. Lehet, hogy azok a veszélyes fenevadak ritkítja a mobállományt? Vagy csak több játékos van ezen az emeleten, mint egyébként megszoktam, és az orrom előtt vágtak le minden mobot egy kis potya exp-ért? Nem tudom. Amire figyelmes lettem, hogy az eddig verőfényes napsütéses idő hirtelen, egy csapásra megváltozott. Hirtelen felhős lett az ég, és jéghideg szél vágott képen. Váratlanul, és felkészületlenül ért, eddig csak monoton lépkedtem félautomata üzemmódban, aztán a széllökéstől egy pillanatra el is vesztettem az egyensúlyom. Szerencsére esés nem lett belőle, csak egy kis tántorgás és pár bizonytalan lépés, amíg újra stabilan álltam. És hirtelen a talaj is mozogni kezdett. Az eddig nyugodtnak tűnő hóbuckák is sodródtak. Mintha valami lenne a hó alatt, valami ismeretlen, és veszélyes. Próbáltam hátrálni, ahogy láttam a szörny egy darabját, de már késő volt. Valami a lábam alól is kihúzta a talajt, csupán a lágy hó mozgását éreztem, és iszonyat gyorsan megragadta a csizmámat. Hiába álltam ellen, hiába akartam menekülni, csapdába estem. Minden egyes mozdulatomra egyre jobban beszorultam a hóba. Persze, ekkor már leesett, hogy ez olyasmi mint a futóhomok, és pont nem szabadna kétségbeesetten kapálózni, de ekkor már késő volt. És hiábavaló az egész. Meghallottam azt a földöntúli rikoltást, amit az előbb egy fél pillanatig látható teremtmény adott ki magából, majd ezután azonnal betakart a hó.

Hideg van. És sötét. Hol vagyok? Hogy kerültem ide? Beletelt vagy egy percbe, amíg a szemem alkalmazkodott a sötétséghez. Csak egy kis fény szűrődött be fentről. A föld alatt vagyok. De hogy kerültem ide? Próbáltam visszaemlékezni a nemrég történtekre. Ez lehet annak a valaminek a fészke. Addig kéne olajra lépni, amíg lehet, mert szerintem hamarosan vacsi lesz belőlem. Egyáltalán miféle teremtmény volt az? És hogy a fenébe nem sikerült észrevennem? Mindössze annak az egynek örülök, hogy legalább még azelőtt magamhoz tértem, mielőtt jött volna az a valami egy kis nasiért. Amúgy, ezt leszámítva egész hangulatos kis hely lenne ez a barlang, vagy fészek, vagy nem is tudom mi. Azok a jégcsapok kifejezetten tetszetősek, főleg amikor a hátborzongató hideg szél hatására felcsendültek és felvillantak. Kell egy ilyen ottholra is.
Azonban a csikorgó hangra méginkább végigfutott a hátamon a hideg. Itt lehet a közelben...
A nodachira támaszkodva tápászkodtam fel a sarokból. Még forgott velem a világ, gondolom elég szép nagyot kaptam. Még az is csoda, hogy nem vesztettem életpontot, pedig ha onnan föntről dobják le az embert, akkor eléggé esélyes. Aztán közelebbről is hallottam valami neszelést, egész közelről. Egy pillanatra megijedtem, és már védekezőleg magam elé tartottam a kardom, hogy legalább valamelyest készen álljak. Ami viszont megkönnyebbülésként hatott, az az, amikor tudatosult bennem, hogy a morcogás forrása nem annak a valaminek az ivadéka, hanem csak egy Eiki. - Hát te meg hogy kerültél ide? - tettem fel a kérdést, közben nyújtottam felé a jobbomat. - Vagy egyáltalán... mi volt az a valami? - persze a lehető leghalkabban beszéltem, véletlenül sem akarom felhívni a bestia figyelmét arra, hogy felébredt a vacsi. Bár, ha menekülőre fogjuk a dolgot, és rohanunk az életünkért, lehet csak fejvakarva azt gondolja a szörny: "Na, ez aztán az igazi gyorskaja... és olyan friss, hogy még mozog..."

Karakterlap
http://ozirisz.xyz/sao/karakterinfo.php?ID=196

Ozirisz (44) - HP:210 | F:87 | E:120 | K:31 | GY:99 (109) | S:81 | P:85
Jártasságok: Keresés: 2, Zárnyitás: 1, Észlelés: 3, Nyomkövetés: 1, Látás: 2, Súlyemelés: 3, Teherbírás: 3.

by **Tsujimoto Eiki** Pént. Okt. 19 2018, 19:57

Újra a fagyos szinten. Egyedül… egy cuki nőci sincs aki felmelengetné fagyos testemet… szip..szip.. Kegyetlen az élet… No de! Nem ez a lényeg! Hanem hogy újra nekiállhatok a vég nélküli farmolásomnak, hurrá… No mindegy. Üröm az örömbe, hogy ezután fogom magam és nekiállok inni valamit, ami felmelegít belülről. Innék én most is, de azért nem vagyok még annyira felelőtlen. És hogy mi vett rá arra, hogy ismét feljöjjek ezekre a… csodás szintekre és élvezzem a napsütést és a jóidőt? Hát az, hogy elvileg ismét valami érdekesre bukkantak a szinteken. Vééégre! Először egy uncsi boss, amibe csak egyet üthetek, majd ismét egy hosszú várakozás, ami már szinte örökké tart nálam… de komolyan… miért ilyen lassúak a bossfelfedezések? Nyeh… ez olyan…. olyan… unalmas… DE! Mint mondtam végre valami érdekes infók kerültek elő erről a szintről. Elvileg valami nagyobb szintű dög merészkedett elő, ami tök sok izgalmat ígérhet. Rögtön el is indultam hát, hogy mosolyogva szedjem fejét a vacaknak, hogy aztán kiélvezzem a dicsőséget. Ehelyett… pedig már órák óta csak a sivár vidéket járom. Már úgy tűnt, hogy itt vége is a mókának, ám ekkor… végre nyomra bukkantam. Az időjárás hirtelen megváltozott. Igen! Ez az az eseményváltozó, amire vártam! Egy jó kis időjárás manipuláló eseménysor! Hamar kiderült, hogy jól sejtettem, mert a rikoltó mob egy pillanatra elő is bukkant és én már boldogan vetettem volna rá magam…. ám végül… elsodort a hó. Mire magamhoz tértem, már egy zárt barlangba voltam és csalódottan csettintettem egyet tompán a nyelvemmel csalódottságamban, azonban hamar kiderült, hogy nem vagyok egyedül. Hogy erre járt, vagy csak ő is lecsúszott ide nem tudom, mindenesetre intettem a srácnak.
- Yoh Ozi. Te is mobvadászaton vagy? – szorítom meg a kezét – Rövid úton érkeztem, nem tom te hogyan. Gondolom valami Wyvern osztályú mob, de már szívesen levágnám… kíváncsi vagyok mit lootol.
Mondom normál hangon. A dög látott minket és szándékosan omlasztott be minket. Hülyeség lenne azt hinni, hogy nincsen támadásra kész állapotban. Mivel nem támadt meg minket nyilván valami vadászó intellektussal lett beprogramozva, aki játszadozik a prédával… bár édesmindegy… hisz ma nem mi leszünk a vacsora…

Eiki(42) - HP:90 | F:65 | E:186 | K:50 | GY:70 | S:40 | P:120
Jártasságok: Észlelés 2, Látás 2, Rejtőzés 2, Lopakodás 2, Súlyemelés 3, Teherbírás 3
Vadászat, horgászat gyakorló