[VM] Unikornis vadászat

Türelmesen végighallgatom az anyó mondandóját, majd bólintva átveszem a kristályt.
-Bízd csak ide, mire megpihenteted fáradt csontjaidat már vissza is érek a képpel-nyugtatom meg az öreget, majd nekiindulok a havas rengetegnek.
Szóval unikornis. Ilyen mobbal még nem találkoztam ittlétem során. Ha jól emlékszem még a pár hónappal ezelőtti állatoknak szentelt ünnepségen sem, pedig ott sok furcsa lény megfordult. Szóval valószínűleg elég ritka az előfordulása, vagy valamilyen eseményhez kötött. Ami azt illeti, most már kissé kíváncsi is vagyok rá, úgyhogy lássunk neki a feladatnak. Remélem valamennyire segítségemre lesz ez a sűrű hó, mert nyomkövetésem nincs.
Túlzottan nem sietek, kiélvezem a hóval borított erdő üdítő frissességét.
Odakint nem voltam valami nagy természetbúvár, sőt sem is tudom volt-e olyan, hogy csak úgy nekiindultam volna kikapcsolódásképp egy parknak, de ez valami lélegzetelállító. Persze ilyen hó is legfeljebb a szüleink gyermekkorában eshetett. Ami azért szomorú. Na de ha megint elmélázok a végén még elmegyek az unikornis mellett úgy hogy észre sem veszem.
Lelassítom hát lépteim és jobb híján a hallgatózás képességemre támaszkodva folytatom utam egy jégpáncél borította kis folyó mentén.Figyelem a környezetem hangjai, így hamarosan több irányból is különböző motoszkálások foszlányaira leszek figyelmes. Igyekszem kiszűrni ezek közül az apróbb állatok okozta zajokat, elvégre amire én vadászok az legalább szarvas méretű. Egy idő után letérek a kitaposott ösvényről és beljebb merészkedek a sűrűbe.
Ha sikerül a nyomára bukkannom sem árt az óvatosság, elvégre csak egy fotó kristályt kaptam. Ráadásul nálam sincs több és a céhbankra sem számíthatok ez ügyben. Pedig jó lett volna saját használatra is egy kép. Na sebaj.
Hirtelen ágroppanásra leszek figyelmes. Gyorsan megbizonyosodom, hogy nem egy általam elvétett lépés okozta a csend megtörését, majd megmerevedem. Ugyanis jó húszlépésnyire tőlem előlép az egyik fa mögül az egyszarvú. Az egész erdőt sűrűn hulló hó fedi, tündöklően fehér bundája mégis kirí környezetéből.
Várjunk csak, eddig is esett a hó?
Valóban, mintha csak a mitikus lény okozná, a hópelyhek sűrű egymásutánban kezdenek aláhullani. Az unikornis megáll egy pillanatra és idegesen szagol bele a levegőbe.
Most vagy soha.
Mintha lassított felvételként peregnének a percek előveszem a kristályt, ami villanva örökíti meg a pillanatot.
Tekintetem egy pillanatra találkozik az egyszarvúéval, ami felnyerít, majd megiramodva pillanatok alatt belevész az erdő sűrűjébe. Pár pillanatig még némán állok, majd megtekintem a remekművem.

/nem tudom meddig is haladjak a feladatban, remélem így még belefér egy kör /

Örömittasan bokszolok bele a levegőbe, miközben a képet nézegetem.
Csak összejött ez. Könnyűnek mondjuk nem mondanám, de hát szerencse is kell a játékhoz. Na, akkor irány vissza a jutalomért.
Kissé botladozok az egyre sűrűbben hulló hó alatt megbúvó ágak miatt, de szerencsére sikerül visszatalálnom a kitaposott ösvényre, onnantól pedig újra könnyűszerrel trappolhatok a hófedte erdőből kifelé. A táj továbbra is lenyűgöző és gondolataim is újfent elkalandoznak.
Várjunk csak egy kicsit! Mintha olvastam volna valami olyasmit, hogy az újdonságok felfedezésért jutalom jár. Persze a recepteknél egyelőre ilyesmire még esélyem sincs, mert az alacsonyabb tierűeket már mind megtalálták, és mobokkal is hasonló lehet a helyzet. Hacsak nem valami ultra ritka eddig még nem felfedezett szörnyikéről van szó. Például egy pegazusról. Mondjuk ebben az esetben a rendszer már jelzett volna, elvégre az előbb láttam. Vagy meg is kellett volna érinteni, esetleg legyőzni, hogy ténylegesen számítson? Mindegy, a kép megvan, ennek is érnie kellene valamennyit. No nem mintha tudnám, hol is lehet az ilyesmit elpasszolni. Persze akár kirakhatnám a céhházban is, mint trófeát. Vagy esetleg…
Egy pillanatra megtorpanok és megrázom a fejem.
Igazság szerint miért is ne adnám oda, elvégre az NPC fedezte fel? Vagyis hát valószínűleg a rendszer sorsolta így, akkor meg lehet, hogy pont az volt a cél, hogy bekerüljön az adatbázisba. Mondjuk, ha most ezt elszalasztom gondolom úgyis lesz másik alkalom egy másik játékos számára a megtalálására. Ááá, hihetetlen, de mindig is utáltam befejezetlenül hagyni egy küldit. Na, majd legközelebb.
Mire felocsúdok már hallom is az öregasszony rikácsolását, így pár pillanat múlva vissza is érek hozzá.
-Mondtam, hogy én vagyok a megfelelő ember a feladatra, hát itt is van a kristály ami a képet tartalmazza-válok meg a szerzeményemtől, majd türelmesen megvárom az anyó hálálkodásával egybekötött jutalmát. Végül pedig még egyszer utoljára körbetekintek a tájon, emlékezetembe vésve a panorámát, majd aktiválom a Hazatérés Kristályom ami visszavisz a Kezdetek Városába.

/Köszi a mesélést./

Nehéz döntés állt előtted, de végül megtetted, amire a néni megkért. Hiszen mégis csak a kisunokájáról van szó! Mégis mit csinál, ha hazamegy kép nélkül?
Így aztán az anyó hálálkodva nyújtja oda neked a jutalmad - némi virágot, meg harminc aranyat. Nem sok, de az ő tárcája csak ennyit bír. Az unikornis pedig ugyan nem jutott be a felfedezett Bestiák közé, de ez kit érdekel, ha az.unoka cserébe örülhet a képnek?

Gratulálok, a.küldetést teljesítetted. :3
Jutalmad :
30 Arany + 1 növénytasak ^^

És szívesen máskor is :3