[Játékos Küldetés] Legendák nyomában 1. rész: A vadászat kezdete

by **Henzon** Szer. Okt. 10 2012, 16:43

A küldetés résztvevői: Reaw, Rita Hanami, Zhel T. Everett és Mesuda Reiko.

Nos, valahogy, de mind idekeveredtetek a szint legszélsőbb kis falucskájába, aminek környékén alig található mob, s az npc-k is csodálkoznak, hogy vajon mit kereshettek itt. Döntsétek el ti,. hogy mi miatt jöttetek ide. Dolgotok volt erre, küldetést végeztetek a környéken? Vagy csak felfedeztétek a szintet?
A falu tényleg nem nagy, s kocsmaszerűsége is csak egy van, ami a falu közepén foglal helyet. Kis rozoga kalyiba, pár paddal meg asztallal. A tető ugyan cserép, de a fal csak nád, így helyenként még át is látni. Furcsa érzése lehet az embernek, ha betér, amolyan világvége utáni hangulatot sugároz. A npc csapos unottan áll a tákolt pult mögött és az esetleges játékosokat várja, akik sört, bort, meg alap ételeket vehetnek tőle, mint pl. kenyér. Szóval még a portékák is alapok.

Mindannyian betérhettek a kocsmába, akár kérhettek egy italt is, ti tudjátok. A lényeg, hogy mind a kocsma környékén ténferegtek, mikor egy nő szalad be a városba, élete alig a felén van. Mivel már védett területen van, lassít, s kifújja magát. Arcán félelem és kétségbeesés ül, s mintha kissé könnyezne is, de mimikáját gyorsan kifejezéstelenné varázsolja. Rögtön indul is a kocsma felé, ahol látja, hogy a környékén többen is vannak.
- Emberek aki sok pénzt akar keresni, figyeljen rám! - kiáltja, mire felfigyeltek, habár lehet, hogy néhányan már korábban is észrevettétek személyét.
- Társakra van szükségem, hogy felfedezzek egy közeli területet. Akik segítenek, jutalmat kapnak fáradozásukért! - kissé mintha bizonytalan lenne önmagában. Elővesz egy potiont, s megissza, mire élete nagy része visszatér. Az élettöltést követően körbetekint, hogy kikhez ért el szava, s lám, nem csak egy ember hallotta meg, hogy bizony pénz is van a dologban.

by **Mesuda Reiko** Szer. Okt. 10 2012, 18:00

- Mi... az... hogy... nincs... sake!!! - vett át egy-egy sörösüveget a csapostól és törte el ronthatatlan fején minden egyes szünettel, aki csak vágta a pókerarcot - A múltkor rendes piája meg kajája volt, erre meg... MI AZ HOGY SÖR, KENYÉR MEG MÉG A FRANC SEM TUDJA, HOGY MICSODA?! Törzsvendég vagyok basszuskulcs, a szokásos abrakomat akarom te félkegyelmű, MOST!!!
Nem zavarta különösebben hogy minden egyes elvett sörért a pénzéből vontak le, egyszerűen csak szóval nem tűrhette hogy a múltkori óta teljesen aláapasztották az étel és ital készletet!
- Sushit akarok, SUSHIT!!! Érted tata?! SUSHIT!!! - visított idegesen a férfi képébe, de az egyszerűen csak vállat vont és nem volt hajlandó kiszolgálni
Reiko indulatosan belerúgott a pultba és kidobta a nyitott ajtón az utolsó sörösüveget amit megvett, még az íze is förtelmes volt annak a löttynek, akkor csak csörömpöljön odakint! Egyszerűen hihetetlen volt ez az egész, hogy most már nem lehetett kedvenc idegesítő falucskájában normális koszthoz jutnia, ennyire nem tettek itt a törzsvendégek keresletére? A múltkor még hetekig lelkiismeret nélkül húzhatta a finom tartalmú üvegeket, most pedig a felszolgált italfajták abszolút nyelhetetlenné váltak. Még a sushit is elvették tőle, hihetetlen hogy még a sushit is képesek voltak levenni a menüről és még csak magyarázatot sem kapott rá, márpedig követelt!
- @&#%! - lépett ki káromkodva az ajtón és nagyot dobbantott az utca porába
Éppen akkor fordult be a sarkon egy játékosnak látszó egyén, aki úgy vágtatott végig a kocsmáig vezető maradék kőhajításon mint aki a halál elől menekült. Reiko bal szemöldöke felemelkedett, mert még mindig nem heverte ki égbekiáltó veszteségét ami ma a fogadóban várta. Mire komolyra fogta figyelmét és testtartását, addigra az idegen lány is odaért, sőt még jó maga is összeszedte magát és ígérgetni kezdett mindenkinek fűt... meg fát is, de őt most inkább csak a pénz érdekelte, vagy valami jobb cucc...
- Íjász vagyok, Reiko - lépett oda hozzá fejét vakarva - azt se bánnám, ha valamilyen formájú infóval dobnál meg egy jobb fegyverről. Amit persze meg is tudok szerezni, nem valami spéci mászdd-meg-az-istenek-hegyét kategóriájú cuccról... igazi, kézzel fogható fegyver! - füttyentett, majd fújt még ki egy adag virtuális levegőt - De jó, a pénz is tutira jól jönne valamire... szóval részemről benne vagyok, mert most nincs hangulatom itt maradni!

by **Rita Hanami** Szer. Okt. 10 2012, 18:54

Leszámítva pár apró malőrt kezdtek jó irányba haladni a dolgok. Ugyan csak nemrég kerültem ide de máris rengeteg minden történt velem de ami a meglepőbb, hogy ezek többsége pozitív élmények voltak. Igazából arra számítottam, hogy az egész játék csak a szüntelen és monoton szörny ölésről fog szólni de tévedtem. Tényleg olyan mintha egy másik világban élnék. Persze még jó, hogy erre végre rájövök elvégre nem véletlen hívják virtuális valóságnak az ilyen játékokat. Amikor először megtudtam, hogy nem juthatok ki innen nagyon megijedtem még ha ezt nem is mutattam ki. Pontosabban nem az miatt mert csapdába estem sokkal inkább azért mert soha nem játszottam előtte ilyen játékkal és féltem attól, hogy az elsők között fogok meghalni. Most először viszont tényleg erősnek éreztem magam és nem csak annak mutattam másoknak, hogy az vagyok. Sikerült szintet lépnem, igaz még a száztól nagyon messze voltam, de azért mégis csak büszke volta magamra, ráadásul sikerült egy ritka fegyverre is szert tennem, ami nem csak jól néz ki de tényleg erős is. Na jó persze egy katanának azért jobban örültem volna de nem fogok emiatt azért eret vágni és később még be is szerezhetek egyet főként ha az még a mostani fegyveremnél is erősebb. Az egyetlen elvarratlan szál amit magam után hagytam az Reiko volt. Még mindig nem voltam száz százalékig biztos abban mit is érzek, vagy egyáltalán mi ütött belém akkor este. De viszont most már nem csak a levegőbe beszélek mikor azt mondom, hogy megvédem őt. Ezen felbuzdulva nyitottam meg a menüt és kezdtem el Reiko nevét keresni a barát listában ami nem volt nagy kihívás tekintve, hogy csak két ember volt rajta kívül ott. Ha hihettem a kijelzőmnek, akkor még mindig Horunka faluban van. Legalább már ismerem azt a helyet így egy gyors teleportálást követően a kocsma felé vettem az irányt ahol legutóbb találkoztunk. Nyugodtan sétáltam végig az utcákon mikor egy lány szaladt el mellettem és miután kifújta magát behörpintve egy életerő italt elkiáltotta magát nyilván azért, hogy felhívja magára a figyelmet, amit meg is erősített azzal, hogy pénzt ajánlott fel. Engem nem igazán érdekelt a jutalom, viszont a lány láthatóan bajban volt így nem hagyhattam őt figyelmen kívül. Amint, hogy elindultam felé valaki már meg is előzött. Jobban megnézve nem is akárki volt az hanem Reiko aki épp a fogadóból lépett ki méghozzá igencsak morcosan.
-Én is szívesen segítek neked de természetesen nem várok el cserébe jutalmat. - Néztem rá a lányra majd utána Reikora tévedt a tekintetem. – Amúgy is épp téged kerestelek. – Mosolyogtam rá és a szokásos mozdulattal a fülem mögé simítottam a hajam.

by **Reaw** Szer. Okt. 10 2012, 19:00

A kocsma csak úgy bűzlött, igazi izomszag volt odabenn. Hát, gondoltam magamban, bemegyek egy kicsit én is, hátha lesz ott valami érdekes. De mikor beléptem, megláttam, hogy ez nem egy puccos hely. Pont tökéletes egy kis pihenésre, persze a szagot leszámítva. Leültem az egyik asztalnak nevezett dologhoz, ami annyira nem is hasonlított asztalhoz, inkább csak egy deszka volt, aminek lába van, de a célnak megteszi.
Elgondolkoztam azon először is, hogy merre tovább. Erre azért jöttem, hogy hátha találok valami érdekeset. De nincs itt semmi olyan, amire számítottam, semmi küldetést nem találtam. Vagy értelmes mobot, hogy farmoljak legalább egy kis colt. Amikor benn ültem, egy férfiúnak vagy nőszemélynek kinéző játékos, kiabálni kezdett, hogy neki igazi pia kell, meg igazi étel. Elsőre nem értettem, hogy igazi alatt, nem virtuális ételt értett, vagy csak szimplán pocsék volt az íze a dolognak. Na de ez nem fontos, maradjon az ő dolga. A fiú vagy lány kiment, gondoltam, hogy végre csöndesebb lesz a légtér a kocsmába, de tévedtem. Mert kintről valami küldetést emlegető csajt hallottam, aki jutalmat is emlegetett. Ez viszont már nem jött volna rosszul, mert egy kis col, sosem árt. Ki indultam a kocsmából, amikor kiléptem ott ált a nő. A nőszemély nem volt valami csúnyácska. Bejövősnek nézett ki. És bizonyára gazdag lehetett, ha jutalmakat ajánl a segítségért. Ha jutalomról van szó, akkor én benne vagyok. Mivel rajtam volt a csuklya, meg persze a köpeny, ezért nem látszott belőlem sok minden. Szép lassan odasétáltam a lányhoz, vagy nőhöz, mivel még pontosan nem tudtam a korát, vagy a státuszát, ezért nem írhatom le egyből. Ki tudja, és ha valami puccos top klánnnak az egyik tagja, vagy netalán vezére. Amikor odaértem, végre kinyögtem magamból néhány mondatot.

-Üdv, engem érdekelne a dolog. Szólíts csak Reawnek.

Mikor ezt kimondtam, ránéztem a tőlem nem messze, sőt közel álló másik emberkére. Nem tudtam, hogy most riválisként, vagy barátként tekintsek rá. Mivel lehet, hogy csak egy ember is elég erre a küldetésre, amit kétlek. Ezért nem is szóltam hozzá. Csak vártam, mit fog mondani a nőszemély. Utána, még volt ott egy másik lány is, aki észrevehetően ismerte a fiút vagy lányt. Ő is jelentkezett a küldetésre, így már hárman pózoltunk ott a nő mellett, hogy segíthessünk neki, persze jó pénzért… De még mindig gőzöm sem volt, hogy fiú ez, vagy lány.

by **Zhel T. Everett** Szer. Okt. 10 2012, 20:09

Azt nem mondhatni, hogy Zhel kezdi megkedvelni az itteni életet, de valamilyen szinten már elkezdett alkalmazkodni. A szükséges információ birtokában már volt fogalma arról, hogy mit, merre, hogyan kellene csinálni. Ez a világ nem neki való, de a kényszer nagy úr. Az megnehezíti a dolgát, hogy nem egy szociális beállítottságú és egyik pillanatról a másikra lehetetlenség megváltozni. Mindenáron ki kell jutnia ebből a világból és ehhez fejlődnie kell. Amihez elsődleges a tapasztalati pont és az arany. Elhatározta,hogy ezúttal egyedül is kimerészkedik a városon kívülre, hogy ritkítsa egy kicsit a mobok számát. Valószínűleg rossz területet választott, mert alig talált ellenfelet, leszámítva pár vérengző mókust akik jól megdobálták makkokkal. Valószínűleg nemrég tarolták le előtte a terepet ezért nem talált egyet sem. A mobok utáni kutatásban megpillantott egy kis falut ahol még nem járt eddig. Mobok híján jobb dolga úgy sincs így elindult a falu felé, ha másért nem is legalább azért, hogy legközelebb egy egyszerű teleportal letudja az ide utat. A falu nem volt nagy szám.. sőt szánalmasan festett Zhel szemében.. ez van ezt kell szeretni. Megirányozta a vendéglátó helyiségre hasonlító épületnek nem nagyon nevezhető dolgot, hogy szomját oltsa. Az ajtóban azonban megtorpant.. Épp egy igazi hisztérika rendezett jelenetet. A fiú jól megnézte magának és arra a következtetésre jutott, hogy hiányos testi adottságai szüli benne ezt a rengeteg feszültséget. Úgy döntött, hogy inkább távol marad az épület szerűségtől. Lehuppant egy padra és pihent. Ha a kocsmából szűrődő zajok nem jutottak volna el a füléig egész kellemesnek találta volna ezt a légkört, de így…. Mikor végre abbamaradt a hiszti egy újabb zavaró tényező jelent meg. Pontosabban zavaró a fülnek, de tetszetős a szemnek. Egy lány érkezett meg futva, mintha az élete múlott volna rajta. Eléggé rémültnek látszott, de pár pillanat múlva a színésznőket is megszégyenítő gyorsasággal vette fel a közömbösség álarcát. Ami ezután következett az felkeltette fülelő fiú érdeklődését is és elgondolkozott egy kicsit. Elég durva dolog lehetett az ami miatt így megrémült.. ezért várt. Amikor már kellő létszámmal rendelkező csapat gyűlt össze akkor felkelt a padról és lassan, komótosan odasétált ő is a két lány és egyetlen fiú mellé.
- Ha a jutalom megéri, akkor én is segítek! – felelte majd fürkészte a nő tekintetét.. furcsállta egy kicsit a dolgot.. de egyelőre nem tett szóvá semmit sem.

by **Henzon** Szer. Okt. 10 2012, 21:02

A lány elégedetten látja, hogy szép számmal gyűltök körülötte, egészen pontosan négyen is. Ki-ki a maga módján szólította meg, s ebből már le is vette, hogy egy eléggé színes társasággal lesz dolga. Jól esett neki az is, hogy az egyik lány, akinek ugyan még nem tudta a nevét, azt mondta, hogy ingyen segít neki. Ezt hirtelen egy mosollyal honorálta, másodszor pedig az esett jól neki, hogy az egyik fiú is bemutatkozott, így ő is rákezdett:
- A nevem Mayama Aira. Nem messze innen egy nagyon régi város romjai találhatók. Azt mondják, hogy van ott egy értékes tárgy, ami nagyon sokat ér, de megfelelő kezekben erős fegyver is lehet belőle. - Egy pillanatra megáll, s úgy tűnik gondolataiba merül, majd megfordul és int, hogy kövessétek. - Közben induljunk el, félek, hogy nincsen sok időnk. - tudja, hogy ha itt abbahagyná, kérdésekkel záporoznátok, így folytatja:
- Ólálkodik arrafelé pár bandita, nem is utolsók a harcban, az egyik elől alig bírtam elmenekülni... - aztán eszébe jut, hogy itt alig vannak mobok, így folytatnia kell a magyarázatot:
- Nem mobok, hanem játékosok, narancssárga indikátorosok, de ha jól láttam volt piros is. Gondolom nem kell megmagyaráznom, hogy az mit jelent... - mire befejezi, már kiértek a városból, s egyenest a közeli dombok felé veszitek az irányt.
Durván fél órát gyalogolhattok, s a dombok mögé érve végre megláthatjátok a saját szemetekkel, hogy miről beszélt a lány: Egy város, mely kőből épült, igaz az már régen lehetett, mert eléggé rozoga állapotban van a hely, az időjárás és az idő már ki kezdte, de persze ez mind csak a textúra.
- Ezt a helyet úgy hívták, hogy Húr város, de gondolom a ti mapotokon is rajta van már és persze nem véletlenül van itt eldugva a pálya szélén, ahol alig jár játékos. - vesz egy nagy levegőt, aztán folytatja: - Ez a terület direkt úgy lett kitalálva, hogy játékos ne nagyon jöjjön ide, ha észrevettétek még csak küldetés sem szól erre igazán. Csak azoknak való ez a hely, akik tudják, hogy miért jönnek. - elmosolyodik, majd körbenéz. Ahogy beléptek a városba, figyelmeztet benneteket, hogy a környéken látta a banditákat és tartsátok kéznél a fegyvereiteket.
A város egykori főutcájára befordulva, annak a végén aztán két emberi alakot vesztek észre, akik egy kőtábla előtt ácsorognak, ami egy nagyobb épület előtt van, minek hiányzó ajtajához még lépcső is vezet.
Aira megállít titeket a sarkon, s onnan kémleltek ki.
- Ketten vannak, valahol itt kell lennie a harmadiknak is... - mondja, majd meresztgetni kezdi a szemét a szélrózsa minden irányába, hátha valahol a közelben van ő is, de nem látja...

Eddig tartson a postotok. Miközben a város felé tartotok akár beszélgethettek is, ahogy nektek jól esik! Very Happy

by **Mesuda Reiko** Szer. Okt. 10 2012, 23:06

Reiko agyába egy ismerős hang villáma csapott vele, s gépies csikorgással fordult annak irányába elég savanyú képpel. Abban a pillanatban csak az fordult meg a fejében, hogy mennyire ciki volt a múltkori zaklatásnak induló szövege, vagyis éppen maga az indulás volt égő. Tisztára tapintatlannak érezte az egész pszichológiai védelemrombolást, egyszerűen csak stílustalannak érezte a stílusát, bénának! Megvakarta zöld színárnyalatot felvett fejét és széles kínvigyorrá húzódott a szája... leégette magát előtte, leégette magát előtte!
- Hő, hát ja... - kezdett bele valami légből kapott hülyeségbe, aztán fülön csípte magát és normális arcra cserélte az előzőt - Neked is jó reggelt, de miért is kerestél?
Próbált is volna létesíteni szemkontaktust, ha nem érkezett volna még néhány idegen kiket szintén az a lány csalt oda az ajánlatával. Egy feltűnően kicsi srác aki eléggé nézelődött és egy kimért fajtából való kevert vérű másik, akiről lerítt hogy aligha fog vele kijönni. De a nézelődésre nem maradt idő, mert hogy ezen alkalommal a csapatgyűjtő lány mutatkozott be és kezdett bele mondandójába egy romvárosról és egy benne található fegyverként használható itemről. Reiko a fejét vakarászva indult el mert ez a bevezető neki túlságosan is a lecsóba vágó volt, azaz más esetben örült volna a korai tárgyra térésnek de ezúttal a térképen sosem látott városnál majdnem elakadt. Aztán már banditákról volt szó és hogy az a... nem pont piros jelzésű játékosokról? Még az előbbinél is kínosabb vigyor terült szét a falfehér arcán, ahogy valamennyi tekintet rászegeződött a "nem kell megmagyaráznom, hogy mit jelent" szavak hallatán... mert hogy ő még piros játékos volt ekkor!
- Most mi van? - próbálta elhessegetni a szemeket, de eléggé bénára sikerült a nem-értem-hogy-miről-van-szó ábrázata...
Egy ideig el is hallgatott és még Rita szavaira is megpróbált nem figyelni, habár nem szólt azért ha mondott neki valamit akkor idegesen visszapillantott... mert hogy egész idő alatt azon nyűglődött, hogy mikor fogják már meglincselni. Némi gyalogtúrát követően aztán eléjük tárultak a település romjai, s Aira rövid ismertetőt tartott a helyszínről
- Tökre feltűnőnek tartottam hogy a mapnak ezen a részén miért volt röhejesen kevés mob, naná hogy elijesztésnek! Tudtam én! - mire rájött hogy ő maga beszélt, behúzta a nyakát és hátralépett, most nem volt hozzá hangulata hogy a figyelem középpontjában legyen... Először a térképjére pillantott melyen már rajta is volt a feliratozott hely, majd idegesen előkapta az íját és egy vesszőt helyezett rá hogy legalább valamelyik csapattársba bele ereszthesse ha fel akarnák koncolni. Ami azt illeti ha kicsit később az utcákat járva nem a vezetőjük javasolta volna a fegyverek elővételét, bizony az első fegyvert fogót kiadósan fejbe is próbálta volna lőni. Egyszerűen az a téveszme szállta meg hogy mindenki meg akarta ölni, hunyorgott is jobbra-balra talán még Ritának is küldött néhány gyanakvó pillantást. Nem sokkal később már két ember sziluettjébe futottak egy utca végén és neki már nagyon viszkettek az ujjbegyei a lövésre, egyszerűen ilyen volt... egészen bekattant ha azt hitte hogy meg akarták ölni, tulajdonképpen ilyenkor volt képes ő maga is ölni sőt, ezért is ölt korábban. Egyenesen állt de ízig vérig feszült volt és hol ide hol oda fordult, főleg miután kiderült hogy egy harmadik személynek is kellett volna a közelben lennie. El is fordult az irányukból és íját lövésre feszítve pásztázni kezdte a környéket, s szerencsére a közeli árnyékokos zugokba is valamennyire belátott a jártasságának hála. A többiek talán már tovább is álltak, miközben ő még mindig egy harmadik ember után leskelődött ölni készen...

by **Rita Hanami** Szer. Okt. 10 2012, 23:55

-Hát… hogy is mondjam… - Elpirosodott arcal elkaptam a tekintetem majd pár másodperc múlva újra ránéztem és már nyitottam volna is a szám de nem tudtam mit feleljek erre. Talán csak egy szerettelek volna újra látni vagy valami hasonló sablon szöveg is megtette volna viszont erre nem került sor mert egy fiú jött oda, hogy segítsen a lánynak majd egy másik követte őt. Mindketten segíteni akartak a lánynak és ezzel együtt bezsebelni a jutalmat, vagy legalábbis az egyikük biztosan. Végül a lány is bemutatkozott, talán pont azért mert az egyik fiú is így tett. A lány szórni kezdte az információkat és mikor közölte, hogy fegyver az amit keresünk felcsillant a szemem holott pont én voltam az aki felajánlotta, hogy jutalom nélkül is segít. Minden esetre kíváncsi voltam a fegyverre.
- Engem Hanami Ritának hívnak! – Folytattam a bemutatkozást, ha már a többiek is így tettek. A lány intett, hogy kövessük és közben újabb információ morzsákat hintet el amiből kiderült, hogy nem csak neki fáj a foga arra a valamire. A narancssárga jelzést ugyan nem tudtam mi az de a piroshoz már volt szerencsém és itt akaratlanul is Reikora néztem aki láthatólag nyugtalan volt. Kis idő múlva el is értünk a várromokhoz ahol Aira mesélni kezdett a helyszínről.
- Érdekelne, hogy te honnan tudsz erről a helyről és miért vagytok biztosak benne, hogy itt egy ritka tárgy lakozik? – Kérdeztem tőle. A figyelmeztetése ellenére azonban nem rántottam fegyvert csupán a bal karomat pihentettem a markolaton, de ettől független a környéket pásztáztam. Reiko ellenben már azelőtt fegyvert ragadt, hogy Aira figyelmeztetett volna minket.
- Nem kellene ennyire idegesnek lenned, abból semmi jó nem sülhet ki! – Léptem oda mellé. – Nem szeretném ha megint valami butaságot tennél mint legutóbb, nem akarom, hogy bajod. – Céloztam arra mikor az éjszaka közepén berohant az erdőbe. Nem néztem rá Reikora így nem láthattam az arckifejezését mivel a tekintetem kettő, a távolban előtűnő alakra lettem figyelmes és ezt nyilván a többiek is észrevették. Aira meg is állított minket és közölte, hogy valahol még kell lenniük egy társuknak. Két alak egy kőtábla előtt állt ami mellet egy lépcsőn futott fel egy hatalmas épülethez, nyilván valami volt a kőbe írva és azt vizsgálták vagy legalábbis én ezt feltételeztem. Elkezdtem pásztázni a vidéket a harmadik bandita után kutatva.
- Gondolom fölösleges lenne beszélni azzal a két fickóval… - Kezdtem neki halkan, nehogy meghalják a banditák. – Esetleg rajtuk üthetnénk és elfoghatnánk őket. Talán tudnak valamit amit mi még nem. – Vettettem fel az ötletet. - A filmekből és könyvekből kiindulva nyilván nem lesz olyan könnyű megszerezni azt a fegyvert, mit ahogyan az elsőnek tűnik így minden apró segítség jól jöhet. – Osztottam meg a többiekkel a gondolat menetem.

by **Reaw** Csüt. Okt. 11 2012, 09:37

Eltelt egy kis idő. Hírtelen már négyen is ott álltunk a nő mellett. A két segítő lány, ismerte egymást úgy látszik. Sőt az egyik felajánlotta, hogy ingyen segít… Most mondhattam volna azt neki, hogy az ő részét adja nekem, persze ha sikerül ez a valami. Utána elindultunk, és a csajból, Airából, csak úgy dőltek az infók. Piros játékosok meg narancssárgák. Ez eléggé érdekesnek és veszélyesnek tűnt. Elképzeltem, hogy milyen kemény lesz ez a harc. Ezzel visszaemlékezve unalmas, valódi életemre. Ezért hát, megpróbálok jól harcolni majd, ha arra kerül a sor, pedig nem is akarnék. Eddig tetszik ez a világ, és sokkal érdekesebb, mint az előző életem. Megpróbálok nem meghalni.
Nagy elmélkedésem közben, fülemet csapta az, hogy egy értékes tárgyat keresünk. Gondoltam, hogy ez jó lenne nekem. De gondolom ezt Aira fogja magának elvinni. Mivel az én rozoga és rusnya kezdő kardommal nem fogok szerintem sok vizet zavarni. És ahogy nézem, én vagyok itt egyedül a kezdő. Még nem vettem részt semmi komolyabb küldetésben, azt sem tudom, mit tegyek majd. Szerintem az lesz, hogyha nagy kakiban leszek, akkor switchelni fogok valakivel, aki erősebb. De az úgy még sem lesz jó, mert akkor saját tapasztalatot nem szerzek az itteni harcról. Meg még az a tény, hogy piros és narancssárga játékosok lesznek ott, eléggé elrettentő dolog. Mivel én nem akarok embert ölni, ezért szerintem itt az lesz, hogy valamilyen folyton módon bekábítjuk az emberkéket. No de ne elmélkedjünk ennyit. Nem érdekel ez senkit!
Mikor mentünk tovább, lám odaértünk a városhoz. A város régi volt, de kőből készült. Ha ez most igazi lenne, és nem textura, már rég itt járna az összes történész, és fizetős múzeum lenne belőle. Aira az egyik pillanatban megállított minket. Fegyverkészültségre intett, mivel én nem hordom mindig magamnál a fegyverem, ezért gyorsban intettem magam elé egyet, és felszereltem. A kard a bal oldalamon jelent meg, általában ott szoktam tartani. Aztán megpillantottunk 2 embert. Kemények voltak. Az én kis testalkatommal nem is tudnám, mit csináljak velük, ha ez a valóságos élet lenne. De a SAO a pontok játéka, ezért minden meglehet. Még arról is esett szó, hogy egy harmadik ember is van, mivel nekem nincs semmi különleges észlelő képességem, vagy jártasságom, nem is kerestem azt az embert. Láttam, hogy már többen is nézelődnek, hogy merre lehet az a személy. Az egyik csaj, akinek ugyancsak nem jegyeztem meg a nevét, javaslatot tett, hogy csak lazán ninjázzuk be őket. Jó ötletnek tűnt. Hát súgtam néhány szót én is.
- Nem lenne rossz…
Súgtam oda, de kit is érdekelhet egy törpe véleménye…

by **Zhel T. Everett** Csüt. Okt. 11 2012, 13:00

Elég díszes társaságot vonzott oda az ismeretlen nő ajánlata. Tudta mit kellett mondania ehhez. A pénz itt is fontos szerepet játszik a játékosok életében. A csapat összegyűlt így a lány el is kezdte megosztani a szükséges információkat.
- Zhel T. Everett- árulta el ő is a nevét… Elég illetlen dolog lett volna, ha csak ő marad ki a bemutatkozásból. A feladat ismertetése közben már elindultak. Zhel volt a sereghajtó egy jó két, három méterrel lemaradva és szemmel tartotta a kis csapat piros jelzésű gyöngyszemét, akiről eddig annyit tudott, hogy megy neki a hiszti rendesen. A fél órás gyalogút alatt egyszer sem vesztette szem elől Reiko-t A szeme sarkából mindig figyelte és ezt nem is próbálta palástolni, okkal teszi mindezt. Furcsállta viszont, hogy a többiek nem nagyon foglalkoznak vele és közülük az egyik még ismeri is a lányt. Időközben kiderült, hogy akik Aira-t megtámadták azok játékosok voltak, csak éppen a becstelen fajtából. Ezért nem lesz ez egy olyan könnyű menet. Reiko egyszer csak készenlétbe helyezi a fegyverét, aminek az lett a következménye, hogy Zhel is a kardjáért nyúlt, de csak a markolatra tette a kezét, nem rántott kardot. Talán megtette volna, ha a másik nőnemű játékos nem próbálja meg lenyugtatni… Garanciát ez nem adott, de mégis elengedte a fegyver markolatát. Rövidesen megérkeztek a városhoz illetve a romokhoz, amik már a térképeken is megjelentek. Amint beléptek a városba mindenki előrántotta fegyverét, kivéve Reiko mert ő ezt már korábban megtette. A városban mászkálva két idegen személyt pillantanak, meg akik minden bizonnyal azokhoz a banditákhoz tartoznak akikről Aira mesélt korábban. Reiko kicsit fezsült volt és ez meg is látszott rajta rendesen. Zhel persze továbbra is figyelte a szeme sarkából… sosem lehet tudni… elvégre valamilyen módon elérte, hogy piros jelzést kapjon. Az első ötlet a szebbik lánykától érkezett és a másik férfi tagja a csapatnak helyeselt is rá, bár könnyen lehet, hogy csak azért mert Rita mondta. Az ötlet korrekt volt, de mégsem kellene elhamarkodni.
- Ha tényleg van harmadik is, akkor minden bizonnyal ő üldözött téged addig a faluig. Tehát már vissza kellett volna érnie. Könnyen lehet, hogy számított rá, hogy visszatérsz ide. Lehet, hogy azok ketten már készenlétben is állnak. De persze ez csak egy felvetés- eresztette ki nyugodt hangját végre a csapat hallgatag tagja is.
- Akár csapda is lehet. Előbb talán jobban fel kellene mérni a terepet, na meg a harmadik személy bizonytalan helyzete is aggaszt. – osztotta meg véleményét a csapattal, az már az ő dolguk, hogy mit gondolnak erről.

by **Henzon** Csüt. Okt. 11 2012, 22:42

Rita korábbi kérdésére ezt válaszolja:
- Egy közeli ismerősöm szedte össze a fegyvert a béta tesztelés ideje alatt, mikor felfedezték ezt a területet. De ő már sajnos nincs köztünk, így én sem tudok sokkal többet...

Aira húzza a száját, láthatóan nem akar ninja üzemmódban vadászni.
Reikpnak és Reawnak így válaszol:
- Nem tartom jó ötletnek, szerintem az egyiküknek van észlelés jártassága.
Zhelnek a következőt válaszolja:
- Nem üldözött a faluig, de valóban az hiányzik, aki engem is megsebesített. Habár, nem hiszem, hogy számítanak arra, hogy visszatérek, ráadásul erősítéssel...
Ahogy ezt a mondatot befejezi, egy lökés felöklel mindannyiótokat, s messzire taszít a háztól. A szemfülesebbek egyből észrevehetik, hogy a ház, minek az előbb a sarkánál bujkáltatok, bizony felrobbant és a légnyomás taszított arrébb. Egy-két páncél pontot veszítetek, az életpontjaitok változatlanok.
A kibelezett épület hiányzó falából pedig egy férfi lép elő, feje felett piros indikátor lebeg. Teste izmos, fején kendő, arca bal oldalán pedig egy hosszú vágás húzódik. Kezében egy kétoldalú fejsze van, de biztos nem azzal szedte szét így a falat.
Gyorsan felpattantok a földről, a férfinak csak a szemöldöke rebben meg., majd megszólal:
- Gondoltam, hogy visszajössz szivi, ezért a cuccért bárki simán kockáztatna... - vigyorog, majd balra tekint. A két férfi, aki eddig távolabb volt, a robajra odarohant, s most már ők is ott vannak veletek. Az egyik egy átlagos testalkatú férfi kisebb szakállal, a másik pedig egy hátranyalt hajú, szemüveges pasas. Mindketten méregetni kezdenek titeket. Ők is előrántják fegyverüket, de mindkettejüknek csak sima kardja van.

A kisebb szakállas férfi Zhel és Reaw, ti felétek tör, először Reawnak támad neki, majd Zhelnek, de ketten együtt képesek vagytok visszaverni! Very Happy

A hátranyalt hajú Airának ront, s máris kardpárbajba kezdenek. Reiko, neked kell segítened neki. Aira látszólag nem bír vele, de te pár nyílvesszővel, még ha megfutamítani nem is, de heves támadását meg bírod törni.

Rita, neked maradt a legerősebb ellenfél, piros indikátora mutatja, hogy nem viccel, mikor meglengeti fejszéjét és feléd tör vele. Testalkatával ellentétben azonban meglehetősen gyors. Sikerül kivédened a csapását, de ellentámadásodat könnyedén hárítja. Mikor fegyvereitek újra találkoznak, egy gyors mozdulattal közelebb kerül hozzád, megragad és elhajít, de nem lesz tőle komolyabb bajod.

Erre a körre ennyi!

by **Mesuda Reiko** Vas. Okt. 14 2012, 13:02

- ...legyen? - fejezte be Rita helyett is, aztán megengedett magának egy kis kötekedést - Inkább kinek másnak lesz baja, nem félnék ezt használni ha kekeckedni kezdene valaki!

***

- Mi van? - meresztette rá Airara a szemét, amikor az közölte vele hogy valami nem jó ötlet, s kicsit ingerülten tette hozzá - Ne hozd rám a szívbajt, egy szót sem szóltam hozzád!
De az nem igazán figyelt már, helyette a logikusabb hozzáállású fiúval kezdett el diskurálni. Reiko pedig kimondottan ideges volt, nem tetszett neki hogy ott ácsorog két játékos és a harmadik pedig sehol sem látszott. Éppen visszafordult hátra, amikor valamiféle erő rásegített és belevágta egy nagyobb bokorba, nem is beszélve arról hogy majd megsüketült. Szerencsére ő állt legtávolabb a háztól ami a bozótból kikászálódás alatt megállapítva felrobbant. Reiko már feszítette is az íját célpontot keresve, sőt mi több megfordult mert elképzelhetőnek találta hogy valaki mögülük robbantotta fel azt a házat, a fenébe is. Csak akkor fordult vissza amikor egy ismeretlen férfi szavai ütötték meg a fülét, nem érdekelve hogy miféle cuccról zagyvált össze-vissza vagy hogy ő robbantott egyáltalán, ráeresztett egy nyílvesszőt - KI AKARSZ CSINÁLNI, TE BALF***?! KICSINÁLLAK ÉN! - kiáltotta ingerülten, s ha pedig senki vagy semmi nem akadályozta meg benne, már feszítette is a következőt és engedte útjára a piros jelzős fickó felé
A társai mindenesetre eddigre már odaértek hozzájuk, mert hogy míg ők heverésztek a porban volt idejük a fele út megtételéhez és a kendős fazon szövegelése a maradékhoz is elég volt. Ekkor történt az hogy abbahagyta a lövöldözést, mert a bunyó kezdetét vette és nem tudta hogy kire kelljen lőnie. Az egyikük a két sráccal harcolt és nem nagyon tudott volna úgy lőni hogy ne kerüljenek az útjába, míg a napszemüveges fazon a főnöknőt szorongatta meg, elég keményen. Ezt nem hagyhatja annyiban, felkészített egy démoni vesszőt és útjának eresztette a férfi felé amint az nem volt takarva a lány által, majd küldött utána egy rendeset is. Azonban Rita repült be majdnem szó szerint a látóköre szélébe, s arra pillantva megint elfogta a pulykaméreg
- AZ ÉDESANYÁDAT DOBÁLD, TE GÖRÉNY! - kiáltott rá, s ezzel egy időben egy démoni nyílvesszővel próbálta megajándékozni, nehogy tovább bírja mint Rita. Most viszont az volt a nagy kérdés, hogy a két lány közül melyik is volt nagyobb zűrben?

//remélem, nincs gond a reaggal - egyébként ha mindet el tudtam lőni, akkor 4 vessző volt, ha nem akkor úgyis jelzed//

by **Rita Hanami** Hétf. Okt. 15 2012, 01:19

-Ha csapda lenne, akkor már ránk támadtak volna és nem ácsorognának ilyen nyugodtan ott. – Fejtettem ki a véleményem a kék szemű srácnak de rajtaütés ötletét végül Aira veti mert szerinte az egyiküknek van észlelés képessége valamint megjegyezte, hogy nem számítanak arra, hogy visszatér ide ami még az előnyünkre válhat azonban amint ez kimondta az épület ami mögött megbujtunk hirtelen darabjaira robban és a lökéshullám messzire lök el a többiektől és a robbanás ereje levet két pontot a páncélomból. Ekkor a porfelhőből egy nagydarab pasas lép elő aki egy hatalmas fejszét szorongat a kezében. Ennyit arról, hogy nem számítottak a lány visszatértére. Hála a robbanásnak a másik két pasas is elő került akik úgy néztek ki mintha valami maffiozós filmből léptek volna elő ami különösen igaz volt a hátranyalt hajó fickóra. Ha nem tudtam volna, hogy ezek játékosok nem furcsálltam volna a dolgot de így egy kicsit meglepő volt. Nem csak nevükben voltak banditák de kinézetükben is.. öhm… modernkori banditák. Még nagyon nem is volt időm felocsúdni a robbanás okozta sokkból ők máris támadásba lendültek. A kisseb szakállas fickó a két fiút támadta meg akik úgy tűnt képesek lesznek megbirkózni vele a másik pedig Airat támadja aki láthatóan gyengébb nála. Ekkor már én is felpattantam a földről és már rohantam volna segíteni neki mikor a nagydarab fickó hirtelen előttem termett és a fejszéjével felém suhintott. Védekezésre emeltem a kardom így nem ért közvetlenül a csapása azonban jó néhány centit arrébb lökött de szerencsére nem billentett ki az egyensúlyomból így rögtön ellencsapásba lendültem. Egy gyors ugrással pár pillanat alatt már előtte is voltam és egy vízszintes csapással próbáltam kettészelni a férfit amit ő sikeresen hárított így a kardom lepattanva az ő fegyveréről lefelé változtatott irányt ezt kihasználva pedig rögtön egy átlósan mértem rá csapás amit szintén könnyedén hárít. Így azonban a jobb oldala (neki bal) védtelen maradt amit igyekeztem is kihasználni és végre megsebezni őt de legnagyobb meglepetésemre sokkal könnyedebben tudta mozgatni azt a bitang nagy fejszét mint amire én számítottam és ennek köszönhetően megint meghiúsította a terveimet ráadásul a fegyvereink most össze is akadtak. Utolsó mentsvárként még megpróbáltam taszítani rajta egyet de sajnos rá kellet jönnöm, hogy nem csak olyan gyors mint én de jó eséllyel még sokkal erősebb is nálam. Ez akkor vált biztossá mikor a szabad kezével hirtelen megragadta a vállam és olyan könnyedén dobott el mintha csak egy rongybaba lennék. Csupán egy, maximum két métert repülhettem hátra és mikor a testem neki csapódott a puha talajnak még négy hátra bukfencet is csináltam hála a lendületnek amit végül úgy tudtam megállítani, hogy a kardot a földbe szúrtam de még így is csúsztam pár centit hátra mire megálltam. Most volt egy pár másodpercem megnézni a fickót és az első ami szembetűnt, hogy neki piros indikátora van. Akkor már biztosan ölt embert és a stílusából ítélve nem kényszerből ölt mint Reiko és ez nagyban befolyásolta a férfihez viszonyuló hozzáállásomat. Ha képes hideg vérrel végezni valakivel akkor ő maga sem érdemel más bánásmódot. Nem csak legyőzni akartam őt. El akartam pusztítani a férfit. Ráadásul nem hagyhatom, hogy ilyen könnyedén kikapjak ellene főleg annak a tudatában, hogy a társaim is komoly veszélyben lehetnek. Minél gyorsabban el kell intéznem ezt a debbella állatot és segítenem kell a többieknek. Kihúztam a kardom a földből és már rohantam is a férfi felé. A kardom izzani kezdett jelezve, hogy a speciális képességem készen állt a bevetésre.
- Ezt védd ki ha tudod! –Kiáltottam egy elég sablon szöveget de a harc hevében nem igazán jutott jobb eszembe meg nem is igazán a szavakra figyel ilyenkor a z ember. Abban bíztam, hogy a képességemnek köszönhetően védtelenné tudom őt tenni egy rövid időre és egy vagy akár két találatot is be tudok vinni mielőtt még újra védekezésbe fogna. A sebességemre tettem fel mindent, ha kiderül, hogy gyorsabb nálam akkor nagyon komoly bajban leszek.

by **Reaw** Hétf. Okt. 15 2012, 20:35

Történtek a dolgok. Hát de mit is várok én, küldetésen vagyok elvégre. Békésen álltunk az egyik háznál, mikor az hirtelen felrobbant. Hátralökött engem a lökéshullám. Ami levett tőlem egy páncélt is, mert egy darab textúra jól fejen talált. (Maradt 3 páncélpontom.) Egy nagy hapsi jött elő, óriási volt, nagydarab meg minden, látszik, hogy neki sem volt gyerekszobája. Piros indikátora eléggé keményen feszített a feje fölött. Felemelkedtem a lábaimra. Amikor épp, hogy felálltam, máris indult felénk az egyik csávó a három közül. Azt sem tudtam mit kövessek el ilyenkor. Ezért előkaptam a kardom, és magam elé tartottam, pont úgy, mint aki tudja, hogy most mit követ el. Persze annyit legalább tudtam, hogy ezeket itt el fogjuk most szépen gyepálni, mert elvégre többen is vagyunk. Mivel nem láttam értelmét megtámadni, mert jóval nagyobb volt nálam, ezért a védekezésre tettem a hangsúlyt. Majd támad valaki más. Ugyan, mit tehetek én itt, egy törpe vagyok az ellenfeleink mellett. De ekkor kigyulladt a képzeletbeli lámpa a fejem fölött. És visszaemlékeztem arra, hogy ez a pontok játéka. De még mindig tartottam a támadástól, mert azért csak-csak piros játékosokkal van dolgunk. Hát, gondoltam, megpróbálom. Úgyis ha nagy szarba vagyok, gyorsan eliszkolok onnét, szép messzire. A többiek meg majd elintézik. A felénk jövő csávót akartam meglincselni. Ő gyengébbnek nézett ki, mint a többi. A csuklya még mindig a fejemen volt, nem volt sok időm a levételre, meg a robbanás lökete se ütötte le a fejemről valamilyen csoda módján. Kihasználva azt, hogy alacsony vagyok. Gyorsan megindultam az ellenfelünk felé. Jobb oldalról próbáltam lehajolva megközelíteni őt, és ha minden sikeres, akkor a bordáin egy vágást okozni, majd hátraugrani egy biztonságosabb távolságra. Ha ez minden jól megy, akkor nagyon büszke leszek magamra. Ha nem, akkor is Very Happy

. A többiek is eközben harchoz folyamodtak. Hát igen, mi máshoz, ezek a szóból sosem értenek. Az egyik fiú, akit azt hiszem Reikonak hívnak eléggé bepöccent az ellenféllel találkozva. Nem tudtam, mire valljam ezt. Lehet pont ezért ő is egy rosszabb féle játékos, az indikátora alapján. Csak nehogy most is ellenünk forduljon, és megöljön minket is a végén. Eléggé furának tartottam a dolgok menetét, ha az a pasas, képes volt felrobbantani egy egész házat, akkor egészen nagy bajban leszünk. Szerintem simán szét fog dobálni minket, még ha ketten is megyünk rá. Először a haverjait kell elintéznünk. De gondolom, ő se fogja csak úgy nézni, ahogy a barátait elverik. Közben arra is felfigyeltem, hogy az egyik lány, akinek a neve elvileg Rita, nagyon erős. Gyors is volt, meg az ereje se volt kicsi. Ez is amellett a mechanika mellett volt, hogy ez a pontok játéka. A valóságban egy lány nehezen tudna ilyen gyorsan mozogni. Szemmel is alig tudtam követni a mozdulatait. Lehet, hogy pont ő fogja majd ledarálni az ellenfeleinket, sosem lehet tudni. Na de, térjünk vissza a harchoz. Ha sikeresen bevittem az ütésem, akkor távolabb ugrok, és várom a fejleményeket egy biztonságosabb távolságból. Ha nem sikerült, akkor kitudja, lehet, hogy már holtan fekszek valahol a földön? Very Happy

by **Zhel T. Everett** Hétf. Okt. 15 2012, 23:22

Zhel gondolkodás módjával nem nagyon értett egyet a Rita nevezetű lány, de hát szíve joga így érezni.
-Vagy pont azért állnak olyan nyugodtan ott, mert csapdát állítottak- válaszolta Ritának és egyben ez volt a válasz Airi ezután történő magyarázatára is. De nem volt ideje megismételni ezt a mondatot, mert egy lökéshullám taszította jó pár méterrel hátrébb a díszes társaságot.
- Én megmondtam….-Zhel felnézett a kemény földetérés után és látta, hogy az az épület robbant fel, amelynél elrejtőztek.. Egy edzőtermi szökevény lépett elő a most már igencsak megviselt épületből piros indikátorral. A fene se gondolná, hogy a csökkent agykapacitású izomhegyek szoktak ilyen játékokkal játszani.. ez egy kicsit meglepte a fiút, de sok furcsaság van a világban. A hangzavar odavonzott a másik két fickót is. Mire mindenki feltápászkodott már a harc lassan kezdetét is vette. A kétajtós szekrény Ritának ment neki. Míg a szemüveges pasas a munkaadónak és így a csapat törpe kabalája kapta a harmadik fickót. A törpe támadott először és be is vitt pár kisebb sebzést az ellenfelének, azonban semmi komoly nem történt. Eközben Zhel csak figyelt. Főleg az izomhegyre, ahogyan elhajította a lánykát.. Micsoda arcátlanság.. így bánni egy hölggyel. A fiú szemei elkerekedtek amikor Rita pár hátra bukfencet levágott..
- Rózsaszín maci?- kérdezte inkább magától hangosan.. a lányok ilyen korban nem szoktak ilyesféléket viselni, de a maga módján cukinak találta. A bámészkodását Reaw ellenfele zavarta meg, mert a fiú pár találat után fedezékbe vonult biztonságos távolságba, így Zhelre támadt a kis mocsok. Éppen hogy el tudott hajolni a csapása elől, bár pár felesleges tincsétől megszabadította ezzel, ami nem is lett volna nagy baj, ha fodrász lenne ez az ember és a fiú kérte volna eme szolgáltatást.
- Hogy mered??!!!!- förmedt rá az ellenfelére és visszakézből adott neki egy nagy maflást.. ez egy igazi büszkeségromboló szégyenpofon volt. Ez biztos meglepte az aljas támadót és ezt kihasználva folytatta a támadást.. a másik kezében volt a kard és a markolattal vágta gyomorszájba a némbert.. Most azért sajnálja, hogy nem éreznek fájdalmat ebben a világban, mert ez rendesen megviselné.. Zhel kezet váltott és így bal kézbe került a kard.. A megszégyenített ellenfél kicsit megrendült… A kék szemű levédte kardjával az ellenségét, bal lábbal fellépett a férfi jobb térdére. Szabad kezével megragadta a tarkójánál és jobb lábával egy nagyot térdelt az ellenfele arcába, aki ettől hanyatt esett, de szerencsére Zhel idejében elrugaszkodott így ő nem esett el. Ne szeretne megölni senkit, de legközelebb muszáj lesz a kardját használnia a fickó ellen, mert akkor már komolyabban veheti a dolgokat.

by **Henzon** Szer. Okt. 17 2012, 15:26

Reiko; ugyan eltalálod a piros indikátoros férfit, de az egy fintorgásnál többet nem mutat arról, hogy megzavarta volna (később hatással lesz a kitartására).

A szemüveges pasas kikerüli a démoni nyílvessződet, de a rendes eltalálja és lekap a páncéljából valamennyit. Abból, hogy Airával küzdött egy keveset, rájött, hogy nem tudja legyőzni a lányt, míg te a képben vagy, így feléd indul el. Elkiáltja magát a társai felé:
- Sietnünk kell, verjük le őket gyorsan! - Ha eközben meglövöd párszor, akkor eltalálod megint, de csak egyszer. Eközben ő cigánykereket vet, majd feléd suhint először a karddal, majd tesz egy fordulatot és megpróbál megütni. Ha a kardcsapás talált el, akkor kettő pont úszott el a páncélodból, ha csak az ütés, akkor egy. Ha mindkettő, akkor három és ha nincs elég páncélod, akkor már az életerőd fogy. Ez után viszont marad egy kis időd cselekedni. Támadsz, vagy hátrálsz, esetleg megpróbálod egyszerre mind a kettőt, te döntesz.

Rita: A piros indikátoros mérges pillantást vet abba az irányba, ahol Zhel és Reaw, de inkább Zhel masszívan támadja a csatlósát, de ez elég arra, hogy ne vegye észre a felé közeledő támadást.

Rita, neked sikerül kibillentened az egyensúlyából, de nem dől fel. Amíg viszont kapálózik, sikeresen beviszel két támadást, amivel csökkented páncél-pontjait. Visszanyeri az egyensúlyát, így a harmadikat már blokkolja a fejszével. Ekkor viszont vérszemet kap és erőset suhint feléd, amivel most te tántorodsz hátrébb. Most a fegyver végével döf feléd, amit csak egy egyszerű markolat. Ha eltalál, akkor három pontot von le a páncélodból, ha még van, ha nincs, akkor az életedből. Ha gyorsabb vagy nála és valahogy elkerülöd a támadást, akkor pedig megrúg, ez két pont páncél, vagy életpontba kerül.
Nem tudsz visszatámadni, mert ahogy végrehajtja a támadását, elrohan a csapatotok fék fiú tagja felé. Mérgesen int a kis szakállas tagnak feléd, s közben kiált:
- Mi a fene volt ez? Na húzzá' oda a csajhoz... - szakállas barátunk szélsebesen elindul, de a te irányodba, most már ő lesz az ellenfeled. Ha akarnál is támadást intézni a nagydarab fejszés ellen, ő az utadba fog állni és nem hagyja, hogy megtámadhasd.
- Velem foglalkozz... - mondja, de nem támad, rád vár, hogy mit lépsz.

Reaw; Ellenfeledet sikeresen megsebzed. Ő még megpróbál feléd suhintani, de elkerülöd azt a támadást és ugye eltávolodsz tőle. Ekkor Zhelre kezd koncentrálni de neked nincs időd őket figyelni, mert egy nyílvessző suhanására lehetsz figyelmes. A tárgy éppen feléd tart. Ha ügyes vagy, akkor elkerülöd, hogy eltaláljon, de ha nem, akkor két pont bánja a páncélzatodból, vagy ha az nincs, akkor az életedből. A támadás irányába eltekintve egy eddig ismeretlen személyre lehetsz figyelmes. Egy nem olyan fiatal nő áll a legközelebbi ház sarkában, ami maximum tíz méterre van tőled. Újabb nyilat vesz elő, s megfeszíti. Akármit is csinálsz, rád céloz és ellövi a nyílvesszőt. Ha ez a nyílvessző is eltalál, akkor újabb két élet pont veszteséged lesz, de ha elkerülöd ezt is, akkor lesz időd elindulni felé, hogy megtámadd, de akár ahhoz is, hogy fedezékbe vonulj. Az, hogy mit csinálsz, rajtad áll.

Zhel; Miután ellenfeledet megsorozod támadásoddal, az arcán vegyes érzelmekkel tápászkodik fel. De nincs ideje ellentámadásra, mert észreveszi, hogy a piros indikátoros mérgesen közeledik felétek.
- Mi a fene volt ez? Na húzzá' oda a csajhoz... - mondja, mire a szakállas nekilódul. Nem lesz már időd vele foglalkozni, mert a nagydarab fejszés lesz mostantól az ellenfeled.
Először ő támad, fejszéjével feléd suhint. Pár csapást sikerül is blokkolnod, de észreveheted, hogy ereje magasabb mint a tiéd. Biztos a szintje is. A gyorsasága valahol a te szinteddel egyezik meg. Talán zavarni is kezd a dolog, hogy miért ilyen gyors. Más taktikával jön elő. Hagyja, hogy te vedd át a kezdeményezést és amikor meg akarod támadni, akkor nem foglalkozik azzal, hogy megsebzed-e vagy nem, fegyverével nem hárít, hanem egy másik szögből suhint feléd.
Neked sikerül őt eltalálnod és megszabadítod pár pontjától, de ha az ő támadása is sikeres volt, volt, akkor három ponttal lettél kevesebb. Ha már nincs páncélod, akkor az életed csökkent. Ha ügyesebb voltál és elkerülted a támadását, akkor újra lehetőséged nyílik támadni.

A sérüléseket feltételes módban írtam, hogy ti döntsétek el, megsebződtök-e.
Dobhattok fel otthon érmét vagy ahogy szeretnétek. Smile

Ha valami probléma merül fel a mesélésben, jelezzétek nekem minél hamarabb!

Arra kérnék még mindenkit, hogy a postja végén mindenki spoilerbe jegyezze fel, hogy mennyi páncélja, ill. életpontja van még. Köszönöm!

by **Mesuda Reiko** Szer. Okt. 24 2012, 00:16

/Sajnálom a késést, az oka perfekt feledékenység. Már rég tudtam volna írni.../

Nem telt el sok idő míg Reiko vált az egyik támadó célpontjává, nem is akármelyikévé: azé akit akadályozott az Airával folytatott harcban. Először nem is figyelt rá, el volt foglalva az óriással aki éppen visszavonulót fújt Rita útjából. Repült is egy nyílvessző utána, de amikor észrevette a helyére siető másikat, rettentő haragra lobbant. Csökkenő páncélja ébresztette rá a rideg valóságra: az imént meglőtt fazon vágott belé a kardjában, s ebben a szent pillanatban bemosott neki az öklével is. Megrémült... de ahelyett hogy ledermedt volna, sebes lábmozgással hátrálni kezdett és egy démoni nyílvesszőt küldött felé. Ha az kezdte utolérni akkor még eggyel lőtte meg és amint utolérte volna, hirtelen megállt és megpróbálta hasba rúgni hogy időt nyerjen a tovább futáshoz. Olyanná vált mint egy hidegvérű gyilkos, a halál közvetlen közelsége egyszerűen kiölte belőle a zavarodottságot és nem csupán a túlélés vezette mozdulatait hanem az ellenség elveszejtése. Pendült íja húrja valahányszor lehetősége nyílott rá és ha a férfi nem vonult vissza, a végeredmény majd egyértelmű lehet: egyikőjük meg fog halni. Most azonban talán még nem volt közel az a perc, csupán pillanatok teltek el és Reiko elméjét teljesen betöltötte egy olyan sötétség amit nem lehetett jelenleg kiűzni. Csakis két személy létezett most számára a világon: ő maga és a támadója, s ha az visszavonult ő gondolkodás nélkül iramodott utána még ha csapdába is jutott így. Vissza kellett fogni hogy magához térjen, vérre szomjazott de az összefüggő gondolkodásra jelenleg képtelenné vált

by **Rita Hanami** Csüt. Okt. 25 2012, 19:04

A nagydarab kopasz fickó elvesztette az egyensúlyát és így nyitott maradt a védelme pont, ahogyan azt eleinte elterveztem még a támadás megkezdése előtt. Amint láttam, hogy akad egy aprócska rés a védelmében rögtön megvágtam majd még egyszer. A harmadik vágásnál azonban már visszanyerte az egyensúlyát és így képes volt kivédeni a támadást és végül ellentámadásba lendült. Felém suhintott hatalmas fejszéjével viszont a csapás lassú volt így könnyedén kivédtem… volna de amennyire lassú volt annyi erőst vitt bele így a csapás hátralökött de szerencsére nem estem viszont a fegyvere markolatával már rám is mért egy ütés ami így már elég volt ahhoz, hogy fellökjön. A földre zuhantam, de rögtön egy bukfenccel már talpon is voltam és így nem csak a páncélom nullázta le de még az életemből is levett egy pontot. A férfi másfelé nézett szusszanhattam egy keveset és láthattam, hogy az életpontjai változatlanok maradtak pedig kétszer is megvágtam. Mégis mennyi páncélja lehet ennek? Talpra álltam és már készen álltam egy újabb támadásra mikor a kopasz hirtelen elrohant és a társával kezdett ordítani. Mikor átnéztem a férfi háta mögött láttam, hogy a két fiút veszi most célba. Habár ezt csak az indikátor Szinéből tudtam megállapítani de ő lehetett a csapat legerősebb tagja így nem hagyhatom, hogy a többieket vegye célba. A férfi után rohantam előreszegezett kardal mikor a kis bajszos elém ugrott és a kardjával megállított és így a két acélpenge szikrázva csapott egymásnak.
-El az utamból- Kiáltottam a férfira miközben dühösen próbáltam elslisszanni a férfi mellet, de nem engedte és vissza lökött. A kardok még mindig egymásnak feszültek jellegzetes csikorgó hangot adva ki ezzel. A bajszos hozzátette, hogy innentől vele kell foglalkoznom. – Azt nem te döntöd el! – Sziszegtem a fogaim közül és megpróbáltam hátrébb lökni a fickót és ezzel együtt én is pár lépést hátráltam majd szinte rögtön neki támadtam a férfinek. hátráltam. – Azt mondtam takarodj! – Emeltem fel még jobban a hangom és megpróbáltam őt folyamatosan hátrálásra és védekezésére késztetni. Mivel ő is kardforgató így a harci stílusát illetően nem érhet nagy meglepetés. Mikor látom rajta, hogy kezd sarokba szorulni bevetem ismét a speciális képességem, hogy teljesen kizökkentsem őt az egyensúlyából és nem törődve a kicsivel elrohanok mellette (feltéve ha hagyja) és az előző ellenfelem veszem célba.

/14 életpontom maradt/

by **Zhel T. Everett** Csüt. Nov. 01 2012, 14:33

Zhel egy nagyon kicsit felkapta a vizet a hírtelen felé irányuló támadástól. De hamar elmúlt a mérge és visszatért kicsit hűvösen viselkedő önmagához, miután kiosztott pár fülest az arcátlan támadónak. Már készült is, hogy amint feltápászkodik az ellenfele azonnal támadást indít. Nem így lett.. a nagydarab fazon idegesen ráförmedt és a kékszeműt vette célba. Zhel egy kicsit sem ijedt meg.. köszönhetően a nem túl kicsi egójának, miszerint nincs olyan, amit ne tudna véghezvinni.. sosem árt az önbizalom… A kis csapat egyik hölgy tagjának, Ritának nem tetszett az ellenfél csere, de nem tehetett ellene semmit. A kétajtós szekrény támadott és Zhel nem tehetett mást, minthogy védekezett. Pár csapás elől sikeresen elhajolt, de csak éppen hogy, egyet a kardjával blokkolt, de csúszott hátra vagy egy métert.. Nyilvánvalóan erősebb nála az izomagyú. De ez nem jelent semmit.. max azt, hogy kicsit nagy a baj, de majd kiderül. Kicsit fúrcsálta a következő taktikáját.. nem támadott, így rajta volt a sor.. Megindult felé és egy keresztvágást intézett a mellkasa felé ami be is talált, de nem volt idő többre mert egy oldal irányú vágás tartott felé. Zhel egyszerre hajolt el és védekezett a kardjával, ha nem lett volna elég gyors.. így sikerült kivédenie, de a földre került.. Gyorsan megszúrta párszor a fickó lábát, majd elgurult onnan és fel is tápászkodott.. nem szabad félvállról venni ezt az edzőtermi szökevényt. Sajnos méretéhez képes sok esze is van.. legalábbis annyira nem hülye, mint amennyire a fiú tartotta. Nem egy könnyű eset, de a kékszemű amúgy se az a pánikolós fajta. Nem szabad elhamarkodottan cselekednie, mert könnyen megjárhatja.
- Nem gondoltam volna, hogy ennyi eszed van.. elsőre azthittem, hogy amilyen hülye olyan erős csoportba tartozoll- szólt a nagydarabhoz.. a mi a szívén az a száján.

by **Henzon** Pént. Nov. 02 2012, 23:07

Reaw helyét Kazuma veszi át! Persze ha Reaw visszatér, újra csatlakozhat, de addig is: Reaw szalad és bebújik az egyik ház mögé és onnan figyel.
A nő, aki nemrég jelent meg elindul felétek. A nőnek piros indikátora van.
Aira is őt nézi, de mellette egy eddig nem látott srác van. Nem úgy tűnik, mintha ellenségek lennének. Közületek lehet páran ismerik is a játékost. (Kazuma)

Reiko: Miután többször is eltalálod, ellenfeled visszavonulót fúj. Páncélja hiányzik, életének is csak a háromnegyede van meg. Ijedt arcot vág, mikor meglátja a nőt, aki megjelent a színen.

Rita: Ellenfeledet nem sikerül kibillenteni az egyensúlyából, mert mikor használnád a különleges képességed, egy furcsa kézmozdulatot követően nem hat rá a támadásod. A mozdulat a következő: Öklével a levegőbe üt, meg sem próbál téged eltalálni, csak egy kis fuvallatot érzel belőle. Mikor meg akarnád kerülni, hogy célba vedd korábbi ellenfeled, morog egyet, majd ismét a beleüt a levegőbe, melynek hatására egy nagy lökést érzel, amitől hátratántorodsz.
- Amit mondtam, megmondtam, rám koncentrálj...
De nem támad tovább, mert észreveszi azt a nőt, aki feltűnt a színen és te is észreveszed, ahogy közelít társaságotok felé.

Zhel: Ellenfeled vigyorog egy sort, majd megszólal:
- Még nem is láttál mindent, Kékszemű! - de nem támad, mert figyelme máshova terelődik. Egy nő bukkan fel, aki kilőtt pár nyílvesszőt Reawre, de most nem a fiúval foglalkozik, hanem felétek tart.

Kazuma: A környéken bóklászol, mikor csatározás hangaira lehetsz figyelmes. Meglesed, hogy mi törént. Azt látod, ahogy két banda egymásnak támad. Az egyikben a többség zöld indikátoros, tehát nem bántottak más játékosokat, ellenben a másik csoportban van piros és narancs is. Valószínűleg ők a rossz fiúk.
A házak között vagy már, mikor a legközelebb hozzád lévő háromtagú csoport harcol egymással. Egy íjász (Reiko) és egy másik lány (Aira) harcolnak egy férfival. A kardforgató lány távolabb keveredik a harctól és észrevesz téged, de támadás helyett megszólít:
- Téged nem láttalak köztük eddig? Ha nem az ő oldalukon állsz, akkor segíts nekünk, ezek gonosz banditák, ha segítesz kapsz jutalmat is!
Amint rábólintasz a dologra,felderül az ábrázata, de figyelme egy vörös hajú nő felé irányul.

Az íjász nő határozottan közelít csoportotok felé, s eddigi ellenfeleitek most mintha frusztráltak lennének. Idegesség tükröződik rajtuk. Biztosra vehetitek, hogy tartanak a nőtől.
- Nahát, azt hittem ilyenkorra már rég végezni fogtok a hely kitakarításával... Csalódtam bennetek! - úgy mondja, mintha csak egy tanár szólna a diákjaihoz, aztán titeket kezd el vizslatni.
- Szervusztok ifjú játékosok! Az én nevem Ogawa Sachiko, a Goldhand Corporation egyik tábornoka. - mondja, majd a három férfira tekint. Morcosan szól hozzájuk:
- Fiúk, nem mutatkoztatok be illedelmesen, igazam van? Na rajta!- erre a három férfi sorra tudatja veletek a nevét.
- Tsumade Yosita - szólal meg a férfi, aki eddig Reikoval harcolt.
- Lenoda Auro - mondja a másik férfi, aki Ritával harcolt utoljára.
- Valdo Greeks - tudatja utoljára nevét a nagydarab fejszés fazon, aki Zhelel harcolt utálra.
Újra a nő szólal meg:
- Nos, kedves játékosok, meg kell kérnelek titeket arra, hogy távozzatok innen.
- Nem megyünk innen sehova, ti gyilkosok! - Aira magából kikelve ordítja ezt, de meg sem mozdul, nem megy neki a nőnek.
- Ó, téged már ismerünk, igaz? - megvetve mondja, de Aira nem válaszol, csak mérgesen szemléli Ogawa Sachikot. Biztosan ismerik egymást.
- Gondolom akkor nem is ér semmit a szép szó, hát legyen, erővel fogunk elpaterolni benneteket! - kiáltja, de mire bármilyen parancsot is adhatna embereinek, Aira is elkiáltja magát.
- Gyorsan, akik velem vannak, utánam! - majd nekilódul a nagyobb épület felé, ami előtt a kőtábla van.

Nos, kicsit szomorú vagyok, amiért hárman írtatok és abból is csak egy ember tett eleget a kérésemnek, de neki (Rita) köszönöm is!

Óhajsóhaj, panasz jöhet!
Sorrend nincs!
Határidő három nap.

by **Kazuma** Szomb. Nov. 03 2012, 01:36

Kihúztam a disznó szeme közül a kést az ellenfelem, pedig apró darabokra hullott. Már megint mellé… A szemére céloztam de, miközben vadul vágtat felém ez nem is olyan egyszerű. Egy gyors pillantással felmértem a tájat. Errefelé valahogy sokkal kevesebb a mob. Még jó hogy játékos is. Valamiért az emberek nem szeretnek gyalogolni, pedig néha jó egy kicsit felfedezni. Előttem dombok magasodtak mögöttem a mező és valahol messzebb a városok. Ha lehetne itt házat építeni még ide is, költöznék csak sokat kéne ingázni a küldetésekért vagy a kajáért és most nem is, ezért jöttem. Mikor megláttam a dombokat, elhatároztam, hogy ma még megnézem, mi van mögöttük. Az utóbbi napokban úgyse csináltam semmi érdekeset csak a disznókat öltem, amiért épp annyi pénzt kaptam, hogy ne haljak éhen. Ugyan a felfedezésért se nagyon fogok jutalmat kapni de, addig se unatkozom. A gyaloglástól kicsit kifulladva leültem a domboldalon és elővettem az aznapi ebédemet. A szokásos egyszerű kenyér unalmas ízével és formájával de ez van, ezt kell szeretni. Ezután a monoton mászás következett. Föl le, mint egy hullámvasúton. Lassan haladtam, mert nem nagyon ismertem a környéket. Ami bosszantott ugyan de valahogy mégis jobb volt, mint a síkságon baktatni. Dombok között is találtam egy eltévedt vaddisznót, amit örömömben gyorsan ki is végeztem de, ettől eltekintve az útnak ez a szakasza teljesen eseménytelen volt és akkor megláttam a várost.
Ekkor jutott eszembe először, hogy esetleg veszélyes helyen járok. Lehet nem véletlenül ilyen üres a környék? Valahogy rögtön a Minótaurosz jutott eszembe. Lehet a városban él valami szörnyeteg? Mindegy nem fordulhatok most vissza! Nem gondoltam hogy tényleg találok valamit de, ez még hasznos is lehet. Már-már futva siettem le a domboldalon de, azért a város közelében már visszafogtam magam. Teljes csönd uralkodott a környéken és a városhoz közelebb érve se láttam semmi mozgást. A mezőn örültem volna ennek, de egy városban ez nagyon is nyugtalanító volt. Óvatosan a lehető legnagyobb csendben sétáltam keresztül a szellemvároson. Egy-két ház ajtaján még be is lestem de semmit nem találtam.
Épp egy házat kutattam át mikor hatalmas robajt hallottam a közelből. A szörny! Gondoltam magamban és óvatosan kidugtam a fejemet az ajtónyíláson. Az utca üres volt. Az ajtó előtt toporogtam, amikor is egy kiáltás hangzott ugyanabból az irányból és ez eldöntötte a kérdést. Szinte futva indultam el, és ahogy közeledtem a kardok összetéveszthetetlen csilingelését hallottam. Többen vannak. Felvettem a maszkot és kidugtam a fejem a sarkon álló ház mögül. Egy ház romjainál folyt a csata de nem egy szörny ellen. Csak játékosok voltak az utcában és eszeveszett módon püfölték egymást. Ráadásul nem egy piros volt köztük. Nagyon aggasztó volt a helyzet ennek ellenére közelebb osontam egy nagy adag törmelék mögé. Bíztam a gyorsaságomban és az ügyességemben, ha esetleg futásra kerülne a sor. Innen már a szavaikat is hallhattam. Úgy tűnik akármin is, kaptak össze nagyon eldurvult a helyzet. Ideje távozni mielőtt én is belekeverednék. Óvatosan próbálok a házak közé hátrálni, amikor az egyikük meglát. A késeim egy fél pillanat múlva a kezeimben teremnek és várom, hogy nekem rontson de, e helyett inkább segítséget kér. Az agyam gyorsabban kezd pörögni. Ezek itt élet-halál harcot vívnak, amiben én is könnyen otthagyhatom a fogamat, de jutalmat is említett és magával ragadott a gondolat hogy én lehetek az utolsó pillanatban megjelenő hős. Bár ez azért kicsit túlzás. Végül kelletlenül de visszakiáltottam neki.
- Megegyeztünk! – Láthatóan felderült az arca de mielőtt gyakorlatban is támogathattam volna őket feltűnt egy újabb játékos. Figyelmesen hallgatom a kialakult társalgást és közben én is kicsit közelebb sétáltam újdonsült társaimhoz. Úgy tűnik itt többről, van szó, mint egy összeveszés feltehetőleg valami értékes lehet a közelben. A vezérünk aztán sietve beinvitál minket egy házba én meg hűségesen követem. Közben persze egy pillanatra sem veszem le a szememet a másik csapatról.

//Élet és páncélzat értelemszerűen még a maximumon van. 15 életpont és 2 páncél //

by **Zhel T. Everett** Hétf. Nov. 19 2012, 14:34

A kisebb csata gőzerővel folyik tovább… mindenki el van foglalva a maga kis ellenfelével. Egyedül Ritának nem tetszik a kiosztás, hogy a nagydarab Zhel-t választotta. Biztos megtetszett neki, vagy valami ilyesmi lehet a dologban. Mindenesetre a fiút nem nagyon zavarja a dolog, hogy megváltozott az ellenfele.. ő is csak egy ellenfél, mint az előző, csak nagyobb és rondább. Zhel megcsapkodta egy kicsit és elkerülte a támadásait… de a fickó még mindig vigyorog.. így még rondább. Idő közben megjelent egy arra tétlenkedő játékos is akit a munkaadó már meg is kért, hogy segítsen a kis csapatnak. A kékszemű ismét támadásba lendült volna, de a harc abbamaradt, mert egy új résztvevő jelent meg, akitől kicsit tartanak az eddigi ellenfelek. A nő ismerte az illemet és be is mutatkozott. Majd kötelezte erre a másik három férfit is. Zhel nagyot nézett mikor meghallotta a céh nevét.. ismerte ezt a nevet. A való életben is létezik a cég.. bizonyára abba a hibába estek mint Zhel.
- Zhel T. Everett- mutatkozott be ő is.. elvégre így kívánja az illem. Aira nem nagyon együttműködő.. biztos ismerik már egymást valahonnan és eléggé dühös is lett a nőre. Nem tudtak megegyezésre jutni így felszólította a bandát, hogy futás… De Zhel nem mozdult el.. nem bolond hogy hátat fordítson egy íjásznak.
- Ha jól sejtem, akkor valaki, vagy valakik a goldhand-nál ugyanabba a hibába estek, mint én. – felelte halál nyugodtan.. Elvégre Zhel az EC (Everett Corporation) elnöke és már üzletelt is párszor a goldhan-dal. Ős is beszállt befektetőként a Sao fejlesztésébe.. és kapott egy ajándék Nerve Geart és sajnálatos módon ki is próbálta azt.
- Kayaba jól átvert és kihasznált minket.. – elegyedett szóba az addigi ellenfeleivel.. hátha nem akarják egyből kinyuvasztani és kedvük lesz társalgásra.. legalábbis a nő viselkedésre erre utal..

Páncél: §
Élet: 10

by **Henzon** Kedd Nov. 20 2012, 20:47

Kazuma, Reiko és Rita: Követitek Airát, aki egyenest a kőtáblához megy, ahol korábban két ellenség is tanakodott valamin. Ám ő úgy tűnik sokkal jobban átlátja a táblát, melyben különböző minták faragványa van. Megnyugodhattok ugyan is, mert Zhel közbelépésének köszönhetően nem követ titeket az ellenségeitek közül senki. Aira teker egyet-kettőt a kőtábla faragásain, majd egy pillanat múlva remegni kezd alattatok a föld.
- Az, aki korábban itt járt és a Goldhand Corporation megölte... A férjem volt... - mondja idegesen, mégis szavaiban szomorúság is felfedezhető.
A kőtábla hátrább csúszik, s tolja maga mögött a kőtalapzatot is. Helyén most egy egy négyzetméteres lyuk tátong, melyben egy lépcső vezet le a föld alá.
- Gyertek, gyorsan... - szól Aira, majd megindul lefelé.
A lépcső nem hosszú, kábé harminc fokos, méterenként fáklyákkal a jobb oldalon. Egy folyosóra érkeztek meg, amin egymás mellett is csak két ember fér el, így nem túl nagy. Itt is vannak fáklyák, de csak akkor gyulladnak ki, ha valaki egy méter közel ér hozzájuk és a fényük így is csak az öt méterrel arrébb lévőig világít megfelelően, ez azonban vezetőtöket egyáltalán nem tántorítja el, megállíthatatlanul halad előre, mintha tudná hova tartana. Azonban mielőtt elérnétek a harmadik fáklyát, előletek, a sötétségből egy furcsa hang jön, mint amikor két nagy kő elcsúszik egymáson. Amint Aira odaér a világító berendezéshez, s az kigyullad, akkor a nő töretlen sétája teljesen lelohad. Előttetek nincs tovább út, egy nagy kőfal zárja el az utatokat. Ha megpróbáljátok áttörni, csak egy lilás színű ikon jelenik meg:

Aira értetlenül áll a dolgok előtt, ha megkérdezitek, csak ennyit tud mondani:
- Én erről nem tudok semmit..! Ennek nem így kellene lennie..!
Ekkor mögületek is a hasonló hang hallatszik, s ha megfordultok, láthatjátok, hogy a zaj forrása egy fal mozgása. Az egyik fáklya-oldali fal elfordul úgy, hogy az eddigi utatokat lezárja, de ezzel nyitódik is egy új, mely így a keletkezett kanyarban folytatódik.
A sarkon túlról csörömpölés hallatszik, majd egy halom csontváz bukkan fel. Mindegyiken sisak és csizma van, de vért egyiken sem, így könnyen szét lehet berhelni őket. Nem veszélyes ellenfelek, két ütéstől kifekszik mindegyik, de erre ti magatok is rájöhettek, még ha korábban meg is voltatok ijedve. Valóban érdekes jelenség lehet, hogy az első szinten csontvázakkal találkoztok, de jusson eszetekbe az is, hogy most éppen egy titkos helyen vagytok, ami semmilyen leírásban nem szerepel.
Mindannyian ledaráltok két-három csontvázat, de még mindig nem akarnak elfogyni. Ne feledjétek, hogy a folyosón csak két ember fér el egyszerre egymás mellett, ha gondoljátok közben switch-elhettek is, mert Aira sem akar tétlenkedni, de nem muszáj.
Reiko, neked a szokásosnál is jobban kell céloznod, hogy pont egy csontjukat találd el, máskülönben az íjad csak keresztül repül rajtuk.

Zhel: Miután a többiek elfutnak, s te ott maradtál, korábbi ellenfeleitek nyomban társaid után szegődnének, de az íjász nő egyetlen intésétől letesznek ezen szándékukról, sőt, téged sem támadnak meg.
- Így majd elvezetnek minket is oda... - közli Sachiko, olyan kifejezéssel az arcán, ami azt sugallja: "tök logikus, nem?" majd figyelmét rád összpontosítja. Végigjáratja rajtad a tekintetét, miközben biztos a korábban hallott információkon gondolkodik. Végül könnyed hangnemben megszólal:
- Áhh igen, Everett Corporation. Hallottam róla... Mikrochipek Kayabának, igaz? - Megvárja, míg válaszolsz, majd amikor látja, hogy Airáék lementek a föl alá, int embereinek, hogy indulhatnak, akik egy másodpercet sem késlekednek, rohannak a nyitott bejárathoz. Mozgásuk arra utal, hogy lépcsőznek lefelé menet, majd kisvártatva el is tűnnek, s ekkor már teljesen egyedül maradtál az íjásszal.
- Valóban, Kayaba Akihiko rászedett mindannyiunkat, de sosem hittem volna, hogy az Everett Corporation fejét is itt találom. - tart egy kis szünetet, majd egy kérdéssel zárja a monológját:
- Mit keres itt egy olyan neves ember, mint maga, Everett-dono? - látszik rajta, hogy élvezi a kialakult helyzetet. Nem sugároz magából egyetlen egy másodpercig sem félelmet keltő, vagy gyanús aurát, ugyan akkor azt is lehet érezni, hogy nem tart tőled. Rád bízom, hogy mit teszel ezek után.

by **Kazuma** Csüt. Nov. 22 2012, 16:00

Egy társunk hátra maradt és látszólag jól elcsevegett a másik csapat vezetőjével. Mi addig baj nélkül bejutottunk az épületbe. Csodálkoztam, hogy ilyen könnyen elengedtek minket. Pedig már szinte vártam hogy utánunk küldjenek egy nyílvesszőt. Viszont az csak most tűnt fel hogy az egyik piros játékos is velünk van és ez egyáltalán nem tetszett. Erős késztetést éreztem rá, hogy kérdőre vonjam a vezetőnket de, egyenlőre visszafogtam magam. Lehet, hogy csak az egyik banditát ölte meg a harc hevében de akármi is történt a biztonság kedvéért rajta tartom a szemem. Ez persze nem volt elég Aira kinyitott egy titkos ajtót, ami a föld alá vezetett. Hirtelen megtorpantam és a nyugtalanságom még tovább nőtt. Nem is olyan régen meglehetősen rossz tapasztalatokat szereztem egy barlangban és nem sok kedvem volt ismét leereszkedni. Többiek sorban elindultak a járatban. A falon fáklyák lógtak és az elhaladó játékosok mellett szépen kigyulladtak aztán kialudtak, mint a mozgásérzékelős lámpák. Végül vettem egy nagy levegőt és én is elindultam. Legalább most nem egyedül vágok neki. A lépcsőn gyorsan leértünk és egy folyosón találtuk magunkat. Gyorsan és határozottan haladtunk nem is volt semmi gond. Hátra lestem a hátam mögött és a lekapcsoló fáklyák látványától, megborzongtam. Mintha egy nyolclábú alakot láttam volna elszaladni a sötétben. Csak paranoiás vagyok gondoltam és inkább előre figyeltem. Ám hamarosan megtorpantunk egy kőfal előtt. Várakozón néztem a vezetőnkre, aki tanácstalanul tekintett körbe. Már épp megkérdeztem volna, hogy pontosan mit is keres, amikor a hirtelen jött zaj miatt 180 fokos fordulatot tettem. Megindultam visszafelé de esélyem se lett volna elérni a falat mielőtt átfordult.
- Ez is a terv része? – Kérdeztem meg végül a nyilvánvalót, de többre már nem is volt időm, mert nagy csörömpöléssel csontvázak bukkantak fel a sarkon, meglehetősen fenyegető testtartásban. Gondolkodás nélkül a legközelebbi felé indultam és reméltem hogy a többiek is így tesznek. A késeimet futás közben előrántottam és a legközelebbi csontváz felé rohantam. Megpróbált megütni de gyorsabb voltam és lehajolva az egyik késemmel megvágtam a combcsontját aztán a másikat az egyik csigolyájába, vágtam bele nem kis meglepetésemre ennyi elég is volt neki. Viszont a következő csonti csapása elől éppen hogy csak sikerült hátra ugranom. Gyengék és lassúak de sokan vannak. Ezután már óvatosabban csapkodtam őket. Hagytam közeledni és elugrottam a csapásai elől aztán mikor kicsit nagyobbat lendített, előreléptem és megvagdostam a bordáit. Kis darabkákra esett szét de a háta mögött már jött a következő és az egyik késemmel hárítottam az ütését. Ezt el tudnám viselni még egy ideig.

//15 élet 2 páncél//

by **Rita Hanami** Csüt. Nov. 22 2012, 19:32

A szabdaló felvillant jelezve, hogy készen áll a speciális támadásom és még egy utolsó mély levegő vétel után neki lendültem az ellenfélnek. A kardom alulról suhan felé ö azonban a kardja helyett csak az öklét emeli fel és beleüt egyet a levegőbe. A támadásom megakadt mintha csak egy láthatatlan kéz állította volna meg pedig az ökle még csak hozzá se ért a fegyveremhez ám abban pillanatban mikor véghez vitte az ütést egy kisebb fuvallat érte az arcomat mintha csak a szél támadt volna fel de ez csak pár pillanatig volt így és láthatóan csak engem ért ez a fuvallat. Ez lenne a férfi különleges ereje? Meglehet de nem volt időm ezzel foglalkozni ugyanis a nagydarab fickó aki eddig az én ellenfelem volt most támadásba lendült és a kék szeműt támadta meg. Nem maradt vesztegetni való időm elvégre ő az én ellenfelem volt akit hagytam megszökni és ha a srácnak baja esik az miattam lesz. Megpróbáltam megint elrohanni a férfi mellet de az újból a levegőbe ütött mire most egy jóval erősebb „fuvallat” ért. Konkrétan olyan érzés volt, mint ha valaki páros lábbal mellbe rúgott volna és ez hátra is lökött de szerencsére még talpon maradtam.
-Meg fogod még bánni ezt a döntést! – Reagáltam a férfi szavaira. – Láttam ahogy az a fiú el látta a bajod ezért is váltottatok a társaddal de azért megsúgok neked valamit. Én még nála is erősebb vagyok! – Egy gúnyos mosoly ült ki az arcomra a mondat végére és bár igaz, hogy csak feltételeztem, hogy a kék szemű gyengébb nálam ez az önbizalmamon nem rontott egy cseppet sem. Ekkor még két játékos kerül elő. Az egyik egy fiatal srác míg a másik egy nő piros indikátorral. Erősítés lenne? Ha így van akkor komoly bajban vagyunk mert még ezt a hármat sem tudtuk legyűrni. Ahogy a nő közelített a három férfi úgy lett egyre idegesebb. talán fordul a szerencsénk és segít nekünk vagy ő már egy harmadik csoport tagja a fiúval egyetemben. Ha így van akkor igen csak erős lehet ha ez a három is ideges lesz a közelségétől. Sok variáció megfordult a fejemben, de úgy tűnt az első az ami bejött. Aira jól ismerte a nőt de a fiút már nem mi több, megkérte, hogy segítsen mire a fiú igennel válaszolt. Időközben a gyilkos nőszemély bemutatkozott és mint kiderült Sachikonak hívják ráadásul valami szervezetnek az egyik tábornoka. Így már érthető miért rémült meg az a három férfi sőt még arra is rávette őket, hogy bemutatkozzanak. A nő elég illemtudó volt ami még tetszett is benne és megkért, hogy menjünk innen mire Aira ezt elutasította még azelőtt, hogy bárki is közbeszólhatott volna majd visszavonulót fújt. Aira elindult az egyik épület felé míg az újonnan érkezett srác követte őt A kék szemű, akiről közben megtudtam, hogy Zhelnek hívják viszont elkezdett csevegni a nővel így ő nem követte a két menekülőt. Nekem sem fűlött a fogam a visszavonuláshoz így a tekintetem előbb az előttem álló férfira meredt aki most az én ellenfelem volt, majd a nagydarabra. Neki még tartoztam egy visszavágóval. Tekintetem következő célpontja viszont Reiko volt aki pattanásig feszítette az íját és az arckifejezéséből ítélve az idegeit is és jó alaposan le is amortizálta az ellenfeléül kapott fickót. Előnyben volt mégis aggodalommal töltött el Reiko viselkedése. Láttam már ezt az arckifejezést korábban és tudtam, hogy csak egy nagyon kevés hiányzik, hogy végkép elveszítse a kontrollt maga fölött és valami ostobaságot tegyen. Talán lett volna esélyünk ellenük de nem engedhettem meg, hogy Reikonak baja essen így kénytelen voltam én is követni Airat. A férfi aki szemben volt velem most nem figyelt így ezt kihasználva Reiko felé rohantam úgy, hogy közben még Zhel mellet is elrohantam.
- Meg ne halj! – Vettem neki oda csendesen miközben elhaladtam mellette. Sejtettem, hogy ő itt fog maradni és nem is igazán akartam magára hagyni de Reiko biztonsága jobban érdekelt jelenleg. Amint elég közel értem megragadtam a lány kezét félrerántva ezzel a célra tartott íjat és ezzel egy időben húzni kezdtem magam után.
- Lelépünk innen! – Mondtam egy biztató mosoly kíséretében majd a lánnyal együtt rohanni kezdtem Aira után de még előtte egy utolsó pillantást vettem Zhelre. Remélem tudja mit csinál. Mire utol értük őket Aira már csinált valamit azzal a kőtáblával, amit a három férfi vizsgált és a föld alól egy lépcsősor tűnik elő. A lépcső végül egy zsákutcához vezetett, amin még a rögtönzött vezetőnk is meglepődik. Ekkor mögöttünk a fal bezárul, viszont egy másik utat nyit meg Az új fiú megpróbálta elérni a bezáruló falat de hiába.
- Talán épp most aktiváltunk egy csapdát. – Jegyeztem meg roppant "pozitív" hozzáállással és sajnálatos módon igazam is lett. Az újonnan nyílt folyosóról csontvázak jelentek meg nem éppen barátságos szándékkal. A csapat jelenlegi egyetlen fiú tagja rögtön neki esett két csontváznak és két ütéssel le is terített egyet viszont a másik majdnem telibe találta őt de még időben elugrott. A folyosó szűk így nem tudunk kényelmesen harcolni de szerencsére a csontik sem tudnak csőstül ránk rontani. Amint a fiú hátra ugrott én mellette teremtem és egy keresztcsapással elintéztem a rá támadó csontvázat de ekkor már lépett is a helyébe még kettő. Az egyik egy függőleges csapással próbált sebet ejteni rajtam amit én hárítottam és ezzel együtt megragadtam a szörny karját és a srác felé dobtam úgy, hogy lehetőleg még meg is pördüljön így a fiúnak háttal legyen.
- Őt neked adom! – Kiáltottam el magam de már jött is az eldobott helyébe egy újabb csonti és az előzővel együtt mindketten támadásra készen araszoltak felém. A bal oldali csontváz a magasba lendítette a fegyverét és én ezt kihasználva pont az arca közepébe szúrtam a kardot (vagyis inkább csak az arca helyére mert ugye egy csontváz) eközben a jobboldali lesújtott ami elöl odébb libbentem és egyetlen vágással leválasztottam a csuklóját a testéről majd a vállammal a falnak löktem. Ezt követően egy gyors fordulással derékban ketté szeltem az arcon szúrt csontvázat még mielőtt újból támadhatott volna és végül egy második fordulattal lentről felfelé, átlósan indított vágással levágtam a falnak lökött csonti fejét. Még azelőtt, hogy pixeljeire bomlottak volna már lépett is két újabb ellenfél a helyükbe és szinte egyszerre támadtak. Az első és a második csapást is hárítottam viszont az utóbbi kissé kibillentett az egyensúlyomból így viszonylag védtelenné váltam.
- Valaki váltson le! – Szólítottam fel a többieket és amint ez megtörtént hátraugrottam pár lépést.

by Ajánlott tartalom

[Játékos Küldetés] Legendák nyomában 1. rész: A vadászat kezdete

[Játékos Küldetés] Legendák nyomában 1. rész: A vadászat kezdete

Re: [Játékos Küldetés] Legendák nyomában 1. rész: A vadászat kezdete

Re: [Játékos Küldetés] Legendák nyomában 1. rész: A vadászat kezdete

Re: [Játékos Küldetés] Legendák nyomában 1. rész: A vadászat kezdete

Re: [Játékos Küldetés] Legendák nyomában 1. rész: A vadászat kezdete

Re: [Játékos Küldetés] Legendák nyomában 1. rész: A vadászat kezdete

Re: [Játékos Küldetés] Legendák nyomában 1. rész: A vadászat kezdete

Re: [Játékos Küldetés] Legendák nyomában 1. rész: A vadászat kezdete

Re: [Játékos Küldetés] Legendák nyomában 1. rész: A vadászat kezdete

Re: [Játékos Küldetés] Legendák nyomában 1. rész: A vadászat kezdete

Re: [Játékos Küldetés] Legendák nyomában 1. rész: A vadászat kezdete

Re: [Játékos Küldetés] Legendák nyomában 1. rész: A vadászat kezdete

Re: [Játékos Küldetés] Legendák nyomában 1. rész: A vadászat kezdete

Re: [Játékos Küldetés] Legendák nyomában 1. rész: A vadászat kezdete

Re: [Játékos Küldetés] Legendák nyomában 1. rész: A vadászat kezdete

Re: [Játékos Küldetés] Legendák nyomában 1. rész: A vadászat kezdete

Re: [Játékos Küldetés] Legendák nyomában 1. rész: A vadászat kezdete

Re: [Játékos Küldetés] Legendák nyomában 1. rész: A vadászat kezdete

Re: [Játékos Küldetés] Legendák nyomában 1. rész: A vadászat kezdete

Re: [Játékos Küldetés] Legendák nyomában 1. rész: A vadászat kezdete

Re: [Játékos Küldetés] Legendák nyomában 1. rész: A vadászat kezdete

Re: [Játékos Küldetés] Legendák nyomában 1. rész: A vadászat kezdete

Re: [Játékos Küldetés] Legendák nyomában 1. rész: A vadászat kezdete

Re: [Játékos Küldetés] Legendák nyomában 1. rész: A vadászat kezdete

Re: [Játékos Küldetés] Legendák nyomában 1. rész: A vadászat kezdete

Re: [Játékos Küldetés] Legendák nyomában 1. rész: A vadászat kezdete