[Küldetés] A Rémségek Nyomában

by **The Gleam Eyes** Szomb. Júl. 31 2021, 19:06

Jelentkezők:
- Kotaro
- Seina
- Takada Hiroshi
- Mikhail

Csendes és békés napra ébredtek Aincrad egyik városába. Nyugodt, bár remélhetőleg esemény dús nap reményében keltetek fel tán, de az biztos, hogy ezt csak ti tudhatjátok. Mind a négyen ugyanazzal az információval rendelkeztek, melyre ti magatok bukkantatok rá, minap. Egy egyszerű plakát, melyen a következő szöveg állt:

„Bátor és tanulni vágyó pici szintű társakat keresek, akikkel elmehetünk gyakorolni! Magas szintű személy vagyok és remélhetőleg szívesen fogadjátok segítségemet! Akik szívesen jönnének velem egy kis kirándulásra, hogy elintézzünk pár lényt, akik csúnyák és gonoszak! Találkozzunk a Horunka falu főterén reggel 9 órakor. Várok mindenkit szeretettel ^.^”

Eme kis „plakátocska” fogadott titeket. Nem sok, de a többségetek szintjét elnézve talán jó lehetőségnek tűnik. Mindenesetre az óra ketyeg és rajtatok múlik, hogy mikor és hogyan terveztek eljutni a célállomásra, már ha el terveztek menni.
A célterületre bármikor megérkezhettek (ki-ki saját belátása szerint), de egy esemény az fix. Ahogy 8:50-et ütött az óra, egy furcsa kislány bukkant fel a főtéren, állig felszerelkezve, jobb kezében a földön húzva egy brutális méretekkel rendelkező fegyvert, balkezében pedig egy kék macit szorongatva. Zöld indikátorán látszik, hogy játékos, az életsávja alatt pedig egy macskafejű szimbólumot pillanthattok meg (céhikon). Látszólag egy kicsit zavart, és körbe-körbe néz időközönként.

Határidő: 08.14.

// ha bármi kérdésetek van a küldetés vagy a rendszer kapcsán, nyugodtan kérdezzetek PÜ-be vagy akár a DC-n is ^^ //

by **Mikhail** Hétf. Aug. 02 2021, 18:44

Kora reggeli fáradtsággal küszködve iszogattam a kávémat. Egy magányos kis fogadó kantinjában üldögéltem, újságot böngészve (vagy legalábbis úgy tettettem, mintha érdekelne).
"Munkát" vagy valami elfoglaltságot kerestem rövidebb távra. Az utóbbi pár szeánsz szemnyitogatónak tűnt, úgyhogy nagy nehezen bár, de rászántam magamat a "jellembeli előrelépésekre". Persze csak nagyon óvatosan. Szépen apránként. Ráérősen.
Egy kisebb csoportosulást láttam a bejárat mellett lévő megbízásokat tartalmazó parafatáblánál. Csak egy fél pillanatra álltak ott meg, majd nevetve továbbálltak. Feltápászkodtam a székből, odaléptem, levettem és közelebbről megnéztem. Szemöldökömet kissé szkeptikusan ráncoltam, majd az orrom alatt kuncogtam.
~ És még azt mondják, késő bármibe is belekezdeni. ~ gondoltam szomorkásan, ahogyan az elmenetelő suhancok irányába sandítottam. „Minek bárkit is támogatni?”, meg „Már évek óta be vagyunk zárva. Minek bárkinek is segíteni, ha ennyi idő alatt nem zárkóztak fel?” Kezem ökölbe szorult. Felfordult tőlük a gyomrom. Gondolkodtam, hogy meginduljak-e utánuk, de rájöttem, hogy idő- és – pláne – energiapocsékolás lett volna. Nagyobb sóhajtást követően végül elengedtem az ostoba gondolatot.
Szememmel újból végigpásztáztam a hirdetést. Kb. 10 perc volt vissza óra 50-ig, ha nem kevesebb. Gyorsan lenyeltem az utolsó pár korty kávét, fizettem, majd kiléptem a fogadóból. Szapora léptekkel indultam el Horunka irányába, újból és újból átgondolva az élet értelmét.
~ Kell ez nekem egyáltalán? Minek csinálok butaságot? ~ Valahogyan a faterom jutott eszembe. Nem is tudom miért. Talán mert ő is hasonló kérdéseket vetett fel annak idején, ha valami hülyeségre készült? Fogalmam sincs. De ha már vettem a fáradtságot, hogy elinduljak, akkor már nincs visszaút.
Óra 54-re sikerült „befutnom”. A hirdetést feladó játékos csajszi eléggé hivalkodó volt. Csodálkozva, de szótlanul pislogtam, megrökönyödött fél-mosollyal az arcomon.
- Nem vagy egy kicsit… fiatal az ilyen játékokhoz? – kérdeztem egyszerűen, elfojtott rötyögéssel, utalva a túlméretezett fegyverére. Ha az apja lettem volna, nyilván rászóltam volna. Mintha egy gyerek ollóval szaladgálna az iskolai folyosókon, vagy valami hasonló jutott eszembe. Minden esetre éppoly zavarodott pislogás közepette vártam a fejleményeket, mint ahogyan először megláttam ezt a mentor leányzót. Már most ígéretes „kalandnak” nézhettem elébe.

by **Takada Hiroshi** Szomb. Aug. 07 2021, 12:14

Az öreg a napi rutinjában épp a kert karbantartási szekcióhoz érkezett, melynek keretében apró műgonddal metszegeti, igazgatja az egyik felhőre nyírt fenyőt. Hirtelen támadt fuvallat különös papírzörgés szerű hangot hoz magával, melyre a harcművész automatikusan oda fordul, aminek az eredménye, hogy egy nem túl nagy hirdetést tapaszt az arcára a szél.
Nem kerül különösebb erőfeszítésbe lefejteni az arcáról a lapot, melyet fokozódó kíváncsisággal vizsgál. A lap sarkai szakadtak, mintha csak a szél szabadította volna fel a sarkát béklyóba verő szorításból, ami talán négy szögtől eredhetett. Takada felvonta a szemöldökét, mikor a tárgyat vizsgálva annak tartósságát egy sárga csík jelölte. A dolog merőben szokatlan volt. Az ilyen és ehhez hasonló hirdetések általában csak 1 tartóssági ponttal rendelkeznek, melyet egy egyszerű szakítással azonnal le is nullázható, előidézve a tárgy pixeleződését. Ezen a lapon négy szakadás is volt és még így is csak sárgába került a tartóssága. ~Roppant különös~ gondolta az öreg és átfutotta a szöveget. A plakát semmi olyat nem tartalmazott mely indokolná a korábban felfedezett tulajdonságait. Viszont ezen tények összessége épp elegendő volt ahhoz, hogy felkeltség a sensei érdeklődését.

A lapon lévő időpontot megelőzően jóval korábban ért oda a térre, méghozzá jól megfontolt elhatározásból. Egyelőre csak arra kíváncsi, hogy kik gyűlnek össze. A téren egyelőre csak áthaladó njk-k és jk-k fordultak meg mikor megérkezve egyszerűen csak átvágott a területen. Egy jellegtelen mellékutca torkolatában állapodott meg végül, ahonnan relatíve egész jól belátta a teret. Voltak ugyan holtterek a látómezejében, de ő most csak a tér közepére koncentrált.

Bő 20 perc elteltével jelent meg az első játékos, aki nem csupán áthaladó volt a területen. Tanácstalanul nézegetett körbe, a kora szerint már túl mutat Takada osztályán, de nem sokkal. Talán az elemi 4 vagy 5 osztályába járhatna. Kisvártatva azonban megjelent egy fiatal férfi és szóba elegyedett vele. A harcművész nem hallotta miről beszélnek mivel nem tartotta szükségesnek a hallgatózás jártasság fejlesztését. Bár az is igaz, hogy nem is akarta tudni, most csak arra kíváncsi gyűlnek-e még további játékosok össze, így némán figyelt tovább a saroképületnek támaszkodva.

by **Kotaro** Szomb. Aug. 14 2021, 13:04

Kotaro a kinti világnak köszönhetően már elég korán fölkelt. Igazából, ha akarna se tudna később kelni, hiszen már teljesen hozzá van szokva a rutinjához, de most azonban nem nagyon tudja, hogy mégis mivel töltse el az idejét, ha ilyen korán kel. Azt tudta, hogy neki feladata van és nem sziesztázni jött ebbe a játékba mégsem vitte túlzásba a dolgot. Inkább türelmes volt és megpróbált hozzá szokni a játék rendszeréhez. Minden esetre mivel elég korán kelt fel így volt ideje egy kicsit pihenni. Csinált magának egy kis meleg teát és miközben azt szürcsölgette járt egyet a céh tó mellett. Annak ellenére, hogy a fiú tudta, hogy ez egy játék csodálta, hogy mennyire részletes. Az ahogy a Koi pontyok úsztak a vízben, a szellő érzete, teljesen magával ragadta. Mikor végzett a reggelivel elindult a Kezdetek városába mert most úgy érezte, hogy el kéne kezdeni a karakter fejlődést, így valami küldetés után kutatott. A főtéren meg is pillantott egy plakátot érdekes információval.

Kecsegtető ajánlatnak tűnt főleg, hogy Kotaro még első szinten baktat, így megnézte az időt, hogy pontosan mennyi ideje van odaérni. Mivel korán kelt reggel így volt még ideje bőven, de mivel nem tudta milyen messze van az a falu így úgy volt vele, hogy inkább odaér hamarabb mint mikor kell és legfeljebb majd vár.

Mikor odaért nem volt még ott senki legalábbis nem látott senkit. "Persze miért lenne itt bárki egy órával a megbeszélt időpont előtt." Mondta magában majd elkezdett egy kicsit körbenézni, hátha talál valami érdekeset, majd mikor befejezte a nézelődést leült az egyik ház falához az árnyékba és ott várakozott. Nem kellett sokat várnia és felbukkant egy nagyjából nyolc éves kislány egy nála majdnem kétszer akkora fejszével. Eleinte azt hitte, hogy egy NPC vagy valami hasonló, de mikor jobban megfigyelte feltűnt az indikátor és a céh logó. Továbbra is ott ült a ház mellett és ott nézett utána a céhnek. Azt sejtette, hogy ő az aki a plakátot rakta ki, de mégis furcsállta, hogy ennyire fiatal és egy olyan játékban ahol végleg meg lehet halni. "Lelkes egy kislány." Gondolta magában egy halvány félmosollyal az arcán. Közbe nézte az információt a céhről (Persze, ha van olyan). Pár perccel később megjelent egy újabb játékos, aki már egy kicsit jobban kinézhetne egy olyan srácnak aki segíti az alacsonyabb szintű játékosokat, de Kotaro továbbra is úgy gondolta, hogy az a lány az aki támogatni fogja őket. Így úgy döntött, hogy oda megy ő is hiszen látszólag már társalogtak és nem akart lemaradni valami fontos információról, hogy mégis, hova mennének, hányan és hasonlók.
-Jó reggelt.

by **The Gleam Eyes** Hétf. Aug. 16 2021, 20:40

A kis kislány látszólag eléggé izgatottan várta az érkezőket, és aki szemmel követi, látják rajta, hogy mintha egy kicsit zavarban is lenne. Ezt Mikhail is közvetlen közelről is megtapasztalhatja, ugyanis, ahogy „letámadja”, a fiúra emeli nagy szemeit, és hebegni-habogni kezd, kis kezével jobban átölelve a kis maciját. Egy kis ideig eltartott, hogy meg tudott volna szólalni, de megrázza a fejét végül, hogy összeszedje magát, és gyermeteg morcos dulifuli tekintettel néz a fiúra.
- Én nem játszogatok! Teljesen komolyan gondoltam, a küldetést!
Talán a fiúnak elsőre nem is esik le, de a lány teljesen félreértette a dolgot és azt hitte, hogy a küldetés pletyájának tartalmára gondolsz. Bár látszólag morcos, érezhető, hogy haragja nem igazán sok idejű, és pár pillanattal később, mintha el is terelődtek volna a gondolatai, mert ismét nézelődni kezd, főleg miután meghallja egy újabb érkező hangját. És Kotaro felé fordul.
- A…akkor ketten? – kérdezi bizonytalanul, majd az órájára néz – Ketten. – bólint – Az én nevem… izéé… szólítsatok csak Marynek. I…Izé elemi harmadikba járok (általános iskola 3. osztály) és szeretem a cuki vagy édes dolgokat. – mutatkozik be félénken, talán némi túl sok infót is megadva magáról, majd picit megemeli a fegyverét – I..izé... a játékban 37-es szintű Harcos vagyok és ez a fegyverem. Csak sárgás a sebzésem, szóval légyszi figyeljetek, hogy ne gyertek elém! Van esetleg valami kérésük… öhm… izé… - itt látszik, hogy kezd elbizonytalanodni – El tudnák mondani esetleg a nevüket? – néz rátok kedvesen, bár továbbra is félénken, látszólag nem véve észre, hogy Takada a környéken ólálkodik.

Határidő: Augusztus 30.

// Seina 500 szóval pótolhat, de a jelzett hiányzása miatt extra büntit nem kap //

by **Mikhail** Kedd Aug. 17 2021, 17:39

Pimasz félmosollyal méregettem a lányt, bölcsen bólogatva a magyarázatára. Szerettem, amikor az unokahúgom is így viselkedett. Mint egy macska, ami azért borzolja a szőrét, hogy nagyobbnak tűnhessen. Túlságosan ismerős volt a szituáció. Kedves és szomorú egyben, ha valaki már ilyen fiatalon felelősségteljes felnőttként próbált viselkedni. Önkéntelenül elkuncogtam magamat, majd barátságosan megsimogattam a kislány kobakját.
- Tudom-tudom. Ne vedd sértésnek, csak vicceltem! - közöltem vele, zsebre tett kézzel megállván előtte. Nem tűnt túl meggyőzőnek, ahogyan az várható is volt tőle. Jól szórakoztam a pillanatnyi indulatosságán. Tipikus kislányos modor volt a részéről – akárcsak Iori. Az emlék hatására kicsit kellemesebben álltam hozzá a ma reggeli feladatokhoz.
Rajtam kívül ketten voltak azok, akik elfogadták a gyerkőc jószándékú tutorálását. Egy-egy "hali"-val felérő intéssel köszöntöttem őket, majd figyelmem újból a szóban forgó leánykára terelődött. Nehéz volt elhinni róla, hogy valóban ezt a szintet érte el (bár a magam nevében beszéltem). Nyilván hasonló segítséget kapott, mint amit ő is kínált. Ebben biztos voltam.
Miután bemutatkozott, rajtunk volt a sor. Halkan megköszörültem a torkomat, gondolataimat összeszedtem.
- Mikhail vagyok, nevelőapa, patológus. – mutatkoztam be, még egy legyintéssel köszöntve az apró társaságot. – ...1-es szintű, lovag. – tettem hozzá kurtán, majd a hátamon hordott pajzsra és az oldalamon lógó rövid kardra böktem. Talán ennyi elég is volt. Talán még több is a kelleténél. Egyre nehezebb volt új és újabb arcoknak bemutatkozni. Minél többnek sikerült, annál többen távoztak az élet nagy könyvéből. Ilyen körülmények között egyszerű is volt a halállal korzózni. Féltem, rettegtem, mi várhat rám, ha elindulok ezen az ösvényen. „Legyetek hozzám türelemmel...” – akartam hozzátenni, de valamiért csak magamnak tátogtam el.

by **Kotaro** Hétf. Aug. 30 2021, 15:46

Kotaro szép nyugodtan sétált oda a két játékoshoz. Látszódott, hogy a kis picurka elég zavartnak tűnt. Azt viszont nem tudta a fiú, hogy pontosan mi miatt. A bemutatkozásra azonban időben odaért Kotari, így lehet, hogy nem maradt le semmi információról, de ha esetleg még is majd legfeljebb elmondják újra.
-Szóval bemutatkozni így kéne. - Figyelte a fiú a másik kettőt. Azt tudta, hogy nem lenne érdemes idegeneknek a rendes személyazonosságát megadni vad idegeneknek. -Akkor... Az én nevem Kotaro egyes szintű harcművész és ömm, üzlet ember vagyok. - Mondta a srác, hiszen azt nem mondhatja, hogy egy ex kommandós. Lehet, hogy gyanút foghatnak, hogy nem igazi személyazonosságot adott meg, de próba szerencse. Kotaro azonban nem értette, hogy mit ért a kislány, Mary sárga sebzés alatt.
-Ez mi ez a sárga sebzés? - Kérdezte a fiú, hogy tisztában legyen a dolgokkal, hogy mégis mi elöl kéne elhajolni vagy kikerülni. Majd ha választ kapott további kérdések merültek fel a harcművészben, de nem akarta nagyon húzni az időt így igyekezett rövidre fogni vagy csak a legfontosabb kérdéseket feltenni.
-Mi a terv pontosan? Hova megyünk, lesznek még más játékosok is akikkel fogunk majd találkozni. - Kérdezte a lánykát, aki a kora ellenére elég tapasztaltnak tűnik.

A társalgást követően Kotaro felkészült az útra illetve a küldetésre, fegyverei és felszerelései is egész jók voltak, csak nem fog valami rossz dolog történni. Ha meg mégis akkor ott a teleport kristály, az elég nagy biztonságot adott a fiúnak. Nem volt nagyon gyanakvó, de azért nem akart sok infót átadni. Ellenben ő sok mindent meg szeretett volna tudni, hiszen azért jött.

by **Takada Hiroshi** Hétf. Aug. 30 2021, 23:59

A harcművész tovább figyelt. Semmi olyat nem látott, ami miatt aggódnia kellett volna. A férfihoz és a kislányhoz hamarosan csatlakozott egy újabb fiatal férfi. Takadának ebből a távolságból úgy tűnt, hogy semmi extra nem történik. Kicsit jobban összpontosított a játékosokra.
A kislány egy céh tagja, épp úgy mint a később érkező férfi. A harmadik játékos szólós, és akárcsak az előbbi kettőnek neki is zöld az indikátora. A két céh jelvényt az öreg nem ismeri fel, bár ezen nincs is mit csodálkozni, mivel a saját céhén kívül mostanában nem nagyon jár sehova, és amennyire csak lehet kerüli a kontaktot az idegenekkel. Az idős sensei ritkán távolodik el a céhházuktól, csak akkor teszi, mikor kiballag a szafari területre némi „élelem” szerzés céljából, vagy lejön ide az első szintre piaclátogatásra. Egy ideje már minimumra csökkentette a szociális érintkezéseit. Pontosabban azóta, mióta beférkőzte magát az elméjébe az a gondolat, hogy nem a játék nehézsége miatt halnak meg a játékosok, hanem más hatalom és pénzéhes játékosok miatt.

Még egy ideig figyeli a hármast, de újabb jelentkező nem érkezik, a találkozó helyén pedig első megítélésre csak egy békés baráti csevej folyik. Takada előveszi inventoryjából a hirdetést és újra elolvassa, majd a kis csapatra emeli a tekintetét. Végül egy laza mozdulattal ketté szakítja a lapot, melyet ezáltal megfoszt a maradék tartóssági pontjaitól. A lap élénk csilingeléssel adja meg magát az enyészetnek miközben apró élénk színű lassan hulló pixelekre robban. Hiroshi elkönyveli magában, hogy a lap mindössze csak annyit jelenthetett, hogy egy pénzes céh tagja, menőnek ítélte ha valami extra tartós lapon hirdet. Azzal sarkon fordul és az érkezésével ellentétes irányban távozik. Mire a lap pixelei elérik a talajt az öreg már el is tűnt.

by **Seina** Csüt. Szept. 02 2021, 17:05

Seina kezei között szorongatta a kis lapocskát, amit időközben alaposan össze is gyűrt. Meg akarta mutatni nővérének és véleményt, valamint engedélyt szeretett volna kérni. Ure-chan a lelkére kötötte, hogy vigyázzon az efféle firkálmányokkal, mert gyakorta csapda. A reggeli alatt a megfelelő pillanatot várta, hogy előhozakodhasson vele, bár tartott tőle, hogy a fejében lejátszódó kis és rövid párbeszéd zajlana le. Ure nem védte túl Seinát mint az apja, viszont most pont ezért alakult ki a lányban egyfajta káosz, hogy mit is szabad és mit nem. Ure a legtisztábban és érthetően kommunikálta le Sei felé, viszont azok a bizonyos határesetek… azok a legrosszabbak.

Végül úgy döntött nem mutatja meg neki. Csupán közölte vele mikor és hol fog találkozni pár játékossal valamint, hogy szörnyvadászatra mennek, de még nem tudják merre. Ure pár másodpercig végig mérte a lányt és a hallottakat elkönyvelve engedte útra. A kötelező búcsúölelés, és a még kötelezőbb minden nálad van-e, ami kellhet után el is váltak egymástól.
Bőven idő előtt érkezett, még egyszer ellenőrizte hátizsákja tartalmát, mire egy vele egyidős lánykát pillantott meg talpig harci-díszben. Neki fele ennyi felszerelése sincs, sőt… A lány pedig hozzá képest túlzóan erősnek tűnt, még ha bátornak nem is. Bár biztos ő is hasonlóképp érezne, fordított esetben. Oda akart menni hozzájuk, de a lába tapodtat sem moccant. Csupán oda-oda pillantott, és próbálta az arcokról, gesztusokról leolvasni mi is történhet ott. Többen is elkezdték figyelni a kisebb csoportosulást. Eddig hárman voltak. Még most kell odamennie, később csak még ijesztőbb lesz. Nem szokott nehezére esni idegenekkel bájcsevejbe kezdeni, de ők mégis többen vannak és teljesen ismeretlenek. Bár, mintha az egyik fiú ismerősnek tűnne… amíg csupán hátulról látja, addig nem lehet benne biztos.

Hogy magabiztosabb legyen ő is elpróbálta fejben többször amit mondani akart. ~ Seina vagyok, tíz éves, kardforgató és….~ Már a gondolattól a torkában dobogott a szíve, hogy meg kell osztania az indikátora színét és annak miértjét. Nem akarta. Senkinek semmi köze hozzá, mégis szerette volna, ha megbíznának benne. Egyes szintű… hogy árthatna bárkinek is? Az apja nélkül tényleg képtelenség, arról nem is beszélve, hogy soha de soha nem fog még egyszer előfordulni. Nem tudják még egyszer rávenni! Hazudni akart, Ure pedig pont arra kérte, hogy ne tegye. Amikor egy emberrel áll szemben, valahogy nem érez akkora nyomást, mint így, hogy ennyien vennék körbe és tennék fel neki a kérdést, teljesen jogosan… Nem tartozik válasszal! Makacsul él és kitart benne ez az érzés. A nővére tudja, az apja tudja, ő tudja és ennyi elég is. Eldöntötte, ha megkérdezik, hazudni fog. A kezében összegyűrt plakátot szinte nedvesre izzadta ebben a reggeli jóidőben. Amint megindult volna a csapat irányába pixeldarabokat hordott az arcába a szél. Egy pillanatra még elcsípte egy darabkáját, ami megegyezett a saját plakátjával. Felpillantott és egy magas férfit látott elindulni az ellenkező irányba. Hirtelen ötlet vezérelte.
- Várjon bácsi! – Nyúlt az úr ruhája, karja után. Ha nem vette észre pár lépésig követte és elismételte az előző mondatot, ha pedig megtörtént a kontaktus, folytatta.
- A bácsi is ugyanúgy fél mint én? Ha már ketten vagyunk, nem fogunk félni. – Fejtette ki és remélte, hogy tényleg úgy van, ahogy gondolta. A bácsi is megijedt a tömegtől és ketten tényleg könnyebb odamenni idegenekhez, mint egyedül. Várta a fejleményeket, ha nem győzte meg és nem szólítják le, akkor lehet az úrral tart inkább.

Ha meggondolták magukat, akkor bizony elindulnak a kisebb tömeg felé.
- Mondjuk azt, hogy ismerjük egymást. Ha csapda, kevésbé mernek majd bántani minket. – Pillantott a magas férfira. Az ötlet lehet jó is volt, de bemutatkozni elfelejtett. Amint közelebb értek felismerte Michailt.
- Ohh! Még jó is hogy itt vagyunk, rá vigyázni kell. – Mutatott Michailre.
- Még egy egyszerű fáról is leesik… - Tárta szét a kezét értetlenül, miközben lehunyta a szemét. Időközben valószínű oda is értek, talán a fiú el is csíphette az utóbbi mondatot.
Majd ahogy odaért megmerevedett. A szemtől szembeni kommunikáció kifejezetten jól ment neki, de a lámpaláz nála is beütött mint a macis kislánynál. Teljesen leblokkolt és félt, hogy az indikátorát bámulják. Egy pillanatra meg is szédült. Elképzelhető, ha odakísérte a férfi, akkor ő mutatkozott be hamarabb, ez elég volt ahhoz, hogy a férfi mögé bújjon, ha nem tudott akkor pedig Michael mögé.

Köszönöm a türelmet!:

by **The Gleam Eyes** Szer. Szept. 08 2021, 08:32

[Kotaro, Mikhael]
Látszólag a kis Mary is felenged a feszült hangulatából, ahogy mindketten bemutatkoztok. Persze Mikhailre fúj egy picit, felfújt pofával, gyermeteges viselkedésről tanúbizonyságot véve. Mindenesetre talán ti is nyugodtabbak vagytok úgy, hogy látszólag nem haragtartó, de minden gyermeteges viselkedésének ellenére, látszólag nem felejtette el miért is vagytok itt. Kotaro kérdésére felé fordul és hümmögve gondolkozik, hogyan is válaszoljon rá.
- Izé… amikor ez a sáv színt vált, ugye a Harcos sebzése megváltozik. – mutat az életsávjára – Nekem színtől függetlenül, csak sárgás a sebzésem. Azt hiszem 130-140 körül volt a sebzésem… - morfondíroz bizonytalanul, de végül az újabb kérdés után, ismét felélénkül – Az erősséghez megyünk! Van ott egy csúnya fészek teli-teli csúnya bogarakkal. Alapjáraton nem kéne ilyen alacsony szinten lennie. Legalábbis a barátom azt mondta. Tudjátok, ő vezeti a Nyan Warriorst és nagyon okos ám! De izé… szóval igen, azt javasolta, hogy kérjek segítséget alacsony szintűektől, így asznos lehetek számotokra… izé… remélem, tényleg az leszek. De ne aggódjatok! Én itt leszek és megvédelek titeket!
Látjátok a csillogó szemeiben, hogy komolyan gondolja, bár talán nem ad nektek túl sok bizodalmat a fiatal kora, de ha hisztek neki szintje kapcsán, akkor biztosak lehettek abban, hogy ezen a területen tényleg nincs túl sok dolog, ami árthat neki, és ha tényleg a helyén van a szíve és az esze, nem lesz bajotok. Mindenesetre, ha nincs több kérdésetek, még vár egy picit, de végül megadja az indulásra a jelzést. És egyelőre magabiztosan, de megindul veletek, ismét a földön maga után huzigálva, nagy fegyverét.

[Seina]
Úgy döntöttél, hogy a közelben található idősebb bácsit veszed üldözőbe, aki nemrégiben ugyanazzal a csoporttal szemezett, mint te. Azonban, ahogy felé nyúlnál és leszólítanád, hallod a férfi hangját és a következő pillanatban elteleportált a helyről, így csak a pixelfelhő után kapattál csak. A férfi által említett szintről még csak nem is hallottál, szóval biztos lehetsz benne, hogy nem az 1. szinten van az említett dolog. Viszont, ha jobban odafigyelsz a környezetedre, érzékelheted, hogy a közelben fémes csikorgást hallhatsz, illetve az előző kis csoport is megindult. Sajnos emiatt döntés elé kell állnod. Vársz, hátha találsz még egy embert, akit sikerülne meggyőznöd, hogy veled tartson a küldetésre, vagy egy magad szaladsz utánuk. Az utcán elég kevesen vannak, így nehéz dolgod van, ha az első terv mellett döntesz, de akár hogy is legyen, szerencsédre nem haladnak olyan gyorsan, hogy pár másodperc alatt kelljen döntened.

Határidő: 09.22.

// Takada kérésre kikerül a meséből //

by **Seina** Szer. Szept. 08 2021, 22:25

Seina félt egyedül odalépni a csoporthoz, pedig nagyon szeretett volna részt venni egy efféle kis kalandban. Nővére óvva intette az ilyesfajta „forrás nélküli” megbízásoktól, de ennek ellenére is megnyerő volt számára a kis banda. Ahogy gyűltek az emberek, úgy vált egyre nehezebbé számára, hogy bátorságot gyűjtve odalépjen hozzá. Megoldását egy másik játékos kíséretében látta, így lelt rá az egyik bácsikára. Aki mint valószínű szintén a szórólap miatt jöhetett ide. A bácsi szimpatikus volt számára, morci mégis melegszívű úrnak tűnt. Kiszemelte magának, de mire bármit is kérdezhetett volna elpixeleződve továbbállt, egy messzi-messzi helyre.
Seina karocskája megdermedt a levegőben, amivel a férfi után nyúlt és kézfeje csalódottan ernyedt el amikor tudatosult benne - elkésett. Felsóhajtott. Megfordult a fejében, hogy visszatér nővéréhez, de mintha említette volna, ő is kalandra megy. Pénzt kell gyűjtenie. Megfordult és a tömeg után nézett. Egy éles fém, talán kard csikorgása hallatán kirázta a hideg. Keresni kezdte a hang forrását, de végül úgy döntött, jobb ha tovább áll és csatlakozik valahogy a többiekhez. Olyan cikinek érezte, hogy így rohan utánuk, mivel fogalma sincs mit mondjon. De pár percen belül valószínű, hogy utol is érte a kis csapatott.

- Várjatok meg! – Rohant feléjük és elhaló kissé halk hangon kérlelt titeket. Amint beért egy pillanatra zavarba jött, majd felismerte a Mikhailt.
- „Majom” - pillantott rád nagy szemekkel, meglepődve. Nem sértésnek szánta, csupán elfelejtette a számára különlegesen hangzású nevet. Titokban nagyon is örült a társaságodnak. Felocsúdott meglepettségéből és erőt véve magán felétek szólt.
- Köszönöm, hogy megvártatok. – Enyhén még mindig zihált.
- Szeretnék csatlakozni hozzátok, ha még lehet. – Nézett rátok azzal a nagy kék szemeivel, csak egy szívtelen dög tudna neki ellenállni. Ha megkapja az engedélyt folytatja.
- A-a nevem Seina-chan, és kardforgató vagyok, de még eléggé ügyetlen vagyok, viszont szeretnék tanulni, veletek… ha lehet. – Illedelmesen meghajolt, mélyebben is mint szükséges lenne. Ezt az alázatot az apja „verte” belé. Miközben gondolatban kifújta magát. Nem is volt olyan nehéz, mint amennyire félt tőle.

/Off: Ésszerűnek gondoltam, hogy ilyen téren megborítsam a sorrendet. ^^"/

by **Mikhail** Pént. Szept. 10 2021, 15:47

Szórakozottan mosolyogtam a kicsin, ahogyan nagynak és érettnek próbált látszani. Nem rosszindulatból vagy hasonlóból. A kisgyerekek hajlamosak voltak ezt félreérteni - persze sok minden mást is.
Amíg a szóban forgó leány a srác kérdésére válaszolt, az ismerős hang irányába fordítottam fejemet. Egy szívélyes mosollyal néztem Seinára, ahogyan apró, de fürge lépteivel bezárta a köztünk lévő távolságot… majd a „majom” jelzőre keserédesen grimaszoltam.
- „Kolizé”. – fintorogva viszonoztam az üdvözlését. A kellemetlen emlék ellenére örültem, hogy viszont láthattam a kislányt (még ha a küldetés kezdett inkább gyermekmegőrzőre hasonlítani, semmint egy rpg-s kalandra).
- Nem kételkedek én senkinek sem a képességében, de pontosan mennyivel erősebbek? – kérdően vontam fel szemöldökömet, karjaimat ölnél keresztbe fontam. Már a gondolata se tetszett, hogy a megadott szintnél erősebb szörnyeket kellene hentelni. Több fáradtsággal és veszéllyel járt. Más mmo-ban hosszútávon nem is érte meg kezdőként a nagyobb szintű helyeken xp-t farmolni. Ha egyedül rólam lett volna szó, fölöslegesen nem kockáztatnék. Tekintetem egy fél pillanatra Seinára tévedt, aztán vissza Maryre.
A válaszra – tetszett vagy sem – értően bólintottam. Ettől függetlenül már nem igazán állt szándékomban visszafordulni. Egy kicsit haboztam, megvártam, hogy a küldetést feladó lányka vezesse a sort. Ismét csak szórakozásomban mosolyogni tudtam, miképpen Mary a túlméretezett fegyverét esetlenül huzigálta. Elgondolkodtam, hogy felajánljam-e, hogy segítek neki vinni az alabárdját/baltáját, de csak az amúgy is ingatag önbizalmát romboltam volna vele. Helyette Seina mellé húzódtam. Halvány mosollyal jeleztem neki a viszontlátás szívélyességét.
- Szeretnéd, hogy fogjam a kezedet? – kérdeztem halkan, menet közben. Láttam rajta, hogy izgult és valószínűleg félt is. Kis elszánt volt, hogy egyedül el akart indulni erre a kalandra – védelem ide vagy oda. – Ha ügyesek vagyunk, szerintem most is találunk szép faleveleket vagy képeket a kollázshoz. – tettem hozzá, a válaszától függetlenül.

by **The Gleam Eyes** Csüt. Okt. 07 2021, 23:16

Látszólag jól érezhetően Seina és Mikhail jól ismerték egymást, bár hirtelen egymásra találásuk kissé furán adta ki magát. Mary vállai ugrottak egyet picikét, ahogy a lány utánuk kiáltott, bár ha nem figyeltek rá, talán észre se veszitek, hogy picit meglepődött, de mindenesetre bizonytalanul megfordulva, végül bevárta Seinát. Viszont látszólag nem tudja, mit kezdjen azzal, hogy egy nála pár évvel fiatalabb lányka is felbukkant. A két fiúra pislantva végül, visszafordul Seina felé, és félénken felé fordul, a maciját ölelgetve fél kézzel.
- I… Izé… Szia! Persze jöhetsz te is. Én… izé.. Én Mary vagyok a Nyan Warriorstól. És Harcos vagyok. Szívesen fogadunk a soraink közt téged is. – ezután Mikhail felé fordulva válaszol – Hát izé… tudod alapjáraton, az első szinten is megfordulhatnak igazából, mert a tízes szint alatt bárhol felbukkanhatnak, csak furi az ekkora boly.
Mindenesetre, ha nincs több kérdésetek, akkor a csapatot vezetve csöndesen bandukol a csoport élén, látszólag nagyon belemerülve a dologba, mert a térképét nézegetve, látszólag próbál megtenni mindent, hogy jó úton menjetek tovább. Mindenesetre ahogy eléritek a Mezősséget, rögtön feltűnhet nektek, hogy több vaddisznókból álló csoportosulás is tisztán kivehető a legelőn, sőt az egyik majdnem tucat egyedszámú csoportosulás felé a kislány el is indult, látszólag észre se véve őket. Azonban, ha szóvá is tennétek, akkor csak nagyokat pislogva rátok néz.
- De hát… ezek csak Vaddisznók. Ezek buták és gyávák, nézd!
Ezzel folytatja is az útját, és jól láthatjátok, hogy a mobok elkerülik őt. Aki jártas az MMO-kban persze rájöhet, hogy ez nagy eséllyel azért van, mert a kislány szintje jóval az itteni területen felbukkanó lények fölött van, és nem ritka az, hogy az ilyen játékokban, még az alapjáraton agresszív szörnyek is inkább elmenekülnek a játékos elől, ha az nem provokálja őket. Mindenesetre békés kutyagolás elé néztek és nagyjából egy fél órás, kényelmes séta elé néztek még elé, melyen Mary jóformán a térképére ragadva bandukol előre, nem kezdve bele semmilyen témába, hacsak nem szólítjátok meg.

Határidő: 10.24.

Kotaro 500 szóval pótolhat

by **Kirigaya Suguha** Vas. Nov. 07 2021, 10:20

Szeretném megkérni a játékosokat, hogy az elkövetkezendő egy hétben jelezzék Glem-felé, mikor tudnak legközelebb ide írni, szeretnék-e egyáltalán folytatni a küldetést. Amennyiben többségben a küldetés feladása mellett döntötök/nem jeleztek vissza, úgy megkérem a mesélőt, hogy a küldetést egy hét múlva zárja!

by **Seina** Vas. Nov. 07 2021, 22:29

Seina váratlanul toppant be a kis csapatotokba. Érthető ha ez meglepettséget okozott a party bármelyik tagjának. Csupán Mikhail jelenléte adott neki elegendő bátorságot, hogy csatlakozzon hozzátok, ezért is szólította le a fiút köszönés helyett egy „gúnynévvel”. Mivel teljesen elfelejtette azt a furcsa de szép csengésű nevet, amivel bemutatkoztál neki. Bátornak akart tűnni, aki egy ilyen idős fiút is képes „csúfolni”, anélkül hogy bántanák. Amolyan buta dominanciaharc volt ez részéről, hisz még csupán keresi-tapasztalgatja helyét a világban, az emberek között. - Mit szabad és mit nem, mivel mit ér el és hogy forgathatja a javára a dolgokat. - Talán örökölt valamennyi hajlamot apjától a manipulatív viselkedésre. A visszavágás Michail részéről megtörtént, erre büszkén felemelte a fejét és megszólalt:
- Kollázs. Kollázsnak hívják. - Csinált úgy, mint aki kijavít téged. Lehet nem sokáig lesz kedvenced a leányzó. Persze legbelül még pontosan az akinek megismerted, de most már azt is tudod, hogy Seina nem egy elveszett csöppség.

Az ismeretlenekkel bezzeg visszafogta magát, de igyekezett féllénkségét leplezni, esetlenül. A szavak hadarva és hangosabban érkeztek a szájából, egyszer még egy bizonytalan dadogás is megjelent a mondandójában. Mélyen meghajolt miközben izgatottan félte a választ. Amint bevettétek gyorsan felegyenesedett és alig láthatóan jobb karjával egy amolyan „Ez az!” siker gesztust közölt karja megfeszítésével, ökle összeszorításával és egy apró rántással befejezve. Nem volt egy feltűnő mozzanat, de érezhetően sikerélményben volt része. Ahogy a csapat elindult ő lemaradt és Michailhez csapódott. Pár pillanatig fürkészte az arcodat, bár semmi bántót nem talált rajta valószínű, de pár másodperc múlva lehajtotta a fejét, enyhén szégyenkezve.
- Tudod... nem akartalak bántani az előbb. - Közli veled halkan, ügyelve mások ne igazán hallják. Utólag mégis bántotta, mivel élvezte a veled való „szócsatát”, de csak utólag gondolt bele, hogy esetleg rosszul is eshetett. Amennyiben az ajánlatod még mindig áll, válasz nélkül csúsztatta bele puha, apró kezeit a tiédbe. A bűntudata elszállt és amilyen könnyen csüggedt el, olyan hamar rázódott is helyre lelkileg.
Az nagyon jó volna! - Válaszolta lelkesen, majd tekintetével talán most először komolyabban is végigpásztázta a többieket. Mary már bemutatkozott, de a másik fiúról talán pont lemaradt.
- Ő ki? - Kérdezte hangosan, talán az ismeretlen férfiú is meghallhatta. De ha ez nem volt egyértelmű a mutatóujját is rá szegezte Kotarora.

/Kotaru játékba bevonva, várunk vissza! Amennyiben a kövi körben nem jelentkezik, az utóbbi mozzanata Seinának meg sem történt./

by **Kotaro** Hétf. Nov. 08 2021, 19:14

A fiú bólintott egyet a kislányra, amikor megkapta a kérdésére a választ. Kotaro az indulást követően csendben követi a csapatot, nem volt túl beszédes, ami kérdés az érdekelte azt a lovag fel is tette, és ezzel együtt a lány meg is válaszolta a kérdést. Illetve mikor bevárták a kardforgatót láthatóan ismerték egymást és jóban is voltak. "Én se használtam még kaszát soha." Mondta magában figyelve a fegyverének az alakját, hogy mégis milyen módon lehet azzal harcolni anélkül, hogy ne akadályozza a mozgást a méretéből kifolyólag. A való életben ugyebár pisztolyon kívül nem használt mást, és azt se olyan sűrűn, csak akkor, ha nagyon szükséges.

A rövid pihenő után ismét csendben folytatta a csapat követését. Az azonban érdekelte, hogy mégis, hogy kerülnek ide ebbe a játékba ilyen fiatal gyerekek. Hiszen ez a játék már egy jó ideje elindult, de hogy még mindig vannak olyan elvetemültek akik még most is csatlakoznak a játékba. Persze Kotaro is ebbe az "elvetemült" csoportba tartozik, de annak legalább nyomós oka is van, és persze ő legalább nem egy gyerek aki még az első osztályba jár. Azonban ezt a dilemmát hamar elengedte, hiszen nem az ő dolga meg az ő egyes szintjével nem is tudna mivel segíteni, még ha akarna akkor se tudna. Annak örült viszont, hogy annak ellenére, hogy a csapat amatőr szintje miatt van köztük egy kicsit tapasztaltabbnak tűnő játékos, akinek még a szintje is rendben van. Persze elmondása alapján nem lesz nagy veszély, de amennyi információt mi megtudtunk az még édes kevés, hogy biztonságban érezzék magukat. Többek közt a terület leírását és annak esetleges veszélyeit. Hogy ezzel az információban azért igyekezzen tisztában lenni, a kislány mögött sétál és a térképét lesi. Nem sokkal később a mezőségre érve körbenéz, de továbbra is követi a kislányt. Majd felfigyelt a kardforgató hangjára.
-Kotaro vagyok, egyes szintű vagyok és felfigyeltem a hirdetésre, gondoltam meglesem. - Fordult hátra a fiú szűk szavúan bemutatkozva a fiatal kislánynak. -De nem vagyok egy hű de rendkívüli forma, szóval a csatában ne várjatok tőlem sokat. Itt a játékban még nem is harcoltam és így nem igazán tudom, hogy a jelenlegi fegyveremet milyen módon lehetne használni. - Folytatta tovább, azonban tanácsra nem számított, de ha esetleg valaki ad neki egy ötlete akkor azt szívesen megfogadja. Viszont mivel ki zökkentették a némaságából ezért úgy döntött, hogy kérdez egyet a harcostól. -Valamit a helyszínről lehet tudni? Gondolok itt a fennálló veszélyekre és egyéb hasonlóságokra. - Nézett a harcos kislányra.

/Ez 400 szó, ha nem baj a maradék 100-at azt a kövi körbe igyekeznék pótolni és köszönöm a türelmet./

by **Mikhail** Kedd Nov. 09 2021, 18:22

A kislány tudálékos kijavítási szándékára gúnyosan nyelvet öltöttem. Tudtam, miről volt szó, de csak a legutóbbi találkozásunkkor idéztem vissza szavait. Ettől függetlenül aranyos, a maga módján, hogy korrigálni próbált.
- Tudom én aztat, csajszi. Tudom én ám aztat. – hagytam rá, fejét megsimogatva.
Elvigyorodtam a néma ujjongásán. Ezért kedveltem jobban a gyerekeket… persze nem úgy! Különösképp figyeltek mások érzésvilágára, ha arról volt szó. Tudták, mi az igaz szeretet jelentése. Ha jobban odafigyelnénk rájuk, a világ is valóban egy szebb hely lenne.
Így, ahogyan Seina ujjai az enyéim köré tekeredtek, nyilvánvaló volt. A vörös indikátora ellenére mégiscsak egy kislány, aki túl hamar, túl sokat látott. A félénk kijelentésére megértően bólintottam.
- Nem bántottál meg vele, ne aggódj. – mondtam mélyebb, melegebb hangon. – Sőt, még szeretem is, hogy csipkelődsz. Tudod, hogyan állj ki magadért. A világ nem minden esetben egy kedves hely. Tudnod kell, néha hogyan vágj vissza.
Egy újabb biccentéssel győztem meg még saját magamat is erről az igazságról. Tudtam, hogy az emberek sötétek. A fejük is, a lelkük is. Az arcodba mosolyognak, de a hátba szúrnak. Jobb volt felkészülten várni a legrosszabbat. Mindig is így éltem, és mindig is így fogok. Csak az szomorított el, hogy más gyermeknek is meg kellett látnia ezt a szörnyű igazságot.
A kislány kérdésére felocsúdtam gondolatomból. Szemöldökömet felvonva néztem Kotarora, miközben bemutatkozott Seinának.
- Gond egy szál se, most lesz időd kitapasztalni. Majd fedezlek! – kacsintottam, a hátamon lévő pajzsra mutatva. Próbáltam a magam módján megnyugtatni a srácot.
Kissé kétkedően méregettem Maryt. Igen, tudom, hogy jóval magasabb szinten a mobok nem aggroznak be, de ha a nyakamról volt szó, okot adott a kételkedésre. Kotaro kérdésének megválaszolásáig hallgattam, minden esetre.

by **Strea** Szer. Dec. 08 2021, 08:34

Második figyelmeztetés: megkérem a mesélőt, hogy vagy a napokban folytassa a küldetést, vagy zárja le.

(A harmadik figyelmeztetésnél automata zárás következik majd.)

by **The Gleam Eyes** Csüt. Dec. 09 2021, 21:15

Sajnálatos módon személyes okok miatt nem tudom folytatni a mesélést. Épp emiatt a küldetést lezárom, és a játékosok még a cél elérése előtt végül szétoszlanak.

Alap jutalmak

Mikhail: 55 exp, 70 arany
Kotaro: 30 exp, 40 arany
Takada Hiroshi: mivel nem volt meg a 3 kör, sajnos nem jár jutalom neki
Seina: 30 exp, 40 arany

Keresés

Céhbónuszok

Sarugami, Saibaitachi, Kotaro, Seina +40 aranyat kap a bankba és összesen 2x15 expet kapnak: Saibaitachi, Sarugami 7 exp, Seina, Kotaro 8 exp.

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] A Rémségek Nyomában

[Küldetés] A Rémségek Nyomában

Re: [Küldetés] A Rémségek Nyomában

Re: [Küldetés] A Rémségek Nyomában

Re: [Küldetés] A Rémségek Nyomában

Re: [Küldetés] A Rémségek Nyomában

Re: [Küldetés] A Rémségek Nyomában

Re: [Küldetés] A Rémségek Nyomában

Re: [Küldetés] A Rémségek Nyomában

Re: [Küldetés] A Rémségek Nyomában

Re: [Küldetés] A Rémségek Nyomában

Re: [Küldetés] A Rémségek Nyomában

Re: [Küldetés] A Rémségek Nyomában

Re: [Küldetés] A Rémségek Nyomában

Re: [Küldetés] A Rémségek Nyomában

Re: [Küldetés] A Rémségek Nyomában

Re: [Küldetés] A Rémségek Nyomában

Re: [Küldetés] A Rémségek Nyomában

Re: [Küldetés] A Rémségek Nyomában

Re: [Küldetés] A Rémségek Nyomában

Re: [Küldetés] A Rémségek Nyomában