[Játékos Küldetés] Fraggy nyomában

A kis gólem híven a szokásához, előttem pár méterrel megy előre, könnyedén kikerülve az útjába akadó játékosokat, már-már unásig mondtam neki napi szinten, hogy ne siessen, de számára ez még nem számít sietségen és arra ügyel, hogy ne távolodjon túlzottan messzire. Egyszerre csak beértem Aisut aki egyhelyben lebegve figyelt egy irányba, oda néztem én is egy lány volt ott, aki ép az egereket áztatta, szinte amint volt időm megállni a kis gólem mellet, már oda is ment a lányhoz, bár hozzá nem szólt, de ahhoz elég volt, hogy én is odalépjek. Mikor a lány zokogás közben elkapott a kis gólem kicsit megrezzent, de miután látta, hogy semmi komolyabb fenyegetés nem áll fent, oda-vissza pillantgatott kettőnk között és figyelte mit cselekszem. Annál többet, hogy végig hallgattam a személyt nem tudtam csinálni a vigasztalásban nem vagyok jó és egyéb dolgot se tudtam hozzá fűzni a dologhoz, így már-már kínos zavaromba majdnem eloldalogtam, de Aisu végül kizökkentett és egyből heves magyarázásba kezdett.
~Te most itt karod hagyni?!!...Elveszett a testvére, tudtommal te is keresel valaki, szóval érthetnéd, hogy mit érez most!
~Igaz, hogy én is keresem a barátom, de az más mint egy testvér…Tényleg nem tudok mit tenni…
~Segítsünk neki! Mármint és segíteni is fogok, te is állj mellém, én is mindig melletted vagyok…
~Tényleg ennyire segíteni akarsz neki?
~Igen, a helyet amit említett pont tudom is hol van…Indulás!
Azzal a lendülettel Aisu meg is indult a Sword and Phoenix felé, én még egy rövid mondatot tudtam elejteni a lány felé, utána indultam is a petem után.
-Nos, úgy tűnik segítünk neked, most megyek is, még a végén a petemet is lehet lesz keresni…
Majd futó lépésben haladva próbáltam utolérni a kis gólemet, aki túlzottan nagy lendülettel vágott neki a dolgoknak. Beérnem már csak Sword and Phoenix bejáratánál sikerült, ahol már kissé bizonytalanul torppant meg.
~Desdemona, még is hol kéne kezdeni és hogyan?
~Hát lehet kérdezősködni, hogy nem e látták, bár ha nem tudod mit csinálsz akkor miért kezddel bele…
~Hát…én csak segíteni akartam, de akkor menjünk be szétnézek és kérdezősködöm is…
Be is mentünk az említett helyre, bár kissé furcsa volt látni ahogy Aisu teljesen idegen játékosoktól kérdezi meg nem látták e a keresett személyt, bár azokon az infókon kívül amit az előbbi lány elzokogott mást nem tudott kérdezni. Viszont minden sarkot jól megnézett, a jelenet az általában szokott felfedező körútjaihoz hasonlított, bár most nyomokat keresett, hogy milyenek még ő se tudta. Néha szólt hozzám egy-két szót, hogy tudassa velem még megvan nem tűnt el, de ezen kívül mást nem nagyon szólt hozzám, nagyon lefoglalta kutakodás és a kérdezősködés. Nem is tűnt fel, hogy elment az idő ezzel, bár igaz én nem sokat csináltam eddig azon kívül, hogy figyeltem Aisu elnevesszen. Ami mind kettőnknek feltűnt az a sárga indikátoros alak volt aki betért, majd leült egy asztalhoz ahol már voltak és diskurálni kezdtek.
~Desdmona, közelebb megyek meghallgatom mit beszélnek, majd elmondom mit hallottam.
~Nem illik hallgatózni és nem tudnál feltűnés nélkül oda menni se…
~De, oda tudok lopakodni és lehet, hogy tudnak valamit arról a személyről akit keresünk. De most ne zavarj közelebb megyek és kihallgatom őket.
Ezek után, szinte már a talajt érve közeledett a társaság felé, teljes feszültségben volt, már egy ideje ott lapult a környékükön mikor a csuklyás alak intett felém. Most vagy a kis gólem miatt vagy ép más miatt azt nem igazán tudtam, de inkább elkönyveltem annak, hogy már megint lehet elnézést kérni Aisu viselkedése miatt, így elindultam az asztal felé ahol tartózkodott, viszont tisztes távolságot tartva megálltam és vártam mit is akar a személy. Amint közelebb értem Aisu már ott is volt min védelmező és ő is várta mi lesz most.

Épp arra jártam, mikor meghallottam sírni a lányt. Nem sétálhattam így el mellette –akár meg ha NJK is- így odamentem. Meghallgattam mit mond és már értem is miért sírt. Nem azt mondja, hogy meghalt, mint ahogy az történni szokott, ha elfogy az életpont. Hanem eltűnt. Fura és érdekel is. Úgy látom megvan a következő feladatom. Ottmaradok vele és próbálom vigasztalni, de négykor elköszön és elmegy. Utána már nem megyek, ideje megtalálni ezt a fogadót. Soha nem jártam még arra, a neve is ismeretlen számomra. Megkérdezek néhány NJK és egy kis bolyongás után meg is találom a helyet. Nem mintha sok pénzem lenne, amit piára költhetnék, de ez most szükséges a küldetéshez. Foglaltam egy asztalt, rendeltem és leültem, várván , hogy a felszolgáló kihozza az italomat. Egész barátságosak. Ahogy ülök, körbenézek.
Mindenhol nevetnek és egyes helyeken mintha még ünnepelnének is. Kivéve egy asztalt. Egy csuklyás alak ül ott, aki nem rég érkezett, indikátora sárga. Mikor épp belemerülnék a tanulmányozásukba, megjelenik a felszolgáló, az italommal. Megkérdezem tőle is, nem e látott egy Sarah nevű lányt, és ha igen, mi történt vele. Hátha. Miközben beszél, meglátom hogy a csuklyás alak nekem int. Szerintem a halál sem integethetne ennél szebben. Még szép hogy odamegyek. Visszaintek, hogy mindjárt ott vagyok és továbbra is hallgatom a felszolgáló meséjét, ha tud miről. Ha nem, faggatom még kicsit, aztán otthagyom és elindulok a kámzsás alak felé. A kézfogás nálam nem divat, nem értem miért értékelik ennyire túl az emberek. Leülök egy üres helyre az asztaluknál, a sárga indikátoros figurával szemben, megpróbálom megnézni az arcát hátha felismerem. Bár nem túl nagy az ismertségi köröm, de egy próbát megér ez is. Miután kinézegettem magam, megkérdezem:
-Mit akarsz?

Sok idő telt el azóta, hogy bekerültem ebbe a világba. Még sem történt velem semmi érdekes azon kívül, hogy találkoztam egy régi barátommal. De nem is az volt a legnagyobb gondom, hogy nem történt velem semmi érdekes, hanem az, hogy rákellett jönnöm, hogyha nem találok sürgősen egy erős szörnyet vagy valami küldetést, akkor soha sem fogok innen kijutni. Csak az a baj hogy nincsen túl sok tapasztalatom ezekben a dolgokban. Valahol még is csak el kellene kezdenem. Így hát elmentem a Kezdetek városának terére, hátha tud valaki nekem tanácsot adni, segíteni. Mint mindig a téren most is sokan voltak. Először csak sétálgattam, kerestem a megfelelő játékosokat akik elég tapasztaltak ahhoz, hogy választ tudjanak adni a kérdéseimre. De nem jártam túl nagy szerencsével. Sarkon fordultam és elakartam menni … de ekkor felfigyeltem egy játékosra aki nem tűnt ugyan túl erősnek, de látszott rajta, hogy valami nincs rendben vele. Ott sírt egy padon ülve a tér közepén, kérlelte az embereket hogy segítsenek neki, de ez nem érdekelt senkit. Én ezt nem értem … mindenkinek az a célja hogy kijusson innen nem? Akkor miért nem lehet segíteni egy játékos társnak? Oda mentem hozzá …
-Szia!Mond … minden rendben?
-Kérlek segíts rajtam, eltűnt a testvérem, Sarah! Kérlek! Láttam lezuhanni az életerejét, és eltűnt, hogyan … miért? – Mondta zokogva miközben öklével a vállamat verte.
-Segíts, megtalálni nekem Sarah-t … ő az egyetlen – szipogott egyet - .. testvérem.
-Kérlek … tudom, hogy ez most nehéz, de próbálj megnyugodni. – vártam egy kicsit ameddig összeszedi magát – Jól van. A nevem Justin Taylor. Eltudod nekem pontosan mondani hogy mi is történt?
- Segíts megtalálni, és megígérem, hogy kárpótolom a fáradozásaid. – hangja egészen leesett, maga elé nézett  valószínűleg máshol járt – legutoljára a Sword and Phoneixben láttam és utána tovább mozgott északnak. Ott történhetett valami. Láttam leesni az életerejét aztán eltűnt.- tört ki belőle újra a zokogás. Tudtam előre hogy nem lesz könnyű dolgom. Ez az egész sztori nagyon zavaros volt. Hogyan tűnhetett el egy játékos semleges területen belül nyom nélkül?
-Jól van, nyugodj meg ... Segítek neked meg keresni a testvéredet. – igaz hogy még mindig sírt, de látszott rajta hogy nagyon örül neki. – Most menny haza és pihend ki magad, én pedig elmegyek a Sword and Phoenixbe és körbe nézek ott. – Még egyszer megköszönte a segítségemet és haza ment.
Én pedig át teleportáltam a Sword and Phoenixbe hogy nyomokat keressek. A hely teljesen meg volt tömve emberekkel és a személyzet is nagyon kedves volt. Foglaltam magamnak egy asztalt és leültem oda egyedül. Elkezdtem tanakodni hogyan is történhetett ez az egész? Szerintem nem ölték meg, hiszen semleges területen belül nem ölhetnek meg senkit … vagy még is? Lehetséges hogy Sarah-t megtámadták, megsebezték, majd át teleportált egy másik városba? Miközben ezen gondolkodtam ( mér korábban is fel keltette a figyelmemet ) nem tudtam nem észre venni egy elég fura alakot az arcát csukja fedte el és a sárga indikátor nagyon kitűnt a tömegből. Leült egy asztalhoz ahol már ült két játékos és  váltott velük pár szót. Próbáltam kihallgatni, hogy miről beszélnek, de nem jártam nagy sikerrel. Szerintem észre vette hogy figyelem őket, mert nagyon kinézett magának. Először nem történt semmi, aztán egyszer csak intett hogy mennyek oda hozzá. Ez az egész helyzet nagyon furavolt, hiszen nem is ismer ráadásul elég fura alak. Azonban nagyon furdalt kíváncsiság vajon mit akarhat tőlem. Szóval elindultam hozzájuk...

Nyugodtan hallgatom a történetet, bár picit meglep Black kitörése. Viszonylag megtudom érteni mit érezhet.
- Lancer vagyok, –illik bemutatkozni ha ő is megtette- és Liv küldött valóban. Bár nem ismerem őket -mondom miközben körbenézek. Ezekszerint velük kell majd összedolgoznom. A lány csinos és fiatal, a fiú meg törékeny szöszinek néz ki. Visszanézek Blackre. Izmost testfelépítésű, nem velem egykorú, harmincas éveiben járó férfi. Jó harcosnak tűnik. Közben hallgatom a mondandóját.- Honnan tudod biztosra, hogy halott? Oké, elkell kapnunk a fickót, mert gyilkos. De ettől függetlenül még életben lehet, nem 100%, hogy ő ölte meg, nincs róla bizonyíték. Ami pedig azt illeti...én nem börtönbe juttatnám, hanem megölném. Ő ölt, haljon meg ő is, bárkit is ölt meg, Saraht, vagy mást. Feltéve ha tényleg rátudjuk bizonyítani. A vörös indikátor sem Szentírás. De ez csak személyes vélemény, nem én vagyok a megbízó. Ha csak börtön, akkor börtön...bár ha szegény meghal harc közben, azért nem vállalok felelősséget. Liv meg tényleg nem biztos, hogy elviselné a hírt, már amennyire ismerem, jó döntés volt hallgatni róla. Mond...mi volt a kapcsolat közted és Sarah között? Igen, tudom hogy bunkóság így megkérdezni, de érdekel.

Közben gondolkozom hol szerezhetnénk információt. Akármennyire is haszontalanok a csatlósai, szerintem körbekérdezgettek már mindenkit a környéken. Semmi értelme nem lenne, csak az időnket pazarolnánk, a fickó megelmenekülne. Így meg nem tudjuk hol keresni. Tehát marad egy újabb kör. A kocsmáros felé fordulok:

- Inkább infó kellene. Nem tud semmit a fickóról a képen? Hol lehet? Esetleg az ismerősei hol lehetnek? Fiatalság, ti sem ismeritek?-fordulok oda a leendő segítőtársaimhoz.

Nagyon gyanús volt nekem ez a csuklyás alak. Nem tudtam pontosan, hogy mire is kellett volna számítanom a kinézete alapján. Leültem vele szembe az asztalhoz, de ő egyebet sem csinált mint csak a karakter lapját, vagy az asztallapját, vagy pedig az ökölbe szorult kezét nézegette. Nem szóltunk egymáshoz semmit … de ő még is azt mondta hogy „a kérdés helyes”.
- Mi … milyen kérdés? – Egyáltalán nem kérdeztem tőle semmit, de végre legalább a nevét tudtam és, hogy  ő is egy játékos pont mint én. Liv? Szóval így hívják azt a lányt akit láttam a téren sírni. De még is honnan ismeri őt és honnan tudta, hogy én is ide fogok jönni? Ráadásul meglehetősen agresszív volt. Mintha mindenegyes szavával ölni tudott volna.
- Te ismered Liv-et? – Ha már megegyeztek akkor miért kért engem Liv arra hogy segítsek neki? Mi folyik itt? Egyáltalán ki ez az ember valójában és mit akar? Ekkor azonban csuklyáját levette a fejéről és felállt a székből. Rossz előérzetem támadt… A fogadóban minden vendég rémült tekintete ránk szegeződött, mintha valami horror filmbe csöppentem volna.
„Sarah halott!” – Kimondta amitől a legjobban tartottam. Szavai úgy hatoltak a belém hogy azt hittem majd megszakad a szívem. Szemmel láthatólag neki is nagyon fájt ez az egész dolog. Biztos hogy van, "volt" valami kapcsolata Sarahval és Livvel. Az viszont nagyon jól jön hogy tudja ki a gyilkos, így legalább több esélyünk van arra hogy minél előbb megtaláljuk. Szerintem jól tette hogy el hallgatta Liv elől hogy Sarah meghalt egyenlőre még tényleg jobb ,hogy nem tud róla, én sem fogom neki elmondani. Elém tolt egy papírt … egy fénykép volt rajta egy játékosról és az adatai. Nem ismertem a képen látható személyt és a Wolfy név sem mondott nekem semmit. Remek … a nagy semmi. De ez akkor is furcsa. Én eddig úgy tudtam hogy semleges területen belül nem lehet megölni senkit. De úgy látszik hogy tévedtem. Blacket nagyon megviselte Sarah halála. Biztos, hogy nagyon szoros kapcsolat volt köztük.
- Kérlek próbálj meg megnyugodni. Igaz, hogy én nem ismertem Saraht de engem is nagyon kikészített a halála. Van valami ötleted, hogy merre menekülhetett a gyilkos? Szeretnék róla minél többet megtudni, hogy … - ekkor azonban az egyik kocsmáros félbe szakított utasítván, hogy ne is törődjek Blackkel. Nem igazán tudott érdekelni a véleménye, csak elengedtem a szavait a fülem mellett. Most már szeretném tudni hogy mi történt Sarhval és hogy ki a gyilkosa. Azonban amíg ezen tűnődtem nem tudtam nem észrevenni hogy a kocsmáros igen csak ráncolta a homlokát a kezemben tartott kép látványán.

A kis gólemet kiszúrták még mielőtt oda értem volna, majd a két alak el is inalt csak csuklyás maradt. Azt, hogy Aisu mit hallott nem tudom, de mivel szótlan maradt gondolom semmit, kissé látszódik rajta a csalódottság is, de mivel hatásos testőr szerepet akar betölteni ezt hamar el is felejtett és inkább ált elém pajzs ként, bár szükségtelen volt min később kiderült, közben jöttek még mások is, két fiatal ember. Velük kellesz együtt dolgoznom, bár ez nem is nekem való feladat, lehet tényleg pórázt kéne kötni Aisura, nehezebb dolga lenne belerángatnia a önfejű akcióiba.
~Ohh, ők is attól lánytól jöttek, mint mi…Ez a fura fickó aki itt volt, meg ismeri mind két lányt.
Bár attól függetlenül, hogy most senki más nem hallja Aisut, nagyon beszédes én nem mondok neki egyelőre semmit, inkább hallgatom mit mesél Black Chevaliar úr. Eddigi elmondások szerint az Sarah nevű lány már halott és a tettes kell megkeresni nem őt, hát ez kissé problémásabb, de kis gólem még nem rettent vissza, hisz ő most elhatározta, hogy segít mindenkinek…
Én csendben hallgatom a fejleményeket, nem is tudtam és nem akartam mit hozzá fűzni, közben oda jött a kocsmáros és egy kép is került az asztalara állítólag a tettes van rajta, de nincs nagy ismeretségem a játékba és hasonló játékost még csak nem is láttam, sőt eddig még vörös indikátoros karakterekkel se futottam össze.
~Desdemona nézd a képet…Ez a tettes furán néz ki, hogyan kéne neki állni a dolgok megoldásának…Mindenki kérdezősködik te miért nem?
~Aisu mit kérdezzek? A lényegre már rá kérdeztek, én személy szerint nem vagyok jó az ilyesmibe sőt egyáltalán nem az én világom ez itt. Te rángattál bele, így ha neked van kérdésen, akkor azt továbbítom, de addig inkább meghúzom magam…
~Kérdés…Nekem nincs én se tudom mit kéne kérdezni…De, de attól még jó ötlet volt elkezdeni, ezért most nem szidhatsz le…
Beszéd közben a kis gólem erősen hadonászik, azt hogy miről beszélünk épp senki se hallja, csak Aisu erős hadonászását lehet látni.

- Így már szinte biztos, hogy ő volt a gyilkos, mehetünk megö...elkapni. Ránézésre sem láttad milyen erős volt, hányas szint körül? Bár ha négyen megyünk, kötve hiszem hogy túl sok esélye lenne. Te is jössz, ugye?

Mire ezeket végigmondtam, szépen végigmustrált minket a szemével. Nem tudom mit vizsgál, lehet csak azt akarja kimutatni, hogy mindannyiunkhoz beszél.

- Igen, azt sejtem, hogy kedvelted. Azt mondod kiment és mire bejött lett piros az indikátora...Sarah magától, vagy erővel ment oda? Valaki esetleg láthatta is mi történt. Itt, az ivóban sem volt senki aki neked segítse ameddig feltartanak? Zavaros nekem az egész...

Látom, hogy épp össze akarja törni ami a kezében van, de miét mondanák bármit is, megértem hogy dühöng...közben a kocsmáros is válaszolt, bár nem olyat ami tetszene. Nem hagyhatjuk itt Black-et, legalább én ittmaradok vele. Főleg most, hogy azt mondja tudja hol van közüllük kettő.

- Ti ketten –petestől hárman- menjetek és kérdezzétek ki a kocsmáros, majd gyertek vissza ide.
Ha hallgatnak rám a többiek, visszafordulok Blackhez, és ezt mondom neki:

- Na, ez alapján már legalább elindulni eltudunk. Hol van? Egyébként...belekötöttek, azt megértettem, de nem értem, hogy fajult gyilkosságba az egész...még ha szép lány is volt Sarah, mást is csinálhattak vele...Na mindegy, megbűnhődnek az összesen ezért.

Ha nem hallgatnak rám a többiek, akkor nyomatékosabban mondom nekik. Ha így sem hallgatnak, akkor először kikérdezem Blacket, majd elmegyek én a kocsmáros után, és felteszem neki is a kérdéseimet.

- A csinos pincérlányokat láttam, nem vetném meg ha az egyik mellett ébrednék..de eltértünk a témától. Engem az érdekel, mit tud Fraggyról meg arról a háromról. De ha ennyire akarja, elmondhatja hogy sárgult be Black.

Hallgattuk a beszélgetést, ugyanis mi nem szóltunk semmit, mármint azonkívül, hogy egymás között konzultálunk Aisuval, de egyébként a többiekhez se szóltam és még egy kérdés se hagyta el a számat az üggyel kapcsolatban. A kis gólem eleven mint mindig. Aztán jött a döntő pont, most akkor maradjuk Blackel vagy a kocsmárossal menjünk el és tőle kérdezzünk, az egyikünk a hirtelen összeverődött csapatból persze, átvette az irányító szerepet, ami meg Aisunak nem tetszem már csak megszólítás és a hangnem miatt se, bár nekem se tetszett a stílus amiben elő adta a dolgokat, de el kell fogad fölösleges ilyeneken felhúzni magam, bár a kis gólem felhúztam magát és az illető arcába is mászott és erősen hadonászott miközben bőszen magyarázott, amit persze a nem hallott ismételten senki se csak én.
~Ki mondta, hogy te vagy itt főnök!! És mi az, hogy csak így parancsokat adsz itt nekem és a gazdámnak!!  Kinek képzeled magadat te?!!...
Már annyira hadonászott a kis gólem és olyan közel, hogy kis híján fejbe vágta Lancert, de időbe sikerül elkapnom és hátrább húznom, így továbbra is csak a levegő az amit a karjaival hasít.
-Elnézést kérek emiatt. Kissé aktív és hírtelen haragú. De, ha meg történ ez a kis közjáték, akkor bemutatkoznék és elmondanám a kis aktív támadó nevét is… - zavaromban nem tudtam mit csinálni, csak egy enyhe mosoly ült ki az arcomra, nem gondoltam volna, hogy Aisu ilyesmit fog csinálni – Így utólagosan akkor, az én nevem Desdemona a kis gólem pedig Aisu.
~Miért kértél elnézést, nem kellet volna nem járt neki!!...
Közben Aisu még mindig hevesen reagál a dolgokra, ki is csúszott a kezeim közül, minek eredménye az lett, hogy utána kaptam és magomhoz öleltem és a gólem lendületével együtt estem rá Lancerrel, eléggé kellemetlen helyzetet csinált Aisu ismét, nem volt eléggé kellemetlen a támadó fellépése is még most ez is…Azért ez meglepte a kis gólemet is, így abbahagyta húzást és a hadonászását, még éreztem is, hogy próbálja akadályozni az esést azzal, hogy megtart csak már későn, amint visszanyertem az egyensúlyom és észbe kaptam vissza fel is álltam és vissza az elnézés kéréshez…Közben még mindig maghoz fogom Aisut, hogy ne szabaduljon el megint.
-El..elnézést emiatt is, tényleg sajnálom! Aisu néha kissé túlzásba viszi a dolgokat…
~Erről nem tehetek, miért fogtál magadhoz, és még mindig nem érdemli meg a bocsánat kérést…
~Aisu mára kontroláld magad! Eleget tettél eddig is…
~Papír kell!
~Minek az neked?
~Nem nekem neked, arra írod le amit mondani szeretnék és amit majd kérdezni szeretnék…
~Gyorsan terelted a témát, akkor az előbbi viselkedésedre máskor visszatérünk…
Elengedtem Aisut, már nem tartott rohamot, mondhatni lenyugodott kissé, én közben pedig az invetorymban néztem van e nálam papír és valami író eszköz se ártan, meg is találtam amit kerestem, amint rájuk nyomtam meg is jelent minden az asztalon, pár darab levél papír és egy töltőtoll.
~Akkor mit is szeretnél pontosan közölni az itt lévőkkel?
~Kezdem akkor ezzel az alakkal itt! – mutat Lancer felé – Akkor írd le, de nem szépíts bele szóról szóra mindent írj amit mondok.
Érzem megint nem lesz jó vége, de legyen nem kell ismét az akciózása. Tehát írom amit mond, néha azért kissé intően néztem Aisura, de minden leírtam amit mondott, amint befejezte oda is adtam a lapot Lancernek.
//Lancer//Aisu üzeni:
„Nem nevezett ki senki se főnöknek, nem utasítgass csak úgy engem vagy a gazdámat, főleg a gazdámat! Én bármikor kiütnélek biztos, mivel az én feladatom megvédeni a gazdámat ezért erős vagyok. Ne dühíts fel, most elnézem ezt a dolgot, de legközelebb nem úszod meg!”
Itt már nem tudtam mit mondani zavaromba, mégy egy elnézés kérés és lehet Aisu folytatja, inkább tartottam azt az enyhe zavart mosolyt az arcomon továbbra is.
~Akkor most jönnek a kérdéseim Black úrhoz, kérlek írd.
Következő lap, kérdések írása, nem volt sok kérdése, amint ezeket is leírtam odanyújtottam a lapot Blacknek.
//Black//Aisu kérdései:
„Merre vannak azok a fickók?
Miért kötöttek bele a lányba?
És miért vagy olyan biztos abban ki az elkövető? Hisz te magad mondtad, hogy lefoglaltak, aztán meg sokan vannak játékba az indikátor semmi bárkit meglehet ütni vagy ölni.”
~Desdemona már csak a kocsmáros van, én nem bízok itt senkibe főleg nem a nagyszájúba. Szóval te várd meg az ittenii kérdéseimre a választ, én pedig elmegyek és megvárom, hogy a kocsmáros mit fog mondani nekem.
~Én is veled megyek, nem lehet téged egyedül hagyni, már csak a pettolvajom miatt sem, honnan tudod, hogy épp nem csalnak csapdába. Jelenleg nem hiányzik az, hogy téged is keresni kelljen majd…
~De másképp nem lehet én nem bízok bennük, egyébként tudok vigyázni magamra, ne aggódj…De a kérdések…
Elkezdem írni a kérdéseit, miután kész oda adom a kocsmárosnak, majd szólok egy-két szót a társaságunkban ülő szőke fiúhoz.
-Elnézést, bár lehet nem szerettél volna elmenni, de megtennéd, hogy figyelsz Aisura, sajnos most meg makacsolta magát és nem bízik senkibe, így nekem itt kell maradnom, meghallgatnom Black úr válaszait a kérdéseire. Nem merem egyedül elengedni, szóval tényleg sokat segítene, ha vele mennél és figyelné rá.
//Kocsmáros//Aisu kérdései:
„Miért sárga Black indikátora?
Mi történt akkor pontosan, mikor belekötöttek a lányba?
Miért nem beszélt Black előtt?”
Aisu elmegy a kocsmárossal, ha szőke fiú nem megy vele akkor utána megyek én is, ha vele megy akkor maradok Blacknél.

Black nagyon végigmért minket. Közben azért én is végigmértem azt a kis „csapatot” mondhatni akik összejöttünk itt az asztalnál. Egy fiúval és egy lánnyal kell akkor ezek szerint együtt nyomoznom Sarah után. Feltéve ha közben az egyikőjük meg nem gondolja magát és el nem megy. Én igazából nem is kérdeztem semmi különöset mert a körünkben lévő srác már mindent megkérdezett amire én is kíváncsi voltam. A lány azonban meg sem szólalt csak hallgatta amit mi mondtunk. Black közben válaszolt az én kérdésemre is. Azonban mielőtt szóhoz jutottam volna a másik srác is válaszolt neki …
- Igen azt én is sejtettem, hogy kedvelted. De azt mondjuk nem értem, hogy hogyan fajulhattak el idáig dolgok … mert, hogyha belekötnek valakibe az se jó de akkor miért kellett egyből már megölni? És tényleg nem volt itt senki más aki segíthetett volna nektek? Nem igaz, hogy rajtatok kívül más nem volt itt.
Black nem válaszolt semmit … csak lógatta a fejét és ujjaival görcsösen szorította a kezében található kupát. A mellettem lévő srác azonban most olyan dolgot tette amire még én sem számítottam volna … elkezdett minket utasítgatni. Már nem azért de ki ő, hogy megmondja mit csináljunk? A lány kis góleme bár nem értettem mit mondott de egyértelmű volt, hogy ő sem díjazta az ötletet. A gazdája persze csak sajnálkozott.
- Nem kell bocsánatot kérned Desdemona . Én is egyet értek Aisuval … félre ne értsd Lancer nem akarok ezzel ellened fordulni, de még nem is ismerjük egymást nem kéne utasítgatnod.
Lancer még egy darabig erősködött, de végül is belátta, hogy nem megy vele sokra. Nem volt elragadtatva, hogy nem tettük azt amit mond de ne nevezze ki egyből magát főnöknek. A gólem azonban nem akart megnyugodni. Egyre hevesebben csapkodott … oly annyira, hogy a végén Desdemonával együtt rá estek Lancerre.
- Egyben vagytok? – kérdeztem ledöbbenve (de azért közben el is fojtottam a nevetésemet.)
Szerencsére senkinek sem lett baja és a kis gólem is megnyugodott egy kicsit, de azért még a lány magához szorította. Közben visszajött hozzánk a kocsmáros is és felkínálta azt a lehetőséget, hogy elmondja nekünk amit tud ha követjük. Épp készültem, hogy induljak amikor Black közbe szólt, hogy neki is eszébe jutott valami. Most akkor mi legyen? Talán ha rátudnám beszélni a többieket, hogy egyikünk menjen a kocsmárossal a másik kettő meg maradjon itt Blackkel (elvégre még is csak sárga indikátoros) akkor utána eltudnánk egymásnak mondani amit halottunk. Desdemona kérése azonban szerencsére megkönnyítette a dolgomat.
- Persze megértelek. Amúgy is kíváncsi vagyok, hogy mit akar mondani a kocsmáros. De akkor addig te meg addig próbálj meg minél több infót kiszedni Blackből jó? – Mondtam kérlelő de még is határozott hangon. ~Justin hangját nem kell parancsolgatósnak venned. A hangjában hallhatod, hogy tényleg számít a segítségedre.~A kocsmáros elvezett minket a konyha mellett egy kis picehelyiségbe ahol székkel kínált minket. Közben végig figyeltem a kis gólemet de nem csinált semmi különösebbet. A kocsmáros borral is kínált minket amiből egyikünk sem kért … aztán elkezdett mesélni nekünk a Sword and Phoenixről … teljesen elterelte a témát. Egy-két szót mondott csak Blackről de nem mondott semmi újat (legalább is számomra nem).
Szerencsére a többiek kérdéseikkel gyorsan vissza tértek a lényegre. Aisu oda nyújtott egy kis papírt a kocsmárosnak amin a kérdései voltak, Lancer is feltette a kérdéseit … akkor már csak én vagyok.
- Engem is inkább az érdekelne, hogy Fraggyről és, hogy miért sárga Black indikátora?