[Küldetés] Shinryu nyomában

by **Phobos** Szomb. Márc. 08 2014, 19:37

Résztvevők:
Justin Taylor, Blade, Ayse, Maci, Akiba Yoshino (?), Scott Thomson;

Sorrend: Nincs
Határidő: március 15. (7 nap/kör);

Szép, mondhatni felhőtlenül jó idő - leszámítva azt a kis szelet, ami bosszanthatja az olyanokat, kik kevésbé tűrik a hideget. Érződött a levegőben, hogy nem csak odakint, hanem itt, Aincradban is beköszöntött a tavasz, vagyis ennél már csak melegebb lesz. Ki-ki hogyan tölti szabadidejét, de pontban délkor, mikor a főtéri gong tizenkettőt üt, ha egyedül, ha társaságban vagytok, mindenki mellett egy nagy, fekete farkas jelenik meg. Vörös jelek tarkították testét, fejét két hosszúkás, homlokából előnövő szarv ékesítette, hátán szürkésfehér szőrzet nőtt. Agyarai ezernyi fűrészfog volt - ezeket holmi kedvtelésből képesnek bizonyult visszahúzni az ínyébe, eltüntetni, és előnöveszteni. Rubinvörös íriszei érzelemmentesen tündöklöttek. Csak úgy, a semmiből termett ott hirtelen. Nem szólt, fejével hívóan legyintett, majd megindult.
Akiknek van bátorsága a démonfarkas nyomába szegődni, arra egy elégedett morgással felel, viszont akik túlságosan félénkeknek bizonyultak, a teremtmény nem rettent meg attól, hogy az illetőt - méretektől függetlenül - a lábánál vagy a karjánál - fogaktól mentesen - megragadja, és magával rántsa - aki meg még annál is kisebb (pl. Maci), azt a szájába veszi. Mivel védett területen belül vagytok, és a a farkas ártószándék nélkül ragadott meg, így sem az életpontveszteség, sem az akadályról való visszapattanás nem fenyegethet benneteket. Ha kérdeztek, a farkas csak morog egy sort, s nem válaszol. Egyenest a harangozás irányába vezet, vagyis a főtérre. Annak kellős közepén elenged benneteket, és miképpen meglátjátok egymást, azt tapasztalhatjátok, hogy a démonfarkasból több másolat is van, melyet érkezéskor deaktivál - miután odagyűjtöttek benneteket a kópiák, az igazi lény leül mellétek, s rátok néz. Nemtetszően morog.

by **Scott Thompson** Vas. Márc. 09 2014, 14:03

~ Új nap, új reggel - miután szemeim kipattantak, felültem az ágyamban és kinéztem az ablakon - egy gyönyörű nap a halálra - valakinek - ezekkel és még hasonló gondolatokkal keltem fel ezen verőfényes napon. Mostanában megengedtem azt a luxust, hogy nem a vadonban portyázok, hanem inkább a városban töltöttem az időmet, és itt és aludtam. Kezdem már nagyon unni magam, de nem merek akármelyik szörnynek is neki menni még - nem kockáztathatom meg azt, hogy meghalok. Szegény szüleim, barátaim, eddig rettegnek, de ha meghallanák halálhírem, azt nem bocsátanám meg a Mennyben magamnak. Vagy a Pokolban?
Lassan kászálódtam ki az ágyamból, a felöltözést is csak úgy ráérősen végeztem, a sálamat megint a derekamra kötöttem, nyaklánc a nyakba, baltát előszedjük az ágy alól (ki tudja, ellophatják-e? nem kockáztatok), gitárt a hátra és a kezemet már a kilincsre raktam, mikor áttekintek a szobán. Minden rendben, rumlit nem hagytam, az ágy befedve, minden a helyén. Elfordítom a gombot, és kilépek a folyosóra. Ráérősen megyek végig a fogadón, az étkezőben elfogyasztom a reggelimet, és egy sétára indulok a városban. Ki kéne találni valamit, hogy végre elkezdhessek fejlődni, nem akarok az ágyamon fekve megőszülve felébredni... de hogyan? Talán valami biztonságosabb küldetés, esetleg társak? Ráér még ezt kitalálni... túl szép napunk van ahhoz, hogy most ezen törjem a fejem. Azt sem tudom már hol vagyok, egy biztos eléggé kihalt környék, csak páran lézengenek ott, leülök egy padra gitározni. Muzsikámat a déli harangszó (vagy gong? nem értek hozzá...) szakítja meg, ami akkora gond nem is lenne, ha nem egy furcsa állat megjelenése követné. Előttem suhan át, harci reflex nélkül nem nagyon kapcsolok, de a baltámat azért felkapom, de nem támad rám. Sőt, szemem még csalódni látszik is, mivel mintha biccentett volna, hogy kövessem. Hát, nem szívesen megyek utána, de nem is támadt rám, és nem is szokásom külsőről ítélni - hát, egy fekete óriásfarkas, vörösen villogó szemekkel, macskakarmok tulajdonságával rendelkező fogakkal (ki-be húzható) démoni szarvakkal és hátán szürkésfehér szőrrel, na meg azok a furcsa jelek... - de, gyors eszmefuttatás során nem hiszem, hogy akárhogy bántana nekem, így a követése mellett maradtam - épp időben mert már morogva közeledett felém, de ahogy elindultam felé, inkább elégedett morgásra hasonlóvá alakult, és elindult. Én utána. A nagyobb tömegeket jellemző területeket elkerültük, és akármit kérdeztem tőle - ki vagy, mi vagy, hová vezetsz? - csak lemorgott, így inkább hagytam békén, amíg jóban vagyunk. Kirándulásunk végpontja a főtér lehetett, mert addig vezetett, ahol pár hasonló sorsú embert (és egy gazdátlan medve-petet (zöld indikátor és állat, logikus nem?)) véltem felfedezni, egyesek élénk beszélgetésbe merültek, hogy "e'mmeg'mi?" , megint mások meg várták mi történik. Én inkább ebbe a csoportba tartoztam, amikor rövidesen valamivel nagyobb kiadásban megjelent még egyszer, azaz az eredeti mert ezután feltűnt, hogy ezek a vezetők eltűntek, és egy nemtetszést jelentő morgással fogadta vendégeit. Remélem a város védelmi rendszere még működik, azért támadó alapállásban kezemet baltám nyelén pihentetve, vártam, mikövetkezik.

by **Akiba Yoshino** Vas. Márc. 09 2014, 18:48

Újabb napra virradt, azonban ez a nap sokban különbözött az eddig Aincradban eltöltött másfél évhez képest. Már csak az egy jelentős változás volt, hogy amikor kinyitottam a szemeimet, az ágyamban, közvetlenül mellettem Tenshi feküdt, azonban mint ahogyan az a nagy könyvben meg van írva, nem a feje volt közelebb hozzám, hanem a hátsó fele.
- Na szépen vagyunk... Beengedlek az ágyamba és erre kell ébrednem? Mondtam mire az apró jószág csak egy nyávogásszerű hangot adott ki, majd megfordulva az arcomhoz dörgölőzött. - Na ez már egy fokkal jobb, kezdhetted volna így is a reggelt. Mondtam egy szende mosollyal az arcomon, majd kezemmel párszor végigsimítottam bundáján.
A mai napi terv adott volt, még tegnap elhatároztam magam, hogy Tenshivel az oldalamon fordítok a sorsomon és megannyi nap után végre elindulok, hogy csatlakozzak azon játékosokhoz akik nap mint nap a szabadulásunkért küzdenek. Gyorsan elkezdtem összepakolni a holmijaimat, megkerestem a jó mélyre eldugott Mini potionomat és a Hazatérés Kristályt. Régen úgy gondoltam, hogy nem lesz rájuk szükség, mert nem adok rá lehetőséget, hogy használnom kelljen, azonban a "fordult a kocka" kifejezés igencsak találó lenne a szituációra.
- Rendben! Készen állok, és te Tenshi? Néztem rá a tigrisre, mire ő nyújtózkodott egy nagyot, majd ragyogó tekintettel jött oda hozzám. - Na ez a beszéd! Irány Aincrad vadászmezeje! Jelentettem ki, ahogyan kiléptünk a szállásomról az utcákra, majd lassan megindultunk célunk felé. Mint említettem, lassan mentünk, mert minden egyes lépés után egyre nagyobb és nagyobb lett a hasamban az a bizonyos szorongás, mely nem hagyja nyugodni az embert a fontosabb pillanatokban. - Biztos csak éhes vagyok, ha eszek akkor majd lenyugszom egy kicsit és tudok koncentrálni a feladatomra, nem? Néztem kérdően a magam mellett kullogóra, mintha bárminemű választ tudott volna adni. - Igen igazad van, menjünk vissza haza, ebédeljünk meg és utána vágjunk neki. Mondtam megkönnyebbülve, ahogyan már fordultam volna vissza, azonban a déli harangszóval egyetemben hirtelen megjelent előttünk egy bizarr teremtmény. Ilyet még nem tapasztaltam, olyan volt mint azok az állatok amik a városon kívül szoktak mászkálni, azonban ez pont itt előttem, a városban jelent meg.
- Mit jelentsen ez? Bug? Esetleg a játék pikkel rám a hosszúra nyúlt semmittevésem miatt? De hát pont most akartam elindulni, hogy elérjek valamit... Motyogtam magam elé, azonban az előttünk megjelent teremtmény nem támadott, sőt nem is nagyon mutatott rá hajlamot, pusztán a fejével "legyintett" egyet, mintha azt akarta volna sugallni, hogy kövessem, majd hátat fordítva nekem, lassan elindult.
- Mmimimi? Hogy pont én kövessem őt? Na persze, az ki van zárva! Gyerünk Tenshi, lehetőleg minél messzebb innen! Mondtam, ahogyan a karomba vettem a tigrist és elindultam az ellenkező irányba, ám ekkor a farkas odarohant mellém, majd a kezemre "ráharapva" magával ráncigált. Fogai nem sebezték meg a karomat, életpontot nem vesztettem, sőt a városbeli harcoknál tapasztalt kis védőmező se jelent meg. Az állat végigrángatott minket fél Aincradon, majd a végén a főtéren bukkantunk fel ahol elkezdődött minden. Tekintetemmel körbefutottam a nyílt területet és láttam, hogy nem csak én jártam így, többen is "áldozatául estek" ennek a bestiának.
- Ooooooy! Mi a fene folyik itt? Kiáltottam el magamat, hátha valaki a jelenlévők közül tud valami válasszal szolgálni.

by **Ayse** Szer. Márc. 12 2014, 11:37

Ma is korán keltem mint általában, hozzá szoktam az itteni lékkörhöz ami erősen követheti a kinti világban lévő idővonalát. Legalább innen tudjuk követni hogy mégis mennyi idő telhet el. Azért érdekelne mennyire valós az idebent beállított időjárás, lehet odakint épp esik az eső, vagy épp bőszen járnak a hókotrók. Sosem lehet tudni. Nem igazán tudtam mihez is kezdjek, hisz oly sok dolog járt a fejembe. Tegnap volt egy érdekes küzdőterem, ma pedig kellene valami új. Kipróbálni magam, egy küldetés, vagy valami olyasmi amit még nem csináltam. A pontjaim silányak a ruháimról nem is beszélve, de legalább jól nézek ki. Igen, ez az egy vígasztal, a hajam szépen összefogva a ruhám sima, gyűrődés mentes mintha csak most lett volna vallva. Legalább ilyenekkel nincs gond idebent. Igaz szoknom kell még hogy mindent kattinthatásokkal csinálok, de nem újdonság. Amint tudatosul az emberben hogy egy játékon belül van, nem is lesz olyan vészes ezeket a változásokat megszokni.
Ebédelnem kéne, mégis az utcákat rovom új és hasznos információk reményében. Gyűlytögetek, jobb híján. Árlistát, és a leghasznosabb itemek listáját ugyanakkor egyre több kovácsról hallok mostanában, bár páncélból sokan Mirikát ajánlják fegyverkovácsnak meg valamilyen Anatot… fel kellene őket keresnem, de egyenlőre nem szégyenítem le magam előttük. Még sokat kell gyűlytögetnem addig, így marad az informácció szerzés és a fejlődés egy ideig. Gondolataimat egy gong-szó zavarta meg, de nem foglakoztam vele, mindaddig míg az üzlet kirakata előtt egy furcsa szörny jelent meg. oO Nem is zavart volna, de mindez a városközponthoz közel, védett övezetbe. Így már azért fura volt… de úgy látszik mégiscsak be tudnak kóbolrolni az mobok… Óvatosan lépkedtem hátra párat, nem féltem, de erős volt a gyanúm hogy nem egy egyes szintű szörnyhöz van szerencsém.
- Jó kutyaa…~ Ügyes kutyaa~ Szép kutyaa~ - Gagyogtam neki, miközben a fegyverem felé emeltem a kezem. Igaz úgy nézem nem akart támadni, de jobb megelőzni a bajt. Nem árt ha a kardommal tudok védekezni ha esetleg nekem rontana… Biccentett egyet a központ felé, de nem foglalkoztam vele különösebben. A kezem még épp hogy csak felemeltem a fegyverem irányába, mire az elkapta a ruhám egy darabkáját, nem bántott inkább csak rántott rajta eggyett. Minderre a tekintetem is megváltozott, megadóan pillantottam rá, jelentve hogy vele tartok. Kihúztam a ruhámat a szájából majd rá mosolyogtam.
- Jól van na.. veled megyek. – Mondtam, és megiramodtam a furcsa farkas után.
- Hehee, a reggeli futás mellé egy grátisz kör. o/ - Újjongtam, szerettem sportolni. Úgy néztem az állat éretheti a beszédet, de Ő maga nem szólalt meg… bár hova is gondolok... beszélő állatok…jó vicc, olyannal még nem találkoztam idebent. Mikor lasított a farkaska én is lasítottam és egy embergyűrű tagjaként találtam magam, úgy nézem mindenkinek lett egy farkasa, kár hogy nem névreszóló, de egy másik mob is megjelent. Egy furcsa maci. oO Nem értettem hogy mégis mi lenne ez, gondolom valami pet lehet, kérdés csak az hogy kié. Néztem körbe az embereken. De elmélkedésem egy másik farkas megjelenése zavarta meg, és egy lány kérése.
- Azt hiszem mindenki csak annyit tud mint te. – Reagáltam le röviden, mivel pont mellette álltam és bele üvöltött szinte a fülembe... ami azért kicsit kellemetlen volt, így kénytelen piszkálni kezdtem hogy kiduguljon és halljak utána rendesen. Ahogy nézem akadtak kik pont le sz@rták ugyanakkor volt aki azért szerette volna tudni mi is ez az egész, a lány is és én is ilyenek voltunk. Kérdő tekintettel néztem az új farkasra.

by **Phobos** Csüt. Márc. 27 2014, 16:49

A démoni állat még két, esetleg három percet várt, - a maga türelmetlenségének morgással adott hangot - mire a harang még egy utolsót kondult. A fekete farkas felállt, s komótos léptekkel közelített a főtéri gongtoronyhoz, és jobb mellső mancsát a gondosan kikövezett falnak nyomta. Lassan, halványvörös sávok futottak végig a fal kitüremkedésein. A vonalak mentén a sávok szelíd pislákolás közepette látványos hatást értek el: mintha egy láthatatlan erő, úgy húzta szét a falakat, ami egy másfél méter széles átjárót teremtett a harangtoronyból. Ha közelebb is mentek, hogy megvizsgáljátok, mi rejlik a folyosó túloldalán, csak a tökéletes sötétséget látjátok - egy árva jelet sem kaptok arról, hova vezethet a lény által megnyitott átjáró. A szóban forgó farkas tüsszentésszerű hangot hallatva, farkát hívóan lengetve, indult meg a kapun, mielőtt annak sötétje végleg el nem nyelte volna. Esetleges tűnődésetek közepette egy küldetésablak nyílik fel előttetek, a következő üzenettel:

Celestia írta:Egy ritka mob került felfedezésre, melynek kézre kerítésére keresünk bátor jelentkezőket. A feladat teljesítéséért busás tapasztalatpont- és pénzjutalom jár. A küldetés elfogadását követően a vállalkozók részletes eligazítást kapnak.

Lényegtelen, milyen okkal, de elfogadjátok a küldetést. Ekkor egy hátulról érkező lökéshullámot érezhettek, ami mintha betuszkolna benneteket a sötét járaton, úgy indultok meg. Azonban nem kell sok idő ahhoz, hogy újban fényben járjatok: egy rendezett, macskaköves úttal szegélyezett udvarban találjátok magatokat. Körbenézve néhány távolban elültetett fapalántát, és egy magas várkastélynak tűnő épület falát pillanthatjátok meg. A kert közepén egy elegáns, hattyúkkal díszített szökőkút állt, aminek a közelében egy-két pad volt felállítva. Elszórtan vehettek észre játékosokat, (indikátoruk színtiszta zöld) akik furcsamód egyenruhát viseltek: a rövid ujjú ing - nemtől függetlenül nyakkendővel ellátva - színei elütöttek, de nyakukban arany gyűrűre húzott vörös köpönyeget hordtak. Az idő itt jóval melegebb volt, még akkor is, hogyha időeltolódást figyelhettetek meg, ugyanis késődélután, kora estefele járt az idő. Ahogyan körbenéztek, néhány játékos nem túl meglepetten vizsgál meg benneteket, a maguk tisztes távolságában, mielőtt visszatérhetnének mindennapi teendőikhez. Térképetek ellentmondást nem tűrően jelez, miszerint ha követitek a macskaköves utat, eljuthattok valamerre - és a távolból hallható dübörgés hangja újabb okot adhat a felfedező út megkezdésére.

Határidő: április 3.

Justin, Maci és Blade még 500 szóval pótolhatnak.

by **Scott Thompson** Szomb. Márc. 29 2014, 08:58

Ijesztő csend ereszkedett le rám, - és gondolom a többiekre is - míg a morgó farkasra vártam, mi lesz. Nagyon várhatott valamit, vagy azon gondolkodott, melyikünket falja be először. Pár perc keserű várakozás után meg kondult a harang, mire elindult a hangforrás felé. Kezdtem nagyon félni, hogy mi lesz itt. Ez valamiféle démon lehet? És ha igen, - mivel nem ölt még meg minket - mit akarhat tőlünk? Mire tudna egy ördögfajzat, egy maroknyi játékost felhasználni, főleg, hogy mi még a kezdők között lehetünk.
Komótosan lépdelt oda a harangtoronyhoz, majd mancsát ráhelyezte a magas kőépületre. Az összeillesztések helyén zöldes fény villant fel, befutva az egész tornyot! Gyönyörű volt, de kicsit aggasztó is. Most nyitotta meg a pokol kapuját? Ezután jött meg a Harry Potter-effektus: A falak lassan elmozdulva szétnyíltak szemünk láttára, így pár méteres átjárót feltárva előttünk. Kíváncsi voltam, miféle más világ lesz e fal mögött, így óvatosan bepislantottam az átjáróba. Csak a sötétséget láttam, de az annyira fekete volt, mint a sokat emlegetett és rettegett lyuk, ami elnyeli a fényt is. Ez úgy nézett ki, csak nem szívott magához közelebb.
A kinyílt átjárón lassan indult el, elnyelve őt. Mégis fekete lyuk! De valahogy... engem is csábított, mentem volna utána, de az egész annyira rejtélyes volt! Ép eszemre hallgatva elhátráltam pár lépést, amikor egy küldetésablak villant fel.
Aham. Ez egy küldetés. Remek, megnyugodtam. Meg a frászt! De... a lény csak nem tudja befolyásolni a küldetésrendszert, így nem hiszem, hogy nagy baj lenne. Meg már érdekelt, hogy mi a fene lehet itt. Kissé óvakodva, lassan indultam meg, mindenképp másodikként. Valaki menjen elől, hátha talál valami veszélyeset, de mégis elől akartam lenni.
- Rendben... ki megy előre? - jelentkező esetén rögtön követem, hiányában kimért lépsekkel, minden pillanatban alaposan körülnézve indultam el. Hátszelet is kaptam hozzá, valami tuszkolt befele... FEKETE LYUK!
Hamarosan újra fény szökken szemembe, mikor kijutunk Óz világába. Macskaköves út, köröskörül kisebb-nagyobb fák, és egy várkastély. Ha eljutunk odáig, én szívet kérek magamnak, ez enyém úgy-ahogy összetört. Ésszel-bátorsággal bajom nincs, haza meg úgy sem juthatok még, a egy, hogy csalás lenne, nem engedne át a rostán a rendszer, úgyse.
Egypár zöldike volt a környéken, ami megnyugtató. Nem szeretem a rossz indulatú embereket. Ami furcsa volt rajtuk, az a egyenruhájuk: nyakkendő, rövid ujjú, köpeny. Köpeny nélkül egész jó punk-bandának nézhetnének ki, valami szép kis sapkában. meg is csodálnak pár pillanatra, majd mennek is tovább. Meglepődök ezen, valahonnan keresnem kell egy nyakkendőt, legalább. Nálam nincs sajnos. Van erre valamiféle bolt ilyesfélére?
Feltűnően meleg lett az idő, meg az is, hogy velem együtt mindenki megállt. Mindenki elkezdte csodálni a tájat, vagy legalábbis a társaság nagyja. Azért ez meglepő helyzet.
A távolban dübörgés hallatszik, mintha elkezdene összeesni a föld (előttünk vagy mögöttünk?) így a gyors elindulás mellett döntöttem. A kis térkép szerint az utat kéne követni. Legyen.
- Csak a sárga köves úton, emberek! - jelentettem ki bohókásan, ez a szép idő eltudja venni az emberek rosszkedvét... Fókuszáljunk a jelenre!

by **Ayse** Szomb. Márc. 29 2014, 12:21

Miután a kis kutyuli farkas elvezetett a többiekhez, a toronyhoz mely még percekig hangosan kongott… összegyűltünk páran, bár nem tudom még mindig hogy mégis miért. Az farkasfalka vezére miután végleg elhalhatott a gong, mancsát a falra illesztette és csinált valami furcsát… mármint furcsa alatt azt értem hogy, valami piros csíkok jelentek meg rajta majd ketté vállt a fal. oO Elképedve néztem, de nem akartam hogy mások lássák hogy leesett az állam így gyorsan összekaptam magam, bár tény hogy nem tudtam hogy a mobok tudnak ilyet is, ugyanakkor az is lehet hogy ez a valami nem is egy mob… Ami persze jelenleg nem is érdekes számomra, ha már itt vagyok nem maradok ki semmiféle buliból, így amikor az a fura srác megszólalt, én már indultam is. Nem féltem, nem éreztem hogy csapda szaga lenne a dolognak… inkább kíváncsian lépkedtem előre, amire még egy aprócska szellő is rásegített. Beérve kisssé összeszűkült szemmel tekintettem körül, egyrészt mert kellett egy kis idő hogy megszokja a szemem a sötétség utáni hirtelen fényt, ugyanakkor nem tudtam hogy valamiféle szervezetek is munkálkodnak Aincardban, bár lehet csupán valamiféle céh felkérés. Tudom hogy a céhek szeretik egységessé tenni az embereiket, bár azt nem hogy ennyire… Ha tudtam rájukfókuszáltam hátha láttam céhlogót vagy valami érdemlegeset, a csupa zöld indikátoron kívül. Amint megkaptam az üzenetet végig olvastam, és már meg is indultam nyomon követve a térképet, hogy mihamarabb felvehessem és megoldhassam a küldetés, és az enyém lehessen az az említett busás jutalom. Hátra pillantottam, vajon jön-e bárki is, ha jönnek ha nem én megindultam.

/Nos, nem tudom hogy van-e sorrend, nem láttam kiírva, így bátorkodtam írni./

by **Akiba Yoshino** Hétf. Márc. 31 2014, 15:59

A farkasszerű élőlény csendben volt a tér közepén, mintha várt volna valamire, nem tudtuk mire, talán még több játékosra. Mi csak álltunk egymással szemben értetlenül, ki félve, ki izgatottan. Én személy szerint majdhogynem mozdulni sem mertem mert féltem attól, hogy olyat teszek ami nem az állat kedvére való és ismét elkap a karomnál fogva és végigráncigál a fél városon. Egyedüli támaszom a vállamon ülő Tenshi volt aki még nem sok minden fogott fel abból ami történt, mert még csak most ébredezett.
*Eléggé nyomasztó ez a várakozás... Remélem, sőt bízom benne, hogy nem fog semmi olyan történni amitől évek óta borsódzik a hátam, hisz a városban vagyunk, védett zónában...* Gondoltam magamban miközben különböző rémképek villantak be előttem, melyekkel semmiféleképp nem akarta szembesülni, mint például egy boss, vagy egy játékos vagy a saját halálom.
A főtér közepén lévő torony harangja egy utolsó kondult, s a lény elindult felé lassan, komótosan, majd mikor odaért hozzá egyik mancsát a toronyhoz érintette mire az piros fényben kezdett el tündökölni. Ide oda cikáztak a piros csíkok, majd végül a torony megmozdult és tárulni kezdett. Teljesen olyan hatást keltett mintha Seherezádé legendás meséinek egyikébe csöppentem volna. Az ottani történetben egy Alibaba nevű szegény ember egy rabló banda barlangjára talál, mely varázsszóra nyílik ki.
- Hogy is volt? Szezám tárulj, vagy tárulj szezám?! motyogtam magam elé, miközben a torony befejezte a mozgást és egy sötét rejtélyes kapuval néztem szembe, melyen a farka könnyed léptekkel átsétált. A jelenlévők egyike meg is kérdezte, hogy ki lesz az a bátor jelentkező aki elsőnek megy át rajta.
- Nincs az az isten se Alibaba hogy én azon keresztül menjek! Kiáltottam el magam, azonban mire felkaptam a fejem, a mellettem álló lány már át is ment a kapunk, majd őt követte a srác aki a kérdést tette fel. - Nem érdekel, én akkor sem fogok egy lépést sem tenni a kapu irányába! Jelentettem ki, ahogyan Tenshi hirtelen gondolt egyet, majd a vállamról leugorva egyenesen keresztül futott a sötétségen. - Oy Tenshi, mi a francot művelsz! Ne menj! Kiáltoztam, azonban nem volt sok hatása. Rögvest ezután egy küldetés ablaka nyílt fel előttem.

Celestia írta:Egy ritka mob került felfedezésre, melynek kézre kerítésére keresünk bátor jelentkezőket. A feladat teljesítéséért busás tapasztalatpont- és pénzjutalom jár. A küldetés elfogadását követően a vállalkozók részletes eligazítást kapnak.

-Mooouh! Mondtam mérgesen, ahogyan elfogadtam a küldetést. - Ebbe is neked kellett beleráncigálnod Tenshi... Mondtam, ahogyan vettem egy mély levegőt és keresztül futottam a kapun.
A túloldalon megérkezve egyenesen az egyik fiú (Scott-on) hátán landoltam. - Ittetetete... kaptam hirtelen a fejemhez, majd felfogva, hogy mi történt, hátráltam pár lépést. A következő pillanatban a kis tigrisem is megjelent mellettem majd bocsánatkérő tekintettel a lábamnak dörgölőzött. Lenyúltam hozzá, majd mutatóujjam és hüvelykujjam segítségével tarkójánál összecsippentettem a bőrt és magam elé emeltem az állatot. - Ez nem volt túl vicces ugye tudod?! Megpöcköltem az orrát büntetésképp, majd visszatettem a vállamra.
- Szóval hol is vagyunk és mi is ez a küldetés? Kérdeztem sandán a többiektől, persze fölöslegesen hisz ők se tudhattak sokkal többet mint én, de a beszélgetés megkezdéséhez tökéletes volt, hisz elég kínos lett volna csendben menni végig a kijelölt úton.

by **Eugeo** Pént. Május 16 2014, 13:28

Spoiler:

Ahogyan követitek a térképeteken jelző nyilacskát, a kastélyhoz hasonlatos épületet környékét körbejárjátok: letisztult, méltóságteljes, régimódi. Ahogyan elhaladtok az ablakok mellett, még bepillantást is nyerhettek a belsejébe: bár a titeket figyelő, a kintieknél jóval fiatalabb játékosok miatt nemigazán láthatjátok, a veletek egy szintben lévő ablakok mögött vörös posztófalas tantermek találhatók.
Egy kétperces sétát követően azt tapasztalhatjátok, hogy az épületet felváltja egy határt jelölő fehér kis kerítés, és a messzeségben zöld pusztaság terül el. A fehér, kikövezett út még egészen sokáig tart - mindaddig, amíg a sűrű, sötét vadon el nem nyeli. A térképen jelző csík egy pontra mutat, ott azonban szemlátomást semmit sem találtok. A dübörgés forrása minden kétséget kizárólag az út bal oldalán, egy lanka oldala mögött lappang. Kisülések hangjáról és fényeiről tesztek tanúbizonyságot - a kisülésből egy pixelviharból álló robbanás keletkezik, ami a földnek vág benneteket (ha rendelkeztek akrobatika jártassággal, akkor egyszerűen csak meginogtok). A füstből, ami az explózió közben keletkezett, egy nő alak lépett elő.

[Küldetés] Shinryu nyomában Rqxmu8a5s1t705a9h0mi

Egy csodálkozó felsóhajtás közepette igyekezte elhessegetni maga elől a szemét zavaró füstöt, és miképpen észrevett benneteket, egy lelkes "ó" kiáltással megkettőzte tempóját.
- Kezdtem aggódni, hogy el sem jöttök. De örülök nektek. - Kezdett bele, miután odaért hozzátok a női alak. - Celestia lennék, az Akadémia vezérének a jobb keze. Mielőtt megkérdeznétek, mi az és miért kértelek föl benneteket a küldetésre, elmagyarázom. - Torokköszörülés. - Az Akadémia gondolata már azon napon született meg, amikor a játék rabjai lettünk. Egy közösség vagyunk, ami befogadja azokat, akik elvesztek a rabság zűrzavarában, és igyekszünk a helyes útra terelni a gyengébbeket. És amiért a küldetést indítottuk... nos, egy rendkívüli mobról lenne szó, a Shinryuról. Nem tudni, hányas szintű, és hogy boss-e, de itt-ott felbukkan, szinteket véletlenszerűen kiszúrván. Néha megtámadja a kósza játékosokat, néha pedig segíti őket (az, hogy hogyan, arról fogalmunk sincs). Még a kinézete is kész rejtély, de akik látták, az azt mondták, hogy villám alakjában tűnik fel, és annak gyorsaságával hagyja el a kiürült harcteret. Nem azt várjuk el a küldetés elvállalóitól, - esetünkben tőletek - hogy megöljétek a szörnyet, de adatokat szeretnénk feljegyezni Shinryuról. Van bármi kérdésetek a feladattal kapcsolatban? - Körbenéz rajtatok, és ha van, azt készségesen megválaszolja. Miután ezzel megvolt, abba az irányba sandított, amerről jött: a lanka mögül.
- Nos, úgy néz ki, hogyha segíteni szeretnétek, először ki kell állnotok egy kis próbát. - Vakarta meg zavarodottan fejét. - Nem én akarom, ezzel bíztak meg. Szóval akadt egy kis zűrzavar a műhelyben, és hááát... az iskola csodafegyverét kéne helyrekalapálni. - Kezében egy kisebb papírost szorongatott. Hatásszünet. Megvárta az újabb kérdések esetleges armadáját.

by **Ayse** Hétf. Május 26 2014, 12:03

Tehát jó úton haladunk, tekintettem a térképemre. A két „társam” az egyik biztosan állatidomár a másik… nem tudom, talán nem is olyan érdekes, elvégre idővel úgyiskiderül. Felszerelésüket kezdtem el vizslatni, túlzottan nem voltak felszerelve amiből mertem arra következtetni hogy nem lehetnek sokkal nagyobb szintűek mint én… ennek örültem… vagyis nem tudom, majd a küldetés kimenetele eldönti. Követtük a térképet, az állatidomár lány mindig utánunk jött, a nevüket sem tudom hisz nem mutatkoztak be, amit a fakrasáradatban egyikőnk sem tett meg. Azt hiszem ideje lenne legalább ezt pótolni, mielőtt megérkeztünk volna a többiekhez fordultam.
- Ayse… ha már ennyien maradtunk…. – Mutatkoztam be, és néztem körbe a két játékoson, mivel a többiek időközben inkább meggondolták magukat. Nem sokra rá, egy robbanás terített le teljesen, de gyorsan összekaptam magam és figyeltem mit magyaráz a nőci. Valahogy nem bíztam benne igazán… olyan pontokat kerestem amibe bele tudok kötni, de egyenlőre pár kérdésem intéztem csak felé.
- És erre hárman elegen leszünk? – Kérdeztem, reméltem nem akar a halálba küldeni minket…
- A másik hacsak az információgyűjtés a célunk… azaz el sem várjátok a győzelmünk, akkor tényleg a halálba akartok küldeni minket… valahogy nem tudom elhinni hogy egy szörny segíthet a játékosoknak… plusz ha eddig megtámadta őket akkor gondolom meg is haltak főleg hogy nem tudni miféle lény is lehet… tehát nem maradt aki elmondja… - Fejtettem ki aggájaimat a nőnek. Amikor a próbát hozta fel akkor csak annyit mondtam:
- Remek… - és indultam is meg amerre kellett, az hogy nem bíztam a dologban még nem jelenti azt hogy lemondanék róla. Razz

by **Rosalia** Szomb. Szept. 06 2014, 13:05

A küldetést ezennel lezárom!

Scott és Akiba 2 kört írtak meg, jutalmuk 10 exp, 20 arany.

Ayse 3 kört írt meg, jutalma 15 exp, 50 arany, továbbá 3 szint növénylátásra és 5db növény: 3 Kis Tövisgyökér 1 Faeno Levél 1 Barna Gomba

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Shinryu nyomában

[Küldetés] Shinryu nyomában

Re: [Küldetés] Shinryu nyomában

Re: [Küldetés] Shinryu nyomában

Re: [Küldetés] Shinryu nyomában

Re: [Küldetés] Shinryu nyomában

Re: [Küldetés] Shinryu nyomában

Re: [Küldetés] Shinryu nyomában

Re: [Küldetés] Shinryu nyomában

Re: [Küldetés] Shinryu nyomában

Re: [Küldetés] Shinryu nyomában

Re: [Küldetés] Shinryu nyomában

Re: [Küldetés] Shinryu nyomában