[Küldetés] Hegyes fülek

by **Yui** Pént. Május 17 2013, 15:32

Résztvevők: RenAi, Sakuraba Shiki, Judy Noxia, Lizzy, Hayashi Yuichi, Shira Kurosa
Határidő: 3 nap/fő

- Áááh, uuuuunaaaaatkoooooooozoooom! – kiáltja el magát egy kislány a tér közepén, egy padon fetrengve.
- Ej, nyughass már! – szól rá mérgesen egy igen csak szemet gyönyörködtető szépség, aki szüntelen a tömeget vizslatja a pad másik végén állva. Mindketten nagyon kitűnnek a tömegből. Öltözékük teljesen eltér az itteniektől. Fejük fölött nincs indikátor, így aki rájuk néz, hamar rájöhet, hogy NJK-k mind a ketten. A másik figyelemfelkeltő tulajdonságuk pedig a hosszú hegyes fülük. Talán még a ti figyelmeteket is felkeltik. Ha nem is, akkor, de később biztosan ugyan is miközben napi teendőiteket végzitek, hirtelen megjelennek előttetek.
- Onii-chan/Onee-chan mitsuketa!* – öleli át derekatokat a kislány vidám mosollyal a száján.
- Silia fejezd be! Még a végén elijeszted. – szólal meg a szépség is.
- De, nem azt mondta, hogy ő segíthet nekünk? Akkor biztos nem fog elmenekülni. Ugye Onii-chan/Onee-chan? – néz rátok a kis Silia, mire a másik lány csak sóhajtva teszi csípőre a karjait.
- Rendben. Akkor bemutatkozom, a nevem Adriana ős pedig a húgom Silia, kérlek, segíts nekünk. – ha bele egyeztek a két lány összenéz, egy mosollyal az arcukon, majd megemlítik, hogy még találkoznotok kell a többiekkel így az déli kapu felé veszitek az irányt. Mikor már látó távolságban a kapu érdekes dolgot vesztek észre. Megpillantjátok egymást és látjátok, hogy a másikat is egy ugyan úgy kinéző kislány és nővére kísér, sőt a nyitott kapu előtt is felétek integet ugyan az a kislány, aki épp a karotokat öleli át. Ez kissé furcsa lehet ám aztán a kapuban álló Adriana felemeli, a kezét melyben felvillan egy kristály fénye majd a titeket kísérő lányok szertefoszlanak.
- Köszönöm, hogy eljöttetek. Indulhatunk? – szólal meg a lány, mikor összegyűltök a kapunál, majd közben elrakja a kristályt.

by **Noxy** Pént. Május 17 2013, 19:09

Ideje volt már, hogy ismét küldetéseket vegyek fel, hogy haladhassak. De nem is a szint miatt, sokkal inkább a nyersanyagok és némi kis pénz miatt. Ez volt az, ami engem aznap a főtérre vezetett.
Ma igen nagy tömeg volt a téren, és a hirdetőtáblánál is csak úgy sorakoztak a küldetés-vadászok. Alig volt esélyem közéjük furakodni, hogy minél előbb legalább egy nem egy túl minőséges küldetést elhappolhassak tőlük, de ennek annyi volt ekkora tömegben az esély, mint Narikonak arra, hogy a világ legnagyobb zsenije legyen.
Feladtam végül, és úgy döntöttem, hogy akkor inkább holnap próbálkozom meg ismét. Elindultam vissza a Kezdetek Erdejébe, de alig tettem meg néhány lépést, mikor egy fülsértő hang szökőárként áradt be a füleimbe.
- Onee-chan mitsuketa!
Hopp, a semmiből ott állt előttem egy elf-kislány. Onnan tudom, hogy elf, mert csak azoknak vannak ilyen hosszú füleik.
De se szó, se beszéd, átölelt, mintha régi ismerőse lennék.
- Na de... ízé... - hebegtem.
- Silia fejezd be! Még a végén elijeszted. - szólt rá egy idősebb elf csaj. Az biztos, hogy nyaktól lefelé ikrek lennénk, csak egy icipicivel nagyobb a melle az enyémnél és neki is nagy fülei voltak. Az már feltűnt nekem, hogy mivel nincs indikátoruk, csak is NJK elfek lehetnek.
- De nem azt mondta, hogy ő segíthet nekünk? Akkor biztos nem fog elmenekülni. Ugye Onee-chan? - néz rám szinte kiskutya tekintettel a kislány.
- Ööööhm... nézd... nem értem, miről van szó... - hebegtem ismét. - De... kik vagytok, és mit akartok tőlem?
- Rendben. Akkor bemutatkozom, a nevem Adriana ős pedig a húgom Silia, kérlek, segíts nekünk. - mutatkozott be, és egyben kért segítséget tőlünk az idősebb elf lány.
- Áh, szóval erről van szó... persze, szívesen segítek, ha ezért kellek.
Zavart, hogy ennyire rám csimpaszkodott a kislány, de megérte ez a hirtelen "letámadásom". Itt egy küldetés, ami csak rám vár kivételesen. Na hát akkor vágjunk bele.
Mikor mondták ezek ketten, hogy találkoznom kell a többiekkel előtte, elvezettek a déli kapuhoz, ahol már a többi játékos is gyülekezett, akik felvették ezt a küldetést. Megdöbbentem, hogy a többiek kíséretében újabb Adrianák és Siliák bukkantak fel.
Ahogy gyülekeztek az Adriana és Silia kopiák a többi játékossal, a kapuban is megláttam még újabb Adrianát és Siliát - az igaziakat. Az igazi Adriana egy kristály segítségével eltüntette a klónokat.
- Köszönöm, hogy eljöttetek. Indulhatunk?
- Természetesen, én készen állok. - feleltem. - De el tudnád nekünk mondani, miben segíthetünk nektek, kérem szépen?

by **Dr. Hannibal Dan** Szomb. Május 18 2013, 12:22

Unatkoztam, nagyon. Egyedül ücsörögtem a padon, és nem volt semmilyen játékom. Ebben az átkozott világban nem lehet ilyesmiket kapni. Senki nem gondol a hozzám hasonlóakra, akik nem tudják mivel eltölteni a szabadidejüket, mindenki csak harcol, meg gonoszkodik. Szörnyű egy hely. Hiányoztak a babáim, a plüsseim, a játékaim. És ha nagyon muszáj, akkor az ember találékony tud lenni, így nekem is támadt egy jó ötletem. Elővettem az egyik késecskémet, és szépen bebugyoláltam egy ruha darabba. Rajzoltam neki arcot, meg hajat, és kezeket, meg lábat.
- Te leszel az én játékszerem! - szóltam hozzá. Elkezdtem ringatni, meg énekelgetni neki. Már is jobb kedvem lett ettől a malőrtől. Aztán a baba felébredt, és el akart menni sétálni, egy rendes anyuka meg persze, hogy eleget tesz gyermeke kívánságainak, így útnak is indultunk. Meg mutattam neki a várost, aztán megnyugtattam, amikor sírni kezdett, amiért véletlenül leejtettem, végül megint elkezdtem elaltatni. Sajnos ez nem sikerült, mert valaki szörnyű hangosan felkiáltott a közelben, hogy unatkozik. Szegény kicsi gyereket felébresztette a másik, nagy fülű egyed. Igazán érdekesen nézett ki, de nem tűnt veszélyesnek. Talán valamivel fiatalabb lehetett, mint én, de nem sokkal. Megfeledkezve a babámról, irányába fordultam, hogy megkérdezzem, van-e kedve velem játszani, erre ő hirtelen mellettem termett, és átölelt, miközben a testvérének hívott.
- Mi a..? - lepődtem meg, aztán eltoltam magamtól.
- Silia fejezd be! Még a végén elijeszted. - parancsol neki ekkor egy idősebb nő. Igazán szép lehetett egykor, aztán megnőttek a mellei, amivel elromlott az összhatás. És még parancsol is az én leendő barátomnak.. Gonosz!
- De, nem azt mondta, hogy ő segíthet nekünk? Akkor biztos nem fog elmenekülni. Ugye Onee-chan? - néz rám ekkor a tündér fülű. - Öhmm.. Én igazából csak játszótársat szeretnék.. öhmm.. - próbáltam belekezdeni, de aztán a nő a szavamba vágott, és bemutatkozott.
- Rendben. Akkor bemutatkozom, a nevem Adriana ős pedig a húgom Silia, kérlek, segíts nekünk. - Segíteni? Én?
- Nos.. Izé.. Szívesen segítek.. - Persze hogy segítek valakinek, aki bajban van. Biztos bántották a gonoszok, mert ő is kicsi, mint én. El is indultunk valami kapu felé, ahol hirtelen nagyon sok idős nagy mellű nő, és velem egykorú nagy fülű gyerek volt. Közben én még mindig ölelgettem a babnak felöltöztetett késecskémet. Kicsit értetlenül néztem körbe, és ez mellett még más felnőttek is voltak ott, akik nem hasonlítottak senkire sem. Ekkor szertefoszlottak a mellettem álló új barátaim, és csak egy maradt belőlük.
- Hé.. Mi? - néztem ijedten körbe, majd elkezdtem sírni. - A barátom.. - szipogtam, miközben a maradék egy kislány és nővére felé vettem az irányt. - Miért tűnt el a barátom?? - sírtam. - Miért csak egy maradt? Te nem is ő vagy! Vissza akarom kapni!!

by **Hayashi Yuichi** Hétf. Május 20 2013, 13:54

Mai nap eddig remekül indult, elaludtam, kevesebb bogyó termett, szóval még mindig éhes vagyok. És még csak valahogy, a hajam is sikerült elaludnom, felnézek magamra, ha nem törtem volna el azt a tükröt, most talán nem úgy néznék ki mint egy szénaboglya. Tűnődöm sétálás közben. alattam az út szokásos poros, esőnek nyoma sincs. Hetedhét ágra süt a nap és a természet is kitett magáért, szinte vidám a szellő és a madarak is. Egész szép idő van, de most ez sem tud felvidítani. Nyűg-nyűg hátán, tegnap este nem kellett volna olyan sokáig a várost járnom. Kicsit nagyobb mersszel bevetettem magam az esti életbe és találtam egy két boltot, aminek jó portékája között válogattam, bőven rám esteledett, és még csak nem is figyeltem oda igazán, hogy mit is kellene tegyek, megvenni vagy sem. Mikor kinéztem végre kobakomból, láttam hogy túl sötét van és ideje lennem már útra kelni. A szállásomnak szolgáló tisztásra mikor beértem a hold már bőven a fejem felett volt, most meg ugyan ott van a nap. Így szomjasan, a város felé kullogok. Hamarosan be is értem gond nélkül, persze a szomjúságomat kivéve. Normális ember egy fogadóba térne inni, de nekem most mégcsak a zsebem is lyukas, szóval a főteret céloztam meg. Az a kút középen pont meg fog felelni szomjam oltására. Biztos vagyok benne, hogy nem az a funkciója, de ez az apróság most kicsit sem zavart.
Már látom a kutat, mosolyodok el, és könnyem is megindul a kút láttán. Azonban ekkor hangra leszek figyelmes, és egy kislány máris átkarol, és a bátyjának szólít. Hirtelen történéstől szólalni sem tudok, és a torkom sem nagyon hagyja, hisz szomjazom egy kis vízre.
- Silia fejezd be! Még a végén elijeszted. - szólt a kisebbik lányra egy szép lány, aki inkább a nővérének, vagy esetleg édesanyjának tűnik. Van még benne valami furcsa, nincs indikátor.. oké.. ruhájukkal éppenséggel inkább egy királyi udvarba illenének, mint rokonok, nem ide ahol hozzájuk képest mindenki szakadt parasztnak néz ki.
- De, nem azt mondta, hogy ő segíthet nekünk? Akkor biztos nem fog elmenekülni. Ugye Onii-chan? - mondta a kislány kissé követelőző hangnemben, nem inkább kérdésre hasonlított. Rásandítok a kútra, de a párbeszéd még közel sem ért véget.
- Rendben. Akkor bemutatkozom, a nevem Adriana ős pedig a húgom Silia, kérlek, segíts nekünk. - kérte segítségem, csípőre tett kézzel, ..áh mekkora füle van, hogy lehetséges ez? Döbbentem le. Erőm szólni nem volt, így csak bólintottam, Silia ekkor örömében újra átölelt és már ráncigálta is a nadrágom, hogy indulás. Adriana, észre se vettem mikor, de átkarolt hónom alatt és máris vitt elfele a kúttól, egyre messzebb és messzebb.. Bensőm csak úgy üvöltötte, hogy vizeeeeeeeeet... de ajkaim még suttogást sem tudtak kibocsájtani. Nem fájt igazán semmim, csak a szomjúság érzet, hatalmas volt, olyannyira hogy megbénította a hangom. Szabad kezemmel megpróbáltam a kút felé mutatni, de a lány és a nő nem törődött ezzel, beszélgetni kezdtek és nem is figyeltek rám kicsit sem. Szomorúan lemondtam arról, hogy valaha vízhez jutok, és innentől segítettem neki, hogy ne húznia kelljen. A kislány belekapaszkodott a kezembe és széles mosollyal az arcán kísértek el a déli kapuhoz. Most először járok itt harsant fejemben a gondolat, szemem elé kicsit másabb látvány tárult. És első mozdulatom, a tekintetem a két lányra irányítottam és nem győztem csodálkozni milyen sokan vannak, és ugyan olyanok, pontosan ugyanolyanok! Majd hirtelen el is tűntek, csak egy páros maradt tőlem kicsit messzebb.
- Köszönöm, hogy eljöttetek. Indulhatunk? - köpni, nyelni nem tudtam, de úgy igazándiból és ez nem csak a szomjúságomra volt igaz. Hanem a többiek döbbenete is erről az érzelemről árulkodott. Mivel hangom nem működött, így ismét csak bólintottam. Elhatározásom rendkívül egyszerű volt, hallgatom a többieket, hátha megtudok tőlük valami infót, hogy mégis miért vagyunk itt.. persze amikor kihallom a „vizeeeeet” hangok közül és persze keresni egy tócsát, vizes tömlőt, vagy akármit, amiből pár csepp vizet nyerhetek.

by **Ixion** Csüt. Május 23 2013, 15:41

A dalt dudorászva járkáltam sárkányommal, Nestorral az oldalamon a Kezdetek városában. Furcsállóan vettem észre, hogy a fiókának nagyon tetszett: mandulavágású kék szemeiben csodálkozás, áhítat tükröződött. Hamar megmutatkozott, miszerint Nestor semmilyen körülmények között nem mutatta meg érzelmeit. Ha úgy fogalmazhatok, ő a játék ezerarcú Chuck Norrisa, csupán jóval kisebb és más a megjelenése. Mindig keresztbe font karokkal járkált mellettem, ami igazán passzívnak, elutasítónak tűnt. Nem is viselkedett másképp, habár igazán kíváncsi voltam, vajon hogyan viszonyul, alkalmazkodik más petek társaságában. Igazából ha más játékosokkal sem kezdeményez valamilyen kötődést, akkor mi más várhat az ember ettől a tűzsárkánytól? Ami a reményt éltette bennem az az volt, hogyha a dalt dúdoltam neki, igazán felélénkül és ki tudja... ha majd egyszer felnő, még a vérmérséklete is más lesz. De még ott volt az is, hogy egyszerűen nem jöttünk rá, vajon mire is képes? Tűzsárkány léte ellenére még csak egy gyufát sem tudott meggyújtani, mert az az aprócskább lángja is egykettőre elillan. Lehet, hogy emiatt lenne olyan rettentően rossz természetű? Ki tudja, ha talán sikerülne egy küldetés alkalmával megcsillogtatni a tehetségét, még a rejtély is lehullana!
Ezen felbuzdulva keresgéltem a küldetésfalon valami jó kis küldetést. Elég sokan voltak, annyi szent, így szinte lehetetlenség volt valamit is találni. Vállamat megvonva néztem Nestorra, aki mogorva arckifejezéssel, kérdően billentette oldalra fejét. Intettem neki, hogy induljunk. Követett is annak tudatában, hogy majd később úgy is visszatérünk a falhoz, egy újabb kísérlet reményében. Ám mikor megtettem az első néhány lépést el, a faltól, egy hegyes fülű kislány és egy idősebbik szépség. Indikátoruk hiányában csakis NJK-k lehettek.
- Onee-chan mitsuketa! - bújt a derekamhoz és ölelt át a kislány, mint valami kiscica lett volna. Tanácstalanul álltam ott, Nestorra bambulva. A kis tűzsárkány szokásosan keresztbe font karokkal állt ott és úgy tett, mintha nem is az én petem lenne.
- Silia fejezd be! Még a végén elijeszted. - szólt rá határozottan az idősebbik hegyes fülű.
- De nem azt mondta, hogy ő segíthet nekünk? Akkor biztos nem fog elmenekülni. Ugye Onee-chan? - mondta a kislány és nézett fel rám. Annyira aranyos volt, hogy egyszerűen nem bírtam ellenállni.
- Őőő... hát persze! Segítek, csak mondjátok meg, mit és már rajta is vagyok a dolgon! Igaz, Nes? - feleltem határozottan, majd Nestorra néztem. A mogorva sárkányka közömbösen nézett el és vonta meg a vállát. A jelek szerint őt nem nagyon érdekelte a dolog vagy az én döntésemre hagyatkozott.
- Rendben. Akkor bemutatkozom, a nevem Adriana ős pedig a húgom Silia, kérlek, segíts nekünk.
- Ezt megbeszéltük. Felőlem aztán most is mehetünk. - mondtam felbuzdulva és kissé lekezelően. A két hegyes fülű szerzet mosolyogva néztek össze, majd mivel több játékossal kellett találkoznunk, a déli kapu felé vettük az irányt. Izgatottan követtem kettejüket, míg a sort Nestor zárta, mögöttem kullogva. Hamarosan meg is érkeztünk a találkozási ponthoz. Meglepetten láttam, hogy a többieket ugyanazok kísérték, mint engem. Csak azután esett le a klónos-trükk, mikor az igazi Adriana felemeli a kezében található kristályt és a többi másolat pedig eltűnik.
- Köszönöm, hogy eljöttetek. Indulhatunk? - teszi fel a kérdést, miközben elteszi a különös kristályt.
- Naná. Indulhatunk. - feleltem egy kicsit unottan, hiszen már vártam, vajon miféle feladatot kell majd teljesítenünk és miféle viszonytagságok közepette fedezhetem fel Nestorral a sárkányfióka képességét... márha lesz-e erre egyáltalán alkalmunk, az még kérdéses.

by **Yui** Vas. Jún. 09 2013, 14:09

Résztvevők: RenAi, Sakuraba Shiki, Judy Noxia, Lizzy, Hayashi Yuichi, Shira Kurosa
Határidő: 3 nap/fő
Sorrend: nincs

Mihelyst összegyűltök Adriana kissé haragosan, szemöldökeit összeráncolva üti meg Lizzy kobakját tenyerének élével.
- Elhallgass! Nem látod, hogy itt áll mellettem? Mégis milyen harcos vagy te, hogy minden semmiség miatt bőgni kezdesz? – tartja a szemkontaktust az árnyharcossal mindaddig, míg meg nem hallja Judy kérdését. Ekkor ugyan is feléje fordul, miközben leveszi a kezét a pityergő lányról.
- Nos, ez jó kérdés és mindjárt választ is adok rá, de először induljunk el. Hosszú út ál még előttünk az idő pedig sürget. – feleli, majd hátat fordít, nektek majd elindul kifelé a városkapun.
- Silia ez rád is vonatkozik! – adja, ki a parancsot mikor megáll egy pillanatra és válla fölött a húgára pillant, aki eközben már Lizzy mellett áll és átkarolja ezzel próbálva megvígaztatni.
- Jól van, na. Mindjárt megyek! – ölti ki a lány felé a nyelvét, aki erre megérinti a nemrégiben elrakott kristályát haragosan. Az pedig felvillan és Adriana másolata jelenik meg Silia mellet és ragadja, meg fülénél fogva majd kezdi húzni az eredeti felé.

Később aztán, mikor végre eltávolodtok, a város falaitól és a másolatra sincs már szükség, az idősebbik testvér neki kezd a feladat elmagyarázásának.
- Köhömmm, nos, akkor elmondanám, hogy miért is hívtalak össze bennetek. – kezdi mondandóját egy torokköszörüléssel. - Messze innen az erdő mélyén fekszik a falunk jól elrejtve az emberek elől. Eddig békésen éldegéltünk m pár hónappal ezelőtt a vezetőnk illetve egyben az apánk Tamae meghalt. A falu vezetését ez után az öccse Romuo vette át. Romuo azonban ahelyett, hogy folytatná, apám nyomdokait úgy határozott nem bujkál tovább. Hatalmát felhasználva most azon ügyködik, hogy a többi falu vezetőjét meggyőzze és támadást indíthasson az emberek ellen. És a terve megvalósulni látszik. Fenyegetések és lefizetések útján ugyan is már majdnem több mint elegendő falu vezetőjét sikerült maga mellé állítania. És jöttök ti a képbe. A feladatotok ugyan is nem más, mint… – ekkor megáll, és felétek fordul. -… öljétek meg a nagybátyám Romuo-t! - néz végig rajtatok majd húgára, aki mondandója közben szomorú arccal bújt testvéréhez. - Nos, kérdés van? Ha nincs, induljuk. Nem messze van, egy tisztás estére érjük, el ott majd tábort verhetünk.

/Bocsi a késésért. A másik két későnek pedig üzenem, hogy ha ebben a körben sem írnak automatikusan kiesnek a küldiből. Ha pedig írnak minimum 500 szavasat!/

//Mindenki mást pedig megkérek, hogy spoilerben a pontjaitokat és szintetek írjátok le. Az állatidomárok a petjeiket külön írják. Köszönöm.//

by **Noxy** Hétf. Jún. 10 2013, 18:05

Az egyik lány hisztizni kezdett.
- Elhallgass. - sziszegtem rá sötéten és szigorúan. De végül Adriana rendezte le őt. És igaza van: én se tűrök el több hisztis picsát a küldetés alatt. Mikor tanulják már meg ezek, hogy mikor nőjjenek fel?
Már így is miattuk úgy éreztem, kezdek egy kicsit megváltozni. Eddig türelmes és fegyelmezett voltam. Bár a fegyelem most is bennem volt, de a türelmem kicsit megcsappant. Néha pedig felmerül bennem egy vágy, hogy kézbe kapjam az íjamat, és belelőjek az ostobák és idióta kislányok hasába vagy a fejébe. Bár ezt a céhem nem díjazná, mi azt is elvárná, hogy legtöbbször inkább féléletes játékot játsszak. De vajon mik is a reakcióim mostanság a vegyes vörös indikátorosokra és azokra a hallgatag, hidegvérű és legalább árnyalatnyival normálisabbakra? Nem bízhatok senkiben, de úgy érzem, hogy már kezd elegem lenni abból, hogy ilyen társaságban vagyok.
Ha nem figyelek oda nagyon magamra, még a végén megváltozik a személyiségem...
A kérdésemre jött egy rövid válasz:
- Nos, ez jó kérdés és mindjárt választ is adok rá, de először induljunk el. Hosszú út áll még előttünk az idő pedig sürget.
Engedelmesen elindultam utána, de volt egy kis pepecselés, mert az idétlen, elkényeztetett hisztikrisztit ölelgette Silia, akit végül Adriana kristály által megidézett klónja húzott maga után hosszú fülén fogva.
Egy jó ideig baktattunk, mire Adriana elmagyarázott nekünk mindent. Addigra Siliát semmilyen klón nem huzigálta magával.
- Köhömmm, nos, akkor elmondanám, hogy miért is hívtalak össze bennetek. – Torokköszörülés. - Messze innen az erdő mélyén fekszik a falunk jól elrejtve az emberek elől. Eddig békésen éldegéltünk m pár hónappal ezelőtt a vezetőnk illetve egyben az apánk Tamae meghalt. A falu vezetését ez után az öccse Romuo vette át. Romuo azonban ahelyett, hogy folytatná, apám nyomdokait úgy határozott nem bujkál tovább. Hatalmát felhasználva most azon ügyködik, hogy a többi falu vezetőjét meggyőzze és támadást indíthasson az emberek ellen. És a terve megvalósulni látszik. Fenyegetések és lefizetések útján ugyan is már majdnem több mint elegendő falu vezetőjét sikerült maga mellé állítania. És jöttök ti a képbe. A feladatotok ugyan is nem más, mint… – Hatásszünet. Stop. Felénk fordul. -… öljétek meg a nagybátyám Romuo-t!
Silia odabújt a nővéréhez szomorúan, amíg az magyarázott. Ezek szerint ők politikai áldozatok lettek apjuk halálát követően, és ezért kerestek fel így minket a klónjaikkal.
- Nos, kérdés van? Ha nincs, induljuk. Nem messze van egy tisztás, estére érjük el, ott majd tábort verhetünk.
- Nincs kérdésem. - feleltem. - De tényleg szörnyű... mármint az, amibe kerültetek a nagybátyátok miatt. Szörnyű ez a hatalom... ezért is gyűlöltem mindig a politikát. Legszívesebben meg is ölném ezeket az alakokat. Szóval rám számíthattok. Akire nem, az szépen forduljon vissza.
Itt tüntetően a sírdogálós kislányra néztem.
Szerintem a többiek is benne lennének egy vezető.gyilkolásban. Legtöbbek szíve vágya politikusokat vagy más ilyen embereket levágni vagy lelőni. Ha mindenki kész, akkor indultunk is tovább arra a tisztásra, amit Adriana mondott nekünk.

képességtáblázat:

by **Dr. Hannibal Dan** Kedd Jún. 11 2013, 17:35

- De ő nem ugyanaz! - duzzogtam. Mi az, hogy egy ilyen buta felnőtt megmondja nekem! Nyehh.. Gonoszok! Ez egy másik, ő nem ugyanaz, nem jó, nem jó! És így rám förmedni? Mégis mit képzel ez magáról? A másik, ál kislány odajött hozzám, és megölelt. Megvigasztalt.. Talán ő sem olyan rossz, talán vele is ki tudok majd jönni. Természetesen sosem fogom elfeledni az első kislányt sem, de nem én! Viszont ő eltűnt, és a másik teljesen ugyanolyan volt, így úgy gondoltam, vele is jó ki fogok majd jönni. Erre éppen amikor kezet akartam neki nyújtani, a gonosz nővére elrángatta tőlem. Milyen egy bunkó! Megígértem, hogy segíteni fogok nekik, így végül befogtam a számat, és egyszerűen csak mentem a többiek után. Egyre világosabb vált számomra, hogy az a nőszemély gonosz, és a családja is az. Meg akarják támadni az embereket.. Mintha ők nem lennének azok. s a végén még az n új barátomat is belerángatják! Azt nem engedhetem. Az egy jó pont a nő irányába, hogy ő véget akar vetni az egésznek, de akkor is gonosz! Ezt az a megnyilvánulása csak fokozta, hogy egyszerűen megöletné a saját nagybátyját. Mégis mit képzel ez? Ehh.. Gonosz! Magamban duzzogva lépkedtem, a lehető legtávolabb a rémséges nőtől. Legszívesebben őt magát ölném meg! De azt a gonosz nagybácsit is meg akartam.. És az ugye fontosabb, hisz az ígéret szép szó.
Az íjász lány kissé zsémbesen felém fordult. nem értettem az okát, miért ilyen. Lehet, ez a természete? megeshet.. Mindenesetre boldogan mosolyogtam, és egyértelműen, magabiztosan válaszoltam.
- Megígértem, hogy segíteni fogok! A rokonod számíthat tőlem egy gyilkolásra, megérdemli, mert nagyon gonosz. - mosolyogtam. Magamban azért hozzá tettem: "De te is, gonosz, rokon gyilkoló nőszemély!><"

Spoiler:

by **Hayashi Yuichi** Csüt. Jún. 13 2013, 12:18

Vizeeeet.. immáron sokadik alkalommal töltötte ki látképem egy pohár víz, palack vagy tócsa. A kút már messze elmaradt mögöttünk sóvárgásom mégsem csapott alább. Szörnyen kínzott a szomjúság érzet, már-már látásom is elhomályosult, bár ez valószínűleg csak a képzeletem műve. Minth a láthatáron egy egész oázist látnék, megráztam a fejem majd újra odanéztem, csak az erdő volt hosszan hátunk mögött pedig a távolodó városfalak. Mintha az előbb a többiek még nevettek sírtak volna, nem is tudom, igazán nem tudtam most rájuk koncentrálni. Szótlanul meneteltem a többiek mögött, és tekintetem, állandó jelleggel kutatott iható folyadékért. Egyikkőjüknél sincs kulacs biztosan, de valahogy akkor is fakasztok vizet. Furcsa érzés fogott el, mintha.. áh biztosan csak rosszul éreztem.
Kicsit utánuk siettem és a két lányhoz tértem oda, akik között mintha a tér szikrázott volna. Bár ez csak a magasabbik lány pillantásából jelentősen látható volt. A többiek pedig szépen haladtak tovább. Reméltem valaki felfigyel, játékomra és minden mozdulattal, próbáltam azt elmutogatni, hogy egy képzeletbeli táskából előkapok egy palackot, letekerem a kupakját és arcom elé hajtottam, fejemmel rásegítve magasba emeltem a képzeletbeli üveget és torkommal, smirdli papírként gigám megmozgattam kétszer. Nem volt túl kellemes, érzés. Mint amikor a macska nyelve éri tenyerem bőrét. Ha még erre sem figyelt fel senki egy képzeletbeli kutat formáztam kezeimmel, sajnos nem voltam elég gyors így két félben láthatták, ha volt nézője. Valamint azt ahogyan, odahajolok és próbálok inni belőle miközben jobb kezemmel pumpálom a kart. A többiek hátát láttam már csak, biztos csak bolondnak néznek. Keseredtem el. Vizeeeet.. Lebiggyesztett szájjal haladtam tovább, ez a szomjúság érzet, esküszöm őrületbe kerget.
Hamarosan megváltóként jött, amikor a vezetőnk megállt. És belekezdett történetébe, mégis mi célja van annak, hogy utána megyünk, de ahogy kimondta mi is az igazi célunk lemerevedtem. Ketten már rá is bólintottak. Én továbbra is csak ott álltam és néztem magam elé, nemes cél vezérli, saját fajtája ellen is képes ellen fordulni, hogy megóvja a két nép közötti békét és ők továbbra is rejtve maradjanak. Ne tudjunk róluk, vagy az is lehet, hogy maga a nagybácsi küldte őt, hogy hozzon neki némi próbát, hogy milyen erősek is az emberek. Tömegben győzelem alapon bárkit képesek lennének legyőzni. Pár játékos eltűnése pedig, senkinek sem tűnne fel. Hisz még biztosan vannak most is olyanok, akik beleőrülnek a játékba és magukkal végeznek. Feladják. Viszont egy ilyenért megölni egy embert. Politikával kellene eltávolítania.. ez azt jelenti a lány kétségbe esett, vagy nem túl okos. A kislány pedig pont jó eszköz hogy meglágyítsa a legtöbb ember szívét, ahogyan az enyémmel is tette.
Nem, ez így nem helyes. Van más mód is, de hogy hívjam fel magamra a figyelmet és hogyan szóljak hozzájuk.. Két probléma is fennáll. Víz kell hogy tudjak beszélni de még mindig kell a figyelmük.. Ismét az a furcsa érzés. Ha nem ebben a testben lennék, most biztosan végigfutott volna a hideg a hátamon. Egy késztetés hatására lerúgtam bakancsom. furcsa mikor oldozódott ki? És két lábujjam mintha görcsben állna, a kis és nagylábujjam egymás felé ki vannak fordulva, mintha.. próbálnák elérni egymást. Bal lábon ugráltam kettőt és kalimpáltam kezeimmel segítség kérés szempontjából. Ha volt olyan bátor játékos, aki közel merészkedett újabb mutatványomhoz, vagy akár küldetésadónk, akkor mutogatva lábujjaimra majd kézfejeim eltávolodásával akartam közölni velük, hogy válasszák szét a megelevenedett lábujjaim. Torkomból levegőn kívül továbbra sem bukkant elő hang. Ha nem kaptam segítséget, törökülésbe vágtam magam és én magam feszítettem szét a szerelmes párt, jött a váratlan gondolat. Az érzés egy csapásra eltűnt. Semmi nem marat hátra, csak egy idióta fél bakancsban szótlanul. Eszembe jutott egy ötlet, gyorsan felszerelésem megtekintettem és igen ott volt, három szem abból a finom gyümölcsből, gyorsan mind bepusziltam és megelégedve éreztem a lédús gyümölcsöt szétterjedni számban.
- Háh, végre – jött ki a számon, és hallottam! Örömömben kiáltani volt kedvem, de nem tettem meg, kitudja meddig hat a gyümölcs vizes érzete. Éhesnek kicsit se voltam éhes. Szomj érzetem még mindig megvan. Nincs sok időm..
- Ellent kell mondjak neked, és mutattam a nőre – mutató ujjammal becéloztam, és el is rántottam nem illik mutogatni, jutott fejembe az ismerős hang. – Nem vehetsz el egy életet még akkor sem ha az bűnös! Börtönben a helye ezt te is tudod jól. Orgyilkosságot nem vállalok el. – hangom hangos volt, de mégis higgadt tudtam maradni. Ténylegesen dühített belül. Azzal a lehető legkevesebb időt hagyva hátat fordítottam nekik.
- Többiek, egy dolgot kívánok csak, mindent bele és ne ve… - csak levegő távozott hangtalan. Intettem nekik egyet, majd visszaindultam. Be kell térjek a fogadóba, vagy a főtér kútját fogom kiinni. Irány a főtér az közelebb van. Sajnálom őszintén, de ebben nem vehetek részt és ne vesszetek oda.. fejeztem be a mondatot, ami soha nem hagyta el a szám. Futtában végleg eltűntem a horizonton, ha még visszanéztek.

by **Ixion** Vas. Jún. 16 2013, 09:06

Bár eddig is türelmetlenül álltam a petem mellett, az egyik lány hisztirohamára aztán nem készültem fel kellőképpen. És ott volt egy másik csaj is, akinek jobb dolga sem volt annál, hogy másokra csak úgy sziszegjen, mint valami csörgőkígyó. Összeszűkült szemekkel a spinét néztem és már akkor tudtam: nemigen leszünk jóban egymással. Amondó voltam, hogy ezt a küldetés adó Adriana lerendezi vele és úgy is lett. Nem túl diplomatikusan bár, de megoldotta, bár még volt egy-két visszakozás, a szőke lány részéről. Ahogy elnéztem, kissé el lehetett kényeztetve a kinti világban, ha minden kis semmiségen felhúzza magát és válogat. Tanácstalanul döntöttem oldalra fejemet és Nestor felé fordultam.
- Te mit gondolsz? Nem kéne egyeseknek megemberelnie magát? - suttogtam a kérdést a tűzsárkány szarva alá, a hallójáratába. A fióka keresztbe font karját leeresztette és lángoló, kék szemeivel az enyémbe nézett.
- Nestor nem gondolja. Minden ember olyan, amilyennek születik és hal is meg. Shiki se más. - mondta mély, kissé monoton hangon, sutyorgás nélkül. Kissé meglepett, hogy elkezdte a társasági énjét a felszínre hozni, méghozzá egy társaság kellős közepén. Kora ellenére kifejezetten érettnek tűnt és látszólag sokat tudott az emberekről. Vajon ez is KA műve? Ilyen programot ültetett Nestorba, még tojás korában?
- Jó, de azért vannak olyanok, akik nyugodtan visszafoghatnák magukat. - mondtam most már kicsit emelkedettebb hangon, miközben fölálltam.
- Shiki nem változtathat az élet körforgásán. Ő sem és ő sem. - felelte és a két lányra mutatott. - Az élet körforgása megy magától. Ha kell, magától változik.
Tanácstalanul vakartam meg tarkómat. Szó, mi szó, Nestor értette a dolgát, mint "filozófus", de azért aggasztott, amiket mondott. Minden, az emberek és minden más, ami a kerek világon van, magától változik, legalábbis én így értelmeztem a sárkány szavait, melyeket felém intézett. Többet nem is gondolkodhattam a dolgon, mert Adriana jelt adott az indulásra. Azonban valahol mégis diadalittasnak éreztem magamat: Nestor maga magától beszélni akart és nem úgy, hogy én kényszerítettem rá. Kérdésemmel csupán véleményemet akartam hangoztatni, ám nem gondoltam volna, hogy ez egyfajta érdeklődést kelt a tűzsárkányban. Az úton meg se szólaltunk, azonban a fióka ezúttal - nagy csodálkozásomra - nem keresztbe font karokkal, a sor végén jött. Szorosan mellettem haladva hol jobbra, hol balra tekintett és a gyorsan változó tájat kémlelte. Talán először volt úgy, hogy nem a veszélyforrást kereste, hanem puszta kíváncsiságból nézelődött. Aztán tekintetét felém fordította és jobb szárnyának kinyújtásával szabályozta a tempómat. Adriana kívánt szólni, miközben folytattuk utunkat:
- Köhömmm, nos, akkor elmondanám, hogy miért is hívtalak össze bennetek. - kezdte egy torokköszörülés közepette. - Messze innen az erdő mélyén fekszik a falunk jól elrejtve az emberek elől. Eddig békésen éldegéltünk m pár hónappal ezelőtt a vezetőnk illetve egyben az apánk Tamae meghalt. A falu vezetését ez után az öccse Romuo vette át. Romuo azonban ahelyett, hogy folytatná, apám nyomdokait úgy határozott nem bujkál tovább. Hatalmát felhasználva most azon ügyködik, hogy a többi falu vezetőjét meggyőzze és támadást indíthasson az emberek ellen. És a terve megvalósulni látszik. Fenyegetések és lefizetések útján ugyan is már majdnem több mint elegendő falu vezetőjét sikerült maga mellé állítania. És jöttök ti a képbe. A feladatotok ugyan is nem más, mint… - itt felénk fordult. - …öljétek meg a nagybátyám Romuo-t! - emelkedett, határozott hangja eltántorítónak tűnt, pláne az, amit elvárt tőlünk. Silia szomorúan bújt oda Adrianához. Rettentően együtt éreztem velük, amiért ilyen szörnyű dolgokat kellett átélniük. Nem lehetett könnyű, az biztos, de nem véltem a legjobb megoldásnak a gyilkosságot. Nestorra néztem. A kis sárkány ezúttal a semmibe merengett és rosszallóan csóválta meg fejét, s ismét keresztbe font karral állt meg mellettem. Vajon ez azt akarta jelenteni, hogy ő is ugyanezt gondolja, mint én?
- Nos, kérdés van? Ha nincs, induljuk. Nem messze van, egy tisztás estére érjük, el ott majd tábort verhetünk. - mondta Adriana.
- Nincs kérdésem. - felelte a nagyobbik csaj. - De tényleg szörnyű... mármint az, amibe kerültetek a nagybátyátok miatt. Szörnyű ez a hatalom... ezért is gyűlöltem mindig a politikát. Legszívesebben meg is ölném ezeket az alakokat. Szóval rám számíthattok. Akire nem, az szépen forduljon vissza.
- Ceh, mintha te döntenéd el! - mondtam fennhangon, ezúttal én is keresztbe font karokkal. Itt aztán már elegem lett ebből. Mire játssza meg az agyát? Höh, újabb olyan, aki azt gondolja magáról, hogy ő a kisisten. A régi osztálytársaim is pontosan ilyenek voltak: nem törődtek mások érzésével. Mikor összeszedhettem magamat, örömmel hallottam, hogy a férfiú is úgy gondolja, hogy nem lenne tanácsos elvenni egy életet, mégha bűnös is ebben a helyzetben. Egyetértően bólintottam, majd odaléptem a szőke lányhoz.
- Nyugi, majd én megvédelek ettől a Szörnyellától, ha megint fújna rád. - suttogtam a fülébe élénken, nyugtatóan.

Spoiler:

by **Yui** Vas. Jún. 30 2013, 18:42

Résztvevők: ~~RenAi~~, Sakuraba Shiki, Judy Noxia, Lizzy, ~~Hayashi Yuichi, Shira Kurosa~~
Határidő: 4 nap/fő

- Szóval nincs kérdés… Remek! – feleli a lány Judy lelkes válaszára. Ám figyelme ez után egyből a férfira irányul, aki eddig furcsa koreográfiájával valamiféle furcsa táncot járt így csoda, hogy egyáltalán tudott figyelni arra amit Adriana mondott.
- De igen is elvehetek! Az olyan bűnös lelkek, mint a nagybátyám nem érdemelnek mást! Ha ennyire nincs ínyedre a dolog, akkor tényleg az lesz a legjobb, ha elmész… – feleli mérgesen, majd nem is figyel, a többi mondandójára egyre csak a húgát feszegeti le magáról, hogy végre rendesen tudjon járni.
- Nana, nincs civakodás… induljunk! Sürget az időnk… – utolsó mondatát már halkan nektek háttal mormogja és Silia kezét megragadva a csuklójánál húzza maga után.

Közel egy órás séta után éritek el az erdei tisztást, mikor kezd már erősen sötétedni. Persze nem kell egy hatalmas térre gondolni körülbelül 15 méter átmérőjű majdnem szabályos kör alakú, melyet fák vesznek körbe. Északról ahonnan ti érkeztek egy nagyobb szikla, szemközt a túloldalon pedig egy másik található. Jobb oldalt pedig egy kidőlt farönk található.
- Tökéletes! Itt éjszakázunk! – feleli az idősebbik miután körbe kémlelt.
- Rendben. Öten maradtunk… Valaki rendelkezik Látás jártassággal? – kérdi, majd néz, végig rajtatok közben lenyomja Silia kezét, aki hevesen integetni kezd. - Oké, és a szinted? – teszi fel újabb kérdését a válaszolónak. - Hm… értem. És ti? – majd néz először az állatidomárra majd a magasabbik árnyharcosra.
- Rendben akkor kérlek, kísérd el… Veszélyes ilyenkor az erdő és nem engedhetünk meg több veszteséget. – feleli végül, majd az állatidomár felé fordul ismét.
- Kérlek, amíg a többiek fát gyűjtenek te és Silia helyezzétek el ezeket a kristályokat a tábor körül, olyan távolságban, hogy ha elmennek, mellettük még legyen időnk felkészülni a fogadásukra. Csak aktiváld, és jól rejtsd el őket. – nyújt át neked három sötétzöld kristályt. - Siliánál van még ugyan ennyi azokat is rejtsétek el. Addig én felállítom a tűz helyét és az alvóhelyeket.

/Bocsi a késlekedésért./
/Bocsi, megszogtam, hogy íjász vagy. Na, de javítottam Very Happy

/

by **Noxy** Hétf. Júl. 01 2013, 22:36

//Yui, nem nagy gond, hogy én itt árnyharcosként vagyok a küldiben?//

A srác, aki velünk jött el, kijelentette, hogy ő nem vesz részt ebben a küldetésben, így hát ő távozott is. Nem mondtam semmit, hadd szólja le a questadónk.
Mikor elmondtam a magam véleményét, és a srác is lelépett, beszólt nekem az egyik kislány. Ilyenkor már régen fel is pofozhattam volna ezért, ha nem lennék visszafogott. Helyette csak szigorú tekintettel néztem rá. Azzal a tiszteletparancsoló, ellenkezést nem tűrő fénnyel a tekintetemben, amivel jobb, ha az illető inkább nem akarna szembeszállni.
- Igen, én döntöttem el... hogy ezt megteszem. - mondtam csendesen. - Vannak helyzetek, amikor egy embert meg kell ölni, hogy többmilliót megmentsünk, és neked is néha gyilkolnod kell ebben a játékban, ha ki akarsz jutni a játékból. Ez az egyik, a másik meg hogy az csak egy mob, nem igazi, így hát ez nem számít igazi gyilkosságnak. Logikus. És a helyedben inkább vigyáznék a számra, ha velem mersz ilyen modortalanul beszélni. Ha nem tetszik neked se a küldetés témája, nyugodtan mehetsz a fiú után.
Nem mutattam ki a nagyszájú kölyök felé, hogy milyen emberrel áll szembe, és nem volt rá szükség, hogy fenyegetésből megmutassam neki a késeimet, vagy pedig megszorongassam egy kicsit. Mert nem volt rá szükség. Az érveim súlyossága úgyis csengett szavaimban, ahogy kellett.
Ha nincs több mondanivalója az ostoba kis libának, és úgy dönt, inkább velünk jön mégis, akkor én már el is indulok egyből, ahogy Adriana Silia kezét fogva előre indul, és szól nekünk, hogy induljunk. Még mindig dühös volt a srác miatt, és teljes joggal igaza is van. Ennyire hülye nem lehet egy játékos, hogy egy ilyesmi miatt inkább elvetesse magától a fejlődés ígéretét. Pedig szinte az összes küldetés gyilkolásról szól, akármilyen témában is forduljon elő. De ha minden küldetés elején ezt fogja csinálni, az már az ő problémája... még a legártatlanabb játékos is erre vetemedik, mert más választása nincs, ha nem akar élete végéig bezárva maradni egy játékban.
Egy óra múlva el is értük a tisztást, addigra besötétedett. Egy kisebb tisztás volt sziklával és kidűlt fával. Tényleg alkalmas egy hely a táborozásra.
- Tökéletes! Itt éjszakázunk! - szólalt fel Adriana, aztán végignézett rajtunk, és kiadta az instrukciókat. Először tudni akarta, kinek van Látása. A kérdésre csak a fejemet csóváltam, de elmondtam neki, hogy Észlelésemmel azért fel tudok figyelni egy-két dologra, és hogy nekem nyolcas a szintem. Aztán meg lett a beosztás: az állatidomárka mehet Silliával kristályokat elhelyezni, én meg tűzifának valót gyűjthetek a hisztis tyúk társaságában.
- Gyere, kölyök, menjünk. - szóltam a lánynak. - Szedjünk össze annyi fát, amennyit csak tudunk.
Elkzedtem szó nélkül a fát gyűjteni a hisztikriszti társaságában, és csak reméltem, hogy nem fog adódni probléma. Hogy kerüljem a problémát, fél szemmel figyeltem munka közben a társamat, közben füleltem. Bár nincs látásom, észleléssel még oda tudok figyelni a neszekre. Ha bármi baj adódik, akkor időben tudjunk felkészülni egy váratlan támadásra.

by **Dr. Hannibal Dan** Szer. Júl. 03 2013, 11:38

Egyik néniről a másikra kapkodtam a fejemet. Sehogy sem tetszett nekem, hogy ilyenek. Összevesztek.. Az árnyharcost nagyon nem szerettem, mert gonoszan bánt velem. Csúf kicsi hobbitka! De tényleg nem valami szép.. Az a ruha szerűség, amiben éppen volt..Egyszerűen szörnyű! Rákoncentráltam, de csak éppen annyira, hogy ne nagyon vegye senki észre. Ebben az egyben jó vagyok.. Azt sem fogja tudni, ki csinált a mit. Egy szempillantás alatt egy rószaszín kis fodros bodros szoknyácskába varázsoltam, aminek az aljt csipke díszíti, és egy hatalmas masni van átkötve a derekán. A dekoltázsát meg jól jól eltakarja! Tökéletes! Így már sokkalta szebb! Aztán ott volt az a másik lány, aki kedvesen megígérte, hogy megvéd. Őt sokkalta jobban kedveltem, így inkább mögé húzódtam be mindezek alatt, az ő ruhácskáján nem is kellett változtatni, így nem tetem meg.. még. És volt vele egy cuki kis állatka is. Mondtam már, mennyire kedvelem az idomárokat? Mindegyiknek ilyen imádni való kis állatkája van.*-* - Megsimogathatom? - kérdeztem megszeppenve. Mindig megkérdezem, mert vannak olyanok is, amik harapnak.. Nem szabad csak úgy megsimizni őket, de nem ám!
- Látás jártasság? - bólintottam félre a fejem. Öhmm.. Mi is az a jártasság? Ja igen! A furcsa kis táblázatos izében kell megnézni. Lenyitottam, és egy kis kutakodás, meg eltévedés után valahogy sikerült elég hamar a megadott oldalra mennem. Öhmm..
- Asszem én arra tettem a múltkor véletlen, lovaglás helyett.. De ebben nem vagyok biztos, mert.. - kis szüntet tartottam. - Azt hiszem, nem nagyon igazodom ki ezen az izééén.. - sipítoztam. - Amúgy 2 -es szintű vagyok! - mondtam boldogan, aztán hozzátettem. - Azt hiszem..
Aztán kiadták a parancsot. Fát kell keresnem.. Nekem! Fát!!! Nem illik hozzám egy ilyen feladat..Nem szoktam ilyesmit csinálni! És egyáltalán milyen fát? Itt van egy csomó körülöttünk, hisz egy erdőben csak az nő.. Nem értem! És miért pont vele??
- Nem akarok ezzel a gonosszal menni, inkább megyek egyedül, vagy sárkányocskával! És ha ezen megint felhúzza magát, úgy kell neki! - tettem keresztbe a karom, jelezve, hogy én addig meg nem mozdulok, amíg nem tisztázzuk ezt az egészet. - Csúf kicsi hobbitka! - fújtam az árnyharcos nőre.

by **Ixion** Pént. Júl. 12 2013, 11:10

Spoiler:

Unottan hallgattam végig a spiné dumálását. Tipikus okoskodó hajlamú, aki nem viseli el a beszólogatásokat... jellemző. Kihívóan mosolyt engedtem meg magamnak. Tudja mit? Ha ennyire könnyen megszabadulhat tőlem, akkor alaposan ráfázott. Ezek után juszt is menni fogok, ha törik, ha szakad.
- Hűha, a száj karate világbajnok! Harcolni is ilyen jól tudsz? - kérdeztem cinikus meglepődöttséggel, s a többit pedig elengedtem a fülem mellett. Jobb, ha az ilyeneket messze elkerülöm, még ha egy csapatban kell játszani velük. Igazság szerint egyetértettem a sráccal, de ezek után nem hagyhattam magamat megfutamodni. A másik lány kérdésére összenéztem a tűzsárkánnyal, ami egy vállvonással a beleegyezését adta. Amint folytattuk az utunkat, feltűnt, hogy Nestor kezdett lemaradni tőlünk. Még egy óráig bírta az iramot, s mihelyst az elf lány kijelentette, hogy letáborozunk, egyszerűen csak leült, jó messze a többiektől, szárnyát idegesen csapkodta. Repülni akart? Túl korainak tartottam még, ezért aggódtam a tűzsárkányért.
- Második szint. - feleltem gyorsan a kérdésre, miközben megragadtam Nestor karját és igyekeztem magam mellett tartani. Valami egyáltalán nem stimmelt vele. Bár elkezdett beszélgetni, most mégsem szólalt meg, nem adta tudtomra, mi a panasza. Hevesen bólogattam, mikor meg lettem kérve arra, hogy helyezzek el három kristályt. A feladat nem tűnt túlságosan bonyolultnak, ám Nestor vészjósló viselkedése megnehezítette a dolgomat. Karon fogva a petemet indultam el Silliával az oldalamon. Kissé sajnáltam a kisebbik árnyharcos csajszit, amiért azzal a Szörnyellával kellett maradnia, de már nem tudtam mit tenni. Biztos voltam benne, hogy vele jobban kijönnék. Gondolataimban elmerülve nem figyeltem eléggé Nestorra. Elengedtem, mire az úgy eliramodott, hogy bottal üthettem a nyomát. Sajnálkozóan néztem Silliára, azután kénytelen voltam a küldetést félbe hagyni, a megkergült pet miatt. Mi mást tehettem volna, minthogy futottam Nestor után? Közben volt szerencsém elhagyni azokat a kristályokat is, na de mindegy…

Unalom a köbön. Túlságosan korainak tartottam a lefekvést, így hát úgy döntöttem, hogy olyan területeket nézek meg, amiket még nem láttam. Annyi biztos, hogyha nem hallottam volna emberek zsibongását a közelemben, így is, úgy is elindultam volna. Egyáltalán nem féltem a sötétben, azonban jól hallottam, hogy egy emberi alak valamit üldözött. Egy tölgyfán üldögélve sajnos nemigen láthattam, mi volt az a teremtmény, de nem tartottam kizártnak, hogy egy petet hajkurász. Várjunk, mióta érdekelnek mások problémái? Mióta itt vagyok, ebben az átkozott játékban, egyre másabb vagyok. Össze kellett szednem magamat, ne gondoljak ilyenekre, s továbbállni. Amint lemásztam a fáról, három kristályt vettem észre a földön. Biztos az az alak hagyhatta el, legalábbis én így gondoltam. Vállamat megvonva az ellentétes irányban indultam el. Mit látok? Egy újabb embert, annyi különbséggel, hogy hegyes volt a füle. Furcsállóan néztem: ez meg mi a fene? Biztosan nem igazi, hanem valami hamisítvány. Mivel úgy sejtettem, hogy együtt voltak azzal az alakkal, hátha meg tudja mondani nekem, mik is ezek a kristályok.
- Hé, öhm... szia! - Elég vacak köszöntésnek bizonyult, hogy ne tolvajként nézzen rám. - Hidd el, nem loptam őket. A földön találtam és érdekelnének, mik ezek a kristályok. Nem tudod megmutatni, mire használhatom őket? - Öregem, ez rosszabbra sikerült, mint amire eleinte számítottam. Ha a hegyes fülű kislány segít nekem, viszonzásul megteszek bármit, amit kér, elvégre nem voltam annyira faragatlan, melyet egyesek állítottak...

by **Yui** Hétf. Aug. 12 2013, 18:21

Önhibából kifojólag a küldit lezárom!

Jutalmatok:
Judy: 15exp; 25 arany Keresés: Kezdő Pajzs (+2 páncél)
Hannibal(Lizzy): 15exp; 25 arany
Ixion(Shiki): 15exp; 25 arany
Yuichi: 10exp; 20 arany

KA osztja a recepteket... Bocsi, hogy így lett vége Sad

by **Kayaba Akihiko** Hétf. Aug. 12 2013, 18:21

The member 'Yui' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[Küldetés] Hegyes fülek 4766610511_dda12706fc_s

by **Kayaba Akihiko** Kedd Aug. 13 2013, 17:48

Rövid küldi, fele jutalom.

Judy Noxia: Páncélkészítés: Bőr Cipő Recept
Érclátás: 17 -> 21, 1 Bronzérc, 3 Munkálatlan Bőr, 2 Sida Kő, 2 Halvány Rubin, 2 Vasérc

Dan receptje (Asukának): Kis Potion Recept
Dan növényei, akárhova is mennek: 4 Kis Tövisgyökér, 3 Faeno Levél, 1 Tövisgyökér, 2 Vörös Pitypang

Ixion ércei Askrnek: 3 Bronzérc, 3 Munkálatlan Bőr, 1 Sida Kő, 1 Halvány Rubin, 2 Vasérc

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Hegyes fülek

[Küldetés] Hegyes fülek

Re: [Küldetés] Hegyes fülek

Re: [Küldetés] Hegyes fülek

Re: [Küldetés] Hegyes fülek

Re: [Küldetés] Hegyes fülek

Re: [Küldetés] Hegyes fülek

Re: [Küldetés] Hegyes fülek

Re: [Küldetés] Hegyes fülek

Re: [Küldetés] Hegyes fülek

Re: [Küldetés] Hegyes fülek

Re: [Küldetés] Hegyes fülek

Re: [Küldetés] Hegyes fülek

Re: [Küldetés] Hegyes fülek

Re: [Küldetés] Hegyes fülek

Re: [Küldetés] Hegyes fülek

Re: [Küldetés] Hegyes fülek

Re: [Küldetés] Hegyes fülek

Re: [Küldetés] Hegyes fülek