Re: Bianka Néni Növényháza

by **Aidor** Kedd Feb. 11 2014, 18:57

*elmosolyodtam*
-Akkor azt hiszem hasonló cipőben járunk. Már hónapok óta, hogy csatlakoztam a Voicehoz, de még mindig csak 1 tagot ismerek. A céhvezért pedig csak látásból ismerem. A többi tagot meg még soha nem is láttam. Mondtam, majd hallgattam amit a burákról mond.
-Hm... meg van ennek a helynek a varázsa. Ezek a foszforeszkáló növények... bámulatosak. Majd hirtelen észbe kaptam és vissza tértem az ábrándozásból.
-Fölöslegesen kapkodsz, ez a kert nem az a hely ahol egyszerűen végig kell rohanod. Lassíts egy kicsit és nézz körül. Mondtam, valóban ebben a kertben mindenre időt kell áldozni.
-Amúgy még sose kérdeztem, de melyik céh tagja vagy? Kérdeztem. Mivel még sose mondta. Na meg feltűnt a sárga indikátora. A legutóbb még nem volt... Vagy csak rosszul emlékszem? Na egyelőre szándékosan nem kérdezek rá. Nem mindenki szeret az ilyenekről beszélni... Legalábbis én azt gondolom. Nem mintha eddig egy sárgával is találkoztam volna... vagy, de várjunk csak, de... Jobban belegondolva, de. Saya... igen ő volt sárga. Meg már több piros játékost is láttam. Bár inkább elkerültem őket. Sayaval elég sokat beszéltem még sárgán is, tőle se kérdeztem meg, hogy sárgult be. Lichtől se fogom. Bár van egy gyanúm.... Tekintve, hogy Saya egyszer már megpróbált megölni, úgy már vannak róla elképzeléseim, hogy válhatott sárgává. De kanyarodjunk vissza a témához.
-Csak eszembe jutott, hogy még sosem mondtad. Mondtam magyarázat gyanánt a kérdésemre. Tényleg elkezdett érdekelni... van... hát elég sok céh. De amelyik most vette a házát... Nem tudom. Valami új céh lehet. Mert amiket én ismerek azoknak már mind régóta van.

by **Desdemona** Szomb. Feb. 15 2014, 21:12

//FigtherBunny//

Látszólag a mellettem lévő lányt nem igen zavarta Aisu viselkedése, közben persze a kis gólem is visszahúzódott. Ami megleptte a lányt az az volt, hogy nem hallotta szóváltásunk ami érthető, hisz a köztem és Aisu között lévő beszélgetést nem hallja senki, Aisu szavát is csak más petek hallják rendszerint.
-Igen, értem amit mond. Gondolat útján beszélünk egymáshoz ezért nem hallottad amit beszéltünk.
Eközben egy enyhe mosoly ült ki az arcomra, majd a lány bemutatkozott ezzel felhívta az én figyelmem arra, hogy én még nem tettem meg ugyanezt, ezt kissé szégyelltem, hogy is maradhatott ki, hisz kellőkép belém nevelték az illem szabályokat és még is, bár igaz csak is Aisu aktívsága miatt szólítottam meg és csak is elnézést kérni akartam, de lehet hogy egy kisebb beszélgetés lesz belőle, bár a lány igen csak mentegetőzik ez ellen, miszerint nem akar zavarni és nem lényeges az, hogy beszéljek vele, viszont már csak tovább kéne vinni a beszélgetést, de miképp, ha csak nem derül ki hogy a lány valami szószátyár akkor nem igen lesz itt beszélgetés.
-Én Desdemona vagyok a kis gólem pedig Aisu névre hallgat, örvendek. Nem zavarsz az igazat megvallva Aisu rángatott ide el, mert meg szerette volna nézni a helyet, semmi különösebb okom nem volt ide jönni.
Hát nem lesz ez olyan egyszerű menet, ha csak tényleg nem egy szószátyár leányzót kaptam magam mellém beszélgető partnernek, akkor részemről ez a dolog meghalt és csak csendben fogunk itt ülni, feszengve a csendben maradás miatt és azon agyalva mit is kéne mondani a másiknak.

//Bocsánat a várakoztatás miatt.//

by **Licht** Hétf. Feb. 24 2014, 10:44

//Aidor//

-Hasonló cipőben, hát…részben lehet, mivel alapító tag vagyok, így lehet részben sőt biztos, hogy magam miatt nem vagyok jóba a céhvezérrel, bár eddig találkozásaink alapján egy öntelt hólyag, mármint szerintem lehet másnak más a véleménye, de különösebben nem is izgat a dolog, nem mintha szeretném, hogy sok közöm legyen hozzá…
Átváltás a búrákra, hát neki tetszik, de ízlések és pofonok tényleg érdekesek ezek a világító növények, de engem nem nyertek maguknak.
-Kapkodás?! Én nem egészen, így nevezném. Mondhatni inkább csak elkalandoztam magamba nem így sem teljesen jó…Tudod ahogy eddig hallhattad kisebb gondjaim vannak céhemmel, mármint személyes részről, aztán mostanában kicsit sokat agyalok a dolgokon, így kapcsoltam ki ennyire kicsit túlzottan is elgondolkoztam…
Jött a várható kérdés, milyen és melyik céh, hát ez is egy érdekes dolog, de gondolom az indikátorom is kiszúrta, bár az nem a céh számlájára írható, az indikátorom kivételesen saját felelősség, de nem szeretem a nagyképű alakokat és erős késztetést érzek rá, ha a társaságomban van egy ilyen, hogy jól felképeljem, lehet kicsit visszább kéne fognom magam, hisz már tényleg figyelmeztető jelzéssel szolgál a sárga indikátor is, de most jelenleg ez a helyzet, a tahókon vezetem le az eddigi feszültségeim is lehet ha kissé nyugodtabbak lennének a dolgok akkor nem ütnék olyan hamar. De visszatérve, válaszolni se ártana…
-Hát nem tudom, hallottál e már a Crazy Cemeteryről, egy céh amit egy csapat hígagyú rakott össze, bele véve engem is, aztán a főkolompos nem tudott mit kezdeni magával, asszem ki is nyírt valaki, így minden előrejelzés nélkül kijelentette, hogy mi már pedig igen is bérgyilkos céh leszünk. Bár az indikátorom nem a céh számlájára írható, bevallom párszor eljárt a kezem, de joggal…
Egy kicsit félrepillantottam, mivel lehet, hogy nem egészen biztos az joggal való pofon osztás, de az annak a baja aki felhúzott. De visszatérve várjuk mit is kapunk reakció ként vagy miféle fejmosás jön megint, meg vajon ő is nekem áll magyarázni a kilépést illetően…

by **FigtherBunny** Kedd Feb. 25 2014, 09:28

//Desdemona//

-Nagyon örvendek, Desdemona és Aisu.
Köszöntek ismét, most már tudva nevüket. Máris rengeteg beszélni való jutott eszembe, de látva leendő beszélgető társam nyugodt és kimért tiszta mivoltát. Úgy döntöttem, hogy egy kicsit visszaveszek a szokásos tempómból. Kérdéseimet kissé visszafogott érdeklődő hangon tettem fel annyira kimérten amennyire képes voltam rá és minden kérdésem után megvártam a választ, illetve kijelentésemre a reakciót.
-Elég jó kis ízlése van Aisu-nak szerintem. Ez egy igen kellemes hely, legalábbis szerintem.
-Tudod én nem nagyon ismerek még senkit és így idomárokat sem. Remélem nem baj ha kérdezek pár dolgot?
Mondtam valószínűleg egy kis tudásvágylánggal a szememben.
-Tud minden idomár beszélni az állatjával gondolatban?
-Gondolom elég kellemes lehet az állandó társasága. Biztos nem szoktál egyedül lenni.
Mondtam teljesen tárgyiasan.
-Egyébként te mióta vagy itt és hogy kerültél ide? Már megbocsáss, de nem nézel ki hardcore gammer-nek.
-Te mit gondolsz erről az egészről?
Kezemmel mutatom, hogy erre a nagy körülöttünk elterülő egyesekből és nullákból álló világra gondolok.
-Ügye tényleg nem zavarlak?
Kérdem végül ismét mérlegelve annak lehetőségét, hogy talán a kérdéseimre nem válaszol szívesen.

by **Aidor** Szer. Feb. 26 2014, 21:37

Nos, ha valamit hát megtudtam, hogy valószínűleg nem a legjobb barátok a céhvezérrel ami rögvest újabb kérdésekhez vezetett. De kivártam hátha választ kapok néhányra. Tovább hallgattam...
-Értem... Mondtam, ráhagyva az elkalandozós részt. Aztán jött a lényeg... Crazy Cemetery ismételtem magamban. Ja valami harmadosztályú játékosokból verbuválódott banda akik kicsit túl magasra törnek, túl hamar. Személy szerint nem hiszem, hogy túl sokáig élne. Licht szégyenlősen félre nézett... És meglepően aranyos volt. Kicsit meg ráztam a fejem, hogy magamhoz térjek.
-Crazy Cementery, ami azt illeti elég sokat. Egy barátomnak elég sok fej fájást okoztatok... Mondtam miközben Judyra gondoltam és arra amit mondott.
-Phoenix Brotherod... vagy valami ilyesmi a céhének a neve, még elég kicsi céh, de elég aktívan plakátolják ki a városokat körözési plakátokkal. Valami... Darkness. Azt hiszem, mesélte, hogy majdnem megölte őt és az egyik céh tagot. Azóta keresik. Azt a rész elhallgattam, hogy gondoltam rá, hogy én is a nyomába eredek. De senki nem kért meg, hogy segítsek szóval úgy döntöttem inkább kimaradok belőle. Az emberek céh háborúról beszélnek. De a többség csak nevet, hogy lehet-e egyáltalán 2 frissen alapult céh esetében háborúról vagy egyáltalán céhről beszélni.
Én ebbe inkább nem szólok bele.
Licht hangjából tisztán ki lehetett hallani, a megvetést. Eléggé arról árulkodott, hogy ne beszéljünk többet erről. Szóval, bár nem túl megnyugtató, de valahogy mégis megbízom Lichtben. Eddig semmi okot nem adott rá, hogy ne tegyem. Ezért végül csak kinyújtottam a kezem és meg pöccintettem az orrát, hogy rám figyeljen.
-De, azt hiszem túl sokat beszéltem. Mindenesetre ha úgy érzed segítségre van szükséged én itt vagyok. Mondtam teljes magabiztossággal és elhatározottsággal.

by **Licht** Csüt. Feb. 27 2014, 00:24

Tényleg arra számítottam, hogy elkezd fejmosást tartani ő is és persze arra is számítottam, hogy ha nem vagyok ott jól akkor miért nem lépek ki kérdést és azután is a regélést győzködést, főleg hogy még hallott is a céhről. Amiről meg nem tudom eldönteni, hogy ez most jó vagy rossz dolog e, hogy van hírünk, hát a céhvezérnek jó nekem kevésbé.~ Phoenix Brotherod, róluk is csak azért tudok, mert Itachi is össze szűrte velük a levet, sőt valami olyat is rebesgetnek, hogy ebből még balhé is lehet, bár mélyen „tisztelt” céh vezér minden céhez beakar kopogni, azzal a szöveggel, hogy „Héé itt vagyunk létezünk lehet tőlünk rettegni…”~ Na de vissza a társalgáshoz és elég a magamban diskurálásból…
-Szóval hallottál már felőlünk. Áhh…igen a tudom kik ők, bár nem Darkness esete miatt, ő róla csak nem rég tudok, hogy belépett, annak ellenére, hogy alvezér vagyok eléggé alul vagyok informálva. Én annak hallottam hírét, hogy a vezér és az egyik szintén újonc tag megvámoltak az egyik tagjukat… - ismét elszégyellem magam és félre pillantok egy kicsit, de tényleg van mit szégyellni azon amit eddig a céh tagjai csináltak eddig – De ezek szerint akkor a legújabb tagunk is megvillogtatta magát a testvériség előtt, erről nem tudtam, bár sokáig arról se, hogy tag lett…
Itt elgondolkoztam picit.~Tényleg alul informált vagyok a saját céhem dolgaival kapcsolatban ez kissé érdekes, egyébként se vagyunk egy szervezett banda, de azért a vezér után nem a alvezér az aki a legtöbb mindenről tud, tényleg érdekes ez így…~ A gondolat menetemből Aidor kizökkentett azzal, hogy orron pöckölt. Én meg csak pillogtam kettőt meglepetten rá, majd széles vigyor ült ki az arcomra.
-Rendben. Bár mivel érdemeltem ki ezt a nagy bizalmat? Hisz az indikátorom sárga, a céhről aminek tagja vagyok nem lehet jót hallani. És honnan tudod, hogy most nem e verlek át azzal ahogy viselkedem most, mi van, ha csak a megtévesztés miatt viselkedek és beszélek így?
Ezek után kérdőn néztem rá és vártam erre mit fog mondani.

by **Desdemona** Hétf. Márc. 31 2014, 13:36

//FigtherBunny//

-Részünkről a szerencse.
Feleltem lány ismételt üdvözlésre, majd hallgattam tovább a lány beszédét és mikor adódott válaszoltam.
-Igazad van, elég szép helyet választott a játékához, bár egyedül nem sokat tudd itt csinálni. Kérdezz nyugodtan, bár nekem is új még ez a kaszt, de amit tudok elmondom szívesen.
Meghallgattam az első kérdését majd választ is adtam rá amennyire csak tudtam.
-Ez idáig még én sem nagyon találkoztam. De ahogy én tudom minden pet más és másképp kommunikál a gazdájával, de tényleg nem tudok sokat mondani róla bocsánat emiatt. Az biztos, hogy sosem vagyok egyedül és Aisu mellet még dolgom is akad bőven néha.
Kicsit elmosolyodtam és hallgattam a további kérdéseket és válaszokat is adtam rájuk.
-Nos ez az első ilyen játék amivel játszok, egy barátnőm beszélt rá és így beléptem ide, de sajnos lekeveredtünk egymástól a kezdéskor. Maga ez a hely eléggé varázslatos és szépen meglett alkotva és kicsit örülök annak, hogy itt nem tartanak vissza azok a korlátok amik kint akadályoztak a létben.
~Ez a hely jó, Ha nem lenne és se lennék és nem lehetnél a gazdám…De most akkor nem haragszik rám a lány?
~Nem haragszik rád. Mielőtt megkérdeznéd én sem haragszom rád.
~Akkor jó.
A kis gólem visszatért a parkban való köreinek folytatásához és továbbra is felfedező körutat csinált a környéken. Közben a lány ismét megkérdezte, hogy nem e zavar, de nem tudtam mást mondani mint eddig, hisz tényleg nem zavart, igaz nem vagyok egy túlzott beszédes ember, de ha valaki az én társaságom akarja élvezni akkor nem ellenkezem és igyekszem a lehető legjobban felelni az illetőnek.
-Nem zavarsz. Bár lehet úgy tűnhet, de tényleg nincs ellenemre a társaságod. De, ha már kérdések, ahogy látom te nem idomár vagy akkor melyik kaszthoz tartozol? És te milyennek gondolod ezt a játékot?

by **Aidor** Vas. Május 11 2014, 12:13

//Licht//

-Valóban ez elég problémás, ennek ellenére nem hiszem, hogy a céhed bárkire is komoly fenyegetést jelentene és téged se hiszlek annyira ostobának, hogy egy olyan játékost próbálj meg csapdába csalni aki köztudottan a keresésre és az észlelésre specializálódott és bár nem tudom milyen erősek vagytok, de abból ítélve, hogy egyre gyakrabban hallok addig alig hallott neveket gyanítom nem azok a fajták vagytok akik néhány kisebb szintű solo játékoson kívül bárkire is veszélyt jelentenének. Így nyugodtan megbízhatok benned annyira, hogy elhiggyem igazat mondasz. Persze mondhatod, hogy nincs senki akit ne lehetne legyőzni egy nagy adag paralízis méreggel. De nem hinném, hogy akkora kerete lenne a céheteknek, hogy akkora mennyiségben vegyetek a piac egyik legkapósabb és legdrágább mérgéből amekkora mennyiségre szükségetek lenne. Talán egy nap tényleg veszélyesek lehettek, de még egy jó ideig nemigen fognak komolyan venni benneteket. Mondtam, majd vártam. Közben azon gondolkodtam, hogy talán kicsit durva voltam. De végül is ő is elég durván jegyezte meg az előbbit. Szóval most kvitek vagyunk. Egyébként is... jó ember ismerőnek tartom magam. Nem hinném, hogy ilyen céljai lennének. Mint engem csapdába csalni. Az amúgy is felérne egy öngyilkossággal. Nem, nem azért mert én ott tomboló szörnyé változnék... Pusztán csak ismerek pár embert aki nem nézné jó szemmel azt, hogy engem csapdába csalnak. Na nem mintha nem úsznám meg sértetlenül. De isten óvja a CC-t ha ez bekövetkezik. Legalábbis szeretném azt gondolni, hogy valami ilyesmi történne ha történne velem valami. De az előbbiben is azért volt egy-két túlzott elfogultságra utaló dolog. Természetesen mindig előfordulhatnak nem várt esetek. De nem véletlenül nem vártak. A lényeg az, hogy igen nagy valószínűséggel megúsznék egy rajtaütést.
Majd hirtelen egy villogó ikon ugrott fel előttem, üzenetem érkezett. Kicsit félre álltam és rányomtam. Majd vissza mentem Lichthez.
-Bocs most mennem kell. Mindenesetre ne feledd, ha segítség kell csak dobj meg egy PM-vel.

by **Yue** Szomb. Jún. 14 2014, 18:36

/Shukaku/

Csukott szemekkel feküdtem az ágyban. Igen, az ágyban, Inu nem lökött le a padlóra de most nem ezen a csodán van a lényeg. Szóval ott tartottam, hogy csukott szemekkel feküdtem az ágyban de ébren voltam egy ideje a farkasommal ellentétben. Lassan kinyitottam a szemeimet. Az elején mikor kiderült, hogy nem juthatunk ki a játékból akkor is megrázó volt, hogy nem láthatom a szüleimet de most valamiért nagyon látni akarom édesanyámat és édesapámat. Vajon, hogy lehetnek, mennyire szomorúak? Viszont szerencsére van itt mellettem valaki aki mindig vigyáz rám mint egy szülő. Inu egy csoda folytán de felébredt.
-Mi a bajod Haruka?-kérdezte Inu.
-Semmi különös. Csak rájöttem, hogy fontosabb vagy nekem mint gondoltam.-mondtam Inu-nak aki kicsit meglepődött.
Inu felugrott mellém az ágyra.
-Beteg vagy?-kérdezte de halálosan komolyan.
-Nem vagyok beteg. Csak valamiért most jobban hiányoznak a szüleim mint szoktak. Egyébként azért mondtam, hogy fontosabb vagy nekem mint gondoltam mert úgy vigyázol rám mint ha csak az apukám lennél.-mondtam.
-Hiszen ez a dolgom.-mondta Inu de olyan megértő hangon.
Kicsi mosoly volt az arcomon.
-Öltözz fel mert megyünk sétálni!-mondjuk rá, hogy parancsolta rám Inu.
Ugyan semmi kedvem nem volt sétálni menni de engedtem Inu-nak. Hiszen ha sétálni kell vagy a dolgát kell elvégeznie akkor nincs mit tennem. Felöltöztem és Inu egy növényházhoz vezetett. Bementünk. Amikor beléptünk Inu-nak nem volt annyira tetszetős mert ő erősebben érezte az illatokat mint mi emberek. Mivel én nagyon szeretem a virágokat és egy kicsit egyedül akartam volna lenni így amikor Inu kicsit kiment mert nem bírta tovább vagy mert tudta, hogy egyedül akarok lenni, de azért tudta, hogy hol leszek. Szóval egy sűrűn körülvett helyre elbújtam. Valamennyire azért kilátszottam.

by **Shukaku** Szomb. Jún. 14 2014, 19:36

/Haruka/

Yurihime kisasszonnyal való találkozásuk, valamint az Ozirisszal töltött vadászgatás ráébresztette a lány arra, hogy talán nem elegendő az a kertészkedés jártassága, amije jelenleg van. Bár még mindig több volt mint egyeseknek, de mivel ő segített a céhben Chan mellett a kert rendbetételében, így még inkább fel szerette volna tornászni, hogy hasznossá válhasson. Persze ennek megint meg volt a veszélye, hogy Chan majd azt mondja, hogy elveszi a munkáját, de addig is, amíg a lány nem békül meg, majd a boltocska körül fog ültetgetni. És persze a virágok még valamire jók voltak, méghozzá arra, hogy ajándékba adhassa őket. A terv már megvolt, fel is keresték a helyszíneket, jó pár rajz csücsült a fiókban, amely a tökéletes randihely megvalósításáról szóltak a feng-shuitól kezdve a modern építészeten át mindenig, és ebből természetesen nem maradhatott ki a virág sem. Shu kézügyessége ugyan még a rajzban sem volt elég jó, Chan képei például elérhetetlen távolságban voltak tőle, de arra nem is mert gondolni, hogy ő majd virágkötészettel fog foglalkozni. Persze ez nem csak az ügyetlenségéből adódott, hanem abból is, hogy a növényeket is hasonlóképpen szerette, mint az állatokat… azaz élve. Az ablakában is cserepes virág volt, és ha tehette, akkor inkább a kertbe ültetgette őket mint cserépbe. Csak azért leszakítani egy növényt, mert szép, nem volt valami szép dolog… és bár cserepes virágot nem annyira illendő ajándékozni, mint egy szál rózsát, de Justin érje be azzal, hogy élő virágot kap. De persze ez a beérés igen különös volt, hiszen ha Justinról volt szó, és a virágról, akkor nem lesz elég az egy szál rózsa… akkor az a kis terület, amit majd kiválasztanak a piknikhez, az rikítani fog a virágoktól, méghozzá a kék virágoktól. Ezt a színt Timidussal együtt mindketten nagyon szerették. Szóval ezen események összessége vezetett oda, hogy ezen a reggeli órán őket is köszöntötte Bianka néni növényházának vidám csengettyűje.

by **Yue** Szomb. Jún. 14 2014, 22:17

Inu lassan de biztosan de végül is visszajött a növényházba. Inu odajött hozzám. Hallottam, hogy valaki bejött és kíváncsiságból megnéztem, hogy ki az, habár a legnagyobb valószínűséggel de biztos, hogy nem ismerem. Inu miután odajött hozzám halk léptekkel ami neki a tappancsaival nem annyira nehéz, na szóval megnéztem, hogy ki jött be. Egy szerintem olyan korombeli lány lehetett mint én, olyan 12-13 éves.Amikor megnéztem a lányt aki bejött a növényházba akkor az első szó ami az eszembe jutott a lányról az az a szó volt, hogy világoskék. Hogy miért? A lánynak a szemei, a haja, és a szárnyai is szerintem kékes volt. Az én véleményem szerint annak a lánynak a ruhája szép volt. Én a valóságban nem hordtam ilyen ruhákat de még iskolába sem jártam, hiszen magántanárral ha van pénz a háznál akkor könnyebb. Hiszen biztonságban tudhatnak engem a szüleim. Inu odament az egyenlőre ismeretlen lányhoz habár ahogy elnéztem hamar megismerem, hiszen Inu ha odament a lányhoz akkor abból vagy jó, vagy nem jó dolog lesz a végére. Inu valamit szaglászott lánykörül.
-INUKAMI!-ordítottam a társamnak. -Ilyet nem illik csinálni, főleg egy lánynál! Mintha nem tanítottam volna semmit az illemről.-mondtam Inu-nak kicsit kioktatóan, de ha egy ismeretlen lányhoz megy oda és szaglászni kezdni akkor úgy, hogy nem tudni, hogy veszélyes e vagy nem az illetlen és mint mondtam veszélyes.
Majd Inu odajött hozzám miután szóltam neki.
-Igazán sajnálom!-mondtam az előttem álló és ismeretlen lánynak.
-De olyan ismeretlen szagot érzek amivel még nem találkoztam.-mondta Inu.
-Ha ettől jobban érzed magadat akkor nekem elhiheted, hogy sok szagot nem ismersz még.-mondtam Inu-nak.

by **Shukaku** Szomb. Jún. 14 2014, 23:14

Az idomár sokkal jobban megijedt attól, hogy az ajtó felett békésen csilingelő csengő kellemes hangját egyszer csak ordítozás váltotta fel, mint a felé tartó kutyaformától. A lány lefele tekintgetett, igyekezvén menekíteni a füle épségét, míg Timidus azonnal előtte termett, és védelmezőn állt akárminek az útjába, ami ilyen hangzavar kíséretében támad rá Shukakura. Azonban amikor lokalizálta az agresszort, és rájött, hogy egy pettel van dolga, ráadásul egy nagyon fiatal példánnyal, akkor egyszerűen elsasszézott oldalra.
-Nincs veszély.
Adta le az infót az idomárnak csipogva, amit Nanami nem érthetett, a petje azonban igen. A lány csak mosolygott ezen, és bólintott.
-Igen. Erre én is rájöttem magamtól, Timidus.
Ezután engedte Inunak, hogy megszaglássza az odanyújtott kezét, hiszen közben már le is hajolt hozzá. A lánynak még arra is jutott ideje, hogy egy kis peteledelt kapjon elő az eszköztárából, és megkínálja vele a kölyköt. Ezután jött az a rész, hogy a rémült idomárt is meg kellett nyugtatni,
-Ne aggódj, nincs semmi baj, igazán nem zavar. Náluk a szaglászás olyan, mint nekünk a kézfogás. Ezzel ismerkednek. Sokkal jobban örülök ennek, mintha morogna vagy vicsorogna.
Azt persze már nem tette hozzá, hogy mivel ismerkednek még... és viszonoznia sem volt kedve, hiszen nem volt fajtabéli, de a kezének szaglászását ettől függetlenül örömmel fogadta. Ezután felállt a guggolásból, leporolta a szoknyáját, picit ki is egyengette, amit egyébként is megtett volna a rendszer helyette, de hát rend a lelke mindennek… majd meghajolt, és a sárkány is megrogyasztotta a mellsőit, hogy kellő udvariassággal üdvözölhesse az idegeneket.
-Szervusz! Shukaku vagyok, a Young Justice céhből.
-Én pedig Timidus, szintén onnan.
-Ő pedig Inukami, ha jól értettem.
Mosolygott újra a lány a farkaskölyökre, majd tekintetét ismét a lány felé fordította.
-És téged hogy hívnak?

by **Yue** Vas. Jún. 15 2014, 00:00

Egy sárkány termett a lány előtt, méghozzá védelmező pózban. De hamar visszavonult mert nem kellett semmitől tartaniuk. Szóval állatidomár a lány. Végül is se íjat, vagy kardot, pajzsot+kardot és stb-t nem látok a lánynál, viszont egy aranyos sárkányt azt igen. Viszont illik a lányhoz az állatidomár kaszt. Legalább is szerintem. Érdekes, én valamiért mindig állatidomárokkal futok össze mindenhol és mindenhol. A lány engedte Inu-nak, hogy megszaglássza. Annak nagyon örültem, hogy nem akadt ki. Ugyan kinézetéből is meglehet mondani ennél a lánynál de nem kell a lánytól tartanunk de azért nem árt az óvatosság, de lehet, hogy most erre kivételesen nem fogok annyira figyelni. A lány mondta, hogy egyáltalán nem zavarja, hogy Inu megszagolja. Én összességében csak attól tartok, hogy ugyan először csinálja ezt de egyszer ha egy veszélyes emberrel csinálja ugyanezt akkor lehet, hogy nekünk annyi lesz mint a reggelinek. Azt is mondta, hogy nála ez olyan mint a kézfogás.
-Ez teljesen igaz. Nem annyira örülnék ha valaki rám morogna aki nem Inu.-mondtam a lánynak. Ezzel együtt megállapítottam, hogy nem kell tőle félnünk, ha tévedtem akkor így jártam.
A kis sárkány üdvözölt minket. A lány bemutatkozott. Mint kiderült a lánynak a Shukaku a neve, szerintem szép név. Shukaku és sárkánya akit Timidusnak hívnak mint kiderült, szóval Shukau a Young Justice céhbe van benne.
-Inkább meg sem szólalok.-mondtam igazából a levegőnek mert már tudtam , hogy ha én mutatom be Inu-t akkor mindig ugyanaz lesz a vége.
-Jobban is teszed. Igen, a nevem Inu, de teljes néven Inukami, de az Inu is tökéletes, megengedem, hogy annak hívj.-mutatkozott be Inu egy kicsit önelégülten.
Shukau mosolygott és rám nézett. Megkérdezte, hogy mi a nevem.
-Huh, komolyan mondom, hogy nem kedveled Vezért de annyira hasonlítotok egymásra, hogy az már ijesztő. Az én nevem Nanami Haruka, a Főnix Testvériség céhből. Örvendek a találkozásnak Shukaku és persze Timidus.-mondtam Shukaku-nak és Timidus-nak.

by **Shukaku** Vas. Jún. 15 2014, 13:12

A felvetés picit furcsa volt, így az idomár egy ideig csak nézte a párost, pislogott egy keveset, majd úgy döntött, hogy felteszi a kérdését. Mindig nagyon érdekes volt új idomár-pet párossal találkozni, főleg ha még kezdők voltak, hiszen gyönyörűen reprezentálták, hogy milyen könnyedén is tud kialakulni egy erős kötelék két egymásnak egyébként igencsak idegen létforma között, ráadásul az is csodálatos volt, amilyen gyorsasággal ez az egész végbement. Azonban akármennyire is jól működőnek tűnt a külső szemlélődő számára, azért Shukaku szakértő fülének nem sikerült elkerülnie az ennek eléggé ellentmondó kifejezést, így hát amiképpen elhatározta, úgy rá is kérdezett.
-Azt mondtad, hogy nem annyira örülnél annak, ha valaki rád morogna, aki nem Inu. Ezt… hogy értsem? Inu szokott rád morogni dolgokért? Általában nem jó jel, ha egy farkas morog valakire… ennél azért sokkal jobban kell jóban lenni…
Inkább nem folytatta, és nem bocsátkozott találgatásokba, hanem megvárta a választ a kérdésére. Az, hogy az idomár hagyta a farkast bemutatkozni Timidusnak, nem volt különleges, de amit hozzáfűzött, miszerint ő inkább meg sem szólal, megint csak arra engedett következtetni, hogy nem valami jó a kapcsolatuk egymással. Persze sokszor megesett velük is, hogy nem értettek egyet, de ezt általában mindig meg tudták beszélni egymással, és sohasem jutottak el odáig, hogy sértődés vagy zsörtölődés legyen a vége. Valahogy állandóan képesek voltak megérteni a másik álláspontját, vagy egyszerűen elfogadták, hogy a másiknak az úgy jó, és amíg egyik félnek sem származott belőle hátránya, addig ezen nem vesztek össze. A bemutatkozásra Timidus csak bólintott, és mindössze pár szót fűzött hozzá, azt is csipogva.
-Rendben. Akkor úgy foglak hívni. Engem szólíthatsz Timidusnak vagy Timinek.
Ezután azonban már a dolgok kezdtek egyre furább irányba fordulni. Vezér nevének említésével nem is lett volna semmi baj, hiszen ha nem is voltak jóban Szophieékkal, az is csak annál az oknál fogva történhetett, hogy még alig volt idejük megismerni egymást, hiszen az egyetlen lehetőséget Danee tönkretette. De az, hogy Inu nem kedveli őt, már felkeltette mindkettejük figyelmét. Az pedig csak tetőzte ezt, amikor megemlítette a Főnix Testvériséget, akinek a hazug céhvezérét Timidus egyáltalán nem kedvelte. Ezúttal a sárkány szólalt meg, és tett fel kérdést Inunak, ezúttal már emberi nyelven, hogy a lány is érthesse.
-Miért nem kedveled Vezért?

by **Yue** Vas. Jún. 15 2014, 16:16

Shukaku egy ideig csak nézett minket, közben pislogott egy keveset. Shukaku kérdezte, hogy értettem, hogy nem örülnék annak ha Inu-n a társamon kívül rámorogna valaki. Kérdezte, hogy szokott e rám morogni Inu, mert ha igen akkor az röviden baj Shukaku szerint.
-Nagyon furcsán hangzott, ugye? Azért mondtam mert...Megnéznéd Inu, hogy kint vagyok e?-kérdeztem Inu-tól.
-Ő, nem.-mondta Inu.
-Veheted úgy, hogy mondtam és nem kérdeztem.-mondtam Inu-nak aki ezután kiment.
-Nos azt szerettem volna mondani, hogy, igen szokott morogni de a mi párosításunk ilyen. Jól megvagyunk, még ha nem is látszik. Mondhatni, hogy Inu nekem olyan nekem mint ha a második apukám lenne. Mindig figyel és vigyáz rám. Ugyan az a feladta de olyan apáskodó tud lenni.-mondtam Shukaku-nak. Közeben Inu is visszajött a mondatom végére.
-Ha nem kellene rád mindig és mindig figyelni mert béna vagy akkor nem lennék apáskodó!-mondta Inu.
-Te sem vagy tökéletes kutyuli!-mondtam Inu-nak.
Inu-nak a képén egy gonosz vigyor ült ami nekem ne jelentett semmi jót.
Timidus bólintott egyet, gondolom ezzel köszönt. Mondta Timidus, hogy szólíthatjuk Timidusnak, vagy Timinek. Ezután Timidus szólalt meg és megkérdezte, hogy miért nem kedveli Inu Vezért. Inu válasza kicsit kemény, de igaz volt.
-Hogy miért nem kedvelem azt a kutyát? Ez a sütifaló éhes volt amikor meglátott egy cukrászdát ahol még nem járt akkor egyből be kellett mennünk. A cukrászdában nem volt hely, vagy is körülnézett Haruka és egy lánynál még volt hely, ő volt Szophie.-mondta Inu.
-Szophie-nak szintén farkasa van mint nekem, a farkasa Vezér. Vezér izgatott volt mert rajta kívül csak Inu farkas. Viszont Inu-t annyira nem érdekelte, vagy is nem annyira mint Vezért. De kicsit rövidítve nem jöttek ki jól mert mindketten önelégültek és idegesítőek. Legalább is szerintem.-mondtam.
-Remekül veszekedtünk egymással Vezérrel. Mivel Vezér enyhén szólva bunkó volt így Szophie-nak elege lett és veszekedtek és ennek a vége az lett, hogy kidobtak minket is a cukrászdából. De egy dologban biztosak vagyunk Harukával.-mondta Inu.
-Vezér az egy uralkodó tipus.-mondtuk egyszerre.
-Nos bocsánat, hogy hosszú lett, de lényegében ez. De ha majd megismeritek Szophie-t és Vezért akkor hozzátok fel Inu-t és majd jobban megérted a viselkedését.

by **Shukaku** Vas. Jún. 15 2014, 16:41

Az idomár és a pet is csak ide-oda kapkodták a fejüket a pároson, majd mindkettejük arcán egyre szélesebb lett a vigyor. Timidus nem tudta, hogy a lány a hülye, amiért ilyen idióta kéréssel akarja lekoptatni a petet, vagy csak Inut nézi hülyének. Nekik nem kellettek ilyen utalgatások, egyszerűen megmondták a másiknak, hogy valami titok, és akkor nem firtatták. De persze az is fura volt, hogy ezután Haru olyan témával hozakodott elő, hogy már nem is értették, hogy miért kellett kiküldeni szegény farkaskát. Nyugodtan hallgatták végig mind az egymásról alkotott nézeteiket, a kis összeszólalkozásukat és a Vezérről szóló mesélést is, majd mindketten egymásra néztek, összemosolyogtak. Most először Shu szólalt meg.
-Természetes, hogy Inu védelmezőn viselkedik veled. Ez a dolga.
-A peteknek az a feladata, hogy az olyan idomárokat, akik rendesek velük, megvédjék a bajtól. Az idomárok, meg úgy általában az emberek nem valami ügyesek a harcban, így nekünk kell őket irányítani és védeni.
-Vezérrel pedig már találkoztunk. Nekem nem tűnt nagyon bunkónak, és Szophie sem tűnt annak.
-Ők is furák, főleg Szophie… de minden ember fura, szóval az nem is meglepő.
-A petek pedig tipikusan önelégültek. Mintha kötelező lenne.
-Az csak önbizalom. Mindig összekevered. Egyébként Vezér szeret versenyezni, és jól végzi a feladatát. Ezt láttam. És te is bőven beletartozol az uralkodó típusba Nanami, ha csak így ki akarod küldeni Inut.
-Kidobni pedig… hát… izé… mi is szólalkoztunk már össze valakivel… és pont ugyanúgy egy cukrászdában… de minket érdekes módon még nem dobtak ki sehonnan. Miről vitáztatok?
-Igaz. Mondjátok el, hogy miről vitáztatok, és én majd eldöntöm, hogy melyikőtöknek volt igaza.

by **Yue** Vas. Jún. 15 2014, 17:55

Mondta Shukaku, hogy Inu-nak, hogy ez a feladata. Oké, ezt én is tudom. Timidus mondta, hogy akik kedvesek velük azokat megvédjék a bajtól. Mi emberek pedig mivel nem vagyunk valami ügyesek a harcban így már csak ezért is kellenek nekünk a petek. Shukaku mondta, hogy már találkozott, bocsánat, találkoztak Vezérrel és nem tűnt bunkónak. Szophie-t nem mondjuk rá, hogy bunkó.
-Jó nektek. Velem nem viselkedett bunkón, inkább Inu-val viselkedett és Szophie egyáltalán nem bunkó. Viszont szintén sütifaló mint én. Egyébként Timidus ez nekünk embereknek is igaz lehet, hogy furák a petek.
Shukaku szerint a petek tipikusan önelégültek. Timidus erre mondta, hogy ez csak önbizalom és, hogy Shukaku mindig összekeveri. Szintén Timidus mondta, hogy Vezér szeret versenyezni. Azt alátudtam volna írni, hogy ő maga a versenyszellem. Azt, hogy hogyan végzi a feladatát azt nem tudom de szerintem is jól. De Inu is teljesen jól végzi a dolgát. Timidus mondta, hogy én uralkodó típus vagyok.
-Igazából valamelyest, félig meddig bosszú volt. Ennyi kijárt, tekintve, hogy az ágyban alszok el és a földön ébredek.-mondtam és közben néztem rá Inu-ra.
-Azt mondtad, hogy bosszú? Hát tanultál tőlem valamit, ezt el sem hiszem. Ilyenkor annyira büszke vagyok rád Haruka. Régebben még alig bírtál valami viszonylag rossz véleményt mondani. De már, hogy a bosszút mondtad. Büszke vagyok rád.-mondta Inu vigyorral a képén.
-Ha az ember tíznél többször ébredik a földön akkor könnyen lehet újat tanulni. Főleg egy ilyen apáskodó és morcos farkas mellett.-mondtam Inu-nak.
-Ezt bóknak veszem!-jelentette ki Inu.
Timidus mondta, hogy majd ő eldönti, hogy melyikünknek volt igaza Vezér kapcsán.
-Te panaszkodtál úgy mint egy öregasszony úgy, hogy mesélj csak.-mondtam Inu-nak.
-Ha hiszitek, ha nem, nem miattam dobtak ki minket hanem Szophie és Vezér miatt. Szophie kiakadott Vezérre. A kidobás okai, hogy az elején csak "szépen" becézgette Szophie Vezért. Azért nem a legelején hanem már a vége felé történt ez. Aztán veszekedtek utána verekedtek, verekedés közben pár vendéget is felborítottak. Morgás párbajt rendeztek majd végül kiraktak minket. Röviden azért raktak ki minket. Engem ez annyira nem zavart de Harukát igen mert őt még sosem rakták ki sehonnan, habár miután a házat sem hagyta el sosem így ez érthető. Huh, biztos rossz lehetett mindig és mindig a házban maradnod.

by **Shukaku** Vas. Jún. 15 2014, 18:29

Shukakuék számára egyre kényelmetlenebb volt ez a beszélgetés, és egyre szomorúbb volt azt látni, hogy mennyire nem jön ki jól egymással a páros. Ugyan Shu pont az ellenkezőjét akarta látni, de itt valami olyan kép rajzolódott ki, hogy ezek ketten inkább csak elviselik egymást, mintsem barátok lennének. Semmiben nem értettek egyet, folyamatosan bökdösték a másikat, ráadásul mindezt leplezetlenül, az ő orruk előtt. Már az is kezdett derengeni benne, hogy igazából ő csak növényekért tért be ide, Bianka nénihez, és ez remek módja lenne ennek az egyre kényelmetlenebbé váló beszélgetésnek a megszakításához… de két okból mégis maradt. Egyrészt kíváncsi volt a jövevényekre és a történeteikre, főleg ugye a petre, másrészt pedig segíteni szeretett volna nekik.
Timidus ezzel szemben csöndesebbé vállt, és a jól megalapozott véleménye is kezdett kialakulni a másik petről. Az egy dolog volt, hogy ha egy pet irányította az idomárt. Egy nagyon jó dolog, de csak abban az esetben, ha ehhez megfelelően érett volt, és felkészült. Inu pedig egyáltalán nem tűnt felkészültnek, ráadásul a bosszú említése már kezdte borzolni a sárkány kedélyeit és a tollazatát is. Olyan szinten tartotta kicsinyes dolognak, és persze értelmetlennek, hogy azt az emberek nyelvén ki sem tudta fejezni. Ha valakit sérelem ért, és azért jogosan vett revánsot, az egy tiszteletreméltó dolog volt, ám Timidus ebben is türelmesen lépett fel, azaz megvárta, amíg a másik fél rájön a hibájára és bocsánatot kér. ha ez még a csökönyös Alexel is sikerült, akkor akárkivel sikerülni fog. De az, hogy ez a lány elzavarja maga mellől a petet, utána ezt bosszúnak nevezi, erre fel pedig Inu megdicséri… hát minimum logikátlan volt. Timidus elhúzta a száját, és a kölyökfarkas elé lépett, jócskán fölé magasodva. Újra csak saját nyelvén szólt hozzá, így Nanami semmit nem érthetett a szavaiból.
-Rosszra neveled az embert. Fiatal vagy és tudatlan, kölyök. A feladatod az, hogy megvédd a társad, nem pedig az, hogy versengj vele és hátráltasd. Ugyanúgy szükséged van rá, ahogy neki rád. A bosszú nevetséges. Az egyetlen dolog, amit nyerhetsz vele, káosz és pillanatnyi őrjöngés. Amint annak vége, semmi nem marad. Ez a fájdalom leggyávább formája. A bosszúra komoly ok kell, és végig kell tudni vinni. Te még kicsi vagy a bosszúhoz.
Shu érezte, hogy Timidus valami komoly dologról beszél, neveli, vagy talán le is szidja a farkast, de nem lépett közbe. Ezeket a dolgokat intézzék el a petek egymás között. Azt a történetet könnyen el tudta hinni, hogy Szophie és Vezér összeverekedtek, hiszen a rövid ismeretségük alatt ezt kétszer is eljátszották… de azt már nem igazán értette, hogy ezért miért Inuékat dobták ki a cukrászdából… de ez annyira nem is érdekelte. Most inkább azt figyelte, hogy mit fog lépni a másik pet Timidus szavaira.

by **Yue** Vas. Jún. 15 2014, 21:45

Timidus Inu elé lépett és magasabb volt mint Inu. Én ugyan az égvilágon ebből semmit nem értettem de azt azért leszűrtem, hogy Inu-t az én angyali kis farkasomat kioktatják, vagy leszidják de a kettő nem álla annyira távol egymástól. Én csak néztem ki a fejemből és figyeltem, hogy mi a franc van most konkrétan emberek? Hiszen ha kioktatják Inu-t akkor azt nekem feltétlen látnom, bocsánat, kijavítanám. Értenem kellene.
*Inu meséli a történéseket*
A sárkány, nevén nevezve Timidus kioktatott, hogy rosszra nevelem az embert, fiatal vagyok és tudatlan kölyök. Az egy dolog, hogy fiatal de kölyök szó már nálam nem kóser. Utána az egyértelműt mondta, hogy megvédjem a társamat és nem az, hogy hátráltassam vagy versengjek vele. Mondta, hogy a bosszú nevetséges és bla, bla és bla, stb. Amikor Timidus végre befejezte a kioktatásomat akkor szépen válaszolta is mert nem bántásból de a társam a régi otthonában egy ketrecbe, akkor egy házba zárt madárka volt aki mozoghatott de nem menet és nem mehetett ki a házból.
-Inkább mutatok neki olyat amit nem látott és nélkülem nagyvalószinűséggel nem is látat mert az eredi otthonában vagy miében egy mondhatjuk, hogy egy ketrecbe zárt madárka volt! Lehet, hogy még kölyök vagyok de megtudom védeni!-mondta Inu de utána Haruka szólalt meg.
*Haruka meséli a történéseket*
-Ugyan fogalmam nincsen arról, hogy az előbb mi a jó égről beszéltetek pontosan de azt kiszűrtem, hogy kioktattak téged drága Inu.-mondtam közben simiztem meg buksiját Inu-nak. -Inu-val még ha nem is látszik de tökéletesen megvagyunk. Szerencsére egy dologban egyhangúan egyetértünk szerintem Inu-val.-mondtam.
-Semmiért nem cserélném el ezt az idiótát.-mondtuk teljesen egyszerre Inu-val.
-A mi csapatunk ilyen. Ugyan apáskodó de nekem olyan Inu egy kicsit olyan nekem olykor mintha a második apám lenne. Viszont az, hogy ketrecbe zárt madárka az egy kicsit erős volt.-mondtam.
-Mert kimozdulhattál abból a házból?-kérdezte Inu.
-Vedd úgy, hogy nem szóltam.-mondtam kicsit szégyenkezve.
-Egyébként nekem Inu a társam, de egyben a legjobb barátom is.-mondtam Shukaku-nak.

by **Shukaku** Hétf. Jún. 16 2014, 06:40

Ha Shu nem is tartotta magát ugyan a legjobb idomárnak, sőt, idomárnak kifejezetten rossz volt, hiszen meg sem próbálta idomítani Timidust, de egyvalamit megtanult a saját példáján. Ezt az egyvalamit legalább is biztosan. Ez az a tény volt, hogy az idomár nagyon rosszul jár, ha elkényezteti a petet. Timidussal ugyan nem voltak nagy bajok, és úgy tűnt, hogy a fellengzősség és a nagyképűség tipikus pet tulajdonságok voltak, tehát Shu ha akarta sem tudta volna kinevelni a sárkányból, de mindenesetre erre figyelmeztethette az újoncot. Timidus ugyanezt akarta elérni a szavaival, de úgy tűnt, hogy süket fülekre talált. Ez persze nem azt jelentette, hogy fel fogja adni.
-Tévedsz, kölyök. Nem tudod megvédeni mindentől. Még én sem tudnám mindentől megvédeni. Szép dolog, hogy megismerteted a világgal, de legyél óvatos. Most is csak úgy idejöttél, pedig ha akarnánk, könnyedén árthatnánk neked. Pár perce pedig egyszerűen magára hagytad a lányt. Nekem nem tűnik úgy, mintha nagyon meg tudnád védeni. Sokat kell még tanulnod.
Amiképpen az előbb Shu aggódni kezdett a kapcsolatuk miatt, olyan hamar nyugodt most meg, ahogy látta, miként fejezik be egymás mondatait. Véletlenül pont valakikre emlékeztette ezt, mégpedig olyasvalakikre, akikről tudta, hogy jó csapatot alkotnak.
-Hát… akkor vedd úgy, hogy én sem szóltam.
Mosolyodott el, és Timidusra nézett, aki azonban már nem volt biztos abban, hogy minden olyan tökéletesen klappolna közöttük.
-Annak pedig természetesnek kellene lennie, hogy a legjobb barátok vagytok. Az idomár a pettel tölti a legtöbb idejét. És… persze… azért jó lenne, ha nem csak ebben az egy dologban értenétek egyet.
Mondta nevetve, de a madárkás hasonlattól azonnal eltűnt az arcáról a mosoly, és újra az aggódás vette át a helyét. Azonban azt még nem merte megkérdezni, hogy a lány miért és hova volt bezárva. Kokoro után valahogy kevésbé akarta hallani az ilyen történeteket, mégpedig azért, mert akkor neki is emlékeznie kellett. Szerencsére az a kislány is jó helyre került.
-Izé… azt hiszem nekünk lassan mennünk kell. Csak virágokért ugrottunk be…

by **Yue** Csüt. Jún. 19 2014, 19:15

/Shukaku/

A nem mindennapi látvány, legalább is nekem. Inu-t kioktatják, és nem más mint Timi! Persze azért az annyira nem tetszett, hogy Timi azt mondta, hogy Inu nem tud engem mindentől megvédeni, ami igaz is, de azért nem kellene mondania. Ez a pillanat annyira felbecsülhetetlen nekem, hogy perpillanat jobban vágytam egy székre és pattogatott kukoricára mint arra,hogy kijussak a játékból. Persze azért sajnáltam Inu-t, hiszen mégis csak a társam. Miután Timi befejezte a mondandóját amit Inu végig is hallgatott csendben és feszülő idegekkel ami nem látszott rajta de majd felrobbant. Szerintem ha nem sietek akkor egy nagy robbanás lesz, de ami felrobbanna az nem lenne más mint Inu feje. Még mielőtt Inu megszólalhatott volna, én a kezemet szája tettem amivel szépen be is fogtam a száját.
-Tény, hogy mindentől nem tud engem megvédeni de igyekszik és ha egy kicsit is veszélyesnek érzett volna titeket akik bántani akarnak akkor biztos, hogy nem hagy itt engem! Továbbá, még ha kicsit veszélyesen is, de szeretném a világot megismerni mert 12 éven át az otthonomban voltam és nem mentem sehova, így barátaim sem voltak. Szerencsére nagy a birtokunk így helyhiány nem volt. Azt viszont elismerem, hogy sokat kell még mindkettőnknek tanulnia, nem csak Inu-nak!-mondtam Shukaku-nak és Timidus-nak.
Shukaku mondta, hogy természetes, hogy Inu a legjobb barátom meg még mást is. Shukaku mondta, hogy nekik lassan menniük kell. Belegondolva nekünk is mennünk kéne.
-Szerintem mi is megyünk. Engem Inu hozott ide, habár, hogy miért azt nem tudom.-mondtam.
-Elég lesz annyi, hogy szomorú voltál, plusz, ha jól tudom akkor szereted a virágokat, ennyi a történet.-mondta Inu a szokásosnál csendesebben.
Miután hallottam, hogy Inu miért hozott ide, elmosolyodtam, utána megköszöntem gondolatban Inu-nak amit Inu ugyan hallott de Shukaku és Timi már nem.
-Ha mentek akkor elköszönünk. Jó volt beszélgetni olyannal aki nem farkas.-mondtam közben Inu-ra néztem aki nem lepődött meg.
-Az érzés kölcsönös.-mondta Inu aki rám nézett nagy vigyorral a képén.

by **Cardinal** Szomb. Jún. 21 2014, 12:05

Shukaku: Hangrögzítő Kristály (rögzíti és visszajátssza a vele felvett hangokat)

Nanami Haruka: Koboldgyűrű (+2 fegyverkezelés)

by **Kayaba Akihiko** Kedd Aug. 12 2014, 01:27

Aidor: Nagy Körpajzs (+4 páncél)
Licht: Bőr Köpeny (+2 páncél)

by **Asato** Hétf. Szept. 15 2014, 16:39

/Saito-san ^^/

Ez a nap is egy kellemes őszi délelőttel indított. Még most a sokadik nap után sem tudtam megszokni azt az érzést, mikor a lágy szellő megborzolja a ruhámat. Mára is ugyanazt terveztem, mint a héten eddig minden napra. Először kimentem a közeli folyóhoz, hogy ott gyönyörködjek a víz sodrásában. Majd sétáltam egyet a városban, hallgattam az emberek párbeszédét és figyeltem ide-oda siető lépteiket. Ezután egy kevéske pénzt ebédre elköltve, elindultam a Növényházhoz. Az eső olyan hirtelen jött, hogy felfogni sem tudtam elsőre. Már-már elfelejtem néha, hogy ez nem a valóság, de az ilyen alkalmak még emlékeztetnek rá. A rendszerben hirtelen jövő természetes időjárás változásra nem igazán van előrejelzés…

Rendkívül mókás volt figyelni, hogy miként rohantak szét az emberek, holott ez csak egy kis eső. Valószínűleg egy páran bolondnak néztek, mikor én táncolgatva szép lassan haladtam a célom felé, de mindegy. Ha nem akarják, akkor nem kell megérteniük, mennyire érdekes az, ha hallgatod az esőcseppek szimfóniáját és hagyod, hogy a tested magától reagáljon rá. Sajnos arra viszont nem gondoltam, hogy a már megszokott ülőhelyemre így nem túl jó leülni, mert a mohos szikla vizesen nem legjobb, így kénytelen voltam most belülről csodálni az összegyűjtött növényeket.

Ahogy beléptem az eső elől bemenekült madarak áriája tódult be a hallójáratomon, szinte már süketítően hatott az előző békés szóló után. Persze, miután helyet foglaltam, már nem zavart a dolog. Gyorsan hozzá lehet szokni a madarak ösztönösen kialakult énekkórusához. Az egyetlen, ami ilyenkor esős időben zavarni szokott a rendszer által legenerált szándékos „páratartalom”, ami következtében idebent sokkal erőteljesebbek voltak a virágillatok a kinti levegő után. Szinte már bódítóan hatottak, pedig úgy nem igazán fogok tudni alkotni. Az egyszerű szendvicsem elfogyasztása után hozzá is láttam a művem befejezéshez. Már egy hete alkottam, így lassan úgy vélem, hogy ideje befejeznem, de eddig nem találtam meg a megfelelő befejezést hozzá. Most viszont elkezdhetem leírni. A papír és a penna már megvan, és a szép tintát is beszereztem hozzá. Remélem, nem rontom el, a játékban még nem próbálkoztam írni. Főleg nem európai versstílusban. Talán egy rövidke haiku-t kellene legközelebb…

Hirtelen lágy szellő suhant át a réten,
A ruháimba bele-bele kapott
Hajamat megborzolva ültem térden,
Élveztem, mit az élet nekem adott

Madarak csicsergése a dallamom,
Csodás áriájuk belengi a teret
Mikor hallom, érzem nincs mitől tartanom,
Ettől még egy szomorú ember is nevet

Lassú léptekkel sétálgatok előre,
A város felé veszem az irányom
Néha még visszanézek a szép mezőre,
Még ott látom a füvön a hiányom

Miközben már a városban lépdelek,
Észrevétlenül rám tör a gyors zápor
Roppant érdekes dolgokat képzelek,
Az eső hangjától elönt a mámor

Esőcseppek hullámokat keltettek,
Én meg a vízben táncolva haladtam
Egyenest a Növényház felé kezdetnek,
Majd végül egész napra ott maradtam…

Hmmm. Így utólag visszaolvasva kicsit bárgyúnak tűnik. Lehet, más szavakat kellene használnom? Talán, gyerekes lenne? Végül is az nem baj. Ők általában tisztán látják a világot. Szerintem így hagyom…

Így folytatta elmélyült gondolkodását a külvilággal már mit sem törődve egy asztalhoz telepedve, előtte lévő gyorsan telítődő papírlapra bőszen irkálva, tintás arccal és kézzel, meg egy csöppnyi józanésszel.

by **Anatole Saito** Hétf. Szept. 15 2014, 22:33

Anatole írta:3 óra múlva a bejáratnál várla. Ne késs...sokat!

Koordináta megadása... címzett kiválasztása... Mirika... ésss elküldés! Pöttöm párocskám príma piknikben fog részesülni, s bizonyára meglepődik majd, hogy az első szinten, sőt, a Kezdetek városában. Nyster volt a mi városunk, a Smaragd parkban andalogni azonban már unalmas, így új helyszínt választottam. Egy olyan helyet, amit még én sem ismerek igazán, ezért kellő időt adok magamnak, hogy sikerüljön feltérképezni, mire a kedvesem ideér. Bianka néni növényházáról ódákat zengnek, azonban két éves pályafutásom alatt még egyszer sem jártam itt. Bár érckovácsként nem foglalkoztatnak különösebben a növények, azért az tagadhatatlan, hogy kedvelem a virágokat és a vadregényes tájakat. Ami szép, azt el kell ismerni, hogy szép, s én szívesen gyönyörködöm hosszant a szépségben, legyen azt természet adta vagy ember alkotta. Bianka néni növényháza tulajdonképpen mindkettő volt egyben. Eredeti tervem szerint kihasználtuk volna a kora őszi idő utolsó meleg napsugarait és a szabadban, a kertben piknikeztünk volna, de az időjárás nem éppen partner ebben. Azonban készültem B tervvel, s pontosan ezért választottam azt a helyszínt, amit. Hiszen itt az épületen belül, fedett helyen, óvva az időjárás viszontagságaitól, hasonlóképpen érezhetjük magunkat, mintha a szabadban lennénk. Mirika érkezéséig még 3 óra áll rendelkezésemre, hogy megvásároljam az ételt és a szükséges kellékeket.
A bent töltött megannyi hónap ellenére még mindig hálát tudok adni a programozóknak a SAO adta könnyített életért, hiszen ha odakint készülődtem volna össze a mai randira, legalább egy piknikkosárral, egy hátizsákkal és még ki tudja hány utazó táskával lennék felmálházva, itt azonban csupán néhány gombnyomás elegendő, hogy az inventorymba süllyesszem a cipekedést nem igénylő holmikat. Jó kedéllyel érkezem meg immáron Bianka néni vityillójához - csak tudnám ki lehet az az öregasszony, akiről a nevét kapta az építmény - majd bevetem magam az ottani "dzsungelbe". Nem telik bele túl sok idő, s alaposan el is tévedek. Bár Mirikának van nyomkövetése, s lehetne akár egy izgalmas játék is, hogy megtaláljon ebben a labirintusszerű növényrengetegben, de azt ígértem neki, hogy a bejáratnál várom. Már pedig nem szívesen szegem meg az ígéreteimet, főleg nem az idétlenségem miatt. Nagy elánnal indulok meg újra, hogy megtaláljam a kijáratot, azonban csak egy ifjúba futok bele, aki bizonyára magányra vágyna, nem pedig az én csörtetésem hangoskodására. - Oppá, bocsánat. Ne haragudj, hogy megzavarlak, de tudod esetleg a kijáratot innen. Vagy ami még jobb lenne: a kijáratot és egy piknikezésre alkalmas helyszínt?

by Ajánlott tartalom