Re: Bianka Néni Növényháza

by **Shukaku** Vas. Nov. 30 2014, 19:55

Amint mindenki megérkezett, Shu és szépe üdvözölte a népeket. Szerencsére már az ijedtségen is túl voltak, és Shu elhitte a fiúnak, hogy semmi butaságot nem akart tenni, és az, ahogyan Sayával viselkedett, csak még biztosabbá tette abban, hogy Anatole megmarad az íjásznak, na és persze nem utolsósorban neki is. Na persze a sárkány üdvözlése sem kerüli el a tekintetét, és bár természetesen a társa ennél sokkal többet érdemelne, de már ez a biccentés is ezerszer jobb annál, mint amilyen fasírtban lehetnének. na és persze az, hogy Anatole csak úgy felkapja Sayát… Shu azonnal lesüti a tekintetét, és kicsit közelebb húzódik a pethez, aki azonnal egy kérdő csipogással reagál, amire persze Shu automatikusan a sárkány nyelvén válaszol. Természetesen a kívülállók nem értik, ám azért a nyájas olvasó kedvéért megjelenítem társalgásukat.
-? (Timidus kérdő hangja)
-Semmi.
-Mondd el.
-Nem.
-Mondd el.
-Nem.
Ám a sárkány elkapja a lány tekintetét, amiképpen lopva Saya felé pillant, és ebből leszűri a lényeget, ám még nem cselekszik, hanem kérdez.
-Fel?
-Nem.
-Én?
-…
És ezzel a hallgatással a lány már meg is válaszolta a kérdést, úgyhogy Timidus meg is áll, és leül, hogy Shu felülhessen a hátára.
-De… én… izé… nem azért…
-Nem fogok repülni, nem kell félned a magasban.
-De Anatole… én nem akarom…
Ekkor jut eszébe, hogy egyébként a másik kettő is ott van, szóval egyre jobban elvörösödve feléjük kapja a tekintetét.
-Én nem vagyok… mármint… hogy tényleg nem… csak…
-Shu. Anatole magasabbra emelne, mint én. Nem engedhetem meg, hogy rosszul érezd magad…
-Nem éreztem rosszul magam! Nem vagyok… irigy… tényleg nem…
-Irigy?
Néz Timidus ezúttal a céhvezérre, segítséget várva, Shu pedig lesüti a tekintetét.

by **Saya** Hétf. Dec. 08 2014, 12:49

-Ahaa o/ -rikkantom. Ez is új szó, vagyis most kezdtem használni, ismertem már jóval ezelőtt is, de nem használtam, nem tudom, miért, most viszont pont nagyon idevágott :3 Persze kapaszkodom, mert hát az Anat tudom, hogy fog, de azért ez mégis csak magas, meg az Anat sem stabil, mert hát senki sem az, szóval csak a fél kezem emelem a levegőbe diadalmasan, a másikkal fogom a fejét, nem erősen, csak ahogy szoktam. Mert tudom én, hogy nem hagyja, hogy leessek :3
A Shukaku viszont elég fura nyelven válaszol, meg a Timidus is, és nézek feléjük, de egymással sustorognak valamit, és nem hogy nem hallok egy szót sem, de amit mégis meghallok, én azt nem értem >< Hmm, vajon van a sárkányoknak it tilyen külön nyelvük, mint az Eragonban meg az ilyesmiben? Vajon történik valami, ha használom? *.* Megfogom egy hajtincsemet és ránézek.
-Brisingr.
Áh, nem történik semmi, biztos nem működik, vagy rosszul mondtam ki >.>
Na, de vissza a Shuékhoz. Nem tudom, az Anat mennyire indult már meg, de mondjuk biztos megvárja őket is, a Timidusék meg nekiálltak vitatkozni. Utálom, mikor valaki vitatkozik >< Főleg, mikor nem tudom, hogy miről.
~Engedj egy kicsit...~
Jaj, Hugi, megijesztettél! Miért nem pihensz? ><
~Szerinted egyedül hagyhatlak? A jelek szerint nem. Na eressz egy kicsit, ígérem, fél perc sem kell és visszaadom a helyed.~
Mondjuk azt már nem hagyja, hogy teljesen engedjek is neki, mert előretör. picit szédül is még egy kicsit, szóval az Anat tuti észreveszi, hogy jaj, megingott a Saya a nyakban. Aztán meg is láthatja apofikámat, ahogy előrehajol annyira, hogy láthassam az Anat arcát, csak a szemeim most ilyen fakó vörösek, mert a Hugi továbbra sem érzi jól magát, nem is jött előre teljesen, de azért nagyjából irányít.
-Engedj le. Vedd fel inkább őt. -suttogja halkan, de nem mutat rá, hogy kit. Kit? O.o
Mondjuk nekem sem válaszol, csak visszaemelkedik, hogy az Anat tudjon segíteni leszállni. Mondjuk mire földet érünk, már megint én vagyok. ^^;

by **Anatole Saito** Pént. Dec. 12 2014, 19:24

- Brisimicsoda? - üti meg a fülemet Saya sutyorgása és nem tudom hova tenni ezt a szót. Vagy lehet több szó is volt, csak összemosta őket. De még az is meglehet, hogy csak hapcizott vagy dúdolgat. A legutóbbi lenne a legvalószínűbb, jut is eszembe... elég régen hallottam már énekelni a kicsi lányt. Nah majd ma bepótoljuk ezt is!
Közben ugye Sayat a nyakamba veszem, ám amikor nagy vígan elindulnék a teleportkapu felé, Shu fura fejet kezd vágni és az egymás közt használt nyelven beszélget Timidussal. ez olyan, mintha sugdolózna és azt hiszem egyszer már mondtam is neki, hogy ezért ezt társaságban nem illik csinálniuk. De nincs szívem lecseszni a gyereket meg a petjét, nem akarom máris elkenődött hangulatban kezdeni az utunkat. Közben egyre értetlenebbül pillogok a párosra és próbálom dekódolni a beszélgetésük értelmét. Mit nem akar? Milyen irigység? Aztán Saya hamarabb kapcsol, mint én és gyakorlatilag az arcomba mászva közli, hogy tegyem le és inkább Shut vegyem fel helyette. Nem-nem, ezt másként oldjuk meg! Különben is, ha Shut a nyakamba venném, még a végén leszédülne onnan a tériszonya miatt. Saya marad szépen ott, ahol van, de Shunak sem kell koptatnia a lábacskáját. Mosolyogva nyújtom a kezemet az idomárlánynak, ha hezitál, hogy elfogadja, akkor még játékosan kacsintok is egyet, és ha belemegy, akkor aktiválom súlyemelésem és őt is felveszem az ölembe. Ez talán nem túl magas neki, én meg úgy nézhetek ki, mint valami karácsonyfa, vagy mint egy apuka vagy bátyus >.< Felőlem aztán játszótérnek is használhatják a karjaimat, vállaimat, ha éppen úgy esik jól, csak mosolyogni lássam őket.
- Timidust már nem veszem fel, mert akkor eldőlünk - viccelődök kuncogva, ami azt illeti elég furán néznék ki két kislánnyal és egy sárkánnyal teleaggatva. Csókolom Bianka néni, jöttem kaspót venni a kis futónövényeimnek Razz

Ha végre mindenki boldog, és csak is akkor, ideje végre elindulni. - Saya, énekelj nekünk légyszi!

by **Shukaku** Pént. Dec. 12 2014, 20:54

Shu arcán hatalmas mosoly terült szét, ahogy meghallotta Sayát. Már el is kezdett gondolkodni a válaszon, mármint a szón, amit keresett, de sajnos, avagy mint később kiderült, nem is annyira sajnos, Húgi közbeavatkozott. Shunak esze ágában sem volt felülni Anatole nyakába, hiszen az nagyon magasan volt, de az, hogy szegény Saya-chan miatta elveszítse a kiemelt pozícióját, amit ő láthatóan élvezett is, az már annyira túlment minden határon, és annyira gonosznak érezte volna magát egy ilyen lépés után, hogy hevesen rázni kezdte a fejét, de azt elmondani, hogy miért nem akarja, amikor a céhvezér is biztosan elkapta azt a pillantást, már nem tudta, hiszen saját maga sem tudta, hogy miért suhant át az agyán az irigység. Szégyellte magát, és ez meg is látszott, ahogy lehajtotta a fejét, majd pironkodva nézett a felé nyújtott kézre. Nem tudta, hogy ezek után megérdemli-e, de nagyon jól esett neki, így hát ha kicsit hezitálva is, de elfogadta, a következő pillanatban pedig már ott találta magát a céhvezér ölésben. Még megijedni sem volt ideje, de még meglepődni sem, csak amikor már ott volt. Nem nagyon tudta, hogy most rosszul érezze-e magát amiatt, mert ilyen nagylány létére most ölben viszi Anatole, de már szégyenkezett eleget az előbbi dolgon, és ha volt olyan buta, hogy irigykedjen Sayára, akkor nem is olyan nagyon felnőtt, szóval nyugodtan maradhat a céhvezér ölében. Tökéletes okfejtés tökéletes végkifejlettel. Innen azonban már lehetett magyarázni, és így, hogy Anatole rákérdezett, ez még inkább fontossá vált.
-Brisingr. Azt jelenti, hogy tűz. De Timidusnak egyáltalán nem olyan a nyelve, nem emberi szavakat használ.
Ezután egy rövid, pattogó hangot hallatott, ami nagyjából a következőképpen hangzott.
-KRRRRRT! Ez a tűz. Illetve… a tűz is…
A sárkány pedig bólintott, majd nyugodtan folytatta az útját szótlanul a kis csapat mellett.

by **Saya** Szer. Dec. 17 2014, 01:12

Ööö, jó, mégse lettünk letéve, pedig a Hugi az azt várta, hogy le legyünk téve, így viszont hiába várt, sőt, még meg is döbbentünk egy kissé - igen, mert én is -, mikor a Shukaku az inkább karban kezdett utazni, persze egy jó pár másodpercnyi heves fejrázás után. Mondjuk ezzel csak az a gond, hogy a Hugi... öö, túl nagyra nőtt. Mármint, tudjátok, ő olyan kis gomolyfelhő nekem, és most túl nagy, nem tud visszajönni, hogy előrejöjjek. Le is hajtja a fejét és csak magában morog.
~Hülye felvágós önző kis csitri...~
Naaa, de most miért? Ő nem akart feljönni, az Anat erőltette rá O.o
~Te nem figyeled az arcát? Először egy kanál vízben meg tudna minket fojtani, aztán a következő pillanatban meg pironkodik, mint egy szűzlány, hogy hát ő nem is akarta. Meglátod, eltelik fél perc, és már büszkén fog vigyorogni, hogy karon hordozzák.~
Hu, de tényleg nagyon nem szereted... O.o
~Csodálkozol azok után, amit veled művelt azt a pikkelyes dögje?~
De én már megbocsájtottam neki Sad

~Én nem, és nem fogok soha.~
Oké-oké, de most csillapodj le és engedj előre légyszi, mert nehogy gyanús legyen, hogy ilyen csendes meg mogorva vagyok ._.
Hugi az igyekszik is, de azért még jó, hogy a Shu az még a Timidusnak magyarázza a tüzet (fura, még sosem látott kandallót? O.o), az Anat meg csak annyit mond, hogy énekeljek, de ugye mivel most a feje felett vagyok, nem láthatja az arcom vagy a szemem, hogy most még nem igazán én vagyok, a Huginak meg semmi kedve énekelni ._.
Na, eressz előre, énekelek egyet, attól te is megnyugszol :3
A Hugit szerintem ez csillapította le eléggé, mert jobban megkapaszkodik az Anat feje oldalán, aztán kicsit elereszkedik a kezem, ahogy ő hátra, én meg előrevonulok. Mondjuk próbálok sietni, nehogy megint azt higgye a Timidus, hogy ájulok, meg az Anat se veszítse el az egyensúlyát és boruljunk mindahányan. Aztán kinyitom a szemem, meg körbefordulok a fejemmel, hogy oké, minden rendben, már én vagyok, és elvigyorodom.
-Öö, oké. Na várj, a Bianka néni még messze van, minket meg cipelsz, erősítelek kicsikét :3
Mivel most úgyis együtt vagyunk és semmi gátló akármicsoda, kinyitom a számat és azt éneklem, amitől el tudom érni a harcokon is, hogy mindenki sokkalta jobban bírja a strapát, mint ahogy egyébként bírná o/

by **Arisu** Szomb. Ápr. 18 2015, 11:57

Asuka onee-san

A történetem ott hagytam abba, hogy jól meg kell fontolnom, mit kezdek a birtokomban lévő értékkel. Hogyan hirdetem meg? Kinek a segítségét kérem az eladáshoz? Kérjek-e egyáltalán segítséget? Mennyit kérjek érte? Hogyan találkozzak a potenciális vevőkkel? Fontos kérdések voltak, és aludtam is rájuk egyet-kettőt, miközben azon voltam, hogy minél több információt felkutassak erről a fegyvertípusról és az eredetéről. Ez segített is eldönteni egyet s mást, így azt is, hogy nem fogadok fel magam mellé értékesítő asszisztenst. Egyrészt, mert nem tudtam, kiben bízhatnék meg, másrészt pedig azért, mert körvonalazódott a fejemben, hogy mit és mennyit szeretnék kérni.
A hirdetéseim is célzottak voltak, nem csak úgy szórólapoztam a vakvilágba, elvégre ha túlságosan magamra vonom a figyelmet, abból baj is lehetett volna. Nagyobb céhek, boltok felé igyekeztem eljuttatni a hírt, aztán vártam. És amíg vártam, addig azt is kitaláltam, hogy minden érdeklődővel külön-külön ülök le tárgyalni, és nem hagyom őket egymás jelenlétében licitálni. Nem csak közönséges árucikként tekintettem a fegyverre, szerettem volna azt is, ha jó kezekbe kerül.
Végül két levél futott be hozzám, ami kevesebb volt, mint amennyiben reménykedtem. Szerettem volna minél több ajánlat közül válogatni, a kettő nagyon szűk volt, nagy eséllyel arra, hogy nem felelnek meg maradéktalanul a feltételeknek. Igazság szerint én magam még sosem alkudtam igazán komoly dologról, csak láttam sokszor, ahogy a papa teszi. Görcsbe rándult a gyomrom, pedig már másodszor csinálom. Vajon ő is mindig ilyen ideges és feszült?
Leültem egy padra a romkertben. Amikor megláttam a helyzet, nem tudtam ellenállni neki. Végre kiszakadhattam az unalmas, zajos és kényelmetlen fogadók ördögi köréből. Ez a hely nekem való volt, méltó a szépségével hozzám. Talán nem a legideálisabb hely arra, amire készültem, de végül is csak beszélgetni fogunk. A vevőjelöltemről csak annyit tudtam, hogy Asukának hívják, magamról pedig pontos személyleírást adtam, és úgy vártam rá a bejárattól jól látható helyen, hogy könnyen és gyorsan rám ismerjen. Remélem nem fogom elijeszteni ezekkel az ócska ruhákkal, de még nem találtam az ízlésemnek megfelelőt megfizethető árban Sad

by **Asuka** Vas. Ápr. 19 2015, 02:10

Felfigyeltem egy hirdetésre, ami picit más volt, mint a többi. Rendszeresen szerzek be különböző nyersanyagokat, meg hasonlókat, a biztonság kedvéért, igaz, spórolok is a pénzzel, hiszen súlyemelésre gyűjtök.
Viszont amikor megláttam ezt a hirdetést, komolyan megfontoltam, hogy ráér még az a súlyemelés. Nagyon nagy hasznom lenne belőle... De a kapcsolati tőkém jobban elősegíti a túlélésemet. Na persze, nem szándékozom megvásárolni a barátságot. Viszont úgy hiszem, hogy ismerek egy olyan íjászt, akinek a kezében ez nagyon jó lenne.
A Guide Bookot fel is lapoztam a legendásokhoz. Eddig csak halvány fogalmam volt róluk, hiszen úgy voltam vele mindig, hogy úgy sem fog a kezembe kerülni a Falánk. Soha nem is láttam azt a fegyvert igazából. Ez pedig csak olyan lenne, mintha egy új Versace cipőt látnék meg egy kirakatban. T.T Egyszer például egy Fendi táskát láttam meg, ami tökéletesen állt az akkori ruhámhoz, de túl drága volt. Máig szívfájdalom. Sad

A szokásos "I woke up like this" megjelenésemmel érkezem a találkozópontra. Az íjász, akit Arisunak hívnak, beleegyezett, hogy találkozzon velem, aztán hogy lesz-e belőle üzlet, majd még kiderül. Tuti, hogy vannak még érdeklődők, s mástól sem akarom elhappolni, végtére is nem magamnak lesz. De az item leírása pont Cearsohoz illik. Nála keresve se találna jobb tulajdonost az íj.
- Uhm... Halihó! Arisuhoz van szerencsém? Asuka vagyok. - visszafogott mosollyal üdvözlöm a szőke hajú lányt, aki minden bizonnyal az íjász lehet. Nem félek attól, hogy az indikátorom miatt megbélyegez. Tökéletesen felkészültem erre az eshetőségre. Sőt, valahol mélyen legbelül kívánom is, hogy ha már ennyit készültem rá, legyen is lehetőségem előadni magam. :3 Na persze, ezt már nem tudom befolyásolni. Odalépek hozzá, s átadom a névjegykártyám. Az egyik oldalán az alkímia labor, a másikon pedig a szépségszalon reklámja található.

by **Arisu** Vas. Ápr. 19 2015, 20:01

A kezeimet a hátam mögött összekulcsolva nézelődtem, amíg vártam. A leggyakrabban mégis a romkert bejárata felé pislogtam. A hely szépsége másodlagos volt jelenleg, és különben sem lehet szebb, mint én vagyok. Tehát jobban járok, ha a tükörben nézem magam, mintha sokáig járatom a tekintetem a tarka-barka virágágyásokon :3 És lám, a végül megjelenő onee-san is előbb vett észre engem, mint bármi mást... azt hiszem. Bizonyítja, hogy még itt is kiemelkedik ragyogásom. Feléje fordultam, és rámosolyogtam, amikor bemutatkozott. Szóval ő Asuka.
- Hai, Arisu desu. Én is örvendek, Asuka onee-san - hajoltam meg japán szokás szerint, majd átvettem a felém nyújtott kártyát két kézzel, ahogy itt illik. És még mélyebb meghajlást eszközöltem.
- Sumimasen, nem tudom viszonozni~desu - kértem elnézést, amiért nekem nincs névjegyem még. A hiányosságom máris porig rombolta a tekintélyem, cserébe ragaszkodtam az etiketthez, és megnéztem a kártyát, mielőtt eltettem volna.
- Szépségszalon? Itt lehet ilyeneket működtetni? *.* - éledtem fel a hátoldalt látván. Még egyet sem láttam, úgy hittem, hogy nem is lehetséges. Néhány üzletben találtam hajfestő itemeket, de ez volt az egyetlen szépségápolási eszköz. Ha Asuka onee-san megteremtette a lehetőséget rá, akkor egy valóban komoly üzleti partner állt előttem, és a lehetőséget érezve felvidultam.
- Boldoggá tesz, hogy egy befutott üzletasszony érdeklődik az íjam iránt - mosolyogtam rá, és tereltem a témát a tárgyra. Nem tettem hozzá, hogy néhány hónapon belül úgyis sikeresebbé fogok válni, mint ő, leginkább azért, mert megtetszett a szépségszalon ötlete. Meg fogom venni, igen! :3

by **Asuka** Hétf. Ápr. 20 2015, 15:18

Láthatóan a lány ismeri a formális meg mindenféle illemszabályokat. Én azonban nem használom ezeket olyan modorosan, mint ő. Úgy sejtem, hogy a való életben olyan körökben mozoghat anyuci meg apuci által, ahol ez a megszokott. Én viszont saját magamtól „kapaszkodtam fel” erre a szintre, így felesleges lenne ezt a fajta viselkedésformát mímelnem. Átlátszó lenne, s minden mozdulatomból lerína, hogy mennyire kellemetlen is ez nekem.
Így aztán marad a természetesség. Megvárom, míg elolvassa azt, amit a kártyára írtam, s hagyom, hogy ezáltal némi képet alkosson rólam. Nem vagyok nagy üzletember, a saját termékeimet is bőven árul alul adom, de talán jobb is, hogy ezt gondolja rólam. Névjegykártyám is csak azért van, mert szépen néz ki. *.* Főleg, hogy a rusztikusabb oldalán hirdetem az alkímia labort, a másikon pedig a szalont… szerintem menő. Az Amerikai Pszichó jut mindig eszembe róla, az a bizonyos jelenet, a névjegykártyákkal. Itt legalább biztosan nincs konkurenciám. Csak nekem vannak ilyen kártyáim az egész világban. :3
- Hogyne lehetne. Persze az egyszerűbb dolgokat, mint a frizuraválasztást, átfestést bárki megcsinálhatja néhány kattintással… de ezeknek nem mindig van jó végük, csak nem tudják. ._. Valamint vannak sminkjeink, kozmetikumaink, szappanjaink, és azt hiszem, a manikűrhöz is csak én konyítok Aincradban. ^^ – meg is mutatom neki a körmeimet, amin aprólékos, sebészi precizitással felrajzolt minták vannak. A körmözés most az új hóbort Aincradban. Minden nap van legalább egy női vendégem, ami meg szeretné csináltatni a sajátjait.
- Bármikor benézhetsz, hétköznaponként nyitva vagyunk. A névjegykártya egyben kedvezmény is. – nálam jobban senki sem rajong a szépségápolási termékekért, s nagyon kemény munkám is van benne, hogy a boltom eljutott odáig, ahol most tart.
- Na de, most nem reklámozni jöttem ide. ^^ Az íjról lenne szó. Azt már megírtam üzenetben, hanem nem nekem lenne, hanem egy barátomnak. Cearsonak hívják, és ő a legfantasztikusabb emberek egyike Aincradban. – felkészültem a dologra. Még fényképet is hoztam róla egy fotó kristállyal. Csak hogy biztosan tudja, hogy kiről is van szó. Ennek azonban még nincs itt az ideje. Fifikásabbnak kell lennem. Igazából nem érdekel, hogyan, és honnan szerezte az íjat. Viszont meg kell próbálnom úgy tenni, mint akit ez izgat. Most nem egyszerűen üzletelni vagyok itt, hanem PR szakértősködni. El kell adnom Cearsot, hogy megvehessem belőle az íjat. Először viszont Arisunál kell kezdeni.
- Egy ilyen íjat eladni biztosan nehéz döntés lehetett. Miért akarod eladni? Már ha szabad kérdeznem. Meg mesélj egy kicsit magadról. Mire fogod költeni azt a rengeteg pénzt? ^^ – leülök az egyik padra, s felé fordulok. Itt nyugodtan tudunk beszélgetni. Jó lenne megismerni előbb egy picit, hogy mik is a szándékai. Nem írt ugyanis árat sem, és azt sem tudom, hogy mire fogja költeni azt a rengeteg pénzt, amit ezzel megkeres. Ráadásul ezzel a mézesmadzagot is húzom előtte. A pénz hatalom.

by **Arisu** Hétf. Ápr. 20 2015, 18:29

Erősen hegyeztem a fülemet minden szavára, és egyre lelkesebb is lettem. Smink. Kozmetikumok! Szappanok!! Manikűr!!! Kedvem támadt megölelni, hogy még ebben a kietlen és kegyetlen világban is képes egy ilyen oázist létrehozni. Csillogó szemekkel emeltem fel kissé a kezét, hogy megnézhessem a körmeit.
- Sugoi! Sugoi~desu! - nevetgéltem boldogan. Mondjuk igaz, az én körmöm úgy tökéletes, ahogy van, de smink nélkül nem tudnék meglenni, a szépségemet csak az emeli ki igazán, és mutatja meg a máskor vak embereknek. Hevesen bólogattam a felajánlására is, csak az ébresztett fel kissé, amikor közölte, hogy nem reklámozni van itt. Kicsit el is szégyelltem magam, elvégre itt most tárgyalópartnerek voltunk, de ez alatt a pár hét alatt is annyiféle hiányérzetem támadt, és ez is köztük volt, hogy természetesen megőrültem. Köhintettem egyet, egyfajta választóvonalként, innentől kezdve tökéletes üzletasszony voltam.
- Megkérdezhetem, hogy miért téged bízott meg, és hogy ő miért nincs itt velünk? - érdeklődtem, igyekezve leküzdeni az alapozók, szempilla spirálok és rúzsok világát, bár még mindig kihallatszott a hangomból, hogy mennyire fel vagyok dobva. Mivel nem Asuka onee-sané lesz az íj, így a valódi vevőről kellett kiderítenem, hogy megérdemli-e a fegyvert. Abban viszont nem kételkedtem, hogy én fantasztikusabb ember vagyok nála :3
- Egy íjász nem is álmodhat ennél jobb és különlegesebb íjról, de tisztában vagyok vele, hogy nálam csak elkallódna, nem tudom kihasználni a benne rejlő potenciált~desu. Ezért szeretnék egy olyan valakit találni, akinél jobb kezekben lenne~desu. Kétséged se legyen felőle, minden centnek meglesz a helye: kereskedni fogok~desu, ahhoz pedig elengedhetetlen a komoly tőke, emellett pedig a saját felszerelésem fejlesztése lesz az elsődleges célom. Pont ezért nem csak aranyat szeretnék kapni~desu - vázoltam fel nagyjából, hogy mik is a szándékaim, persze csak miután én is leültem, és félig-meddig szembefordultam Asuka onee-sannal. Kicsit zavart, hogy nem tudunk rendesen egymással szemben ülni, de a madárcsicsergés, a lágy szellő és az illatok kárpótoltak ezért a hiányosságért.

by **Asuka** Hétf. Ápr. 20 2015, 18:43

Engedem, hogy kigyönyörködje magát a körmeimben, ez pedig egy kicsit az egomat is hizlalja. Pedig önmagamnak egy kicsit talán nehezebb is szépre csinálni, mint másoknak. Ugyanis ehhez komoly kraftolási tehetség kell... ráadásul egy olyasvalami, amivel a játékosok többsége nem rendelkezik. Jó ízlés.
- Igazából nem ő bízott meg... hanem én döntöttem úgy, hogy megszerzem neki. Az az íj őt illeti, de ha én nem noszogatom egy kicsit, akkor sohasem egyezik bele abba, hogy képviseljem. Ő egy nagyon szerény személy ugyanis. Később persze rátérek arra is, hogy miért szeretném ennyire, ha hozzá kerülne ez a fegyver. - tényleg nem ő bízott meg. Hanem én vállaltam, hogy megszerzem neki. Annak az íjnak nála lenne a legjobb helye, és szerintem nem csak én értek egyet vele. Persze, még nem olyan erős, mint a frontosok, de idővel ez is változhat. Alig fél év kellett nekem is, hogy behozzam a szintjeimet, most pedig már félúton haladok a harmincadik felé.
- Ez nagyon szép tőled. Mármint hogy ismered a korlátaidat, és lemondasz egy ilyen dologról. Sok érdeklődő van? ^^ - biztos vagyok benne, hogy akad legalább egy, de nem hiszem, hogy túl sokan. Éppen azért, amiért Cearso sem tette meg az "első" lépést, s nem küldött üzenetet a lánynak, hiába akarta az íjat.
- Mi mindennel fogsz kereskedni? *.* Esetleg ismersz valamilyen szakmát? Eredetileg én csak potikezdéssel kezdtem, például, de aztán felfedeztem, hogy mennyi potenciált nyújthat még ez a világ. >.< Ha pedig esetleg T3-as növényekhez jutsz, jó pénzért megveszem tőled. - okos a lány, okosabb, mint hittem. Vannak céljai, komoly, konkrét céljai. Már tudja, hogy mekkora az az összeg, amire szüksége van. De úgy érzem, hogy a pénz kevés. Valami mással is szolgálnom kell. Unom viszont a kitalálósdikat, szóval megkérdezem tőle, mi mást szeretne a kezdőtőke mellé.
- Hát, sok mindennel rendelkezem, de ez nem titok. Nagyon helyes döntés, hogy már most megvannak a magad tervei. Azonban mi az, amit még szeretnél fizetségként az íjért cserébe? - korrekt üzletember. Érteni fogja a célzást. Hogy tényeket szeretnék. Nem szeretem a homályos utalásokat, ha pénzről, vagy egyéb bérről van szó.

by **Arisu** Hétf. Ápr. 20 2015, 19:25

- Oh, szóval szerény - ismételtem meg, már csak a magam számára is. Nem szerettem a szerény embereket, ők mindig elrejtik a jó tulajdonságaikat, amiket pedig nagy hanggal kellene hirdetni. Nem lenne pazarlás, ha egy olyan tárgyat birtokolnál, ami kiemel a szürkeségből, és te mégsem tárod ország-világ elé, és vagy büszke rá? Szerintem de, azonban Asuka onee-san nagy hatással volt rám, egész ügyesen keveri a kártyáit. Nem lenne ellenemre üzletet kötni vele még úgy is, hogy esetleg egy olyan emberhez kerül ezáltal az íj, aki nem biztos, hogy megérdemel egy ilyen ragyogó és pompás fegyvert, ami csak hozzám fogható :3
- Akad néhány. Mindegyikőjükkel tárgyalni fogok, és csak utána fogok döntést hozni~desu - szögeztem le, egyértelművé téve, hogy ne várjon azonnali megegyezést. Ez már csak azért is volt jó, mert így muszáj a maximumot kínálniuk, nem tudhatják, hogy egy másik érdeklődő mennyit szán az üzletre. Nincs miért tartalékolniuk. Ha ő is, és Saya onee-san is itt lenne, akkor elég lenne csak egymás ajánlatához viszonyítaniuk és mérlegelniük.
- A papa a legnagyobb belga élelmiszeripari vállalat feje, így ebben az iparágban mozgok otthonosan~desu, és a hosszútávú célom az, hogy létrehozzak egy olyan üzletláncot, amilyet a papa is :3 - vágtam fel, vagyis fogalmazzunk úgy, hogy megmutattam, van a szemem előtt egy példa, amit követni fogok - Addig is felszerelésekkel és nyersanyagokkal tervezek kereskedni~desu, úgy vettem észre, hogy ezekre mindig van kereslet kisebb-nagyobb mértékben - folytattam, hogy a rövidtávú céljaimat is megismerje. Volt már teljesen konkrét elképzelésem is, azonban ezt addig senkinek sem szándékoztam kikotyogni, amíg be nem indítom a vállalkozásom. Túl jó ötlet volt ahhoz, hogy túl korán riválist kapjak magam mellé.
- Ez csak természetes, nekem mindig vannak konkrét elképzeléseim~desu - söpörtem a hajam a hátam mögé egy teátrális mozdulattal, majd hagytam egy kis szünetet - A lehető legjobb tier egyes, common felszerelés szettet kívánom a magaménak tudni~desu - jelentettem ki, bár kicsit féltem, hogy ki fog nevetni. Tisztában voltam vele, hogy le vagyok maradva, és nagyon le vagyok maradva, de hátha nem azt a következtetést vonja le, hogy csóró vagyok Embarassed

by **Asuka** Hétf. Ápr. 20 2015, 20:25

- Belga? Akkor biztosan nagyon sok belga csokit ettél! *-* Meg hollandot! *-* Pedig nem látszik az alakodon. >.< - nyamnyam. Összefolyt a nyál a számban. Inventory elő, s csokis finomságok kifele, mert az most kell. A padra leterítek egy kendőt, és rárakok néhány sütit. Nem vagyok mester szakács, tőlem csak ennyi telik, de azt hiszem, ez is jó lesz.
- Tier egyes? o.o - nem értem, miért döbbenek le, hiszen ő maga is mondta, hogy nem tudná kihasználni az íjat. Így már érthető, miért.
- Á, kiképzős vagy. ^^ Ami azt illeti, rendelkezem egy olyan tőkével, amit az átlag játékosok nagyon semmibe vesznek... a kapcsolati tőkével. Ha gondolod, itt és most összeállíthatunk egy listát a legjobb T1-es felszerelésekről. A ritkák nagyon jók. Nekem még mindig egy Hentesem van, pedig már frontharcos vagyok. :3 - bemuncholok ezután egy kókuszgolyót, s élvezem, ahogyan a finomság szétmállik a számban. Nyami! *-* Néhány morzsa reményében kisebb verebek is a környező bokrokra szálltak.
- De a helyedben én lehet megvárnám, míg legyőzzük a 20. bosst. Úgy tudom, a fejlődés a kis szintűeknek így könnyebb lesz, mert már több exp-t kapnak. Lehet, hogy azt is engedik majd, hogy T2-es felszereléseket hordjatok. De ebben nem vagyok biztos. - hallottam olyan híreket, hogy már annyi exp-t kapnak majd, mint a magasabb szintűek, de nem tudom, mennyire hitelesek.
- Milyen felszereléseket szeretnél? Mármint... milyen irányba kívánsz fejlődni? Van erről elképzelésed? Nagyon sokat számít ugyanis. Nemrég kis híján legyőztem valakit, aki tizenöt szinttel magasabb volt nálam... csak mert jól használtam az eszközeimet. Szóval, azt hiszem, ha valaki, akkor én segíthetek neked abban, hogy olyan szetted legyen, amit sokáig nem kell lecserélni. :3 - újabb sütemény, ezúttal egy muffin, benne finom mogyorókrémmel, aminek tényleg mogyoróíze van. Némi morzsát is a földre szórok, amit fel is kap egy arra járó veréb, mielőtt elpixeleződne.

by **Arisu** Szer. Ápr. 22 2015, 18:28

- Iie. Amikor kéthetente órákig ülsz a csokik között a gyárban, és próbálnak tömni vele, mert be akarnak vágódni a papánál, hamar eleged lesz belőle - feleltem szenvtelenül. Tipikus gondolkodás, ha belga vagyok, akkor biztos csokin és gofrin élek, pedig nem olyan irigyelni való a helyzetem. Természetesen ha véletlenül csokoládét eszem, akkor csakis a legkiválóbb minőséget vagyok hajlandó elfogyasztani, azonban vigyáznom kell az alakomra. Nekem mindig szépnek kell lennem, ha egy deka felesleg is van rajtam, az már meglátszódhat egy fotózáson

- Nincs szükségem ritkára~desu - ráztam meg a fejem, aztán a tekintetem a közöttünk sorfalat álló édességekre vetettem. Sokkal ínycsiklandóbbnak tűntek, mint bármi, amihez eddig közöm volt ebben a világban, azonban a külső megtévesztő lehet.
- Azonban szívesen venném a segítséget az összeállításban~desu - tettem hozzá, elszakítva végül a tekintetem a nassolni valóktól. Ezután jött az a rész, amiből egy szót sem értettem, de ez nem az a pillanat volt, amikor nekem a világról kellene érdeklődnöm, és azt hiszem engem nem is érint igazán, amit mondott.
- Hatékony kívánok lenni~desu, minél több pontot ad egy felszerelés, annál jobb. Maximalizálni fogom a képességeimet~desu, pazarlás lenne akár csak egy pontot is elhullajtani, nem? :3 - fejeztem ki az akaratomat, miközben kedvtelve figyeltem a körénk gyűlő madarakat. Mosolyt csaltak az arcomra, ahogy ugráltak és csipegették a morzsákat. Mosolyt csalt az arcomra Asuka onee-san is, jó úton haladtak a tárgyalások.

by **Asuka** Szer. Ápr. 22 2015, 19:10

Úgy tűnik, kicsit sok volt a részletes rizsából. @_@ Ha az ember annyit arénázik, meg harcol, mint én, akkor hajlamos elfelejteni, hogy nem mindenki érti ezeket a dolgokat. Már annyira természetesnek tűnik... Pedig amikor megvettem a konzolt, azt se tudtam, mi micsoda, és hogy különben is, mi a különbség a kasztok között. Ráböktem arra, aminek a legnagyobb a fegyvere, és kész.
- Biztosan nem kell ritka? Cearsonak egy Sietőse van. Ha nekünk adod el az íjat, szerintem nem lesz szüksége rá. Remek darab. - volt alkalmam harcolni ellene, és hát, szóval elég jó az íj. Annyira nem, mint a Hentes, ami még mindig gyalázza az összes T3-as harcos fegyvert (mind azt az egyet), még így is, hogy több negatívat ad.
- Hümm... Úgy látom, nem vagy nagyon edzett a csatatéren. Mi az, amire pontozol alapjába véve? Mik az erősségeid? Mik azok, amikben nem vagy annyira jó? Inkább az erősségeidet akarod kihangsúlyozni, vagy a hátrányaidat kiegyensúlyozni? Nem feltétlenül az a legjobb felszerelés, ami sok pontot ad. - még mindig nagyon sok kis szintű van, akik egyszerűen nem tudják, hogyan kezdjék el. Nem elég az, ha csak egyszerűen kiválasztod azt, amin a legtöbb pont van. Ez ennél sokkal komplikáltabb. Lehet, hogy több csokoládét látsz az egyik süteményen, de az apró praliné mégis nagyobb élvezetet nyújt.
Elveszek még egy kókuszgolyót, majd közelebb tolom a lányhoz a terítéket, hogy ne féljen tőle, szolgálja ki magát. Egész jó lett, igaz, ezt nehéz is elrontani. :3
- Én imádnék csokigyárban lenni! *-* Bár van az a fullasztó csokiszag, tudod! Na, azt nem szeretem. >.< A cukorból is van, amikor már sok. Máskor viszont, awh! *-* Apukádtól sok mindent tanultál? *-* Én is nagyon szerettem az én apukámat. :3 - munch, munch, kókuszgolyó. *-* Imádom. :3 Majd árülök közvetlenül Arisu mellé, lenyitom a menümet, és a guide bookot veszem elő, amit lapozgatni is kezdek úgy, hogy ő is lássa.
- Mivel íjász vagy, én a fegyverkezelés erősítését ajánlom. Éééés... ezt a gyűrűt. Mindjárt kettőt. ^^ A cipők sajna elég csúnyák, de a páncélosnál lehet vele mindenfélét kezdeni, némi aranyért. Mint amilyen nekem is van! *-* Ráadásul ebből még használt sem kell, mert az üzlettársam páncélkovács. Én sem szeretem a használtat, hacsak nem feltétlenül muszáj. Rossz belegondolni, hogy mennyien izzadtak bele már. ._. - megvillantom a bokámat, rajta a tsudálatos, harminc centis, koponyás magassarkúval. Még a tetoválásom is kilátszik egy cseppet. Lévén azonban a vállamon is van egy, egy szívecskés koponya, így nem feltűnő.
- Én a sisakokat nem szeretem... szóval azt mindenképp ki kell csinosítani. Frusztrál, ha van egy fém harang a fejemen. De például nagyon szép nyakláncot tud csinálni Vas sisakból a páncélos. A többit meg, majd nézd át, például melyik köpeny tetszik a leginkább. - mutatom a listát, egyszerre azonban csak egy-egy felszerelés típust. Nekem már nevetségesen kicsinek tűnnek ezek a pontok. De ugye valahol el kell kezdeni.
- Valamint van egy csomó potim... én nem tudok vele mit kezdeni. Már régen csináltam őket, de nem fogynak. Sokan nem használnak ilyeneket, ugye, mert a képességeikre támaszkodnak. És ez butaság. - főleg az új receptjeim birtokában. Ha bírta követni, tovább lapozok, a potionokhoz, s megmutatom neki a Pontosság Potion, majd a Mini Potion leírását. Meg muncholom az édességet powa :3

by **Arisu** Vas. Ápr. 26 2015, 14:34

Megráztam a fejem, aztán kisöpörtem az arcomból a hajamat. Ugyan nem tudtam, mi az a Sietős, de ha ritka fegyver, akkor biztosan nem érdekel. Talán pont azért nem tudtam, mert a ritkáknak nem néztem utána: drágák és nehéz őket értékesebbé tenni.
- Iranai. A ritkák nem illenek a terveimbe~desu - jelentettem ki magabiztosan és megrendíthetetlenül. Ez is az alkudozás része volt, ő felajánlja, amije van, nekem pedig mérlegelnem kell, hogy szükségem van-e rá, és ha nincs, akkor nem félek nemet mondani rá.
- Még nem döntöttem el, egyelőre minden időmet elveszi a biznisz~desu. De azt már tudom, hogy számomra a leggazdaságosabb az, ha a lehető legtöbb pontot adó felszereléseket szedem össze, és a pontozásom az alapján alakítom - feleltem, eléje tárva az elképzeléseimet, bár nem sok köze volt az üzlethez ennek a tanácsadásnak. Én tudtam, mit akartam, ő pedig nem látott bele a terveimbe.
- A papa a példaképem, és amikor lehet, mindig elvisz magával, hogy tanulhassak mellette~desu :3 - feleltem mosolyogva. Amíg más kislányok babáztak, én a papa mellett sündörögtem, és lenyűgözött a kisugárzása. Egy percig se unatkoztam mellette sose. Amíg Asuka onee-san kvázi katalógust mutogatott nekem, addig kezembe vettem egy muffint, és miután orrommal megtapasztaltam az aromáját, óvatosan bele is haraptam. Lassan ízlelgettem, és végre egyszer nem fintorodtam el. Ehető volt, emlékeztetett a valódira, azonban az én ízlelőbimbóim számára erősen közepes élményt nyújtott. De legalább jobbat, mint bármi más.
- Mekkora értékben készíttetnéd el mindezeket a számomra, onee-san? - kérdeztem végül oldalra billentett fejjel. Fontos volt, hogy ne csak azt mondja, hogy megkapom mindezt és valamennyi aranyat, pontosan tudni akartam, hogy mennyit érnek, hogy mérlegelhessek majd.

by **Asuka** Hétf. Ápr. 27 2015, 11:13

Pont a ritkák nem? Ez nekem különös... Én azonnal lecsapok bármilyen ritka tárgyra, ha az hasznos nekem. Különösen a Burgonettel, hiszen az csak tovább növeli az erőmet, minden egyes ilyen tárgy után. Persze, az is eszembe jut, hogy a tárgyakat lehet ám fejleszteni, de ahhoz állandó és bőséges nyersanyagforrás szükséges, hogy meg lehessen ezt csinálni. Ami a ritka nyersanyagok esetén, hát, nem túl jó. Különösen a növényeknél, ami ráadásul még inkább fogyóeszköz, mint az ilyen-olyan felszerelések.
- Igen, én is hasonlóképpen pontozom. Főleg az erőmet. A jó részét a felszerelések teszik ki. ^^ - okos gondolat ahhoz igazítani a pontozásod, hogy milyen felszerelésed lesz. De azért ezt is alaposan meg kell tervezni. Hiszen rengeteg módon pontozhatod magad, csupán a felszereléseid alapján.
- A T1-es felszereléseknek számomra már nincs jelentős értéke. Az ilyen mértékű nyersanyagokhoz könnyedén hozzájutok, a legtöbb kovács pedig ezen a szinten ingyen kovácsol, ha mindent viszek nekik. Persze én így is megfizetem őket, a későbbi zökkenőmentes együttműködés érdekében. Egy felszerelésre 20 aranyat adok ki egy T1-es kovácsnak. - igazából tényleg megcsinálják ingyen is, ha nyersanyagot viszel nekik, de én szeretem megfizetni az embereket. Sokkal szívesebben dolgoznak neked valamin legközelebb, ha azt látják, hogy megbecsülöd a munkájukat.
- Azt hiszem, ezzel elég kimerítő és őszinte választ tudtam adni. Mivel ritkát nem kértél, ezért ezek apróságok... számomra azok. Éppen ezért inkább aranyban, valamint potionokban kompenzálnám az értékét. - lassan kezdünk dűlőre jutni a dolgokkal, legalábbis úgy érzem. Na persze, még mindenképpen szükség lenne a kifizetendő arany árának a megtippelésére. Mindenképpen versenyhelyzetben kell maradnom a többi licitálóval, de nem érdekem elherdálni az összes vagyonomat. Az egészet pedig ráadásul még csak nem is magamra költöm. Ez a legnehezebb része. Nem tudom, mennyire tehetősek azok, akik még az íjért áhítoznak, s mennyit is szánnak erre az itemre.
- Most pedig... - behabzsolom az egyik süteményt, így már csupán egy darab maradt belőlük.
- Beszéljünk a pénzről. Szeretném megbecsülni, hogy mennyit is ér ez az íj. Azt is olvastam, hogy miféle küzdelmek után fejlődik. Éppen ezért... - tartok egy kis hatásszünetet, mielőtt folytatnám.
- Szeretném, ha kiállnál velem. Egy tisztességes küzdelemben. Mivel felszerelésed sincsen, ezért pár dolgot kölcsönadok a küzdelemre, ellenben én páncél és fegyver nélkül állok ki ellened. Szeretném látni, hogy egy ilyen küzdelem után nagyjából mennyit is fejlődik az Artemis. Ez sokat segítene, hogy az összeget eldönthessem. ^^ - nem akarom áron alul megkapni, de túlfizetni sem a lányt. Nyilvánvalóan nem számítok arra, hogy valamiféle csellel vagy fortéllyal esélye lenne nyerni ellenem, még egy ilyen fegyverrel sem, azonban szükségem van ezekre az információkra. Mennyit sebezhet, milyen ütemben fejlődik, ésatöbbi. Ráadásul még sosem láttam legendás fegyvert, úgyhogy így se rossz.

by **Arisu** Kedd Ápr. 28 2015, 17:20

Becsuktam a szemem, és rövid számolgatásba kezdtem, de úgy éreztem, hogy valamit elfelejtettem, úgyhogy mégis előhúztam a jegyzetfüzetem, és fellapoztam. Így sokkal könnyebbé is vált a számolás, hogy a szemem elé kerültek a kiválogatott felszerelések. Ha darabonként 20 aranyba kerülnek... az nem is drága, legalábbis a kezdőtőkéből kijönne egy fél szett.
- Szóval 100-150 arany körülbelül... souka-souka - jegyeztem meg halkan magam elé, majd összecsaptam a kis füzetecskét és bólogatni kezdtem az onee-san szavaira. Tetszett a hozzáállása, a profizmusa, úgy éreztem haladunk A pontból B felé. Az eddigi tapasztalataim alapján meglepő volt, hogy valaki legalább egy kicsit is ért hozzá. A következő kérése hallatán viszont lehajtottam a fejem, és az utolsó megmaradt süteményt bámultam egy darabig, közben pedig átgondoltam, mit kezdjek vele, mit válaszoljak.
- Én még sose harcoltam, még egyetlen pontom sincs elosztva~desu, és az én szintemmel biztosan csak alig fejlődne Artemis. A véleményem szerint nem kapnál reális képet, nem lenne haszna egy... ilyen párbajnak - feleltem végül felnézve. Nem akartam olyasmit mondani, hogy számomra még hátrányos is lenne, ha egy tapasztalatlan íjász kezében látná működni, mint amilyen én is vagyok, de így volt. Fogtam már a kezemben íjat, de csak egy helyben állva tudok lőni vele, és hosszasan kell készülnöm rá, és egy kicsit ijesztő is Artemis működése, annyira más, mint egy valódi íj. Szóval bármennyire is rossz, meg kellett tagadnom a kérését, mert rosszabbul jönnék ki belőle, ha elfogadnám, mint ezzel.

by **Asuka** Hétf. Május 04 2015, 10:25

Ezek a felszerelések régen elég drágák voltak, különösen ahhoz képest, hogy egyébként milyen nehezen jutott hozzá az ember az aranyhoz. Ma viszont már elértéktelenedtek a nyersanyagok is. Jól emlékszem arra is, hogy milyen nehéz volt tier egyes potionokat eladni, pedig rengeteg, tényleg rengeteg receptem volt. Csak néha-néha keresett fel egy-egy árnyharcos, hogy kell neki egy méreg. Mára azonban ugyanezeket a potionokat gyakorlatilag lehetetlen eladni. Most is csak azért van forgalmam, mert van egy olyan stabilnak nevezhető vásárlókör, akik rendszeresen használják a potionjaimat.
- Igen, körülbelül. Az a helyzet, hogy ezek már bárhonnan beszerezhető felszerelések. Ha egy random embert megszólítasz az utcán, még ő is szívesen megválik néhány régi holmijától. Mert eladni úgy sem tudja. - ugyebár az már senkinek sem kell. Pedig a kis szintűeknek ezek nagyon fontos és nagyon hasznos dolgok.
- Egyetlen pontod sem? Azt meg hogy? Ki se tetted még a lábad a Kezdetek Városából három év alatt? o.o Máskülönben biztosan felfaltak volna a vaddisznók, pedig azok a leggyengébbek... o.o - nem akarok sértő lenni, de ez, szóval azért ez elég durva. Soha senkit nem láttam még, aki ne költötte volna már el rég a pontozását, Legalábbis, a SAO első hetét követően nem. Olyat tudok, aki még mindig nem tudja, mire specializálódjon, de ez még nekem is furcsa.
- Igazából az adatok csupán számok sorozata. A harcokat, fejlettségedet rengeteg esetben ezek írják le. Persze ez kevés, egy valódi küzdelemben szükség van másra is. De ha jól pontozol, a saját szintedhez képest, akkor nagyobbak a túlélési esélyeid. - itt megkocogtatom egy kicsit a fejemet, hogy pontosan értse, mire gondolok. Valóban, kevés az, hogy milyen pontjaid vannak. Ez még nem jelent mindent. Már Shuuékat is sikerült majdnem legyőznöm úgy, hogy több, mint tizenöt szinttel, teljes felszereléssel voltak ellenem. Igazából még én is ledöbbentem ezen.
- Na de... Biztos vagy benne, hogy nem szeretnéd kipróbálni? Pedig örültem volna, ha láthatom használatban. - sóhaj, hiszen úgy érzem, ebbe tényleg nem fog beleegyezni. Megfordul a fejemben, hogy megkérem, hogy legalább Cearso hadd próbálhassa ki, és akkor ő is látni fogja. De azt még meglátom.
- Ó, egyébként még nem is mutattam, kinek menne. Egy pillanat, megkeresem. - előveszem a fotókristályt az inventorymból, és odanyújtom Arisunak. Aktiválással azt a csodálatos levegőbe dobott selfiet láthatja, amit a harcunk közben csináltam az Arénában. A harc közepén rohantam oda szamárfület mutatni neki, és ezután támadtam csak meg. El is tévesztettem, ez igaz, de ezért a képért megérte.
- Szóval, ő Cearso. A legjobb ember egész Aincradban, és ezt teljesen komolyan mondom. Igazából amikor először találkoztunk, még nem nagyon kedvelt, de aztán nagyon összebarátkoztunk. Jelenleg szólós,és nem is értem, még miért nem csapott le rá egyetlen céh sem. - arról ugyebár itt és most még nem tudok, hogy már az új Artesbe készül jelentkezni.
- Mi Cearsoval már megegyeztünk egy minimum és egy maximum összegben az íjjal kapcsolatban, attól függően, hogy megy a beszélgetésem veled. Ha viszont valamilyen módon rendelkezésre bocsájtod egy harc erejéig, hogy használatban is láthassuk, akkor hajlandó vagyok a maximum árat fizetni. Ez hatezer aranyat jelent. - valóban ez volt a felső határ, amiben megegyeztünk. A legkisebb pedig a négyezer. Ez nagyon, de nagyon sok pénz. De ugye, ilyen alkalom csak egy van aincradban.

by **Arisu** Hétf. Május 04 2015, 23:54

A kezemet az államra téve gondolkodtam el az onee-san szavain. Bejártam néhány boltot, tájékozódtam, de az általam kinézett és a lány által is megmutatott tárgyakat alig-alig láttam, és messze nem voltak ennyire olcsóak. Maa, nekem csak jó, ha keveset számít fel értük, hiszen akkor többet kapok aranyban.
- Okashii... pedig nem nagyon láttam a páncélboltok polcain vagy piacon ilyesmiket~desu. Mennyi ember, aki nem ért az üzlethez, mattaku... - csóváltam meg a fejem. Alap, hogy ha valamire nincs nagy kereslet, akkor is tartsd ott a polcon, hiszen ha nem kerül oda, akkor még azt a keveset se adod el, amit egyébként megvennének. Ezeket megeszem reggelire~desu :3
- Eto... magam se teljesen értem, de csak két-három hete... játszhatok~desu. Odakerültem a főtérre, aztán közölték velem~desu, hogy eltelt két és fél év - fogalmaztam óvatosan. Nehéz volt még mindig felfogni, hogy nem csak rabja vagyok a világnak, de még el is vesztettem annyi időt, annyi értékes időt, amit tanulásra fordíthattam volna. Vajon a papa és a mama mennyire aggódnak értem? Tudják, hogy miért nem tudnak elérni?
- Kicsit... ijesztő az íj, nem szívesen lőnék vele még egyet~desu - sütöttem le a szemem, bevallva végül a legjelentősebb indokomat, amiért húzódozom a dologtól. Bár azért elég jelentős indok volt az is, hogy az én kezemben nem sokat ért a fegyver, de ami ezt a harc nevű furcsaságot illeti, azt nem az üzleti vénám irányítja, hanem a félelmem.
Szerencsére azt már megtanultam, hogy rá kell bökni a tárgyakra, ha azt akarom, hogy működjenek, így ezt a kristályt is be tudtam kapcsolni, igaz a mozdulataim így is bizonytalanok voltak, először fogtam a kezemben ilyet. Megnéztem a képet, de ahogy a szavak, úgy ez sem mondott sokat az illetőről.
- Tudod, nem először áradozol róla, de azt még nem mondtad meg, hogy miért érdemli meg a szuperlatívuszokat - billentettem oldalra a fejemet. Nyilvánvalóan elfogult is volt és csak marketingelte azt az onii-sant, már csak azért is, mert nálam jobb ember nem létezhet se ebben a világban, se másmilyenben, de elnéztem neki kivételesen a tudatlanságát :3
- Hatezer arany... - ismételtem meg az orrom alá motyogva. Másodszorra már nem taglózott le annyira egy hasonló összeg, de azért még mindig sokkoló volt hallani, amikor még a három számjegyhez sem voltam hozzászokva. Olyan érzés volt, hogy az egész világot meg tudnám venni ennyi pénzből :3 Legalább bebizonyította, hogy ér ennyit ez a valami a tulajdonomban, és Asuka onee-san biztosan nem beszél mellé, ő jártas valamennyire az én világomban.
- És mennyit ajánlasz akkor, ha nem harcolok~desu ka? - kérdeztem, mert engem nem lehet ám olyan könnyen befolyásolni, hogy csak a számunkra legoptimálisabb eshetőséget mondjuk el, és a többit elhallgatjuk :3 Mennyit vesztek, ha nem egyezem bele a feltételeibe?

by **Asuka** Kedd Május 05 2015, 10:15

- Akkor nálunk biztosan nem jártál! Egy kisebb szintű játékossal osztozom a bolton, vagyis, adtam neki helyet a saját műhelyéhez, és ő ugye kovács. Elég sok receptje van, és mindig van valami a kirakatban. Néha-néha még magasabb szintűek is rendelnek, mert vannak itemek, amik kellenek a magasabb tierűekhez, de ez igazából elég ritka. Ja, meg tudok egy állatidomárt is, akinek sok receptje van, talán majdnem mindegyik. De ő nem boltban dolgozik, mert nem az a típus valamiért. Pedig nagyon szépen dolgozik, volt már a kezemben pár munkája. >.< *.* Meg talán azért, amit már elmondtam. - hadarom el neki az információkat. Úgy látom, eléggé szereti az üzleti világot, és ezek nem olyan információk, amiket sajnálok tőle. Különben a saját kárára dolgozna.
- A T1-eseknek nincs most könnyű dolguk ugye. Főleg a méregkeverőknek, de nekik még T2-n sincs. A kristályírók talán még szerencsések, mert nekik csomó olyan receptjük van, amivel nem harci kristályokat csinálhatnak. Például selfie-kristályt, meg ilyeneket. Ezek pedig mindig jók. - Shuu is csak T1 kristályíró, pedig már nagyon nagy szintű. Kértem tőle egyszer-kétszer kristályt, és igazából csodálkoztam is, hogy nem váltott még tiert.
- Két-három hete? Hát, ez elég különös... én már lassan három éve vagyok itt. Azt hiszem, van mit bepótolnod. Ajánlom a dojot a városban, ott olyanok vannak, akik hozzád hasonló helyzetbe kerültek, de nagyon sok segítséget kapnak. - persze, annyi arannyal, amit én adok neki, nem igazán lesz szüksége ilyesmire, hacsak nem ront el valamit fatálisan. De nem hiszen, hogy ezzel baj lenne.
- Azért, mert ő még nagy tetteket fog véghez vinni Aincradban. - még mindig nem meséltem róla nagyon konkrétan. Talán most van itt az ideje.
- Amikor először találkoztunk, igazából folyamatosan az indikátorom miatt piszkált, és emiatt én sem kedveltem. De aztán eltelt egy csomó idő, csomó küldetés. És rengetegszer védett meg nem csak engem, hanem másokat is. Egyszer az életedet menti meg, aztán a becsületedet... Például volt egy eset, amikor egy hülye pasi zaklatott, meg mindenféle megalázó dolgokat akart csinálni velem, mert azt hitte, hogy az olyan vicces, meg ú, ő a nagy celeb frontharcos. De akkor is kiállt mellettem. Ha pedig ezt képes megtenni egy olyan emberért, akit a legtöbben első pillantásra megítélnek, akkor ki másért tenne meg még hasonlókat? - remélem, érzékeli, hogy mire célzok ez alatt.
- Aztán rengeteg kalandunk volt együtt. Nem egyszer láttam, hogy az életét sem féltve futott bele a legnagyobb veszélyekbe, csak azért, hogy másokat megmentsen. Artemis pedig az az íj, ami éppen ezt a szellemiséget képviseli. A bátorságot, és a kegyelmet. Ki más érdemelne meg egy ilyen fegyvert? - széttárom karjaimat gesztikulációképpen. Nekem ez olyan egyértelmű. Cearsonál kell, hogy legyen az íj, semmi egyéb.
- Tehát. Ha megküzdesz velem, csak egyetlen, rövid harcra, akkor hatezer aranyat adok. Ezen felül az általad választott, tier 1-es felszereléseket beszerzem, valamint néhány darabot a legfontosabb potionokból és kristályokból. A rövid harc alatt pedig némi túlélési technikát is tudok tanítani. Nem vagyok íjász, de tudom, hogy működik. - azt remélem, hogy azért a potikat, kristályokat nem kell elmagyaráznom. Még ha rövid ideje is van itt, biztosan megtudott már róluk egy keveset.
- Ha viszont nem, akkor csupán ötezer aranyat ajánlok fel, valamint a felszereléseket. - ennyiben állapodtunk meg Cearsoval ugyanis. Ezeknek a felét én állom, a felét pedig ő. Egyedül ugyanis nem tudná kifizetni.

by **Arisu** Szer. Május 06 2015, 13:16

Úgy határoztam, hogy mindabból, amit az onee-san elém tárt, feljegyzek néhány információt a füzetkémbe, így amíg beszélt, én szorgosan jegyzeteltem. A későbbiekben jól jöhetnek az ismeretek, még ha most nem is láttam azonnali hasznát. Közben pedig bólogattam, hozzá nem értő kérdéseket pedig felesleges lett volna feltenni.
Ideje volt áttérni arra, hogy milyen ember is ez a megrendelő, hiszen a szempontjaim között nem csak az anyagiak voltak, hanem az is, hogy kihez kerül az íj. Lévén különleges volt a fegyver, nem tehettem méltatlan kézbe, ha már megadatott a lehetőség, hogy elvegyem egy másik méltatlan kézből. Letettem a jegyzetemet, és kisöpörtem a hajamat az arcomból, úgy figyeltem a lány mondandójára. Voltak olyan részei, amiket nem értettem, de összességében ezek az apróságok lényegtelennek tűntek, a nagy egészből pedig össze tudtam rakni egy kezdetleges képet magamban.
- Heeeh? Nem tudom eldönteni~desu, hogy el akarod adni a srácot, vagy csak szerelmes vagy belé - kuncogtam egy kicsit, aztán magam elé meredtem egy kicsit, mielőtt újra megszólaltam volna - A bátorság pusztán nem elegendő ahhoz, hogy valakit ilyen magasságokba emelj, és olyan jelzőket használj rá, amelyek hozzám illenének~desu - közöltem Asuka onee-sannal - Biztosan van más is, ami miatt ilyen nagyra tartod, nem? - adtam neki még egy esélyt. Egy ilyen sekélyes és klisé hősi bemutató alapján személyes ismeretség nélkül egyáltalán nem fogott meg, nem tartottam különlegesnek és méltónak.
Aztán megszületett a komplett ajánlat is, ami hallatán újra gondolkodóba estem egy kicsit. Végre tudtam mérlegelni és összehasonlítani, eldönteni, hogy melyik ajánlat miben erős és miben gyenge. Ezer arany egy harcért cserébe, amit nem szeretnék. Hmm...
- Mérlegelni fogok~desu. Mindenesetre köszönöm az ajánlatot, tudomásul vettem :3 - bólintottam végül elmosolyodva. Elvégre ahogy mondtam, nem most fogok dönteni, így legalább arra is volt időm, hogy meggondoljam, szeretnék-e tapasztalatlanul égetni magam harccal.

by **Asuka** Szer. Május 13 2015, 18:45

Lényegébe véve amit akartam, elmondtam. Elmeséltem Arisunak, hogy szerintem miért fontos az, hogy éppen Cearsohoz kerüljön. Persze, ez egy szubjektív vélemény, azonban vannak esetek, amikor erre a szubjektivitásra kell hallgatni. Nem ismerek más íjászt, aki jobban rászolgált volna erre az íjra, mint ő. Az előző tulajdonost pedig megint csak nem ismerem... viszont talán jobb is ez így. Az én szempontomból ennek úgy sincs jelentősége.
- Szerelmes? Én? o.o - biztosan megszédült ettől a melegtől. Cearso kedves srác, de nem igazán az esetem. Annak ellenére, hogy mennyi időt töltöttünk együtt, sohasem kérdezett rá a dolgaimra, például miért vagyok vörös, és hasonlók, sőt, úgy kezel, mint egy normális, emberi lényt. Nekem pedig erre szükségem van. Valamilyen szinten, de elfogadott annak, aki vagyok. Talán ezért is ragaszkodom a társaságához ennyire. De viszont hogy szerelmes lennék belé... nem, az képtelenség. Cearso Marie-chanhoz tartozik, még akkor is, ha réges régóta nem látták egymást. Én pedig egészen más társaságában érzem magam annyira felpörögve, mintha Disneylandbe mennék, Ezt éppen a legutóbbi találkozásunk alkalmával vettem észre magamon, és még nem nagyon sikerült mit kezdenem magammal e téren. Nem vagyok biztos benne, hogy jó ötlet a társaságát keresni, de amint ez mégis megtörténik, rajongó kislánnyá változok. És fogalmam nincs, miért.
Talán egy kicsit elkalandoztak a gondolataim, azonban semmi olyasmi, ami nagyon feltűnő lenne. Mosolyogva megrázom a fejem, mielőtt választ adok a feltételezésére.
- Cearso nem igazán az esetem, ráadásul idősebb is vagyok nála, azt hiszem. Különben meg, tudok valakit, aki sokkal jobban illene hozzá. Csak történtek dolgok, és azóta még nem találtuk meg. Még mindig keressük. - nem igazán tudom, hogy mi lehet Marie-channal, de egy biztos, hogy nem húzták ki a nevét a Black Iron Castle falán. Tehát él, életben van. Éppen csak nem tudjuk, hol.
- Persze. Mert nem felejt el racionálisnak lenni. - ha nem kérdez erről többet, akkor ennél bővebben nem fejtem ki. Mert felesleges. Amióta ismerem, talán csak egyszer, egyetlen egyszer fordult elő olyan, hogy nem az eszére hallgatott volna. Ez pedig az volt, amikor Marie után rohant, a majdnem biztos meghalásba. Minden más alkalommal viszont hallgat az eszére. Ez pedig a mai világban ritka. A legtöbb hős nem ilyen, nem így cselekednek. Ez emeli ki Cearsot a többiek sorából.
- Rendben. Ha van még valami, amit tudni szeretnél, arra válaszolok. Ha pedig nem, akkor keress fel. Akár a harc, akár a döntés ügyében. - megvárom még, mit válaszol. Mivel üzlet nem történt, ezért a kezemet nem nyújtom oda neki, hiszen nincs mit megpecsételni. Aztán majd meglátjuk, mi lesz.

by **Arisu** Szer. Május 13 2015, 19:25

Viszonoztam a mosolyt és ezzel elfogadtam a válaszát. Számomra még ismeretlen volt a szerelem érzése, de volt némi fogalmam azért róla. Ez a tagadás ez nem olyan volt, mint aki szégyellné és ezért tiltakozna, ennyit még én is tudok. És hogy szeretnék-e többet is tudni? Egyelőre nem, meggyőződésem is volt, hogy hozzám nincs méltó fiú, hiszen nekem csak a tökéletes kell, és egyedül én vagyok tökéletes Cool

Voltak udvarlóim, hogyne lettek volna, heti szinten jött a suliban a szekrényembe levélke vagy állt elém egy szerencsevadász, unalmas srác, aki azt hitte, hogy csak úgy igent fogok mondani neki. Fárasztóak voltak :/
- Racionális... - ismételtem el, majd bólintottam - Wakatta, ha ennyit tartasz fontosnak, akkor ennyit fogok figyelembe venni~desu - mondtam. Ha leveszek egy árut a polcról, akkor sincs lehetőségem felnyitni a dobozt, az alapján dönthetek csak, amit a csomagoláson látok. Ő pedig így gondolta nekem eladni a termékét, rajtam áll, hogy tetszik-e a csomagolás és beteszem-e a kosaramba. Már most látom, hogy nehéz döntés előtt állok.
- Arigatou, így lesz, ha felmerül valami - bólintottam újra, és elmosolyodtam, majd hogy befejezettnek is tekintsük a tárgyalást, talpra álltam - Nemsokára jelentkezem, viszlát, Asuka onee-san :3 - hajoltam meg a lány előtt, majd ha nem volt már más mondanivalója a köszönésen kívül, akkor elindultam kifelé. És most főhet a fejem @.@

// Köszi a játékot

//

by **Rosalia** Pént. Május 15 2015, 13:25

Arisu: Kis Potion
Saya: Gyenge Lénygyengítő Méreg

by Ajánlott tartalom