Bianka Néni Növényháza

//Aidor//

Neki indultam sétálni jártam itt is ott is, de mára már eléggé unalmas lett a Kezdetek városa elég sok helyre benéztem már vagy elsétáltam mellette, eleinte mindenben megvolt az újdonság varázsa, de mára már ez elveszett. Vissza indulni készültem a céhbe, mikor megpillantottam egy táblát amin ez állt: Bianka Néni Növényháza. ~Itt még nem jártam, az meg hogy lehet, azt hittem már mindent megnéztem magamnak. Na akkor irány be szétnézni.~ Beléptem a bejáraton és egy hatalmas botanikus kertben találtam magam. Nagyon tetszett a látvány a valódi világban is szerettem az ilyesfajta helyeket, némelyik része nagyon emlékeztetett egy parkra, na igen sokat jártam én parkokban, hisz nagy mozgás igénye volt az ottani kedvencemnek. Nagyra nyitott szemekkel jártam-keltem, néha-néha egy-két petet is láttam, akik nagy lendülettel rohangáltak egymaguk vagy épp fogócskáztak egy másik pettel. ~Szóval ide inkább az idomárok járnak, bár nem csoda ez hely védett területen van és elég nagy ahhoz, hogy kitudják fárasztani magukat az aktívabb petek.~ Már jó ideje nem figyeltem merre is mászkálok épp csak környezett változásra figyeltem, de hogy épp merre kóválygok el azt már nem. Nem is értettem, hogy nem fedeztem még fel ezt a helyet eddig, hisz itt olyan nyugodt és nagy sétákat lehet tenni, most már tudom hova jöjjek, ha felhúzom magam vagy sikerül valakinek elpattintania az összes ideg szálam. Nem figyeltem magam körül semmire és senkire se, így mikor hirtelen irány váltást terveztem és nagy lendülettel neki indultam, bele rohantam valakibe azt nem nagyon láttam ki volt csak hirtelen egy alak tűnt fel előttem, majd a földön is végeztem, ügyesen elterültem és már reflexszerűen is nyúltam a fejemhez mikor épp ültem fel, még jó, hogy a SAOban nincs fájdalom érzés ez most nem kicsit fájt volna. Miközben próbáltam magam össze kaparni a földön addig pár szó elhagyta a számat, de még mindig nem fogtam fel teljesen a helyzetet, közben pedig még nem volt időm felkelni a földről.
-Bocs, nem láttalak.

//Desdemona//

Edzés edzés és edzés. Ezzel töltöttem jó részt eddigi időmet, nem mintha a valóságban nem ez tette volna ki életem tetemes részét, mondhatni a mindennapok kissé megszokott módon mentek, csak a környezet változott, na meg persze az, hogy életemben azért sokat kockultam is, most pedig lényegében napi 24 órában tettem azt. Egy picit monoton volt már ez nekem, pedig hihetetlen monotonitás tűrésem volt. Így azt tettem amit mindig ha ilyen helyzetbe kerültem. Na jó a második ilyen dolgot, ugyanis játszani nem tudtam leülni. Elindultam sétálgatni a városban. Elég jó idő volt, ahogy császkáltam a városban céltalanul láttam egy két szép dolgot, de semmi olyat ami túl sokáig lekötötte volna a figyelmemet. Egészen addig amíg meg nem láttam egy helyet amit "Bianka Néni Növényháza" néven illetek. Érdekesnek tűnt, hát bementem és nem is csalódtam. Egy nagyon kellemes és szép kis hely volt. Egy kicsit csöndes, ám még sem mentes a természetes zajoktól. Egy kicsit bóklásztam, majd megláttam egy padot amin egy lány ült nekem háttal. Végül is már elég régóta császkáltam, úgy hogy gondoltam leülök mellé. Lassan és nem szándékosan, de hangtalanul közelettem a pad felé majd megkerültem és leültem a jelenleg idegen mellé akinek így már láttam az arcát. Nagyon szép volt, de valahogy az összképben volt valami tipikus démoni a szemei miatt, vagy talán inkább nimfaikus, bár lehet ez izélés kérdése. Csak egy pillantást vetettem rá, de elég szimpatikusnak tűnt. Aztán kissé mereven ülve előre néztem szótlanul. Azon gondolkodtam, hogy köszönhetnék neki és akkor lehet, hogy jól eltudnánk beszélgetni, de ez olyan hülyén jönne ki szerintem, hiszen akkor már miért nem köszöntem neki amikor leültem, ez olyan furán jönne ki,vagy nem? Nem tudom. Sose voltam jó a beszélgetés kezdeményezésben, ellenben annak fenntartásában igen, még akkor is ha csak éppen megismertem valakit tudtam vele miről beszélni. Mikor lenéztem magamra már azt vettem észre, hogy már kicsit feszengek is ettől a szótlanságtól, de még se szóltam egy szót se.

- Nyos, akkor már négyen vagyunk! Mi is hasonló okból jöttünk, bár az én ötletem volt, és Regina csak utólag kezdte nagyon jól érezni magát - magyaráztam el az itt létem okát a lánynak, ami persze tényleg ugyanaz a szándéka volt ittlétének, mint nekem. - Dunkel a neve? Nyoh, hát én inkább valami kutyapetnek adtam volna ilyen punknevet, nem egy ilyen furcsa cicuskának. Mondjuk Saber vagy Sötétkarom, vagy valami ilyesmi, ami méltó és nemesebb név egy macskának. Ezért is hívják a petem Reginának, ami olaszul Királynőt jelent, csak mert néha olyan, mint aki elvárná, hogy őkörülötte forogjon a világ. Végül is kezd kamaszodni, és a kamaszok eléggé buták tudnak lenni természetesen.
Regina mérgesen rám nézett, de leintettem egy fejvakarással.
- Na de ízlések és pofonok, hehe, még nekem is megvan a maga ízlésficama, mint bárki másnak, nemde? - Ezen egy jóízűt nevettem rá se figyelve Regina macskanyelven szóló hepajkodására (mivel még mindig ki van akadva a rá tett megjegyzésemre. Az állatidomár lány erre azt kérte tőlem, hogy segítsek neki egy-két dologban úgy, hogy magyarázzak már el neki valamit az idomári léttel kapcsolatban. Mivel nem tudtam, hogy ezalatt mire értette, azért rákérdeztem: - Öhm, attól függ, mivel azért még én sem vagyok túl a legrosszabbakon, amin keresztül kell mennie egy állatidomárnak, de ettől még tudnék segíteni. De nem értettem nagyon a kérdésed. Konkrétan a kasztról miket akarsz megtudni például?
Az a kérdés, hogy én miért választottam az állatidomári kasztot, jobban fellelkesített. Talán ez tudna egy kicsit segíteni neki az én választásom mivoltjáról, bár tulajdonképpen igazából nem is tudom, hogy ebben mit segíthetek neki. Talán önbizalmán egy kicsit.
- Hogy miért lettem állatidomár? Azért, kedves szép leányka, mert állatszerető vagyok. Macskákon kívül minden más állatot szeretek a világon, kivéve a kedvesem petjét, aki egy fennkölt madár, aki egyedülállóan nyerte el múltkori szemétkedései mellett "SAO leggyűlöltebb állata" díjat. Na mindegy, nem is akarok ebbe belemenni, mivel Regina még mindig fúj rá időnként. Nyo, még otthon is van négy macskám, persze közösben a családommal. Tudod, most hogy szóba jöttek, hiányzik nekem az a négy csibész, és a családom is. Anyám, apám, a két bátyám és a kishúgom... de hát így hozta össze a sors, hogy valamiért elválasszon minket családunktól és szeretteinktől. Tudod, akkor lennék a legboldogabb, ha legalább valamelyik családtagom benne lenne a játékban.
Nem mutattam ki, de kicsit elszomorodtam a saját szavaimon. Tényleg hiányzanak a családtagjaim. Remélem, hogy élve kijutok innen, és ha szerencsém van, talán egyszer hazaviszem magammal Japánból Enhi-chant bemutatni a családomnak. Szerintem örülnének neki. Nyo, mit nem adnék azért, hogy legalább valamelyiküket lássam, sőt, még valamelyik macskámnak is örülnék. Regina egész nap ellenne velük.
Ha nem is mutattam ki rövidke bánatomat, még mindig a mosolygós, vidám, optimista énemet mutattam ki. A szomorúság hamar elszállt, mikor arra gondoltam, hogy ha már benne vagyok egy játékban, akkor játsszak is benne gém óvörig.
- Na és te miért választottad ezt a kasztot? - kérdeztem tőle.

//FigtherBunny//

Már jó ideje ott ültem a padon és figyeltem ahogyan a kis Jéggólem játszik, mikor is hirtelen egy lány ült le mellém, bár kívülről nem látszott kissé meglepődtem ,hisz egyáltalán nem hallottam, hogy közeledne. Bár egy rövid pillantásnál tovább nem fogalakoztam a dologgal, nem igazán vagyok az a közvetlen típus, így annyiban is hagytam, hogy odatelepedett mellém, viszont Aisut annál inkább érdekelte. Amint észrevette a mellettem ülő lányt egyből, közelebb jött, majd elkezdett körözni a lány körül, közben persze arra lett volna kíváncsi, hogy miért pont ide ült, de a szavait a lány nem hallottam, de én annál is inkább, de nem tolmácsoltam a szavait. Egy idő után, kissé kellemetlenné vált Aisu védelmező viselkedése, így végül csak megszólítottam a mellettem ülő személyt.
-Elnézést, ha kissé zavaró a petem viselkedése, csak kissé frusztrálja, hogy ide ültél. De, ettől függetlenül engem nem zavar, hogy ide ültél, de ez a kis gólem néha túlzottan is védelmez engem, így nehezen tudja elfogadni, ha valaki hirtelen csatlakozik hozzám.
Bár ezt teljes nyugalommal mondtam, nem volt zavartság a hangomba és a mimikám se mutatta annak jeleit, de belül kissé mégis zavart a gólem viselkedése, mégse illő ez a viselkedés forma tőle.
~Aisu, kérlek pihenj kicsit! Nem lesz probléma, tudod ide bárki eljöhet pihenni vagy kikapcsolódni. Nem kell, így reagálni mások közelségére, egyáltalán nem illendő dolog és védett területen is vagyunk, így nem kell aggódnod.
Közöltem telepatikusan a dolgokat Aisuval, ezt követően abba is hagyta a lány körüli körözést, kissé elszégyellte magát a viselkedése miatt, majd oda húzódott az én oldalamra.
~Én sajnálom…ömm…Kérlek megmondanád neki is, hogy sajnálom, mivel nem tudom ki ő, így nem hagyom, hogy hallja a hangom.
~Nyugodtan elmondhatod te is, hogy sajnálod a dolgot. Ha csak ennyi miatt szólsz is hozzá nem lesz gond belőle.
~Nem, kérlek mond meg neki, hogy sajnálom…Én nem fogom mondani neki.
A kis gólem nem volt hajlandó maga elmondani a bocsánat kérést, így nekem kellet elmondanom azt amit Aisu mondana épp a lánynak, így ismételten hozzá szóltam.
-Nos tudom egyszer már elnézést kértem a dolog miatt, de Aisu megkért mondjam meg neked, hogy ő is sajnálja az előbbi dolgot.
Ezután mást nem mondtam, nem igazán szokásom spontán beszélgetésekbe kezdeni ez tőle messze állt, csak is Aisu viselkedése miatt szólítottam meg a lányt. Innentől ismételten visszatértem a szótlansághoz, néha a megszeppent kis gólemre pillantottam aki még mindig sajnálkozó tekintettel néz és még mindig szégyellve magát az előbbi magatartása miatt kissé össze is húzta magát.

//Licht//

//bocs a késésért, teknikai problémáim voltak//

Szép lassan elindultam, hogy máshol is körülnézek. Persze nem sietve, itt ott még így is megálltam. Hogy alaposabb tanulmányozásnak vessek alá egy-egy üvegbe zárt növényt. Aztán váratlanul valami hátulról nekem jött én meg kis híján lefejeltem az előttem magasodó burát. Az, hogy nem történt meg csak annak köszönhetem, hogy a kezemmel sikerült ki támasztanom magam. Persze ez is elég volt ahhoz, hogy felbukkanjon az "immortal object" felirat. Egy tompa puffanás mögülem és egy ismerős hang.

-Bocs, nem láttalak.
-Semmi gond. Mondtam és felé fordultam.
-Licht... Licht volt, ép a földről tápászkodott fel a fejét fogva. Gyanítom ez a megszokás hatalma. Bár nem fáj, a belső kényszer és a fájlaló mozdulatok megmaradnak. Akár csak a szokások... kb ez az oka amiért meg kérdeztem.
-Jól vagy? *Nyújtottam neki a kezem* Persze egyértelmű, hogy nem lehet rosszul, ettől nem. Mivel nincs fájdalom. Azonban az illem és a megszokás megköveteli ezt a formát. Bár az meg lep, hogy itt látom. Sőt, igazából már az is meglep, hogy 1 ismerőst is látok itt. Persze járnak ide emberek... ép elegen. Nem egy elhagyatott várrom ez vagy valami. De a véletlenek túlzottan is közre játszottak ebben. Pont itt, pont most. Nincs olyan sok ismerősöm a SAO-ban. Persze van... elég, de vissza gondolva mégse olyan rengeteg és meglepően ritkán találkozok közülük is bárkivel. Persze ennek lehet az-az oka, hogy nem azonos szinten járunk. Egyesek jóvel felettem mások meg valahol a közeli szinteken járnak. Az most lényegtelen, hogy lentebb vagy fentebb. Szerintem van is-is. A céhtársaim is, a fele a fronton harcol. A másik feléről elképzelésem sincs. Ők azok a bizonyos szellem tagok akik elvileg vannak gyakorlatban viszont soha nem láttam őket. Na nem mintha a többit olyan nagy gyakorisággal. A céh ház ha kicsit romosabb lenne elmenne kísértet háznak is.

//Desdemona//

A szituáció miatt merev voltam, mint a pattanni kész húr, ám a szituáció hamar megváltozott és én is vele. Egy kis jéggólem ugrált körbe engem kissé agresszív, ám aranyos módon engem nézve.Én visszanéztem rá egy picit csodálkozva és érdeklődve, de nem szóltam egy szót sem csak figyeltem őt, pont úgy ahogy ő engem. Eddig még nem találkoztam ilyen kis élőlénnyel. Talán a mellettem ülő lány petje? Gondolkodtam el, de sok időm nem volt ezen jártatni az eszem, mert mellettem megszólalt a "padtársam". Fejem felé fordítottam, miközben beszélt. Nagyon higgadt és kimért volt, mondhatni talán egy kicsit hideg, az arcán sem lehetett látni mosolyt vagy valami különösebb érzelmet, mondhatni a porcelánbaba szépséghez most annak érzelmi szintje társult arcán. Ezt követően nem sokkal a kis gólem megállt és odahúzódott hozzá mit ahogy a kisgyerekek szoktak az anyuk szoknyája mögé amikor félnek vagy rossz fát tettek a tűzre. Már épp megszólaltam volna amikor ismét megszólalt a mellettem ülő lány vagyis jobban meggondolva nő, hiszen szerintem már bőven nem volt gyerek így ránézésre.
-Nincsen semmi gond engem nem zavart a viselkedése. Belegondolva szerintem elég aranyos ez tőle, hogy óvni akar mindentől.
Mondtam kis mosollyal, élénken, majd egy kis szünetet követve kissé rácsodálkozva folytattam.
-Te érted a peted beszédét?
Szóltam a nőhöz a szemébe nézve, majd fel néztem elgondolkodva és hangosan kimondva, na jó inkább sutyorogva amit gondoltam.
-Elbambultam volna? Mintha nem halottam volna őket beszélni egymással.
Ezt követően ismét ránéztem.
-Amúgy szia én A... FigtherBunny vagyok. Örvendek a találkozásnak.
Egy kis gondolatszünetet tartottam az élénk köszöntést követően, majd folytattam.
-Ja bocsi, gondolom piheni jöttél ide, nem akarlak zavarni ha így van és nem muszáj válaszolnod.
Mondtam kissé zavarba esve, mikor leeset, hogy gyakorlatilag köteleztem a beszélgetésre, ha nem egy bunkó életforma vagy nem egy emelkedett spirituális akárki aki csak bólint erre és annyi, ezért még nyomatékosítottam, ami talán csak rontott a helyzeten.
-De tényleg nem muszáj!

Licht azonnal felismert. Segítettem neki feltápászkodni , ő meg azonnal rendbe szedte magát ez után a kis kaland után. Örömmel nyugtáztam, hogy jól van. Nem mintha másra számítottam volna. A rövid és lényegre törő válasz után pedig mentegetőzni kezdett.Felemeltem a jobb kezem, hogy jelezzem értem és semmi probléma.

-Egyébként mi újság veled? Mi szél hozott errefelé?... És tényleg bocs azért, hogy neked mentem, gyakran kikapcsolok, ha sokat bóklászok céltalanul, így egy idő után nagyon nem figyelme, hogy merre megyek vagy ki, mi kerül az utamba.

Kérdezte. Elgondolkodtam, hogy reagáljak végül úgy döntöttem szimplán mondom ami eszembe jut.
-No problem, megesik. Sok újdonságot nem tudok mondani, nem volt túl cselekményes az elmúlt pár hónap. Mondtam. És ez igaz volt. Jobban belegondolva mit csináltam az elmúlt... időszakban?   Azt amit mindig... Semmi lényeges vagy kiemelkedő fontosságú dolog nem jut eszembe az elmúlt időszakból.
-Csak kikapcsolódni kicsit... Mondtam, az utolsó kérdésre is felelve.
-És te? Történt valami érdekes veled mostanában? Kérdeztem, bár azt nem tudom, hogy vele mennyi minden történhetett. Én amikor ép nem az életemért küzdök, nem egy óriási szőrpamacs hátán lovagolok... nem cápán tanulok vízi sízni... nem tengeri szörnyek elől menekülök... nem egy több 100 fős tömeg előtt mentegetőzök... nem a földet túrom... nem a kereskedelemmel foglalkozok akkor ép unatkozok... Vagy csak nekem telnek így a minden napjaim? Ez... normális... nem igaz?Azt hiszem..., de az biztos, hogy mostanában tényleg nem történt semmi említésre méltó, amiről érdemes lenne beszélnem... lássuk csak... akaratlanul is részt vettem egy kocsma szétverésében... majdnem megölt egy barátom az erdőben. Na jó azért nem... egyből az elején elpucoltam, meg se tudott karcolni, szóval az azért egy kis túlzás... Nos a barát kicsit erős kifejezés inkább maradjunk az ismerősnél. Elég gyakran összefutottam vele. Vagy ezek ép olyan dolgok lenének amikről érdemes beszélni???

*elmosolyodtam*
-Akkor azt hiszem hasonló cipőben járunk. Már hónapok óta, hogy csatlakoztam a Voicehoz, de még mindig csak 1 tagot ismerek. A céhvezért pedig csak látásból ismerem. A többi tagot meg még soha nem is láttam. Mondtam, majd hallgattam amit a burákról mond.
-Hm... meg van ennek a helynek a varázsa. Ezek a foszforeszkáló növények... bámulatosak. Majd hirtelen észbe kaptam és vissza tértem az ábrándozásból.
-Fölöslegesen kapkodsz, ez a kert nem az a hely ahol egyszerűen végig kell rohanod. Lassíts egy kicsit és nézz körül. Mondtam, valóban ebben a kertben mindenre időt kell áldozni.
-Amúgy még sose kérdeztem, de melyik céh tagja vagy? Kérdeztem. Mivel még sose mondta. Na meg feltűnt a sárga indikátora. A legutóbb még nem volt... Vagy csak rosszul emlékszem? Na egyelőre szándékosan nem kérdezek rá. Nem mindenki szeret az ilyenekről beszélni... Legalábbis én azt gondolom. Nem mintha eddig egy sárgával is találkoztam volna... vagy, de várjunk csak, de... Jobban belegondolva, de. Saya... igen ő volt sárga. Meg már több piros játékost is láttam. Bár inkább elkerültem őket. Sayaval elég sokat beszéltem még sárgán is, tőle se kérdeztem meg, hogy sárgult be. Lichtől se fogom. Bár van egy gyanúm.... Tekintve, hogy Saya egyszer már megpróbált megölni, úgy már vannak róla elképzeléseim, hogy válhatott sárgává. De kanyarodjunk vissza a témához.
-Csak eszembe jutott, hogy még sosem mondtad. Mondtam magyarázat gyanánt a kérdésemre. Tényleg elkezdett érdekelni... van... hát elég sok céh. De amelyik most vette a házát... Nem tudom. Valami új céh lehet. Mert amiket én ismerek azoknak már mind régóta van.

//FigtherBunny//

Látszólag a mellettem lévő lányt nem igen zavarta Aisu viselkedése, közben persze a kis gólem is visszahúzódott. Ami megleptte a lányt az az volt, hogy nem hallotta szóváltásunk ami érthető, hisz a köztem és Aisu között lévő beszélgetést nem hallja senki, Aisu szavát is csak más petek hallják rendszerint.
-Igen, értem amit mond. Gondolat útján beszélünk egymáshoz ezért nem hallottad amit beszéltünk.
Eközben egy enyhe mosoly ült ki az arcomra, majd a lány bemutatkozott ezzel felhívta az én figyelmem arra, hogy én még nem tettem meg ugyanezt, ezt kissé szégyelltem, hogy is maradhatott ki, hisz kellőkép belém nevelték az illem szabályokat és még is, bár igaz csak is Aisu aktívsága miatt szólítottam meg és csak is elnézést kérni akartam, de lehet hogy egy kisebb beszélgetés lesz belőle, bár a lány igen csak mentegetőzik ez ellen, miszerint nem akar zavarni és nem lényeges az, hogy beszéljek vele, viszont már csak tovább kéne vinni a beszélgetést, de miképp, ha csak nem derül ki hogy a lány valami szószátyár akkor nem igen lesz itt beszélgetés.
-Én Desdemona vagyok a kis gólem pedig Aisu névre hallgat, örvendek. Nem zavarsz az igazat megvallva Aisu rángatott ide el, mert meg szerette volna nézni a helyet, semmi különösebb okom nem volt ide jönni.
Hát nem lesz ez olyan egyszerű menet, ha csak tényleg nem egy szószátyár leányzót kaptam magam mellém beszélgető partnernek, akkor részemről ez a dolog meghalt és csak csendben fogunk itt ülni, feszengve a csendben maradás miatt és azon agyalva mit is kéne mondani a másiknak.

//Bocsánat a várakoztatás miatt.//

//Aidor//

-Hasonló cipőben, hát…részben lehet, mivel alapító tag vagyok, így lehet részben sőt biztos, hogy magam miatt nem vagyok jóba a céhvezérrel, bár eddig találkozásaink alapján egy öntelt hólyag, mármint szerintem lehet másnak más a véleménye, de különösebben nem is izgat a dolog, nem mintha szeretném, hogy sok közöm legyen hozzá…
Átváltás a búrákra, hát neki tetszik, de ízlések és pofonok tényleg érdekesek ezek a világító növények, de engem nem nyertek maguknak.
-Kapkodás?! Én nem egészen, így nevezném. Mondhatni inkább csak elkalandoztam magamba nem így sem teljesen jó…Tudod ahogy eddig hallhattad kisebb gondjaim vannak céhemmel, mármint személyes részről, aztán mostanában kicsit sokat agyalok a dolgokon, így kapcsoltam ki ennyire kicsit túlzottan is elgondolkoztam…
Jött a várható kérdés, milyen és melyik céh, hát ez is egy érdekes dolog, de gondolom az indikátorom is kiszúrta, bár az nem a céh számlájára írható, az indikátorom kivételesen saját felelősség, de nem szeretem a nagyképű alakokat és erős késztetést érzek rá, ha a társaságomban van egy ilyen, hogy jól felképeljem, lehet kicsit visszább kéne fognom magam, hisz már tényleg figyelmeztető jelzéssel szolgál a sárga indikátor is, de most jelenleg ez a helyzet, a tahókon vezetem le az eddigi feszültségeim is lehet ha kissé nyugodtabbak lennének a dolgok akkor nem ütnék olyan hamar. De visszatérve, válaszolni se ártana…
-Hát nem tudom, hallottál e már a Crazy Cemeteryről, egy céh amit egy csapat hígagyú rakott össze, bele véve engem is, aztán a főkolompos nem tudott mit kezdeni magával, asszem ki is nyírt valaki, így minden előrejelzés nélkül kijelentette, hogy mi már pedig igen is bérgyilkos céh leszünk. Bár az indikátorom nem a céh számlájára írható, bevallom párszor eljárt a kezem, de joggal…
Egy kicsit félrepillantottam, mivel lehet, hogy nem egészen biztos az joggal való pofon osztás, de az annak a baja aki felhúzott. De visszatérve várjuk mit is kapunk reakció ként vagy miféle fejmosás jön megint, meg vajon ő is nekem áll magyarázni a kilépést illetően…

//Desdemona//

-Nagyon örvendek, Desdemona és Aisu.
Köszöntek ismét, most már tudva nevüket. Máris rengeteg beszélni való jutott eszembe, de látva leendő beszélgető társam nyugodt és kimért tiszta mivoltát. Úgy döntöttem, hogy egy kicsit visszaveszek a szokásos tempómból. Kérdéseimet kissé visszafogott érdeklődő hangon tettem fel annyira kimérten amennyire képes voltam rá és minden kérdésem után megvártam a választ, illetve kijelentésemre a reakciót.
-Elég jó kis ízlése van Aisu-nak szerintem. Ez egy igen kellemes hely, legalábbis szerintem.
-Tudod én nem nagyon ismerek még senkit és így idomárokat sem. Remélem nem baj ha kérdezek pár dolgot?
Mondtam valószínűleg egy kis tudásvágylánggal a szememben.
-Tud minden idomár beszélni az állatjával gondolatban?
-Gondolom elég kellemes lehet az állandó társasága. Biztos nem szoktál egyedül lenni.
Mondtam teljesen tárgyiasan.
-Egyébként te mióta vagy itt és hogy kerültél ide? Már megbocsáss, de nem nézel ki hardcore gammer-nek.  
-Te mit gondolsz erről az egészről?
Kezemmel mutatom, hogy erre a nagy körülöttünk elterülő egyesekből és nullákból álló világra gondolok.
-Ügye tényleg nem zavarlak?
Kérdem végül ismét mérlegelve annak lehetőségét, hogy talán a kérdéseimre nem válaszol szívesen.

Nos, ha valamit hát megtudtam, hogy valószínűleg nem a legjobb barátok a céhvezérrel ami rögvest újabb kérdésekhez vezetett. De kivártam hátha választ kapok néhányra. Tovább hallgattam...
-Értem... Mondtam, ráhagyva az elkalandozós részt. Aztán jött a lényeg... Crazy Cemetery ismételtem magamban. Ja valami harmadosztályú játékosokból verbuválódott banda akik kicsit túl magasra törnek, túl hamar. Személy szerint nem hiszem, hogy túl sokáig élne. Licht szégyenlősen félre nézett... És meglepően aranyos volt. Kicsit meg ráztam a fejem, hogy magamhoz térjek.
-Crazy Cementery, ami azt illeti elég sokat. Egy barátomnak elég sok fej fájást okoztatok... Mondtam miközben Judyra gondoltam és arra amit mondott.
-Phoenix Brotherod... vagy valami ilyesmi a céhének a neve, még elég kicsi céh, de elég aktívan plakátolják ki a városokat körözési plakátokkal. Valami... Darkness. Azt hiszem, mesélte, hogy majdnem megölte őt és az egyik céh tagot. Azóta keresik. Azt a rész elhallgattam, hogy gondoltam rá, hogy én is a nyomába eredek. De senki nem kért meg, hogy segítsek szóval úgy döntöttem inkább kimaradok belőle. Az emberek céh háborúról beszélnek. De a többség csak nevet, hogy lehet-e egyáltalán 2 frissen alapult céh esetében háborúról vagy egyáltalán céhről beszélni.
Én ebbe inkább nem szólok bele.
Licht hangjából tisztán ki lehetett hallani, a megvetést. Eléggé arról árulkodott, hogy ne beszéljünk többet erről. Szóval, bár nem túl megnyugtató, de valahogy mégis megbízom Lichtben. Eddig semmi okot nem adott rá, hogy ne tegyem. Ezért végül csak kinyújtottam a kezem és meg pöccintettem az orrát, hogy rám figyeljen.
-De, azt hiszem túl sokat beszéltem. Mindenesetre ha úgy érzed segítségre van szükséged én itt vagyok. Mondtam teljes magabiztossággal és elhatározottsággal.

Tényleg arra számítottam, hogy elkezd fejmosást tartani ő is és persze arra is számítottam, hogy ha nem vagyok ott jól akkor miért nem lépek ki kérdést és azután is a regélést győzködést, főleg hogy még hallott is a céhről. Amiről meg nem tudom eldönteni, hogy ez most jó vagy rossz dolog e, hogy van hírünk, hát a céhvezérnek jó nekem kevésbé.~ Phoenix Brotherod, róluk is csak azért tudok, mert Itachi is össze szűrte velük a levet, sőt valami olyat is rebesgetnek, hogy ebből még balhé is lehet, bár mélyen „tisztelt” céh vezér minden céhez beakar kopogni, azzal a szöveggel, hogy „Héé itt vagyunk létezünk lehet tőlünk rettegni…”~ Na de vissza a társalgáshoz és elég a magamban diskurálásból…
-Szóval hallottál már felőlünk. Áhh…igen a tudom kik ők, bár nem Darkness esete miatt, ő róla csak nem rég tudok, hogy belépett, annak ellenére, hogy alvezér vagyok eléggé alul vagyok informálva. Én annak hallottam hírét, hogy a vezér és az egyik szintén újonc tag megvámoltak az egyik tagjukat… - ismét elszégyellem magam és félre pillantok egy kicsit, de tényleg van mit szégyellni azon amit eddig a céh tagjai csináltak eddig – De ezek szerint akkor a legújabb tagunk is megvillogtatta magát a testvériség előtt, erről nem tudtam, bár sokáig arról se, hogy tag lett…
Itt elgondolkoztam picit.~Tényleg alul informált vagyok a saját céhem dolgaival kapcsolatban ez kissé érdekes, egyébként se vagyunk egy szervezett banda, de azért a vezér után nem a alvezér az aki a legtöbb mindenről tud, tényleg érdekes ez így…~ A gondolat menetemből Aidor kizökkentett azzal, hogy orron pöckölt. Én meg csak pillogtam kettőt meglepetten rá, majd széles vigyor ült ki az arcomra.
-Rendben. Bár mivel érdemeltem ki ezt a nagy bizalmat? Hisz az indikátorom sárga, a céhről aminek tagja vagyok nem lehet jót hallani. És honnan tudod, hogy most nem e verlek át azzal ahogy viselkedem most, mi van, ha csak a megtévesztés miatt viselkedek és beszélek így?
Ezek után kérdőn néztem rá és vártam erre mit fog mondani.

//FigtherBunny//

-Részünkről a szerencse.
Feleltem lány ismételt üdvözlésre, majd hallgattam tovább a lány beszédét és mikor adódott válaszoltam.
-Igazad van, elég szép helyet választott a játékához, bár egyedül nem sokat tudd itt csinálni. Kérdezz nyugodtan, bár nekem is új még ez a kaszt, de amit tudok elmondom szívesen.
Meghallgattam az első kérdését majd választ is adtam rá amennyire csak tudtam.
-Ez idáig még én sem nagyon találkoztam. De ahogy én tudom minden pet más és másképp kommunikál a gazdájával, de tényleg nem tudok sokat mondani róla bocsánat emiatt. Az biztos, hogy sosem vagyok egyedül és Aisu mellet még dolgom is akad bőven néha.
Kicsit elmosolyodtam és hallgattam a további kérdéseket és válaszokat is adtam rájuk.
-Nos ez az első ilyen játék amivel játszok, egy barátnőm beszélt rá és így beléptem ide, de sajnos lekeveredtünk egymástól a kezdéskor. Maga ez a hely eléggé varázslatos és szépen meglett alkotva és kicsit örülök annak, hogy itt nem tartanak vissza azok a korlátok amik kint akadályoztak a létben.
~Ez a hely jó, Ha nem lenne és se lennék és nem lehetnél a gazdám…De most akkor nem haragszik rám a lány?
~Nem haragszik rád. Mielőtt megkérdeznéd én sem haragszom rád.
~Akkor jó.
A kis gólem visszatért a parkban való köreinek folytatásához és továbbra is felfedező körutat csinált a környéken. Közben a lány ismét megkérdezte, hogy nem e zavar, de nem tudtam mást mondani mint eddig, hisz tényleg nem zavart, igaz nem vagyok egy túlzott beszédes ember, de ha valaki az én társaságom akarja élvezni akkor nem ellenkezem és igyekszem a lehető legjobban felelni az illetőnek.
-Nem zavarsz. Bár lehet úgy tűnhet, de tényleg nincs ellenemre a társaságod. De, ha már kérdések, ahogy látom te nem idomár vagy akkor melyik kaszthoz tartozol? És te milyennek gondolod ezt a játékot?

//Licht//

-Valóban ez elég problémás, ennek ellenére nem hiszem, hogy a céhed bárkire is komoly fenyegetést jelentene és téged se hiszlek annyira ostobának, hogy egy olyan játékost próbálj meg csapdába csalni aki köztudottan a keresésre és az észlelésre specializálódott és bár nem tudom milyen erősek vagytok, de abból ítélve, hogy egyre gyakrabban hallok addig alig hallott neveket gyanítom nem azok a fajták vagytok akik néhány kisebb szintű solo játékoson kívül bárkire is veszélyt jelentenének. Így nyugodtan megbízhatok benned annyira, hogy elhiggyem igazat mondasz. Persze mondhatod, hogy nincs senki akit ne lehetne legyőzni egy nagy adag paralízis méreggel. De nem hinném, hogy akkora kerete lenne a céheteknek, hogy akkora mennyiségben vegyetek a piac egyik legkapósabb és legdrágább mérgéből amekkora mennyiségre szükségetek lenne. Talán egy nap tényleg veszélyesek lehettek, de még egy jó ideig nemigen fognak komolyan venni benneteket. Mondtam, majd vártam. Közben azon gondolkodtam, hogy talán kicsit durva voltam. De végül is ő is elég durván jegyezte meg az előbbit. Szóval most kvitek vagyunk. Egyébként is... jó ember ismerőnek tartom magam. Nem hinném, hogy ilyen céljai lennének. Mint engem csapdába csalni. Az amúgy is felérne egy öngyilkossággal. Nem, nem azért mert én ott tomboló szörnyé változnék... Pusztán csak ismerek pár embert aki nem nézné jó szemmel azt, hogy engem csapdába csalnak. Na nem mintha nem úsznám meg sértetlenül. De isten óvja a CC-t ha ez bekövetkezik. Legalábbis szeretném azt gondolni, hogy valami ilyesmi történne ha történne velem valami. De az előbbiben is azért volt egy-két túlzott elfogultságra utaló dolog. Természetesen mindig előfordulhatnak nem várt esetek. De nem véletlenül nem vártak. A lényeg az, hogy igen nagy valószínűséggel megúsznék egy rajtaütést.
Majd hirtelen egy villogó ikon ugrott fel előttem, üzenetem érkezett. Kicsit félre álltam és rányomtam. Majd vissza mentem Lichthez.
-Bocs most mennem kell. Mindenesetre ne feledd, ha segítség kell csak dobj meg egy PM-vel.

/Shukaku/

Csukott szemekkel feküdtem az ágyban. Igen, az ágyban, Inu nem lökött le a padlóra de most nem ezen a csodán van a lényeg. Szóval ott tartottam, hogy csukott szemekkel feküdtem az ágyban de ébren voltam egy ideje a farkasommal ellentétben. Lassan kinyitottam a szemeimet. Az elején mikor kiderült, hogy nem juthatunk ki a játékból akkor is megrázó volt, hogy nem láthatom a szüleimet de most valamiért nagyon látni akarom édesanyámat és édesapámat. Vajon, hogy lehetnek, mennyire szomorúak? Viszont szerencsére van itt mellettem valaki aki mindig vigyáz rám mint egy szülő. Inu egy csoda folytán de felébredt.
-Mi a bajod Haruka?-kérdezte Inu.
-Semmi különös. Csak rájöttem, hogy fontosabb vagy nekem mint gondoltam.-mondtam Inu-nak aki kicsit meglepődött.
Inu felugrott mellém az ágyra.
-Beteg vagy?-kérdezte de halálosan komolyan.
-Nem vagyok beteg. Csak valamiért most jobban hiányoznak a szüleim mint szoktak. Egyébként azért mondtam, hogy fontosabb vagy nekem mint gondoltam mert úgy vigyázol rám mint ha csak az apukám lennél.-mondtam.
-Hiszen ez a dolgom.-mondta Inu de olyan megértő hangon.
Kicsi mosoly volt az arcomon.
-Öltözz fel mert megyünk sétálni!-mondjuk rá, hogy parancsolta rám Inu.
Ugyan semmi kedvem nem volt sétálni menni de engedtem Inu-nak. Hiszen ha sétálni kell vagy a dolgát kell elvégeznie akkor nincs mit tennem. Felöltöztem és Inu egy növényházhoz vezetett. Bementünk. Amikor beléptünk Inu-nak nem volt annyira tetszetős mert ő erősebben érezte az illatokat mint mi emberek. Mivel én nagyon szeretem a virágokat és egy kicsit egyedül akartam volna lenni így amikor Inu kicsit kiment mert nem bírta tovább vagy mert tudta, hogy egyedül akarok lenni, de azért tudta, hogy hol leszek. Szóval egy sűrűn körülvett helyre elbújtam. Valamennyire azért kilátszottam.

/Haruka/