Re: Csoki-Süti bunker ^^

by **Hinari** Pént. Május 15 2020, 20:02

Nem is gondoltam volna, hogy Fuwát ennyire meglepi, ha valami egyszerre aranyos és illatos is: vidáman mosolyogtam vissza a lány kérdő tekintetére válaszul, majd Aftonra is, aki igazán figyelmesnek bizonyult. Közvetlen fickónak tűnt, aki érti és műveli is a humort; feleletére jókedvűen biccentettem, vegyen csak annyit, amennyi belé fér. Meg a személyes kiszolgálás. Ó igen, lehet szükség lesz rá, a második pohár rumoscsoki után mindenképp - igaz ezt hangosan egyelőre nem mondtam ki neki, nem lett volna illendő az adott helyzetben. Egyébként pont akkor került elém Fuwa füzete is, amikor mellém ült. Az első sütemény felénél tartottam éppen, így még gyorsan lenyeltem a falatot, megtöröltem a szám szélét egy szalvétával és csak utána olvastam el a papírra vetett sorokat.
- Egyébként mibe keveredtetek bele? Valami éjszakai küldetés? - kérdeztem kíváncsian, Fuwa ijedtsége és Afton gyors reakciója azonban elég ok volt hozzá, hogy kicsit félretegyem a témát - Semmi gond nincs - nevettem - Fuwa valószínűleg Alexet várja oda. A párom, lehet beugrik egy rövid időre - magyaráztam, jegygyűrűm fényesen csillant meg az ablakról tükröződő napfényben. Ittam két nagyobb kortyot a forrócsokiból és hosszan néztem körbe a társaságon, Fuwán csak elnézően mosolyodva el, mert neki tényleg fontosak voltak ilyen apróságok is. Hogy ki hova ül. Vajon Al megsértődne rajta, ha belépve ezt látná? A gondolat kuncogásra késztetett; nem, valószínű fel se merülne benne semmi - csak letelepedne az egyik babzsákra és onnan villantaná rám azt a mosolyát. Valahogy úgy, ahogy Afton letelepedett most; egyedül a hatás különbözne csak. De az nagyonis.
- Mennyország? És mi lennénk az angyallányok? - húztam kicsit a férfit, remélve, hogy gyorsan vissza tudunk térni a kezdeti, felengedett hangulathoz, majd hátradőltem a kanapén és onnan néztem végig rajtuk.

by **Eru** Pént. Május 15 2020, 21:32

-Igen, a mókus nagy betűvel. -Eru pufogva gondolt a szőrős kis fenevadra. -Komolyan mondom ezek titkon Aincard ostromára készülnek. -Ezek bizony komoly gondok, legyőzhetetlen szőrös kis hadsereg, akik uralnak minden szintet. Makkot dobálva és cukáságal legyűrnek minden játékost és mobot.
-Már most örül neki azt hiszem, a kajátol mindig kicsit izgatót lesz-Meg mástól is, ami néha rám is hatással van. Hajlamos vagyok túlzottan is Zita által sugallt érzések, gondolatok és benyomások rabja lenni. Az se ritka úgy cselekszem mintha ő lenne az, aki irányit. Azt hiszem kicsit bolond vagyok, de hiszen ez csak játék, ami nagyon mókás néha.
Immár bent a nyuszis párna engem is elbűvölt, nem voltam ugyan a nagy híve az ilyesminek. A gesztus az illata és egyébként nyuszi. Na ezek igy mind egybe gyúrva nyerő kombináció az esetemben. Hinára pillantok majd Silre és egy narancsos-csokis sütit magamévá teszek. Nagyot harapok bele, ajkaim sarkán ott csücsülnek a morzsák. Rám nem jellemző némasággal figyelem az eseményeket, mert teli szájal nem illik beszélni anyu ék azt mondták.
-Igen valami olyasmi volt-kicsit fészkelődtem, mert szeretnék még mesélni róla nagyon is. Többiek jobban eltudnák mondani a történetet, mint én. A reakciókat viszont nem értem, Afton miért nem ülhetett oda és Sil miért nézet úgy rá. Magas nekem ez a dolog a felnőtek bonyolultak néha, nem oda ülünk, ahova akarunk? Most kakaós bögrét szorongattam és mikor meg hallom Hinari szavait majd nem félre nyeltem. Halkan köhögve tettem le a bögrét az asztalra. Kicsit belefáradtam ebbe az egészbe miért kell mindig lánynak hívni engem! Pufogva kaptam fel a fejem és fel is pattantam.
-Nem unjátok még, a dolgot? -Tettem fel a kérdést és Körbe pillantottam a társaságon mérgesen. -Miért kell mindig nekem ilyeneket mondani? -Karba tettem kezeim még mérgesebben és durcásabban, mint egy kisgyerek. Egyébként is az vagyok, mit is várnak tőlem, jót mosolyogva hallgassam ahogy minden sarkon le lányoznak? Ahogy morgolódok a hangom kicsit még vékonyabb lesz arcom kipirul. Majd duzzogva ülök le mindenkitől legalább két méterre.
-Egyébként meg fiú vagyok! -Nyelvem ki nyújtom mindenkire és Zitát böködve pufogok tovább magamban.

by **Silence** Szomb. Május 16 2020, 23:25

A pozitív visszajelzésektől felbátorodva, és birtokba véve az illatos nyuszit, még mindig vidáman, de értetlenül pislogott Aftonra. Nem értette... Hogy jön ide az internet? És miért kéne olyan neki Aftontól? Hiszen most is benne vannak az internetben, vagy nem?
Végül a társaság helyet foglal, és a vidámsága egy pillanat alatt ijedelemmé változik. Épphogy nem ejti le a forrócsokis bögrét a kezéből... Afton az egyetlen Hinari melletti szabad helyre ült! Dehát... De... oda.. Oda a hercegnek kell ülni... Hiszen a herceg és a hercegnő összetartozik, nem ülhet oda más... Hova fog ülni Alex, ha nem ülhet Hinari mellé? Nem, ez így nem jó... Egyáltalán nem.
Aztán, mire összeszedné magát, és visszaszerezné a füzetét, hogy elmagyarázza Aftonnak, mekkora nagy hibát vétett, a lovag magától is észrevette, hogy mi történt, és átült máshova. Hinari közben kérdezett valamit, de nem értette, mit.
Hinari pedig már el is magyarázza neki a dolgot, így ő csak egy hálás mosollyal jelzi Aftonnan bólogatva a hercegnő szavaira, hogy mostmár nincsen az ég-világon semmi baj!
És tényleg: a társalgás ment tovább a maga rendjén: Afton mondott valamit a felhőkről, és a menyországról, amire ő, nem értve az iróniát, hevesen rázta a fejét. Nem csináltak semmi ilyesmit. Egyáltalán eszükbe sem jutott! Aztán Hinarira pislogott. Angyalok? Nem... ő biztos nem... És Hinari is hercegnő... Egy angyal sincs itt... Kellett volna a dekorációba angyal is? De az nem illene ide...
Közben Erura tévedt a tekintete, aki valamiért eléggé zokon vette a dolgot... még neki is feltűnt...Aztán azt mondja... hogy fiú?
Meglepetten feláll, és odasétál Eruhoz, hogy közelebbről is megnézze. Egy-szer, kétszer körbejárja, aztán elgondolkodva megáll előtte.
Végül határozottan megrázza a fejét. Nem. Eru biztos nem fiú. Egy fiú nem így néz ki... Nem mintha sokat látott volna, de egészen biztos volt benne, hogy egy igazi fiú úgy néz ki, mint Alex, vagy Ozirisz... Vagy Simeon... Tehát tuti, hogy nem úgy, mint Eru.

by **Afton** Csüt. Május 21 2020, 07:51

Ahogy átült, a hangulat máris felengedett, és Hinari elmagyarázta, miben áll a helyzet. Épp kortyol a csokiból, ahogy meglátja a gyűrűt, a szája mosolyra húzódik, szeme pedig boldogan csillan fel. Ahogy egy bólintás kíséretében lejjebb ereszti a bögréjét, meg is szólal.
-Akkor örülök, remélem, megismerhetem őt is. És elnézést a birtokháborításért. -kuncog kicsit. Naszép, ez is csak az ő mázlija lehet, bár gondolhatta volna, hogy a tó úrnőjének már van egy lovagja. Viszont semmi keserűség nem maradt benne, kifejezetten örül neki. Újabb korty, ami megmelengeti kicsit, miközben fél szemmel Silence-t nézi. Most már egyértelmű a számára, hogy a lánynak van egy enyhe autizmusa, máskülönben nem vetett volna rá ilyen pillantást, mikor leült Hinari mellé.
Ámbár ez még az a típus, amivel bőven el lehet élni, és maximum egy kicsit csodabogárnak tartják az embert.
-De még milyen angyalok! -nevet fel, de ezúttal Eru az, aki felcsattan, ráadásul nem is kicsit. Döbbenten néz rá, hogy mire is gondol pontosan, nézi végig a durcát, a szíve szinte összefacsarodik. Nem akarta megbántani, és már kelne fel a babzsák fotelből, mikor Eu elmondja, mi a problémája, és Afton mozdulata megfagy a levegőben.
...
A tó úrnője, a legszebb nő, akit eddig a játékban látott (még ha nem is vörös hajú), már foglalt, Eru pedig ez az aranyos, pattogó, lelkes kislány pedig... fiú?
Kicsit jobban felméri a neki hátat fordító fiatalt. Hosszú, fehér haj, vékony végtagok, kecses derék... nem igazán tudja összerakni a kettőt, de... miután eltelt jó fél perc is talán, Silence pedig a maga aranyos módján felméri az újabb felszínre került igazságot, amennyire a rendszer engedi, Afton köhint és visszadől a fotelba.
-Akkor maradjunk annyiban, hogy angyalok. Azok úgyis androgünök valójában. Vagyis nincs nemük. -teszi hozzá, amennyiben valamelyik lá... társa nem értené a szó jelentését, főleg Sil vagy Eru. Majd végül csak-csak felkel a fotelból és közelebb lép a négyesfogat legfiatalabb tagjához.
-Akkor én is bűnös vagyok most, mert ha emlékeim nem csalnak, én is már többször tévedtem veled kapcsolatban. Elnézést kérek. -a kezében tartott bögrét kicsit eltartva magától a másik kezét a mellkasára teszi és mélyen meghajol Eru előtt. -Uram, megbocsájt ennek a magamfajta vén lókötőnek?
Majd előveszi zsebéből az előző körben csórt két csokis sütit, hogy felé nyújtsa. Egyet Erunak, egyet Zitának. Mert jobban belegondolva, most valójában öten vannak itt. Zita meg végülis lehet nőnemű a nevéből fakadóan, de már inkább nem mond erre semmit. Egy életre megtanulta, hogy a külső nem minden, ha úgy vesszük, főleg nem a mai világban.

-Ja, valami éjszakai küldetés volt. Csak hogy válaszoljak is. -ahogy az szituáció végül lecsillapodott, visszatér eredeti helyére és Hinari felé mosolyog, ugyanúgy, ahogy annak előtte. -Találkoztunk valami matrózsráccal, akinek volt egy színes gömbje. Utána napokig talán óceánról álmodtunk valamilyen szinten. Már nem is emlékszem, hogy kerültem oda, csak arra, hogy beugrottam a vízbe, ami nem volt épp a legfényesebb ötlet, úgy húzott ki valami gyanús ipse. A kis hajójával mentünk egyre beljebb, amíg ki nem derült, hogy valójában egy rablóbanda tagja és megtámadtak, de egy bálna megmentett minket és megmutatta az igazi okot.
Kicsit köhint.
-Valami Korallkirály nevű, harmincakárhányas szintű... valami elkezdte felszipolyozni a vizet a saját szintjére. Harmincnégy lehetett talán, vagy ilyesmi. Sikerült azt hiszem, elűzni, de közölte, hogy még visszatér. Nem ismerem a SAO rendszerét, én igazából nem játszottam hasonló játékokkal ezelőtt, szóval nem tudom, ez mit jelent pontosan. Engem a fogadott húgom csalogatott be, hogy "próbáljam ki".

by **Hinari** Vas. Május 24 2020, 12:01

- Ugyan, semmi birtokháborításról nincs szó - nevettem fel, mert Afton kicsit talán túl komolyan is vette ezt az egészet - bár elnézve Fuwa ijedtségét, a lovag részéről talán jogos is volt a helyzetnek ilyenmód kezelése - Egészen biztosan fogtok találkozni - mosolyogtam aztán a férfire és ittam pár kortyot az italomból, inkább az angyalok felé terelve a szót.
Ami, így visszagondolva, nem feltétlen volt jó ötlet.
Ajkaimon még ott pihent pár csepp csokoládé, amit el is felejtettem lenyalni: mit nem ununk még? Kérdőn pillantottam Erura és már éppen azon kezdtem el gondolkodni, vajon mit érthetett félre, amikor kiderült, hogy végülis mi voltunk azok, akik félreértettük őt. A tény egyébként nem kevéssé lepett meg, de nem csak engem: Fuwa fel is állt, hogy megnézze magának a lá... vagyis kisfiút közelebbről is. Egészen lányos volt nemcsak kinézetében, hanem magatartásában is, ezt viszont nem siettem tudomására hozni; abból most nem származott volna semmi jó. Inkább csak elnéztem a jelenetet és csak akkor avatkoztam közbe, ha esetleg Eru a szavak után máshogy is próbálta volna bizonyítani ezen tényt.
- Elhisszük neked - hárítottam lágy mosollyal és ha kellett, kihasználva a gyorsaságomat oda is léptem, mielőtt Fuwa valami olyat látna, amit nem kellene neki. Vagyis... nem most. És nem így. Hol is tartanak Simeonnal tulajdonképpen?
Afton bocsánatkérését is a háttérből szemléltem, közben egy falat süteményt is bekapva és azon tűnődtem, hogy Afton vajon tud-e a Parazitáról Eru kezén. Lévén két adag csokoládét is elővett, habár ez utóbbit nem igazán értettem, hiszen ez a szoba tele volt vele. De ha így érzi jónak, hogy kiengesztelje, én aztán nem álltam az útjába.
- Korallkirály? - kaptam fel a fejem a szóra - A harmincnégyes szinten jártatok? Hogy jutottatok fel odáig? - kérdeztem, mert nem igazán volt egyértelmű még a lovag elbeszéléséből se, hogy mi is történt valójában. A múltkori kazamatánál pedig tier kettes szinten volt, Afton legalábbis biztos... - Ha kisebb szintűeket felenged a rendszer, az nem jó - ráncoltam össze a homlokom és néztem Fuwára megerősítésért vagy cáfolásért. Az a "valami", amit Afton jelzőnek használt se volt túl világos...
- Milyen volt az indikátorszíne? - tettem fel a kérdést, mert ebből azért pár dolgot ki tudnék deríteni - De végülis nem esett bajotok - bólintottam, aggódón pillantva Fuwára, majd Erura és Aftonra. Ha viszont visszatérhet, nem árt, ha felkészülünk rá valamilyen formában. Vajon Fuwa miért nem szólt erről már aznap?

by **Eru** Kedd Május 26 2020, 21:49

Aktívan böködőm Zitát és motyogok is. Tiszta sor vele beszélgetek.
-Nem de tényleg unom. Olyan vagyok, mint egy törpe. Már csak piros süveg kellene és ki állhatnék egy kertbe. -Csendben hallgatok elmélyülten kezem figyelve. Érdekes, amit mond talán, vagy tényleg bolond vagyok. Szemeim ki kerekednek és közeledő Silre pillantok, aki többször is körbe jár. Nem, büdös az nem vagyok biztosan nem azért környékezett meg. Még mindig poffogok egyébként nem kellene zaklatni.
-Hé hé! Szerinted maszatos az arcunk? - Ismételten Zitát böködőm és vonom kérdőre. Válasz ugyan nem érkezik, de meg nyalom bal kezem és meg dörgölőm az arcom. Talán már jobb, lehet már nem vagyok csokis.
Ép nyújtanám ki a nyelvem, ami természetesen kint is marad. Aftont figyelem logó kicsi piros nyelvemmel. Amint hozzám lép.
-De nekem van! Ezek után ne is várd meg osztom a mókusoktól lopót makkot.. -Mpffh hangot kiadva szegem fel a fejem, de tekintetem meg enyhül abban a pillanatban amikor lovakat emleget. Szeretem a lovakat, na jó én igazából még kupac pokért is képes vagyok rajongani. Nem beszélve marék gilisztáról, vagy más bogáról. Tipikus fiatal fiúcska, ez vagyok én. Mellé jó nagy adag X vegyszert helyettesítő hiperaktivitás.
-Vannak Lovaid? Minek kel őket megkötözni? - Nem értem az egészet, a csokikat közben elvettem természetesen mindegyik el is tűnt. Hina szavait halva elmosolyodtam és közelebb lép hozzám felpattanok és át is ölelem.
-Hina Chan köszönöm. -Már kezdtem is elfelejteni az előbbi dolgot. A lovak és a sütik gondolata elterelte a figyelmem. Biztos jó ötlet nekem ennyi cukor közelébe lennem? Eddig is olyan voltam, mint akit koffeinben fürdetnek. Lehet ez a csekély csoki mennyiség durván felpörget. A kaland mesélésbe én is beszállok természetesen.
- Igen és volt bumm meg vhááááhm is. Sil neechan annyira aranyos volt, Afton bátyó meg, mint egy lovag! -Itt a kemény kaland történet. - Verekedtünk is egy csónakban az nagyon izgalmas volt.

by **Silence** Kedd Jún. 02 2020, 11:28

Boldog mosollyal rázza a fejét Aftonnak. Semmi baj, tényleg. Csak azt szerette volna, ha tökéletes minden, ahhoz pedig a hercegnek a hercegnő mellett a helye!
Hinari szavaira egyetértően bólogat. Bizony. Mostmár Afton is ide tartozik, jöhet, ha szeretne.

Végül Erura terelődött a szó, és összezavarodott... A többiek szerint lehet, hogy fiú... de akkor miért néz ki úgy, mint egy lány?
A kérdésre szintén a fejét rázza... nem maszatos...
Inkább visszaült a helyére, és csendben igyekezett valahogy rendezni az információkat. Akkor Eru fiú, és Afton szerint ők angyalok, akiknek nincsen neme... dehát neki van... ő lány... és Eru is azt mondta, hogy fiú... és Hinari is hercegnő...ő is lány.

Afton kezdett végül bele a történetbe, ő pedig bólogatott. Így volt.,, de Afton nem volt ott, akkor honnan tud a matrózfiúról, és a szép gömbjéről?
Hinari kérdésére viszont megrázza a fejét.
- A negye-diken - helyesbít.
Próbál visszaemlékezni, milyen színű volt az indikátora, de nem biztos magában. Miközben Eru is mesél, néha lelkesen bólintva a füzetébe írja a maga válaszait, amit odaad végül Hinarinak.

Azt hiszem piros volt... de nem tudtam jól megnézni... Azt mondta el akarja vinni a tengert a negyedik szintről. De azt nem szabad! Szerintem magányos volt... Azt mondta, ha meglátogatjuk a szintjén, akkor békén hagyja a negyedik szintet. De nem bántotta Simeont, pedig az álmom azt mondta. Ugye elmegyünk hozzá?

Egyáltalán nem úgy néz ki, mint aki aggódik, már túllépett a dolgon, és nem is tűnik olyan rossz emléknek a dolog. Kivéve amikor egyedül maradt a sötét vízben. Az rossz volt. Nagyon rossz.

by **Afton** Kedd Júl. 07 2020, 12:04

Na, igen... Aftonnál ez ilyen tipikus, minél többet beszél és minél inkább helyre akarja hozni a dolgokat, annál jobban belesüpped inkább a tévedések mocsarába. Hisz míg próbálta menteni a menthetőt Erunál, addig Silence értette félre a dolgokat, és fordítva. Még az a szerencse, vagy öröm az ürömben, hogy mindez akkor szokott jellemző lenni rá, ha puszta magánemberként próbálkozik.
DOKTOR Chambers viszont más. Most viszont amaz nincs jelen, még azért sem, mert Eru tulajdonképpen pont gyermek, részben pedig talán Silence is annak nevezhető, de most... most nem dolgozik, és nem érzi szükségét sem annak, hogy elő kellene vennie komolyabb tudását vagy trükkjeit. Minden el fog majd rendeződni, ebben teljesen biztos, és mikor Eru a csokikat is elfogadta békítő ajándék gyanánt, mosolyogva zsebre vágja végül a kezeit és felegyenesedik.
-Nem, nincsenek lovaim. Ez csak egy jelző, amit a magamfajta vénemberekre szoktak mondani.
Vénember, ugyan. Még a harmadik ikszet sem érte el, de most jelenleg, ebben a társaságban, ennyi hiba után már nagyon is annak érzi magát. Kicsit felsóhajt, és örül neki, hogy a téma végül elterelődik az éjszaka történtekre. Mogyoróbarna tekintete a többiekre vetül, főleg Silence-re, mikor a lány végre megszólal, ismét, nagyobbra kanyarintva Afton mosolyát örömében. Az üzenetet nem olvassa el, amit Hinari kapott, kivéve, ha mondjuk felolvassa vagy megmutatja nekik, tulajdonképpen végülis, az ő szerepe itt kvázi véget is ért, így addig odébb megy az asztalhoz és megnézi, mi lehet még itt a választék.
Meg is találja a rumos csokoládét. Tény, ami tény, elgondolkodik egy kicsit, de végül legyint. Nem, nem igazán... alkoholizálna. Mindörökre élénken fog benne élni az az időszak, amikor...
Marad a forró csokoládénál, megbolondítva némi kávéval, és a feltöltött bögrével fordul a lányok felé.
-Na, kinek vihetek valami utánpótlást?
Bök az asztal felé, és ha érkezik megrendelés, összeszedi és azzal tér vissza a társasághoz. Valahányszor Hinarira néz, még mindig alig hiszi el, hogy... ehh, de ilyen az ő szerencséje. Egyedül fogsz megöregedni, Chambers, ez van.

by **Hinari** Kedd Júl. 07 2020, 15:09

Minél tovább néztem őt, annál biztosabb voltam benne, hogy nem volt alaptalan a félreértés: Eru úgy viselkedett, mint egy sértett kislány, még most is. Egy kisebb sóhajjal mosolyodtam el végül és ittam pár kortyot, amíg végül el nem csitultak a kedélyek, a lovakkal és egyéb angyalokkal együtt. Eru ölelése mondjuk meglepett, el is nevettem magam a közvetlenségén és bólintottam felé bizakodón, nemsokára azonban egy kicsit komolyabb történés felé kanyarodott a téma. Próbáltam kitalálni, mi is történt valójában.
- Hogy juthat le a negyedikre egy harmincnégyes szintű mob? - futottak össze a ráncok a homlokomon, de inkább megvártam Fuwa írását és azt olvasva tűnődtem tovább - Ráadásul ebből úgy tűnik miniboss - tettem hozzá és rögtön eszembe jutott Shrentok, aki... az első szinten mászkált és bőven erősebb volt bármelyik játékosnál akkoriban. És talán még most is az lenne - ráztam meg a fejem és tettem le végül a füzetet az asztalra - Szóval ha nem megyünk fel hozzá, ő fog lejönni megint? - kérdeztem rá, biztos ami biztos, hogy jól értettem-e, majd hátradőltem a kanapén; kezemben immáron a bögre forrócsoki gőzölgött.
- Fuwa, amivel találkoztatok, az egy veszélyes mob - igyekeztem felvilágosítani a lányt, majd hármójukra pillantottam - Örülök, hogy nem esett bajotok - mosolyogtam rájuk, Afton kérdésére pedig röviden elgondolkodtam és rámutattam a férfi háta mögötti polcon az egyik tálcára - Abból tennél kérlek még az asztalra? Köszi - biccentettem, a rövid közjáték pedig elég volt rá, hogy kicsit átgondoljam a helyzetet.
- Ha nem is azonnal, de idővel fel kell majd keresni azt a minibosst. Mielőtt lejön és esetleg megöl bárkit is - jelentettem ki; tekintetem komolyan ugrált a három játékos között - Mondjuk egy céhes kaland keretei között - állapodtam meg végül Fuwán és mosolyogtam rá.

by **Eru** Kedd Szept. 22 2020, 22:04

-Jelző? Milyen jelző? -Kérdeztem, bár figyelmem nem igazán szenteltem a kérdésnek. Jelző fogalmával se voltam tisztában. Úgy képzelem el valami zászlócska, ami egy helyett jelöl. Akkor Aftont jelölné valami? Lehet engem is? Csokis sütivel a kezembe felpillantottam és ragacsos újaimmal fejem búbját tapicskoltam. Itt nincs jelző, lehet máshol van?
-Lehet csak unatkozott oda fent. Én is magányos lennék, ha bezárnának egy szintre. Akkor nem járkálhatnék csak ott. Meg nem sütizhetnék, ilyesmik. -Tudom én ez egy játék, de néha túlságosan is intelligensek az npc-k és mobok. Meg aztán ki tudja lehet sose voltunk valódi veszélyben igazából mi hitük azt. -Lehet le tudott jönni, de talán soha nem is tudott volna ártani nekünk. Vagy ez csak különleges rejtett küldetés volt? -Betömtem a sütit és hálásan elfogadtam a forró csokit. Finom volt nagyon és nagyot kortyoltam belőle. Reflexszerüen ki is dugtam a nyelvem, Oh várjunk csak hiszen nem éget és nem is fáj. - Én egyszer meglátogatom- mondtam miközben visszahúzta kinyújtott nyelvem- Kíváncsi vagyok milyen helyen lakik. Meg a többiek oda fent lehet szomorúak lennének, ha tényleg nem menne oda senkise. Lehet csak egy mob, de ha ezzel segítek neki miért ne?
A halálszó hallatán összeráncoltam a szemöldököm, tudom van jó és rossz meg minden. Az a boss ahogy nevezik tényleg ilyen gonosz lenne, öldös és rosszat csinál. Akkor miért nem ölt meg valakit már most és miért lehetet meg győzni szavakkal? Valaki szerint Zita is gonosz, de szerintem nagyon is szeretni való kukacka. Gondolatok cikáztak fejemben, közben kiszemeltem a következő prédám. Talán narancsos süti lehet, sárga zselés a teteje.

by **Hinari** Hétf. Okt. 12 2020, 08:44

Bocsánatkérőn pislogott Hinarira. Nem tudta, hogyan került oda, nem is emlékezett pontosan, mit mondott az a lény. Valamit arról, hogy a negyedik szint ellopta az ő szintjének vonzerejét.
Kicsit megszeppenve bólintott... Igen, úgy tűnik. Mégjobban megszeppent, amikor a hercegnő azt mondta, ez egy veszélyes miniboss volt.
Picit megnyugodott, amikor nem korholva, hanem boldogan, hogy biztonságban vannak folyt tovább Hinari beszéde.
Afton kérdésére csillogó szemmel nyújtotta a férfi felé a bögréjét. A forrócsokiból sosem lehet elég.
Hinari végkövetkeztetésére már lelkesen bólint. Nagyon jó lenne, ha az a szint is olyan, mint a 4.
- Af-ton és Eru is! - mondja, ami nem igazán kérdés, inkább magától értetődő kijelentés. Főleg, hogy Eru is kíváncsi.

Gondterheltségem tovaszűnni látszott, egészen addig, amíg Eru hozzá nem tette szavait.
- Ezek veszélyes mobok. Nem szabad sem megsajnálni, sem úgy gondolni, mintha megtehetnéd, hogy bizalmat szavazva neki hátat fordítasz. Bármennyire is hiteti el veled ezt és tűnik elesettnek - szögeztem le és néztem Erura határozottan, vonásaimra pedig mély árnyékot vetettek az emlékek.
- Higgyétek el, tapasztalat - tettem hozzá és kicsit megköszörültem a torkom. Aztán inkább elvettem egy sütit az asztalról, ahova Afton tette és amíg Fuwa beszélt, ettem belőle pár falatot.
- Hát... amíg alacsony a szintjük, amúgysem mehetnek fel, szerencsére, a harmincnégyes szintre - feleltem céhtársamnak elnézőn - Ha viszont mi felmegyünk, jobb azt a céhvel tenni. Egy harcban jó, ha tudunk együtt dolgozni - bólintottam és tényleg örültem, hogy Afton és Eru nem mehetnek fel még. Méghogy segíteni egy mobnak... Shrentoknál megtanultam a leckét, méghozzá egy életre.

Durcásan tömtem be egy újabb sütit. Nem értettem atoll még mob nem mob meg érdemli a segítséget. Jó értem én veszélyes is lehet, ezért óvatosnak kell lenni. Nem ész nélkül rohannék a karjaiba természetesen. Tudja és hírül viszik neki több a látogató a szinten és az me akadályozza eltörülje a szintet már nyert ügy.
- Talán, de szerintem egy mob is megérdemli a segítséget, ugyanúgy ahogy egy jk. - Lenyeltem azt a pár falatot, ami még kezemben volt a sütiből. - Szeretnék másoknak segíteni, ezt nem csak játékosokra értem. Annak a tengerészes fiúnak is segítettem.

Komolyan bólogatott Hinari ismerős szavaira. Nagyon megtanították neki, hogy aminek indikátora van a rózsaszín árnyalataiban, az az ellensége.
Kicsit elkeseredett, mert hát ő nem gondolt bele, hogy talán alacsony szintűek még az új barátai.
Afton, kezében a sütikkel és a forrócsokival viszont kicsit oldotta a helyzetet.
- Akkor igyekeznünk kell összeszedni a szinteket, hogy együtt is megnézhessük azt a híres-neves szintet - mosolygott a férfi, mire Fuwa tekintetébe visszatért a csillogás.
Erz felvetését nem egészen értette.
- Ők prog-ramok. Nem tud-ják mi tör-ténik. - próbálta elmagyarázni - A bará-toknak kell segí-teni. - tette hozzá meggyőződéssel.

A pillanatnyi, feszült csendet végül Afton törte meg, én pedig csak biccenteni tudtam a férfi szavaira. Közben Fuwa is igyekezett válaszolni Erunak és mire ezt megtette, én is összeszedtem, mit akarok mondani:
- Fuwa jól mondja, a játékosok az elsődlegesek - bólintottam - Utána esetleg az npc-k, főleg, ha küldetést adnak, mint gondolom az a matróz is tette - magyaráztam - A mobok viszont teljesen más ügy. Ők nem érdemlik meg a segítséget. Arra vannak programozva, hogy megtámadjanak, esetleg kihasználjanak és utána öljenek meg... nem igazán akartam elmesélni, de volt egy miniboss, aki ugyanígy járt el. Segítséget kért tőlünk, látszólag gyengén, amikor pedig ezt megadtuk neki, megerősödve ellenünk fordult és majdnem megölt mindannyiunkat. Egy kobold volt, a kobold invázióban is benne lehetett. Shrentok volt a neve, a Bunmei családból - meséltem és bár én nem tudtam, de a név említésére bizony az Eru kezén lévő ösztönlényből ijedtséggel vegyes gyűlölet áradt Eru irányába Shrentokkal kapcsolatban, ami egyszerre közvetítette, hogy menekülj és egyszerre azt, hogy öld meg, öld meg.
- Ha az elején megöljük, ahogy azt egy mobbal kellett volna, nem halunk meg majdnem és lehet az invázió sem jön el - vettem kézbe a forrócsokimat és dőltem hátra - Egyetlen rossz döntésen múlt. Ha csak egyszer is hibázunk az elsőn kívül, most nem lenne céhvezére a JL-nek - mosolyodtam el keserűen és kortyoltam párat az italból - Szóval... ha játékosokon szeretnél segíteni, az jó, de a mobokat hagyd - mosolyogtam végül rá Erura, mert nem akartam nagyon ráijeszteni, főleg az előzőek után abban a kazamatában.

Így már értem, az rendben ők programok. Akkor mobok nem érdemelnek segítséget? Az npc-k igen ezek szerint és nekik az is segítség, ha a küldetést megcsinálom. Amikor azt a nevet megemlítette Hina, Zita nagyon izgatott lett. Támadni akart, éreztem, ahogy suttogja támadj ölj, pusztíts. Emellett menekülésre is ösztönzött, én inkább támadnék van esélyem győzelemre. Magamhoz öleltem Zitát és meg simogattam.
- Nyugalom, nincs itt az a piszok Tokás izé. - Többiekre néztem mosolyogva- Egy kicsit izgatott lett, néha megtörténik, szerencsére hallgat a barátjára. - Zitát ölelgettem még mindig, mikor megszólaltam újra.
- Nem csak mobok vannak, akik nem érdemelnek szeretetett. Láttam olyan játékost, akit szívesen börtönbe juttattam volna. Piros volt az indikátora és mást bántott. Tudjátok az ilyen alakok miatt is szeretek és szeretnék másoknak segíteni. El tudják kerülni az ilyen alakokat.

Neki nem mondott semmit a név, de éppen elég, hogy Hinari bajba került az ilyen mobok miatt.
Mondani nem tudott mit a párbeszédre... Eru kicsit aggasztotta, de nem értette, mi baja lett Zitának.
Kicsit zavaros lett a tekintete, mikor vörös indikátort, és másokat bántó alakokat említett a kisfiúlány. Grimmék között is volt, akinek piros indikátora volt... És bántottak is másokat, ami neki nem tetszett... de ugyan ez igaz volt azokra is, akiket bántottak...
Afton viszont süteményt majszolva kíváncsian figyelte a beszélgetést.
- A Liga pont ezért van, ha nem tévedek. És a magunkfajta zöldfülűek aligha tudnak hasznukra lenni.

Érdeklődve figyeltem a Parazita reakcióját, de voltaképpen... nem lepődtem meg rajta.
- Ismeri Shrentokot - néztem kettejükre, Erura és a fegyverére, de nem mondtam többet: nem kellett tudnia mást, legalábbis egyelőre, a beszélgetést pedig pláne nem akartam elvinni ebbe az irányba. Annál is inkább, mert Eru aztán folytatta és őszintén szólva nem számítottam ilyesmire tőle. Mármint... hogy tényleg ilyen tervei volnának. A meglepettség kissé látszott is rajtam, Afton szavai viszont, mint oly sokszor, most is mosolyt csaltak az arcomra.
- Mindenki kezdte valahol. Amikor engem felvettek, szerintem még tízes szintű se voltam - emlékeztem vissza - Egy céh pont azért van, hogy a "zöldfülű" újoncait - intettem kezemmel az idézőjelet - segítsék a nagyok feljebb jutni. A közös cél a lényeg, nem a szint. A szint az majd megjön idővel - váltottam kettejük között a pillantásom és tűnődőn ízlelgettem szájamban az előbb bevett korty forrócsokit. Talán ha...
- Egyébként igen, Aftonnak igaza van, a JL pont erre specializálódott - jutottam végül döntésre és tettem le a csészét az asztalra - És szívesen látunk kisebbeket is, ha azonos a célunk. Persze csak ha szeretnének jönni és tudják, mire vállalkoznak - mosolyogtam rá Erura majd Aftonra is, tekintetem azonban Fuwa arcán állapodott meg végül, kérdőn és érdeklődőn: vajon ő, aki már harcolt velük, mit gondol erről?

Figyelte a többieket tapasztaltabbak voltak. Na jó nem mindenben, a játékban azt hiszem én és Afton nem vagyunk nagy szinten. Hina azon van azt tudom, mekkora a szint azt nem tudom. Itt más fajta tapasztalatról volt szó.
- Mikor Zitával találkoztam azt hiszem talán hatos vagy nyolcas lehettem. Akkor lettünk jóbarátok is ekkor bízta rám Iona a kis kukacát. - Ez félreérthető volt picit, egy gyerek nem igazán érti még az ilyesmit. Elcsórtam még egy sütit, ez mézes krémes volt. Az izé pedig pont mint, sajnos jelzőt nem találok rá. Így senki nem tudja meg milyen számomra ez a süti.
- JL? Az micsoda? - Kérdeztem kiváncsian, nem értettem a rövidítés jelentését.

Fuwa büszkén mosolygott. Neki sem volt nagy szintje, amikor Hinarival találkozott, és végül a tagja lett a családnak.
Hinari kérdő pillantására értetlenül pislogott. A közös éjjeli kaland után... Ő félig máris a csapat tagjaiként gondolt Aftonra és Erura is. Segítettek neki, pedig nem lett volna muszáj, és amikor megijedt a sötét miatt, akkor is ott teremtek mellette.

- Justice League - feleltem a kérdésre kissé zavartan - Vagy Ligának is rövidítik, mint Afton tette - mutattam rá a tényre, Fuwa értetlenséget tükröző reakcióján pedig nem tudtam nem kuncogni egy kicsit. Elvettem egy sütit és azt kezdtem el fogyasztani, miközben a többiek átgondolják a dolgot és mondanak valamit - vagy ilyen, vagy olyan irányban.

Kicsit értetlenül pislogtam, nem értettem a helyzetet most. Nekem szögezik a kérdést, már ha van egyáltalán fel nem tett kérdés.
- Az jó lehet, segíteni másoknak csapatban. Meg a csapatban lévőknek, Aftonak mi eddig is ezt csináltuk azt hiszem.
Elmondások alapján és amit eddig át éltem a két fős majd háromra bővült falkában. Nos az nagyon tetszett nekem, élveztem a kalandokat.
- Nekem tetszik a dolog.

- Minél nagyobba csapat, annál jobb - mosolyodott el Afton
Fuwa csillogó szemmel bólintott. Nagyon boldog volt, hogy van kivel egymásra vigyázni.
- Részemről megtisztelő lenne, ha segíthetném bárhogy a Liga munkáját, és a kis barátommal már nagyon összeszotunk. - mosolygott Erura - Mit gondolnak a hölgyek, tudnánk hasznára lenni a céhnek? - néz elsősorban Hinarira Afton. Fuwa lelkesen bólint. Hát persze! Mint az éjjel!

A felajánlásom a levegőben függött. Nem kérdés volt, inkább lehetőség, amire nekik kellett eldönteniük, milyen választ adnak: kérdeznek-e, vagy inkább elengedik a dolgot? Amíg Eru láthatóan nem igazán értette, Fuwa arcának ragyogását nem lehetett nem észrevenni és talán leginkább ez volt az, ami az alapvető kétségeimet végül pozitív irányba terelte - Afton pedig élt is a helyzet adta lehetőséggel.
- Igen, azt hiszem igen - mosolyogtam végül rá a férfira, Eru felé pedig megenyhülten és vidáman bólintottam, hiszen tényleg jó dolog volt segíteni másoknak. Letettem a tányért a bögre mellé, majd lenyitottam a menümet, úgy néztem a párosra - Majd szeretném, ha bemutathatnálak titeket a többieknek, illetve Fuwa, megkérnélek rá, ha van kedved - néztem a lányra és igaz én is megtehettem volna, de Fuwa örült az ilyen kéréseknek és ha ő emiatt boldogabb lesz, akkor miért ne? Közben elküldtem mindkettejüknek a céhmeghívást, ami azonnal fel is ugrott előttük.
- Szoktunk közös vacsorákat szervezni, illetve közös kazamatázásokat, ha úgy adódik. Fuwa majd körbevezet titeket a céhházban és a kertben, illetve bátran használhatjátok a céhbankot is innentől. Annál biztos vannak jobb itemek, mint amit hirtelen a kazamatára összeválogattam nektek - mosolyogtam rájuk.
- Illetve ha bármi kérdésetek van, vagy segítségre van szükségetek, írjatok vagy keressetek fel - bólintottam és két kézbe vettem a bögrémet, hogy kortyolhassak párat. A forrócsoki illata belengte a levegőt és ahogy így végignéztem hármójukon, azt hiszem a helyes döntést hoztam meg.

Le esett miről is van szó, főleg akkor amikor felugrott előttem a kis panel. Ennyi finom csábító süti után miért is ne? Vicc volt, nem a süti miatt hanem az amiról szó volt. Csapat és az segíthetünk így még jobban másoknak.
- Benne vagyok. - Afton szinte meg is válaszolta helyettem. - Annak örülnék, meg ismerhetnék mindenkit.

Afton boldogan befalta a maradék sütit, hálás pillantást vetve Hinarira, miközben a felugró ablakban elfogadta a céhtagságot.
Fuwa csillogó szemmel bólintott, hogy szívesen mesél a többieknek a közös kalandjukról.
- Ha pedig mi segíthetünk, állunk rendelkezésre - válaszolt Afton a felvetésre. Fuwa pedig már lelkesen gondolkodott, hol lesz jó helyen a páros szobája.

- Akkor, üdv nálunk - mosolyogtam rájuk és bólintottam mind Erura, mind Aftonra és Fuwára: a kardforgató lány egészen biztosan mindent megmutat majd nekik és a közös étkezéseken, kalandokon át idővel megismerkednek majd mindenkivel. Jókedvűen nyeltem le az utolsó falat süteményemet is és ittam ki hozzá a forrócsokit és közben még beszélgettünk erről-arról, addig, amíg rá nem pillantottam az órára és rá nem jöttem, hogy Alex még mindig nincs itt. Kis ideig az üres helyet bámultam magam mellett, majd sóhajtottam és felálltam, hogy megtisztítva elrakjam a bögrét és a tányéromat a helyére.
- Megnézem, mi van Allal - fordultam aztán feléjük - Ti akár meg is nézhetitek addig, melyik szobák üresek, de itt is maradhattok, a sütikészletünk szinte kifogyhatatlan - kuncogtam - És van rumos forrócsoki is - kacsintottam Afton felé, aztán elköszöntem és felsiettem a másodikra, ahonnan, nos... dobszó hallatszódott. Lemondó sóhajjal nyitottam be a zeneszoba ajtaján, Al pedig rögtön azzal fogadott, hogy nem akart minket zavarni.
- Van két új tagunk - feleltem neki, aztán leültem és hallgattam még egy ideig a zongorát, amire érkeztemkor átváltott.

Kért itemek:
Hinari - Rövid Köpeny (+2 fegyverkezelés +5 páncél)
Silence - Pókmintás Gyűrű (+3 gyorsaság)
Eru - Bronz Cipő (+5 páncél)

by **Hinari** Szomb. Szept. 18 2021, 18:09

Előzmény

Aznap este...

Női beszélgetések

Miután valahogy sikerült megegyeznie a világító hajón utazó NPC-kel, és megbizonyosodhatott róla, hogy nincs bajban a történtek miatt, haza indult. Kicsit remélte, hogy senkivel sem fog találkozni, mert igazából… nem teljesen értette, hogy mit csinált rosszul. Az új barátja kicsit ráijesztett, de ha tudott volna szólni, nem lett volna gond. Biztos ő is megijedt… Mivel a hajón nem a fény lovagjai utaztak, elbizonytalanodott… akkor nem a sötétség harcosa volt az a fiú sem. És nem is volt gonosz… Még nem akart felmenni Noisehoz, úgyhogy a céhkert felé indult sétálni még egyet. És a csillagokat nézni. A terv legalábbi ez lett volna, ha közben nem akad meg a szeme az indikátoron… Sárga. Még mindig sárga. Könnyek szöktek a szemébe. Pedig ő semmi rosszat nem csinált!

Az elején mindig aggódni szoktam. Egy új céhtag; még nem költözött ide, de a jelvény már ott virít a feje felett és talán nem elég erős még hozzá, ha esetleg valakinek feltűnik és úgy dönt, hogy... nem, el kellett engednem ezeket a gondolatokat és bezárni végre a minimapot. Az erkélyen üldögéltem a tűzsárkány és jópár takaró melegében és a csillagokat bámultam - meg persze a térképet, amin előbb utóbb feltűnt Fuwa helyzete is. Persze semmi rosszra nem gondoltam, amikor pedig a lány végül hazaért, már én is épp aludni készültem, megnyugodva, hogy minden rendben. De a lány nem a szobája felé indult és innen az erkélyről ráfókuszálva alakjára... valami más volt. Eleinte nem tudtam eldönteni, hogy micsoda, ám a felismerés villámként hasított belém és nem telt el két perc, máris lent voltam a céhkertben én is.
- Fuwa! - integettem már messziről, amikor viszont közelebb érve megláttam a könnyes szemeit... Gyorsan odaléptem hozzá és biztatón megszorítottam a kezét - Jól érzed magad? Mi történt?

A könnyes szeme ellenére is elmosolyodott, amikor megjelent Hinari. A kelleténél… talán kicsit hosszabb ideig tartott, hogy a kérdésre válaszoljon, egy előbb feszültséggel, aztán megnyugvással telt ölelés után. Bólintott. Jól van. Igazából azt sem tudta, hol kezdjen mesélni… Végül úgy határozott, ez a történet túl hosszú, úgyhogy a füzetét vette elő, hogy leírja. ‘ Találkoztam egy fiúval, és elmentünk csónakázni, és azt mondta megmutatja, hogy kell nagylányosnak lenni, és elmentünk csónakázni. Közben sokmindent magyarázott, de aztán jött egy másik csónak… és azt mondták tolvaj vagyok’
Az utolsó mondat írása közben megint elkámpicsorodott, és míg oda adta a füzetet, igyekezett letörölni a könnyeket a szeméből.

Igyekeztem összerakni a füzetben olvasottakat, de valahogy túl sok volt a homályos információ - azt az egyet viszont tisztán és világosan láttam, hogy Fuwa valószínűleg lopásért kapott sárga indikátort éshogy nagyon meg van ijedve ettől, így aztán megértő mosollyal húztam őt magamhoz újra, majd ültettem le a legközelebbi padra.
- Az indikátor miatt egyáltalán ne aggódj, pár napon belül magától visszazöldül - adtam neki oda a füzetet és mosolyogtam rá - Hiszed vagy sem, nekem is volt már sárga az indikátorom, kétszer is - kuncogtam és leültem melléje magam is, hátamat nekivetve a hideg támlának - Ilyesmi jár azért, ha ellopsz valamit vagy például ha védett területen kívül felpofozol egy zöld indikátoros játékost. Ha előbbi nem is szép dolog és büntetendő is, utóbbi azért előfordul néha - jöttem kicsit zavarba, merthát igen... egy-két pofon valóban elcsattant már részemről is.
- Valószínűleg volt nálad valami, ami nem a te tulajdonod - próbáltam aztán kibogozni a történteket - Az njk-k nem mondták, mi az? - kérdeztem tőle, de csak azért, hogy addigis... addigis emésztgethessem a papíron lévő mondatok többi részét is. Illetve, azt a részét is.
Merthát nem véletlenül ültünk le, ugyanis ha ez az, aminek én látom... nem lesz egy rövid beszélgetés a mai.

Kicsit megnyugodott Hinari mellett. Meglepődve nézett a hercegnőre. Neki is volt? Már épp megkérdezte volna, miért, de enélkül is választ kapott. És azonnal el is döntötte, hogy akit Hinari megütött, az biztos meg is érdemelte. Fúrta is az oldalát a kíváncsiság, de most róla volt szó, amire Hinari kérdése emlékeztette is. ‘ Azt mondták, a hajóőrségtől vannak. De hát én nem loptam el a hajót… Az a fiú mondta, hogy szálljunk bele. De ő sem lopta… ‘ írta a választ, de az utolsó mondatnál így elgondolkodva… elbizonytalanodott. Ő nem látta, hogy megvette vagy kibérelte volna a csónakot… De miért ülne bele csak úgy, ha nem az övé?

Az újabb sorokat olvasva elnézőn magamhoz öleltem Fuwát, majd komoly arckifejezéssel néztem a szemébe:
- Az emberek... nem mindig mondanak igazat. Sokszor hazudnak a céljaikért és ha te szálltál bele előbb a csónakba, ami nem a fiúé volt, akkor bizony loptad - mondtam, aztán végignéztem a lányon és kissé idegesebben folytattam - De ennél sokkal fontosabb, hogy miért mentetek ki a tengerre kettesben. Mit jelent az, hogy megmutatja, hogyan kell nagylányosnak lenni? Mit csinált veled? - kérdeztem végül és nagyon nehezemre esett nem felzaklatni magam már a válasz előtt.

Kicsit értetlenül pislogott Hinarira. Tudta ő, hogy az emberek nem mindig mondanak igazat. Csak abban a naív gondolatban élt, hogy neki nincs okuk hazudni, meg őt átverni. A csónakkal kapcsoltban viszont… nem tudta tagadni, hogy igaza van a hercegnőnek… ő szállt be előbb… Nem tudta volna a fiú, hogy a gazdátlan csónakokat nem lehet csak úgy elvinni? ‘Hát megmutatta, hogy okozhatok örömet Simeonnak’ pislogott, kicsit megszeppenve… Úgy tűnt, mintha valami rosszat csinált volna, pedig… semmi rossz nem történt, nemigaz?

Igen, valami pont ilyesmire számítottam. Arcizmaim megfeszültek és ha lehet, még az eddiginél is komolyabban néztem Fuwára:
- És Joel nem mondta el, hogy ezt idegenekkel... na jó, írd le pontosan, mi és hogyan történt, mert fontos - nyomtam a kezébe a füzetét a kelleténél egy kicsit erőteljesebb mozdulattal és ha eddig nem is, hát most már ténylegesen is felzaklattam magam. Fuwa annyi mindent nem tudott a világról és annak működéséről, e tény pedig újra és újra meglepett, még engem is.

Egyre kerekebbé váltak a szemei, ahogy megteltek riadtsággal. Hinari mostmár egyértelműen dühösnek tűnt neki. Az eset részletes leírása helyett pedig egyetlen kérdést írt a füzetébe. ‘Rosszat csináltam?’

A kérdése és az ijedtsége zökkentett vissza a valóságba és felnyögtem, amikor tudatosult bennem, hogy Fuwa, hogy ő... ennyire nem érti. Dühös lettem Joelre. Dühös azért, amiért bezárta őt, amiért nem tanította meg az alapokra sem, amit egy ennyi idős nőnek tudnia kellett volna, de... elég volt csak a lányra néznem, hogy rájöjjek, most nem ez a legfontosabb. Leejtettem vállaim és magamhoz húztam őt; úgy öleltem át, mint anyuka a megszeppent kislányát.
- Nem, semmi baj. Te nem csináltál semmi rosszat, ne haragudj - mondtam neki szelíden, bár gondolatban őrjöngeni tudtam volna - Tudod... létezik a világban egy erő, szexuális vágynak hívják. Itt a saoban ez úgymond ki van kapcsolva, de vissza lehet állítani, ha valaki tudja, hogyan kell. Ez egy nagyon csodálatos és nagyon fontos dolog, de bizonyos embereket rossz útra csábít. Hogy is mondjam... - és itt jött a neheze, kicsit el is engedtem Fuwát, hogy a szemébe tudjak nézni - Leegyszerűsítve az az érzés, amikor vágysz a másikra, általában ez fiú és lány között van meg, olyanok között, akik szeretik egymást. És nem csupán annyira vágysz rá, hogy mondjuk megfognád a kezét vagy megcsókolnád, hanem többet akarsz tőle; igazából... ŐT akarod. És az a fiú valószínűleg téged akart, vagy legalábbis azt, hogy ezt az ő erős vágyát te valamilyen módon csillapítsd. Kihasznált téged, Fuwa - tűrtem el egy hajtincset az arcából gyengéden és bár a részleteket továbbra sem tudtam, de Fuwa naivitásának ismeretében, az a srác szinte bármit elérhetett nála.

Megnyugodott az ölelésben, és figyelmesen hallgatott. Ezek szerint nincs baj. Megrázta a fejét, hiszen ő egyáltalán nem haragszik…
Vágy… Némi megértés ült az arcára és tekintetébe. Ez az, amikor Simeonra gondol! Hogy vele legyen, hogy fogja a kezét! Hát ez tényleg, igazán nem rossz dolog.
- De én nem a-kartam őt - állapította meg, próbálva értelmezni az átélt helyzetet - Én Si-meont akarom - mondta halkabban. Hiszen épp ezért akart neki az a fiú segíteni… Aztán váltott a füzetére. ‘Akkor nem ebben akart segíteni? Baj lenne, ha nem jól tudnám, hogy kell örömet okozni…’

- Nem, egyáltalán nem akart segíteni neked - sóhajtottam - Ha ezt mondta, akkor hazudott, hogy engedd neki vagy megtedd, amit ő akar - ráncoltam össze a homlokom - Figyelj, Fuwa. A nőknek... vigyázniuk kell magukra. Csak annak engedd meg, hogy bármit is tegyen veled és a testeddel, akit szeretsz és akire te is vágysz. Igen, például Simeonnak - mosolyodtam el - Ha mindketten ugyanazt akarjátok, akkor nagyon élvezni fogod, de ha te nem akarod vagy szereted a fiút, máskor ne engedd meg, hogy megszerezzen! Ez nagyon fontos! - haraptam be ajkaim és talán... talán ebben az egész helyzetben az volt a legjobb, hogy Fuwa nem élt át semmilyen traumát, így én sem akartam utólag megijeszteni. Pedig mondhattam volna még sokmindent, de ennyi talán elég lesz hozzá, hogy megértse a lényegét. A többi... a többi pedig úgyis Simeonon múlik majd.
- És hidd el, attól még, hogy nem vagy tapasztalt, Simeonnak örömet fogsz szerezni. Csak ne legyél bátortalan és mutasd felé, hogy szereted és te is akarod őt - tettem hozzá mosolyogva és úgy voltam vele, hogy inkább ebbe az irányba, a pozitív dolgok felé viszem el a hangsúlyt. Bár... hát, lehet, hogy meg kéne kérnem Leot, hogy beszéljen erről Simeonnal is, ugyanis a srác így ránézésre nem volt az a nagyon tapasztalt férfi, egy-két jótanács pedig biztos elkélt volna neki. Nem mintha előre akarnék sietni, csak... hát, épp elég ideje együtt vannak már - Meg ugye kell az is, hogy mindkettőtöknél ki legyen kapcsolva az etikai mód, nálad is és Simeonnál is, mert ha nincs, nem fogtok igazi vágyat érezni. A menüdben van elrejtve - magyaráztam és ahogy teltek a percek, egyre furábban éreztem magam. Nem gondoltam volna, hogy bárkinek is erről mesélek majd, de úgy tűnik ez is hozzátartozik a szerepemhez itt.

Hát nem teljesen volt meggyőzve… de a fiú és a hercegnő közül… Egyértelműen Hinariban bízott jobban.
Így hát bólintott, hogy érti, nem hagyja magát megszerezni, bármit is jelentsen ez.
Sokkal fontosabb volt, hogy Simeonnal rendben legyenek a dolgok. Bizonytalanul pislogott Hinarira.
- Neked is így volt? - kérdezte. Szerette volna tudni, hogy nem feltételezés, amit Hinari mond.

Ha Fuwa tudott olyat kérdezni, amitől azonnal elpirulok, hát most egyértelműen beletalált a témába. Nem is tudtam azonnal felelni, de végül aztán zavartan bólintottam:
- Igen, így. Pont így - nevettem fel zavartan és az egyik tincsemet kezdtem el csavargatni - Odakint is volt már fiú, aki tetszett, de Al volt az első, akivel lefeküdtem. Nem aludni, hanem szexuálisan... érted... - mondtam, de rá kellett jönnöm, hogy nem, Fuwa egyáltalán nem értheti - Hogy is mondjam... szóval kikapcsoltuk az etikai módot és szerettük egymást. Egymás testét. És ha a fiú igazán szeret téged, nem tudsz túl nagyot hibázni. Nekünk lányoknak amúgyis könnyebb az elején - fújtam ki végül a levegőt és rámosolyogtam céhtársnőmre - Nem kell ettől félned. Meghát, úgyis jön magától, ha majd eljuttok odáig.

Mire a tekintetében a kérdés villant, Hinari már el is magyarázta, mire gondolt. Valami ilyesmit mondott az a fiú is, értette már miről van szó.
Kerek szemekkel nézte Hinarit, és az arcára megkönnyebbült mosoly kúszott. Szóval Hinari is ügyetlen volt! De nem volt baj! Hiszen Alex-szal most is szeretik egymást!
- Köny-nyebb? Mitől? - kérdezett pislogva, de már egészen megnyugodva. Magától jön? Hogyan? Micsoda?

Anyuka helyett lassan kezdtem magamat úgy érezni, mint egy szégyenlős tinilány, akitől túl intim dolgokat kérdeznek. Fuwa viszont olyan nagy kerek szemekkel bámult rám, hogy képtelen voltam mást tenni, mint válaszolgatni neki, próbálva mindezt úgy, hogy ő is értse.
- Hát... csak hagyd magad, érj hozzá, szeresd. Ennyi elég lesz kezdetnek, a többit majd úgyis ketten alakítjátok. Hidd el nekem, ha megérzed a vágyat, magától menni fog az - mosolyogtam rá, majd egy nagyot sóhajtottam, felálltam a padról és megnyújtóztattam a tagjaim - Nincs túl hűvös itt kint, nem fázol? - kérdeztem, enyhe jelzéssel felé, hogy ennyi bőven elég lesz mostanra ebből a témából.

Bólintott. Ez érthető! Ennyit meg tud csinálni, az biztos!
És ha Hinari mondja, hogy ketten Simeonnal tudják a dolgokat kezelni, akkor elhiszi. Hiszen Alnak és a hercegnőnek is így lett! Ugye?
Megrázta a fejét, hogy nem fázik. De ő is felállt, és megölelte Hinarit.
Teljesen megnyugodott, ha kis aggodalom volt is még benne a téma miatt. Amivel nem kell most foglalkoznia, elvégre Simeon nincs itt. Majd megnyugszik.
- Iszunk for-ró csokit? - kérdezte azért előzékenyen, ha egyszer Hinari fázik. Amellett pedig már vidámabb dolgokról mesélt. Hogy Simeonnal milyen helyeken járt, mit kapott.

Fuwa ölelése és öröme olyan megkönnyebbültséggel töltött el, ami még a kezdeti dühömet és zaklatottságomat is felülmúlta: mosolyogva öleltem vissza és bólintottam rá a kérdésre.
- Persze, az jól esne - feleltem és bár nagyon érdekelt volna, pontosan hogy nézett ki és hogy hívták azt az állatot, aki ma csónakázni vitte Fuwát, de nem akartam újra felhozni az esetet. Jobb volt, ha a lány minél hamarabb elfelejti és inkább a jövőjére koncentrál. Arra a jövőre, aminek Simeon szerves részét képezi és aki boldoggá tudja őt tenni. Ha pedig szükség lesz az etikai mód kikapcsolásának trükkjére? Hát, ha Simeon nem, én itt leszek, hogy segítsek.

by **Szophie** Csüt. Dec. 02 2021, 16:56

Az élet lassan, unalmasan hömpölygött a medrében. Szophie egyre kevesebb dologban lelte örömét, egyre ritkábban dugta ki a házból az orrát, egyre gyakrabban boldogította társaságával Hoorát és egyre izgatottabban várta a keddet és szombatot, hogy Hinarival találkozzanak és kibeszéljék a körülöttük zajló élet minden apró történését. A mai nap viszont ezen felül is különleges volt. Nem magában a dátumban természetesen, hiszen Szophie már régen nem emlékezett semmilyen Hinarihoz kapcsolódó dátumra pontosan, a szülinapját leszámítva, mégis ezt a napot választotta idén rá, hogy egy kis varázslatot, emlékezést csempésszen kettejük közös délutánjába.
Kivételesen már a szokásos találkozó előtti éjszakán felcuccolt a Palotába, használatba véve régi szobáját. Nosztalgikus érzés volt ott aludni, habár a rengeteg csipke és plüssdísz zavaró volt kicsit ennyi év távlatából. Egyértelműen sokat változott az izlése az elmúlt években, egy kicsit nőiesedett, komolyodott, de... Alapjaiban azért ő még mindig ő volt. Még mindig ugyanúgy Annabelle volt a legjobb barátja és valószínűleg ha most történne az egész, ugyanúgy beleszeretne Tachiba is, mint annak idején.
Másnap reggel aztán - éjszakai élethez szokott önmagához képest - elég korán felkelt, habár sejtette, hogy a rigó életmódot folytató barátnőjéhez képest még így is túl későn. Arra viszont számított, hogy a lány ha már a Palotában tartózkodik is, nem fog foglalkozni sem a csokiszobával, sem pedig az ő gyanús koordinátákon leledző pöttyével. Főleg úgy, hogy ugyanazon a helyen több céhtag pöttye is sorakozik, elfedve egymást a nem túl alapos szempár elől.
Szóval Szophie korán felkelt és a csokiszobába vonszolta hatalmas csomagját, amit az alkalomra készítet elő. Késével felnyitotta a láda csomagolását, aztán egyesével színes, külünböző méretű és formájú plüssmackókat kezdett el kiszedegetni belőle, a szoba legkülönbözőbb pontjaira ültetve őket. Köszöntötte az arra szaladgáló Noiset, elhessegette az egyik medve farokbojtját harapdáló Tapsit, aztán folytatta a munkát, masnikat kötve az állatok nyakába, végezetül pedig két csészének is beillő méretű hatalmas bögrét megtöltött rumoscsokival. Ránézett az órájára, a mutató épp akkor váltott egyet előre. Még épp időben végzett, ha meg akarta lepni Hinarit, akinek a haladását időközben - bár erről Szophie nem tudott - valószínűleg Falat ténykedése is lassította. A gyík az első adandó alkalommal megszökött és a felmászott a lépcsőfordulóban helyet foglaló lovagi páncélra, annak tetejéről szemlélte a világot egészen Hinari érkezéséig. Akkor aztán egy gyors és hatásos mozdulattal elrugaszkodott a páncéltól és a lány feje búbján keresett magának menedéket közvetlen azelőtt, hogy tovább araszolt volna a nyakára és megpróbált volna bebújni a pulcsijának hajtókáján.
Amikor Hinari végül belépett a csokiszobába, Szophie hatalmas mosollyal fogadta őt.
- Mit szólsz egy kis mackókínzáshoz, mint a régi szép időkben?

by **Hinari** Hétf. Jan. 24 2022, 11:37

A reggel ilyenkor még itt, a tengerparton is hűvös volt; a szél csípte az arcomat, amikor szélesre tártam a fapalettákat és kihajoltam a korai napsütésbe. Arcomon mosoly bujkált, vonásaim pedig arról a felszabadultsággal telt várakozásról árulkodtak, amely keddenként és szombatonként átjár. Persze az utóbbi idő óta más napokon se mindig kerül el, hiszen az életem kezdett lassú békével hömpölyögni és alig vártam már a behirdetett céhgyűlést, hogy véglegesen is átadhassam az egyre megterhelőbb feladatokat valaki olyannak, aki képes is viselni őket és megbirkózni velük.
Kár, hogy nem minden ilyen feladatot adhattam át.
Csöndesen támaszkodtam meg a párkányon és néztem vissza az ágyban pihegő Alexra. Ő sosem kelt korán és bármennyire is beszéltük meg, ígérte meg nekem, hogy soha többé nem hagy magamra, mégis egyedül kellett átlépnem a kis faház küszöbét és vásárolni magunknak, megmártózni a tengerben vagy éppen csak sétálni annak partján, háborítatlanul. Egyre többször, egyre többször. Ajkaimat aggódó, fájdalmas sóhaj hagyta el, tekintetem pedig hamar elszakítottam a szőke srácról és figyeltem helyette a tenger hullámain megcsillanó fényt. A horizonton hajó tűnt fel, az égben madarak rikoltoztak szabadon.

Átöltöztem és leteleportáltam az első szintre, hogy felkereshessem Nestort még a Szophies beszélgetés előtt.

Amikor Falat végül rámugrott és összekócolta a hajamat, nevetve szedtem le az állatot magamról és rájöttem, hogy semmi értelme nem volt olyan gondosan megfésülködnöm az elég vadra sikerült repülőlecke után, a találkozót megelőzően. Persze ha Szophieval voltam, az ilyesmi sosem számított, így egy kissé kócosan, de annál nagyobb mosollyal nyomtam le végül a kilincset és fogadtam el, hogy Falat bizony már megint a mellkasomra ugrott és úgy néz ki, nem is nagyon hajlandó előbújni onnan.
- Abszolút benne vagyok - feleltem a kérdésre nevetve és öleltem át a lányt, meg sem próbálva leplezni, mennyire meglepett az elém táruló látvány - Remélem, maximumon van a tartósságuk, mert különben elég hamar végzünk majd - kuncogtam és lehuppantam a kanapéra, a hónom alá csapva a legközelebbi mackót.

Kalandwarf dixit fejlesztek.

by **Szophie** Kedd Jan. 25 2022, 19:01

Karján megcsillant az ezüst gekkó alakú karkötő, miközben hosszan, szorosan ölelte magához Hinarit. Bár igen gyakran találkoztak, Szophienak nem is a társasága hiányzott, sokkal inkább maga az emberi érintés. Napról napra egyre üresebbnek érezte magát, ahogy kikoptak életéből a régi ismerősök és habár tudta jól, hogy egyik céhtag sem bánná, ha felkeresné őket alkalomadtán, még mindig túlságosan zárkózott volt hozzá, hogy bármelyiküket is találkozóra invitálja. Jól esett neki, amikor velük volt, de már régen nem volt az a felszabadult, szeleburdi önmaga, mint egykoron.
Felsóhajtott és az egyik mackó mellé lépett. Fogalma sem volt róla, hol és miért veszítette el azt a darabkát a lelkéből.
- Sajnos egyik-másik már egy kicsit leharcolt - csóválta meg a fejét bűnbánó mosollyal. - Ismered a Játékos sarkot nem messze innen? Mostanában bővült a kínálatuk néhány különleges süteménnyel, én vagyok a beszállítójuk. Ingyen elhozhattam cserébe néhány leselejtezett darabot, ettől a nagy, vicsorgó feketétől például az eladónő elmondása szerint féltek a gyerekek. Nem is értem, miért, nekem ő a kedvencem - ölelte magához a szinte érintetlen mackót és leült az egyik fotelba. - Annak a másiknak a farkát az előbb Nyúlúr csócsálta meg és fogadni mernék rá, hogy valamelyiket Noise is kipécézte magának. Jut eszembe, Falat is úgy eltűnt... - pillantott körbe a szobában némi aggodalommal, de túl sokat azért nem foglalkozott a dologgal, hiszen a gyíknak szokása volt gyakran napokra is elbújni a szeme elől, a Palotában pedig jó helye volt egészen addig, amíg nem került újra Nestor közelébe.
- Ahh, képzeld, tegnap itt aludtam a céhházban, a régi szobámban. El is felejtettem már, hány plüssfarkast kaptam régen karácsonyra. Jó érzés volt újra hozzájuk bújni, de egy kicsit ráférne a helyre a felújítás. Majd segíthetnél, ha van kedved legközelebb - mosolyodott el, szokásához híven egyik gondolatmenetből a másikba csapva, majd felpillantott Hinarira, szemeiben kíváncsi fény csillant.
- Mesélj te is valamit! Mi újság Naithennel? Sikerült már a maradék dolgot is elpakolnod az új házban? Milyen érzés minden reggel a tenger mellett ébredni? Lehet, hogy nekem is ki kellene próbálnom - morfondírozott félhangosan.

by **Hinari** Szomb. Feb. 26 2022, 12:38

A játékot közös megeggyezésre lezárjuk; a lányok elbeszélgettek mindenféléről és mire véget ért az este, alig maradt egy-egy püssmackó épen a csokiszobában és a rumos forrócsokiból is elég rendesen fogyott. Szóval... csak a "megszokott" Szophie-Hina esték :3

by Ajánlott tartalom