Re: Nap Piramis

by **Shota** Kedd Dec. 15 2020, 15:40

Piramisjáték

Még mindig ott ült. Haja lágyan omlott vállára a lassan lenyugvóban lévő nap fényében; lábai kecsesek, ahogyan a lány móló végéről lógatta le őket gondtalanul. Kezében füzet és még mindig, még mindig ott ült. Shota azóta már megvacsorázott, elment a kocsmába befűzni egy szőkét (sikertelenül), aztán az utcán egy vöröset is (szintén sikertelenül), most pedig éppen a Solo Paradise felé indult volna, amikor újra észrevette a kislányt, aki reményei szerint ponthogy nagylány kellett már, hogy legyen. Legalábbis... Shota terveihez mindenképpen.
- Szia, leülhetek melléd? - lépett oda megnyerő mosollyal és meg sem várva a választ helyezkedett el a másik mellett, talán túl közel is őhozzá. Dehát mit lehet tenni, az ilyen összeeszkábált deszkaépítményeket nem tervezték akkorára, hogy két ember megfelelő távolságban elférjen egymástól - sőt, ami azt illeti, kellően kényelmesre sem, de ezt a fiú egy szakadt vaddisznóbőrrel azért már enyhíteni volt képes. Még akkor szerezte, amikor Leoval mobokat aprítottak a Kezdetek Mezején és azóta is jó szolgálatot nyújt, hogy Shota ne hidegre üljön. Az persze eszébe sem jutott, hogy a lánynak is felajánljon hasonlót.
- A piramist rajzolod? Nem túl távoli ez egy kicsit? - kérdezte, mert az ilyen magukba forduló, esténként is egyedül lévő lányoknál különösen figyelni kellett a megfelelő indításra. Persze pont ezek a csajok voltak azok is, akik amúgy roppantmód ki vannak éhezve egy kis szórakozásra, csak eleinte félnek bevallani azt, talán még maguknak is - a kemény falak viszont édes belsőt rejtenek, Shotának pedig amúgysem volt jobb dolga ma éjjel, úgy döntött hát, hogy felcsap diótörőnek, hátha nem lesz olyan nehéz megtörni ezt a kis diócskát.
- Szépen rajzolsz - tette hozzá egy kis idő után, mert ez kötelező volt, ez nem maradhatott ki... még akkor sem, ha Shota a festészetet mindigis jobban szerette, sőt abból is a tapasztalt és nem a kezdő fajtát. Az ilyen amatőr firkálmány tehát, amit a papíron látott, teljesen hidegen hagyta, de talán arra jó lesz, hogy szándékosan véletlenül belelökje azt a vízbe. Akkor a diócskának utána kell ugrania majd és Shota megnézheti őt vizesen is.

by **Silence** Kedd Dec. 15 2020, 17:53

Kivételesen egyedül mászkált a negyedik szinten. Rég fordult ilyen elő, az utóbbi időben mindig Simeonnal járt itt.
Most viszont valami munkát szeretett volna találni a kedvenc szintjén, ezért már kora reggel ideteleportált. És jól is tette, mert hamar minden lehetőséget elkapkodtak, így viszont neki is jutott egy sor futárfeladat.
Az utolsó kézbesítendő dolog éppen ide hozta, a móló mellett ácsorgó horgászhoz, aki azóta, új botja birtokában, csónakba szállt, és beevezett különleges halakat fogni.
Már arra is úgy kellett emlékeztetnie magát, hogy átadja a csomagot, mert meglátta, nem is a piramist, hanem a csúcsán megcsillanó fényt. A fizetséget átvéve már nem is foglalkozott az npc-vel, kisétált a móló szélére, és tanulva a tapasztalataiból nagyon óvatosan, csak egy lapot, egy üres mappát és a ceruzáját elővéve látott neki, hogy rajzolni kezdje a lassan lemenő napban csillogó piramist. Nem is értette, hogy eddig miért nem került a gyűjteményébe ez a látkép.
Órákat ült ott, belefeledkezve a munkába. Szépen alakultak a körvonalak, aztán lassan a részletek is. De még koránt sem volt kész.
Elmélyült munkájában, mire eljutott a tudatáig, hogy megszólalt valaki mellette, a fiú már le is ült mellé. Kedvesen rámosolygott a fiúra, elvégre nem az ő tulajdona ez a móló, így természetesen a másik egész nyugodtan ülhet ugyanitt.
Csak egy picit arrébb húzódott, hogy a munkához kényelmesen legyen tere, amennyire lehet így, hogy ketten ülnek a deszkákon.
Már folytatni is akarta a munkát, de a mellé telepedett fiú kérdezett. Lelkesen bólogatva fordult oda. Szivesen lelkendezett bárkinek a sok csodáról, amit lát, és le is rajzolhat!
A másik kérdésre azért kicsit elgondolkodott, és végül megrázta a fejét, biztonságban maga mögé téve a rajzot, és előszedve a kommunikációt szolgáló füzetét.
Írás közben kicsit elpirulva, de boldog mosollyal, és hálás tekintettel nézett a fiúra, miután megdicsérte a munkáját. Boldoggá tette, ha valakinek tetszik, amit rajzol, bár maga is látja, hogy messze van a tökéletestől.
Nemsokára aztán a füzet is a fiú felé fordult a válasszal a korábbi kérdésre.

Nem. Ha közelebb lenne, nem lenne ilyen szép a tükörképe a vízen, és az ég sem látszana ilyen szépen fölötte. Így a leggyönyörűbb ez a látvány!

Kíváncsian figyelte a reakciót. Utoljára Quentinnel beszélgetett róla, hogy milyen művészi megfontolások mentén rajzol, aki az utóbbi időben mintha kerülte volna a találkozást... Kifejezetten jólesett valakivel megbeszélni a gondolatait ezzel kapcsolatban!

by **Shota** Hétf. Feb. 15 2021, 15:27

Shota hamar megállapította magában, hogyha ez a lány éhezik is a szórakozásra, valószínűleg tudat felett gőze se lehet róla, hogy mennyire: mégcsak nem is maradt úgy ott, egészen közel őhozzá, ez azonban nem gátolta meg Shotát abban, hogy arcán továbbra is mosollyal egészen közel hajoljon, hogy megnézze a nagyszerű művet és persze beleszippantson a levegőbe közben, amolyan terepszemle gyanánt. Az eredmény pedig kétségkívül elnyerte a srác tetszését. Miközben a rajzlap eltűnt a lány kezéből, Shota kezdte úgy érezni, hogy ez a legédesebb illatú diócska, akivel valaha is találkozott, amikor pedig helyébe került a füzet, a harcművész már abban is biztos volt, hogy kellően furcsa is, ami lehet még az eddiginél is vonzóbbá tette őt. A srác egy kacsintással viszonozta a hálás, elpirult mosolyt és ha engedték neki, a lány válla fölött olvasta a készülő szöveget.
- Hmmm, igazad van – bólintott aztán, miután enyhe zavarral átvette a füzetet és elolvasta rendesen is annak tartalmát: vajon a lány új lapot nyitott a válasznak, vagy van felette írva ez-az? Shota szívesen beleolvasott volna az előzményekbe is. Pillantását aztán az előttük meredező piramis irányába fordította és ujjával kimérte a móló vége és a tükörkép közti teret, majd az építmény teteje és az ég közötti teret is, egészen úgy, mintha valóban értene hozzá. Na persze, egy kicsit értett is, hiszen az arányok a festészetben is fontosak voltak, de Shota életében nem fogott még a kezébe rajzceruzát és ecsetet is csak párszor: számára túl unalmas elfoglaltság volt az ilyesmi.
- Szóval te amolyan rajztehetség vagy, mi? – kérdezte és igaz eszébe jutott, hogy véletlenül beleejtse az írást a vízbe, de végül meggondolta magát és inkább visszaadta azt a tulajnak – És mire a füzet? Nem szeretsz beszélni, talán megijesztettelek? – nevetett fel és nézett melegen a másikra, mert a lányok ezeket a félreértéseket szeretni szokták. Teljesen érthetetlen okokból, mindig olyan lelkesen próbálják feloldani azokat, mintha tényleg úgy gondolnák, hogy Shota őszintén vetette fel az eshetőséget. De Shota persze hazudott. Két karját hátracsúsztatta a vadkanbőrön és kíváncsian szemlélte a ma esti prédát, hogy mi lesz a magyarázat. Ki tudja, ha a csaj néma, az még akár jól is elsülhet: okozhatnak egymásnak egy kielégítő estét és a környéken senki meg se hallaná a lány sikítozását.
- Egyébként voltál már a piramis melletti szigeten? Tudok egy titkos kikötőhelyet, orchideák lógnak mindenhol és naplementekor a madárdal úgy zeng, mintha a legszebb operetteket hallgatnád. Onnan egészen közelről magasodik föléd az építmény és mit ne mondjak, lerajzolni sem lenne utolsó. Igen, ha más nem is, de te biztosan képes lennél megörökíteni! – regélte a hirtelen összehordott romantikus nyálszöveget tettetett lelkesedéssel és a látóterében lévő órára pillantott – Van egy csónakom, ha gondolod szívesen megmutatom az utat – mosolygott és szinte ereiben érezte a növekvő vágyat, szájízében pedig az apró, törékeny diócskát. Kíváncsi volt, hogy meddig mehet el, hogy a lányka mennyire naiv vagy éppen gyanakvó. Vajon elég lesz ennyi, vagy elő kell még húznia egyet s mást, hogy megkapja, amit akar?

by **Silence** Hétf. Feb. 15 2021, 16:05

Egyáltalán nem zavartatta magát. Csak akkor húzódott el picit, ha a fiú hozzáért a füzetbe kerülő szavak olvasása közben.
Széles mosollyal fogadta az egyetértést, és pár pillanatig nézte a piramist. Azután az ölébe vette a még nem teljesen kész rajzot, mert ezt a látványt már nem tudja sokáig lerajzolni. Lassan lebukik a nap a piramis mögött. Vagyis.. Ha jól látja, a piramissal Együtt bukik le a nap. De furcsa.
A fiú közben elolvashatta a válaszát. Teljesen új oldalon, de már jópár lap tele volt írva előtte a füzetben, mindennapos társalgások felével. Lányok közötti mindennapos társalgások felével. Khm... De,, ugye, úriember nem lapozgat bele egy efféle füzetbe.
Az újabb kérdést dicséretnek érzékelte, és elpirulva rázta a fejét. Tehetségnek nem mondaná magát... Csak szeret rajzolni. Az könnyebb mind leírni azt a sok gyönyörűséget, amit talál. Máshogy pedig nem biztos, hogy emlékezne.
Az ismerős, de mégis furcsa kérdésre a füzetről enyhén vakarta a halántékát, és megrázta a fejét, átvéve a füzetet.
Pillanatok alatt, kissé gépiesen írta le a magyarázatot.

Még egy kicsit nehéz beszéni. Olyankor nem értenek jól, és fárasztó... Ha leírom ide, akkor biztosan értik mit szeretnék

Miután a srác elolvasta a magyarázatot kíváncsian rázz a fejét. Nem... olyan messzire még nem merészkedett Simeonnal. Már kérdezte volna, hogy van-e ott valami érdekes, de nem is volt rá szükség. Titkos kikötőhely orchideákkal és madárcsicsergéssel. Csillogó szemmel képzelte maga elé a helyet, és mindenképpen látni akarta! Simeonnal együtt. Az lesz a legeslegszeb naplemente!
Kicsit letörte, hogy most már nem lehetne a naplementét látni onnan, de végtére is... Máskor is ott lesz, nem igaz.
Boldogan ragyogott fel az arca, amikor az idegen fiú még azt is felajánlotta, hogy megmutatja az utat! Akkor keresniük sem kell, hanem majd ő megmutathatja Simeonnak a titkos kikötőt!
Először azt akarta mondani, hogy ő már tud úszni, így nincs is szükség csónakra... Aztán rájött hogy a fiú valószínűleg nem... És a víz is hidegnek tűnik, úgyhogy változott az elgondolása.
- Kér-lek! - mondta lelkesen, gyorsan összeszedve a rajzot, a mappával és a ceruzával, és a füzetét is biztonságba helyezve az inventoryjában.

by **Shota** Hétf. Feb. 15 2021, 16:54

Shota nem az a típusú srác volt, aki ne használná ki a kínálkozó alkalmat, így amint észrevette, hogy a diócska szinte azon nyomban visszatért a rajzoláshoz úgy, hogy közben őnála hagyta a füzetet, észrevétlenül elkezdte azt lapozgatni. Sokáig nem kellett keresgélnie a betűk után, sokat látott szeme pedig gyorsan kiszűrte a lényeget az állatos fehérneműkről és a tényről, hogy ez a lány itt bizony nem akar kislányos lenni - mégha egyébként tetőtől talpig az is, már ami Shota eddigi megítélését illeti. Persze ez még izgalmasabbá tette a dolgot és adott egy fegyvert is a srác kezébe, amivel a megfelelő időben előhozakodva talán megnyerheti a játékot. Hiszen ki ne akarna egy profitól tanulni, ugyebár, ha ezzel elhitetheti azzal a Simionnal, hogy ő márpedig nagylány? Meg valami fény tündérét is olvasott, ha jól emlékezett, de azt márcsak futtában, mert furdalta már a kíváncsiság és vissza kellett adnia a füzetet, hogy megtudja, a lány valóban néma-e.
Nos, Shota pechére nem teljesen volt az.
- Igen, így tényleg értelek - kuncogott a fiú és inkább témát váltott, hogy a beszélgetés a neki megfelelő mederben haladjon tovább. Mesélt mindenféléről, amiről persze fogalma sem volt, de látván a diócska csillogó szemeit és lelkesedését, ő is egyre inkább belelovalta magát a történetbe. Titkos kikötő, igen, meg szép színes virágok és madárdal - hisz mi más kellhet egy ilyen aranyos lánynak, mint ez a diócska? A valódi nevére Shota egyébként cseppet sem volt kíváncsi: úgyis bemutatkozik, ha akar, az egész pedig holnap reggelre már annyit sem fog számítani, mint amennyit ma számított volna. Mostanra bőven elég, hogy a lány bekapta a csalit és már pakol is össze, hogy indulhassanak, ha pedig valahogy szólítani kell, jó lesz a diócska.
- Szolgálatára, kisasszony - állt fel pajkos vigyorral ő is és simította el a gyűrődéseket a vasalt nadrágján, miután eltette a vaddisznóbőrt az inventory mélyére. Ezután a lány elé lépett és mutatva az utat indult el a móló másik vége felé, azt remélve, hogy egy kikötőben csak fog találni egy csónakot, ami megfelel a célra. Így is lett: mégcsak le se kellett térniük a fapallókra, várta őket egy helyes kis lélekvesztő, Shota tehát megállt és úriember módjára besegítette a csajt a csónakba, nehogy annak esetleg legyen ideje meggondolni magát vagy kérdéseket feltenni. Aztán már huppant is be mögé, eloldotta a köteleket és mire a diócska kettőt pisloghatott volna, pár evezéssel eltávolodtak a parttól. Csak ők ketten, a sokat ígérő magány felé közeledve.

by **Silence** Kedd Feb. 16 2021, 10:58

Hosszú pillanatokig egyáltalán nem figyelt másra a piramison csillogó fényeken kívül. Ő már rég elfelejtette azt a beszélgetést Mirikával, mióta elintézte a dolgot, és beszerzett nagylányos öltözetet. Legalábbis... az eladó szerint aranyos és nagyon csinos.
Végül visszakapta a füzetét, és szokás szerint elmagyarázta, miért használja. Vidáman mosolygott a srácra. Pont ezért írja le inkább a mondandóját a beszéd helyett.
A csodaszegtről hallva már egyáltalán nem tűnt olyan fontosnak hogy most elvégezze a rajzán az utolsó simításokat. Eleget nézte a látképet, hogy később is be tudja fejezni, ez a fiú viszont most akarja megmutatni neki a legcsodálatosabb helyet, amit el tud képzelni a szinten Simeonnal közös úticélnak.
Nem tartott sokáig összepakolni a dolgait, és már pattant is fel, hogy kíváncsian, éppcsak nem repülve kövesse idegenvezetőjét a csónakhoz.
Kissé félrebillent fejjel nézte a vizen ringó járművet. Bátor ez a fiú, hogy csak így itt hagyta... Könnyen ellophatták volna, elvégre sokan szeretnének közelebb jutni a piramishoz...
Kész szerencse, hogy senki nem szállt csak úgy be, és vitte el!
Nos... Segítégre nem volt szüksége a beszálláshoz. Ami azt illeti, mire a fiú mozdult, hogy a kezét nyújtsa, ő már a csónakban ült nézve a lassan eltűnő piramis csúcsát.
Erről viszont eszébe jutott, hogy egy fontos dolgot eddig elfelejtett megkérdezni, így út közben nagy levegőt vett, hogy ne kelljen a füzetét elővennie a vizen, és megszólalt.
- Sok napsu-gár van ott? - kérdezte magához képest egészen gördülékenyen, kissé aggodalmasan. És reménykedve bámult a srácra. Ha nincsenek napsugarak, akkor mégsem lesz az a hely jó Simeonnal... A fiú csak napsugaras helyen szeret lenni... És neki is jobban tetszik amikor csillog a szeme a napsugarakban.
A választól függetlenül azért mindenképpen meg kellett néznie magának a helyet. Elvégre ez a kedves fiú nem tudhatja mit jelent a sok napsugár! Úgyhogy alig várta, hogy megérkezzenek, és megcsodálhassa a gyönyörű helyet, ha csak szürkületben is.

by **Shota** Szer. Feb. 17 2021, 09:00

Azt azért Shotának is el kellett ismernie, hogy a lány nem az a tipikus „jajsegítsmindenben” típus: mire a srác körbenézett, hogy biztosan nincs-e a környéken más játékos vagy dühös npc, akinek gondja lenne a csónak kikölcsönzésével, diócska már rég benne üldögélt. Shota elvigyorodva ugrott be mögé és vette kezébe a lapátokat, hiszen ez jobban már nem is alakulhatott volna számára. Itt egy készséges csaj, aki nem várja el a segítséget és még a ladikba is ő szállt be előbb, azaz ha a rendszer lopást érzékel, azt az ő játékosnevéhez fogja kötni. Csodás!
- Napsugár? Persze-persze, sok – bólintott a kérdésre szinte oda sem figyelve, miközben azon igyekezett, hogy minél hamarabb a megfelelő távolságba kerüljenek a városkától. Amint viszont ez megtörtént, egy hatalmas, gondterhelt sóhajjal engedte el a két evezőt és kezdte el a vállát masszírozni – Segítenél kérlek? Valami gond lehet az avatarommal, de nehezen megy az evezés – húzta el a száját és már nyomta is a csaj kezébe a lapátokat – Ne aggódj, majd én mutatom az utat – mosolygott rá megnyerően, majd kényelmesen elhelyezkedett a csónakban és még a lábait is feltette a középső gerendára, onnan nézve, ahogy diócska dolgozik. Kifejezetten tetszett neki, ahogyan a csaj mellei minden húzásnál előredőlnek és ahogy ül, időnként még a szoknyája is felcsúszik kicsit. Shota elnézte volna a látványt egy darabig, de az idő telt és a srác máris többre vágyott. Sokkal többre.
- Neked nincs meleged? Levehetnéd a felsőd vagy átvehetnél egy fürdőruhát – tudakolta nem kevés hátsószándékkal és azzal a lendülettel meg is szabadult a pólójától, hogy a csaj teljes valójában láthassa szinte tökéletes felsőtestét. A lányok ezt szeretni szokták, Shota hiúságát pedig kényeztette a sok rajongó, női szem. Még feljebb is tornázta magát a ladikban, hogy egyetlen részlet se maradjon ki és ha a diócska esetleg bizonytalan lett volna a válaszban, hát a harcművész még arra is hajlandó volt, hogy segítsen neki levenni a ruháit. Csak a meleg miatt és puszta jószándékból, természetesen.
- Egy ilyen kedves és csinos lánynak, mint te, már biztos van barátja, de ha esetleg nincs, én készséggel állok rendelkezésre – húzódott közelebb a vele szemben ülőhöz és nézett végig rajta leplezetlen vággyal és elismeréssel.

by **Silence** Szer. Feb. 17 2021, 09:39

Nem sok ember volt, aki mellett nem ragaszkodott hozzá, hogy saját maga oldja meg a dolgokat. Mostanra eléggé megerősödött, és eleget tanult, hogy ne szoruljon mások támogatására a mindennapos dolgokban. Persze, hogy beszállt a csónakba egyedül, és hát a pontozás miatt gyorsabban, mint a fiú reagált. Minél előbb szerette volna látni, hogy tényleg olyan gyönyörű-e az a hely, és jó lesz-e, hogy a kedvesének is megmutassa.
A választól boldogan lazította el a vállait, és nézte a lemenő nap vízen játszó sugarait. Akkor nincs hiba! Simeonnak is tetszeni fog! Majdnem tökéletes volt ez így. De majd... majd lesz tökéletes is! Már alig várja, hogy az legyen!
A fiú hangja törte meg az elképzelt varázslatot. Ahogy felfogta a kérést - arra gondolva, hogy a masszírozáshoz kér segítséget a kedves idegen - már bólintott volna, de addigra a kezébe nyomták az evezőt, ő pedig tanácstalanul bámulta őket, néha a fiúra pislogva, máskor a vízre a lapátokról. Nagyon szívesen segített volna, igazán... De még életében nem evezett, és csónakban sem ült sokszor... A figyelmét akkor is elvonta mindig az őt körülvevő táj... Fogalma sem volt, hogyan kellene elérni, hogy haladjanak...
Próbálkozni próbálkozott azért, de csak annyit tudott elérni, hogy a csónak keresztbe forduljon, amitől kicsit megijedt, és visszahúzta az evezőket. Sírós szemmel inkább visszanyújtotta az evezőt. Biztos, hogy Simeonnal úszni fog a titkos szigetre...
A kérdésre kicsit elgondolkodott, aztán megrázta a fejét. Nem, neki egyáltalán nincs melege. Sőt, lassan a szél is fújni kezd, és akkor hűvös is lesz, hogy kevesebb ruha legyen rajta, mint amit visel.
De az, hogy a fiúnak melege van, és levette a felsőjét, nem zavarta. Egy pillantással megnézte, rámosolygott új barátjára, aztán fürkészte tovább a vizet, hátha meglát valami aranyos állatot a felszín közelében. Eszébe sem jutott, hogy tovább is nézze az izmokat. Sem olyan melegnek, sem olyan erősnek és biztonságosnak nem tűnt, mint Simeoné. És egyébként sem érdekelte senki más.
Egy pillanatig értetlenül pislogott az újabb kérdésre. Milyen kérdés ez? Természetesen rengeteg barátja van? köztük ez a srác is. Aztán eszébe jutott, hogy van... Barátja is. Büszkén ragyogott fel az arca, és kicsit ki is húzta magát.
- Simeon a bará-tom - közölte ragyogó mosollyal a tényt, elábrándozva, és kicsit el is pirulva. Egyelőre nem volt kényelmetlenül közel a fiú, a tekintetét pedig egyáltalán nem látta. Más szempár lebegett előtte. Mosolygós, napsugaras barna szempár.

by **Shota** Csüt. Feb. 18 2021, 10:35

Shota valahogy úgy nézte végig a jelenetet, mintha nem tudná eldönteni, hogy kiröhögje, vagy szánja a lány ügyetlenkedését és ijedtségét az evezőkkel. Arcán fennkölt mosoly bujkált, szája szegletét viszont értetlen grimaszba húzta, ahogyan a csónak elfordult és megállt.
- Nem úgy, várj – sóhajtott hatalmasat, majd felállt a billegő ladikban és átlépett a lány mögé – Hacsak nincs elég aranyad hajót bérelni és npc-ket, hogy elvigyenek, bizony nem árt megtanulni evezni – igazította meg a lány kezében a lapátokat és rátéve tenyerét diócska kézfejére mutatta meg, hogyan is kell ezt. Valójában persze cseppet sem bánta, hogy nem haladnak, de volt benne annyi udvariasság, hogy legalább megpróbálja, habár sok pénzt nem tett volna rá, hogy a lány majd bármi kompetenciát mutat. Hisz nem lehet mindenki mindenben olyan jó, mint ő, ugyebár. Pár, helyes és szinkronban végrehajtott evezőmozdulat után aztán már nem is fejtett ki erőt, csak benne maradt a helyzetben; térdei és ágyéka a csaj hátához simultak, két markában pedig ott pihent két kicsi kacsó, amiket nem szívesen engedett volna el, hacsak nem volt muszáj. Egyszer viszont minden jónak vége szakad, így Shota végül visszahelyezkedett a csónak végébe és levetkőzött, még csak felül, egyelőre. A nemleges válaszra aztán elnevette magát és szinte gyengéden nézett a lányra, mint egy kisgyerekre, aki nem tudja, mi a jó neki.
- Ha most még nincs is meleged, majd lesz. Az izommunka okozta kimelegedést beleprogramozták a játékba – közölte és nem tudott nem elmosolyodni az emlékeken, hogy bizony, egy többmenetes kaland nem kíván meg meleg takarót, még a leghidegebb téli éjszaka alatt sem. A következő, már szóban kimondott válaszra viszont hümmögött egy sort: szóval ez a Simion vagy Simeon, aki miatt nagylányosnak kell lenni, a pasija. Nem véletlen tehát, hogy diócskát ennyire hidegen hagyta a harcművész felsőteste és láthatóan fülig szerelmes is volt ebbe a fiúba. Shota kelletlenül húzta el a száját: tudta, hogy így nehezebb dolga lesz, de azért még nem volt lehetetlen a dolog. Jobb elfoglaltsága pedig amúgysem volt, hát megért az ügy egy próbát még így is, nem?
- Szóval Simion. Kedves név, biztos kedves lehet – morfondírozott a fiú, a világért sem követve el azt a hibát, hogy egy szerelmes csajnak szidja a barátját - És hol tartotok? – kérdezte aztán és még előrébb is hajolt egy kicsit, érdeklődésének jeleként - Remélem nem okoztál neki csalódást, mert bizony a férfiak csak akkor boldogok igazán, ha sokmindent tudsz – nézett a lány szemébe és még egy egészen aggódó arckifejezést is sikerült elővarázsolnia hozzá – Tudod, nem elég csak nagylányosnak tűnni, igazán annak is kell lenned – húzta elő a kártyáját és felvette a jóakaró barát szerepét, legalábbis ideiglenesen. A sziget – diócska evezéstechnikájának hála – még kellően messze volt, viszont annyit már haladtak, hogy a falu is belevesszen az esti szürkületbe. Ennél jobb helyszín tehát nem is létezett és ha Shotát érdekelte volna a romantika, talán még a feltűnő csillagokat is megnézte volna magának. Most azonban elég volt annyi, hogy egyedül voltak. Bárminemű külső, befolyásoló tényező nélkül.

by **Silence** Csüt. Feb. 18 2021, 22:02

Eredetileg visszaadni szerette volna az evezőket, mert lemondott róla, hogy menni fog. De így, hogy a fiú megmutatta hogy kell, már sokkal inkább örült neki, hogy megtanulhat valami újat. Nem volt ügyes, de néhány csapás után azért kezdett ráérezni, hogyan is kellene ezt csinálni, és a csónak lassacskán haladni is kezdett.
Az akadályozta csak, hogy viszonylag hamar zavarni kezdte az új barát közelsége és érintése... Így nem tudott koncentrálni, és végül el is húzódott, jelezve, hogy mostmár menni fog anélkül is, hogy a kezét fognák. Simeon keze egyébként is finomabb, és gyengédebb.
Végül megnyugodott, amikor a fiú visszaült, és bizonyalan, de nem nagyon hibás mozdulatokkal indította tovább a csónakot.
Amikor szóba került a meleg, teljes megértéssel bólintott. Tudja, munka közben sokszor kimelegedett. De ez az evezés nem tűnt egyelőre olyan megterhelőnek. Hogy akkor miért nem a kedves srác evez? Ez a kérdés fel sem merült benne. Segítséget kért, ő pedig a liga tagjaként örömmel segített akár ilyesmiben is.
Elnéző mosollyal rázta a fejét, ahogy a kedvesére terelődött a szó.
Nem! Sime-on! - igyekezett kijavítani a nevet. Fontos volt, hogy helyes legyen, hiszen nem akárkiről van szó!
Az ezt követő utalássorozatra viszont... egyre értetlenebbül pislogott. Hiszen Simeonnal nem mennek sehova... Mi az, hogy hol tartanak? És mivel okozhatott volna csalódást?
Büszke mosoly suhant át az arcán, amikor a sok tudást említette a fiú. Ő rengeteget tud már, és folyton tanul. Mint most evezni. Akkor Simeon biztosan igazán boldog!
Végül felnevetett. Hiszen akkor nincsen semmi baj. Ő nagylány. És mióta Mirika tanácsának megfelelően új ruhadarabokat vett, ez látszik is.
- Én iga-zán nagy-lány vagyok! - adott is hangot meggyőződésének, tökéletesen kislányos arckifejezéssel örülve ennek a gondolatnak.
Közben lassan szürkült, Fuwa testtartása és mozdulatai pedig egyre inkább árulkodtak ha nem is félelemről, de aggodalomról, és a sötéttől való óckodásról. Kimértebbek, óvatosabbak és feszültebbek lettek.

by **Shota** Pént. Feb. 19 2021, 09:57

Lassan, de biztosan haladtak a sziget felé, Shota pedig elégedett arccal figyelte a kicsi diócska lapátolását, akiben fel sem merült, hogy esetleg ez nem női munka. Persze a harcművész szerint minden létező dolog női munka is, kivéve egy-kettőt, amikhez – hatalmas szerencsére – nincs meg a szerszámuk. Az tehát maradjon meg a férfiaknak, a csajok pedig boldoguljanak maguk és ami a fő, értékeljék a férfimunkát, minél jobban és minél nagyobb odaadással.
… és semmiképpen sem úgy, ahogy a vele szemben ülő csaj teszi, vagyis nem teszi ezt.
- Ah, Simeon, oké – felelt a fiú a javításra lehangoltan, mert neki sokkalta jobban tetszett a Simion: mert hiszen aki fiú létére ilyen karakternevet választ magának, az csakis buzi lehet, nem? Persze elképzelhető, hogy csak elírta nagy izgalmában, de ez nem is volt fontos most. A srác gondolatban megvonta a vállát és inkább folytatta a hadjáratot, ám a lánynál annyi megvilágosodást nem ért el vele, mint felettük a haloványan pislákoló csillagok. Diócska értetlen arckifejezésére ő is hasonló képet vágott, amikor pedig a csaj hangosan kinyilatkoztatta a nyilvánvaló hazugságot, a srácból önkéntelenül is kibukott a kérdés:
- Te mennyi idősen is kerültél a játékba? – és ezt egy kelletlen, apróbb grimasszal fűszerezte, mert most jött rá, hogy amilyen egyszerűen indult ez az esti kaland, annyira nehézkesen alakul a folytatás. Mert mégis, hogyan vezessen rá egy olyan csajt a szexre, akinek fogalma sincs róla, mi az!? – Tudod, mikor leszel nagylány olyan igazán? Például ha tudod, hol szereti a pasid legjobban, ha megfogod és nem, nem a kezére gondolok Neutral

– korrigált azonnal, még mielőtt a lány tündérmese gondolatvilága kiszélesedhetne, aztán hirtelen eszébe jutott valami és egy diadalittas „Oh” szaladt ki a száján. Még fel is nevetett, jóízűen, aztán önelégült vigyorral ült le diócska mellé és fogta meg a jobb kezét – Mutatok egy titkos dolgot, nyisd le a menüd – kérte biztató mosollyal és ha a lány nem vonakodott túlságosan, segített neki elnavigálni az etikai mód pontjáig – Ez a nagylány-bekapcsoló gomb. Amíg ebben a helyzetben áll, Simeonnal sosem lehettek igazán boldogok. Ő nem mutatta még? – ráncolta a fiú a homlokát és mostmár egészen bizonyos volt benne, hogy ez a Simion langyi. Halálosan langyi. Ha pedig már ott voltak, ki is kapcsolta az etikai módot a csajnál, mert bár neki mindegy volt, hogy a lány mit hogyan érez, de ha csak pixelesen látja a tökét, akkor nem fogja tudni jól megdolgozni. Shotának pedig ilyesmi tervei mindenképpen voltak mára.
- Gratulálok, mostmár teljesítetted a nagy-nagylányság első pontját – kacsintott a csajra és azzal a lendülettel vette le a nadrágját is, egy szál alsóneműben villogva az esti égbolt alatt – Most jöhet a második lecke. Tanítok valami olyan dolgot neked, ami Simeont igazán boldoggá fogja tenni, meglásd!

by **Silence** Pént. Feb. 19 2021, 15:11

Elégedetten bólintott a javított kiejtésre, és folytatódhatott a társalgás, ami kicsit összezavarta. Nem egészen értette, miért ilyen kíváncsi a fiú Simeonra. Bár végülis érthető... ő is kíváncsi lenne, így túlságosan nem akadt fenn a kérdésen.
A hirtelen témaváltás meglepte. El is kellett gondolkodnia egy pillanatig. A megrökönyödés is kiült az arcára, amikor realizálta, hogy már több, mint 8 év eltelt azóta, hogy feltették a fejére a sisakot.
- Tizen-öt évesen - felelte elgondolkodva. Még mindig több ideig élt úgy, hogy nem láthatott, és nem hallhatott semmit a világból, mint ebben a csodavilágban. Nem is volt olyan hosszú ez az idő.
Kicsit elkeseredve, kérdőn pislogott a fiúra a kérdésre. Mi az, hogy mikor? Hiszen már nagylány. 23 éves, felnőtt. Mi kellene még, ha már ruhái is vannak hozzá?
Már nyitotta volna a száját, hogy elmondja, ő tudja, hol szereti Simeon, ha megfogja... De még előtte rájött, hogy tulajdonképpen még soha nem gondolkodott ezen. Szeretik fogni egymás kezét, és szereti megölelni is Simeont... Ő szeretni, ha a fiú hozzáér a vállához, hasához, mellkasához... De mit szeret vajon Simeon?
Mire kérdőn új barátjára emelte a tekintetét, az már leült mellé, és megfogta a kezét. Ösztönösen húzta el a kezét, és kicsit odébb is húzódott, amitől a csónak enyhén ringani kezdett a vizen. Nem az a helyzet volt, ahol az első kellemetlen pillanatot csak úgy lenyeli, mert biztonságot jelent, hogy a másik hozzáér.
Kiváncsian kapta viszont fel a fejét. Titkos dolgot?
- Milyen tit-kos dolog? A me-nüben? - pislogott kicsit értetlenül, mert ő, ha nem is volt meggyőződése, de úgy tudta mindent tud, ami a menüben van. Vagy legalábbis minden fontosat. Mi lehet még ott?
A kiváncsisága azért volt olyan erős, hogy sokat nem számított, mit válaszol a fiú, ha olyat mondott, ami nem volt ismerős, már közben lenyitotta a menüjét.
Félrebillent fejjel próbálta megfejteni a kifejezést. Nagylánybekapcsoló gomb?
- Az mit csi-nál? - kérdezte tökéletesen naívan. - De már iga-zán bol-dogok vagyunk - hebegte megszeppenve. Elbizonytalanodott, mert ez rá teljes mértékben igaz volt, de... azt sosem tudta, hogy honnan lássa a másik érzelmeit, így el tudta képzelni, hogy Simeon boldog, de nem teljesen...

by **Shota** Hétf. Feb. 22 2021, 09:02

18+ tartalom

csak akkor kattints, ha elmúltál 18 éves:

by **Silence** Hétf. Feb. 22 2021, 10:01

~~A nyugalom megzavarására alkalmas tartalom~~

18+:

by **Shota** Hétf. Feb. 22 2021, 10:18

18 + tartalom:

by **Silence** Hétf. Márc. 08 2021, 17:47

18+ tartalom:

by **Shota** Hétf. Márc. 15 2021, 10:36

18+ tartalom:

by **Silence** Hétf. Márc. 22 2021, 18:40

18+:

by **Shota** Szer. Jún. 23 2021, 15:07

16+ tartalom

Az élvezet úgy múlt el, mint a csónak ringása következtében vetett, aprócska hullámfodrok mellettük. Shota némileg méltatlankodva nyitotta ki szemeit, hogy már megint mi történt és ahogy látta diócskát visszaülni a helyére, mégcsak szavak sem jöttek ki torkán a csalódottságtól és az éhségtől. Megkóstolta volna ezt a diót, a csókjára, testére szomjazott, meg akarta harapni a mellbimbóit és a jelenés most egyre csak távolodott tőle. Beszélni pedig egyelőre képtelen volt. Újra behunyta szemeit, nyelt egyet, aztán félfekvő helyzetből felült a csajjal szembe, kinyújtotta karját és tenyerét finoman végighúzta diócska arcának ívén, ajkain vad mosoly játszott. Nem érdekelték a kérdések. Nem is hallotta őket, csak a lányt bámulta és ekkor, csak ekkor szöktek ki belőle az első szavak:
- Gyönyörű vagy a holdfényben.
Innentől pedig nem volt visszaút. A harcművész kedves mosollyal dőlt előre, ám a tapasztaltabb nők tudhatták, hogy mozdulatai vészjóslóak és talán azt is, hogy egy icipici fonál választja csak el attól, hogy megszerezze, amit akar. Ha kell, erővel. Ám pont azért tartottak ott, ahol, mert diócska ezeket nem tudta, Shota pedig nem várta meg, hogy a lány megijedjen - Megtanítalak, hogyan legyél nagylány - lehelte halkan, hangjában végtelen kedvességgel. Ujjai összecsípték diócska felsőjét és rászorítottak, a ruha tartóssága pedig védett övezeten kívül hamar a nullára csökkent. Shota szemei csillogtak a pixelek kereszttüzében és csak a csajra figyelt; észre sem vette, hogy hajó közeledik feléjük. Súlyemelését bevetve szorította le diócska két kezét az ülésgerenda két oldalára, amíg fogaival elharapta a melltartót, majd finoman ajkai közé vette az egyik bimbót.
- Csak engedd el magad és élvezd - mondta még utoljára, aztán térdével hirtelen hátralökte a csajt az ülés mögé, ajkait a másik szájára tapasztotta, miközben térdével és két kezével nem eresztette a másikat és nem engedte szóhoz, lélegzethez se jutni. Az alsó ruhadarabok eltávolítása ezután következett volna. Shota felszabadította egyik kezét és miközben nyelvével továbbra is éhségét csillapította, ujjai fürgén és gyakorlottan kezdték el diócska szoknyáját lehúzni, ám az arcukra vetülő, erős reflektorfény elvakította a harcművészt. A hajó megérkezett.
- Itt a Lobriai hajóőrség - hallatszódott, a srác pedig tudta, hogy mi ilyenkor a teendő: villámgyorsan előkapta a teleportkristályát és pár, válogatott szitokszó kíséretében köszönés nélkül kereket oldott.

És hogy mi történt ezután? A csónakot két npc őr fogta meg és ha Fuwa még ekkor sem eszmélt fel, hogy távozni kellene (vagy nem tudta, miért kéne), akkor bizony felugrott előtte a rendszerüzenet, ami arról tájékoztatta, hogy csónaklopásért 1 napos sárga indikátor és 2 hetes eltiltás jár a negyedik szintről. Milyen jó ugye, hogy eleve Fuwa szállt be előbb abba a csónakba és így a rendszer szerint is ő a tettes? A gépi karaktereknek pedig hiába magyarázott, főleg úgy, hogy a feketehajú, átlagos japán férfiúnak még a nevét sem tudta, aki elkísérte e kalandon...

Köszi a játékot! hentai

Az ismiért 5 Barna Gombát kérek Wink

by **Silence** Csüt. Jún. 24 2021, 14:56

Tényleg összezavarodott a sok eddig elhallgatott kérdéstől, és nem segített, hogy a vele szemben lévő fiú nem válaszol, sőt, a szemét is becsukta.
De elkönyvelte, hogy biztosan gondolkodni kell még a válaszon, és mikor végül mégiscsak felült útitársa, kíváncsian csillogó szemekkel várta, hogy akkor végre válaszol.
És fülig pirult, amikor végül válasz helyett lágy simogatást, és dicséretet kapott. Végig is nézett magán... Hiszen nem volt a ruhája sem különösen szép, kicsit gyűrött is volt már nap végére, ahogy a haját is már összekócolta a szél. Simeontól már megszokta az ilyesmit... de mástól még nem.
Aztán értetlenül billentette oldalra a fejét. Most miért mondja ezt a fiú, amikor eddig is azt csinálta? Hát már így is sokmindent mondott, csak ő lassú, és nem értett mindent elsőre.
Nem érezte, hogy a fiú mit csinál a ruhájával, csak azt, hogy közel van... ami mostanra nem volt nagyon kényelmetlen, de mégis zavarni kezdte egy idő után. Pici teret csinált magának, de eddigre a felsője eltűnt. Elkerekedett szemekkel nézett körbe, végül kérdőn állapodva meg a fiún. Ezt ő csinálta? És miért? Ráadásul az észlelése is jelezni kezdett, úgyhogy gyors mozdulattal lenyitotta a menüjét.
De másik felsőt választani magának már nem tudott, mert új barátja a mozdulat végén elkapta a csuklóját. Ezen elég időre megdöbbent, hogy csak akkor ocsúdjon, amikor a feje koppant a hajófenéken. Nem értette mit csinál a másik, fogalma sem volt hogy kellene reagálnia rá, hogy eltűnt a melltartója is, és hogy a fiú a mellbimbóját puszilta... Ami nem volt rossz érzés... csak ismeretlen.
Hevesen tiltakozni akkor kezdett, amikor a fiú megcsókolta. Nem. Ezt nem. Ezt csak Simeonnak szabad, hiszen az idomár is megmondta Rinnenek is, meg ő is. A súlyemelés megnehezítette a dolgát, így egyre kétségbeesettebb próbálkozása ellenére nem sikerült kiszabadítania magát egészen addig, amíg a fény el nem öntötte a csónakot.
Ez mentette meg, a fiú ugyanis megijedt a fénytől (felmerült benne, hogy talán a sötétség harcosa lehet, de nem túl sok gondolatot fordított erre)
Kiszabadulva gyorsan ruhákat vett magra, és lelkesen kezdett hálálkodni a másik hajó utasainak, a fény lovagjainak, hogy segítettek rajta.
Nos... percekbe telt, mire a helyzet tisztázódott, és kiderült számára, hogy ezt a csónakot ő tulajdonképpen ellopta. Az üzenetet látva sírva is fakadt, és megpróbálta megkérni a partiőröket, hogy a 4. szinttől való eltiltás helyett ledolgozhassa vagy kifizethesse a csónakbérlés árát.

// Én is köszi Very Happy

Rozsdás Nodachit kérek :3

by Ajánlott tartalom