Nap Piramis

by **Lizbet** Csüt. Jún. 29 2017, 00:18

A nap piramis negyedik szint újonnan felfedezett látványossága. A nyílt vízen, ahonnan a legközelebbi sziget is apró pontnak látszik csupán, emelkedik ki az óceán mélyéről a hatalmas, fekete kőzetből megalkotott rejtélyes építmény. Nevét onnan kapta, hogy maga a piramis pirkadatkor emelkedik ki a vízből, amikor a nap első sugarai megcsillannak a felszínen, míg alkonyatkor a teljes sötétség eljövetelével újfent elsüljed. Ez a piramis, ami a nappal kél és azzal is nyugszik, számos új titkot, kalandot rejteget az arra vágyóknak….

by **Chakna** Csüt. Jún. 29 2017, 20:15

//Akito//

Kíváncsi természetem megint felfedező útra késztetett. Bár az első 20 szinten már nagyrészt ismerős vagyok, az apró részletekbe még nem volt alkalmam belemenni. A napokban viszont egy érdekes pletyka ütötte meg a fülemet: A negyedik szinten egy piramisról kezdtek beszélni, ami csak addig látható a víz felszínén, ameddig a nap fenn van az égen… Ki hinne el elsőre egy ilyen pletykát? Engem mégsem hagyott nyugodni a dolog… Mert minden pletykának van némi valóságalapja, és mert Aincardban vagyunk… Ahol ilyesmi nem annyira meseszerű, mint a valóságban…
Tehát a negyedik szintre jöttem, és igyekszem minél több információt megtudni a piramisról.
Sokat nem tudnak mondani… Úgy tűnik nem túl régen fedezték fel… Annyit lehet tudni, hogy a napfelkeltével emelkedik ki a vízből, és a napnyugtával süllyed vissza… Ezért hívják Nap-piramisnak… Nos, akkor úgy tűnik napnyugtáig mindenképp ott kell maradni, hogy lássam ahogy elsüllyed. De először is ideje valami ebédet szerezni, mert az információ vadászatra ráment az egész délelőtt. Nem mintha bánnám, hiszen nem figyelek
Így, mire odaérek a piramishoz, már jócskán benne jár az idő a délutánban. Én mindenesetre keresek egy jó helyet, a piramistól nem túl messze, és kényelmesen elhelyezkedve kezdek figyelni mindenre ami a piramis közelében történik. Az arra járók arcától kezdve, a piramis tükröződésén keresztül a susogó szélig, MINDENRE. Nem mintha arra számítanék, hogy valami rendkívüli fog történni... De ezt a megfigyelést és a piramis felfedezését nem is egy napos kalandra tervezem, és ma az van soron, hogy alaposan megfigyelje,m a környékét, mielőtt azon gondolkodnék, hogy közelebbről is megnézzem.

by **Akito** Kedd Júl. 04 2017, 03:13

Új pletyka ütötte fel a fejét, miszerint egy eddig nem látott látványosság jelent meg a negyedik szint hatalmas és mély óceánjában. Természetesen Akito fülébe is eljutottak ezek a hírek, méghozzá elég hamar, hisz ő ezen szint lakója már elég régóta, és valószínűleg még az is marad egy jó darabig. A hírek szerint az óceán közepén egy piramis emelkedik a felszínre minden pirkadatkor, hogy aztán napnyugtakor újra a vízszint alá süllyedjen vissza a nap újbóli felkeltéig. Nos, a piramis önmegában elegendő volt a fiúnak, hogy felkeltse kíváncsiságát. Mindig is vonzották a múlt fennmaradt hatalmas és misztikus építményei. Jól tudta, hogy nem a való világban van, hogy minden bizonnyal teljes másról fog szólni az egész, mintsem a múlt feltárásáról, de attól még érdekelte. Kiváltképp azért, mert nem csupán az építmény vonzotta, hanem annak tulajdonságai is. Biztosan van valami érdekes, ami miatt csak addig lehet látni, ameddig a nap az eget járja. Rendkívül érdekesnek tartotta és eldöntötte, hogy amint arra jár, megnézi magának.
Nem is telt el sok idő, míg útja arra vitte. Quest és más egyéb jövedelmező elfoglaltság híján úgy döntött, hogy erszénye helyett a kíváncsiságát elégit ki. A piramis a nappal kel minden reggel, Akito ellenben sosem volt korán kelő típus. Már majdnem dél volt, mire kivetette az ágy, rendbe szedte magát és csak ezután indult el. Ebédelni nem akart, tudta, hogy bőven lesz rá lehetősége út közben.
Egy gyors teleport és máris a piramishoz lévő legközelebb szigeten találta magát. Járt már itt korábban, de ekkora sürgés-forgás nem volt még ezen a kis szigeten. Kiváltképp a kikötőben, ahol messzelátók, távcsövek sokaságát állították fel, innen figyelték a távolban lévő hatalmas kődarabot.
Természetesen ő nem elégedett meg azzal, hogy messziről nézhesse. Ha már megjelent, érdemes megnézni. Lassan lépkedve haladt a kisebb tömegen át az npc hajókig, amiket bárki bérelhetett jó pénzért a maga kapitányával és legénységével együtt. Alaposan körülnézett, keresve a pénztárcakímélő ám mégis alkalmas vitorlás megoldásokat Suspect

by **Chakna** Szer. Júl. 05 2017, 15:57

A délután nyugalmasan telik, a szigeten mászkálókon kívül nem sok érdekességet van alkalmam megfigyelni. Rengeteg játékos, és NPC jár kel a szigeten, néhányan csak a tenger közelségét élvezik, mások fürödnek is. Egyszer talán nekem sem ártana csak úgy, nyaralni ellátogatni a negyedik szintre... És vannak azok, akiket az új "látványosság érdekel". Közülük legtöbben, mint én magam is, egyenlőre még csak messziről figyelik a piramist. De vannak olyanok is, akik közelebb szeretnének merészkedni, és erre keresnek lehetőséget.
Az én kíváncsiságomat az kelti fel mégjobban, amikor a naplementével elkezd a piramis süllyedni a vízbe. Ekkor már felkelek addigi helyemről, lerázom kicsit a kezemet és lábamat, aztán elindulok közelebb a part felé.
Eddig is észrevettem már a vöröshajú fiút, aki a hajók között keresgélt, mégis kicsit meglepett, hogy még mindig nem találta meg a megfelelőt.
Én igyekszem erőt venni a kíváncsiságomon, és mantrázom magamban, hogy veszélyes lehet, hogy előbb napközben kellene közelebbről megfigyeni a piramist.
De, diszkrét távolságból, figyelve a srácot egyre kevésbé sikerül uralmam alatt tartani. Nem ártana megnézni a piramis helyét éjjel... Vajon eltűnik a piramis, vagy ott van, csak a víz alatt?
Végül oda lépek hozzá.
- Szia. Téged is a piramis érdekel? - érdeklődöm a fejemmel is bökve a Nap Piramis felé.
És azután bevillan hogy illene előbb bemutatkozni.
- Egyébként Chakna vagyok, Örvendek a találkozásnak - mutatkozom be a japán illemnek megfelelő, apró meghajlással. Közben szokásomhoz híven végigmérem a fiút mégegyszer. Semmi olyat nem látok rajta, ami aggodalomra adna okot vele kapcsolatban, így a szokásosnál nem vagyok óvatosabb.

by **Akito** Vas. Júl. 16 2017, 20:55

A nap piramist mindenképpen érdemesnek tartotta Akito arra, hogy felfedezze, ám ez füstbe ment a mai nappal, hiszen nem ért ide időben és a különös építmény már el is kezdett süllyedni. Ez természetesen nem tartotta vissza a kíváncsi fiatalembert. Ha ma nem mehetett, majd megy holnap és tovább kereste a számára megfelelő hajót, ami arra hivatott, hogy őt elvigye a legújabb felfedezéséhez.
A hajók többsége nem indult, ideiglenesen kényszerpihenőt tartottak és ennek pont a piramis feltűnése volt az oka. Ez hatalmas építmény minden hajnalban és alkonyatkor hatalmas hullámokat generált és fog minden egyes nap. Az emelkedésével és süllyedésével váltotta ki ezt és nem egy hajót küldött már az óceán fenekére. Az egész menetrendet újjá kell szervezni, amint biztossá vált az, hogy a piramis pontos, mint az óramű, ellenkező esetben komoly problémák merülhetnek fel.
Azt rebesgették, hogy a playerek által vezetett hajókra nem vonatkoztak a szabályok, már csak olyat kell találnia aki nem ijed meg egy kis, vagy talán kicsit nagyobbacska hullámtól, ami amúgy is csak naponta kétszer söpör végig a szinten.
Lassan eljött a naplemente, vele együtt a piramisé is, ami elég lassan bukott a víz alá, de még így elég nagy hullámokat hozott létre. Akito szigetéről csak egy pontnak látszódott, azonban az erejük javát elvesztett hullámok ostromolták partját. Akik nem vigyáztak eléggé csúnyán eláztak, mire az hullámok támadása abba nem maradt. Módfelett vicces látványt nyújtott az egész, de a fiúnak még dolga volt és ezúttal a játékos karaktereket célozta meg.
- He!? - kapja a fejét az ismeretlen hang irányába. A nagy keresgélés közben fiatal lány támadta le a semmiből egy egyszerű kérdéssel. A fiúnak rögtön leesett, hogy miféle helyzetbe került és nem kívánt élni a lehetőséggel. – Nem veszek semmit…… köszönöm! – intézte el ennyivel. Nem akart piramis csecsebecséket venni, egyáltalán nem volt gyűjtögetős típus. ebben a szent pillanatban más dolga volt, amit fontosabbnak vélt a felesleges pénzköltésnél. Megállt és alaposan körülnézett, hogy van e még hajó, amit nem nézett meg jk kapitánnyal….

by **Chakna** Csüt. Aug. 03 2017, 17:44

Egyedül egészen biztosan nem vágnék neki, inkább gyönyörködnék a naplementében... De ha az a srác azért keres csónakot, hogy megnézze a piramist...
Beletelik némi időbe, mire rászánom magam, hogy megszóltsam, közben pedig már el is kezd lassan süllyedni a piramis… Ha meg akarjuk nézni közelebbről, nagyon kellene sietni… Ezért is léptem oda jóformán gondolkodás nélkül, meglepetésszerűen.
Valóban elég hirtelen érhette a kérdésem, de azért ekkora félreértésre ne számítotam, és már az a He!? Is amikor felém fordult sokat elárulhat róla… De azért fel nem húzom magam, hanem nyugodtan igyekszem kiigazítani.
- Az szerencse, mert nekem nincs mit eladnom. -igyekszem kicsit könnyedebb hangot megütni, de kiérezhető, hogy engem is furdal a kíváncsiság. - De láttam, hogy hajót keresel, és talán ketten gyorsabban találunk, ha van egyáltalán elérhető csónak. Mármint hogy ha te is a piramist szeretnéd közelebbről megnézni… - ennyit is ritkán beszélek, főleg ismeretlennel… De a lehetőség, hogy esetleg ne egyedül merészkedjek a piramis közelébe (ami ugye veszélyes lehet…) az idegenekkel szembeni gátlsaim egy részét elsöpörte. Rámenősnek azért így sem lehet nevezni a viselkedésemet, hiszen határozottság csak minimális mennyiségben fedezhető fel a hangomon és a tartásomon… Ami azt illeti elég nyilvánvalóan kérés nélkül is tovább állok, ha azt mondja nincs szüksége a segítségemre. Mert az csak annyit jelentene, hogy kerítenem kell valakit, aki holnap közelebb jön velem a piramishoz. Azt pedig hogy a bemutatkozásomat nem viszonozta, és máshogy sem reagálta le, észre se vettem…

by **Magnus** Pént. Aug. 04 2017, 18:23

Egy nyugodt délután. Miután Magnus kisegített pénzügyileg néhány Ébredőt a Kezdetek városában, majd nem volt szerencséje a Kayaba Kaszinóban, csak 50 aranya maradt.
~ 50 arany. Épp elég, ha meg tudok szállni éjszakára valahol. Jó lesz, ha elkezdek küldetésezni.
A negyedik szinten járt, mikor néhány játékosba botlott, és szóbeszéd járt egy újonnan felfedezett helyről. Érdekelni kezdte. Kérdezett pár dolgot, és meg is kapta a választ. Egy piramis, amit nemrégiben fedeztek fel.
- Felkeresem ezt a helyet, már csak a kaland kedvéért. Ki tudja, talán Chakna is eljön.
Napnyugtáig marad fenn, majd másnap reggelig elsüllyed. Ez világos volt. Először is meg akarta figyelni, hogy milyen gyorsan süllyed el, hogyha benn rekedne valami miatt, legyen ideje kijutni. Márcsak azért is, hogyha netalán kristályérvénytelenítő terület lenne. Nem félt, de nem is akart egy olyan helyre kerülve, ahol még a legvégső esetben is lehetetlen a teleportálás.

Az órák lassan teltek, és a férfi élvezte a nap kellemes melegét a parton, miközben a homokon feküdt. Kíváncsisága végül felülkerekedett rajta, és megnyitotta a menüt, majd üzenetet kezdett írni Chakna számára.

Magnus írta:
Szia Chakna!

Felbukkant egy új érdekesség a 4. szinten. Talán téged is érdekelne a Nap Piramis. Én jelenleg itt vagyok az egyik tengerparton, közel, ahonnan látni lehet. Ha van kedved jönni, küldj választ.

Miután elküldte az üzenetet, várt. Az üzenet eljutott hozzá gond nélkül. Magnus felugrott, majd mielőtt a menü eltűnt volna, lekérdezte az időt. Még volt idő napnyugtáig, amit egy bólintással nyugtázott, majd a menü eltűnt. Elindult vissza a kikötő felé. Sejtette, hogy barátja biztosan leszidja majd, amiért a férfi nemes célért ugyan, de szinte minden pénzért elszórta. Végül elért a mólóhoz, ahol kisétált egészen a széléig és nézte a horizontot. Végül eljött a naplemente, és látta, ahogy a messzeségben eltűnik a piramis.
~ Úgy tűnik mára ennyi. De vajon ott van a víz alatt, vagy a rendszer eltünteni másnapig?

by **Silence** Vas. Szept. 16 2018, 20:01

Sokszor, sokféle munkát kapott már Fuwa. Pincérkedéstől, kézdesítésen és újságkihordáson át, favágás mindenfélét. De ilyenre még nem volt példa, mióta egyedül próbál megállni a lábán.
Ezúttal arra kérték, hogy menjen felfedezni. Látni már látott ilyen hirdetéseket, amik arra irányultak, hogy összeverbuváljanak egy csapatot, akik elindulnak információt szerezni a bossokról. Egyrészt nem elég magas a szintje, hogy csatlakozzon ezekhez, másrészt minden hirdetésen ott virított a piros felirat: NAGYON VESZÉLYES!
Ezért távol tartotta magát ezektől. Ez a feladat viszont kísértetiesen hasonlított rájuk, úgyhogy félve szedte össze kevéske holmiját, és indult el a negyedik szintre.
Most képzeld el, hogy adott a szint, amit az összes többinél jobban szeret, és jobban is ismer. És nézz rá, hogy milyen aggódva pislog jobbra-balra az úton, minden bokor mögött veszélytől tartva.
Na, ennyire megrémítette ez a felfedezés gondolat.
Nem tud semmilyen információt a célpontról, csak a hely nevét: Nap Piramis. Egy-egy pletykát tudott meg, miközben, biztos ami biztos, út közben megkérdezte merre kell mennie.
Kizárólag napkeltétől napnyugtáig látható a piramis, és amikor éppen lesüllyed, vagy kiemelkedik a vízből nagyon erős örvény keletkezik körülötte.
Illetve hallott még, hogy akik bent jártak, nem tértek vissza (épp ezért nem voltak sokan ilyenek)
Ezzel a tudással ér oda a partra, ahonnan láható a piramis. Korán érkezett, alig múlt 2 óra, így még nem kell attól félnie, hogy a piramis lesüllyed.
Elég sokáig álldogál tanácstalanul, hogy most innen nézze meg, ahogy lesüllyed, vagy menje közelebb, próbáljon körülnézni, és igyekezzen vissza mielőtt az örvény megjelenik? Idővel mászkálni is kezd a parton fel-alá.

by **Simeon** Szomb. Okt. 06 2018, 20:30

Tengerszem játszott a vízben. Simeon a partról nézte őt, mert azt bizony meg kell hagyni, hogy a polipok tovább bírják a vizi mókát, mint a magafajta kissrácok. Főleg, ha pár méter után már annyira mély a víz, hogy senkifia lába nem ér le.
- Öt, hat, hét... - számolta a fiú a partra sodródott hínárfonalakat - És mindjárt egy nyolcadik is.
El tudta ő foglalni magát Tengerszem nélkül is!
Persze a nap, na az hétágra sütött, hiszen anélkül nem is jöttek volna ki ennyire távol: még az a furcsa piramis is látszódott a horizont csücskén, annyira elsétáltak a várostól. Simeon furcsállotta, miért nem csak a csücskét látja a furcsa építménynek, mint otthon bármelyik valamirevaló hajónak, ha az kellően messze jár már - de nem foglalkozott sokat ezzel; volt sokkal jobb dolga is! A Tagjait kinyújtóztatta és egy szál fürdőnadrágban bambult felfele a homokos strandon, nézte a fátyolfelhőket és örült neki, hogy olyan erősek ma a napcsíkok, hogy mindet áttörik, egytől egyig! - hogy őhozzá és az összes többi játékoshoz lejussanak.
- Milyen szép... - ásított egyet a fiú. A felhők pedig csak mentek és mentek el felette... ahogy lassacskán a percek és órák is.

Simeon elaludt a parton. Tengerszem a vízből nézte őt, éppen azután, hogy egy medúzát sikeresen megmentett a kisodródástól - és éppen azelőtt, hogy meglátott volna valami érdekeset a víz alatt. Valami csillogott odalent! Szikrázott egyet és el is tűnt, és lehet talán a képzelete játszott a kis polippal, de úgy döntött, hogy megnézi azért, hátha felhozható. Lelkes gazdája hogy örülne neki! Fújt egy buborékot izgalmában és alábukott: leúszott az óceán kristálytiszta vizében, megkerült két arra járó halat és megállapodott a fenéken. Nem is volt itt olyan mély a víz; a napsugarak bőven leértek addig, hogy láthasson mindent. És az a valami újra megcsillant! Tengerszem közelebb úszott és meglátta: egy söröskupak volt, errefelé ritka látvány. Beszorult két szikla közé, azért nem vitte el a víz. Tengerszem két csápjával megtámaszkodott, egy harmadikkal pedig körülfonta a tárgyat - az pedig (hála a pet erőfeszítéseinek), egyszerre csak kijött a helyéről! Tengerszemet azonban hátralökte a lendület: csupán pár métert bucskándozott hátra a vízben, de az sajnos éppen elég volt hozzá, hogy elvigye a közelben lévő, vízalatti áramlat.
Próbált ő kifelé úszni, de a sodrás erősebb volt. Szorosan maga köré fonta csápjait a kupakkal együtt, és behunyta a szemét.
- Phhh - bugyborékolt kimerülten; a víz szelíden hullámzott körülötte. Az áramlat kidobta magából, ki tudja hányszáz méterrel odébb. Felúszott a felszínre és körülnézett: a part még mindig közel volt, de Simeont seholsem látta. Rettentően elfáradt. Elkezdett kifelé úszni: ha idebent marad, lehet, hogy a hullámzás visszafordíthatatlanul beviszi az óceán közepére, úgy pedig gazdája soha nem fog rátalálni! Elszántan mozgott előre, de egyre lassabban, egyre kevesebb kitartásponttal. Meglátott a parton egy lányt. Hangja nem ért el hozzá, de egyik csápját segítségkérőn felemelte azért, hátha amaz meglátja őt. Hátha van nála egy horgászbot vagy valami, amivel kihúzhatja... Tengerszem lassan már azt se bánta volna, ha egyszerűen csak kihalásszák. Fiatal polipocska volt, nem készült fel az ilyen helyzetekre. Szemeibe könnyek gyűltek és elkezdett sírni.

by **Silence** Kedd Okt. 23 2018, 12:00

Gyorsan telt az idő, és vészesen közeledett a naplemente... Fuwának pedig még mindig nem sikerült kitalálni a megoldást.
Ahogy a piramist nézte, és fel alá járkált tanácstalanul keresve, hogy mégis hogyan jusson közelebb a furcsa jelenséghez, megakadt a szeme valamin a vízben. Azt kezdte figyelni, és látta, hogy egyre közelebb jön a parthoz. Nézte, nézte, és egy idő után feltűnt neki, hogy az a valami egy kis állatka, aki igyekszik kifele evickélni a partra. Aztán megállt… Meglepetten nézett rá, és észrevette, hogy az egyik csápját kiemelte a vízből.
Erről egyrészt felismerte, hogy egy polip, másrészt azt is észrevette, hogy segítségre van szüksége. Kétségbeesetten kezdett mászkálni fel alá a parton. Nem arról van szó, hogy messze lett volna a polip… alig néhány méterre… Csakhogy elképzelése sem volt, milyen mély ott a víz, úszni pedig nem tud… Egyre kétségbeesettebben keresgélt a szemével valamit, ami segíthet neki… Az a szegény polip nem maradhat ott egyedül… A szeme egy kisebb deszkapalánkon állapodott meg. Ami így is éppen elég nagy volt hozzá, hogy a kis állatka a lánnyal együtt elférjen rajta…
Egyáltalán nem volt biztos a dolgában, csak azt tudta, hogy látott már fát úszni a vizen, és reménykedett, hogy ez akkor is így lesz, ha történetesen ő is rajta van. Besétál a vízbe, ameddig kényelmesen tud, aztán maga elé veszi a deszkát, és megpróbálgatja, hogy megtartja-e. Miután megnyugodott, hogy igen, egyik karjával és a két lábával igyekezve lökdösni magát, hogy odajussn a kicsi poliphoz. Lassan halad, de végül kicsit kimerülve, de csak eléri a polipot, és félkézzel megpróbálja kiemelni a deszkára.

by **Simeon** Hétf. Nov. 26 2018, 20:16

Szemeiből patakzottak a könnyek, leginkább az ijedtségtől és a kimerültségtől: a part még úgy is messze volt számára nagyon, hogy tudott úszni, mindene volt az úszás és nem lett volna gond az se, ha elmerül. De nem akart elsodródni. Kicsi gazdája biztos halálra aggódná magát érte! Szerette Simeont. Jó volt vele lenni és ezt a kapcsolatot, ezt az érzést a pet semmiképpen sem akarta elszakítani. Még úsznia kell... még bírnia... bírnia...
Ekkor egy alak került a szeme elé, jobban mondva egy deszka ütötte el majdnem, amin a lányka - akit korábban a parton látott - egyensúlyozott. Tengerszem is nyújtotta felé a csápját, így elérhették egymást: a polipocska vizesen és tapadósan terült szét a fán, csápjai itt-ott-amott érték a lányt és annak nem túl stabil járművét.
- Ph-ph... - nézett fel rá Tengerszem és igyekezett megköszönni a segítséget. Összeszedte magát és fejét fáradtan belehajtotta megmentője ölébe, úgy pihegett hangosan, lélegzett mélyeket és hunyta le szemeit. Fázni nem fázott - egy tengeri állatnál ez meglehetősen furcsa lett volna -, de hiányzott neki Simeon pólója, ami alá olyan jólesett mindig bekucorodni.
Tengerszem végignézett a partvonalon. Sehol sem látta mindig vidám idomárját...

Simeon eközben felébredt: felkelt, nyújtózkodott és először nevetve szólongatta kedvencét. Semmi. Odasétált a vízhez, úgy gondolta bújócskáznak: hát jó, ő aztán benne van a játékban! De ahogy telt múlt az idő, Tengerszem csak nem akart előjönni. Simeon körüljárta a környéket, beúszott a vízbe nem is egyszer, de nagyon mélyre nem tudott menni, az áramlatoktól pedig jogosan tartott - végül kimerülve, könnyek között kecmergett vissza a partra és állt fel nehézkesen:
- Akkor is megtalállak! Ne aggódj! - formált tölcsért a tenyeréből és ordította világgá. Elindult a part mentén a város felé, vizes ruhákban, dideregve. Tengerszem biztos itt lesz valahol. Ő volt az egyetlen, legjobb barátja. Nem veszítheti el!

by **Silence** Kedd Dec. 11 2018, 18:55

Ügyetlenül, lassan, és néhányszor majdnem beleborulva a vízbe, de végül sikerült eljutnia a kétségbe esett kis állatkáig.Megnyugodott, amikor végre elérte a csápját, és elkezdhetett segíteni rajta.
Óvatosan felsegítette a deszkára, aztán kicsit fáradtabban, és jóval lasabban, mint befelé, igyekezett kijutni a partra. Nem segített neki az ölébe kuporodó polipocska, de nem volt szíve megzavarni szegénykét, hiszen ő is jól látta, hogy mennyire zaklatott az állatka. Egy valamivel biztonságosabbnak tűnő szakaszon megkockáztatta, hogy fél kezével elengedje a deszkát, és bátorítón-vígasztalón végig simítson az állat fején. Lévén a füzetét a vízben nem tudja elővenni, és még akkor sem tudna írni is bele, nem igazán volt jobb ötlete, hogy megnyugtassa az apróságot, és jelezze neki, hogy mostmár nem lesz semmi baj, kviszi a vízből!
Egy darabig probléma nélkül ment a kijutás, lassan, de biztosan méterről méterre közeledett a cél. De ahogy közeledtek a parthoz a hullámok elkezdtek ellene dolgozni. Egy-két csapást sikerült kijjebb keverednie, mire egy hullám három csapásnyival lökte vissza a nyílt tenger felé...Ott tartottak, ahonnan elindultak...
Egy ideig próbálkozott rendületlenül, aztán belátta, hogy ez így nem lesz jó, úghogy nagy levegőt vett, és amennyi ereje maradt mind latba vetve elkezdett tempózni, ahogy a lába bírta. Ezzel sikerült is nyernie néhány métert, de akkor elfáradt, és egy nagyobb hullám veszélyesen meg is borította a deszkát. Megrettenve belekapaszkodott a deszába, közben igyekezve a kis polipot is biztonságban tartani a tákolmányon. Nagyon a szívére vette volna, ha a vízben elkeveredik tőle a picúr, és ott marad valahol segítség nélkül.

by **Simeon** Vas. Dec. 23 2018, 23:40

Rohant, csak rohant végig a partvonalon. Egyszer felmerült benne, hogy mi van, ah rosszfelé indult el? Mi van, ha így még távolabb kerül szeretett petjétől? De aztán hamar elvetette a gondolatot, mert bár voltak felhők bőven az égen, de arrafelé, amerre ment, sütött a nap! A fénycsíkok áttörték magukat a csúnya, egérszürke felhők között és biztos, egészen biztosan Tengerszemet fürdetik fényükben! Kis polipjának tehát arra kellett lennie. Néha megpihent, tenyerét térdeire támasztotta és a vizet kémlelte bőszen: a hullámok nem voltak túlzottan erősek, ő pedig jól tudott úszni. Mióta megtalálta Tengerszem tojását és legjobb barátja kikelt belőle, nagyon, nagyon sokat úsztak együtt. Áramlatokban, folyók sodrása ellen is.
És végre, végre meglátta őt. Persze kiszúrta a lányt is, akinek ölében pihegett, meg a deszkát, ami alig-alig volt csónaknak mondható (ha Simeon ismerte volna a szót, egészen biztosan mini lélekvesztőnek nevezi el), de neki, neki csak az az apró, narancssárga test számított.
- Tengerszem! - kiáltott fel és már ugrott is be a vízbe, ledobta pólóját és nadrágját is közben. Egy szál fürdőgatyában tempózott, ahogy csak a sebessége és kitartása lehetővé tette és ha a lány is őfelé próbált meg evezni, viszonylag gyorsan el is érte a párost...

Tengerszem kezdett megnyugodni az érintéstől és az abból áradó, csöndes bátorítástól. Felnézett megmentőjére és fújt neki egy buborékot fáradtan, közben tőle telhetően még mosolyogni is megpróbált, jóllehet ezt Silence nem biztos, hogy megértette így, ebben a kifacsart pozícióban. Pihent. Nagyokat lélegzett, amíg a másik a partot célozta be, azután viszont, hogy megborult a deszka, gyorsan ugrott a vízbe és tartott ellent neki, nehogy a lány beboruljon. Még egy kicsit evezett is, igyekezett tolni a deszkát a part felé, de kicsiny testével és erejével sokra nem ment vele. Ekkor hallota meg Simeont: Silence azonnal felismerhette rajta a túláradó boldogság jeleit; a polipocska szinte kivirult látván idomárját.
- Phh! Ph! - integetett neki de egyben jelezte is, hogy azért nincs még minden rendben: valahogy még ki kell kecmeregniük ebből a helyzetből. Mindhármójuknak.
- Tengerszem! - ért közben oda a srác és ölelte magához azonnal szeretett petjét - De örülök, hogy jól vablllph - süllyedtek le a víz alá majd bukkantak fel. Az idomárfiú hatalmasat nevetett. Végül odaforfult a valószínűleg még a deszkán egyensúlyozó lányhoz és őszinte hálával mosolygott rá:
- Köszönöm, hogy megtaláltad Tengerszemet! - bólintott meghajlás helyett (ami a vízben kissé nehézkes lett volna), aztán eszébe jutott valami, így meg is kérdezte őt - Tudsz úszni? Úgy könnyebben kijuthatunk - mutatott a part felé.

by **Silence** Szer. Jan. 23 2019, 21:37

Halkan, kicsit kimerülten felkacagott a buboréktól. Közelebbről nagyon édesnek találta a kis állatkát. A figyelme nagyrészét viszont lekötötte, hogy haladjanak a part felé. Lassan kezdett rájönni, hogy butaság volt ilyen hirtelen befutnia a vízbe. De nem bánta, mert ki tudja, hogy akkor ez a kis édes hogy kapott volna segítséget!
Hálásan pislogott a kcisit keresve, amikor az a segítségére sietett, és ketten együtt sikerült egyensúlyban tartsák a kis deszkát.
A picúr kiáltására kérdőn pislogott az állat felé. Mi történt? Utána nyúlt, hogy visszaemelje a deszkára, hátha csak megint elfáradt, vagy valami hasonló problémája van… Nagyjából ekkor ért oda a fiú és apta ki szinte a kezéből az apróságot. Elsőre értetlenül pislogott, kicsit még meg is ijedt, aztán észrevette, hogy ezek ketten biztosan nagyon szeretik egymást, és elmosolyodott. Akkor a kicsinek már nem lesz baja. Végtelenül örült ennek. Akkor tényleg nem volt hiába, hogy bejött segíteni a kicsi állatkán. Mostmár nincsen semmi gond!
Csak éppen a figyelme elterelődött, és mire észbekapott halk sikkantás kiséretében lefordult a megbillenő deszkáról. Kétségbeesetten kezdett kapkodni, , hogy a víz felett tartsa magát, így a számláló még nem jelent meg a feje felett, és az életcsíkja sem kezdett csökkeni. Erről viszont ő nem tudott, és ahogy egyre inkább fáradt, és került a víz alá, úgy vált egyre kétségbeesettebbé a kapkodása is. Nagyon megijedt tőle, hogy se nem látott jól a víztől, se nem hallott rendesen, és még levegőt is csak alig kapott.
Egy szerencsét kapásnál ugyan sikerült a deszkát elkapnia, de az már fordult is át a másik oldalra.

by **Simeon** Vas. Feb. 10 2019, 18:36

Így, hogy újra együtt voltak, Simeon úgy érezte, már minden, de minden a legnagyobb rendben van! Hisz tudnak úszni, nem? Ha pedig kicsiny polipja el is fáradt volna, ő akkor is ki tudna úszni mostmár a lánnyal együtt: a pet elég kicsi volt hozzá, hogy elférjen akár Simeon feje búbján is. Ezzel szemben viszont Tengerszem aggódott a lányért: oda-odatekintgetett feléje, hogy vajon biztosan ki tud-e evezni, amikor pedig a lány beborult a tengerbe, a polip kérdés nélkül szakította ki magát idomárjának kezei közül és bukott alá ő is.
- Phh-h! - szólt még vissza Simeonnak.
- Naná! - bólintott az idomár és igyekezett a kapálózó lány kezét megfogni, miközben petje alulról próbálta tartani a lányt legalább annyi ideig, hogy amaz el tudja kapni a deszkát, amit két csápjával a közelébe tolt. De mindez nehezebb volt, mint gondolták: Simeon nem számított ekkora vehemenciára és le is merült, meglepettségében pedig be is nyelt némi sós vizet, amitől elkezdett köhögni. Tengerszem meg túl kicsi volt ahhoz, hogy egymaga megbirkózzon a feladattal és kellőképp még nem is pihente ki magát az előző megerőltetéstől se. Végül hárman valahogy megoldották, hogy a lány legalább a felsőtestét felhúzza a deszkára, amire aztán Tengerszem is kicsit kiült pihenni.
- Phhh? - kérdezte a lányt. Közben Simeon fújt egyet, hátratempózott a deszka végéhez és elkezdte tolni kifelé a "járművet" a part felé.
- Te tényleg nem tudsz úszni? És úgy jöttél be Tengerszemért? Nagyon bátor dolog! Vagy épphh - egy hullám telibe kapta Simeon arcát és így benyelt egy második adagot is a vízből - Fű de sós - grimaszolt a srác - Szóval hogy kerültél a deszkára? Ne aggódj, én tudok úszni! És jó a lábtempóm is!
Utóbbit alá is támasztotta: néhány pihenéssel ugyan, de sikeresen kitolta a lányt és Tengerszemet a partra, majd ő maga is szétterült a homokon. Petje odamasírozott hozzá és ráült a hasára; boldog volt, hogy megtalálták egymást és mostmár mindenki biztonságban is van! A lányra hálás pillantásokat vetett, nem sokkal később pedig odakúszott a fiú levetett ruháihoz és megpróbálta odavinni őket az egy szál fürdőgatyában pihegő idomárhoz. Több-kevesebb sikerrel.

by **Silence** Szer. Feb. 27 2019, 16:24

Ledermedt, amikor megérezte előbb a polip, majd az idomárfiú érintését. Sok volt ez neki. Szeerncsére csak pár pillanatig tartott a dolog, mert az ijedtés ellenére az erőlködésükből megérezte, hogy segíteni próbálnak, így ő pedig próbálta rávenni magát, hogy ne nehezítse, hanem segítse a dolgokat.
A közös küzdelem végül sikeres volt, és megint viszonylag biztonságosan kapaszkodhatot a deszkába, kicsit köhécselve a víztől, és pihegve a fáradtságtól. Azért rámosolygott a deszkára kimászó polipra, és a fiúra is, amennyire tudott.
És értetlenül pislogott, amikor a polip úgy tűnt, neki akar mondani valamit. Csak azt nem tudta értelmezni, hogy mit.
A fiú kérdésére viszont már bólintott. Tényleg nem tud…. És persze, hogy bejött. Nagyon ijedtnek tűnt Tengerszem… nem hagyhatta csak úgy ott… A dicséretre aztán kicsit el is pirult. De hát bárki megtette volna ezt.. Amikor a fiú lebukott, ösztönösen utána kapott, de mire igazán aggódni kezdett volna, hogy nem érte el, már vissza is lökte magát a felszínre. Sóhajtott egyet, és megnyugodott. A felajánlásra hálásan pislogott a fiúra, és megpróbált nem ellene dolgozni az erőfeszítéseknek, de maradék erejéből kicsit azért segíteni is.
Lassan, de biztosan kiértek a partra, ahol ahogy volt, csuromvizes ruhában elterült egy napos folton, és próbálta kicsit összeszedni magát. Sajnos nem tudott meg sokat a piramisról, de fontosabb volt, hogy a kis bajbajutottnak segítsen…

Végül pár perc után, amikor összeszedte magát, felült, és a páros felé fordult, előkattintotta a füzetét, és beleírt pár mondatot, majd feléjük fordította.

Köszönöm szépen, hogy segítettetek!

Meg is hajtja a fejét illedelmesen, hogy ezzel is jelezze háláját. Aztán fordít egyet, és még valamit leír a füzetbe, és fordít feléjük.

Nagyon örülök, hogy találkoztunk. Otomura Fuwako vagyok. Aincardban Silence.

Ezzel az illedelmes bemutatkozást is megejtette, aminek ez után a kaland után bőven ideje volt.

by **Simeon** Szer. Márc. 06 2019, 17:37

Lustán úsztak felettük a felhők. Simeon hunyorogva bámult felfele, arcán elégedett mosoly terült szét... egészen addig, ameddig bele nem mászott az idilli napcsíkok által szegélyezett képbe egy kétségbeesett polipfej és rögtön három csáp is.
- Tengerszem...?
Simeon felült. Polipja éppen a pólójával szórakozott; három csápjával gabalyodott bele az anyagba és sehogy se tudta magát kiszabadítani. A srác felnevetett és kisegítette a petet, majd - mivel már kellő időt töltött félmeztelenül a napon - fel is vette a bemenetelkor septiben levetett ruháit. Csak ezek után fordult a lány felé, aki akkorra már javában a füzetébe irogatott valamit. A fiú és polipja álmélkodva figyelték: egyikük se találkozott még hasonlóval. Simeon még körbe is nézett, hátha valaki leskelődik, de a parton közel s távol nem látott egyetlen lelket sem rajtuk kívül. Tengerszemnek nagy szerencséje volt, hogy Silence pont erre járt! Merthogy végre megtudták a nevét is.
- Mi is örülünk! Ő itt Tengerszem, engem pedig Simeonnak hívnak - hajolt meg a páros illedelmesen - Én köszönöm, hogy segítettél! - vigyorgott a fiú vidáman - Mi éppen csak leugrottunk fürdeni meg játszani a partra. Te is ezért jöttél? Vagy csak napozni? Nagyon kellemesen süt a nap idefent! - lelkendezett és emelte fel tekintetét az égre újfent majd be is szívta a tenger sós illatát. Tengerszem eközben óvatosan, lépésről lépésre közeledett a... nos, a lány füzetéhez. Érdekelték a szavak, amik bele voltak írva és ha Silence nem hajtotta el, végül kíváncsian ő is odadugta a fejét és a betűket kezdte el nézegetni nagy érdeklődéssel, olyan közelről, amilyen közel csak engedték a papírhoz.

by **Silence** Kedd Márc. 12 2019, 15:14

Fáradtan, de boldogan igyekezett megjegyezni a neveket. Tengerszem... Ezt nem lesz nehéz. A kicsi polip végül is a tengerbe való, és olyan, mintha a csápjain kívül csak szeme lenne.
Simeon... ezt meg mintha már olvasta volna valahol... Talán erre is emlékezni fog!

Elpirulva mosolyog a fiúra, miután az köszönetet mondott. Igazán semmiség... bárki más is megtette volna... Most éppen ő látta meg a bajbajutott polipot, de ez igazán nem érdem...
A zavara elszáll, amikor a fiú arrol kérdez hogy miért jött a partra.
Beletelik pár percbe, még amennyire tudja, röviden leírja, hogyan került ide.
A fiú kegébe adja végül a füzetet, közben pislogva a lassan vízbe ereszkedő piramis felé.

Úgy gondoltam, hogy most a negyedik eginten keresek munkát magamnak. A városban azt a feladatot kaptam, hogy derítsem ki, micsoda a nappiramis, és mi történik körülötte. De sehogy nem tudtam közelebb jutni, és akkor megláttam Tengerszemet.

A figyelmét teljesen lekötötte a piramis. Kerekedő szemekkel, már-már elvarázsolva figyelte a vizen és piramison játszó, megcsillanó alkonyt.
- Cso-da-szép! - rikkantotta halkan. Szinte el is felejtette, hogy a negyedik szint szigeteiről milyen káprázatos látvány a naplemente, amit ha kérdezik, egyértelműen csodának nevezett volna?" Napokig is elnézné a jelenetet, de az időt nem tudja megállítani, ahogy a virtuális napot sem Aimard virtuális egén. Vele együtt pedig a piramis is alábukott, így ezen a napon már nem sikerült teljesíteni a rábízott feladatot. De ez nem zavarta. Inkább örült új barátainak, és azt sajnálta, hegy a sötétedés azt jelenti, hogy ideje vissza indulnia.

by **Simeon** Csüt. Márc. 14 2019, 18:28

Végigvárták, amíg Silence leírva a szavakat. Tengerszem még próbált is odapillantani, megnézni, hogyan és miként ír a lány és boldog volt, hogy nem csupán a bemutatkozás erejéig használták a füzetet. Tengerszemnek tetszett a füzet. Szerette az írást, a betűket-mondatokat és bár nem értette őket, ez nem gátolta meg a próbálkozásban.
Amikor Silence odaadta a papírt Simeonnak, a polip áthelyezkedett idomárjához.
- Nappiramis? Ó igenigen, az a csúcsos épület ott, oda egyszer majd mi is el szeretnénk menni! - mutogatott a srác a messzi távolba - Szerintem hajót kell bérelni... vagy csónakot. De ha túl nagyok a hullámok, inkább hajót - osztotta meg a lánnyal az ötleteit hamarjában, de közben maga is ámuldozott az előttük megjelenő látványon: naplemente.
- Phh...
- Jaj tényleg, mindjárt sötét lesz! Akkor pedig elmennek pihenni a napcsíkok is és nekünk is a céhházban a helyünk! - ijedt meg a fiú nagy hirtelenjében - De mégcsak rózsaszín - mosolygott új barátjukra és lépett hozzá közelebb - Szerintem is csodaszép! - tette hozzá és egy kicsit talán el is pirult: a lány sugárzó szemeiben megcsillant a lemenő nap fénye, Simeon pedig odavolt az efféle szín-játékért.
Elővette a teleportkristályát, a kis polip pedig felült a vállára.
- Te merre mész? Ha ugyanoda, akár teleportálhatunk is! Mi a Kezdetek Városába tartunk. Vagy ha gondolod, előbb még visszakísérhetünk az itteni városba is, mert sötétben bizony nem jó egyedül! Amúgyis, megmentetted Tengerszemet, szóval nekünk is meg kell menteni téged valamitől majd! Félsz a kígyóktól? Ha igen, csak szólj és elvisszük a közeledből őket, jó? - magyarázta lelkesen és széles vigyorral és talán még mondta és mondta volna tovább, de Tengerszem becsúszott a képbe és rámutatott - szó szerint -, hogy annyira sok idejük nincs már sötétedésig. Így tehát a lányon múlt, hogyan dönt: együtt indulnak-e el, vagy mindenki másfelé.

by **Silence** Csüt. Márc. 21 2019, 20:02

Helyeslően bólint Simeon megállapítására. Aztán fürkészőn nézi Simeont amikor azt mondja, szivesen mennének ők is oda... Olykor Tengerszemet is vizslatja
Valamin láthatóan nagyon elgondolkodott közben, amit Simeon ötletelésénél tovább nem is tud magában tartani.
Gyorsan, kapkodva papírra veti a gondolatát, aztán megmutatja a fiúnak.

Mehetünk együtt legközelebb...

Kicsit bizonytalanul pislog, mert nem biztos benne, hogy a párosnak is olyan jól hangzik az ötlet mint neki... Pedig ő sokkal bátrabban odamerészkedne, ha lenne vele valaki, Simeon és Tengerszem pedig kifejezetten jó társaságnak tűnnek a kalandozáshoz is. Reméli, hogy nekik is tetszik az elgondolás...

Boldogan egyetértve mosolyog rá a fiúra, amikor az is megjegyzi a naplemente gyönyörűségét. Csillogott a szeme az örömtől, amit egy ilyen apróság, a naplemente látványa okozott, és az, hogy ezt meg is oszthata.Az kérdésre kicsit megvakarja a fejét, aztán megpróbálja a lehető legpontosabban körülírni, amennyire tudja, mivel a térképen nem tud rábökni.

A városba. Majdnem a túlsó oldali parton van egy kicsi fogadó, ott alszok most.

Ahogy elhangzik, hogy nem kell még elválnia a fiútól, és az aranyos kis poliptól felragyog az arca. Örömmel, beleegyezően bólint a fiúnak, szívesen veszi hogy visszakísérjék. Aztán viszonylag hevesen, tagadólag kezdi rázni a fejét. Nincs szükség rá, hogy emiatt megmentsék. És a kígyóktól sem fél... bár még nem találkozott egyel sem, de végül bólintott. Ha gondja lesz velük szól... bár nem biztos benne, hogy ezt a fiú hogy értette, hiszen nem lesz mindig mellette, hogy szólni tudjon...
Végül felállt, kicsit megmozgatta az elgémberedett lábait, eltette a füzetét biztonságba, majd mutatott abba az irányba, amelikben indulniuk kellett, hogy odajussanak a kis fogadóhoz.

by **Simeon** Szer. Márc. 27 2019, 19:40

Simeon olyannyira el volt foglalva a naplementével meg a piramis eltűnésével, hogy nem is vette észre a lány pillantását, sem kapkodó mozdulatait. Vele ellentétben azonban Tengerszem érdeklődéssel telve nézegette, hogy új barátjuk miért néz rájuk úgy, ahogy, amikor pedig Silence elkezdett a füzetbe írni, a kicsiny polip nyakát nyújtogatta, hogy lássa a folyamatot.
- Ph-hhh! - kocogtatta meg a srác vállát.
- Jah, elkalandoztam! - fordult társaihoz a fiú - Már olvasom is! - vette kézbe a füzetet és mosolygott rá a lányra:
- Nagyon jó ötlet! - bólintott hatalmasat.
- Phh?
- Legközelebb majd hármasban megyünk, méghozzá hajóval! - válaszolt petjének és egyben lelkesedett is fel a gondolatra. Tengerszem is egyetértett: ő is kedvelte a szótlan lánykát, de nagyon, és kíváncsi is volt, mit rejthet a habokban alámerülő építmény.

Végül elindultak. Ugyan a végcéljuk különbözött, de Simeon és Tengerszem egyaránt szeretett sétálni és most, hogy Silencet elkísérhették, mindketten örömmel csatlakoztak hozzá.
- Meg a kígyókon kívül is vannak még sokféle szörnyek itt, nagyon de nagyon sokfélék! Képzeld egyszer messziről már láttam sárkányt is, ilyen nagyot! - mutatta a fiú - Meg a tenger mélyén világító, fogas halat is - tette hozzá - Tengerszem tojását is a víz alatt találtam és ha hiszed ha nem, fénylett, amint közelebb mentem! - kezdett el mesélni és nem igazán jutott eszébe, hogy esetleg ez a lánynak túl sok lesz, vagy talán unja: nem, Simeon egész egyszerűen élvezte, hogy a lány őrá figyel és amúgyis szeretett beszélni... és ha megtehette, akkor valószínű végigfecsegte az utat mindenféléről, a napcsíkokról és az árnyékról, egy érdekes küldetésről ahol csontvázakat kellett kaszabolniuk és viszafele forgott az óra, meg arról is, hogyan került be Chancery céhébe és mennyire voltak nyálkásak a nyálkák egy fennsíkon. Egyszóval ami csak az eszébe jutott - és mindezt lelkesen és izgatottan, csillogó szemekkel. Tengerszem pedig, ahogy lement a nap, szépen lassan el-elbóbiskolt idomárja kezei között: egy ilyen kicsi polipnak még sok pihenésre volt szüksége... főleg egy ilyen kimerítő nap után.

by **Silence** Pént. Márc. 29 2019, 17:52

Nem zavarta az a pár pillanat, amit várnia kellett, hogy a fiú elvegye a füzetet. Hozzá szokott, hogy lassan működik így a kommunikáció, és türelmes is volt. Megvárta. Visszamosolygott a fiúra, és ragyogó szemmel vette tudomásul, hogy az ötlete a párosnak is megtetszett. A fiú kijelentésére helyeslően bólintott, bár nem volt benne biztos az aznapi kaland után, hogy szeretne hajókázni. Megnyugtatta ellenben, hogy a fiú is ott lesz, és valahogy ettől az aggódása is elszállt. Jó móka lesz közösen megnézni közelebbről azt a piramist. Akkor is, ha a munkaadónak már nem lesz jó később az információ...
Csendesen sétált a fiú mellett. Eltátott szájjal hallgatta és nézte a sárkánnyal való találkozást, és a szemével próbálta kérni, hogy meséljen többet is Simeon arról a sárkányról.
Kerekre nyílt szemekkel csodálkozott rá a világító halra. Olyan ő még biztos hogy nem látott, de még csak nem is olvasott hasonlóról.
És meleg mosollyal hallgatta, hogy hogyan találta a fiú Tengerszem tojását. Eddigre már szinte könyörgően nézett Simeonra, hogy meséljen többet is! Egy ilyen világítós pet-tojás bizotsan nagyon különleges, és elnézve Tengerszemet, ez nagyon is elképzelhető.
Hasonlóan csodálattal hallgatta, hogy mit kell tudni a Napcsíkokról, meg az árnyékról, izgatottan hallgatta, hogy hpgyan győztek le csontvázakat, és mosolyogva, hogy miért van a fiú feje felett céhjelzés, mint amilyet Danee feje felett látott.
Ha a fiú és Tengerszem megengedte, akkor ő vitte a kezében a kicsi polipot, és lágyan mosolyogva figyelte néha, ahogy alszik.
Mesélni valója neki is lett volna, de olyan lelkesen beszélt a fiú, hogy még ha eszébe jutott volna séta közben a füzetét elővenni, akkor sem kezdett volna bele. Nem akarta volna félbeszakítani Simeont.
Valahogy úgy érezte, hogy túl hamar megérkeztek a már ismerős környékre. Ettől kicsit elkeseredett, mert szívesen hallgatta volna még az idomár történeteit. Ez látható volt abból is, hogy a lépései lelassultak, és ha a fiú nem figyelt, le-le maradt mellőle.

by **Simeon** Vas. Márc. 31 2019, 13:25

És Simeon mesélt. Örült, hogy a lány ennyire figyelmesen hallgatja és ha nem is szóban, de reagál rá! Szemeivel, mozdulataival, arckifejezésével. Simeont pedig nem zavarta a másik szótlansága: nem nagyon gondolt bele, miért lehet így, ahogy nagyon semmi bonyolult dolgon nem szokta járatni az agyát, hiszen van füzete és tud bele írni, nem? Ez pedig egészen nagyszerű, csak kicsit lassabb, de ez a fiút sem zavarta különösképpen - Tengerszem ezzel szemben szinte odavolt érte, a betűkért és a szavakért és amikor csak lehetett, szerette nézni, ha valaki ír, bár olvasni nem tudott.
- ... és akkor felültünk rá, de mivel az egy hatalmas pillangó volt, nem valami hátas, képzeld össze-vissza verdesett majd le is dobott magáról! - nevetett a fiú - De nem esett bajunk, Tengerszemnek sem - folytatta gyorsan, még mielőtt a lány nagyon megijedne és ha már szóba került, óvatosan megsimogatta a Silence kezében szunnyadó állatkát. Mivel Tengerszem odavolt érte meg amúgyis megmentette őt, Simeon örömmel engedte, hogy a kicsiny polip Silence ölében pihenhesse ki magát: a pet mégcsak fel sem emelte fejét a váltáskor, csak kinyitotta szemeit, álmosan fújt egy buborékot, elhelyezkedett kissé a megváltozott környezetben, majd folytatta álmát. Biztonságban érezte magát és ezt Simeon csodálattal nézte. Természetesen (már amennyire képes volt) ezek után a fiú is halkabbra vette a hangerőt, de hamar belelkesedett újra és ilyenkor talán pont a lánynak kellett jeleznie, hogy psszt. Tengerszem persze megszokta már ezt és nem ébredt fel idomárjára. Közben beértek a városba. Simeon érdeklődéssel telten nézegetett erre meg arra is és ha látott egy-egy különlegesen fénylő ablakot vagy utcai lámpát, áhítattal szemlélte azt meg, mielőtt továbbindultak volna. Először, talán emiatt, de nem is figyelt fel rá, hogy a lány lemarad.
- Ó, már el is mentem mellette? - fordult vissza aztán Simeon egy ilyennél és lépdelt vissza a lányhoz egy kicsit zavarban - Nem láttam a táblát - vakarta meg a fejét és nevetett rá új barátjukra - Itt laksz? Tetszik a szobád? Szép a kilátás? - kezdett el kérdezősködni és nyújtogatta a nyakát, hogy vajon melyik épület lehet az. Ha pedig Silence továbbindult, széles mosollyal haladt mellette és onnantól már odafigyelt rá, hogy tartsa a lány lassuló tempóját: biztos elfáradt ő is, meg Tengerszemet se volt könnyű hosszútávon tartani, tudta ezt ám! - Mi is volt, amikor a tenger mellett laktunk - kezdett bele újra és folytatta ezt egészen odáig, amíg végül ténylegesen is meg nem érkeztek.

by **Silence** Szer. Ápr. 03 2019, 18:12

Szép dolog, amikor az örömmel mesélő találkozik azzal, aki pedig örömmel hallgatja, anélkül, hogy rosszul érezné magát, mert nem jut szóhoz, vagy késztetése lenne félbeszakítani. Fuwa pedig pont ilyen lány, akit nem zavar ha a másik beszél, sőt, kifejezetten örül neki, mert nagyon szívesen hallgatja mások hangját.
Tényleg megijedt kicsit amikor azt mesélted, hogy a pillangó hátáról leestetek, de mikor hozzá tetted, hogy nem esett bajotok, megnyugodott, és halkan kuncogott az eseten. Nem is gondolná az ember, hogy pillangón lovagolni nem is olyan egyszerű...
Rádmosolygott ahogy megsimogattad Tengerszemet. Örült neki, hogy kicsit vigyázhat rá. Sokat jelentett ez neki, mint akire élete komoly részében vigyázni kellett.
Nem figyelmeztetett egyszer sem, hogy a polipocska alszik. Szinte meg is feledkezett róla, hogy zajban nehéz aludni, és mivel meg se rezzent a kezében tartott apróság, nem is volt mi eszébe juttassa.
Azonnal megrázta a fejét a kérdésre. Nem, még nem. Kicsit még odébb van. Csak... Nem szeretné még, hogy odaérjetek, mert akkor nem hallgathat tovább... Ebbe a gondolatba kicsit belepirul, de szerencsére kérdezel tovább, ami eltereli a figyelmét.
Felemásan bólint. Nem pont itt, de már a környéken van. Aztán bólint, hogy neki tetszik a szoba. Nincs benne túl sok minden, így nem fél folyton attól, hogy valait összetör. És nem is olyan kicsi, hogy ne legyen kényelmes benne lenni munka után, vagy ha épp pihenni szeretne.
Kérdő-kérő szemmel néz rád. Szeretné, hogy mesélj még a tengeri lakásról. A lelkesedés is látszik rajta: Nagyon szereti a tengert nézni, és csodálatosnak tartja azokat a szobákat amikből látni lehet. Főleg a naplementét.

Közben hiába a lassabb tempó, meglátja a fogadót, amiben lakik. És a bejárata közelében lévő padot is. Meg is próbálja elérni, hogy még egy kicsit maradjatok, és rámutat a padra, és mellé is lép, hogy ha beleegyeztek leülhessen, és úgy folytathasd a mesélést.

by **Simeon** Kedd Ápr. 16 2019, 23:13

Simeonban talán most először merült fel, hogy túl gyorsan kérdez és többet is egyszerre: amikor a mellette sétáló lány bólintott így, majd bólintott úgy, hirtelen nem tudta hova-mihez kapcsolni a különbséget. Meg is fájdult kicsit a feje, de mivel Silence végül továbbindult, úgy döntött, hogy biztos nem itt lakik még, vagy ha igen, talán van egy másik, hátsó bejárata is az épületnek, és arra kell menni. Persze közben folytatta a mesélést.
- Az akkor volt, amikor még nem tartoztunk bele egyetlen céhbe sem - idézte fel, ha már Fuwa szavak nélkül kérte őt rá - Mivel Tengerszem is meg én is imádjuk a tengert, így ide a negyedikre költöztünk, bár nem ebbe a részébe - mutatott körbe - Valami olcsó kellett, mert nem volt sok pénzünk és végül találtunk is egy kis szobát egy fogadóban. Onnan nem lehetett látni a tengert, de volt a harmadikon egy társalgó és onnan igen! Sokszor ültünk ott, főleg, amikor esett az eső és borús volt kint, meg szürke minden - mesélte és mivel közben már odafigyelt rá, hogy megálljon, ő is lelassított és felmérte az úticélt. Majd amikor Silence rámutatott a padra, azért még felnézett az égre, majd onnan a pad melletti utcai lámpára, és végül bólintott:
- Végülis maradhatunk. Van melegebb dzsekim, az naplemente után szokott még kelleni - mondta és fel is vette az említett ruhadarabot - Te nem fázol? - kérdezte aztán és ha a lánynak nem volt megoldása vagy ha volt is, Tengerszemig nem ért el, előhívott egy takarót és ráterítette kettejükre - Így - bólintott elégedetten és nézett le szerettel a kis állatkára, aki azóta is Fuwa ölében szunnyadt békésen - Nyugodtan szólj, ha bemennél - tette azért még hozzá, majd leült ő is. És folytatta: az esőről eszébe jutott, hogy volt egy nap, amikor eső után sütött ki a nap és szivárványban fürödtek meg a tengerben, és hogy olyat azóta nem élt át és milyen nagyszerű is volt az egész! Arról pedig valami más és megint más és ez talán reggelig is tartott volna, ha időközben Simeon el nem fárad. De egy ponton elkapta az álmosság őt is és a szemét kezdte el törölgetni, végül pedig egy ásítással felállt a padról és mosollyal vette át Tengerszemet, hogy hazaindulhassanak.
- Én... - pirult el és hívta le a menüjét - Felvehetlek a barátlistámra? Nagyon rég éreztem ilyen jól magam és Tengerszem is kedvel - nézett kérőn most ő a lányra és ha amaz igennel felelt, örömkönnyek szöktek a szemébe, úgy írta be a nevet és küldte el a felkérést. Persze még bekísérte Silencet a fogadóba és csak ott köszönt el tőle, amire már a kis polip is felébredt és egy álmos buborékkal búcsúzott el ő is. De nem végleg!
Mert tudták, hogy még egyszer, sőt nem egyszer, de találkozni fognak!

Köszönöm a játékot! Very Happy

Ezeket kérném: 2 Faeno Levél + 3 Vörös Pitypang

by Ajánlott tartalom

Nap Piramis

Nap Piramis

Re: Nap Piramis

Re: Nap Piramis

Re: Nap Piramis

Re: Nap Piramis

Re: Nap Piramis

Re: Nap Piramis

Re: Nap Piramis

Re: Nap Piramis

Re: Nap Piramis

Re: Nap Piramis

Re: Nap Piramis

Re: Nap Piramis

Re: Nap Piramis

Re: Nap Piramis

Re: Nap Piramis

Re: Nap Piramis

Re: Nap Piramis

Re: Nap Piramis

Re: Nap Piramis

Re: Nap Piramis

Re: Nap Piramis

Re: Nap Piramis

Re: Nap Piramis

Re: Nap Piramis

Re: Nap Piramis