Hermit

by **Hermit** Vas. Márc. 24 2013, 19:30

Név: Nazomeita Natsu
Nem: Férfi
Kor: 21
Kaszt: Árnyharcos

Külső: Szőke hajú, szürke szemű, mely néha lilásan csillog, 187 cm magas, kidolgozott testű, szikár férfiú. Hangja békésen mély és sima. Őszinte mosoly nem igazán látható arcán, inkább komoly a tekintete, kivéve, ha szerepet játszik, akkor nagyon kisfiúsan vagy éppen nagyon gonoszan tud mosolyogni. Ha az ártatlant játssza, tekintetétől mindenki elolvad. Ha a gonosz szerepébe búj, tekintete rémisztő, balsejtelmű, kegyetlen, aljas. Képzett a karatéban, 3 danos, illetve a késharchoz, botharchoz is igazán ért.

Jellem: Szereti magára felhívni a figyelmet. Bármit megtenne, hogy felforgassa azt a helyet, ahol ő van. Akár jót, akár valami rosszat kell tennie ez érdekében. Szívesen vidámít fel bárkit, de ha olyanja van, élvezetből hozza a frászt másokra. Hangulata hirtelen változó és szeszélyes, sosem tudni, éppen hogyan fog reagálni bizonyos szituációkra. Szinte biztos, hogy meglepő lesz a reakciója. Mindez azonban csak álca, illetve nagyon tudatos viselkedés a részéről. Alapvetően csendes, analizáló, ugyanakkor idealista is. De ezt erősen titkolja, inkább racionális érveket hoz, ha úgy hozza a sors. Szeret mindent megfigyelni, mindent a markában tartani, mindenben biztos lenni. Szereti megfigyelni az emberek különböző reakcióit a különböző történésekre, ezért játszik is velük. Ugyanakkor nem aljas, akkor sem, ha azt játssza, hogy az. Az érzelmi zsarolásoktól nem riad vissza, míg elveit tartani tudja. Ugyanakkor megszerzi, amit akar. Tudatos, szilárd és megingathatatlan. Néha kíméletlenül őszinte. Akkor is, ha utána úgy tesz, mintha csak viccelt volna. Néha azonban szemrebbenés nélkül képes más arcába hazudni. Minden grimaszát, fintorát tudatosan végzi el, szinte sosem lép ki valamely szerepéből. Szerepet játszik, miközben másokkal kísérletezik.

Előtörténet

Nem egy szerető család nevelte fel. Hét éves korában egy szerencsétlen autó balesetben meghaltak a szülei. Ő és kishúga is az autóban voltak. Ő megúszta pár karcolással, de testvére, aki akkor 5 éves volt, az intenzív osztályra került. Bár meggyógyult a kislány, utána mindig nagyon betegeskedett. Árvaházba kerültek, s Natsu mindig rosszul viselkedett, ha bemutatták egy házaspárnak, mert biztosan szétválasztották volna őket a húgával. A hugica, Mitsu mindig nagyon sokat betegeskedett, gyenge volt és halk, így őt egyik házaspár sem vállalta be, de a fiút sem, rossz magaviselete miatt. Azonban pár évvel később a kislány kórházba került, mert nem tudott kigyógyulni a tüdőgyulladásból, majd pár hónapon belül meg is halt. Natsu teljesen kétségbe esett, nem volt tovább értelme az életének. Viselkedése továbbra sem változott, így sosem került nevelőszülőkhöz. Mondhatni az utcán nőtt fel, belekeveredett bandákba, és azok csúnyábbnál csúnyább ügyeibe. Késelések, lopások, verekedések. Megtanulta, hogy senkiben sem bízhat, mert bandatársa is elárulhatja. Azt is megtanulta, hogy azt el kell vennie, ami neki kell, különben őt fosszák meg tulajdonától. Szíve lassan megkeményedett. Időközben bár az alsó osztályú iskolákba nem járt, volt egy barátja, aki megtanította az alap dolgokra, így az alsó gimnáziumba már bekerült. Mindvégig nagyszerű tanuló volt, okos volt és eszes. A tanárok nem tudtak sötét ügyleteiről, mert végig az eminens, jó fiút játszotta. Színház szakkörbe is járt, igyekezte a lehető legjobban elsajátítani a megtévesztés és színészkedés művészetét. Bizonyára remekül sikerült ez neki. De eközben a bandában a vezetővé és a legfélelmesebb taggá vált, beceneve a Hermit lett. Azért is, mert barátaival végignézett egy animét, amelyben az egyik szereplő, akit Hermitnek neveztek, nagyon hasonlított rá. Hasonlított sorsban, külsőben és viselkedésben is. Valamilyen szinten azonosult is a karakterrel, köpenyt és csuklyát hordott, amikor a bandával, vagy magányosan kódorgott. Megfélemlítette más bandák tagjait, összeverte őket, lopott tőlük. De nem kegyetlenségből, inkább csak munkából tette ezt. Sosem adott több pofont a kelleténél, sosem lopott többet, mint amire szüksége volt, vagy ami az életébe kerülhetett volna az áldozatának. Lelki megfélemlítésben sem volt határtalan. Gyűlölte egyik társát titkon, aki a lelki kínzások mestere volt. Kegyetlen és aljas volt. Hermit sosem tudott eljutni erre a szintre. De soha senki nem tudta meg, milyen is ő valójában, s mi van a múltjában. Az iskolában azt nem, hogy milyen sötét dolgokban vesz rész, a bandában pedig azt nem, hogy mi is rejlik igazából a szívében, s mennyi szomorúságot kellett átélnie. Megszokta, hogy bárhol is legyen, szerepet kell játszania, így már szinte nem is emlékszik, nem is tudja, hogy mi van benne mélyen, milyen is ő maga valójában.

Annyira belemerült a szerep-játékba, hogy ténylegesen elkezdett szerepjátékokkal foglalkozni. Lassan többet foglalkozott ezekkel a játékokkal, mint a bandájával. Legszívesebben örökre egy ilyen virtuális világban maradt volna, ahol nem érik a külvilág zavaró tényezői. A bandába újonnan bekerült egy lány, aki két évvel fiatalabb volt nála, s nagyon hasonlított Mitsura. Úgy is bánt vele, mintha a húga lenne. Egyszer ez a lány mutatta neki büszkélkedve, hogy megszerezte a Nerve Geart és a SAO játékot. Azonban Natsu volt az, aki először akarta kipróbálni. Elcsente a lánytól a készüléket és a játékot, hogy kipróbálhassa, majd elbújt egy híd alá, s ott vette fel magára, s kezdett bele a játékba.

A kezdéskor az árnyharcos kasztot választotta, úgy érezte, ez illik legjobban kedvelt szerepéhez. A SAO világa egyszerűen lenyűgözte. Minden porcikájával, érzékével élvezte, hogy ott lehet, öröme kevésbé lehetett volna ennél nagyobb. De mégis nagyobb lett, amikor Kayaba bejelentette, hogy nem lehet elhagyni a játékot, s ha valaki meghal, a valóvilágban is meghal. Ezen egy jót nevetett. Nem csak a kijelentésen, hanem a többiek viselkedésén is. Ő felvont szemöldökkel nézte a népet, hogy mégis mit művelnek ezek, hogyan hihetnek Kayabának? Egyébként csodálta e világ alkotóját, csupán azért haragudott rá, mert nem előbb találta ki ezt a játékot. Natsu bár azt észrevette, hogy nem lehet elhagyni a játékot, ezt valami hibának vette, de nem vette komolyan Kayaba szavait. Úgy vélte, ez is a játék része, vagy talán valami kísérletezés ez, hogy hogyan reagálnak az emberek ilyen helyzetben. Erre a gondolatra Hermit csak elmosolyodott, s kacsintott is Kayabára a képzeletében. Úgy döntött, belemegy a játékba, s hasonló munkába fog, mint az alkotó. Ő is meg akarja figyelni a játékosokat, hogyan élik itt a mindennapjaikat, hogyan állnak hozzá a dologhoz. Azonban ölni sosem ölt a játékban. Nem azért, mert félt, hogy talán igaz a rémhír, hanem azért, mert nagy valószínűséggel nem lehet visszalépni a játékba. Ő pedig nem érzi magát alkalmasnak, vagy tán jogosultnak ahhoz, hogy elvegye mások örömét a játéktól. Ha valaki ki akar lépni, akkor ölje meg magát. Ő nem fogja ráerőltetni másokra, hogy végezzenek a játékkal, hisz így a megfigyelendő alany is kevesebb lenne. Szívesen folytatta volna színjátékát, s korábbi megszokott életvitelét, ment volna társaságba is, azonban egy bug miatt a rendszer azonnal piros indikátorral ajándékozta meg. Így nagy ívben kerülte mindenki, sőt meg is futtatták párszor, mert börtönbe akarták zárni.
~ Fene egye ezt a nagy lelkesedést! Amiért elhiszik Kayaba szavait, képesek egyesek játékát teljesen tönkretenni azzal, hogy elzárják őket a szórakozási lehetőségektől! ~
Hermit nem gondolta, hogy azzal is tönkreteszi más játékát, ha lop, vagy befenyegeti őket, hisz ez a játék része, mindenki tudja, hogy ez benne van a pakliban. Ő úgy él ebben a világban, mintha egy szerepjátékban lenne, és ott egy bizonyos kétes személyiségű karaktert formál meg, s ki is használja minden adottságát és tehetségét ehhez.
Egy nap azonban naranccsá változott az indikátora. Úgy tűnik, nem marad örökre piros, ami jó hír. Narancs indikátorára már bármilyen marhaságot kitalálhat, apró balesetet, ami megfelelő indok lesz a színre és így majd elfogadhatják őt. Így már eljátszhatja az ártatlant is. Piros indikátora miatt nem nagyon mutatkozott eddig senki előtt, csak akkor volt társaságban, amikor nagyon szükséges volt. De most végre esélyt kapott arra, hogy valóban belekezdhessen kedvelt hobbijába. Megfigyelje, s analizálja a bolond játékosokat, akik naiv módon elhitték a fantasztikus Kayaba nagyszerűen félrevezető és manipuláló szavait.

by **Hermit** Vas. Márc. 24 2013, 20:03

Spec képesség: //bátorkodom//
Aktiváláskor fekete árny-füst-szerűvé válok, s gyorsaságom a kétszeresére nő, annyi körre, ahány szintes vagyok, de spec ponthoz mérten fájdalom érzet kerül előtérbe. Vagyis, használat alatt a fájdalom egy része visszatér. Annyi körre, ahány szintes vagyok. Minél magasabb a spec pont annál erősebb a fájdalom. 2 specpont-ig nem érzek fájdalmat.

by **Kayaba Akihiko** Szer. Márc. 27 2013, 14:31

Szia!

Az előtörténetedet elfogadom.

A legfontosabb, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor tíz (10) pontot kapnak, amit az alapra, azaz:
Élet: 1
Fegyverkezelés: 2
Erő: 0
Kitartás: 0
Gyorsaság: 2
Speciális képesség: 0

Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor azt a megfelelő topicokban megtalálhatod.

A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.

2xKezdő Kés (felszerelt, 2x0,5 erő)
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)

Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.

És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.

Itt az idő adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz küldetésre.

by Ajánlott tartalom

Hermit

Hermit

Re: Hermit

Re: Hermit

Re: Hermit