Hermit VS Tsu

by **Tsu** Kedd Aug. 13 2013, 13:23

Miután rendesen bevásároltam a nehezen megszerzett pénzemből, úgy véltem ideje lesz kipróbálni magam egy küzdelemben. Természetesen nem akartam sem túl könnyű, sem túl nehéz küzdelmet, hiszen ha túl egyértelmű a harc, semmit sem érnek a felszereléseim. Bizony elég nehéz szintemnek és ízlésemnek megfelelő ellent felkeresni, hiszen mégsem küzdhet az emberfia egy otromba tuskóval! Az már hogy nézne ki, ha az én kifinomult stílusom, egy hétköznapi durva csapkodással találkozna! Hihetetlenül undorítóan nézne ki, s ha mellé még veszítenék is!? Na, az lenne az undorító!
Aztán végül sikerült találnom egy megfelelőnek tűnő egyedet. Sejtelmesen csillogó szemet, és unatkozó arcot fedeztem fel rajta, miközben a teste is kidolgozottnak tűnik. Ráadásul egyértelműen nem a konditeremben erősödött meg az ifjú, ez pedig arról tanúskodik, hogy valamely harcművészetben jártas. Ez remek, hisz, előélete miatt mindenképpen rendelkezik valamiféle stílussal, amivel majd küzdeni fog ellenem!
Azonnal le is futtatom a keresést az illetőről. Az igazi neve Nazomeita Natsu 21 éves és ötös szintű. Tehát egykorú velem, szuper! Bár ugyanez a szintjéről sajnos nem mondható el, na, mindegy! Végül is, ahogy említettem, ha túl könnyű lenne, olyan lenne, mint egy pisztolypárbaj vízi pisztolyokkal! Nem tétováztam tovább, megközelítettem a fiút és megszólítottam.
-Üdv, Natsu! A nevem Yasutoki! Emlékszel rám? Alsó közép suli első osztály! – Várok egy kicsit, hogy hátha belemegy a játékomba, ám ha mégse az se lenne probléma, hisz legalább lesz miért neheztelnem rá. – Mondd nem lenne kedved egy jó kis párbajhoz? – Kérdem tőle, miközben már küldöm is neki a kihívást, ezzel is minél kevesebb időt hagyni a helyes döntésre.
Mikor átkerültünk a küzdelem helyszínére még egyszer megnéztem a statjaimat, hogy minden rendben van-e, majd felvettem a védekező pózomat, ezzel átadva neki a kezdés jogát. Mivel tudom, hogy erősebb nálam, hiszen magasabb a szintje, próbálom egy kicsit kiismerni a stratégiáját és lyukat keresni rajta. Ehhez pedig a legkézenfekvőbb módszer, hogyha hagyom érvényesülni a tagot. Tekintettel arra, hogy milyen kevés hpm van, valószínűnek tartom, hogy a küzdelem már a tervem eme fázisában véget fog érni, ezért próbálok majd minél gyönyörűbb mozdulatokat használni, hogy szórakoztassam a közönséget!
Mielőtt a visszaszámlálás elindult volna kifújtam a bennem feszengő levegőt, hogy testemet felkészítsem a harcra. Mikor elindult, a légzésemet próbáltam hozzáigazítani a várt harci ritmushoz. az adrenalin szintem az átlagoson volt, hiszen tudtam ez nem egy vérre menő küzdelem, mi több, még csak nem is valódi, a sérüléseim mind generáltak, így pedig az egész ügy nem izgatott annyira, mint amennyire kellett volna!

by **Hermit** Kedd Aug. 13 2013, 14:12

* Hermit nagyban ücsörgött a főtéren a szökőkútnál. Már régen időzhetne más merre is, de valahogy ezt a helyet kedvelte meg igazán. Meg itt könnyebb kis prédát szerezni. Magasabb szinteken könnyen elpáholhatnák. De most nagyon unatkozott. Nem volt rajta a köpenye, s alakot sem váltott. Csak ült a szökőkút peremén, s lustán bámulta az embereket. *
~ Hova sietnek ezek állandóan? Ha valaki legalább sétálgatna... vagy pihenne! De nem! Mindegyik magabiztosan tart valahová. Ezeknek mindig van valami dolguk. Nem is tudják, mi az a kikapcsolódás? ~
* Lesajnálón sóhajtott egyet, de ekkor valaki elé állt. A mondandója a srácnak kicsit lesokkolta. Nem. Nem emlékezett a srácra egy cseppet sem. Pedig neki aztán jó az arcmemóriája, főleg, hogy a tanuláson kívül, és mások agyonverésén túl azzal foglalkozott, hogy követett másokat, s megfigyelte, mit csinálnak. Mindenkit! De ezt a srácot... Yasutokit vagy kis sosem látta!*
~ Honnan a fenéből tudja a nevem?! ~
* Soha senkinek nem mondta meg itt. Furcsán, elemezgetve nézte a fiút. Rühellte. Agyon akarta verni. Ez egy kis rohadék, biztos volt benne! Fogalma sincs, miért húzta fel magát ennyire a fiún, talán... mert olyat tett, amihez senkinek, senkinek nem lett volna joga! Kimondta a nevét. De dühét visszafogta s elmosolyodott tökéletesen bájos mosollyal. *
- Hát persze, hogy emlékszek rád! Jó haverok voltunk!
* Mondta végül. Majd a kérdésre is felelt.*
- Dehogynem! Párbajozzunk.
* S el is fogadta a felkérést. Majd felállt. *
- De nem szeretnék itt senkit sem zavarni. Menjünk oda.
* S már mutatott is egy kis utcácskát, ami elég elhagyatottnak tűnt még így napközben is. Ha nem is akaródzott volna a fiúnak elindulni, ő nem foglalkozott vele, elindult, s bement az utcába. Ha a srác tényleg KT-zni akar vele, akkor kénytelen lesz követni. Bemegy az utcába mélyen s megvárja társát. Amikor az megjelenik, s felveszi védekező állását, Hermit még mindig lazán áll. Fogalma sincs az illető szintjéről, de reménykedik, hogy nem magas. Mindeközben, ahogy visszafogta dühét, az mégis csak egyre inkább utat akart törni magának. *
~ Mindjárt... mindjárt.... ~
* Majd a 60 másodperc véget ért. Hermit maximális sebességgel azonnal lerohanta a srácot. Elő sem vette fegyverét, puszta kézzel megragadta Yasutoki nyakát s a falhoz passzírozta. Másik kezével a fiú mellkasán tartotta a kezét, hogy ne tudjon mozdulni. Nagyon közel volt az arca a másikhoz, orruk majdnem összeért. Kegyetlen, gyilkos tekintettel meredt a másiknak a szemeibe. Hangja mély s nem túl sok jót ígérő volt.*
- Honnan tudod a nevem?! S ki a fene vagy?! Te rohadék, ha megmered bárkinek is mondani a nevem, elevenen tépem ki a szíved pixeldarabkáit!
* Szemei lángoltak a gyilkos dühtől, szorítása nem engedett. Bár olyan erőset nem szorított, hogy HP-t veszítsen a másik. Pusztakézzel is 4et sebezne ellenfelén. *

by **Tsu** Kedd Aug. 13 2013, 16:07

A srác bevette a trükkömet, legalábbis igen csak ennek adta jelét. Természetesen már találkoztam ezelőtt is hozzá hasonlókkal, így nem is lepődtem meg az úr hiúságán. Azonban valahogy mégis többet vártam tőle, hisz oly’ sok ember közül választottam ki. Esetleg legközelebb inkább nem az izomra, s a lesújtó fejekre megyek, hanem inkább csak egyszerű szimpátia alapján fogok kutatni. Na, mindegy már elfogadta a kihívást, nincs lehetőség a megfutamodásra, de ha lenne, sem próbálkoznék ilyesmivel.
Az idegen, mert, hogy ugye igazából az, egy kihalt utcára vezetett. Már ez is gyanúsnak tűnt, ám nem akartam belegondolni, hogy tervembe hiba csúszott volna, így egyszerű véletlenként fogtam fel. Na, meg úgy egyébként sem akartam meggyanúsítani az urat avval, hogy át akarna verni, hiszen egyértelműen én vagyok az, aki játszadozik vele!
Feltűnő volt, hogy még a visszaszámláláskor is csak állt, nem vett fel semmiféle pózt, ami kissé idegesített. Hiszen direkt azért álltam ki ellene, mert azt hittem van valamiféle tapasztalata a harcról, ám úgy tűnik nincs. Tévedésem egy kissé felingerelt, ám én már elég erős voltam mentálisan ahhoz, hogy ne foglalkozzak egy ilyen aprósággal.
A férfi őrült módjára kezdett el rohamozni, kés nélkül hihetetlen sebességgel. Egyértelmű volt, hogy haragból támad, hisz ha valamiféle taktikai megfontolásból csinálja, akkor nem forog vérben a szeme. Ötletem sem volt, arról, hogy miért haragudhat ennyire, talán rájött volna, hogy csak egy csapda áldozata, vagy mindvégig tudta, s csak engem ültetett fel. A sértődöttségem lépett egy szintet, emiatt pedig egy pillanatnyi kihagyásom volt, aminek hála sikerült elkapnia a dögnek!
A falnak szorított, s a mellkasomat nyomta, hogy még kevésbé tudjak mozogni. Ismerős volt a helyzet, hiszen rengeteg embert tartottam fogva jómagam is, így kismillió alkalmam volt észrevenni ennek a helyzetnek a gyengéjét. Bár, még hagytam, hogy végigmondja az extra rövid monológját, utána már támadásba léptem. Lábamat a falnak támasztottam, s egy kis lendülettel erőből tökön rúgtam. Ennek a helyzetnek az alapja az, hogy az áldozat nem mer kötekedni a támadóval, s ráadásul még pánikba is van esve a hirtelen kényszerhelyzet miatt. Én viszont sem megzavarodva nem voltam, sem pedig nem féltem.
Miután Hermit ágyék tájékon érzett fájdalma miatt engedett a szorításán én a késemmel vágtam felé, amelyen gyenge lassító méreg volt. Ha elsőre nem sikerült, akkor addig próbálkoztam, amíg össze nem jött, vagy éppen túl távol nem került az fiú.
- Nos, drága Natsu, az, hogy mire használom fel a rólad szerzett infókat, csakis rajtad áll!- Felelem neki a mozdulatsorom végeztével, majd rákacsintottam egyet, s ismételten védekező pozíciót vetem fel. Nem értem, hogy miért foglalkozik ennyit, azzal, hogy tudom a nevét. Talán azt hiszi, hogy többet is tudok róla. Az remek lenne, hiszen ebben az esetben, akár meg is zsarolhatom a tudásommal, így pedig szert tehetnék egy megfelelő zsoldosra! Hiszen jómagam még igen csak gyenge vagyok, így pedig elég nehéz lesz világuralomra törni!

by **Hermit** Kedd Aug. 13 2013, 16:24

* Milyen kár, hogy nincs a SAO-ban fájdalom! Vagy talán milyen szerencse? Ez a tenyérbemászó képű ficsúr már jajongana Hermit szorításán. Az a srác meg valami olyan ostobaságot követett el, amin Hermit nagyon meglepődött. Középsőn rúgta. *
~ Ez most komoly?! ~
* Korábban is látszott a ficsúron, hogy nincs berezelve Hermittől. Bár a csuklyás srácnak ez volt a terve, hogy megfélemlítse ellenfelét, nem ez volt minden terve. Ha nem ijed meg a kis rohadék, akkor majd péppé veri. És ha akkor sem, akkor újra, meg újra péppé veri. Hermit elengedte a fickót, amikor az tökön rúgta, de nem a fájdalom miatt, hanem már elmondta a maga mondandóját. Valamint azért is, mert érezte, hogy megvágták. Ráadásul egy kicsit be is kábult tőle.*
~ Lassító méreg... ~
* Nem zaklatta fel. Amúgy is a srác reakciójából ítélve sokkal gyorsabb Hermit. A kis féregnek még kedve volt visszaszólni. Hermit arcára gonosz vigyor került. *
- Igazán?!
* Megint nekifutott, bár nem volt túl messze ellenfelétől, s pusztakézzel megpróbált beadni neki egy öklöst. Bár a srác megsebezte, nem tűnt súlyosnak a HP veszteség, így nem félt a közelségétől. Milyen kár, hogy nincs fájdalom! Milyen kár, milyen kár! Mert most Hermitet egy csöppet sem érdekli, hogy netán már véget ért a küzdelem. Ő megragadja a srácot és újra és újra beboxol a képébe. A dühítő az volt az egészben, hogy biztos, hogy rossz szándékkal közelített felé ez a régi "barát", hisz hazugságot ki talál ki jó szándékkal? Jó, jó, Hermit kicsit más. Se nem jó, se nem rossz szándékkal hazudik, egyszerűen csak azért teszi, mert neki így tetszik. De azzal nem árt senkinek. És most elege volt. Miért akadt ki igazán? Mi is az igazi ok? Hisz nem valami titkos név ez. Nem egy olyan, amit a szerettei ejtettek ki csak a szájukon. Mégis... igen, talán azért, mert a régi világhoz kötötte, amelytől oly annyira szeretett volna már véglegesen elszakadni. *

by **Tsu** Kedd Aug. 13 2013, 17:19

Sikerült megvágnom a férfit, így pedig kicsit belassult az, ez pedig egy hatalmas előny lehet jó ideig, hiszen így majd nem tud olyan könnyen sarokba szorítani, ahogy az imént tette. S lesz egy kis időm levegőt venni is. Bár ha igazi környezetben küzdenének, már biztos a földön fetrengene a csávó, itt ebben a művilágban jobb pontokkal rendelkezik az ellen. Kicsit zavaró tudni, hogy egy efféle marhaság miatt vagyok hátrányban azonban, nem volt más lehetőségem igazodnom kell az itteni szabályokhoz.
A beszólásom szíven ütötte a tagot, ami előtt továbbra is csak értetlenül álltam. Talán nem szereti a szüleit, aki nekik adták a nevét, vagy egyszerűen nem szereti, ha azon a néven szólítják, ahogy a családja s barátai? Jó lenne ezt is kideríteni, azonban képességem sajnos nem hat ki idáig, egyelőre!
Az immár nem is olyan sebes tag újból közvetlen támadásra szánta el magát, azonban továbbra is fegyver nélkül. Ennyire alábecsülne!? Felháborító és polgárpukkasztó!? Már-már kezdett elkapni a düh, amikor egykori mesterem szavai csüngtek a fülembe. Azok a szavak, amelyeket mindig elmondatott velem, amikor hatalmába kerített valami. „Ha nincs hidegvéred, a mozdulataid feleslegesen hevesek lesznek, és több hibát fogsz véteni! Ahhoz, hogy végezhess, egy emberrel erős akaratra van szükséged, amellyel ura lehetsz az egész testednek, s lelkednek! Ha ez nem fog sikerülni, halott vagy!?” Kicsit hiányzott az öreg gyengéd fülpöckölése, az efféle szövege után, ám most nem foglalkozhattam ezzel. Sokkal fontosabb dolgom volt.
A felbőszült támadó első csapása elől még ki tudtam térni, azonban a második már betalált. Természetesen az egészből nem éreztem semmit, hiszen ebben a gyatra környezetben nincsen fájdalom. Mégis ki volt az a marha, aki ezt az opciót bevezette. Így az egész olyanná válik, mint egy rossz pankráció! Nem, tévedtem, még annál is rosszabb!
Az előző hibámból újabb következett, s még egy ütést bekaptam. Azonban itt úgy tűnt, hogy az ellenfelem megállt. Lehet, hogy kifáradt, vagy csak megunta a sorozatot, nem tudom, az biztos, hogy a helyében addig folytattam volna, amíg betalálok. De hát szerencsére nem én vagyok a helyében.
Kihasználva a kilengését, amint feleszméltem egy vágást indítottam meg felé. Majd még egyet, s ha betalál valamelyik, ha nem hátrálni kezdek, hogy kicsit kifújhassam magamat. Igazából igencsak egyértelmű a küzdelem kimenetele, de nem tehetek mást, minthogy végigharcolom ezt a néhány percet. A legjobb az lenne, ha találnék egy olyan frontot, ahol én vagyok a jobb, ám egyelőre ez még felfedezetlen számomra.

Spoiler:

by **Hermit** Kedd Aug. 13 2013, 18:11

* Három ütést próbált beadni Yasutokinak. Ebből csak kettő sikerült, de így is kicsit megkönnyebbült. Kiadta a dühét,s fel is ébresztette, hogy ez nem pálya, nem így oldja meg a dolgokat. Nem mintha az elveit sértené a verekedés, mert nem, csak tudja, hogy mivel fájdalmat itt nem lehet okozni, ezért azzal nem győzhet meg senkit. Itt a szintek, és a sebzési pontok adják a hatalmat és a meggyőzési lehetőségeket. Elfáradt, hisz nem túl sok a kitartása. Hátrált, hogy pihenjen, de elkésett. Találat érte ismét. De a következőt már ki tudta védeni. Ahogy hátrált ellenfele is, fújt egy párat, majd elmosolyodott.*
- Mint valami ostoba gyerekek.
* Majd elkezdett nevetni. Nevetett egy jó darabig. Olyan szívből feltörő volt. Majd abbahagyta, s vigyorogva nézett a srácra, majd elővette késeit. *
- Talán kezdjük elölről a bemutatkozást.
* Nekiiramodott, s máris megpróbálkozott egy duplavágással. *
~ Fogadjunk, hogy kiakasztja ez az egész! ~
* Közben önmagát próbálta lenyugtatni, ami szépen lassan sikerült is. Eldobta elméjéből a felesleges gondolatokat. A flash képek már többé nem jelentek meg otthonáról, húgáról, az iskoláról. Megacélozta magát mentálisan, de lelkileg is. Elzárta az érzelmeimet, s most már az ellenfele egy hidegfejű, de határozott és kegyetlen mozgású fiút láthatott maga előtt. Hermit büszke volt cseppköveire. És tudta, hogy minden második vágásnál ellenfele ereje csökken. Ez volt szép az egészben. Hermit tekintete üressé vált, mintha nem lakozna benne lélek. Mozdulatai gépiesek, de pontosak voltak. Ha nem is találta el ellenfelét, akkor is, karatetudása meglátszott mozdulataiban. Nem akarta kímélni a fiút, de már bosszút állni sem. Csak tudni akarja, honnan tudja az a nevét.*

Stat:

Spoiler:

by **Tsu** Kedd Aug. 13 2013, 19:10

A fiú mintha megnyugodott volna a két bevitt találat után, talán ezért is sikerült nekem is bevinni egy találatot. Amikor mind a ketten meghátráltunk, sokkal nyugodtabb lett a levegő. A harc zajai elcsendesültek, s minden olyan békéssé vált. Egyértelmű volt, hogy már nem fog soká tartani a küzdelem. A köztünk lévő szikrázó kapcsolat enyhülni látszott, olyannyira, hogy az ifjú még egy gyenge poént is elhintett. Nem nevettem, egyrészt mert, nem találtam viccesnek, másrészt, mert még mindig bennem volt a gőg, hogy egy hozzá hasonló senki problémát okoz nekem.
Ő maga viszont jót derült rajta, ez volt az a pillanat, amikor támadnom kellett volna. Azonban túl messze volt, mire odaértem volna hozzá, valószínűleg már végzett volna, s talán még rosszabbul járok, mintha a helyemen maradok. Enyhén ingerlő volt hallani a kacagó ellenfelemet, de miután az Öreg szavai nyugalomra intettek, nem tudott már semmi sem kihozni a ritmusomból.
Miután végzett, az egész küzdelmet egy másik pontról folytatta. Végre elővette a fegyvereit, ami nekem csak rosszat jelenthetett. Elvégre mindeddig is, alig-alig volt esélyem ellene, csakis a hibái közepette tudtam találatot bevinni. Így viszont, hogy már komolyan vesz, egyértelmű, hogy az efféle védelmi hézagok is sokkal ritkábban fognak előfordulni.
Ahogy pedig előkerültek az eszközök nem tétovázott támadásba lendült, ez pedig számomra csak rosszat jelenthet, hiszen, ezelőtt is jó sebzése volt, nekem pedig már a páncélom is kifogyóban van. Az egyik vágását még sikerült hárítanom, azonban a másik betalált, s így még éppen hogy maradt elég életpontom, ahhoz, hogy ne érjen ezen a ponton véget a harcunk.
A legjobb az lenne, ha most feladnám, s addig, amíg ilyen higgadt, gyorsan eltűnnék előle, ezzel elkerülve a kellemetlen kérdezősködést, vagy akár a kivallatást. De hát, én nem olyan családból származom. A vallatásnak még a fájdalommal együtt is ellenállok, nem hogy egy efféle gyenge világban. Ha pedig kérdéseket tesz fel, azokra nyugodt szívvel válaszolok.
Immár nem vitatható, hogy a vesztes én leszek, mert már elég egy vágás, vagy akár egy ütés, ahhoz, hogy elveszítsem a küzdelmet. Az pedig, hogy úgy veszítsem el a párbajunkat, hogy közben alattomos módon védekezek, nem nekem való! Inkább veszítek emelt fővel, s úgy, hogy közben megnehezítem a támadóm győzelmét! Mikor erre az elhatározásra eljutottam még utoljára kifújtam a levegőt, s mindenemet beleadva kezdtem rohamozni, immár az sem számított, ha összeesek a fáradtságtól!

Spoiler:

by **Hermit** Kedd Aug. 13 2013, 20:15

*Gyönyörű volt a látvány. Bár egy vágás nem ért be, a másik igen, s olyan folyékonyan csúszott a zöld életcsík a sárgába. Hermit tudta, hogy már győzött is. S nem akarja elereszteni a fiút. Hagyta, hogy az, mikor rájön kudarcára, utolsó erejével még támadjon. Hermit várt, várt és várt, s hagyta, hogy elérje a penge. De ekkor ő is vágott. Hagyta, hogy elérje a penge, hisz akkor ilyen közelségben nem tévesztheti el a vágást. Hosszan vágott, nem pedig szúrt, úgy, hogy megpróbálta levágni ellenfele karját. Akár sikerült, akár nem, végül megragadta ellenfele nyakát, s egy mozdulattal a földhöz nyomta, s rálépett a nyakára. A jelzés már megjelent mutatva, ki a győztes és ki a vesztes. Közel hajolt, s az egyik pengét a fiú homlokához nyomta. Bár most már sebesülést nem okozhat, de a fegyverekkel ütve nagyobb erőhatást fejthet ki, s messzebbre ütheti a fiút, mint pusztakézzel. Így szólalt meg teljesen nyugodtan, hideg hanghordozással. *
- Mond... Honnan tudod a nevem?
* Közben elöntötte valami kéjes öröm, hogy ő az, aki sakkban tartja áldozatát. Ő a győztes, s megint levert valakit, megint a nyakán állhat valakinek, s megint fenyegetőzhet a pengéjével. Tudja mi ez. Vérszomj. Amit sokszor próbált féken tartani. Több-kevesebb sikerrel. Összeverni, megkötözni, kihallgatni... Ezek a képek villantak be elméjébe. A kérdés után a gondolatokra és az érzésre aljas vigyor jelent meg szája szegletében. Arra gondolt, ha ez a valóság lenne, átvághatná a torkát. Különös érzés a gyengéket tiporni. Egyszerre ad hatalmat és magabiztosságot, s egyszerre érzi magát az ember a legalantasabb féregnek. *

//Bátorkodtam azt is leírni, hogy talált a vágás. A halál-koronás kockát arra dobom, hogy sikerült-e levágni a karod vagy sem. //

by **Kayaba Akihiko** Kedd Aug. 13 2013, 20:15

The member 'Hermit' has done the following action : Kockadobás

'2 oldal halál/korona' :
Hermit VS Tsu 4766597959_9de1fd561c_s

by **Tsu** Kedd Aug. 13 2013, 21:26

Talán direkt várta meg, hogy én lendüljek támadásba, talán ő maga is meg akarta adni a kegyet, hogy úgy végezzem be, hogy előtte volt, egy apró siker élménye, amely arról tanúskodik majd a jövőben, hogy volt esélyem. A pengém elérte az ellent, aki egyértelműen taktikai céllal engedte be a csapást, hogy ezt kihasználva közvetlen közelről holt biztos vágást ejtsen rajtam. A kezem majdhogynem leesett a helyéről, épp hogy csak a Szent Lélek akarata tartotta egyben a testemmel a végtagot.
Azt reméltem, hogy ennyivel végeztünk, azonban természetesen nem. A küzdelem elején uralkodó düh nem foszlott el, csupán lappangott az úrfiban. Nem is lepett meg annyira a dolog, mint ahogy vártam. Miután átejtett a trükköm kivitelezése közben, már semmin nem lepődök meg vele kapcsolatban. Akár még azt is elhinném neki, hogy titokban lány, azonban nem hiszem, hogy efféle titkokat hordozna magában a zord külső.
A férfi ismét elnyomott, amelyből arra következtettem, hogy újbóli próbálkozás következik a kihallgatásom szándékából. Szeméből egyértelműen olvastam ki azt, ami már oly sok táramat, s néha még jómagamat is gyötört. A kórt, amely megfertőzte az egész gyilkos társadalmat, a vérszomj. Ugyanakkor volt még benne valami. Talán egy kis felsőbbrendűségi érzet. Igen, minden bizonyal az. Hiszen, ha nem lenne olyan érzése, hogy egyértelműen erősebb nálam, akkor ez a vérszomj sem jelent volna meg ennek a balféknek az arcán.
Milyen ostoba! Ha meg lehetne félemlíteni, akkor már az elején válaszoltam volna neki a kérdésére. Erősen elgondolkodtam azon, hogy röhögök rajta egy jót. Az eszem azt súgta, hogy ne tegyem, viszont az ösztöneim, s minden porcikám azt akarta, hogy olyan hangosan nevessek, ahogy csak bírok. És hát végül a porcikáim győztek. Olyan hangos hahotázásban törtem ki, amelyet, még a 2. szinten is hallottak. Már az egész torkom beleborzongott az éktelen ricsajba, ahogy végeztem. Rövid ideig még levegő után kapkodtam, majd az én arcomon is aljas vigyor terült szét.
- Tudom. – Feleltem röviden, s tömören, de folytattam. – Tudom, mert megtehetem, Natsu! - Folytattam fenyegetően, majd szünetet tartottam. – Most azt gondolod, hogy sakkban tartasz ugye? Milyen kiábrándító! Tudod azért hívtalak ki téged, mert stílusosnak, s a többi embernél bölcsebbnek tűntél.- Egy lesajnáló mosollyal jutalmaztam a kedves „idegent”. – Ugyanolyan ostoba vagy, mint a többi, kibírhatatlan társad! Azt hiszitek, azért, mert magasabb szintűek vagytok, azt tehettek, amit akartok, s mindenki készségesen válaszol a kérdéseitekre!? Milyen idióta gondolat!? – Itt is ejtetem egy rövid, velős kacajt, hogy érezze a törődésem. – Tudod az igazi világban átéltem számtalan kínzást, s nem egy emberrel végeztem. Más vagyok, mint a többiek, az idegeim olyan kötelekből vannak, amelyeket nem hogy te, még egy isten sem tudna elszakítani! Ha azt képzeled, hogy ha itt szarakodsz velem órákon át készségesebb leszek, nagyot tévedsz!? Ha valamit el akarok mondani akkor elmondom, de ha olyasmit akarsz tudni, ami nem tartozik rád, akkor ahogy említetted „Elevenen tépheted ki a szívem pixeldarabkáit!”- Gúnyoltam ki a ficsúrt, miközben az idézett részt az ő hangját utánozva próbáltam kiejteni. Majd monológom végeztével egy újabb hangos kacajt ejtetem meg.

Spoiler:

by **Hermit** Kedd Aug. 13 2013, 22:07

*Hátborzongató volt. A férfi kacajba kezdett. Nem volt idegen Hermit számára. Ő is nevetett, amikor Saya megmutatta neki e világ "valódi" alakját. De ez a kacaj mégis más volt. Nem védekezési mechanizmus volt. Nem csupán egy őrültnek tűnt feszültséglevezetés. Egy darabig tartott ez a nevetés. Hermit közben nem mozdult, a pengét még mindig a fiú homlokához nyomta. *
~ Tudja, mert megteheti... ~
*Próbálta a szavakból, a hallottakból összerakni a puzzle kirakósait. Bár nem volt benne biztos, hogy ez az igazság, de el tudja képzelni Kayabáról, hogy ilyen képességet adjon valakinek. Ha Saya azt a furcsaságot kapta, akkor ez a görény is kaphat különös képességet. De ebben nem volt biztos, de egyre inkább érezte, jobb, ha nem is érdekli az igazság. Egyáltalán nem zavarta, hogy ez a fickó a többiekhez hasonlította. Persze, ha annyira odalenne a büszkeségéért, akkor zavarhatná, hisz ő maga is lesajnálja az emberi fajt. Gyengék... De ennek az idiótának volt még mondandója, ami meglepő volt, de Hermit nem mutatta ki csodálkozását. Ez egy gyilkos... aki ki is van képezve a kínzásokra. Ha lenne is ebben a világban fájdalom, ez ellen az ember ellen semmit sem tehetne vele. Menthetetlen. Egy őrült pszichopata, aki talán jobb lenne ha lezuhanna egyik szint szélén, s beleveszne az örök sötétségbe. Egy darabig csöndben volt a szavak után. De aztán felemelte társát a földről, majd egy hatalmas lendülettel a tőrrel együtt a fiú mellkasa felé ütött úgy, hogy az repült pár métert a védőburoktól. Felegyenesedett pózából, majd határozottan, halál nyugodtan így felelt.*
- Talán majd máskor.
* S elhagyta a sikátort. Ha ellenfelének eszébe jutna utánamenni, már nem találhatná meg. Teljesen elvegyült a tömegben úgy, hogy senki nem mondhatná meg, Hermit valaha ott járt-e. *

//Részemről ennyi! Köszönöm a játékot! Smile

//

by **Cardinal** Csüt. Aug. 15 2013, 21:54

Ossu!

Érdekes párbajt vívtatok, bár nem volt túl hosszú, így csupán 20 xp-t és 60 aranyat tudok adni. Ügyeljetek a feltételes módú támadásra Smile

Lezárom a küzdőteret!

by Ajánlott tartalom

Hermit VS Tsu

Hermit VS Tsu

Re: Hermit VS Tsu

Re: Hermit VS Tsu

Re: Hermit VS Tsu

Re: Hermit VS Tsu

Re: Hermit VS Tsu

Re: Hermit VS Tsu

Re: Hermit VS Tsu

Re: Hermit VS Tsu

Re: Hermit VS Tsu

Re: Hermit VS Tsu

Re: Hermit VS Tsu

Re: Hermit VS Tsu