Hermit és Saya

by **Saya** Szer. Aug. 07 2013, 23:59

Hugi, tudod, mit nem döntöttünk még el? Hogy kié legyen a hajnal meg az alkonyat! Hisz a nappalok az enyémek, az éjszakák meg a tieid, legalábbis ha jól viselkedsz. ˇ^ˇ

Most viszont alkonyat van. Az akkor mindkettőnkké?
~Ahogy az kívánod, Úrnőm~
Elfintorodom. Hugi, ne beszélj ilyen gúnyosan, nem szeretem. Nem az úrnőd vagyok, hanem a nővéred, és nem várom el tőled, hogy isteníts vagy hogy is hívják az ilyet. Érted?
Megint furcsa érzéseket mutatsz ki. Mintha váltogatnád a színeidet, olyan érzés, vagy bizonytalanul tapogatóznál a csápjaiddal. Ne nevess, én tényleg úgy érzem, hogy csápjaid vannak az agyamban, és azzal irányítasz meg osztod meg velem az érzéseidet. Tudod, olyan, mintha te is olyan valami lennél, mint amivé az emberek válnak a Schizophrenia alatt.
~És honnan tudod, hogy én nem egy olyan szörny vagyok?~
Onnan, hogy halványan emlékszem rád. Meg nem úgy nézel ki, mikor visszavonulok hozzád, abba a palotádba, ahova először is vittél. Ott szép szőke hajad volt, meg piros ruhád, meg éles fogaid.
Jaj, hoppá. Oda kéne figyeljek, különben leesek. Upszi^^;
Miután visszanyertem az egyensúlyom, megint lóbálom a lábam nagy-nagy semmi felett. A színt szélén ülünk, ilyen teraszos, nagyon szép, és úgy húsz perce járt itt valaki, aki aztán leugrott, és még nem pattant vissza. Most azt várom, hogy mikor teszi.
Amúgy nem látni az alját, csak felhőket, meg a végtelen eget, ami most narancssárga az alkonyattól. Szerinted az égben nagy festékesvödrök vannak, és úgy színezik át őket?
~Gyermeki képzelet. Nincs is nála ostobább dolog a földön.~
Ne mondj ilyeneket, te is gyerek vagy még, fiatalabb vagy nálam.
~Még mindig nem tudom, ezt honnan veszed.~
Hát onnan, hogy a nővérednek szólítasz.
~*sóhaj*~

by **Hermit** Csüt. Aug. 08 2013, 08:08

*Sokáig visszavonultságban élt. Nem nagyon mutatkozott, persze a szokásos sétáira mindig elment alkonyatkor is és hajnalban is. Most is ezen a sétáján van éppen, csak most messzebbre is elcsászkált. Elment egészen a szintnek a széléig, s ott meglátta azt a lányt, akit egy ideje keresett. Bár visszavonultságban élt egy ideje, úgy döntött, ideje változtatni egy kicsit. Főleg, hogy sok minden megváltozott az életében. Elvesztette a képességét. Pedig milyen jó volt száguldozni! Bekapcsolni a dupla sebességet. Most ez nincs... egyáltalán nincs. De kapott helyette valami mást. Mintha Kayaba tényleg figyelné őt. Mintha ez egy ajándék lenne arra, hogy... könnyebben tudjon kémkedni, könnyebben érje el azt, amit akar, könnyebben használjon ki másokat. Keserédes mosoly húzódott végig szája szegletén, mikor meglátta azt a lányt, akiről már egy ideje tudja, hogy hányas szintű, s milyen kasztban van. Máskülönben nem szokott olyanokat piszkálni, akiket nem ismer ki előtte, mert ő húzná a rövidebbet. Bár alkonyat van, és sétál, mégis, az egyik épület mögött alakot vált, nem a csuklyás férfi szerepét szeretné most játszani. Más ötlete támadt, s felvette egy bombázó vöröske alakját. Úgy tudja, meghalt már. Amikor választhat az alakok között, kiírja a rendszer, hogy él, vagy meghalt-e a test eredeti hordozója. *
~ Milyen kár. Pedig szép nő volt. Legalább örülhet a szabadságának, én meg továbbélhetek benne. ~
* Ismét eleresztett egy mosolyt, de ez most gonosz volt. Hatalmas vörös hajjal,
Piros ruhában jelent meg, s úgy lépkedett, mint egy határozott, becserkésző nő. Megállt a lány mögött. *
- Mielőtt ugranál, kérlek add át nekem a vagyonodat, fegyvereidet és egyéb kiegészítőidet!
* Ha hátranézett a lány, akkor ő rávillogtatta szemeit. Tekintete fenyegető és kihívó volt, s arcán ott volt egy álnok, magabiztos mosoly.*

Spoiler:

by **Saya** Csüt. Aug. 08 2013, 12:05

- Mielőtt ugranál, kérlek add át nekem a vagyonodat, fegyvereidet és egyéb kiegészítőidet!
Kíváncsian fordulok hátra, jobban megszorítva a kő szélét, hogy ne essek le féloldalasan. De szép vörös haja van. Mint a te szemeid, Hugi. De mégis miről beszél?
~Azt hiszi, te is le akarsz ugrani.~
Jaaa. De miért?
~Szerinted?~
-Én nem akarok leugrani. -válaszolom végül, magamban fintorogva a Hugi gonosz hanglejtésén. Jól van na, hát honnan tudhattam volna? Csak a te fejedbe látok bele, másokéba nem. És ne gyere azzal, hogy teljesen egyértelmű a dolog: ők se látnak az én fejembe, nem tudhatják, mit akarok. Vagy hogy te mit akarsz, ami sokszor olyan gonosz dolog, mint például megenni őket. Amúgy is Hugi, miért akarsz te mindig mindenkit megenni?
Jaj.
És mi van, ha le akar lökni? Olyan furán mosolyog meg villog a szeme, mintha sántikálna valamiben. Átlendítem a lábam a kő fölött és lehuppanok a földre, hogy ez lehetőleg mégse történjen meg. Aztán megint a nőre nézek és mosolyogva vállat vonok.
-Nekem úgysincs semmim. Csak amit az elején kaptam. -tárom szét a kezeimet, majd visszaejtem őket a testem mellé. A Hugi megint morog, hogy ne mondjak már ilyen sokat, de hát ezzel mi lehet a baj? Azt, ami nekem van, azt mindenki megkapta az elején, akkor miért vennék el másokét? Nem értem, de talán nem is akarom megérteni. A felnőttek világa olyan furi meg gonosznak néz ki, meg nehéz. Viszont itt legalább dolgozni nem kell és több mindenkinek a szabadideje, elvégre mégis csak egy játék, nem igaz? A mi világunk, csak a Kayaba alkotta meg végül, hihihi.

by **Hermit** Csüt. Aug. 08 2013, 13:19

*Különös látvány volt, ahogy a kislány megfordul, a követ szorítja, és felel. Hermit elmosolyodott. *
~ Milyen kis szende... ~
* Követi tekintetével a lányt, ahogy feláll, s jelzi, hogy őneki bizony semmije nincs. Hermit, vagy most inkább Hypnose, fújt egy nagyot, s mint aki azt mondja, ez a hajó is elment, legyintett egyet, s vágott egy gúnyos grimaszt. *
- Tudhattam volna. Az olyan kislányok, mint te, nem elég bátrak ahhoz, hogy küzdjenek. Talán fél éven át sírdogáltál a kis szobácskádban?
* Kérdezte a lányhoz közel hajolva. Majd lesajnálóan elmosolyodott. *
- Ch... mindenki ugyanannyi eséllyel kezdte, de a te hibád, hogy még csak ott tartasz, ahol...
* Csípőre tette egyik kezét, a másikat hanyagul hagyta lógni oldala mellett. Megdobta haját, s hetykén nézett a semmibe.*
~ Persze az meg az én hibám, hogy ott tartok még csak, ahol épp vagyok. ~
* Megint sóhajtott egy nagyobbat. Majd a lányra nézett, s ferdén elfordította a fejét, úgy nézte a lányt, mintha elemezné. *
- Lenne értelme veled küzdenem? Nem taposlak el, mint egy bogarat?
* Teljesen érzelemmentesen, objektíven, elemzően beszélt most, s talán pont azért lehetett fájó a lánynak. Ha egyáltalán érzékenyen veszi az ilyen beszólásokat. Hypnose a lány szemébe nézett, s várta a reakciót teljesen komoly tekintettel. *

by **Saya** Csüt. Aug. 08 2013, 13:41

...
~Legyen mozdulatlan az arcod. Mosolyogj. Az ilyeneket idegesíti, ha nem kezdesz el sírbakolni. Nyugalom~
De nagyon gonosz dolgokat mond, Hugi. Én sosem akartam úgy fejlődni, mint itt sokan mások, tudod jól. Mi csak...
~Tudom, de ugyanezt Ő nem tudja. Csak egy hülye imposztor, aki harcot akar kicsikarni belőlünk. Ne rezzenj össze! Nos, mit választasz? Te vagy én?~
Megígéred, hogy nem ölöd meg? Megígéred, hogy nem bántod nagyon.
~Megígérem. Mégpedig azért, mert ez most engem is felidegesített. Mégis mit képzel? Azt hiszi, mindenki a fejlődésért lépett a játékba? Meg mégis mit vár egy olyan kislánytól, mint te? Saját árnyékodtól megijedsz, nem hogy egy nagyobb mobtól.~
Érzem a Hugi dühét, ahogy toronyként emelkedik egyre magasabbra és magasabbra. Nyugalomra intem, mire picit összébb húzza magát, miközben mosolyogva hallgatom a gyönyörű nő gúnyolódását. Mikor a Hugi eléggé lecsillapodott, visszavonulok.
Ismét érzem, ahogy a füst szétterjed a fejemben, és mintha a karjaim és lábaim elzsibbadnának, pedig egyszerűen csak már nem az enyémek. A szemem úgy kezd mozogni, hogy én nem is akarom, hogy mozogjon, és érzem, hogy az arcomra a mosoly helyett elszánt vigyor költözik, és a Hugi összehúzza a szemöldököm. Sosem volt még ilyen, hogy teljes önszántamból engedtem volna így előre, és most mintha sokkal jobban megragadta volna testem minden szegletét, mint mikor a Haru ellen harcoltunk.
Kinyitja a számat és megszólal, az ő beszéde sokkal magabiztosabb és fenyegetőbb, mint az enyém.
-Miért lett volna kötelességem haladni a játékban? Csak mert MMO, még nem jelenti azt, hogy elfenekelnek, ha nem lépem villámgyorsan a szinteket vagy otromba páncélok helyett cukorkára költöm a pénzem. Nézzem rám, csak egy kislány vagyok, én játszani akarok. Egy magafajta néni csak emlékszik még, milyen gyereknek lenni, nem? -tárja szét a karjaimat és a vigyor még szélesebbé válik az arcán.

by **Hermit** Csüt. Aug. 08 2013, 14:18

*Hermit, alias Hypnose összevonta szemöldökét a válaszra.*
~ Nocsak... harcias kislányba botlottunk? ~
* Elmosolyodott. Tetszett neki a válasz. *
- Oh, le ne harapd a fejem, főleg, ha tényleg olyan sok cukorkát ettél! Még a végén cukros leszek.
* Rávillantotta hófehér fogsorát a kislányra. Elindult egy kis sétára, hogy körbejárja a lányt. *
- De mondd! Nem félsz? Főleg mikor hamarosan már éjszaka lesz. Ki tudja, milyen rossz bácsik vagy nénik markába kerülsz, akik kiverik belőled azt a kevéske vagyont is, amit kaptál Kayaba bácsitól, vagy amit nagy nehezen megszereztél.
* Ahogy egyszer körbejárta a lányt, most újra szemben van vele, s közel hajol hozzá, közbe a szemét nézi. *
- Vagy talán valami rosszabb sors vár rád. Szép dolog a cukiság, meg a cukorka, meg a boldogan éldegélés, de azt hiszem, elfelejtetted, hogy ez nem csupán egy játék. Itt az életed a tét.
* Elvigyorodott, majd kacsintott egyet. Közben hátrált egy kicsit.*
~ Bár az hülye, aki ezt elhiszi! ~
* Hátat fordított a lánynak, s még messzebb sétált. De végül mégis megállt, s oldalasan visszafordult. *
- Szóval... nincs kedved egy kis játékhoz?
~ Furcsa ügy ez. Kislányok ragadtak itt, tán rettegve, hogy látják-e valaha a szüleiket. Beveszik az ostobaságot, s a lelkük ebbe megy bele tönkre. Legszívesebben lelöktem volna a szakadékba... de nem dönthetek helyette. ~
* Ismét ferdén, elemezve tartotta fejét. *

by **Saya** Csüt. Aug. 08 2013, 14:31

A Hugi nem vette le szemét a furcsa nőről, és csak mosolygott, miközben én egyre jobban remegtem odabent, annak ellenére, hogy semmivel sem értettem egyet, amit a nő mondott. Mármint, az éjszaka a Hugié. És a nő nem tudja, mire vagyunk képesek. Már rengeteg ember félelemmel teli arcát láttuk, mikot megérintettük őket, és a nappal sokkal félelmetesebb.
Amúgy is valami olyan fura. Most, hogy itt vagyok hátul, úgy érzem, az a nő nem olyan, amilyen. Talán csak én képzeltem be? Hallucináltam már régebben odakint a valóságban, vajon ez most is igaz lenne? De akkor a Hugi nem jött volna elő, csak lehülyézett volna.
Hugi megvárja, míg a Nő befejezi, és félredöntött fejjel válaszol.
-Mondja csak, minek néz maga engem?
Egy lépést közelített. Nem ingott meg, nem botlott el, semmi. Teljesen tökéletesen uralta a lábaimat és az egyensúlyérzékemet, én pedig mindet megtettem annak érdekében, hogy ne szóljak közbe.
-Miért féljek? Az éjszaka az én barátom. Azok, akik szembe álltak velem és bántani akartak, végül sikoltozva menekültek az ellenkező irányba. Egy kivétel volt csupán, de ő ugyanolyan kislány volt, mint én. -kuncog, és az inventoryból előveszi a két kést. A penge halványan csillog a tünődő fényben.
-Tisztába vagyok vele. A boldog élet odakint is és idebent is csak illúzió.
Felemeli a fegyvereket, mintha tükörben nézegetné magát. Szinte látom, hogy a szemem már nem olyan szép zöld, mint amilyen szokott lenni, hanem furcsa vöröses árnyalatú. Hugi, jól látom, vagy csak én látom?
-Egy kis játékra pedig mindig kapható vagyok. -feleli a Hugi tovább vigyorogva és megigazítja a hajamat. Közben hallom, hogy magamban suttog: csak nyugalom, Nővérkém, ezt majd én elrendezem. Te csak figyelj és tanulj.
-Mik a játékszabályok, Néni?

by **Hermit** Csüt. Aug. 08 2013, 15:23

*Magabiztosnak tűnt a lány. Furcsa, eddig nem tűnt annak, de ezzel valahogy mégsem foglalkozott Hermit. A lány visszakérdez, kissé felháborodottan. A válasz valahogy megnyugtató volt. Furcsa, de Hermit megkönnyebbült a választól. Elmosolyodott.*
- Szuper.
* És a lány már vette is elő a késeit. Hermit is megtette ugyanezt. De a lány szavai továbbra már nem voltak olyan biztatóak, bár félig egyetértett velük. Már megkapta a kérdését, hogy mik a játékszabályok, de azért még a korábbiakhoz volt kedve szólni. *
- Talán igazad van, de nem teljesen. Én idebent igazán jól érzem magam!
* Szélesen elmosolyodott, s ismét látszott fehér fogsora. *
- A játékszabály a következő. Meghívlak egy párbajra, ami féléletes küzdelem lesz. Nem kell tőled semmi. Csak szeretném jól érezni magam.
* Közben már küldi is a fél életes küzdelmi meghívót a lánynak. Ha a lány elfogadja, nem a Hermit nevet láthatja, hanem a Hypnose-t. *
- De azért... az sem árt, ha te is jól érzed magad.
* Ismét a lány felé villantotta kihívó mosolyát, s várt, hogy a számláló a 0-ra érjen, ha csakugyan elfogadta a lány a felkérést. Majd Hermit saját narancs színű indikátorára mutatott.*
- Jah, és efelől ne aggódj! Nem vagyok én olyan rossz ember.

by **Saya** Csüt. Aug. 08 2013, 15:48

A Nő aurája mintha megváltozna, de lehet, csak azért, mert a Hugi megenyhült felé, és most az ő érzésein keresztül látom a világot. Tetszik neki a hozzáállása, én pedig megnyugodva jobban visszahúzódom a saját fejemben. Nem akarok beleszólni, sem kontárkodni, most hagyom, a saját akaratomból, hogy a Hugi azt tegyen, amit akar. Hisz ha néha megengedem neki, hogy szórakozzon, harcoljon, akkor cserébe nem olyan kis gonosz velem, mint amilyen lenni szokott. És ez így van rendjén. Úgyis mindjárt este van, ami az övé, az alkonyat meg akkor közös.
A Hugi elfogadja a felkérést. Hypnose. Mint a hipnózis. Szép neve van. Aztán a Hugi mosolya lanyhul és csak legyint.
-Nekem is olyan színű volt. Sokáig. Csak már elmúlt. -feleli, és figyeli a számlálót. Közben megmozgatja megint a karjaimat-lábaimat, hogy biztos jól tudja-e mozgatni őket, és hogy én nem szólok-e bele reflexszerűen a dologba. Megpörgeti párszor a késeket is, és azt gondolja, "milyen rég is használtam őket".
Sok szerencsét, Nővérkém, és csak ügyesen. Mert ahogy látom, a Hypnose-nak is kései vannak. Biztos erősebb meg gyorsabb nálunk.
~Ne aggódj, megoldom. Nem kell segítened, csak ha szólok, de arra valószínűleg nem lesz szükség.~
Mikor eléri a nullát a számláló, Hugi megveti a lábát és vár, hogy a Hypnose támadjon először. Ha ez megtörténik, elugrik jobbra a támadás elől és megismétli a műveletet. Ha nem, akkor vár egy percet, és utána indul meg, amilyen gyorsan csak tud, hogy aztán jobbra ugorjon és onnan vigyen be egy vágást.
Tudom, mert látok mindent, amit előre eltervez. Szívesebben behunynám a szemem, hogy mindent kizárhassak, nehogy véletlenül beleszóljak, de nem tehetem, mert most nem én irányítom a szemem. Hugi, dúdoljak közbe valamit?
~Dúdolhatsz, de ne túl hangosan. Az zavar.~

Spoiler:

by **Hermit** Csüt. Aug. 08 2013, 16:07

*Mintha az erős feszültség enyhült volna. A mosolyok őszintébbek, s nem olyan fenyegetőzőek már. De a harc komoly lesz. És Hermit nem fogja hagyni magát. Legalábbis abban nem, hogy győzzön. Mert a győzelem... az hatalom! *
- Meghiszem azt!
* Felelt még mindig kicsit kihívóan, de ezt már csak a harci kedv okozta. Hogy ő hosszan narancs indikátoros-e? Ő mindig. De ezt inkább nem köti a lány orrára. Ő döntött így. És így is fogja hagyni... ameddig csak lehet. Végre megkezdődhetett a harc. Egyelőre egyikük sem indult, s úgy tűnt, nem is akar a lány kezdeni. Hermit elmosolyodik ismét, s úgy dönt, elkezdi a támadást. De egyelőre csak kóstolgatni akarja a lányt. Úgy tesz, mintha vágni akarna, ami "véletlenül" nem sikerül, majd elugrik a lány elől, ha netán vissza akarna vágni. Kerülgeti a lányt, majd újra megrohamozza, de még mindig nem komoly a szándéka, csak teszteli a lányt. Milyen gyors, milyen kitartó, és a többi. A sebzés és az élet nagysága hamarosan úgyis kiderül. *
~ Vajon miért élhet egy ilyen kislány? Akar-e küzdeni,s miért küzd? Az életben maradásért? A kijutásért? Vagy az élvezetért? És én miért küzdök? ~

Stat:

by **Saya** Csüt. Aug. 08 2013, 17:38

~Gyors.~
Ez az egyetlen szó, amit Hugi gondol, aztán újfent elzárkózik a koncentráció fala mögé. A Hypnose néni gyors, talán kétszer annyira, mint mi, de remélem, ez az egyetlen előnye. Vajon hányas szintű lehet? Biztos nagy. Mi hányasok is vagyunk? Csak kettő. Vajon van más is, amiben hátrányban vagyunk?
Furcsa, bizsergető és izgalmas érzés csak látni, ahogy mozog a testem, anélkül, hogy én bármit is tennék. Földöntúli zsibbadás fog el és úgy érzem, valami nem jó, valami nincs rendben. Szürküla világ, de csak kicsit. Vajon ez is a Hugi műve, hogy eredményesebb legyen? Úgy érzem, zuhanok, miközben hol a kövezetet látom, hol a Hypnose-t, hol az eget, ahogy a Hugi pörögve-forogva kerüli ki a késeket.
~Csak játszik velem. Te meg el ne ájulj, mert bajban leszünk! Hallod? Énekelj!~
O-Oké...
A zenére gondolok, akkor a Hugi is hallja, és dúdolok. Lassan visszatérnek a színek újra. Tényleg rosszul lettem volna?
~Persze. De most hagyj a buta gondolataiddal, légyszíves. Koncentrálnék. Te csak dúdolj.~
Érzem, hogy a Hugi már bánja, hogy nem vettünk jobb felszereléseket eddig, de hogyan is tehetnénk? Nem merek bemenni egy boltba se, hogy vegyek, csak a Játéksarokba, de ott meg nincsenek ilyenek. Majd a legközelebbi küldetésből, ha lesz, akkor az ottani pénzből majd megengedem, hogy bemenj valahova és megvedd, amit kell. Szerinted a macskáshoz bemehetünk? Ja, nem, mert az már ilyen izémicsoda... tékettő, és az nekünk még nem jó, ha jól tudom. Jaj, bocsi, Hugi, tudom, most nem szabad zavarnom téged. Csak figyelek. Figyelem, ahogy elsuhan az arcot mellett egy kés, mire te felfelé szúrsz, hogy eltaláld a Hypnose-t, és utána ellökd magad tőle. Vagy legalábbis látom, hogy ezt tervezed. Összefonnám az ujjaimat, hogy imádkozzak a sikeredért, de azok most a tőrök markolatát fogják.

by **Hermit** Pént. Aug. 09 2013, 08:46

*A kislány nagyon koncentrál, ezt látja rajta Hermit. Egy szót sem szól, csak próbálja kivédeni a támadásokat, s próbál visszavágni. Hermit meg mit tehet mást mindeközben, tesztel, megfigyel, következtet. És úgy gondolkodik, mint egy olyas valaki, aki azt hiszi, joga van megítélni másokat. *
~ Ch... ahogy sejtettem... Nem vagyok egy magas szintű, de ő talán feleannyi sincs, mint én. Duplán gyorsabb vagyok nála. És csak vagdalkozik össze-vissza, tehát a fegyverkezelése sem magas. Egyelőre nem látom, hogy fáradna, bár az én kitartásom egyáltalán nem magas. Viszont, hogy mennyi élete van, s mennyi a sebzése, azt csak akkor tudhatom meg, ha most nem kímélem! ~
* Újra támadt, s úgy gondolta, nem kell nagyon megerőltetnie magát azért, hogy megsebezze a lányt. Támadása most már komoly volt, el akarta találni a lányt. De mi is a terve, a most már tudja, hogy Sayának neveztetett lánnyal? Talán csak fel akarja ébreszteni, hogy kevéske szinttel nem sokáig marad a játékban. De vajon a kislány mit akar? Hazamenni vagy itt küzdeni ebben a játékban? Nem fogja a kérésére ő maga hazaküldeni. A piros indikátor nem jó "színben" tünteti fel őt mások előtt. *
~ Hahha... nem jó színben! ~
* S már vigyorgott is saját szóviccén. Talán a lánynak fogalma sincs, mit vigyorog ez a piros ruhás nő. Támadása után kicsit hátrál, hogy megpihenjen. *
- Mondd, kislány! Haza akarsz menni?
* Bár a kérdésre komoly választ várt, azért mégis ott volt szája szegletén egy gyanús mosoly, mely arra a következtetésre engedett gondolni, hogy csak bosszantani akarja ellenfelét. A helyzet az, hogy mindkettő igaz. Bosszantani, és ébreszteni! Ez volt a célja! Néha azért elgondolkodott azon, hogy vajon ki hatalmazta fel arra, hogy felébressze a harci kedvet másokban.*
~ Kayaba... ő akarja... biztos vagyok benne... ~
* Most már tudja kire fogni. *

//HP 25, páncél 6, sebzésem 7//

by **Saya** Pént. Aug. 09 2013, 17:26

Mit énekeljek neked?
~Legyen mondjuk a... From Shadows. Nem is, inkább a Mirror Mirror. Vagy Red Like Roses... tudod mit? Énekeld el mindet.~
Jól van.
Örülök, hogy így is segíthetek talán. Énekelek, csak a Huginak, mert kérte, és érzem, hogy kicsit örül neki. Hogy jobban tud koncentrálni. Egy ideig még siklik, mint a kígyó, de aztán történik valami, ami miatt a dalom is megakad.
A Hypnose felgyorsul, és úgy vág a késével, hogy azt nem tudjuk kikerülni. Hugi is döbbenten nézi a szálló pixeldarabokat, és amilyen gyorsan csak tud, hátrébb ugrik, hogy elkerülje a további sebződést. A páncélunk, az asatnya valami rögtön szétesik, és az életünk harmada is elfogy.
~7. Még egy ütés és vesztünk.~
De a Hypnose nem jön tovább, hanem hátrál, és vigyorog, mint a vadalma. Aztán olyan kérdést tesz fel, ami teljesen meglep. Hugi visszább vonul, érzem az enyhe lökést, ahogy előreenged, és mint valami polip, visszahúzódik a barlangjába. A kezemet és a lábaimat még nagyjából fogja, de az arckifejezésem és a hangom ismét az enyém. Tátogok kicsit, hogy próbálgassam, aztán elmosolyodom.
-Én itthon vagyok. És te?
Jobbnak láttam, ha nem mondok többet. Hogy a Kayaba bácsi azt alkotta meg, amit én megálmodtam, vagy a Hugi mutatta, nem is tudom. Hogy én régebbről ismerem ezt a helyet, mert azóta jártam benne az utam, amióta az eszemet tudom, és valljuk be, az nem olyan sok idő. Eszembe jut az asztal, a Papa levele, és a sok irat, hogy én a Szentjánosi Boglárka vagyok, és aztán rá is jöttem, hogy amúgy van olyan, hogy szentjánosbogár.
Kiegyenesedem a haric tartásomból és szinte csak suttogom.
-Megmutassam? Ennek a világnak a valódi arcát?
Furcsa érzés lesz úrrá rajtam. Ugyanaz, ami a Hugin, mikor meg akar enni valamit. Talán ezt hívják pszichopatának?

by **Hermit** Vas. Aug. 11 2013, 19:12

* Bár sejtette, hogy nem lesz hosszú a harc, s megfelelő szintmagasságú ellenfelet szerzett magának, mégis csalódás volt számra, hogy csak kicsit kell megerőltetnie magát, s már meg is nyerte a küzdelmet. Visszavonult, hogy pihenjen, de azért is, hogy kérdezzen. A lány meglepően felelt. Hermit arca elkomolyodott. De a visszakérdésre újra elvigyorodott. *
- Én is!
~ Én is! Én itthon vagyok! Soha, de soha nem akarok innen elmenni. ~
* De a folytatás még különösebb volt. Sejtelmessé vált a hangulat, s Hermitet eluralta valami különös borzongás. Hirtelen menekülni akart, de egyszerre be is akart ugrani a tátongó űrbe, ami azért jött, hogy elnyelje. A suttogó kérdésre halál komollyá vált végül az arca s egy kisebb gondolkozás után bólintott. *
- Mutasd!
~ Megismerni ennek a világnak a valódi arcát? Mit érthet ez alatt? ~
* Eluralta a kíváncsiság, s úgy gondolta, hogy ha valakinek igen, akkor neki biztosan van joga ismerni ezt a világot, hisz ő Kayaba hű "szolgája". Talán csapda az egész. És a lány tőrbecsalja. Nem gond. Ártani úgysem árthat neki igazán. De tudni akarta, miről is beszél a lány. S ki tudja, talán rokonlelket talált, aki ugyancsak ezt a helyet tartja hazájának, s nem óhajt innen elmenni. De ugye fenntartotta azt a lehetőséget is, hogy csak ámítás az egész. Reménykedni is alig mer, de a remény egy nagyon gonosz valami. Mindig előre furakodik, s diadalmaskodik minden más érzéssel szemben. A legkegyetlenebb, legpusztítóbb, s a leghatalmasabb ámító valami, amit valaha létrehozott ez a szörnyű való világ. De itt... a SAO-ban szabályok vannak, s ha valami megtörténik, az biztos Kayaba akaratából van, s ha az az ő akaratából van, akkor az lehet a célja, hogy valami izgalmas és jó dolog kerekedjen ki az egészből. Ezért is mer reménykedni. De csak egy valakiben bízik igazán önmagán kívül. A szerver megalkotójában. Az ember azonban egy kiszámíthatatlan tényező. De talán pont ezért is érdekli Hermitet az ember, hogy végre megértse: miért ennyire gonosz?!*

by **Saya** Vas. Aug. 11 2013, 19:41

~Nicsak? A kis hercegnő végül nagylánnyá cseperedik?~
Figyelmen kívül hagyom a Hugi beszólását, szó szerint eleresztem a fülem mellett. De az is lehet, hogy csak szórakozik, és valójában elkezdte az érzéseimet is uralni. Aktiválom a Schizophreniát a kezeimben, a késeket pedig elteszem, egyenlőre.
-Akkor engedj kicsit közelebb. És ne támadj meg, én már úgyis izé vagyok... fegyvertelen. -gondolkodnom kellett kicsit, mire eszembe jutott a szó, de végül megtörtént és kimondtam, úgy örültem, hogy jól. A bonyolult szavakkal folyton bajban vagyok, de majd megtanulok őket lassacskán. Elindulok Hypnose felé, nem futva, csak nyugodtan sétálva, hogy mutassam, most nem támadok.
Közben biztossá válok, hogy a Hugi tehet az egészről. Olyan elszánt izgatottsággal figyeli az eseményeket, hogy szerintem így uralja most a cselekedeteimet is. Most már bánom, hogy meg akarom mutatni azt a borzalmat a Hypnose-nak, de nem fordulhatok vissza, mert azzal mind a kettejüknek okoznék csalódást.
Mikor elég közel kerülök, megérintem a nőt és rászabadítom a képességem.
Rajtam kívül minden megváltozik a szemében. A vörös minden árnyalatában a világ olyanná válik, mintha egy óriási szervezet gusztustalan belsejében volnánk. A többi arra járó NPC vagy játékos groteszk, alaktalan hústornyokká módosulnak, a falakon, épületeken meg a korláton mintha erek meg belső szervek nőttek volna hozzá. Az égen fekete háttér előtt vörös felhők úsznak lustán.
Hugi győzedelmes nevetésbe kezd a fejemben, de nem dönt úgy, hogy visszatérne a porondra. Hagyja, hogy én maradjak itt kint, amihez van is kedvem, meg nincs is. Kíváncsian nézem a Hypnose reakcióját, mert ha esetleg önmagát akarja megsebesíteni vagy megölni emiatt, akkor meg akarom akadályozni, igaz, a látványt már nem tudom megszüntetni, ahhoz idő kell.

//Két körig tart a hatás, aztán elmúlik//

by **Hermit** Hétf. Aug. 12 2013, 11:58

* Hermit hallgatja a lányt, s figyeli, ahogy közeledik, s közben elteszi a fegyvereit.*
~ Talán csak a speciális képességét akarja rajtam kipróbálni. Ha ezzel el is vesztem a harcot, nem baj. Kíváncsi vagyok. ~
* Bár ő is elteszi a fegyvereit, nem túl messzire, hisz nem bízik ő senkibe sem. De hagyja, hogy a lány közeledjen felé, s nem mozdul. Végül megérintik. Minden megváltozik. Minden pirosba fordul, s undorító látvány tárul Hermit elé. Körbenéz, s pontról pontra végigvizsgálja a látottakat. Vérszerű látvány, torz alakok, amiktől talán mások pánikba esnének, s talán így néznek ki a gyermekek rémálmai. Az ő rémálma mi is? Nem ez. Hanem a hazajutás. Akármennyire nem akarja, mégis csak hatással van rá a látvány, hisz undorító, s a szag sem akármilyen. Olyan valóssá vált minden borzadály. Nem mozdult, csak a fejét forgatta és a szemét, hogy mindent alaposan megnézzen. Bár a szag erős volt, mégsem zavarta annyira. Bár nem volt hasonlítható a csatornák és szeméttelepek szagához, mégiscsak gyakorlat volt az a látvány, s ez már nem volt elviselhetetlen. Különös bizsergés lett úrrá rajta. Izgatott lett. Egyszerre gyűlölte és imádta ezt a látványt, valahogy reflexből mosollyá kanyarodott szája íve. A lányra nézett. Bár mosolygott, szemei mégis komolyak voltak. *
- Illúzió, igaz? Te magad sem hiszed, hogy ez a valóság! Ez a képességed.
* Újra körbetekint, most már kevesebb feszültséggel, s eközben folytatja.*
- Kayaba vagy nagyon kiszúrt veled, vagy nagyon kedvel.
* Újra a lányra sandított, s rámosolygott. Ezután azonban megindult, nem a lány felé, hanem egy közeli oszlophoz. Megérintette a vörös húsát, s hagyta, hogy valami véres genny ráfolyjon az ujjaira. Hányingere támadt, de mégis tetszett neki. Gondolataiban elárasztották az érzelmek és az emlékek. *
- Ez a látvány nem ezt a világot jelképezi. Rosszul mondtad! Ez a kinti világ: rothadó, pusztító, büdös és halált hozó.
* Összevonta szemöldökét. *
- Kayaba jól látja. Jól...
* Suttogta maga elé. Újra szélesre húzta száját, majd enyhe nevetésben tört ki. De közben azon küszködött, hogy ne folyjon ki könnye. *

by **Saya** Hétf. Aug. 12 2013, 13:18

A Hypnose-nak is tetszik, akárcsak a Harunak. Igaz, a Haru az ugrált örömében és elhitte, hogy csak a főtéri bug tehet róla, de most nem is tudtam volna elég óvatos lenni, és a nő kitalálta, hogy mi is pontosan ez az egész. Alaposan megnéz mindent. Én nem, már elégszer láttam, és nem szeretem annyira, mint a Hugi. Elfog a szomorúság és alig várom, hogy véget érjen ez a látványvilág.
-Sokat játszottam ezzel. Éjszaka ijesztgettem vele embereket. Te vagy a második, aki nem ijed meg. Az első egy piros volt. -mesélem kedvtelenül, mintha csak egy leckét mondanék fel a tanár néninek. Olyan fura érzés, nem akarok csinálni semmit, csak lepihenni és aludni egy kicsit.
~Hát pihenj. Majd én elintézem.~
A Hugi már tapogatózik is, mintha ezer karral ölelné körbe az agyam és lágyan duruzsolva nyugtatja a szívem. Nem lesz baj. Még tart a párbaj, nem kapok pirosat, meg sárgát sem. Ő csak be akarja fejezni, amit elkezdett, és köszöni hogy besegítettem.
Oké, Hugi. Elengedem magam és átadom mindenem. Bizsereg a bőröm, és a Hugi ismét megmozgatja mindenét, hogy lássa, újból ő az úr.
Az alkonyatlan lassan vége, a vörös egyre sötétebb árnyalatban úszik.
- Ez a látvány nem ezt a világot jelképezi. Rosszul mondtad! Ez a kinti világ: rothadó, pusztító, büdös és halált hozó.
-Igazad van. -mondom még utoljára, mielőtt a hangom is a Hugié lenne, majd visszasüppedek a nézői székbe. A Hugi első dolga elővenni a két tőrt, mikor a Hypnose elneveti magát, majd a háta mögé rejtve őket a nő mellé lép.
-Tetszik? Ez az Én világom, üdvözöllek.
És szúr.

by **Hermit** Hétf. Aug. 12 2013, 14:04

* Különös érzés volt ez az egész. Nevetett. A látványon, a lány egyetértésén, a hangulaton, és mindenen. De valójában annyira elszomorító volt az egész. Elöntötte az elégikusság. Az elmúlás érzése. Hirtelen elárasztotta a fájdalom, és nem látott maga előtt mást, csak a halált. Ezért is nevetett. Mert nem tudott másképp reagálni. Kicsit őrültnek hangozhatott, talán egy kicsit tényleg az volt. A lány cselhez folyamodott, amin nem nagyon csodálkozott el Hermit. Nyilván, ha ez a speciális képessége a lánynak, akkor arra szokta használni, hogy megzavarja vele ellenfeleit, s így győzze le őket. Kap is egy szép szúrást az oldalába egy üdvözlő szöveggel. Hermit a lány felé fordult, megragadta a vállát, s a szemébe nézett.*
- Naná, hogy tetszik!
* S így szúrt bele a lány hasába. Nem veszi le a lány szeméről a sajátját, s arca komoly volt. Nem hátrált ki a szúrásból, mert ha folyamatosan csökken is a HP-ja a bennmaradt penge miatt, az ő egyetlen szúrására biztosan véget ér a KT. És így is történt. Megjelent a felirat, hogy Hypnose a győztes és Saya a vesztes. Durván ellökte magától a lányt, s hátrálni kezdett.*
- Egyvalamit megtanultál már rég, igaz? Ne bízz senkiben! S küzdj az életben maradásért!
* Ezzel hátat fordított ellenfelének, s távozott, hacsak meg nem állította a lány. Magabiztosan ment, de közben elgondolkodott, s nézte a még mindig illúzióval teli világot. Volt benne valami vigasztaló. Ne tudta volna megmondani, miért. De a kislányra gondolt, a szemeire, s arra, hogyan nézett rá a pirosló halál mögül. Egy kislány otthon érzi magát itt. Nem normális, az már biztos. De talán Hermit mégis csak azt érzi, amiben korábban egy kicsit reménykedett. Rokonlélekre talált. *

by **Saya** Hétf. Aug. 12 2013, 14:24

Megdöbbenek, mikor nem érzem a csalódást a Hugi érzelmei között, mikor az életcsíkunk rohamtempóban elindul lefelé, s végül vesztünk. Csak mosolyog, és bánkódás vagy a vereségérzet helyett...
boldogságot érzek.
A Hugi boldog. Nagyon örül valaminek, és ez annyira meglep, hogy semmi másra sem tudok gondolni hirtelen. Csak próbált talpon maradni, miután ellökték, majd visszamosolygok a Hypnose-ra.
-Küzdeni fogunk, amennyire kell. -válaszolja. Sose hittem volna, hogy egyszer ő fogja direkt fellebbenteni a fátylat arról, hogy ketten vagyunk. Aztán a Hypnose elment, láthatólag jókedvűen, és a Hugi is nekidőlt egy ház falának, hogy aztán átadhassa a helyemet.
~Tessék. Most az éjszaka is a tied.~
-Biztos?
~Biztos. Elfáradtam, pihenni fogok.~
-Akkor én is. -teszem el a késeket és szomorú pillantást vetek az életcsíkunkra. Vesztettünk, de a Hypnose végül nem bántott minket utána.
A látvány is véget ér, szépen elpárolog, mintha mi sem történt volna, és újra a Kayaba bácsi által alkotott városban vagyunk. Megnézem, hogy mennyi a pénzünk, és elindulok az egyetlen fogadó felé, amit ismerek és ahol a tulajdonos bácsi megígérte, hogy bármikor mehetek oda, mert nem fognak elkergetni vagy elhurcolni, csak cserébe többet kell fizetnem. De most ágyat akarok, és egy jó nagyot aludni. Kivételesen enyém az éjszaka, ezért megtehetem, mert amúgy mindig nappal alszok egy keveset, és az nem elég.
De Hugi, minek örültél ennyire?
~Annak örültem, hogy megértett minket.~
Oké. És ezzel le is zártuk a témát. Örülök, hogy a Hugi jókedvű, és remélem, hogy még sokszor lesz ilyen, mert most nem érződik olyan kis gonosznak, mint amilyen lenni szokott. Érzem, hogy olyan picire vonul vissza, amennyire csak tud, a jelenléte elhalványul, szinte meg is szűnik. Egyedül vagyok egy rövid ideig.

//Akkor részemről ennyi. Köszönöm Smile

//

by **Cardinal** Kedd Aug. 13 2013, 00:25

Ossu!

Nagyon tetszetős KT lett, érdekes volt olvasni Very Happy

Lezárom a párbajt, 30 xp és 70 arany.

by Ajánlott tartalom

Hermit és Saya

Hermit és Saya

Re: Hermit és Saya

Re: Hermit és Saya

Re: Hermit és Saya

Re: Hermit és Saya

Re: Hermit és Saya

Re: Hermit és Saya

Re: Hermit és Saya

Re: Hermit és Saya

Re: Hermit és Saya

Re: Hermit és Saya

Re: Hermit és Saya

Re: Hermit és Saya

Re: Hermit és Saya

Re: Hermit és Saya

Re: Hermit és Saya

Re: Hermit és Saya

Re: Hermit és Saya

Re: Hermit és Saya

Re: Hermit és Saya

Re: Hermit és Saya