Saya vs Aidor

Korán reggel van.... a madarak csiripelnek... A szél fúj... Nincsen semmi, ami megzavarná ezt az andalító békét. Illetve.... RECS. Letört a faág, amin eddig ültem és elegánsan a fejemre estem.
-Uff... És egyáltalán mit kerestem a fatetején? Mert kaptam egy fülest, hogy a kezdetek erdejében vannak olyan fák melyek Faeno levelet és egyéb értékes nyersanyagokat teremnek. Sejtettem, hogy vaklárma, de egy próbát megért. És ami azt illeti szépen elkeveredtem, már nem is tudom hány órája, hogy letértem az útról. Ha nem lenne, térképem most nyilván bajba lennék a visszatalálást illetően. Habár az állapotom így se rózsás. Ez az erdő ugyan biztonságos... annyira, hogy az már unalmas ettől eltekintve errefelé szép számmal fordulnak elő a mérges szömörcék és a különböző tüskebozótok. Én meg hova máshova eshettem volna, mint a bozótos körgyűrűjébe. Így hát hangos káromkodások közepette fogtam hozzá, hogy kivágjam magam. Ágról, ágra, lépésről lépésre, de nagy nehézségek árán csak sikerült kikeverednem a tüskebokorból. Ránéztem az életerő pontjaimra és megállapítottam meg volt az ára ennek a kis akciónak. Így hát ráültem egy fatönkre és pihenésképpen elkezdtem rendezkedni az inventoryba a tárgyaimat. Fárasztó kaland volt és csak arra lennék kíváncsi kivolt az, aki elterjesztette ezt a pletykát. Legszívesebben megfojtanám, és a tüskebokorba dobnám. Nézegettem a nyers anyagaimat, sorba rakom őket, pakolászom a felszerelésem. Megállapítom, hogy van egy csomó mérgem és azt is, hogy tényleg nem ártana végre valami erősebb felszerelést szereznem. Mert ez a mostani nem állapot. Visszaemlékezve a legutóbbi párbajomra majdnem ott hagytam a fogam egy nálam százszor alacsonyabb szintű ám ugyan ennyivel jobb felszerelésű játékos ellen. Megborzongok, ha bele gondolok. Én itt csak vergődöm, a többség pedig egyszerűen átgyalogol az efféle akadályokon. *sóhaj*

Nem ültem régóta a fatönkön, de már jobban éreztem magam. Lassan sikerül túlesnem a csalódottságon. Hát ezért nem haladok én a fejlődéssel. Mert az egész napjaimat ilyen helyeken töltöm teljesen hiába valóan. De most, nem, most biztos nem fogok estig szórakozni itt. Inkább körülnézek a 6. szinti vadászmezőkön. Aztán holnapig haza se megyek. "Haza" érdekes hangzása van ennek a szónak. Mit is jelent ez most? Azt, hogy kiveszek egy szobát éjszakára? Attól tartok igen, de ép ezért kell véget vetni ennek a játéknak.
Aztán egy csattanás közvetlen a mellettem lévő tuskóba. Olyan, mint aminek neki ment valami és belefúródott.
-Fran... Mondom és felugrok. Először arra gondoltam, hogy orv vadászok, mint a legutóbb. Bár azt hittem az csak a küldetés idejére volt érvényben. De ezek szerint tévedtem. Az erdő elvileg biztonságos. És mióta a játékosok többsége magasabb szinteken van, nem járnak annyian ezeken az utakon, hogy PK-s karakterek álljanak lesben. Ijedten oldalra vetődtem és azzal a mozdulattal fordultam és rántottam ki a késeimet is. Félkör irányba futottam, közben kerestem támadómat/imat. Szerencsém volt, hogy elvétette. Mivel íjjal támadott így íjász beállítottságú Jk vagy NJk. Az erdős terep nekem kedvez, a fák jó fedezék. Viszont jó rejtek is, nekem viszont a közelébe kell jutnom valahogy. Végül kiszúrtam a nevetésnek köszönhetően.-Ott! Kiáltom majd ívesen elkezdtem közeledni felé. Lassabban mintha közvetlenül neki rohannék, de ha csak nem tankból vagy nem jó stratégia. Én meg még mindig inkább a könnyű vértes kategóriába esek. Habár még rendes vértem sincs. Az előttem "felbukkanó" fák. Hűen fedeznek. Majd mikor úgy érzem, elég közel vagyok, a maradék 5-6 métert egy erőteljes rohammal próbálom megtenni. Meg is teszem és ép lecsapnék a jól álcázott ellenfélre mikor. Eszembe ötlik...
Nevetés? Ez elbizonytalanít, így a rohamot fékezzem a támadást szintén, de még így is majd átbukfencezek rajta.
De még mielőtt orra esnék, még futja az időmből egy "Te" szóra.

Azért a rossz viccnek is meg vannak a maga határai... És ez messze átlépte azokat. 1, Egy pillanatig tényleg azt hittem, hogy veszélyben vagyok. Engem ijesztgetni egyáltalán nem volt vicces. De ha még nem is a saját szemszögemből nézem mi a vicces abban, ha látunk valakit felpattanni egy fatönkről? Ez ebben a világban... Cseppet se vicces. De most mit csináljak vele? Küldjem a pokolra? Legszívesebben azt tenném.... Vagy legalább is az kéne. És miközben én a büntetésén agyalok, ő csak kacag és kacag. Mintha nem sejtené, hogy nemsokára "isteni" megtorlásban részesül. Eközben aranyosan megkérdezi, hogy megismerem-e. Aranyos... csakugyan az, csak kis híja van, hogy ne bocsájtsak meg neki, de ha most megteszem mi lesz legközelebb? Így végül meg győztem magam a büntetés helyességéről. Már kitaláltam a büntetést is és gonosz vigyorral léptem közelebb az áldozatomhoz. Majd meg kísérlem kupán vágni és egy erős barackkal megsózni. Aztán ha sikerül letesztelem, hogy csiklandós-e. Aztán addig csiklandozom, amíg meg nem unom. Igen a terv tökéletes.... Addig fogom csikizni amíg nem kezd könyörögni. Közben meg kioktatom... Sátáni vigyorral, nagy magabiztossággal tettem meg az első lépéseket az ügy érdekében. Habár csak gondolatban válaszoltam, hogy: Naná, hogy felismerlek. De vajon erre ő is rá jött? Passz…. Jobban belegondolva elég rég volt már… Ha jól emlékszem még csak egyes szintű voltam. Első küldetésem volt. Az-az átkozott játék… illetve ez az átkozott játék. Jól lemaradtam miatta., és még mindig nem sikerült behoznom a lemaradást. Nem jó, hogy a játék később engedte be a játékosokat, hogy történhetett ilyen hiba? Vagy szándékos volt? Passz…

Amit mondott fejbe vágásként ért. Mintha az ég szakadt volna a nyakamba. Pedofil? Én? Úgy nézek én ki? Csak tudnám, hogy jutott erre a következtetésre. Senki nem érti a nőket... és a kislányok se kivételek ez alól. De a célomtól nem tántoríthat el. Megkapja a magáét. Bár ha így folytatja, lehet, hogy inkább elfenekelem. Bár azt még nem tudom, melyik lenne a könnyebb. Komoly tekintetre váltottam és támaszt kerestem a lábamnak. Most nem menekülsz. Gondoltam és elrugaszkodtam. Meg kísérlek villámgyorsan mellette teremni és agyon csiklandozni.
Ha sikerül valami ilyesmit fogok mondani: -Tudod kit hívsz te pedofilnak! És tudod, kire lövöldözz!
Ha nem természetesen majd tovább próbálkozok, de egyre mérgesebb leszek. És ez még a legkevesebb. Nem elég, hogy elpazaroltam az egésznapomat egy dajkamese miatt. Majdnem élő tűpárnává váltam, átvergődtem egy mérges szömörce bokron és még ilyen hegyes valamikkel is lövöldöznek rám. A tetejébe meg Pedofilnak is neveznek… Azt hiszem, sok mindet mondhatok csak azt nem, hogy jó napom volt. Talán feszültség levezetésnek is jó lesz ez, ha másnak nem is. Két legyet egy csapásra, ha ő is megtanulja a leckét, hogy nem illik emberekre lövöldözni. És furcsamód hirtelen késztetést éreztem arra, hogy fanatikus Kiss rajongóvá váljak, fekete-fehér smink, paróka és a bőrszerkó. Nem tudom, hogy jön ide, de ez van. Csak lenne nálam arcfesték vagy valami stílus kártya. Esetleg egy bőrszerkó sem ártana… Biztos beöltöznék. Bár elég kicsi az esélye, hogy Aincradban koncertezzenek. Mivel nem túl valószínű, hogy a SAO-ban lennének. De talán jobb is. Kicsit furán mutatnék. Az egyszer biztos…

statok:

Élet:9 [45]
Fegyverkezelés:5 [+8]
Erő/Irányítás: 8 [+3 Futó *harci kesztyű*]
Kitartás:4 [+3]
Gyorsaság:9 [+5]
Speciális képesség: 5
Páncél 23

Még egy darabig csiklandoztam. Úgy tűnik jól tippeltem... tényleg csiklandós. Végül azért engedtem neki és abba hagytam. Hátradőltem és leültem a fűbe.
-Szóval, mit keresel errefelé? Kérdem. És tényleg érdekel. Én is szépen elkeveredtem ha nem lenne térképem akkor azt se tudnám mit, hol és merre. Egyelőre elég lesz a csikizésből... egyelőre... de ha megint csinál valamit... a sírjába is kacagni fog. Azt garantálom. Elég gondtalan kicsit irigylem. Néha elgondolkodok rajta, hogy felfogja-e egyáltalán, hogy mi zajlik itt. De azt hiszem jobb is így ahogy van. Lehetne rosszabb is. Szerencse, hogy még nem az bár... ez a játék... tele van kellemetlen meglepetésekkel. Lehet, hogy bármelyik pillanatban mint derült égből a villám csapás belénk nyilall valami kellemetlen... mondjuk egy nagy és szőrös valami... vagy egy gyerkőc nyilacskája akinek nem egy tuskó a mai vadász zsákmánya. Bár inkább nem festem az ördögöt a fára... illetve falra.

/bocs, hogy csak ennyi de írói válságba kerültem/

Végig járta... érdekes, miért tenne ilyet? Nosztalgia? Jobb ötletem nincs. Bár, nem túl fiatal még ahhoz, hogy nosztalgiázzon? Dehogynem! De ez a világ mindenkit megváltoztat. És ahogy várható volt vissza kérdezett.
-Én? Körbenéztem. -Semmi különöset csak utána néztem pár dolognak. Ép indulni készültem... Mondom neki. Hülyén vigyorogva. Kicsit égő, hogy felsültem... nem szívesen ismerném be. Aztán hallgatom a magyarázkodását... végül csak annyi jön ki a torkomon a teljes ellent mondás ellenére, hogy: -Aha, ez valahogy engem nem nyugtatott meg.   Többet ne csinálj ilyet. Mondom, nem azért mert feltételezem, hogy 1 lövések megtudott volna ölni. Hanem azért mert biztos találkozik még olyannal aki őt egy ütéssel meg tudja ölni. Ez az "Áj kiváltál" dolog. Az előbb lőj aztán kérdezz logika... Igen csak szívatós dolog. A hullák ritkán adnak tetteikre magyarázatot. És nem lenne kellemes ha Saya karrierje így végződne. Persze az se mellékes, hogy a frászt hozta rám. Még szerencse, hogy minden rendben van... egyelőre...
-Figyelj... én ép vissza fele tartok, ha gondolod velem tarthatsz. Ajánlottam fel neki. Persze ha nem akar nem kell. Biztos neki is meg van a maga dolga. Én viszont már igen csak fáradt vagyok. Holnaptól ismét mindent bele kell adnom a küzdelembe, emelnem kell  a szintem. És kitudja... talán lassan csatlakozhatok a front vonalhoz is... még mennyi is? 4 szint? Haladok. Habár az, hogy feltudok menni a frontra nem azt jelenti, hogy a helyem is meg tudom állni a top játékosok már a 20. szintjeiket tapossák. Képes leszek valaha beérni őket? Vagy csak kísérő leszek? Majd eldől...

Együtt elindultunk vissza felé. Így legalább nem kell aggódnom amiatt, hogy valami hülyeséget csinál. Bár itt még a mob se jár. A kezdetek erdeje leszámítva ezt a pár bozótost teljesen biztonságos. Nyugodtan haladtam elől nem hittem, hogy bármi baj történne. Tévedtem.

-Hé... Szólt mögülem egy ismerős, ugyan akkor mégis csak idegenül csengő hang. Ismerős volt ugyan akkor mégis oly idegen, hogy menten ki élesítettem az érzékeim és talán meg is rezdültem... De mégis tudtam, hogy csak Saya van mögöttem. Ezért lassan meg fordultam.
-Mi van? Kérdeztem már lenyugodva és kicsit álmoskás hangon. Nem kellet sokáig várnom. Jött egy teljes életes párbaj felkérés.
-Ez meg? Ezt mire véljem kérdeztem Sayat. A kihívást nem fogadtam el. Helyette közelebb léptem hozzá és széttártam a karom. Abban a reményeben, hogy csak elnyomott valamit. Még azt se mondhatjuk, hogy egy kis gyakorló harc... A teljes életes párbajt csak azok használják akik nagyon is komolyan gondolják. Gyorsan számításba vettem a lehetőségeket. Bár nem gondoltam, hogy ez a kis lány komoly veszélyt jelenthet. Valami mégse stimmelt... valami. Különös...
-Vagy felőlem átállíthatod... Oké... ez egy kicsit félelmetesen hat. Az ösztönöm kényszerít arra, hogy ne hagyjam le engedve a védelmem és a szét tárt karom szép lassan össze záródik a törzsem körül a lábam meg akaratom ellenére is egy rugalmas, ugyan akkor stabil állásba helyezkedett. A kezeim ökölbe szorultak.
Mi a gond Saya? Kérdeztem, de a bizalmam szép lassan megszűnt létezni. Már én magam se bíztam abban, hogy harc nélkül megoldódik a probléma. Vajon mi üthetett bele? Egyértelmű, hogy nincs magánál. Már a tekintetén is látszik. Ez nem ép meg nyugtató... láttam már harcolni, de az rég volt. Azóta, kitudja hova fejlődött.

Hm... mi lelte, nem tudom. A stílusa... a beszéde... semmi sem stimmel vele. Egyre agresszívabbá válik ami nekem egyáltalán nem tetszik. A hideg is kiráz tőle. De nem hiszem, hogy... mit is nem? Biztos meg van az oka... nem hiszek a véletlenekben. Viszont ez azt is jelenti, hogy mivel nem vagyok tisztában a körülményekkel nem vagyok tisztában a veszélyekkel és kockázatokkal. Bár sejtéseim azok vannak ezt illetően és nem szívesen várnék vissza igazolásra. Akár hogy is nézem a helyzetem hátrányos, erre elég bizonyíték az is, hogy bizonytalan vagyok a dolgot illetően. Ezek azok a ritka pillanatok mikor vállalom a szégyent és eltűnök... Szégyen a futás, de hasznos. Persze én valamivel elegánsabban csinálom... Sajnálatos módon nincs rajtam és rajta kívül senki itt akinek azt mondhatnám: A többit rátok bízom. Aztán elpucolnék ezért nincs más választásom. Hirtelen mozdultam, támadást szimulálva, egy ökölcsapással lódultam saya felé közben a másik kezemmel hátranyúltam és kivettem a tarsolyomból a teleport kristály. -Kezdetek városa
Mondtam és remélhetőleg még találat előtt elteleportáltam.

Ott álltam a Kezdetek városa főterén ahonnan azonnal tovább teleportáltam Nysterbe, de ott se marattam sokáig hanem berohantam a házak közé. Nem kockáztathattam meg, hogy utánam teleportál és el kezd keresni. Máskülönben semmi értelme nem volt gyáván el menekülni. De hiszem, hogy ez volt a legjobb döntés amíg többet nem tudok. Rohantam... Majd mikor biztos voltam benne, hogy nem fog megtalálni kifújtam magam. El kell gondolkodnom a következő lépésen, addig jobb lesz elkerülni jó messzire. Azt hiszem utána kell járnom pár dolognak és újult erővel indultam utamra...