KezdőlapSaya
3 posters
1 / 1 oldal
Saya
by Saya Szer. Jún. 26 2013, 19:52
Képesség kiegészítés
Egész konkrétan erre hivatkozva kicsit kiegészíteném a leírást, hogy ne legyen félreérthető
Schizophrenia: Egy érintés az ellenfél bőrére, és annak érzékszervei máris kifordulnak önmagukból, persze csak illúzió formájában, a képesség a digitális kódokat és jeleket alakítja át a kellő hatás elérése érdekében. Az ellenfél ilyenképp látja a világot, a körülötte levőket pedig groteszk, undorító hústornyokként. A hangok, a szagok, a tapintás is idomul ehhez a látványhoz. Sebzést nem okoz (hacsak az ellenfél a pánik hatására meg nem sebzi önmagát), de megzavarja, elrettenti, extrém esetben le is béníthatja az ellenfelet. Hatása két körig tart, pihenőidő három kör.
"A gondolatolvasásra alkalmas és ehhez hasonló, digitális világgal összeegyeztethetetlen mentális képességeket szintén kerüld."
Egész konkrétan erre hivatkozva kicsit kiegészíteném a leírást, hogy ne legyen félreérthető
Schizophrenia: Egy érintés az ellenfél bőrére, és annak érzékszervei máris kifordulnak önmagukból, persze csak illúzió formájában, a képesség a digitális kódokat és jeleket alakítja át a kellő hatás elérése érdekében. Az ellenfél ilyenképp látja a világot, a körülötte levőket pedig groteszk, undorító hústornyokként. A hangok, a szagok, a tapintás is idomul ehhez a látványhoz. Sebzést nem okoz (hacsak az ellenfél a pánik hatására meg nem sebzi önmagát), de megzavarja, elrettenti, extrém esetben le is béníthatja az ellenfelet. Hatása két körig tart, pihenőidő három kör.
Saya- Íjász
- Hozzászólások száma : 735
Join date : 2013. May. 17.
Age : 21
Tartózkodási hely : Limen o/
Karakterlap
Szint: 32
Indikátor: Zöld
Céh: Artes
Cardinal- Moderátor
- Hozzászólások száma : 3346
Join date : 2012. Dec. 16.
Karakterlap
Szint: ?
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Saya
by Saya Hétf. Aug. 05 2013, 19:53
Kasztváltás pályázat
Ok: Játék közben egyszerűen úgy érzem, csak Hugi az árnyharcos lélek, de Saya nem. Persze fele-fele kaszt nem lehet, tudom jól, így választom az íjászatot inkább.
---
"Red like roses fills my dreams and brings me to the place you rest,
White is cold and always yearning, burdened by a royal test.
Black the beast descends from shadows,
Yellow beauty burns gold."
~Szépen énekelsz.~
Elmosolyodom.
-Ne nyalizz, Hugi. Már vesztettél.
~Tudom. És, mikre emlékszel már?~
Hátravetem a fejem és az égre nézek. Olyan szép kék, cuki fehér bárányfelhőkkel. Némelyik még úgy is néz ki, mint egy bárány, ami hegyezi a fülét, miközben siet valahova.
-Tűzre. Meg rád. Meg a Papára, csak haloványan. Nem tudom felidézni az arcát, csak a hangját. De...
Én nem is akarok már emlékezni semmire, Hugi. Én örülök, hogy velem maradtál végül.
A küzdőtér zajos egy hely, az biztos. Mindenki kiabál, meg nyög, meg ilyesmi, de most nem zavar. Nézegetem az íjat, amit valamikor még régen találtam a földön elejtve. Nem tudom, ki lehetett, de elraktam, és azóta is nálam van.
Sőt, igazából, most már az enyém.
Felhúzom az ideget. Eleinte nehezen ment, nem tudtam, hogyan is kell kezelni, de aztán odajött hozzám egy nyeszlett kis íjászfiú és megmutatta, hogy kell. Nem árultam el neki, hogy eddig nem ilyennel harcoltam, de nem is kérdezte.
Tetszik. Amikor a késekkel hadonásztam, azt sosem szerettem. Jók voltak, de nem szerettem őket, túl élesek voltak és féltem tőlük. A Hugi szereti őket, de megbeszéltük, hogy eldobhatom őket, mert már én vagyok a főnök, és nem ő. Ahogy annak lennie kell.
A képességemet sem kell elfelejtenem, hisz ha valaki mégis közel jön harcban, akkor megérinthetem. A Hugi meg használhatja, amikor engedem "vadászni".
Hugi, emlékszel Hanatsu nénire? Ő is íjász volt, és milyen jó volt! Csodáltam.
Szerinted én is fel fogok nőni itt, a Világban, és olyan szép leszek, mint ő?
~Az még messze van.~
Igazad lehet.
Mosolyogva engedem el az ideget, ami olyan szépen pendül. Száll a nyilacska, száll-száll, és beleáll a céltábla közepébe, most először. Valaki megtapsol, megfordulok, és a cicafülű lány az. Integet, aztán megfordul és elmegy, mellette egy szürke vadmacska.
Úgy tűnik, nem ismert fel még mindig, de most már mindegy is, igaz, Hugi? Hisz már nem bántunk embereket többé.
~Ja... de azért jobb, ha ügyelsz rám a jövőben is. Legyőztél, de ez még nem jelenti azt, hogy nem fogok máskor is lázadni ellened.
Hogy nem foglak máskor is a saját világomba húzni téged, miközben a tested tehetetlenül zuhan össze a kövezeten.
A harcot megnyerted, de a háborút nem.~
-Tudom, Hugi, de már nem félek tőled. Neked csak késed van, nekem meg már íjam is.
Dúdolva gyakorlok tovább, az Íjászfiú néz egy darabig, szerintem azon töpreng, kivel beszéltem.
Ok: Játék közben egyszerűen úgy érzem, csak Hugi az árnyharcos lélek, de Saya nem. Persze fele-fele kaszt nem lehet, tudom jól, így választom az íjászatot inkább.
---
"Red like roses fills my dreams and brings me to the place you rest,
White is cold and always yearning, burdened by a royal test.
Black the beast descends from shadows,
Yellow beauty burns gold."
~Szépen énekelsz.~
Elmosolyodom.
-Ne nyalizz, Hugi. Már vesztettél.
~Tudom. És, mikre emlékszel már?~
Hátravetem a fejem és az égre nézek. Olyan szép kék, cuki fehér bárányfelhőkkel. Némelyik még úgy is néz ki, mint egy bárány, ami hegyezi a fülét, miközben siet valahova.
-Tűzre. Meg rád. Meg a Papára, csak haloványan. Nem tudom felidézni az arcát, csak a hangját. De...
Én nem is akarok már emlékezni semmire, Hugi. Én örülök, hogy velem maradtál végül.
A küzdőtér zajos egy hely, az biztos. Mindenki kiabál, meg nyög, meg ilyesmi, de most nem zavar. Nézegetem az íjat, amit valamikor még régen találtam a földön elejtve. Nem tudom, ki lehetett, de elraktam, és azóta is nálam van.
Sőt, igazából, most már az enyém.
Felhúzom az ideget. Eleinte nehezen ment, nem tudtam, hogyan is kell kezelni, de aztán odajött hozzám egy nyeszlett kis íjászfiú és megmutatta, hogy kell. Nem árultam el neki, hogy eddig nem ilyennel harcoltam, de nem is kérdezte.
Tetszik. Amikor a késekkel hadonásztam, azt sosem szerettem. Jók voltak, de nem szerettem őket, túl élesek voltak és féltem tőlük. A Hugi szereti őket, de megbeszéltük, hogy eldobhatom őket, mert már én vagyok a főnök, és nem ő. Ahogy annak lennie kell.
A képességemet sem kell elfelejtenem, hisz ha valaki mégis közel jön harcban, akkor megérinthetem. A Hugi meg használhatja, amikor engedem "vadászni".
Hugi, emlékszel Hanatsu nénire? Ő is íjász volt, és milyen jó volt! Csodáltam.
Szerinted én is fel fogok nőni itt, a Világban, és olyan szép leszek, mint ő?
~Az még messze van.~
Igazad lehet.
Mosolyogva engedem el az ideget, ami olyan szépen pendül. Száll a nyilacska, száll-száll, és beleáll a céltábla közepébe, most először. Valaki megtapsol, megfordulok, és a cicafülű lány az. Integet, aztán megfordul és elmegy, mellette egy szürke vadmacska.
Úgy tűnik, nem ismert fel még mindig, de most már mindegy is, igaz, Hugi? Hisz már nem bántunk embereket többé.
~Ja... de azért jobb, ha ügyelsz rám a jövőben is. Legyőztél, de ez még nem jelenti azt, hogy nem fogok máskor is lázadni ellened.
Hogy nem foglak máskor is a saját világomba húzni téged, miközben a tested tehetetlenül zuhan össze a kövezeten.
A harcot megnyerted, de a háborút nem.~
-Tudom, Hugi, de már nem félek tőled. Neked csak késed van, nekem meg már íjam is.
Dúdolva gyakorlok tovább, az Íjászfiú néz egy darabig, szerintem azon töpreng, kivel beszéltem.
Saya- Íjász
- Hozzászólások száma : 735
Join date : 2013. May. 17.
Age : 21
Tartózkodási hely : Limen o/
Karakterlap
Szint: 32
Indikátor: Zöld
Céh: Artes
Re: Saya
by Cardinal Csüt. Aug. 08 2013, 19:53
Ossu!
Elfogadom a kasztváltó pályázatot. Újrapontozhatsz, és bár a késeid megmaradnak, használni már nem tudod őket. Helyettük kapsz egy Kezdő Íjat (+1 irányítás). Szerelkezz át a Felszerelkezőben
Elfogadom a kasztváltó pályázatot. Újrapontozhatsz, és bár a késeid megmaradnak, használni már nem tudod őket. Helyettük kapsz egy Kezdő Íjat (+1 irányítás). Szerelkezz át a Felszerelkezőben
Cardinal- Moderátor
- Hozzászólások száma : 3346
Join date : 2012. Dec. 16.
Karakterlap
Szint: ?
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Saya
by Saya Szer. Aug. 28 2013, 01:27
Asszem bőven ideje már némi jellemfrissítésnek :3
Régi: Enyhe skizofréniában szenved. Első látásra kedves, mosolygós kislánynak tűnik, de másik énje valójában a horrorfilmekből kiragadott cuki, ám gonosz gyermekek valóságbeli megtestesítője. A mosoly és a kedvesség mögött ott lappang egy groteszk és perverz vágy, hogy megegye ellenfelét. Bár ez az érzés mindig aktív nála, abban kételkedik, hogy ha lennének barátai, azokkal szemben is így érezne-e. Viszont tisztában van azzal is, hogy ha elveszti az eszét, bármi megtörténhet.
Új: Kettős személyiségű, de egy év alatt még sosem okozott maradandó problémát másik oldala. Saya életvidám, 12 éves kora ellenére inkább 6 évesnek érzi magát, mindenkivel kedves, és senkiről se tudja elképzelni, hogy az illető esetleg gonosz vagy ártó szándékú lenne. Amnéziás, semmire sem emlékszik az elmúlt három év előttről - csak az rémlik, hogy apjának volt egy laboratóriuma, ami tűzbe veszett. A harcoktól fél, ha csatára kerül a sor, mindig "előreengedi" másik személyiségét.
Hugi (avagy Maou) Saya ellentéte. Megfontolt, szigorú, vérre szomjazó lélek. Eredete, hogy valóban létezett/létezik-e, ismeretlen. Általában a háttérben figyel, szavait csak Saya hallja. Mindössze harcok során veszi át az irányítást, mikor a kislány túlzottan fél vagy megijedt. Vannak kivételes esetek, de mivel nővére tisztességes párbajban legyőzte őt, tiszteletben tartja a kívánságát, hogy sosem fog másokat fizikálisan bántani, nehogy "bepirosodjon a fejünk feletti valamicsoda".
Ezen felül közös megállapodásuk szerint "Sayaé a nappal, Hugié az éjszaka", így utóbbi hobbija is megmaradt (nagy örömére), vagyis az éjszaka kinnt kóborló játékosok Schizophrenia-val való rémisztgetése.
Régi: Enyhe skizofréniában szenved. Első látásra kedves, mosolygós kislánynak tűnik, de másik énje valójában a horrorfilmekből kiragadott cuki, ám gonosz gyermekek valóságbeli megtestesítője. A mosoly és a kedvesség mögött ott lappang egy groteszk és perverz vágy, hogy megegye ellenfelét. Bár ez az érzés mindig aktív nála, abban kételkedik, hogy ha lennének barátai, azokkal szemben is így érezne-e. Viszont tisztában van azzal is, hogy ha elveszti az eszét, bármi megtörténhet.
Új: Kettős személyiségű, de egy év alatt még sosem okozott maradandó problémát másik oldala. Saya életvidám, 12 éves kora ellenére inkább 6 évesnek érzi magát, mindenkivel kedves, és senkiről se tudja elképzelni, hogy az illető esetleg gonosz vagy ártó szándékú lenne. Amnéziás, semmire sem emlékszik az elmúlt három év előttről - csak az rémlik, hogy apjának volt egy laboratóriuma, ami tűzbe veszett. A harcoktól fél, ha csatára kerül a sor, mindig "előreengedi" másik személyiségét.
Hugi (avagy Maou) Saya ellentéte. Megfontolt, szigorú, vérre szomjazó lélek. Eredete, hogy valóban létezett/létezik-e, ismeretlen. Általában a háttérben figyel, szavait csak Saya hallja. Mindössze harcok során veszi át az irányítást, mikor a kislány túlzottan fél vagy megijedt. Vannak kivételes esetek, de mivel nővére tisztességes párbajban legyőzte őt, tiszteletben tartja a kívánságát, hogy sosem fog másokat fizikálisan bántani, nehogy "bepirosodjon a fejünk feletti valamicsoda".
Ezen felül közös megállapodásuk szerint "Sayaé a nappal, Hugié az éjszaka", így utóbbi hobbija is megmaradt (nagy örömére), vagyis az éjszaka kinnt kóborló játékosok Schizophrenia-val való rémisztgetése.
Saya- Íjász
- Hozzászólások száma : 735
Join date : 2013. May. 17.
Age : 21
Tartózkodási hely : Limen o/
Karakterlap
Szint: 32
Indikátor: Zöld
Céh: Artes
Re: Saya
by Cardinal Szer. Aug. 28 2013, 20:25
Elfogadom a bővítést, frissítsd kérlek az adatlapodon is
Cardinal- Moderátor
- Hozzászólások száma : 3346
Join date : 2012. Dec. 16.
Karakterlap
Szint: ?
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Saya
by Saya Vas. Jan. 05 2014, 18:53
Képi-pályázat \o/ ...ok 
Először is némi módosítás Schizophreniá-nál, Lizbet után szabadon, hogy jobban lehessen használni
Kockázós KT-k esetén sikeres képesség esetén az ellenfélnek egyel nagyobbat kell dobnia sikeres találathoz.
A hatás alá került mobok egy körre kiesnek a támadásból, mivel megzavarodnak az új világkép láttán. A következő körükben már ismét normál módon támadnak.
Bossokra nem használható.
És az új \o/
Saya no uta (Saya dala)
Egy dal, zene csendül fel a csapattársak, és egy másik az ellenfelek számára.
A csapattársak Kitartását növeli a dal, amíg Saya énekel (3 kör), nem kell pihenniük. Cserébe, mikor a dal véget ér és minden elcsendesül, amennyiben a három kör alatt esett volna meg számukra a pihenőkör, muszáj ezt megejteniük.
Az ellenfelek ellenben meglepetésükben és a háttérben felhangzó furcsa zajok hatására mintha gyengébbnek éreznék magukat. A képesség 3 köre alatt a sebzésük Saya spec.pontjainak felével csökken (lefelé kerekítve).
Lehűlési idő 3 kör.
In-Game játékszínesítőként a dal közben, akármilyen legyen is a környezet, Saya körül növények burjánzanak a földből virágozva, foszforeszkálva, gyönyörűen.
"Ismered a pitypangvirágot? Azt, amelyik szélnek ereszti a magvait?
A szél jó messzire viszi azokat a bolyhos magvakat attól a helytől, ahol születtek. De mi van akkor, ha az egyik mag egy sivatagban köt ki, ahol egy szál fű sem nő? Ha el tudod képzelni, milyen magányos lehet az a magocska...... akkor képes lehetsz megérteni engem."
Fura. Erre tökéletesen vissza tudtam emlékezni, mikor felébredtem, mármint hogy ezt mondtam már valakinek, régen. De nem tudom, kinek.
Felkeltem és a tükörhöz léptem. -Szia Hugi.
Mosolyogtam egy darabig, de nem érkezett válasz. Ahogy telt az idő, úgy ijedtem meg egyre jobban, láttam, ahogy lehervad a mosolyom és megijedek. Aztán valami megmoccant a fejemben, és láttam a csillanást a szememben.
~Bocs. Itt vagyok.~
-Megijesztettél... -duzzogok, mire felnevet.
~Bocs. Én is szoktam aludni.~
-Amúgy kinek mondtam?
~Mit?~
-Ezt a pitypangos dolgot.
~Nem tudom.~
-Van valami, amit nem tudsz? O.o
Végül ennyiben is hagytam a dolgot és elindultam ki a szobámból. Hugi visszavonult, ahogy szokott, talán még fáradt picit és pihen, alszik, amíg én megjárom a várost.
Megint elmentem fagyizni, mert az Anat megengedte, még pénzt is adott, csak rám szólt, hogy aztán siessek is haza, mert sosem lehet tudni. Én nyugtatgattam, hogy de hát az utcán éltem sokáig, nem lesz bajom, de azért a Schizophrenia-s időszakot nem árultam el neki, hogy én voltam az a bug a Főtéren
Most egyszerű csokifagyi mellett döntöttem és már indultam is vissza, mikor a Hugi megremegett.
~Valami történik.~
Kicsit mentem csak odébb, egy utcányival, és történt is, méghozzá párbaj. \o/ Mindkét srácot ismertem már, az egyiket a Schizophreniával rémisztgette a Hugi régen egyszer, a másikkal meg beszélgettünk, ő magyarázta el, hogy mi az a kindertojás, és hogy azt nála Amerikában nem lehet kapni, mert be van tiltva O.o Nem értem, egy ilyen finom dolog hogy lehet betiltva ><
Odafurakodtam a tömeg széléhez és a fagyimat nyalva figyeltem őket. A kindertojásos fiúnak szurkoltam magamban, de vesztésre állt szegény.
~Énekelj neki valamit, noh...~ -mondta a Hugi. ~Had legyen legalább jókedve a kölöknek.~
Oké! Bólintottam nagyot, aztán mély levegőt vettem és daloltam.
Csak azt éreztem, hogy a Hugi megdöbben, és körülöttem is kicsit odébb mennek az emberek. Én mondjuk csak örültem, mert ez azt jelenti, hogy tetszik nekik a dalom. Fél szemmel néztem, ahogy a srác feláll és támad, a másik meg mintha megijedne, vagy nem tudom, olyat képet vág, mintha a Schizophreniát használtam volna rajta, pedig nem is O.o Végül az amerikai beviszi az utolsó csapást és mindenki örül \o/
Gyorsan el is slisszoltam onnan, de mikor az Artes kapujához érkeztem, a Hugi megtorpantott:
~Ez meg mi volt?~
-Mi?
Nem is vettem észre, hogy hangosan kérdeztem vissza, pedig az Anat jött épp kifele, és gyorsan a szám elé kaptam a kezem. Meghajoltam, ahogy azt szokás és gyorsan felszaladtam a szobámba, mert éreztem, hogy a Hugi naggyon beszélni akar velem >,<
Aztán beszéltünk is, úgy magamban. Mondta, hogy valami furcsa érzése volt, miközben énekeltem, olyan erősebbnek érezte magát, és hallgatta, hogy a tömegben is valaki erősebb lett, valaki meg nem. Ezen nagyon elcsodálkoztam, de nem tudtam, mire gondolhat. Végül felajánlotta, hogy nézzük meg a listánkat, ahol a Schizophrenia is ott van
És ott volt egy új. :3
Először is némi módosítás Schizophreniá-nál, Lizbet után szabadon, hogy jobban lehessen használni
Kockázós KT-k esetén sikeres képesség esetén az ellenfélnek egyel nagyobbat kell dobnia sikeres találathoz.
A hatás alá került mobok egy körre kiesnek a támadásból, mivel megzavarodnak az új világkép láttán. A következő körükben már ismét normál módon támadnak.
Bossokra nem használható.
És az új \o/
Saya no uta (Saya dala)
Egy dal, zene csendül fel a csapattársak, és egy másik az ellenfelek számára.
A csapattársak Kitartását növeli a dal, amíg Saya énekel (3 kör), nem kell pihenniük. Cserébe, mikor a dal véget ér és minden elcsendesül, amennyiben a három kör alatt esett volna meg számukra a pihenőkör, muszáj ezt megejteniük.
Az ellenfelek ellenben meglepetésükben és a háttérben felhangzó furcsa zajok hatására mintha gyengébbnek éreznék magukat. A képesség 3 köre alatt a sebzésük Saya spec.pontjainak felével csökken (lefelé kerekítve).
Lehűlési idő 3 kör.
In-Game játékszínesítőként a dal közben, akármilyen legyen is a környezet, Saya körül növények burjánzanak a földből virágozva, foszforeszkálva, gyönyörűen.
"Ismered a pitypangvirágot? Azt, amelyik szélnek ereszti a magvait?
A szél jó messzire viszi azokat a bolyhos magvakat attól a helytől, ahol születtek. De mi van akkor, ha az egyik mag egy sivatagban köt ki, ahol egy szál fű sem nő? Ha el tudod képzelni, milyen magányos lehet az a magocska...... akkor képes lehetsz megérteni engem."
Fura. Erre tökéletesen vissza tudtam emlékezni, mikor felébredtem, mármint hogy ezt mondtam már valakinek, régen. De nem tudom, kinek.
Felkeltem és a tükörhöz léptem. -Szia Hugi.
Mosolyogtam egy darabig, de nem érkezett válasz. Ahogy telt az idő, úgy ijedtem meg egyre jobban, láttam, ahogy lehervad a mosolyom és megijedek. Aztán valami megmoccant a fejemben, és láttam a csillanást a szememben.
~Bocs. Itt vagyok.~
-Megijesztettél... -duzzogok, mire felnevet.
~Bocs. Én is szoktam aludni.~
-Amúgy kinek mondtam?
~Mit?~
-Ezt a pitypangos dolgot.
~Nem tudom.~
-Van valami, amit nem tudsz? O.o
Végül ennyiben is hagytam a dolgot és elindultam ki a szobámból. Hugi visszavonult, ahogy szokott, talán még fáradt picit és pihen, alszik, amíg én megjárom a várost.
Megint elmentem fagyizni, mert az Anat megengedte, még pénzt is adott, csak rám szólt, hogy aztán siessek is haza, mert sosem lehet tudni. Én nyugtatgattam, hogy de hát az utcán éltem sokáig, nem lesz bajom, de azért a Schizophrenia-s időszakot nem árultam el neki, hogy én voltam az a bug a Főtéren
Most egyszerű csokifagyi mellett döntöttem és már indultam is vissza, mikor a Hugi megremegett.
~Valami történik.~
Kicsit mentem csak odébb, egy utcányival, és történt is, méghozzá párbaj. \o/ Mindkét srácot ismertem már, az egyiket a Schizophreniával rémisztgette a Hugi régen egyszer, a másikkal meg beszélgettünk, ő magyarázta el, hogy mi az a kindertojás, és hogy azt nála Amerikában nem lehet kapni, mert be van tiltva O.o Nem értem, egy ilyen finom dolog hogy lehet betiltva ><
Odafurakodtam a tömeg széléhez és a fagyimat nyalva figyeltem őket. A kindertojásos fiúnak szurkoltam magamban, de vesztésre állt szegény.
~Énekelj neki valamit, noh...~ -mondta a Hugi. ~Had legyen legalább jókedve a kölöknek.~
Oké! Bólintottam nagyot, aztán mély levegőt vettem és daloltam.
Csak azt éreztem, hogy a Hugi megdöbben, és körülöttem is kicsit odébb mennek az emberek. Én mondjuk csak örültem, mert ez azt jelenti, hogy tetszik nekik a dalom. Fél szemmel néztem, ahogy a srác feláll és támad, a másik meg mintha megijedne, vagy nem tudom, olyat képet vág, mintha a Schizophreniát használtam volna rajta, pedig nem is O.o Végül az amerikai beviszi az utolsó csapást és mindenki örül \o/
Gyorsan el is slisszoltam onnan, de mikor az Artes kapujához érkeztem, a Hugi megtorpantott:
~Ez meg mi volt?~
-Mi?
Nem is vettem észre, hogy hangosan kérdeztem vissza, pedig az Anat jött épp kifele, és gyorsan a szám elé kaptam a kezem. Meghajoltam, ahogy azt szokás és gyorsan felszaladtam a szobámba, mert éreztem, hogy a Hugi naggyon beszélni akar velem >,<
Aztán beszéltünk is, úgy magamban. Mondta, hogy valami furcsa érzése volt, miközben énekeltem, olyan erősebbnek érezte magát, és hallgatta, hogy a tömegben is valaki erősebb lett, valaki meg nem. Ezen nagyon elcsodálkoztam, de nem tudtam, mire gondolhat. Végül felajánlotta, hogy nézzük meg a listánkat, ahol a Schizophrenia is ott van
És ott volt egy új. :3
Saya- Íjász
- Hozzászólások száma : 735
Join date : 2013. May. 17.
Age : 21
Tartózkodási hely : Limen o/
Karakterlap
Szint: 32
Indikátor: Zöld
Céh: Artes
Cardinal- Moderátor
- Hozzászólások száma : 3346
Join date : 2012. Dec. 16.
Karakterlap
Szint: ?
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Saya
by Saya Szomb. Jan. 11 2014, 13:18
Mekkora poén lenne, ha egy törékeny kislány felemelne egy házat? \o/
Élek itt is a lehetőségemmel és a Keresést lecserélném Súlyemelésre
És majd addig fejlődik, amíg meg nem tudja pörgetni Anatot félkézzel
Élek itt is a lehetőségemmel és a Keresést lecserélném Súlyemelésre
És majd addig fejlődik, amíg meg nem tudja pörgetni Anatot félkézzel
Saya- Íjász
- Hozzászólások száma : 735
Join date : 2013. May. 17.
Age : 21
Tartózkodási hely : Limen o/
Karakterlap
Szint: 32
Indikátor: Zöld
Céh: Artes
Cardinal- Moderátor
- Hozzászólások száma : 3346
Join date : 2012. Dec. 16.
Karakterlap
Szint: ?
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Saya
by Saya Csüt. Nov. 06 2014, 22:51
Képi pályázat \o/ Mondjuk ez picit szomorkásabb lesz >///>
Sabbath / Áfonyacsapda
Hugi és Saya összedolgoznak. A képesség aszerint változik, hogy épp melyikük aktív a harcmezőn.
Ha Saya, akkor kölcsönkéri Hugi Erőpontjait és Irányításba fekteti őket, így a közelharcban válik sérülékennyé.
Ha Hugi, akkor ő kéri kölcsön Saya Irányítás pontjait Erőre, hogy egy nagyot sózhasson az őt megtámadó, túl közel kerülő ellenfélbe.
Mindkét esetben a képi csupán egyszeri alkalom egy csatára, és az ütés/lövés után a pontértékek visszaállnak az eredetire. A felszerelés adta bónuszt a képesség nem érinti.
Hugi. Nem tudok mozogni. Nem akarok mozogni. Én félek.
~Tudom.~
Hugiii! Mi az ott a sarokban? Ugye nem....? D:
~De.~
De hát... várj, csak megnézem. Lenyitom a menümet és kikeresem, de nem, nem aktív, nincs bekapcsolva, de akkor meg miért van ott?
~...~
Miért nem válaszolsz? D:
~Mert nem tudom a választ.~
De, tudod, vagy legalábbis tudsz valamit, mert elrejted előlem, érzem a fejemben, hogy van az a fekete gombóc, mint mindig, mikor elrejtesz valamit! >< Szóval áruld el, hogy miért látom a Scizophreniát abban a sarokban ><
~Mert beteg vagy, Saya.~
Beteg? Milyen beteg? O.o Meg vagyok fázva?
~Ez komolyabb annál, de nem szeretnék beszélni róla. Ne figyelj oda és majd talán eltűnik magától.~
Hát, oké. O.o;
Az viszont tutibiztos, hogy az Anatnak erről már azért tényleg nem szólok. Rosszul lett akkor is, mikor megmutattam neki a képimet, ha megtudná, hogy már látom bekapcsolás nélkül is néha, akkor félek, hogy még szívrohamot kapna az ijedségtől
Meg hát talán a Huginak tényleg igaza lesz és eltűnik magától is, amit nagyon remélem. Mert hiába jöttem ki a folyosóra, itt-ott megjelenik, most is előttem ezen a falrészen, itt egy csúnya vörös fújj, mint a horrorfilmekből >< Tudjátok olyan... mint ami az ember hasában van... :silence:
Na mindegy. Viszont én ma megyek ám fejlődni o/ Elosztottam a pontjaimat, és most ki akarom őket próbálni, de nem harcmezőn, vagyis de, ha a mező annak számít o/ Most már a szafari sem jelenthet nekem kihívást
Keressünk egy nagyvadat és terítsük le o/ Meg amúgy is, ahogy bolyongok kint, nem nagyon látom a Schizophreniát, vagyis csak foltokban akkor, ha épületre nézek, de természetben még nincs, szóval biztos el fog múlni majd.
Hopp, ott egy állatka *.* Hú, ez egy elf. Leguggolok, hogy fedésben maradjak és becélzom a nyilammal :3
~Várj csak!~
Hmm? O.o
Hugi kicsit előrenyúl, de nem vesz át semmit tőlem, csak kicsit hátrébb húzaz a karomat. Aztán megszólal.
~Most engedd el.~
Megteszem, és a nyíl jól eltalálja az elfet. De fura. Pedig nem kéne még tudnom egy lövéssel leterítenem, vagy de?
~Valójában de, csak kipróbáltam valamit...~
Mit? O.o
~Vadászgass még, ha szeretnél, aztán hazafele elmagyarázom. Még örülnék is, találjunk egy nagyobb vadat, aki kibírja egy lövésed, hogy biztos legyek benne. Vagy pediiig... rakd el az íjadat.~
Oké o/ Várj, de miért? O.o
~Előrejövök.~
Jaj, és már jössz is, oké-oké, már engedem is. Na, de türelmetlen vagy >< Nem is ellenőrzöl, ahogy szoktál? Oké, akkor menjél, juj, de furi, nem szoktam még meg, hogy nem én mozgok, hanem te x_x Oké, ott egy jajdecuki *.* Miért nem lövöd le távolról, miért mész közelebb? Naaa, miért ütöd meg? Tudod, hogy pici a sebzésem így közelről ><
-Saya, fogd meg a karom és segíts!
Huh? O.O Ja, jó, oké, várjál... jó, fogom. Naa, most még nagyobbat ütöttél rá >
***
+Mint megjegyzés; innentől ahogy Saya lépkedi a szinteket és lesz egyre erősebb, úgy uralkodik el rajta mindjobban az első képesség vizuális effektje. A Schizophrenia hatását rajta kívül más nem fogja látni.
Kicsit szadizom szegényt, de talán majd talál rá megoldást vagy érkezik külső segítség :3
Sabbath / Áfonyacsapda
Hugi és Saya összedolgoznak. A képesség aszerint változik, hogy épp melyikük aktív a harcmezőn.
Ha Saya, akkor kölcsönkéri Hugi Erőpontjait és Irányításba fekteti őket, így a közelharcban válik sérülékennyé.
Ha Hugi, akkor ő kéri kölcsön Saya Irányítás pontjait Erőre, hogy egy nagyot sózhasson az őt megtámadó, túl közel kerülő ellenfélbe.
Mindkét esetben a képi csupán egyszeri alkalom egy csatára, és az ütés/lövés után a pontértékek visszaállnak az eredetire. A felszerelés adta bónuszt a képesség nem érinti.
Hugi. Nem tudok mozogni. Nem akarok mozogni. Én félek.
~Tudom.~
Hugiii! Mi az ott a sarokban? Ugye nem....? D:
~De.~
De hát... várj, csak megnézem. Lenyitom a menümet és kikeresem, de nem, nem aktív, nincs bekapcsolva, de akkor meg miért van ott?
~...~
Miért nem válaszolsz? D:
~Mert nem tudom a választ.~
De, tudod, vagy legalábbis tudsz valamit, mert elrejted előlem, érzem a fejemben, hogy van az a fekete gombóc, mint mindig, mikor elrejtesz valamit! >< Szóval áruld el, hogy miért látom a Scizophreniát abban a sarokban ><
~Mert beteg vagy, Saya.~
Beteg? Milyen beteg? O.o Meg vagyok fázva?
~Ez komolyabb annál, de nem szeretnék beszélni róla. Ne figyelj oda és majd talán eltűnik magától.~
Hát, oké. O.o;
Az viszont tutibiztos, hogy az Anatnak erről már azért tényleg nem szólok. Rosszul lett akkor is, mikor megmutattam neki a képimet, ha megtudná, hogy már látom bekapcsolás nélkül is néha, akkor félek, hogy még szívrohamot kapna az ijedségtől
Meg hát talán a Huginak tényleg igaza lesz és eltűnik magától is, amit nagyon remélem. Mert hiába jöttem ki a folyosóra, itt-ott megjelenik, most is előttem ezen a falrészen, itt egy csúnya vörös fújj, mint a horrorfilmekből >< Tudjátok olyan... mint ami az ember hasában van... :silence:Na mindegy. Viszont én ma megyek ám fejlődni o/ Elosztottam a pontjaimat, és most ki akarom őket próbálni, de nem harcmezőn, vagyis de, ha a mező annak számít o/ Most már a szafari sem jelenthet nekem kihívást
Keressünk egy nagyvadat és terítsük le o/ Meg amúgy is, ahogy bolyongok kint, nem nagyon látom a Schizophreniát, vagyis csak foltokban akkor, ha épületre nézek, de természetben még nincs, szóval biztos el fog múlni majd. Hopp, ott egy állatka *.* Hú, ez egy elf. Leguggolok, hogy fedésben maradjak és becélzom a nyilammal :3
~Várj csak!~
Hmm? O.o
Hugi kicsit előrenyúl, de nem vesz át semmit tőlem, csak kicsit hátrébb húzaz a karomat. Aztán megszólal.
~Most engedd el.~
Megteszem, és a nyíl jól eltalálja az elfet. De fura. Pedig nem kéne még tudnom egy lövéssel leterítenem, vagy de?
~Valójában de, csak kipróbáltam valamit...~
Mit? O.o
~Vadászgass még, ha szeretnél, aztán hazafele elmagyarázom. Még örülnék is, találjunk egy nagyobb vadat, aki kibírja egy lövésed, hogy biztos legyek benne. Vagy pediiig... rakd el az íjadat.~
Oké o/ Várj, de miért? O.o
~Előrejövök.~
Jaj, és már jössz is, oké-oké, már engedem is. Na, de türelmetlen vagy >< Nem is ellenőrzöl, ahogy szoktál? Oké, akkor menjél, juj, de furi, nem szoktam még meg, hogy nem én mozgok, hanem te x_x Oké, ott egy jajdecuki *.* Miért nem lövöd le távolról, miért mész közelebb? Naaa, miért ütöd meg? Tudod, hogy pici a sebzésem így közelről ><
-Saya, fogd meg a karom és segíts!
Huh? O.O Ja, jó, oké, várjál... jó, fogom. Naa, most még nagyobbat ütöttél rá >
***
+Mint megjegyzés; innentől ahogy Saya lépkedi a szinteket és lesz egyre erősebb, úgy uralkodik el rajta mindjobban az első képesség vizuális effektje. A Schizophrenia hatását rajta kívül más nem fogja látni.
Kicsit szadizom szegényt, de talán majd talál rá megoldást vagy érkezik külső segítség :3
Saya- Íjász
- Hozzászólások száma : 735
Join date : 2013. May. 17.
Age : 21
Tartózkodási hely : Limen o/
Karakterlap
Szint: 32
Indikátor: Zöld
Céh: Artes
Re: Saya
by Cardinal Hétf. Nov. 17 2014, 23:30
Ossu!
Elfogadom a pályázatot, gratulálok a harmadik képességedhez!
Elfogadom a pályázatot, gratulálok a harmadik képességedhez!
Cardinal- Moderátor
- Hozzászólások száma : 3346
Join date : 2012. Dec. 16.
Karakterlap
Szint: ?
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Saya
by Saya Csüt. Júl. 20 2017, 15:45
Képi pályázat a 30. szinthez
Sin
"Aztán Saya kivirágzik Hogy másképp tudnám leírni?
Virágszirmok…… Hosszúak és szélesek, úgy terjednek szét a hátán, mint egy újdonsült pillangó szárnyai.
"
Saya, akár egy különös angyal, kibontakozik és mintha valóban hatalmas virágszirmok nőnének ki belőle. A felemelő látvány során ezek a virágszirmok fénylő, apró spórákat szórnak a levegőbe.
A használó annyi 6 oldalú kockával dob, ahány játékos van a harcmezőn. A kockák a harc során kialakított sorrend szerint annyiszor 10 HP-val gyógyítják a játékost, ahány érték van a kockán. Ha nincs sorrend, úgy a használó dönti el még dobás előtt, hogy milyen sorrendben jöjjenek a kockák.
A képesség csak egy körig érvényes, lehűlési ideje 4 kör.
(Például:
A sorrend: Zsuzsi, Peti, Dani, Saya
Saya használja a képességét, a következőket dobja: 1, 3, 2, 6
Zsuzsi tehát 10 HP-t, Peti 30-at, Dani 20-at, Saya pedig 60-at gyógyul.)
---
Hugi, most nagyon nagy hibát követtem el, igaz? Mármint, oké, tévedtem, csak hasonlított valakire, akire nem emlékszem kristálytisztán, szóval utána jöttem, hát ha tényleg ő az, a szívemben dobogott a torkom...
~Fordítva...~
Na igen, szóval úgy, aztán már túlságosan bent voltunk, mire felismertem, hogy nem ő az, lehetetlen, neki nem volt semmi ilyen kütyüje, meg nem is tudom merre járhat azóta, meg amúgy is megbeszéltük, hogy nem találkozunk soha többet, szóval ezt túl későn ismertem fel, vagyis nem a fiút, hanem a szitakötőt...
~Szituációt...~
...szóval azt és akkor már hopp és túl sok volt a szörny és mi túl kevesek vagyunk. Hugi, belátom, nem kellett volna egyedül jönnünk ide. Most neki is már pirosban van az életcsíkja, meg nekem is, és reszket, én meg ölelem, még nagyon fiatal, idősebb lehet, mint én, és mégis sokkal jobban fél, bújik hozzám, össze vagyunk esve, a hátamon érzem a szikla hidegét, és fölénk tornyosul a szörny, és emeli már a baltáját, és mindjárt meg fogunk halni. Igaz?
Hugi, miért nem szólsz...?
~Saya, nem halunk meg.~
Miért mondod ezt? Még össze is húzom a szemöldököm, mert nem értelek.
~Az ösztöneim súgják. Ideje neked is hallgatnod az ösztöneidre. Ne rám, hanem rájuk. Saya, te egy különleges lány vagy, apánk nem hiába szeretett téged annyira. Van egy olyan különleges képességed, ami túltesz mindenen, amit senki nem képes felfogni ezen a világon.~
Nem értelek. Mire gondolsz?
~Csak hallgass az ösztöneidre, kapcsolj ki mindent.~
Oké, de Hugi, ez nagyon nehéz lesz, én csak figyelem a balta élét, és olyan, mintha lassított felvételként közeledne... ja, nem a srác tört össze egy Fagytér Kristályt. Valamit ordít, de nem hallom... nagyon mutogat valami felé...
~Zárj ki mindent... még engem is.~
Téged miért? Téged nem akarlak kizárni, téged soha nem akarlak kizárni...
~Zárj ki nyugodtan. Úgyse lehetek melletted egész életedben...~
Hugi, ez fura... mi ez...?
~Egy emlék. Saya... add nekem a világot...~
Vajon meddig tart ki egy ilyen kristály. A srác teljesen pánikba esett, én meg csak ülök, és nem tudok mozdulni sem. Tényleg hasonlít rá, csak nincs borostája sem, meg a haja is világosabb egy kicsivel. Talán a kék ruha zavart meg, ő is mindig kéket hordott, de ez csak egy jetibőr ruha, semmi különös, miért hittem ezt szimpla kék pólónak?! A szemei sem olyanok, az enyémek meg könnybe lábadnak, kinyújtom a kezem és megérintem az orcáját, hogy biztos legyek benne; sajnos ez tényleg nem ő. Egyikük sem.
A srác erre megdermed és abbahagyja az ordítozást, a szemei kerekre tágulnak és úgy néz rám. Én meg elmosolyodom és kinyitom a számat és mondok valamit, de ez olyasmi, amit nem akarok mondani, nem tudom, miért mondom, azt sem tudom, mit mondok, aztán előrébb hajolok és sötétség. Valami édes ér az ajkamhoz és érzem a fiú megszeppenését, ahogy a tüdejébe akad a levegő. Aztán elengedem, és énekelni kezdek, szomorúan, amiért nem találtam meg, amit kerestem.
A kristály hatása véget ért, és a szörny kábán mered előre, majd lassan felfogja, mi történt és újra felemeli a baltáját. Én énekelek, a fiú pedig hátrazuhan és döbbent tekintettel néz rám. Ezernyi kis lámpás gyullad fel körülöttünk, meleg fénnyel árasztva el, és fel sem fogom, hogy nem érzem a Hugi jelenlétét, de a Schizophrenia foltjai egyre nagyobbá és nagyobbá nőnek a szememben. A kis lámpások fénye ahogy a földhöz ér, felvillan kicsit, majd szétterül.
Nem tudom, mennyi ideig tarthatott, a srác egyszer csak megragadta a kezemet, a másik markában egy kristályt tartott, kiabált valamit, majd olyan érzésem volt, mintha erősen megrántották volna a vállaimat felfelé. A következő pillanatban a város főterén találtuk magunkat, a földön kushadva, némán, a lámpások fényét felváltotta a tűző nap.
Abban a pillanatban Hugi is visszatért; tapsolt, jókedve volt, táncra perdült, mintha egy virágos mező felett lebegett volna.
~Megcsináltad, Saya!~
-De... mit...? O.o
-Fogalmam sincs! -vágta rá a srác, és elnevette magát, olyan hisztérikusan. A füle hegyéig elvörösödött és zavartan abba a seszínű csúnya hajába túrt. -Ez fenomenális volt! Nem tudom, mit csináltál, de életet mentettél! Ez hihetetlen! Nem mondtad, hogy tudsz gyógyítani! Azt hittem, azok méregspórák, de pont ellenkezőleg, mondjuk így se folytattam volna, nem éltük volna túl, szóval... remélem, nem baj, ha inkább kiteleportáltam.
Pislogtam rá kettőt, ő pedig zavartan elfordult. Hugi még mindig kuncogott, összehúzta magát, átölelte a térdeit és úgy nézett rám, csillogó szemekkel, boldogan.
~Szabaduljunk meg a fickótól, úgyse őt keresed. Utána elmagyarázom.~
Felkeltem a földről és leporoltam a ruhámat. A srác még beszélt volna, de a szavába vágtam, mélyen meghajoltam, majdnem nekiütöttem a homlokom a térdemnek.
-Bocsi, de... muszáj rohannom! -hadartam, majd sarkon fordultam és elteleportáltam a tízes szintre. A 27. boss kazamatára egyedül soha többet nem teszem be a lábam, döntöttem el, és elindultam a céhház felé, közben a Hugit hallgatva, aki olyan volt, mintha egy új játékot kapott volna.
~Saya, ez a legszebb, legcsodálatosabb dolog volt, amit csak el tudtam képzelni! Tudod, apánk az mindig is úgy fogalmazott, hogy te olyan igazi szerelemgyerek vagy, és már értem, hogy miért! Neked a szerelem ad erőt!~
Pislogtam kettőt kérdőn, hogy nem értem O.o
~Jó, persze, ez nem volt igazi, igazából stimulálnom kellett téged egy picikét, mert másképp nem megy... mondhatni, hogy "karaktererőszakoltalak", bocsi. A lényeg, hogy ha nagyon szeretsz valakit... mondjuk ez alapvetően is igaz az emberekre, hogy ha nagyon szeretnek valakit, azért bármire képesek. Te sem vagy ezzel másképp. Saya, sose felejtsd el azt az érzés, és bármire képes leszel.~
-De, akit én szeretek, azok... már rég nincsenek itt... -szomorodtam el, de aztán a fejem magától felemelkedett, mintha a Hugi az állam alá nyúlt volna. Szinte láttam a szomorú szemeit rám nézni.
~Engem sem szeretsz?~
-Dehogynem! Téged szeretlek a legjobban!
~Ilyen elhamarkodottan ezt ne mond.~ -mosolyodott el és a hajamba túrt, de sajnos ennek nem volt semmi hatása, csak én éreztem az ujjait a fejbőrömön végigszaladni. ~Saya, én is szeretlek. Kérlek... add nekem a világot.~
És akkor hirtelen beugrott...
Sin
"Aztán Saya kivirágzik Hogy másképp tudnám leírni?
Virágszirmok…… Hosszúak és szélesek, úgy terjednek szét a hátán, mint egy újdonsült pillangó szárnyai.
"
Saya, akár egy különös angyal, kibontakozik és mintha valóban hatalmas virágszirmok nőnének ki belőle. A felemelő látvány során ezek a virágszirmok fénylő, apró spórákat szórnak a levegőbe.
A használó annyi 6 oldalú kockával dob, ahány játékos van a harcmezőn. A kockák a harc során kialakított sorrend szerint annyiszor 10 HP-val gyógyítják a játékost, ahány érték van a kockán. Ha nincs sorrend, úgy a használó dönti el még dobás előtt, hogy milyen sorrendben jöjjenek a kockák.
A képesség csak egy körig érvényes, lehűlési ideje 4 kör.
(Például:
A sorrend: Zsuzsi, Peti, Dani, Saya
Saya használja a képességét, a következőket dobja: 1, 3, 2, 6
Zsuzsi tehát 10 HP-t, Peti 30-at, Dani 20-at, Saya pedig 60-at gyógyul.)
---
Hugi, most nagyon nagy hibát követtem el, igaz? Mármint, oké, tévedtem, csak hasonlított valakire, akire nem emlékszem kristálytisztán, szóval utána jöttem, hát ha tényleg ő az, a szívemben dobogott a torkom...
~Fordítva...~
Na igen, szóval úgy, aztán már túlságosan bent voltunk, mire felismertem, hogy nem ő az, lehetetlen, neki nem volt semmi ilyen kütyüje, meg nem is tudom merre járhat azóta, meg amúgy is megbeszéltük, hogy nem találkozunk soha többet, szóval ezt túl későn ismertem fel, vagyis nem a fiút, hanem a szitakötőt...
~Szituációt...~
...szóval azt és akkor már hopp és túl sok volt a szörny és mi túl kevesek vagyunk. Hugi, belátom, nem kellett volna egyedül jönnünk ide. Most neki is már pirosban van az életcsíkja, meg nekem is, és reszket, én meg ölelem, még nagyon fiatal, idősebb lehet, mint én, és mégis sokkal jobban fél, bújik hozzám, össze vagyunk esve, a hátamon érzem a szikla hidegét, és fölénk tornyosul a szörny, és emeli már a baltáját, és mindjárt meg fogunk halni. Igaz?
Hugi, miért nem szólsz...?
~Saya, nem halunk meg.~
Miért mondod ezt? Még össze is húzom a szemöldököm, mert nem értelek.
~Az ösztöneim súgják. Ideje neked is hallgatnod az ösztöneidre. Ne rám, hanem rájuk. Saya, te egy különleges lány vagy, apánk nem hiába szeretett téged annyira. Van egy olyan különleges képességed, ami túltesz mindenen, amit senki nem képes felfogni ezen a világon.~
Nem értelek. Mire gondolsz?
~Csak hallgass az ösztöneidre, kapcsolj ki mindent.~
Oké, de Hugi, ez nagyon nehéz lesz, én csak figyelem a balta élét, és olyan, mintha lassított felvételként közeledne... ja, nem a srác tört össze egy Fagytér Kristályt. Valamit ordít, de nem hallom... nagyon mutogat valami felé...
~Zárj ki mindent... még engem is.~
Téged miért? Téged nem akarlak kizárni, téged soha nem akarlak kizárni...
~Zárj ki nyugodtan. Úgyse lehetek melletted egész életedben...~
Hugi, ez fura... mi ez...?
~Egy emlék. Saya... add nekem a világot...~
Vajon meddig tart ki egy ilyen kristály. A srác teljesen pánikba esett, én meg csak ülök, és nem tudok mozdulni sem. Tényleg hasonlít rá, csak nincs borostája sem, meg a haja is világosabb egy kicsivel. Talán a kék ruha zavart meg, ő is mindig kéket hordott, de ez csak egy jetibőr ruha, semmi különös, miért hittem ezt szimpla kék pólónak?! A szemei sem olyanok, az enyémek meg könnybe lábadnak, kinyújtom a kezem és megérintem az orcáját, hogy biztos legyek benne; sajnos ez tényleg nem ő. Egyikük sem.
A srác erre megdermed és abbahagyja az ordítozást, a szemei kerekre tágulnak és úgy néz rám. Én meg elmosolyodom és kinyitom a számat és mondok valamit, de ez olyasmi, amit nem akarok mondani, nem tudom, miért mondom, azt sem tudom, mit mondok, aztán előrébb hajolok és sötétség. Valami édes ér az ajkamhoz és érzem a fiú megszeppenését, ahogy a tüdejébe akad a levegő. Aztán elengedem, és énekelni kezdek, szomorúan, amiért nem találtam meg, amit kerestem.
A kristály hatása véget ért, és a szörny kábán mered előre, majd lassan felfogja, mi történt és újra felemeli a baltáját. Én énekelek, a fiú pedig hátrazuhan és döbbent tekintettel néz rám. Ezernyi kis lámpás gyullad fel körülöttünk, meleg fénnyel árasztva el, és fel sem fogom, hogy nem érzem a Hugi jelenlétét, de a Schizophrenia foltjai egyre nagyobbá és nagyobbá nőnek a szememben. A kis lámpások fénye ahogy a földhöz ér, felvillan kicsit, majd szétterül.
Nem tudom, mennyi ideig tarthatott, a srác egyszer csak megragadta a kezemet, a másik markában egy kristályt tartott, kiabált valamit, majd olyan érzésem volt, mintha erősen megrántották volna a vállaimat felfelé. A következő pillanatban a város főterén találtuk magunkat, a földön kushadva, némán, a lámpások fényét felváltotta a tűző nap.
Abban a pillanatban Hugi is visszatért; tapsolt, jókedve volt, táncra perdült, mintha egy virágos mező felett lebegett volna.
~Megcsináltad, Saya!~
-De... mit...? O.o
-Fogalmam sincs! -vágta rá a srác, és elnevette magát, olyan hisztérikusan. A füle hegyéig elvörösödött és zavartan abba a seszínű csúnya hajába túrt. -Ez fenomenális volt! Nem tudom, mit csináltál, de életet mentettél! Ez hihetetlen! Nem mondtad, hogy tudsz gyógyítani! Azt hittem, azok méregspórák, de pont ellenkezőleg, mondjuk így se folytattam volna, nem éltük volna túl, szóval... remélem, nem baj, ha inkább kiteleportáltam.
Pislogtam rá kettőt, ő pedig zavartan elfordult. Hugi még mindig kuncogott, összehúzta magát, átölelte a térdeit és úgy nézett rám, csillogó szemekkel, boldogan.
~Szabaduljunk meg a fickótól, úgyse őt keresed. Utána elmagyarázom.~
Felkeltem a földről és leporoltam a ruhámat. A srác még beszélt volna, de a szavába vágtam, mélyen meghajoltam, majdnem nekiütöttem a homlokom a térdemnek.
-Bocsi, de... muszáj rohannom! -hadartam, majd sarkon fordultam és elteleportáltam a tízes szintre. A 27. boss kazamatára egyedül soha többet nem teszem be a lábam, döntöttem el, és elindultam a céhház felé, közben a Hugit hallgatva, aki olyan volt, mintha egy új játékot kapott volna.
~Saya, ez a legszebb, legcsodálatosabb dolog volt, amit csak el tudtam képzelni! Tudod, apánk az mindig is úgy fogalmazott, hogy te olyan igazi szerelemgyerek vagy, és már értem, hogy miért! Neked a szerelem ad erőt!~
Pislogtam kettőt kérdőn, hogy nem értem O.o
~Jó, persze, ez nem volt igazi, igazából stimulálnom kellett téged egy picikét, mert másképp nem megy... mondhatni, hogy "karaktererőszakoltalak", bocsi. A lényeg, hogy ha nagyon szeretsz valakit... mondjuk ez alapvetően is igaz az emberekre, hogy ha nagyon szeretnek valakit, azért bármire képesek. Te sem vagy ezzel másképp. Saya, sose felejtsd el azt az érzés, és bármire képes leszel.~
-De, akit én szeretek, azok... már rég nincsenek itt... -szomorodtam el, de aztán a fejem magától felemelkedett, mintha a Hugi az állam alá nyúlt volna. Szinte láttam a szomorú szemeit rám nézni.
~Engem sem szeretsz?~
-Dehogynem! Téged szeretlek a legjobban!
~Ilyen elhamarkodottan ezt ne mond.~ -mosolyodott el és a hajamba túrt, de sajnos ennek nem volt semmi hatása, csak én éreztem az ujjait a fejbőrömön végigszaladni. ~Saya, én is szeretlek. Kérlek... add nekem a világot.~
És akkor hirtelen beugrott...
Saya- Íjász
- Hozzászólások száma : 735
Join date : 2013. May. 17.
Age : 21
Tartózkodási hely : Limen o/
Karakterlap
Szint: 32
Indikátor: Zöld
Céh: Artes
Re: Saya
by Strea Pént. Júl. 21 2017, 13:20
Szia, elfogadom a pályázatot, gratulálok az új képességedhez!
Strea- Admin
- Hozzászólások száma : 2412
Join date : 2013. May. 18.
Karakterlap
Szint: ?
Indikátor: -
Céh: -
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.|
|
|