Saya/Hugi vs Anatole

by **Anatole Saito** Szomb. Szept. 06, 2014 3:47 pm

Meg kell mondjam őszintén, ez a Hugi nem egy szimpatikus személyiség. Bár valamiért nem vagyok meglepve, hiszen kiköpött ellentéte Sayanak. A kicsi lány mindig kedves, mosolygós, gyámoltalan, kis ártatlanság, aki szeret mindenféléről csevegni és önmagában egy tünemény. ezzel szemben Hugi által keltett arcjáték vészjóslóvá teszi Saya gyermeki mosolyát, akárcsak a pinduri csilingelő hangját, arról már nem is beszélve, hogy nem éppen szószátyár ez a Hugi és ráadásul még rosszindulatú is, amit Sayaról sosem lehetne elmondani.
- Szerintem? A magad pártján állsz. Viszont ez esetben valamelyest a miénken is, hiszen neked is célod, hogy minél előbb kijuss. Láttam hogy harcoltál Reynail ellen, tehát ez azt jelenti, hogy tudsz is. Sayat sosem hívnám a frontra, te viszont még akár jó harcos is lehetsz. Az már koránt sem tetszetős, hogy ha neked bajod esik, akkor Sayanak is. - Hmm, talán még a hasznunkra is fordíthatjuk Hugit. Ha elkezdenék tréningezni vele, akkor biztosabb lehetnék abban, hogy Sayanak nem esik könnyedén baja. Íjászként megfelelő távolságban és védelemben lehet a kislány, ha harcba keveredik, de ha csak magára számíthat és közelharcba keveredik, ahol nem sokat ér az íja, akkor nem szabad bepánikolnia, mert az életébe kerülhet. Viszont ekkor ha előbújik Hugi, aki kellően harcedzett és nem esik pánikba, megmentheti a lányt, hisz ez a maga érdeke is.
Amikor azonban azt említi, hogy ebben a percben is "dolgozik odakint", nos azt hiszem kezd kitisztulni előttem a kép. Hallottam már agytumorról, ami teljesen megváltoztatja az ember személyiségét: agresszívvá teszi, káromkodásra sarkallja, az alany még a közeli hozzátartozóit is bántja. Nem lennék meglepve, ha Saya esetében is erről lenne szó és a tumor Hugiként öltene "alakot". Mindenesetre rákérdezek a dologra, úgy tűnik megtalálta a szószátyár énjét és veszettül közölni akarja a simlis kis dolgait. Ideje kihasználni ezt: - Hogy érted azt, hogy most is dolgozol odakint?
Amikor viszont elkezd taglalni az ujjfelvágós, véres tükrös kis tettét, látványosan ásítok egyet. Nem fog meghatni ilyesmivel. Hiába, még azért reggel van Razz

by **Saya** Vas. Szept. 07, 2014 9:33 pm

Yay, megdicsért téged, Hugi! Hallottad? Megdicsért \o/
~Hallottam, nyugodj már le!~
De én ennek most örülök :3
Jó, mondjuk a Hugi is mosolyog, bár ő másképp, mint én, asszem az övét inkább vigyornak nevezné az ember. Meg összefonja a karjait és úgy hallgatja az Anatot, elég önelégült ábrázattal, félig lehunyt szemmel, mintha nem is tudom, ilyen álnok róka lenne, aki a susnyásból lesi a kacsát és majd levadássza.
Hugi egyébként kavarog, mármint, mintha tervezne valamit, de azt eléggé elrejti, hogy mit is. Tudjátok, olyan ez, mint mikor... mint a vakfolt! Hogy van egy pont, amit nem látsz, csak ez nálam most olyan, hogy ha odanézek, akkor sem látom, csak a sötétséget. Hugi valamit titkol, mondjuk titkol ő sok mindent, de utálom, mikor ennyire egyértelműen teszi.
-Miért? Mi komoly bajunk eshet? Ez csak egy játék :] -kérdez vissza a Hugi még mindig vigyorogva, és most már elkezdi a lábát is lógázni, vagyis jól érzi magát. Na meg mustrálja még mindig az Anat arcát, mintha akkor tudná olvasni a gondolatait. Várjunk csak. Hugi, te tudsz gondolatot olvasni? o.o
~Nem. De megtennéd, hogy lecsillapodsz már végre odabent?~
Oké, oké, bocsi... csak túl vagyok pörögve >w<
~Te mikor nem vagy túlpörögve?~ -forgatja a szemét, aztán megint az Anatra néz, mert kérdez, és akkor már figyelek én is, mert ezt én is tudni akarom. Csak hát az a fekete köd megint nagyobb lesz, vagyis a Hugi ezt is elrejti előlem ._.; Anatnak sem válaszol, csak szélesedik a mosolya, és megvárja, amíg a fekete köd kicsit lejjebb ereszkedik, vagyis már nincsen a gondolatainak a középpontjában, és így én sem tudok már hozzáférni.
-Ajánlanék valamit... -kezdi végül, közelebb hajolva az asztalhoz és még szív is egyet az italomból. Pedig az az enyém. -Ha szeretnél, próbálj ki. :]

by **Anatole Saito** Hétf. Szept. 15, 2014 1:23 am

- Hát hogyne, csak egy játék :] - intézem felé ugyanazt a "bájos" mosolyt, mint amit tőle kapok. Úgy döntöttem játszadozni fogok vele. Az ilyen típusú személyiségeket nem lehet olyan könnyen térdre kényszeríteni, és akkor csöppet sem vesznek vissza az arcukból, ha meghunyászkodva, fülem-farkam behúzva elismerem a fölényüket. Ezt már gimis koromban megtanultam, az egyetem idején pedig tökélyre fejlesztettem. Azt általános iskolában még könnyedén terrorizálhattak a nagyobb fiúk, de tanultam a hibáimból... na meg apám szavaiból. Szóval azzal, hogy ha Alex féle WTF fejeket vágok, vagy ha úgy reagálnék Hugira is, mint korábban arra a gusztustalan világra, akkor sosem vívhatnám ki Hugi tiszteletét... vagy legalább az együttműködési szándékát. Már pedig ahhoz, hogy ne veszítsem el Sayat, le kell paktálnom Hugival.
Bahh, miért nem vagyok meglepve azon, hogy nem kapok a kérdésemre választ Razz

El akar bizonytalanítani, kétségeket hagy benne, csupán morzsákat potyogtat, amikből könnyen lehet, hogy helytelen képet gyúrok össze. Mondjuk már annak is örülhetek, hogy egyáltalán magától megeredt a nyelve. Nyilván van oka annak, hogy kommunikálni akart velem. Ok nélkül nem tette volna ennyi idő elteltével. De vajon mi lehet ez az ok? Jobb, ha egyenesen tőle kérdezem meg, de félő, hogy ismételten nem hajlandó majd válaszolni. Mindenesetre egy próbát megér. - Elfogadom a kihívást... egy feltétellel! Áruld el, hogy miért fedted fel magad előttem... éppen most? Van valami szándékod velem? - Közben azért felállok, hogy érzékelje, valóban állok elébe egy párbajnak. A kert ideális helyszínnek bizonyulhat, persze inkább a hátsó szeglete, mert nem akarok úgy járni, mint a múltkor Junnal... jobb nem felébreszteni az alvó Alexet, mert még a végén megint pallossal repül ránk...

by **Saya** Hétf. Szept. 22, 2014 12:58 pm

Először fel sem fogom amúgy, hogy a Hugi miről beszélt, de aztán mikor az Anat azt mondja, hogy elfogadja a kihívást, nekem leesik az állam. A testemnek most nem, mert annyira hátul vagyok, hogy az csak na, de amúgy igenis megdöbbenek, és kételkedve nézek kifele a fejemből, bár ezt se igazán látni. Tudom, hogy az én szemeim azok most olyan szép vérvörösek, mert azok most a Hugié.
Én nem akarok párbajozni, én nem vagyok olyan ;_;
~De a bossharcokba tervezel elmenni, nem? Hogy megvédd a te kis Anatole-szamaradat.~
Az Anatole-sama, és nem szamár ><
~Gúnyolódom, ha nem vennéd észre. Szóval, bossHarc, tehát ott is harcolnod kell majd. Egy párbaj ugyanez. És úgyis én fogok most harcolni, nem te.~
Myuu, de én aggódom mind a kettőtökért ;_;
Anat közben fel is állt, vagyis ő már készül a harcra, meg az ábrázata, az arckifejezése is olyan, amit én még sosem láttam tőle. Olyan szigorú meg barátságtalan, pedig rám mindig mosolyog és Picurnak hív meg ez az egész olyan, mint mikor rám találtak a konyhában és...
Hugi összehúzza a szemöldökét és a sötét köd elveszik, én meg ezen annyira meglepődöm, hogy el is felejtem... mire gondoltam az előbb? O.o
~Semmire. Felejtsd el.~
De én...
~SAYA!~
Úgy csattan a fejemben a hangja, mint a kalapács, ő meg behunyja a szemét, hogy ne lássam se az Anatot, se senkit. Mondjuk amúgy is gomolyog és hatalmas és rémisztő, olyan, mintha egy erdőben lennék a sötétben és egy farkas vicsorogna rám, nagyon félek ;_; A Hugi dühös. Mikor pedig már biztos benne, hogy nem fogok sokat gondolkodni, mert nem akarom megint rám haragítani a farkast, kinyitja a szemét.
-Saya ragaszkodott hozzá, szerette volna elárulni neked a titkait, én pedig az egyik kis titka vagyok. És mivel úgy láttam, elég kételkedve fogadtad tőle létezésem hírét, gondoltam, rád köszönök. :]
Majd ő is feláll az asztaltól, a kezeit összekulcsolja a háta mögött és kicsit még a fejét is félredönti. -Bármi különleges szabály, kívánság, hasonlók?

by **Anatole Saito** Pént. Okt. 24, 2014 4:31 pm

Ahogy Hugi átszellemült, groteszk mosolya ül ki a kislány arcára, sikerül elvonatkoztatnom attól, hogy aki előttem áll, az az én pici kis Sayam. Persze továbbra sem feledkezhetek meg arról, hogy Saya Saya, és persze a párbaj pontosan arra való, hogy ne tegyek igazán kárt benne. Persze nem lesz életre-halálra küzdelem, és nem is igazán Hugi ellen akarok megküzdeni, hanem inkább önvédelemre szeretném tanítani a kislányt, nehogy úgy járjon megint, mint mikor Reynail ellopta a nyelvecskéjét. Brrr... Mindehhez persze meg kell arról bizonyosodnom, hogy Saya akkor is jelen van és figyel, ha éppen Hugiként viselkedik. Előbb azonban kíváncsi vagyok a kérdésemre adott válaszra.
- Rám köszönsz, értem. Roppant kedves gesztus tőled, köszönöm :] - A szokásos, speciálisan Huginak címzett mosolyt villantom felé, majd lehívom a menümet. A köpenyemet, a sisakom és a páncélomat mellőzöm, a cipőm és a gyűrűim adta extra gyorsaság és ügyesség pedig mindig velem van. Abban viszont biztos vagyok, hogy ma nem fog előkerülni a fegyverem. Egyrészt eszem ágában sincs Sayat ütlegelni a vértől fröcsögő pörölyömmel, elég brutálisan festene, ráadásul nem akarom megijeszteni a gyermeket. Másrészről a Sayonara szabályai szerint, ha kihívnak párbajra, akkor nem állhatok ki a kihívó ellen a fegyveremmel, mert azzal elismerem, hogy az ellenfél erősebb nálam. Csak akkor folyamodhatok a fegyverem adta segítséghez, ha nincs más választás a győzelem érdekében. Persze ez a párbaj nem a győzelemről vagy a vereségről szól, hanem arról, hogy Hugi meg tudja-e védeni Sayat szorult helyzetben. Ezúttal persze szó sincs arról, hogy perverz férfit fogok eljátszani, mint Junnal, és nem is veszem félvárról a küzdelmet. Ha nem nyerek, akkor Hugi szemében elveszítem minden tekintélyem és lehet Saya sem bízna meg ezután az erőmben.
- Én páncélzat nélkül harcolok, te szerintem nyugodtan öltsd magadra minden felszerelést, azzal valamennyire kiegyenlítettebb lesz a küzdelem. Potit, kristályt, képességet használhatsz nyugodtan, bár azt javaslom, hogy ne pazaroljuk a készletet. Teljes életes küzdelmet javaslok, úgy tovább tart :] Ó és még egy kérés... szeretném, ha Saya nagyon figyelne. Megoldható ez? Jelen van?

by **Saya** Szomb. Okt. 25, 2014 11:45 am

Huh, jól van, az Anat megdicsért téged, szóval semmi baj :3 Mondjuk furi a mosolya még mindig, de örülök neki, hogy azt mondta, kedves vagy. Egyébként tényleg, mintha mondták már volna, hogy vannak, akik mindig másképp viselkednek más-más emberekkel, vajon az Anat is ilyen akkor? Én meg vajon milyen vagyok...? O.o
~Te egy naiv kis hülye vagy, aki mindenkivel kedves ~
Nyaa, ne mond rám, hogy hülye >< Az vagyok, tudom, de azért szoktak lenni jó ötletem.
~Tudom, csak ugratlak :]~
Aztán visszafordul az Anat felé, mármint hogy rá figyel, nem úgy, hogy mozgatta volna a szemét, csak tudjátok, már nem hozzám beszél gondolatban, hanem lesi a mozdulatait. Hogy az Anat miket vett le, meg hogy most csak az ingjében áll előttem. Fura, azt hittem, ha ilyen félfelszerelések vannak az emberen, akkor majd félmeztelenül is fog kinézni O.o Mint az a részeges férfi a főtéren egyszer a gourdjával.
~Cicafül nem megtanította neked, hogy legyen a felszerelésed a divatruháid alatt? Ezért vagy folyton a fehér ruhácskádban még felszereléssel is ._.~
Ja, tényleg :3
-A potit és kristályt kihagyom. Jobban jönnek majd egy igazi vészhelyzetben. -mosolyodik el a Hugi, majd lenyitja a menüt, és beállítja, hogy a divatruha, vagyis a kis papucsom meg a fehér ruha eltűnjön, szóval most ebben a csúnyácska páncélban van. Magában hallom, hogy ezt azzal magyarázza, hogy mivel nem én harcolok, hanem ő, legyen könnyen megkülönböztethető most a dolog, meg így szabadabban mer majd mozogni. Fura, hogy páncélban szabadabban akar mozogni, mint ruhácskában O.o
-Persze. Ugyanúgy lát és hall mindent, mint ahogy én is, mikor ő van elől. :]
Bizony, itt vagyok, Anat o/ És neked szurkolok :3
~Köhöm...~
Najó, neked is :3
Hugi végül egy nyilat rak az idegre és felemeli, becélozva vele az Anatot, de még nem lő, mintha várna valamire, majd ha eltelik pár másodperc esetleg eseménytelenül, vagy ilyesmi, akkor kicsit lejjebb ereszti, és csodálkozva megkérdi; tényleg csodálkozva, hallom a hangján, meg érzem is, hogy meg van lepődve.
-Hát a fegyvered...?

by **Anatole Saito** Kedd Nov. 25, 2014 9:14 pm

// Elnézést kérek a kihagyás miatt és köszönöm a türelmedet Embarassed

//

Örülök, hogy hasonlóan vélekedünk a potik és kristályok pazarlását illetőleg, vagyis hogy egyikünk se folyamodik ilyesfajta segítségekhez a harc idején. Nem mintha szűkölködnénk a felszerelésekben, de sosem szerettem a hasztalan pocsékolást. Tudod, van az a szöveg, hogy Afrikában meg éheznek a gyereke. Na mármost ha én megeszem a vajas kenyeret, Afrikában akkor is éhezni fognak a gyerekek, szóval tök mindegy, de ez inkább arról szól, hogy becsüljük meg azt, amink van. Nem panaszkodhatom a gyerekkoromra, szinte mindent megkaptam, amit csak ki mertem ejteni a számon, viszont arra ügyeltek a szüleim, hogy ne kényeztessenek el és megtanítsanak a dolgok értékére. Na de megint elkalandoztam...
- Rendben. Akkor figyelj jól Saya! Nem foglak bántani, ez csak egy amolyan önvédelmi tréning, nem kell félned! - Kicsit hangosabban beszélek, hátha ettől Saya jobban hall és úgy nem is tudom... asszem Hugi hasa vagy mellkasa felé. Mintha oda lenne bezárva a kislány >.< Elég idiótán festhetek most így, de hirtelen így jött ki a lépés. facepalm

Aztán elküldöm a párbajra hívást, kiválasztva a teljes életes változatból azt, amelyiknél a végső sebzést megállítja a lila burok. Amint elfogadja Hugi a felkérést, elindul a visszaszámlálás, miközben egy nyílvesszőt húz elő és tenné is a dolgát, amikor is a fegyverem iránt kezd el érdeklődni. Na igen, felkészülhetnék pár random válasszal, amiket ilyen esetben elsüthetek. Fene.
- Nincs rá szükségem, puszta kézzel is elég nagyot sebzek, így is kiegyenlített a meccs. Plusz tényleg nem akarom megijeszteni Sayat azzal a nagy véres pöröllyel. - És való igaz, most se hazudtam. Na de akkor lássunk neki. Cipő, köpeny pipa, tempó akkor rendben lesz, uccu neki.
Ahogy lejár a visszaszámlálás, úgy lövöm ki magam álló helyzetből, mint a puskagolyó. A távolsági harcosokkal szemben előny, ha földre visszük őket. A másik eshetőség, hogy elvesszük a fegyverüket, mert ez esetben kénytelenek a csenevész pusztakezes harcmodorukra hagyatkozni, ami általában igencsak vérszegény erőpontokra épül, hiszen egy valamire való íjász irányításra pakolja a pontokat, na meg fegyverkezelésre, hogy pontosak legyenek a lövéseik. Szóval nincs más dolgom, mint felpörgetni magam és kihasználva a gyorsaságomat és utolérni a lányt. Hogy közben betalál 1-2 nyílvessző, az ezzel jár, bele van kalkulálva.

/Rád bízom hány nyílvesszővel talál el Hugi futás közben, a cél az, hogy Anat elkaphassa a karját. A továbbiakat majd kövi postban, ha úgy jön ki./

by **Saya** Hétf. Dec. 08, 2014 12:39 pm

Hehe, ez nagyon cuki :3
Hugi az csak felemeli a szemöldökét olyan kérdőn, és kicsit előrehajol, ő nem vigyorog úgy, mint én, a hangja is még mindig olyan komoly, hogy áh, szerintem néha igazán elengedhetnéd magad .-.
-Ide. Nem ettem meg, nyugi. -mutat a szemeire. -És nem vagyunk süketek sem, fölösleges még a holtakat is felverni.
Majd egy sóhajjal ismét felemelkedik és jön a felíjazás vagy hogy is szokták ezt nevezni. Olyan hülyeség, hogy íjász vagyok, aztán a legalapabb fogalmakat sem ismerem. Rolling Eyes

De hát nekem még amúgy is sokat kell tanulnom, pedig tudok már sok mindent :3
Még azt is tudom, hogy amúgy egy ilyen harc majd milyen lesz, mert hát harcoltam én már párszor. Az árnyharcoskodásból is csak az hiányzik, hogy ott nem kellett úgy menekülnöm folyton, mert közelharcos voltam akkor is, de én jobb szeretek távolból lövöldözni, ebben meg tényleg csak ez a rossz, hogy viszont a többiek mind ilyen közelharciak, nekem meg menekülnöm kell, mert közelből a rendszer nem enged lőni. Ez így akkora szabálytalanság ._. Vagy pedig majd még körbenézek és építek egy picikét az Erőre is, mondjuk majd többet pihenek, de cserébe közelre is fogok tudni ütni, meg amúgy akkor a lövéseim is erősebbek lesznek, mert könnyebben fogom tudni felhúzni az íjamat :3
Hugival végighallgatjuk az Anatot. Nem értem, de hát én már láttam a pörölyét, és akkor se ijedtem meg tőle ^^; Hugi az csak vállat von,
-Ahogy gondolod.
mondja, és amint letelik a számláló, kilövi a nyílvesszőt. Meg se nézi, hogy talált-e, nem talált-e, gyorsan felrak még egyet az íjra, miközben lépdel hátra, aztán felpillant.
~Oké. Nem sokkal gyorsabb nálunk.~
Tehát ő is Legolas? :3
~ Nem, ő Gimli...~
Jatényleg, mert a Gimlinek van a fejszéje :3
Mondjuk most nem tudom, hogy emiatt-e, mármint a Gyorsaság miatt-e, vagy amiatt, hogy eltereltem a figyelmét, a Hugi kénytelen megint hátraugrani és csak utána lőni még egy nyilat. Mondjuk ezzel csak az a gond, hogy az Anat már nagyon közel volt és már nyúlt. Meg fog ütni! pale

~Ahhoz ökölben lenne a keze, de megtennéd, hogy bekussolsz?! Most miattad elkapott ><~
Oké, bocsi... >.>;

by **Anatole Saito** Pént. Dec. 12, 2014 9:11 pm

- Oké-oké... - emelem fel még a kezeimet is megadóan. Milyen harapós már ez a Hugi >.> Jó, tudom, nem kell elmeroggyantnak kezelnem őt/őket, de hát bakker, én még életemben nem pipáltam még ilyet, mint amibe csöppentem, szóval fogalmam sincs mi a helyes magatartás és társalgás. Jobbnak láttam inkább rákérdezni

Legalább a fegyver, illetve annak hiányáról szóló kérdéskört nem feszegetjük tovább. Ez megnyugtató. Egyébként meg ha igazán közel akarok kerülni a távolsági harcostól és meg akarom fosztani az egyetlen fegyverétől, amivel nagy sebzést képes bevinni, ahhoz valóban nem is kell pöröly, még talán hátráltatna is. Ranmaru elleni összecsapásom jut eszembe, ott azért elkélt a fegyverem adta plusz sebzés, és végül is lényegében az vetett véget az összecsapásnak, hogy hozzá mertem érni Artemishez. A mai napig rettenetesen furcsa belegondolni, hogy Ran egykor imádott fegyvere már nem eredeti gazdájához tartozik. Elszorul a torkom erre gondolva, pedig a pápaszemest még csak a barátomnak sem tartottam. Az idő múlását nem az öregedés vagy a szintek bevétele jelzi, hanem az, hogy hány régi ismerőst vesztettél már el és mennyire fakultak meg a hozzájuk fűződő emlékeid. Persze büszkeséggel tölt el, hogy Artemis immáron a céhemen belül Esunál pihen, de azt mindenki tudja, talán még Esu is, hogy az a fegyver lélekben mindig is a jó öreg Mr. Kockához fog tartozni. De már megint sok a nosztalgiázásból, ideje a tettek mezejére lépni!
Futás közben rögtön be is kapok két nyílvesszőt, tulajdonképpen meg sem próbálok kitérni előlük. Egyrészt azért, hogy a felesleges mozdulatok miatt ne veszítsek a tempómból és megmaradjon a gyorsaságbeli előnyöm, miközben neki hátrálnia és céloznia is kell. Másrészt csekkolni akarom, hogy jelenleg mennyi a kicsi lány sebzése. A két becsapódó nyíl összességében már egész szép részt lefarag az életsávomból. Páncél nélkül azért jócskán észrevehető a sebződés, az első pár körben általában nem is figyelem az életsávom, mert azért az a 90 páncélpont elég strapabíró. Na de mikor odaérek végre a lánykához, akkor megpróbálom kihasználni gyorsaságfölényemet, hogy megragadhassam az egyik karját, majd aktiválva súlyemelésemet, magamhoz is rántanám pinduri kis testét.
- Szabad egy táncra? - vigyorodok el szenvtelenül, aztán ha közelebb tudom vonni a lánykát, akkor már a szabadon maradt kezem ökölbe szorított változatával találhatja szembe magát, tehát megpróbálok bevinni egy ütést úgy, hogy közben nem eresztem a másik kezemmel.

Hp: 163/225

statok:

by **Saya** Szer. Jan. 07, 2015 9:39 pm

Szóval akkor én a csendben maradok, mármint amennyire csak lehet, mert hát ugye az ember gondolatai, főleg az enyémek, azok aztán csaponganak meg születnek meg minden, és azokat nem igazán lehet elhallgattatni, legalábbis nekem még sosem sikerült, max annyira, hogy nem a Hugihoz szólok, és akkor nem szokta érdekelni, hogy mikre gondolok. És ez most egy jó hosszú mondatra sikeredett, mert hát a gondolatok azok ilyenek, jó hosszú mondatok, főleg nálam o/
Hugi nem tudja kikerülni az Anatot, főleg azért, mert azét az íj az nagy nekem, majd el kell menjek valami kovácshoz kicsit megkisebbíteni, meg hát engem aztán zavar, hogy a Hugi az páncélozik inkább, én jobb szeretek a ruhácskámban lenni. Az Anat megragad, én megijedek, szerintem még sikkantok is, de ezt most úgyis csak a Hugi hallja, ő most a férfival van elfoglalva, hogy próbál kiszabadulni a szorításából.
~Nemegintnemegint...~
Na, most a Hugi gondolatai is kezdenek csapongani, mint mindig, mikor ilyesmi történik Rolling Eyes

SEGÍTS!
Hmm? De mit segítsek? O.o
~Nem te. Hagyjuk, elkalandoztam.~
Nyeméjtem O.o
Mondjuk így mire válaszolna az Anatnak, már ököl jön. Látod, én megmondtam, hogy meg fog ütni! Igazam lett, pedig ez nagyon ritka esemény ám! Hugit telibe is kapja az ütés, amitől esne hátra, de az Anat marka nem engedi, így csak hagyja összecsuklani a lábait, hogy becsúszhasson alá és a saját kis ökleimmel izé... ugye a hasát ütötted? >.>
~Egy arasszal lejjebb, de kétlem, hogy ez itt bármi különleges hatást kiváltana. Nincs fájdalom, sajnos ~
-Bocsáss meg, jóuram, de nekem túl durva ez a tánc Razz

És megpróbál elcsúszni az Anat lábai között, így megkísérelve, hogy kiszabadul-e a marokból. Ha nem, akkor elég érdekes testhelyzetben leszünk, de a Hugit ez egyáltalán nem bántja Rolling Eyes

~Látszik, hogy Harcos, ez ellen a sebzés ellen közelharcban esélyem sincs. Unfair meccs >_>~
De te vállaltad el Suspect

~És van is egy ütőkártyám...~
Nee, azt ne használjad, lécci, az előbb is rosszul volt tőle! ><
Mondjuk így is elment már annyi idő, hogy a Huginak nincs ideje bekapcsolni, csak készül rá, hogy megérintse az Anatot ismét.

105/105
28/96

by **Anatole Saito** Szomb. Jan. 17, 2015 11:32 pm

Annyira sokkol, hogy a kislány ágyékon üt, hogy menten el is eresztem. Automatikusan az "admirálishoz" kapom a kezem, holott ugye nincs fájdalomérzet, de hát az ösztönös reflex mégis ezt diktálja. Persze az első pillanatban még az a gondolat van bennem, hogy mekkora szenyóság meg illetlenség ez a kislánytól és hát Sayaból sosem néztem volna ki ilyesmit és fordított helyzetben én soha nem tennék irányába semmilyen illetlen vagy félreérthető mozdulatot. Aztán a következő pillanatban már ráébresztem magamat arra, hogy mindezt nem Saya csinálja, hanem Hugi, aki úgy tűnik nem vacillál azon, hogy milyen eszközöket és mozdulatokat válogasson meg harc közben. Ez végeredményben jó, mert így legalább biztos lehetek abban, hogy Sayat is meg tudja védeni mindenféle szituációban.
Nah szóval ugye ott tartottam, hogy ágyékon ütött, majd megpróbál elslisszanni a lábaim között. Eleve már a reflexszerű mozdulat is arra késztet, hogy összébb húzzam a lábaimat, a menekülési kísérlete meg még inkább arra sarkall, hogy ha már a kezeim közül kicsusszant, akkor a lábaim között ne tudja átpréselni magát, viszont a hirtelen mozdulatsor miatt az egyensúlyomat is elveszítem. Így hát ha nem elég fürge, akkor bizony valószínű, hogy a fenekemmel szépen rá is zuttyanok a hátára. Ha viszont még van alkalma elslisszanni, akkor is megpróbálok utánakapni és rámarkolni az egyik bokájára, hogy megakadályozhassam a szökését és aktiválva a harci skillemet, odasuhintok egyet a tenyeremmel, hogy minél előbb véget vethessek nemcsak a földharcnak, hanem az egész párbajnak. Ha pedig nem érem már el a lánykát, merthogy vert helyzetben, a földön fetrengve erre is meg van az esély, akkor azon vagyok, hogy minél előbb talpra kecmeregjek és utánaszaladhassak.

by **Saya** Szomb. Jan. 24, 2015 9:35 pm

Hát, a hátamra nehezen, mert hát elsősorban az van a föld felé, de tény, hogy ebből, még ha sikerült is a Huginak kicsusszannia - nagyon-nagyon vékony vagyok ám, húú, de mint a nádszál :3 Mondták is már nekem, hogy ez csak előny, mert a nád is hajlik, nem törik el az erős szélben, míg a fa az igen. Meg ezt asszem valami rajzfilmben is mondják, amit még nagyon régen láttam. Ja, na szóval, ahogy a Hugi kicsusszant, úgy ő a hátára kerül, és csak annyira gurul még odébb, hogy az Anat tompora ne az arcomba érkezzen. Az fúj lenne

A Hugi persze azonnal lendületet vesz és pattan fel, csak hát jah. Azért ez is idő. Szóval az Anatnak persze, van idej megragadni a bokáját, mire a Hugi felsikkant és elesik ismét, mert ő meg már szaladt volna előre, hogy még a földön levő Anatot tudja megsorozni pár nyíllal, de hát ez így nem hogy nem jött össze, de maga az íj is már kiesett a kezéből és kicsit odébb pottyant a homokba.
-Nem jó, ez így nem lesz jó.
Éreztem én azzal a fura SAO-s érzéssel, hogy az Anat megüti a lábam, mire letört a páncél és leesett az életcsíkom. De amúgy ja, ez tényleg olyan fura, ez a lábam volt, és mégis milyen nagyot ütött Suspect

Mondjuk ez az, hogy játékban vagyunk, a lábam hiába fájt volna kevésbé, mint a hasam az imént, azért a sebzés az ugyanolyan. A Hugi eleinre próbálja elérni az íjat, de aztán meggondolja magát és inkább megfordul, hogy a kezeimmel sózzon rá egy hatalmasat megint az Anatra, hát meg hogy megpróbálja ő is elkapni a férfi csuklóját, na most azt nem igazán tudom, hogy mire, mert hát megállítani nem fogja tudni, se kicsavarni, se kiszabadulni... te Hugi, ezt már elvesztettük Suspect

~Tudom, de még nem adom fel.~

65/105

by **Anatole Saito** Hétf. Jan. 26, 2015 1:10 am

Szép nagyot esek, mint az a bizonyos ólajtó, ügyesen át lettem rázva, s a helyzetemen az akrobatika jártasság aligha tud segíteni. Kezeimet hirtelenjében hátra kapom, hogy tudjak valamire támaszkodni vagy legalább tompítani a behatolást és hogy lehetőleg ne lapítsam ki szegény kislányt. Szerencsére kellően fürge, hogy ne kerüljön alám, meg hát nem is igazán akartam rázuhanni, bármennyire is egy párbaj kellős közepén vagyunk. Szóval kiterülök, mint aki éppen hátúszást gyakorol a szárazföldön, és a nyújtott kezemmel a lányka bokája után kapok, aki a nagy iszkolás közepette ettől szintén kiterül. És ekkor jön az újabb váratlan húzás! Menekülési próbálkozás helyett visszafordul és akkorát sóz rám, hogy csak úgy kerekedik a szemem. Azt kell hogy mondjam, nemhogy bosszús nem vagyok emiatt, de még talán egy kicsit büszke is vagyok Hugira, hogy kellő lélekjelenléttel, bátran és leleményesen harcol vert helyzetben is. Merthogy hiába váltam meg sok felszerelésemtől, még így sem igazán kiegyenlített a harc. Persze van bennem némi félsz, hogy nekem akkor most muszáj erőt demonstrálnom és nyerni, mert hát a céhvezéri tekintély ezt követeli meg, de igazság szerint annyira nagyon nem izgat a győzelem. Maximum annyira, hogy ha veszítenék, azt a későbbiekben Hugi lehet a szememre hányná, mondván, hogy nem tudom kellőképpen megvédeni Sayat a későbbiekben.
No de válaszképpen én is odasuhintok egy újabbat, minek következtében a leányzó elkapja a szabad kezem csuklóját - merthogy a másikkal még mindig a lány bokáját fogom a földön fetrengve - én meg először értetlenül pillantok rá, aztán elvigyorodok.
- Mit szeretnél? - vigyorgok még mindig, mint a vadalma, aztán nyomok egy puszit a homlokára, hogy ezzel megzavarjam Hugit, ugyanakkor biztosítsam Sayat afelől, hogy még mindig kedvelem.

Hp: 132/225

by **Saya** Hétf. Jan. 26, 2015 9:43 pm

-Elsősorban, ha nem is palacsintává, de kicsit laposabbra verni téged. -vigyorodik el a Hugi is, de aztán megakad a szava, vagyis a levegő a torkában, és kikerekedik a szeme. Én mondjuk inkább arra figyelek, hogy jajdejó, viszont már egész szépen sikerült az Anat életét levinni, mármint odanézz, szinte már majdnem sárga \o/ Én nagyon büszke vagyok rád :3 Hugi? O.o
~.... Hm?~
Hahóó, Föld hívja Hugit! Mi a baj, miért hallgattál úgy el? Olyan vagy most, mint valami kis semmi. Ne ijedj meg, nem a fejedet akarta leharapni :3
~Tudom.~
A Hugi lehajtja a fejét és az Anat amúgy se készült ütni, szóval nyugton marad, meg igyekszik jó gyorsan összeszedni magát, mert biza történt valami, de hogy őszinte legyek, én meg amúgy mindig az vagyok, max elhallgatok dolgokat, szóval nem igazán értem, hogy mi is történik most vele. Olyan kis piros, mintha zavarban lenne, de mondjuk ez szerintem nagyon cuki, mert még sosem láttam a Hugit zavarban :3 Aztán végül sikerül felnéznie és egy jó nagyot rúg a lábával a levegőbe, hogy az Anat elengedje, mert hát általában azt szokták, nehogy a saját csuklójuk bánja, mondjuk ez nem tudom, itt beválik-e.
Amúgy ha sikerül, akkor kicsit odébb megy, feláll és kifújja magát, ha pedig nem, akkor marad így, de minél távolabbra próbál húzódni és úgy teszi ugyanezt. Mármint néha pihenni is kell, és szerintem az Anat is most azt teszi, ami jó, mert már nagyon ki voltam fulladva, hogy őszinte legyek, pedig én itt vagyok hátul csak, mint egy moziban :3 Ez a 3D, nem az a szemüveges akármi Razz

-Najó, ennek úgyis hamarosan vége... -pillant a Hugi a mi életcsíkunkra, és számolgat, hogy míg nekünk még sokat kéne ütnünk bele, addig mi már csak egy ütés vagyunk az Anatnak azok alapján, amiket ő is eddig látott. Vagy legalábbis ez az ő feltételezése, hogy vagy egy ütés vagyunk, vagy éppen hogy még megússzuk, de mindenképp vége, szóval előhívja a menüjét, de még nem nyomja meg, hogy feladná a harcot, csak az Anat felé néz. Izé, az arcára nem, csak olyan kicsit el mellette. -Nos? Megfelelek? Na nem mintha lenne más opció a helyemre :]

by **Anatole Saito** Hétf. Feb. 09, 2015 8:23 pm

Úgy látom ez a puszi dolog, mint megzavarás, nagyon is jól sikerült, mert Hugi pár pillanatra teljesen lefagy. Igaz a csuklómat továbbra sem engedi el, de a lesütött szemei arról árulkodnak, hogy bizony a jéghercegnő páncélját is fel lehet olvasztani. Mi lett volna, ha megcsókolom? Razz

Óh nem, nemnemnemnemnem! Nem Sayat nem! Wáhh... brrrr... Nem vagyok pedó maci -___-
Aztán nem telik bele sok időbe és Hugi újra aktivizálja magát. Ha nem lájtos párbajt tolnánk, hanem valami übergoni humanoid mob ellen fájtolnék, akkor bizony habozás nélkül megfejelném, mivelhogy nincs szabad kezem, amivel támadhatnék, lábaimmal meg rugdosás helyett inkább arra ügyelek, hogy az admirálist védjem szükség esetén. Ezzel szemben Hugi igenis használja a lábikóit és nem restell kiosztani egy rúgást a csuklóm felé. Reflexszerűen elkapom a kezem, ennek következtében ki is tudja vonni magát a kötelékemből és már spurizik is. Én meg még mindig a földön henteregve inkább fel sem állok, csak próbálom valami méltóságteljesebb pózba vágni magam - aka címlaplány fetrengés - és úgy pihegni. Könyökeimre támaszkodva tartom meg a fejem, úgy követem le szemeimmel a lányka mozgását.
- Inkább meghívlak párbaj után egy banános palacsintára, mit szólsz? - öltök nyelvet incselkedve, mondjuk a meghívást full komolyan gondolom. Jó kis karamellizált banános pala sok tejszínhabbal, esetleg egy leheletnyi nutellával. Maga a mennyország, amitől kár lenne megfosztani magunkat :F Miután verbálisan elcsöppentem a nyálam, komótosan feltápászkodok és tatás tempóban leporolom magam. Időközben "ellenfelem" lehívja a menüjét... ezek szerint feladná? Vagy ez csak valami blöff? Mindenesetre én nem ragaszkodom a céltalan verekedéshez, amire kíváncsi voltam, azt eddig is sikerült megtudnom.
- Igen, megfelelsz. - Engedek el egy mosolyt felé. - Ami azt illeti, határozottan elégedett vagyok a teljesítményeddel. Leleményes vagy, toppon van a figyelmed, minden helyzetben maximális a lélekjelenléted. Illetve csak majdnem minden helyzetben

by **Saya** Kedd Feb. 24, 2015 6:28 pm

A Hugi az morog ugyan, hogy "ez is micsoda egy fráter, itt fetreng meg lassúzik egy harc kellős közepén, vajon a bosson is így viselkedik-e" meg ilyesmi, de szerintem meg pont hogy eszméletlenül tetszetős :3 De azért te is nagyon ügyes vagy, Hugi, nekem nem jutott volna eszembe így rugdalózni meg ilyesmi, mondjuk nekem azért se, mert én nem akarom bántani az Anatot Embarassed

Banános pala :F Mondjuk banánosat még nem is ettem soha, vajon abba így egészbe töltik bele a banánt, vagy feldarabolva? O.o A Hugi is eltöpreng és próbálja maga elé képzelni, jó kis csokisan a sima palacsintát, a banánt már valahogy nem tudja hova rakni, de ő arra gondol, hogy lehet, hogy mellé szokták szervírozni külön. Úgy eltöpreng, hogy picit még meg is szédülök, mert hirtelen nem is olyan egyértelmű, hogy most akkor ki van elől és ki nincs. Megrázza a fejét, amíg az Anat porolja magát, aztán elnézve a távolba karba teszi a kezét.
-Engem hidegen hagy, de Saya már pattog az ötletre, szóval benne vagyunk...
Nem is pattogok! Najó, most pattogok

Köszi :3
És jaaj, megdícsért, de még hogy Surprised

Nagyon-nagyon ügyi voltál akkor, ha még ő is ilyeneket mond, de hogy érti ő azt, hogy nem minden esetben van lélekjelenléted? O.o Arra a puszira gondolt volna? Surprised

~Ja, arra. De...~
-...legközelebb már akkor is maximális lesz Razz

-mosolyodik el a Hugi is, és még a nyelve hegyét is kidugja egy kicsit, csak hogy ne érezze magát olyan rosszul, pedig én nem értem, miért érzi magát így, mikor pedig tényleg nagyon ügyes volt, ügyesebb, mint általában. Bár én is ilyen jó harcos lennék, mint ő Sad

~Amíg veled vagyok, te is ilyen jó harcos leszel.~
Közben meg, ha már így megtörtént az értékelés, gondolja, akkor megnyomja, hogy feladja a harcot, meg aztán visszaállítja a cuki rucimat is, hogy kényelmesebben legyek, aztán az Anatra néz.
-Megvolt a bemutatkozás, az értékelés, a minden. Amondó vagyok, akkor ígéretedhez híven menjetek el banánpalacsintás randira :]
Mi az a randi? O.o

by **Anatole Saito** Vas. Márc. 01, 2015 5:48 pm

Nos, úgy tűnik a harcnak valóban vége. Őszintén szólva nem bánom, hogy nem kellett bevinnem az utolsó ütést, azt meg pláne nem bánom, hogy ilyen rövid kimenetelűre sikeredett a levett cuccok nélkül is. Tulajdonképpen amire kíváncsi voltam, azt megtudtam, innentől kezdve a harc végkimenetele tulajdonképpen lényegtelen volt. Na mondjuk talán olyan szempontból nem, hogy ha veszítettem volna, az nem biztos, hogy jól sült volna el több szempontból sem. De ezeket már taglaltam. Ha pedig hagytam volna nyerni Hugit, akkor meg amiatt durcázott volna, hogy nem adtam bele mindent és ez nem is volt igazi küzdelem. A hibáit már tudja és a huncutkodásom eredménye az, hogy innentől a pajzánabb párbajellenfelek élcelődése vagy váratlan közeledése sem érheti felkészületlenül. Sajnos olyan világban élünk, ahol az olyan fiatal lánykákat, mint Saya, Jun vagy éppen Shu, kénytelen vagyok felkészíteni az olyan eshetőségekre is, amikor molesztálják őket. A másik két lány már profi az ilyen helyzetek kivédésében és most már afelől is biztos vagyok, hogy Huginak hála Sayat sem kell féltenem. Végszükség esetén pedig még mindig ott a Scizophrenia... bár azt továbbra sem fogom szorgalmazni, hogy a kislány bárkin is alkalmazza. Pláne nem rajtam, még jó szándékkal sem pale

Feltápászkodom szépen, leporlom a ruhám, felsegítem a lánykát is, ha elfogadja vagy szükséges a segítségem, majd vigyorogva finoman átkarolom a vállát.
- Ugyan, minek kéreted magad? Ne akard nekem bemesélni, hogy nem szereted a palacsintát. Azt mindenki szereti \o/ Szóval ne játszd itt nekem a jéghercegnőt, hanem mosolyogsz szépen és hagyd Sayat is pattogni
A nap hátralévő részében megejtjük a beígért palacsintázást, aztán a nyakamba kapom a kislányt és lesem minden kívánságát. Elmegyünk újabb virágokat venni, hiszen bőven akad még szabad hely a Limen kertjében, amit együtt teleültethetünk. Aldo cicának is szereztünk halas cicanasit és egy új nyakkendőt is, szép zöldet, amit majd meg is kap a szőrmók Sayatól ajándékba. Teszünk egy szép nagy sétát az egyik parkban is, s bármit megkíván vagy megnézne, azt szívesen megveszem vagy elviszem oda. Ez a Saya-nap indít el bennem egy olyan folyamatot, aminek eredményeképpen igyekszem minden egyes céhtársammal eltölteni egy-egy napot a jövőben, ami csak róla és a kívánságairól szól ^_^

/Köszönöm a játékot, Hugi aranyos volt :3/

by **Cardinal** Vas. Márc. 22, 2015 7:00 pm

Ossu!

Lezárom a párbajt, Saya kap 90 expet és 240 aranyat, Malcolm pedig ennek plusz a képibónusznak a 90%-át hagyatékként.

by Ajánlott tartalom

Saya/Hugi vs Anatole

Saya/Hugi vs Anatole

Re: Saya/Hugi vs Anatole

Re: Saya/Hugi vs Anatole

Re: Saya/Hugi vs Anatole

Re: Saya/Hugi vs Anatole

Re: Saya/Hugi vs Anatole

Re: Saya/Hugi vs Anatole

Re: Saya/Hugi vs Anatole

Re: Saya/Hugi vs Anatole

Re: Saya/Hugi vs Anatole

Re: Saya/Hugi vs Anatole

Re: Saya/Hugi vs Anatole

Re: Saya/Hugi vs Anatole

Re: Saya/Hugi vs Anatole

Re: Saya/Hugi vs Anatole

Re: Saya/Hugi vs Anatole

Re: Saya/Hugi vs Anatole

Re: Saya/Hugi vs Anatole

Re: Saya/Hugi vs Anatole