Re: Saya kis birodalma

by **Saya** Kedd Júl. 15 2014, 15:39

Az ujjamat is ráteszem az ajkamra és az égre nézek, hogy gondolkozzak. Olyan régen volt már, hogy szinte el is felejtettem, meg amúgy is, nekem MO nem volt a hazám. Nekem Aincrad a hazám ˇ^ˇ

-Oh, én megdolgoztam érte ˇ^ˇ

-mesélem lelkesen, még a lábam is lóbálom, mert nem ér le a padlóra owo -Izé... ne szólj senkinek, mert amúgy nem volt szabad dolog, de mindig segítettem a gazdasszony férjének a kávézójában. Cserébe lakhattam ott, meg kaptam pluszt is. És sok kicsi pluszból megvehettem a játékot \o/ Ki fogsz röhögni, megint, de én sokat álmodtam egy égben lebegő kastélyról, úgyhogy ezért költöttem erre Embarassed

Nagyokat pislogok, mikor az önvédelemről beszél. Mondjuk lehet, hogy azért, mert közben próbálom magam emlékeztetni, hogy a japán nyelvtanban az emberekre ne a tárgyragot használjam, vagyis ne úgy beszéljek róluk, mintha csak tárgyak lennének. De mentségemre szóljon, hogy a japán nyelv olyan nehéz D:
Na mindegy, de azért bólintok egy nagyot, hogy rendben, majd emlékeztetem. Hugi az amúgy is izgatottan várja már most, mert nagyon reméli, hogy lesznek benne kések, pedig én tudom, és ezzel ő is tudja, hogy íjászként azt én nem használhatok, csak harcművészként, de akkor is hátrányokkal. Erre Hugi olyan, mintha karba fonná a kezét, vagy legalábbis elég rosszallóan megszólal.
~Akkor miért nem harcművésznek mentünk?~
Mert én szeretem a zöld színt! Razz

~...He? ~
-Juj *.* És mikorra lesz majd kész? Az új ház. Mert ha nagyon-nagyon sokára, akkor most is elkezdhetünk kertészkedni, mert kert az van. És majd folytatjuk odafenn, de addigra már lesz rajta pontunk, és még szebbet tudunk majd építeni \o/ -vetem is fel az igen okos ötletem. De hát nincs igazam? Mindig is mondták, hogy ismétlés a tudás anyja, meg van még valami mondás a tanulásról, csak épp nem jut eszembe de azt tudom, hogy nagyon idevágna, ha most eszembe jutna.
Arra viszont kicsit értetlenül nézek, hogy az Anat nem érti a Hugis dolgot, már mint hogy itt van, és még mosolyog is. Kicsit félredöntöm a fejem, majd megértem, hogy talán csak a képim miatt ez most tényleg picit sok neki, és ezért nem fogja fel. Elpirulok, mégse kellett volna belekezdenem, de most már mindegy facepalm

Így vörösen mutatok a fejemre, a halántékomra, és szememet forgatva kezdem.
-Hát hogy itt. Hallom a hangját. Meg érzem, hogy itt van. Öö... szokták mondani, hogy az embernek néha köd száll az agyára. A Hugi az ilyen hasonló, csak ő állandóan itt van és nyomja az agyam.
~Ja, hogy neked van agyad, amit nyomhatok? Király!~
-És... van olyan, mikor elő is jön. Mintha az a köd beterítene. És akkor nem én mozgatom a... például a kezemet. Én... én utálok harcolni, szóval azt a Hugi szokta, mert nagyon ügyes. Igazából ő az ügyes íjász, és nem én. Például, izé... a Reynail ellen is... ő harcolt, nem én...
Itt már tényleg totál el vagyok vörösödve és azt hiszem egy ideje már inkább a térdeimet bámulom >.> A Hugi meg közben elkezd magában beszélni.
~És mi olyan meglepő abban, hogy üdvözöltem? Nem szokás itt az ilyesmi? ~

by **Anatole Saito** Szomb. Aug. 02 2014, 22:22

- Hmm, érdekes. Égben lebegő kastélyról álmodtál O.o De az egy az egyben ez a játékbeli kastély volt, vagy nem is hasonlított rá, csak annyiban, hogy lebegett? - Csöppet sem nevetem ki a gyermeket, inkább különösnek tartom ezt az egybeesést. Bár utólag sok mindenbe bele tudnak magyarázni dolgokat az emberek. - Az mindenképpen dicséretes, hogy te magad dolgoztál meg azért a pénzért, amiből megvehetted a játékot. Attól most tekintsünk el, hogy mennyire volt jó választás a SAO, de ebből a kis történetből is megtudtam, hogy olyan emberke vagy, aki bizonyára megbecsüli azt, amije van. Saját tapasztalatom, hogy amire magam gyűjtögetek, azt jobban megbecsülöm. A szüleim tehetősek, mégsem úgy neveltek, hogy alanyi jogon megkapok mindent. A gitáromat például én is az iskola utáni munkámból kapott fizetésemből vettem meg, hiába nagy ember a cégben az apukám ^^
Reméltem, hogy ilyen lelked lesz majd a kertészkedéssel kapcsolatban, a kitörő öröme engem is felüdít, főleg a nemrég történtek után. háborgó gyomrom mostanra teljesen lenyugodott és sokkal lazább testtartásban üldögélek a napozószékben a teraszon átfutó kellemes szellőben.
- Nem tudom, hogy pontosan mikorra készül el, meg örülnék neki, hogy ha egyszer mindannyian felkerekednénk majd és együtt megnéznénk a kiválasztott terepet is. //Ez ugye a kutas játékunk// De igazad van, ha már idelent gyakorlunk, akkor odafent már igazán profi munkát fogunk végezni. Meggyőztél, holnap kezdhetjük, mondjuk a virágvásárlással! Meg persze kell majd megfelelő felszerelés, meg kertészruha, meg ilyesmik. ^^
Ha már belekezdek valamibe, akkor azt szeretem a lehető legnagyobb profizmussal véghez vinni \o/
Még mindig értetlenül hallgatom a beszámolót erről a bizonyos Hugiról. Nem tartom valószínűtlennek, hogy Saya amnéziájának és Hugi megjelenésének köze lehet egymáshoz. Nyomja az agyát O.o Ez elég furán hangzik. Mi ez? Skizofénia? Kettős személyiség? Hiszen nem lehet csupán képzelt barát, ha átveszi a "szerepet" a kislány fejében O.o Az a baj, hogy fogalmam sincs, hogy kell viselkedni ilyen esetben, mi a helyes döntés? Viselkedjek úgy, mintha mi sem történt volna, fogadjam el Hugit, mint egy ikertestvért? Ismerkedjek meg vele, pártolva ezzel azt, hogy Saya esetleg tévképzetekbe hajszolja magát? De mi történne akkor, ha azt mondanám, hogy Hugi nem létezi, csak beképzeli? Lehet azzal elrontanék mindent, és engem is megutálna. Ha ez a bizonyos Hugi nem bántja, sőt segíti, tehát koránt sem ártalmas a lánykára nézve, akkor miért romboljam szét ezt az egészet? Nem vagyok szakember és nem is ismerek senkit sem idebent, aki szaktanácsot tudna adni. Így hát partner leszek a játékban és úgy döntök, ideje megismerkedni Hugival O.o - Nos, üdvözlöm én is... Hugit. Van esetleg más neve is, vagy szólíthatom én is Huginak? ^^"

by **Saya** Szomb. Aug. 02 2014, 23:35

-Hát, igazából nem hasonlított, de lebegett a levegőben meg kastély volt és tudtam, hogy az a lényege, hogy ki ér legelőször a tetejére \o/ -mesélem, pedig amióta játszunk, azóta még sosem álmodtam már arról a kastélyról, mert már minden álmom az a SAO-ról szól, meg néha álmodom a házinéniről, meg a kávézóról, meg ilyesmiről. De legtöbbet azt a SAOról meg az Artesről meg az ilyenekről, meg Hugiról. Hugival nagyon sokat játszunk, mikor álmodunk, mert olyankor tudunk kártyázni meg minden, mert nem látunk egymás fejébe. De ezek persze csak álmok. Rolling Eyes

Aztán magam elé képzelem a gitározó Anatot. Fúúúú, király lehet *.* -És milyen gitárod van kint? :3 -még picit közelebb is hajolok, mire a Hugi rám szól, hogy vigyázzak, mert mindjárt le fogok esni, szóval inkább hátrébb csúszok, a széknek úgyis van támlája, attól arra már nem eshetek. Csak ha hintázok, de azt most nem fogok :3
-Meg locsolókanna meg kisásó és gereblye *.* Kisásó majd lehet az enyém? *.* Meg vegyünk majd olyan virágot is, amit akkor vettünk, mikor találkoztunk anno :3 -próbálok visszaemlékezni rá, hogy mi volt a neve, vagy tudtam-e a nevét, de már nem tudom O.o Csak azt, hogy akkor még a Violának vette, és én segítettem neki választani, meg akkor lettem tag \o/
~...tünk.~
Lettünk tagok \o/
Aztán az Anat eléggé elgondolkodik, szerintem azért a Hugi már eléggé meglepte. Olvastam meg tudom, hogy az ilyesmire nagyon sok fura latin szót használnak, de én nem jegyeztem meg őket, mert nálam ez nem ilyesmi, nálam a Hugi az van és kész. Ő nem egy betegség, hanem a testvérem o/
~Juj, de megható. Na, majd beszélek vele én. Akkor hihetőbb lesz. Aztán meg ha nem tetszik neki, derüljön ki így.~
De csak ha nem fogod bántani mattaku

~Becsszó.~
Az mit jelent...? O.o
~Azt, hogy megígérem.~
Akkor rendben \o
Egyébként az a jó az ilyen előre megbeszélt ilyesmikben, hogy tökéletes végbélmenésű...
~Végbemenésű, te nagyon sötét!~
...szóval az o/ Csak lehunyom a szemem, és a Hugi az teszi is a dolgát. Kicsit megszorítom mondjuk a szék széleit, hogy ne dőljek el oldalra se, de szerencsére ő elég gyors, biztos azért, mert már nagyon sokszor kellett csinálni harcokon, és már tudja, mit hogy kell neki tennie. Mikor már ismét látok, már nem én nyitom ki a szemem, úgy hogy biztos már benne van az a vörös csillanás, mint a tükrökben is, mikor beszélgetek vele. Mindig olyan fura érzés ilyenkor, hogy nem mozgok, olyan kísérteties meg félelmetes, de én tudom, hogy a Hugi nem akar rosszat, meg most is megígérte, hogy nem fog csinálni semmi gonoszat. Csak mosolyog, és most még jobban megnézi az Anatot, mintha sose látta volna, pedig látja őt eleget az én szemeimen keresztül. Szépen végighallgatja, majd ő is megszólal, a hangja sokkalta határozottabb az enyémnél, meg szigorúbb, meg olyan mááás... >< Főleg most, hogy meg se próbálja utánozni az én stílusom mattaku

~Te akartál vallomást tenni, most én is teszek.~
-Nyugi. Egyenlőre elég a Hugi is, amíg Saya nem emlékszik vissza az igazi nevemre. -mosolyodik el kajánul, majd kinyújtja az egyik kezét. -Bár mi nem most találkozunk először, Anatole-sama.

by **Anatole Saito** Vas. Aug. 24 2014, 00:01

- Elektromos hathúros és van egy akusztikus is. De inkább az előbbin szeretek játszani, mert azzal izgalmasabb hangokat lehet kiadni. Tudok olyan hangot is például, mintha egy elefántot hallanál - mesélek lelkesen a lánykának, miközben sikerül végre teljesen ellazulnom. Aztán a kertészkedésre terelődik a téma és Saya lelkesedése teljesen magával ragad engem is. - És csinálunk majd Aldonak egy kinti cicaházat is, és körbeültetjük azt is virágokkal és szeretnék futónövényeket, amik benövik majd a lugast, ami alatt lehet ücsörögni és persze hogy lehet a tiéd a kislapát *-*
Aztán valahogy kilyukadtunk ugye Huginál. Számba vettem a gondolataimat, érzéseimet, kétségeimet a "képzelt barátot" illetőleg, viszont azt nekem is be kell látnom, hogy ha csak képzelt barát lenne, akkor nem észlelhetnék személyiségváltozást Sayanál. Márpedig ahogy Reynail ellen harcolt a kislány, az valóban rendkívüli volt. Továbbra sem zárom ki a kettős személyiség lehetőségét, már csak azért is, mert mint kiderült, Hugi nem a SAO "mellékhatása", hanem már odakint is létezett, ezért csak óvatosan puhatolózom ez ügyben. Amikor Saya elkezd Hugiként beszélni hozzám, valami fura érzés fog el. Mégis belemegyek a játékba.
- Valóban, ahogy... Saya is mondta az imént, Reynaildnál is... te harcoltál velünk. Vagy volt más alkalom is? Mesélnél esetleg egy kicsit... magadról? Szeretnék többet megtudni rólad, a szándékaidról. Segíted Sayat, tehát ha jól sejtem mellettünk állsz... - vagy csupán önös érdekből segíti, hiszen osztozkodnia kell a kislány testén? O.o

by **Saya** Szomb. Aug. 30 2014, 12:25

Nyaa.. Hugi, de aztán sietgessél, mert én hallani akarom azt az elefántot *.* Még akkor is, ha nem igazi, mert egyébként még sosem hallottam elefántot, de azt tudom, hogy van itt is a szafarin, csak az messzebb, és oda én még nem mehetek, mert a rendszer nem engedi :3
Jó, mondjuk én most pofázhatok, mert a Hugi úgyse figyel rám, csak lesi az Anatot azzal az ijesztő mosolyával, meg még a fejét is kissé lehajtja. Te most utánozni akarod azokat a kislányokat azokban a félelmetes filmekben? pale

-Elég sok. Tulajdonképpen mindent én csinálok helyette.
Naaa, ez azért túlzás mattaku

Egyébként, az utolsó szavaknál már kicsit szélesebben mosolyog. Még a szeme is kikerekedik picit, meg elneveti magát, de én utálom, mikor így nevet. Fúú, olyan gúnyolódó. Hugi, ne viselkedj így, különben megjárod >,< Az Anat kedveskedni akar csak, ne bántsad.
-Hát, ez elég vicces. Mert nem igaz. Nem állok senki oldalán, se a tiéden, se Saya-én. -helyezkedik el egy kicsikét a székben, hogy közelebb hajolhasson. -Mesélést pedig elfelejtheted. Legyen elég annyi, hogy nyomós okom van arra, miért is szeretném a lehető legjobban tönkretenni Saya-t.
Majd félig lehunyja a szemét, és visszadől a helyére. Sóhajt egyet, én pedig meg se merek szólalni, vagyis nem merek semmit se gondolni, mert én most bizony meglepődtem, de nagyon is. Nem is tudtam, hogy tönkre akar tenni. Najó, valójában tudtam, de azt nem, hogy még mindig Surprised

-Viszont nem kell halálra rémülnöd. A játékban nem tehetek ellene semmit a pszichológiai hadviselésen kívül, amihez viszont semmi kedvem... egy ideje.
Karba fonja a kezét és kinéz az erkély fölött a kertre. Ő nem olyan, mint én, nem lóbázza a lábát, nem mosolyog, nem nézi olyan csillogó szemekkel a Hisame szobrát meg semmi ilyesmi. Olyan, mint ő maga is valami gúnyos szobor, akiről szinte süt a rosszindulat. Hugi, hagyd abba, még engem is megrémitesz, hát még szegény Anatot >,<

by **Anatole Saito** Vas. Aug. 31 2014, 15:28

Mindent? O.o Persze a kérdés csak gondolatban fogalmazódik meg bennem, hiszen hinni akarom, hogy valóban nem mindent. Ha ez az egész helyzet az, aminek hiszem, akkor jól kell kezelnem. nem tekinthetek Hugira ellenségként, hiszen azzal csak Sayanak ártanék, valószínűleg a kislány ént kezdené el terrorizálni. Inkább türelmesen kivárok, kíváncsi vagyok miket válaszolgat majd ez a bizonyos Hugi. S azok a válaszok bizony stimmelnek, éppen ezért nem látszik az arcomon sem megdöbbenés, sem indulatosság. Egyszerűen elraktározom a hallottakat, később talán még készítek pár jegyzetet is, hogy alkalmasint újra átgondolhassam a dolgokat. Ráadásul az is megnyugtató, hogy Hugi belátja, nem okozhat komoly kárt Sayaban, sőt mi több, még kedve sincs hozzá. Kedve...
- Azt megkérdezhetem, hogy mi vette el a kedved és mikor? - Olyan hangnemben kérdezek vissza, mintha a cinkostársa lennék. Nem hízelgek be neki, nem is támogatom, csupán nem váltok ellenséges hangnembe. Nem érdekem, hogy rosszban legyek Hugival, el kell őt fogadnom úgy, mint a Sayaval járó kis csomagként. Idebent úgysem tudok semmilyen komoly előrelépést eszközölni, így minek bolygassam meg az eddigi rendszert. Viszont az már egy előrelépés, hogy egyáltalán tudok a létezéséről és hogy Saya érdemesnek tartott arra, hogy a bizalmába avasson. Meg kell hagyni, a kislány képessége sokkal jobban letaglózott. Azt már átlépte az egyre magasabbra és magasabbra tolódó ingerküszöbömet is.
- Egyébként... ha nem állsz mellettünk, az azt is jelenti, hogy nem is akarsz kijutni? Nem fogsz a fronton harcolni és inkább a bent maradni kívánók eszement társaságát akarod népesíteni? - bizonyára nem, hiszen mint mondta, idebent nem tudja beváltani legfőbb tervét, vagyis tönkretenni Sayat...

by **Saya** Vas. Aug. 31 2014, 23:09

A Hugi persze nem válaszol azonnal, csak nézi tovább a szobrot, én meg közben ingok jobbra-balra magamban, hogy vajon mit fog felelni, mert eléggé elzár most előlem mindent. Jaj, hogy is tudnám én ezt leírni.... na, olyasmi, mint ha én most egy olyan megfigyelő szobában lennék, tudjátok, ahol vannak az emberkék meg a kamerák, és azok a kamerák néznek mindent, ami zajlik a boltban, ahol vannak. Tévében láttam már ilyesmit. Csak nálam nem sok, hanem egy kamera van, és az azt mutatja, amit a Hugi néz. Pedig olyan kivi vagyok, hogy mit szól az Anat. Mert nagyon félek még mindig, hogy nem hisz nekünk, vagy fél, vagy ilyesmi. Főleg azután, hogy megmutattam neki a világunkat.
Hugi végül meg is nézi őt, de nem azért, mert én úgy akartam, hanem mert válaszra készül.
-Az maradjon a mi dolgunk. -mondja ezt, de úgy, mintha köpné a szavakat. Hugi, arra gondolsz, mikor legyőztelek az íjammal és íjász lettem? :3
Kicsit lehunyja a szemét és sóhajt.
-Ahhoz, hogy az igazi célom beteljesítsem, ki kell jutnunk a játékból. Akkor addig minek pazaroljam az energiám?
Mondjuk az igazi csapás az akkor jön, mikor az Anat megint kérdez, mert erre már még szorosabbra fonja a karjait és kezd dühös lenni. Tudom, mert ezt viszont érzem, mármint a gondolatait, hogy az Anat 'egy süket majom, hát nem hallotta, amit az imént mondtam?' Csitítgatok, tudjátok, úgy sustorogva, hogy kicsit csillapodjon le, én nem akarok veszekedést közöttük, és Istenbizony ne legyen Saya a nevem, ha nem fogom ezt megakadályozni ˇ^ˇ

Ez úgy tűnik, bevállt, mert picit lecsillapodik.
-Mit mondtam? Hogy senki pártján sem állok. Akkor szerinted?
Ööö, akkor szerintem nem fogsz egyik pártra sem állni? Amúgy köszi, hogy nem árulod el, hogy frontharcos akarok lenni, mármint hogy mennék én is hogy megvédjem őt ha tudom meg ilyesmi. Köszi Embarassed

Hugi forgatja a szemét :3
-Minden úgy lesz, ahogy Saya akarja. Addig, amíg ki nem jutunk. Mert ő utána úgyis az én prédám lesz. Nem csak itt bent dolgozom ám, hanem odakint is, e percben, ahogy mi beszélgetünk.
Ahogy ezt mondja, felvesz olyan gonoszkás mosolyt, amit általában a Tachi szokott. Ilyet: :]
-Saya mesélte az "első" találkozásunkat? Már úgy elsőt, amire még emlékszik is. Felvágtam a kis ujjacskáját és a tükörre írtam vele, köszöntésképp. Akkoriban a hangom még nem hallotta, de ez a módszer is kedvemre volt.
Hát, nem, asszem ezt sem meséltem még neki. scratch

by **Shukaku** Kedd Okt. 21 2014, 13:46

Meg kell szerezni az összes tag áldását. Ez volt az a nagy feladat, ami miatt most ismételten az Artes céhházának folyosóin sétálgattak. Fura volt ez az egész Limen, és Shu még nem tudta, hogy mennyire fogja majd megszokni, ha tényleg itt kell majd laknia, de nagyon úgy érezte, hogy nem lesz nehéz megszeretni ezt a furaságot. Hány tagot is ismertek? Anat és Alex áldása ugye egyértelműen megvolt, hiszen a szöszi ajánlotta fel a tagságot, Timidus hathatós ráhatásával, és ugye ketten dumálták le eleve ezt Channal, ráadásul ugye a céhvezér adta az instrukciókat. Egy Ayato nevűről csak hallott amikor először járt itt, és igazából legjobban őt akarta felkeresni, hiszen idomár volt, de mégis ő volt a legismeretlenebb, így aggódott is. Jun ugye megvolt, rajta kívül pedig már csak Ravent és Sayat ismerte valamennyire. Az a fura fiú régen úgy tett, mintha tartaná valamire, és a segítségére is szüksége lenne, de azóta, hogy megmutatta neki azt a könyvet már teljesen elfordult tőle. Talán azért mert a fantomok is elhagyták a fiút, de ezt nem meri bevallani. A bossnál nem volt mellette egyikük sem, pedig akkor biztosan szüksége lett volna rájuk. Maradt tehát az íjász lány, a zöld hajával, ami igazából tetszett is Shunak, na meg persze a rengeteg kérdéssel, ami az első közös küldetésük és azután a horgászat után maradt benne. Anatot nagyon érdekelte az újraélesztős eset, ami ugye nem meglepő. Saya is ott volt, talán ha vele együtt állnának a céhvezér elé, akkor ketten talán még többet tudnának felidézni, ami segítene annak az embernek a megtalálásában. Nagy levegő, KOPP-KOPP.

by **Saya** Kedd Okt. 21 2014, 22:14

~...és ekkor a Vadász így szólt: Majd én levadászom a gyíkot! Elindult, s mikor szemben állt a hatalmas bestiával, kigúnyolta: Ki fél egy ilyen rondaságtól? A gyík dühösen köpött felé: Egy harapással megeszlek, ember! s kitátotta hatalmas pofáját. A Vadász erre várt, felhúzta íját, és nyila egyenesen a gyík tátongó torkába fúródott, ki holtan esett össze.~
-Hugi, te csak ilyen gonosz meséket ismersz?
Vörös szemű tükörképem elvigyorodik. ~Nem tetszett?~
-De-de, csak ez is olyan gonosz meg véres meg meghal benne valaki. Nem ismersz másfajtákat?
~Nem.~
-Na, akkor majd én megtanítalak párra \o/
Hugi szeme villan, az ajtó felé néz, és valaki kopogtat is. Hoppá, akkor pattanni kell, lehet, hogy az Anat az *.* Már hetek óta nem láttam, vagyis látni láttam, de olyan nyúzott szegény mindig meg szomorú, nem merek odamenni hozzá Sad

Nekem tuti nem mondaná el, hogy mi a baj, mert én csak egy kislány vagyok, pedig okos kislány ˇ^ˇ

Hugi visszavonul a fejemben, hogy ne legyen még pici csillanása sem a szememben, én pedig felkelek a tükör elől és az ajtóhoz sietek. Majdnem meg is botlok a saját lábamban, de nyugi, jól vagyok, nem tudok ám már olyan könnyen elbotlani, mint régen :3 Kinyitom az ajtót és sugárzó mosollyal látom, hogy ez a Shukaku, meg a Timidus. Fú, de szótlanok O.o
-Helló! -integetek, oké, mondjuk ekkora távolságból fölösleges, de én szeretek. Aztán félre is állok. -Gyertek be. Kértek teát? Milyet? És van sütim :3 A Juntól kaptam őket.
~A nagyszájú semmittudó, de mégis okoskodó gyík meg báb gazdája? Mit kereshetnek itt?~
Neked most csitt, ezúttal nem hagyom, hogy mindent tönkretegyél, mint a legutóbb. Shu nem tudhat rólad! Anat is megmondta, én pedig hallgatok rá, esetek többségében Rolling Eyes

~Engem azért most megragadott a kíváncsiság. Kérdezz rá.~
Mi a varázsszó?
~... *sóhaj* Kérlek.~
-Mi járatban erre? :3

by **Shukaku** Kedd Okt. 21 2014, 22:51

-H… helló! Mi… nem akartunk zavarni, ha esetleg…
-Shu
-De… szóval csak… nem tudom, hogy Anatole mondta-e…
-Shu
-Izé… akkor…
És ekkor döntött úgy Timidus, hogy lök egyet a lányon annak érdekében, hogy a szíves invitálást el merje fogadni, és végre beljebb kerüljenek az íjász szobájába. Az idomárról is rengeteget elmondott az ő puritán stílusa a rengeteg értékes kacattal a vitrinben, a rengeteg rajzzal és jegyzettel, és a sárkány tudta, hogy az első adatokat akkor fogja megszerezni, ha belép Saya lakosztályára, amit így már meg is tett.
-Jun süteményei… nagyon finomak… elfogadjuk… köszönjük szépen.
Egy újabb gyengéd lökés Timidus részéről, Shu nyelt egy nagyot, majd igyekezett ezúttal folyékonyabban beszélni.
-Szóval… nem tudom, hogy tudod-e, de lehet, hogy csatlakozni fogunk hozzátok. Mármint a céhhez. És… Anatole azt mondta, hogy mindenkinek bele kell egyeznie, mi pedig… szóval… tudom, hogy haragudtál Timidusra akkor… amikor az almát… tudod… és a képességével… és már akkor is bocsánatot kértünk… és…
-Nem fogadtad el a bocsánatkérésemet. Amennyiben még neheztelsz emiatt, bár nem tudom, hogy mi okod volt rá akkor, de úgy gondolom, hogy a megfelelő együttműködés érdekében tisztáznunk kellene a helyzetet. Amennyiben belépek a céhetekbe, úgy nem kívánok belső feszültséget kelteni, és azt is elkerülendőnek tartom, hogy bárkivel is rosszban legyek.
-Ezért is mondta Anatole… szóval… hogy kellene a te áldásod is… a beleegyezésed… ha… ha megengeded…
-Támogatod-e, hogy én és az idomár az Artes céh tagjai legyünk. Ennyi a kérdés. Amennyiben igen, úgy ezt megköszönjük, és ha nem kívánod, már nem is zavarunk tovább. Amennyiben nem, úgy kíváncsi vagyok az indoklásodra, de utána szintén távozunk. Mi a válaszod?
-De Timiduuuus! Nem csak ennyi! Szeretnénk még... szeretnénk még meg is ismerni, hogy ne fordulhasson többet elő olyan, mint ami akkor... hogy félreértés...

by **Saya** Csüt. Okt. 23 2014, 14:13

A Shu mindig ilyen dadogós volt vajon? Nekem nem úgy rémlik O.o Ha viszont az ember így dadog meg tördeli a kezét, akkor az azt jelenti, hogy valami nagyon fontosat akar, csak nem meri elmondani. :3 Jaj, egyemmeg, kis buta, pedig nekem mondhat bármit, mert oké, hogy én nem mondhatok el bármit, de lehet, hogy pont ezért vagyok az a megértő fajta o/
Végül bejönnek végre, és teát ugyan nem kérnek, de a Jun süteményeit igen, szóval én már fordulok is a kis konyhapult felé. Főzésem nincs, de ez hozzájárt a szobához, meg hát sosem lehet tudni, hogy mikor tanulok meg főzni is *.* Jó lenne, és akkor majd fogok paprikáskrumplit meg ilyesmit is csinálni, hogy aztán megkóstoltathassam az Anatékkel és ha ízlik nekik, akkor annak nagyon fogok örülni *.*
A sütik végül egy kis virágos tányéron foglalnak helyet a kisasztalon. Ezt is még a régiből hoztam magammal, én ugyan nem változtattam semmin, mert amúgy is nehéz volt ezt már összerakni még a régiben is, hát még itt. Csak kicsit nagyobb a tér, annak meg örülök o/ Meg más a kert, amire rálátni az ablakból. Najó, meg lett egy-két festményem a falon virágokról *.*
Na, de nem szabad elkalandoznom, mert a Shu végre elkezdi, hogy mitől ilyen ideges. És kicsit nem is értem, mármint alma... nem emlékszem almára... O.o
~Az én voltam.~
Jaa, mikor gonoszkodtál ott a kútnál ˇ^ˇ

Aztán nekiáll a sárkány is beszélni, és mikor azt mondja, hogy azt a helyzetet tisztázni kéne, elpirulok és inkább félrenézek egy ilyen félmosoly kíséretben. -Hááát... oké...
Jaj, most én mit mondjak nekik? Nem árulhatom el, hogy az te voltál, hogy te vertél úgy fejbe, hogy elájuljak ><*
~Hát találj kik valamit :]~
Nyaa, legalább ilyenkor kisegíthetnél D:
-Ja, de... miért akartok idejönni? Baj van aaa... izé...
~Öö... Mount vagy Young Justice, nem ugrik be...~
-...Justiceban? O.o
Meg a félreértést sem értem... milyen félreértés? Áámoo, pedig nem szoktam én ilyen feledékeny lenni ><
~Még mindig ugyanarról beszélnek ~
-Jaa. Jaj, ugyan, nyugalom. Üljetek le viszont és süti-time \o/ -mutatok a lila kanapé felé :3 -Az-az almás meg mindegy. Biztos volt valami bajom, csak nem tudom, hogy mi, meg nem is voltam valami önmagam ._. Nem neheztelek ^^ Most viszont meséljetek, aztán eldöntöm ezt az áldás-dolgot

Na, de amúgy is áldásom adnám, csak kivi vagyok :3

by **Shukaku** Csüt. Okt. 23 2014, 15:27

Shu leszegi a tekintetét, ő sem mer Saya szemébe nézni, és főleg nem akar rosszat mondani a céhről. A régi céhéről. Vajon Saya tudja már, hogy Hisame meghalt? Elvileg ő is frontharcos, tudnia kell róla. De… hogyan kezdje? Hogyan mondja el? Ez nem kicsit bonyolult, de legfőképpen igen nagy lelki teher.
-Tudod… amióta nincs ott Hisame, én sem szeretek ott lenni. És… most, hogy már Utahime is valamerre…
Nem tudja. A leveleire nem válaszolt, és nem meri megnézni a céhlistán, hogy él-e még. Egyszer csak eltűnt, ahogy már oly sokan. Talán Peter példáját követte, vagy a vörösek végeztek vele is. Falco már ritka pet, biztosan azért kellett nekik. Talán meg tudják különböztetni valahogy a jelvényekkel átalakított peteket az eredetiktől, és úgy kereskednek velük. Shu már beszélgetett arról is Timidussal, hogy őt is valami kevésbé feltűnővé alakítsa, amikor felmerült a lehetőség, de mivel egyikük sem akarta ezt igazából, gyorsan el is vetették az ötletet.
-Ott… ott minden rájuk emlékeztet, és nem jó már ott élni. És… és az a céh a kicsik miatt jött létre. Azért is Young. Én már… már elég nagy szintű vagyok.
Próbált magának is valami kifogást keresni, ám a lényeget, és az igazi okot Timidus mondta ki.
-A Chan által vezetett céh nem alkalmas arra, hogy megfelelő védelmet biztosítson számunkra, és a teljesítőképességünk is csökken amiatt, hogy alig vannak aktív tagjai. Próbáltunk ugyan toborozni, de jelenleg a vezérrel együtt három tagja van a céhnek, és mindkét tag nagyon kis szintű. Ahhoz, hogy megfelelően fejlődjünk ahhoz megfelelő alap kell, különben képtelenség lesz megvalósítani a terveinket.

by **Saya** Pént. Okt. 24 2014, 13:24

~Tehát ahelyett, hogy megpróbálnának javítani a jelenlegi életkörülményeiken, keresnek egy olyan helyet, ahol ez már létre van hozva. Sosem mondtam még ilyet, de nem hittem volna, hogy ez a kislány valójában ilyen...~
Ne mondj róla rosszakat >< Most mondta, hogy Hisame miatt megy el, nekünk meg van egy Hisame szobrunk, szerintem az hozta ide :3
~Azt mondja, nem megfelelő a védelem, nincs teljesítőképesség, nincsenek aktív tagok, és azok is kicsik. Panaszkodik, neki angolvécé kell, nem pottyantós, meg legyen valaki, aki letörli a port helyette, ha meg túlságosan felgyűlik, megy tovább. Én nem adom erre az áldásom.~
Nem is említett vécét, sem port... O.o
Hugi tovább kavarog dühösen a fejemben, ami kicsit fura érzés, mármint mostanában egyre jobban kavarog ilyenkor és olyan érzésem van tőle, mintha rugdosná a koponyám csontját, ahogy a kisbaba szokta az anyukája hasát belülről. Mondjuk ez még egyenlőre csak kényelmetlen érzés, de majd meg fogom szokni. ^^
-Jaa, akkor jó o/ Nálunk úgyis van szobor róla, csak Anat még nem rakta ki a kertbe, majd meg kell kérdezni, hogy miért nem. Nekem is hiányzik, mondjuk csak egyszer találkoztam, de nagyon aranyos volt. -jaj, de régen is volt már az, akkor, mikor még a régi Limen kertjében volt egy kis összejövetel pont aznap, mikor csatlakoztam én is, és énekelhettem, és Hisame hallgatta, és olyan kedves volt *.* Meg aztán röptettünk sárkányt, olyan papírt, de aztán röpködött a Hisame is. Előrenyúlok, ugyan én házigazda vagyok most, de az a süti olyan csábító, veszek egyet és megmajszolom kicsit, hogy majd ne morzsáljon, mondjuk az itt úgyse számít, de én szeretek rendet tartani ˇ^ˇ

-Én amúgy azt hittem, hogy azért Young Justice, mert ők a Nagy Justice kisebb változata. Mert nekem valami olyasmit mondtak, hogy mikor a nagyba nem fértek már be tagok, akkor jött létre az, és azért pici. Nem tudtam, hogy a szint miatt O.o -na, de legalább már ezt is megtanultam :3 Mondjuk ha tudtam volna, hogy azért Young, mert piciket várnak oda, akkor lehet, én is mertem volna oda jelentkezni, mondjuk akkor meg most nem lennék Arteses, és akkor nem ismertem volna meg az Anatot meg a Ravent *.* Meg az Alexet, bár őt még most se ismerem nagyon, mert nem sokat találkozom vele Sad

-Akkor gyertek. Mondjuk én is még pici vagyok, de ha ez nem baj, akkor annak örülök Very Happy

by **Shukaku** Pént. Okt. 24 2014, 16:38

Mintha valami hidegrázás fogná el a lányt, úgy fut végig rajta a borzongás.
-Kérlek… kérlek ne…
Csak ül maga elé meredve, könyörgő tekintettel, és nem is a lányt bámulja, hanem a semmit, közben pedig lassan csóválja a fejét.
-Én… azért szeretnék eljönni onnan, mert minden Hisamére és Peterre emlékeztet. Nem akarom elfelejteni Hisamét, mert nagyon jó barátom volt, és nagyon kedves… és…
Kicsit még a lábával is elkezd valamiféle kényszercselekvést folytatni, csak előre és hátra, miközben gondolkodik.
-De… de talán megérdemelné, hogy kapjon egy szobrot. A Black Iron Castle-ben sincsenek kiírva a petek nevei. Sem a Tolbana emlékművön.
Szomorú tekintetét Sayára emeli, és egy picit elmosolyodik.
-Nagyon okos vagy! Talán… ezt kellene csinálnunk. Építeni egy emlékművet… egy szoborparkot a peteknek is, akik védenek minket, és akik…
Ő mindig megköszöni Timidusnak azt, hogy segít neki és, hogy mellette van. Ugyanúgy, ahogy este lefekvés előtt Kayabának is köszönetet mond azért, mert a világába engedte, amit megalkotott számukra. Sok pet a kijutásért küzd. Tűzrózsa és Vezér úgy harcol az idomár mellett, hogy tudják, ha elérik a céljukat, az az életükbe kerülhet. Önfeláldozás. Shu tudja, hogy az emberek nagyon kis része képes erre, a petek számára azonban ez evidencia. Ebben is sokkal de sokkal jobbak, mint az emberek. Persze nem gondolkodhat ezen túl sokáig, hiszen Saya már bele is egyezik az átjövetelükbe, amire most már teljesen felderül.
-Köszönjük szépen! Igazán nagyon köszönjük!
Lelkendezett, bár nem ugrott a másik nyakába, vagy ilyesmi, de a megkönnyebbülést bárki láthatta rajta. Timidus pedig csak egy bólintással jelezte háláját. A név említésén ugyan elgondolkodott, tudta is az előtörténetét a céhnek, de ő ezt a magyarázatot találta logikusabbnak. Peter is a kicsikre vadászott, ő is kicsiket hozott a céhbe, és egyikük sem volt frontharcos, Chan is csak nemrég kezdte.
-Pici lennél? De hát… a Koburás küldetésen sokkal erősebb voltál, mint mi. Biztosan nem vagy olyan kis szintű…

by **Saya** Szomb. Okt. 25 2014, 12:01

Ajjaj, valami rosszat mondtam volna? Elszomorodott a Shu Sad

Nem szeretem, ha bárki elszomorodik. Közelebb hajolok, hogy alá tudjak nézni, mármint ahogy lehajtja a fejét, az alá, hogy az arcába nézhessek, de nem teszem meg nagyon, vagyis végül egyáltalán nem, mert hát mondták nekem, hogy azért az ilyesmit nem illik. Meg aztán szerencsére el is mondja, hogy mi a baj, csak kellett neki egy kis idő, biztos amíg összeszedte a szavakat, ahogy szokták azt mondani.
-Ooo... és akkor a Chan nem akar elköltözni vagy mi? Mi is azért költöztünk ki a régi helyünkről, mert hogy a Viola miatt, meg a Reynailtól is féltünk. Rolling Eyes

-most én vagyok az, aki összerázkódik, csak hangot is ad mellé, hogy "brr", meg megmozgatom a nyelvemet a számban, de még a helyén van. Jaj, nagyon rossz volt, mikor nem volt nyelvem, mert azt a bohóc elvette. A Violát meg nem ismertem, de tudom, hogy mikor én csatlakoztam ide, akkor pont neki vettünk virágot, szóval biztos fontos tag volt meg szép lehetett, de aztán nekem nem sikerült találkoznom vele Sad

-Nyihi ^///^ -hallottad, Hugi? *.* Azt mondta, okos vagyok, nem hülyézett le, mint te folyton.
~Ugyan, téved. Hülye vagy, csak ő még nem ismer téged :]~
-Tényleg, ez jó! Mennyi pet lehet most kábé? Mert akkor jó nagynak kell lennie, hogy mindenki elférjen benne. Meg lehetnének ott fák és egy sétány meg padok. *.* -mint az az akármi ott Amerikában, meg mondjuk Budapesten is láttam ilyet, hogy park, ösvénnyel, padokkal, és néhol voltak szobrok. Mondjuk itt biztos sűrűbben lennének a szobrok, mert biztos sok a pet, én például ismerem akkor a Hisamet, Timidust, az Ayato kígyóját is láttam egyszer, Álomkelőt, meg van Villámlás, Tűzrózsa, volt az a tűzsárkány mikor oroszlánok voltunk...
~Nestor.~
Ja, meeeeg... kiket ismerünk még? O.o
~Majd rájövünk, én sem emlékszem mindegyikre.~
Ja, meg tényleg, a Kobura, az is a kígyó, azé a vörös hajúé, a Shanaé o/ És nem igaz, már megint pirulok ^///^
-Ugyan, régen volt az. Most a bossra is csak éppenhogy elmehettem Embarassed

Nem szeretek mobolni, meg párbajozni sem, szóval én lassú vagyok >.>

by **Shukaku** Szomb. Okt. 25 2014, 12:20

-Chan… Chan azt hiszem még próbálkozik. És… neki ott van Jay. Nekem már nincs ott senki, aki miatt maradnék, talán csak ő. Mármint… mármint Chan. De ő meg… ő folyton megváltozik, és emiatt ijesztő. Nem tudom, hogy mit akar tőlem…
Megrázza a fejét, és újra inkább lehatja, hogy Saya ne láthassa az arcát. Ezeket a dolgokat nem neki kellene elmondani, hiszen semmi köze hozzá, segíteni sem tud, akkor pedig minek terhelje vele? Tényleg nincs semmi értelme, és csak fájdalmat okozna.
-Szóval… nem hiszem, hogy Chan is jönne, amíg van ott még valamit csinálni. Én… mi mondtuk, hogy vonják össze a kis céheket, és talán úgy sikerülni is fog nekik valamit csinálni… de nem tudom.
A Viola névre Timidus felkapja a fejét. Akkor ott halt volna meg? Reynailról már Alex mesélt neki, igaz csak keveset, de akkor erre is rá fog kérdezni Anatnál. Valamit nagyon elronthattak a céhtagok, ha beengedtek egy mobot az épületbe, és ha Anatole még ennyire sem tud biztonságos céhházat építeni, hogy a védett terület által meglévő biztonságot megtartsa, akkor ezzel kapcsolatban is lesz hozzá egy-két szava a sárkánynak, hiszen hogyan akar akkor így a fiú börtönt építeni? Amatőrök! Az emlékmű kérdése viszont már egyáltalán nem izgatja. Két dolog között kell lavíroznia. Legyen akkora hírneve, hogy ne támadja meg akárki őket, de ne legyen annyira fontos, hogy komolyan vegyék. Legalább is az ellenségei ne vegyék komolyan. A szövetségesek majd úgyis rájönnek, ha lesznek ilyenek. Atoru is rájött. Shu persze teljesen máshogy áll hozzá a szobor témához.
-Szeretsz rajzolni? Egyszer összeülhetnénk és megrajzolhatnánk a terveket. Addig én összegyűjtöm a petek neveit. A szinted miatt pedig ne aggódj, mi se mobolunk soha, a küldetésekkel is szépen lehet fejlődni. És… annyira nem is olyan fontos az…
És bár Timidus ezzel nem értett egyet, és a lány szavaiból az is megtudta, hogy nem sokkal lehet több mint tizennyolcas szintű, nem szólt egy szót sem.

by **Saya** Szomb. Okt. 25 2014, 12:43

//Nana. Ingame azt nem mondtátok neki Razz

Chaton user van fent, nem a kari.//

~Na, ezt kéne neki is csinálnia ~
Ne bántsad, már megmondta, hogy a Hisame meg a Peter emléke miatt megy el onnan, nem azért, mert lusta.
~Visszavonom, hogy lusta. Gyáva.~
És ha az, akkor mi van? Én is az vagyok O.o
~Nem, te még túlzottan bátor is vagy Szerinted Anat miért félt téged ennyire még a porszemtől is? Mert simán lesétálnál a szirt széléről, miközben dudorászol.~
És elém is vetíti a képet, hogy nagy vigyorral és dúdolgatva sétálok a szakadék felé, majd rálépek a levegőre, mint a prérifarkas abban a rajzfilmben, végül lenézek, a kamerába, és felmutatok egy táblát, hogy "Hoppá, ez fájni fog", és elkezdek zuhanni ilyen kis porfelhőt hagyva maga mögött. Még picit ezen el is mosolyodom, de egy hajtincset teszem a szám elé és bekapom, hogy leplezzem, mert a Shu az már megint elszomorodott. Ajj, olyan nehéz ezt a lányt vidámnak tartani, olyan kis illékony Sad

Kell majd neki találni valamit, amitől mindig vidám lesz \o/
-De te is mindig megváltozol. Bejöttél szomorúan, aztán mosolyogtál, most meg megint szomorkodsz, és alig másfél perc telt csak el. O.o Meg én is tudok változni, most is aggódom, hogy baj van Sad

Mondjuk biztos nincs, csak nem akar a régi céhéről beszélni, mert mikor a szobrokra terelődünk, akkor megint vidám és megint folyékonyan beszél, aminek örülök, szóval én is elmosolyodom és elmajszolok egy újabb sütit. :3 Nya, én fogom megenni az egészet még a végén, és akkor én leszek a duci Saya, meg végig fogok gurulni a lépcsőkön. Hát legalább könnyebb lesz a lépcsőzés :3
-Hátööö... nem szoktam. Nem sűrűn. Max porban ^^; -vonok vállat és lóbálom a lábam. Asszem itt bent is csak egyszer rajzoltam, egy ezüstrókát a földbe, még annak a Kurokoto bácsinak, aki aztán adott érte plüsit, de nekem már olyan sok plüssöm van, hogy tovább adtam, de a Kurokoto-t nem felejtem el, mert olyan fura szaga volt meg furán is viselkedett, de az még az Artes előtt volt, meg azóta is csak nemrég tudtam meg róla, hogy ő is meghalt Sad

by **Shukaku** Szomb. Okt. 25 2014, 17:59

/Shu nem azt mondta, hogy Channak mondták, hanem azt, hogy mi mondtuk. Általánosan, és valóban mondták, csak éppen Enherielnek./

-De nem akarok…
~…egyik pillanatban meghalni, a másikban meg céhvezérkedni. Nem tűnök el csak úgy az erdőbe hetekre, és nem vágom a másik fejéhez, hogy elveszi azt, ami az enyém kellene, hogy legyen.~
-…nem akarok most ott lenni. És… és azt hiszem, hogy máshogy változom… vagy nem tudom. De… de az a lényeg, hogy most nem szeretnék ott lenni, hanem valahol máshol… mondjuk itt… itt jó. Anatole is nagyon kedves, és ő megérti amit mondok neki…
~És nem mondja azt, hogy én azt akarom, hogy mindenki meghaljon, csak Timidus nem. Anatole sohasem mondana ilyet. Anatole tudja, hogy én nem ezt akarom, csak egy kis nyugalmat. Chan nem tudja. Chan mindent magára vesz, és ha most úgy is viselkedik, hogy nem… nem akarom megvárni amíg megint megváltozik. Peter eleve nem volt ilyen, és utána egyik pillanatról a másikra… nem akarom, hogy Chan az én hibámból legyen… nem akarom látni a nevét elfeketedni a listán csak azért, mert megint összevitatkoztunk.~
-És nem baj, ha változunk, csak ne bántsuk vele a másikat. Azt hiszem… azt hiszem tőled is bocsánatot kell kérnem. Berontottam ide, és elpanaszoltam neked mindent, pedig egyáltalán nem is a te dolgod lenne. Sajnálom… tényleg sajnálom. És…
Felkelt az ültéből, és az ajtó felé pislantott.
-És köszönöm, hogy beleegyeztél abba, hogy maradhassunk. Majd igyekszem úgy változni, hogy az mindenkinek jó legyen, és akkor majd akár rajzolhatnánk együtt is. Vagy… vagy amit szoktál csinálni… akár azt is.
Meghajolt, de nem mert még elindulni kifele, pedig szeretett volna. Túl gyors lenne. Túl hirtelen.

by **Saya** Vas. Okt. 26 2014, 13:13

//Akkor bocs, de mentségemre legyen, nem rendelkezem a fejbenlátás/gondolatolvasás speciális képességével Very Happy

//

O.o De fura. Legutóbb nem így viselkedett. Mi baja lehet? O.o
~Úgy mellékesen megjegyezném, hogy Shuval eddig nem is beszéltünk szinte, még csak most ismered meg. Eddig mindig a sárkánya pofázott helyette. Timidust ismerjük, Shukakut nem. És ezek alapján nem is akarom megismerni. Gyenge, életképtelen, és még sorolhatnám.~
Ne mondj ilyeneket! ><
~Csak az igazat mondom. Nézz rá, mindjárt összeesik, reszket minden tagja. Szerintem attól összepisilné magát, ha ránéznék.~
-Jaj, na, ne mondj ilyeneket te is, maradj >< -biggyesztem le az ajkam szigorúan, mikor a Shu is feláll meg kér itt nekem milliószor bocsánatot a semmiért. Ha probléma van, akkor probléma van, amit ki kell mondani és megbeszélni, máskülönben sosem lesz rá megoldás. Pont, mint mikor nekem is probléma volt, hogy én titkolózom a saját céhvezérem előtt, aztán behívtam, és elmondtam neki mindent, és ő meg elfogadta meg megoldást is talált, hogy mit hogyan csináljak, és most itt vagyunk és semmi bajom, mert békés vagyok meg kiegyensúlyozott o/ És ha most a Shukakunak kell megtennie ugyanezt, akkor meg kell tennie és nincs apelláta Surprised

-Ezt a változtatgatást meg hagyd abba ._. Egy változás az mindig jó, még akkor is, mikor nem, mert az azt jelenti, hogy... hogy nem tudom, de jelent valamit... O.o Mert hát végülis az ember nem lehet mindig ugyanolyan. Az egészségtelen ._. Az meg hülyeség, hogy jó legyél mindenkinek. Magadnak legyél jó :3
Na meg persze ha kell, akkor felállok és megfogom a Shu vállait, hogy gyengéden visszanyomjam őt a kanapéra :3 Még nem fogyott el a süti Razz

-Ha meg baj van, azt valakinek el kell mondanod. Én meg meghallgatlak :3 Ezzel is, meg azzal is. -mutatok a két fülemre, mert hát ez most nem olyan lesz, hogy egyiken be és másikon ki. Az majd maximum akkor, ha a Hugi mond megint butaságokat meg sértéseket, de azokat a Shu úgyse fogja tudni, én meg figyelmen kívül fogom hagyni. Még jó, hogy a párbaj óta a Hugi már nem olyan engedetlen, és nem fog gonoszkodni, mint a legutóbb :3
~Ne vegyél rá mérget :]~

by **Shukaku** Vas. Okt. 26 2014, 13:48

Shu most meglepődött. Ha ő nem is vette volna észre, akkor Timidus biztosan emlékezteti arra, hogy milyen kifejezést használt a lány, és firtatni kezdte volna, hogy információkat szerezzen, ám erre nem volt semmi szükség. Shu csak picit előre dőlt, és halkan, félve rákérdezett.
-Én is? Ne mondjak ilyeneket én is. Ezt mondtad. Kik mondanak még ilyeneket rólam?
Igen. Ebben biztos volt. Itt is elkezdődött a csúfolódás, a kirekesztés, és arról dumál mindenki a háta mögött, hogy itt ez a dilis lány, aki imádja a peteket és embergyűlölő és nem akar frontra menni, miközben elég magas szintje van már, ráadásul még a gyilkosok ellen is fellép, pedig őket szépen békén kellene hagyni, hadd öldössék az embereket… igen. Biztosan így van. Egy idő után mindig így van, és a gonoszak ezt a világot is tönkreteszik. A legjobb az lenne, ha szépen kitörölne minden ismerőst, minden levelet letiltana, és elvonulna valahova, ahol nem találják meg. Már azon is gondolkodott, hogy aktívan segédkezzen Timidusnak a fejlődésben, hogy úgy el tudja barikádozni magát, hogy senki se akarjon a közelükbe jönni. Mint azok a macskás nénik a rajzfilmekben… csak éppen sárkányokkal. Sok-sok sárkánnyal, és messze az emberek csúfolódó gonosz és képmutató viselkedésétől. Az lenne a legszebb. Az elgondolkodásból azonban felébreszti ahogy visszalökik a székbe, és a lány dorgáló szavai.
-Fejlődés…
Suttogja maga elé. Bármerre változol, az mindenképpen fejlődés, csak éppen talán a rossz irányba. De vajon ki mondja meg, hogy mi a rossz irány? És mindig magának legyen jó. Legyen önző. Szabad önzőnek lenni. Vajon ki mondta ezt neki? Nem emlékezett, csak azt tudta, hogy ezt nem szabad, mert nem fogják neki engedni. Nem engedik, hogy neki jó legyen, mert az másoknak sohasem jó. Csak megrázta a fejét.
-Nem szabad elmondanom. Akkor te is haragudnál rám…

by **Saya** Vas. Okt. 26 2014, 14:03

~És még önző is. Honnan veszi, hogy róla van szó folyton?~
Nem mindegy az? Most mit mondjak? pale

~Egyszerű: nagyon sokan szoktak hasonló hülyeségeket mondani magukra. Nem róla, magukra.~
-Ugyan. És miért rólad? O.o Sokan szokták ezt mondani, hogy "jaaaj, nem terhellek a bajaimmal" meg "csak a baj van velem" meg ilyesmi. Pedig aki ezt mondja, az hülye. Meg magányos. Az ilyeneket kell pont meghallgatni :3
Azzal elhelyezkedem kényelmesbe, hogy jelezzem, én biza meghallgatok én bármit, hisz én nem vagyok magányos, de a Shukaku már látom, hogy az, tehát meg kell hallgatni, és akkor biztos lesz megoldásunk. Meg hát itt nálunk amúgy is mindig pörög az élet, mert mindig történik valami, és majd én segítek neki, hogy megszokja és majd jól érezze magát nálunk o/ Hugi meg majd nem fog érdekelni, gondoljon akármit is, Shukaku is kislány...
~Idősebb, mint te... ~
És? O.o Én is segítettem már az Anatnak, pedig ő is idősebb, mint én Razz

Na, de legalább úgy tűnik, kezdi elfogadni, mert már motyog, biztos mindjárt fog beszélni is *.* És tényleg, megszólal, csak aztán mégse azt mondja, amit várok O.o Már miért is haragudnék én rá? Nem értem. Eddig... izé... hányszor is találkoztam vele? Háromszor, talán. Akkor miért haragudnék rá? O.o
~Esetleg kérdezz rá nála. Én meg, ha kell, kikötözöm az ágyhoz, amíg ki nem nyőgi.~
-De miért lennék dühös? Én még utálok is dühös lenni ._.; Elmondhatod nyugodtan :3 Kivéve, ha valaki megparancsolta, hogy ne mond el, mert akkor nem kell elmondanod. Csak ha szeretnéd Rolling Eyes

Én tudok titkot tartani :3
Sőt, az nem kifejezés, most se árulom el a Hugit, szóval büszke vagyok magamra. Pedig régen volt, akinek elmondtam, igaz, akkor még az Anat nem szólt rám, hogy ne tegyem Rolling Eyes

by **Shukaku** Vas. Okt. 26 2014, 14:40

Shut egy kicsit megnyugtatja ugyan, hogy nem róla van szó, bár enélkül is tudja jól, hogy mennyien utálhatják őt Aincrad szerte. Még utoljára próbálkozik Anatoleval. Utoljára próbálkozik azzal, hogy beilleszkedjen az emberek közé, akik már annyiszor kivetették maguk közül a kinti világban, és itt is. Nem akarják megérteni. Ugyanúgy idegen számukra, ahogy Timidus is az. Lassan kezi úgy érezni, hogy nemcsak, hogy nem akar visszamenni a kinti világba, nemcsak, hogy ide akar tartozni jobban, de ide is tartozik. Ez az az igazi világ, ahol lennie kell, és majd ha mindenki elmegy, ha majd az alsóbb szinteken nem lesz már senki, mert mindenki nagyon magas szintű lesz hála a rengeteg gyilkolásnak köszönhetően, akkor ő majd élhet nyugodtan a falusiakkal és a petekkel, és sorra megszelídíti az első szint összes mobját, és akkor már ők sem akarják majd bántani a másikat, és végre béke lesz. Olyan tökéletes béke, amit csak Kayaba Akihiko világában, és csak az emberek nélkül lehet megteremteni. Persze ez a megnyugtatás csak a mondat végéig tart. Ő azt mondja. Azt mondja, amit Saya mond a sok emberre… akik hülyék és magányosak. De ő nem hülye! Biztosan nem az, és nem is magányos. Ott van neki Timidus, és ő mindig ott van és soha nem árulja el őt, nem úgy, mint az emberek. És nem nevezi hülyének úgy, mint Saya. De Saya csak egy kislány. nem úgy gondolta, és ezt ő is tudja… de mégis azt mondta, és ha elmondaná a titkait, akkor csak még inkább ezt gondolná róla. Újra megrázta a fejét. Nem szabad. Nem mondhatja el. Peternek ebben az egyben igaza volt. Nem tudhatják meg a titkait.
-Sajnálom...
Suttogja maga elé, majd újra az ajtó irányába tekint, szinte könyörgőn. Menekülni akar. Menekülni oda, ahol nem kérik számon.

by **Saya** Hétf. Okt. 27 2014, 15:02

Ooo. Akkor biztos, hogy csak ráparancsoltak, hogy ne mondja el. Ez szomorú Sad

Mert szerintem el akarja mondani, másképp nem mondta volna, hogy van valami, amit nem szabad elmondani, ahogy én se mondtam, hogy van nekem is titkom, mert én nem is szeretném most elmondani. Shukaku szegénynek van elég baja, nem kell neki még a Hugiról is tudnia, akiről érzem, hogy utálja őt, csak nem tudom, miért. Shu olyan szeretnivaló Sad

~Mi szeretnivaló van egy ilyen nebántsvirágban?~
Hugi szinte kifakad, még össze is rezzenek attól, ahogy felkiált, de remélem, hogy a Shu ezt nem fogja észrevenni. Helyette csak összepréselem az ajkam meg a szemöldököm is, mert nagyon-nagyon bánt, hogy így magába fojtja, és az nem jó. Magába fojtja, és majd fel fogja emészteni belülről, az meg sosem jó Sad

Aztán hohóó, hát nem csak ketten vagyunk, vagyis, hárman. Hanem négyen o/ Csak a Timidus olyan kis csendes most, hogy el is vagyok rajta csodálkozva. Szóval amíg a Shu az ajtó felé nézelődik, addig én a Timidus felé fordulok :3
-Te is azt gondolod, hogy haragudnék? D: -veszem elő a legkönyörgőbb szememet, amit csak tudok :3 Mert én tuti nem haragudnék, én még soha senkire nem haragudtam, és ebben olyan biztos vagyok, mint abban, hogy most itt ülök >,< És az is biztos, hogy nem pont ők lennének azok, akikre először haragudnék.
Na meg a süti sem fogy, én meg nem akarok telhetetlennek látszani, hogy csak én eszem, szóval ezt is abbahagyom, és csak várok, mert hát mi mást tehetnék? Ha a Shukaku menni akar, akkor nem tarthatom vissza, neked ezt pedig nem hagyom, Hugi, mert tudom, hogy erre gondolsz. Most, hogy te már kíváncsi lettél, mindent megadnál azért, hogy tudd, mi a baja, és azt majd ellene fordítsd, ismerlek ><
~Helyes, mert már kezdtem azt hinni, hogy nem :]~
De én nem fogom hagyni Razz

by **Shukaku** Hétf. Okt. 27 2014, 15:24

Shu csak néz maga elé, meredten, szomorúan, majd lassan előrenyúl, hogy elvegyen egy süteményt, és azzal foglalja le magát. Mindent nyugodtan, komótosan tesz, csak semmi hirtelen mozdulat, amitől talán most ő ijedne meg a legjobban. Nyugodtan emeli az orra elé az édességet, majd mielőtt azt várnák, hogy harap belőle, eltöri, és felét a sárkánynak nyújtja, aki egy csipogás után el is veszi, és elfogyasztja. A fiatal íjász megremegését Shu ugyan nem veszi észre, Timidus folyamatosan figyelő tekintetét azonban nem kerüli el, és már várja is, hogy a lány újta összeessen, ami azonban nem történik meg. Saya most nem ájul el. Persze Timidusnak ideje sincs most ezeket a variációkat futtatni, mert a kislány kérdést intéz felé, amire válaszolnia kell.
-Nem áll módomban megjósolni az emberek érzelmi reakcióit. Kiszámíthatatlanok és logikátlanok, és jelenleg nincs a birtokomban kellő mennyiségű információ ahhoz, hogy megfelelő bizonyossággal kijelenthessem, hogy nem haragudnál meg.
Valamint abban sem biztos, hogy mi Shu titka, amit nem mondhat el, ezt azonban nem fogja a lány orrára kötni. Nem hazudik, és ő úgy gondolja, hogy nem is kérkedik vagy nagyképűsködik, de nem is fogja kiemelni a hibáit mások előtt, mert azzal csak feleslegesen adna fogást magán, és azzal, hogy lehetséges gyenge pontjaira felhívja a lehetséges ellenfél figyelmét, azzal az idomárt veszélyezteti. Timidus pedig még a barátságról se nagyon tud sokat, hiszen Shu választásai eddig nem azt mutatták számára, hogy a barátok olyan nagyon megbízhatóak lennének… vagy úgy az emberek általában. A sárkány számára a barát csak egy olyan ellenség, aki még nem támadott meg.
-Nagyon finom a sütemény. Köszönjük szépen. Most pedig… késő van… holnap találkozunk… köszönjük szépen… szép álmokat...
Áll fel ültéből, most valamivel határozottabban, és ha Saya nem állítja meg, akkor elindul az ajtó felé, a pet pedig követi.
-Viszlát Saya.

by **Saya** Hétf. Okt. 27 2014, 15:50

Ez is egy hülye. A sárkány.
Miért? O.o
~Mert logikát keres az emberi viselkedésben. Keresheti örökké, mert nincs. Az ember nem egy előre megírt programsorozat, mint ő.~
^^; Jaj, hát, ne is törődj vele. Én csak mosolygok, hát ha ő ezt hiszi, akkor ezt hiszi, majd biztos megtanulja ő is, hisz a sárkányok azok okosabbak, mint a vadmacskák, és az Álom már tudja, hogy az emberek olyan furák, hogy mindig másképp viselkednek. Pedig nekik tudom, hogy még Hugijuk sincs, mit te nekem Razz

Meg akkor ezek szerint tényleg nem mondhat semmit a Shu, hát meg amúgy is már nagyon nézi az ajtót. A Timidusra meg csak mosolygok, karba teszem a kezem és kihúzom magam büszke ábrázattal:
-Hát, pedig én biztos nem lennék dühös. Még sosem voltam az ^^ -viszont legyen, ha nem akarják elmondani, én nem bánom. Meg így eszek még egy sütit, meg hát ha a Shukaku mégis mesél valamit, de aztán nem, mert feláll és elköszön. Jaj nekem Sad

De én nem akarom rá erőltetni a kíváncsiságom, nehogy aztán ezzel is elijesszem és aztán egyáltalán ne akarjon beszélni velem, szóval én is nyújtózom egyet, felállok és meghajolok picit, mert tudom ám, hogy ez itt szokás, megtanultam :3
-Majd átadom a Junnak. Én is köszönöm, hogy beugrottatok ^^ -emelkedem vissza és kikísérem őket, mondjuk pici ez a kis szoba, de sebaj. Azt mondta úgyis, hogy holnap találkozunk *.* De viszont mire a jó éjt? O.o Még világos van. Vagy talán ők is olyan korán fekvők. Tényleg, vajon már itt laknak nem messze? *.* Bent a Limenben? Vagy még otthon a Youngban? Mondjuk az már olyan messze van tőlünk, teleportálni kell meg sétálni Sad

Még jó, hogy a Timidus megvédi őt az úton, mert elkísérném, de most lehet az is, hogy kicsit egyedül akar maradni. Tényleg nem tudom, a Shukaku mindig ilyen szomorkás lett volna-e, de majd én megmosolyogtatom, ha már céhtag lesz o/
-Sziasztok ^^ -integetek még az ajtóban is és nézem, ahogy elmennek, majd aztán csukom be és térek vissza a tükörhöz. Hugi olyan dühös és annyira elől van az agyamban, hogy látom a szőke haját, a piros ruháját és azokat a világító szemeket. Ő fel-alá járkál, én pedig ülök és nézem meg hallgatom, mert ha a másik dühös vagy szomorú, azt meg kell hallgatni, és akkor neki könnyebb lesz.
~Az a sárkány... meg a kislány... meg fogják keserülni, hogy így megsértettek téged! Megmutatom én nekik, ki az Atyaúristen! Csak kerüljenek a kezeim közé...~

//Akkor ezzel szerintem lezárhatjuk Smile

Köszönöm, és Saya vár a Limenbe o/ Hugi nem annyira, de majd megbékél Razz

//

by Ajánlott tartalom