[Küldetés]Árnyak Birodalma

by **Shalana** Csüt. Márc. 15 2018, 20:03

Ilyen vagy olyan okból valamiért ma ezen a szinten tartózkodtok. Pihenés, vagy ép itt fejeztétek be a küldetésetek. Az események szempontjából hogy is lyukadtatok itt ki nem igazán számít bogárkáim.
Az idő viszont elég kellemes lágy szelő fúj, mi virágok illatát hozza magával. A levegőt más is meg tölti nem csak illatok, hangok is. Vidám beszélgetések, a szint szörnyeinek morgása és csivitelése. Édes muzsika ez már szinte elfelejtetti a játékossal, hogy ez csak egy virtuális világ.

Nyugodtan sétáltok, lent vagy fent élvezitek a készülődő utca bulit rajtatok áll. Mi közben élvezitek a hely minden sajátosságát, játékosokat és npcéket hallotok suttogni. Beszélnek egy furcsa helyről a szint szélén, egy kisebb város volt hajdanán. Még valamikor a játék indulása kor, de több hónapja rejtélyes dolgok történnek arra felé. Hallotok olyan pletykát is mi szerint játékosok tűntek el a környéken, nem haltak meg csak egyszerűen eltűntek mi után a városban jártak.

Bár hol is legyetek lent az egyik felvonónál meg jelenik egy játékos. Felszerelése tépett elhasznált, arca koszos és már mésziről látszik végletekig kimerült. Van még egy apróság szemében igazi félelem, nem hamis meg játszás valódi rettegés jeges marka szorítja szívét.

Felvonó előtt össze esik, ha közelében vagytok, még halhatjátok utolsó szavait.

- Segítsetek, nem tudnak.... meg fognak halni....

Mi után teste milliónyi pixelé pukkan, szét csak egy apró papír hull a földre mit szorongatott.

A papír: Egy útvonalat tartalmaz, egy elégé nehezen járható területen keresztül. Fák, mocsár és sziklás vidéket láthatók. Feltéve, ha össze vetitek saját térképetekkel, még ha nem fedeztétek fel a szintet teljesen, akkor ismeretlen területre vezet az a papira firkált útvonal.

- Első feladat meg tenni a táv felét. Jelenlegi idő délelőtt, mi kora éritek el és hány kör alatt rátok bízom. Ne legyen 1 kör se 20 ha kérhetem. Fél táv első táborhely.
- Erdőben vagytok, néhol sűrű aljnövényzet közt kell haladni ezt, kérlek, vegyétek figyelembe.
-A szinten alacsony szintű szörnyek korborólnak. Legyőzésük nem jelent gondot a számotokra, ha akartok, nyugodtan harcoljatok, míg eljutok, a táborhelyig rátok van bízva.
-Akkor írok ha féltávnál jártok. Amit kérlek, jelezetek privát üzenetben.

by K1 Hétf. Márc. 19 2018, 15:45

Hogy mint kerestem azon a színten akkor sem tudnám megmondani nektek ha, felakasztanának. Sajnálatos módon híresen rövid ésszel áldott meg az ég így bizonyos dolgokat azon nyomban elfelejtek. Habár a játék elején elterveztem, hogy ha törik, ha szakad, hősies lovaggá fogok válni. egy olyan harcos mely a társai pajzsa és támasza egyben. Ennek ellenére, valami oknál fogva kerültem az embereket és jobban szerettem egyedül kalandozni. A régi életemből maradhatott meg eme rossz szokásom, mert ha valamit elrontottam mások így nem szerezhettek róla tudomást. Nagy bánatomra vagy éppen szerencsémre a játékot irányító valami úgy döntött eleget voltam magányos. Ugyanis lépten, nyomon más játékosokba botlottam, akik mind meg akartak ismerkedni velem. Ráadásul ezeknek az illőknek a többsége mind fiatal, vonzó leányzók voltak. Akárhogy próbáltam nem tudtam magamban maradni, mert ők mindig megtaláltak valami úton, módon. Meglehet csak azért kedveltem engemet, mert olyan jóképűnek néztem ki, mert nem néztem bele abba a nyavalyás tükörbe. Úgy tűnik, mégiscsak van valami haszna, ha valaki később kezd el egy játékot, mint a többiek.

Visszatérve a kalandhoz éppen a harmadik szinten bóklásztam egy ragyogó délelőttön. A nap sütött, a madarak csiviteltek ilyenkor az emberben végigszalad, az a gondolhat, hogy vele semmi rossz nem történhet. Valami oknál fogva néhány játékos elég komornak tűnt s valami kellemetlen dolgokról sugdolóztak egymás között. Azt nem halottam, hogy mi lehetett a téma csak a hanglejtésükből következtettem erre. Úgy döntöttem, hogy távozok, mert nem volt semmi szükségem rá, hogy elrontsák a napomat. Amint az egyik felvonó felé közeledtem megláttam egy másik játékost, aki nagyon cudarul nézett ki. Lassan elindult felé ám hirtelen apró fénypontokká robbant szét. Szörnyeknél jó párszor láttam már ezt az effektust ám valódi embereknél most először. Még halottam amint arról beszél, hogy valaki vagy valakik meg fogak halni. Semmi mást nem hagyott hátra maga után csak egy útvonal tervet. Egyszerűen ledöbbentet, hogy valaki pont a szemem láttára lehelte ki a lelkét. Természetesen nem szóltam egy árva szót sem, csak komoran néztem magam elé.

by **Szophie** Hétf. Márc. 26 2018, 23:16

Nem mondhatom, hogy a fenti világban könnyen ment volna a kaland keresés. Azonban ezekben a napokban számomra nem is ez volt a fontos. Úgy döntöttem, itt az ideje a tavaszi kikapcsolódásnak, és habár a testemmel a valóságban nem kellett foglalkoznom, a lelkemnek mindenképpen jót tettek a felfrissülést hozó rituálék.
Van valami a tavaszban, ami az embert arra készteti, hogy megújuljon vele együtt. Minden szempontból a frissesség időszaka ez. Ilyenkor a legtettrekészebb az ember, ilyenkor valósítja meg a fogadalmait. És minden bizonnyal ilyenkor a legnyitottabb is a világra. Nem hiába, hogy évszázadok óta ódákat és verseket zengenek a tavaszi szerelemről.
Nálam természetesen a helyzet csöppet sem volt ennyire romantikus. Csupán csak amolyan értelmetlen, játékbeli méregtelenítés és szépítkezési rituálé rabja lettem. Már-már rutin szerűen űztem a friss reggeli mosakodást, különböző illóolajokat és növényeket szereztem be a fürdéshez, különböző szerekkel ápoltam a hajam és a bőröm különböző szeletkéit, új smink termékeket próbáltam ki, és persze sosem feledkeztem meg az arctonizálásról vagy az élénkítő krémekről. Nem, valóban nem volt semmi hasznuk, tekintve, hogy nem a saját bőröm ápolásával foglalkoztam, csupán egy virtuális képzeletet simogattam. Ennek ellenére a lelkemnek igenis nagyon jót tett az énidő, a rengeteg magamra fordított perc, ami mégis oly csekélységnek tűnt egy nap hosszához képest. Feltöltődtem tehát energiával, és a kellemes hangulatomat csak fokozta, hogy már vagy két álló hete nem ettem és ittam semmi cukrosat. Komolyan vettem a méregtelenítést a legutolsó hajszálamig, így aztán salátával, különböző magokkal és főként vízzel vagy cukor ízesítés nélküli gyógynövényteával kényeztettem magamat. Így aztán nem csak illatos voltam, hanem fittnek és egészségesnek is éreztem magam, annak ellenére, hogy mindezzel csak a tudatom áltatta a testemet.
Ahhoz viszont, hogy az ember Aincradban ilyesfajta termékeket beszerezzen, és mind illatok, mind pedig ízek terén tökéleteset kapjon, meg kell találni a megfelelő szakembereket, akik az adott jártasságaikat olyan szintre fejlesztették már, ami kimagasló a játékban. Ilyen pedig nem sok volt még Aincrad történelmében sem.
Aznap épp az egyik ilyen emberrel találkoztam, hogy némi busás aranypénz csengetése után megkaphassam a következő hétre elegendő csomagomat. A csere természetesen gond nélkül lezajlott, én pedig levetettem magam az egyik padra, és arcomat a nap felé fordítva pihentem, és élveztem a fent léttel járó minden örömöt. Ilyen volt a Nap jelenléte. Senki, tényleg senki nem képes olyannyira megbecsülni a Nap értékeit, még ha amaz virtuális is, mint az, aki évekig el volt zárva előle.
Épp ezen merengtem, amikor is meghallottam a hangot. Még hallgatózás jártasság nélkül is rögtön kiszúrtam a kétségbeesett szavakat a tömeg mormolássá halkult zajából. Rögvest felkaptam a fejem, és tettre készen a helyszínre siettem. Sajnos már túl későn. Csak a pixeleinek kaphattam még utána, miközben görcsösen szorongattam kezemben a nemrég előhívott potionos fiolát, amit a személynek tartogattam.
Na nem, természetesen, egy kicsit sem hatott meg a tény, hogy egy emberélet hunyt ki előttem. Már azelőtt sem rázott meg soha, mi több, nem volt ellenemre a saját kézzel történő hatalomgyakorlás sem, ugyanakkor a börtön óta mindezek látványa sem zavar. Egy percig sem gondolkodtam el a dolgon. Annál is inkább éreztem viszont úgy, hogy kíváncsiságomtól hajtva fel kell göngyölítenem az ügyet, mivel ha valami érdekes lehet ezen az átkozott felszínen, akkor az ez az eset lesz.
Felkaptam a papírdarabot a földről, és egy percig sem teketóriázva kezdtem el követni az útvonalat rajta, út közben felszedve a pár térrel arrébb sütkérező Vezért is, akit annak előtte magára hagytam.

/sajnálom, hogy eddig tartott, mostantól igyekszem gyorsabb lenni. /