Mirouki vs saya

Eléggé rosszra fordult az idő talán ez volt a legrosszabb amit eddigi ittlétem során tapasztaltam. Este felé járt mikor ki keltem az ágyból
ásítottam egy nagyot ki néztem az ablakon láttam hogy fujj a szél és zuhog az eső.
-Most hogy jutok el az étteremig. Ordibáltam szegény éjjeliszekrénnyel.
Majd amikor heves rugdosásába kezdtem a hasam korgása nyugtatott le annyira hogy elinduljak a fürdőszoba felé készülődni.
A mosakodás szokatlanul hosszúra sikeredett általában néhány perc
most legalább fél óravolt a testem legkisebb porcikája sem akart kimenni és bőrig ázni egy kis harapnivaló miatt, amikor ki értem az utcára
több millió hektó víz zúdult rám ami egyből lehűtött ezért bele nyugodtam a sorsomba és egy időre alább maradt a gyűlöletem.
Sötét világítatlan utcákon sétálgattam lehajtott fejjel az egyik kedvenc
zeném szövegét próbáltam felemlegetni de már csak néhány sort tudtam elsuttogni.
-Megfogok örülni itt. Szólaltam meg a zenei előadásom után amit egy nagy sóhaj követett.
Még néhány szerelem szám és kínos percek után pillantottam meg egy  kis vendéglőt bent minden asztal tömve volt szinte de szerencsémre találtam egy asztalt ahol még nem ült senki, mikor elfoglaltam méltó helyemet végig néztem a társaságon látszott hogy mindenki az eső miatt menekült ide csuromvíz és sárvolt minden.
Egy könnyű vacsorát kértem valami húst kamu krumplival mellé egy pohár üdítőt, nem is törődvén kinézetemmel ami elégé leharcolt volt a hajam teljesen bele simult az arcomba és csöpögött belőle a víz és a szerelésemet is lecserélhettem volna de az éhség győzedelmeskedett ismét ezért  elkezdtem a vacsorámat közben sunyin fürkészve a társaság rosszba arcú tagjait.

-Esik az eső T_T Fújj.
Egy tetőzet alá húzódtam be, hogy ne ázzak bőrig, mert nekem nagyon nem tetszett ez az eső. Orrom hegyéig is alig látok, olyan sűrű. Pedig eddig ritkán esett, miért nem lehet mindig olyan szép és jó idő?!
Hugi nem sokat beszél azóta, hogy én lemondtam a késeiről és az íjat választottam helyette. Most durcás, mert így ő nem használhatja többé azokat a valamiket. De ne aggódj, Hugi, meg foglak én tanítani íjászkodni, nem olyan nehéz, és jobb, hogy ha távolabbról le tudjuk szedni az ellenséget, nem? Engem mindig zavart a sok pörgés-forgás harc közben, az nem az én stílusom.
He? Mi ez a zaj? Jéé, valaki énekel. Fu, de nem valami jól. De énekel, és még eddig senkit nem hallottam dalolni magamon kívül, pedig én nagyon szeretek. Összehúzom a szemem, hogy jobban lássak, de csak egy árny sétál az esőben valamerre.
Kövessük?
Kövessük! \o/
Kisurranok az esőbe és halkan lépkedve megyek a srác után, hogy hallgassam a dalait. De aztán megáll és bemegy valahoa, nem tudom, hova, de finom illatok szűrődnek ki onnan. Hmm, tényleg, még nem is ettem. Én is odamegyek az ajtóhoz, de aztán megállok előtte.
Bemenjek? Ne menjek? Milyen hely ez? Vajon tíltva vagyok innen? Rengeteg helyet láttam otthon is, ahova kisgyerekek nem mehettek be, én meg még az vagyok. Körbenézek, de sehol sem látok kiírást, úgyhogy benyomom az ajtót és amint belépek, megcsap a zárt szoba melege.
A láttamra páran elnémulnak, mintha még sose láttak volna gyereket. Körbenézek, és meg is pillantom az Éneklő Fiút, amint eszik valami húst meg krumplit. Elvigyorodom, odaszaladok hozzá és lopok egy szem krumplit a tányérjáról.
-Szia! Sokat szoktál énekelni? -támadom le máris a kérdéssel izgatottan. Éneklőtárs ^^

Eszegettem de valahogy nem esett olyan jól mint általában valószínűleg a társaság nem  a legbarátságosabb társaság akit eddig láttam,
fél szemmel mindig az embereket néztem hiába tudtam hogy itt nem árthatnak hozzá szoktam hogy oda kint akármikor elcsattanhat a pofon.
Hirtelen nagy csend támadt  az a tipikus vihar előtti csendhez hasonló,
majd egy fejet láttam szaladni hozzám ami felugrott az asztalhoz és még meg is vendégelte magát a vacsorámból amint felnéztem láttam hogy egy eléggé furcsa kislány az oka hogy mindenki elhallgatott.
-Megtudhatom mit csinálsz?? tettem fel értetlenül a kérdésem elterelvén a figyelmét a sajátjáról mivel senki nem tudja hogy előadásokat tartok magamnak rossz pillanataimban.
Eléggé unott semmit nemérdeklő hangulatomvolt és ez az arcomon is meglátszott csak az kezdett izgatni hogy a csend egyre hosszabban tart
és az itt ülők egy része nem nézi jó névvel a kislány.
-Ez az már megint belekeveredsz valamibe. dörmögtem halkan szinte magamba, éreztem hogy a mai napon vagy megint jól elvernek vagy meghalok.
-Nem vagy te túl fiatal hogy egyedül legyél erre felé? Habár nincs megtiltva nem hiszem hogy a legjobb hely hogy egy idegen tányérjáról vacsoráz. Jegyeztem meg halkan mondanivalóm majd intettem a pincérnek hogy hozzon még egy tányérral a lánynak ebből a valamiből.
-Ülj le és egyél  hátha végre nem minket bámul mindenki.
Miközben vártuk a pincért azon töprengtem mit kereshetett itt ez a lány nem hiszem hogy csak a c kategóriás énektudásom vonzotta ide vagy ha mégis lehet hogy tényleg gyerekes vagy csak nem tudott már mit csinálni és gondolta megöli ezt a szerencsétlen túl jó szívű embert.

-Megtudhatom mit csinálsz??
-Én csak érdeklődöm. Miért? -hervad le a mosoly az arcomról, mert nem értem, miért ilyen ellenséges velem. Én csak kérdeztem valamit, azt hittem, nem ártok vele, de erre olyan hangon beszélnek velem, mintha rossz fát tettem volna a tűzre, pedig nemis. Lebiggyed a szám és szégyellem magam >.>
Aztán dörmög is valamit dühösen, mire elnevezem akkor Éneklő Fiú helyett Morgó Medvének. Vagy Morgó Éneklő Medve. Ez lesz jó. Morgó Éneklő Medve, még illik is rá, bár nincsen medve-alkata, viszont cuki, és a macik tudnak cukik is lenni.
Aztán összefont karral és direkt kimutatott sértődéssel leszállok az asztaláról és egy székre huppanok.
-Nem vagyok túl fiatal, bee. -mondom, de a nyelvnyújtást most kihagyom, mert az gyerekes dolog, és épp most lettem megint legyerekezve. Oké, az vagyok, de egy gyerek tud olyan jól íjászkodni, mint én, és nem ázsiai?
A durcimnak végül hamar vége szakad, mert kíváncsian lesem, vajon válaszol-e a kérdéseimre vagy sem. Aztán kijön a kaja is, pedig nem rendeltem semmit, de ízletesen néz ki, és a krumpli is finom volt, aztán felcsillan a szemem.
-Figyii... -hajolok közelebb és nem mondom olyan hangosan, hát ha akkor nem fog megint morogni, mint a medve. -Rendezünk evőversenyt? Ha nyersz, kifizetem, ha én nyerek, énekelsz nekem valamit? Lécci:3 -nézek rá csillogó szemekkel és a lehető legaranyosabb mosollyal, amit elő tudok varázsolni magamból.
És tudjátok, mi az, amin megdöbbenek?
Alig érzem a Hugit. Mintha egy fal mögött lenne, ahonnan nem hallom a hangját, és hiába tapogatózik, nem ér el.
Áh, nem is gondolok rá, akkor talán ott marad. Félek, ha rá koncentrálok, áttöri a falat és megint itt lesz. De most nem akarok, mert biztos harcolni akarna a Morgó Éneklő Medvével, és most nem akarok harcolni. Majd kicsit később.

Hirtelen eléggé elszomorodott  nem tudtam mit tegyek nem igen volt dolgom még kisgyerekekkel csak az unokaöcsémmel akit évente ha kétszer láttam de neki is elégvolt oda adni egy ostoba babát ha sírt ez most valahogy más.
Szinte sírva vagy akit megtudnál ölni a tekinteteddel förmedt rám amit szintén elég gyerekesnek találtam, erre a reakcióm egy nagy sóhajvolt miközben lefele fordítottam a fejem.
-Rendben van ne haragudj csak ne kezdjél el itt sírni így is elegen bámulnak, az ifjúhölgy megfelel ?. Szólaltam meg halkan vigasztalva a lányt.
Mikor a pincér kihozta a másik tányér ételt a lánynak legalább elhallgatott és kicsit vidámabb is lett tőle.
Hirtelen talán a legszebb mosolyt és szemeit láttam magam előtt amik egy evőversenyre invitáltak ami eléggé egyoldalúnak tűnik mivel én már majdnem megettem a sajátomat, na meg hogy nézne ki ha egy gyerek fizetné a számlámat.
-Rendben van ha ez segít hogy ne sírj akkor benne vagyok, de ha te is nyersz akkor se hagyom hogy te fizess.
Ismét elereztettem egy nagy sóhajt azon töprengve mit akarhat ez a lány mivel az arcáról ítélve valamin nagyon elmélkedik. 
-És amúgy mi a neved? Engem Miroukinak hívnak gondolom örvendek a szerencsének, persze ha nem akar majd senki megölni a vacsora végéig.
Majd intettem ismét a pincérnek hogy hozzon kettő pohár hideg innivalót majd sunyiba  gyorsan ki is fizettem a számlát.
-Szólj ha indulhat a verseny és ha akarod akkor még előnyt is adhatók nem vagyok én annyira szívtelen  főleg ha egy fiatal lányról van szó.

-Nem fogok sírni, ahhoz már elég nagy vagyok. -mosolyodom el. Semmi kedvem nincs sírni, nem akarok, meg minek is az. Igaza van Morgó Medvének, már így is épp elegem bámulnak minket, nem akarok nagyobb fesztivált okozni.
Hugi egy pillanatra áttőr.
~Folyton csak a baj van veled. Mindig csinálod a fesztivált. Nem tudnál legalább egyszer-~
Viszont félbe is hagyja, mert a srác megszólal, és én csakazértis inkább rá figyelek, nem arra, ami a fejemben zajlik folyton. A Hugi úgyis folyton egész nap velem van, most egy kicsit egyedül akarok lenni. Boldogan bólintok, hogy rendben, nekem az is megfelel, és közben eldöntöm, hogy legfeljebb kap tőlem kindertojást, ha nyer. Az a műanyag kapszulás játék is az övé lehet nyugodtan ^^
-Én Saya vagyok, örvendek. -válaszolok, aztán megnézem, neki mennyi van még a tányérján, és én pont annyit tologatok félre a sajátomon is. -Nem, amúgy is már megadtad, mert te már ettél, de nagyobb is a gyomrod. Én csak ennyit eszek meg, mivel neked is már csak ennyi van a tányérodon, a többit meg majd meglátjuk, kié lesz. -próbálom magyarázni, majd fogom a kést és a villát, nagy figyelemmel elrendezem őket, hogy rendesen megfoghassam, és kijelentem, hogy én bizony készen állok. Éhes is vagyok, és még jót szórakozom is. Kizárom a fejemből a Hugit is, meg a körülöttünk csodálkozva néző embersereget is, sőt, ez utóbbit talán még élvezem is, nem nagyon tudom. Csak azt, hogy kicsattanok a jókedvtől, és szerintem ez meg is látszik rajtam. Nagyon édes ez a Morgó Éneklő Medve, és ki is találtam a nevének az első betűjét. Mirouki, Morgó Medve. Hehe

Igenlően bólintottam amikor azt mondta  hogy nemfog sírni eléggé lenyugodtam mivel akkor a fejemse fog fájni meg legalább alább hagy a közönség is.
Egy pillanatra úgy tűnt mintha bekomálna vagy valami nagyon erre hasonló.
-Remek egy ideg labilis gyerekkel vacsorázok igazán kitudod fogni a jó társaságot. Mondtam magamba közbe arra gondolva hogy a való világba az ilyen tekintetűek nagyrészt pszichopaták, de kitudja én is megörülők akkor ez a kis lány aki aligha több mint tíz éves vajon hogy viselheti, ezek a gondolatok elő hozták belőlem a báty ösztöneimet amikről nem is tudtam hogy vannak.
-Örvendek saya , rendben van így igazságos és remélem nem baj ha elszaladok ha vesztek az előadásaim csak privát meghívásosak.
Mondtam szégyenkezve hogy bizony nekem ma nincs kedvem közönség előtt énekelni sőt valószínűleg soha többet 
én a kemény  és nagyképű fiú vagyok, legalábbis eddig ezt hittem de most már magam se tudom igazán.
Én is úgy tettem mint saya kezembe vettem a villám és a késem és habár ő nevetgélt engem egyre jobban izgatót a közönség főleg egy eléggé furcsa férfi aki eléggé gorombán viselte gyerekes játékunkat.
-Együnk gyorsan aztán kicsit halkuljunk el. Remélem nincs ellenedre?
-Rajta! Elkezdtem a leggyorsabban még is kulturáltan tömni az ételt a számba tömködni, utólag elég hülye voltam hogy bele mentem ebbe az egészbe gyerekes játékokat űzni egy felnőttekkel teli  bárba de hát ilyennek is kell lennie a sok gyilkolás között körülöttünk muszáj néha mulatni is meg ne örüljön az ember.

-Nem gond, amúgy se akartam nyilvános előadást ^^ -sutyorgom oda válaszol, mosollyal, ilyesmivel, hát ha attól megnyugszik kicsit a Mirouki Morgó Maci, aki már nem is morog annyira. Még sosem voltam evőversenyen, és ez érdekesnek ígérkezik, már csak az a kérdés, hogy hogy is csináljam? Én pici vagyok, éhes vagyok, bár nem a Vuk, de azért a testem kisebb és biztos nem birok el annyit, mint a Mirouki, viszont ő már evett, mikor bejöttem, ami azt jelenti, hogy kicsit már telt a gyomra, nem olyan üres, mint az enyém. Nem baj, akkor is belevágok, és mindent megteszek, mert akkor utána fog nekem énekelni, és talán majd együtt is éneklünk, jó muri lesz ^w^
-Rajta! -rikkantja el magát a Mirouki és kezdi habzsolni az ételt, én meg nem akarok lemaradni, hisz az evőverseny lényege, hogy ki eszik gyorsabban. Ekkor jut csak eszembe: de hát nekem a torkom is kisebb. Nem baj, majd kisebb falatokat eszek, de azokat gyorsabban, mint a Maci, és akkor nem lesz gond.
Főleg a saját adagomra koncentrálok, nem nézem a másikat is, nehogy elkámpicsorodjak esetleg és feladjam idő előtt. Azt nyem akajom. Meg minden második falat után iszok egy kortyot is, mert úgy tanultam, hogy akkor jobban lehet enni, mert jobban csúszik, de eddig sosem csináltam így, amúgy is elég keveset ettem még itt a SAO-ban. A hús egyébként elég furi, a krumpli finomabb. Ez vajon miért lehet? A húshoz talán jobb rendszer vagy nagyobb szint kell, mint a krumplihoz? Elképzelhető, mert a Valóságban is több idő kell a húsnak, mint a krumplinak. Érdekes dolog az ilyesmi.

Elkezdtem enni amilyen gyorsan csak tudtam a tányért a kezembe tartva lapátoltam az adagokat a számba nem is gondolva a méltányosan szörnyű ízére. Odakint szakácsgyakornok voltam vagy még vagyok magam se tudom pontosan
de ilyen rosszat még nem ettem, ebbe a világba talán ez a legrosszabb hogy nagyon ritka a finom étel.
Jó is lett volna befejezni a tanulmányokat és kimenni európába csiszolgatni magam.
A nagy álmodozásba kicsit vissza vettem a lendületből mikor ráeszméltem egyre nagyobb adagokat tömtem magamba  mire minden elfogyott a tányérról amit az asztalra dobtam és meg ittam a pohár üdítőt 
-Végeztem azt hiszem.
Szólaltam, mikor körbe néztem leesett az állam mivel megint mindenki nézett csak most eléggé gúnyosan.
-Hhhhhh. Sóhajtottam egyet majd lebiggyesztettem a fejem mintha nem is látnám őket.
-Saya menjünk egy másik bárba ott fojtassuk a beszélgetést mert innen kiutálnak azokkal a szemekkel és nem akarok balhét.
Szóltam halkan de aggódóan a lánynak elmondván véleményem hogy balhétól tartók és nincs kedvem teli hassal megveretni vagy öletni magamat.
Szóltam is a pincérnek hogy fizetnék mindent még a lány tányérját is, nem is törődvén hogy megette e vagy hogy kinyerte meg a versenyünket. Néztem a lány fejét mit gondolhat most rólam nem akarom hogy gyávának tartson csak fáradt vagyok meg most rontottam el a gyomromat is ezzel a sok vacakkal amit gyorsan magamba tömtem.

Én még eszek, mikor a Mirouki Medve megszólal, hogy ő már végzett. Nyuu. Én is abbahagyom, mert már tele vagyok, pedig még van pár falat a tányéromon. Viszont ha már vesztettem, akkor nem eszem meg, mert már nem bírom. Húha, mi is volt a tét arra az esetre, ha én vesztek? Elfelejtettem x__x annyira reméltem, hogy a Mirouki Medve énekelni fog nekem, hogy kiment a fejemből, én mit ígértem neki cserébe.
-Saya menjünk egy másik bárba ott fojtassuk a beszélgetést mert innen kiutálnak azokkal a szemekkel és nem akarok balhét.
-Oké... -nézek körbe, és igaza van, mert nagyon sokan néznek ránk. Jaj, erről is én tehetek, ugye? Nem kellett volna olyan izgatottan beszaladnom ide hozzá, most miattam kellemetlen helyzetbe került. Oh, ezt is vissza kell majd fizetnem neki.
Tényleg a fizetés! Azt mondtam, hogy kifizetem az adagokat, ha ő nyer! Már emlékszem. De most még nem szólalok meg, mert majd akkor adom neki oda az összeget, ha már kint vagyunk és távol. Helyette csak megjegyzem a számokat, aztán követem a Mirouki Medvét vissza az esőbe.
-És akkor most merre? -kérdezem körbenézve, de csak a vízfüggönyt látom. Még a Mirouki ruhájának a szélét is megfogom, hogy ne veszítsem szem elől, ha elindulunk. Ha nem, akkor is kihajolok egy kicsit az esőbe. Szeretem a hűvösségét, olyan jóleső, főleg egy ilyen túlevés után. Olyan érzés, mintha az embernek egy nagy harc után töltődne vissza az életcsíkja, nagyon muris.
Huginak még mindig semmi nyoma.
-Amúgy bocsánat... nem akartam rosszat... -sutyorgom, úgy, hogy csak a Mirouki hallja meg. Tényleg remélem, hogy nem haragszik rám. Túllőttem a célon, ezt tudom, de olyan kis izgatott lettem, hogy hallottam valakit énekelni. Mert én is szeretek énekelni.

Kint még mindig szakad az eső pedig örültem hogy megszáradtam egy pillanatra álltam az esőbe és bámultam  felfele azon töprengve hogy merre lehet egy normális bár,  nem sok jutott eszembe csak egy de az is inkább egy hamburgeresre  hasonlított mert a szabadba volt egy eresz alatt a város részen.
Az álmélkodásomat az szakította félbe hogy saya megragadta a ruhámat és bele kapaszkodott.
És akkor most merre? Tette fel a kérdését bár a hangulata eléggé szomorúnak látszott.
-Mi a baj ? Nem a te hibád hogy eljöttünk csak nem tetszett a hej rossz volt az étel, Szóval nincs miért bocsánatot kérni. Mondtam neki miközben vállat vontam mégis megnyugtatóan nyugodtan,  aztán elindultam előre lassan nehogy elszakadjon a ruhám.
-Gyere van egy szabadtéri büfé nem messze ott fojtathatjuk, csak vigyáz a ruhámra ne szakadjon el.
Miközben mentünk a kifözde felé az eső egy kicsit alább hagyottez az első vihar amit itt átéltem nem gondoltam hogy eddig tart majd ,vagy hogy nem okoz árvizet.
Az utcán nyoma se volt embernek ilyenkor csak a rossz arcúak vannak kint.. gondolkoztam egy pillanatot aztán eszembe jutott hogy én is itt vagyok ezért javítottam magam a rossz arcúak meg az idióták.
Megpillantottam a bárt szokatlan volt mert egy ház alatt foglalt helyet néhány paddal és asztallal  együtt, mikor oda értünk rendeltem 2 innivalót és leültünk egy aztalhoz körbe néztem de csak 2 en voltak rajtunk kívül várták hogy alább hagyjon a vihar.
-Mit kerestél ilyen későn kint az utcán nincs senki aki vigyázzon rád hiszen nem lehetsz több mint 10-11, még ha nagyobb is a szinted mint az átlagnak akkor is kéne valaki aki segít nem megörülni egy ilyen helyen.
Jött elő bennem a testvéries érzés bár nem tudom miért hiszen kint nem produkáltam még ilyet, talán mivel egy kislány aki bármelyik pillanatba meg halhat vagy mert én kezdek megörülni nem tudom de az tény hogy jól esik beszélni rólla.

Kicsit elmosolyodom, mikor megnyugtat, így, a báron kívül a Mirouki nagyon kedves. Bólintok, mikor meséli, hogy van valahol egy másik, egy jobb, meg a ruhájára is figyeljek, pedig megnyugodhat, én nem vagyok ám olyan erős, csak a Hugi, de ő még mindig mintha eltűnt volna. Pedig van egy olyan gyanúm, hogy párbajra hívná a Miroukit is, és most harcolnánk, de mégis semmi. Most én vagyok az, aki harcolni akar, de nem úgy, hogy párbajozunk a fegyverekkel, hanem valami mással, mondjuk kitalálóssal, vagy evőversennyel, de azt már megnyerte a Mirouki, és amúgy is tele vagyok, ne ismételjük meg x__x
Mikor odaérünk, kinyomkodom a vizet a hajamból még az asztaloktól távolabb, és csak utána megyek oda, ahova a fiú is ment és leülök a székre. Mikor kihozzák az italt, eszembe jut valami, de még nem mondom, mert a Mirouki Medve kérdezett, és ilyenkor válaszolni illik.
-12 vagyok, de sokak szerint csak a fele. -mondom vállat vonva, mintha nem érdekelne, és a lábamat lóbálva töprengek. A többire nem akarok válaszolni, hogy nem vagyok egyedül, és a Hugi megvéd, meg hogy őszerinte amúgy is őrült vagyok, mert akkor a Mirouki biztos elmenne rögtön.
Hugi, miért nem szólsz egy szót sem? Máskor mindig belebeszélsz a dolgaimba, meg tanácsokat adsz, most viszont alig érzem, hogy itt lennél. A vihar az oka? Mindegy, majd ha megint előjössz, akkor kifaggatlak.
Én jól érzem magam így. További válasz helyett megfogom a poharat, mintha nem szeretném, hogy a szél lefújja vagy ilyesmi és a srácra mosolygok.
-Kérek egy visszavágót! Aki hamarabb megissza, az nyer! Ha én nyerek, akkor még kitalálunk valamit harmadiknak. Na? ^^

Eléggé furcsa volt saya mint ha zavarná a téma vagy mint ha nem érdekelné nem tudtam mire véljem mivel csak egy kislány és egyedül a pokolban ez eléggé aggasztó még számomra is.
-Biztosan minden rendben? Kérdeztem meg mivel már régóta gondolkozik valamin de szinte egyből utána jött az ötletével hogy tartsunk ivóversenyt.
Magam elé vettem a poharam aztán csak bólintottam  hogy készen állók, odakint a haverokkal sokszor játszottunk ilyet és néha még alkohol is volt benne szóval ezzel se lehetne probléma de ahogy elnéztem a lányt inkább örömet szereznék neki mintsem megverjem még egy versenybe.
-Rajt. indítottam el ismét a versenyt ám most meg vártam míg felveszi a poharát és iszik utána csak egy fél kortyot ittam  a többit valamiért csak tetettem.
-Miért szeretnéd hogy énekeljek neked? aligha van olyan hangom amit szívesen hallgatna bárki is.
Lehet hogy énekelnem kéne neki attól talán jobban érezné magát és ki is bontakozna hátha tudnék segíteni neki,
az önérzetem meg így is a múlté.
-Ha nagyon akarod talán majd éneklek neked de  ha kinevetsz sose felejtem el. A mondat végén elereztettem egy mosolyt is hogy érezze hogy nem vagyok olyan bunkó mint amilyennek az előző bárban látszott.
-De én választom ki mit cserébe kicsit jobban megbízol bennem. ha már sikerült feldobnod a napomat hogy letámadtál vacsora közbe.
Eléggé későre járt az idő de a lány még mindig ugyan olyan virgonc mint a bárba engem meg csak a hideg vizes ruháim tartanak ébren, remek kifogtam egy energizer nyuszit. gondoltam magamba kicsit elmosolyodva.

Jajdejó, belement =^w^=
Amint elrikkantja magát, hogy rajt, már iszok is, nem nagy kortyokat, mert akkor csuklani fogok vagy félre fog menni és akkor vesztek. De jó nagy ez a pohár, muszáj a felénél szünetet tartanom x__x mikor leteszem, látom, hogy a Mirouki Medve nem is iszik olyan nagyon, pff. Ha hagyja, hogy nyerjek, azt meg fogja ám bánni. Nem szeretem, ha hagyják, és azt szeretem, ha nem hagyják magukat, legyenek nagyok vagy sem.
Viszont neki nagyobb a torka, többet tud nyelni, szóval egy kis előny nem számít, izé, szóval akkor inkább köszönöm .__.
A kérdésére félredöntött fejjel elmosolyodom, még kuncogok is, mert olyan mókás. -Mert szép hangod volt az esőben, mint annak a bácsinak abban az ősrégi filmben! És én is szeretek énekelni, és még senkit nem hallottam ezelőtt a játékban, és olyan jó volt hallgatni. -elevenítem fel az emléket csillogó szemekkel, majd iszom még két kortyot, így már túl vagyok a poharam felén, és nyerésre állok. Utána megrázom a fejem a következő mondata hallatán.
-Nem nevetlek ki. Sőt! -ugyanúgy, mint az elején, bepuszilom a maradék innivalót és diadalittasan teszem le a poharat. -Nyertem! *böff* Upsz, bocsi >.> Na, egy ide, egy oda, kell még egy verseny, mi lenne, ha az énekverseny lenne? Na? ^w^ Megvárhatjuk az eső végét, pihenhetünk, valami, de kihívlak, oké? Te mondhatod meg, hol és mikor ^w^ -mutatok rá, és szégyellősen elmosolyodom, mikor azt mondja, azzal a báros incidenssel sikerült feldobnom a napját. Milyen fura, ha ezt mondjuk, nem? Feldobni a napunkat, az olyan fura. Hisz a napot nem lehet dobálni, mint egy labdát. Vagy igen?

Habár a film nem ugrott be, de még is kuncogtam egyet mivel még nem mondta senki hogy szép a hangom mondjuk még nem is énekeltem túl sok embernek, hirtelen beugrott egy emlék ahol a bátyámmal nem tudtunk aludni ilyenkor mindig énekelt nekünk az édesanyám mi meg énekeltünk vele de sajnos azt a dalt már nagyon régen elfelejtettem.
Az emléktől rossz lett a hangulatom ez meg is látszott az arcomon szomorú még is félelmetesen arcot vágtam.
Nem most nem lehetek ilyen még megrémisztem a lányt attól még rosszabbul érezném magam.
Veszekedtem magammal közbe azon gondolkozva hogy még a lányt tartom furcsának közben pedig én beszélgetek magammal.
Saya válasza magamhoz térített és kicsit kezdtem megnyugodni.
-Rendben van, de ha kinevetsz soha többet nem hívlak meg semmire.
Végre befejezte az üdítőjét én meg szinte csak a felénél tartok nem is volt időm inni a sok gondolat között de igazából nem is érdekelt úgy se akartam megnyerni.
-Egészségedre. Válaszoltam a jóllakottság érzésének.
-Rendben van pihenjünk egy kicsit aztán ha készen állsz megengedem hogy te énekelj elsőnek.
Bár nem tudom mit éneklek nem jutott semmi eszembe de nem is akartam magára hagyni most sayat kitudja kik rejtőznek ilyenkor az utcán.
-Tudsz egy jó helyet ahol kipihenhetjük magunkat ?
Tettem fel a kérdést utólag kicsit félvén hogy egy 12 éves lány milyen helyeket ismerhet ezen a helyen de így igazságos én már kettő helyre is elvittem most ő jön.

A lábamat lóbálva mosolygok vissza rá, de aztán a Mirouki Medve fura képet vág, mintha elszomorodna vagy valami ilyesmi, mire egy "nyuu?"-szerű kis vinnyogással próbálom magamra felhívni a figyelmét, hogy mi a baj. Persze láthatólag nagyon belemerült a gondolataiba, vagy ilyesmi, mert nem figyel fel, és még mindig azt a fura képes vágja, szóval inkább nekikezdtem a mondandómba. Erre már felkapja a fejét és nyugodtabban folytatja, aminek örülök ^^
Már ugrok is le a székről, hogy menjünk, de akkor megkérdezi, hogy hova, mire hümmögve elkezdek gondolkodni. Húha, nagyon nem tudom. Csak egy helyet ismerek, rá is támaszkodom a székre, hogy elmeséljem neki, hát ha jó lesz az is.
-Csak egy fogadót ismerek, mert ott a tulaj megengedte, hogy féláron alhassak, ha cserébe segítek neki felszolgálni, mert nem NPC és sok a munkája. Szerintem meg tudom kérni, hogy neked is adjon félárat, vagy alszol nálam. -vigyorgok, mint a vadalma, és ha beleegyezik, hogy oda menjünk, akkor megfogom a kezét és vezetem az úton.
Szerencsére nincs messze, mert már azelőtt is a környékén kószáltam, mikor meghallottam a Mirouki hangját az esőben, így hamar odaérünk. Nem valami nagy, nem is díszes, meg semmi ilyesmi, egyszerű fa épület, ilyen japán rajzfilmekben láttam már hasonlóakat. Nagy Csókolom-mal bemegyek vele, a bajszos bácsi meg integet és ennyi, még a Mirouki-t sem hiszem, hogy észrevette, mert amúgy háttal áll nekünk és a poharakat törölgeti. Elengedem a a srác kezét, hogy a pulthoz szaladjak, gyorsan elmagyarázom a bácsinak a helyzetet, aki bólint, hogy oké, "ha a fiú külön szobát akar, akkor adja neki féláron, de csak mert ilyen cuki vagyok" :3

Saya fel ajánlására felkaptam a fejem mivel kicsit zavarba jöttem, még hogy nála aludjak gondoltam magamba de aztán néztem a vagyonom és egy nagy sóhajjal inkább már lefele néztem.
-Talán ha segítek neki valamit megengedi hogy aludhassak az egyik székén. Jegyeztem meg halkan.
-Nem akarlak zavarni és a pénzemet se akarom szobára költeni, de kitalálok valamit.
Mondtam sayanak zavartan mivel pénzem sincs már sok és tényleg nem akarok betolakodni a házába.
Hirtelen saya megfogta a kezemet és vezetett valahova immár harmadjára az esőben, látszólag képben van mivel határozottan haladunk előre még ebben az esőben is.
Mikor odaértünk egy bajszos férfival találtam szembe magam udvariasan meghajoltam és köszöntem.
-Sajnálom de nem tervezem hogy ma szobát veszek ki, de sayat se akarom zavarni ezért ha esetleg megengedné hogy zárás után pihenjek a valahol a folyóson szívesen segítek rendet rakni a fogadóban. 
Jegyeztem meg diplomatikusan, mivel nem szívesen fogadok el semmilyen ajándékot vagy gesztust csak úgy a semmiből mert akkor mindig adósnak érzem magam és olyankor mindig vissza fizetem amit kaptam.
Pillanatig nem tudom miért csinálom mind ezt hiszen haza sétálhatnék talán egy óra és otthon is vagyok de nem volt kedvem elmenni jól éreztem itt magam ezért is törölgetem le az asztalokat vittem vissza a poharakat majd raktam fel a székeket zárás után majd megbeszéltem a tulajjal hogy nyitás előtt felmosok.
Mikor végeztem mindennel leültem saya szobája elé átöleltem a kardomat és mély ábrándozásba kezdtem mivel nem tudtam elaludni, a kemény padló miatt sokat ficánkoltam amíg végül találtam egy kényelmesebb helyet ekkor nekidöntöttem a fejem az ajtónak, lehunytam a szemem és megpróbáltam aludni a sötét folyóson.

Az álmomban végre megnyerték a frontharcosok az utolsó szintet, bár én nem voltam közöttük hanem sokkal lejjebb egy kis faluba néztem ahogy szétesik minden és megjelenik a kilépés gomb a menübe , mikor rá nyomnék egy lányt megtámad egy árnyék ezért oda megyek segíteni de a lány leesik az alatta széthulló világba majd csak azt hajtogatja hogy mirouki bácsi, erre fel kaptam a fejem és kinyitottam a szemeim mellettem saya térdelt és rángatta a vállam.
-hhh. Ásítottam egyet majd megtöröltem a szemeimet.
-Inkább szólíts Miruki- kunnak vagy találj ki valamit, csak hét év van  köztünk az nem olyan sok . Néztem a lányra mint aki rosszkedvű pedig csak fájt mindenem a padló miatt. 
Fel álltam és nyújtózkodtam egyet amire minden kis csontom megroppant, közbe saya arcát nézve valamin nagyon elgondolkozott.
-Minden rendben van ? Kérdeztem meg tőle de a válaszára nem várva válaszoltam az ő kérdésére.
-Előbb felmosok utána reggelizzünk aztán elkezdheted ha nagyon akarod.
A beszélgetés után kértem takarító szert a tulajtól majd gyorsan átmentem az egész fogadón a bajszos bácsinak annyira tetszett hogy fel ajánlott egy reggelit amit elfogadtam.
Leültem az  asztalhoz ahová a bácsi a reggeliket vittem valami tojáshoz hasonlított nekem kávéval saya-nak pedig kakaóval szolgálta fel.
-Jó ez a hely rendes a tulaj is lehet hogy át kéne költöznöm reggel segítenék este pedig vadásznék.
Jegyeztem meg evés közben kíváncsiságból hogy mi lenne saya véleménye.
A reggelise volt rossz csak a hátam fájt ezért elnyúltam a padon amin ültem mire még nagyobbat roppant a hátam mint az előbb eléggé rémisztő lehetett de én csak egy nagyot sóhajtottam megkönnyebbülésembe.

-Rendben van kezdek én.. Halkan szólalok meg mivel eléggé szégyenlem magam nem akartam én kezdeni de inkább legyünk minél hamarabb túl rajta gondoltam magamba, majd folytattam elpirulva.
-De nem mehetnénk a szobádba nem akarom hogy mindenki lássa.
A mondandóm után minél lassabban próbáltam meginni a poharamban lévő innivalót hogy halogassam az éneklésem,
mikor megittam vissza vittem a poharat és beszélgettem is egy kicsit a bácsival a szobámról végül meg egyeztünk hogy féláron kapok egy szobát meg ehetek cserébe nem kapok fizetést cserébe takarítók meg segítek ha kell.
Az időhúzás vége is eljött szépen lassan a szobánál voltam, de aztán beláttam hogy mégse lenne a legjobb hogy ha zavarnám a szobájába na meg annyival is később kell énekelnem.
-Pillanat. Lefutottam a tulajhoz és kivettem a szobámat majd be invitáltam sayat.
-Helyezd magad kényelembe. Jegyeztem meg mikor beléptünk a szobába ami nem volt a legnagyobb de megteszi.
Leültem az ágy szélére majd egy ismerős dal szövegét próbáltam felemlegetni végül eszembe jutott egy talán nem a legjobb.. de hát csak  úgy is arra kell hogy gyorsan túl legyek rajta.
-Na akkor kezdem. Pirultam el nem is mertem a szemébe nézni sőt még be is sötétítettem a szobát majd akadozva félénken elkezdtem .
-Woah! A dolgok, amik elvesztek nem lehet visszaszerezni
azokat, amelyek látszólag csökkentik ezt a távoli útvonalat.
Semmi kétséged nincs, ugye?
Elbúcsúzunk, Elveszett Mennyország
Mennyire vágytunk rád Mennyország
Elmegyünk egy olyan helyre, ahol még sosem jártunk
Az idő olyan gyorsan telik és a Mennyország elveszett
Széttárjuk kezeinket, hogy elkapjuk az álmaidat,
amelyek úgy látszódnak, mint egy lassan összeomló homokvár.
Csak határozottan állok,
mint, akit ott hagytak a mellékúton.
Te, ki eltűntél abban a paradicsomban, amire annyira vágytál.
Elbúcsúzunk, Elveszett Mennyország
Mennyire vágytunk rád Mennyország
Elmegyünk egy olyan helyre, ahol még sosem jártunk
Az idő olyan gyorsan telik és a Mennyország elveszett
Az előadás végén
Egyedül sétálok a lebegő csillagok között
Kezemben egy csokor vörös virággal,
De a képzetlen szemeimnek
a cél csak egy délibábnak látszik.
Elbúcsúzunk, Elveszett Mennyország
Mennyire vágytunk rád Mennyország
Elmegyünk egy olyan helyre, ahol még sosem jártunk
Az idő olyan gyorsan telik és a Mennyország elveszett
Elbúcsúzunk, Elveszett Mennyország
Mennyire vágytunk rád Mennyország
Elmegyünk egy olyan helyre, ahol még sosem jártunk
Az idő olyan gyorsan telik és a Mennyország elveszett
Sok szerencsét kívánok
Még minden napra emlékszek
Sok szerencsét kívánok
Még minden napra emlékszek.
-KHm, azt hiszem ennyi volt és most egy kicsit nem kapcsolnám fel a lámpát.
Jegyeztem meg a szöveg végén mivel a fejem színe olyan volt mint egy főt homár.




Eredetibe hátha jobb

Tűkön ülök, hogy a Mirouki Medve igya meg az italát, aztán már szaladnék is fel a lépcsőn, de a fiú még leáll a Bajszossal beszélgetni, én meg izgatottan tipegek a fa fokokon, várok, meg várok, és várok, és még mindig várok... >< De nem akarok rá szólni, mert az illetlenség, és erre azért meg vagyok tanítva, hogy nem szabad.
Mikor a Mirouki végre feljön, hirtelen megáll, mond valamit, és megint leszalad. Lebiggyed a szám és dühösen belerúgok az ajtóba, mire megjelenik az a lila izé, hogy Immortal Object. Hülye Immortal Object, ez is a te hibád!
Aztán végül jön a Mirouki bácsi, kulccsal meg ilyesmivel, hogy végül kivett egy szobát, aminek azért örülök kicsit. Ha a végén még itt marad lakótársnak, az nagyon jó lesz. Végre nem vagyok egyedül ^^ Hugit leszámítva, aki még mindig csendben meglapul és játssza a sértődöttet.
Én is leülök az ágy szélére és lábamat lóbálva, összekulcsolt kezekkel hallgatom a Mirouki Medve énekét. Először mintha bátortalan lenne, aztán belejön, de nem engedi el magát teljesen :(Pedig nagyon jól csinálja, legalábbis szerintem, olyan jó hallgatni. A felénél már ingok is oda-vissza a ritmusra és dúdolom én is a refrént, miután megtanultam. Mikor vége, megtapsolom, de most nem hangosan, mert nem vagyok én buta, érzem rajta, hogy zavarban van, így a taps után felnyúlok, kitapogatom és megsimogatom a haját ^^
-Szerintem nagyon-nagyon-nagyon jó volt! Megmutassam, mennyire? Ennyire! -azzal olyan nagyra tárom szét a kezeimet, amennyire csak tudom. -Vagyis... én csak ennyit tudok belőle megmutatni.
Viszont most én jövök. Felkelek az ágyról, nagy levegőt veszek, kifújom, aztán megint. Megköszörülöm a torkom, hogy ne akadozzon, aztán rákezdek. Kis pattogós, vidám, remélem, jókedvre is derítem vele a Mirouki Medvét.
Bár én japánul éneklem, de itt van nektek egy szabad fordítás
"De ez egy nem-nem,
Látod, már vége is,
Szívünk együtt megy tova
messzebb és messzebb

Ha a kötelék elszakad, mikor megszólalsz,
inkább ne is mondj semmit.
Vagy valami ilyesmin töprengtem
De minek? Valami baj volt vele...

Minden nagy út egy kis lépéssel indul
Komoly, kőbe vésett céllal.
Építs egy nagy szemétdombot, hogy Yamato Nadeshiko légy
Lenézed a 'shi'-t? Nem, lenézed az életem!

Fuwafuwari, fuwafuwaru
Mikor a nevemet mondod
Már attól úgy érzem,
Lebegek a levegőben

Fuwafuwaru, fuwafuwari
Mikor rám mosolyogsz,
Már attól úgy érzem,
Boldog vagyok

Köszönöm, Istenem
Még ha csak a Sors játszik is velem
Olyan boldog vagyok, amiért
mi ketten találkozhattunk."
A dal végén meghajolok, és kíváncsian várom a reakciót. Remélem, nem rontottam el semmit >.>

Nagyon szégyelltem magam hogy ilyet csinálok éneklek mert egy kislány rávett ha ezt meg tudná valaki oda  a tekintélyem. gondoltam magamba.
Eléggé lassan jöttem bele és csak a dal vége felé kezdtem felszabadulni remélem azért nem volt olyan szörnyű hogy elszaladjon.  De amikor végeztem hirtelen megsimogatta a fejemet és vissza gondolva, az idegességem mögül hallottam hogy ő is dalolássza a szöveget amitől kicsit megnyugodtam.
-Örülök neki hogy tetszett. Válaszoltam neki zavarodottan és elpirulva még is egy nagy mosollyal az arcomon amint láttam hogy próbálja szétnyújtani a kezét minél nagyobbra.
-Elég lesz neked elhiszem.
Saya előadásán meglepődtem mivel az enyémhez képest ő mintha egy gumilabda lenne pattog ide oda és táncol,
amitől egyből jogosnak éreztem a győzelmet, amint vége két ujjamat a számba nyomom és fütyülök egy párat  majd  én is teljesen szét borzolom a haját.
-Ez ő.. nagyon.. aranyos volt..khm Szólaltam meg teljesen elpirulva .-  És  szerintem te zsebelted be a második  győzelmet. - Amihez gratulálok és remélem egyet értesz.
Vajon kell még egyet énekelnem mert abba beleörülök de saya ő énekelhet amíg nem rángat bele megint engem.
-Mit szólnál ha lemennénk és innánk valamit ?
Amint leértünk az étterem részhez kértem kettő jeges teát és leültem az egyik asztalhoz.
-jó volt ez a két nap három egyre vertél ügyes vagy kislány létedre ... kis hölgy létedre bocsánat.
Szólaltam meg kicsit talán szomorúan de mosolyogva most egyáltalán nem vágtam a szokásos unalmas arcom végre egyszer jól éreztem magam.
-Már csak a cuccaimat kéne átpakolnom a másik szállásomról. Jegyeztem meg egy kis lihegéssel a végén mivel ez eléggé fárasztó idő töltés és inkább a pihenés híve vagyok.

Igazából, mikor már vége volt a dalnak és hallgattam a Mirouki Medve dícséretét, már kigondoltam valamit. És mikor mondja, hogy győztem, felemelem az ujjam, mint a tanár néni, aki fenyteni készül, és így szólok.
-Legyen döntetlen. Mert hülye azért nem vagyok -kuncogok, de nem árulom ám el, miért mondtam ezt, dehogyis! Láttam ám a Mirouki Medvén, mennyire nem akart énekelni, de örülök, hogy végül megtette, és jól érezte magát a végére, vagyis akkor ő is nyert valamit, meg én is, tehát döntetlen. Megprödülök a tengelyem körül még utoljára, majd nagyot bólintok, hogy menjünk inni, nekem is kiszáradt picit a torkom a nagy éneklésbe.
Mikor megyünk lefelé a lépcsőn, a Hugi elkezd dúdolni, néha a Mirouki dalát, néha az enyémet. Érzem, hogy tetszik neki. Ugye tetszett, Hugi?
~Szégyellem bevallani, de ja. Rendhagyó és hosszú egy párbaj volt.~
Ugye? ^w^
Majd legközelebb párbajozhatsz te is, hogy kipróbáld a nyilamat, rendben?
A Hugi egyetértően megsimogatja az elmémet, aztán visszavonul. Úgy döntött, ma békén hagy, mert tetszett neki az előadás, a Miroukié is meg az enyém is. Cserébe ma teljesen nekem adja a napot. Majd fellátogatok akkor a harmadik szintre, megnézni, hogy az milyen, mert ott még nem voltam eddig, pedig már felmehetek.
Mikor leértünk és leültünk, alig vártam, láblógázva, a teámat ^^ Aztán a Mirouki Medve azt mondta, hogy még kéne akkor pakolnia, mire felragyogott az arcom.
-Majd segítek! Meg hívhatom a Jayt vagy a Yuichit. Ők két erős emberek, és biztos segítenek. -vetem fel az ötletet, és mikor megérkezik a teám, boldogan szürcsölgetni kezdem. Nem gyorsan, mert ez jeges, és attól megfázhat az ember.

//Köszöntem szépen, ez érdekes volt. 3 in 1 Ha akarsz, írj egy zárót, aztán szólok Kleinnek, hogy zárjon ^^//

Saya utolsó mondatára felfigyeltem hogy hív embereket amire kicsit makacs lettem mivel az én cuccaim majd elhozom én, nem kell idegenek segítsége nem szorulókra.
Össze fontam a karjaimat majd félrebiccentett fejjel szólaltam meg kicsit mint ha nyűgös lettem volna. 
-Nem kell nekem segíteni én is erős vagyok majd háromszor fordulok.
Förmedtem rá egy kicsit de gyorsan ráeszméltem hogy csak jót akart ezért javítottam magam.
-De azért köszönöm kedvestöled.
Hirtelen ittam a jeges teából ami teljesen lezsibbasztotta az agyam amire ismét lenyugodtam.
Vajon hányszor szegem még meg a saját elveim és teszek olyat amit egyébként soha? Tettem fel magamba a kérdést majd a mai programon gondolkoztam de valószínűleg csak átköltöztetem magam és alszok egyet.
-Korán akarok végezni szóval elköszönök, jó volt ez a nap köszönöm ezt az érdekes párbajt is örülök hogy te nyertél, és ki tudja  legközelebb talán felszabadultabban fogok énekelni.  De most mennem kell majd találkozunk addig is vigyáz magadra és ha kell valami csak keres meg. 
Majd illedelmesen felálltam kicsit meghajoltam a bajszos bácsinak majd elindultam a másik szállásra hogy össze pakoljak és talán még alszok is egyet ebédelőt.
Az úton az eget bámultam mivel teljesen kisütött a nap és ismét gyönyörű volt az ég, mintha nem is ömlött volna az eső tegnap.






//Köszönöm szépen én is Majd legközelebb nem hagylak nyerni //